Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján

Hagyó Miklós I. r. vádlott védője 46/Vé/51. sorszám alatt becsatolja a 2007. március 29-ei, 2007. június 28-ai, a 2008. február 28-ai, és a 2008. március 27-ei fővárosi közgyűlési ülés jegyzőkönyveit a releváns napirendi pontokra vonatkozóan a védence tárgyalási vallomásához kapcsolódóan.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott észrevétele:

A IV. r. vádlott vallomásaival kapcsolatos részletes észrevételeimet több részre bontottam. Az első rész a C.C. Soft Kft.-vel kapcsolatos észrevételek, ezt követik a II. vádponttal kapcsolatos észrevételek, ezután az AAM Zrt.-vel kapcsolatos észrevételek, majd a nyomozati vallomás egyéb részleteire tett általános észrevételek. Reménykedem abban, hogy ma mindez belefér az időbe, és akkor ezen kívül egy 10 perces észrevételt szeretnék megosztani a tanácselnök asszonnyal, ami úgy gondolom fontos az eljárás szempontjából.

Először a I/A. vádpont 14. pontja a BKV és a C.C. Soft Kft. között 2007. július 12. napján kötött szerződés tekintetében. Mielőtt rátérnék az ezzel kapcsolatos észrevételeimre szeretnék felvilágosítást kérni a Tisztelt Törvényszéktől.

A nekem átadott és elvileg a teljes nyomozati anyagot tartalmazó DVD-n nem találtam a C.C. Soft Kft. vezetőjének, Egervári Ajtonynak a meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Aziránt érdeklődnék, hogy ez az irat a törvényszék rendelkezésére áll-e.

 

Tanács elnöke tájékoztatja Hagyó Miklós I. r. vádlottat, hogy nincs ilyen a bíróságnak átadott iratok között.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott:

Köszönöm szépen a választ. Erre tekintettel elöljáróban felhívnám a figyelmet a saját magam által tapasztaltak, a nyomozati iratok áttanulmányozása és az akkori sajtóban megjelent hírek megismerése alapján kirajzolódó párhuzamra.

1. Az ügyben foganatosított első gyanúsítotti kihallgatásomat és egyben őrizetbe vételemet megelőzően 2010. május 11. napján ügyvédemmel együtt írásban jeleztük a nyomozó hatóságnak, vagyis a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, hogy bármikor állok a hatóságok rendelkezésére, az állandó bejelentett lakhelyemen tartózkodom, továbbá valamennyi elérhetőségünket is megadtam. Ennek ellenére 2010. május 14. napjáig, amikor is 7-8 rendőr rontott be a lakásomba, ahol azonnal falhoz állítottak és megbilincseltek, a rendőrség nem élt a felkínált lehetőséggel és nem hallgattak meg a történtekről.
2. A nyomozati irat 64. kötet 42.115 illetve 42.117. oldalán található az a Balogh Zsolt által 2011. április 8. napján K. D. ügyészségi nyomozónak írt levél, amely szerint 2009. október első felében felkeresett egy ügyvédet, aki telefonon illetve írásban is felvette a kapcsolatot az akkori fővárosi főügyésszel és közölte vele, hogy Balogh Zsolt a nyomozás eredményességéhez szeretne segítséget adni. A levélből ugyanakkor az is kiderül, hogy sem ez a megkeresés, sem az ezt követő megkeresés nem járt eredménnyel és a IV. r. vádlottat csak 2010. februárjában hallgatta ki a rendőrség tanúként, majd gyanúsítottként.
3. Az előzőekkel párhuzamba állítva utalok az origo.hu internetes weboldalon 2010. április 8. napján „Villámhatáridővel vett méregdrága szoftvert a BKV a párttámogató cégtől" címmel megjelent cikkre, amely ahogy arra már az írásbeli vallomásomban is hivatkoztam a következőket tartalmazza: „A C.C. Soft Kft. egykori vezetője azonban állítja, hogy mindent a szerződésnek megfelelően végeztek. A közlekedési vállalat szakemberei többszöri ellenőrzés után vették át tőlük az utóbb hibásnak nyilvánított utastájékoztató rendszert. Egervári Ajtony az origoval azt közölte, hogy a rendőrség őt nem kereste meg és amikor jelentkezett náluk, hogy bemutassa az igazát bizonyító iratokat, akkor azt mondták, hogy az ügy akkori állása szerint nincs szükség a nyilatkozatokra. Így Egervárit egyelőre azokkal az állításokkal kapcsolatban sem kérdezte meg a rendőrség, amelyeket a BKV ügyben hűtlen kezeléssel gyanúsított Balogh Zsolt fogalmazott meg nagy visszhangot kiváltó március elejei interjúiban. Egervári állítja, hogy nem adott pénzt senkinek". Mindezek tehát azt jelentik, hogy hiába jelentkezett bárki is önként, hogy elmondja az igazságot, erre lehetőséget senki nem kapott. Ez pedig bennem egyértelműen azt a benyomást kelti, mintha a nyomozó hatóság illetve az ügyészség azokra, akik önként megkeresték őket, nem lett volna kíváncsi. A fentiek pedig azért is bírnak jelentőséggel, mert míg Balogh Zsoltot és engem utóbb aztán több ízben kihallgatott a nyomozó hatóság és az ügyészség, aminek eredményeként mind a ketten vádlottként itt állunk a törvényszék előtt, a C.C. Soft Kft. érintett ügyvezetője azonban úgy szerepel a vádirat 19. oldalán található I/A. 14. vádpontban olvasható tényállásban nem mellékesen egy közelebbről nem nevesített kvázi elkövetőként, hogy őt az eljárás során, semmilyen minőségben egyetlenegy hatóság sem hallgatta meg.

 

Rátérve a konkrét szerződésre. Elsőként ismételten határozottan kijelentem, hogy én az adott projektet vagyis a HÉV vizuális utastájékoztató rendszerének kiépítését érintően sem az előkészítés, sem a pályáztatás, sem a C.C. Soft Kft.-vel történő szerződéskötés folyamatában nem vettem részt. Ugyanúgy ahogy annak megvalósítási fázisában sem egyeztettem róla senkivel, sőt még ilyen tárgyú tájékoztatást sem kértem a BKV-tól. Nekem ebből következően semmilyen tudomásom nem volt a tényállásban foglaltakról és emlékezetem szerint erről előterjesztés sem a főpolgármesteri kabinetnek, sem a fővárosi közgyűlésnek, sem annak bizottságainak nem készült. A C.C. Soft Kft.-t illetve annak vezetőjét, tagjait nem ismerem. Az ő nevükkel ugyanúgy, ahogy az egész üggyel is először a sajtóban találkoztam. A cég ily módon tudomásomra jutott tulajdonosát Egervári Ajtonyt nem ismerem, vele sem üzleti, sem rokoni, sem baráti kapcsolatban nem álltam, illetve jelenleg sem állok. Itt utalok arra, hogy nem tudom, a IV. r. vádlott tárgyaláson tett vallomásában melyik főpolgármester helyettesre gondol a 3 közül, amikor arról számol be, hogy az utastájékoztató rendszer átadását a főpolgármester helyettes úr sürgette, de az biztos, hogy az nem én voltam. Hiszem amint azt már az előbb kifejtettem, én az egészről csak a sajtóból szereztem tudomást. Határozottan állítom, hogy én sem Balogh Zsoltot, sem a BKV más dolgozóját ezzel az üggyel kapcsolatban nem kértem, nem utasítottam, rájuk semmiféle nyomást nem gyakoroltam sem a szerződés megkötése, sem a C.C. Soft Kft. által elvégzett munka igazolása érdekében. Én a cég teljesítésének a BKV részéről történő ellentételezése céljából sem Balogh Zsoltot sem mást soha nem fenyegettem meg, semmilyen erőszakos vagy félelmet keltő magatartást nem tanúsítottam. Az írásbeli vallomásomban foglaltakat teljes egészében meg nem ismételve, azonban azokat kiegészítve a következő ténybeli ellentmondásokra szeretném felhívni a figyelmet. Nézzük a tényeket.

A C.C. Soft Kft. és a BKV között 2007. július 12. napján megkötött szerződés 2. pontja szerint a vállalkozó egy részszámlát nyújthat be a teljes vállalkozási díj 60 %-ára a munka befejezésekor történő sikeres műszaki átadás-átvételi eljárás után. A végszámla, azaz a vállalkozási díj 40 %-a az eredményes 30 napos próbaüzem után kiállított teljesítési igazolás kiállítása után nyújtható be ( Céges iratok melléklet Cég 39. kötet 57. oldal). Ezzel szemben az írásbeli vallomásomban kifejtett okokból és körülmények között 2007. október 3 napján kelt módosítás 2.1. pontja már azt rögzíti, hogy a vállalkozó a vállalkozási díj 60%-ának kifizetésére a módosítás hatályba lépését követően automatikusan jogosult ( Céges iratok melléklet Cég 39. kötet. 69. oldal). Tehát ekkor már nem feltétel a korábban előírt műszaki átadás-átvétel, melyre végül a részszámla benyújtását követően 2007. november 30-án került sor (Céges iratok melléklet Cég 40. és 44. kötete, bár nem a logika szabályai szerinti sorrendbe, de tartalmazza a részszámla és a végszámla kapcsán keletkezett iratokat). A számfejtési ív, melyet Balogh Zsolt írt alá, amelyen szerepel a faktorálás kifejezés 4259. oldal. A kifizetési igazolás, amelyet ... és N. G. írtak alá a 4261. oldal. A 2007. október 15. napján kelt teljesítési igazolás, amit Balogh Zsolt és N. G. írnak alá 4265. oldal. A 2007. október 18. napján kelt faktorálási értesítés, amit Balogh Zsolt és N. G. írnak alá, és amelyben a C.C. Soft Kft. értesíti a BKV-t, hogy a fennálló követelését az MKB engedményezés útján megszerezte, 4267. oldal. Az MKB Bank által 2007. december 9. napján kiállított faktorálási elszámolás, ami alapján a C.C. Soft Kft. már 2007. október 26. napján megkapta a végösszeg 60%-ának megfelelő 71.280.000 Ft-ot (Cég 40. kötet, 1131. oldal).

A második, azaz a vállalkozási díj 40 %-át kitevő végszámla kibocsátásával kapcsolatban rendelkezésre álló tények. A számfejtési ív, amit N. G. írt alá, amin szerepel a faktorálás kifejezés 4271. oldal. A kifizetési igazolás, amit ... írt alá 4273. oldal. A 2007. december 6. napján kelt teljesítési igazolás, amit Balogh Zsolt és N. G. írtak alá 4277. oldal. Ajánlat a fizetési feltételek megváltoztatására 2007. december 12. napján, az aláírások nem jól olvashatók, e szerint a C.C. Soft Kft. az általa 2007. december 6. napján kibocsátott számla 2008. február 4. napi lejáratához képest, 180 napos fizetési haladékot enged, tehát 180 nappal később kellett volna kifizetni a BKV-nak ezt a pénzt, ami alapján a BKV által kért új fizetési határidő 2008. augusztus 2. napja, ez a 3951. oldalon található. A következő tény a faktorálási értesítés, ami ugyanazon a napon, 2007. december 12. napján kelt, mint a fizetési határidő módosításáról szóló előbbi irat itt sem jól olvashatóak az aláírások. Ebben a C.C. Soft Kft. értesíti a BKV-t, hogy a fennálló követelést a MKB Bank engedményezés útján megszerezte, így a BKV kizárólag az MKB felé teljesítheti majd ezt a kifizetést, 3953. oldal.

Tehát mindezekből az okiratokból, tényekből kétséget kizáróan megállapíthatók a következők:

1. 2007. október 15. napi teljesítési igazolás a vállalkozási díj 60 %-ára, vagyis 59,4 millió forint plusz Áfa -ra vonatkozott. A 2007. december 6. napi teljesítési igazolás pedig csak és kizárólag a fennmaradó 40 %-ra, tehát 39,6 millió forint plusz Áfa-ra.
2. Az adott ügylettel összefüggésben sem Balogh Zsolt, sem más személy nem írt alá 2007. december 10. napján semmilyen számfejtési ívet a vádiratban foglaltakkal ellentétben. A 2007. december 6. napi számfejtési ívet nem a IV. r. vádlott, azaz nem Balogh Zsolt, hanem N. G. írta alá.
3. A C.C. Soft Kft. mind a részszámla, mind a végszámla alapján fennálló követelését faktorálta az MKB Bankra, amiről a BKV-t szabályosan értesítette, így a BKV kizárólag az MKB felé teljesíthetett a szerződésnek megfelelően, azaz szerződésszerűen.
4. A vállalkozási díj 60 %-a már 2007. október 26. napján kifizetésre került a C.C. Soft Kft. részére.
5. A BKV 2007. december 12. napján elfogadta a C.C. Soft Kft. ajánlatát a fizetési feltételek megváltozására, ami alapján nemhogy előbbre hozták a fizetést, hanem maximum 180 nappal kitolták a fizetési határidőt 2008. augusztus 2. napjáig, majd a BKV ugyanazon a napon, az adott követelésre vonatkozó faktorálási értesítést is átvette. Meggyőződésem szerint a IV. r. vádlott tárgyaláson ismertetett nyomozati vallomását ezen tények tükrében szükséges megvizsgálni.

 

Kijelentésenként szeretném a IV.r. vádlott egyes állításait szembe állítani a tényekkel, illetve egymással.

 

1/. „Én mondtam Hagyónak, hogy bár a munkát a C.C. Soft Kft. elvégezte, én is láttam, hogy működik, erről nekem a HÉV vezetői beszámoltak, de nem telt el a 30 napos próbaüzem, így nem igazolható le a teljesítés". (Hivatkozás 64. kötet 41.737 oldal).

 

Ellentmondanak ennek a következők:

„Azt nem tudom, hogy miért nem tudott a C.C. Soft 30 napos hibamentes próbaüzemet produkálni, de a megfelelő szakterület vezetői a C.C. Soft teljesítését próbaüzemre alkalmasnak tartották, ezt bizonyítja, hogy a mai napig ez a rendszer üzemel a Szentendrei HÉV vonalán". (Hivatkozás a 64. kötet 41.761. oldal).

„Én egyébként megkérdeztem a műszaki szakembereket, akik ezzel foglalkoztak, és ők nekem azt mondták, hogy rendben van a rendszer". (Hivatkozás 64. kötet 42.129 oldal). „Amikor nekem a HÉV műszaki szakemberei azt mondták, hogy tulajdonképpen rendben van a próbaüzem, saját magukat is mentették a korábbi mulasztások miatt. Mivel az előző években 21 néhány milliárd forintot nyomtak a HÉV ezen szakaszának rekonstrukciójára, nem lehetett felvállalni azt, hogy emiatt a szoftver probléma miatt egy városrésznek ne legyen közlekedése. Én ezt az indokrendszert láttam a mögött, hogy a cégen belül a műszaki szakemberek úgy tájékoztattak, hogy rendben lesz az utastájékoztatás, bár a próbaüzem még nem fejeződött be". ( Hivatkozás a 64. kötet 42.131 oldal). „A társaságnál minden egyes jármű biztonságos üzemeltetése, minden infrastruktúra elem biztonságos üzeme a leges legelső feladat. Minden előtt van az utas és a dolgozó biztonsága. Így a vasútkerekes ágazaton belül a HÉV is különösen fokozott biztonsági előírások, úgynevezett vasútbiztonsági előírások alapján üzemel. Ez az előírás nem enged meg minimális eltérést sem. Az üzemeltetésben résztvevő gördülő állomány, így a HÉV kocsik, karbantartó vagy szervízjárművek stb., sem az infrastruktúra tekintetében, az egyes elemek műszaki színvonalának a szigorúan előírt paramétereket teljesíteniük kell. Én a felelős műszaki szakembereket megkérdeztem és tőlük azt a választ kaptam, hogy még nem fejeződött be a próbaüzem, de tökéletesen működik, ezért a rendszer működése szempontjából nyugodtan írtam alá annak teljesítési igazolását. (Hivatkozás Balogh Zsolt 2012. október 9-én a tárgyaláson tett vallomása).

 

A C.C. Soft Kft.-vel kapcsolatos tények a műszaki átadás és a jogi eljárás kapcsán:

2007. november 21. napján Sztanó József a C.C. Soft Kft. részéről e-mailben készre jelenti a projektet, kapják ..., másolatban Balogh Zsolt (Céges iratok Cég 40. kötet 1097 illetve 1099 oldal), amit követett a 2007. november 30. napi műszaki átadás­átvétel ( Céges iratok Cég 40. kötet, 1101 oldal). Itt pontosan fel vannak sorolva azok a személyek, jóval több, mint tízen vannak, akik ezen az első ominózus november 30-ai műszaki átadáson és átvételen részt vettek. Meg szeretném jegyezni, hogy itt 8 személy mellett látható a BKV felirat, egy kicsit tüzetesebben megnézve, ... a HÉV részéről, illetve ... is fel van itt tüntetve, aki mögött nincs ott, hogy milyen minőségében vett részt ezen a műszaki átadás-átvételen, de a 2008. június 17-ei, szintén helyszíni bejárás kapcsán készült jegyzőkönyvből, ( Céges iratok Cég 40. kötet 160. oldal), kiderül, hogy ... úgy lett ott megjelölve, hogy BKV utastájékoztatás. Ezt azért tartom fontosnak, mert 2007. november 30. napján tízen vettek részt a BKV részéről ezen az ominózus műszaki átadás-átvételen. Tízen, szinte valamennyien különböző osztályokról, ez a felsorolásokból és a későbbi jegyzőkönyvekből is jól látszik. Ezen időpontot követően ugyanezen utastájékoztató rendszer átadását, átvételét tekintve még 15 db másik bejárásra került sor az alábbi időpontokban: 2007. december 17., céges iratok cég 40 kötet 193. oldal, 2008. január 7-e, céges iratok cég 40. kötet 176. oldal, 2008. január 21., céges iratok cég 40 kötet 205. oldal, 2008. február 1., céges iratok cég 40 kötet 209. oldal, 2008. március 3., céges iratok cég 40. kötet 211. oldal, 2008. március 14., céges iratok cég 40 kötet 214. oldal, 2008. április 8., céges iratok cég 40 kötet 217. oldal, 2008. április 21., céges iratok cég 40 kötet 219. oldal, 2008. május 25., céges iratok cég 40 kötet 224. oldal, 2008. június 9., céges iratok cég 40 kötet 226. oldal, amint már említettem Kis Károly tekintetében, látható, hogy ő melyik részleget képviselte a BKV részéről, 2008. június 17., céges iratok cég 40 kötet 160. oldal, 2008. június 26., céges iratok cég 40 kötet 166. oldal, 2008. július 29., céges iratok cég 40 kötet 167. oldal, 2008. augusztus 5., céges iratok cég 40 kötet 170. oldal, és az utolsó 2008. november 28., céges iratok cég 39. kötet 71. oldal. Ezen alkalmakkor az ellenőrzésben, ha az ismétlődéseket nem számítjuk, hiszen volt olyan kolléga, aki szinte valamennyi helyszíni bejáráson részt vett, 27 kolléga vett részt a BKV részéről. A második teljesítési igazolás aláírását követően és a 2008. február közepi számlakifizetést megelőzően 4 db különböző bejárásra került sor, amikor a BKV bármely munkatársa jelezhette volna, hogy a 30 napos próbaüzem nem teljesül és a számla nem fizethető ki. Ilyen azonban egyik esetben sem történt.

2. / A 2010. február 24. napi kihallgatásáról készült jegyzőkönyv 5. oldal 5. bekezdésében a következő kijelentés szerepel: „ Elmondom, hogy ez volt az egyetlen teljesítés, amit én igazoltam le". ( Hivatkozás 64 kötet 41.737. oldal). Ez a 2007. december 6. napi teljesítési igazolásra vonatkozik, amely alapján a C.C. Soft Kft. által kibocsátott végszámla benyújtásra került bruttó 47.520.000 Ft értékben.

Ennek ellentmond a 2010. március 16. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyv 4. oldala (nyomozati irat 41.763 oldal), amikor a IV. r. vádlott a nyomozó hatóság által elé tárt iratokra nyilatkozik: „Az elém tárt 2007/41.950. számú számfejtési ívvel, a 2007. október 15-én kelt számlával, a 2007. október 15. napján kelt teljesítési igazolással és a 2007. október 18. napján kelt BKV, C.C. Soft, MKB közötti faktorálási szerződéssel kapcsolatban elmondom, hogy ezeket az iratokat én írtam alá. Az elém tárt 2007/49.125. számú számfejtési ívvel, a 2007. december 6-án kelt számlával és a 2007. december 6-án kelt teljesítési igazolással kapcsolatban elmondom, hogy ezeket az iratokat én írtam alá. Az elém tárt 2008/851. számú számfejtési ívvel, a 2008. március 17. kelt számával, a 2008. március 17-én kelt teljesítési igazolással és a 2008. március 17-én kelt BKV, C.C. Soft, MKB közötti faktorálási szerződéssel kapcsolatban elmondom, hogy ezeket az iratokat én írtam alá. Az elém tárt 2008/11.093 számú számfejtési ívvel, a 2008. március 31-én kelt számlával, a 2008. március 17. napján kelt teljesítési igazolással

és a 2008. március 31-én kelt a BKV, C.C. Soft, MKB közötti faktorálási szerződéssel kapcsolatban elmondom, hogy ezeket az iratokat én írtam alá".

Megállapítható tehát, hogy nem a 2007. december 6. napi volt az egyetlen teljesítési igazolás, amit Balogh Zsolt aláírt, hanem azt megelőzően és azt követően is írt alá teljesítési igazolásokat. Megállapítható az is, hogy a BKV, annak képviseletében konkrétan a IV. r. vádlott a vád tárgyává tett szerződésen kívül 2008. márciusában további szerződést kötött a C.C. Soft Kft.-vel egy szerződés nyilvántartási szoftver kifejlesztésére és telepítésére. Megállapítható, hogy a nyomozó hatóság a IV.r. vádlott elé tárta a faktorálási szerződéseket, valamint az is, hogy valamennyi számfejtési ív aláírását elismerte.

A fentiekkel kapcsolatban szeretnék átnyújtani egy iratot. Egyébként ez valahogy gondolom a folytatólagos kihallgatásról szóló jegyzőkönyvben is így nézhetett ki, hogy a IV. r. vádlott elé tártak egy iratot.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott a 2007/49.125. számú számfejtési ívet másolatban átadja tanács elnökének, majd tanács elnöke megállapítja, hogy ez az irat a C.C. Soft Kft. iratanyagában is fellelhető, tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolva 46/Vá/52. sorszám alatt.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott:

Ezen számfejtési ívvel kapcsolatban a IV. r. vádlott 2010. március 16. napi vallomásában ( nyomozati irat 41.763 oldal) az olvasható, hogy ezt a számfejtési ívet is a IV. r. vádlott írta alá. Megjegyezném, hogy ezen nincs rajta Balogh Zsolt aláírása, még a szignója sem.

 

Tanács elnöke megállapítja, hogy a szóban forgó iraton aláíróként N. G. szerepel.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott:

A 2007. december 6. napján kelt számlával összefüggésben kiállított számfejtési ívet tehát nem Balogh Zsolt, hanem N. G. írta alá. Az, hogy a IV. r. vádlott ennek az aláírását is a sajátjaként ismeri el, egy olyan mozzanata az eljárásnak, amely igazolja a nyomozati vallomásával összefüggésben tett tárgyalási vallomását a nyomozati vallomása tartalmának tényleges motivációját illetően.

Az írásbeli vallomásomban már hivatkoztam a céges iratok cég 44. kötet 4.195. oldalán található, a Központi Nyomozó Főügyészség által 2011. április 26. napján kelt, az MKB Bank Zrt.-nek címzett megkeresésre, amelyben az ügyészség a faktorálással kapcsolatos valamennyi irat megküldését kérte a banktól. Kérdésként merül fel, ha a nyomozó hatóság a 2010. március 16. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson Balogh Zsolt elé tárta a két faktorálási szerződést, akkor miért volt oka arra az ügyészségnek, hogy később, 2011. áprilisában megkeresse az MKB Bankot azok megküldése érdekében, hiszen a IV.r. vádlott elé tárt iratoknak a nyomozati iratok között kellett lenniük, akkor miért kellett ezeket a papírokat újra beszerezni.

Tanács elnöke tájékoztatja Hagyó Miklós I. r. vádlottat és védőjét, hogy a 68. kötet DVD-n szereplő anyaga nem teljesen egyezik meg a vádhatóság által papír alapon átadott anyaggal, így a DVD-n nem szerepelnek azon iratok, amiket a Központi Nyomozó Főügyészség megkeresésére az MKB Bank megküldött.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének észrevétele:

Tisztelt Törvényszék, kérem szíveskedjék akkor rögzíteni, hogy konkrétan milyen iratokról van szó. Ezek nem álltak rendelkezésünkre és most sem állnak, nem ismerjük őket, ezért kérjük, hogy a tisztelt ügyészség bocsássa rendelkezésünkre ezeket az iratokat.

Tanács elnöke megjelöli az MKB Bank által megküldött iratokat: a 2007. október 17-én kelt faktoring keretszerződés az MKB Bank Zrt. és a C.C. Soft Kft. között, a 2007. december 12-én kelt faktoring keretszerződés az MKB Bank Zrt. és a C.C. Soft között, a faktorszámlák, bankszámlakivonatok, ajánlat fizetési feltételek megváltoztatására, faktorálási értesítések, számlák, teljesítés igazolási dokumentumok.

Tanács elnöke felhívja az ügyészt, hogy a felsorolt iratokat a következő tárgyalásra adja át az I. r. vádlott védőjének.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott védője:

Szeretném, ha erre haladéktalanul sor kerülne az ügyészség részéről, az iratokat Budapesten, a Zichy utca 14-ben átvesszük. Szeretnénk, hogyha erre mielőbb sor kerülne, tekintettel arra, hogy ez a védekezésünk szerves részét képezi.

Tanács elnöke közli Hagyó Miklós I. r. vádlottal és védőjével, hogy ezt az iratanyagot a tárgyalás szünetében megtekinthetik, illetve ismételten felhívja az ügyészt, hogy az iratokat haladéktalanul bocsássa az I. r. vádlott védője rendelkezésére.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott:

Tisztelt Tanácselnök Asszony! Ettől a kérdés még kérdés marad. Kérdés marad az is, hogy ha ezek az iratok az ügyészség rendelkezésére álltak, akkor a vádiratban miért nem tesznek erről említést. Hiszen egyetlenegy mondattal nem szerepel a vádiratban az, hogy a BKV nem a C.C. Soft Kft.-nek fizetett, hanem a faktorálási szerződés megkötése után a C.C. Soft engedményezte az MKB Bankra a kifizetéseket, és ezek az adatok nemcsak, hogy miért nem szerepelnek a vádiratban, hanem miért nem szerepelnek az ezzel kapcsolatos iratok a teljes nyomozati anyagot tartalmazó DVD-n sem.

3/. „... volt az ügyintézője ennek a pályázatnak. A pályázat kiírásáért D. Z. volt a felelős vezető. Én mint csoportvezető felügyeltem ... munkáját. Azt sem tudom megmondani, hogy ... kivel egyeztetett a pályázatra meghívottakkal kapcsolatban. Én ezt úgy tudtam meg, hogy ezzel a pályázattal foglalkoznom kell, hogy D. úr szignálásával kaptam egy értesítést, hogy a pályázatot elbíráló bizottságnak a tagja vagyok. Én ekkor találkoztam először magával a pályázattal is". ( Hivatkozás 64. kötet 41.859. oldal).

Ehhez képest a BKV belső kontroll igazgatóság 2. számú jelentése megállapítja, hogy a projekt lebonyolításának ügyintézője, gazdája Balogh Zsolt volt. (Hivatkozás céges iratok, Cég 39. kötet 7. oldal).

4/. „Véleményem szerint a C.C. Soft az utastájékoztató rendszerre kiírt pályázaton erősen irányítottan nyert. Ezt a kollégáim, főnökeim megjegyzéseiből szűrtem le." (Hivatkozás 64. kötet 42.129 oldal).

Ellentmond ennek: „Úgy emlékszem 4-5 cég ajánlatát kaptam meg akkoriban. Kérdésre elmondom, hogy emlékezetem szerint a C.C. Soft Kft. ajánlata kb. 10 %-kal kedvezőbb volt a 2. helyezett cég ajánlatától. A pályázat értékelésének eredménye az volt, hogy a C.C. Soft Kft. nyerte meg a munkát, ekkor elindult a szerződéskötési folyamat." ( Hivatkozás a 64. kötet 41.759. oldal). Mindez azt jelenti, hogy ez a pályázat egy szabályszerű pályázat volt, ahol a BKV számára legmegfelelőbb, legolcsóbb pályázatot benyújtó céget választották ki, előre meghatározott szempontok és pályázati feltételek alapján.

5/. A 2010. március 16. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben a következő kijelentés szerepel: „A szerződést követően megkeresett engem Egervári azzal, hogy műszaki problémái vannak és többletmunkát kell kiépíteniük a teljesítés érdekében. Egervári arra hivatkozott, hogy nem volt korrekt a BKV kiírása és nem tájékoztatták arról, hogy nincs kapcsolat a biztosító berendezéssel". Majd később: „A többletmunkáért kifizetett összeget Hagyó Miklós részére kell kifizetni". ( Hivatkozás 64. kötet 41.759. oldal).

Ellentmond ennek: Ezt megelőzően 2010. március 6. napján a Magyar Nemzetnek adott interjúban az az állítás olvasható, hogy „2007. novemberében az informatikai beruházással kapcsolatban a győztes cég majd jelentősen árat fog emelni és a pályázati határidőt is kitolja". Amihez azt is hozzátette, „ez egy bevett eljárás lehet, hogy az e fajta pályázatok formailag a legkedvezőbb ajánlattal nyernek, de utóbb mindig jönnek ezek a módosítások, a megemelt árakkal és a határidőkkel való bűvészkedéssel". ( Hivatkozás 1.kötet 279-281. oldal).

„A C.C. Soft ugyanakkor nem számolt azzal, és ezt a BKV műszaki szakemberei el is hallgatták a pályázat alatt, hogy a biztonsági rendszerhez kell hozzáférésnek lennie. Amikor elkezdődött a munka, akkor jöttek rá erre a C.C. Soft emberei, de a Thales cég 1,2 milliárd forintot kért a szoftverért. Erről egyébként az összes érintetett részvétele mellett legalább 2-3 tárgyalás is lefolyt. Amikor ezt nem kapta meg, a Thales elkészítette a biztonsági rendszert és lezárta. Ehhez még a BKV műszaki szakembereinek se volt hozzáférése és szembesültek azzal a ténnyel, hogy nincs vezérlőpult a HÉV-ek irányításához. Ekkor gyorsan összefabrikáltak egyet, ehhez kapcsolódott egy szálon a C.C. Soft rendszere, hogy onnan vegye le az információkat. Ehhez kellett egy külön programot írni, ez okozta a szerződésmódosítást és az áremelkedést, ez a külön program". ( Hivatkozás 64. kötet 42.130-42.131 oldal).

Tény, hogy a szerződés módosítására azokból az okokból került sor október 3. napján, amit az írásbeli illetve a szóban elmondott vallomásban részletesen kifejtettem. Tény, hogy ennek a szerződésmódosításnak a szoftver kapcsolat kiépítéséhez semmilyen köze nem volt, csak felidézném, hogy a kijelzők cseréje okozta ezt az árkülönbséget. Tény továbbá az is, hogy ez a folyamat már 2007. augusztusában, 2007. szeptember elején elindult, mielőtt megismertük volna egymást és a IV. r. vádlott műszaki vezérigazgató helyettes lett volna. Ha jól emlékszem, 2007. szeptember 3-án a IV. r. vádlott már elkötelezettséget vállaló visszaigazoló e-mailt küldött ezzel kapcsolatban a C.C. Soft Kft. számára.

6./ „Hagyó úr áthívott a városházára és ott közölte, hogy igazoljam le a C.C. Soft teljesítését". (Hivatkozás 64. kötet 41.737. oldal).

Ennek ellentmond:

A 2010. március 6-án a Magyar Nemzet című napilapnak adott interjúban a következők olvashatóak. Nem olvasom fel teljes egészében, mert épp az előbb olvastam, a lényeg viszont ugyanaz, hogy 2007. novemberében hangzott el „a szerződésmódosítást márpedig meg kell csinálni, és a többletpénz teljes összegét ki kell fizetni még pedig karácsony előtt". Azonban ez a szerződésmódosítás már október 3-án megtörtént.

2010. március 7-én, tehát másnap a Hír tévének adott interjúban már más szerepel. „Ősz végén keresték meg azzal, hogy van egy adott munka és ennek a munkának a kifizetése során többletteljesítményt kell elszámolni". Az ősz vége egybeesik az előbbi novemberi dátummal. Majd továbbmegy és azt mondja, „ezek az igények egyébként hihetőnek tűntek és én el tudtam fogadni". Tisztában vagyok azzal egyébként, hogy a tisztelt törvényszék védőm indítványa ellenére nem tette a tárgyalás anyagává a IV. r. vádlott 2007. március 6-án és 7-én közzétett nyilatkozatait, de szeretném megjegyezni, hogy a tény ettől tény marad. Ezek a nyilatkozatok több helyen összeegyeztethetetlenek a IV. r. vádlott nyomozati vallomásával.

A 2010. március 16. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben az eddig ismertetett és egymással sem egyező állításoktól ismét eltérve arról beszél a IV.r. vádlott, hogy a szerződéskötést követően megkereste őt Egervári Ajtony, aki közölte vele, hogy műszaki problémák vannak és többletmunkát kell kiépíteni a teljesítés érdekében. Azt is elmondta a IV.r. vádlott, hogy a C.C. Soft többletmunka igényét úgy lehet belefogalmazni a szerződésbe, hogy a korábbi pályázati feltételeket módosítják. Ezek után tette azt a kijelentést, hogy 2007. november végén, december elején én behívattam a városházára és utasította arra, szemben a teljesítésigazolással, hogy ki kell fizetni a C.C. Soft Kft. végszámláját.

Egybevetve egymással a IV.r. vádlottnak az események időpontjára, azok sorrendjére, az én állítólagos utasításaim tartalmára és tárgyára vonatkozóan a nyomozás keretében és a médiának tett különböző kijelentéseket, részletekbe menő elemzés nélkül is szembetűnőek a bennük lévő ellentmondások. Én - hozzáteszem az igazságnak megfelelően - mindig is tagadtam, hogy Balogh Zsolt állításai megtörténtek, hiszen amit rólam ebben az összefüggésben elmondott, egyszerűen nem igaz, nem felel meg a valóságnak. A nyomozó hatóságnak és az ügyészségnek nyilván további nyomozati cselekményeket kellett volna lefolytatni a tények és az ellentmondások tisztázása érdekében.

7. „A C.C. Soft Kft. számlájának a kifizetése átcsúszott 2008-ra. Ezt onnan tudom, hogy már megbízott vezérigazgatóságom idején ... úr szólt nekem, hogy menjek át a városházára Hagyó úrhoz. Miután leültem, Hagyó mondta nekem, hogy szépen halad a szentendrei munka". ( Hivatkozás 64. kötet 41.739. oldal 1. bekezdés).

Ennek ellentmondó, minden kétséget kizáró tény, hogy a IV. r. vádlott megbízott vezérigazgatói kinevezésére 2008. február 19. napján került sor. A BKV-C.C. Soft között 2007. július 12. napján megkötött szerződés, illetve annak módosítása szerint a vállalkozói díj ugyan két részletben kerül kifizetésre, de ezen időpontban már a 2. részlet is kifizetésre került, megelőzve a IV. r. vádlott megbízott vezérigazgatóvá történő kinevezését. A műszaki átadás-átvétel pedig még korábban, már 2007. november 30. napján megtörtént.

8. A 2010. február 24. napi gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvben foglaltak szerint azt mondta a IV.r. vádlott, „később, mikor jelezték, hogy nem üzembiztos a rendszer, akkor én ezt elmondtam Hagyónak, aki azt mondta, hogy pótmunkával kell ezt megoldani. Végül is 2009. tavaszáig nem sikerült ezt megoldani, 2009. tavaszán a jogi igazgatóságot utasítottam a kártérítési eljárás megindítására". ( Hivatkozás 64. kötet 41.737 oldal).

Ennek ellentmondó tények, amelyeket a rendelkezésre álló nyomozati iratok alapos áttanulmányozásának eredményeként tártam fel,  időrendben szeretném  az ezzel kapcsolatos iratokat bemutatni.

2008. június 16-án N.G., a beruházási főosztály főosztályvezetője levelet ír dr. Sz. Gy. jogi igazgatónak, amelyben a rendszer cseréje vagy a kártalanítás érdekében a szerződésből vagy felső jogszabályból adódó lehetőségek iránt érdeklődik. (Céges iratok Cég 40. kötet 1037. oldal).

Ezt követően 2008. június 27. napján ..., a jogi igazgatóság munkatársa elkészítette az ezzel kapcsolatos állásfoglalást, amit e-mailben elküld dr. Sz. Gy.nek, aki azt június 28. napján N. G.-nak, illetve másolatban ...-nak is továbbítja. N. G. az e-mailt június 30. napján ...-nak is megküldte, majd ezt az e-mailt ... beruházási osztályvezető részére is továbbították. Ezek az e-mailek egyébként a céges 40. kötet 981-983. oldalain találhatók.

... ügyfélszolgálati munkatárs 2008. szeptember 15. napján e-mailben jelezte ...-nak, hogy panasz érkezett a Békásmegyeri HÉV vonalán levő kijelzőkre, amire válaszul ... még ugyanezen a napon 2008. szeptember 15. napján e-mailben megkereste ...-t a C.C. Soft Kft. projektvezetőjét, amit másolatban ...-nak és ...-nak is elküldött a felmerült hibák megvizsgálása és a rendszer beüzemelése érdekében. ... 2008. szeptember 17. napján válaszolt szintén e-mailben ...-nak illetve másolatban elküldte ...-nak is, amelyben kifejtette, hogy a kért feladat végrehajtásához szükséges erőforrások megteremtésében jelentős segítséget nyújtana az általuk sok hónapja várt támogatási szerződés megszületése. Alternatívaként, gesztusként értékelhető volna egy BKV teljesítési igazolás kibocsátása, melyben a C.C. Soft Kft. 2008. januárjától augusztusig terjedő időszakban a Szentendrei HÉV utastájékoztató rendszer működtetése irányába kifejtett erőfeszítései elismerést nyernének. ... 2008. szeptember 17. napján e-mailben válaszolt N. G.-nak, amiben a következőket rögzítette: „Azt hiszem nem várhatunk tovább a döntéssel a projekt ügyében. Mindenképpen szükséges lenne egyértelmű vezetői döntéssel támogatva tárgyaló asztalhoz ülni a kivitelezőkkel". Ugyanezen a napon továbbá ... T. P.-nek, a logisztikai főosztály főosztályvezetőjének e-mailt írt, amiben T. úr segítségét, vezetői döntését kéri a projekt kezeléséhez, hozzáteszi - és ez is egy nagyon fontos mondat -, hogy nem lenne szerencsés megint valami újságcikkben szerepelni ezzel a témával. Vagyis már nem csak a BKV-n belül volt az köztudomású tény, hanem a sajtó is foglakozott 2008. szeptemberében már az utastájékoztató rendszerrel. T. P. 2008. szeptember 19. napján erre reflektálva e-mailt küldött ...-nak, N. G.-nak, és dr. T. P.-nek a logisztikai főosztályra, valamint másolatban Balogh Zsoltnak, Futó Sándornak és dr. Sz. Gy.-nek. A levél egyrészt a Trafficom Kft. megkeresését, a megtett és folyamatban lévő intézkedésekről rövid jelentés készítését, a C.C. Soft Kft. mellőzését és a folyamatban lévő munkái felfüggesztését kérte, valamint a jogi lépések érdekében alapadatok eljuttatását dr. Sz. Gy. részére. Emellett egyébként dr. Sz. Gy. igazgatót külön is megszólították ebben az e-mailben, intézkedését kérik annak érdekében, hogy a C.C. Soft Békásmegyeri HÉV utastájékoztató projekt hibás teljesítését jogi útra terelhessék, mivel a cég nem hajlandó önszántából a teljesítésre. ... 2008. szeptember 22. napján e-mailben kereste meg dr. Sz. Gy.-öt, amit másolatban T. P.-nek, N. G.-nak és ...-nak is elküldött. A levélben pedig mellékelten küldte a kért adatokat, így a 2008. júniusi jogi szakvéleményt. ( Céges iratok Cég 40. kötet 1033., 1035. és 1039. oldalak). Tehát azt a szakvéleményt küldték át újra, amit egyébként a jogi ügyosztály egyik munkatársa készített el még azon a nyáron, ez már a nyári levezésben is benne volt.

Dr. Sz. Gy. 2008. november 3. napján újabb jogi szakvéleményt készített, amelyet Balogh Zsoltnak, mint általános és műszaki vezérigazgató helyettesnek küldött meg azzal, hogy a levélben - és ez is fontos - ügyintézőként dr. ...szerepel. A szakvélemény többek között a következőket rögzíti: A jogi igazgatóság ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy jogvita esetén a bíróság ítélhet akként, hogy a teljesítésigazolási jegyzőkönyvek aláírása a vállalkozási szerződés átadás-átvételre vonatkozó, fent idézett próbaüzemet előíró rendelkezésének módosítását jelenti, így társaságunk kvázi elismerte a teljesítést. Megfontolásra javasolta, hogy a társaság jelentse be elállását a C.C. Soft Kft.-vel kötött módosított vállalkozási szerződéstől. Valószínűnek tartotta, hogy a vállalkozó nem fogadja el az elállást és bírósági útra kell majd terelni az ügyet. A viszony megromlása miatt elképzelhető, hogy a vállalkozó az eddigi javítási, karbantartási, kvázi üzemeltetési feladatait nem fogja ellátni, ami a rendszer - még ha hibás - működését teljes mértékben ellehetetleníti. ( Céges iratok Cég 44. kötet 3.969-3.971. oldal).

Ezt követően és itt hangsúlyozom, legalábbis a rendelkezésemre álló nyomozati iratok alapján nem állapítható meg, hogy történt volna az ügyben bármilyen, így akár jogi jellegű lépés. Ami a következő, amit immár a nyomozati iratok között fellelhető levelek is igazolnak, hogy Dr. S. K. ügyvéd a C.C. Soft Kft. képviseletében 2009. május 14. napján fizetési felszólítást küldött a BKV-nak, amelyben az utastájékoztató rendszer 2008. január 1. napjától történő üzemeltetéséért a Kft. részére 480 millió forint plusz áfa 15 napon belüli megfizetését követeli azzal, hogy amennyiben erre nem kerül sor, úgy haladéktalanul kezdeményezi a szükséges és elégséges jogi lépéseket a kintlevőségük behajtása érdekében. A felszólításra Balogh Zsolt általános és műszaki vezérigazgató helyettes, valamint dr. ... jogi ügyosztályvezető 2009. június 18. napján kelt levelében válaszolt, mely levél kizárólag annyit tartalmaz, hogy a BKV álláspontja szerint a C.C. Soft Kft. nem teljesítette hibátlanul a vállalkozási szerződésben foglaltakat, és a Kft. tevékenységét csak szavatossági kötelezettségei teljesítéseként tudja a BKV értelmezni, így a fizetési felszólításban foglaltaknak nem áll módjukban eleget tenni. ( Céges iratok Cég 44. kötet 3.961-3.967. oldal).

Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a 2010. február 24. napi gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben szereplő kijelentést, vagyis, hogy 2009. tavaszán a IV. r. vádlott utasította a jogi igazgatóságot a kártérítési eljárás megindítására, a felsorolt és a nyomozati iratok részét képező okirati bizonyítékok kétséget kizáró módon cáfolják.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott észrevétele:

A II. vádponttal, illetve a Synergon Nyrt.-vel kapcsolatos észrevételeim következnek a IV.r. vádlott nyomozati vallomására.

 

A II. vádpont 2. bekezdése szerint a 2007. december 6-ai teljesítési igazolás aláírásával való fenyegetés, valamint a folyamatosan tanúsított erőszakos, ellentmondást nem tűrő viselkedés egyaránt félelmet keltett Balogh Zsoltban, aminek hatására jogtalan előnyként 2008. és 2009. évben is 15-15 millió forintot juttatott el hozzám. Elöljáróban szükségesnek tartom leszögezni azt a tényt, hogy ebben a vádpontban foglalt bűncselekmény elkövetésével az ügyészség úgy vádol meg, hogy arra csak és kizárólag a IV. r. vádlott nyomozati vallomása szolgál bizonyítékul. Az a tárgyaláson ismertetett nyomozati vallomás, azok a kihallgatásról készült jegyzőkönyvek, amellyel szemben immár Balogh Zsolt is a tárgyaláson tett vallomását tartja fenn és amelyek - amint erre már az általános észrevételeimben is kitértem - önmagukban és egymáshoz képest is érdemi ellentmondásokat tartalmaznak. Amit a IV. r. vádlott a kihallgatása körülményeiről és annak során őt motiváló célról mondott, úgy vélem, hogy még jobban megkérdőjelezik a tényállásban foglaltak valóságtartalmát. Ezzel szemben én, ahogy 2010. óta jelenleg is változatlanul - hozzáteszem az igazságnak megfelelően - azt állítom, hogy Balogh Zsoltot sem 2008. márciusában sem máskor nem utasítottam arra, hogy nekem évente 15 millió forintot átadjon. Jogtalan előnyként sem tőle, sem mástól nem vettem át egyetlen forintot sem. Ezzel kapcsolatban ismételten felhívom a figyelmet arra is, hogy a főpolgármester helyettesi pozícióm betöltése előtt már megfelelő vagyoni és egzisztenciális háttérrel rendelkeztem, amiből mind magam, mind a családom tisztességes megélhetése biztosítva volt és amely vagyont, amint a törvényszék is megállapította teljes mértékben törvényes úton szereztem.

 

A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben egyebek között az olvasható, hogy amikor a BKV-nál hírét vették, hogy Antal Attila infarktust kapott, a helyettesek kiegészülve B.-kal és talán Sz. L.-val összeültek. Az átmeneti időszakra megszavazták T. N.-tet ügyvezető igazgatóvá. A IV. r. vádlott azt mondja, szó szerint idézem: „Akkor már többször bejelentette Antal Attila és T. N., hogy májustól nem finanszírozható a cég, ezért löktük előre N-t." A IV. r. vádlott nyomozati vallomása szerint az ő megbízására ezt követően csak egy héttel később került sor. ( Hivatkozás 64. kötet 41.801. oldal). Nem kardinális kérdés, de meg szeretném jegyezni, hogy azt a T. N.-tet, akiről a IV.r. vádlott a jegyzőkönyvekben egyedüliként a kiváló képességei miatt csak pozitív elfogultsággal tud nyilatkozni, szorult helyzetben egyszerűen csak úgy odalökték. Mindemellett a korabeli sajtóhírek, így az Index internetes hírportál 2008. február 18. napján a következőket tartalmazzák: szívinfarktus gyanújával kórházba szállították hétfőre virradóra Antal Attilát a BKV vezérigazgatóját. (Hivatkozás index.hu/belföld/Budapest/nt1tt17132.) E körben utalok arra, hogy az igazgatóság a 6/2008. II.29. számú határozatával nevezte ki a IV. r. vádlottat 2008. február 19. napján, ami kétségessé teszi azt a nyomozati vallomásban szereplő kijelentést, hogy lett volna átmeneti időszak, pláne egy hét.

 

A 2010. február 24-ei gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv a következőket tartalmazza szó szerint: „ Hagyó üvöltve arra utasított engem, hogy Mesterházy Ernőnek vigyem át a pályázatomat". Ebből a kijelentésből az a következtetés adódik, hogy én Balogh Zsolt vezérigazgatói kinevezése mellett lettem volna. ( Hivatkozás 64. kötet 41.743. oldal). Mielőtt azonban az ennek ellentmondó kijelentésre rátérnék, tisztelettel szeretnék utalni Mesterházy Ernő II. r. vádlottnak a vallomásaira, amit evvel kapcsolatban tett, hiszen az minden kétséget kizáróan cáfolja az előző kijelentést. Ugyanakkor ellentmond ennek a kijelentésnek a IV.r. vádlott egy későbbi, 2010. július 6-án kelt nyomozati vallomása is, amelyben azt mondta: „Korábban én Hagyó úrtól még olyan utasítást kaptam, hogy támogassam Kocsis úr kinevezését. Nekem magába a kinevezésbe nem volt beleszólásom, ez arról szólt, hogy szakmailag meg kellett néznem az ő pályázatát, még mielőtt beadta volna, hogy az esetleges hibákat, félreértéseket kiszűrjem". ( Hivatkozás 64. kötet 41.813. oldal).

 

Határozottan kijelentem én Balogh Zsoltot sem Kocsis úr pályázatában való segítségnyújtásra, sem arra nem kértem, hogy a saját pályázatát vigye át a II. r. vádlotthoz. A két vallomás tartalma pedig meggyőződésem szerint ellentmond egymásnak.

 

A 2011. március 30-án tartott kihallgatásról készült jegyzőkönyvben a II. vádponttal kapcsolatban a következőket mondta a IV.r. vádlott: „L…  szobájában átadtam a pénzt Hagyónak, majd visszamentem Horváth Éva irodájába. Éva csak annyit kérdezett tőlem, hogy: Minden rendben? Én valami kitérő választ adtam, talán azt, hogy: Persze. Majd én is eljöttem. Elöljáró: Nyilatkozzon, hogy miért adott Horváth Éva kérdésére kitérő választ, hiszen mint mondta, Horváth Éva többször is figyelmeztette, sőt utasította arra, hogy Hagyó Miklósnak a 15 millió forintot át kell adnia. Gyanúsított: Mert menekülni akartam az egészből. Egyszerűen nem akartam erről beszélni sem. Szégyelltem és szégyellem a mai napig, hogy idáig csúsztam". ( Hivatkozás a 64. kötet 42.091., 42.093., 42.095. oldal).

 

Ellentmondást látok a most idézett vallomás és a IV. r. vádlott nyilvánosság előtt tett következő nyilatkozatai között:

 

2010. március 6. napján a Magyar Nemzet című napilapban megjelent Nokiás-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak címmel, beszélgetés Balogh Zsolttal a BKV volt megbízott vezérigazgatójával alcímmel megjelent interjú. ( Hivatkozás 1. kötet 279-285. oldal).

 

A Hír tévé Kontraszt című esti műsorában 2010. március 7-én adott interjú. ( Hivatkozás az írásbeli vallomásomhoz csatolt melléklet 5. pontja). A 2011. márciusában tett vallomása szerint a IV. r. vádlottat mély szégyenérzet töltötte el a történtek miatt, ugyanakkor, ugyanő alig egy évvel korábban saját maga áll a legszélesebb nyilvánosság elé és egy országos napilapban és egy kereskedelmi csatorna esti műsorában adott interjúban az olvasók és nézők százezrei előtt olyan állításokat tett, melyek valóságtartalmát a tárgyaláson már nem erősítette meg. Figyelemmel Balogh Zsoltnak itt a bíróságon tett vallomására, illetve a nyomozati vallomása megtételének körülményeire vonatkozó kijelentésére, mindez lélektanilag teljes mértékben érthető, azonban tette és szavai közötti belső ellentmondásra mégis nehéz magyarázatot találni. Szégyelli a tettét, de noha látszólag, hangsúlyozni szeretném, látszólag erre őt semmi nem inspirálja, vállalja azt a rettenetes lelki terhet, hogy interjút ad, amiért erkölcsileg és jogilag egyaránt megbélyegzik. Ha ezt nem a súlyos következményektől való pánikfélelem magyarázza, akkor vajon micsoda. Ezen egyébként magam is sokat gondolkoztam, de nem tudok és nem tudtam értelmes magyarázatot találni rá. Helyesebben úgy mondanám, hogy magyarázatot találtam, de elfogadni nem tudom.

 

A nyomozati vallomásában többször szerepel olyan kijelentés, mely szerint avval fenyegettem a IV. r. vádlottat, hogy a C.C. Soft Kft. részére általa aláírt teljesítési igazolás tényét nyilvánosságra hozom. Így például, szó szerint idézem: „Hagyó Miklós határozottan azt mondta, hogy ha nem adom át neki ezt az összeget, akkor ellehetetlenítenek a C.C. Soft 2007. év végi teljesítésigazolásának aláírása miatt". (Hivatkozás 64. kötet 41.849. oldal).

 

Ellentmond ennek az a tény, hogy Balogh Zsoltnak a szerződéskötés előkészítésében, lebonyolításában, a vállalási összeg emelésében játszott szerepéről éppen úgy nagyon sokan bírtak tudomással, amint arról is, hogy a C.C. Soft Kft. 2007. december 6. napján kelt teljesítési igazolását, mint műszaki vezérigazgató helyettes ő írta alá, ez szakmai és vezetői körökben okiratokkal bizonyíthatóan minden kétséget kizáróan közismert tény volt. Ezért ennek nyilvánosságra hozatalával való fenyegetés teljesen alkalmatlan arra, hogy valakiben a félelem legkisebb csíráját is keltse. Ismételten hangsúlyozom a BKV belső kontroll igazgatóságnak a 2. számú vizsgálati jelentésében is a következők vannak rögzítve szó szerint: „A projekt lebonyolításának ügyintézője, gazdája az igény jelentkezésétől, a versenyeztetésen, a szerződésen és a szerződésmódosításon át a teljesítés igazolásáig és a számlák kifizetésének engedélyezéséig Balogh Zsolt beruházás lebonyolító irodavezető, a későbbiekben beruházási főosztályvezető, majd műszaki vezérigazgató helyettes, illetve általános és műszaki vezérigazgató helyettes volt. (Hivatkozás céges iratok Cég 39. kötet 7. oldal).

 

A fenyegetés mellett folyamatos utalás történik a nyomozati vallomásában arra, hogy a IV. r. vádlott úgy érezte, hogy egzisztenciája mellett az élete is veszélybe kerül, ha nem engedelmeskedik. Így például szó szerint olvasva: „Engem megtört az, hogy egyrészt egzisztenciálisan tönkre tehet Hagyó az aláírt C.C. Soft teljesítés miatt, míg másrészt komoly félelmet éreztem aziránt, hogy bármikor megölhetnek és ez a félelem a mai napig is fennáll". ( Hivatkozás 64. kötet 41.849. oldal).

 

Balogh Zsolt nyomozati vallomásában szereplő állítólagos félelmeinek alaptalanságáról az írásbeli vallomásomban már részletesen szóltam. Szükségesnek tartom azonban, hogy felhívjam a figyelmet az ennek az állításnak konkrétan ellentmondó tényekre, melyek a következők: A IV. r. vádlott több nyomozati vallomásában arról számol be, hogy az általa szükségtelennek tartott kommunikációs szerződéseket nem írta alá. „Elmondom, hogy amikor láttam, hogy nagy mennyiségben kerülnek elém a BKV alaptevékenységéhez nem kapcsolódó szerződések, akkor direkt fékezni kezdtem, félreraktam". ( Hivatkozás 64. kötet 41.865. oldal). „Amikor én voltam a megbízott vezérigazgató akkor is a vezérigazgató döntött a felső vezetőkről. Volt olyan helyettesem vagy más vezető, akiket én küldtem el a vállalattól, S. L. vezérigazgató helyettest, B. Gy.-át és másokat is én küldtem el". ( Hivatkozás 64. kötet 41.805. oldal).

 

Vagyis miközben a nyomozati vallomásában arról olvashatunk, hogy a IV. r. vádlottat a félelem indította arra, hogy ne az általa helyesnek tartott módon cselekedjék, a nyomozati jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy a IV. r. vádlott mind személyi, mind pedig szakmai kérdésekben széles körű döntési kompetenciáinak tudatában nagyfokú önállósággal és tudatossággal járt el.

 

A félelem hiányát támasztja alá továbbá az is, hogy a 2010. július 6-ai és július 8-ai kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben az egyes személyek sajátos megnevezéssel szerepelnek. A 2010. július 26. napján tartott kihallgatásról szóló jegyzőkönyv szerint „ Hagyó Miklós engem Zsoltikának hívott. Én megkértem, hogy ne így szólítson, ennek ellenére következetesen, lekicsinylő módon így hívott". ( Hivatkozás 64. kötet 41.849. oldal). Ugyanakkor a 2010. július 6. napi és július 8. napi jegyzőkönyvekben a BKV egyes vezető pozícióban lévő munkatársainak megjelölésekor olyan gúnynevek használatát engedi meg magának, mint Poharas, Moha és Páfrány, Füles, Hoteles, Nikkel felület. ( Hivatkozás 64. kötet 41.807., 41.819., 41.829., 41.833. oldal). Bár én és ebben igen határozott vagyok, soha nem hívtam Balogh Zsoltot becézve Zsoltikámnak. Amit egyébként a legkevésbé sem érzek sértőnek és lekicsinylőnek. Ezzel szemben az imént felsorolt kifejezések olyan gúnynevek, amelyek sértő volt aligha vitatható. E tekintetben egyébként megnyugvással hallgattam, amit itt Antal Attila vezérigazgató úr a tárgyalási észrevételek során elmondott, hogy ő nem engedélyezte ezt, és ha ilyenről tudott volna, azt a leghatározottabban tiltotta volna.

 

A félelem hiányát a mindennapi munkában jól példázza egyébként a 8./C. szám alatt általa becsatolt e-mail stílusa és hangvétele, amit Balogh Zsolt 2008. július 7. napján küld dr. Sz. Gy. jogi igazgatónak és másolatban Futó Sándor elnöki koordinációs főtanácsadónak: Idézem „Tisztelt Igazgató Úr! Javasoltam volna, hogy mielőtt kimegy az irat egyeztessünk. Egyfelől pontosítani kell a szolgáltatás helyét, nem IT igazgatóság, hanem főosztály, másfelől a tárgyat is pontosítani kell. Mert mint tudjuk az ilyen megfogalmazású szerződések az FB, IT, KGY, azaz közgyűlés és hasonló szervek toplistáján előkelő helyet foglalnak el, mármint a sztatáslistán". - Bár szó szerint olvastam eddig, de ezt a kifejezést nem kívánom használni a törvényszék előtt. - Majd folytatja: „ Magyarul ilyen tárgyban nem lehet szerződést kötni, ha megkötjük ott folytatom, ahol A.A. márpedig ő már az Akácfa másik felén sétálgat". ( Hivatkozás 64. kötet 41.935. oldal) Bár ezt a törvényszék biztosan tudja, hozzá kell tennem és így válik teljessé ez az e-mail, hogy a BKV székhelye az Akácfa utcában található Budapesten.

 

Ennél is jobban mutatja a valós állapotot, vagyis a félelem teljes hiányát egy, a nyomozati vallomásában olvasható elszólás, ami állítólagosan Horváth Évával és velem folytatott megbeszélés leírása kapcsán került a jegyzőkönyvbe. Szó szerint olvasom, hogy mit mondott akkor a IV. r. vádlott Horváth Évának, a „Csendőr kalapjának" és nekem: „ Én bekeményítettem, mert engem hitegettek már megint. És akkor azt mondtam, hogy ebből elegem van, én eddig teljesítettem minden kéréseteket". ( Hivatkozás a 64. kötet 41. 857. oldal).

 

Természetesen - ezt az általános észrevételeimben is elmondtam - mindenki a saját szubjektív módján ítéli meg a vele történteket, de számomra gyökeres ellentmondás van a között, hogy valakinek - idézem - „halálfélelme van" illetve a között, hogy azokkal az emberekkel szemben, akikkel szemben ezt a félelmet érzi, ő „bekeményít".

 

Kétségessé teszi a félelem tényleges létezését a következő, önmagának is ellentmondó kijelentés: „Hagyó és Horváth Éva folyamatosan igyekezett a félelmet fenntartani és egyúttal azt a látszatot kelteni, mintha ők engem ki akarnának emelni. Ők kvázi kiteszik a lelküket, mintha velem valami nagy céljaik lennének, de ugyanakkor féljek". ( Hivatkozás 64. kötet 42.103 oldal). Megvallom, a kijelentést a maga teljes egészében értelmezni sem tudom.

 

Most áttérnék a tényállásban szereplő 2x15 millió forint nyomozati vallomások szerinti eredetével kapcsolatos észrevételeimre, így a Synergon Nyrt.-vel és az egyes informatikai szerződésekkel összefüggésben felmerült ellentmondások bemutatására. Mielőtt ezeket az észrevételeket megteszem, ismét szeretnék felvilágosítást kérni. A nekem átadott és elvileg a teljes nyomozati iratot tartalmazó DVD-n nem találtam a Synergon Nyrt. vezetőjének, L.  M.. nak a meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Az iránt érdeklődnék, hogy ez az anyag a Tisztelt Törvényszék rendelkezésére áll-e.

 

 

 

Tanács elnöke közli Hagyó Miklós I. r. vádlottal, hogy nem áll a bíróság rendelkezésére ilyen jegyzőkönyv.

 

 

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott:

 

Erre tekintettel ismét fel kell tennem a bizonyára ügyészségi válasz nélkül maradó kérdést. Mi az oka annak, hogy a vádhatóság úgy terhel a 2x15 millió forint átvételével, hogy közben azt a személyt, akitől a IV.r. vádlott ismertetett nyomozati vallomásai szerint a pénz származik, vagyis a Synergon Nyrt. ügyvezetőjét soha, semmilyen minőségben sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség nem hallgatta meg. Nem hallgatták meg sem az előzetes letartóztatásom elrendeléséig 2010. május 14. napjáig, sem a 2x15 millió forint átvételével való meggyanúsításomig, 2010. augusztus 30. napjáig, sem pedig a vádemelésig, azaz 2012. januárig. A kérdés fontosságát mi sem mutatja jobban mint az, hogy a pénz eredetét és átvételét a vádhatóság kizárólag a IV. r. vádlott azon nyomozati vallomásaira alapítja, amellyel szemben Balogh Zsolt a tárgyaláson tett vallomását tartotta fent. Én ismételten határozottan kijelentem, hogy a Synergon Nyrt. vezetőjét, akinek a nevét a nyomozati iratokból tudtam meg, nem ismerem. Vele sem üzleti, sem rokoni, sem pedig baráti kapcsolatban nem álltam és jelenleg sem állok. A Synergon és a BKV kapcsolatáról ezen szállítási szerződéssel összefüggésben nekem semmilyen tudomásom nem volt. Én senkitől nem kértem vagy kaptam idevágó tájékoztatást. Továbbá a szóban lévő szerződés előkészítésében, megkötésében, lebonyolításában, a teljesítés igazolásában, illetve az elvégzett munka ellenértékének kifizetésében semmilyen formában nem vettem részt.

 

Nézzük, hogy ki, mikor és milyen szerződést kötött meg az informatikai rendszerre vonatkozóan. 2010. február 24. napi jegyzőkönyv szerint, szó szerint olvasom: A Synergon Nyrt.-vel a BKV 2008. tavaszán vagy nyarán kötött szerződést. Az úgynevezett központi közbeszerzésen (állami) nyert ez a cég a Microsoft szoftverek szállítására, így ezzel a céggel közvetlenül lehetett szerződést kötni. (Hivatkozás 64. kötet 41.739. oldal.)

 

Ezzel a vallomással élesen szemben állnak a következő nyomozati vallomások A most említett, tehát 2010. február 24-én tett vallomásról készült jegyzőkönyv szerint a IV. r. vádlottat én utasítottam a szerződés megkötésére. A 2010. augusztus 23. napján történt kihallgatásról készült jegyzőkönyvben már az szerepel, hogy a szerződést a IV. r. vádlott azért írta alá, mert benne volt az aláírási tömbben és a szükséges előkészítő aláírások rajta voltak. Szó esik itt a szerződéssel szaladgáló és az aláírást sürgető N. R.-ről is, aki ha nem megy el a BKV-tól, akkor a IV. r. vádlott tudomást sem szerzett volna a szóban forgó összegről. ( Hivatkozás 64. kötet 41.851. oldal). Ugyanezen a napon, tehát 2010. augusztus 23-án tett vallomásról készült jegyzőkönyv utolsó előtti oldalán a korábbi, tehát február 24-ei állítástól eltérően már az olvasható, hogy a IV. r. vádlott mégsem az én utasításomra kötötte meg a szóban forgó szerződést. A nyomozó ezzel kapcsolatos kérdésére az eltérés okaként ellenőrizetlen, zavaros magyarázat olvasható arról, hogy a IV. r. vádlott miként keverte össze a különböző, egyébként határozott emlékezetem szerint meg sem történt eseményeket. Erre a vallomásrészre egyébként az IT Outsourcing szerződés kapcsán a későbbiekben még vissza fogok térni. (Hivatkozás 64. kötet 41. 857. oldal). A IV. r. vádlott a 2010. szeptember 14. napján lezajlott szembesítésről készült jegyzőkönyvben is beszél a Synergonnal fennálló szerződéses viszonyhoz kapcsolódó és az IT Outsourcing szerződésre vonatkozó befolyásolási kísérletről, amely kijelentésre a leghatározottabban állítom, hogy nem igaz. E vallomásrészből a következő mondatot szeretném a törvényszék figyelmébe ajánlani: „Operatívan én nem foglalkoztam a tenderezéssel. Én azt válaszoltam neked, hogy nem lehetséges a közreműködésem a közbeszerzésben. Lényegében elutasítottam a kérésedet". Ez 2008. nyár vége, egyébként időpontban szeptember eleje. Ha a tanácselnök asszony megnézné - bár hallani nem hallhatná, ahogy itt elhangzott - a szembesítésről készült felvételt, akkor amikor erre a pontos időpontra került a sor, láthatná a felvételen az az ominózus mozdulatot, amikor a IV.r. vádlott próbálja felidézni, hogy most nyár végén vagy szeptember elején történt ez a beszélgetés, amikor szerinte az IT Outsourcing szerződésre lényegében elutasította a kérésemet. (Hivatkozás 68. kötet a szembesítésről készült jegyzőkönyv 17. oldala).

 

Összegezve az ellentmondásokat, nem egyértelmű, hogy a nyomozás során készült jegyzőkönyvekben mikor, melyik Synergon szerződésről van szó. A szállítási szerződésről vagy az IT Outsourcing megállapodásról. Nem állapítható meg a vallomásokból, hogy a IV. r. vádlott miért kötötte meg a szerződést. 1. Állami közbeszerzésen nyert a cég, azért lehetett vele szerződést kötni. 2. Az én utasításomra kötötte meg. 3. Azért írta alá, mert benne volt az aláíró tömbben és a szükséges előkészítő aláírások rajta voltak. 4. Vagy a következő verzió szerint: „a Synergon név és a Hagyó úrral való sétálgatás miatt tettem azt az állítást, hogy én Hagyó úr utasítására kötöttem meg a Synergon szerződést." A szerződéskötés dátumát a nyomozati vallomásokban egyik esetben sem sikerült pontosan meghatározni. A nyomozati iratok áttanulmányozása révén megszerzett információk alapján valójában a következő szerződésekről van szó. Az első szerződés: A Microsoft termékek Microsoft nagyvállalati szerződés keretében történő szállítására vonatkozó szerződés, amely szerződés megkötésének dátuma - ezt a dátumot nagyon fontosnak tartom - 2008. június 30. A szerződő felek a BKV, mint megrendelő, a szállító pedig a Synergon Rt. A felek által kikötött díj 289.969.000 Ft + ÁFA, teljesítési határidő: az első 96 millió forint 2008. június 30. napjától, tehát a szerződés aláírásának napjától szeptember 29-éig kell, hogy kifizetésre kerüljön, itt a szerződés szerinti fizetési határidő 60 nap volt az első részlet tekintetében. A második részlet 193.969.000 Ft, ezt 2008. június 30-ától 2009. január 31-ig kellett kifizetni. A szerződést a BKV részéről aláírta Balogh Zsolt, a Synergon részére L. M. és .... Nézzük a második szerződés az IT Outsourcing megállapodást. A megkötés dátuma 2008. november 19. napja, megrendelő a BKV Zrt., szolgáltató a Synergon Nyrt. A felek által kikötött díj 32.987.952.387 Ft. A szolgáltatás nyújtásának a megrendeléstől számított időpontja 10 év, aláírta a BKV részéről Dr. Kocsis István, Synergon részéről ... és L. M.. Meg szeretnék jegyezni még egy dolgot, van egy harmadik szerződés is, amely már Tarlós István főpolgármester úr ideje alatt köttetett, ez 2010. október 17-én, megrendelő a BKV Zrt., szállító a Synergon Rendszerintegrátor Kft., ez egy 6.975.783.280 Ft-os szerződés, tehát közel 7 milliárdos szerződés. Felhívom a figyelmet arra, hogy mindez a nyomozati vallomásokban foglaltak szerint a következőket jelenti. A IV. r. vádlott a 300 millió forint értékű, egyébként állami szinten lefolytatott közbeszerzési eljárás alapján 2008. június 30. napján megkötött szerződés aláírását nem tagadta meg, mert félt annak következményeitől, ezzel szemben a 33 milliárd forint értékű IT Outsourcing szerződés esetében ellent mert állni nekem és elutasította a kérésemet. Mindezt úgy tette, hogy emiatt egyébként a későbbiekben semmilyen retorzió sem érte őt. A nyomozati anyag újabb hiányosságaként itt azt is meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt két és fél alatt a hivatkozott közbeszerzési pályázat előkészítésére és lebonyolítására, valamint az utóéletére vonatkozó dokumentumok beszerzése ismeretlen okból elmaradt. Ahogy annak a vizsgálatára sem került sor, hogy a Synergon Nyrt.-vel a BKV-n kívül más közcég kötött-e a közbeszerzés eredménye alapján szerződést. Itt kifejezetten arról az állami központi közbeszerzésen elnyert pályázatról beszélek, amely alapján megkötötték 2008. június 30-án ezt a szállítási szerződést.

 

Annak ellenére, hogy a 2008. novemberi IT Outsourcing szerződés nem tárgya a vádnak, lényegesnek tartom felhívni ezzel kapcsolatban a figyelmet az alábbi ellentmondásokra, már csak azért is, mert az eseménynek a szembesítésen az ügyészség jelentőséget tulajdonított. 2010. augusztus 23-ai jegyzőkönyvben az szerepel, hogy én bár igyekeztem pressziót gyakorolni a IV. r vádlottra annak érdekében, hogy az egyik cég kizárásával a most említett üzletben a Synergon egyedül maradjon, Balogh Zsolttól az ő szavai szerint kitérő választ kaptam. (Hivatkozás 64. kötet 41.857. oldal). Túlmenően azon, hogy az említett esemény egyáltalán nem történt meg, ez a vallomás sem a IV. r. vádlott később jegyzőkönyvezett vallomásaival sem pedig az igazolt tényekkel nincs összhangban.

 

A 2010. szeptember 14. napján foganatosított szembesítésünkről készült jegyzőkönyv a következőket rögzíti: „Eljáró ügyész kérdése: Balogh úr említést tett arról, hogy egyik folyosói beszélgetésük alkalmával egy informatikai tenderrel kapcsolatban szóba került egy másik pályázó kizárása. Kérem, hogy erről nyilatkozzon részletesen. Mely cég melyik tendere volt ez? Válasz: Akkor azt kérted tőlem Miklós, hogy mint általános helyettes találjak arra okot, módot, hogy a Synergon egyedül maradjon és a másik cég lehetőség szerint kizárásra kerüljön. Kértem azt hiszem két napot, tekintettel arra, hogy operatívan én nem foglalkoztam a tenderezéssel és azt válaszoltam neked, hogy nem lehetséges a közreműködésem a közbeszerzésben, lényegében elutasítottam a kérésedet".( Hivatkozás 68. kötet szembesítési jegyzőkönyv 17. oldal).

 

A Synergon BKV-val kötött szerződésének jelentősége szempontjából szeretnék röviden utalni a BKV internetes weboldaláról származó, 2008. november 19. napján közzétett közleményre, amelyből csakis az a következtetés vonható le, hogy a már több ízben említett IT Outsourcing szerződés megkötésében sem lehetett semmilyen negatív vagy pozitív szerepem. Ezt a közleményt a maga egészében szeretném becsatolni a törvényszék részére, itt most csak röviden olvasnék fel egy tömörített összefoglalót evvel kapcsolatban.

 

 

Az I.r. vádlott átadja tanács elnökének az internetes weboldalról kinyomtatott közleményt, melyet tanács elnöke a jegyzőkönyvhöz csatol 46/Vá/53. sorszám alatt.

 

Ez a közlemény arról számol be, hogy a BKV igazgatósága a fennálló szerződés felmondását követően döntést hozott az előzőekben már említett informatikai szerződés Synergonnal való megkötéséről, tehát az igazgatóság döntött erről egy olyan közbeszerzési pályázat eredményeként, amelyben 17 cég nyújtott be szándéknyilatkozatot és amelyben a Synergoné volt a legkedvezőbb ajánlat. Ennek nyomán elhatározott 10 éves határozott idejű szerződés minden paraméterben előnyösebb, mint az előző megállapodás. A korábbihoz képest jelentős többletszolgáltatás és a szolgáltatási szintek magasabb minőségét foglalja magában, hosszabb - 30 nap helyett egyébként 60 nap -fizetési határidőt és alacsonyabb összegű bankgarancia mellett a szerződés - a közlemény szerint - a BKV-nak évi 300 milliós, összességében 10 év alatt 3 milliárdos megtakarítást hozott. A céges iratok Cég 30. kötet 37-121. oldalán található egyébként ez az ominózus szerződés.

 

Miért kellett átadni a pénzt? A leghatározottabban cáfolom azt a nyomozati jegyzőkönyvben olvasható, egyébként esetenként különféleképpen elmondott állítást, hogy én a IV. r. vádlottat 2008. márciusában Gödöllőn évi meghatározott összeg átadására utasítottam. A különböző nyilatkozatok eltérését nem elemzem, bár okom és alapom lenne rá bőven, de utalok rá, hogy erről a tárgyról esetenként más és más hangsúllyal, kifejezésekkel és tartalommal olvashatunk a jegyzőkönyvekben és a média nyilatkozatokban. Hol az én kifejezett utasításomról esik szó (64. kötet 41.739. oldal), hol puszta kérésről, melynek teljesítésére a IV. r. vádlott belső késztetést érzett ( 64. kötet 41.849. oldal). Van amikor úgy jelöli meg a pénzátadás célját, mint ami a munkatársaim díjazását és egy csepeli idős otthon támogatását szolgálja, például a szembesítési jegyzőkönyv 8. oldalán. Más esetben úgy, hogy nem közöltem vele, hogy mire lesz ez a pénz, a Hír Tv-nek 2010. március 7-én adott nyilatkozat 4. és 5. oldalán az szerepel, hogy bár a célt nem közöltem vele, de azért megjegyzi, mintha pártfinanszírozásra ment volna ez az összeg. Egyes esetekben nevesítve van a pénz egyébként számomra teljesen értelmetlen és megmagyarázhatatlan tagdíj megjelöléssel - Magyar Nemzet 2010. március 6. - a többi esetben ez a tagdíj megjelölés nem szerepel. Az összegben is eltérések mutatkoznak, hiszen a nyomozati jegyzőkönyvekben évi 15 millióról, összesen 30 millióról történik említés, az interjúban azonban már 70 millióról. A Magyar Nemzetnek adott interjúban beszél erről a 70 millióról. Összegezve tehát mind az állítólagos pénzkérés, mind annak célja, vagyis a pénz további útja ellentmondásosan szerepel a jegyzőkönyvekben és az első gyanúsítotti kihallgatást követően adott interjúkban. Hangsúlyoznom kell ismételten, hogy minden ellenkező állítással szemben és több mint 2 és fél éve állítom ugyanazt az igazságnak megfelelően, hogy sem Balogh Zsolttól, sem mástól soha nem kértem semmilyen jogtalan pénzt. Azt is kijelentem, hogy munkatársaim vagy munkaviszonyban vagy megbízási viszonyban álltak a fővárosi hivatallal, a javadalmazásukat is onnét kapták, amit az ÁSZ által lefolytatott vizsgálat is alátámaszt, továbbá nekem semmilyen csepeli idős otthonnal nem volt és nincs is kapcsolatom.

 

Itt utalok egyúttal arra, hogy magának a Gödöllőre történő kihívásnak a tényét cáfolja a 2010. július 8. napi kihallgatásról készült jegyzőkönyvben szereplő következő kijelentés: „Az én időmben kommunikációs szempontból csúcsidő volt. A paraméterkönyv botránya, a sztrájk, a busztender botrány, az AAM botrány miatt „. ( Hivatkozás 64. kötet 41.827. oldal). Ez az állítás ugyanis teljes mértékben alátámasztja a korábban tett vallomásomban előadottakat, vagyis azt, hogy a Gödöllői találkozót IV. r. vádlott kérte még pedig azért, mert 3 hete frissen megbízott vezérigazgatóként olyan nagy horderejű döntések, feladatok álltak előtte, amelyben szükségesnek ítélte meg a konzultációt.

 

Honnan származik a 30 millió forint? Az általam egyébként soha át nem vett pénz eredetét a nyomozati vallomásokban készült jegyzőkönyvben különböző módon előadva és a körülményeket is különbözőképpen leírva, de minden esetben a Synergon ügyvezetőjének személyében, L. M.-ban jelöli meg. Ezzel ellentétben az általam többször hivatkozott, 2010. március 6. napi Magyar Nemzetben megjelent riport 4. oldalán ugyanakkor arra a kérdésre, hogy mely forrásból szedte össze az állítólagosan nekem eljuttatott illetve átadott összeget már a következő válasz olvasható: „A BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közel álló vezetők. Már tudták, hogy én fogom kézbesíteni. A BKV körüli cégektől szerezték „. ( Hivatkozás 1. kötet 279-285. oldal). Egy nappal később a Hír Tv-ben közölt interjúban ugyanarra a kérdésre adott válaszként már ismételten más hangzott el. Szó szerint mondom:" A szerencse vagy a szerencsétlenség ebben az esetben a kezemre játszott. Ez azt jelenti, hogy egy informatikai szerződéssel kapcsolatban volt egy olyan háttéralkuja egy korábbi vezetőnek, amely háttéralku alapján az informatikai cég üzletszerzői jutalékot akart fizetni annak az igazgatónak". ( Hivatkozás az írásbeli vallomásom mellékletének 5. pontja). Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a pénz eredetére vonatkozó kérdésre egymástól alapvetően eltérő és egymást kizáró válaszok születettek, mely oka ésszerű érvekkel aligha magyarázható meg. Éppen ezért arra sem találok logikus jogi indokot, miért emeltek vádat ellenem egyetlen terhelő vallomás alapján, ráadásul egy olyan vallomás alapján, melyet más tények nem igazolnak és aminek az ellenőrzésére az ügyészség láthatóan kísérletet sem tett.

 

A következő pont amiről beszélni szeretnék, az az, hogy mikor, hol és hogyan ismerte meg a IV. r. vádlott a Synergon vezetőjét, L. M.. Jelentéktelen apróságnak tűnik, de mivel az egyetlen engem terhelő bizonyíték hitelességéről van szó, fontos, hogy ezt se hagyjam szó nélkül. Erről egyébként három különböző verziót olvashatunk. Az első vallomás a 2010. február 24-ei, amely a találkozó helyéről nem tartalmaz semmit, arról viszont igen, hogy a IV. r. vádlottnak már ekkor felajánlotta L. a pénzt. (Hivatkozás 64. kötet 41.739. oldal). A 2010. március 16-án jegyzőkönyvezett vallomás szerint egy kávézóban találkoztak első ízben 2008. nyár elején. A IV. r. vádlott érzése szerint L. célja a nagy informatikai szerződés előkészítése volt. Pénzről e vallomás szerint a megismerkedéskor egyetlen szó sem esik. ( Hivatkozás 64. kötet 41.763. oldal). A 2010. augusztus 23-ai vallomásban megint teljesen más olvasható. A megismerkedés előkészítésének, lebonyolításának helye egyaránt a BKV épülete. A megismerkedés helye a BKV folyosója, közvetítőként megjelent ... a Synergon részéről, aki bemutatta a IV.r. vádlottat L. úrnak, egyébként ... sem hallgatta meg senki. A Balogh-L. találkozónak pedig a vezérigazgató helyettes irodája a helyszíne. Kávézóról, lobbibeszélgetésről a jegyzőkönyv semmit nem tartalmaz, azt viszont tartalmazza, hogy a pénzt L. itt már szóba hozta. (Hivatkozás 64. kötet 41.853. oldal).

 

Hogyan emlékszik vissza a IV. r. vádlott a 2008-as pénzátadás lebonyolítására?

 

Másodrangú dolognak tűnhet az is, hogy a IV. r. vádlott idevágó vallomásai nincsenek egymással összhangban a tekintetben sem, hogy mikor és milyen körülmények között, milyen sorrendben, milyen helyszíneken, milyen tartalmú tárgyalások keretében került sor arra, hogy L. Márk elvállalja, átadja nekem a sokszor emlegetett pénzt. Van ugyanis a IV. r. vádlottnak olyan vallomása, amely szerint a kávéházi beszélgetésük után a második találkozójukon, 2008. június végén, július elején L. nemcsak felajánlotta neki szerződéskötési jutalékként a 30 milliót, hanem akkor és ott vonakodás nélkül meg is állapodtak abban, hogy a Synergon ügyvezetője Balogh küldeményeként 15 milliót átad nekem. (Hivatkozás a 2010. március 16-ai vallomás, 64. kötet 41.763. oldal). A IV. r. vádlott 2010. augusztus 23-án tett vallomása ettől eltérően már azt tartalmazza, hogy az első, a IV. r. vádlott irodájában lezajlott találkozón felveti L., hogy jutalékot adna Balogh Zsoltnak, aki e vallomás szerint kitér a válasz elől. Majd egy heti gondolkodás után, a második, kávéházi beszélgetésükön mondja azt, hogy a pénzt Hagyó Miklósnak kell eljuttatnia, L. hezitál, Balogh rábeszélésére áll rá a dologra. (Hivatkozás 64.kötet 41.853. oldal).

 

A két vallomás egybevetéséből nemcsak az derül ki, hogy az engem terhelő állítások fontos részletei között eltérés mutatkozik, hanem a vallomás egyéb elemeinek, nevezetesen a félelemre való hivatkozásnak a hihetetlensége is. Aligha hihető ugyanis, hogy egy félelemben élő és saját vallomása szerint provokációtól tartó (lásd 41.853. oldal 2. bekezdés) személy arra beszél rá egy számára frissen megismert, gyakorlatilag teljes egészében vadidegen embert, hogy adjon át egy harmadik személynek úgy 15 millió forintot, hogy a pénz rendeltetési helyére juttatását illetően semmilyen ellenőrzési lehetősége nincs.

 

A következő két eseménysor minden kétséget kizáróan meg fogja mutatni a tanácselnök asszonynak, hogy nemcsak a valóságban nem történt meg ennek a pénznek az eljuttatása, hanem a konkrét események napjait, szerződéskötés dátumait és egyéb események napjait egybevetve Balogh Zsolt IV. r. vádlott nyomozati vallomásaival, ezek a dolgok egyszerűen kizárják egymást, tehát nem is történhetett meg. Először is a Synergon és a BKV közötti szerződéskötést és az azt követő eseményeket szeretném időrendben bemutatni. Majd idézem a IV. r. vádlott vallomásainak részleteit a pénzátadás előzményeinek és körülményeinek időpontjaira vonatkozóan. A 2010. augusztus 23-án tett vallomás szerint Balogh Zsoltot L. Márk egy előre megbeszélt időpontban az irodájában kereste fel a BKV-nál a 300 milliós szerződés aláírása után valamikor 2008. nyarán, ekkor ajánlotta fel neki a 15 milliót, erre azonban a IV. r. vádlott nem mondott semmit az első találkozón, kitért a válasz elől, majd egy heti gondolkodási időt kért, az egy heti gondolkodás után kérte meg a titkárnőjét, hogy egyeztessen egy újabb időpontot, majd erre az újabb találkozóra már egy kávéházban került sort. Egyébként csak utalnék arra, hogy Balogh Zsolt korábbi vallomásaiban is úgy szerepel, hogy L.-el való első megismerkedésük időpontja ez az időpont ( 2010. március 16-ai vallomás 64. kötet 41.763. oldal). A 64. kötet 41.853. oldalán olvasható, hogy egy közelebbről meg nem határozott időpontban, de L-el való második találkozó után L. O. arra hívta fel a IV. r. vádlottat, hogy kísérjen el engem a Szent István túra egyik napjára, amely egy Hévízi fürdőzéssel zárult. A vallomás szerint e fürdőzés közben a tó közepén nyugtáztam a pénz átvételét.

 

Egybevetve a IV. r. vádlott vallomásait az igazolható tényekkel, a szerződés aláírásának időpontjával, a Szent István vándorlás kezdő és végidőpontjával, elutazásom, a fürdőzés idejével a következő időrendi sorrend állapítható meg: a Synergon Nyrt.-vel 2008. június 30. napján kötötte meg az első szerződést a BKV. 2008. június 30. napja egy hétfői napra esett. Ezen hétfői nap után történt valamikor az első találkozó az irodában, ahol szóba kerül ez az összeg, majd faarccal lezárása a beszélgetésnek, egy hét gondolkozási idő, egy hét gondolkodási idő után a titkárnőt megkéri a IV.r. vádlott, hogy egyeztessen egy újabb időpontot, majd találkozó egy kávéházban, majd ezután L. O. való találkozó, aki azt mondja, hogy jöjjön el a túrára. Tehát a kezdő időpont június 30., egy hétfői nap. Balogh Zsolt és L. M. első találkozójának időpontja a szerződéskötést követően 2008. június 30-ával kezdődő és július 4. napjával záródó munkahét valamelyik napja lehetett, leggyorsabban csak ez lehetett. A vallomása szerint ezen a héten még nem fogadta el a felajánlott üzletszerzési jutalékot. Ezután majdnem egy hétig gondolkozott, majd megkérte a titkárnőjét, hogy beszéljen meg L. M. egy újabb találkozót. Balogh Zsolt és L M második találkozójának időpontja, a felajánlás elfogadása és L. M. rábeszélése a pénz átadására, amire az ezt követő héten, azaz 2008. július 7. napjától kezdődő héten kerülhetett sor, amelynek a munkanapja július 11-e péntek volt, az volt annak a hétnek a következő napja. L. O. felhívására, amely Balogh Zsolt vallomása szerint az előbb említett időtartam lejárta után történt július 10-én, vagy ezután kerülhetett csak sor. A túrára indulásom napja 2008. július 10., vonaton utaztam le Szombathelyre, onnét Velembe busszal, ahonnan a túra kezdetét vette másnap, július 11-én. Ezen a napon, vagyis július 10-én túratársaim közül 3-an velem tartottak, köztük L. O.. A találkozásom Balogh Zsolttal és a IV. r. vádlott állítása szerint lezajló Hévízi közjáték ideje 2008. július 17. Mindezekből világosan kiderül, hogy a nyomozati vallomásban foglalt időrendet alapul véve, a 2008. június 30. napi szerződéskötés dátumával, mint kezdő időponttal számolva tényszerűen kizárt, hogy az állítólagos 15 millió forintot bárki, így akár L. M., akár az ő nevében más 2008. július 10. napjáig, vagyis addig amíg Budapesten tartózkodtam részemre átadja. Amint arra kitértem, voltak társaim a Szent István vándorláson, akikkel együtt töltöttem július 10-étől a nap 24 óráját, egészen Hévízig július 17-éig a túratársakkal együtt voltam. Tanácselnök asszony L. M. nevű túratársam nem volt.

 

Most nézzük a második időrendi kimutatást, ami még erőteljesebben megmutatja azt, hogy minden kétséget kizáróan nem történhetett az meg, amivel vádolnak. Ez a pénzügyi teljesítés. Az ismertetett jegyzőkönyvek szerint az állítólagos üzletszerzési jutalékot a Synergon vezetője a BKV Zrt. általi pénzügyi teljesítést követően tudja kifizetni Baloghnak. „L. nekem azt mondta, hogy ez egy több éves szerződés és évenként fogja kifizetni a BKV és így a pénzügyi teljesítések után 2 részletben szeretné átadni a pénzt". (Hivatkozás 64. kötet 41.851. oldal).

 

Ellentmondanak ennek a következő tények: A BVK Zrt. a Synergonnal 2008. június 30. napján kötött szerződést, melynek tárgya Microsoft termékek Microsoft nagyvállalati szerződés keretében történő szállítása. Fel szeretném hívni a szerződés 7. pontjában rögzített fizetési feltételekre a figyelmet, melyek szerint a licenc díj az alábbiakban kerül megbontásra: az első fizetési mérföldkő: jelen megállapítás aláírásának napján kerül kiszámlázásra, azaz június 30-án 96 millió forint plusz ÁFA, fizetési határidő 60 nap. A második fizetési mérföldkő: jelen megállapodás aláírásának napján kerül számlázására 193.969.000 Ft plusz ÁFA összeg, ezt 2009. január 31. napjáig szóló fizetési határidővel kellett kiegyenlíteni. A szerződő felek megállapodása alapján a teljesítés napjának a számla kiállításának napját tekintik. ( Hivatkozás a cég 30. kötet127-128. oldal).

 

Megmondom, hogy amikor ezeket először a kezembe vettem, amikről most beszélni fogok, az, hogy megdöbbenés, az a legkevesebb, amit el tudok mondani. A következő irat a Budapest Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály 2010. április 1. napján kelt rendőri jelentése, akkor volt ez a rendőri jelentés, amikor még tisztelettel mentelmi jogom volt, tehát a letartóztatásom előtt másfél hónappal a nyomozó hatóság, így a rendőrség és a Fővárosi Főügyészség rendelkezésére állt ez a rendőri jelentés. Mit is mond ez a rendőri jelentés? Nagyon fontos, hogy itt nem egy rendőri jelentésről beszélünk, nem csupán ez az egyetlen rendőri jelentés foglalkozik a BKV és a Synergon közötti pénzügyi utalásokkal, 8 ilyen jelentés van, mind a 8 rendőri jelentés úgy kezdődik, hogy a vizsgált időszak 2007. január 1-től 2010. február 1-ig. Ezen jelentésekből, mind a nyolcat átvizsgálva, egyértelműen kiderül, hogy 2007-ben nem történt pénzügyi mozgás a Synergon és a BKV között, 2008-ban egyetlenegy ilyen pénzügyi mozgás történt, ez szerepel ebben az általam hivatkozott április 1-ei jelentésben ( Céges iratok cég 30. kötet 819-821. oldal). Az április 1-én kelt rendőri jelentés szerint a Synergon és a BKV között 2007. január 1. és 2010. február 1. között a következő banki átutalások zajlottak: utalás a BKV részéről 2008. szeptember 12. napján, tehát 117.504.000 Ft számítástechnikai szolgáltatás, a második utalás 2009. február 3. napján 237.418.056 Ft számítástechnikai szolgáltatás, amely összegek teljes egészében megfelelnek a szerződésben rögzített és előzőekben ismertetett összegekkel. A jelentés nem csak azt tartalmazza, hogy mikor utalt a BKV a Synergonnak, hanem arra is kitér, hogy mi lett a beérkezett összegek további sorsa. Vagyis részletesen felsorolja annak további mozgását, ebben pedig sem a 15 milliós tétel, sem pedig Balogh Zsolt, mint kedvezményezett neve nem szerepel.

 

Összegzés: A jegyzőkönyvben foglaltak szerint a Synergon ügyvezetője csak a BKV részéről történő szerződés szerinti teljesítést követően tudott fizetni. A szerződés megkötésére a Synergon és a BKV között 2008. június 30. napján került sor, melyben a BKV 60 napos fizetési határidővel vállalja a szerződéses kötelezettség első részét. A IV. r. vádlott nyomozati vallomásában foglaltak szerint az első 15 millió forint átvételének megerősítésére a Szent István túra során a Hévízi tóban került sor, még egyszer állítólagos, hangsúlyozom. A túra 2008. július 17. napján érte el a Hévízi tavat, ezzel szemben ugyanakkor bármilyen a BKV által a Synergon felé teljesített utalásra a Cég 30. kötetben szereplő, a nyomozó hatóság által készített jelentés szerint először 2008. szeptember 12. napján került sor. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a BKV részéről a pénzügyi teljesítés, ami a nyomozati vallomásban az első 15 millió forint forrásaként van megjelölve két teljes hónappal később történt, mint az átutalás összegéből származó pénz átvétele visszaigazolásának időpontja, tehát két hónappal később érkezett meg az utalás.

 

A nyomozó hatóság illetve az ügyészség nem próbálta megtalálni a választ a büntetőjog azon alapvető kérdéseire, hogy ki, mikor, hol és miért adta át nekem 2008-ban és 2009-ben a vádirat szerinti összeget, valamint mi lett ennek a további sorsa. 2010. szeptember 14. napján történt szembesítésünk során a védőm által feltett azon kérdésre, honnan származik a kétszer 15 millió forint, a IV. r. vádlott -védőjének a kioktatását követően -nem volt hajlandó válaszolni. Ami azért is különös, mert állítása szerint én ismertem a pénz eredetét. Kérdésként merül fel bennem, ha meggyőződése szerint én valóban tudtam, hogy milyen forrásból származik a pénz, akkor mi volt annak az oka, hogy azt nem mondta el az ügyvédem kérdésére a szembesítéskor. Amint én már azt korábban is elmondtam, csak arról tudtam, amit Balogh Zsolt 2010. március 6. napján a Magyar Nemzetnek adott interjúban nyilatkozott, vagyis, hogy a pénzt a BKV-nál adták össze a vezetők úgy, hogy azt a BKV körüli cégektől szedték össze. Én ezt a verziót ismertem egészen az iratismertetésig. Velem ellentétben viszont a nyomozó hatóság, az ügyészség pontosan ismerte a IV. r. vádlott nyomozati vallomásában foglalt állításokat. Ám annak ellenére tényként rögzíthető a következő. Kilenc hónapig előzetes letartóztatásban voltam, az több mint 270 nap. A nyomozó hatóság egyetlenegy kérdést sem tett fel a Synergon Rt.-vel kapcsolatban, egyetlenegy kérdést sem tett fel az ominózus szerződéssel kapcsolatban és egyetlenegy kérdést sem tett fel L. M.al kapcsolatban. Bár az előzetes letartóztatásom 2010. május 17. napi elrendelését megelőzően a nyomozó hatóság rendelkezésére állt a 2010. április 1. napján kelt imént hivatkozott rendőri jelentés, amely pontosan tartalmazza, hogy a BKV a szerződésben foglaltak szerint elsőként csak 2008. szeptember 12. napján teljesített a Synergonnak, azt azonban a velem szemben alkalmazandó kényszerintézkedésre vonatkozó előterjesztés összeállításakor sem a nyomozó hatóság sem az ügyészség nem vette figyelembe. Tehát úgy írták meg a kényszerintézkedés elrendelésére vonatkozó előterjesztést, mintha nem tudtak volna erről a rendőri jelentésről, ami pedig kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy amit a IV. r. vádlott állított, nem történhetett meg.

 

Elnézést kérek, ha egy kicsit túlfűtött lettem érzelmileg.

 

Az állítólagos első pénzátadásról szóló vallomásokra vonatkozó észrevételeim következnek. A IV. r. vádlott állítása szerint 2008. nyarán lezajlott pénzátadás körülményeivel kapcsolatban a vallomás számos változáson ment keresztül. Az egymástól eltérő tartalmú vallomásokat nem idézem fel, csak utalásszerűen említeném meg őket. Az első vallomásban nem esik szó az átadás visszaigazolásának idejéről és körülményeiről. Mindössze annyi olvasható a jegyzőkönyvben, hogy arra személyes találkozó alkalmával került sor. (2010. február 24., 64. kötet 41.739. oldal). A következő vallomásban már az szerepel, hogy a Hévízi tóban úszás közben egyfajta vállveregetéssel nyugtáztam, hogy megkaptam a pénzt.( 2010. július 6., 64. kötet 41.813. oldal). A harmadik idevágó vallomást során a tó közepét említi a IV. r. vádlott, mint azt a helyet, ahol bár szűkszavú voltam, azért azt közöltem vele, hogy megkaptam a pénzt. ( 2010. augusztus 23., 64. kötet 41.853. oldal). Végül a szembesítésen, a tóban található egyik kapaszkodó a pénzátadás visszaigazolásának a helye. (2010. szeptember 14., szembesítési jegyzőkönyv 11. oldal).

 

E helyütt ismét leszögezném, nem igaz az, ami a nyomozati vallomásban szerepel. Öt szó: egy szó sem igaz belőle. Nem vettem át sem L. M.tól közvetlenül sem közvetítő útján egyetlenegy fillért sem. Ezért nem mondhattam a Hévízi tónak a közepén ennek az ellenkezőjét. Valamennyi imént felsorolt kijelentést megkérdőjelezik ugyanakkor a szintén 2010. augusztus 23-án tett vallomáskor készült jegyzőkönyvben szereplő kijelentések. Ezek arról szólnak, hogy 2009. tavaszán, amikor már nem volt megbízott vezérigazgató a IV.r. vádlott, találkozott L. M.al, aki állítása szerint arról tájékoztatta őt, hogy az első összeget nem ő továbbította nekem, hanem harmadik személy útján jutott el hozzám. Szó szerint idézem: „ Én ezen hitetlenkedtem és nem értettem, hogy miért bízhatta a pénzt másra. L. bizonygatta, hogy megbízható úton juttatta el a pénzt. Én attól tartottam, hogy több közvetítőn keresztül nem jut el a pénz Hagyóhoz és akkor én még nagyobb bajba fogok kerülni". ( Hivatkozás 64. kötet 41.855. oldal). Ez a vallomásrész tartalmában minden ésszerűséget nélkülöz, ezért ez önmagában is kétséget támaszt a vallomás hitelességével szemben, hiszen a IV. r. vádlott által állított L. M.al folytatott beszélgetésre közel egy évvel azután került sor, hogy én a pénzt átvételét állítólagosan a Hévízi tóban nyugtáztam. Ha egyszer a pénzt én átvettem és állítása szerint azt 2008. nyarán előtte igazoltam, így a IV. r. vádlott személyesen győződhetett meg arról, hogy a pénz célba ért, akkor milyen kétely támadt benne a küldő személyével kapcsolatban? Majd ezek után, elnézést, hogy ezt mondom, mintegy észbe kapva, vagy más oknál fogva, amely okra Balogh Zsolt tárgyaláson tett, a nyomozati vallomása keletkezésének körülményére utaló vallomásából következtethetünk, a következő helyesbítés olvasható: Annak ellenére gondoltam ezt, hogy korábban Hagyó úr visszaigazolta, hogy megkapta az előző teljesítést. ( Hivatkozás 64. kötet 41.855. oldala).

 

Mielőtt a második pénzátadásra vonatkozó vallomásokkal kapcsolatos észrevételeimre rátérnék, ezúttal is határozottan kijelentem, ahogy nem kaptam a IV. r. vádlott rendelkezése alapján más közvetítőtől pénzt 2008-ban, úgy nem kaptam közvetlenül tőle sem 2009-ben. A már többször idézett 2010. augusztus 23-ai vallomás szerint 2008-ban L. úgy vetette fel a jutalékátadási javaslatát, hogy azt korábban N. R.-tel tárgyalta le, de mivel N. elment a BKV-tól, a 10 % jutalékot a IV. r. vádlottnak szánja ( 64. kötet 41.851. oldal) . Amennyiben ez a beszélgetés 2008. nyarán ténylegesen lezajlott, akkor Balogh Zsolt abban az időben épp megbízott vezérigazgatóként irányította a BKV-t, ezért döntési helyzetben volt. Nem érthető azonban, hogy ha a Synergon képviselője azért neki ajánlotta fel az összeget, mert N.R.már távozott, akkor 2009-ben, amikor már Kocsis István volt a vezérigazgató és Balogh Zsolt más pozíciót töltött be, akkor L.M.miért kereste őt. Az még kevésbé érthető, hogy a Synergon vezetője miért adta volna át neki az állítólagos újabb 15 millió forintot. Ez az ellentmondás a jegyzőkönyv tartalma szerint a IV. r. vádlottat kihallgató ügyésznek és rendőröknek is feltűnt, ugyanis ezután az alábbiak olvashatók a jegyzőkönyvben: „Kérdésre elmondom, hogy én 2009-ben már nem voltam vezérigazgató, de L. M.t olyan embernek ismertem meg, aki szerette fenntartani a jó viszonyt az emberekkel és folyamatosan karban szerette tartani a kapcsolatait és ehhez sem időt, sem energiát, sem pénzt nem spórolt". (Hivatkozás 64. kötet 41.853. oldal). Ez a körülmény, hogy az adott helyzet ellenére a IV. r. vádlott, legalábbis a jegyzőkönyv szerint ilyen mélyrehatóan megismerte a Synergon vezetőjét, további következtetésre adhat alapot, amelynek levonását jelenleg nem érzem feladatomnak. Azt a költői kérdést azonban nem először és valószínűleg nem utoljára kell feltennem, ha a vádhatóság Balogh Zsolttól a Synergon ügyvezetőjének üzleti gyakorlatát a most ismertetett vallomás szerint megismerte, vajon mi akadályozta meg abban, hogy a megszerzett információk birtokában a szükséges nyomozati lépéseket megtegye. Ha másért nem, legalább azért, hogy a terhemre rótt bűncselekmény történeti tényeit a rá kötelező törvényes előírásnak megfelelően feltárja. Például úgy, hogy a Synergon vezetőjét, L. M.t meghallgatja. Hogy ez miért maradt el, továbbra is rejtély számomra. Mint ahogy arra sem találok ésszerű magyarázatot, miért szerepel a IV. r. vádlott vallomásában az, úgy érezte 2009-ben is ki kell fizetnie a kérdéses összeget. Erre nem szolgálhatott megfelelő magyarázattal a logikátlanságot tükröző vallomása. Szó szerint mondom: „Kérdésre elmondom, a megbízásom 30 napra szólt, de Hagyó azt mondta, hogy ezt meg fogják hosszabbítani. Én ezen megbeszélést követően azt szerettem volna, hogy 30 nap után más legyen a vezérigazgató, hogy ne kelljen összeszednem és átadnom neki ezt a pénzt, de később 2009-ben, amikor már nem én voltam a vezérigazgató, akkor is ki kellett fizetnem neki ezt a pénzt, mert utalt rá, hogy a C.C. Soft szerződésének elengedése miatt ellehetetlenítenek. Itt a C.C. Soft szerződésének elengedéséről beszél egyébként, a nem teljesítési igazolásról. ( Hivatozás 64. kötet 41.849. oldal). Az ellentmondásokat mutatja be a 2010. szeptember 14. napi szembesítésről készült jegyzőkönyv is, melyben a következők olvashatók: „ Nyomozó kérdésére: Miért nem tagadta meg Balogh Zsolt a 2009-es összeg átadását, hiszen ekkor már nem volt a BKV megbízott vezérigazgatója. Válasz: Azért nem tagadtam meg ennek a pénznek az átadását, mert ahogy korábban elmondtam, folyamatosan tartottam tőle és azt gondoltam, hogy az új vezérigazgató, Kocsis István vezérigazgatósága alatt nem lehet majd könnyen zsarolni a szentendrei utastájékoztatással engem. Az, hogy napfényre kerül ez a dolog és hogy az Igazgatóság vagy a FB elé kerül Szentendre, ezt 2009-ben is meglebegtetted előttem. 2009-ben nekem ugyanúgy teljesítenem kellett". ( Hivatkozás 68. kötet, szembesítésről készült jegyzőkönyv 13. oldal). Az utóbbi kijelentéseket értelmezni sem tudom. Amit azonban szeretnék rögzíteni és leszögezni, a C.C. Soft Kft.-t érintően elmondtam, cáfolhatatlan okirati bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy Takács Péter a szentendrei utastájékoztató rendszerrel kapcsolatos állapotokról 2008. szeptember 19. napján e-mailt küldött ...-nak, N. G.-nak és T. P.-nek és egyúttal másolatban Balogh Zsolt mellett Futó Sándornak, aki az Igazgatóság elnökének volt a koordinációs főtanácsadója. A jegyzőkönyv szerinti fenyegetést, illetve az attól való félelmet tehát, hogy egy évvel később, 2009-ben a szentendrei utastájékoztatóval összefüggésben bármi az Igazgatóság elé kerülhet, őszintén mondom, egyszerűen nem tudom értelmezni. Nem lehet ugyanis félelmet keltő, ezért senkit sem indíthat súlyos bűncselekmény elkövetésére olyan tény nyilvánosságra hozatalának a kilátásba helyezése, amely tény mindazon személyek előtt ismert, akik a tényfeltárás esetén megfelelő felhatalmazással rendelkeztek. Így már 2008. őszén több, mint közel 3 tucat különböző osztályokon dolgozó BKV-s kolléga, a bejárási jegyzőkönyvek alapján mondom ezt, és szinte mondhatom, hogy a teljes felső vezetése a BKV-nak tudott erről. Az iratokból kiderül, a jogi ügyosztály igazgatója 3 alkalommal foglalkozott 2008-ban evvel az üggyel, de rajta kívül még 4-en tudtak a jogi igazgatóságról erről 2008-ban. Továbbmegyek, 2008. szeptemberében F. S., akinek az irodája közvetlenül az Igazgatóság elnöke, T. úr mellett volt, aki ahogy itt elhangzott már a nyomozati vallomásokban, T. úr kérésére lett felvéve. Kérem, ő tudott erről már 2008-ban. Akkor hogyan lehetett volna a legkisebb félelmet is ébreszteni azzal, hogy az Igazgatóság tudomást szerez erről 2009-ben.

A második 15 millió forint állítólagos átadásának következményeit illetően a nyomozati jegyzőkönyvek számos ellentmondást tartalmaznak. A 2010. február 24-i vallomás szerint L. a IV. r. vádlottal egy kávézóban találkozott, ahol megmutatta neki a fehér reklámszatyorban a Nokiás dobozban lévő pénzt. Ezután a városháza parkolójában Balogh Zsolt átvette Ltól a szatyrot, amelyet nekem L. O. szobájában adott át. A szatyrot állítása szerint átvettem, de nem néztem bele. ( 64. kötet 41.739. oldal). A 2010. március 16-ai vallomásában nincs szó arról, hogy a kávézóban L. M. megmutatta volna a dobozban lévő pénzt. Arról a korábban nem említett tényről viszont igen, hogy mindketten autóval mentek a városháza parkolójába, ahol megálltak egymás mellett és Balogh anélkül, hogy beszállna L. autójába az anyósülésről kiveszi az ott elhelyezett pénzt, melyet L. szobájában átad nekem. A szatyorba állítólag belenéztem, magamhoz húztam, de a dobozt nem nyitottam ki. (64. kötet 41.765. oldal). A 2010. augusztus 23-ai vallomás szerint L. nem mutatta ugyan meg a pénzt, de részletesen elmondta, hogy mennyi van beletéve a dobozba. A szatyrot Balogh nem kiveszi L. autójából, hanem előbb beszáll L. mellé és átveszi, továbbá ellentétben a korábbi vallomásokkal, mindez nem a városháza parkolójában, hanem az utcán történik. Miután Balogh L. autójából átül a szolgálati autójába, mind a két gépkocsi elindul, L. pedig autójával egészen a Madách térig követi Baloghnak a városházára igyekvő autóját. Új elemként merül fel, hogy a Józsi keresztnevű szolgálati gépkocsi vezető mindennek az eseménysornak a tanúja, amint ahogy sorrendben a 10. vallomásában az is vadonatúj elem, hogy én nemcsak magamhoz húztam a szatyrot, hanem fel is nyitottam a benne lévő doboz tetejét és bele is nézek. (64. kötet 41.855. oldal). A vallomásokban mutatkozó ellentmondások nyilvánvalóak, külön elemzésük nem szükséges. Nem véletlen, hogy ezután a 2010. augusztus 23-ai jegyzőkönyvben a nyomozó kérdésére, hosszas, meglehetősen zavaros és véleményem szerint az ellentétek feloldására alkalmatlan eszmefuttatás következik Kocsis István és L. M. Audi A8-as gépkocsijával kapcsolatban, illetve arról, hogy a két luxusautó típus azonossága miért indította a IV. r. vádlottat arra a kusza történetből korántsem következő tévedésre, hogy a pénzt L.tól nem a városháza parkolójában vette át.

Összegezve a II. vádpontra vonatkozó és a IV. r. vádlott vallomását érintő észrevételeimet ismételten hangsúlyoznom kell abbeli meggyőződésemet, hogy kizárólag ezen ellentmondó nyomozati vallomásokban foglaltakra alapozva úgy emelt velem szemben vádat az ügyészség, hogy a II. vádpontban szereplő tényállás egyetlen egy mozzanata sincs a IV. r. vádlott változó tartalmú nyomozati vallomásain túlmenően semmilyen bizonyítékkal alátámasztva.

Végezetül honnét is származhatott, honnét is lehetett meríteni ezt a Nokiás doboz ötletet, fogalmazzunk így. Már jóval 2010. március 6-a előtt, tehát azelőtt mielőtt a Magyar Nemzetben ez az interjú elhangzott volna, 2009. szeptember 25-én a 168 óra című hetilapban Mit tud Hagyó Miklós? címmel olyan írás jelent meg, amelyben az újságíró fél évvel az ominózus nyilatkozat megjelenése előtt Balogh Zsoltot, mint Nokiás Baloghot említi meg. Szó szerint azt írja, hogy én, Hagyó Miklós a BKV élén a Nokiás Baloghot szerettem volna látni.

Hagyó Miklós I. r. vádlott észrevétele:

Az AAM Zrt.-t érintő észrevételeket szeretném megtenni. A vádirat II/A. 21. pontjában foglalt, a BKV és az AAM Zrt. közötti szerződésekkel kapcsolatban legfontosabb annak a rögzítése, hogy az a szerződés, amelyet az ügyészség a terhemre ró, 2007. január 24. napján kelt. Vagyis olyan időpontban, amikor Balogh Zsolt még nem állt a BKV alkalmazásában. Ténykérdés az is, hogy a BKV a szóban forgó AAM Zrt.-vel kötött szerződésből eredő fizetési kötelezettségeit is szinte teljes egészében teljesítette már, mire a IV. r. vádlott 2007. április 18. napján a BKV-hoz került a beruházási igazgatóság irodavezető csoportvezetőjeként, amely munkakörben a DBR Metró projekthez kapcsolódó szerződés egyáltalán nem is tartozott a munkakörébe. Megítélésem szerint mindaz, amit az AAM Zrt.-vel kapcsolatban a IV.r. vádlott a jegyzőkönyvekben elmondott, ennek tükrében kell és szükséges vizsgálni.

A 2010. február 24. napi első gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyv a következő kijelentést tartalmazza. Mielőtt rátérnék a szó szerinti kijelentésre, megjegyzem, az előző tárgyalási napokon ezen 2010. február 24. napi gyanúsítotti meghallgatással kapcsolatban már felmerült egy bizonyos lista, és erre a későbbiekben én is részletesen szeretnék kitérni. Az ominózus kijelentés ezen a napon történt. „Elmondom, hogy azt tudom, hogy az AAM szerződést Hagyó Miklós utasítására kellett megkötni". (64. kötet 41.741. oldal).

Ellentmond ennek: Elsőként ezt a kijelentést olvasva egy kérdés merül fel bennem. Melyik BKV és AAM Zrt. közötti szerződés lett Hagyó Miklós utasítására megkötve? A nyomozati iratok részletes áttanulmányozása után ugyanis az állapítható meg, hogy a BKV az AAM Zrt.-vel 8 különböző szerződést kötött, amely tényről részben maga Balogh Zsolt számolt be a 2008. február 28-án tartott fővárosi közgyűlési ülésen. Az első szerződés a 2007. január 24. napján kötött szerződés a 4-es metró projektmenedzsmenttel kapcsolatos, projektmenedzsment támogatás, audit jelentés és irányítási struktúra kialakítása tárgyában született. Ennek a megbízási szerződésnek az összege 49.900.000 Ft volt. Ezzel a szerződéssel kapcsolatban vagyok megvádolva. A második szerződés 2007. február 1. napján kötött szerződés a BKV Zrt. műszaki igazgatósága számára pályázati profil elkészítése, amely a műszaki igazgatóság által meghatározott rövid és középtávú fejlesztési tervek vonatkozásában tartalmazza a pályázati finanszírozási lehetőséget, illetve a pályázati döntés előkészítését szolgáló legfontosabb információkat. A harmadik szerződés 2007. március 6. napján köttetett, a szerződés CAMF informatikai rendszer kiválasztási stratégia és a folyamat meghatározása a műszaki specifikációnak valamint a vállalkozó elfogadott ajánlatának megfelelően. A negyedik szerződés 2007. július 12. napján megkötött szerződés a 4-es metró projekt információs rendszerének menedzsmentjére és tanácsadói támogatására vonatkozik. Az ötödik szerződés a 2007. augusztus 1. napján megkötött szerződés a DBR Metró Projektigazgatóság szervezeti átvilágítására, valamint a szervezeti és információs rendszer működésének auditjára vonatkozik. A hatodik szerződés a 2007. november 20. napján megkötött szerződés a 4­es metró beruházás átfogó projekt alapítódokumentumának és a KÖZOP működési kézikönyvének elkészítésére. A hetedik és a nyolcadik szerződés 2007. december 22. napján köttetett, az első a BKV Zrt. kiemelt projektjei megvalósításának, előkészítésének, lebonyolításának és minőségbiztosításának szakértői támogatása tárgyában, a második szerződés a 4-es metró beruházási projekttel összefüggő szakértői feladatainak támogatása tárgyában. A mai tárgyaláson ezzel kapcsolatban egyébként becsatoltuk a szükséges okiratokat, amivel kapcsolatban ezeket a hivatkozásokat megtettem.

A IV.r. vádlott jegyzőkönyvben szereplő kijelentését az egyes szerződések tükrében a következő minden kétséget kizáró tények cáfolják. Most végigmennék a 8 szerződésen. Az 1., 2. és 3. szerződés megkötésekor Balogh Zsolt nem dolgozott a BKV-nál, munkaviszonyának kezdete 2007. április 18. A 4. és az 5. szerződés megkötésekor D. Z. volt a BKV műszaki vezérigazgató helyettese egészen szeptember 11. napjáig. D. pedig az általam már hivatkozottak szerint a következőt állítja tanúvallomásában, szó szerint olvasom: „Az én szervezeti egységemen belül közvetlen utasítás nem történt. Ilyen alapon tudomásom szerint egyetlen kérést, vagy utasítást sem láttak el olyan magyarázattal, hogy az Hagyó Miklós vagy más politikus kérése volna". ( Hivatkozás a 39. kötet 25.757. oldal). A IV. r. vádlott 2007. szeptember 24. napjától lesz a BKV műszaki vezérigazgató helyettese, előtte a műszaki igazgatóság beruházási főosztályának vezetője. Kérdésként merül fel, hogy a beruházási osztálynak volt e egyáltalán kapcsolata a tanácsadói szerződésekkel. A 6. szerződés megkötésekor 2007. november 20. napján ugyan Balogh Zsolt már műszaki vezérigazgató helyettes volt, de olyan speciális tárgyú szerződésről van szó, ami közvetlenül a DBR Metró Projektigazgatósághoz tartozott. A szerződésen megrendelőként is a DBR Metró szerepel és azt a megrendelő nevében Antal Attila vezérigazgató valamint B. Á. projektigazgató írták alá.

A 2007. december 22. napján kötött 7. és 8. szerződéssel kapcsolatban Antal Attila III. r. vádlott a következőket adta elő a nyomozati vallomásában: „Ezután én úgy gondoltam, hogy a BKV-nak is szüksége lenne a kiemelt projektekkel kapcsolatban összefüggő projektirányítási, projektadminisztrációs, döntés előkészítési, minőségbiztosítási rendszer kialakítására, működtetésére. 2007. decemberére ugyanis nyilvánvalóvá vált számomra, hogy képtelen vagyok egyedül ennyi kiemelt feladatot irányítani, kézben tartani. Saját kezdeményezésemre és senkitől nem kaptam utasítást, egyszerűen én láttam be, hogy egy ember ennyi projektet nem tud kézben tartani". ( Hivatkozás 65. kötet 37.675/B. oldal). Ezen állítását a III. r. vádlott itt a tárgyaláson tett vallomásában is megerősítette, sőt kiegészítve részletesen beszámolt ezen szerződések megkötésének előzményeiről.

Következő AAM Zrt.-t érintő és cáfolandó kijelentés a becsatolt 23. számú e-mail üzenethez fűzött külön értelmezés. 2008. május 4-én 18 óra 25 perckor, feladó Balogh Zsolt, címzett R.M., tárgy AAM eddigi kifizetések, szó szerint olvasom: „Jelentősége: A Fővárosi Főügyészségen tett vallomásomban elmondtam, hogy az AAM teljesítésekkel kapcsolatban Hagyó Miklósnál volt egy egyeztetés, melyen az AAM vezetői is részt vettek. Itt Hagyó Miklós határozott kérése volt, hogy az AAM időarányosan a lehető legtöbb teljesítés számlázza le. A mail azt mutatja, hogy közvetlen utasítást kaptam Hagyó Miklóstól az AAM üggyel kapcsolatban. R.M, ugye Regőczi Miklós, neki küldte ezt az e-mailt IV. r. vádlott, ő a BKV értékesítési és kommunikációs vezérigazgató helyettese volt. (Hivatkozás a 64. kötet 41.887. oldal). A 2010. szeptember 8. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv szintén tartalmazza az előbbi 23. számú e­mail rövid értelmezését: „Közvetlen utasítást kaptam Hagyótól az AAM szerződésekkel kapcsolatban, hogy lehetőleg a legtöbb kifizetést kell eszközölni a BKV-nak az AAM részére". (Hivatkozás 64. kötet 42.057. oldal ).

Ellentmond ennek az e-mail maga: Miklós a megszólítás, ez Regőczi úr. „Két hete tolmácsoltam Hagyó úr azon kérését, hogy az AAM szerződések tényszerű adatait unos-untalanig kommunikáljuk a sajtóban, a szerződésenkénti tényleges bruttó kifizetéssel szembeállítva, abban maradtunk, hogy ez így lesz. Én nem találkoztam egyetlen ilyen hírrel sem. Mi újság ezzel? Köszi". (Hivatkozás 64. kötet 41.973. oldal). Az e-mail szó szerint értelmezése és a IV.r. vádlott által hozzáfűzött értelmezés tartalma teljes mértékben eltérnek egymástól. Mindez ismételten jó példa arra, hogy ha egy okirati bizonyítékot szubjektíven értelmezünk, akkor annak eredménye a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott lehet. Lényeges továbbá az e-mail valós tartalma. Nagyon fontosnak tartom, hiszen ez minden kétséget kizáróan alátámasztja szinte valamennyi vallomásomat, amit e tárgyban tettem. Merthogy mit is kértem én itt Balogh úrtól még egyszer? Tehát azt kértem, hogy a fővárosiak korrektül, pontosan a valóságnak megfelelően legyenek tájékoztatva.

A következő cáfolandó kijelentés: A 2010. szeptember 14. napi szembesítésről készült jegyzőkönyvben a következők olvashatók: „Nyomozó: Találkoztak-e a városházán Hagyó Miklós irodájában az AAM Kft. képviselői Balogh Zsolttal 2008. év elején. Miért került sor erre a találkozóra? Balogh Zsolt gyanúsított: Miklós, a szemedbe mondom, hogy amikor a botrány kitört, akkor a nagy irodádban az AAM cég felső vezetésével és a BKV referensével, ...-tel voltunk meghívva hozzád 2008. március-április körül. Ekkor hatan voltunk nálad, mi ketten, az AAM részéről hárman voltak és Horváth Éva. Ezt a találkozót emlékeim szerint az AAM vagy te kezdeményezted, mert én nem hívhattam össze az irodádban megbeszélést. A megbeszélés tárgya az volt, hogy lezáródjon-e az AAM szerződése, illetve a teljesítés igazolásának megbeszélése volt. Ezen megbeszélésen nekem adatokat kellett szolgáltatnom, meg kellett mondjam, hogy az AAM-nek időarányosan milyen teljesítés jár. Ezen a beszélgetésen az a döntés született, hogy a BKV bontsa fel az AAM szerződését és időarányosan a lehető legtöbb teljesítést számoljuk el neki. Ezen a tárgyaláson döntés született arról, hogy az AAM teljesítését egy DVD-re kimenti és ezt a teljesítményt próbálja elfogadtatni a BKV-val". Ezen kijelentésre az alábbi választ adtam a szembesítéskor, amit most is változatlanul fenntartok. „Nem emlékszem erre a találkozóra. Annyit viszont el kívánok mondani, hogy te ugye azt említetted, hogy erre a találkozóra 2008. március-áprilisában került sor. Ezt ugye fenntartod? Balogh Zsolt bólogat. Látod Zsolt? Mindennel így fogsz járni. Megmondom miért. Mindenben ki fog derülni az igazság. 2008. február 28-án erről írásos jegyzőkönyv, hangfelvétel és képfelvétel van, ez a közgyűlésen történt, ha kell csatolom az iratokhoz -ez már megtörtént - te tartottál egy hosszú prezentációt az AAM-mel kötött valamennyi szerződésről, hogy milyen munkát végzett az AAM a BKV-nak, ez egy sok oldalas prezentáció volt. A közgyűlést és a teljes nyilvánosságot tájékoztattad erről. Jól tudod, hogy a közgyűlés döntött arról, hogy valamennyi az AAM-mel kapcsolatos szerződést a legteljesebb körben vizsgálja ki az FB és erre ott a szó szerint jegyzőkönyv. Kétszer is felszólaltam, hogy én mindenre kiterjedő, teljes körű vizsgálatot kértem a felügyelőbizottságtól, illetve vizsgálat lefolytatását kértem". Balogh Zsolt ezt követően szintén reagált az általam elmondottakra. „Miklós a szemedbe mondom, hogy az általad említett 2008. februári közgyűlésen az akkor pár napja lebetegedett Antal Attilát helyettesítettem. Most, hogy említetted tényleg igazat állítasz, én voltam az előadó". ( Hivatkozás a 68. kötet, szembesítésről készült jegyzőkönyv 6. és 7. oldal).

Ellentmond a IV. r. vádlott szembesítési jegyzőkönyvben foglalt első kijelentésének a 2008. február 28. napi fővárosi közgyűlési ülésen készült jegyzőkönyv, azon belül is Balogh Zsolt felszólalása, amely az összefoglaló a 4-es metró projekt 2007. évi előrehaladásról című 33. napirendi ponthoz kapcsolódott. Balogh Zsolt nyilatkozata a fővárosi közgyűlési jegyzőkönyv 86. oldalán található az elszámolás módjáról a BKV és az AAM Zrt. közötti szerződések tekintetében. Szó szerint olvasom, amit ott elmondott a IV. r. vádlott:" A teljesítésigazolás és az elszámolás módját a BKV és az AAM Zrt. közötti szerződés részletesen definiálja. Az AAM teljesítései az előbbi lépések mentén kerültek elfogadásra. Az AAM havonta előzetes havi feladattervet és ráfordítástervet készített, amelyek elfogadását a szerződésben megjelölt teljesítményigazoló aláírásával igazol. Az AAM havonta előrehaladási jelentést készít és havi összesítő ráfordítási jelentést készít a megbízói tevékenységről, melynek elfogadását a szerződésben megjelölt teljesítésigazoló aláírásával igazolja. Ezt követően a BKV által elfogadott teljesítésigazolás alapján az AAM havonta számlát nyújt be a BKV részére". A tárgyalóteremben megerősítette ezt a IV. r. vádlott. Sőt ennél tovább ment, részletes teljesítésigazolásokat mutatott 2008. márciusa és áprilisa kapcsán a BKV és az AAM Zrt. között, sőt mutatott olyan teljesítésigazolást is, ahol nemhogy többletteljesítményt igazolt volna, hanem ő maga húzott le az AAM-től kapott teljesítésigazolási lapról bizonyos tételeket, sőt továbbmegyek, azt is minden kétséget kizáróan láthattuk itt a beszámolóból, hogy igaz az, hogy valamennyi igazgatóság a BKV részéről, illetve ezeknek a vezetői saját kezűleg írták alá ezeket a teljesítésigazolásokat. Ugyanezen az ominózus 2008. február 28-ai ülésen előterjesztőként - tehát én voltam az előterjesztő - azt kértem, hogy az AAM szerződéssel kapcsolatban a BKV Zrt. felügyelőbizottsága folytassa le a legteljesebb körű vizsgálatot, amely a jegyzőkönyv 100. oldalán olvasható az alábbiak szerint, szó szerint olvasom mit mondtam akkor: „Azt gondolom, hogy a felügyelőbizottság a gazdasági törvény értelmében az a szervezet, ahol valamennyi fővárosi frakció képviselői ott vannak. Ott vannak a munkavállalók. Én ebben az esetben is azt javaslom és azt kérem, hogy a felügyelőbizottság a teljes igazságot tárja fel ebben az ügyben valamennyi olyan kérdés tekintetében, amellyel kapcsolatban úgy érzik a képviselő társaim, akár azzal kapcsolatban, hogy a közbeszerzési eljárás nyílt, nem nyílt, tehát valamennyi kérdésre terjedjen ki a felügyelőbizottság vizsgálata". Hivatkozás a mai tárgyaláson becsatolt ezt igazoló jegyzőkönyv. Ehhez kapcsolódóan az ülésen a fővárosi közgyűlés az alábbi határozatot hozta: 262/2008. (II.28.) Fővárosi Közgyűlés: A fővárosi közgyűlés eseti jelleggel elvonja a Gazdasági Bizottság hatáskörét és tulajdonosi jogkörben eljárva felkéri a BKV Zrt. felügyelőbizottságát, hogy célszerűségi, szakmai, gazdaságossági és jogszerűségi szempontokra is figyelemmel teljes körűen vizsgálja ki a BKV Zrt. és az AAM Zrt. közötti létrejött valamennyi szerződést és a vizsgálati jelentést terjessze a közgyűlés elé. Végezetül hivatkoznék arra, hogy dr. Székely Gábor, mint a BKV felügyelőbizottságának elnöke a 2008. október 2. napján kelt levélben arról tájékoztatta a főpolgármestert, hogy a 262/2008. (II.28.) Fővárosi Közgyűlési határozatban foglaltakra tekintettel a BKV felügyelőbizottsága célszerűségi, szakmai, gazdaságossági és jogi szempontokra is kiterjedően megvizsgálta a BKV és az AAM Zrt. között létrejött valamennyi szerződést. Sőt a BKV felügyelőbizottsága továbbment ennél, hiszen azt gondolom megkérdőjelezhetetlen kinti szakértelmet is igénybe vett ezen vizsgálathoz, ellentétben egyébként a vádhatósággal. Tehát a tájékoztatás szerint a belső ellenőrzési apparátus illetve a gazdasági versenyhivatal is állást foglalt, de nem volt olyan megállapítás, mely versenyfelügyeleti eljárást indokolt volna. (Hivatkozás főpolgármesteri hivatal iratai melléklet, főpolgármesteri hivatal 1. kötet 674. oldal).

A IV. r. vádlott a szembesítés alkalmával úgy nyilatkozott, hogy az általa hivatkozott találkozóra a februári közgyűlést követően került sor. Ő a közgyűlésen egzakt módon beszámol az elszámolás tényleges rendjéről. Fontos tény, hogy a szóban forgó AAM Zrt. és BKV szerződés áprilisban felmondásra került, vagyis tételezzük fel, ha még meg is történt volna a találkozó, akkor már a korábbi teljesítésigazolások elkészültek és jóvá lettek hagyva, így a szerződés zárásáig azon már nem lehetett változtatni. A feladattervet továbbá márciusra már szintén ezt megelőzően le kellett adni. Vagyis azon már módosítani szintén nem lehetett. Mindez azt jelenti, hogy meg nem engedve, de feltételezve, hogy igaz ez a kijelentés, ami a szembesítésről készült jegyzőkönyvben szerepel, úgy akkor is csak egy tört hónap vonatkozásában állna meg ez a valótlan állítás. Határozottan kijelentem ugyanakkor, hogy én nem vettem részt olyan találkozón, ahol az AAM szerződés felbontásáról bármiféle döntés született volna. Én nem kértem Balogh Zsolttól, hogy adatokat szolgáltasson nekem arról, hogy az AAM Zrt. felé milyen időarányos teljesítések kerültek elszámolásra. Én nem kértem senkitől, illetve utasítást sem adtam senkinek arra, hogy időarányosan a legtöbb teljesítést számolja el a BKV az AAM Zrt.-nek.

Cáfolandó kijelentés még, és nyilván nem meglepő, hogy a 2010. február 24. napján született gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben szerepel: „Elmondom, hogy amikor kiderült az AAM botrány, akkor Hagyó áthívatott a városházára és ott találkoztam az AAM vezetőivel ...-tel, ...-sal és ... úrral. (64 kötet 41.741. oldal).

Ellentmond ennek az AAM vezetőjének,...-nak a 2011. június 29. napi tanúkénti kihallgatása során tett nyilatkozata: „Hagyó Miklóssal soha nem találkoztam. L. O.-t, Horváth Évát nem ismerem". ( Hivatkozás 44. kötet 30.515. oldal).

Határozottan kijelentem, hogy én ...-ral nem találkoztam, ... nem ismerem. Ha valaha találkoztunk volna, úgy elnézést kérek tőle, de én nem emlékszem rá. Én az AAM Zrt.-től, amint azt korábban is elmondtam csak ...-et ismertem meg a munka során. A IV. r. vádlott által hivatkozott találkozóra az ott szereplő személyek jelenlétével kétséget kizáró módon nem kerülhetett sor.

Most a IV.r. vádlott nyomozati vallomásaiban szereplő egyéb állítások kapcsán szeretném bemutatni a cáfolatokat.

Az első az állítólagos bűnszervezet kapcsán tett kijelentések. Cáfolandó kijelentés: Miért járt a IV. r. vádlott a városházán?

2010. szeptember 14. napi szembesítésről készült jegyzőkönyvben a következők olvashatók: „ Hetente egyszer, de volt, hogy minden másnap Horváth Éva berendelt a főpolgármesteri hivatali szobájába és az esetek 90 %-ában, amikor beértem a szobába, akkor Horváth Éva elment szólni neked. Te bejöttél hozzám Horváth Éva szobájába". ( Hivatkozás a 68. kötet, szembesítésről készült jegyzőkönyv 14. oldal).

Ellentmond ennek:

A 2011. március 29. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv tartalma: „Horváth Éva szinte mindennap, sőt volt, hogy naponta többször is átrendelt magához a városházára. Horváth Éva akkor azt mondta: Gyere át, Hagyó vár. Én ilyenkor mindig Hagyóhoz akartam bemenni, de a titkárságon rendszerint azt mondták, hogy menjek át Horváth Évához". Tehát szemben az előző kijelentéssel most az hangzik el: „Egy-két alkalommal fordult csak elő, hogy valóban Hagyóhoz kellett mennem és ő várt rám". (Hivatkozás a 64. kötet 42.062. oldal).

2011. március 30. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben szerepel az alábbi kijelentés, amelyről azt kell mondanom egyébként, hogy ez az a rendkívül ritka esetek egyike, amikor az objektív valóság került rögzítésre a nyomozati jegyzőkönyvekben. Szó szerint olvasom: „Mint ahogy már korábban is elmondtam, amikor megbízott vezérigazgatóként nagyon sűrűn kellett Hagyó Miklós irodájába menjek, különböző értekezletekre, más vezetőkkel közös megbeszélésre vagy akár csak egyedül például a paraméterkönyvvel kapcsolatos megbeszélésre". (Hivatkozás 64. kötet 42.091. oldal).

Valójában nem én vagy Horváth Éva rendelte át a IV. r. vádlottat, vagy a BKV többi vezető pozícióban lévő munkatársat a városházára, hanem amint arra vallomásomban is hivatkoztam nekik a közgyűlés, a kabinetülések, továbbá az ügyosztályokkal való egyeztetések miatt kellett a fővárosi önkormányzat épületébe jönniük. A vallomásomban sokkal részletesebben kifejtettem azokat az okokat, ami miatt még be kellett jönniük a városházára. Az esetek többségében, mint ahogy ezt már elmondtam, nem is velem találkoztak, hanem a bizottságokkal, esetleg a kabinet tagjaival. A vezetők nem is hozzám jöttek, hanem a szervezeti és működési szabályzat rendelkezéseinek megfelelően az eljáró szervekhez és személyekhez. Mindemellett pedig olyan kardinális kérdések megválaszolása és lehetőség szerinti megoldása várt a BKV és a főváros vezetésére, amelyek nemcsak a főpolgármesteri kabinet ülésén, a fővárosi közgyűlésen szerepeltek napirenden, hanem természetesen ahogy erre már többször is hivatkoztam, amelyektől zengett abban az időben a sajtó.

Cáfolandó kijelentés: A feketén foglalkoztatott kollégák, köztük .... Több jegyzőkönyvben is olvasható, hozzáteszem teljes mértékben valótlan és megalapozatlan kijelentés, hogy voltak olyan kollégáim, akik feketén voltak úgymond foglalkoztatva, valamint az ő munkabérük a kommunikációs szerződésekből befolyt pénzekből lett finanszírozva.

A 2010. február 24. napi gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv a következőket tartalmazza szó szerint: „Regőczi miután nem írtam alá a szerződéseket, mondta nekem, hogy ezekre nem neki van szüksége, mert ezen szerződések aláírását Hagyó Miklós és Mesterházy Ernő részére kell aláírni, mert ezeken a szerződéseken keresztül fizetik a városházán dolgozó egyes tanácsadókat". (Hivatkozás 64. kötet 41.373. oldal).

A 2011. március 30. napi jegyzőkönyvben ...-ről - egyébként ő az egyetlenegy olyan kollégám, akit evvel kapcsolatban nevesít a IV. r. vádlott - a következők olvashatók: „Még el kívánom mondani, hogy engem, mint a BKV megbízott vezérigazgatóját két hetente rendszeresen beszámoltatott ..., aki Hagyó Miklós kabinetében gazdasági tanácsadó volt. Ő tudomásom szerint nem volt az önkormányzat állományában. Egyike volt azoknak a tanácsadóknak, akik a feketén befolyt pénzből kapták a fizetésüket". (Hivatkozás 64. kötet 42.111. oldal). Tehát itt az állítás az, hogy ... dolgozott, nem kapott hivatalos pénzt, hanem az állítólagos feketén beérkezett pénzből kapta meg a fizetését. Nézzük, hogy ezzel szemben mit mondott az ÁSZ vizsgálat. Mielőtt erre rátérnék újra szeretném azt megemlíteni, hogy a városházán a kabinetemben dolgozó munkatársakat két csoportba lehetett osztani. Többsége a fővárosi önkormányzat alkalmazásában állt, munkáltatójuk a főjegyző dr. Tiba Zsolt volt, a másik csoport azok a kabinettagok, akiket a fővárosi önkormányzat a költségvetésének terhére megbízási szerződéssel foglalkoztatott. A fővárosi önkormányzat belső ellenőrzési ügyosztálya több alkalommal vizsgálta a főpolgármester helyettesi kabinet működését, ott szabálytalanságot nem észlelt, valamint az önkormányzat és a főpolgármesteri helyettesi kabinet iroda is IZO minősítést kapott.

Az Állami Számvevőszék 2010. novemberében kelt számvevői jelentése a Budapest Fővárosi Önkormányzatok Költségvetési Gazdaságában Kialakított Belső Kontroll Működésének  Ellenőrzéséről  címet  kapta.  Az Állami  Számvevőszék a fővárosi önkormányzatnál lefolytatott vizsgálatot követően feljelentést tett, ami alapján a Budapesti Rendőr-Főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztálya 666/2011. bü. számon büntető eljárást indított. A nyomozó hatóság ugyanakkor a fekete foglalkoztatással szemben épp azt vizsgálta, hogy a fővárosi önkormányzattal munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban álló kollégák, így ... részére kifizetett bér mögött volt-e tényleges munkavégzés. Az Állami Számvevőszék jelentése ...-fel kapcsolatban a következőket rögzíti, csak egy kisebb szakaszt szeretnék ebből felolvasni a 35. oldalról: A feladatok teljesítését mindkét kifizetés teljesítését megelőzően, annak ellenére igazolta a szakmai teljesítésigazoló, hogy a teljesítésigazolás szerinti feladatok elvégzését bizonyító dokumentáció nem állt rendelkezésre. A kifizetéshez kapcsolódóan ... vagyongazdálkodás, gazdasági társaságokkal összefüggő megbízása keretében 16-2006/09. számú szerződés címmel egy aláírás és dátum nélküli tájékoztató áll rendelkezésre a megbízotti feladatokról, továbbá a ... kiegészítő anyagok a 16-2006/09. számú megbízási szerződés teljesítési igazolásához című dosszié iratai alapján a szerződéses feladatokat, illetve az egyes kifizetéseket alátámasztó részfeladatok elvégzése nem megállapítható. Tehát avval szemben amit a IV. r. vádlott állított, hogy ... munkát végzett, dolgozott, de nem hivatalosan kapta a jövedelmét, az ÁSZ azt mondta, hogy ő kapott pénzt a szerződés szerint. A nyomozás során meghallgatásra kerültek a kabinet tagjai, valamint több közmű és közszolgáltató cég vezetője. A nyomozást lefolytató BRFK Gazdaságvédelmi Főosztály I. osztálya részletesen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a 2012. július 23. napján kelt 6143/2012. bü. számú határozatban a nyomozást nem jogerősen bűncselekmény hiányában megszüntette. Szeretnék idézni ebből a megszüntetésből: A főpolgármesteri iroda dolgozói Antal Kálmán beosztottjai közül ..., ..., továbbá ... és ... önkormányzati tanácsadók tanúvallomásai, a gyanúsítotti védekezéseket alátámasztva igazolják ... rendszeres munkahelyi jelenlétét és munkavégzését. ... munkavégzését támasztják alá továbbá ... a Fővárosi Csatornázási Művek vezérigazgatója, ... a Fővárosi Vízművek Zrt. igazgatósági tagja és ... a Fővárosi Vízművek Zrt. vezérigazgató helyettesének tanúvallomásai. A tanúk arról számoltak be, hogy ... az előkészítés végett iktatott munkaanyagokat véleményezésre megkapta, részt vett a közgyűlésen és a fővárosi tulajdonú vagy résztulajdonú gazdasági társaságokkal történő egyeztető tárgyalásokon, a tulajdonos képviseletében. A tárgyalásokat minden esetben ... vezette, aki abszolút üzleti alapon gazdasági szempontokat figyelembe véve folytatta az egyeztetéseket. Nevezett a megbízási szerződés előtt közszolgálati jogviszonyban állt a főpolgármesteri hivatallal, mely jogviszony megszüntetésre került, mivel teljes munkaidőben nem kívánta és nem tudta már ellátni a feladatot. A munkáját maradéktalanul ellátta, így a munkaviszonyára vonatkozó változás nem tűnt fel a vele kapcsolatot tartó tárgyalófeleknek. A megbízott a szerződésben foglaltak ellátáshoz megfelelő szakmai ismerettel és gyakorlattal rendelkezett. A beszerzett személyi bizonyítékok mellett megállapítható az is, hogy a vizsgált időszakra eső tárgyalások alkalmával ... valóban jelen volt. (Hivatkozás az írásbeli vallomásom mellékletének 3. pontja).

Összegezve azon kijelentés, hogy én feketén dolgoztattam volna bármely kollégámat, nem felel meg a valóságnak. A büntető eljárásban született nyomozást megszüntető határozat pedig egyértelműen megállapította, hogy kollégáim, így ... és egyéb iránt L. O. a megbízásukat szerződésszerűen teljesítették.

Következő cáfolandó kijelentés: Mit tudott a IV.r. vádlott Horváth Éva munkaviszonyáról.

A 2011.   március 29.   napi folytatólagos  gyanúsítotti  kihallgatási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: „Közbevetett kérdésre elmondom, hogy nekem nem volt arról tudomásom megbízott vezérigazgatóként sem és korábban sem, hogy Horváth Éva a BKV alkalmazottja. Én abban a tudatban voltam, hogy ő Hagyó Miklós sajtósa. Amikor az újságban megjelentek az első cikkek a botrányról, akkor értesültem arról, hogy Horváth Éva is a BKV alkalmazottja volt". (Hivatkozás 64. kötet 42.077. oldal).

Ellentmond ennek a 2010. szeptember 7. napján becsatolt 43. számú e-mail, amelyet Horváth Éva 2007. december 21. napján írt számos BKV-s kollégájának, köztük Balogh Zsoltnak. A levélben Horváth Éva elköszön a kollégáitól és a következőket közli velük: Más területen folytatom a munkásságomat, bár ez nem azt jelenti, hogy végleg elköszönnék a BKV Zrt.-től vagy a 4-es metrótól. (Hivatkozás a 64. kötet 42.021. oldal). Az érintett e-mailhez tartozó értelmezés azon kevesek egyike, amely egyébként egyezik az e-mail szó szerinti tartalmával is. Az értelmezés a következőképp hangzik:" Jelentősége: a mail akkor készült amikor Horváth Éva a BKV DBR-ből elment". (Hivatkozás 64. kötet 41.897. oldal).

A fentieket cáfolja továbbá Sz. dr. Sz. E. XIV. r. vádlott 2010. február 4. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben tett kijelentése, melyet a korábbi tárgyaláson a tisztelt törvényszék is ismertetett, amely szó szerint a következőképpen szól: „Kérdésre elmondom, hogy H. É. alkalmazásáról nem tudtam. Arról 2008. augusztusában értesültem, amikor is Balogh Zsolt kérte, hogy H.É. kapcsolatos felvételi dokumentációt a területem állítsa össze". (Hivatkozás 64. kötet 41.611. oldal). Mindebből pontosan látható, hogy az idézett kijelentés valótlan, hiszen Balogh Zsolt 2008. február 19. naptól lett megbízott vezérigazgató. A fentiekből pedig okirati bizonyossággal egyértelműen megállapítható, hogy már azt megelőzően 2007. decemberében tudomása volt arról, hogy H. É.a BKV-nál, azon belül is a DBR Metrónál dolgozik.

H.É., mint a csendőr kalapja. A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: „Fenntartom korábbi kijelentésemet, hogy Horváth Éva volt a csendőr kalapja. Majdnem mindenben teljes jogkörrel rendelkezett, amikor Hagyó úr szabadságon volt". (Hivatkozás 64.kötet 41.809. oldal).

Ellentmond ennek a következő. Ennek jelentősége abban van, hogy a csendőr kalapja megnevezés a IV. r. vádlottól ezt megelőzően nem a korábbi gyanúsítotti kihallgatásai alkalmával hangzott el, hanem 2010. március 6. illetve március 7. napján a Magyar Nemzetnek és a Hír tévében adott interjúiban, ahol úgy jellemezte Horváth Évát, mint a csendőr kalapját, aki közvetítette az utasításokat a BKV vezetői felé. A csendőr kalapja megnevezéssel kapcsolatban további ellentmondást is tartalmaz a 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv. „Ez a csendőrkalap szerepköre Horváth Évának számomra akkor lett világos, amikor műszaki vezérigazgató helyettes voltam, már ekkor számos szakmai értekezleten részt vett Horváth Éva és azok vezetésében is beleszólt. 2007. ősze, tele". (Hivatkozás 64. kötet 41.811. oldal). Az idézett kijelentés nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak, hiszen amint azt a Horváth Éva által 2007. decemberében írt e-mail is alátámasztja, ő 2007. őszén és telén még a BKV alkalmazásában állt, a főnöke pedig Regőczi Miklós volt. Azt nem tudom, hogy milyen szakmai értekezleteken vehet részt, illetve hogy ott kit, mire utasított, de azt tudom, hogy akkor még nem állt jogviszonyban a fővárosi önkormányzattal, így az én főpolgármesteri helyettesi kabinetem munkáját sem segítette. A fővárosi önkormányzat ugyanis Horváth Évával csak 2008-ban kötött megbízási szerződést, ami alapján ha jól emlékszem, 2008. február 1. napjától segítette a kabinet munkáját.

A IV. r. vádlott állításai Horváth Éva viselkedése kapcsán. A 2010. szeptember 7. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: „Kérdésre elmondom, hogy ezeken a találkozókon Horváth Éva egyértelműen ellentmondást nem tűrően, elöljáróként viselkedett velünk, nem pedig a BKV alkalmazottjaként. Ezt a fajta elöljáróságot Horváth Éva részben önmagára ruházta és ezt részben Hagyó Miklóstól kapta azzal, hogy ő Hagyó Miklós összes tárgyalásán jelen volt és sok szakmai tárgyalásba bele is szólt. Hozzászólásait Hagyó Miklós 90 %-ban támogatta". (Hivatkozás 64. kötet 41.865. oldal).

Ellentmond ennek: Határozottan kijelentem, hogy H.É. nem vett részt az összes tárgyalásomon, sőt az egyeztetéseim jelentős részén sem. Ahogy senki más, úgy H. É. sem kapott tőlem felhatalmazást arra, hogy az ügyeimben intézkedjen. Ismételten hangsúlyozom, hogy H. É. feladatát a következőek képezték: a közgyűlés elé kerülő anyagok mellé, tehát a közgyűlési előterjesztések mellé a kommunikációs terv illetve nyilatkozat előkészítésében való részvétel, a sajtó megkeresésekre történő válaszadás, a sajtótájékoztatók megszervezése, valamint a fenti feladatokkal kapcsolatos egyeztetések lebonyolítása. Horváth Éva a kabinet munkatársaként nem szólhatott bele a BKV szakmai kérdéseibe. A BKV szakmai kérdésekben nem vele, hanem az illetékes szakmai ügyosztállyal egyeztetett. Ezt támasztja alá Horváth Éva által 2008. július 16. napján írt e-mail is, amely Balogh Zsolt által becsatolt e-maiek közül a 9/b. megjelölést viseli. Horváth Éva a hivatkozott levélben az alábbiakat írja: „Tisztelt Címzettek. Mivel előterjesztő nincs, ezért határozott kérésem, hogy a BKV anyagai ne előterjesztésként kerüljenek be a kabinetre, hanem BKV tájékoztató munkaközi anyagként. Horváth Éva". (Hivatkozás 64. kötet 41.943. oldal). A jegyzőkönyvhöz csatolt írásbeli anyag szerint IV. r. vádlott az e-mailhez az alábbi értelmezést fűzi:" Jelentősége: becsatlakozik az e-ticketing tárgyú levelezésbe Horváth Éva, aki határozott kéréseket fogalmaz meg a résztvevők felé, azaz a Demszky és Hagyó kabinetek és a BKV felé". (Hivatkozás 64. kötet 41.879. oldal). A 2010. szeptember 8. napi folytatólagos kihallgatási jegyzőkönyvben szintén ugyanezen e-mail értelmezéseként azonban már a következők olvashatók: „Ritkán tetten érhető mondat. Horváth Éva írja Bergernek, nekem, Regőczinek és Kerényinek, hogy az a határozott kérése, hogy a BKV anyagai ne előterjesztésként kerüljenek be a kabinetre. H. É. kvázi utasítást adott írásban is, hogy az egyes BKV-s anyagok milyen formában kerüljenek a fővárosi kabinet felé". (Hivatkozás 64. kötet 42.053. oldal).

Azon túlmenően, hogy az értelmezések nyilvánvalóan valótlan tartalommal ruházzák fel Horváth Éva kérését, érdemes megnézni azt is, hogy mi volt annak a valódi oka. Tehát ezt az e-mailt Horváth Éva 2008. július 16-án írja. A válasz pedig egyszerű. Én 2008. július 10. napjától a szabadságomat töltöttem, aminek keretében 2008. július 11. napja és augusztus 20. napja között a Szent István vándorláson vettem részt. Ebből következően a szóban forgó főpolgármesteri kabinetülés időpontjában én nem a főpolgármesteri hivatalban tartózkodtam, hanem a Bakonyban, amint az a www.szentistvanvandorlas.hu oldalról megállapítható. Horváth Éva tehát csupán azért fogalmazta meg a levélben ezt a kérést, hogy a szóban forgó anyag ne előterjesztés, hanem időközi tájékoztató anyag legyen, mert a távollétemre figyelemmel nem lehetettem volna a BKV-tól érkező anyag előterjesztője. Hozzáteszem, Horváth Éva ezen leghatározottabb kérése ellenére a távollétemben mégis én lettem előterjesztőként, felelősként megjelölve. Ténykérdés, hogy míg én ezen a kabinetülésen a fenti okok miatt nem vettem részt, addig a jegyzőkönyv tanúsága szerint a IV. r. vádlott igen. Ez a főpolgármesteri kabinetülés 2008. július 21-én volt. ( Hivatkozás főpolgármesteri hivatal 1. kötet 623. oldal). Utalok továbbá a 337. és a 338/2008. kabinetdöntésekre, melyekből megállapítható, hogy nemcsak hogy az én nevemmel lett benyújtva az előterjesztés, hanem további feladatokat is kaptam ezen az ülésen. A Fővárosi Önkormányzat szervezeti és működési szabályzata egyébként teljesen világos, egzakt módon rögzíti a helyettesítési rendet, így Horváth Éva ezen felszólítására szükség sem lett volna.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott észrevétele:

A IV. r. vádlott további állításai H. É. viselkedése kapcsán.

A 2010. szeptember 7. napi folytatólagos gyanúsított kihallgatásról készült jegyzőkönyvben még a csendőr kalapja megnevezésénél is továbbmegy a IV.r. vádlott és H. É.-t nagy hatalmú személyként mutatja be. Az adott jegyzőkönyvből a lényeget emelném ki: a pénzügyminisztériumban a BKV lehetséges finanszírozásáról szóló tárgyalás keretében, ahol részt vett a főpolgármester úr, Ikvai-Szabó Imre főpolgármester helyettes, jómagam, a BKV részéről T. N., Regőczi úr és Balogh úr, K. úrral az akkori államtitkárral egyeztettünk, H. É. 15 perc késéssel érkezett, nem az asztal végére ült le, hanem odajött mellém és a mellettem ülő személyt felállította és arrébb ültette. A teremben senki nem furcsállotta, hogy Horváth Éva mellém ül le és senki nem kérdőjelezte meg, majd ennél is továbbmegy ez a nyomozati vallomás. Ezt szó szerint szeretném:" Ez a példa is érzékeltette, hogy H. É. olyan hatalommal rendelkezett a városházán, melyet még Demszky sem vont kétségbe". (Hivatkozás 64. kötet 41.867. oldal). Mindezt tömören összefoglalva tehát a következőket jelenti. Amíg H. É. csak a BKV alkalmazottja volt, vagyis egy a 13.000 munkavállaló közül, addig a főnökeit utasította, Regőczi urat, Antal urat, Balogh urat, amikor pedig a fővárosi önkormányzattal létesített megbízási jogviszonyt, akkor nemcsak velem, mint főpolgármester helyettessel szemben, hanem a 18 éve regnáló főpolgármesterrel szemben is hatalommal rendelkezett. Ezek önmagukban is életszerűtlen kijelentések, ugyanakkor valójában számtalan okirat és levélváltás cáfolja, amely épp ezeknek az ellenkezőjéről számol be.

Következő a névbélyegző használata H.É.kapcsán. A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben az szerepel:" H. É.-nak semmi köze nem volt az SZMSZ-hez. Hagyó a BKV-val kapcsolatos hatáskörét letolta Horváth Évára. Hagyó úrral történt megbeszéléseinek 90%-án ott ült H. É.. Amikor szabadságon volt, H. É. Hagyó Miklós névpecsétjével ellátott leveleket adott ki. Ha elém tárnának ilyen leveleket, valószínűleg meg tudnám mutatni az ilyen névpecséttel ellátottakat. Ha bele lehetne szerezni Hagyó Miklósnak a BKV-hoz írt leveleit, illetve a nekem, mint megbízott vezérigazgatónak írt e-maileket, azokból pontosan látszik, hogy Horváth Éva ebben részt vett és konkrét utasításokat adott". (Hivatkozás 64. kötet 41.809 illetve 41.811. oldal).

Először is a névbélyegző használatára a fővárosi önkormányzat szervezeti és működési szabályzata biztosított lehetőséget azt pontosan szabályozva. Csak az irodavezetőm vagy az irodavezető helyettesem volt jogosult a használtra, és azt az én tudtommal illetve beleegyezésemmel rajtuk kívül más soha nem is használhatta. A kabinetet többször ellenőrizték, a bélyegző használata kapcsán szabálytalanságot soha nem állapítottak meg. Egyébként azt a felvetést, hogy ha a IV. r. vádlott elé tárna a hatóság olyan leveleket, amelyeket Horváth Éva az én pecsétemmel ellátva adott ki, akkor valószínűleg meg tudná mutatni az ilyen pecséttel ellátottakat, megmondom őszintén nem is értem. Mindenesetre mintha csodalámpás lett volna dörzsölgetve, mert Balogh Zsolt mégis megkapta a BKV-tól azokat az e-maileket, amelyek közül 43-at becsatolt. Tisztelettel jelzem, hogy mindezek ellenére, hogy ezek eljutottak hozzá, mindazok ellenére, hogy azokat átnézte, egyetlenegy

olyat sem tudott csatolni ezek közül az e-mailek közül, amely a legkisebb mértékben is alátámasztaná az állításait, sőt amint ezt már számtalan e-mail tekintetében elmondható, minden kétséget kizáróan, okirati bizonyítékok szerint épp az ellenkezője igaz.

 

H.É. és a C.C. Soft teljesítésigazolása.

A 2010. február 24. napi gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben foglaltak szerint:" H. É. utasított arra, hogy a szerződéseket írjam alá. Egyúttal megfenyegetett azzal, hogy az általam műszaki vezérigazgató helyettesként aláírt C.C. Soft teljesítésigazolás miatt tönkre fognak tenni és kirúgnak a BKV-tól". (Hivatkozás 64. kötet 41.731. oldal). A 2011. március 29. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben a következők olvashatók: „H. É. ekkor megkérdezte tőlem, hogy emlékszem-e a C.C. Soft ügyre. Én azt válaszoltam, hogy jól emlékszem, hiszen neked is megmutattam, hogy milyen sms-eket küldött a C.C. Soft. ügyvezetője nekem. Éva erre azt mondta: Gondolkodj el ezen a dolgon, mert ha kiderül, hogy a teljesítésigazolást nem jogszerűen írtad alá, az az állásodba kerülhet. Illetve, ha globálisan szembekerülsz Hagyóval, annak nagyon rossz vége lesz". ( Hivatkozás 64. kötet 42.077. oldal).

Ellentmond ennek. De mielőtt erre rátérnék, ismételten megerősítem, hogy én a HÉV vizuális utastájékoztató rendszerének kiépítésével kapcsolatos projektről először a sajtóból értesültem. Ebből is következik, hogy én sem Balogh Zsoltot, sem mást nem utasítottam soha a 2007. december 6. napi teljesítésigazolás aláírására. Tény, hogy H. É. csak 2008. februárjától létesített megbízási jogviszonyt a fővárosi önkormányzattal, ezzel szemben, amint azt megtudtam a BKV és a C.C. Soft közötti szerződés megkötésére 2007. július 12. napján került sor. A vádirati tényállásban szereplő teljesítésigazolás pedig 2007. december 6. napján kelt, így az is megállapítható, hogy a projekt érdemi részei a pályáztatás, a kivitelezés, a kifizetés első része lezárultak azelőtt, hogy H. É. elkezdett volna a fővárosi önkormányzatnak is dolgozni. A második számla kifizetése esett csupán arra az időszakra, amikor Horváth Éva már a kabinet munkáját is segítette. De amint ez a nyomozati iratokból, így a 2007. december 12. napján kelt faktorálási értesítőből kiderül, ekkor már a BKV nem a C.C. Soft Kft-nek, hanem a BKV Zrt., a C.C. Soft és az MKB között létrejött háromoldalú faktorálási megállapodás alapján a banknak teljesített. Azt, hogy Horváth Éva rendelkezett-e információval erről a projektről, illetve, ha igen, akkor azt honnan szerezte, azt nem tudom. Azt viszont határozottan kijelentem, hogy tőlem biztosan nem szerzett információt. A teljesítés aláírásának körülményeiről, illetve arról velem biztosan nem egyeztetett, hiszen én magam erre nézve semmilyen információval nem bírtam.

Egy e-mail üzenetre - amit már egyébként kiemeltem - azonban szeretnék ezzel kapcsolatban utalni. 2008. szeptember 17. napján ... T. P. logisztikai főosztályvezetőnek írt e-mail üzenetben segítséget, vezetői döntést kér a projekt kezeléséhez és azt is írja, hogy nem lenne szerencsés megint valami újságcikkben szerepelni ezzel a témával. Amellett tehát, hogy a nyomozati iratokban foglaltak alapján több tucat BKV-s munkavállaló tudott a szentendrei HÉV utastájékoztatási rendszerének problémáiról, a levélből arra is lehet következtetni, hogy ez a sajtó előtt is ismert tény volt. Ennek okát pedig a médiával foglalkozó Horváth Éva, akár ebből az információs forrásból is meríthette.

A következő kijelentés: Búcsú a csendőr kalapjától. Előzőekben már idézett jegyzőkönyv tartalma egyértelműen arra utal, hogy a IV. r. vádlott a cinikus hangnemben beszélő csendőr kalapjával, aki olyan hatalommal bírt, amit még a főpolgármester is elismer és aki folyamatosan fenyegette és sürgette az állítólagos 15 millió forintos fizetési kötelezettséggel, nem ápolt jó viszonyt, sőt félt is tőle. Ennek élesen ellentmond a 2010. szeptember 8. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 9. oldala, ahol a IV. r. vádlott arról számol be, hogy a BKV-tól történt távozását követően kiktől köszönt el. „ A BKV-tól történt távozásomat követően Horváth Évával a lakásán találkoztam. Tekintettel arra, hogy ezekkel az emberekkel miután megbízott vezérigazgató voltam többször is találkoztam, tulajdonképpen csak el szerettem volna köszönni tőlük. (Hivatkozás 64. kötet 42.061. oldal). A fentiekhez úgy érzem szükségtelen bármit is hozzáfűzni.

... és ... kinevezése kapcsán tett kijelentés. A 2010. július 6. napi folytatólagos kihallgatási jegyzőkönyv szerint „ Én ezután leváltottam Somodit, kineveztem ...-t és ... egy-két hétig kifejezetten számon kérte rajtam, hogy miért nem az ő emberüket neveztem ki". (Hivatkozás 64. kötet 41.811. oldal). B. T. úr kinevezése: „T. N. helyére B. T. vettem fel. Őt régebben ismerem, én hívtam a vállalathoz, mint gazdasági szakembert". (Hivatkozás 64. kötet 41.807. oldal).

Ennek ellentmond a 2010. szeptember 14. napi szembesítésünkről készült jegyzőkönyvben a következő: „Balogh Zsolt József gyanúsított: Azt szeretném kérdezni tőled Miklós, hogy mivel magyarázod, hogy ha állításod szerint operatív kérdésekbe nem szóltál bele, akkor miért kellett neked megbízott vezérigazgatóságom alatt két vezérigazgató helyettes esetében is a jelöltekkel jóváhagyásra bemenni a te irodádba. A két jelölt ... és B. T.". (Hivatkozás a 68. kötet szembesítésről készült jegyzőkönyv 14. oldala). Egyértelműen megállapítható, hogy a jegyzőkönyvekben foglaltak a fenti két személy kinevezése kapcsán is ellentmondásosak. Hangsúlyozni szeretném azonban, amit már korábban is elmondtam, hogy én a cégek operatív irányításában nem vettem részt. Így ... és B. úr kinevezésében sem. Sem ... úrral sem B. úrral nem álltam sem rokoni, sem baráti, sem üzleti viszonyban. Kinevezésüket követően csak szakmai kérdésekben egyeztettem, közvetlen, érdemi kapcsolatom velük nem volt.

A DBR Metró igazgató kinevezésével kapcsolatos kijelentés. A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyv az alábbiakat tartalmazza: „Eljáró ügyész: Mit tud elmondani K. G.-ról? Balogh Zsolt. Ezzel kapcsolatban engem azzal keresett meg O. valamikor 2008. tavaszán, hogy ide egy szakember kell, mert ő nem látja át ezt az építési folyamatot. Egy nemzetközi találkozón találkozott K.-sal, aki nem lesz olcsó, de meg kell nyerni... Mondtam O.nak, hogy írja le, hogy neki kell egy ilyen szakember és akkor majd eldöntik kaphat-e ennyit. Aztán valaki a városházán, nem tudom, hogy pontosan kicsoda, engedélyezte". (64. kötet 41.819. oldal).

A 2008. február 27-i főpolgármesteri kabinetülésről készült emlékeztető szerint aznap az ülésen a napirend a 4-es metró beruházás projektmenedzsment szervezetének megerősítése volt és ezen a kabinetülésen Balogh Zsolt is ott volt, mint a BKV megbízott vezérigazgatója. Ezen az ülésen a főpolgármesteri kabinet arra hívta fel a BKV-t, hogy a projektvezető személyére minél hamarabb tegyen javaslatot. Három döntés született ezen napirendi pont kapcsán, tehát 2008. február 27-én. 102/2008.: a kabinet támogatja a 4-es metró projektmenedzsment megerősítését. 103/2008.: a projektigazgató posztjára a BKV tegyen mielőbb személyi javaslatot. Harmadik döntés 104/2008.: a javasolt szervezeti felépítést a kabinet ideiglenesnek tekinti, melyeket az új projektigazgató kinevezését követően szükség esetén felül kell vizsgálni. ( Hivatkozás főpolgármesteri hivatal iratai melléklet, főpolgármesteri hivatal 3. kötet 322. oldal).

Klados Gusztáv ugyanabba a pozícióba került emlékezetem szerint, mint amibe Balogh Árpád. Ezzel kapcsolatban csatoltam okiratokat, hogy Balogh Árpád kinevezésével kapcsolatos jóváhagyás miként történt, hiszen a közgyűlésnek, az EIB-nek és a kormánynak csak jóváhagyási kötelezettsége volt, hiszen a munkáltatója a BKV mindenkori vezérigazgatója volt. B.Á. tekintetében is akkor Antal Attila fordult a fővárosi közgyűléshez kéréssel. A 4-es metró projekt illetve a DBR Metró Projektigazgatósága a BKV-hoz tartozott. A projekt operatív irányítását ott végezték, az, hogy ki látja el a projektigazgatói posztot maximálisan a BKV belügye volt, így ennek megfelelően ők tettek javaslatot a személyre és nem a fővárosi önkormányzat.

A DBR Metró Igazgatóság helyzetével kapcsolatos kijelentés. A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvben a következők olvashatók: „A DBR egy olyan független projektszervezetet, melyet a EU-s források pályázhatósága miatt kellett létrehozni a BKV-nak. Az EU azt mondta, hogy nem finanszíroz egy ilyen szerteágazó működésű szervezetet, mint a BKV, erre kellett létrehozni egy független jogi személyt". ( Hivatkozás 64. kötet 41.817. oldal). A második evvel kapcsolatos kijelentés: „A DBR tevékenységébe én egyáltalán nem láttam bele, függetlenül attól egyébként, hogy az SZMSZ szerint a BKV szervezeti egysége volt. Horváth Éva személyesen akadályozta meg, hogy a DBR a megfelelő helyre kerüljön az SZMSZ-ben. Személyes álláspontom szerint a metróállomások építését jelentősen túlszámlázták és ők nem akarták, hogy erről túl sokan tudjanak". (Hivatkozás 64. kötet 41.817. oldal).

 

A fenti kijelentések nem felelnek meg a valóságnak a következők miatt.:

A DBR Metró Igazgatóság nem egy függetlenített projektszervezet volt. 2004-ben született meg a két metró szerződés, amely idevágó részleteit ismertettem a tanácselnök asszonnyal. Egyik a beruházói szerződés, a másik a finanszírozási szerződés. Hogy Horváth Éva akkor pontosan mit tudott megakadályozni, ezt nem értem. Ezt követte egyébként 2005-ben az EIB-bel történő megállapodás, sőt továbbmegyek, 2 db metrótörvény és a BKV SZMSZ-e is részletesen szabályozta a DBR Metróval kapcsolatos dolgokat, mint ahogy ezt az írásbeli vallomásomban részletesen kifejtettem. Ezen szabályok minden kétséget kizáróan meghatározták a projektigazgatóság BKV-n belüli elhelyezkedését, amire tekintettel az is megállapítható, hogy a DBR Metró kérdése nem egy olyan témakör, amellyel kapcsolatban pusztán személyes álláspont alapján lehetne bármiben is állást foglalni. A beruházási szerződés 10.3.1. pontja pedig kimondja szó szerint: a projektigazgatóság a BKV szervezeti rendszerében közvetlenül és kizárólag a vezérigazgatónak az irányítása alatt működik. Mindemellett a BKV mindenkori vezérigazgatója egyúttal a projekt igazgató bizottságának is a tagja, vezetője. Így megbízott vezérigazgatóként a IV. r. vádlott is ellátta ezt a funkciót. Ebből következik, hogy pontosan tisztában kellett lennie a DBR Metró igazgatóság valós helyzetével. Horváth Évának, mint a BKV kommunikációs területen dolgozó munkavállalójának a BKV szervezeti és működési szabályzatának kialakítására megítélésem szerint semmilyen befolyása nem volt. Hivatkozom továbbá ezzel kapcsolatban Antal Attilának, mint ebben jártas szakembernek a tárgyaláson tett észrevételeire, amiben egyértelműen kiderül, hogy az SZMSZ módosítás egy nagyon bonyolult, összetett folyamat, amint ahogy ő itt elmondta, éppen ezért igyekezett elkerülni. Tehát minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy H. É.-nak a DBR Metró helyrekerülésével kapcsolatban az SZMSZ-ben 2004-ben nem sok hatása lehetett.

Kommunikációs szerződésekkel kapcsolatos kijelentés. A 2010. február 24. folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv szerint: „Miután sokalltam a szerződések számát és összegét, egy idő után mondtam Regőczinek, hogy nem írom alá a szerződéseket. Ezt követően Regőczi bepanaszolt H. É.-nál és nyilvánvalóan Hagyó Miklósnál is. Elmondom, hogy H. É. városházán lévő irodájában Regőczi Miklós jelenlétében utasított Hagyó Miklós arra, hogy írjam alá a szerződéseket". (Hivatkozás 64. kötet 41.737. oldal).

Ellentmond ennek: A 2010. július 8. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv szerint: „Én visszatartottam aláírás nélkül Regőczi szerződéseit és vártam mi lesz a reakció. Regőczi nem keresett meg, de egy-két alkalommal H. É. odajött hozzám". (Hivatkozás 64. kötet 41.833. oldal). A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv szerint: „2008. nyarán többször fordult elő, hogy találkoznom kellett Regőczi Miklóssal és Ho.É.-val, amikor az általam visszatartott szerződések aláírását sürgették". Itt engem meg sem említ, jelzem. (Hivatkozás 64. kötet 41.839. oldal). A 2010. szeptember 7. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv szerint: „Regőczi ezek aláírását folyamatosan szóban is sürgette. Amikor nem vezetett eredményre a szóbeli sürgetés, akkor bepanaszolt H. É.-nál, aki egy-két alkalommal a városházi irodájába, illetve 2-3 alkalommal a Pilvax közbe is raportra hívott. Elmondom, Horváth Éva, Regőczi és én közöttem tartott hármas találkozóra legalább 2-4 alkalommal került sor". ( 64. kötet 41.865. oldal). A 2011. március 29. napján tartott folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben teljesen új elemként jelenik meg mindezektől eltérően, hogy miután ezeket a szerződéseket nem írta alá Balogh úr, Regőczi úr megkérte, hogy menjen át a szobájába és négyszemközt beszélgettek. „Határozottan állítom, hogy ennél a beszélgetésnél rajtunk kívül senki nem volt jelen." (64. kötet 42.067. oldal). A 2011. március 30. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv szerint: „ Emlékezetem szerint összesen csak két olyan alkalom volt, amikor Regőczi Miklós és H. É. közösen beszélt velem arról, hogy írjam alá a szerződéseket". (Hivatkozás 64. kötet 42.097. oldal). Ehhez kapcsolódik továbbá és ezt nyomatékosan szeretném a tanácselnök asszony figyelmébe ajánlani, hiszen itt az e-mailekről van szó, melyek lényegét megpróbálom röviden összefoglalni, hogy többször elmondja, hogy 2008. nyarán nem írta alá ezeket a kommunikációs, marketing szerződéseket, visszatartotta ezeket, jöttek az e-mailek, majd az e-mailek megérkezése után különböző verziókban beszél erről a IV. r. vádlott. Volt a Regőczi úr szobájában egy találkozó, majd ezt követően bepanaszolta őt a Horváth Évának, majd aztán átjött a városházára, egy hosszú folyamatot ír le evvel kapcsolatban és mindezeknek, hiszen erről több jegyzőkönyvön át beszél a IV. r. vádlott, az alátámasztására csatolja be ezeket az e-maileket. Ez az 1. számú e-mail, tisztelettel szeretném már egyből a dátumra felhívni a figyelmet: „Feladó Regőczi Miklós, küldve 2008. július 15-én. Címzett Balogh Zsolt. Tárgy F.F és Sport Beach Agárdi Pop Strand. Úgy tájékoztattak, hogy ez a két ügylet jelenleg nálad van. Június 30-án indítottuk őket a közbesz. felé - gondolom a közbeszerzési eljárás felé - mivel ez a dolgozóinknak szól és a nyár halad előre, légy szíves nézd meg őket, hogy mihamarabb elindulhassanak, ha egyetértesz. Köszönöm. Üdv: Regőczi Miklós." (Hivatkozás 64. kötet 41.901. oldal). Nézzük, hogy milyen értelmezés van ehhez fűzve: „ Jelentősége: a Fővárosi Főügyészségen tett vallomásomban utaltam arra, hogy 2008. február végétől számított megbízott vezérigazgatói munkaköröm alatt egy bizonyos idő elteltével kb. 2-3 hónap, számos marketing és értékesítési területről érkezett szerződés aláírását fékeztem. Ennek bizonyítéka ez az e-mail". Tisztelt Tanácselnök Asszony én 2008. július 10-től augusztus 20-ig a Szent István Túrán vettem részt, tehát minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy egyszerűen tényszerűen kizárt, hogy ezen e-mail után én utasítottam volna 2008. nyarán Horváth Éva és Regőczi Miklós jelenlétében a IV.r. vádlottat.

Következő cáfolandó kijelentés: F.F.V.D. Bt., Vision Consulting, Well Kft kapcsán. A 2010. február 24. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásán a IV.r. vádlott a következőket állította: „Elmondom, hogy Tóthfalusi György az ingatlan és a Promix szerződések aláírásán kívül utasított engem még arra, hogy különböző kommunikációs szerződésekkel kapcsolatos reklámszerződéseket írjak alá. Elmondom, hogy ez akkor történt, amikor én Regőczi Miklósnak megtagadtam a kommunikációs szerződések aláírását. Ekkor Hagyó Miklós és H. É. számonkérésén túl Tóthfalusi György is utasított arra, - és itt mintha friss emlékezetből történne, egymás után minden átmenet nélkül hét céget sorol fel Balogh Zsolt- hogy az F.F.V.D., a Sygma, Soda, Zeus, Well, HRK és Kornus szerződéseit írjam alá". Tehát itt azt állítja 2010. február 24-én, hogy arra lett utasítva, hogy ezen szerződéseket 2008. nyarán írja alá. (Hivatkozás 64. kötet 41.745. oldal).

Az F.F.V.D. Bt.-vel kapcsolatban elmondom, hogy a 2010. július 8. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyv ezzel szemben a következőket tartalmazza: Az eljáró ügyész gondolom a február 24-ei kijelentés kapcsán kérdez a IV. r. vádlottól:" Mit tud az F.F.V.D. Bt.-ről. Gyanúsított: Csak listán láttam. Nem tudok róla semmit. Azt tudom elmondani, hogy 2008. nyarán kialakult Regőczi és közöttem egy olyan testbeszéd, hogy velem ugyan nem közölték, hogy miért van olyan sok kommunikációs szerződésük, ezért én visszatartottam aláírás nélkül a Regőczi szerződéseit és vártam mi lesz a reakció". Az előzőekben elmondottakkal szemben itt azt állítja a IV.r. vádlott, hogy „ Regőczi nem keresett engem, de egy-két alkalommal H. É. jött oda hozzám, hogy miért nincs aláírva egy-egy szerződés. De nem emlékszem pontosan, hogy melyik szerződésről volt szó". ( 64. kötet 41.833. oldal). A vádirat I/A. pont 2.a) pontja foglalkozik az F.F.V.D. Bt. ügyeivel, amelynek kapcsán Balogh úr 2010. február 24-én azt mondta, hogy arra lett utasítva, hogy ezeket a szerződéseket írja alá. A vádiratban szereplő szerződések időpontjai: a vádiratban nevesített első szerződés időpontja 2007. április 27., tárgya mosolyellenőrök bevetése. Balogh Zsolt 2007. április 18. napján került a BKV-hoz a beruházási igazgatóság irodavezető csoportvezetőjeként. Horváth Éva ekkor még a korábban kifejtettek szerint nem volt munkaviszonyban a fővárosi önkormányzatnál. Az említett vádpont alatt szereplő második szerződés időpontja 2007. augusztus 23., tárgya sulikezdés elnevezésű rendezvény. Ekkor Balogh Zsolt beruházási főosztályvezető volt, H. É. még nem állt a fővárosi önkormányzattal semmilyen jogviszonyban. A harmadik szerződés, ami egyébként 2007. november 14-én köttetett, itt nem közvetlenül az F.F.V.D. Bt. az érintett, de ő is meg van említve a vádpont kapcsán, Balogh Zsolt ekkor műszaki vezérigazgató helyettes, H. É. még ekkor sem volt semmilyen jogviszonyban a fővárosi önkormányzattal. Megállapítható tehát, hogy mind a három szerződés aláírására azelőtt került sor, hogy Horváth Éva megbízást kötött volna a fővárosi önkormányzattal és elkezdte volna segíteni a kabinet munkáját. Ennél lényegesebb azonban az a kérdés, hogy milyen listán látta, láthatta Balogh Zsolt az F.F.V.D. Bt. nevét. Hiszen ezekből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az F.F.V.D. Bt.-vel kötött szerződésekre nem 2008. nyarán és a megbízott vezérigazgatói kinevezése után került sor, hanem ezek a szerződések 2007-ben köttettek. Milyen listán láthatta ezeket Balogh Zsolt? Mi alapján állíthatta, hogy ő utasítva lett ezen szerződések megkötésére? Még egyszer mondom, amelyekkel semmilyen kapcsolata nem volt.

Vision Consulting kapcsán tett kijelentés. Itt utalok arra, hogy ez már nem az első alkalom, hogy bekerül a jegyzőkönyvbe a lista kifejezés. Ugyanúgy, ahogy az a kvázi elszólás sem csak itt olvasható, hogy az egyes szerződések szükségességét vagy indokoltságát a lista tartalma alapján döntötte el, így a 2011. március 29. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: „2010. február 24-ei kihallgatásom alkalmával mutattak nekem egy listát, ahol fel volt tüntetve a Vision Consultinggal kötött szerződés is és mivel láttam, hogy mire kötötték a szerződést, ezért tudtam azt a kijelentést tenni a vallomásom során, hogy arra a szerződésre nem volt szüksége a BKV­ nak". (Hivatkozás a 64. kötet 42.083. oldal).

De mégiscsak a legérdekesebb a Well Kft.-vel kapcsolatos kijelentés. Hiszen evvel kapcsolatban is azt fogalmazza meg Balogh Zsolt február 24-én, hogy ő utasítva lett arra, hogy a Well Kft.-vel való szerződéseket írja alá megbízott vezérigazgatóként. A vádirat I/A. pont 1.a) pontja 5 db a BKV és a Well Reklám és PR Ügynökség Kft. között létrejött szerződést nevesít. Az első megkötésének dátuma 2006. március 1., 2006. március 1-én Balogh Zsolt még nem dolgozott a BKV-nál, sem L. O., sem H. É. nem dolgozott a fővárosi önkormányzatnál, én nem voltam még főpolgármester helyettes. A második szerződés megkötésének dátuma 2006. december 1., Balogh Zsolt még nem dolgozott a BKV Zrt.-nél, sem L. Ottó, sem H. É. nem dolgozott a fővárosi önkormányzatnál, én még nem voltam főpolgármester helyettes. A harmadik szerződés megkötésének dátuma 2007. február 21., Balogh Zsolt még nem dolgozott ekkor a BKV Zrt.-nél. A negyedik szerződés dátuma 2007. április 2., Balogh Zsolt csak 2007. április 18. napjától állt munkaviszonyban a BKV-nál. Egyébként az ötödik szerződés 2007. december 5-én köttetett, ekkor a IV.r. vádlott még nem volt megbízott vezérigazgató, illetve az időpont is eltér 2008. nyarától. Az egyes szerződéseket részletesen megvizsgálva tehát pontosan látható, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak itt is a nyilvánvaló tényeknek mondanak ellent. Amire úgy vélem egyedüli magyarázatként csak a IV. r. vádlott tárgyaláson tett vallomásában hivatkozott körülmények szolgálhatnak.

Ismételten visszatérnék az I/A. vádpont 2.a) pontjának i) alpontjára, amely az F.F.V.D. Bt. által lebonyolított gyermeknapi rendezvény, valamint az arra tekintettel igénybe vett mosolyellenőrök kapcsán a következőket rögzíti: Bár a rendezvények megtartásra kerültek, azok a veszteségesen működő BKV Zrt. üzemszerű működése szempontjából szükségtelenek voltak. Amint azt az írásbeli vallomásomban kifejtettem, nem vagyok kommunikációs, marketing szakember. A gazdasági életben általam tapasztaltak alapján azonban bátran mondhatom, hogy egy cég hatékony működéséhez az üzemszerű működés önmagában soha, így 2007-ben sem volt és jelenleg 2012-ben sem elegendő. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a BKK, azaz a Budapesti Közlekedési Központ az Európai Mobilitás héten 2012. szeptember 19. napján Hajózás Napja elnevezésű rendezvényt tartott, melynek célja az volt, hogy a BKK a gyermekek körében népszerűsítse a dunai hajójáratokat. Hozzáteszem ez a hivatkozott rendezvény természetesen csak egy volt a meghirdetett sok-sok program közül. A rendezvény internetes honlapján olvasható beszámolóból az is pontosan kiderül, hogy a BKK ezen rendezvényén közel száz általános iskolás vett részt. Ezt a különleges hajóutat, melynek során megismertették a gyermekekkel a közösségi közlekedésnek ezt a vízi ágazatát is, természetesen édesapaként én magam is rendkívül fontosnak tartom. A BKK a hajózás élményén felül minden egyes gyermeket megajándékozott egy táskával, amely különböző a BKK-t népszerűsítő tárgyakat rejtett, amelyeket itt most szeretnék bemutatni. Elöljáróban mielőtt a Tisztelt Vádhatóság félreértelmezné, szeretném leszögezni, hogy mindez nem egy BKK-val szembeni bejelentés, hanem ez az én védekezésem. Az első tárgy egy strandlabda, én azt nem tudom megítélni és nem is kívánom, hogy a BKK üzemszerű működéséhez erre szükség volt-e vagy sem. A második lila színű lufik BKK-s felirattal. Itt sem szeretnék véleményt nyilvánítani az üzemszerű működés szempontjából. A harmadik, egy kerámiapohár, szintén BKK felirattal. A negyedik egy láthatósági mellény. Valamennyi gyermek ebben a csomagban kapott egy pólót is. Sőt egy szemüvegtörlőt, amin a BKK logója látható és az M2-es metróvonalat népszerűsítő felirat, ugyebár szakmailag csak egy vélemény lehet, hiszen a BKV nincs monopolhelyzetben, de az minden esetre érdekes, hogy a 2-es metróvonalat népszerűsítik ezen a szemüvegtörlőn. A következő tárgy egy BKK logóval ellátott irattömb. A következő maga ez a vászontáska, ami szintén ugyanezzel a lila színnel, BKK logóval van ellátva. Ezen kívül még kisebb szóróajándékok, matricák és naptárak szerepeltek a csomagban.

Tanács elnöke jegyzőkönyvezteti, hogy Hagyó Miklós I.r. vádlott egyenként felmutatja az általa hivatkozott tárgyakat.

 

Hagyó Miklós I.r . vádlott:

Kérdésként felmerül, ha a BKK 2012-es tevékenységéhez az üzemszerű működés biztosításán felül szükséges és indokolt volt egy ilyen rendezvény megtartása, mármint általános iskolás gyermekeket hajóztatni a Dunán, valamint ajándék tárgyak elkészítése és átadása részükre, akkor hogyan lehetséges az, hogy a fentiekkel egyező jellegű kommunikációs és marketing szerződések 2007-ben pedig szükségtelenek és indokolatlanok voltak. Mi a különbség a mosolyellenőr vagy egy BKK feliratot tartalmazó strandlabda között?

 

Tanács elnökének kérdésére IV. r. vádlott:

Nincs észrevételem.

 

Tanács elnökének kérdésére III. r. vádlott:

Most nem szeretnék észrevételt tenni. Egyéb észrevétel sem volt.

Tanács elnöke ismerteti a nyomozati iratok 64. kötet 42.161-42.201. oldalairól a 2010. március 23. napján készült fényképről történő felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyvet, a fényképtablókat, illetve az ezekhez kapcsolódó hivatalos feljegyzést.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének észrevétele:

Csak azt szeretném leszögezni, hogy a IV. r. vádlott által felismert személyek egyike sem azonos T. K. tanúval.

 

Tanács elnökének kérdése után a jogosultak egyéb észrevételt nem kívántak tenni, további ismertetést nem kértek.