Mátay-Horváth Éva VI. r. vádlott vallomása a Kecskeméti Törvényszék 1.B.73/2012/4. sz. büntető ügyében

Tisztelt Kecskeméti Törvényszék!

1) Előszó:

Mindenekelőtt szeretném tisztázni és határozottan leszögezni – ahogy azt már korábbi nyomozati szakban tett vallomásaiban is elmondtam -, hogy ártatlan vagyok minden ellenem felhozott vádpontban! Nem vagyok bűnöző, de még csak bűnözők felbujtója, vagy bűnsegédje, de még csak barátja sem, soha semmilyen büntető és szabálysértési eljárás nem volt folyamatban velem szemben! Ebből fakadóan soha nem vettem részt semmilyen bűnszervezetben - sem a BKV Zrt-nél, sem máshol!

Nem mellesleg tényszerűen sosem kaptam 24 millió forint munkabért és prémiumot a vádhatóság által vitatott időszakban (azaz 2008. február – 2009. szeptember között) a BKV Zrt.-től. Tényszerűen nem voltam Hagyó Miklós munkatársa, amikor a vádhatóság szerint az Ő közvetlen munkatársaként – az általuk megfogalmazottak szerint – hatalmammal visszaélve utasítottam a BKV Zrt. vezetőit különböző – a vádhatóság szakmailag nem indokolt állítása szerint – nem szükségszerű szerződések megkötésére. Sőt Hagyó Miklóst a DBR-es munkám előtt egyáltalán nem ismertem személyesen – a vádhatóság sem talált erre egyáltalán csak utaló konkrét bizonyítékot -, minthogy a DBR-es munkám alatt sem álltam vele sosem személyes kapcsolatban.

Ezek tények, ezeket nem csak én állítom, de tényszerűen ott vannak – az általam nem befolyásolható – munkaszerződéseimben és a BKV Zrt. által kiadott munkabérlapomon is, ami alapján, éveken keresztül járulékot is fizettek utánam. A vitatott időszakban is - még ha jóval kevesebb bérért is, mint 24 millió forint, hiszen a valóságban a bérjegyzékekkel igazoltan 7 millió forint környékén volt, amit én munkabér címén adott időszakban kaptam - ténylegesen dolgoztam a BKV Zrt.-nek. Valamint, még ha tudtam volna is Hagyó Miklós munkatársaként hatalmamnál fogva utasítani bárkit, akkor sem tettem volna meg (különös tekintettel arra, hogy ekkor még nem is voltunk munkatársak, alig ismertük egymást I. rendű vádlottal). Tisztelt bíróság, összegezve tehát, én minden ellenem felhozott vádpontban ártatlan vagyok. 

Elmondom, hogy a nyomozati szakaszban tett vallomásomat több oknál fogva vontam vissza 2011 őszén, amely okokra később részletesen kitérek. A 2010. január és 2010. augusztus hónapjai közt tett nyomozati vallomásom tartalmilag szinte teljesen megegyezik a T. Bíróság előtt most elmondottakkal, azaz a valósággal. Az ezt követő – szintén visszavont -  vallomás szinte teljes egészében NEM RÉSZE a VÁDNAK, ILLTVE A BKV ÜGYNYOMZATI ELJÁRÁSÁNAK SEM. Azt is szeretném NYOMATÉKOSAN kihangsúlyozni, hogy az eljárás alatt mindvégig, minden alkalommal, ártatlannak vallottam magamat. Sosem ismertem el bűncselekmény elkövetését, mert azt sosem követtem el.

Én egy átlagos, tisztességes, családjáért élő, normális, dolgos, családanya vagyok, aki talán rosszkor voltam rossz helyen, és ezért kerültem önhibámon kívül ebbe a méltatlan, igazságtalan, néhol tragikomikus helyzetbe. Ennek eredményeképpen 2010. május 14. napjától - 2010. május 17. napjáig 72 órás bűnügyi őrizetben, majd 2010. május 17. napjától – 2010. május 25. napjáig házi őrizetben voltam, ezt követően pedig 4 hónapon át, 2010. május 26. napjától – 2010. szeptember 22. napjáig voltam – embertelen, méltatlan körülmények között, igazi bűnözőkkel, ártatlanul – előzetes letartóztatásban. Míg a fiamat és élettársamat (ma már férjemet), valamint szüleimet, testvéreimet sem láthattam, csak havonta 1-szer körülbelül 1 órára, sőt gyermekemet és édesapámat, aki sajnos ezen eljárások miatt kapott agyvérzést, közel négy hónapig nem is láttam. Ezek már önmagában annyira megviseltek, hogy az eljárás miatt megromlott fizikai és pszichikai egészségi állapotom miatt pszichológushoz, neurológushoz, reumatológushoz, gerincorvoshoz, stb. kellett járnom, mely problémáim sajnos a mai napig fennállnak. Pszichológia problémáim kezelésében sokat segített a hitem, csak úgy, mint a 4 hónap embertelen körülmények között eltöltött előzetes letartoztatásom túlélésében. Sokat segített a hitem abban, hogy mindvégig tudtam ártatlanul teszik ezt velem, hittem, hogy ezt más – a családom kívül egy – feljebb való erő is tudja és egyszer vége lesz ennek a rémálomnak. Visszakapom a családomat, az életemet és a tisztázódik a nevemen esett csorba. A gerincem és ízületi bántalmaim a mai napig kezelésre szorulnak, előzetes letartoztatásom után a fővárosi Szent János kórházban kezeltek, tüneti kezelések területén sikerrel. Jelenleg is gerinckezelések alatt állok, mivel a szülés – minden előzetes erőfeszítés ellenére – megviselte az amúgy sem stabil fizikumomat. Egyelőre tüneti kezelésekkel elkerülhető a műtét, de orvosok szerint ezzel csak időt nyertem, a végeredményt sajnos nem fogom vélhetően tudni elkerülni. Bár ez az idő is ajándék számomra, mert megtanultam, hogy minden perc kincs, amit a családommal tölthetek.

Szeretném itt (is) hangsúlyozni, hogy az előzetes letartóztatásomat jogilag semmi nem támasztotta alá, nem indokolta. A mai napig semmilyen megalapozott bizonyítékkal, de még csak úgynevezett „vélelmezettel” sem állt elő a nyomozó hatóság. 2010. év januárjában meggyanúsítottak, ezt követően pedig részletes vallomást tettem Önként, majd 2010. év februárjában újra meggyanúsítottak és házkutatást tartottak nálam. Mindezt úgy, hogy a média előbb tudta mikor mi történik, mint én. Pedig a nyomozó hatóság még a címemet is összekeverte, annak ellenére, hogy 2010. januárban az otthonomból, a családom mellől állítottak elő hajnalban, februárban egy másik címre mentek ki értem és úgy hívtak fel telefonon, hogy mondjam már meg a pontos címemet, mert jönnének újra értem. Megadtam, majd ültem és vártam és olvasgattam a hírekben, míg odaértek, hogy házkutatás van nálam és előállítottak, stb. A nyomozást jól jellemzi az is, hogy amikor 2010 januárjában – véleményem szerint jogtalanul (de erre még kitérek) – zárolták a bankszámlámat, azt sem a nyomozó hatóság tájékoztatásából tudtam meg, hanem egy ismerősöm hívott fel, hogy a Magyar Televízió Híradójában bemondták és igaz-e ez? Ez minimum furcsának nevezhető…

Hetek múlva, a következő kihallgatásom alkalmával ezt szóvá is tettem a nyomozó hatóságnak, akik ott gyorsan utólagosan – az ügyvédem jelenlétében – lepapírozták, hogy tájékoztatnak engem (is) a zárolásról, ahogy természetesen korábban NEM TETTÉK. Ekkor már nem dolgoztam sem a BKV-nál, sem a Fővárosi Önkormányzatnál, azaz iratokat, bizonyítékokat, ha akartam volna (de nem akartam) akkor sem tudtam volna megsemmisíteni, eltüntetni. 2010. januári és februári meggyanúsításomat követően hónapokig nem történt semmi. Majd több – Önként – tett vallomásomat követően, túl egy házkutatáson és a híradóból megtudott bankszámlaszám zárolásán, 2010. májusában - 5 hónappal a meggyanúsításomat követően - őrizetbe vettek. Őrizetbe vettek, holott a fentiekből is jól látszik, hogy sem megszökni, sem összebeszélni, sem pedig iratokat megsemmisíteni, eltűntetni nem állt módomban, sem szándékomban. Banki hitellel az ingatlanunkon, zárolt bankszámlával anyagilag az is kérdéses volt, hogy miből élünk meg, nemhogy megszöknöm. Kiskorú gyermekemet, különben sem tenném ki soha, ilyen méltatlan helyzetnek, főleg nem feleslegesen. Hiszen tudom, hogy ártatlan vagyok, ezért szerettem volna, és szeretném most is tisztázni magam. Ennél fogva tehát az előzetes letartoztatásom jogi megalapozottsága a törvény által megadott egy esetben sem állhatott, és nem is állt fent velem szemben, mégis megtették, álláspontom szerint kétségtelenül JOGELLENESEN.

2010. május 14-én az édesapám 60. születésnapjára készültünk a családommal. Élettársammal (Mátay Lászlóval) és kiskorú gyermekemmel egy budapesti bevásárló központban álltunk meg egy kiegészítő ajándékot venni, ott találkoztam ügyvédemmel is – más ügyben, egy általam követelt számlatartozás okán – egy meghatalmazást aláírni részére. E közben vettek körbe a rendőrök és szólítottak fel, hogy tartsak velük, mert előállítanak. A szüleim vártak a születésnapra, az édesapám, aki a meghurcoltatásomat követően stroke-t kapott, várta a lányát, akit féltett, szeretett. A családom pedig ott maradt – nélkülem – a bevásárló központban. A szüleim és a családom nem tőlem tudhatta meg, hogy nem megyek és elvittek a rendőrök, hanem a hírekből, ugyanis még a rendőrök oda sem értek hozzám a bevásárló központban, a média már tényként lehozta, hogy előállítottak engem és Hagyó Miklóst, valamint L. O.-t. Az elsőfokú bíróság sem látta indokoltnak, hogy előzetes letartoztatásba maradjak, így 72 óra múltán haza engedtek házi őrizetbe. A másodfokú bíróság -, akinek vezetője ma már a kormánypárt által kinevezett alkotmánybíró – érdemi indoklás nélkül módosította ezt előzetes letartoztatásra. Ugyanis azt dr. Szívós Mária bírónő is elismerte, hogy bár semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán felmerült volna bennem a megszökés, összebeszélés, vagy bizonyítékok megsemmisítésének csak a szándéka is, de hátha majd a jövőben felmerül. Meg különben is olyan bűnt követtem el, ami szerinte megérdemelté teszi számomra az előzetes letartoztatásba helyezést. Holott ennek indokoltsága jogilag nem volt még kellően alátámasztva, arról nem is beszélve, hogy a Tisztelt másodfokú bíróság nyomozati szakaszban – úgy tudom ezzel hatáskörét jelentősen túllépve – már bűnösként aposztrofált, megbélyegzett ezzel a döntésével. A mostani alkotmánybíró asszony (dr. Szívós Mária) határozatában foglalt – jogilag nem objektív – indoklásában alapvető emberi jogomat is sárba taposta. Azt szokták mondani, hogy mindenkit megillet az „ártatlanság vélelme”, de sajnos engem úgy tűnik, hogy NEM.

„A határozat az a határozat, mondták az ügyvédeim, itt a jogállam és a jog, mint olyan, úgy látszik megszűnt létezni.„. Mondták nekem ők, amikor kérdeztem, hogy teheti meg ezt valaki a törvények ellenére. A 30 nap leteltével egy az egyben átmásolt indoklással szintén ugyanígy döntöttek az előzetes letartoztatásom meghosszabbításról, különösebb új indokolás, érvek nélkül.

Egyszóval véleményem – és ügyvédeim véleménye szerint is – szerint jogtalanul, de előzetes letartoztatásba kerültem. Ezt követően még 1 hónapig, azaz 2012. október 22. napjáig szintén házi őrizetben voltam, azaz több mint 5 hónapon át korlátozták – megalapozatlanul és igazságtalanul – a személyi szabadságomat.

Fentebb írtam, hogy a 4 hónapot túlélni segített a hitem. Szándékosan írtam, hogy túlélni. Amikor elkezdődött ez az egész eljárás és különböző valótlan állítások jelentek meg rólam a médiában, nagyon bántott. El akartam mondani mindenkinek, hogy amit rólam írnak, mondanak az nem igaz. Tényszerűen nem igaz, hazugságok. Azt akartam, hogy mindenki tudja, hogy politikai „boszorkányüldözés” folyik ellenem, mint a középkorban, amikor valakit bedobtak a vízbe aztán, ha feljött, akkor boszorkány volt, azért égették halálra, ha belefulladt akkor meg ugye nem kellett halálra égetni, mindegy volt, hogy bűnös-e vagy ártatlan. Pont, mint nálam, hiába látta a vádhatóság, hogy dolgoztam a vitatott időszakban (2008. február – 2009. szeptembere között), hiába látta, hogy számszerűen nem kerestem annyit, mint amennyit Ők állítanak, hiába fizikálisan nem voltam Hagyó Miklós munkatársa, amikor a vádiratban leírtak szerint az Ő munkatársaként bárkit is utasítottam szerződéskötésekre. Mégis bedobtak abba a vízbe, hátha belefulladok. Viszont felkészülve, ha feljövök, akkor „elégetnek”, ahogy megtették, és meg is gyanúsítottak, majd megvádoltak.

Aztán jött az előzetes letartóztatás, ami alatt vallásom miatt hetente tartottak zárka ellenőrzést, tettek megjegyzéseket a könyveimre, öntötték a szemetet a zárka közepére, belekeverve a személyes dolgaimat, hogy takaríts zsidó. A börtön orvosok próbáltak – a tudtom nélkül – bekábítószerezni. Hiszen úgy kezdtek el adagolni Rivotril gyógyszert, hogy arról nem tudtam, nem igényeltem semmilyen bódító, kábító gyógyszert, sőt hangsúlyosan elleneztem, amikor felajánlották. Láttam, hogy néznek ki azok, akiket leszedáltak ott, én ép elmével szerettem volna hazakerülni a családomhoz. A teljesség igénye nélkül a többi fogás, hogy például mindenki kapott reggelit csak én nem, hogy próbálták ellehetetleníteni, hogy a maximum heti 2 x 10 perc korlátozáson belül telefonon tudjak beszélni a családommal, a fiammal, ahogy amikor 54 C fok volt a 4 fős 6 m2-es zárkában, ránk csukták az egyetlen levegőt szolgáltató nyílást, az étkezéshez használt kisablakot a zárkaajtón és még sorolhatnám tovább. Természetesen minden egyes eseményről tanúkkal aláírt jegyzőkönyv van az ügyvédeimnél.

Szóval próbáltam túlélni, és rettenetesen aggódtam a családomért. Adott körülmények közt sokat segített, hogy a börtön nevelője, látva, hogy összetörtem, a családomért szenvedve, de még így is próbálok másoknak segíteni. Segíteni azoknak, akik nem tudnak írni, olvasni. Akikkel kirendelt ügyvédjük esetleg nem foglalkozik. Látva, hogy hiszek az ártatlanságomban és vallási hitemet is megőrizve, próbáltam mások felett nem ítélkezve segíteni nekik, rábírni a tanulásra, a saját vallásuk gyakorlására, addigi estleges bűnös életük abbahagyására. Látva ezt adott jogszabályokon belül, igyekezett megóvni engem a nevelőm, elintézni például, hogy kapjak a többiekkel egy időben enni, ahogy az amúgy nekem is járt volna. Próbálta megakadályozni az embertelen és jogtalan atrocitásokat, sajnos sokszor eredménytelenül, de legalább valaki megpróbálta. Látta, hogy bár jogtalanul „szívatnak” elnézést, de más szót nem tudok használni erre, vallásom miatt is, látta, hogy bár fenyegettek. (Például meghallgattam egy jóakarótól azt is, hogy ha továbbra is bejön hozzám a rabbi, a törvényes lehetőségeken belül, nem tudnak esetleg megóvni attól, hogy „leesek” az ágyról és megüssem magam, de mégis vállaltam a hitemet. Mondjuk sokat segített ügyvédeim embersége, hogy minden nap bejöttek hozzám, ezzel is kontrollálva, hogy épségben megvagyok-e, orvosi vizsgálatra, kihallgatásokra teljes bilincsben vittek, mind a gyilkosokat ezzel tályogos – és kezeletlen - sebeket okozva a testemet. Mozgásom indokolatlanul szoros korlátozása miatt, estem - keltem a szállítások közben. Egy alkalommal annyira, hogy baleseti sebészetre is kiszállítottak, mert a járdaszegélybe vertem be a fejemet esés közben a lábbilincsben.  Amikor ezt szóvá tettem a kísérő BV őrnek, akkor azt válaszolta kussoljak, mert úgy veszi megtámadtam és akkor törvényesen rám is lőhet.) Szeretném itt megjegyezni, hogy sosem az elítéltektől és az előzetes letartoztatásban lévő raboktól kellett tartanom. Szóval túléltem, szó szerint túléltem a majdnem 4 hónapot. Sokat sírtam minden nap a gyerekem után, a családom után. Hiányoztak, féltettem Őket nehogy bajuk legyen az értem aggódásban, lefogytam 48 kilógrammra (26 kg-ot) de ezt is túléltem. 

Lehet, hogy a történtek után naivan hangzik, de én továbbra is reménykedem, és hiszek a demokratikus, tisztességes, pártatlan bírósági eljárásban, azaz hogy ebben a kiemelt fontosságú, nagy publicitást kapó ügyben különösen érvényesülnek a MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYNEK az alábbi cikkelyei:

XXIV. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.

(2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.

XXVIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

Leszögezem tehát nyomatékkal, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtem el, bűnszervezetnek tagja nem voltam, ebben részt semmilyen formában részt nem vettem, és ennek fennállásról nem tudok a BKV Zrt-nél!!! Csupán a munkaszerződésemnek,  annak módosításának és munkaköri leírásomnak megfelelően, tisztességesen, a legjobb szaktudásom szerint végeztem a munkámat napi szinten, mely a jelek szerint helytelen volt, amiért több, mint 5 hónapig korlátozták a szabadságomat és most további felelősségre akarnak vonni.

 

2) Előzmények és életpályám:

Végzettségem szerint én marketingkommunikációs szakember vagyok, ebből is diplomáztam.

1997. óta dolgozom marketingkommunikációs, marketig és PR területen. Ebből  közel 12 évet a média berkein belül töltöttem, azaz például dolgoztam MTM- SBS tv2,  M-RTL Klub, Magyar Televízió, Híd Rádió Zrt (Színes Bulvár Lap stb.- ma Bors napilap néven fut), Klubrádió stb.. Munkáimat sosem párpolitikai alapon választottam meg, hanem az elvégzendő munka, a szakmai kihívások és fizetési viszonyok alapján. Hiszen minden civilizált országban a munka az munka, egy PR-st nem a politikai színe alapján ítélnek meg, hanem a tudása, a szakmai értéke alapján. 2009. december 14. napjáig – egyéb munkáim mellett – az OPT Kft. ügyvezetője és kisebbségi tulajdonosa voltam, ami a stop.hu internetes újságot üzemeltette. Mikor kiléptem a cégből, mint tulajdonos, lemondtam ügyvezetői tisztségemről.

Nyomatékkal elmondom, hogy tehát politikától független médiumokon kívül dolgoztam korábban olyan tv-s műsorvezető személyi kommunikációján, aki manapság KDNP-s országgyűlési képviselő (Pállfy István), vagy dolgoztam Fideszes képviselő testvérénél is (Híd Rádió Zrt-nél Deutsch Péter volt a főnököm, azaz a vezérigazgató). Dolgoztam önkéntesen továbbá például Schmuck Andorral, aki a Tisztelet Társaság tagja, mikor a Story TV-nél voltam megbízással, de egyiket sem azért vállaltam el, mert politikailag motivált volna, hanem maga az elvégzendő MUNKA miatt. A sors fintora, hogy most mégis egy látszólag átpolitizált ügyben lettem vádlott, azért mert mint az elmúlt 15 évben mindig, most is maximálisan, becsülettel, gondosan elvégeztem a munkámat a saját szakterületemen, amit a tények, az e-mailek, egyéb személyek (gyanúsítottak, majd vádlottak és tanúk) vallomásai is egyértelműen bizonyítanak.

Hangsúlyozom, hogy a vádlottak közül a BKV-s munkámat megelőzően senkit nem ismertem személyesen, sőt többüket most sem ismerem, kizárólag a tárgyaláson találkoztunk. Kivéve természetesen a férjemet, Mátay László XII. rendű vádlottat, aki viszont vélelmezetten azért lett vádlott-társam, mert a férjem és eszközként használták fel ellenem, ez a személyes meggyőződésem. Ezt erősíti bennem az is, hogy ügyvédeim tájékoztatása szerint, férjem bírósági meghallgatásakor a Tisztelt Bíróság előtt, az ügyész úr túlnyomó többségében személyemről és a bt-mről kérdezte a férjemet, nem pedig a konkrétan az őt érintő vádpontokról.

Ezt bizonyítja sajnos az a tény is, hogy az egyes szerződések alvállalkozói közül rajta – azaz Mátay László XII. rendű vádlotton – kívül szinte senki nem lett meggyanúsítva, vagy ha lett is, megvádolva AZONBAN NEM és NINCS itt a bírósági tárgyaláson még csak tanúként SEM, ami szintén minimum furcsa!

Történt ez még ráadásul olyan esetekben is, amelyeknél a férjemmel és cégével ellentétben ezek a vállalkozók állítólag egyáltalán NEM VÉGEZTÉK el a nyomózó hatóság szerint a kifizetett megbízási szerződés szerinti munkájukat // ezeket nem részletezném, bent van a nyomozati anyagban, mások vádjainál, csak az alvállalkozókat nem gyanúsították meg, pl., CC Soft alvállalkozót stb. A férjem volt cége /F.F.V.D. Bt./ bizonyítottan és elismerten elvégezte a munkát,  még olcsóbban is, mint mások korábban, vagy későbbiekben. Hogy ezt megtudjam, mármint, hogy ilyen rendezvényeket (pl. gyereknapit) a férjem cégének szerződéséhez képest az előző és az azt követő években is értékarányosan drágábban bonyolították le, nem kellett mást tennem, mint a korábbi üvegzseb programnak köszönhetően a BKV Zrt. által kirakott szerződéseket a honlapjukon megnéznem. Tehát semmilyen különösebben bonyolult nyomozást nem igényelt a tények megismerése. Kiemelendő még, hogy a BKV Zrt. az előtte lévő és utána az következő években is ugyanezen eseményekkel (is) kapcsolatban ugyanúgy szervezett rendezvényeket (például gyermeknapi rendezvény minden évben van, sőt egyre bővebb programmal, sztárfellépőkkel, nyilvánvalóan egyre költségesebben).

A BKV Zrt. pályázataira, tendereire én soha semmilyen ráhatással nem bírtam és nem voltam. Nem is dolgoztam olyan területen, amely egyáltalán a közelében lett volna a BKV Zrt. marketing tevékenységének döntő mechanizmusához. Kiemelendő, hogy azon személyek, akiket a vádhatóság szerint én rábírtam a szerződések aláírására, előbb ismerték Hagyó Miklóst, mint én Hagyó urat, vagy akár az érintetteket. Azaz, ez esetben felmerül a kérdés - és ezt a nyomozati szakaszban a hatóságnak is feltettem -, hogy ha Hagyó urat személyesen előbb ismerték az érintett vezető beosztású személyek, mint én, ráadásul akiket állítólag rábírtam a szükségtelen szerződések aláírására azok szervezeti felépítésben mind a feletteseim voltak, vagy jóval magasabb beosztásban dolgoztak mint én, azaz jóval felettem (2-3-4 szinttel). Akkor mi szükség is lett volna az én bármilyen közreműködésemre, befolyásomra, hogy egyáltalán Ők beszéljenek egymással, vagy én utasításokat szállítsak feléjük?? Erre a kérdésre soha nem kaptam választ és félek nem is fogok, csak nem értem a vádhatóság logikáját!

Kiemelném még, hogy Hagyó Miklós úr mellett elkezdett megbízásomat megelőző időszakban tudtommal (emlékeim szerint) előfordult, hogy közvetlen munkatársa rá hivatkozva, de nem egyeztetve eljárni próbált az Ő nevében. Hagyó úr és a Fővárosi Önkormányzat más vezetői (Demszky Gábor és Ikvai-Szabó Imre urak) erről tudomást szerezve megváltak a munkatárstól és közösen aláírt nyilatkozatot küldtek meg minden cégvezetőnek, hogy SENKI, a munkatársaik, ismerőseik vagy akárki is, NEM JOGOSULT az ő nevükben semmilyen ügyben eljárni, vagy bármiben is rájuk hivatkozni. Ezen Főpolgármesteri és helyettesi – a városházán amúgy iktatott – levelet minden cégvezető kézhez kapta, amelyről kötelesek voltak beosztottjaikat is tájékoztatni. A levél megbízásom kezdetekor lett kézbesítve, így ha megfordult is volna esetleg a fejemben, hogy bármelyikükre (közöttük Hagyó úrra) hivatkozva bármilyen ügyben is helyettük, a nevükben, vagy Őket közvetítve eljárjak, - kivéve a megbízásom elvégzéséhez szükséges szakmai anyagok, kommunikációs háttéranyagok beszerzését természetesen -, főleg bárkit is utasítsak, akkor sem tehettem volna meg. Igaz soha nem is állt szándékomban ezt megtenni.   

Ráadásul, mint már utaltam is rá a gyanúsítással és a vádirattal ellentétben, amely úgy szólt, hogy mint Hagyó Miklós munkatársa rábírtam a BKV Zrt. bizonyos vezetőit (pl. Regőczi Miklóst, Antal Attila, V.Á.-t, Sz. L.-t stb.) bizonyos szükségtelen, indokolatlan szerződések megkötésére - az adott időszakokban ezzel ellentétben, nem is voltam még Hagyó Miklós munkatársa. Személyesen BKV-s (DBR Metrós) munkakapcsolaton kívül,  nem is ismertem, sőt kevesebbszer találkoztam vele munkámból adódóan, mint például Demszky Gábor főpolgármester úrral. Tehát a vádiratban szerepelő szerződéskötésekre való felbujtással történő meggyanúsításomban, majd bevádolásomban, kiemelten pedig a férjem, Mátay László meggyanúsításában és bevádolásában, aki lelkiismeretesen és sikeresen elvégezte szerződésszerűen a megbízásokat, semmi más ésszerű logikát nem látok, minthogy személyem miatt tették ezt velem valami, számomra egyelőre érthetetlen, megmagyarázhatatlan okból, amire választ eddig nem kaptam. 

Előadnám még, hogy ezen rendezvények kivitelezése, megrendezése, sem adott évet megelőzően, sem adott évet követően, mind a mai napig nem minősülnek bűncselekménynek, csak akkor voltak (2007. évben) azok a vádhatóság logikája szerint, amikor ezekre a férjem cége szerződött, mint lebonyolító, kivitelező.

Az a vádhatóság sem állította és fel sem merült - hiszen nem volt így - hogy jogtalan lett volna, miszerint én a BKV ZRt-nél teljesen más területen dolgozom és a BKV Zrt meghívásos pályázaton, mint legolcsóbb ajánlattevővel szerződik a párom cégével, vagy, hogy a mára már férjem volt cége NE végezte volna el a szerződésében vállaltak szerint a megbízatását. A vád az, hogy ugyan elvégezte a megbízását reális piaci áron, de szerintük felesleges volt a veszteséges BKV Zrt. részére abban az évben a rendezvény. Előtte és utána években – az akkor is veszteséges BKV Zrt. részére – nem voltak ezek feleslegesek, kizárólag csak akkor, amikor az én férjem, akkori párom vállalta el a megbízást érvényes szerződéssel.

Azon vádirati állításait, hogy ezek a rendezvények szükségtelenek lettek volna a veszettségesen működő BKV Zrt. számára semmilyen szakértővel nem igazolták az eljárásban, ez pusztán egy laikus ember szubjektív véleménye (ügyész). Nem tudom megítélni és nem is tisztem az ügyészek marketing és rendezvény területén szerzett konkrét tapasztalataikat, szaktudásukat, de felmerül a kérdés, hogy „hasra ütésszerű” megállapításukon kívül mi alapozza meg a vádban foglalt állításukat, mely szerint ezen rendezvények szükségtelenek voltak, főképpen mikor bizonyos rendezvények (pl. gyermeknapi) évek óta előtte és utána is meg lettek rendezve, tudomásom szerint a gyermeknapi már minimum 40 éve a BKV-nál??  Az, a hivatkozásuk, hogy mert a BKV veszteséges, ne költsön rendezvényre, véleményem szerint azért sem helyátálló, mert a BKV Zrt. az ezt megelőző időszakban is veszteséges volt, sőt veszteséges napjainkban is – ha igazak a híradások jobban is, mint a vitatott időszakban volt -, mégis költött, és költ jelenleg is marketingre és rendezvényekre is. Természetesen ez manapság nem csak a BKV Zrt-re igaz, hiszen a magyar Állam államadósága mellett költ marketingre és kommunikációra, vagy a szintén közösségi közlekedéssel foglalkozó MÁV, vagy Volánbusz is jó ellenpélda erre a teljesség igényessége nélkül. Költői kérdéssel kérdezem ismételten, akkor, hogy is van ez?

Ilyen értelemben és logikával élve teljesen felesleges, szükségtelen, indokolatlan a minden évben több százmillió forintért megrendezett augusztus 20. napi tűzijáték megtartása, hiszen az ország igen jelentős pénzügyi váláságban van (és volt évekkel ezelőtt is), mégsem minősíti a tisztelt vádhatóság bűncselekménynek ezeket a szerződéseket és nem nyomoz a megkötésük körülményei tárgyában!

 

3.) A BKV-s és Fővárosi önkormányzati munkám előzményei, kezdete:

Én 2007. február 01. napjától voltam a BKV Zrt-hez tartozó DBR Metro Projektigazgatóságnál – határozatlan időre – sajtóreferensként alkalmazásban (itt becsatolom a munkaszerződésemet és annak 2007. augusztus 01. napi módosítását M/1 szám).

2006. őszén lettem cégvezető, majd résztulajdonos az OPT Kft-ben, amely a stop.hu portált üzemeltette. Induló cégként, azon időszakban inkább a munkám egy később megtérülő befektetés volt, mint anyagilag megfizetett tevékenység, amiből megélünk kiskorú gyermekemmel. Így, mint az életben már annyi más alkalommal, plusz munkát kerestem, amely elvégzésével járó fizetésemből addig is a megélhetésünket segíteni tudom. Ugyanígy dolgoztam a tv2, vagy a most Sanoma tulajdonban lévő Story tévé mellett is. Sosem szégyelltem a munkát, hogy anyagilag előrébb jussak és gyermekem anyagi biztonságát is biztosítani tudjam, mindig is szinte mániásan sok munkát vállaltam és végeztem el az évek során. Természetes volt, hogy most is így teszek. Több ismerősömnek szóltam, hogyha hall esetleg valamilyen munkalehetőségről, hogy keresnek ezen a szakterületen munkatársakat szóljon. Két lehetőség adódott, egy nagy nemzetközi kiadó keresett meg fejvadász cégen keresztül, hogy marketing igazgatónak helyezkedjek el náluk. Ez esetben viszont elvárás lett volna, hogy az amúgy konkurensnek számító saját tulajdonrészemmel is bíró Stop.hu –t feladjam.  A másik lehetőség, ami felmerült az adott időszakban a BKV Zrt sajtóreferensi munkája volt, ami ugyan addigi pályám, karrierem, szakmai tudásom tekintetében visszalépés volt és jóval kevesebb fizetéssel járt, de nem volt elvárás, hogy az induló cégtulajdonomat feladjam. Az időben is terveztük párommal, hogy majd közös gyermeket szeretnénk, így az OPT Kft-t, mint jövőbeli biztos megélhetési pontot, amiben hittem, hogy szaktudásommal, a kollegák szaktudásával olyan piaci meghatározó média piaci szereplővé tesszük (és tettük is, hiszen évek múlva az eladás pillanatában a 3. legolvasottabb hírportál volt a Medián hivatalos kimutatásai szerint), amely egy esetleges gyerekvállalás esetén is nyugodt hátteret fog majd biztosítani nekünk.

Tehát ez a család jövőbeli tervei miatt számomra fontosabb volt, mint a rövid távú anyagi haszonnal járó, de gyerekvállalást nehezen elbíró másik lehetőség. Ezt választottam, egyik ismerősöm, Schmunk Andor, - akit évekkel azelőtt Hajdú Péter, most a tv2 Frizbi műsorvezetője által ismertem meg, egy szakmai rendezvényen – jelezte, hogy a BKV Zrt-nél új vezetés van, és kommunikációs területre keresnek munkatársakat. Azt mondta küldjem el az új vezérigazgatónak az szakmai önéletrajzomat, megadta milyen e-mail címre. Elküldtem, majd hónapokig nem történt semmi, már fel is adtam, hogy ebből lesz valami. Ezért is keresgéltem tovább a munkaerőpiacon. A későbbiekben egyszer csak felhívott emlékeim szerint Regőczi Miklós, hogy megkapta az önéletrajzomat, találkozzunk személyes elbeszélgetésre. Mert ő keres sajtóreferensi munkatársakat, de az önéletrajzom alapján ehhez az álláshoz én túl képzett vagyok, nem tudja érdekelne –e engem. Ő szeretné, ha elvállalnám, mert pont ilyen tapasztalatokkal és médiában jártas, ismeretséggel rendelkező munkatárssakkal tudná a BKV Zrt. kommunikációját hatékonyabban elvégezni. A találkozón ott volt Schmuck Andor úr is - gondolom Regőczi úr kérésére, de ezt nem tudom, - aki bemutatott egymásnak minket, hiszen nem ismertük egymást személyesen korábban, azt sem tudtuk, hogy néz ki a másik. Schmuck Andor bemutatott, Regőczi úr pedig elmondta a lehetőségeket, mivel a fent említett másik lehetőségem is pont akkor futott be a fejvadász cég által, ott gondolkodási időt kértem és kaptam. Majd adott határidőn belül, a korábban már részletezett okoknál fogva elválltam, 2007. februári kezdéssel a DBR sajtóreferensi munkát.

Megjegyezném, hogy véleményem szerint nem volt és nem is tudok róla, hogy lett volna kényszer Regőczi úron, vagy bárkin, hogy engem alkalmazzon. Sőt inkább az az az érzésem volt, hogy örült, hogy végül is elválltam és a későbbiekben is jó szakmai és munkakapcsolatunk volt. A munkám és a sajtóreferensi pozícióm indokoltságát az is alátámasztja, hogy míg előttem nem volt külön DBR sajtóreferens (igaz a 4-es metró építkezése is akkor indult be, amikor engem felvettek) a BKV Zrt-nél, de azóta is van, és külön személy tölti be ezt a pozíciót, mint anno én is betöltöttem. Az, hogy ajánlással tudták meg, hogy munkát keresek egy olyan területen ahova amúgy is munkatársakat keresnek, tudtommal nem bűncselekmény. Anno ajánlással kerültem a tv2-höz, vagy RTL Klub tulajdonos cégéhez is, meg szinte minden munkahelyemre, de ajánlással választottam ki én is például a fogorvosomat, vagy a fodrászomat és az ügyvédemet is. Gondolom mások is így tesznek, ez általános és normális.            

A munkavégzésem helye a munkaszerződés szerint a Kabinet Igazgatóság Sajtó Iroda, azaz a Budapest, VII. kerület Akácfa utcai székhely volt, de kihelyeztek a DBR Budapest, Kéthly Anna utcai székházába. Munkaidőm szerződés szerint 8 órás volt, de valójában kötetlen, hiszen míg a jelentős túlóráimat (esti, hétvégi stb.) nem fizették ki, úgy ha egy – egy nap délután 4 óra helyett 3 órakor végeztem el a munkát nyugodtan elmehettem, vagy például dolgozhattam otthonról is. Természetesen részt vettem külső eseményeken, BKV-s DBR Metrós rendezvényeken. Ahogy ezeket a munkaszerződés módosításom tartalmazza, mely szerint szervezeti egység: külső kommunikációs csoport. Ez azt jelentette – és így is volt a gyakorlatban – hogy a munkám nem volt helyhez és időhöz kötve, azaz azt részben a DBR Metró székhelyén (1077 Budapest, Kéthly Anna utca 1. szám, Green Point irodaházban), részben sajtóeseményeken (ahol részt vettem), és részben otthon végeztem.

A feladataim között volt a sajtóközlemények megírása, szakmai válaszok összekészítése, háttér anyagok biztosítása, főképpen Demszky Gábor akkori főpolgármester úr sajtósainak, ...-nak és ...-nak. A munkámat ekkor Regőczi Miklós kontrollálta, véleményezte, mindig neki küldtem meg a munkaanyagokat, DBR munkavégzésem alatt a főpolgármester úr említett munkatársai többször elvárásokat fogalmaztak meg felém, mint szakmait, mint pedig személyeset. Ezen elvárásokra amennyiben szakmailag nem tartottam helyesnek - például Demszky úr naptárához igazítani az amúgy korábbra tervezett Metró 4 pajzsok betörésének időpontját és arra sajtóeseményt szervezni – mindig leírtam a kizárólag szakmai ellenvéleményemet, megküldtem ...-nak és ...-nak is, és mint felettesemnek Regőczi úrnak is. Amennyiben a döntés az volt, hogy a szakmai véleményem ellenében mégis megszerveztük az elvárt időpontban az eseményt, úgy azt, mint munkavállaló a legjobb tudásommal maradéktalanul elláttam. Megjegyzem, Hagyó Miklóstól és munkatársaitól ilyen, vagy bármilyen elvárásokat, szakmai igényeket nem kaptam. A 4es Metróval Demszky úr szeretett akkoriban léptem nyomon sajtó nyilvánosan szerepelni, Hagyó úrnak ilyen igénye nem volt. Demszky úr munkatársai ezt nagyon rossz néven vették tőlem, viszont én a piaci cégeknél szerzett munkaéveim során azt szoktam meg, hogy az adott feladatról elmondom mind a pozitív, mind a negatív véleményemet. Felsorolom az estleges forgatókönyveket, szakmai buktatókat a feletteseim döntenek, hogy ezek tudatában kivitelezzük, avagy sem. Részemről ez szakmai kérdés volt, semmi személyes. Demszky úrék mégis személyeskedésre terelték ezeket. Példaként említeném, hogy a Pajzs állomásra történő betörésénél, amely sokadik Demszky Gáborral történő sajtó nyilvános esemény volt a Bocskai úton, az alagútfúró bányászok virágokat helyeztek el Szt. Borbála (a védőszentjük) tiszteletére, ez egy régi szokás náluk mindenhol a világon, megköszönik, hogy nem temette maga alá őket a föld.  A sajtó nyilvános eseményen ..., Demszky úr munkatársa az utolsó pillanatban – az esemény kezdetekor- elvárta tőlem, hogy azonnal tüntessem el onnét a virágokat, mert rontják Demszky úr képi megjelenését a médiában. Ezt a kérést akkor megtagadtam a bányászokra hivatkozva, akiket megsértenénk, ha nem tartjuk tiszteletben ezen szokásukat, amit amúgy mindenhol máshol elfogadnak tőlük. Mint később megtudtam, ebből hatalmas felháborodás lett a városházán, hogy meg mertem tagadni a főpolgármesteri kabinet kérését és Demszky úrék ezt úgy állították be, hogy személyes sértés miatt csináltam, hogy nekik ártsak, hiszen így nem mutatott olyan jól a tévében. Azt is megtudtam, hogy ezért ki akartak rúgatni, amit a feletteseim nem láttak indokoltnak. Igaz nekem írásos jelentést kellett írnom az ott történtekről, a virágokról. Később azt is megtudtam, hogy ezt azzal magyarázzák, hogy biztos azért tettem, mert Hagyó úrnak akartam előnyt szerezni Demszky úrral szemben a sajtóban. Hagyó úr nem volt ott a 4es Metró ezen eseményén sem, tudtommal nem is tervezte, hogy ott akarna lenni. Így kedvezni sem tudtam neki, nem akartam, de ha akartam volna sem tehettem. Egyszerűen szakmailag nem tartottam helyesnek a virágok áthelyezésével esetleg ott botrányt okozni a bányászokkal a sajtó előtt, és tiszteletben tartottam inkább a bányász hagyományokat. Mindestre ... és ... is innentől fogva ahol tudott mondjuk úgy „belém kötött”, mint BKV munkatársként, mint pedig a későbbiekben Hagyó Miklós munkatársaként. Sosem tudták ezt nekem megbocsátani, hogy ellent mondtam nekik.      

A DBR Metrós sajtóeseményekre, rendezvényekre gyakran, azaz mindig eljött Demszky Gábor főpolgármester úr és néha Hagyó Miklós főpolgármester helyettes úr is, így ott már személyes ismeretségre tettünk szert. Míg előbbi büntetni próbált azért, ha vállaltam a szakmai véleményemet, addig Hagyó úr értékelte, hogy elmerem azt mondani, még ha ellent is mondok ezzel másoknak. Vélelmezem, hogy látta bennem, hogy ez nálam nem személyes kérdés, hanem szakmai, pedig a következő években neki is mondtam nemet, ha kommunikációs szakmai ügyben nem értettem vele egyet, aztán azt vagy elfogadta ezt, vagy nem – túlnyomó többségében igen – de sosem büntetett, vagy próbált érte büntetni. 

Tudomásom szerint 2007. év karácsonya körül elment szülni Hagyó Miklós úr akkori sajtó referense, így az Ő helyére kerestek egy szakértelemmel rendelkező, tapasztalt személyt. Ekkor, ha jól emlékszem az általam, akkor még nem igazán ismert L. O. úr felhívott telefonon és kért fel erre a sajtóreferensi munkára, mikor én egy kis haladékot kértem tőle a válaszadásra.

Én 2008. január havában megkeresetem Regőczi Miklós urat és tájékoztattam erről a felkérésről, azaz, hogy Hagyó Miklós úr felkért engem, hogy a DBR Metrónál betöltött munkám mellett lássam el városházán folytatott sajtóreferensi munkát is. Regőczi Miklós úr ebben nem látott kivetni valót, hiszen nem volt összeférhetetlen a két munka, és megígérte, hogy megbeszéli Antal Attila vezérigazgató úrral is, ahogy meg is tette. Ennek eredményeképpen abban maradtunk Regőczi Miklós úrral, hogy én kihelyezetett munkavégzéssel fő állásban a BKV Zrt-nél maradok, és mellette megbízási szerződéssel a Fővárosi Önkormányzatnál dolgozom. Abban is maradtunk, hogy időközben valakit betanítok (aki ... volt) a DBR Metrónál a helyettem történő további munkavégzésére, ami meg is történt, de egy ideig még visszajártam a DBR-hez segíteni ... munkáját, sőt munkaszerződésem végéig segítettem minden felmerülő szakmai kérdésben a városházától függetlenül. ... munkakezdésével engem pedig áthelyez általános sajtóreferensi munkakörbe, amely a korábbi munkaszerződés módosításom okán további szerződésmódosítás nélkül is lehetséges a BKV Zrt-nél. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ugyan a 4-es metróval kevesebbet kellett foglalkoznom, viszont pluszban egy csomó olyan egyéb kommunikációs szakmai kérdésekben kellett közreműködnöm, amiben előtte nem.

Hagyó Miklós úr hívott tehát a városházára dolgozni a kommunikációs „csapatába”, ekkor a munkám kétoldalú lett, de részben egymást ki is egészítette és lefedte, azonban természetesen több lett. Munkám során egyrészt a BKV Zrt. kommunikációját (pl. továbbra is véleményeztem és javítottam a BKV-s sajtóközleményeket), másrészt a BKV Zrt-nek a – Fővárosi Önkormányzattal (Városházával) való kommunikációját, harmadrészt a Városháza által meghatározott kommunikációt folytattuk. Lényegében kb. maximum 25-30 %, ami nagyjából átfedés volt a BKV Zrt. és a Fővárosi Önkormányzat (Városháza) kommunikációja között, a többi elvégzett munkám BKV Zrt tekintetében teljesen független volt a városházi megbízásomtól. Napi 10 - 12 -14 órákat dolgoztam így, sokszor a hétvégéken is.

 

4.) Általános érdemi vallomásom a vádiratra vonatkozóan:

 

4.1.) Rövid előzmények (hogy a bíróságnak némi rálátása legyen a BKV-s és Városházás munkámra, azok összefüggésére):

 

A korábbi DBR Metrós BKV Zrt-nél meglévő munkámat megtartva – 2008. február hó 10. napja – 2009. augusztus 18. között Hagyó Miklós I. rendű vádlott mellett – a főpolgármester-helyettesi kabinet megbízásából MEGBÍZÁSI JOGVISZONYBAN – sajtó-és PR tanácsadói munkakörben munkát végeztem a Fővárosi Önkormányzatnál. A személyi megbízásom során a Fővárosi Város Üzemeltetési Kabinet PR tanácsadásával kellett foglalkoznom Hagyó Miklós úr kabinetjében. A napi munkámban azt jelentette, hogy egy adott esemény kapcsán kidolgoztunk egy sajtó tervet. Nekem az volt a dolgom, hogy amit az ügyosztályoktól behoztak a kollegák előkészítve, megírva, azt én átnéztem szakmailag, megvizsgáltam, átdolgoztam, ha kellett. Ha kommunikációból „kényesebb”, összetettebb téma volt, akkor egyeztettem Demszky és Hagyó urakkal erről.

L.O. úr – aki ekkor úgy tudom, hogy kommunikációs igazgatóként dolgozott – Hagyó Miklós úr személyes megjelenéseit intézte, ez ügyben tevékenykedett, én pedig a területe írásbeli megjelenését biztosítottam, koordináltam. Nagyon sok munkám volt, szinte egész nap bent voltam a városházán, sőt sokszor még hétvégén is sokat dolgoztam.

A BKV-s rendezvényeken, ha igényelték Regőczi úrék, akkor személyesen is megjelentem. 2007. évben nekem a kizárólagos tevékenységem a 4-es Metróra korlátozódott, de 2008. tavaszától már a többi BKV-s kommunikáció is, amiben a segítségemet kérték bele tartozott. Ami kiszámítható volt az év elején például a tarifaemelések, erről tudtuk, hogy kiemelt kommunikációt foglalnak magukba, valamint a téli átállás stb.

A városházára reggel 7.00 - fél 8 körül érkeztem és eset 19.00 óra körül indultam haza, mind két munkakörömet egy irodában a számítógép és a telefon segítségével interaktívan el tudtam végezni. A PR Marketingkommunikációs munka elvégzése, nem helyhez kötött sehol sem, hiszen akkor például a nagy nemzetközi PR Ügynökségek sem tudnának sem helyi több, vagy esetleg nemzetközi megbízásokat is elfogadni, teljesíteni. A BKV és a Városháza sajtósaként én hatékonyság szerint rangsoroltam, a sürgősebb ügyeket vettem előre. A sajtó rendezvényekről 2008-ban a cégek beküldték az eseményeket, de csak akkor, amikor ők meg akarták hívni Hagyó Miklós urat. A sajtósok gyűjtötték össze ezeket, majd a naptár alapján határoztuk meg, ki mikor mire megy el, ha adott időben Hagyó úr ráért, vagy szeretett volna a meghívásnak eleget tenni.

Városházi munkám során előre látható rendezvények a BKV-nál a kommunikációs tervből ismerhetőek voltak, csak úgy, mint a többi fővárosi cégnél. Például ilyenek voltak a gyereknap, mikulás, juniális, majális, közlekedj okosan kampány stb. A szervezőket később határozták meg, Hagyó úrnál minket az nem érdekelt, hogy ki rendezi meg ezeket a BKV-s rendezvényeket. A BKV marketing osztálya megrendelt valamit az adott szervező cégtől és ők maguk egyeztettek velük, majd a BKV, vagy adott más közműcég tartotta velünk is a kapcsolatot. Mint korábban is elmondtam, 2007. évben az ilyen rendezvényekre és azok szervezésére nem volt rálátásom, nem volt a feladatom. Én csak 2008-tól vettem részt a BKV kommunikációs tervének előkészítésben, addig az évig csak a 4-es metró kommunikációs ügyeivel foglalkoztam.

A BKV 2008. évi kommunikációs terve úgy épült fel, hogy a szokásos gyereknapi, mikulás, juniális, majális, közlekedj okosan kampány, illetve az 2-es metró kocsik megérkezésére számítottak nagyon, tehát tervezhető volt. A kommunikációs tervet a BKV Zrt. megcsinálta, nem kellett egyeztetnie a Főpolgármester –helyettesi kabinettel, hogy a Főpolgármesterivel egyeztettek e mégis a közmű cégek azt nem tudom. Vélelmezem az ezt megelőző és azt ezt követő években is így járhattak el.

A BKV Zrt. marketing részének vezetője V. Á. volt, a cégek kiválasztását is ők végezték, de nekem nem volt ebben döntési jogom, semmiféle hatásköröm, se Hagyó Miklós munkatársaként, se a BKV Zrt alkalmazottjaként. Tudtommal, a cégeket a hatályos törvényeknek megfelelően szükség esetén közbeszerzési eljárásban választották ki, de ezt csak elmondások alapján ismerem. 

Regőczi Miklós úr távozása után, és Sz. P. E. érkezése előtt 2008. szeptember hónaptól 2008. november 15-ig még ugyanazért a pénzért (semmi pluszért) én láttam el a Sz. későbbi munkáját is Kocsis István, a BKV Zrt akkori vezérigazgatójának kérésére, emlékeim szerint ezen kérést Hagyó Miklós úr jelenlétében is megismételte, amikor más szakmai ügyből kifolyólag nála járt a városházán és összefutottam velük távozása közben Hagyó úr irodája előtt. Tudtommal miután ezt elválltam Kocsis István úr ezt a BKV Zrt kommunikációs és marketing munkatársaival is személyesen közölte. Megjegyzem, hogy Sz. P. E. pályáztatás nélkül hozta Kocsis Úr, vezető pozícióba a BKV Zrt-hez, tudtommal korábban is együttdolgoztak más állami cégeknél.

A BKV Zrt. 2008. évi kommunikációs tervét Regőczi Miklós úr küldte meg nekem szakmai véleményezésre, javaslattételre. A 2009. évit Sz.P. E. kaptam meg ugyanezen okból kifolyólag. Én Regőczi Miklóssal egyeztettem a BKV-s sajtórendezvényekkel kapcsolatban. Székelyné új volt – 2008-ban lett Ő a BKV Zrt. kommunikációs igazgatója – és én általában többet segítettem neki a kommunikációs munkában (ezt Ő is tanúsíthatja!), de elsősorban BKV-s munkatársként, nem pedig, mint Hagyó Miklós sajtóreferense.

Sz. egyébként engem felhívott a sajtóban megjelent nyilatkozata után és elnézést kért tőlem (ez akár híváslista is tanúsíthatja), hogy azt nyilatkozta, hogy nem is ismer, illetve nem dolgoztam a BKV-nál, ezt nyilván jelen eljárásban is el tudja mondani tanúként. Ezt követően meghívott egy kávéra a Gerlóczi kávéházba, ahol szintén elismételte mennyire sajnálja, hogy ezt tette velem. Kérdésemre, hogy nem tart-e annak jogi következményeitől, hogy nem mondott igazat velem kapcsolatban, azt felelte, nekem is van főnököm, neki is, neki ezt adták ki utasításba. Félt, hogy kirúgják, ha nem teszi. További kérdésemre, hogy az ember, ha olyat kap utasításba, ami jogszerűetlen, mégis megteszi akkor kifizetik-e helyette, ha beperelem rágalmazásért, azt válaszolta igen.  Ezt ígérték neki. Erre én annyit jegyeztem meg neki, hogy Kocsis úr vajon 5 év múlva is kifizeti-e helyette. Ez utóbbinál már az akkori élettársam, mostani férjem is jelen volt, akivel gyermekemért indultunk egy iskolai rendezvényre és értem jött. Későbbiekben Székelyné még keresett és jó kívánságokat is küldött sms-ben a közelgő ünnepekre, de elzárkóztam a további kapcsoltatástól miután a BKV zrt-től eljöttem a városházán pedig felmondtam.

Ez a nyilatkozata egyébként azért is volt minimum furcsa, mert számtalan munkaügyben váltottunk levelet e-mail formájában, 2007-2009. években, mely e-mailek a T. Nyomozóhatóság és már a T. Törvényszék rendelkezésére is állnak. Megjegyezném, tudtommal Kocsis úr által elrendelt belső vizsgálati anyag is azt az eredmény hozta, melyet a BKV Zrt. felügyelő bizottsága is megvitatott, hogy Székelyné Pásztor Erzsébet médiának tett nyilatkozatán kívül semmi bizonyítékát nem találták annak, hogy én nem dolgoztam volna a vádhatóság által is vitatott időszakban. A BKV belsőellenőrzési -e jelentése nincs a vádiratban ismertetve, pedig az a BKV és ez által a vádhatóság rendelkezésére is állhatott, de valamiért ezt sem találták fontosnak, hogy megismertessék a T. Bírósággal.   Mielőtt esetleg felmerülne, hogyha ennyire biztos voltam magamban és az ártatlanságomban miért is nem pereltem be Őt, vagy másokat, akik valótlanságokat állítottak rólam, elmondanám, hogy ügyvédeim tanácsára halasztottam ez ügyben. Ők ugyanis azt képviselték a meggyanúsításom óta, hogy ezen legyünk túl, aztán kezdjünk bele más bírósági eljárásokba, illetve várjuk meg, hogy a független bíróság előtt, ahol igazmondási kötelezettsége van mindenkinek jogi következmények vállalása mellett, ott minden estleges külső egyéb kényszer hatása nélkül ki mit mond rólam. Ma már tudom ügyvédeimnek igaza volt akkor, szélmalomharc vívása közben nyitottam volna újabb frontokat. Igaz, a jogsértések, valótlan állításokat, közlők, nyilatkozók esetében a jogi elégtételről nem mondtam le, de ma más oknál fogva, mint akkor fogom megtenni, ha szükséges lesz. Akkor azért akartam meglépni, mert fontosnak tartottam, hogy mindenki megismerje az igazságot ez ügyben részemről, ma már tudom, akinek tudnia kell az igazságot, mert igazán fontos az tudja, ártatlan vagyok. Jogi lépést csak azért fogok tenni szükség esetén, hogy ezek az emberek, akik ezeket tették, teszik, azok tanulják meg, hogy nem játszunk egy másik ember életével, annak a családjának az életével megalapozatlanul vádaskodva, spontán önös érdekből, vagy csupán szenzáció hajhászásából.

Visszatérve a BKV – s munkavégzésemre, itt kiemelendő ki a 2008. év december 19. napján Z. T. Úr által Sz. P. E. kommunikációs igazgatónak megküldött bérlista elnevezésű e-mail, melynek mellékletét képező bérlistán – többek között – én is, mint közönségkapcsolati főosztályon dolgozó referens vagyok feltüntetve a havi rendszeres béremmel.  Ezt az e-mail újra becsatolom (M/2 szám) a Törvényszékhez. Minimum ezen információból tudnia kellett volna Székelynének, hogy én a BKV-nál dolgozom. 

 

4.2.) konkrét észrevételek a vádirat egyes részeire, pontjaira:

 

I. A Vádirat 5. oldal 5. bekezdése általánosságban leírja a teljesség igénye nélkül - hogy „L.O. V. rendű és Mátay-Horváth Éva VI. rendű vádlottak 2007.-2009. közötti időszakban a BKV Zrt. vagyonkezelési jogkörrel rendelkező vezető tisztségviselői számára olyan utasításokat adtak, illetve döntésüket oly módon befolyásolták, hogy azok vagyonkezelési kötelességük szándékos megszegésével a BKV Zrt. számára hátrányos vagyonkezelési döntéseket hozzanak, és szerződéseket kössenek”.

Nem valós ez az állítás. – NYOMATÉKKAL ELŐADOM, HOGY ÉN NEM VOLTAM A BKV ZRT. VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI FÖLÉ RENDELVE (akik név szerint pl. Regőczi M, Antal A., Balogh Zs., és Z. T., V. Á. stb.), sőt felettem a munkaszerződés szerint a kommunikációs igazgató gyakorolta (aki Regőczi Miklós volt) a munkáltatói jogokat.  A BKV vezetői irányába tehát nem volt utasítási jogom, hiszen nem voltam a felettesük, a főnökük, ami tény, okirattal is bizonyított. Itt hivatkozom a T. Törvényszéknek a MUNKAKÖRI LEÍRÁSOMRA, és a MUNKASZERZŐDÉSEMRE és annak módosítására, ami pontosan meghatározza a jogkörömet, munkaörömet a BKV Zrt-nél.

 

II. Vádirat 6. oldal 4. és 6. bekezdései szerint:

„Hagyó Miklós I. rendű vádlott olyan környezetet alakított ki, melyben bizalmas munkatársai – L. O. és Mátay-Horváth Éva vádlottak és kabinetjének más, ismeretlenül maradt tagjai, valamint I. rendű vádlott személyes ügyvédje dr. Horváth Iván Miklós VII. rendű vádlott – közvetlenül, I. rendű vádlott bevonása nélkül is képesek voltunk Hagyó Miklós I. rendű vádlott által képviselt érdekeknek megfelelő döntéseket hozni, utasításokat adni és azokat a BKV. Zrt. vezetői felé közvetíteni.      

NEM felel meg a valóságnak ez az állítás, ÉN – és tudomásom szerint vádlott társaim és mások - SEM alakítottunk ki Hagyó Miklóssal I. rendű vádlottal együtt, az Ő bizalmasként (mivel NEM VOLTAM AZ, mert átlagos, normális munkaviszony volt a miénk) olyan környezetet, hogy az Ő közvetlen bevonása nélkül is képes voltunk/voltam (lettem volna) az I. rendű vádlott által képviselt érdekeknek megfelelő döntéseket hozni, utasításokat adni – NEM VOLT ILYEN JOG-ÉS HATÁSKÖRÖM, AZAZ ÖNÁLLÓ DÖNTÉSI JOGOM!!  NEM DÖNTÖTTEM soha saját elhatározásból, sem egyéni érdekből semmilyen, a BKV Zrt-nek vagyoni hátrányt okozó ügyletről és más, egyéb ügyletről sem! – NEM VOLT ILYEN DÖNTÉSI JOGOSULTSÁGOM – újra hivatkozom a munkaszerződésemre, módosításra és a munkaköri leírásra és a korábban már részletesen elmondott tényekre ez ügyben. Itt hivatkozom az általam a nyomozati eljárás során 2010. január 26. napján a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály I., Gazdaságvédelmi Alosztály I. részére benyújtott bizonyítási indítványomra (M/3szám) és annak mellékleteit képező e-mailekre (M/4 szám). – ///Ezeket újra becsatolom a T. Törvényszékhez.///

Továbbá hivatkozom ismételten a városvezetés által kiadott tulajdonosi utasításra, amely alapján kizárták, hogy bárki is az Ő nevükben eljárjon.

Ebben általam közel 100 elektronikus levél került becsatolásra, melynek tartalma egyértelműen bizonyítja, hogy én, mint kommunikációs szakember és a BKV Zrt. egyéb vezető beosztású munkavállalói (teljesség igénye nélkül V. Á.marketing főosztályvezető, Z. T. sajtóiroda vezető, majd kommunikációs főosztályvezető, utána közönségkapcsolati főosztályvezető, Balogh Zsolt műszaki vezérigazgató helyettes, B. T. gazdasági műszaki vezérigazgató helyettes, P. P. kommunikációs igazgató, Sz. P. E. társasági kapcsolatok igazgató, K. T. kontrolling főosztályvezető, dr. Sz.Gy. jogi igazgató stb..) PARTNERKÉNT, VAGY BKV ZRT. SZERVEZETI BESOSZTÁS SZERINT ELJÁRÁSREND SZERINT, ESETEIBEN LEGTÖBBSZÖR EGYMÁSSAL MEGBESZÉLVE, EGYMÁSNAK ÖTLETEKET ADVA, - ÉS NEM EGYMÁST UTASÍTVA - TERVEZTÜNK MEG, KÉSZÍTETTÜNK ELŐ ÉS  VÉGEZTÜK EL A BKV. Zrt. KÜLÖNBÖZŐ FELADATIT, SZERVEZTÜK A RENDEZVÉNYEIT, ESEMÉNYEIT, KÖZÖS MUNKÁVAL.

Irányító célzattal a BKV Zrt-n belül, kizárólag a már korábban említett időszakban kommunikáltam, amikor is Kocsis István úr Regőczi úr távozása és Székelyné Pásztor Erzsébet érkezése közti időszakban az egész terület szakmai vezetésére kért fel BKV Zrt-n belül. Ekkor heti rendszerességgel értekezleteket hívtam össze, voltam jelen a városházi munkám mellett- a BKV Zrt marketing és kommunikációs munkájában.  Csak úgy, mint a korábbi személyes megjelenésemet igazolja a BKV Zrt. autóbehajtási rendszerének adatai és a személyi beléptető rendszer adatai. Ugyanis a BKV Zrt épületébe csak beléptető rendszeren keresztül lehet bejutni, mint személyi, mint autós forgalom tekintetében. Ezen rendszer nyilvántartásával én értelemszerűen nem rendelkezem, de a BKV Zrt igen. Mivel sem a nyomozási, sem pedig a vádirat anyagában ezt nem találom, indítványozom a T. Törvényszéknél, hogy hivatalból kérje be, mint egy releváns bizonyítékot a beléptető rendszerrel kapcsolatban, ami igazolja a BKV-ba való bejárásom rendszerességét.

Ebből egyértelműen kiderül, hogy a vádhatóság által vitatott időszakban hányszor, milyen rendszerességgel tartózkodtam munkámból kifolyólag – ha az személyes jelenlétet is igényelt – a BKV Zrt épületében, amely jelenléteket a városházi megbízásom értelemszerűen nem indokol. Nekem e tekintetben sincsen félni valóm, ez is igazolja a rendszeres megjelenésemet a BKV-nál.

 

Az említett munka e-mailek közül kiemelendő téma például:

 

• a Paraméterkönyv egyeztetési ütemterv témája (2008. április 22-én, április 26-án, május 9-én, május 20-án kelt e-mailek),

• a Monitoring Bizottság tagjainak látogatása a 4M építkezésen (2008. április 4-én, április 7-én kelt e-mailek),

• különböző BKV-s prezentációk előkészítése (pl.. 2008. április 30-án kelt e-mail)

• M 4 építkezés látogatása, M4 biztonsági őrök (2008. május 15-én kelt e-mail, 2008. augusztus 7-én kelt e-mail),

• BKV menedzsmentjének – szigorúan bizalmas – kommunikációs stratégiája, terve (2008. május 9-én kelt e-mail),

• Sztrájkkal kapcsolatos téma (2008. augusztus 21-én kelt e-mail)

• Bliccelőkkel szembeni intézkedések témája (2008. szeptember 22-én kelt e-mail),

• Közleményterv okt. 22-e környékére (2008. október 22-én kelt e-mail),

• A vezérigazgató – Dr. Kocsis István Úr – részére írt beszéd, könyvbemutató és forgatókönyv témája (2008. október 31-én kelt e-mail),

• Magyar Nemzet megkeresése témája (2008. november 3-án kelt e-mailek),

• Menetkimaradás témája (2008. november 13-án kelt e-mail),

• Forgalmi engedély, utas tájékoztatás témája (2008. november 17-én kelt e-mail),

• Kiemelendő a 2008. november 24-én kelt e-mailek, amik az „első hóban való közlekedés” témája, amiben Dr. Székelyné Pásztor Erzsébet és Dr. Kocsis István Úr is a címzettek között van!

• Szmog-riadó közlemény és felmerülő kérdések témája (2009. január 11-én kelt e-mailek),

• Ónos eső témája (2009. január 13-án kelt e-mail),

• Kiemelendő a 2009. január 14-én kelt e-mail, ami szintén az ónos esővel kapcsolatos közleményterv témájáról, a közlemény tartalmáról szól és, amiben Dr. Sz.P. E. szintén a címzettek között van.

• PIB ülés témája (2009. január 17-én kelt e-mailek) amiben Dr. Sz. P. E. szintén a címzettek között van, sőt az egyik elektronikus levelet Ő küldi.

• Kiemelendő még a 2009. január 20-án kelt, Dr. Sz. P. E. által küldött e-mail, ami egy kettészakadt BKV-busz témájáról ír és „házon belüli reagálásról való egyeztetést” javasol.

• MTI közlemény témája (2009. március 26-án kelt e-mail), ami szintén Dr. Sz. P. E. feladótól érkezett.

 

Ezeket az e-mail leveleket újra becsatolom a T. Törvényszékhez, de minden bizonnyal rendelkezésre állnak már, hiszen azok a nyomozó hatóság részére 2010. január 26. napján be lettek nyújtva a beadványom (bizonyítási indítványom) mellékleteként. Megjegyzem továbbá, hogy a becsatolt mennyiségéhez képest valósan többszörös e-mail forgalom volt BKV Zrt-s munkaügyekben a volt munkatársaimmal, ezek az e-mailek azok, amelyeket otthoni munkavégzéssel küldtem a saját gépemről, saját e-mail rendszeren keresztül. Ugyanis miután a városházán felmondtam, a BKV Zrt-től meg rendes felmondással elküldtek, értelemszerűen nem fértem hozzá az ottani számítógépes és e-mail rendszerhez, hogy a tényleges több ezer e-mail tartalmat csatolni tudjam. A nyomozó hatóság és a vádhatóság, akik hozzáférhettek volna ezekhez a gépekhez, rendszerekhez, valamiért nem tartotta fontosnak azok teljes körű tartalmát becsatolni, megismertetni a Tisztelt Bírósággal.

Ezek egyébként nem csak azt bizonyítják, hogy egyenrangú, egymás mellé rendelt partnerként, munkatársként végeztük a munkánkat vagy a szervezeti felépítésnek megfelelő eljárás rendet betartva a BKV. Zrt. vezető beosztású munkavállalóival a cég érdekeit szem előtt tartva, hanem hogy a gyanúsításban és a vádirat 25. oldal I/D. pontjában szerepelő időszakban, azaz 2008. január és 2009. szeptembere között TÉNYLEGESEN MUNKÁT VÉGEZTEM, ESEMÉNYEKET, SAJTÓRENDEZVÉNYEKET SZERVEZTEM ÉS AZOKON SZEMÉLYESEN IS RÉSZT VETTEM, MINT BKV ZRT. ALKALMAZOTT!     

 

III. Vádirat 7. oldal 6. bekezdése és vádirat 25. oldal I/D pontja, mely az állítólagos fiktív foglakoztatásomat rögzíti:

NEM fiktíven dolgoztam a BKV Zrt-nél, ezt a már a nyomozati szakaszban csatolt közel 100 oldal e-mail levélváltások, személyes előadásom, okirati bizonyítékaim és például Z. T. IX. rendű és V. Á. XI. rendű vádlottak nyomozati és bírósági szakban tett vallomásai is egyértelműen alátámasztják – itt hivatkozom újra a munkaszerződésemre, munkaköri leírásomra, keresetigazolásomra, bérjegyzékekre stb. -, amiket nyilvánvalóan nem írnak alá és adnak ki, ha én ténylegesen nem dolgozom a BKV. Zrt-nél.

Álláspontom szerint kiemelt jelentőséggel bírnak a munkaviszonyom megszüntetésének a körülményei, különösen maga a rendes felmondásom indokolása, amely szerint a BKV Zrt. gazdasági helyzetére tekintettel, költségcsökkentés céljából létszámcsökkentést hajtottak végre a cégnél, azaz a sajtóreferensek, újságírók létszámát 1 fővel csökkentették. – itt csatolom be M/5 alatt a BKV-s rendes felmondást, ami tartalmazza a pontos indokolást!

Munkajogilag egyértelműen törvényi előírás, hogy amennyiben Horváth Éva, mint munkavállaló igazolatlanul nem végzett volna ténylegesen munkát a BKV Zrt-nél a gyanúsítás időszakában (azaz 2008. február 10. – 2009. szeptember 18-ig, akár egyetlen napig is), ahogy azt a gyanúsítás / majd vádirat tartalmazza, akkor az akkor hatályban lévő Munka törvénykönyve 96. §. (1). bekezdése a.) és b.) pontjai alapján is azonnali hatályú rendkívüli felmondási ok lett volna, ahogy azonban a munkáltatóm – bár Kocsis István Úr ekkor már feljelentést tett – nem alkalmazta velem szemben a rendkívüli felmondást ilyen indokkal és mással sem, hanem teljesen más – az akkori és mai válságos gazdasági helyzetben általános – költségcsökkentés céljából való létszámcsökkentésre hivatkozással történő indokolást közöltek velem szemben és szűntették meg a munkaviszonyomat. Ezt az indokot én természetesen el is fogadtam (mert megfelelt a valóságnak) és munkaügyi pert nem indítottam a munkáltatómmal szemben.

Nyomatékosan megjegyzem itt is, hogy a vitatott időszakban nem kerestem a vádiratban szereplő összeget, azaz hozzávetőlegesen bruttó 24 millió forintot (pontosabban 24.070.811,-Ft-os, amit a BRFK Gazdaságvédelmi főosztály határozatával zároltak 2010. január 08-án). A tényleges keresetem a BKV-nál ez időszakban összesen 2008. január 01. (bár a vitatott időszak a vádhatóság szerint csak 2008. február 10-től kezdődik) és – 2009. szeptember 18-a között bruttó 16.070.402.,-Ft volt, ami hozzávetőlegesen nettó 8.183.898,-Ft, ami nettó összeget munkabér és egyéb juttatások címén én, mint munkavállaló ténylegesen megkaptam (és nem a bruttó összeget) ez időszak alatt, valamint a 30 napos felmondásomra esően. Amennyiben még pontosabban számolok és ténylegesen csak a vádirat szerint vitatott időszakot nézem, azaz 2008. február 10. és 2009. szeptember 18. napja közötti bruttó béremet nézzük, mint „jogtalanul felvett munkabért”, akkor az pontosan a következők szerint alakul:

 

A bruttó munkabérem 2008. 02. 10-től 2008. 12. 31-ig: ...,-Ft, nettó kifizetés pedig: ...,-Ft.

 

A bruttó munkabérem 2009. évben: ...,-Ft, (bruttó bér sor), nettó kifizetés pedig: ...,-Ft (átutalás sor).

 

Ezek összesen a vádiratban vitatott időszakra, azaz 2008. február 10-től - 2009. szeptember 18-ig bruttó: ...,-Ft, nettó pedig: ...,-Ft. 

 

Ezen időre eső bérjegyzékeim másolatait M/6 alatt becsatolom.

Itt kérem a T. Törvényszéket, hogy – szükség esetén – független igazságügyi könyvelési szakértő, adószakértő kirendelni szíveskedjen a büntetőperben, aki meg tudja állapítani a pontos munkabérem összegét bruttó-nettó bontásban a vitatott időszakban, azaz 2008. 02. 10-től – 2009. szeptember 18-ig terjedő időre.

Ezen összeg járulékát tehát én sosem kaptam meg, azokat a BKV Zrt. az illetékes hatóságoknak fizette meg törvényszerűen, mégis tőlem követelné vissza a vádhatóság. A VÁDHATÓSÁG TEHÁT OLYAN ÖSSZEGET KERESETT ÉS ERRE HIVATKOZVA FOGLALT LE A MAGÁNBANKSZÁMLÁMON, AMELY SOSEM LEHETETT OTT TÖRVÉNYSZERŰEN A BKV-tól. NEM AZÉRT NEM, MERT NEM DOLGOZTAM VOLNA MEG ÉRTE, HANEM AZÉRT NEM MERT A HATÁLYOS MUNKATÖRVÉNYEK ÉS ADÓZÁSI TÖRVÉNYEK ALAPJÁN A MUNKÁVALLÓ SOSEM KAPJA MEG KIFIZETÉSKÉNT (pl. a bankszámlájára) A JÁRULÉKAIT IS TARTALMAZÓ BRUTTÓ MUNKABÉRT. TEHÁT OLYAT KERESTEK, OLYANRA ALAPOZTÁK A ZÁROLÁST, AMI A HATÁLYOS TÖRVÉNYEK ALAPJÁN IS LEHETETLEN VOLT, HOGY OTT TALÁLJANAK MEG. A JÁRULÉKAIM UGYANIS ÉRTELEMSZERŰEN NEM A BANKSZÁMLÁMON, HANEM A MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR SZÁMLÁJÁN VANNAK. Fontos még kiemelni, hogy jogilag járulék befizetést csak a munkáltató igényelhetné vissza az államtól, mint befizető, nem pedig a munkavállaló. A munkavállaló nem rendelkezhet semmilyen tekintetben az állami járulékfizetési számlák felett.  Megjegyzem a 7.897.503 forintos nettó fizetésem, az államnak a BKV által befizetett járulékokkal felbruttósított összeges is csak bruttó 15.531559,-Ft, nem pedig bruttó 24.070.811,-Ft, ahogy ezt az összeget zárolták a számlámon. Az már csak plusz jogi nonszenz, hogy a munkatörvénykönyve által minden munkaszerződéssel rendelkező munkavállalónak automatikusan, a minimum 30 napos felmondási időre esően járó átlagkeresetemet is vitatja a vádhatóság. Ugyanis nekem 2008. aug 18-án került rendes felmondással megszüntetésre a BKV Zrt. által a munkaszerződésem, a következő 30 napos időre a törvény szerint járt nekem az átlagkeresetem. A FELMONDÁSI IDŐ ALATT MEG A MUNKÁLTATÓ ÍRÁSBAN MENTESÍTETT A MUNKAVÉGZÉS ALÓL, KICSIT FURCSA, HOGY A BKV MENTESÍTT A MUNKAVÉGZÉS ALÓL ÉS NEM RAJTUK, HANEM RAJTAM KÉRIK EZT A PÉNZT SZÁMON, ami mint említettem a munkatörvénykönyve szerint törvényesen járt nekem. A vádhatóság tehát mégis vitatja a munkatörvénykönyv által előírt felmondási időmre eső bérem jogosságát is, ami jogi nonszensz, bár jelenleg nem munkaügyi jogvitáról beszélünk, de mégsem elhanyagolható tények ezek.

Megjegyzem a munkaszerződésemben szereplő havi prémium, ami negyedéves egyszeri kifizetésekkel lett nekem is, csak úgy, mint a BKV Zrt. több ezer más munkavállalójának kifizetve. Az a Munkatörvénykönyve szerint nem az adható kategória, hanem a munkaszerződés szerint a munkabérhez járó, azaz kötelezően a munkavállaló részére megfizetendő kategória. A BKV ZRt – tudomásom szerint – nem egy munkaügyi pert veszített el más ügyekben, amikor ezt vitatta esetleg, vagy próbálta nem kifizetni valamilyen oknál fogva bármely munkavállalójának. Nem értek hozzá, de ez valamilyen adózásügyileg a BKV Zrt-nek kedvezőbb feltételek miatt szerepel így a cég munkaszerződéseiben, mivel az enyém egy alap standard munkaszerződés volt, egyedi kritériumok nélkül, így vélelmezem a többi munkaszerződésben is szó szerint ugyanígy van. Ezt a rendszert egyébként még Aba Botond vezette be a BKV Zrt-nél, hogy a havi fix munkabért alapbér + prémium jogcímen történő kifizetésre bontotta. Ezen felül kaphattak a munkatársak prémium - prémium kifizetést, azaz tényleges jutalmakat. Amit én sosem kaptam, nem azért mert nem dolgoztam volna jól, hanem mert tudtommal egy minimum eltöltött időnek (évnek) kell eltelnie a BKV Zrt. szabályozása szerint, hogy adható legyen és mire ezt én kitöltöttem addigra elválltam a városházi plusz megbízást és még csak a látszatát is szerettük volna elkerülni, hogy azért kapok esetleg a BKV Zrt-től prémiumot, mert a városházán (is) dolgozom. Megjegyzem azt is, hogy bár a vádhatóság szerint én mindenkit mindenre utasítottam, állítólag nagy hatalmammal visszaélve, de ellentétben a BKV Zrt több dolgozójával, közép és felső szinten, sőt még Dr. Sz.P.E.-tel is NEKEM NEM VOLT SOHA MANAGER SZERZŐDÉSEM A BKV ZRT-VEL. Akkora „hatalmam” volt, hogy egy minimális fix. összegű végkielégítést tartalmazó szerződést sem kaptam, mint állítólagos „fontos ember”. Nemhogy egyéb pluszjuttatásokat, mint sokan mások, akiknek a vádhatóság szerint mégsem volt nagyhatalmuk BKV Zrt-nél.    

Visszatérve a dolgoztam, nem dolgoztam részre. Azért is minimum furcsa azt feltételezni a feljelentést tevő Kocsis István volt BKV Zrt. vezérigazgató úr és persze a Központi Nyomozó Főügyészség részéről, hogy én NEM dolgoztam 2008. február – és 2009. szeptember hava között ténylegesen - hanem csak fiktíven - a BKV. Zrt-nél, mert TÉNY, hogy 2008. szeptembere után, mikor Kocsis István Úr a BKV. Zrt. élére került én több alkalommal találkoztam vele, mind a BKV-nál, mind a városházán. Az is TÉNY, hogy ...-nal (Political Capital ügyvezetője) és Nogouchi cég vezetőjével együtt én segítettem Kocsis Urat a bemutatkozó sajtótájékoztatójára felkészíteni és ezt teljes egészében megszerveztük.  Megjegyezném, mielőtt esetleg felmerülne, hogy a Political Capital és a Nogouchi cégeket Kocsis úr hozta a BKV Zrt-hez régi üzleti kapcsolatuk okán, nem én. Továbbá munkám volt még, hogy én egyeztettem időpontot a BKV Zrt. sajtóirodájával és az összekészített sajtó anyagot véglegesítés céljából átnéztem. Maga Kocsis István úr személyesen hívott fel telefonon és kért meg, hogy vegyek ebben részt, ami tényt nyilvánvaló, hogy pl. akkori telefon híváslista is igazol.

Az is TÉNY, hogy Kocsis István úr azt mondta Regőczi Miklós 2008. szeptemberi BKV-tól való távozása után, hogy míg az utódját nem találják meg, azt akarja, hogy én helyettesítsem a kommunikációs területen. Az is TÉNY – és a vádlott társak, valamint a tanúk vallomásukkal igazolhatják – hogy én 2008. október 01. – 2008. november 14. közötti 6 hétben, hetente többször tartottam értekezletet a BKV Zrt-nél kedden reggel 9.00-kor, és péntek délutánonként. Ezeken részt vett például Prim Péter (belső kommunikációs vezető), Z. T., V. Á., ... (értékesítési vezető), ... (marketingvezető). Ezen értekezletek során közösen átnéztük a heti várható kommunikációs eseményeket, a folyamatban lévő ügyeket és nap közben folyamatosan tartottuk az ügyek miatt a kapcsolatot e-mailen (csatolva újra a perben) és telefonon (amit híváslista kétséget kizáróan igazolhat). Ezt elmondtam nyomozati szakaszban is, de a vádhatóság valamilyen oknál fogva mégsem tartotta fontosnak ezen bizonyítékokat (pl. híváslista) beszerezni,  és a T. Bíróság elé tárni.  

Az értekezleteken kívül én minden hétfőn személyesen tájékoztattam Kocsis István vezérigazgató urat, illetve a titkárságát a várható heti programról és megbeszéltük, hogy melyik programokon kíván Ő részt venni.

 

IV. Vádirat 13. oldal 2) pont a) alpontja F.F.V.D. Bt-vel megkötött szerződéssel kapcsolatosan:  

i)

Itt hangsúlyozottan előadom, hogy amikor a BKV Zrt. és az F.F.V.D. Bt. 2007. április hó 27. napján megkötötték a 2007. május 27. napi gyermeknapi központi rendezvényre, valamint a járműveken mosolyellenőrök bevetésére vonatkozó vállalkozói szerződésüket, akkor én még egyáltalán nem voltam Hagyó Miklós I. rendű vádlott közvetlen munkatársa, sajtóreferense, így vele együttműködve nem is tudtam utasítani, befolyásolni senkit sem a BKV Zrt. vezetői beosztású munkavállalói közül, hiszen a Fővárosi Önkormányzatnál a megbízási szerződésem alapján a munkámat – és így Hagyó Miklós I. rendű vádlottal a közvetlen, személyes együttműködést – csak 2008. február hó 10. napjától kezdődően, azaz közel 11 hónappal később kezdtem el!

Emlékeim szerint ez az eset úgy történt, hogy Regőczi Miklóssal egyszer (2007. március, április körül?) együtt ebédeltem és akkor kerül szóba a gyereknapi rendezvény. Ő tőlem kérdezte, hogy nincs –e valamilyen ötletem, mert hatékonyabb, jobb gyereknapi rendezvényt akart, mint az előző években. Én ekkor ajánlottam neki, hogy kérjen ajánlatott a párom cégétől (Mátay László) is. Ezen esemény 2007. tavaszán volt.

MEGJEGYZEM, HOGY A VÁDHATÓSÁG ÁLLÍTÁSÁVAL ELLENTÉTBEN 2008. TELE ELŐTT NEM ÉLTEM – jogi szempontból és fizikailag sem – ÉLLETTÁRSI KAPCSOLATBAN MÁTAY LÁSZLÓVAL, ÉRZELMI KAPCSOLAT VOLT KÖZÖTTÜNK – EZT SOSEM TITKOLTUK SENKI ELŐTT, MIÉRT IS TETTÜK VOLNA (?) - DE AZ ÉLLETÁRSAM CSAK A VÁDHATÓSÁG ÁLTAL EMLITETT  IDŐSZAK UTÁN LETT. A nyomozati szakaszban is következetesen mindig páromnak mondtam, hiszen az volt az adott időszakban, most pedig a férjem közös gyermekünk édesapja.     

Úgy emlékszem, már amennyire 5 év távlatában lehetséges, hogy én konkrétan mondtam Regőczi Úrnak, hogy a párom Mátay László, és az ő cégéről lenne szó, ami az F.F.V.D. Bt. Én megadtam Regőczi úrnak Mátay László telefonszámát, de már nem emlékszem, hogy végül milyen módon kerültek ők kapcsolatba, ezt én már nem figyeltem.

Azt tudom, hogy valamiféle közbeszerzéses, vagy pályázati úton szerződtek, de a pontos részleteket nem ismerem, mert a közbeszerzéshez nem értek és miután megadtam a párom elérhetőségét Regőczi úrnak én már nem folytam bele az egyeztetésbe. Egyszerűen kérdésre felelve ajánlottam egy céget, mint arra megfelelő kivitelezőt. Aztán, hogy az ajánlásból megbízás lett, az már nem az én döntésem volt és a döntésmeghozóra, szerződéskötőre sem voltam semmilyen ráhatással.

Megjegyzem sem az akkor, sem a most hatályos törvényeket ezzel az egyszerű szóbeli ajánlással nem szegtem meg, továbbá a BKV ZRt vagy annak a tulajdonosi jogát gyakorló Fővárosi Közgyűlés működési szabályzatában foglaltakat SEM szegtem meg. Azaz nem sértettem vele semmilyen jogszabályt, törvényt, így nem követtem el semmilyen bűncselekményt ezzel.

Azt biztosan tudom, hogy az F.F.V.D. Bt olcsóban megcsinálta, megszervezte az előző évekhez képest ugyanazt a gyereknapi központi rendezvényt, ráadásul magasabb színvonalon. Mint említettem, ez különösebb nyomozás nélkül, a meggyanúsításomat követően a BKV Zrt honlapján talált nyilvános szerződéses adatokból kiderítettem. A gyermeknapi központi rendezvények a BKV Zrt-nél – tudomásom szerint – azóta is vannak minden évben, minimum olyan értéken, mint 2007-ben, vagy az azt megelőző években volt, de ezek ügyében tudtommal semmiféle feljelentést nem tettek és egyetlen büntető eljárás sem indult! Ennélfogva az a kijelentése a vádiratnak, hogy ez a szerződés a veszteségesen működő BKV Zrt. üzemszerű működése szempontjából szükségtelen volt a 2007. évben, minimum megmosolyogtató, logikátlan, és érthetetlen, ha az ezt megelőző és ezt követő években pedig NEM VOLT SZÜKSÉGTELEN, NEM VOLT INDOKOLATLAN.

A teljesség igénye nélkül csatolok be M/7 szám alatt 1-1 internetes újságcikket a 2010., 2011. és a 2012. évi, ismételt gyereknapi rendezvényekről, ahol többek között fellépett sztárvendégként Tóth Vera (Megasztár 1 győztese), az Animal Cannibals együttes és még sokan mások (zenészek, bűvészek stb.), valószínűleg nem ingyen, azaz felmerül a kérdés, hogy ha a 2007. évi vállalkozói szerződés IGEN, akkor ezek a 2010., 2011. és 2012. évi és a korábbi évek vállalkozó szerződések miért NEM szükségtelenek a veszteségesen működő BKV Zrt. üzemszerű működése szempontjából??!! ///Nyilvánvaló, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség ezeket a vállalkozói szerződéseket is tüzetesen megvizsgálta, és jutott bizonyos értékelhető megállapításra velük kapcsolatban, csak nem hozta nyilvánosságra őket…..///

 

ii)

Itt is hangsúlyozottan előadom, hogy amikor a BKV Zrt. és az F.F.V.D. Bt. 2007. augusztus hó 23. napján megkötöttek 2 db. „suli-kezdés” elnevezésű rendezvényre vonatkozó vállalkozói szerződést, akkor én még egyáltalán nem voltam Hagyó Miklós I. rendű vádlott közvetlen munkatársa, tanácsadója, így vele együttműködve nem is tudtam utasítani, befolyásolni senkit sem a BKV Zrt. vezetői beosztású munkavállalói közül, hiszen a Fővárosi Önkormányzattal a megbízási szerződésemet – és így Hagyó Miklós I. rendű vádlottal a közvetlen, személyes munkámat – csak 2008. február hó 10. napjától kezdődően, azaz közel 6 hónappal később kezdtem el!

Ez a rendezvény a vádirat által is elismertem 2007. szeptember 3. és 7. napja között megtartásra került és a megrendelő BKV. Zrt. a vállalkozói díjat 2007. szeptember hó 19. napján szerződésszerűen átutalta, tehát a mai napig érvényes és hatályos megállapodás szerint – polgári jogi értelemben – a szerződés maradéktalanul, szerződésszerűen teljesedésbe ment.

Azt a kérdést, hogy ez – illetve más – szerződés szükséges, vagy szükségtelen volt -e, nyilvánvaló, hogy a BKV. Zrt. felett felügyeletet gyakorló, 100%-os tulajdonos Fővárosi Önkormányzatnál kellene feltenni, amikor a közgyűlés elfogad egy költségvetést, egy pénzügyi keretet az ilyen rendezvények megszervezésére vonatkozó szerződés megkötésére, és így a rendezvények megtartására, lebonyolítására, amit a BKV. Zrt. vezető beosztású és más munkavállalói hajtanak végre… KÉRDÉS ILLETVE ITT ÉS A TÖBBI SZERZŐDÉSNÉL IS TOVÁBBRA IS, HOGY MILYEN SZAKMAI, FÜGGETLEN, GYAKORLOTT SZAKÉRTŐ VÉLEMÉNYÉRE HIVATKOZVA ÁLLÍT BÁRMIT IS A VÁDHATÓSÁG EZEN MEGBÍZÁSOKRÓL?

Megjegyzem azt is, hogy bár nem lett volna tudtommal törvénytelen, ha igen, de személyem ezen rendezvények vállalkozó szerződés szerinti lebonyolításában, amelyeket a férjem cége kivitelezett semmilyen módon nem vett részt. Viszont látva mindegyik rendezvény több milliós reklám felület értékű pozitív média visszhangját, média megjelenést, amelyek ezen rendezvényeket –önként - hatalmas sikerként mutatták be , így utólag is nagyon büszke vagyok a férjemre, hogy az kötöttségek nélküli ajánlásnak megfelelően maximális tudásával és ekkora közsikernek örvendve teljesítette a feladatot. Mint korábban is mondtam, ráadásul értékarányosan olcsóbban, mint a BKV Zrt nyilvános adatai szerint a korábbi vagy későbbi években más vállalkozók ezt elvállalták.  

 

iii)

Itt is hangsúlyozottan előadom, hogy a vádirat leírása szerint, amikor én 2007. évben állítólag  közöltem Regőczi Miklóssal, hogy lesz egy karácsonyi program, amit a Sportlife Media Kft. fog a megkötendő szerződés szerint megrendezni, akinek alvállalkozója az F.F.V.D. Bt. lesz, és ennek hatására 2007. októberben a BKV. Zrt-vel megállapodtak arról, hogy a Sportlife Media Kft., mint fővállalkozó a nevének használatárért 8%-ot kap a vállalási összegből és F.F.V.D. Bt., mint alvállalkozó fogja valójában a rendezvényt megszervezni, aminek hatására 2007. november 14. napján megkötötték a vállalkozói szerződést a BKV Zrt-vel, akkor én még egyáltalán nem voltam Hagyó Miklós I. rendű vádlott közvetlen munkatársa, tanácsadója, így vele együttműködve nem is tudtam utasítani, befolyásolni senkit – főképpen nem Regőczi Miklós kommunikációs igazgató urat – sem a BKV Zrt. vezetői beosztású munkavállalói közül, hiszen a Fővárosi Önkormányzattal a megbízási szerződésem alapján a tevékenységem gyakorlását – és így Hagyó Miklós I. rendű vádlottal a közvetlen, személyes munkámat – csak 2008. február hó 10. napjától kezdődően, azaz közel 3 hónappal később kezdtem el!  Ráadásul a városházi tanácsadói szerződésem sem jogosított erre fel!  Egyébként sem közöltem semmi ilyet Regőczi úrral, nem bírtam rá semmire. Semmilyen ráhatással nem voltam az Ő szakmai döntéseire, nem is lehettem, hiszen 2 szinttel felettem dolgozó főnököm volt, akinek én a beosztottja voltam. Tehát az utasítási rend pont fordítva volt életszerű, mint azt a vádhatóság állítja. Az meg hogy Regőczi úr a nyomozati vallomásában többször mást mond, majd hirtelen ezt állítja, nyilván meg van az egyéb oka, amely ok véleményem szerint természetesen nem az, hogy az lenne a valóság, hogy én ténylegesen is bármikor is bármire utasítottam volna őt. Valami más okának kell lennie, amelyet Regőczi úr és vádhatóság velem ellentétben biztosan ismer (Regőczi úr pedig részben már feltárt a bírósági eljárásban).

A Sport Life Media Kft-t amúgy annyira ismerem csak, hogy tudomásom szerint többek közt ők csinálják Debrecen, Fehérvár és, ha jól tudom a Felcsút foci csapatának a rendezvényeit, marketingjét. A Stop.hu portálnak sport híreket szállítottak ezáltal éveken keresztül. Itt a Stop.hu fizetett a cégnek megbízási díjat, nem pedig fordítva.  MEGJEGYZEM AZT IS, HOGY NEM A Sport Life Media Kft AZ EGYETLEN CÉG AKIKKEL A BKV ZRT ÉS AZ OPT KFT IS, AMELYET ÉN VEZETTEM ADOTT IDŐSZAKBAN – sokszor időrendben is párhuzamos - SZERZŐDÉSES JOGVISZONYBAN ÁLLT. MINT MEGTUDTAM – korábban átnéztem az üvegzseb program alapján kitett szerződéses céglistát a BKV honlapján, tehát különösebb nyomozati munkát nem igényelt-, HANEM JÓVAL TÖBB CÉG FELEL MEG ENNEK A KRITÉRIUMNAK. A vádhatóság mégis teljesen logikátlanul csak ezt emelte ki közülük, vagyis csak annyi logikát vélek felfedezni mégis, hogy ezt a céget a FÉRJEM BKV ÜGYBE TÖRTÉNŐ BEVONÁSÁHOZ TARTOTTÁK FONTOSNAK, A TÖBBI CÉGHEZ KÉPEST, HOGY EZZEL IS NEKEM ÁRTSANAK, ENGEM BEFOLYÁSOLJANAK, A CSALÁDOM MEGHURCOLÁSÁVAL. Pedig ugyan úgy ismertem a többi céget is, ugyanúgy szerződésben álltak a BKV-val és az általam irányított céggel is. Igaz ugyanúgy nem jártam el az Ő érdekükben sem, de e cégek közül egyik sem gyanúsított, még esetleg tanúként sem hallgatták meg Őket.

A nyomozati vallomásból azt is megtudtam, hogy nem ez volt az egyetlen pályázata a Sport Life Media Kft-nek a BKV Zrt-nél és bár a vádhatóság szerint ezzel a céggel én annyira szoros kapcsolatban álltam, hogy másokat állítólag utasítottam, hogy szerződjenek velük, azt mégsem nyerték meg.

A vitatott rendezvény a vádirat által is elismerten 2007 decemberében megtartásra került és a megrendelő BKV. Zrt. a vállalkozói díjat szerződésszerűen átutalta, tehát a mai napig érvényes és hatályos vállalkozói szerződés szerint – polgári jogi értelemben – a szerződés maradéktalanul teljesedésbe ment.

Azt a kérdést, hogy ez – illetve más – szerződés szükséges, vagy szükségtelen volt -e, nyilvánvaló, hogy a BKV. Zrt. felett felügyeletet gyakorló, 100%-os tulajdonos Fővárosi Önkormányzatnál kellene feltenni, amikor a közgyűlés elfogad egy költségvetést, pénzügyi keretet az ilyen rendezvényekre vonatkozó szerződések megszervezésére, megtartására, lebonyolítására, amit a BKV. Zrt. vezető beosztású és más munkavállalói hajtanak végre…  KÉRDÉS ITT ÉS A TÖBBI SZERZŐDÉSNÉL IS EGYARÁNT TOVÁBBRA IS AZ, HOGY MILYEN SZAKMAI FÜGGETLEN SZAKÉRTŐ VÉLEMÉNYÉRE HIVATKOZVA ÁLLÍT BÁRMIT IS A VÁDHATÓSÁG EZEN MEGBÍZÁSOKRÓL, AZOK SZÜKSÉGTELENSÉGÉRŐL?! /// mint tudjuk semmilyen alapján…..////

 

IV. Vádirat 14. oldal 2) pont b) alpontja Vision Consulting Kft-vel megkötött szerződéssel kapcsolatosan:

Itt is hangsúlyozottan előadom, hogy a vádirat leírása szerint, amikor 2008. év január 01. napján – az állítólagos felhívásomra – a BKV Zrt. szerződést kötött a Vision Consulting Kft-vel  a „Vision-VIP” csomagban szerepelő, elektronikus formában megküldendő napi, heti és havi rendszerességgel megjelenő politikai-gazdasági elemzések készítésére, akkor akkor én még egyáltalán nem voltam Hagyó Miklós I. rendű vádlott közvetlen munkatársa, sajtóreferense, így vele együttműködve nem is tudtam utasítani, befolyásolni senkit – főképpen nem Balogh Zsolt műszaki vezérigazgatót, Z. T. közönségkapcsolati főosztályvezető Urat – sem a BKV Zrt. más vezetői beosztású munkavállalói közül, hiszen a Fővárosi Önkormányzattal a megbízási szerződésem alapján a tevékenységem gyakorlását – és így Hagyó Miklós I. rendű vádlottal a közvetlen, személyes munkámat – csak 2008. február hó 10. napjától kezdődően, azaz közel 1,5 hónappal később kezdtem el!  

Az iratismertetésekből egyébként megtudtam, hogy a politikai-gazdasági elemzések – szerződés szerint havi rendszerességgel – megtörténtek, e-mail formájában megküldésre kerültek a BKV. Zrt. vezető beosztású munkavállalói részére, a vállalkozói díj pedig 12 havi részletben átutalásra került, így a tehát a mai napig érvényes és hatályos vállalkozói szerződés alapján – polgári jogi értelemben – a szerződés maradéktalanul teljesedésbe ment. Az viszont tény, hogy sem a Vision Consulting Kft-t, sem annak munkatársait, vezetőt, tulajdonosait nem ismerem, sosem találkoztam velük, sosem beszéltem velük. Kérdésemre a nyomozati szakaszban ezt a vádhatóság is elismerte, hogy semmilyen közvetlen kapcsolatot nem találtak köztem és közöttük, de szóban azzal indokolták a gyanúsítást, hogy biztos Hagyó úrból akartam főpolgármester faragni és ahhoz kellett. Ez azon kívül, hogy szakmailag megalapozatlan, mert kommunikációs területen nekem semmilyen szükségem nem volt a Vision Consulting Kft. piaci elelemzéseire Hagyó Miklós kabinetjének munkatársaként, ráadásul, mint említettem nem ismertem Őket, valamint a szerződés kezdetekor nem dolgoztam Hagyó Miklósnál semmilyen formában.

 

IV. Vádirat 15. oldal 2) pont c) alpontja Sm System Kft-vel megkötött szerződéssel kapcsolatosan:

Tájékoztatom a T. Törvényszéket, hogy én az Sm System Kft-t, annak tulajdonosait nem ismertem, velük semmiféle kapcsolatom nincsen és nem is volt. Az Sm System Kft vel a vádhatóság által vitatott időszakban és azt megelőzően semmilyen közvetlen, vagy közvetett kapcsolatban nem álltam. Semmilyen anyagi, emberi és egyéb érdekemben nem állt, hogy a BKV Zrt velük gyártassa le a reklámfilmet, vagy bármely más szerződéses kapcsolatban legyen velük. Az Sm System Kft- vel ezen megbízáshoz képest jóval később a BKV Zrt-től függetlenül, mint megrendelő a Stop.hu okán működtem együtt, de ott is mint megrendelő, azaz én az általam irányított cég fizetett nekik megbízási díjat, nem pedig fordítva. A cégvezetését ekkor és később sem ismertem meg, nem is akartam, mert semmi nem indokolta.

Annyit tudok, hogy maga a kezdeményezés üdvözlendő volt, hogy a kismamák, kisgyermekesek számára egy kedvezőbb konstrukciójú bérletet hoznak létre és használhatnak, de az, hogy ez el is jusson a köztudatba, azaz a címzettekhez – mint kommunikációs szakember tudom – hogy szükséges ennek megfelelő reklámozása, így – személyes véleményem szerint – indokolt és szükséges volt a „promóciós film” elkészítése, ami egy bevett gyakorlat a szakmában. Szakemberként és kismamaként is pedig tapasztalom, hogy a következő vezetés milyen kommunikációs hibákat vétett akkor, amikor ezen marketing fogásokat – számomra ismeretlen oknál fogva, de vélhetően általuk majd ismertetett szakmai oknál fogva – nem használta fel.

A szerződés megkötésében azonban semmilyen formában nem vettem részt, nem tárgyaltam, nem írtam alá, és nem is ismertem a tartalmát.

Annyit már a vádiratból is tudok, hogy a VÁDHATÓSÁG KORÁBBI ÁLLÁSPONTJÁVAL ELLENTÉTBEN, a promóciós film az érvényes és hatályos vállalkozói szerződés szerint elkészült (azaz nyilvánvalóan merültek fel vele kapcsolatosan bizonyos igazolt költségek, mint pl. vágó, producer, technikus, operatőr, egyéb munkavállalók, mint szereplők működtek közre benne, akinek volt munkabére, készkiadások, nyersanyagok árai merültek fel stb..). A film tudomásom szerint – aminek OKÁT SAJNOS NEM ISMEREM – felhasználásra nem került. Vélhetően az új vezetés más kommunikációs trendet képzelt-el e téren, vagy miután feljelentést tettek esetleg úgy gondolták nem hasznosítják, mert az újságokban jobban hangzik, hogy el sem készült, majd amikor rájöttek, hogy mégis, akkor  nem használták fel a filmet, amire Hagyó úr munkatársaként utasítottam állítólag (bár sosem állítólag közölték, hanem megalapozatlan tényként) bárkit is.

Azt, hogy végül is a BKV Zrt új kommunikációs vezetése konkrétan miért nem használta fel ezt a filmet, ha már úgyis ott volt náluk kifizetve, ők majd bizonyára kifejtik a későbbiekben. Remélhetőleg szakmai és nem egyéb indokokkal alátámasztva.  

Egyébként az tudomásom szerint egy tulajdonosi, azaz Fővárosi Önkormányzat 2008. év április 30-án meghozott közgyűlési döntése volt az, hogy ezt az új bérlet típust (kismama bérlet) be kell vezetni - ahogy azt Antal Attila III. rendű vádlott is említette a 2012. november hó 22. napján a tárgyaláson tett szóbeli észrevételében -, azaz a BKV Zrt. 100 %-os tulajdonosának a döntésének a felelősségteljessége, a helyessége, átgondoltsága kérdőjelezhető meg, (amit a vezető beosztású munkavállalói úgy hajtottak végre, hogy kötöttek erre egy vállalkozói szerződést), ha később az akkori vezérigazgató úr (Kocsis István) és a Központi Nyomozó Főügyészség indokolatlannak, szükségtelennek tartja az ennek a bérletnek bevezetésére, megismerésére vonatkozó vállalkozói szerződést megkötését és így a promóciós film elkészítését. Erről a közgyűlési határozatról szóló egyik internetes újságcikket ezúton M/8 szám alatt becsatolom a T. Törvényszékhez.

Megjegyezném itt, hogy jogszerűtlen ez esetben a megvádolásom, ugyanis úgy tudom, hogy jogszerűen csak azzal vagyok megvádolható, amivel meg is lettem gyanúsítva. Meggyanúsítva azzal, ami a vádiratban szerepel a Sm System Kft esetében nem lettem. Gyanúsításom módosítva sem lett nyomozati szakaszban, amely megegyezne a vádiratban foglaltakkal, így nem tudtam élni a törvény által előírt lehetőségeimmel a nyomozati szakasz alatt a vádiratban foglaltakkal szemben.

Egyébként pedig általánosságban adom elő azt, hogy a volt vezérigazgató úr (Kocsis István) által tett feljelentések és a polgári jogi igény büntetőeljárásba való bejelentésén túl, a sértett BKV. ZRt. az elmúlt közel 5 évben egyetlen vitatott szerződés érvénytelensége iránt sem indított semmilyen jogcímen polgári pert, pl. feltűnő értékaránytalanság, tévedés, megtévesztés, vagy uzsorás szerződés jogcímén – ami minimum furcsa, és érdekes….

 

5.) Részletes észrevételek Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására, amit már részben Hagyó Miklós I. rendű vádlott is kiemelt a saját vallomásában, de a nyomaték kedvéért részben megismételem és reagálok rá:

 

1./ Cáfolható kijelentés: Mit tudott Horváth Éva munkaviszonyáról:

 

A 2011. március 29. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza:

„Közbevetett kérdésre elmondom, hogy én nekem nem volt arról tudomásom megbízott vezérigazgatóként sem, és korábban sem, hogy Horváth Éva a BKV alkalmazottja. Én abban a tudatban voltam, hogy Ő Hagyó Miklós sajtósa. Amikor az újságban megjelentek az első cikkek a botrányokról, akkor értesültem arról, hogy Horváth Éva is BKV alkalmazott volt.”

Hivatkozás: 64. kötet 42.077. oldal

 

Ellentmond ennek:

 

1. A 2010. szeptember 7. napján becsatolt 43. számú email, amelyet én 2007. december 21. napján írt számos BKV-s kollégájának, köztük Balogh Zsoltnak. A levélben én elköszönök a kollégáimtól és a következőket közlöm velük (ami azt is mutatja, hogy korábban is együtt, egy területen, közösen dolgoztunk):

„...más területen folytatom a munkásságomat, bár ez nem azt jelenti, hogy végleg elköszönnék a BKV Zrt.-től, vagy a 4-es Metrótól. A területért felelős főpolgármester-helyettes közvetlen kollégájaként, biztosan fogunk még találkozni a jövőben is.”

Hivatkozás: 64. kötet, 42.021. oldal

 

2. Az érintett email-hez tartozó értelmezés, azon kevesek egyike, amely egyezik az email szó szerinti értelmével is:

„Jelentősége: „az e-mail akkor készült, amikor én BKV DBR Metrótól elmentem.”

Hivatkozás:64. Kötet 41.897. oldal

 

3. A fentieket cáfolja továbbá dr. Sz. dr. Sz. E. XIV. rendű vádlott 2010. február 4. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben tett kijelentése, melyet a korábbi tárgyaláson a Tisztelt Törvényszék is ismertetett:

„Kérdésre elmondom, hogy Horváth Éva alkalmazásáról nem tudtam, arról 2008. augusztusában értesültem. Amikor is Balogh Zsolt kérte, hogy a Horváth Évával kapcsolatos felvételi dokumentációt a területem állítsa össze. Horváth Éva nem az én szakterületemen dolgozott ennél fogva én több mint másfél évig azt sem tudtam, hogy a BKV munkatársa.... Horváth Évával munkakapcsolatban nem álltam. Horváth Évának Regőczi Miklós volt a főnöke, nem is volt HR-s igazgatóként feladatom a beosztottak felvétele az az érintett munkáltatói jogkör gyakorlójának a feladata.”

Hivatkozás: 64. kötet, 41.611. oldal

Mindebből pontosan látható, hogy az idézett kijelentés valótlan, hiszen Balogh Zsolt 2008. február 19. napjától lett megbízott vezérigazgató. A fentiekből pedig okirati bizonyossággal, egyértelműen megállapítható, hogy már azt megelőzően, 2007 decemberében tudomása volt arról, hogy személyem a BKV-nál, azon belül is a DBR Metróval összefüggésben dolgozik.

4. A fentieket cáfolják továbbá például az alábbi – szintén újra, M/4 számon becsatolt – e-maillevelezések, amiket én többek között Balogh Zsolt Úrral – és más vezető beosztású BKV-s munkavállalókkal együtt – folytattam le a kérdéses időszakban és kizárólagosan BKV Zrt-hez tartozó témákban, azaz 2008. február hó - 2009. augusztus hó között. Ezek tételesen a – teljesség igénye nélkül – az alábbiak a feladó, címzettek és tárgyuk szerint:

 

a) - Feladó: Regőczi Miklós

Címzett: Horváth Éva, Balogh Zsolt

Elküldve: 2008. szeptember 22. 07:49

Tárgy: RE: Bliccelők ideje: meghátrál a BKV?

 

b) - Feladó: Regőczi Miklós

Címzett: Horváth Éva, Balogh Zsolt

Elküldve: 2008. augusztus 21. 05:38

Tárgy: RE: Kár sztrájkolni, úgysem indulnak a BKV-buszok

 

c) - Feladó: Horváth Éva

Címzett: ..., Z. T.

Másolatot kap: Balogh Zsolt, ..., Dr. Sz. Gy., ..., Horváth Éva

Elküldve: 2008. november 03. 19:08

Tárgy: RE: Magyar Nemzet megkeresése

 

d) - Feladó: Z. T.

Címzett: Horváth Éva

Másolatot kap: Balogh Zsolt, ..., K..., ...

Elküldve: 2008. november 13. 17:44

Tárgy: RE: menetkimaradás

 

e) - Feladó: Z. T.

Címzett: Horváth Éva

Másolatot kap: Balogh Zsolt, ..., ...

Elküldve: 2008. november 17. 14:32

Tárgy: FW: forg. engedély

 

f) - Feladó: Horváth Éva

Címzett: BKV Zrt. Sajtószoba

Másolatot kap: Dr. Sz. P. E., Balogh Zsolt, ..., Z. T.

Elküldve: 2009. január 11. 13:44

Tárgy: RE: Szmogriadó közlemény és felmerülő kérdések és válaszok

 

g) - Feladó: Horváth Éva

Címzett: Balogh Zsolt

Elküldve: 2009. január 11. 19:27

Tárgy: mert – ahogy a VEKE rámutatott sűrítést javasló közleményében

 

h) - Feladó: BKV Zrt. Sajtószoba

Címzett: heva@budapest.hu, evma@t-online.hu, Dr. Sz. P.E., Balogh Zsolt,

Másolatot kap: Z. T., ...

Elküldve: 2009. január 13. 20:47

Tárgy: RE: közlemény

 

i) - Feladó: ...

Címzett: BKV Zrt. Sajtószoba, Dr. Sz. P. E., Balogh Zsolt,

Másolatot kap: Z. T., ...

Elküldve: 2009. január 13. 21:31

Tárgy: RE: közlemény

 

j) - Feladó: Dr. Sz. P. E.

Címzett: ..., ..., Z. Ti.

Másolatot kap: Balogh Zsolt, ...

Elküldve: 2009. január 14. 06:37

Tárgy: közleményterv

 

k) - Feladó: evma@t-online.hu

Címzett: Dr. Sz. P.r E.

Másolatot kap: ..., ..., Z. T., Balogh Zsolt, ...

Elküldve: 2009. január 14. 07:30

Tárgy: Re: közleményterv

 

l) - Feladó: ...

Címzett: Dr. Sz. P. E., ..., Balogh Zsolt, Z. T., ..., BKV Zrt. Sajtószoba

Elküldve: 2009. január 15. 19:07

Tárgy: közleményterv

 

m) - Feladó: Horváth Éva

Címzett: ..., Z. T.

Másolatot kap: Balogh Zsolt, ..., Dr. Sz.Gy., ..., Horváth Éva

Elküldve: 2008. november 03. 19:08

Tárgy: RE: Magyar Nemzet megkeresése

 

n) - Feladó: Dr. Sz. Pá. E.

Címzett: Dr. Sz. P. E., BKV Zrt. Sajtószoba, Balogh Zsolt

Másolatot kap: Z. T., ...

Elküldve: 2009. január 13. 19:02

Tárgy: RE: közlemény

 

o) - Feladó: Dr. Sz. P. E.

Címzett: Horváth Éva, Balogh Zsolt, ...

Másolatot kap: Z. T.

Elküldve: 2009. január 20. 08:23

Tárgy: RE: Kettészakadt egy BKV-busz az Astoriánál

 

Ennélfogva minimum furcsa Balogh Zsolt IV. rendű vádlott azon kijelentése, hogy nem volt tudomás arról, hogy én a BKV Zrt. alkalmazottja vagyok, hiszen hónapokon keresztül leveleztük BKV Zrt. érdekeltségbe, működési körbe tartozó témákban, napi ügyekben és persze személyesen is sokszor találkoztunk egyeztetéseken, rendezvényeken!

 

2./ Cáfolható kijelentés: Horváth Éva, mint a „csendőr kalapja”

A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv a következőket tartalmazza:

„Fenntartom korábbi kijelentésemet, hogy Horváth Éva volt a „csendőr kalapja”, majdnem mindenben teljes jogkörrel rendelkezett, amikor Hagyó úr szabadságon volt.

Hivatkozás: 64. kötet, 41.809. oldal

 

Ellentmond ennek:

Ennek jelentősége abban van, hogy a „csendőr kalapja” megnevezés a IV. rendű vádlottól ezt megelőzően nem a korábbi gyanúsítotti kihallgatásai alkalmával hangzott el, hanem a 2010. március 6. illetve március 7. napján a Magyar Nemzet-nek és a Hír TV-nek adott interjúiban, ahol úgy jellemezett engem, mint a „csendőr kalapját”, aki közvetítette a főpolgármesteri hivatali feletteseinek utasításait a BKV vezetői felé.

Hivatkozás: 1. kötet, 279.-285. oldal, valamint az írásbeli vallomásom mellékletének 5. pontja.

A „csendőr kalapja” megnevezéssel kapcsolatban további alapvető ellentmondást is tartalmaz a 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv:

„Ez a „csendőrkalap” szerepköre Horváth Évának számomra akkor lett világos, amikor műszaki vezérigazgató-helyettes voltam, már ekkor számos szakmai értekezleten részt vett Horváth Éva és azok vezetésébe is beleszólt. Ez 2007. ősze-tele.”

Hivatkozás: 64. kötet, 41.811. oldal

Az idézett kijelentés nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak, hiszen, amint azt az én általam 2007 decemberében írt email is alátámasztja, én 2007 őszén és telén még a BKV Zrt. DBR Metró alkalmazásában álltam, a főnököm – többek között – Regőczi Miklós volt. Én Hagyó Miklós mellett a Városházán kizárólag 2008. február hó 10. napjától kezdődően lettem megbízási szerződéssel alkalmazva, mint PR és sajtó tanácsadó, így eddig maximum a DBR Metróval kapcsolatos szakmai értekezleteken vettem részt.

Ha viszont Balogh Zsolt úr emlékezet szerint már 2007. év őszén, telén részt vettem szakmai értekezleteken (ahogy ekkor még NEM), akkor még furcsább, és érthetetlenebb hogy miért nyilatkozta azt a 2011. március 29. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvben, hogy nem tudta, hogy én a BKV alkalmazottja voltam??!! Ez is igen jelentős ellentmondás IV. rendű vádlott vallomásában.

 

3./ Cáfolható kijelentés: Balogh Zsolt állításai Horváth Éva viselkedése kapcsán:

A 2010. szeptember 7. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson készült jegyzőkönyv a következőket tartalmazza:

„Kérdésre elmondom, hogy ezeken a találkozókon Horváth Éva egyértelműen ellentmondást nem tűrően, elöljáróként viselkedett velünk, nem pedig a BKV alkalmazottjaként. Ezt a fajta elöljáróságot Horváth Éva részben önmagára ruházta, és ezt részben Hagyó Miklóstól kapta, azzal, hogy ő Hagyó Miklós összes tárgyalásán jelen volt és sok szakmai tárgyalásba bele is szólt és a hozzászólásait Hagyó Miklós 90%-ban támogatta.”

Hivatkozás:64. Kötet 41.865. oldal:

 

Ellentmond ennek:

1. Én nem vettem részt Hagyó Miklós összes tárgyalásán, sőt az egyeztetései jelentős részén sem, amit I. rendű vádlott önállóan, befolyásmentesen végzett,

2. Ahogy senki más, úgy én sem kaptam sem szóban, sem írásban a megbízási szerződésemben Hagyó Miklóstól semmiféle felhatalmazást arra, hogy az ügyeiben intézkedjek, eljárjak!

3. Ismételten hangsúlyozom, hogy az én feladataimat a következők képezték:

                        - Közgyűlés elé kerülő anyagok összeállítása

                        - Sajtó megkeresésekre történő válaszadás

                        - Sajtótájékoztatók megszervezése

                        - Valamint fenti feladatokkal kapcsolatos egyeztetések lebonyolítása.

 

4. Én, a kabinet munkatársaként nem szólhattam bele a BKV szakmai kérdéseibe, hiszen ilyen jellegű hatásköröm, feladatköröm, jogosítványom nem is volt. A BKV Zrt. vezetősége szakmai kérdésekben nem velem, hanem az illetékes szakmai ügyosztállyal egyeztetett.

Ezt támasztja alá, az általam (Horváth Éva által) 2008. július 16. napján írt email is, amely a Balogh Zsolt által 2010. szeptember 7. napján becsatolt 43 email közül a 9B megjelölést viseli. Én a hivatkozott levelében az alábbiakat írom:

„Tisztelt Címzettek!

Mivel előterjesztő nincs, ezért határozott kérésem, hogy a BKV anyagai ne előterjesztésként kerüljenek be a kabinetre, hanem a BKV tájékoztató munkaközi anyagaként.

H.É.”

Hivatkozás: 64. kötet 41.943. oldal

A jegyzőkönyvhöz csatolt írásbeli anyag szerint a IV. rendű vádlott az emailhez az alábbi értelmezést fűzte:

„Jelentősége: becsatlakozik az e-ticketing tárgyú levelezésbe Horváth Éva, aki „határozott kéréseket” fogalmaz meg a résztvevők felé, azaz a Dr. Demszky és Hagyó Kabinetek és a BKV felé is.”

Hivatkozás:64. Kötet 41.879.

A 2010. szeptember 8. napi folytatólagos kihallgatási jegyzőkönyvben szintén ugyanezen email értelmezéseként azonban már a következők olvashatók:

„Ritkán tetten érhető mondat. Horváth Éva írja Bergernek, nekem, Regőczinek és Kerényinek, hogy az a határozott kérése, hogy a BKV anyagai ne előterjesztésként kerüljenek be a kabinetre. Horváth Éva kvázi utasítást adott írásban is, hogy egyes BKV-s anyagok milyen formában kerüljenek a főpolgármesteri kabinet elé.”

Hivatkozás: 64. kötet 42.053.

Igen ez valóban ritkán tetten érhető – egyértelmű – mondat, olyannyira, hogy ilyen mondatot, amiben én bárkit bármire is utasítottam volna a vádiratban foglaltak szerint, a vádhatóságnak sem sikerült találnia. Egyet sem. Konkrét esetben azon túl, hogy ezek az értelmezések nyilvánvalóan valótlan tartalommal ruházzák fel a szakmai szempontokat szem előtt tartó kérésemet, érdemes megnézni azt is: mi volt annak a valódi oka?

Hagyó Miklós főpolgár helyettes úr 2008. július 10. napjától a szabadságát töltötte, aminek keretében 2008. július 11. napja és augusztus 20. napja között a Szent István Vándorláson vett részt, amiből következik a szóban forgó Főpolgármesteri Kabinetülés időpontjában Ő nem a Főpolgármesteri Hivatalban tartózkodott, hanem amint az a www.szentistvanvandorlas.hu oldalról megállapítható a Csicsói erdészház - Városlőd-Kislőd vasútállomás szakaszon túrázott.

Én tehát csupán azért fogalmaztam meg a hivatkozott levelemben azt a kérést, hogy a szóban forgó anyag ne előterjesztésként, hanem csupán időközi tájékoztatóként legyen, mert Hagyó Úr távollétére figyelemmel Ő (és én sem) lehetett volna a BKV-tól érkező anyag előterjesztője, mert Ő nem volt jelen, én meg nem voltam ilyen jogkörrel felruházva! Ennek ellenére, mégis Hagyó Miklós úr lett előterjesztőként feltüntetve (amúgy szabálytalanul).

Ténykérdés, hogy míg ezen a Kabinetülésen a fenti okok miatt Hagyó Úr NEM vett részt, addig a jegyzőkönyv tanúsága szerint a IV. rendű vádlott viszont igen, ami szintén megmutatja a IV. rendű vádlott szavahihetőségét, megfelelő emlékezőkészségét.

//Hivatkozás: Főpolgármesteri Hivatal iratai melléklet, Főpolgármesteri Hivatal 1. kötet 623. oldal. – Hagyó M. vallomásból//.

Utalni szükséges továbbá a 337. és 338/2008. Kabineti döntésekre, melyekből megállapítható, hogy nemhogy csak az Hagyó Miklós Úr nevében lett benyújtva az előterjesztés (amúgy valótlanul), hanem Ő további feladatokat is kapott ezen az ülésen.

//Hivatkozás: Főpolgármesteri Hivatal iratai melléklet, Főpolgármesteri Hivatal 3. kötet 333. oldal. – Hagyó M. vallomásból//.

Hozzáteszem, az SZMSZ egzakt módon rendezi a helyettesítési rendet, így a fenti szabálytalanságokra egyáltalán nem lett volna szükség.

 

4./ Cáfolható kijelentés: Balogh Zsolt állításai Horváth Éva viselkedése kapcsán:

A 2010. szeptember 7. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv még a „csendőr kalapja” megnevezésnél is tovább megy és Horváth Évát nagyhatalmú személyként mutatja be:

„Horváth Éva tényleges pozíciójára példaként az jutott eszembe, hogy mint a BKV megbízott vezérigazgatójaként részt vettem a Pénzügyminisztériumban a BKV lehetséges finanszírozását célzó tárgyaláson. Ezen a Főváros részéről Demszky Gábor, Ikvai-Szabó Imre és Hagyó Miklós vett részt és még 3-4 tanácsadó a pénzügyi részlegről. A Pénzügyminisztérium részéről részt vett Keller László, valamint a különböző minisztériumok helyettes államtitkárai és főosztályvezetői. A BKV részéről Tóth Norbert, Regőczi és én voltunk jelen. A tárgyaló asztalnál Keller úrral szemben ült Demszky úr, aki mellett két oldalt a két főpolgármester-helyettes, Hagyó és Ikvai ültek. Az ezen tárgyalásra legalább 15 perccel késve érkező Horváth Éva nem az asztal végén lévő üres helyekre ült le, hanem odament Hagyó Miklós mellé, a mellette ülő személyeket felállította és arrébb ültette. A teremben ezt senki nem furcsállta, senki nem kérdőjelezte meg.

Ez a példa is érzékeltette, hogy Horváth Éva olyan hatalommal rendelkezett a városházán, melyet még Demszky sem vont kétségbe.

Hivatkozás:64. Kötet 41.867. oldal:

 

Ellentmond ennek:

Nem rendelkeztem semmiféle (nagy)hatalommal, csupán a munkaszerződésem szerinti jogkörömmel, azaz sajtó-és PR tanácsadói feladataim voltak Hagyó Miklós személyes irányítása alatt, aki ezért kérte ki és fogadta meg a pusztán szakmai véleményemet, észrevételeimet az ügyekben. Amúgy az említett konkrét találkozóra emlékszem, mert ... úr eléggé kioktatta Demszky urat és eléggé paprikás hangulatban zajlott. A találkozóra, minthogy minden szakmai találkozóra, amivel Hagyó úrral ott kellett lennem, vele együtt érkeztem. Azaz nem igazán tudtam elkésni. Mert együtt indultunk a városházáról, együtt utaztunk és ezáltal együtt is értünk oda. Gondolom ezt a pénzügyminisztérium amúgy szigorú beléptetési rendszere is rögzítette, így ez könnyen ellenőrizhető lett volna a vádhatóság számra, ha szerette volna valaki ellenőrizni, de ezt sajnos nem tartották fontosnak. Megjegyzem azt is, hogy nekem szakmai okoknál fogva kellett ott lenem, rajtam kívül Demszky úr sajtósai és a pénzügyminisztérium sajtósai is részt vettek a megbeszélésen, aminek a végén közös sajtónyilatkozatot kellett kiadnunk.

Ezen felül az állítólagos korlátlan nagy hatalmamat, amit a IV. rendű vádlott, Balogh Zsolt nyomozati szakban tett vallomásában állít, cáfolja és ellentmond ennek a számtalan e-maillevelezésem, ami egyértelműen egy közös együttműködést, mellérendeltséget igazol a BKV más vezető beosztású, és kommunikációs területen dolgozó szakemberei között, NEM pedig egy alá-fölérendeltségi viszonyt, és egyoldalú diktátumot a részemről.

Az együttműködést és mellérendeltségi jogviszonyt egyébként a többi vádlott, így pl. Z.T. vádlott vallomásának mellékleteit képező e-mail levélváltások, és a tanúvallomása is megerősíti.

 

5./ Cáfolható kijelentés, Névbélyegző használata Horváth Éva által:

A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv szerint:

„Papíron Horváth Évának semmi köze az SZMSZ-hez, hiszen egy sajtós, de nekem valóságban az volt az érzésem, hogy Hagyó úr minden, a BKV-val kapcsolatos hatáskörét letolta Horváth Évára, Hagyó úrral történt beszélgetéseink 90%-án ott ült Horváth Éva. Fenntartom korábbi kijelentésemet, hogy Horváth Éva volt „a csendőr kalapja”, majdnem teljes jogkörrel rendelkezett, amikor Hagyó úr szabadságon volt, Horváth Éva Hagyó Miklós névpecsétjével ellátott leveleket adott ki. Ha elém tárnak ilyen leveleket, valószínűleg meg tudnám mutatni az ilyen névpecséttel ellátottakat. Ha be lehetne szerezni Hagyó Miklós BKV-hoz írt leveleit, illetve a nekem, mint megbízott vezérigazgatónak írt e-maileket, abból pontosan látszik, hogy Horváth Éva ebben részt vett, és konkrét utasításokat adott.”

Hivatkozás: 64. kötet 41.809. oldal és 41.811.

 

Ellentmond ennek:

1. A névbélyegző használatára az SZMSZ biztosított lehetőséget, és azt pontosan szabályozta is. Csak az irodavezető, vagy az irodavezető-helyettes volt jogosult a használatára, és Hagyó Miklós Úr tudtával és beleegyezésével, azaz rajtuk kívül, más soha nem is használta, így ÉN SEM. Amúgy valahol el is volt zárva értelemszerűen, tehát hozzá sem férhettem. Nem is akartam persze. Nem valós tehát ez a fenti kijelentése sem Balogh Zsolt úrnak.

2. A kabinetet többször ellenőrizték, de a névbélyegző használata kapcsán szabálytalanságot soha nem állapítottak meg, ez rögzítve nincsen!

3. Azt a felvetést, hogy ha a IV. rendű vádlott elé tárna a hatóság olyan leveleket, amelyeket én Hagyó Miklós főpolgár helyettes Úr névpecsétjével ellátva adtam ki, akkor, valószínűleg meg tudná mutatni az ilyen névpecséttel ellátottakat azért is sántít, és nem felel meg a valóságnak, mert a hosszú, több éves eljárás során ilyen leveleket Balogh Zsolt Úr (és sem a nyomozóhatóság, illetve a vádhatóság) a mai napig nem csatolt, azaz állítását egyáltalán nem bizonyította semmivel.

 

7./ Cáfolható kijelentés, elbúcsúzott a „csendőr kalapjától”: 

Az előzőekben már idézett jegyzőkönyvek tartalma egyértelműen arra utalt, hogy a IV. rendű vádlott Balogh Zsolt a cinikus hangnemben beszélő „csendőr kalapjával” (azaz velem), aki olyan hatalommal bírtam, amit a főpolgármester is elismert, és, aki folyamatosan fenyegettem.  Nem elhanyagolható ugye, hogy Balogh Zsolt amúgy tényszerűen előbb ismerte személyesen Hagyó Miklós urat, mint én Hagyó urat, vagy akár Balogh urat, így nem igazán volt szükségük sosem rám, mint csendőr kalapjára” se, ha beszélni akartak közvetlenül bármilyen ügyben is.

Továbbá ennek élesen ellentmond: a 2010. szeptember 8. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 9. oldala is, ahol a IV. rendű vádlott arról számol be, hogy a BKV-tól történt távozását követően kitől köszönt el:

„Elmondom, hogy a BKV-tól történt távozásomat követően Horváth Évával a lakásán... találkoztam....Tekintettel arra, hogy ezekkel az emberekkel miután megbízott vezérigazgató voltam abban az évben és, a közgyűlésen többször is találkoztam velük, tulajdonképpen csak  el szerettem volna köszönni tőlük.”

Hivatkozás: 64. kötet, 42.061. oldal

Nyilvánvaló, ha közöttünk ellenséges, bizalmatlan, rossz viszony van Balogh Zsolt Urral, akkor nem találkozunk a lakásomon és nem köszön el tőlem önként a munkaviszonya megszűnése után. Mindezek mellett, személyesen azt hittem, hogy az jó emberi viszony, ha segítek a fiának a gyakorlati (magán cégnél) munkájában. Vagy ha meghallgatom, hogy van a rákos beteg édesanyja, mennyire hiányzik az amúgy meghalt édesapja. Vagy, hogy van egészségügyileg az akkor nőgyógyászati betegségekkel küzdő felesége, akit nagyon féletett és szeretett ez időben. stb. stb. Ezek sem a munkaköri leírásomban nem szerepeltek, sem pedig nyilvánvalóan nem kényszerítettem ki belőle, hogy elmesélje, véleményemet kérje.  Megjegyzem emberileg, amiben tudtam, ha csak mások magán bajának meghallgatásával is, mindig szívesen segítettem az embereknek, így Balogh Zsoltnak is.

 

6.) Részletes észrevételek Regőczi Miklós VIII. rendű vádlott vallomására

Regőczi Miklós VIII. rendű vádlott 2010. 02. 03. napi vallomásának 5. oldalán az 5-9 bekezdésbe foglalt alábbi kijelentése:

 „mely szerint én ajánlottam Regőczi Miklósnak egy megbeszélésen – még DBR metrós időszakomban -, hogy az F.F.V.D. rendezvényszervező céggel lebonyolíthatnánk egy mosolyellenőr programot a gyermeknapi program keretei között”

 Cáfolat: VALÓ IGAZ, tényleg én javasoltam az akkori párom (jelenlegi férjem, Mátay László) cégét Regőczi Miklósnak, és megadtam neki a telefonszámát, de ők tudomásom szerint közvetlenül léptek ezután kapcsolatba, azaz én továbbá nem folytam bele az egyeztetésbe.

Azt is tudom, hogy később közbeszerzéses, vagy pályázati útón szerződtek, de a pontos részleteket nem ismerem, mert a közbeszerzéshez nem értek és miután megadtam a párom elérhetőségét Regőczi Úrnak én már nem folytam bele. A szimpla ajánlás, mint korábban is kiemeltem már nem bűncselekmény. A mindennapi élet elég gyakori hozzátartozója, sőt referencia néven, sok helyen el is várt információ halmaz.

Tudom továbbá, hogy az F.F.V.D. Bt olcsóban megcsinálta, megszervezte az előző évekhez képest ugyanazt a gyereknapi központi rendezvényt, ráadásul magasabb színvonalon. Mint említettem ez minden különösebb nyomozás nélkül a meggyanúsításomat követően a BKV Zrt honlapján talált nyilvános szerződéses adatokból kiderítettem. A gyermeknapi központi rendezvények a BKV Zrt-nél – tudomásom szerint – azóta is vannak minden évben, minimum olyan értéken, mint 2007. évben, vagy az azt megelőző években volt, de ezek ügyében tudtommal semmiféle feljelentést nem tettek és egyetlen büntető eljárás sem indult!!!    

 

Regőczi Miklós VIII. rendű vádlott 2010. 02. 10. napi vallomásának 2. oldalán az 2-3 bekezdésbe foglalt alábbi kijelentése:

„mely szerint én javasoltam Regőczi Miklósnak az F.F.V.D. Bt. a mosolyellenőri (és egy gyermeknapi) rendezvény szerverezésével kapcsolatban, hogy tárgyaljanak”

Cáfolat: VALÓ IGAZ, korábban tényleg én javasoltam gyereknapra az FFVD Bt-t, mint egy esetleges jó alvállalkozót. DE EMLÉKEIM SZERINT A KORÁBBI KÖZÖS RENDEZVÉNY SIKERÉT LÁTVA, MÁR AHHOZ, HOGY EGY KÖVETKEZŐRE IS AJÁNLATTÉRE HÍVJA AZ AKKORI PÁROM CÉGÉT IS, NEM VOLT SZÜKSÉG RÉSZEMRŐL SEMMILYEN ISMÉTELT AJÁNLÁSRA. Mint sikeres rendezvény lebonyolított, egy korábbi rendezvényükön, Regőczi úr automatikusa hívta meg – több cég közt – ajánlattételes pályázatra. Megjegyzem, ha Regőczi úr ismételten kikéri a véleményemet, ugyanúgy tiszta lelkiismerettel és semmilyen hatályos törvény nem sértve újra ajánlottam volna a párom cégét. Emlékeim szerint Regőczi Úr pontosan tudta, hogy ez a cég az akkor még párom, Mátay László cége volt, így nem valós a VIII. rendű vádlott azon kijelentése, hogy amennyiben ha tudta volna, hogy Mátay László az élettársam, akkor nem köt vele szerződést! Regőczi Miklós tudta szerintem, hogy Mátay László a párom, igaz nem élettársam volt, mert nem volt az még akkor. Függetlenül ettől tudtommal, ha az élettársam lett volna, sem ütközi jogszabályba, hiszen a BKV Zrt egészen más területén dolgoztam, mint aki a pályázatot kiírta és a döntési mechanizmusra bármilyen rálátással volt. Továbbá az F.F.V.D Bt tudtommal semmiféle alaptalan előnyben nem részesült a szerződéskötés során, hiszen egy törvényes pályáztatási eljárás során nyerte meg a pályázatot (mivel Ő tette e legolcsóbb ajánlatot, ami kedvező volt a megrendelő BKV. Zrt-nek) és ez alapján kötötte meg vele a BKV. Zrt. a vállalkozási szerződést. A rendezvény – nagy megelégedésre – sikeresen meg lett tartva, amelyről a hazai média is egy sikertörténetként számolt be. (az internetről könnyen ellenőrizhetőek a pozitív tudósítások az eseményekről bárki számára, így akár a vádhatóság számára is…)

A marketing és kommunikációs tervek jóváhagyása, aminek ezek a rendezvények is részei voltak a Fővárosi Önkormányzat, mint a BKV 100 %-os tulajdonosa részéről valóban megtörténtek, ahogy Regőczi Miklós is elmondta.

 

Regőczi Miklós VIII. rendű vádlott 2010. 02. 26. napi vallomásának 2. oldalán az 6-7. bekezdésbe foglalt alábbi kijelentése:

„mely szerint Schmuck Andor – mint Hagyó Miklós bizalmi embere – azt kérte a hármas kávézásunk alkalmával megejtett személyes találkozónkon, hogy engem HELYEZZENEK EL a BKV-nál.”

Cáfolat: Ez – emlékeim szerin úgy történt, hogy S. A. valóban jelezte felém, hogy a BKV Zrt-nél új vezetés van, és kommunikációs területre keresnek munkatársakat. Azt mondta küldjem el az új vezérigazgatónak az szakmai Önéletrajzomat, megadta milyen e-mail címre. Én elküldtem, majd hónapokig nem történt semmi, már fel is adtam, hogy ebből lesz valami. Ezért is keresgéltem tovább a munkapiacon. Majd felhívott emlékeim szerint Regőczi Miklós, hogy megkapta az Önéletrajzomat találkozzunk személyes elbeszélgetésre, mert Ő keres sajtóreferensi munkatársakat.

Ez után valóban találkoztunk hármasban, a találkozón ott volt S. A. is, aki bemutatott egymásnak minket, hiszen nem ismertük egymást személyesen, azt sem tudtuk, hogy néz ki a másik, de sohasem kérte, vagy utasította Regőczi Urat, hogy engem mindenképpen vegyenek fel.

S. A. tehát bemutatott minket, Regőczi Úr elmondta a lehetőségeket, mivel a fent említett másik lehetőségem is pont akkor futott be a fejvadász cég által, ott gondolkodási időt kértem és kaptam is. Majd adott határidőn belül, a korábban már részletezett okoknál fogva elválltam a Bkv-s munkát, így kerültem oda.  Korábban már kifejtettem, hogy nem kitalált munkakörre alkalmaztak és még a véleményem szerint elég kreatív vádirat is elismeri, hogy miután felvettek a BKV Zrt-hez dolgoztam ott ténylegesen. Most arra sem térnék ki ismételten, hogy „szuper hatalmam” és ezek szerint már „erős” hátterem ellenére sem kaptam még egy fél Manager szerződést sem, csak egy általános standard munkaszerződést sok – sok elvégzendő munkával. 

Ugyanezen vallomás, azaz a 2010. 02. 26. napi vallomásának 6. oldalán az 4. bekezdésbe foglalt alábbi kijelentése:

 „a BKV-hoz való felvételemet követően többször kávéztunk együtt, hogy megbeszéljük, miszerint olyan sajtóeseményeket generálunk, hogy az akkor még nem ismert Hagyó Miklósnak szereplési lehetőséget biztosítsunk” Egy ilyen kávézás alkalmával Horváth Éva említette, hogy egy gyereknapi rendezvényt/programot lehetne csinálni. Horváth Éva ekkor ajánlotta az F.F.V.D. Bt-t, mint profi rendezvényszervező céget”

Cáfolat: Ilyen említésem nem volt, nem is volt rá szükség, hiszen ekkor már évek óta VOLT a BKV-nál gyermeknapi rendezvény. Ezúton becsatolva 1 internetes referencia, ami igazolja, hogy 2006. évben is volt már ilyen BKV-s rendezvény (és persze korábban is gyermeknap), azaz nem volt, nem lett volna új keletű, forradalmi ötlet ez a rendezvény. Ennélfogva, NEM az én agyamból pattant ki, hogy egy ilyen, már évek óta tartott rendezvényt kéne csinálni, hogy Hagyó Miklós szerepelhessen, és ismertebbé váljon.

 

Ugyanezen vallomás, azaz a 2010. 02. 26. napi vallomásának 7. oldalán az 4-8. bekezdésbe foglalt alábbi kijelentése:

„mely szerint 2007. telén egy kávézásos találkozásunk alkalmával én azt, mondtam, hogy a karácsonyi programot/rendezvényt a Sportlife Média Kft. fogja megrendezni” –

Cáfolat: NEM VALÓS állítás, NEM MONDTAM ILYET, mivel én nem is ismertem személyesen ezt a céget és annak tagjait sem, így nem is ajánlhattam őket.

A Sport Life Media Kft-t amúgy annyira ismerem csak, hogy tudomásom szerint ők csinálják Debrecen, Fehérvár és Felcsút foci csapatának a rendezvényeit.

MEGJEGYEZTEM MÁR KORÁBBAN IS, HOGY A Sport Life Média Kft. NEM CSAK EZEN AZ EGY PÁLYÁZATON INDULT. AMENNYIBEN A VÁDHATÓSÁG LOGIKÁJÁT KÖVETJÜK, HOGY A NEM LÉTEZŐ HATALMAMNÁL FOGVA MINDENKIT UTASÍTHATOK (ami a vádhatóság szerint pedig létezett, bár tényszerű bizonyítékokkal nem támasztották alá, csak vélelmezik), AKKOR NEM AZ LETT VOLNA -E AZ ELJÁRÁSI MÓD - HANGSÚLYOZOM A VÁDHATÓSÁG, VÁDBAN VÉLELMEZETT LOGIKÁJÁT KÖVETVE - , HOGY UTASÍTOK MINDENKIT, AKI CSAK ÉL ÉS MOZOG, ÍGY A CÉG MEGNYERI A TEENDERT ÉS AKKORI PÁROM CÉGE PEDIG „ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL” TUDATOSAN ALVÁLLALKOZÓNKÉNT RÉSZ VESZ EBBEN IS? MÉGSEM ÍGY TÖRTÉNT, TEHÁT A VÁDHATÓSÁG FELVÁZOLT LOGIKÁJA ITT IS MEGDŐLNI LÁTSZIK.

Megjegyzem azt is, hogy utólag úgy tudom a Sport Life Média túlvállalta magát, ezért kellett alvállalkozót bevonnia. Amelyet sem a tender kiírása sem a törvény nem tiltott neki tudtommal. Az, hogy megnyerte a tendert és így túlvállalta magát életszerűbben bizonyítja azt, hogy  ELŐRE LÁTHATÓAN NEM SZÁMÍTOTT ARRA, HOGY ŐK FOGNAK NYERNI. TEHÁT AZ ELŐRE KITERVELT SZÁNDÉKOSSÁG, AHOGY AZT A VÁDHATÓSÁG ÁLLÍTJA ITT IS MEGDŐLNI LÁTSZIK. Megjegyezném azt is, hogy a vádhatóság konkrét bizonyítékokkal alá nem támasztott állítása szerinti én „szuper hatalmamnál” fogva nyugodtan utasíthattam volna mindenkit, hogy a párom cége csinálja, akkor saját logikája alapján miért nem magyarázza meg semmivel az ügyészség, hogy állítólagos közvetítő cégek vontunk be, amire az ügyészek által a vádiratban felvázolt körülmények közt elvileg semmi szükség nem lett volna?   Továbbá, hogy lehet, hogy az érintett cég képviselője csak tanú, az alvállalkozó alvállalkozója, aki vitatatlanul elvégezte a megbízást sikeresen pedig vádlott lett az ügyben!?  Kérdem én ismételten: csak nem azért mert az alvállalkozó személy szerint nem köthető hozzám, az alvállalkozó alvállalkozója meg az én férjem cége?  Túl sok hasonló, véletlennek tűnő, logikátlan vád van az ügyben, amelyek ezt a feltevést látszanak alátámasztani, ennyi egymással összecsengő véletlen meg nem létezik.    

A rendezvény amúgy a vádirat által is elismertem 2007. decemberében megtartásra került és a megrendelő BKV. Zrt. a vállalkozói díjat szerződésszerűen átutalta, tehát a mai napig érvényes és hatályos vállalkozói szerződés szerint – polgári jogi értelemben – a szerződés maradéktalanul teljesedésbe ment. A rendezvény által pedig a BKV Zrt hatalmas pozitív sajtó visszhangot kapott a médiában.

Itt megjegyzendő még az a logikátlanság, pontatlanság a vádiratban, hogyha én, és S. A. úr együtt utasítottuk Regőczi Miklóst (ahogy azt már fenn nem tartott nyomozati vallomásában előadta), és a mi kéréseinket Regőczi úr nem utasíthatta vissza, akkor miért kizárólag engem emel ki a vádhatóság, mint aki jogtalan, indokolatlan, szükségszerűtlen utasításokat adtam a BKV. Zrt, vezető beosztású személyeinek?!

Ez kiemelendő különösen annak tükrében, hogy a 2012. december 11. napi tárgyaláson ügyvédeim tájékoztatása szerint a jelen lévő ügyész úr akként nyilatkozott, hogy akik gyanúsítottak voltak, majd vádlottak lettek, azok a VIII. rendű Regőczi Miklós vádlott nyomozati szakban tett vallomásának „köszönhetik ezt”! Itt viszont jelentős ellentmondás van, és számomra negatív szelektálás a vádhatóság részéről, hiszen – ahogy férjemnél a többi vállalkozó, akik rendezvényeket szerveztek, és egyébként jogszerűen jártak el, úgy nálam Schmuck Andor Úr, aki velem együtt szintén semmiféle bűncselekményt, jogellenességet NEM követett el – nem lett sem gyanúsított, sem vádlott. Még csak tanú sem.

Ennélfogva továbbra is logikus, érthető magyarázatra szorulna az, hogy miként lettek a gyanúsítottak, majd a vádlottak kiválasztva a T. Vádhatóság által. Erre sajnos a mai napig elfogadható magyarázatot nem kaptunk.   

 

Ugyanezen vallomás, azaz a 2010. 02. 26. napi vallomásának 12. oldalán az 6. bekezdésbe foglalt alábbi kijelentése:

„mely szerint Regőczi Miklós Úr – mikor személyesen találkoztunk – velem leginkább kommunikációs ügyekről, újságírókról, a BKV és a Városháza mindennapos dolgairól tárgyaltunk.”

Ez való igaz, mi ezen témákról tárgyaltunk napi szinten szóban, e-mailen, és heti több alkalommal személyes egyeztetéseink során is, ami szintén azt támasztja alá, hogy én ekkor a BKV-nál ténylegesen is dolgoztam, mely munkám helyhez nem volt kötve, azaz végezhettem – ahogy végeztem is – helyileg máshol, mint a BKV székháza! Így végeztem ezt a munkámat rendezvényeken, otthon, egyéb helyeken tárgyalások, egyeztetések alkalmával.

///Regőczy úrral a BKV székházban is, városházán is, telefonon is, e-meilen is egyeztettünk. Amennyiben volt időnk, kiszaladtunk közösen ebédelni (mondjuk ezt korábban is tettük még DBR sajtósként is) és ott beszéltük át a sajtóügyeket///

 

Regőczi Miklós VIII. rendű vádlott 2010. 03. 04. napi vallomásának 6. oldalán a 3. bekezdésbe foglalt alábbi kijelentése:

„mely szerint az én utasításomra került sor az SM System Kft-vel a szerződés megkötésére” –

Cáfolat: Tájékoztatom a T. Törvényszéket, hogy én az Sm System Kft-t , annak tulajdonosait nem ismertem, velük semmiféle kapcsolatom nincsen és nem is volt. Az Sm System Kft-vel a vádhatóság által vitatott időszakban és azt megelőzően semmilyen közvetlen, vagy közvetett kapcsolatban nem álltam. Semmilyen anyagi, emberi és egyéb érdekemben nem állt, hogy a BKV Zrt velük gyártassa le a reklámfilmet, vagy bármely más szerződéses kapcsolatban legyen velük. Az Sm System Kft-vel később a BKV Zrt-től függetlenül, mint megrendelő a Stop.hu okán működtem együtt, de ott is, mint megrendelő, azaz az általam irányított cég fizetett nekik megbízási díjat, nem pedig fordítva. A cégvezetését ekkor és később sem ismertem meg, nem is akartam, mert semmi nem indokolta.

Ennél fogva, én a megbízási szerződés megkötésében semmilyen formában nem vettem részt, nem utasítottam senkit, nem tárgyaltam, nem írtam alá, és nem is ismertem annak tartalmát.

 

7.) Észrevételek a biztosítási intézkedés (zár alá vétel) szükségességére, jogosságára, arányosságára és egyéb:

Előadom, hogy a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya által, 2010. január 08. napján kelt végzéssel elrendelt biztosítási intézkedése – mely szerint 24.070.811,-Ft erejéig zároltak a bankszámlámat –, amit a 2010. április 19. napján kelt végzéssel a Budai Központi Kerületi Bíróság megerősített a zár alá vétel elrendelésével aránytalan, téves, és igazságtalan döntés volt, mivel eleve nem kerestem a BKV. Zrt-nél a vitatott alig 20 hónapos munkaviszonyom – azaz a vádhatóság által vitatott 2008. február 10. – 2009. szeptember 18-a között – ideje alatt ennyi pénzt (munkabért és prémiumot összesen) hanem bruttó: ...,-Ft, nettó pedig: ...,-Ft összeget.  Ezt a bérjegyzékeimből egy laikus ember számára is kiszámolható, könnyen átlátható.

Korábban már kifejtettem, hogy a hatályos munka és adózási törvények alapján a nyomozó hatóság NEM IS VÉLELMEZHETTE volna, hogy a vitatott időszak bruttó (járulékokat is tartalmazó) munkabérét a magánbankszámlámon megtalálja. Tehát az összegen kívül az elv is hibás volt részükről, amelyre alapozottan ezt a jogtalan zárolást végrehajtották.

Kiemelném még, hogy ez az összeg, amelyet zároltak teljesen a BKV Zrt-s munkaviszonyomtól független, egyéb, más jövedelem volt.  Tényszerűen és jól láthatóan az OPT Kft-s üzletrészem eladásából származott ... forint vételár bevételem és ...,-Ft tagi kölcsön visszafizetés is volt a részemre, ráadásul sokkal később (3 hónappal) kerültek megfizetésre a bankszámlámra (2009. december hó 15. napján és 2009. december hó 18. napján), mint a vádhatóság által vélelmezett elkövetési időszak vége volt. Az üzlet eladásból származó bevételemet le is adóztam le a 2009 évi személyi jövedelemadózásnál. Ezeket a pénzügyi tranzakciókat igazoló iratokat M/9 és M/10 számok alatt benyújtom a Törvényszékhez.

Természetesen az INDOKOLTALAN és összegszerűen helytelen biztosítási intézkedéssel szemben benyújtott panasznak nem adtak helyt, a fellebbezésemet is elutasították és a 2011. november 28. napján a Központi Nyomozó Főügyészséghez benyújtott „zár alá vétel feloldása iránti kérelmemre” még csak nem is válaszoltak a mai napig, ami minimum antidemokratikus cselekedetnek minősül.

Sajnos a mai napig zárolva van ez a jövedelmem, azaz felhasználni, költeni nem tudom, ami már a megnövekedett számú családom. Akik a férjem, Mátay László, a 17 éves Máté fiam, és 5 hónapos Sára lányom mindennapi megélhetését, létfenntartását és a jövőjét (így például fiam egyetemi tanulmányainak finanszírozását) veszélyezteti.      

Ráadásul ez az összeg nem is kamatozik 3 éve, azaz jelentős kamatveszteség, így anyagi kár is ér engem a jogtalan zár alá vétellel, sőt havi 1000,-Ft díjat kel fizessek érte.

 

8.,  A vádhatóság nyomásgyakorlása a vallomástételkor az előzetes letartóztatással. Az általuk hallani kívánt vallomásokkor az ügyészség megváltozó viselkedése.  Annak a bizonyos szándéknyilatkozatnak a  hiánya és a vád tárgyát nem képző tartalom a nyomozati szakaszban visszavont vallomásom által a vádiratban:

Elmondom, hogy a nyomozati szakaszban tett vallomásomat több oknál fogva vontam vissza (módosítottam) 2011 őszén. A 2010. januárja és 2010 augusztusa közt tett nyomozati vallomásom szinte teljesen megegyezik a T. Bíróság előtt most elmondottakkal, azaz a valósággal.

Megjegyezném azt is, hogy olvastam a médiában egy más ügyben védői indítványra tett ügyészségi nyilatkozat szerint, az ügyészség álláspontja az, ha előzetes letartoztatással fenyegetnek kihallgatás közben egy gyanúsítottat a nyomozati technikai kérdésnek tekintik nem jogilag kivizsgálandónak. Nem tudom ez így van –e. Azt sem tudom, de erősen vélelmezem, hogyha a vádhatóság számára nem a hallani kívánt vallomást kapja a gyanúsítottól, függetlenül attól, hogy az igaz –e vagy sem, és ezért kvázi cserébe kezdeményezi az előzetes letartoztatását, sőt annak hosszabbítását akkor az már nem nyomozás, kihallgatás technikai kérdés. Hiszen a törvény pontosan előírja, hogy milyen paragrafusok alapján lehet egy adott személyt, őrizetbe vagy előzetes letartóztatásba lehet helyezni, akár csak 72 órára is. Azaz a szabadságát korlátozni. A nyomozás technikai „fogások” tudtommal nincsenek e jogi kritériumok között. Vélelmezem, ha a vádhatóságnak nyomozás technika folyamatában, azaz a nyomozás alatt, ha szerintük még meg is megengedett, hogy a szabadság korlátozásával és egyéb nyomásgyakorlással hassanak a kihallgatottra.  Akkor, ha ez már szerintük nem hat eléggé és ez esetben kizárólag ennek tudatosan a hatékonyságának fokozása érdekében, de amúgy a törvény által előírt bizonyított tényállások hiányában (szökés, elrejtőzés bűnismétlés stb.) mégis kezdeményezi a szabadság korlátozás elrendelését, vagy annak meghosszabbítását. Akkor tulajdonképpen a rájuk, a vádhatóságra is, érvényes törvényeket veszik semmibe. A törvényt pedig nem hiszem, hogy nyomozás technikai indokokkal felül lehetne írni. A vádhatóságnak természetesen jógában áll ezt a vélelmezést, hogy emberek ellen nyomozás technikai kérdéseként indítványoznak sok esetben őrizetbe vételt, megcáfolni.  A leghitelesebb cáfolat az lenne, hogyha konkrét tényszerű bizonyítékokkal alátámasztanák végre, mert ugye eddig nem tették, például az én előzetes letartoztatásom törvény által megalapozott indoklását.

Visszatérve 2010 évre, amikor is az év májusában először 72 órás őrizetbe kerültem, mint már fentebb kifejtettem előre leszervezett média nyilvánossággal, azért előre leszervezett, mert különben a sajtó nem előbb hozta volna le tényszerű precizitással, hogy őrizetbe vettek, mint ahogy az meg is történt. Újságíró ismerőseimtől azt is tudom, hogy ez minden esetben a nyomozó hatóság részéről ment ki a sajtó felé. A T. Bíróság is tudja, hogy első fokon a bíróság nem látta indokoltnak az előzetes letartóztatást. Jogilag nem is volt az, de ezt már kifejtettem. A Gyorskocsi utcai fogdából, amikor kiengedtek a nyomozást vezető rendőrök félrehívtak a rendőrség épületében, miközben vártam, hogy kiadják a személyes dolgaimat és elmondták, hogy ha terhelő vallomásokat tettem volna, akkor nem kerülök ide.  Azt mondták, ha azt mondanám, amit VÉLEMÉNYÜK SZERINT tudok és HALLANI AKARNAK, akkor nem kezdeményezik az előzetes letartoztatásomat hónapokkal a meggyanúsításom után.  Azt, hogy itt félre hívtak, véleményem szerint Hagyó Miklós és L. O. is látta, hiszen egy előtérben vártuk a személyes tárgyaink kiadását. Hallani nem hallották, ezért is kellett félre vonulnunk, de még látótávolságon belül voltunk. Továbbá a Gyorskocsi utcai fogda kamera rendszere is felvette – és talán ez az egyetlen alkalom, amikor ilyen jogtalan „zsarolásnak” tettek ki és azt kamera megőrizte, alkalom volt több is, kamera nem - amikor a nyomozó amúgy egyéb iránt semmilyen más indokkal nem magyarázhatóan félre hívott a többiektől az előtérben.  Ugye az nem életszerű, hogy a kakaós csiga titkos receptje miatt vonulunk csak mi félre a szabadulásom közben. Indítványozom a T. Bíróságtól, hogy a 2010. május 17 –i Gyorskocsi utcai kamerafigyelő rendszer képeit kérje be a rendőrségtől. Abból az általam elmondottak tisztán kivehetőek. 

A másodfokú bíróságon, Dr. Szívós Mária – a kormánypártok által az óta alkotmánybíróvá kinevezett bírónő – tanácsa az elsőfokú döntést megváltoztatva visszahelyezett előzetes letartoztatásba. Ennek részleteit már korábban ismertettem.

Akkor még úgy voltam vele, hogy mivel ez jogtalan volt legalábbis a hatályos törvények előzetes letartoztatást meghatározó paragrafusai alapján, biztos ez csak kényszervallatáshoz szükséges próbálkozás volt és a 30 nap letelte előtti kihallgatásomkor tiszta lelkiismerettel válaszoltam minden feltett kérdésre a legjobb tudásom és emlékezetem szerint. Megjegyezendő itt, hogy ez a kihallgatás másodszorra jött össze, mert a VÁDHATÓSÁG ELMONDÁSUK SZERINT VÉLETLENÜL MUNKAIDŐ UTÁN ÉRTESÍTETTE AZ ÜGYVÉDEIMET A MÁSNAP REGGELI KIHALLGATÁSOMRÓL, ÍGY AZOK NEM TUDTAK OTT LENNI. Tehát ezért ügyvédeim tiltakozása okán a furcsa eljárás mód ellen, második neki futásra hallgatott ki az akkor már közvetlen irányítással megjelenő nyomozó ügyészség, de a BRFK és a Fővárosi Főügyészség addig nyomozást vezető rendőrök és ügyészek további aktív közreműködésével.

A börtönbe szállításomkor szintén meghallgattam a kísérő rendőrtől, hogy gondoljak a gyermekemre – aki után köztudott volt, hogy sokat sírok, féltem – mert, ha nem működök együtt velük, akkor előfordulhat, hogy állami gondozásba kell vetetni gyermekem a tartós „távollétem„ miatt.

Ugye itt már nem voltam férjnél, és még nem voltam újra férjnél, így kiskorú gyermekem egyedüli gyámja voltam. Amikor ezt elmondtam kétségbeesve az ügyvédeimnek, hogy mit mondták, azt mondták ne aggódjak, mert ezt jogilag nem olyan könnyű megtenniük és nem fordulhat elő, hogy erre sor kerüljön. Erre csak azt válaszoltam, hogy az előzetese letartóztatásra is azt mondták, hogy jogilag lehetetlen mégis börtönben vagyok. ANYA VAGYOK, ÉDESANYA, A GYERMEKEM, A GYERMEKEIM A SZEMEM FÉNYEI, A MINDENEM. AZ ÉLETEM, a fiammal állami gondozásába adatással történő fenyegetőzés, számomra nem nyomozat technikai kérdés, hanem a gyermekem életének fenyegetése. 

A nyomozó, amikor a fiam állami gondozásba adásával, nevezzük így fenyegetett az autóban, arra a felvetésemre, hogy haza fogok menni a 30 nap után, mert ártatlan vagyok és azt maguk is tudják azt felelte „akkor például miért utalta tovább a pénzt egy az egyben a SM System cég, aki a kismama filmet el sem készítette az akkor már élettársam cégének”. Mint ahogy az az eredeti gyanúsításomban is szerepelt. Mondtam, nem utalt tovább semmilyen pénzt senki a férjemnek.  Az Sm System meg kiváltképpen nem. Azt kérdezte, „honnét tudom”. Mondtam, hogy mivel Önök a rendőrség mindent kiad a sajtónak, amikor az újságban olvastam megkérdeztem, hogy volt –e ilyen, csak én nem tudok róla. Azt mondta nem volt. Erre a nyomozó azt kérdte – hangsúlyozom mindezeket autóban hatszemközt ügyvédeim jelenléte nélkül -  , hogy „minek hiszen az élettársamnak, biztos hazudik”.  Mondtam inkább hiszek neki, mint Önöknek, hiszen eddig, amivel megvádoltak azt mind tudatos kitaláció a részükről, mert nem követtem el semmit, de a tényszerű bizonyítékokkal valamiért nem foglalkoznak…. Érveimet én eddig minden estben tényekkel, bizonyítékokkal támasztottam alá, mégsem veszik figyelembe a bizonyítékokat (remélem a bíróság máshogy tesz!!!), még ha azok sok esetben általam nem is befolyásolható dokumentumok. Erre azt kérdezte „láttam –e az élettársam bankszámláját, hogy ennyire biztos vagyok benne, nem hazudik”. Mondtam nem, én hiszek neki, de visszakérdeztem, hogy a nyomozó hatóság vette -e a fáradságot, hogy megnézze a cég bankszámláját mielőtt meggyanúsított ezzel ? Mint kiderült NEM.

Az is kiderült, hogy mi mondtunk igazat nem a nyomozó hatóság, nem volt semmilyen átutalás, de annyi fáradságot nem vettek, hogy ennek utána nézzenek a banknál, mielőtt meggyanúsítanak vele. A gyanúsítás megtörténte volt a fontos, a tényeket bemutató bankszámla ellenőrzése már NEM volt az.

Megkérdezte tőlem a rendőr, hogy nem félek- e, hogy börtönbe fogok megrohadni, előzetesben és nem látom a fiamat felnőni? Ekkor visszakérdeztem azt is a nyomozó rendőrtől, hogy nem félnek –e, hogy egyszer valaki majd a bizonyítékokkal is fog foglalkozni és kiderül ártatlanul hurcoltak meg engem, meg a családomat. Nem félnek- e, ha ez kiderül, beperlem őket személyiségi jogaim megsértéséért és mindazért, amit velünk tettek, miközben véleményem szerint ha csak egy kicsit is utána néztek a konkrét bizonyítékoknak, akkor tudják, hogy ártatlan vagyok. Azt mondta nem félnek, mert Őket nem perelhetem kártérítésért, csak az Államot. Különben is, ha kiderül, hogy mégsem vagyok bűnös, majd azt mondják, hogy Ők a „rendelkezésekre álló” bizonyítékok alapján a legjobb tudásuk szerint jártak el. Mondtam értem, ezért mellőznek olyan apró bizonyítékokat, mint például egy bankszámla beszerzése, történ-e egyáltalán átutalás, vagy a bérszámfejtő – hivatalos papírom -, amin tényszerűen szerepel, hogy nem kerestem annyit a BKV-nál, mint ahogy az Ők azt állítják, stb. stb. stb. Ebben maradtunk az autóban, mert közben visszaértünk a Markó utcába.

MEGJEGYZEM, IGAZA VOLT A RENDŐRNEK. TUDTOMMAL NEM, HOGY FELELŐSSÉGRE NEM VONTAK SENKI EZEKÉRT AZ „APRÓ PONTATLANSÁGOKÉRT” A NYOMOZÁST VÉGZŐ RENDŐRÖKET ÉS AZOKAT SZOROSAN FELÜGYELŐ FŐVÁROSI ÜGYÉSZT, HANEM PÁR HÓNAPPAL AZUTÁN, HOGY HAGYÓ MIKLÓST ÉS BIODÍSZLETKÉNT L. O. MEG ENGEM ELŐZETES LETARTÓZTATÁSBA HELYEZTEK, MIDEGYIKÜKET ELŐLÉPTETTÉK A RENDŐRSÉG ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG BERKEIN BELÜL. ELŐLÉPTETTÉK ŐKET A BKV- S NYOMOZÁS EREDMÉNYESSÉGÉRE VALÓ TEKINTETTEL, ÚGY HOGY MÉG KISEM DERÜLT TÉNYLEG BÜNÖSSEK VAGYUNK-E , AHOGY AZT ŐK ÁLLÍTOTTÁK MIND A GYANÚSÍTÁSBAN, MIND A TŐLÜK KISZIVÁROGTATOTT SAJTÓANYAGOKBAN. A BRFK nyomozást iránytó munkatársa pedig az Önkormányzati választások után a mostani főpolgármester vezető beosztású közvetlen munkatársa lett.

A 30 nap után nyári ítélkezési szünet okán 90 napos meghosszabbítást kaptam ugyanazon, az előzetes letartóztatás jogi alapjait bizonyítékokkal a vádhatóság részéről alá NEM támasztott indoklás szerint. Úgy tűnt a rendőrnek lesz igaza, ha nem azt mondom, amit Ők akarnak hallani, akkor előzetesben fogok „megrohadni” ahogy Ő fogalmazott, ha jogszerű az, ha nem.

Az előzetes letartóztatásom embertelen körülményeit már ismertettem korábban a T. Bírósággal.

Teltek a hónapok, a nyomozók és az ügyészek felém sem néztek, pedig tudtommal elvileg a legszigorúbb kényszerintézkedés alatt minden el kell követni a nyomozó hatóságnak a nyomozás előre haladásáért, hogy a kényszerintézkedés a lehető legszükségesebb minimum időnél ne tartson tovább. A nyomozati anyagokból kiderült, hogy nem csak engem nem tartottak fontosnak kihallgatni közel 3 hónapig, hanem senkit sem, aki az eljárásban részt vesz.

2010. augusztus végén ismét elvittek kihallgatásra a központi nyomozó ügyészség épületébe a Markó utcai BV intézetből. 2010. szeptember közepén lejárt volna a 90 napos hosszabbításom.  Ismételten végig hallgattam, hogy ha másért nem a gyerekemért és a stroke-t kapott édesapámért működjek együtt velük, mondjam azt, amit ők hallani szeretnének, hogy haza mehessek a családomhoz, ha nem, tovább maradok a börtönben. Különben is, miután a többiek voltak egy kicsit szintén börtönben – mint pl. a Regőczi úr – egyből együttműködőek lettek és úgy elkezdtek sarat dobálni, hogy az „csak fröcsög” mindenkire, rám is. Tehát tanuljak az Ő példájukból, akik hazamehettek. Gondoljak a gyerekemre, a családomra, akár mit is mondanak az ügyvédek, láthatom, hogy addig maradok előzetesben, amíg nem működöm együtt.

Együttműködtem, tényleg hazamehettem. Mint az kiderül a hirtelen teljesen más tartalmú vallomásaimból, és az előzetes letartóztatásom megszűnésének körülményeiből.  Először 30 nap házi őrizetbe kerültem, hogy mint mondták ne legyen feltűnő az egyből szabadlábra helyezésem, majd teljesen megszűnt a kényszerintézkedés és szabadlábra helyeztek.

Amikor megjelentünk a kihallgató szobában az ügyészségen, akkor a nyomozást felügyelő – korábban vezető – ügyésznek sírva mondtam, hogy haza akarok menni a fiamhoz a családomhoz, látni szeretném közel 4 hónap után a gyerekemet.  Viszont higgyék el, hogy tényleg nem tudok Hagyó Miklósra olyan terhelő vallomást tenni, amit bizonyítékokkal alá is tudnék támasztani, vagy ténylegesen igaz is lenne.

Azt mondta erre, ha jól emlékszem a BRFK-s nyomozók egyike, akiket kölcsön adott a saját szervezetük a KNY Főügyészségnek a további nyomozás ellátáshoz, hogy akkor mehetek vissza és majd a 6 hónaposon találkozzunk. Erre még jobban sírtam, majd az ott jelenlévő ügyész megkérdezte, ha nem tudok Hagyóról, akkor ismerem –e P. L.? Ők úgy tudják igen. Mondtam ismerem igen, de Ő hogy jön a BKV-s ügyhöz?  Azt mondták sehogy, de Őket érdekli, ha mindent elmondok, amit tudok róla és az elegendő lesz számunkra, akkor hazamehetek a családomhoz. Akár nyomozati alkuhoz is elegendő lehet, és ez esetben elfelejthetem ezt az egész ügyet, én is meg a családom is. Mehetek haza, nem kell vádlottnak lennem egy biztos börtönnel járó országos méretű politikai ügyben. Mert ne legyen kétségem, senkit nem fog érdekelni, hogy ártatlan vagyok-e a további nyilvános meghurcolásokhoz.   Mehetek haza, lehetek a gyermekemmel, békén hagyják az élettársamat is. Összeházasodhatunk, ahogy azt terveztük, megszülhetem a régóta tervezett közös gyermekünket. Ahogy azt már számtalanszor elmondtam nekik, hogy miért akarok haza menni.                                                       

Mondtam rendben elmondom, amit tudok. Felelek, amire szeretnék, de mivel Ő az MSZP egyik „nagyágyúja” így kérem, hogy védett tanú lehessek majd, ha oda kerül a sor. Mert ugyan túl sok mindent nem tudok mondani róla, de ha elmondom, félek, azzal másokat magunkra haragíttok. Akkor is, még ha az amúgy vádemeléshez stb. nem elég esetleg nekik ellenük, amit tudok.  Mondták rendben, Ők megvédenek engem és a családomat is.

Elkezdtünk beszélgetni, lejárt a BV kikérési időm, így még egy közeli (majd sok - sok másik) időpontra visszahívtak. Ekkor már hirtelen láthattam a fiamat és az élettársamat is. Akiket ebédidőben beengedtek hozzám a kihallgatást megszakítva, hogy együtt együnk.  Ezzel nagyon boldoggá tettek, de amikor vége volt még jobban szenvedtem a hiányuktól, de legalább, majd 4 hónap után láttam a fiamat.  Azon voltam, hogy minél hamarabb újra velük lehessek.

MEGJEGYEZNÉM, HOGY MINDEN EGYES ALKALOMMAL, MINDEN KIHALLGATÁS ALKALMÁVAL, MÁR A NYOMOZATI MEGÁLLAPODÁS MEGKEZÉSE KÖZBEN IS, ELMONDTAM, HOGY ÁRTATLAN VAGYOK. ÁRTATLAN VAGYOK ÉS NEM AZÉRT MŰKÖDÖK EGYÜTT A NYOMOZÓ HATÓSÁGGAL MERT BÁRMIT IS ELKÖVETTEM VOLNA, HANEM CSAK IS AZÉRT, HOGY HAZA MEHESSEK A CSALÁDOMHOZ, HOGY VÉGRE A CSALÁDOMNAK AZ ÉLLETTÁRSAMNAK ÉS NEKEM BÉKÉNK LEGYEN: ELFEJTHESSÜK EZT AZ EGÉSZ RÉMÁLMOT.  Elmondtam minden egyes alkalommal a jegyzőkönyvek felvételekor, mégsem került bele, amikor rákérdeztem miért, azt felelték senki nem fogja firtatni innentől, hogy bűnös vagyok- e vagy ártatlan, mindegy, hogy benne van-e vagy sem. Ettől függetlenül én mindig elmondtam és sosem került bele, csak viccelődve megjegyezték, hogy annyit mondogatom, hogy ártatlan vagyok, hogy ha az vagyok, hanem simán átmennék a hazugság vizsgáló gépen is, mert már magamat meggyőztem.

Megjegyezném azt is, hogy a felvett jegyzőkönyvekből – azaz az ekkor még államtitkot képviselő vallomásomból - ügyvédem tanácsára mi nem kértünk másolatot, nehogy az legyen, hogy a sajtónál landolva – mint megannyi más irat ebben az ügyben – az ügyészség azt mondja, hogy NEM Ők, hanem biztos MI adtuk ki. Amikor később trükkösen, bennünket megtévesztő módon kivonta az ügyészség az államtitok alól a vallomásomat és erre rájöttünk, akkor meg már hiába kértem. Azt mondták, majd a nyomozati anyagban megkapom. Ott átnézhetem, hogy az van e benne és úgy, ahogy mondtam. Hát ezért vontam vissza még nyomozati szakaszban a teljes vallomásomat. Úgyhogy az tartalmazza a BKV ügyben elmondott és most szinte megismételt 2010. augusztus előtti vallomásaimat és a nyomozati alku keresetében tett BKV-tól teljesen elkülönülő egyéb vallomásaimat is.

Kérdezheti, a Tisztelt Törvényszék mire alapozom, hogy velem nyomozati alkut kívántak kötni a BKV-tól teljesen független ügyben? Tisztelt Törvényszék, arra a nyomozati alku szándéknyilatkozatra amit - bár a tárgyat képező vallomásaimat az ügyészség becsatolta -, a vádhatóság a többi anyaggal ellentétben nem csatolt az iratismertetési anyaghoz. Arra a nyomozati alku szándéknyilatkozatára, amit Győri György ügyész úr és az ügyvédem (dr. Holló Gábor) jelenlétében, kézfogás keretében írtunk alá Keresztes főügyész úrral.

Ebből én csak úgy, mint az ekkor tett vallomásaim jegyzőkönyveiből nem kaptam másolatot, de a Tisztelt Törvényszék hivatalból azt esetleg bekérheti az ügyészségtől írat pótlás címén. Hiszen, ha az is a vallomásom, ami alapján ez létre jött, akkor annak sincs akadálya, hogy itt legyen. Vagy ha azt elkülönítik, akkor a vádhoz semmilyen szálon nem kötődő más vallomásomat miért nem? Mit keres a T. Törvényszék előtt egy olyan – ugyan már nyomozati szakaszban visszavont (módosított) – vallomás, ami nem tárgya a BKV ügynek?

Megjegyzem ügyvédemnek igaza volt, mert amint lett hivatkozási alap, hogy mástól mentek ki a vallomási jegyzőkönyvek – azaz nem csak az ügyészségnek volt meg, mert iratismertetéskor kiosztotta – egyből megjelentek a jegyzőkönyvem részletei a sajtóban.  Nem tőlem.

MEGJEGYZEM azt is, hogy bár nyomozati alkuban többször is meghallgattam az ügyészek részéről, hogy tegyek magamra is terhelő vallomást, mert úgy hitelesebb lennék, mint például Balogh Zsolt. Sosem tettem, mert mint mondtam, NEM AZÉRT MŰKÖDTEM EGYÜTT MERT BŰNOS LETTEM VOLNA, egyszerűen csak a családommal akartam lenni. Sosem tettem magara terhelő vallomást, pedig a szándéknyilatkozat aláírásakor, amikor biztosra ígérték a nyomozati alkut, nyugodtan megtehettem volna, ha bűnös vagyok. Az alku tárgyaként mentességet ígértek arra is, ha valamit egyáltalán elkövettem volna a BKV ügyben. Meg is kérdeztem az ügyészeket, hogy miért hazudnék nekik? Ha valamikor most bevallhatnám, ha bűnös lennék, de nem vagyok. Tényleg csak azért mondom el, amit hallani akarnak, hogy vége legyen ennek az ügynek mielőbb a családom és a saját magam részére.

Szóval aláírtuk a szándéknyilatkozatot. Azt mondták kidolgozzák a megállapodást részleteiben és amint kész jelentkeznek, hogy írjuk alá. Teltek a hónapok, nem jelentkeztek, aztán egyszer csak behívtak minket, hogy még készül a megállapodás, de utána úgyis nyilvánossá kell tenni a vallomásomat, addig is haladjunk azzal. Bementünk átmásolgatták nyilvános jegyzőkönyvekbe aláírtam és mentünk haza. A családomhoz.

A TISZTELT BÍRÓSÁG EZÉRT LÁTHATJA, HOGY A VALLOMÁSAIM TELJESEN LEHETETLEN ÉS NÉHA VALÓTLAN DÁTUMOKKAL SZEREPELNEK A NYOMOZATI ANYAGBAN.

Aztán megint csend, majd azzal jöttek az ügyészek, hogy minden rendben, de még kellene mégis csak BKV-ban is mondanom egy –két terhelő dolgot, amiről tudok, vagy az is jó, amiről esetleg hallottam. Mondtam nem tudok konkrétumokat, maximum azt tudom elmondani, amit a sajtóban már olvastam, vagy amit másoktól pletykaszinten hallottam, de nem tudom ezek igazak-e. Azt mondták nem baj, mondjam csak. Megjegyzem azt is, az eredeti jegyzőkönyvekből is látszania kell, hogy sok esetben a tényleges kihallgatáskor ügyvédem korábban távozott, mint a meghallgatás véget ért volna, azaz tiltakozni, ha kellett, vagy szeretett volna, sem tudott. Mivel ez esetekben a kihallgatásom ügyvéd jelenléte nélkül zajlott.

MEGJEGYZEM, SEM FIDESZES POLITIKUSOKRÓL, SEM FŐVÁROSI SZDSZ-es POLTIKUSOKRÓL NEM KÉRDEZETT A VÁDHATÓSÁG AMENNYIBEN EMLÍTETTEM IS ŐKET,  NEM MUTATTAK ÉRDEKLŐDÉST AZ ÜGYÉSZEK NEM MSZP POLITIKUSOK IRÁNT. EKKOR MÁR DEMSZKY GÁBORRA SEM VOLTAK KIVÁNCSIAK. IGAZ 2010 ŐSZÉN MÁR TARLÓS ISTVÁN VOLT A FŐPOLGÁRMESTER, akit Demszky úr korábban sajtó nyilatkozataival láthatóan támogatott ebben.

Mondtam, amit hallottam másoktól, olvastam stb. Aztán jöttek a további kérdések, hogy nem beszélnék-e erről, arról még. Egy darabig válaszoltam az irányított kérdésekre. Aztán elkezdtem kérdezgetni, hogy minek ez? Most akkor hol van a szerződés? Azt mondták tudomásul veszik, BKV ügyben nem tudok bizonyítékokkal alátámasztott terhelő vallomásokat tenni, hazudni meg nem akarok.  Azt mondták, amit addig elmondtam az elég a megállapodáshoz, akkor a hol a megállapodás? Mondtam, hogy addig nem szeretnék tovább semmilyen egyéb ürüggyel újra átnézni és ezzel azzal kiegészíteni a vallomásomat, amit az ügyészek hoznak fel, amíg nincs megállapodás. Azt mondták lesz. Majd megint pár hónap csend, majd meggyanúsították a férjemet. Azzal, amivel előtte még nem, bár jóval korábban is tudtak róla, hogy alvállalkozó volt. Ha jól emlékszem a Mikulás ünnepséggel, amivel addig csak engem gyanúsítottak meg. Újra mentem én is ügyvédemmel, kérdeztem mi van a megállapodással? Azt ígérték létre jön. Azt a választ kaptam ügyvédem jelenlétében, hogy ez egy hierarchikus szervezet.

Mondtam, akkor visszavontam minden vallomásomat, kérem mindegyikből a másolatot, hogy mik vannak benne konkrétan. Nem kaptam, azt mondták most nem másolgatnának, majd iratismertetéskor kapni fogok.

Az iratismertetéskor valóban megkaptam csak úgy, mint más. Akkor láttam, hogy nem mindenhol az van benne, vagy úgy van benne, ahogy azt mondtam. Akkor láttam azt is, hogy össze – vissza életszerűtlen dátumok alatti jegykönyveket adtak ki. Ez utóbbinál vélhetően a másolás közben hibáztak. (pl. 2010 februárjában még nem készülhetett vallomásról jegyzőkönyv a Központi Nyomozó Főügyészségen stb.)  

Hát most itt állok a Tisztelt Törvényszék előtt és már nem is tudom, hányadszor mondom, hogy ártatlan vagyok. Csatolom be újra és újra az ezt alátámasztó bizonyítékokat és reménykedem, hogy a bíróságon már a törvény szava és így az igazság a lényeges. Az igazság mindenekelőtt. Reménykedem, hogy a Törvényszék már, hogy is mondták az ügyészek, nem egy hierarchikus szervezet, hanem önálló, befolyásmentes, független.

Még egy személyesebb dolgot engedjen meg a T. Törvényszék, említettem, hogy édesapám Stroke-t kapott, amikor engem elkezdtek meghurcolni. Nem bírta a tehetetlen dühöt, tudta, hitte ártatlan a lánya és mégsem tehet érte semmit, hogy megvédje.  A börtönbe sem mertük beengedni, nehogy rosszabb legyen az állapota, hogy olyan körülmények közt lát engem. Említettem, hogy az Ő 60. szülinapjára akartam menni, amikor őrizetbe vettek és említettem azt is, hogy szüleim ezt a híradóból tudták meg. Említettem azt is, hogy mennyire féltettem a családomat, mennyire vágytam hozzájuk haza. Említettem, hogy azok, akik másokat igaztalanul vádolnak, azok, akik Önös érdekből azt mondják, amit hallani akarnak, pedig tudják az nem igaz, azok, akik bár tudják nem jogszerű, amit tesznek, de mégis teszik, mert Ők a karhatalom. Azok, akik politikai játékuk közben nem nézik, kiken gázolnak át meg érdemelve azt, vagy érdemtelenül. Azok, akik Őket kiszolgálják és valótlanságokat hangoztatnak a médiumokban emberek, családok életével játszanak, ami helytelen.

Engedje meg a bíróság, hogy édesapám számomra a börtönbe írt szavaival kezdjem zárni a vallomásomat:

” Drága kislányom, úgy hiányzol, annyira féltünk édesanyád meg én. Minden megtennék, hogy átölelhesselek. Kérlek nagyon vigyázz magadra, nem bírnánk elviselni, ha nem kapnánk vissza téged épen és egészségesen, a lányunkat, a gyerekünket. Nincs ennél rosszabb egy szülőnek, a gyerekét látni, érezni érdemtelenül szenvedni. Tartsál ki kislányom. Egyszer véget ér az a rémálom, és újra együtt leszünk. Te megszülöd nekünk Sára unokánkat, ahogy ígérted és túllépünk ezen az egészen. Nagyon szeretlek. Értem ne aggódj, megvagyok. Képzeld, növesztem a szakállamat, addig nem vágom le, míg téged haza nem engednek hozzánk a családodhoz, ahol a helyed. Drága kislányom, minden politikus, aki ezt tette veled, kapja ezt vissza az élettől. Miattunk ne aggódj, szavak nélkül is tudjuk ártatlan vagy. Csak siess haza, tartsál ki és siess haza. A minap meghalt Molnár doktor a szíve miatt. Annyi idős volt, mint én, most a mi korosztályunk jön lányom, siess haza, hogy még halljam Sára hangját, mert megígérted nekünk. Szeretlek. Apa „

Édesapám még hallhatta Sára hangját, bár a szakálla már nagy volt mire haza mehettem, mire át tudott ölelni. Még láthatta, ahogy vádat emelnek a lánya ellen a törvényes határidőn kívül. Még átélhette, ahogy hazai és nemzetközi civil jogvédőszervezek tiltakozása, az AB határozata és a Velencei Bizottság határozott tiltakozása ellenére az alap emberi jogaikat nem elismerve áthelyezik ezt az ügyet Kecskemétre. Tudomásul vette, hogy elkezdődjön a per. Még olvashatta az újságban amint Balogh Zsolt elmondja, hogy mégsem úgy volt, ahogy engem megterhelt a nyomozati szakban tett vallomásában. Aztán feladta. Szó szerint meghasadt a szíve. Az orvosi jelentés szerint a szívburok meghasadt a váratlan szívinfarktustól. 2012. október végén temettem el 62 évesen az édesapamát, pár hónapja, és most itt állok részben azok az emberek között, akik ezt tették vele, velem, a családommal. 

Hiszem viszont, hogy mos is itt van velem és hiszem, hogy végig vigyáz rám ott fentről. Vigyáz rám, amíg véget ér ez a rémálom. Rám a kislányára.

 

9) Zárszó:

Tisztelt Törvényszék!

Végezetül még egyszer szeretném elmondani, hogy semmilyen vádpontban nem vagyok bűnös, semmilyen bűncselekményt nem követtem el. A BKV Zrt-nél legjobb tudásom szerint - kora reggeltől sokszor késő estig és gyakran még hétvégén is - dolgoztam, feladataimat az elvárható legnagyobb gondossággal, pártatlanul és tisztességgel láttam el a legjobb szakmai tudásom és megszerzett gyakorlatom szerint, a munkámmal sohasem okoztam kárt senkinek.

Ennek ellenére előzetes letartóztatásba, majd házi őrizetbe kerültem, addig sikeres karrieremnek, nyugodt, átlagos életemnek vége szakadt, becsületben élt családom (szüleim, testvérem, férjem stb.) nevét megbélyegezték, az ügy miatti jelentős anyagi terhek, így különösen az alaptalan és aránytalan biztosítási intézkedés és zár alá vétel pedig családom jövőjét, a megélhetésünket veszélyeztetik. A több száz kilométeres utazások a bíróságra pár hónapos csecsemő lányomtól veszik el a mindennapos gondos anyai törődést, drága időmet, továbbá a fiam vizsga időszakában nem tudok mellette lenni és támogatni.

Mindezen tények ismeretében kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy NE büntessen olyan bűncselekményekért, amelyeket ÉN nem követtem. Ne büntessen olyan cselekményekért (például munkavégzésem, vagy mások kötelezettség nélküli ajánlása egy amúgy elvégzett munkára), ami pedig NEM minősül bűncselekménynek a hatályos büntető jogszabályok szerint!

Kérem tehát a Tisztelt Törvényszéket, hogy valamennyi ellenem felhozott, megalapozatlan vádpont alól bűncselekmény hiányában felmenteni szíveskedjen, mivel önmagában az elhúzódó büntetőeljárás, ennek pszichikai és anyagi terhei, valamint a korábbi személyi szabadságomat korlátozó kényszerintézkedések és a hivatkozott zár alá vétel már alaptalanul és aránytalanul súlyosan megbüntettek olyan cselekedetért, amit el sem követtem!

 

 

Kecskemét, 2013. január. 17.

 

Mátay-Horváth Éva vádlott