Antal Attila III. rendű
“Mérnök vagyok, mérnökként végeztem, mérnöki gondolkodásom van, ezért minden egyes ügyben mindig azt keresem, mi a megoldás, mi az alapja ennek a helyzetnek, és azt tanultam, hogy mindenre van megoldás. Egyetlen egy esetben nehezen találtam, illetve egészen egyszerűen nem találtam logikus magyarázatot a történésekre, ez a 2010. januári időszak, amikor ellenem elkezdődött a jelen eljárás.”
-Antal Attila-
Dr. Gyalog Balázs (Antal Attila harmadrendű vádlott védője) perbeszéde. Kecskemét, 2015. december 15. : A nyomozati vallomások helyzetét, szerepét, értékelését illetően először a nyomozás és a tárgyalási szakaszának egymáshoz való viszonyáról kell beszélnem.
A nyomozó hatóságnak elképzelése és ehhez igazodó elvárásai voltak a BKV-ban történetekről. és ennek igazolására a terheltektől együttműködést vártak. Nem hiszem hogy a bíróság elmehetne amellett a tény mellett, hogy a nyomozó hatóság nyomásáról beszámoló hat- illetve nyolc terhelti nyilatkozatot számba vegye. hiszen a hat- illetve nyolc terhelt ezzel kapcsolatos egyező vallomását meggyőződésem hogy az elmúlt hat év büntetőeljárását tekintve figyelembe kell venni. Ha egy terhelt állít valamit, azt esetleg el lehet vetni...Ha két terhelt állít azonosat, azzal már foglalkozni kell. Ha viszont hat-nyolc vádlott állítja következetesen ugyanazt, azt véleményem szerint el kell fogadni. És azt, hogy figyelembe kell vennie a tisztelt bíróságnak legjobban az támasztja alá, hogy a terhelti nyilatkozatokról még mondhatja azt az ügyészség, hogy abban a terheltek nem kötelesek igazat mondani. De a tanúk esetében, akiknek a vallomására az ügyészség konkrét szerződések esetében hivatkozik, ez a fajta érvelés, a tanúk igazmondási kötelezettségére figyelemmel már nem lehet megalapozott. Ebből pedig az következik, hogy a tanú- és gyanúsítotti vallomások támasztják alá azt a tényt, hogy a nyomozó hatóság a nyomozás során a terhelteket a kényszerintézkedés kilátásba helyezésével, vagy kezdeményezésével, arra tudta rávenni, hogy saját magukra és terhelt társaikra valótlan tartamú terhelő vallomásokat tegyenek. Ez nem kellett, hogy fizikai formában megtörténjen. Ez nem kellett, hogy védők jelenlétében történjen. Ehhez nem kellett erőszakot alkalmazni. Bőven elegendő volt az egytől-egyig intellektuális, középkorú, eddig büntető ügyekkel nem találkozó terheltek számára az előzetes letartóztatás ismeretlen körülményeit kilátásba helyezni. Nyomatékosítva mindezt a Gyorskocsi utcai fogda magányával. Akik megijedve a helyzettől, a kilátástalan helyzetből azt az egyetlen kiutat látták, hogy a nyomozó hatósággal együttműködnek, vallomást tesznek szabadságukért cserébe. Hiszen azt, hogy szabadság járt a vallomásért okirati bizonyítékok igazolják. Antal Attila ugyanis, azt követően, hogy első gyanúsítotti kihallgatásán a büntetőjogi felelősségét tagadta, egyébként a bírósági vallomásával egyező tartalommal, a nyomozó hatóság őrizetbe vétellel honorálta. Majd amikor Antal Attila úgy döntött, hogy odáig is elmegy a hatósággal való együttműködésben, hogy elismerte bűncselekmények elkövetését, a nyomozó hatóság előterjesztésére az ügyészség már csak háziőrizet elrendelésére tett indítványt. Antal Attila motivációját jól mutatja, a gyanúsítotti vallomás végén tett indítvány is, melyben Antal Attila lakhelyelhagyási tilalmat kért. Budapest, Pest megye, Fejér megye, Komárom-Esztergom megye közigazgatási területére. Ennek az volt a tényszerű indoka, hogy Antal Attila akkor a Vértes Volán vezérigazgatója volt, amely munkáját mint saját maga, illetve családja megélhetését egyedüliként biztosító jövedelemszerzési lehetőségét nem akarta elveszíteni. És akkor itt had utaljak Bielek Péter FKF-vezérigazgató ezzel mindenben egyező vallomására. Aki elmondta, hogy a büntetőeljárás megindításától egzisztenciális létét látta veszélyeztetve. És ha elveszíti munkáját, azzal saját maga és családja megélhetése kerül veszélybe, melynek elkerülésére egyedül a nyomozó hatóság felajánlása látszott akkor megoldásnak. Ugyanebbe a helyzetbe került Antal Attila, és ugyanebben a helyzetben ugyanazt a döntést hozta, mint Bielek Péter. Bielek Péter ezt tanúként mondja, igazmondási kötelezettséggel, mely álláspontom szerint ezáltal Antal Attila ebbéli gyanúsítotti vallomását is megerősíti. És akkor következzenek itt a legsúlyosabb szavak. A védő által átélt élményekből táplálkozó szavak. Hiszen az ügyészség a nyomozó hatóságot a védői jelenléttel kívánja menteni. Védőként azonban azt kell hogy mondjam, teljes hittel, meggyőződéssel hiszem és vallom, hogy Antal Attila a kérdésben igazat mond. Mert védőként én is láttam,hogy min megy keresztül Antal Attila. Láttam egy embert az első kihallgatás előtti napon az ügyvédi irodában, akinek fogalma nem volt a büntetőeljárás menetéről, és fogalma nem volt arról, hogy mi várhat rá. Bőszen győzködött minket arról, hogy nem követett el bűncselekményt, nem tud ilyenekről és biztos abban, hogy az iratok ezt igazolják is. Fel sem fogta, hogy a feje felett lóg egy hosszan tartó kényszerintézkedés lehetősége. Majd tisztelt bíróság láttam a döbbent Antal Attilát, akit meggyanúsítottak, és a vallomástételét követően őrizetbe vettek. Aki értetlenül állt a helyzet előtt, és építőmérnökként logikus gondolkodással nem értette a helyzetet. Kereste a matematikai összefüggésekből következő eredményt, és kereste a kérdés megoldását. Őrizetbe vételét követően elváltunk egymástól és megegyeztünk, hogy másnap a fogdán találkozunk. Ez a fogdai találkozó is egy életre emlékezetes marad, mert egy teljesen más emberrel találkoztam az előző naphoz képest. Aki közölte velem, hogy súlyos szívbeteg, és biztosan nem bír ki egy hosszú előzetes letartóztatást. Félti a családját, a gyerekeit és az állását. Ezért jelezzem a nyomozó hatóságnak, hogy vallomást kíván tenni. Akkor nem tudtam, most már tudom, hogy mi történt a Teve utca és a Gyorskocsi utca között. Az, hogy ha nem is erőszakosan, nem is kényszerítően, de az akkori társadalmi elvárásoknak és a mindannyiunk által ismert közhangulatnak megfelelő, és elvárt vallomás lehetőségét ismertették Antal Attilával. Aki nem azt mérlegelve, hogy mi a hosszútávú következménye, úgy döntött, hogy valótlan vallomást tesz. A társadalom elvárása akkor az volt, hogy legyen kormányváltás és a korrupt politikusokat vonják felelősségre. Ember legyen a talpán, aki ebben a helyzetbe 2010-ben, abban az adott, a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt társadalmi, és közhangulatú időszakban ellent tudott volna állni a még egyszer mondom nem fizikai, de egyértelmű pszichikai nyomásnak.
Láttam azt is Tisztelt Bíróság, hogy Antal Attila bizonytalan, és a vallomásában említett szerződésekkel kapcsolatosan felkészületlen, már-már tudatlan. Láttam, hogy a nyomozó hatóság Antal Attilának minden segítséget megadott ahhoz, hogy a tudatlanságát, az információ hiányát ellensúlyozza. Hiszen elénk tártak szerződéseket és iratokat, melyre Antal Attilának csak hivatkoznia és bólintania kellett. Így utólag az iratok elétárása teljességgel félrevezető volt, amit legjobban egy AAM-es teljesítési igazolására tett, ma már látjuk,minden alapot nélkülöző vallomásrész bizonyít. Láttam és tudom, hogy Antal Attilát az vezérelte, hogy a családjához visszatérhessen és a munkáját folytathassa. Én voltam az Tisztelt Bíróság, aki telefonon tartottam a kapcsolatot az ÁPV Rt. Vértes Volán felügyeletét ellátó vezetőkkel annak érdekében, hogy a vezérigazgatói tisztségét ne szüntessék meg. Erre akkor ígéretet kaptam, mely Antal Attilának újabb lendületet adott arra, hogy mindent megtegyen szabadsága érdekében. Annak érdekében, hogy a Vértes Volánnál a pozíciója megmaradjon. Ezt a függőségi helyzetet, Antal Attila motivációját egyértelműen bizonyítja, hogy a Vértes Volánnál fennálló munkaviszonya csak jóval később, akkor szűnt meg, amikor jogerőssé vált a háziőrizete, és egy idő után kiderült, hogy a háziőrizetből nem tudja a céget irányítani, és az általa kért lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére nem kerülhet sor. Láttam és tudom azt is, hogy Antal Attilát befolyásolta és motiválta az, az akkortájt köztudomású városi pletyka, hogy megbízott utóda, Balogh Zsolt vádalkut kötött a hatósággal.
Végül Tisztelt Bíróság láttam azt az Antal Attilát, aki a Magyar Nemzetben tett sajtónyilatkozata után szembesült azzal, hogy az együttműködése csak mások felelősségrevonásához kellett. Saját sorsa ezáltal nem fog jobbra fordulni, munkáját nem fogja tudni a jövőben folytatni, ezért az együttműködést a továbbiakban a hatósággal nem kívánja folytatni. És láttam a döbbenetet Antal Attilán az iratismertetést követően. Amikor realizálta, hogy az iratellenes megállapítások megtételére kényszerült és a valóság nem egyezik azzal, amit a szabadság elérése érdekében elmondott. (...) Antal Attila nyomozati vallomásának valótlanságával kapcsolatosan arra is kiemelten szeretnék hivatkozni, hogy az abban foglaltakat sok esetben az ügyészség sem tartotta megalapozottnak. És az állítások alapján semmilyen nyomozati cselekményre nem került sor. Így például nem foglalkozott Dr. H.-Sz. János szerepével, akiről az elsőrendű vádlott védője már említést tett, hogy hogyan tűnt el a büntetőeljárásból. Én ennek csak egyetlen magyarázatát tudom elfogadni akkor, amikor az ügyészség hivatali kötelessége egy bűncselekmény felderítése. A magyarázat csak az lehet, hogy nem adtak hitelt Antal Attila vallomásának. Ugyanígy nem adtak hitelt Antal Attila, a négyes metró egyik kivitelezésével kapcsolatos nyilatkozatának, ahol is Antal Attila annyira felkészületlen és összezavarodott volt, hogy többször összekeverte a Swietelskyt a Strabaggal. Ezzel kérdéssel kapcsolatosan tudomásom szerint folyt nyomozás, ami befejeződött. Tehát Antal Attila vallomásáról egy nyomozás állapította meg, hogy nem felelt meg a valóságnak.
2010. január 26.
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, VI.em. 62
N. Ágnes r.őrnagy, S. Zoltán r.alezredes
12.35 a kihallgatás kezdete - 16.41-kor rendelik el Antal őrizetbe vételét
2012. szeptember 25, Kecskemét, Antal Attila vallomása: Őrizetbe vételem napját követő vallomásomban mindezt tudomásomra is hozták, azzal, hogy amennyiben az elvárásoknak nem tudok megfelelni, hosszú időre előzetes letartóztatásba kerülök. Mindezt természetesen nem védőim jelenlétében közölték, akkor amikor hoztak-vittek a kihallgatásra. Állandó szóhasználat volt a „Hagyóék”, „Mesterházyék”, ilyen szavakkal illették azt a kört, amiben én a korábbi időszakban dolgoztam. A szemem előtt esett szét az az egész munka, az életemnek az a része, amit ebbe belefektettem, szinte percek, pillanatok, órák alatt. Én elbizonytalanodtam, ugyanis mint cégvezető pontosan tudtam, hogy az elmúlt időszakban, évek alatt több ezer döntést hoztam, több száz papírt írtam alá, bármikor elő lehet húzni évek múltán egy vagy másik ügyet, egy vagy másik papírt, hogy ezzel mi történt, azzal mi történt, miért döntött így, miért döntött úgy. Abba biztos voltam, hogy hibát nem követtem el, de megmondom megijedtem. Már a kihallgatásom során első nap a BRFK épületében láttam a rendőr kollégák interneten követték az eseményeket, bekerülésem után néhány órával már az interneten volt az egész történet a fényképemmel, mindennel együtt. Az járt a fejembe, hogy mi lesz, ha ez folytatódik, újabb és újabb szerződésekkel fognak meggyanúsítani, hosszú időre fogok börtönbe kerülni és hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki megértse azt, amiről én beszélek. Az, hogy a nyomozati vallomásomkor a valóság nem nagyon érdekelt senkit, azt is mutatja, hogy 2010. január 26-án részletes nyilatkozatot tettem arról, hogy mit végeztem a BKV-nál, azt eredményezte, hogy őrizetbe vettek és értésemre adták, hogy ha nem leszek együttműködő hosszú hónapokra, akár évekre is előzetes letartóztatásba kerülök és hetente fognak meggyanúsítani egy-egy újabb szerződéssel. Én elmondtam, hogy nincs tudomásom semmilyen guruló forintokról, de figyelmeztettek, hogy ez azt jelenti, hogy én Hagyóékat védem és ezzel csak magamat hozom menthetetlen helyzetbe, előzetes letartóztatásba fogok kerülni. Hogy ez ne történjen meg, hagytam, hogy a jegyzőkönyvezés során a hangsúlyok máshová kerüljenek. Javasolta helyett utasított, tájékoztatás helyett jelentés kerüljön a jegyzőkönyvbe, ami így megfelelt az elvárásoknak. (...) Első napon a vérnyomásom az égig felment, aznap a gyógyszereimet sem tudtam bevenni. A Gyorskocsi utcában eltöltött éjszakák azt a tudatot alakították ki bennem, hogy a szívem ezt nem fogja kibírni.(...) Úgy éreztem, hogy élet-halál között lebegek és ezt nem fogom kibírni. Azt, hogy akár évekig bezárjanak, fogva tartsanak azt nem fogom tudni kibírni. Fizikailag éreztem magam veszélyeztetve. Nyilván tisztelt bíróságot nem kell olyan részletekről tájékoztatnom, hogy mi történik egy Gyorskocsi utcai fogdában, milyenek a viszonyok, de el kell mondanom őszintén megrettentem. Egyszerűen nem tudtam, hogy hova kerültem, hogy vagyok én itt, és a fizikai létemet egyszerűen nem tudtam, nem láttam a jövőmet. Ennek következtében kerültek olyan mondatok a jegyzőkönyvbe, amelyekkel vádlott társaimat, volt kollégáimat nehéz helyzetbe hoztam, tőlük itt és most elnézést kérek ezért.
2012. október 2., Kecskemét, Antal Attila: A 2010. január 26-ai vallomásommal kapcsolatban szeretném azt megemlíteni, hogy ez is azt támasztja alá, amit elmondtam a bíróság előtt, mivel mindenben megegyezik a január 26-ai vallomásom a bíróság előtt elmondottakkal, és ezután a vallomásom után egy órával őrizetbe vettek. A január 27-én tett vallomásommal kapcsolatban annyi hozzáfűzni valóm van, hogy azt a vallomásomat úgy kezdtem, hogy a jogi kioktatást követően az együttműködésem következményeinek ismeretében tettem, véleményem szerint ez is azt támasztja alá, hogy a szabadlábra kerülés reményében és ígéretében voltam a vallomástétel idején. Január 28-ai vallomásom utolsó mondata is ezzel kapcsolatos, ahol azt kértem, hogy a szabadságomat ne korlátozzák és ne vegyék el a munkámat, hogy tudjak dolgozni, mivel ezt ígérték, és ezt kértem a vallomásom lezárásakor. Ahogy a bírónő is felolvasta, ezzel kapcsolatos volt a védői indítvány is. A korábban szintén idézett ügyészségi indítvány is erre vonatkozott, az ügyészség is ezt indítványozta a bíróság előtt. A 2010. február 4-ei vallomásom körülményeiről a bíróság előtt részletesen beszámoltam, és a február 18-ai vallomásomban ismét a lakhelyelhagyási tilalomra való enyhítés szerepel, mivel erről volt szó folyamatosan a kihallgatásom során, ezt kérelmeztem. Más észrevételem nincs.
2010. január 27.
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r.őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r.százados
12.32 a kihallgatás kezdete - 19.30 a vége
2010. január 28.
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r.őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r.százados
08.56 a kihallgatás kezdete - 16.46 a vége
2012. szeptember 25, Kecskemét, Antal Attila vallomása: Az első háromnapi vallomásom végig úgy zajlott, hogy vallomásomat szinte bekezdésenként átnézték, állítólag megküldték az ügyészségnek, hogy elegendő-e a szabadlábra helyezésemhez. Az ember ilyenkor megpróbál megfelelni. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a valóság ezzel szemben az, amit a bíróság előtt, a nyilvánosság előtt el fogok mondani. Szabadságom reményében tette a védőm is 28-án azt az indítványt, hogy lakhelyelhagyási tilalmat kapjak, hiszen erre kaptam ígéretet. (...) Akkor amikor a büntető jogban nem jártas, már pedig én nem vagyok, választhat a börtön és a szabadság között, nem mérlegeli, hogy mi lesz majd a bíróság előtt, szabadulni akar. Az én szemem előtt is a szabadság lebegett, ki akartam kerülni. Ezért tettem a vallomásomban olyan nyilatkozatot, amelyet a hatóság elvárt tőlem.
2010. február 4.
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r.őrnagy
16.34 a kihallgatás kezdete - 18.22 a vége.
2013. június 20., Kecskemét, Antal Attila: A másik lényeges körülmény, az én nyomozati szakban tett vallomásom körülményeivel kapcsolatos. Én a Kecskeméti Törvényszék előtt tett vallomásomban is elmondtam, hogy ez mély nyomot hagyott bennem akkor is és azóta is, ez a február 4-e, amikor hirtelen megjelentek nálam a nyomozók és teljesen váratlanul bevittek a BRFK Teve utcai székházába, közben a főügyészség épülete előtt várakoztunk egy fél órát és hát kerek-perec elmondták, hogy kellene még valamit mondani. Én elmondtam ami keveset Mesterházy úrral találkoztam és beszéltem azokban a témákban hirtelen, hogy mik lehetnek, és határozottan emlékszem, hogy azt mondtam, hogy például az Olti úrral kapcsolatos foglalkoztatás ügyeire is rákérdezett, ennyi volt, ebből alakult ki egy olyan vád, ami szerintem teljesen alaptalan.
2012. szeptember 27., Kecskemét, Dr. Papp Gábor (Mesterházy Ernő ügyvédje): Két észrevételt szeretnék tenni. Előre bocsátom, hogy remélem, hogy sosem fog elkövetkezni az az idő, hogy a védőnek félnie kellene attól, amit a tárgyalóteremben elmond, ezért szeretném, ha jegyzőkönyvbe kerülne az Alaptörvény 28. § (3) bekezdése, ami úgy rendelkezik, hogy a védőt a büntető eljárás során elmondott véleménye miatt nem lehet felelősségre vonni. Egyrészt azt kell, hogy mondjam, hogy döbbentem hallgattam Antal Attila szavait és a vallomásának egy részletével szeretnék foglalkozni, nevezetesen az, amikor kitért arra, hogy házi őrizete alatt elmentek érte a rendőrök, bevitték és azt mondták neki, hogy Mesterházy Ernőre kell terhelő vallomást tenni. Amellett, hogy ez a fajta eljárás egy tisztességes jogállamban azt gondolom, hogy mindannyiunk számára elfogadhatatlan és törvénytelen, azt a költői kérdést kell ezzel kapcsolatban feltenni, hogy ennek az időpontja 2010. február 4., Mesterházy Ernő gyanúsítása és őrizetbe vétele pedig egy nappal korábbi, tehát vajon mi indokolta, hogy Antal Attilát egy nappal az őrizetbe vétel és a gyanúsítás után vigyék be és Mesterházy Ernőről kérdezzék, hogyha az a gyanú egyébként alapos lett volna és az őrizetbe vétel alapos lett volna.
2015. december 10., Kecskemét, Dr. Papp Gábor (Mesterházy Ernő ügyvédje) perbeszéde: Vajon a véletlen okozhatta-e Antal Attila 2010. február 4-i kihallgatását, hogy ha Mesterházy Ernőt valóban alapos gyanú terhelte volna és vajon a véletlen okozta-e H.. László 2010. május 26-án 17 óra 13 perckor kezdődő kihallgatását, miközben másnap M.. Ernőt a szabadlábra helyezése helyett egy több száz milliós bűnszervezetben elkövetett bűncselekménnyel gyanúsították meg, mert hogy a bizonyíték az ügyészség szerint H.. László vallomásából származik (...) Antal Attila a tárgyalási szakban és a nyomozati szakban nem teljesen egyező vallomást tett, a tárgyalási szakban megváltoztatta indokoltan nyomozati vallomását és ennek részletesen okát adta. Az ügyészség Antal Attila nyomozati vallomásai közül a 2010. január 27-i, február 4-i és a február 18-i vallomására alapította a vádat, ezek közül a takarításról a február 4-iben esik szó ..(...) Ráadásul 2010. február 4-ét írunk, ez az a dátum lehet, azt követően, hogy Mesterházy Ernőt őrizetbe vették, amikor az ügyészségen és a BRFK-n feltehetően pánik hangulat uralkodhatott, mert hogy nyomozást nem folytattak azon gyanúsítási pontokkal kapcsolatban, ami miatt Mesterházy Ernőt őrizetbe vették, következésképpen kérdezem, hogy miért volt olyan sürgős február 4-én Antal Attilát előállítani és a nyomozó hatóság elé citálni és őt kihallgatni, ha egyébként a Mesterházy Ernővel szembeni gyanú megalapozott lett volna.(...) 2012. szeptember 25-i tárgyaláson Antal Attila a következő magyarázatot adja a február 4-i vallomására, azt kell mondjam, hogy megrázó és a magyar judikatúrában talán egyedülálló. Folyamatosan Hagyó, Mesterházy, Demszky nevek érdekelték őket, amennyiben nem tudok az elvárásoknak megfelelni, hosszú időre előzetes letartóztatásba kerülök, ha azt nyilatkozom, hogy nincs tudomásom guruló forintokról, az azt jelenti, hogy Hagyóékat védem, magamat menthetetlen helyzetbe hozom és évekre előzetes letartóztatásba kerülök, a javasolt szó helyett a hatóság kérésére az utasítás szó került jegyzőkönyvbe, a hatóság soronként nézte át a vallomásomat, folyamatosan küldték az ügyészségre. Hozzáteszem, ezt az ügyész úr a perbeszédében el is ismerte, egyébként elképzelésem sincs, hogy erre mi szükség lehetett. A tárgyaláson Antal Attila hozzátette, hogy kizárólag a hatóság elvárása volt, hogy Mesterházy Ernőre vallomást tegyen. “2010. február 4- én a nyomozó hatóság váratlanul jött értem, mentünk a BRFK-ra kihallgatásra, közölték, hogy M.. Ernőre terhelő vallomást kell tennem”. (...) A.. Attila védői meggyőződésem szerint a tárgyaláson merte és tudta elmondani az igazságot, már ahhoz is elképesztő bátorság kellett, hogy Antal Attila feltárta az igazságot és ahhoz is elképesztő bátorság kellett, hogy itt a tárgyaláson Mesterházy Ernőtől bocsánatot kért.
2010. február 18.
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r.őrnagy, O. András r.alezredes
09.25 a kihallgatás kezdete - 12.06 a vége. 13.45 a folytatás -15.49 a vége
2010. március 19.
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r.őrnagy
09.26 a kihallgatás kezdete - 12.33 a vége
2010. április 1.
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
O. András r.alezredes
08.25 a kihallgatás kezdete - 09.20 a vége
2010. április 12.
BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282
dr. D. István r.őrnagy, dr. B. László r.százados
13.20 a kihallgatás kezdete - 14.10 a vége
2011. szeptember 9.
Központi Nyomozó Főügyészség,Zichy Jenő utca 14, I.em 105.
dr. K. Katalin, O. Katalin r.százados
09.35 a kihallgatás kezdete - 10.24 a vége
Vallomások
2012. október 16., Kecskemét, reagálások Balogh Zsolt vallomására, Antal Attila: Tisztelt Bíróság! Úgy gondolom, hogy értem Balogh Zsolt nyomozás ideje alatt tett vallomásainak körülményeit, illetve az alatti helyzetét, és úgy gondolom, hogy egyéni minősítés, ez nem jelent senkinek semmit, csak nekem, hogy nagyon hasonló szituációkat és helyzeteket vélek felfedezni. Ez magyarázza számomra, hogyan kerülhettek a vallomásába ilyen iratellenes megállapítások, téves, hibás következtetések, ilyen kijelentések és nyilatkozatok, amelyek ilyen jellegű tájékozatlanságot, ilyen jellegű tévedést, vagy ilyen nagyságrendű figyelmetlenséget jelentenek, ami időnként ezekből a vallomásokból számomra kiszűrődik. Nyilvánvalóan megértettem Balogh Zsolt abbeli vallomását is, hogy a bíróság előtt tett kijelentéseit kívánja a továbbiakban fenntartani.
2012. november 22., Kecskemét, reagálás Z. Tibor vallomására. Antal Attila: Még egy konkrétum az ő bevitele illetve az ottani első órákkal kapcsolatosan. Én is meg tudom erősíteni, míg a rendőrség Teve utcai épületében bolyongtunk, a különböző procedúrákat végezve, amikor ugye a rendőr kollegák irodájában az interneten már én is láttam az én fogva tartásomról szóló sajtóközleményt, sőt mondhatnám, hogy a házi őrizetem meghosszabbításával kapcsolatos újabb és újabb döntéseket mindig a sajtóból kaptam meg, tehát arra nagy súlyt fektettek az illetékesek, nem tudom, kinek a kompetenciája, nyilvánvalóan ezért nem is címzem ezt senkinek konkrétan, de arra hangsúlyt fektettek, hogy ez a nyilvánosság elé kerüljön, az, hogy az a szerencsétlen hülye, aki be van zárva, várja a híreket, az megkapja, azzal senki nem foglalkozott egy percet sem, le voltunk írva már akkor. Elhangzott korábban, hogy többünket a sajtó már hónapokkal az érdemi intézkedések megkezdése előtt bitófán szeretett volna látni, illetve láttatott.
2013. január 22., Kecskemét, reagálások Horváth Éva vallomására, Antal Attila: A tárgyaláson a VI. r. vádlott említést tett a vallomástételének körülményeire. Ezzel kapcsolatban látok némi hasonlóságot az én kihallgatásom illetve vallomástételem kapcsán. Ahogy elmondtam, jöttek az arra vonatkozó, hát javaslatok, hogy kiről szeretnének hallani, illetve kik azok, akiket nem nagyon szeretnének, ha a vallomásban szerepelne. Ezzel kapcsolatosan azt szeretném észrevételezni, hogy nyilvánvalóan itt is látszik, hogy valami fajta lista, vagy valami előzetes koncepció alapján lehettek a dolgok.
2014. október 28., Kecskemét, reagálás Bielek Péter tanúvallomására, Antal Attila: Tisztelt Bíróság, csak egy rövid észrevételt szeretnék tenni a tanú vallomásában elmondott sajátosnak nevezett kihallgatási körülményekre, ami a 2010. februári kihallgatására vonatkozik. Bielek úrral, ha jól emlékszem soha nem beszéltünk, igaz rövid ideig is voltunk párhuzamosan vezérigazgatók, 6-7 hónapig. Azzal együtt tökéletesen megértem, illetve átérzem és ismerem azt a körülményt, ami a kihallgatással kapcsolatosan általa itt elmondásra került. A sajátos körülményekre, a kihallgatás hangulatára, illetve a kihallgatás vezetési technikákra vonatkozóan. Bielek úr is elmondta, és itt átgondolva teljesen hasonló a szituáció amiben mind a ketten voltunk, nagyon éles szituáció és nagyon nyomott helyzet az pszichikailag, konkrét egészségügyi problémákat tud generálni egy olyan szituáció, amikor azzal szembesítik az embert a kihallgatás során, hogy tulajdonképpen az eddigi munkája, élete, felkészülése, amire feltette az életét az a jóindulaton, illetve az adott körülmények megfelelő alakításán múlhat, ami abban nyilvánul meg, ahogy Bielek úr is elmondta. Próbáltunk itt, én legalábbis a szakmai kérdésekben tájékoztatást adni a nyomozó hatóságnak, de hát senkit nem érdekelt, ugyanazokat a neveket sorolták fel nekem, hogy kiről kell beszélni, Hagyó, D.., M... Ennek mentén kell a vallomást megtenni, ennek mentén kell, hát valamit kihozni és akkor talán esetleg lehet tovább dolgozni, lehet tovább végezni azt a munkát, amire hát még egyszer mondom több tíz évig készültem. Igen, ezek az egészségügyi problémák, a szívproblémák, amelyek azóta is megvannak nálam is, az alvásproblémák, nyilván ezek egyéni problémák én tudom, de azzal együtt ezeket elég nehéz volt megélni és teljesen hasonló szituációt érzek a Bielek úr elmondásával kapcsolatosan, mint ahogy az én kihallgatásaim folytak annak idején.
2014. november 6. reagálások Kocsis István tanúvallomására, Antal Attila: Én is Bielek Péter úrra hivatkozom, aki legutóbb volt itt előttünk, akkor is elmondtam, aki elég érzékletesen és másik oldalról is bemutatta, hogy milyen szituációba keveredhet egy cégvezető, és hát igyekeztem vele azonosan beszélni, hogy tulajdonképpen egy fizikai, pszichikai kényszerítést, kényszerhelyzetet érez ilyenkor az ember, ami az egészségi állapotára, a pszichikai állapotára, egzisztenciális helyzetére, családi helyzetére vonatkozóan milyen hatással van, mi játszódik le egy emberben, aki ezt nem éli át vagy nem élte át, az nyilván nem is tudja, hogy ez valóságosan milyen szituációt jelent. Nekem is tulajdonképpen most is visszaemlékezve erre a helyzetre, erre az időre és erre a szituációra, hát remeg a gyomrom, ha arra az időszakra gondolok és hogy milyen fenyegetettségi érzés uralkodott el bennem. Ilyenkor nyilván az ember kiutat keres, próbálja ezt a helyzetet megoldani, egyik ilyen út lehet a megfelelni vágyás, a megfelelés, mely kapcsán egyébként, erről is beszéltem, komoly nyomás került rám. Ahogy elmondtam, most is próbálom érzékeltetni, a megfelelés, ez a remélt kiút vezetett, vezethetett oda, hogy az elvárásoknak megfelelő, nem valóságos nyilatkozatokat tettem esetenként és ugyanezen megfelelési vágyból való késztetés vezetett ehhez az újságcikkhez is, mely tényszerűen nélkülözi a valóságot és a tényszerű helyzetet a vezérigazgatóságom ideje alatti szituációkra vonatkozóan.
Kecskemét, 2016. január 13., Utolsó szó jogán, Antal Attila: Mérnök vagyok, mérnökként végeztem, mérnöki gondolkodásom van, ezért minden egyes ügyben mindig azt keresem, mi a megoldás, mi az alapja ennek a helyzetnek, és azt tanultam, hogy mindenre van megoldás. Egyetlen egy esetben nehezen találtam, illetve egészen egyszerűen nem találtam logikus magyarázatot a történésekre, ez a 2010. januári időszak, amikor ellenem elkezdődött a jelen eljárás. Egészen egyszerűen számomra megmagyarázhatatlan és kezelhetetlen szituáció alakult ki, olyan helyzetbe kerültem, mondhatom felkészületlenül egy súlyos betegség emlékével, egy teljesen új beosztás probléma körével, hogy egy pillanat alatt az országos politika fő ellenségévé váltam, és egészen egyszerűen ezt a helyzetet nem tudtam kezelni és szerintem ezt senki nem is tudta volna kezelni. Ez egy olyan időszak volt – több társam és tanúk is elmondták ezt – ami az én léptékemmel, az én emberi környezetemben kezelhetetlen. Ebből nyilvánvalóan következnek olyan döntések, amelyeket a belső bizonytalanság, feszültség, félelem, megfélemlítés környezetében csak az tudja valóságosan értékelni, aki egy ilyen helyzetet átélt. Nem vagyok rá büszke, itt a tárgyalóteremben meg is követtem azokat, akiket ezzel kapcsolatban olyan helyzetbe hoztam, ami az életüket negatívan befolyásolja. Én azt mondom, hogy azoknak is el kell ezen gondolkodni –nyilván neveket, beosztásokat és pozíciókat nem megemlítve – akik ilyen helyzetbe hoznak embereket, kik azok, akik ilyen helyzetbe kényszerítenek embereket, hogy aztán évekig ezekről az ügyekről hosszasan kelljen beszélnünk.