Vádbeszéd - Első nap

I. Általános rész

 

1. Bevezetés

 

Több mint 3 évvel a vádemelés és a tárgyalás megkezdése után, több mint 100 tárgyalási nap után végre eljutottunk odáig, hogy a vád és a védelem is összefüggően kifejtheti álláspontját az ügyről, a bizonyítékokról, a vádlottak bűnösségéről vagy ártatlanságáról. Az időtartam és a tárgyalási napok száma is jelzi, mekkora ügyről van szó. A mekkora szóval azonban nem csak méreteket akarom jelezni, hanem a jelentőséget is. Biztos vagyok benne, hogy bármi lesz is majd a bíróság ítélete, az jó pár évig hivatkozási pont lesz a feljelentések elbírálásában, a későbbi perbeszédekben vagy a nyomozást megszüntető határozatok indokolásában.

 

A vád ugyanis olyan magatartásformákat, olyan cselekménysorozatot kíván büntetendőnek ítélni, amelyek nem egyediek, sőt, kimondottan elterjedtnek, gyakorinak tűnnek az állami és a gazdasági szféra határmezsgyéin. Nem Hagyó Miklós és társai voltak az elsők, és nem is ők az utolsók, akik régi és új módszereket kerestek és kombináltak arra, hogy közösségi erőforrásokat saját céljaikra fordítsanak, közpénzeket fals szerződésekkel saját javukra térítsenek el. Ők csak egy szintet jelentenek, amire 2007-ben felléptek, és ahol viszonylag rövid ideig tartózkodtak. Az eljárás végén megszülető ítélet azt mutatja meg, hogy a 2007-es közpénzeltérítési módszerekre lehet-e a jövőben is építeni, kell-e reálisan aggódnia 2007 után, ma  vagy  holnap  annak,  aki  tanácsadói  szerződésekre  alapított  megfoghatatlan, dokumentálatlan teljesítésekre, vagy kétséges, szándékosan homályos értékű kommunikációs és marketing szolgáltatásokra alapozva kívánja a közpénzeket megcsapolni.

 

Rögtön az elején le szeretném szögezni, hogy alapvetően téves képet kaphat az, aki pusztán a vádirat jogi minősítése alapján a vádlottak cselekményét egyszerű vagyon elleni bűncselekménynek látja. Hiszen joggal vetődik fel a kérdés minden egyes vádpont láttán, hogy ennek vagy annak az ügyletnek mi értelme volt, miért szegte meg a vagyonkezelői kötelezettségét a BKV-nak ez vagy az a vezetője. Miért fizetett a BKV milliókat használhatatlan, a fiókba tett tanulmányokért, szociológiai kutatásokért, egysoros képaláírásokért, nyom nélküli szóbeli tanácsokért, miért támogatott művészfilmet vagy úszóiskolát, miért íratta össze 20 millióért a fénymásolóit. Minden ügylet mögött volt racionális cél és érdek. A valós célt, érdeket azonban csak néhány esetben lehet kétséget kizáróan bizonyítani.

 

Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ez az ügy nem céltalan, motívum nélküli hűtlen kezelésről szól. Minden cselekmény olyan, amit a közvélemény korrupciónak minősítene, mert még ha nem is képes az ügylet mögé látni és konkrét célját azonosítani, azt azért felismeri, hogy nem l’art pour l’art kötelességszegésekről van szó, hanem arról, hogy a vagyoni hátrány összege kijut a BKV-ból, elindul egy csatornán és eljut valakinek a zsebéig. A büntetőeljárásnak, az ügyészségnek, a bíróságnak azonban ez a tudat nem elég. Ha nem lehet feltárni, vagy nem lehet bizonyítani, hogy a vállalat pénze milyen csatornákon, hová jut el, és ezért milyen ellenszolgáltatásra lehet számítani a zseb tulajdonosától, csak hűtlen kezelésben, mintegy maradék bűncselekményben lehet felelősségre vonni az ügyletről döntő és a közreműködő személyeket, még akkor is, ha a nyilvánvalóan rosszul járó BKV mellett más cégek nyilvánvalóan nagyon jól jártak.

 

Ebben az ügyben legtöbbször sajnos nem lehetett bizonyítani az ügyletek célját, noha sejtéseink lehetnek. Ha egyes esetekben meg is lehetett fogalmazni, hogy kinek jutott a pénzből,  az  sem  feltétlenül  minősül  a  Btk.  értelmében  vett  vesztegetés  bűntettének.  A

 

vádpontok közül csak egyetlen esetben lett egyértelmű, hogy hová érkezett meg egy nagyobb összeg, ebben az esetben viszont a pénz forrása nem volt felderíthető.

 

Mindezekre figyelemmel perbeszédemet erre a maradék bűncselekményre, a hűtlen kezelés bizonyítására kell kihegyeznem.

 

A vádirat többé-kevésbé kronologikus sorrendben tartalmazza a vádpontokat, néhány jelentősebbnek gondolt vagy témában egyértelműen kilógó vádpont viszont az időrendtől függetlenül a vád végére került. Ez a sorrend viszont nem teszi lehetővé a perbeszéd logikus felépítését,  ezért  az  egyes  vádpontokat  nem  a  vádirat  rendjében  veszem  sorra.  A hűtlen kezelés tényállási elemeinek a BKV-nál történt megvalósítására, a felhasznált bizonyítékok rendszerére és az eljárás törvényességének értékelésére vonatkozó általános rész után a bűnszervezettel  kívánok foglalkozni,  majd  ezt követően jöhetnek  az  egyes  vádpontok  az alábbi csoportosításban:

– Elsőként a nem az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatósághoz köthető vádpontokkal kívánok foglalkozni, ezen belül is a bűnszervezet vezetőjéhez, Hagyó Miklós I. rendű vádlotthoz közvetlenül köthető vádpontokkal, az AAM Zrt. szerződéseihez, a C.C. SOft Kft. által megvalósított szentendrei utastájékoztató projekthez köthető vádpontokkal, és a kétszer

15 millió forintos vesztegetésre vonatkozó vádpontokkal, továbbá a vezérigazgatói jogkörben megkötött szerződésekre vonatkozó vádpontokkal: a takarítási szerződéssel, valamint a fénymásoló-állomány felmérésére irányuló szerződéssel.

–  Második  csoportban  a  Kabinet  Igazgatóság,  illetve  az  SZMSZ  változást  követően  az

Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződései következnek, végezetül

– A harmadik csoportban a munkaügyi jellegű vádpontokkal, a végkielégítések és Sz..Sz..E..   vádpontjai   mellett   M..H..É..   fiktív   foglalkoztatására vonatkozó vádponttal kívánom a perbeszédet befejezni.

 

2. Hűtlen kezelés elméleti megalapozása a BKV ügyben

 

Kezdetnek szeretném általános jelleggel felvázolni, hogy a BKV vonatkozásában – aminek valóban vannak speciális jellemzői – a hűtlen kezelés tényállási elemei hogyan valósíthatók meg, és a bizonyítás során milyen tényekre, körülményekre kell figyelni.

 

 

 

2.1 Elkövetési tárgy

A hűtlen kezelés elkövetésének tárgya az idegen vagyon, amit az elkövető kezelésére bíztak. Az, hogy a BKV vagyona a BKV vezetői számára idegen, nem kérdéses. Az viszont, hogy ezt a vagyont kinek a kezelésére bízták, és milyen normákon alapul a vagyonkezelési kötelezettség, és konkrétan kiket terhel ez a kötelezettség, már alaposabb kifejtést igényel.

 

A BKV esetében vagyonkezelési szabályokat több jogforrás is tartalmaz. Legmagasabb szintű rendelkezés a gazdasági társaságokról szóló törvény, a Gt. 30.§ (2) bekezdése írja elő, hogy a vezető tisztségviselők a tőlük általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek a társaság ügyvezetését ellátni. E szabály alapján azok a vádlottak, akik BKV szervezetén belül vezető tisztségviselők voltak, A..A.. és B..Zs.., vezérigazgatói megbízatásuk idejében egyértelműen vagyonkezelési kötelezettséget láttak el a BKV vagyona tekintetében.

 

A Gt. ezen általános szabályai természetesen a társaság szervezetét, működését és gazdálkodását   szabályozó   dokumentumokban   is   megjelennek.   Egy   olyan   méretű   és

 

komplexitású  szervezetben,  mint  a  BKV,  számos  alacsonyabb  szintű  szabályzat,  utasítás szabja  meg  a  vállalat  alacsonyabb  beosztású  vezetőinek,  hogy  milyen  területen,  milyen szinten jogosultak és kötelesek dönteni, és döntéseiket milyen feltételekre kell alapítaniuk.

 

A társaság legmagasabb szintű ilyen jellegű okirata a BKV Zrt. alapító okirata, amely közvetlenül  a  Gt.  rendelkezései  alapján  határozza  meg  a  legfontosabb  hatásköröket,  a Fővárosi Önkormányzat mint alapító jogait, a BKV szervezetének alapjait.

 

Az SZMSZ – amellett, hogy ebben is rögzítésre kerül a tevékenység üzletszerű folytatása és a gazdálkodás önállósága – tovább részletezi a társaság egyes szerveinek feladatait, és az Ügyrenddel együtt a tevékenységi körök szerint részletesen leírja a felelősségi köröket, az egyes szakterületek és vezetőik hatáskörébe tartozó ügyeket.

 

Azt, hogy a vállalat milyen beosztású dolgozója, milyen értékhatárig vállalhat kötelezettséget, a BKV Aláírási Szabályzata határozza meg, tehát vagyonkezelési megbízás, illetve kötelezettség nem feltétlenül csak vezető tisztségviselőket terhelhet, az megfelelő módon alsóbb szintre is delegálható. A kötelezettségvállalási jogkör átruházása természetesen az ezzel járó felelősség átruházását is jelenti, tehát a BKV alsóbb szintű, nem vezető tisztségviselőinek felelőssége keletkezik arra, hogy a vezető tisztségviselőktől kapott jogkört maguk is a tőlük elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján lássák el.

 

Az SZMSZ, az Ügyrend és az Aláírási Szabályzat együttesen kijelölik azokat a vezetőket, akik adott típusú ügyben, meghatározott értékhatárig érdemi intézkedéseket tehetnek, a BKV nevében eljárhatnak és kötelezettséget vállalhatnak. A döntési jogkör leadása, az alsóbb szintű vezetők felhatalmazása arra, hogy a vállalat nevében kötelezettséget vállaljanak, az érintett vezetők vonatkozásában vagyonkezelési kötelezettséget keletkeztet. Az eljárás során a bizonyítékokból, a terhelti- és tanúvallomásokból kiderült, hogy ezek a belső szabályok beépültek a vállalati gyakorlatba, a vállalat dolgozói azokat rutinszerűen követték.

 

Mindezek értelmében a BKV vagyonának gondos kezelésének kötelezettsége a vezérigazgatókon kívül az Aláírási Szabályzatban megjelölt beosztású személyeket is terhelte, így az SZMSZ-ben és az Ügyrendben megjelölt feladatköreikben ők is megvalósíthatták tettesként a kötelesség megszegését.

 

 

 

2.2 Az elkövetési magatartás

A hűtlen kezelés elkövetési magatartása a vagyonkezelési kötelesség megszegése. A vád tárgyává tett cselekmények döntő része – néhány kivétellel – olyan ügyletekre vonatkozik, ahol már a szerződés megkötése is eleve szükségtelennek volt. A kötelesség megszegése tehát jelen  ügyben  a  szükségtelen,  illetve  előnytelen  szerződések  megkötését  jelenti,  ezért elsősorban azt kell értelmezni, hogy általában egy cég szempontjából, illetve konkrétan a BKV szempontjából mit jelent a szükségtelenség, és annak milyen ismérvei vannak.

 

Azt, hogy egy gazdasági társaság vagyonának kezelése pontosan milyen kötelezettségeket takar, illetve a társaság nevében kötött ügylet mennyiben szükséges vagy szükségtelen a társaság gazdálkodása szempontjából, a gazdálkodását szabályozó normák alapján lehet megállapítani. A gazdálkodási kötelezettség tartalmát az általános törvényi előírások és az adott  társaságra  vonatkozó  speciális  szabályozók  (pl.  az  alapító  okirat)  alapján  lehet

 

meghatározni. Ezért a vagyonkezelési kötelezettség tartalmának meghatározásához ki kell térnem a BKV gazdálkodását szabályozó általános és speciális normákra.

 

2.2.1 A BKV gazdálkodásának általános szabályai

A BKV mint gazdasági társaság a Fővárosi Közgyűlés 1995-ös határozata alapján jött létre,

illetve alakult át a korábbi Budapesti Közlekedési Vállalatból, a régi (1988. évi) Gt. rendelkezései alapján, egyszemélyes részvénytársasági formában. A BKV Rt., majd Zrt. működési formáját illetően lényeges változás nem történt, az gazdasági társaságként működik, vagyis a létezésére és működésére vonatkozó elsődleges és legfontosabb jogszabály a vádbeli időszakban az akkor hatályos, gazdasági társaságokról szóló törvény, a 2006. évi IV. törvény volt.

 

A Gt. értelmében a gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására hozzák létre (Gt. 3.§). A gyakorlat értelmezése (Gt. kommentár) szerint üzletszerű a tevékenység,  ha  azt  nyereség  és  jövedelemszerzésre  irányuló  célzattal,  rendszeresen,  a társaság, illetve azok tagjai saját kockázatukra folytatják. A Gt. ezen rendelkezéséből következik, hogy a gazdasági társaság tevékenységének mindenképpen nyereséget és jövedelemszerzést kell céloznia. A társaság gazdasági eredményességének követelményétől eltérni semmilyen okból nem lehet, ezt biztosítja a Gt.9.§-a: a társasági szerződés tartalmát szabadon lehet megállapítani, azonban törvényi felhatalmazás nélkül a Gt. rendelkezéseitől nem lehet eltérni. A sikeres üzleti tevékenység folytatása olyan, a piacgazdaság alapját képező követelmény, amelyet – a piac szereplőinek védelme érdekében – a büntető anyagi jogszabályok is biztosítanak, a gazdasági társaságok szándékosan veszteséges üzleti tevékenységét a Btk. is büntetni rendeli. A társasági szerződésbe is csak olyan egyéb rendelkezéseket lehet belefoglalni, amik nem állnak ellentétben a társasági jog általános rendeltetésével, vagy az adott társasági formára vonatkozó szabályozás céljával.

 

A BKV vezetésének tehát elsődlegesen a vállalat gazdasági eredményessége érdekében kellett működnie, mely kötelezettséget konkrétan a vezető tisztségviselőknek címezve a Gt. 30.§-a írta elő: a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek eljárni. Ettől a szabálytól a BKV Zrt, azon, korántsem szokatlan jellemzője miatt, hogy egyszemélyes gazdasági társaság, van kivétel: amennyiben az egyedüli részvényes, azaz a Fővárosi Önkormányzat   írásban   utasítást   ad   a   vezető   tisztségviselőnek,   akkor   azt   a   vezető tisztségviselő köteles végrehajtani, de mentesül a 30.§-ban írt kötelezettség alól (Gt. 22.§ (4)).

 

A gazdálkodással kapcsolatos kötelezettségeket belső szabályok is megszabtak a vállalat dolgozóinak, azok egyrészt a Gt.-ben előírt gondos, a társasági érdek elsődlegességén alapuló gazdálkodást konkretizálták, másrészt a gondos gazdálkodást igyekeztek volna formailag is garantálni:

- BKV Zrt. Gazdasági rendje (9/VU/2005. és 6/VU/2006. Vezérigazgatói Utasítás) egyes területekhez kötődően az ésszerű gazdálkodást konkretizálta, pl. a humán erőforrás gazdálkodás során a gazdálkodó egységek feladata volt a társasági érdeknek megfelelő munkaügyi és személyügyi tevékenységek végrehajtása, foglalkoztatáspolitikai irányelv volt a nyugdíjazások támogatása, valamint a bérgazdálkodás során cél volt az arányos bérezés, és az indokolatlan bérkiáramlás megakadályozása; a beruházásokkal kapcsolatban előírás volt a beruházási igények alapos előkészítése, részletes műszaki diszpozíció és gazdaságossági számítás készítése. Ezzel összhangban a BKV Zrt. Etikai és Viselkedési Kódexe is az ésszerű gazdálkodás követelményének megfelelő munkavállalói magatartást írt elő.

 

- az ésszerű gazdálkodást formalizált eljárásrend kialakításával szolgálta a Gazdasági Rend azon előírása, hogy a beszerzések során a szakterületek megrendeléseiket és lehívásaikat csak a Közbeszerzési és Versenyeztetési Szabályzat alkalmazásával megkötött szerződések alapján végezhették, a pénzgazdálkodás során szerződéses illetve megrendelési háttér hiányában a kifizetések megtagadhatók voltak. Maga a Közbeszerzési és Versenyeztetési Szabályzat is azt volt hivatott biztosítani, hogy – a valóban kis értékű beszerzéstől eltekintve – a BKV nevében a munkavállalói csak előre meghatározott formájú eljárásban vállalhassanak kötelezettséget.

 

Az ésszerű, sikerorientált gazdálkodás tehát általános kötelezettség, ami minden gazdasági társaság vezetőjére így a BKV vezetőire is vonatkozik, de a BKV már említett speciális helyzete, gazdálkodásának csak a BKV-ra jellemző tulajdonságai befolyásolják-e ezt az általános kötelezettséget bármilyen irányban, azaz levonnak-e belőle, könnyebb-e a vezetők helyzete, vagy esetleg többletkötelezettségeik is vannak? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához először meg kell vizsgálni a BKV gazdálkodásának speciális jellemzőit.

 

2.2.2 BKV gazdálkodásának speciális jellemzői

Ilyen speciális jellemző, hogy

–    a BKV szolgáltatása egyben közfeladat is, amit kötelezően el kell látni.

–    fő szolgáltatásának egyetlen megrendelője saját tulajdonosa, a tulajdonos és a társaság közötti kapcsolatot ezért nem csak a Gt. szabályozta, hanem a közöttük kötött szolgáltatási szerződés is; valamint

–    a  BKV  szolgáltatásainak  az  utazóközönség  felé  kiszámlázható  árát  jogszabály határozza meg;

 

– (a BKV szolgáltatása egyben közfeladat is, amit kötelezően el kell látni)

Visszatérő hivatkozási pont a vádlottak különböző észrevételeiben, hogy a BKV Zrt. nem egyszerű gazdasági szereplő, szolgáltató, hanem olyan cég, ami közfeladatot lát el, gazdálkodását ezért speciálissá teszi, hogy a közösségi közlekedés biztosításának olyan társadalmi haszna van, ami ellensúlyozza, sőt felülírja a szűk értelemben vett nyereségességi szempontokat. Ez az érvelés csak részben igaz, addig érvényes, hogy a közösségi közlekedés biztosításának olyan társadalmi haszna van, amit meg kell fizetni. A vádlotti védekezésekben az sikkad el, hogy ezt az árat nem egy gazdasági társasággal kell megfizettetni, és hogy ez a szempont az ő Gt. szerinti felelősségüket nem érinti. A közszolgáltatás biztosítása ugyanis nem  egy  cégnek  a  kötelessége,  a  törvényi  kötelezésnek  nem  egy  gazdasági  társaság  a címzettje, hanem az önkormányzat. Erre a célra az önkormányzat hozhat létre gazdasági társaságot, azonban ennek a gazdasági társaságnak is a Gt. szerint kell működnie: ésszerűen kell gazdálkodnia és eredményes működésre kell törekednie.

 

A Gt. említett követelménye alól egy esetben lehet kivételt találni, az akkor hatályos államháztartási törvény (1992. évi XXXVIII. tv.) 96/A.§-ának (7) bekezdése alapján a kifejezetten a közszolgáltatás nyújtására kötelezett alapító által a közszolgáltatás nyújtására létrehozott egyszemélyes gazdasági társaság vezető tisztségviselője mentesül a fenti követelmény alól, ha az alapító képviselője közvetlenül ad szakmai utasítást a közszolgáltatás ellátása érdekében. Ha az alapító a saját ügyrendjének megfelelő formában nem ad ilyen utasítást, a vezető tisztségviselő nem mentesül felelőssége alól.

 

A Fővárosi Önkormányzat közszolgáltatási kötelezettsége a BKV Zrt. alapító okiratában is leképződött, annak a 10.16 pontjában. Kétségtelen tehát, hogy a normarendszer kettős, egymással látszólag nem összeegyeztethető követelményrendszert fogalmazott meg: az eredményes gazdálkodás követelményét és a közfeladat ellátásának követelményét. A két

 

követelmény azonban nem egyenrangú, a közfeladat ellátása nem enyhít a vezető tisztségviselők azon általános kötelezettségén, hogy az ő feladatuk a BKV eredményes működtetése volt.

 

– A BKV gazdálkodásának speciális vonása az a tény is, hogy fő szolgáltatásának egyetlen megrendelője saját tulajdonosa:  a  BKV  Zrt. eredményes  gazdálkodását,  gazdasági társaságként elérhető bevételének túlnyomó részét a közösségi közlekedés Budapesten történő biztosítása alapozta meg, amit a szolgáltatás megrendelőjének, a Fővárosi Önkormányzatnak a 2004-ben kötött szolgáltatási szerződéssel értékesített. A szolgáltatási szerződés rendelkezései koherensen tükrözik a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokat és a BKV szolgáltatásából adódó speciális helyzetet: a szerződés szerint a BKV nem lehetett volna sem veszteséges, sem alulfinanszírozott, mivel a saját bevétellel nem fedezett ráfordításait a Fővárosnak, mint megrendelőnek kompenzálnia kellett volna, sőt a BKV által számított kompenzációigénybe méltányos nyereség is beszámítható lett volna. A Főváros által elismert kompenzáció igény meg nem fizetéséhez a szolgáltatási szerződés még szankciót is rendelt, a közszolgáltatási kötelezettség részleges vagy teljes eltörlését. A szolgáltatási szerződésből tehát kiolvasható, hogy bármennyire is összefonódik a szolgáltató és a megrendelő személye, két eltérő érdekű jogi személyről van szó: a szerződés szerint akár az is előfordulhatna, hogy az egyik fél nem, vagy csak lényegesen különböző feltételekkel kíván újból szerződésre lépni a másik féllel. Az a körülmény tehát, hogy a szolgáltatásokat a BKV-tól saját tulajdonosa rendeli meg, nem hozza a megrendelőt kivételezett helyzetbe, nem eredményezi, hogy BKV- nak mint szolgáltatónak a megrendeléseket feltétlenül, a szolgáltatás díjának megfizettetése nélkül teljesítenie kellene.

 

– Végül a BKV gazdálkodását speciálissá tett az is, hogy a BKV szolgáltatásainak az utazóközönség felé kiszámlázható árát jogszabály határozza meg. A vádbeli időszakban a BKV jegy- és bérletárait Főv. Közgy. rendeletek állapították meg, és a jegyár-bevételeken túl a BKV fogyasztói árkiegészítést is kapott. A BKV jegyárbevételeit és az állami árkiegészítés mértékét tehát valóban jogszabály szabályozta-korlátozta, a társaság közvetlen bevételeinek alakulására tehát a vezetőknek valóban csak korlátozott befolyása volt. Az eredményes működés biztosítása ilyen körülmények között csak ésszerű, takarékos gazdálkodás kialakításával, a pazarló, hasznot közvetve sem hajtó kiadások, ügyletek mellőzésével lett volna elérhető.

 

 

 

2.3 A kötelesség megszegése

A gazdaságilag sikeres működésre törekvés általános célja nem jelenti azt, hogy a tevékenységnek szükségszerűen profitot kell eredményeznie, ez nyilvánvalóan a társaságtól független gazdasági környezet függvénye is, továbbá egyes gazdasági döntések mögött lehet olyan szándék is, ami nem közvetlenül a profitszerzésre irányul, de a társaság gazdasági helyzetének javítását célozza, és közvetve járul hozzá a nyereség és jövedelem szerzéséhez. (Ilyen lehet pl. a kutatás és fejlesztés, alapkutatások támogatása, vagy akár a cég imázsának javítását célzó kommunikációs kampány is.) A rendelkezésre álló erőforrásokat azonban mindenképpen úgy kell hasznosítani, hogy azok gazdasági szempontból a társaság eredményességét segítsék elő, illetve a veszteséget minimalizálják. Ha egyes ügyletek létrehozása során ettől eltérő szempontok érvényesültek, felveti azok szükségtelenségének lehetőségét.

 

Mint látható volt, a közszolgálati feladat ellátása sem írhatja felül az ésszerű gazdálkodás követelményét. A BKV vezetésének tehát elsődlegesen a vállalat gazdasági eredményessége

 

érdekében kellett működnie, a közfeladat maradéktalan ellátása, mint célkitűzés – amire a törvény  az  önkormányzatot,  és  nem  az  általa  alapított  társaságot  kötelezi  –  a  gazdasági társaság vezetése szempontjából másodlagos.

 

A szükségtelen, előnytelen ügylet, szerződés tehát olyan ügylet, amelynek létrehozása, megkötése nem a társaság eredményes gazdálkodásának céljával történt, és a céltól függetlenül, mintegy véletlenül sem járul hozzá a társaság eredményes, üzleti sikerre irányuló gazdálkodásához. Az eredményes gazdálkodás célját sem a közszolgálati feladat teljesítése, sem a megrendelő nevében fellépő személy informális, nem a tulajdonosi döntéshozatalnak megfelelő módon közölt igénye nem helyettesíti. A kötelesség megszegését jelen ügyben tehát a szükségtelen szerződések megkötése, illetve az ilyen szerződések alapján részben, egészben vagy egyáltalán nem teljesített szolgáltatások leigazolása jelenti.

 

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a társaság érdekeinek elsődlegessége és az eredményes gazdálkodásra törekvés tartalmi kötelezettség, ami akkor is sérülhetett, ha a BKV részéről eljáró személyek a gazdálkodás formális szabályait betartották. Visszatérő védekezése a vádlottaknak, hogy egy-egy ügylet a BKV szabályzatainak megfelelően zajlott le: pl. a szerződő céget közbeszerzési vagy versenyeztetési eljárásban választották ki, egy szerződés megkötésére irányuló előterjesztésen minden szükséges szignó rajta volt, vagy valamilyen munkaügyi juttatást törvényesnek kívántak beállítani arra hivatkozva, hogy a munkajog szabályai a munkavállaló javára megengedik az eltérést. Ezekre a formális szabályokra hivatkozások tartalmaznak részigazságot, csak éppen a tartalmat fedik el: hogy a formális szabályszerűség nem jelenti a gazdálkodási kötelezettség teljesítését. Hány vallomásban köszönt vissza az, hogy nem volt gond a szerződéskötéssel, mert a BKV Logisztikai Főosztályán tudták, hogy kit kell kihozni nyertesnek. Ennek az eljárásnak, a feltételeket céllal hajlítgató, rendszerint meghívásos beszerzéseknek több vádpont esetén nyoma van: az AAM Zrt. esetében e-mailekből lehet kiolvasni, hogy hogyan sikerült a kategóriákat úgy megválasztani, hogy a Hagyó Miklós kívánságából a BKV-hoz kerülő AAM mellett csak egy céget kelljen meghívni, az Anova Bt. esetében A..A.. és barátja, az Anova Bt. ügyvezetője levelezéséből látható, hogy bár volt formális versenyeztetés, nem volt kétséges, hogy a megbízást az Anova Bt. nyeri el.

 

A tartalmi kötelezettségből az is következik, hogy a formális szabályok megszegése nem jelenti feltétlenül a vagyonkezelési kötelezettség megszegését, ez azonban jele lehet annak, hogy az ügylet mögött valamilyen hátsó szándék húzódott, tehát azt a tartalmi szabálytalanság egy lehetséges indikátoraként kell kezelni. Ilyen pl. a szóbeli szerződéskötés. A polgári jog szabályai valóban lehetővé teszik a szóbeli szerződéskötést, és a BKV szabályzatai sem tiltották ezt közvetlenül, azonban a kötelezettségvállalással, a kettős aláírással, a számlák jogosságának  és  szerződés  szerinti  teljesülésének  ellenőrzésével  kapcsolatos  szabályok alapján gyakorlatilag nem lehetett volna írásba foglalás nélkül a BKV nevében kötelezettséget vállalni. Így a szóbeli szerződéskötés – bár önmagában még nem jelenti a vagyonkezelési kötelezettség megszegését – mindenképpen azt jelzi, hogy érdemes megvizsgálni, az írásbeliség hiánya nem valamilyen valós vagyonkezelési kötelezettségszegést leplez-e.

 

 

 

2.4 A vagyoni hátrány

A vagyoni hátrány a vádban szereplő esetekben jellemzően a szükségtelen szolgáltatásokért ténylegesen kifizetett összegeket jelenti, vagyis nem elmaradt haszonról, hanem a BKV vagyonának csökkenéséről van szó. A ténylegesen kifizetett összeg magában foglalja az adótartalmat is, ezért vagyoni hátrányként mindig a bruttó összeget kell figyelembe venni, akkor is, ha az ÁFA összegét a szolgáltatás vásárlója, a BKV utóbb visszaigényelheti, ez legfeljebb kármegtérülésként vehető figyelembe.

 

A BKV-s felsővezető vádlottak nem egyszer hivatkoztak arra, hogy vádbeli cselekményeiket nem magukban, a gazdasági folyamatokból kiragadottan kell szemlélni, hanem  a folyamatokba ágyazva, és így látható, hogy tevékenységük mekkora hasznot hozott a BKV- nak, a BKV strukturális átalakítása 10 milliárdos nagyságrendű megtakarítást eredményezett a működési költségekben. A büntetőjogi felelősség szempontjából azonban az egyes cselekményeket, az elkövetési magatartást és annak eredményét önmagában, a gazdálkodás során hozott egyéb döntések eredményeitől függetlenül kell vizsgálni. Nyilvánvaló, hogy egy nyereségesen működő cégtől is lehet lopni, sikkasztani, egy nyereséges cégnél is lehet szándékosan vagyoni hátrányt okozni, a vagyonkezelő büntetőjogi felelősségét tehát nem érinti, hogy a céget egyébként sikeresen, nyereségesen, vagy éppen a veszteséget csökkentve irányítja, ha elvesz a cég vagyonából, az akkor is bűncselekménnyel okozott kár, ha üzleti sikereivel annak sokszorosát termeli meg a cégnek.

 

R..M.. ebben a körben védekezésként hivatkozott arra is, hogy az általa vezetett Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság soha nem lépte túl az éves üzleti tervekben a részére rendelt költségkereteket. Ugyanúgy mint a nyereségesség kérdésében, a költségvetési keret betartása sem jelenti, hogy a kereten belül ne lehetne bűncselekményt elkövetni és vagyoni hátrányt okozni, a vagyonkezelő büntetőjogi felelősségét tehát az sem érinti, hogy a vagyon elleni bűncselekmény okozott-e a vagyonkezelőhöz rendelt költségkeretben túllépést.

 

Néhány esetben felmerül, hogy a szükségtelen ügylet kapcsán a BKV részesült olyan szolgáltatásban, ami a szerződött szolgáltatástól függetlenül hasznosként vagy hasznosíthatóként értékelhető. Minthogy a vagyonban okozott értékcsökkenés a BKV pénzállományából ténylegesen kifizetett, bruttó összeget jelenti, a minősítésnél a ténylegesen okozott vagyoncsökkenést kell figyelembe venni. Ehhez képest az a másodlagos, esetleg nem is kívánt haszon nem a kárt csökkenti, hanem a kár részleges megtérüléseként értelmezhető, ami a büntetéskiszabás körében értékelhető, azok tényleges hasznának megfelelően.

 

 

 

2.5 A bűnösség

A bűncselekmény alanyi oldalának megvalósulásához az elkövető tudatának természetesen át kell fognia a szerződéskötés, illetve a teljesítés szükségtelenségét, és szándékának legalább eshetőlegesen ki kell terjednie arra, hogy a szerződéskötéssel, teljesítésigazolással okozati összefüggésben a vagyoni hátrány is bekövetkezzen. Amennyiben az elkövetési magatartás a teljesítés leigazolása, azt is vizsgálni, illetve bizonyítani kell, hogy a teljesítés igazolójának tudattartalma  már  a  szerződés  szükségtelenségére  is  kiterjedt:  legalább  azokról körülményekről tudott, amelyek alapján a szerződéskötés szükségtelenségét fel kellett ismernie. Ha maga a szerződéskötés nem volt szükségtelen, vagy azt a teljesítés igazolója nem ismerhette fel, a teljesítés szükségtelenségéről, illetve annak felismerhetőségéről nem lehet szó. Ez azonban nem változtat azon, hogy egy egyébként szükséges szerződés teljesítése is lehet hibás vagy hiányos, tehát ilyen esetben is lehet a teljesítés igazolásakor mulasztást, kötelezettségszegést elkövetni.

 

A bűnösség kérdéskörében kell foglalkozni a társas elkövetői alakzatokkal. A társas elkövetés a  BKV  ügyben  szinte  főszabály,  mivel  a  vezérigazgató  aláírásán  kívül  minden  esetben legalább két cégjegyzésre jogosult aláírása szükséges az érvényes kötelezettségvállaláshoz, valamint a kifizetés teljesítéséhez szükség volt a teljesítés igazolására is. Az egyéni felelősség megállapítása érdekében ezért vizsgálni kell, hogy az egyes aláírók mire vállaltak felelősséget aláírásukkal, és az elkövetési magatartásuk kifejtésének időpontjában mit tudhattak a kifizetésig vezető folyamat többi szereplőjének tevékenységéről és szándékáról. Amennyiben az egyik aláíró csak az ügylet valamely járulékos körülményét – pl. a beszerzési eljárás szabályosságát, az ügylet jogi helytállóságát, a pénzügyi fedezet rendelkezésre állását – igazolja, és az ügylet érdemével nincs tisztában, a terhére kötelezettségszegés nem állapítható meg. Amennyiben mindkét aláíró tisztában van az ügy érdemével, annak bármilyen módon bűnös tartalmával, és az aláírás során szándékegységben járnak el, társtettesként vonhatók felelősségre.

 

Amennyiben a szerződés csak úgy jöhetett létre, hogy azt magasabb szintű vezető előzetesen engedélyezte, ha az ügy érdemével, annak bármilyen módon bűnös tartalmával tisztában volt, saját vagyonkezelési kötelezettségét maga is megszegte, amikor az ügyletet engedélyezte, és így a vagyoni hátrány okozásában a tényleges aláírókkal együtt, velük szándékegységben maga is részt vett, ezért ő is társtettesként vonható felelősségre.

 

A vagyonkezelési kötelezettség nem csak az ügyletek megkötése körében állt fenn, hanem a teljesítések igazolása során is. Amennyiben a teljesítés igazolója tudta, vagy a körülmények tudatában fel kellett ismernie, hogy az ügyletnek már a létrejötte is kötelezettségszegést valósított meg, akkor az ellenérték kifizetése érdekében a teljesítés igazolása is kötelezettségszegést valósít meg, függetlenül attól, hogy a teljesítés szerződésszerű-e. Ilyen esetben általában megállapítható, hogy a szerződés aláírójának tudnia kell, hogy a kifizetés érdekében egy jól behatárolható személyi kör valamely tagjának a teljesítést igazolni fogja, így – bár az elkövetési magatartások időben elkülönülnek – mégis arra kell következtetni, hogy az elkövetési magatartás időpontjában az aláíró és a teljesítést igazoló is tud a másik cselekményéről, ugyanazt az eredményt kívánják, tehát szándékegységben járnak el, ezért társtettesnek minősülnek. Ha az ügylet létrejöttének körülményei nem voltak, vagy nem lehettek ismertek a teljesítés igazolója előtt, önmagában kell vizsgálni, hogy a teljesítés igazolása  járt-e  valamilyen  kötelezettség  megszegésével  –  pl.  ellenőrizte-e  a  teljesítés igazolója a teljesítés megtörténtét. (Megalapozott védekezés lehet pl. a teljesítés igazolója részéről, hogy közvetlen főnöke arról tájékoztatta, hogy a teljesítés megtörtént, és utasította az igazolás aláírására).

 

 

 

2.6 Indikátorok

A  vádban  felsorolt  ügyletek  esetében  ezért  két  dolgot  kell  vizsgálni:  magát  a szükségtelenséget, az hogy milyen szándék, cél vezette a feleket, ezen belül is a BKV képviselőit az ügyletek megkötésekor, és a szándéktól függetlenül, milyen hatása volt az ügyletnek a BKV gazdálkodására. A szükségtelen, előnytelen ügyletek egyes körülményei nagyon jellemzőek, a szerződő partner kiválasztása, a szerződött szolgáltatás tárgya, a szerződéskötés körülményei, a teljesítés és a kifizetés körében olyan jelzők, indikátorok figyelhetők meg, amelyek az ügyletek szükségtelenségére utalnak. Ezeket az indikátorokat összegyűjtöttem és csoportosítottam.

 

Ha a szerződő partner kiválasztása körében vizsgálódunk, csalárd ügyletre utal, ha pl. előbb volt meg a szerződő fél, mint az, hogy milyen tevékenységre kívánják szerződtetni és a tevékenységet utólag határozták meg abból a célból, hogy legyen mire szerződést kötni. Az is gyanúra ad okot, ha a szerződő fél kiválasztása nem objektív alapon történt, a szerződő felet korábbi ismeretség, kapcsolat fűzte a BKV nevében eljáró személyhez, a szerződéskötést megelőző  versenyeztetést  manipulálták,  vagy  nem  is  volt  versenyeztetés  és  a  közvetlen

szerződéskötésnek nem adták okát. Még szélsőségesebb eset, ha a szerződő felet nem is a BKV választotta ki, a BKV vezetőinek meg volt határozva, kivel kell szerződést kötniük. Az sem a vagyonkezelési kötelezettség betartására utal, ha a BKV olyan féllel szerződött, amely a szolgáltatásra nem rendelkezett kapacitással vagy megfelelő szakismerettel, ezt a BKV előzetesen nem ellenőrizte, vagy a szerződéskötésre ennek ismeretében került sor.

 

Az egyes ügyletek csalárdságára, színlelt vagy leplezett voltára a szerződött szolgáltatás tárgyáról is lehet következtetni. A csalárd ügyletek egyik jellemzője, hogy a szerződött szolgáltatásra az igény általában az üzleti terven kívül, ötletszerűen merült fel, és nem történt meg annak felmérése, hogy a szolgáltatás BKV számára hajt-e hasznot, és az arányban áll-e a szerződéses ellenértékkel. Ilyenkor az is gyakran felmerül, hogy a szerződött szolgáltatásra, tevékenységre nem is a BKV-nak volt szüksége, és a szerződésben megjelölt cél vagy kikötött szolgáltatás más célt, szolgáltatást leplezett;

 

A szerződéskötésnek rengeteg olyan egyéb körülménye lehet, amelyekre gyanakodva kell tekinteni. Eleve a BKV gyakorlatával és érdekeivel ellentétesnek tűnik, ha a szerződési konstrukció illetve az egyes szerződési feltételek kialakításában (szövegezésében) a partner cég játszotta a meghatározó szerepet, és a szerződési feltételek előnyeit, hátrányait a BKV Zrt. részéről érdemben senki nem vizsgálta. A vizsgálat elmaradása olyan egyéb indikátorokhoz vezet, mint hogy az egész szerződési konstrukció alkalmatlan a papíron kívánt gazdasági esemény megvalósítására, a feltételek az ügylet kapcsán nem értelmezhetők, a szerződéses feltételek  nem  ösztönzik  a  gazdasági  esemény  hatékony  megvalósítását,  pl.  megfelelő futamidő illetve szerződési biztosítékok rögzítésével. Különösen árulkodó, ha a szerződés nem rendelkezik a teljesítés, továbbá annak ellenőrzésének és igazolásának módjáról, s így elmossa az egyéni felelősségre vonás lehetőségét. A BKV belső szabályainak áthágása a szerződéskötés során nyilvánvaló indikátora annak, hogy az ügylet mögött valamilyen hátsó szándékot kell keresni, pl. ha a szerződést nem az aláírási szabályzat szerint illetékes személy írta alá, hanem – látszólag indokolatlanul – a szükségesnél magasabb beosztású személy, vezérigazgató-helyettes vagy maga a vezérigazgató, vagy ha pl. a szerződés megkötésére a szóban került sor.

 

Ahogy a szerződéskötés körében, úgy a teljesítés körében is felsorakoztathatók azok jelek, amik az egyes ügyleteket gyanússá teszik. A manipulált beszerzési eljárások gyakori következménye, hogy a szerződési feltételeket utólagosan és a BKV Zrt. számára hátrányosan megváltoztatják. Magára az ügylet szükségtelenségére utal, ha történik ugyan szerződésszerű teljesítés, de a BKV számára közömbös, hogy milyen minőségben, a teljesítés igazolása formális, csak a szerződéses összeg kifizetését szolgálja, a teljesítés érdemi ellenőrzése nem történik meg, és a szolgáltatás eredménye a BKV érdekében nem is kerül felhasználásra. Árulkodó jel az is, ha a szolgáltatás olyan tevékenységet takar, amire a BKV munkaszervezetén belül van saját, külön szervezeti egység, ami a munka elvégzésére maga is képes lenne. Ha a BKV-val szerződő fél maga is kiszervezi a szolgáltatást, és csak közvetítő szerepe van, hozzáadott érték nélkül, arra utal, hogy a szerződéses láncolat a tényleges szolgáltatás valós ellenértékén felüli kifizetést tesz lehetővé. Amikor a teljesítés leplezett szerződés alapján történik, gyanítható, hogy a leplezés azért szükséges, mert a tényleges szolgáltatás igénybe vételére nem volna jogszerű lehetőség. A teljesítés dokumentálása körében is erős indikátorok jelezhetik egy-egy ügylet különös hátterét, pl. ha a teljesítéssel kapcsolatos dokumentáció mind a BKV-nál, mind a szerződő félnél hiányzik, noha a kifizetéshez szükséges dokumentáció hiánytalanul fellelhető, vagy ha a teljesítést nem a felhasználó szakterület illetékes vezetője, hanem szükségtelenül magas szintű vezető igazolja, vagy a teljesítés igazolására úgy utasítják az illetékes vezetőt, hogy személyesen nem győződhet meg a teljesítésről.

 

Végül, a kifizetés körében a szerződő fél indokolatlannak tűnő előnyben részesítését jelzi, ha a kifizetésre a BKV számára hátrányos módon, pl. még a teljesítés, vagy annak érdemi vagy csak formális igazolása előtt sor kerül, vagy a kifizetés a BKV szokásos eljárásától eltérő módon, pl. az általános fizetési határidőhöz képest feltűnően korai kifizetéssel, s emellett a skontódíj elengedésével történik.

 

Az indikátorok vonatkozásában ki kell hangsúlyozni, hogy azok egyikének, vagy egy párnak a megléte nem feltétlenül jelenti az ügylet szükségtelenségét, csak az egyes ügyletekre, vádpontokra  vonatkozó  bizonyítékok  tételes  elemzése  révén  lehet  megállapítani,  hogy valóban történt-e bűncselekmény, az indikátorok nagyobb száma azonban nagyobb valószínűséggel utal szükségtelen ügyletre.

 

Az indikátorok már átvezetnek a bizonyításhoz, ezért nézzük meg, hogy a BKV ügyben a tényállást általában milyen bizonyítékokra kívánja az ügyészség alapítani.

 

3. A bizonyítékok rendszere

 

Annak, amit perbeszédem elején elmondtam az ügy korrupciós jellegéről, és arról, hogy egy kivétellel csak vagyon elleni bűncselekmények megállapítására lehet törekedni, a bizonyítás, a bizonyítékok értékelése szempontjából is jelentősége van. Nem véletlenül a korrupciós cselekmények látenciája a legmagasabb, ez az a bűncselekmény, ahol az igazság kiderítése a általában a cselekmény egyetlen szereplőjének, érintettjének sem érdeke, hiába próbálja meg a törvényalkotó  a  korrupciós  cselekmények  feltáróját  kedvezményekben  részesíteni.  Hiába derül ki néha már magából a közbeszerzési kiírásból, hogy ki lesz a győztes, hiába derül ki néha egy tanulmányról, hogy nevetséges tartalom alapján fizettek ki milliókat valaki barátjának, a beavatottaknak soha nem érdeke, hogy az ügyletek mögöttes tartalmát, a háttérmegállapodásokat, az osztozkodást feltárják. Érdekes módon ilyen ügyletekről az országban mindenki tudni vél, feljelentések is születnek, még sem nagyon hallani arról, hogy tanúskodni vagy vádalkuzni vágyók tolonganának az ügyészségen vagy a rendőrségen. Az ilyen, korrupciós jellegű cselekmények bizonyítása jellemzően akkor sikeres, ha valamilyen rejtett  műszaki  eszközzel  felveszik  a  korrupcióra  utaló  kijelentéseket,  tegye  ezt  akár  a nyomozó hatóság, akár egy állampolgár, akit felháborít, hogy ilyenbe akarják belerángatni. Rögzített kijelentések hiányában, esetleg évekkel a cselekmény után, ha a korrupció folytán létrejött ügyletek egyébként formailag szabályosak, az egyetértő, együttműködő felek korrupciós cselekményeinek bizonyítása szinte lehetetlen.

 

Ezzel  csak  azt  akartam  jelezni,  hogy  a  korrupciós  bűncselekmények  bizonyításának nehézségei a BKV ügyben is érvényesek. Van azonban néhány olyan kivételes körülmény, amelyek ha nem is a cselekmények teljes, de legalább részleges feltárását és – jobb híján –  a maradék  bűncselekmények  bizonyítását  lehetővé  teszik.  A  bizonyítás  a  közvetlen  és  a közvetett bizonyítékok rendszerére épül, és amikor azt mondtam, hogy van néhány kivételes körülmény, akkor bizonyos fajta bizonyítékokra gondoltam. Ezek a különleges bizonyítékok a beismerő terhelti vallomások és a terheltektől lefoglalt számítástechnikai eszközökről rögzített elektronikus adatok.

 

 

 

3.1 A terhelti vallomások

Az  eljárás  során  minden  vádlott  tett  valamilyen  vallomást,  és  mindegyikük  vallomása tartalmaz olyan elemeket, melyek az ügyben a vádlottak bűnösségének bizonyítására felhasználhatók,  mégis  kiemelendő  négy  terhelt  gyanúsítotti  vallomása.  A  BKV  ügy alapvetően négy terhelt, A..A.., B..Zs.., M..H..É.. és R..M.. nyomozás során tett tényállításain alapul. Alapvetően, de nem kizárólag: önmagában egy beismerő vallomás nem sokat ér, kellenek mellé azok a közvetett bizonyítékok, amik a vallomásokat hitelessé teszik.

 

Az, hogy ezek a feltáró jellegű vallomások létrejöhettek, a körülmények szerencsés összjátékára volt szükség. A körülmények szerencsés összjátéka hozta, hogy a BKV vezetői elvesztették  abbéli  hitüket,  hogy  megúszhatják  a  BKV-nál  sorozatosan  kirobbanó botrányokat, hogy az ügy többi szereplője fedezni fogja őket, hogy megfelelő politikai támogatással átvészelhetik a meginduló vizsgálatokat.

 

Csak utalnék azokra az eseményekre, amiket a sajtóban rendszeresen tárgyaltak és amik a rendőrségi vizsgálatig vezettek: A..A.. használtbusz-beszerzési botrányát, az AAM tanácsadói szerződéseinek botrányát, M..H..É.. foglalkoztatásának botrányát, a végkielégítési botrányt, K..I.. vezérigazgató és Hagyó Miklós ellenséges viszonyát.

Ilyen eseménysor után következett be, hogy B..Zs.. 2009. júliusában távozott a BKV- tól, majd Hagyó Miklós 2009. augusztusában lemondott a BKV szakmai felügyeletéről, és a K..I.. irányítása alatt álló BKV megkezdte a feljelentésdömping megküldését a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak. 2009. szeptemberére tehát mind a négy, később feltáró jellegű vallomást tevő vádlott olyan helyzetbe került, hogy a BKV-tól távoztak vagy eltávolították őket, a hátterüket jelentő Hagyó Miklós helyzete megrendült, a BKV feletti felügyeletét elvesztette, és a BKV akkor vezérigazgatója a rendőrséghez fordult elődei ügyei miatt. A vádlottak ekkora már joggal számíthattak arra, hogy a rendőri vizsgálatnak ők is célpontjai lesznek. A nyomozati iratból, a B..Zs.. által csatolt iratokból megállapítható, hogy B..Zs.. már 2009. októberében önvédelmi akcióba kezdett, ügyvédhez fordult, és olyan helyzetbe akarta lavírozni magát, hogy valamilyen módon mentesülhessen a felelősség alól. Nincs semmilyen adatom arra, hogy vajon A..A.., R..M.. és M..H..É.. értesült-e B..Zs.. manővereiről, de 2010. január elején, amikor a nyomozó hatóság őrizetbe vette Szalainé dr. Szilágyi Eleonórát és a bíróság előzetes letartóztatását rendelte el, már sejthették, hogy a BKV ügy túl fog nyúlni azokon a kereteken, hogy személyükben érinthetetlenek maradjanak. Ebben a helyzetben egy gyanúsítotti kihallgatás önmagában még nem, de a nyomozó hatóság látható eltökéltsége, hogy felderítse az ügyet, a személyi érinthetetlenség hamis hitének megrengetése elég volt ahhoz, hogy A..A.. és R..M.. is – B..Zs.. korábbi döntéséhez hasonlóan – megpróbáljon előre menekülni, és a visszaélések feltárásával megpróbáljanak, úgymond, a hatóságok oldalára állni.

 

3.1.1 B..Zs..

A gyanúsítottak közül a legfigyelemreméltóbb B..Zs.., az egyetlen a terheltek közül,

akinek magatartása azt tükrözi, hogy az eljárás egy hosszabb szakaszában komolyan szándékában állt a valóság teljes feltárása, és a nyomozás során végig együttműködő volt, vallomásai végig részletesek és informatívak, azokat nem csak elmondta, hanem bizonyítani is kívánta: e-maileket csatolt, helyszíni kihallgatáson mutatta meg, hogy az egyik cselekmény lényeges momentuma hol történt meg, és ami a legfőbb, a szembesítést is vállalta Hagyó Miklóssal. Azt már csak valószínűsíteni tudom, hogy a vádlottak közül az eljárás B..Zs..ot viselte meg a legjobban, mert noha ő volt az, aki a nyomozás legelején, amikor még gyanúsított sem volt, ügyvédhez fordult, hogy előkészítse feltáró vallomását az ügyben, és ezért nyilván valamit remélt is cserébe, végül is ugyanúgy itt ül a vádlottak padján, mint A..A.. vagy Hagyó Miklós. Valószínűleg ez a csalódottság, valamint a többi vádlott agresszív tárgyalási   védekezési   taktikája   hatott   rá   annyira,   hogy   vallomását   megváltoztatta   a tárgyaláson, azonban tárgyalási védekezése már nélkülözi a racionális átgondolás látszatát is. Nyilván Hagyó Miklóstól tanulta el B..Zs.., hogy belekapaszkodjon egy-egy rendőrségi okirat dátum elírásába, és ezekből messzemenő következtetéseket vonjon le, hogy ellene már egy évvel korábban, 2009-ben is valamiféle titkos akciót folytatott a BKV és a rendőrség, vagy hogy folyamatosan fényképekkel dokumentálja, hogy egy 2007-ben próbaüzem nélkül, működésképtelen állapotban átvett utastájékoztató rendszert 2014-re sikerült a BKV-nak beüzemelnie. A vádlott egész tárgyalási magatartásának, vallomása megváltoztatásának egyetlen magyarázatát találom: elhitte azt, hogy korábbi vallomásai ellenére az ügynek felmentés lehet a vége, feltéve hogy elég vehemens tagadja a bűncselekmények elkövetését, és a nyomozati vallomását pedig   - vádlottársaihoz hasonlóan – külső, kényszerítő körülményekre fogja. Csakhogy amíg A..A.. és R..M.. állt kényszerintézkedés alatt, és számukra így kézenfekvő volt, hogy mit jelöljenek meg kényszerítő körülménynek, B..Zs.. esetében ilyenről nem volt szó, és éppen ő adott bizonyítékot arra, hogy saját elhatározásából,  a visszaélések  feltárása céljából  a nyomozás  elején  elsőként  ajánlkozott, hogy feltáró vallomást tesz. Ezért kellett olyan abszurd védekezést kitalálnia, hogy valójában akkori védője befolyására tette vallomásait, és hogy a 2010. eleji sajtónyilatkozatát is valamiféle külső, nem részletezett nyomás hatására tette. Az már csak a hab a tortán, hogy a IV. rendű vádlottnak ez a védekezés a bírósági tárgyalás három éve alatt csak az után jutott eszébe, hogy az említett védő tavaly novemberben meghalt, tehát védekezni sem tud az abszurd vád ellen. Mindebből tehát azt a következtetést tudom csak levonni, hogy míg B..Zs.. a nyomozás során végig koherens, a BKV-nál működő hálózatot, és abban saját szerepét is feltáró vallomást tett, amit – bár nem lett volna köteles – más bizonyítékokkal is próbált alátámasztani, addig tárgyalási vallomása inkoherens, csak a felelősség elkerülésére irányul, és ehhez akár irracionális érveket is felhasznál.

 

3.1.2 A..A.. és R..M..

A..A.. és R..M.. gyanúsítotti beismerő vallomásai a maguk módján szintén

sokat tesznek hozzá a vád bizonyításához, azonban közel sem olyan feltáró jellegűek, mint B..Zs..é. Mindkét vádlott esetében igaz, amire a védelem is rá kívánta irányítani a figyelmet, hogy őrizetbe vételük után kezdtek terhelő vallomásokat tenni. Míg azonban a védekezés ezzel azt kívánja hamisan sugallni, hogy a terheltek valamiféle külső kényszer hatására tették meg vallomásaikat, valójában látható, hogy mindkét terhelt kiszámított magatartást tanúsított. Bár itt a tárgyaláson a vádlottak azt a látszatot kívánták kelteni, hogy vallomásaik a hatóság elvárásait tükrözik, és valamiféle pánikhelyzetben, a letartóztatás elkerülése, illetve megszüntetése érdekében bárkit hajlandóak voltak terhelni, akit a hatóság megjelölt  nekik,  ha figyelmesen  megnézzük  a vallomásokat,  nem  ez  tűnik  ki.  Az,  hogy legelső kihallgatásai során A..A.. semmilyen érdemlegeset nem mondott, és R..M.. a vallomás tételét is megtagadta, leginkább a rendőrség teszteléseként értékelhetők, a terheltek a legkülső védelmi vonalaikat is tartani akarták. Az őrizetbe vétel azonban bebizonyította mindkettőjüknek, hogy a nyomozás nem csak hogy megindult, de azt nem is gátolja senki, nem számíthatnak háttértámogatásra, ezért a védekezésüket is arra állították át, hogy minél kevesebb járulékos veszteséggel, magukat minél kevésbé terhelve tárják fel az általuk ismert azon eseteket, amelyeket valamilyen okból támadhatónak, esetleg bizonyíthatónak tartottak. A vallomásokból jól látható, hogy úgy akartak adni a nyomozó hatóságnak, hogy  a   terheltek   ne   maradjanak   ki   azokból   az   előnyökből,   amiket   az együttműködő gyanúsítottak kaphatnak, de lehetőség szerint minél kevesebb támpontot adjanak a nyomozóknak. Így – amellett, hogy saját vezetői teljesítményeiket méltatták – gyakorlatilag mindkét gyanúsított arról számolt be, hogy milyen elvárásokat kényszerített rájuk a fővárosi vezetés, és ők a vállalat érdekében hogyan próbáltak értelmet adni a rájuk kényszerített feladatoknak. Mint azt az okirati bizonyítékoknál majd látni lehet, erre azért nyomós ellenbizonyítékok vannak. Ritka kivétel volt ezeken a kihallgatásokon, hogy a gyanúsítottak valamiféle saját felelősséget is felvetettek  vagy elismertek volna, pl. A..A.. a fénymásoló szerződések kapcsán, R..M.. viszont még akkor is, amikor saját kreatív eljárásáról számolt be, pl. a GPS Capital szerződése és F..G.. munkaviszonya kapcsán, akkor is az utasításra tette védekezési vonalat erőltette. Mindkét gyanúsított tehát előre eltervezett védekezési stratégiát folytatott a feltáró vallomásaik során is, ami megfelel annak a képnek, hogy milyen magatartást lehet elvárni két tapasztalt nagyvállalati cégvezetőtől, akik egy hónapja számíthatnak kihallgatásukra, akár előzetes letartóztatásukra.

 

Bár okirati bizonyíték, hiszen nem a büntető eljárásjog szabályai szerint felvett vallomásokról van szó, a beismerő vallomások mellett kell hivatkoznom a vádlottak sajtóbeli megjelenéseire, interjúira is. Hogy mi szüksége volt B..Zs..nak a sajtó nyilvánossága elé állnia, nem tudom. Egy dolog biztos, erre nem a nyomozó hatóság kérte. Soha nem tapasztaltam még ügyben ilyet, hogy a nyomozó hatóság azt várta volna el valakitől, hogy a sajtóban, interjú keretében  erősítse  meg  nyomozati  vallomását,  nem  is  lenne  ennek  értelme,  hiszen  egy sajtónyilatkozat a büntetőeljárásban nem használható fel vallomásként. Azt viszont, hogy

A..A..  miért  adott  interjút,  az  ismert:  B..Zs..  interjújának  hatására,  hogy

„hozzájáruljon a kép tisztázásához”, magyarán hogy saját olvasatát adhassa a történtekről. Bár ebben az interjúban a III. rendű vádlott igyekezett áthelyezni a hangsúlyokat, vallomásának legfontosabb elemeit megtartotta egy bizonyos lobbikör folyamatos igényeiről, a fővárosi kérésekről,  az  AAM  szerződésről,  a  fénymásoló-állomány  felméréséről.  Ezt  követően R..M.. sem maradhatott ki az interjút adók sorából, ő rögtön kettőt is adott, a kiegyensúlyozottság jegyében egyet a közfelfogás szerint bal, egyet pedig a jobb oldali sajtónak, ami A..A.. nyilatkozatához képest még inkább önmosdatás, terelés arra, hogy nem is ő rendelkezett a legtöbb pénz felett a BKV-ban, mindemellett beszámolt a lobbikörről, a közbeszerzési eljárások befolyásolásáról, több konkrét szerződés mögöttes tartalmáról. Ezek az interjúk nem azért fontosak, hogy mit mondtak el bennük a terheltek, hanem azért, mert azt mutatják, hogy az eljárás adott időpontjában a vádlottak azt érezték saját, jól felfogott érdeküknek, hogy előálljanak a BKV zűrös ügyeivel. Nem azért tettek vallomást, és nem azért adtak interjút, mert bárki kényszerítette őket, hanem azért, mert akkor ezt előnyösnek látták.

 

Hogy miért változtatták meg nyomozati vallomásukat? Azért mert a büntetőeljárás szabályaiból következően a nyomozás befejezéséig a védelem nem ismerhette meg a többi bizonyítékot, az iratismertetést követően viszont arra a következésre jutottak, hogy a vád alapja  a  beismerő  vallomásaik  lesznek,  ezért  ha  a  terheltek  megváltoztatják  azokat,  és elegendő kételyt tudnak támasztani a vallomások beszerzésének törvényességével kapcsolatban, még akár felmentést is elérhetnek.

 

3.1.3 M..H..É..

M..H..É.. gyanúsítotti vallomásaira is igaz az, ami A..A.. és R..M..

vallomásaira: amíg úgy érezte, hogy a nyomozás megúszható, nem mondott semmi lényegit, saját foglalkoztatására nézve ténybeli védekezést adott elő, az egyes kommunikációs és marketing szerződésekre nézve pedig nem nyilatkozott. Ő is csak akkor szánta rá magát a részletes vallomásra, amikor megbizonyosodott arról, hogy nem tud kimaradni a felelősségre vonásra várók közül. Részletes vallomása más szempontból jelentős, mint Antal Attiláé vagy R..M..-é.  Egyrészt,  nem  tudott  az  egyes  szerződésekről  olyan  közvetlenül,  első kézből származó ismeretek alapján beszámolni, mint R..M.., kivéve ha a szerződés közvetlenül vele volt kapcsolatban, vagy a szerződés szereplői közvetlenül kapcsolódtak a Főpolgármesteri Hivatalhoz. Ebben semmi meglepő nincs, ugyanis M..H..É.. 2007- ben a DBR-nél, az Akácfa utcai székházon kívül dolgozott, 2008-ban pedig – a vád lényege szerint – nem is a BKV-nál dolgozott, tehát logikus, hogy egy sor ügyről nem tudott. Vallomásának jelentősége abban áll, hogy megismertet a mechanizmussal, a Főpolgármesteri Hivatalon belüli viszonyokkal, egyes szerződésekkel kapcsolatban néhány távolabbi személyi összefüggéssel.

 

A bizonyítékok rendszerében a terhelti vallomások jelentőségének megvilágítására ezt a négy terhelti vallomást kívántam kiemelni, természetesen a többi vádlott vallomásában is vannak olyan elemek, amik a vád bizonyítására felhasználhatók, nem is kevés, különösen M...E.., Z..T.. és V..Á.. is nagyon sok használható, a BKV irányítására, szerződéskötési gyakorlatára vonatkozó információt közölt, de ezeket elegendő az egyes vádpontok kapcsán értékelni.

 

A vádlottak tárgyalási magatartása is az előre kiszámítottság jegyeit viseli: a vádlottak (M..L..  kivételével)  a  tárgyaláson  nem  válaszoltak  kérdésekre,  annak  ellenére,  hogy  a nyomozó hatóság részéről korábban állítólagosan elszenvedett kényszervallatástól a tárgyalás és gyakran a sajtó széles nyilvánossága előtt már nyilvánvalóan nem kellett tartaniuk. Ennek ellenére felolvasták – azonos szerkezeti felépítésű, és tartalmilag is sok hasonlóságot mutató, mondhatni  összehangolt  –  nyilatkozataikat.  Emellett  rendszerint  előre  elkészített észrevételeket tettek, kérdésekre válaszolni csak ritkán vállalkoztak. A vádlottaknak a védekezés szabadságához való jogát elismerve mindezek a körülmények azonban arra is utalnak, hogy a vádlottak közötti összhang (összehangoltság) fenntartásának biztosítása érdekében nem merték vállalni, hogy a tényállás tisztázását célzó ügyészi vagy bírói kérdésekre adandó spontán válaszaikkal ezt a szoros összhangot megbontsák, lerombolják. Mindezek alapján a nyomozási vallomások nem csak hogy bizonyítékként veendők figyelembe, hanem – a tárgyalási vallomásokkal szembeállítva, és a többi, okirati és szakértői bizonyítékokkal összességében értékelve – a tényállás alapjául szolgálnak.

 

 

 

3.2 Okirati bizonyítékok

A bizonyítékoknak a Be. szerint nincs hierarchiája, egyes bizonyítékfajtáknak nincs a törvényben meghatározott ereje, jelen ügyben mégis jeleznem kell, hogy az okirati bizonyítékoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint bármilyen személyi bizonyítéknak. Egyrészt nagyon hosszú idő telt el a cselekmények elkövetése óta, ami a terhelti és a tanúvallomásokat megbízhatatlanná teszi. Ebből a szempontból az okiratok megbízhatóan, változatlan formában őrzik meg tartalmukat, formailag objektív módon tanúsítják a 2007-

2008-as események egyes részleteit. Amikor az egyes vádpontoknál a tényállást alátámasztó bizonyítékok rendszerét felépítettem, kivétel nélkül az volt tapasztalható, hogy már maguk az okirati bizonyítékok, pontosabban azok összessége együttesen értékelve az előbb felsorolt indikátorok fennállását bizonyítják, és bűnös cselekményekre utaló egésszé állnak össze, amik néha már önmagukban alkalmasak lennének a BKV felelős vezetőinek felelősségre vonására, önmagukban rávilágítanak a kötelességszegésre, a szükségtelen szerződések megkötésére, az önálló tettes személyére, és a vagyoni hátrányra. Ebben az értelemben az okirati bizonyítékok nyilvánvalóan nem csak a szerződéseket és a teljesítési iratokat jelentik, hanem az előkészítő anyagokat, levelezéseket, e-maileket, és a szerződések utóéletével kapcsolatos iratokat is, vizsgálatokat, az igazgatósági és a felügyelőbizottsági ülések jegyzőkönyveit. Ehhez képest a terhelti és a tanúvallomások csak kiegészítik az okiratokat, amikor elmondják egy-egy szerződés történetét és megvilágítják, hogy egy-egy kötelességszegő döntésnek mi volt az értelme, célja, ki volt a haszonélvezője, milyen felbujtók, társtettesek és bűnsegédek szerepelnek még az ügyben, akik az iratokban nem szerepelnek vagy szerepük nem egyértelmű.

 

3.2.1 Számítástechnikai adatok

Igen jelentősnek, fontosnak tartom azokat a számítástechnikai adatokat, amiket a nyomozás

során még a rendőrség által lefoglalt számítástechnikai eszközökről rögzített igazságügyi szakértő. A számítástechnikai eszközök lefoglalása a szakmai protokolloknak megfelelően, törvényesen történt, azt akkoriban még csak meg sem panaszolták a lefoglalást szenvedők. A számítástechnikai eszközök adathordozóiról igazságügyi szakértő másolatot készített, a másolatot szoftveres úton hitelesítő kulccsal látta el, amelyet a hitelesítő kulcs megváltozása nélkül nem lehet manipulálni. A másolat tehát így hitelesen bizonyítja, hogy mi volt az eredeti számítástechnikai adathordozó adattartalma.

 

A bizonyítás kiegészítését, a számítástechnikai adatok bírósági eljárásban történt vizsgálatát a személyi bizonyítékok egyöntetű, mondhatni összehangolt megváltoztatása tette szükségessé. Abban a kérdésben, hogy a megváltoztatott vallomások közül az időben előbb vagy utóbb tett verziók-e a helytállóak, a hitelesebbek, elvileg a vallomások megtételének körülményei, az eljárás meglévő adatai alapján is lehet dönteni, ha viszont van még nem értékelt bizonyíték, ami több fényt vethet a kérdésre, a bizonyítás kiegészítésének nem csak törvényi akadálya nincsen, de az kimondottan szükséges és indokolt. Jelen ügyben a védelem minden lehetséges indokkal szerette volna elérni ezeknek a számítástechnikai adatoknak a kizárását a bizonyítékok körül, hivatkoztak arra, hogy az ügyész ezeket nem jelölte meg a vádiratban, ezért már nem is használhatja fel ezeket, hivatkoztak arra, hogy az ügyész nyomozgatni szeretne a bírósági eljárásban, hivatkoztak a fegyveregyenlőség sérelmére és hivatkoztak a védekezési jog korlátozására. Ezek egyike sem helytálló.

 

Az igaz, hogy a másolati adathordozókat a védelem nem kapta meg, ennek azonban törvényi akadálya  volt,  van.  Mivel  az  adathordozók  teljes  másolatok,  szükségszerűen  szerepelnek rajtuk olyan személyes adatok, amiknek nincs közük az ügyhöz. A Be. az ügyészséget  és bíróságot feljogosítja adatkezelésre, a vádlottakat és védőiket nem. Törvényi felhatalmazás hiányában az eredeti adathordozók tulajdonosai, akik minden esetben a vádlottak voltak, adhattak volna egymásnak felhatalmazást, hogy megkapják a védők által annyira hiányolt adatokat, erre a tárgyaláson a bíróság többször is felhívta a terheltek figyelmét, nem meglepő módon azonban – B..Zs.. kivételével – a vádlottak nem adtak ilyen engedélyt.

 

A fegyveregyenlőség sérelme vonatkozásában az igaz, hogy ezeknek az adathordozóknak a vizsgálatát  az  ügyészség  végezte  el,  azonban  a  bíróság  által  meghatározott  szempontok alapján. Igaz az is, hogy a szempontokat az ügyészség indítványozta, azonban ilyen indítványozási lehetősége a védelemnek is lett volna, ahogy erre fel is hívta a bíróság a védelem figyelmét, ennek ellenére ilyen indítványt egyetlen terhelt vagy védő sem tett. Az a sejtetés, hogy az adathordozók vizsgálatát az ügyészség már korábban elvégezte, és az eredmény tudatában tette meg indítványát, és ezért volt előnyben a védelemhez képest, a számítástechnikai ismeretek hiányára utal. Nem tudom pontosan, mekkora méretű adathalmazról van szó, de a másolatok összterjedelme az 500GB-ot biztosan meghaladja. Ekkora méretű adattengerben, ami ráadásul törölt, egyszerű felhasználói eszközökkel nehezen vagy sehogy nem visszaállítható dokumentumokat és e-maileket is tartalmaz, csak a speciális igazságügyi szoftverrel elvégzett, keresőkifejezéseken alapuló automatizált kutatásnak van értelme. Az ügyészi indítvány pedig éppen ezt tartalmazta, a tényállásokhoz köthető keresőkifejezéseken alapuló automatizált kutatás elvégzését. Nem véletlen, hogy az eredménylistával még így is rengeteg munka volt, és az összes találatnak kevesebb mint 10%- át ismertette a bíróság, mint releváns bizonyítékot.

 

Hogy az ügyészség nyomozgatni akart a bírósági eljárásban? Ezzel nem tudok egyetérteni. A nyomozati cselekmények lezárultak, a lefoglalás megtörtént, az indítvány kizárólag a már beszerzett bizonyítási eszköz vizsgálatára irányult, a vádpontokhoz köthető keresőkifejezések alapján, tehát nem további tényállásokat kívánt az ügyészség felderíteni, és nem új bizonyítási eszközöket akart beszerezni.

 

Végezetül, sértette-e a védekezés jogát az, hogy a nyomozás során már beszerzett, de a vádiratban nem megjelölt bizonyítékot a védelem nem vehette figyelembe védekezési taktikájának kialakításakor? Ez ugyanis elhangzott a védelem részéről. Erre válaszul ismét csak a Be. 305.§-ára tudok hivatkozni: a bíróság indítványra vagy hivatalból az ügy teljesebb felderítése érdekében további bizonyítás felvételét rendelheti el. A tényállás teljes felderítését célzó bírói jogosítványnak nyilvánvalóan nem korlátja, hogy a védelem milyen védekezési taktikát dolgozott ki a vádemeléskor. Ha a bizonyítás kiegészítésének eredménye ellentétes a védekezési taktikával, akkor nem a bizonyítékot kell kidobni, hanem a védekezési taktikát kell felülvizsgálni.

 

3.2.2 Belső ellenőrzés jelentései

Az okirati bizonyítékokat illetően azonban felmerült azok teljességének kérdése, pontosabban

lehetséges hiányosságaik. Kétségtelen, hogy bizonyos iratokat nem sikerült fellelni, hiányzik például a BKV 2007-2008-as kommunikációs stratégiája. Időnként az is sokat mondó, ha valamilyen irat nem kerül elő, bár az irat hiányából önmagában még nem következik, hogy nem is létezett, vagy hogy valaki szándékosan eltüntette. Visszatérő elem a vádlottak vallomásában, hogy hiányzó iratok, adatok esetében szerintük a BKV belső ellenőrzése nem tett meg minden lehetséges intézkedést az ügy feltárása érdekében, amikor nem találta, pontosabban a belső ellenőrzés által megkeresett szakterület nem találta a teljesítés iratait vagy más lényeges dokumentumot. A vádlottak szerint elvárható lett volna, hogy a BEO megkeresse  a  vádlottakat,  hogy  egyéb  adatforrásokat  vonjon  be,  pl.  a  teljesítés vonatkozásában megnézze a BKV saját honlapján a sajtóközleményeket. Abból, hogy a belső vizsgálatok  során  a  BEO  az  iratok  hiányából  vont  le  következtetéseket,  a  vádlottak részrehajló, a feljelentéseket egyoldalúan alátámasztani kívánó gyakorlatra következtettek.

 

Ez a vádlotti igény teljesen ellentétes azzal a vállalatvezetési professzionalizmussal, aminek a képét a BKV-s vádlottak kelteni szeretnék magukról. Egyrészt a BKV belső ellenőrzése nem nyomozó hatóság, vállalati anyagokat, iratokat vizsgál, volt dolgozók megkeresése, esetleges szóbeli, telefonos megkérdezésük, adatok összevadászása az internetről evidens módon nem része az eszköztárának. Másrészt, egy BKV méretű és jelentőségű vállalatnál eleve elvárható lenne, hogy a vezetők úgy alakítsák ki a folyamatokat, és a folyamatokat be is tartassák, hogy az iratok rendezettek, fellelhetők, megtalálhatók legyenek. A BEO vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a BKV átalakításának lázában ez elmaradt. Az iratok hanyag kezelésére nem csak a BEO vizsgálatok alapján merül fel, az e-mailek között, a vádbeli időszakban is található arra utalás – pl. a B..Zsu.. és H..Gy..közötti e-mail, amelyben a BKV-s ügyintéző jelezte, hogy nem találja az Európa Kht. szerződését – hogy az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság iratkezelési gyakorlata R..M.. regnálása alatt sem volt a BKV erőssége.

 

Ha már szóba kerültek a BEO jelentések: ezeknek a vádlottak különös jelentőséget tulajdonítottak, amivel nem feltétlenül tudok egyetérteni. A belső vizsgálati jelentések nem magát a bűncselekményeket bizonyítják közvetlenül, hanem csak azt, hogy a BKV belső ellenőrzésre hivatott szerve vizsgált egyes szerződéseket, és azokkal kapcsolatban szakmai véleményt fogalmazott meg, hogy azok megfelelnek-e vagy sem a belső szabályzatoknak vagy a gazdálkodási kötelezettségeknek. Ezek a jelentések, a feljelentések mellékleteként a nyomozás kezdetén a nyomozó hatóságot orientálták abban, hogy milyen irányban érdemes a nyomozást megkezdeni, hol érdemes bizonyítékok után kutatni, önmagukban azonban nem perdöntő okiratok. Annak megállapítása, hogy a belső ellenőrzési jelentés felvetésének megfelelően valóban bűncselekmény történt, csak az eredeti okiratokon és a vallomásokon alapulhat, nem pedig a BEO jelentésén.

 

Ehhez a kérdéskörhöz tartozik az igazgatósági, felügyelőbizottsági, közgyűlési vizsgálatok eredményei, határozatai is. A BEO jelentésekkel ellentétben ugyanis a vádlottak előszeretettel hivatkoztak arra, hogy ezt vagy azt a szerződést a Közgyűlés, a Felügyelőbizottság vagy az Igazgatóság az adott időszakban vizsgálta, megismerte, és nem állapított meg semmit, tehát az ügylet rendben volt, és minden ezt követő, ellentétes eredményre jutó vizsgálat, nyomozás csak koholt tényeken vagy bizonyítékokon alapuló, rosszindulatú lehet. Most tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy R..M..nak a nyomozás során tett vallomásában minden ilyen  jellegű  védekezést  sikerült  ellehetetlenítenie  azzal,  hogy úgy nyilatkozott,  a Média

Magnet szerződés kapcsán elmondta a Felügyelőbizottság elnökének, hogy az kinek az érdekeltsége, és ezután a Felügyelőbizottság el is fogadta a BKV jelentését – egyébként valójában nem fogadta el, csak arról határozott, hogy megismerte. A BEO-hoz hasonlóan a Felügyelőbizottság,  az  Igazgatóság  vagy  a  Fővárosi  Közgyűlés  nem  nyomozó  szerv, nincsenek nyomozati jogköreik, lehetőségeik behatároltak, vizsgálati céljaik is mások, mint egy  nyomozó  hatóságé.  Ezeknek  a  testületeknek  az  összetétele  sem  biztosítja függetlenségüket, a Közgyűlés kimondottan politikai döntéshozó szerv, amelynek határozatai nem feltétlenül egy ügylet szabályosságát vagy hasznosságát, sokkal inkább a politikai erőviszonyokat tükrözik. Ezért ezeknek a vizsgálatoknak az eredménye ugyanúgy nem döntő jelentőségű, ahogy a BEO jelentése sem ilyen. Bár a BEO jelentései annyiban mindenképpen erősebbek és ezért figyelembe veendők, hogy abban megjelenik a készítők BKV specifikus szaktudása, a belső szabályzatok ismerete, illetve a szakterületi vélemények. A szakterületi véleményeket semmiképpen nem tartom a szó büntetőeljárási értelmében vett szakvéleménynek, fő funkciójuk nem a bűncselekmény bizonyítása volt, hanem közvetlenül a belső vizsgálat segítése, közvetve pedig a nyomozás orientálása, hogy hol, mely ügyleteket érdemes vizsgálat alá vonni.

 

 

 

3.3 Tanúvallomások

Az eljárás igen nagy hányadát tették ki a tanúvallomások, és a tényállás megállapításához fontos adalékokat is szolgáltatnak, azonban két körülmény nagyban befolyásolja értéküket. Egyrészt az eltelt időre figyelemmel egyszerűen nem várható megbízható vallomás senkitől. Már a nyomozás során is legalább 2-3 év telt el azoktól az eseményektől számítva, amikre a tanúknak vissza kellett volna emlékezni, ráadásul sok esetben összetett gazdasági ügyletek részleteit kellett a tanúknak felidézniük, ami úgy sem volt egyszerű, hogy az emlékezet hiányait okiratokkal vagy éppen e-mailekkel lehetett kipótolni. Másrészt kimondott jellegzetessége ennek az ügynek, hogy a tanúk általában érintettek voltak a vizsgálat tárgyát képező ügyletekben, szerződéseiket, munkaviszonyaikat, üzleti jó hírüket, munkahelyi ügyeiket, lojalitásukat érintették az ügyek, szinte minden tanú esetében. Így a tanúk vallomásait nem csak az idő, hanem személyes érdekeik is befolyásolták, értékelésüket ennek fényében kell mindig elvégezni.

 

 

 

3.4 Szakvélemények

Az eljárás során több szakvélemény is készült, nyilván most nem azokkal szeretnék foglalkozni, amik egyértelműen szakkérdésekkel foglalkoznak, pl. a számítástechnikai vagy könyvszakértői véleményekkel, ezeket az adott vádpont kapcsán kell értékelni. Viszont általános jelleggel ki szeretnék térni a kommunikáció, mint különleges szakértelmet igénylő terület kérdésére.

 

A vádlottak sűrűn hivatkoztak arra, hogy az ügyészség úgy emelt vádat a BKV Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződéseivel kapcsolatban, hogy azokat kommunikációs szakértő nem véleményezte. A BKV kommunikációs, marketing és PR szerződései tekintetében a szerződések szükségtelensége a vád tárgya. A szükségtelenség az ügyleteknek arra a jellemzőjére utal, hogy létrehozásuk nem a társaság eredményes gazdálkodására irányul és még véletlenül sincs ilyen hatásuk. A szükségtelenség megítélése nem az ügyletek szakmai tartalmától függ, hiszen egy szakmailag korrekt szerződés és teljesítés is lehet teljesen felesleges a BKV üzleti tevékenysége szempontjából. Bár a szerződések szakmai tartalmának, a teljesítések szakmai minőségének is van szerepe a szükségtelenség megítélésekor, sokkal lényegesebb annak vizsgálata, hogy a szerződés megkötésekor a szerződő feleket milyen

 

valós célok vezették, milyen érdekeket szolgált a szerződés megkötése, a szolgáltatás olyan természetű volt-e, ami köthető a BKV tevékenységéhez, a szerződéses szolgáltatás igénybe vételére valóban szükség volt-e külső vállalkozó igénybe vételére vagy ezt maga a BKV is teljesíthette volna. Ezek mind olyan szempontok, amiket a bíróságnak magának kell mérlegelnie, és a szükségesség-szükségtelenség kérdésében a bíróságnak kell döntenie, nem egy  szakértőnek.  Bár  a  kommunikációnak,  mint  tudománynak  van  elmélete,  és  vannak elméleti művelői, ez nem jelenti azt, hogy egy kommunikációs szerződés hasznának megítéléséhez általában különleges szakértelem kellene, az esetek nagytöbbségében erre elegendőnek tartok egy egyszerű elemző eszközt: az anyagi világ, valamint az emberi gondolkodás és viselkedés általános ismeretein, az ezekkel kapcsolatos mindennapi tapasztalatokon, az emberi logikán  alapuló ítéletalkotást, egyetlen kifejezéssel a józan észt.

 

Nem kell ahhoz kommunikációs szakmai végzettség, nem kell szakértő, csak a józan ész, hogy belátható legyen, az internetről letöltött cikkekből és tanulmányokból összeollózott, semmilyen BKV specifikus megállapítást nem tartalmazó tanulmány, vagy éppen egy vízközműszolgáltatóra szabott anyag, amiben a vízművek nevét átcserélték a BKV-ra, nem mondhat semmi újat, hasznosat a BKV szakképzett kommunikációs vagy marketing vezetőjének.

 

Mint a III.r. vádlott által csatolt kommunikációs magánszakértői véleményből látható volt, kommunikációs  szakmai  köntösbe  bújtatva  „kreativitásra”,  „szinergikus  kapcsolatokra”,

„kommunikációs átpozícionálásra” hivatkozva még a Soda Kft. luxusmetró-tanulmányát is hasznosnak lehet minősíteni. Hogy mit mond erre a józan ész? A BKV-nak az a feladata, hogy Budapesten közlekedőket biztonságosan, gyorsan eljuttassa az úti céljukhoz, de cselekmény  idején  is,  most  is  az  anyagi  források  miatt  ez  kihívást  jelent.  Abban  az időszakban, amikor egy hetes busz a karbantartás hiánya miatt kettészakad az Astoriánál, a BKV ne költsön 7,5 millió forintot a kisföldalatti luxusmetróvá pozícionálását taglaló, az elkészülte után azonnal a fiókba kerülő tanulmányra, ez a józan ész következtetése. Nem véletlen, hogy a tárgyaláson a BKV későbbi kommunikációs főosztályvezetője is látható derűvel emlékezett vissza erre a tanulmányra, illetve ötleteire.

 

A szakértői bizonyításnak megvan a maga helye az eljárásban, de nemkívánatosnak tartanám, ha túl nagy szerepet kapna olyan területen, ahol a ténymegállapítás valójában a bírói mérlegelés feladata.

 

4. A bizonyítás törvényessége

A felhasználni kívánt vagy nem kívánt bizonyítékok rendszerének áttekintése után szeretnék

áttérni arra a kérdéskörre, hogy a vádemelésig az ügyészség által ejtett formai, eljárási hibák

hogyan befolyásolják az egyes bizonyítékok felhasználhatóságát.

 

 

 

4.1  szükségtelenül csatolt iratok

Nem szívesen állítanék fel rangsort a hibák súlyossága szerint, de mindenképpen elsőként kell említenem, hogy olyan iratok is a nyomozás iratai közé kerültek, amiknek nem lehetne ott a helye. B..Zs.. tanúként felvett kihallgatási jegyzőkönyve arra utal, hogy a nyomozás elején meglehetősen nagy, mondhatni elfogadhatatlanul nagy volt a kapkodás, láthatóan a nyomozó hatóság eleinte nem tudta eldönteni, hogy hogyan kezelje a BKV egykori vezérigazgatóját, akinek – pozíciójából fakadóan – igen sok ismerete lehetett a BKV-nál történt visszaélésekről, mindemellett – ugyancsak pozíciójából fakadóan – az egyéni felelőssége   is   felmerülhetett.   A   tanúvallomási   jegyzőkönyv   korábbi   meghallgatási jegyzőkönyvekre utal vissza, és a sajtóból ismert az is, hogy maga B..Zs.. akkori védője nyíltan arról beszélt, ügyfele megegyezni szeretne a hatóságokkal. Azt, hogy megkezdődött-e valamiféle alkufolyamat, legfeljebb csak sejteni lehet, hiszen magának a nyomozati alkunak az előkészítése minősített adat, hogy ha nem jön létre az alku, az alku reményében megtett vallomásnak,  de  lehetőleg  még  az  alkudozás  tényének  ismerete  se  befolyásolhassa  a bíróságot. Erre figyelemmel a tanúvallomási jegyzőkönyv tartalmát bizonyítékként nem lehet figyelembe venni. Az eddig elmondottak azonban nem zárják ki, hogy más bizonyítékok alapján ne lehetne megállapítani, hogy B..Zs.. saját elhatározásból, maga kívánt jelentkezni  a  nyomozó  hatóságnál,  hogy  a  BKV-nál  elkövetett  visszaélések  feltárásával segítse a nyomozást. Erről B..Zs.. maga nyilatkozott 2011. márciusában a Központi Nyomozó  Főügyészségen,  és  ennek  alátámasztására  okirati  bizonyítékot  is  csatolt,  egy ügyvédi tényvázlatot, amellyel azt kívánta alátámasztani, hogy már 2009. október 29-én azért fordult ügyvédhez, hogy az ún. BKV üggyel kapcsolatban feltáró vallomást tegyen.

 

 

 

4.2 Hiányzó iratok

Az eljárás során készített iratok – legyenek azok indítványok, beadványok vagy egy gyanúsítotti jegyzőkönyv – nyomozati iratokból történt kifelejtésére nem igazán van mentség, erre egyetlen okból, a hanyag iratkezelés miatt kerülhetett sor. A nem büntetőeljárási jellegű következmények nem a tárgyalásra tartoznak, nyilván ilyeneknek is kellett lenniük. Fontosabb eljárási kérdés, hogy azok az érdemi bizonyítékot tartalmazó iratok, amiket a védelem nem ismerhetett meg az iratismertetés során, a bíróság előtti bizonyítás során felhasználhatóak-e. A Be. (78.§ (4)) szerint nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg. Nyilván egy kifelejtett jegyzőkönyv nem bűncselekmény útján vagy tiltott módon kerül beszerzésre, ezért azt kell vizsgálni, hogy az eljárás szereplőinek jogait lényegesen korlátozta-e, hogy az iratismertetéskor a terheltek és a védelem nem ismerhették meg az adott bizonyítékot. Az iratismertetés  kapcsán  az  eljárási  jogok  lényeges  korlátozásáról  akkor  lehet  szó,  ha  egy jelentős bizonyítékot a hatóság véglegesen kivon abból a körből, hogy azt a terhelt megismerhesse, értékelhesse és érdemi védekezésében felhasználja, vagy ha a terhelt a bizonyítékot nem vagy csak olyan időben ismerheti meg, amikor érdemi védekezést már nem tud vele kapcsolatban előadni. Jelen esetben ilyen jelentős érdeksérelem nem történt. Az eljárás későbbi szakaszában, a bírósági bizonyítás menetében a hiányzó iratok pótlásra kerültek, azokat a védelem megismerhette, reagálhatott rájuk. Bár több ilyen hiányzó irat is volt, nyilván a legjelentősebb ezek közül M..H..É.. 2011. február 9-i gyanúsítotti vallomása, aminek kihagyása az iratból valóban jelentős mulasztás, azonban ez a jegyzőkönyv nem sok olyan vallomásrészt tartalmaz, amiről a gyanúsított ne beszélt volna más vallomásaiban.   Így   a   vádlottak  védekezési   jogát   valójában   nem   korlátozta  lényeges mértékben, hogy M..H..É.. több hónapon keresztül felvett vallomásának egy részletét később, a bíróság eljárásban ismerhették meg.

 

4.3 Iratok rendezetlensége

Az iratok hiányának egyik oka, fő oka az iratok általános rendezetlensége (is) volt, ami a használható iratjegyzék hiányában, az oldalszámozás anomáliáiban és a bűnjeljegyzék hiányában is megmutatkozott. Ezek a hiányosságok az eljárás minden szereplőjének a dolgát megnehezítették, és az ügyészség mindent meg is tett ezek kijavítására, így a bírósági eljárásban az iratjegyzék is, a bűnjeljegyzék is pótlásra került.

 

4.4 Teljes iratmásolat

Joggal sérelmezte a védelem, hogy az iratismertetést követően a teljes iratmásolatként átadott DVD, ami a nyomozati iratok szkennelését tartalmazta, hiányos volt: néhol olvashatatlan, nem kevés esetben a lapok második oldala hiányzott, és a digitális adathordozó-mellékletek sem szerepeltek az iratmásolaton. Egy cseppet sem lesz kevésbé jogos a védelem álláspontja attól, hogy a szkennelési hibáknak technikai okai voltak. A technikai hibák, mulasztások azonban orvosolhatók, az ügyészség elvégezte a hiányzó vagy olvashatatlan részek újraszkennelését,  lemásolták  a  hiányzó  digitális  adathordozókat,  tehát  ezek  is  pótlásra kerültek.

 

4.5 Elütések, elírások

Mivel igen nagy mennyiségű, mellékletekkel együtt százezer oldal nagyságrendű nyomozati iratról van szó, az, hogy az iratokban, jegyzőkönyvekben elütések és elírások szerepelnek, természetes. Nem is hoznám ezt szóba, ha ezeket az elírásokat nem arra akarnák felhasználni a vádlottak, hogy az eljárás törvénytelenségét bizonyítsák. Néhány szóban ezekre ezért ki fogok még térni az eljárás állítólagos törvénytelenségével kapcsolatban.

 

4.6 Jegyzőkönyvezés

Mivel az eljárási hibákról van szó, itt szeretnék pár szót mondani a jegyzőkönyvezésről, amit a védelem többször is kifogásolt, hogy a jegyzőkönyvekben nem szerepelnek a kérdések. Ez nem törvénysértő. A Be. a vallomásokat a jegyzőkönyvben csak a szükséges részletességgel rendeli rögzíteni, tehát alapesetben elegendő, ha a jegyzőkönyv a vallomást helyesen, az összefüggéseknek megfelelően tartalmazza. A Be. 166.§-ának (3) bekezdése szerint még a nagyobb  eljárási  garanciát  jelentő  szó  szerinti  jegyzőkönyvezés  is  csak  a  vallomás  szó szerinti jegyzőkönyvbe vételét jelenti, a kérdésekét nem.

 

5. Törvénytelen eljárás

Ennyit az eljárás valós, illetve vélt formai hibáiról, amik összefüggésben vannak egy jóval

komolyabb témával. A formai hibákat a vádlottak és a védelem is megpróbálja összefüggésbe hozni azzal a súlyos váddal, hogy a rendőrség és az ügyészség szándékosan törvénysértő, koncepciós eljárást folytatott, és a kényszervallatástól sem riadtak vissza. Ez természetesen nem igaz.

 

Szinte valamennyi terhelt, aki állt kényszerintézkedés hatálya alatt, A..A.., L..O.., R..M.., Z..T.. és M..H..É.. állításai között szerepel, hogy őrizetbe vételük megfélemlítő módon történt. A..A.., R..M.. és M..H..É.. arról is nyilatkozott a tárgyalás során, hogy a nyomozók értésükre adták, fővárosi vezetőkről kívánnak vallomást hallani, szabadlábon védekezésüknek ez lett volna a feltétele. Ezek az állítólagos felhívások mindig kihallgatáson kívül, átszállítás közben, liftben, rendőrautóban, a védő távollétében történtek. R..M.. kivétel ebből a szempontból, ő ennél tovább is ment tárgyalási vallomásában, és szerinte ilyen befolyásolás ügyvédje jelenlétében is történt. Ehhez képest már jóval durvább fenyegetésre utalnak azok az állítások, amelyek szerint a befolyásolásra magán a kihallgatáson került sor, és a kihallgatók konkrétan irányították a vallomást, azaz nem azt vették jegyzőkönyvbe amit a terheltek először mondtak, hanem amit ők szükségesnek gondoltak – ilyen értelmű kijelentéseket tett A..A.. és R..M... R..M.. még olyan, a magyar joggyakorlat és a kriminalisztikai módszerek  mélyreható  ismeretére  utaló  kijelentéseket  is  tett,  mint  hogy  az  előzetes letartóztatás a magyar joggyakorlatban a kényszervallatással egyenértékű, és félrevezető vallomásának megtételéhez helytelen kihallgatási módszerek, a jogok és lehetőségek hamis vázolása,  a  pszichikai  kényszer  szintjét  elérő  módszerek  vezettek.  A  kényszervallatással kapcsolatban M..H..É.. ment el a legtovább, aki szerint vallomása miatt rendszeres hátrányok érték a BV intézetben, vallási hovatartozása miatti sanyargatással próbálták meg kényszeríteni, sőt, azt is állította, hogy tudta nélkül megpróbálták bekábítószerezni.

 

Tisztelt Törvényszék! Ezekre az állításokra már tárgyaláson is reagáltam a vádlotti nyilatkozatok után, amit akkor részletesen elmondtam, fenntartom: ha a Be-ben szabályozott kényszerintézkedés a kényszervallatással egyenértékű, akkor mind a 29 bíró, aki a kényszerintézkedések elrendeléséről és fenntartásáról határozott, bűntársa a nyomozó hatóságnak  és  az  ügyészségnek  a kényszervallatásban.  De nem  csak  a  nyomozási  bírók, hanem a védők is. Hiszen a terheltek által meghatalmazott védők kivétel nélkül valamennyi kihallgatáson jelen voltak, elkísérték védenceiket a nyomozó bíró előtti ülésekre is, észrevételeket, indítványokat tettek, mégsem, soha, egyszer sem jelezték, hogy a nyomozó hatóság  vagy  az  ügyészség  a  kényszervallatással  egyenértékű,  törvénytelen, megkérdőjelezhető módszereket alkalmaz. Márpedig, ha védenceik ilyet a tudomásukra hoznak, nem csak lehetőségük lett volna arra, hogy az ügyészséghez forduljanak, vagy hogy ha az ügyészségben nem bíznak, legalább a nyomozási bíró előtt ezt elmondják, vagy hogy ha ad absurdum még a nyomozási bírósban sem bíznak, pusztán a későbbi bírósági védekezésre gondolva írásbeli beadványban rögzítsék az eljárás törvénytelenségét, hanem egyenesen kötelességük lett volna minden lehetséges fórumon ezt jelezni.

 

Ehelyett mit tettek a védők, milyen észrevételeket láttak szükségesnek megtenni?

 

A..A.. 2010.01.27-én, két védője jelenlétében is ezt mondta: „A tegnapi kihallgatásom után konzultáltam a védőmmel és a jogi kioktatást követően az együttműködésem következményeinek ismeretében szeretnék őszintet tényfeltáró, beismerő vallomást tenni.” – Gy..B.. védő: „észrevételem, indítványom nincs.”

2010.01.29-én, nyomozási bíró ülésén: védő: „Védencem részletes, feltáró jellegű vallomást tett azért, hogy a bírónő által disznóságnak nevezett dolgok kiderülhessenek. Nem biztos, hogy az iratok által is kiderült volna, ehhez nyújtott védencem segítséget.”

A..A.. 2010.02.18-i kihallgatásán a védő: észrevételem nincs, indítványozom A..A.. házi őrizetének a megszüntetését …. indítványozom, hogy a folytatólagos kihallgatások során a nyomozó hatóság tárja A..A.. elé a szerződésekkel kapcsolatos

dokumentációkat, melyekkel kapcsolatban teljes körű vallomást fog tenni.

 

Talán kisebb jelentősége van A..A.. más ügyben, a BRFK-n a 8651/2009.bü. számú ügyben 2010. szeptember 22-én tett tanúvallomásának, azonban a III. rendű vádlott védője a tárgyaláson szükségesnek tartotta ezt a kihallgatást megemlíteni, és hivatkozni arra, hogy ezen a kihallgatáson a tanúvallomást megtagadta, arra hivatkozva, hogy más ügyben, ugyanabban a tárgyban gyanúsított. A vallomás megtagadása egy kézenfekvő okra utalva teljesen logikus lépés lenne, ha korábbi vallomását A..A.. nem akarta fenntartani, mert pl. úgy érezte, hogy korábban nem mondott igazat. Csakhogy a valóságban nem ez történt. A tárgyalás során beszerzett tanúkihallgatási jegyzőkönyvből látható, hogy A..A.. valójában tett egy rövid vallomást, ekkor is ügyvéd jelenlétében, és azt mondta, hogy a BKV ügyben gyanúsítottként tett vallomását fenntartja. Tehát az látható, hogy bár A..A..-nak már 2010. szeptemberében is lett volna alkalma és lehetősége kihátrálni a nyomozati vallomásából, legalább olyan szinten, hogy nem ismétli meg azt, mégis fenntartotta a vallomását.

 

R..M.. védője a nyomozási bíró ülésén 2010.02.05-én: „Szívem szerint azt mondom, hogy nagyon helyes, hogy rendet csinálunk a BKV-nál, jó lenne a boszorkányüldözést elkerülni. … szeretnénk a továbbiakban is vallomást tenni, talán van is mit boncolgatni. A tegnapi folytatólagos kihallgatás azért nem jött létre, mert az őrnagy úr nem hívott vissza. Volt egy kísérlet és szándék, és ezt továbbra is fenntartom.”

2010.02.15-én kelt   írásbeli beadványában R..M.. védője, F..I..folytatólagos kihallgatást kért, amit ezzel indokolt: „Ügyfelem 2010. február 10. napján foganatosított kihallgatása során részletes vallomást tett, azonban a tisztelt nyomozó hatóság esetleges további kérdéseire is válaszolni kíván, illetőleg további vallomást kíván tenni a gyanúsításban közölt cselekményekkel kapcsolatban.”

2010.03.04-i írásbeli beadványában R..M.. védője enyhébb kényszerintézkedésre tett indítványt, amit ezekkel a szavakkal indokolt: „a gyanúsított három alkalommal tett tényfeltáró, saját bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást. A vallomásaiban minden részletre  kiterjedően  feltárta  azokat  a  tényeket,  amelyekről  tudomással  bír.  A  nyomozó hatóság minden kérdésére őszinte, tényfeltáró választ adott. Vallomásaiban részletesen kitért a bűncselekmények szerteágazó személyi és tárgyi feltételeire egyaránt. Álláspontom szerint a tanúsított  magatartása  alapján  megállapítható,  hogy  teljes  egészében  együttműködik  a

nyomozó hatósággal.

2010. március 16-án ismét nyomozási bíró előtt, ismét R..M.. védője: „Azokból a vallomásokból, amit mondott, tökéletesen látszik, hogy nincs maszatolás benne, célirányosan, őszintén mondott el mindent.

 

Jól látható tehát, hogy a nyomozás során, noha a vádlottaknak és védőknek lett volna lehetőségük arra, hogy közvetlenül, ülésen beszéljenek a nyomozási bíró előtt az őket ért kényszerről, ilyen szóba sem került. Sőt a védők mintha azon versengtek volna, hogy ki tesz őszintébb, feltáróbb jellegű vallomást, R..M.. védője egyenesen kevesellte a vallomástételi lehetőséget.

 

És milyen észrevételeket tett M..H..É.. védője, miközben védencét sanyargatták és kábítószerezték a BV intézetben? Leginkább semmilyeneket. Talán csak a 2010.09.22-i nyomozási bíró előtti ülést érdemes kiemelni, amikor M..H..É.. nem tett vallomást, nem számolt be semmilyen kényszerítésről, viszont védője hivatkozott arra, hogy védence feltáró, önmagát is terhelő vallomást tett, a tényállás tisztázását elősegítette.

 

Jellemző a nyomozást folytató rendőrség és ügyészség kimondottan óvatos magatartására, hogy – bár ilyen konkrét kötelezettséget rögzítő törvényi előírás nincs (a terhelt érdekében a védelem kötelező, az egyes eljárási cselekményeken való védői részvétel azonban nem) – valamennyi eljárási cselekményt oly módon igyekezett megszervezni, hogy arra védő jelenlétében  kerüljön  sor.  L..O.. 2010-05-14.  napi  elfogását  követően  a gépjárművének  motozásakor  is  jelen  volt  a  védője  –  a  tárgyalási  szakban  kifogásolt intézkedés során a nyomozó hatóság maximálisan biztosította a terhelti jogokat, a védő részvétele ugyanis nem csak hogy lett volna kötelező, de jellemzően a védők nem is szoktak motozásokon jelen lenni.

 

A védői jelenlét és a védői észrevételek tartalma mellett más bizonyítékok is cáfolják a kényszerítést. Az eljárásban és már a perbeszédemben is hivatkozott sajtóbeli nyilatkozatok, ha a vád közvetlen bizonyítására nem is, arra azonban alkalmasak, hogy a vádlottaknak a kihallgatásuk időszakában tanúsított magatartására, annak okaira, kényszer alatti vagy annak hiányában  történő  viselkedésükre  bizonyítékul  szolgáljanak.  Nem  ismerek  ugyanis  olyan

törvénytelen kényszerítő eszközt, amivel a nyomozó hatóságok arra tudnák rávenni a terhelteket, hogy szabadlábra helyezésük után a sajtóhoz forduljanak, hogy a nagy nyilvánosság  előtt  is  beismerő  vallomást  tegyenek.  A  sajtóhoz  fordulás  valós  okát  csak találgatni tudom, de abban biztosak lehetünk, hogy az nem külső kényszer, hanem belső, saját döntés eredménye.

 

M..H..É.. esetében okirati bizonyíték, a Fővárosi Főügyészség által lefolytatott BV törvényességi vizsgálat is rendelkezésre áll. A VI. rendű vádlott állításainak egy részét a BV törvényességi felügyeleti eszközeivel utólag is ellenőrizni és cáfolni lehet. Így azon állítások vonatkozásában, melyekkel kapcsolatban orvosi dokumentáció került kiállításra, utólag igazolható, hogy a vádlott állításával szemben nem került sor semmiféle kábítószerezésre, M..H..É.. rendszeres orvosi ellátásban részesült, és az orvos által felírt gyógyszereket nem volt köteles elfogadni. Jellemző a VI. rendű vádlott túlzásaira, hogy szó sem volt arról, hogy elesett a lábbilincsben és a járdaszigetbe verte a fejét, az orvosi dokumentáció  szerint  autóba  történő  beszálláskor  verte  be  a  fejét,  emiatt  kért  és  kapott ellátást, de a rögzített státusz szerint még hámsérülést sem szenvedett.

 

A három, egyfajta feltáró vallomást tevő terhelt nyomozati vallomásai esetében tehát jól látható, hogy pont azok a terhelti jogokhoz kapcsolódó garanciális elemek bizonyítják a kényszer hiányát, amelyeknek a terheltek védelme a feladatuk. A védők személye, folyamatos jelenléte és konkrét megnyilatkozásai bizonyítják, hogy az eljárás nyomozati szakaszában nem a külső kényszer, hanem belső, a védőkkel is egyeztetett elhatározás vezetett a feltáró vallomások megtételéhez.

 

Ezért a vallomások egy időben, azonos elemek hangsúlyozásával elővezetett megváltoztatását nem tudom másként értékelni, mint a védekezési taktika egyeztetett, összehangolt megváltozását, ami azon alapul, hogy a teljes nyomozati iratok ismeretében a védelem esélyt látott ennek sikerességére. Nyilván egy ilyen védekezési taktika akkor lehet meggyőző, ha minél több vádlott csatlakozik hozzá, ha minél egybehangzóbban és hangosabban győzködik a vádlottak a bíróságot, hogy a nyomozati vallomásaikban befolyásolták, kényszerítették őket. Ezzel csak az a baj, hogy több olyan vádlott is van, akinél a befolyásolásnak, kényszerítésnek értelme sem lett volna, mégis az ő esetükben is a törvénytelenség látszatára kell helyezni a hangsúlyt.

 

Kezdjük B..Zs..-tal, akinek esetében  már láthattuk, hogy  akkori  védője útján maga kívánt jelentkezni, hogy BKV-nál megtapasztalt visszaéléseket feltárja. A visszaéléseket nem csak rendőrségi vallomásában mondta el, saját maga ment el a sajtóhoz is, hogy ugyanazokat a visszaéléseket a nyilvánosság elé tárja. Minek kellene egy önként ügyvédhez, önként a nyomozó hatósághoz, majd önként a sajtóhoz forduló személyt bármire is kényszeríteni? Annak a vágya, hogy ezt megmagyarázza, sajnos olyan lefelé tartó ívet ad a terhelt tárgyalási vallomásának, ami valóban ritkán látható emberi mélypontokhoz vezet. A 2014. november 6-i tárgyalási napon, amikor a bíróság ismertette a vádlottak sajtóbeli megnyilvánulásait, B..Zs.. csak annyi magyarázatot adott, hogy nem az ő ötlete volt, hogy a jobboldali sajtónak nyilatkozatot tegyen, az ötletadót azonban nem jelölte meg, és azt sem, hogy vajon mivel lehetett őt rávenni a nyilatkozattételre. B..Zs..nak ez a megnyilvánulása csak a sajtónyilatkozatra ad egy elég súlytalan, levegőben lógó magyarázkodást, részletes, terhelő nyomozati vallomását azonban még nem magyarázza. Ennek magyarázatára sem kellett azonban sokáig várnunk. A 2015. március 12-i tárgyalási napon, a Hagyó-B.. szembesítésről készült videófelvétel levetítése során szembesítési nyilatkozatát és korábbi nyomozati vallomását azzal magyarázta, hogy attól félt, ha nem mond súlyosan terhelő dolgokat Hagyó Miklósra, őt is előzetes letartóztatásba helyezik.  Valószínűleg B..Zs.. maga is érezte, hogy ez a félelem nem túl reális, ez a magyarázat nem túl hihető egy olyan személy esetében, aki együttműködési szándékát már 2009-ben jelezte ügyvédjének, aki meg állítólag magát a Fővárosi Főügyészt hívta fel ezzel a hírrel. Ezért a magyarázkodást egy újabb szintre kellett emelni, ami a 2015. április 30–i (111. számú) írásbeli beadványban történt  meg.  A  magyarázkodáshoz  hozzátartozik  az  a  köztudomású  tény,  hogy  2014. november végén meghalt B..Gy.., B..Zs.. első védője, akihez B..Zs..

2009. októberében fordult, hogy segítse az eljárásban. Ezek után talán nem meglepő, de mindenképpen lehangoló, hogy B..Zs.. saját elhunyt védőjében találta meg azt a személyt, aki rávette, hogy a nyomozó hatóság elvárásainak megfelelő vallomást tegyen, aki rávette, hogy a hihetőség érdekében önmagát is terhelje. Ennek a történetnek két olvasata lehet. Az első, hogy B..Zs.. igazat mond, és az ország egyik legismertebb ügyvédje a hozzá forduló ügyfelét ismeretlen okból arra veszi rá, hogy hamisan vádoljon másokat és magát is. A második, hogy B..Zs.. nem mond igazat, és tárgyalási magatartásának alátámasztására volt védőjét teszi felelőssé valamennyi nyomozati vallomásáért, aki már nem tud védekezni az irreális vádak ellen. Magam részéről a második verziót tartom életszerűnek.

 

Hagyó Miklós egy kicsit más helyzetben van, mint B..Zs..: neki is végig hatékony védelem állt rendelkezésére az eljárás egésze során, az ő esetében is nehéz lenne elhinni, pontosabban  az  ő  esetében  lenne  a  legnehezebb  elhinni,  hogy  ha  a  nyomozást  végző ügyészség befolyásolni vagy kényszeríteni akarta volna, és ezt a védelem tétlenül szemlélte volna. 2012. szeptemberi, összefüggő, felolvasott vallomásában nem is nagyon helyezte erre a hangsúlyt, bár valóban említette az előzetes letartóztatás törvényességével kapcsolatos kifogásait is. Mégis szükségesnek látott az I. rendű vádlott egy olyan kihallgatási eseményről említést tenni, ami beilleszthető a többi vádlottat ért kényszerről szóló állítások sorába, és ami azt a látszatot hivatott erősíteni, hogy a vádlottakat, és köztük Hagyó Miklóst is közvetlenül, a kihallgatásokat végző személyek részéről is érték atrocitások. Ezzel az állítással csak az a baj, hogy nem igaz. Mit is mondott Hagyó Miklós? -. A 2010.10.22-i kihallgatáson az ügyész direkt olyan helyzetbe hozta, hogy összebilincselt kézzel ne tudja megmutatni a több mint 100 oldalas metró alapszerződésben azt a konkrét rendelkezést, ami a metróbiztos által jegyzett jelentés elkészítésére vonatkozik. Hagyó Miklós állítását jogi nyelvre csak úgy tudom lefordítani, hogy az ügyész kényszerítő eszközt használt fel arra, hogy védekezési jogát korlátozza. Ez az állítás több sebből is vérzik.

- Első és legfontosabb, hogy ennek nincs, nem lett volna semmi értelme. Az alapszerződés beszerzésre került, éppen a védelem indítványára, tehát a bizonyítási eszköz az eljárás anyagába belekerült, ezért semmi értelme nincs annak, hogy az ügyész megpróbálja a terheltet annak felhasználásában akadályozni.

- Másodszor, a kihallgatási jegyzőkönyvben szerepel az eset leírása, csak kissé eltérően a tárgyalási vallomástól. Eszerint az ügyész tájékoztatta, hogy védői indítványra beszerezte a metró  alapszerződéseket,  és  kérte  a  terheltet,  hogy  jelölje  meg  azt  a  részt,  amiben védekezésére hivatkozik, erre pedig Hagyó Miklós azt válaszolta, hogy az átnyújtott dokumentum négy szerződést tartalmaz, több mint 100 oldal, ezért azokról másolatot kért, hogy áttanulmányozza, és legközelebb írásban vagy szóban megteszi vallomását. A jegyzőkönyvön szerepel egy kézírásos rájegyzés, hogy a másolatot időközben elkészítették, a másolat átvételét a védő aláírásával igazolta. Nem hogy akadályozta volna tehát a védekezést az ügyész, hanem a Be.-ben előírt 8 napos másolat adási kötelezettségét jóval túlteljesítve helyben átadta a másolatot. A jegyzőkönyvet Hagyó Miklós és védője is aláírta, a védőnek észrevétele nem volt, pedig ha az ügyész korlátozta volna a terheltet védekezésében, ez nem csak lehetősége, hanem kötelessége lett volna.

- Harmadszor, érdemes megnézni, hogy a későbbi kihallgatásokon történt-e olyan esemény, nyilatkozat, amit a Hagyó Miklós által állított korlátozás utórezgéseként lehet értelmezni. Legközelebbi eljárási cselekmény, ami érintette Hagyó Miklós személyét, az előzetes letartóztatása  meghosszabbítása  tárgyában  tartott  ülés  volt,  három  héttel  később.  Itt,  a nyomozási bíró előtt Hagyó Miklós hosszú nyilatkozatot olvasott fel, amiben nem említette az esetet, a védő felszólalásában viszont igen. A védő kimondottan azt sérelmezte, hogy Hagyó Miklós nem jogász, és nem volt elvárható a terhelttől, hogy a sűrűn gépelt oldalakat átnézze és kiválassza a rá vonatkozó részeket, egyébként pedig vehemensen támadta az ügyészi indítványt. Még sem mondott egy szót sem arról, hogy azért nem tudta Hagyó Miklós a védekezését kifejteni, mert az ügyész korlátozta ebben.  Ezt követően egy újabb hónap múlva,

2010.12.15-én   került   sor  Hagyó   Miklós   kihallgatására,   amikor   a   szerződésekről   azt nyilatkozta, hogy BV körülmények között nem volt módja az iratok áttekintésére. Tehát az 3 héttel  később  tartott  ülésre  BV  körülmények  között  is  le  tudta  írni  nyilatkozatát,  a  két hónappal később tartott kihallgatásig viszont elolvasni sem tudta a védelem indítványára beszerzett iratokat.

- Negyedszer, arra az általános ügyészi és bírói gyakorlatra szeretnék hivatkozni, hogy a kihallgatás idejére, ha a biztonsági fokozat lehetővé teszi, a fogva tartottról levetetik a bilincset. Ez egyébként a szembesítési videófelvételen is látszik, hogy a kihallgatáson Hagyó Miklós nem összebilincselt kézzel vett részt.

Mindezek alapján arra kell következtetnem, hogy a Hagyó Miklós tárgyalási vallomásában említett atrocitás nem történt meg, az csak azt a látszatkeltést szolgálja, hogy a törvénytelen, sérelmes intézkedések közvetlenül Hagyó Miklóst is érték, és alátámasztani kívánja azt a hamis képet, hogy az eljárás minden terheltjét érték ilyen sérelmek.

 

Az egyébként, hogy az eljárásban történtek hibák, amik Hagyó Miklós jogait sértették, tagadhatatlan, hiszen beadványának részben helyt adva az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy egyes jogai sérültek, és ezért kártérítést ítélt meg neki. Az is tény azonban, hogy a strasbourgi bíróság Hagyó Miklós k M..E.. érelme ellenére elutasította annak megállapítását, hogy a terhelt előzetes letartóztatása általában szükségtelen volt, és kényszerintézkedésről azt állapította meg, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikk 1. bekezdés c) pontja szerint indokolt volt.

 

A kihallgatások lefolytatásának törvénytelen módjára M..E.. is hivatkozott tárgyalási vallomásában, az eljárást súlyosan törvénysértőnek és koncepciósnak minősítette, és letartóztatásának végrehajtásával, a házkutatás elvégzésével, kihallgatásaival kapcsolatban szerzett tapasztalatai alapján. A kényszerintézkedést, akár személyét, akár tartózkodási helyét érik, nyilván mindenki személyes sérelemként éli meg, önbecsülésén mély sebet ejt, de ezek a személyes sérelmek az intézkedések törvényességét nem érintik – ez egyébként minden őrizetbe vett vádlottra igaz. Viszont hivatkozott a II. rendű vádlott egy olyan anomáliára, amire reagálni szeretnék. A vádlott szerint a 2010.02.26-i kihallgatása 9.32 órakor kezdődött és 20.13-ig tartott, a közel 11 órás jkv. alig két oldalas, fél óra alatt foglalták jegyzőkönyvbe, arról, hogy mi történt a fennmaradó időben, a hatóságnak kell elszámolnia. Először is, durva csúsztatás, hogy a kihallgatás majdnem 11 órán keresztül tartott, a jegyzőkönyvből is kiolvasható, hogy a kihallgatás megszakításra került 13.15-kor, és 20.10-kor csak azért folytatták, hogy 3 perccel később le is zárják, a kihallgatás tehát nem 11 órás volt, hanem 4 órás. A jegyzőkönyv terjedelme, figyelembe véve a II. r. vádlott beszédhibáját is, így nem mondható eltúlzottan rövidnek. A tárgyaláson megtapasztalhattuk, hogy a II. rendű vádlott védője is igen agilisan lép fel védence érdekében, ha ezt szükségesnek látja, de ugyanez kiolvasható a nyomozási bíró által tartott ülés jegyzőkönyvéből is. Így abból, hogy a II. rendű vádlott védője ezen a kihallgatáson nem tartotta szükségesnek, hogy észrevételt tegyen, arra kell következtetnem, hogy nem is történt olyan, ami említésre méltó lett volna. Persze a kérdés még mindig fennmarad, hogy ha a kihallgatás nem is folyt 13.15 és 20.10 között, akkor mi szükség volt arra, hogy M..E.. és védője a rendőrségen tartózkodjanak. Ezt utólag ugyan nem tudom, nem is lehet megmondani, egy reális feltételezésem viszont van.

Ugyanezen a napon, ugyanabban az épületben a nyomozó hatóság M..E..vel párhuzamosan  kihallgatta  R..M..-t  is,  10.22-től  20.06-ig,  ennek  során  olyan kérdéseket is feltettek neki, amik érinthették M..E..t is, pl. kérdezték a 31. sz. tanúról is. Valószínűnek tartom, hogy azért tartották M..E..t a nyomozó hatóság épületében,  hogy  szükség  esetén  szembesíthessék  a  terhelteket,  ezt  támasztja  alá,  hogy R..M.. kihallgatásának befejezése után M..E.. kihallgatásának jegyzőkönyve is azonnal lezárásra került.

 

Meg   kell   említsem,   hogy   az   utolsó   tárgyalási   napok   egyikén   R..M..a kényszervallatás megtörténtének alátámasztására újabb, kimondottan regényes érvet adott elő: eszerint a kikényszerített vallomásában szándékosan tett olyan állítást, amiről tudta, hogy be fog bizonyosodni, hogy valótlan. Majd a VIII. rendű vádlott felhozta F..G.. ügyét, akit nyomozati vallomása szerint egy ismert politikus kérésére ő helyezett el a BKV egy szerződő partnerénél, és a szerződő partner vállalkozási díját ezért 300.000,- Ft-tal kellett megemelni. Ezzel a példával R..M.. kétélű fegyvert vetett be, hiszen ha erről az állításról mégiscsak bebizonyosodik, hogy igaz, így már azt is bizonyítja, hogy R..M.. nem a nyomozás során vallott valótlanul, hanem a tárgyaláson kényszervallatásáról. Mint a GPS Capital vádpontjánál látni lehet majd, a kérdéses állítás többféle bizonyítékkal is körbebástyázott és alátámasztott.

 

Az eljárás törvénytelenségének látszatának keltésére a vádlottak kimondottan komikus eszközöket is bevetettek. A dátumok elírása, sajnos, nem ritka, amikor pedig a jegyzőkönyvvezető, saját munkájának megkönnyítése érdekében átveszi egy héttel korábbi jegyzőkönyv fejlécét, a dátumírási hibát is átveszi. Ilyen méretű, 100 ezer oldalas nagyságrendű nyomozati iratban az elírás természetes jelenség, legalábbis amíg emberek készítik a jegyzőkönyveket, mindenképp. M..H..É.. kihallgatásairól 2011. február

3. és 9. napján felvett jegyzőkönyvek dátumtévesztési hibáiból azonban Hagyó Miklósnak nem az elírás lehetőségére, hanem arra sikerült következtetnie, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség már 2010. februárjában is valamiféle titkos nyomozást folytatott ellene, és hogy további,  számára  ismeretlen  jegyzőkönyvek  lehetnek  valahol,  amiket  valakik  titkosan kezelnek.  Nincs  kétségem  afelől,  hogy  Hagyó  Miklós  pontosan  tudja,  hogy  dátumelírás történt, és a jegyzőkönyvben hivatkozott korábbi kihallgatások nem titkosítva vannak, hanem azok megfelelnek M..H..É.. 2010. során tett vallomásainak.  Sajnos, B..Zs.. is felsorakozott Hagyó Miklós mellé, hogy a dátumelírásokból mélyenszántó következtetésekre jusson: bár 2009. januárjában még BKV ügy sem volt, legalábbis nem a rendőrségen vagy az ügyészségen, B..Zs..nak mégis sikerült három db., tévesen 2009. januárra 26-ra és

2009. február 15-re dátumozott házkutatást elrendelő határozatot találnia, és azokból valamiféle zavaros összeesküvés elméletet fabrikálnia. Ebben cseppet sem zavarta B..Zs..ot, hogy az egyik határozat a fejlécében tartalmazza a helyes, 2010-es dátumot, a másik pedig saját lakására szól, tehát nyilván B..Zs..nak tudnia kellett, hogy mikor jártak nála házkutatást tartani, 2009-ben, amikor még a BKV általános vezérigazgató-helyettese volt, vagy 2010-ben, amikor az ügy már javában folyt. Ebben eldöntésében persze segíthették volna a IV. rendű vádlottat a házkutatási jegyzőkönyvek is, de hát sem Hagyó Miklósnak, sem B..Zs..nak a célja nem az volt, hogy az unalmas igazságot boncolgassák, hanem hogy különös összeesküvéselméletekkel a koncepciós eljárás látszatát keltsék.

 

6. Koncepciós eljárás

És ha már koncepciós eljárás, hadd ejtsek néhány szót azokról a terhelti vádakról, hogy itt

valamiféle politikailag motivált, koncepciós eljárás folyik ellenük. Ez a vélemény leghangsúlyosabban, nyíltan kimondva Hagyó Miklós, M..E.., M..H..É..

és R..M.. tárgyalási vallomásaiban és észrevételeiben nyilvánult meg, akik szerint az eljárás egyfajta politikai boszorkányüldözés megtestesülése. Abban, hogy Hagyó Miklós ezt így látja, semmi meglepő nincsen, hiszen politikus, az ő világfelfogásában az ellene folytatott eljárás is csak politikai lehet, legalábbis nem láttam még olyan, köztörvényes bűncselekménnyel  vádolt  politikust,  aki  nem  politikai  támadást  sejtett  volna  az  ellene folytatott büntetőeljárás mögött. Ugyanez a helyzet M..E..vel is, aki szintén politikus volt, nyomozati vallomása szinte másról sem szólt, mint a BKV pártok közötti felosztásáról, a koalíciós pártok és ezen belül is D..G.. és Hagyó Miklós hatalmi harcáról, és ennek leképződéséről a BKV ügyeiben. R..M.. és M..H..É.. esetében azonban önleleplezőnek tartom, hogy személyüket a politikai játszmák metszéspontjába helyezik, ezzel éppen azt támasztják alá, hogy beosztásuk, tevékenységük politikai jellegű is volt.

 

Azt egyébként, hogy a BKV működését politikai szempontok, pontosabban a Főváros nem szakmai jellegű, hanem a fővárosi vezetők önérdekű igényei befolyásolták, a vádlottak a tárgyaláson is elmondták. Így pl. B..Zs.. tárgyalási vallomásában elismerte, hogy BKV szerződéskötési gyakorlatába beleszólt a politika: a főváros egyfelől elvárta, hogy az AAM készítse  el  az  M4  havi  beszámolóit  a  főváros  számára,  másrészt  nem  adott  védelmet  a politikai támadások ellen, utóbb viszont a tanácsadói szerződéseket politikai okokból nem tűrték meg. Az, hogy a paraméterkönyv összeállítása nem szakmai, hanem politikai kérdés, elhangzott B..Zs.. vallomásában és A..A.. észrevételeiben is. V..Á.. nyomozati és tárgyalási vallomásaiban is nyíltan kifejtette, hogy az önkormányzati tulajdonú BKV sosem volt politikamentes, a BKV állandó jelleggel a vezetéstől és az aktuális kormánytól függetlenül a politikai csatározások kereszttüzében állt. Érdekes ellentét, hogy a politika befolyását a BKV működésére a vádlottak elismerik, amely tapasztalat ráadásul teljességgel első kézből való, mégis mindenki arra hivatkozik, hogy a munkáját kizárólag szakmai szempontok alapján végezte, majd a szakmai munka kritikáját, a BEO ellenőrzésének eredményét, a feljelentéseket, és az egész eljárást ismét politikai lejáratásként kívánják beállítani.

 

Tisztelt Törvényszék! Nem tudok abban a kérdésben állást foglalni, hogy a BKV Zrt. feljelentéseinek hátterében volt-e valamilyen politikai motívum. Egy feljelentés elbírálásakor ugyanis ez nem szempont, nem azt kell vizsgálni, hogy a feljelentőt annak idején mi vette rá feljelentésének megtételére. Ha feljelentés érkezik, azt a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek a tartalma és a mellékelt adatok alapján kell elbírálnia, és ha nyomozás elrendelésére kerül a sor, a nyomozás irányát a folyamatosan beszerzésre kerülő bizonyítékok határozzák meg és alakítják.

 

A nyomozás eredetileg K..I.. vezérigazgatósága idején kötött szerződések miatt indult

2009. áprilisában a Budapesti VI. és VII. Kerületi Ügyészségen, illetve a Budapesti VII. kerületi Rendőrkapitányságon. 2009. nyarán külön nyomozás indult Szalainé végkielégítése és H..É.. fiktív foglalkoztatása kapcsán a Fővárosi Főügyészségen illetve a BRFK-n. A feljelentések – a feljelentők vélelmezett, de valójában ismeretlen indítékától függetlenül – bűncselekmény gyanúját keltette, így a nyomozást el kellett rendelni. A két nyomozás egyesítésre került, melynek során – a BKV Zrt. belső vizsgálatainak eredményeként tett feljelentések alapján – a tanácsadói és egyéb szerződések is a nyomozás fókuszába kerültek.

 

Megjegyzendő, hogy más fővárosi közműcégek kapcsán indult büntetőeljárásban is merültek fel a BKV ügyhöz hasonló, a Fővárosi Önkormányzat egyes tisztségviselőinek visszaélésére utaló adatok, vagyis hogy a feljelentett cselekmények mögött hátterében a Főváros egyes vezetőinek kívánságai álltak.  Ilyen adatok birtokában természetes, ha a nyomozó hatóság a Főpolgármesteri Hivatal szerepére vonatkozó kérdéseket tesz fel, és ahogy a vallomásokban folyamatosan megjelölésre kerülnek a szereplők, konkretizálják szerepüket, a kérdések egyre célzottabbak lesznek. A nyomozás irányát tehát a folyamatosan beszerzésre kerülő bizonyítékok szabták meg, nem pedig valamilyen vélt politikai igény, aminek mibenlétét, az igénylő személyét egyébként a vádlottak soha nem fogalmaztak meg részletesen.

 

Összességében tehát a bizonyításhoz felhasznált bizonyítékok beszerzésére törvényesen került sor, a kisebb súlyú eljárási hibákat az ügyészség korrigálta, ezért a bizonyítás törvényességét nem kérdőjelezik meg.

 

T. Törvényszék! Rátérve a vádirat konkrét tényállításainak bizonyítására, a vádirat bevezető részének állításaival külön nem kívánok foglalkozni, mivel azokat egyértelmű okirati bizonyítékok támasztják alá, az egyes terheltek által betöltött pozíciók, a Főpolgármesteri Hivatal és a BKV működését szabályozó normák ismertek, nem vitatottak. A Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselőire, az ő kéréseikre, valamint a BKV vezető beosztású dolgozóira vonatkozó állítások olyan következtetések, amelyek nagy részben az egyes vádpontokban leírt cselekmények és azok bizonyítékai alapoznak meg, ezeket pedig a bűnszervezet és az egyes vádpontok kapcsán ismertetem. A BKV általános pénzügyi és gazdasági helyzetére vonatkozó állítások nyilvános adatokon alapulnak, a BKV sanyarú gazdasági helyzete közismert, az hogy most a cég veszteséges, vagy alulfinanszírozott, vagy azért veszteséges, mert alulfinanszírozott, az ügy megítélése szempontjából irreleváns.

7. A bűnszervezet

 

Tisztelt Törvényszék! Perbeszédemet az egyes vádlottak közötti kapcsolatok rendszerével, azok hierarchiájával kívánom folytatni, ami természetszerűleg elvezet a bűnszervezet kérdéséhez.

 

Tisztelt Törvényszék!

Azt, hogy ki, mettől meddig és milyen tisztséget töltött be a Főpolgármesteri Hivatal vagy a BKV szervezetében, nem részletezem, ezek a tények ismertek és okirati bizonyítékokkal alátámasztottak. Az ügy megítélése szempontjából sokkal fontosabb, hogy ezek a tisztségek, vagy  az  egyes  személyeknek  a  Főpolgármesteri  Hivatalhoz  vagy  a  BKV-hoz  fűződő kapcsolata milyen tartalmi jogosítványokat biztosított nekik.

 

 

 

7.1 A jog szerinti helyzetből adódó jogosultságok

 

 

Ahhoz, hogy látható legyen, hogy a vádlottak eljárása mennyiben volt szabályszerű vagy szabályszegő, az előbb említett pozícióikból, kapcsolataikból fakadó tartalmi jogosítványok gyakorlása jogszerű és célszerű volt-e, avagy éppen hogy bűnös magatartást valósított-e meg, meg kell vizsgálni, hogy formálisan milyen jog- és feladatköreik voltak, az egyes vádlottak jogszerűen milyen befolyást gyakorolhattak a BKV Zrt. működésére.

 

7.1.1. Hagyó Miklós jogosultságai

Célszerű   az   I.   rendű   vádlottal,   Hagyó   Miklóssal   kezdeni,   hogy   neki   a   Fővárosi

Önkormányzaton és a Főpolgármesteri Hivatalon belül, és a BKV-val kapcsolatban milyen

jogkörei voltak. Ennek vizsgálatához az alábbi normák ismerete szükséges: Hagyó Miklós Főpolgármesteri Hivatalon belüli jogaihoz:

-  7/1992. (III. 26.) Főv. Kgy. rendelet a Fővárosi Önkormányzat Szervezeti és Működési

Szabályzatáról (Fővárosi SZMSZ)

- Budapest Főváros főpolgármesterének és főjegyzőjének 525/2005. számú intézkedése Budapest  Főváros  Önkormányzata  Főpolgármesteri  Hivatalának  Szervezeti  és Működési Szabályzatáról, Ügyrendjéről (Főpolgármesteri Hivatal SZMSZ)

- Budapest Főváros főpolgármesterének 554/2006. számú intézkedése Hagyó Miklós városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettes feladatairól (554-es intézkedés) és annak módosításai

Hagyó Miklós BKV-val kapcsolatos jogait pedig a következők szabályozzák:

- A BKV Alapító Okirata

- a már említett Fővárosi SZMSZ

- 27/1995. (V. 15.) Főv. Kgy. rendelet a Fővárosi Önkormányzat vagyonáról, a vagyontárgyak

feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról.

 

Mivel az Alapító Okirat szerint a BKV alapítója és egyetlen tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat, elsőként azt kell megnézni, hogy a Fővárosi Önkormányzat által alkotott önkormányzati rendeletek és az önkormányzat működését szabályozó belső normák milyen általános és speciálisan a BKV-ra vonatkozó hatásköröket biztosítottak a vádbeli időszakban a főpolgármester-helyettesnek.

 

A Fővárosi SZMSZ a főpolgármester-helyettesekkel kapcsolatban külön hatásköröket nem állapít meg, az 59.§-ban csak arra utal, hogy helyettesítik és segítik a főpolgármestert, munkájukat a főpolgármester irányításával végzik. Ezért azt kell megnézni, hogy a Közgyűlés milyen feladatköröket delegált a főpolgármesternek.    A Fővárosi SZMSZ 58.§-a a főpolgármester általános feladatköreit tartalmazza, ezek főleg a Közgyűlés működésével és képviseletével és a Főpolgármesteri Hivatal munkájának megszervezésével kapcsolatosak. A Fővárosi SZMSZ szerint (61.§ (2) bekezdése) a Főpolgármesteri Hivatal általános feladata az önkormányzat   működésével   kapcsolatos   teendők   ellátása.   A   BKV-ra   vonatkoztatható speciális a Közgyűlés által a Főpolgármesterre átruházott hatásköröket a Fővárosi SZMSZ 7. mellékletének V. pontja sorolta fel.

V/4. Hozzájárul a tömegközlekedési járatok útvonalának és megállóhelyeinek kijelöléséhez. V/12. gondoskodik a fővárosi tömegközlekedési feladatok ellátásáról

V/20.  Megköti  a  közigazgatási  határon  kívül  a  BKV  által  végzett  személyszállításra  vonatkozó megállapodásokat.

V/22.   Dönt   a   BKV-val   megkötött   szolgáltatási   szerződés   változáskezelési   eljárással   történő módosításáról, beleértve a paraméterkönyv jóváhagyását és módosítását is.

Ezek ismertetésétől most eltekintek, a lényeg az, hogy – a Gt. szellemével összhangban – ezek a feladat- és hatáskörök nem a BKV gazdálkodására vagy operatív működésére vonatkoznak,

hanem  a  Főváros  tömegközlekedési  szolgáltatási  kötelezettségével  függnek  össze,  ahol  a BKV nem mint saját tulajdonú, bármire utasítható cég, hanem mint a szolgáltatási szerződésben szereplő egyik fél, szolgáltató jelenik meg.

 

A Hivatali SZMSZ szerint a főpolgármester-helyettesek feladatairól külön intézkedés rendelkezett – ez az 554-es intézkedés – de a Vagyongazdálkodási és Városüzemeltetési Főpolgármester-helyettesi Irodára vonatkozó szabályokból (27.§) kiolvasható, hogy a főpolgármester-helyettesnek elsősorban szervezési és koordinációs, a Közgyűlésnek vagy a Fővárosi Kabinetnek szóló előterjesztésekkel, továbbá a Közgyűlés és bizottságai határozatainak végrehajtásával kapcsolatos feladatai voltak. Operatív, valamint szakmapolitikai irányítási feladatai csak a Főpolgármesteri Hivatal szervezeti egységei, ügyosztályai tevékenységével kapcsolatban lehettek.

 

Az  554-es  intézkedésben  a  főpolgármester  a főpolgármester-helyettes  feladatait  határozta meg, és a városüzemeltetéssel, a közüzemi vállalatok szakmai tevékenységéhez kapcsolódó feladatokkal, a Hivatal Közlekedési Ügyosztályának szakmai tevékenységének felügyeletével bízta meg. Nem tartozott azonban hozzá a közüzemi vállalatok gazdálkodása.

 

Összességében elmondható, hogy Hagyó Miklósnak egyeztetési, koordinációs, szervezési és előterjesztésekkel kapcsolatos feladatkörei voltak, ezt azért nem is fejtem ki ennél részletesebben, mert tárgyalási vallomása szerint ezzel Hagyó Miklós is egyetért, ahogy ő fogalmazott, eszköztára a tájékozódó jellegű megbeszélések, szakmai koordináció, egyeztetés volt.  Inkább csak arra szeretnék rámutatni, hogy az ismertetett szabályok alapján Hagyó Miklós nem a BKV-t felügyelte, hanem magát a közösségi közlekedés teljesítését, amelyet a BKV látott el szolgáltatóként. Ezt azért tartom fontosnak, mert az eljárás során többször is elhangzott, hogy Hagyó Miklós a BKV-t felügyelte, de ez, ebben a formában nem igaz. A főpolgármester-helyettes a közösségi közlekedés felügyelete során nem a tulajdonos képviselőjeként, hanem a BKV-val szerződő fél, a megrendelő szakterületi képviselőjeként járhatott el.

 

Minthogy azonban a Fővárosi Önkormányzat tulajdonosa is a BKV-nak, külön vizsgálandó kérdés  az  is,  hogy  az  önkormányzat  tulajdonosi  pozíciójából  fakadóan  volt-e  Hagyó Miklósnak valamilyen speciális feladatköre, eljárási jogosultsága.

 

Mint ahogy már volt róla szó, a BKV Zrt. önálló jogi személy, saját érdekekkel és célokkal, amik nem szükségszerűen esnek egybe tulajdonosa, a Fővárosi Önkormányzat érdekeivel és céljaival. Mindazonáltal a főváros, mint a BKV Zrt. egyedüli tulajdonosa, rendelkezik olyan jogszerű eszközökkel, amikkel a Főváros akaratát keresztül lehet vinni a BKV menedzsmentjén, legfeljebb ez a menedzsment mentesül általános gazdálkodási felelőssége alól.

 

Az Alapító Okirat szerint a tulajdonos, azaz a Fővárosi Önkormányzat hatáskörébe tartozik, többek között: a vezérigazgató megválasztása, megbízása, visszahívása; a jóváhagyott üzleti tervben nem szereplő fejlesztési hitelfelvétel engedélyezése, 500 millió forintot meghaladó egyedi értékű, vagyonelemek elidegenítéséről szóló szerződések engedélyezése; társaság alapításának engedélyezése 10 millió forint kezdőtőke felett; bármely alapítványnak szóló, 1 millió forintot meghaladó juttatás engedélyezése; az igazgatóság és a felügyelőbizottság ügyrendjének jóváhagyása. A közvetlen beavatkozást biztosító hatáskörökre figyelemmel vizsgálni  kell,  hogy  a  tulajdonos  nevében  ki,  milyen  formában  és  eljárásrend  szerint juttathatja el a tulajdonosi akaratot a BKV-nak, illetve a tulajdonosi akarat kialakításának előkészítése során milyen tisztségviselők járhatnak el, milyen jogokkal élhetnek.

 

A tulajdonos képviseletét a Fővárosi SZMSZ szabályozza. Alapvetően (1.§ (3) bekezdése alapján) az önkormányzati hatáskörök a Közgyűlést illetik meg. Csakhogy az (1.§ (4) bekezdése alapján) az önkormányzati  feladatokat  a  Közgyűlés  és  szervei:  a  Közgyűlés  bizottságai,  a Főpolgármester, valamint a Főpolgármesteri Hivatal látja el. A Közgyűlés hatásköreit (1.§ (6) bekezdése alapján)  a főpolgármester és bizottságai akkor láthatják el, ha a Közgyűlés a hatásköröket rendeletben átruházta.

 

A Fővárosi SZMSZ 5. mellékletéből derül ki, hogy a Gazdasági – 2007. január 30. előtt a Tulajdonosi – Bizottság gyakorolta az egyszemélyes gazdasági társaság legfőbb szervének törvény által hatáskörbe utalt jogai közül a felügyelőbizottság tagjai, a könyvvizsgáló, az igazgatóság  tagjai  és  az  ügyvezetők  megbízásának,  visszahívásának,  díjazása megállapításának jogát, valamint a társaság vezérigazgatójának megbízásának, visszahívásának, felmentésének, munkabére megállapításának jogát. Minden egyéb, a társaságok legfőbb szervének törvény által hatáskörébe utalt jogait a Gazdasági Bizottság az illetékes szakmai bizottság hozzájárulásával gyakorolta.

 

Ezzel összhangban a Fővárosi Önkormányzat vagyonáról, a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 27/1995. (V. 15.) Főv. Kgy. rendelet szerint a tulajdonosi jogokat a Közgyűlés, átruházott hatáskörben pedig a főpolgármester és a Közgyűlés bizottságai gyakorolják, és a nem a Közgyűlés közvetlen hatáskörébe tartozó feladatokat a Gazdasági Bizottság az illetékes szakmai bizottság hozzájárulásával gyakorol, az FB tagjai, a könyvvizsgáló, az igazgatóság tagjai, a vezérigazgató megbízása, visszahívása, díjazásának megállapítása jogait a Gazdasági Bizottság önállóan gyakorolja.

 

Mindebből az látszik, hogy a BKV Zrt. irányában a tulajdonost a Gazdasági Bizottság, mint egész képviseli, sem a bizottság egyes tagjai, sem a Fővárosi Közgyűlés egyes képviselői, sem a Gazdasági Bizottságnak vagy a Közgyűlésnek előterjesztést tenni jogosult főpolgármester-helyettes  a  tulajdonost  nem  képviselik,  tulajdonosi  igényt  nem fogalmazhatnak meg, a BKV Zrt.-t sem gazdálkodása, sem egyes ügyletei körében nem utasíthatják, az Igazgatóságot, a vezérigazgatót vagy a menedzsmentet nem menti fel a Gt.- vben előírt gazdálkodási felelőssége alól, ha a főpolgármester-helyettes kéri meg, avagy utasítja valamilyen ügylet megkötésére.

Összességében tehát Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesként a felügyelete alá tartozó területeken,  ezen  belül  a  közösségi  közlekedést  és  a  BKV-t  érintő  körben  előterjesztést tehetett a Gazdasági Bizottságnak, ennek érdekében szakmai előkészítő tevékenységet folytathatott, előterjesztései megalapozása érdekében a BKV-tól információt szerezhetett be, szakmai  egyeztetést  kezdeményezhetett,  azonban  a  tulajdonos  nevében  a  BKV gazdálkodásába nem avatkozhatott be, utasítást nem adhatott.

 

7.1.2 M..E.. jogosultságai

Hagyó Miklóshoz képest M..E.. szerepe nem érdemel különösebb megfontolást,

legalábbis jogosultságainak vizsgálata során: a II. rendű vádlottnak ugyanis semmilyen formális jogosítványa nem volt a Fővárosi Önkormányzattal vagy a Városházával kapcsolatos bármilyen tevékenység folytatására, ő elméletileg a FP személyes ismerőse, politikai tanácsadója volt, aki a főpolgármesternek adhatott személyes tanácsokat.

 

7.1.3 A BKV vezetők jogosultságai

A..A.. vezérigazgatóként, majd megbetegedése után B..Zs.. helyettesítőként és

megbízott vezérigazgatóként, a BKV Alapító Okiratának megfelelően irányították a társaság munkaszervezetét, az Igazgatóság tagjaként pedig a vezérigazgató részt vett a BKV képviseletében, a vezérigazgatók egy személyben voltak jogosultak a cégjegyzésre. Mindez azt  jelenti,  hogy  a  Főpolgármesteri  Hivatal  irányában  is  a  vezérigazgató  jogosult  volt  a társaság képviseletére, így önmagában nem kifogásolható az, ha saját vagy a főpolgármester, illetve a főpolgármester-helyettes kezdeményezésére szakmai egyeztetésen vett részt, adatokat szolgáltatott a Fővárosi Közgyűlés, a Közgyűlés bizottságai, vagy a Főpolgármesteri Kabinet részére, és közreműködött a Közgyűlésnek vagy bizottságainak szóló előterjesztések előkészítésében.

 

Mivel az ilyen esetekben szakmai munkáról van szó, az is természetes, ha a feladat kapcsán nem személyesen a vezérigazgató járt el, hanem a munkaszervezet irányítójaként kijelölte valamelyik szakterületi vezetőt a szakmai egyeztetésekben, konzultációkban való részvételre. Erre a társaság SZMSZ-e is lehetőséget adott (9.2.5 pont): a vezetők általános kapcsolattartási jogainak   és   kötelezettségeinek   körében   a   vezető   a   hatáskörébe   tartozó   kérdésekben kapcsolatot tarthatott külső szervezetekkel, azok vezetőivel. Ilyen módon a vezérigazgatónál alacsonyabb szintű vezető is részt vehetett a vállalat érdekeinek képviseletében, ilyen alapon a vádlottak közül R..M.., Z..T.. és V..Á.. is kapcsolatba kerülhetett a Főpolgármesteri Hivatal ügyosztályainak dolgozóival.

 

Mind a vezérigazgatók, mind az alacsonyabb beosztású vezetők esetében azonban hangsúlyozni kívánom, hogy a Gt., az Alapító Okirat és az SZMSZ-ben is leírt gazdálkodási kötelem akkor is fennállt, amikor a Főváros tisztségviselőivel egyeztettek: a szakmai egyeztetéseken nekik a BKV érdekeit kellett képviselni, az esetleges kéréseket, utasításokat nem lehetett csak azért elfogadni és teljesíteni, mert azokat a tulajdonos hivatali szervezetének valamilyen dolgozója vagy vezetője fogalmazta meg. Bár tételes szabályozást ebben a kérdésben nem találtam, logikai úton levezethető, hogy a szakmai egyeztetések, konzultációk keretében tett adatszolgáltatásoknak az adott probléma megoldásához kell kötődnie. Így nincs jogi  alapja  annak,  hogy  a  Főpolgármesteri  Hivatal  valamely  vezetője  a  BKV  napi működésével kapcsolatban keletkező adatokat a hatásköréből eredő feladat nélkül beszerezze vagy beszereztesse kabinetjével: elméletileg nincs lehetőség arra, hogy a Főpolgármesteri Hivatal tájékoztatást kérjen minden beszerzésről, beruházásról vagy közbeszerzési kiírásról.

 

7.1.4 M..H..É.. jogosultságai BKV-ban

M..H..É.. 2007-ben, munkaköri beosztása szerint egyszerű sajtóreferens volt, aki

fölött a munkáltatói jogokat a kommunikációs igazgató, azaz Z..T.. gyakorolta. Sajtóreferensként  M..H..É..legfeljebb  BKV-s  munkatársaival  tarthatott kapcsolatot, ez szerepel munkaköri leírásában is, az SZMSZ szerint a BKV-n kívüli szervezeteknél még a feladatkörébe tartozó ügyekben sem képviselhette a BKV-t, ezt ugyanis az SZMSZ a szakterületi vezetőknek tartotta fent.

 

7.1.5 Hagyó-kabinet tagjainak jogosultságai

M..H..É.. 2008-tól már mint Hagyó Miklós kabinetjének tagja, továbbá L..O.. szintén  mint  a  kabinet  tagja  a  Hagyó  Miklós  feladatköreibe  tartozó  ügyekben,  a kabineten belül a rájuk bízott részterület felelőseként Hagyó Miklós feladatait szervezték és készítették elő. Ebben a minőségben folytathattak szakmai egyeztetéseket a Hivatal és az önkormányzati tulajdonú cégek dolgozóival, azonban kéréseket, utasításokat nem fogalmazhattak meg és nem közvetíthettek.

 

7.1.6. H..I..eljárási jogosultsága

Végezetül,  ha van  valaki,  aki  végképp  semmilyen  formális  megbízással,  vagy bármilyen

jogviszonnyal nem rendelkezett, hogy a BKV, pontosabban a BKV vezetői körül sertepertéljen, akkor az dr. H..I... Sem dr. H.. I.., sem ügyvédi irodájának, a H...-D..-L.. ügyvédi irodának 2007. novemberéig nem volt ügyvédi megbízása a BKV Zrt.-től, mégis H..I..rendszeresen adott tanácsokat A..A..-nak, állítólag puszta szimpátia alapján és abban a reményben, hogy esetleg majd kaphat megbízást.

 

 

 

7.2 A terheltek tényleges tevékenysége terhelti vallomásaik szerint

Azt, hogy a papírforma szerinti felelősség- és hatáskörökhöz képest a valóságban hogyan alakultak az ügy szereplőinek viszonyai, egyrészt a személyi bizonyítékok, másrészt okirati bizonyítékok mutatják meg. A személyi bizonyítékok terén több fontos szereplő is van, aki a nyomozás során feltárta a kapcsolatrendszereket és érdekhálózatokat.

 

7.2.1 A..A.. tényleges helyzete

A kapcsolatrendszereket illetően nyilvánvalóan elsődleges információforrás A..A.., aki

vádbeli  időszak  első  felében  központi  helyen,  mondhatni  csomópontban  helyezkedett  el.

A..A.. nyomozati vallomásából az alábbi elemeket kell kiemelnem:

- először is beszámolt arról, hogy Hagyó Miklós ajánlotta fel neki a BKV vezetését, ő mutatta be D..G..nak és a fővárosi frakcióknak is, majd miután a Közgyűlés döntött megbízásáról, Hagyó Miklós bemutatta M..E..nek is. Az, hogy Hagyó Miklós maga választotta ki  a  BKV vezetőjét  és  vezette be a fővárosi  vezetők  köreibe, és  az  ő személyi választása alapján, pályáztatás nélkül döntött a vezető személyéről a Közgyűlés, már önmagában is valószínűsíti a későbbi jogszerűtlen befolyást: a BKV új vezetője, még ha formálisan a Közgyűlés is döntött megbízásáról, valójában egyetlen személy kezdeményezéséhez köthette vezetői megbízását, ez pedig joggal keltheti bárkiben azt a képzetet, hogy a vezető visszahívását is ugyanilyen módon el tudja érni.

- a kapcsolatrendszer alapja, valamint az alá-fölé rendelt szereplők befolyásolásának első lépcsőfoka az információ. Ennek megfelelően A..A.. arról számolt be, hogy vezérigazgatóként rendszeresen találkoznia kellett Hagyó Miklóssal és M..E..vel, ezeken a találkozókon a cég és az átalakítás helyzetéről kellett beszámolnia. A..A.. nyomozati vallomásában többször utalt Hagyó Miklós bizalmi embereire, köztük dr. H..I.. akiket rendszeresen tájékoztatnia kellett a BKV ügyeiről, valamint Hagyó Miklóstól és

M..E..től is elhangzottak olyan kérések, hogy a BKV kössön szerződést meghatározott ügyvédi irodákkal, ezek révén ráláttak a BKV ügyeire. A III. rendű vádlott egyrészt a H..-D...-L... ügyvédi irodát említette, másrészt a P.. és B… Ügyvédi Irodát, ehhez kapcsolódóan egy M..E..vel a G.. étteremben lezajlott találkozóról is beszélt, ahol M..E.. a B... iroda szerződését kérte rajta számon.

- A..A.. nyomozati vallomásából az egyszerű, de semmiképpen sem jogszerű információszerzésen túl ennél jóval konkrétabb befolyásolásra is fény derül: Hagyó Miklós a már említett ügyvédi szerződéseken kívül más ügyleteknél is meghatározta, hogy a BKV kivel kössön szerződést. Így a BKV átvilágítására Hagyó Miklós a CEMI Kft-t jelölte ki, és az A..A.. által túl magasnak tartott megbízási díj elfogadására is utasította a BKV vezérigazgatóját, de ide tartozik az AAM Zrt. szerződése is.

- A III. rendű vádlott szerint közvetlen utasításokat csak vezérigazgatósága elején kapott Hagyó Miklóstól, illetve közvetlen környezetétől, aztán a kívánságok közvetítése alacsonyabb szintre került, főleg annak hatására, hogy ő nem kívánt foglalkozni ezekkel az ügyekkel. Az érdekek érvényesítésének közvetítőiként dr.H..I..-on kívül a III. rendű vádlott jelen ügy terheltjei közül R..M..t, B..Zs..ot és M..H..É..-t jelölte meg. Mivel itt látszólag időbeli zavar van, M..H..É.. csak 2008-tól dolgozott a Hagyó Miklós  kabinetjében,  és  így  igen  kevés  ideje  maradt,  hogy  A..A..  távozásáig befolyásolja őt, erre még a többi bizonyíték fényében visszatérek.

 

A vallomásokon kívül utalnom kell A..A.. 2010. március 14-én adott interjújára, amelyben gyakorlatilag nyomozati vallomását foglalta össze, név szerint kitérve Hagyó Miklós, M..E.., R..M.. és M..H..É.. szerepére.

 

A tárgyalási vallomásában A..A.. az eljárásban szereplő személyekhez fűződő kapcsolatáról gyakorlatilag semmilyen érdemi információt nem közölt, pusztán ismertette, hogy papírforma szerinti pozíciójuknak megfelelő kapcsolatban volt vagy nem volt velük.

 

7.2.2 B..Zs.. tényleges helyzete

A másik csomóponti ember, aki időben A..A.. után rálátott Hagyó Miklós, kabinetjének

tagjai és a BKV közötti viszonyrendszerre, B..Zs.. volt. A IV. rendű vádlott szerepe mégis jelentősen eltér Antal Attiláétól, amiben legnagyobb szerepe habitusának és annak volt, hogy BKV-s karrierje teljes egészében az őt a BKV-hoz helyezők jóindulatán múlott. Míg A..A.. a sikeres cégvezér szerepében, közlekedési cégvezetői rutinnal került a BKV élére, és így azért volt mozgástere Hagyó Miklóssal szemben is, B..Zs.. szinte a semmiből ugrott a BKV élére: több éves munkanélküliség után 2007. áprilisában irodavezetőként került a BKV-hoz, innen lett főosztályvezető, majd D..Z.. váratlan menesztése után vezérigazgató-helyettes, hogy munkába állása után 10 hónappal ő legyen A..A.. ideiglenes utóda, és a BKV lehetséges következő vezére. Bár nem tudom és nem is akarom elvitatni, hogy B..Zs.. valószínűleg jó műszaki szakember, és komplex műszaki projektek sikeres levezényléséhez is minden bizonnyal megvan a szükséges képessége, azt azért karrierjének villámgyors felíveléséből sejteni lehet, hogy őt nem képességei, hanem valakinek a szándéka juttatta 10 hónap alatt a munkanélküliségből a vezérigazgatói székbe. Ebből és személyiségéből – amit a tárgyaláson megismerhettünk – következik, hogy A..A..-hoz képest, mennyiségben és minőségben is jóval több befolyásolásról, kívánságról, utasításról számolt be nyomozati vallomásában.

- B..Zs.. már beruházási főosztályvezető korában is találkozott Hagyó Miklós, pontosabban kabinetjének tájékoztatási igényeivel, legalábbis arról számolt be, hogy a kabinet gazdasági szakemberével rendszeresen egyeztetnie kellett a forrásfelhasználásról és a beruházásokról, noha Hagyó Miklós és kabinetje nem a tulajdonos képviselője és nem is a Főpolgármesteri Hivatalnak az önkormányzati cégek gazdálkodásáért felelős dolgozója. B..Zs..nak ez az állítása is e-mailekkel igazolható, a nyomozati iratok között is és a számítástechnikai adathordozókon is megtalálhatók azok az e-mailek, amik az igényről és annak kielégítéséről szólnak.

- B..Zs.. két vallomásában is közel azonos módon mondta el, hogy akkor került közvetlenül kapcsolatba Hagyó Miklóssal, amikor vezérigazgató-helyettes lett, és bemutatkozás céljából fel kellett őt keresnie a Főpolgármesteri Hivatalban. Noha ezen a találkozón semmilyen jogellenes kívánság, utasítás nem hangzott el, a találkozón elhangzott mondat, „Aki nem áll be a sorba, annak el kell vágni a nyakát”, előrevetítette, hogy B..Zs.. milyen jellegű kapcsolatra számíthat. B..Zs..nak a találkozóra vonatkozó állítása összhangban van A..A.. azon állításával, hogy vezérigazgatóságának kezdeti időszakát követően a konkrét ügyletekre vonatkozó kívánságokat közvetlenül az alatta lévő vezetőknek, B..Zs..nak vagy R..M..nak címezték.

- B..Zs.. elmondása szerint közvetlenül vezérigazgatói megbízása után egy étteremben

kellett találkoznia Hagyó Miklóssal, a találkozón az Igazgatóság elnöke és M..E.. is jelen volt, M..E.. vonatkozásában azonban további szerepvállalásról, utasításokról nem nyilatkozott. Még ha ezen a találkozón a IV. rendű vádlott nem is számolt be konkrét, ügyletre vonatkozó utasításról, a találkozó ténye, a jelen lévők személye önmagában is arra utal, hogy a BKV újdonsült vezetője előtt akarták tisztázni a hierarchikus viszonyokat. A Hagyó Miklóssal való, hivatali munkaidőn és munkahelyen kívüli találkozások B..Zs.. szerint  folytatódtak,  ezekről  több  vallomásában  is  részletesen  beszámolt,  így  pl.  Hagyó Miklós 2008. áprilisában találkozott B..Zs..tal akkori barátnője gödöllői lakásán, éttermekben (Symbol, Kőbüfé) találkoztak, és B..Zs.. részt vett a Hagyó Miklós által szervezett gyalogtúrán is. Az ilyen jellegű találkozások egy hivatali vezető és egy önkormányzati cég vezetője között nem szerencsések, már önmagukban is azt a képet erősítik, hogy valamilyen nem feltétlenül jogszerű, szabályokon alapuló alá-fölé rendeltségi viszony van közöttük.

- Bár M..H..É..-t már A..A.. is említette, személye B..Zs.. vallomásában jóval hangsúlyosabban jelenik meg, a jellemző, sokat idézett kifejezés, hogy M..H..É.. volt a csendőr kalapja. Ami a lényeg B..Zs.. szerint M..H..É.. szerepét illetően, hogy bár névleg Hagyó Miklós sajtósa volt, nem kommunikációs, érdemi kérdésekbe is beleszólt, és Hagyó Miklóst érdemben képviselte. B..Zs..nak ezt az állítását e- mailekkel lehet alátámasztani, ilyen pl. az AAM szerződések nyilvánosságra hozatala kapcsán a 2008.05.16-i e-mail, amelyben M..H..É.. közvetlenül fordult a fővárosi főjegyzőhöz, erre még visszatérek az okirati bizonyítékok elemzésénél. Ezen az e-mailen kívül B..Zs.. is csatolt e-maileket 2010.09.08-i vallomásához, amelyekkel M..H..É..közvetlen utasításait kívánta illusztrálni.

- H..I..személye és szerepe A..A.. vallomása mellett B..Zs.. vallomásában is feltűnik, tulajdonképpen A..A.. nyomozati vallomását támasztja alá: dr.H..I..  már  A..A..  idején  is  mindennapos  vendég  volt  a  BKV-nál,  B..Zs..nak is kellett H..I..-t közvetlenül tájékoztatnia.

- A..A..-hoz hasonlóan B..Zs.. is beszélt konkrét szerződések megkötésére szóló utasításokról.  Minthogy  ezek  a  kommunikációs  szakterület  szerződései  voltak,  R..M.. és M..H..É.. szerepét is említette a IV. rendű vádlott, továbbá ezekhez a szerződésekhez is személyes számonkéréseket, a Főpolgármesteri Hivatalban történt rapportokat, rendszeres átrángatásokat kötött B..Zs...

- Az viszont már A..A.. vallomásától eltérő, hogy B..Zs.. konkrét fenyegetésekről is beszámolt. Ilyennek tekinthető a már említett „be kell állni a sorba” mondat, de a Főpolgármesteri Hivatal folyosóján folytatott, nem kívánt fizikai kontaktusból is joggal gondolhatta, hogy az megfélemlítést, Hagyó Miklós felettesi mivoltának kifejezését szolgálta.

 

A fenyegetésre, a félelemre vonatkozó állításait B..Zs.. a Hagyó Miklóssal történt szembesítése során is fenntartotta, megjegyzem, a szembesítésről készült videofelvétel alapján B..Zs.. testbeszéde még mindig tükrözte, hogy Hagyó Miklós viselkedése, személyisége nyomasztóan hat rá.

 

B..Zs..  a  Főpolgármesteri  Hivatal  tájékoztatására,  az  utasításnak  tekinthető kívánságokra vonatkozó állításait a sajtóban is megismételte, és bár a részletes vallomását a tárgyalás során megváltoztatta, azon nem változtatott, hogy Hagyó Miklós nagyon sokszor rapportra rendelte, ordibált vele, folyamatosan nyomás alatt tartotta.

 

7.2.3 M..E.. tényleges helyzete

M..E..  nyomozati  vallomása azért  fontos,  mert  úgy támasztja alá A..A..

vallomását, hogy formálisan nem ismerte el bűnösségét, sőt ártatlanságát hangoztatta, mégis sikerült úgy előadnia a tényeket, hogy abból a bűnszervezet jelentős tagjainak tevékenysége kirajzolódik. Amikor a T. Törvényszék a II. rendű vádlott nyomozási bíró előtt tett vallomását ismertette, az I. rendű vádlott védője azt az észrevételt tette, hogy ez egy politikai nyilatkozat volt. Nem értek egyet ezzel a minősítéssel, M..E.. a tényekre vonatkozóan, bíróság előtt tett vallomást. Tény, hogy vallomásában a politikus szemszögéből ismertette a tényeket, azokat saját, politikai szempontjai alapján értelmezte, de az nem jelenti azt, hogy elmondását ne lehetne tényekre vonatkozó vallomásként értékelni, nyilván a vallomását torzító értékítéletek figyelembe vételével.

- M..E.. vallomásával kapcsolatban először azt szeretném kiemelni, hogy mennyire próbálta magát távolítani a BKV ügyeitől, elmondása szerint politikai tanácsadóként csak tanácsokat adott a főpolgármesternek, aki ráadásul a BKV ügyeiben nem is hallgatott a tanácsaira. Ebből az okból nem is kívánt a BKV ügyeivel foglalkozni, mondván, oldják meg azok a problémákat, akiknek tanácsait a főpolgármester megfogadta. Amellett, hogy M..E.. tagadta mind a saját, mind pártja részvételét a BKV ügyeinek irányításában vagy befolyásolásában, gyakorlatilag elismerte, hogy szeretett volna, sőt meg is próbált a BKV egyes ügyeibe belenyúlni, és ez csak azért nem sikerült, mert Hagyó Miklósnak a BKV felett teljes kontrollja volt.

- M..E.. vallomásából kiderül, hogy szerinte a BKV befolyásolásának megfelelő módja a személyzeti politika volt, azaz a megfelelő emberek megfelelő helyre, pozícióba ültetése. A II. rendű vádlott problémának látta pl. hogy Hagyó Miklós elérte a D..G..hoz lojális projekt igazgató, G..L.. menesztését, és a 4-es metró projektbe saját embereit ültette be. Igaz, hogy M..E.. tanácsai ellenére, de a főpolgármester úgy próbálta a 4-es metró feletti kontrollt visszaszerezni, hogy O..F.. –t a 4es metróért felelős vezérigazgató-helyettesnek delegálták. A BKV ügyeire azonban nem láttak rá, mert a BKV vezérigazgatója Hagyó Miklós embere volt, aki az alsóbb szintű vezetői pozíciókba is saját embereit ültette. Mivel jelen ügyben egy jog szerint önálló jogi személy, önállóan gazdálkodó szervezetről   van   szó,   a   cég   vezérigazgatójának   és   felsővezetőinek   politikai   alapú kiválasztására vonatkozó vallomásával M..E..nek sikerült alátámasztania, hogy a BKV vezetői valójában függőségi viszonyban álltak a Főváros vezetésétől.

- M..E.. értelmezésében M..H..É.. szerepe, a BKV életére gyakorolt befolyása  is  a  személyzeti  politika  része,  a  VI.  rendű  vádlott  Hagyó  Miklóshoz  való kötődésére M..E.. már a nyomozási bíró előtti vallomásában utalt, amikor arról beszélt, hogy D..G.. szerette volna M..H..É..-t eltávolítani a BKV-tól, de A..A.. azt válaszolta, hogy ez csak akkor lehetséges, ha Hagyó Miklós mondja. M..E.. vallomása is tehát beleillik azon vallomások sorába, amelyek azt támasztják alá, hogy M..H..É.. már BKV-s sajtóreferens korában Hagyó Miklós köréhez tartozott.

 

- Mindezek alapján eddig látható, hogy a II. rendű vádlott a főváros legnagyobb cége feletti irányítást  egyfajta  küzdelemként  fogta  fel,  amelyben  a  két  egymásra  utalt,  mégis  eltérő érdekek mentén mozgó párt próbálja befolyását a másik rovására növelni, a saját emberekkel a pozíciókat elfoglalni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kifelé, vagy akár a BKV felé az I. és a II. rendű vádlott magatartása ne lett volna összeegyeztethető, hogy nem tűnhetett tevékenységük koordináltnak.

 

Mint ahogy az elején elmondtam, M..E.. távolítani igyekezett magát a BKV ügyeitől, mégis saját maga mondott el két olyan ügyletet, amik szerepelnek A..A.. vallomásában is, és egyértelműen a BKV napi ügyeinek befolyásolását bizonyítják.

 

Az  első  ügylet  a  tájékozódást,  az  információgyűjtést  szolgálta.  M..  Ernő  jelezte Hagyó Miklósnak, hogy szeretnének tisztán látni a BKV háza táján, ezért szükségesnek tartotta, hogy a BKV alkalmazza a P..és B… Ügyvédi Irodát, erre pedig Hagyó Miklós rábólintott. Mindez összhangban van A..A..-nak azzal a már hivatkozott állításával, hogy a P..és B.. Irodát M..E.., a H..D..L.. Ügyvédi Irodát Hagyó Miklós miatt kellett alkalmazni, hogy rálássanak a BKV ügyeire.

 

A második ügylet már a BKV ügyeibe való konkrét beavatkozást jelentett. M..E.. több vallomásában is elmondta, hogy törekvéseik között szerepelt, hogy a BKV hozzon létre egy közbeszerzésekkel foglalkozó saját tulajdonú céget. A BKV jog szerinti önállóságára figyelemmel ilyen döntést tulajdonosként csak a Gazdasági Bizottság hozhatott volna meg, erre a BKV-t sem a főpolgármester, sem Hagyó Miklós, sem a nevükben más nem utasíthatta. Mégis, M..E.. vallomása szerint ez a főpolgármester kérése volt, Hagyó Miklós beleegyezett, a II. rendű vádlott pedig azért találkozott A..A..-val, hogy elmondja neki, hozza létre ezt a céget.

 

Összességében tehát M..E.. – akiről a fővárosi hivatali szervezetben és a cégeknél ismert volt, hogy ő a főpolgármester politikai tanácsadója – általános védekezésével szemben maga számolt be arról, hogy

- a BKV felső vezetőit utasítható politikai kinevezetteknek tekintette, akik Hagyó Miklóshoz voltak lojálisak,

- informálódás céljából a P..és B.. Ügyvédi Iroda alkalmazására hívta fel a BKV

vezetőjét,

- a közbeszerzési ügyek intézése céljából BKV tulajdonú cég létrehozására hívta fel a BKV

vezetőjét,

- mindkét esetben erről a kívánságáról egyeztetett Hagyó Miklóssal, aki ezeket a kívánságokat jóváhagyta.

 

7.2.4 R..M.. tényleges szerepe

R..M.. a vezérigazgatókhoz hasonlóan szintén csomópont: egyrészt – mint az e-

mailekből látható lesz – ő volt A..A.. helyettese, aki a BKV kommunikációjáért felelt, így érintette a fővárosi vezetők, különösen Hagyó Miklós kommunikációs aktivitása, illetékes vezetőként pedig intéznie kellett a kommunikációs területtel kapcsolatos kívánságokat és elvárásokat.  Másrészt  megfelel  annak  a  vezetői  szintnek,  amiről  A..A..  beszélt nyomozati vallomásában: a kezdeti vezérigazgatói kapcsolattartás után az A..A.. által lobbikörnek nevezett személyek a vezérigazgató-helyettesi szinttel egyeztettek. Mint látható lesz R..M.. nyomozati vallomásából, szakterületére is figyelemmel az ő esetében ez jellemzően L..O..t jelentette.

 

- Az irányítási viszonyokkal kapcsolatban R..M.. általánosságban megerősítette M..E.. vallomását, amikor elmondta, hogy a fővárosban a pártok felosztották egymás közt a közműcégeket, a BKV felett az SZDSZ és az MSZP a döntéseket megosztva gyakorolta. Itt utalt arra is, hogy A..A.. elmondta neki, hogy a két érdekkörtől – a Hagyó-MSZP és a M..-SZDSZ köröktől – eltérő utasításokat kap. Ennek a vallomásnak egyébként nem csak a vádlotti viszonyrendszer és a bűnszervezet szempontjából van jelentősége, hanem az állítólagos kényszervallatás szempontjából is. R..M.. az ismertetett állításait 2010. február 3-i kihallgatásán mondta, két nappal korábban, mint hogy M..E.. a nyomozási bíró előtt erről beszélt volna. Minthogy a nyomozó hatóság nem tudhatta, hogy M..E.. két nap múlva mit fog védője jelenlétében a nyomozási bíró előtt mondani, ezért R..M.. szájába sem adhatta a kívánt vallomást, illetve R..M.. magától sem találhatott ki olyan történetet, amit mintegy véletlenül M..E.. megismétel a bíróság ülésén.

- A saját szerepére vonatkozóan a VIII. rendű vádlott Hagyó Miklós sajtósától, L..O..tól érkező kérdésekről számolt be. Eszerint L..O.. időnként mondta, hogy mely cégekkel kössön  szerződést,  ezek  nem  egyszerű  kérések  voltak,  nem  volt  választási lehetősége. Legtöbbször nem csak Hagyó Miklósra, hanem általában pártkérésre hivatkozott. R..M.. ezeket az utasításnak minősülő kéréseket úgy próbálta meg teljesíteni, hogy szakmailag megalapozottak és értékarányosak legyenek. Kérések azonban nem csak L..O..tól érkeztek, hanem az Igazgatóság tagjaitól, elnökétől, fővárosi képviselőktől, az önkormányzattól is, bár ezekkel kapcsolatban a VIII. rendű vádlott nem mondta, hogy megpróbálta volna azokat teljesíteni. Sőt, egy későbbi vallomásában (2010.02.26.) el is mondta, hogy csak A..A.., később pedig B..Zs.., vagy az általuk megnevezett személyek utasításait fogadta el.

- R..M.. Hagyó Miklós szerepét illetően is nyilatkozott, szerinte kevés utasítást adott direktben, ez egyébként megfelel annak, amit A..A.. is elmondott. A lényeg, hogy kommunikációs ügyekben L..O.. közvetítette az utasításokat, hogy mely cégekkel kell szerződni. Mivel közvetlen ismerete erről nem lehetett, azt csak feltételezte a VIII. rendű vádlott, hogy ezekre a kívánságokra Hagyó Miklós egyetértésével került sor. L..O..val való  kapcsolatát  egyébként  R..M..  semlegesnek,  egyfajta  főnök-beosztotti viszonynak jellemezte, amiben meg lett volna a következménye annak, ha kívánságait nem teljesíti.

- R..M.. vallomása más tekintetben is egybevágó A..A.. vallomásával: a III. rendű vádlotthoz hasonlóan a VIII. rendű vádlott is elmondta, hogy kezdetben A..A..-tól kapta az utasításokat kommunikációs szerződések megkötésére, majd egy idő után A..A.. megkérte, hogy ő kezelje tovább a felülről jövő utasításokat. Meg kívánom jegyezni azonban, hogy R..M.. ebben az esetben is saját szerepét csökkentően nyilatkozott,

2010.02.26-i vallomása szerint nem értette bizonyos szerződések indokoltságát, ezért rákérdezett Antalnál, aki ekkor beszélt neki a felülről jövő utasításokról. Hogy ez mennyire álnaív  csodálkozás  volt,  jól  mutatják  az  e-mailek,  amelyekben  szó  sincs  ilyen szemérmességről vagy naivitásról, R..M.. minden gátlás nélkül, úgy kérdezte A..A..-t a baráti kérések teljesítéséről, és számolt be egyes utasítások teljesítéséről, mintha ez a dolgok természetes rendje lenne. Azt azonban az e-mailekkel összhangban vallotta R..M.., hogy minden utasításra kötött szerződésről beszámolt A..A..-nak.

- M..H..É.. szerepét illetően R..M.. a nyomozás során nem nyilatkozott

2007-es tevékenységéről, csak azt követően, hogy a Hagyó kabinet tagja lett, ezt a hiányosságot azonban az e-mailek pótolják. Hagyó Miklós kabinetjében folytatott tevékenységével kapcsolatban R..M.. csak az általánosságokra szorítkozott, konkrét szerződést nem kötött hozzá, arról azonban beszámolt, hogy M..H..É.. Hagyó Miklós  érdekében  képviselte  a  BKV  sajtóügyeit,  továbbá  egy  esetre  emlékezett,  amikor

M..H..É.. irodájában beszámolt Hagyó Miklósnak közelebbről nem nevesített kommunikációs szerződésekről.

 

R..M.. a felsőbb utasítások tárgyában a nyomozás során tett állításait sajtóban adott interjúiban is megismételte, tehát az ő esetében is érvényes az, hogy bár senki nem kényszerítette, nyomozati vallomásának megerősítéséről saját maga gondoskodott.

 

7.2.5 M..H..É.. tényleges szerepe

M..H..É..a  nyomozás  során  is  végig  ragaszkodott  ahhoz,  hogy  egyszerű

sajtóreferens volt, aki nem volt abban a helyzetben, hogy utasítást adjon a vezetőknek, és sem a Városházán, sem a BKV-nál nem volt olyan pozícióban, hogy bármiben részt vehetett volna, és sajtóreferensi minőségében csak R..M..sal és Z..T..ral állt kapcsolatban. Amit a VI. rendű vádlott elmondott a BKV és a Városháza kapcsolatáról, a kommunikáció összeegyeztetéséről, abban sem találni kivetnivalót, hiszen a Fővárosnak és a BKV-nak lehettek, voltak közös kommunikációs érdekei, önmagában az egyeztetés ténye nem ad okot gyanúra. Ettől függetlenül elhangzott néhány olyan mondat a VI. rendű vádlott nyomozati vallomásában, aminek valószínűleg az adott pillanatban nem tulajdonított jelentőséget, mégis árulkodnak saját szerepéről, és Hagyó Miklós elvárásairól:

- Így pl. beszámolt arról (2010.09.06.), hogy R..M.., és az ügyben többször felmerült S..A.. többször is találkoztak, ötleteket adtak egymásnak, majálisokat és dolgozói rendezvényeket egyeztettek, hogy azokon hogyan jelenjen meg A..A.. vagy Hagyó Miklós.

- Az, hogy M..H..É.. B..Zs..tól és R..M..tól hallott a BKV ügyeiben folytatott egyeztetésekről a lobbikör embereivel, vagy hogy milyen egyéb szerződések hátteréről értesült hallomásból, elég távoli bizonyíték, sokkal fontosabbnak tartom a VI. rendű vádlott szerepének értékelése céljából, hogy egyáltalán egyeztettek vele. Ne feledjük, hogy M..H..É.. a BKV-nál is, Hagyó Miklós kabinetjében is egyszerű sajtós volt, akivel elméletileg sem B..Zs..nak, sem R..M..nak nem kellett egyeztetnie, sajtós kérdésekben kézenfekvőbb lett volna, ha közvetlen főnökével, Z..T..ral egyeztet. A GPS Capital Kft.-vel kötött szerződés kapcsán majd látni lehet, hogy bizonyítható, hogy R..M.. egy ismert politikus kérésére elintézte, hogy valakit a GPS Capital alkalmazzon, és az alkalmazás költségeit beépítették a BKV GPS Capitallal kötött szerződésébe. Ehhez kapcsolódóan M..H..É.. két nyomozati vallomásában (2010.09.20. és 2011.02.09.) is elmondta, hogy 2007. tavaszán személyesen jelen volt A..A.. irodájában, amikor A..A.. telefonon beszélt valakivel, majd amikor letette a telefont, arról panaszkodott, hogy a már említett ismert politikus volt az, aki már többedszer kérte, hogy ismerősét vegyék fel a BKV-hoz. Ezt az eseményt most nem a GPS Capital Kft.- vel kötött szerződés bizonyítása miatt hozom fel, hanem a VI. rendű vádlott kivételes helyzetének illusztrálására, hiszen mint látható, M..H..É.. már 2007. elején közvetlenül beszélt a vezérigazgatóval, noha sajtóreferensként legalább két vezetői szint volt közöttük, és nem csak hogy közvetlenül beszéltek, de A..A.. a jelenlétében telefonált, majd a telefonálást követően el is mondta neki, hogy egy politikus személyes kérést intézett hozzá.

- Azt, hogy M..H..É.. több volt egyszerű BKV-s sajtóreferensnél, alátámasztja az is, amit Hagyó Miklóssal való megismerkedéséről mondott: eszerint 2007. tél végén vagy tavaszán egy DBR-es sajtórendezvény előkészítése során találkoztak, amikor határozottan az volt az érzése, hogy Hagyó Miklós tudja, ki ő. És hogy ki volt ekkor egyébként M...H..É..? Saját elmondása szerint (2011.04.20.) a BKV-nál köztudott volt, hogy ő P..L.. embere, aki S..A.. közvetítésével került a BKV-hoz, neki pedig gyakran kellett P..L..t tájékoztatnia Hagyó Miklós ügyeiről. Ezek olyan viszonyok, amiknek a vád  tárgyává  tett  szerződések  szempontjából  nincs  közvetlen  szerepük,  azt  viszont  jól mutatják, hogy M..H..É.. nem egyszerű sajtóreferens volt, hanem kapcsolódási pont politikai és gazdasági hatalommal rendelkező személyek és környezetük között, aki ha mond valamit, nem feltétlenül csak saját álláspontját képviseli, ha kér valamit, nem feltétlenül csak saját nevében kéri.

- A Városháza kívánságaihoz tartozik ismét egy olyan vallomásrész, ami az állítólagos kényszervallatást cáfolja: a VI. rendű vádlott beszélt egy olyan fotósról, akit a Városháza, konkrétan a Főpolgármester kérésére kellett alkalmazni a BKV-nál. A fotós alkalmazása megjelenik R..M.. és A..A.. levelezésében is, és R..M.. „BKVügyek” feljegyzésében is. Ezek a számítástechnikai adatok csak a tárgyaláson kerültek elő, tehát a nyomozás során erről az ügyészség vagy a rendőrség nem tudhatott, vagyis M..H..É.. a vallomását a valóságnak megfelelően tette meg. Egyúttal viszont a vallomás vissza is igazolja az említett levelezés és R..M.. feljegyzésének hitelességét.

 

 

 

7.3. Terhelti védekezések

A nyomozati vallomásokhoz képest a vádlottak a tárgyaláson már semmilyen különleges, jogszerűtlen, hatásköröket túllépő kapcsolatot nem ismertek el, illetve maga Hagyó Miklós, L..O.., M..H..É.., Z..T.. és V..Á.. a nyomozás során is tagadták, hogy tudomásuk lenne bűnszervezetről vagy bármilyen jogszerűtlen utasításokat közvetítő, hierarchikus kapcsolatrendszerről.

 

A megváltoztatott nyomozati vallomások jelentős hiányossága, hogy magyarázat nélkül hagy okirati bizonyítékokat, amelyeket mindjárt részletezek is, illetve a megváltoztatás okául felhozott indokokat – mármint hogy a nyomozati vallomásokat valamiféle külső kényszer szülte elvárás súlya alatt tették – a már korábban elmondottak szerint nem lehet elfogadni.

 

Még a vallomások körében szeretném kiemelni V..Á.. nyomozati és tárgyalási vallomását. A XI. rendű vádlott – aki végképp nem hivatkozhat, és nem is hivatkozott arra, hogy kényszerítették, hiszen a nyomozás során írásban tett vallomást, amit szinte változatlan formában   ismételt   meg   itt   a   tárgyaláson   –   ezt   mondta:   „a   sosem   politikamentes önkormányzati  tulajdonú  cégnél  a vezérigazgató,  a helyettesei,  az  igazgatók  azért  voltak vezető beosztásban, mert ők voltak megfelelő döntési pozícióban, neki pedig a beosztásában szakmai munkára kellett törekednie. Soha nem vonta kétségbe döntéseiket, hiszen nem ismerhette a döntéseiket befolyásoló tényezőket, a velük szembeni elvárásokat.” V..Á.. valószínűleg itt szándékosan fogalmaz homályosan, de azért mondatának helyes értelme látható: ő a beosztásában kizárólag szakmai munkára törekedett, és az olyan utasításokat is teljesítette, amelyek szakmai indokát nem feltétlenül látta. Azzal azonban, hogy a XI. rendű vádlott   utalt   a  cég  és   a  cégvezetők   önkormányzati-politikai   befolyásoltságára,   és   a felismerhető szakmai indokok hiányára, összességében az a finom utalás olvasható ki V..Á.. mondataiból, hogy a számára ismeretlen indokok szerinte is politikai jellegű elvárások lehettek.

 

 

 

7.4 Okirati bizonyítékok

Lássuk akkor, hogy mik azok az okirati bizonyítékok – levelek, e-mailek, dokumentumok, számítástechnikai adatok – amik bizonyítják Hagyó Miklós, kabinetének tagjai és a BKV-s munkavállalók közötti hierarchikus viszonyt, az utasítások adását, és azt, hogy ezek az utasítások bűncselekmények elkövetésére is vonatkoztak.

 

7.4.1 Főpolgármesteri intézkedések

Azt,  hogy  az  önkormányzati  cégeknél,  és  konkrétan  a  BKV-nál  is  megjelentek  olyan

személyek, akik a főpolgármester, főpolgármester-helyettesek nevében mindenféle felhatalmazás nélkül utasításokat kívántak adni a cégek vezetőinek, a Főpolgármester által írt levelek  is  alátámasztják.  Hiszen  mi  másért  írt  volna  D..G..  erre  figyelmeztető levelet  2008. február 14-én Hagyó Miklósnak (iktatósz.:30-535/1/2008.), ha nem azért, mert ilyen esetek a tudomására jutottak. Hogy ezek az esetek valóban megtörténhettek, maguk a főpolgármester-helyettesek is elismerték, hiszen ugyanezen a napon már D..G..ral közösen írták alá azt a levelet (A...nak iktatósz.:30-535/1/2008.) ami ugyanerre figyelmeztette az önkormányzati cégek vezetőit, köztük A..A..-t. Nem egyszeri esetek juthattak a főpolgármester  tudomására,  egy-egy  elszigetelt  eset  nem  váltott  volna  ki  ilyen  általános jellegű intézkedést, minden jel szerint 2008. februárjára már rendszeresen tájékoztathatták D..G..t a jelenségről, hogy elérték azt az ingerküszöböt, ami kiváltotta a főpolgármester reakcióját. Ezekből az intézkedésekből nem derül ki, hogy a BKV-nál voltak-e ilyen utasítások, és ha igen, kire hivatkozva, kitől származtak, ez egyéb bizonyítékokból derül ki.

 

7.4.2 „Ügyek” tárgyú e-mailek

Már említettem, hogy a tárgyalási bizonyítás egyik legnagyobb eredményének a vádlottak

számítógépeiről biztosított adatok elemzését tartom. Ez az elemzés ugyanis olyan e-maileket és dokumentumokat hozott elő, amik a bűnszervezet létét meggyőzően bizonyítják. Bár több vádlott számítógépe, sőt néha több fajta eszköze és adathordozója lefoglalásra került, a bizonyításra felhasználható eredmények nagyobb része egy-két helyről került elő: A..A.. és B..Zs.. számítógépeiről. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű A..A.. számítógépéről rögzített e-mail sorozat, amely R..M.. és A..A.. nem céges, hanem privát e-mail címei között váltott üzeneteket tartalmaz. A számítástechnikai szaktanácsadónak 2007.01.21. és 2007.04.09. között 12 db. olyan e-mailt sikerült rögzítenie, amelyek tárgymegjelölésében szerepel az „ügyek” szó, és amelyek A..A.. és R..M.. olyan egyeztetéseit tartalmazzák, amiket nem véletlenül nem kívántak a BKV szerverein tárolni, ezekben ugyanis olyan ügyeket beszéltek meg, amelyek a BKV-val kapcsolatos  terveikre,  eljárásaikra vonatkoztak. Ezek  természetesen  nem  mind  jogsértőek vagy bűnösek, de mindegyik e-mail tartalmaz olyan adatot, amit A..A.. és R..M.. a BKV irányításáról vallott felfogásának és az irányítók viszonyrendszerének felvázolására, valamint az egyes vádpontok bizonyítására lehet felhasználni:

- Rögtön az első e-mail, a 2007.01.21-i tartalmazza R..M.. kezdeményezését, hogy beszéljék át a „beérkezett baráti kérések és elvárások kezelését”. Ugyanebben az e-mailben R..M.. utal arra is, hogy a reklámszerződések felülvizsgálatával súlyos százmilliókat lehet találni, de ez politikai ügy. A téma megvitatása a 2007.01.21-i második e-mailben is folytatódott, R..M.. meglátása szerint összeálltak a pártok (az ellenzék is) a BKV-t fejni. Elhangzott R..M.. részéről egy kulcsmondat is: „Természetesen soha nem adunk senkinek semmit a tudtod nélkül.” Ezek a közlések tehát bizonyítják, hogy a politikai hátterű megrendeléseket a BKV felső vezetői olyan adottságként kezelték, amibe belenyugodtak, amin nem kívántak változtatni, ehelyett megbeszélték az ilyen jellegű igények kezelését, rögzítve azt is, hogy minden ilyen jellegű igényről A..A..-nak tudnia kell.

- Az emailekből az egyes vádlottak tényleges szerepére és helyzetére vonatkozó adatok is kiolvashatók. Így pl. M..H..É..-ról már az első, 2007.01.21-i e-mailben beszéltek A..A.. és R..M.., kész tényként kezelve, hogy R..M.. találkozik egy É.. keresztnevű személlyel, aki G..L..nak nyújt sajtósegítséget, a következő naptól pedig már be is vonja a 4-es metrós folyamatokba. M..H..É..-val már a következő, még ugyanaznap  este  íródott  e-mailben  is  foglalkoztak,  eszerint  „mindenben  ő  lenne  az összekötő” R..M.. szakmai felügyeletével. A 2007.01.23-i e-mail szerint R..M.. O..ék kérésére találkozott 3 személlyel, köztük M..H..É..-val, aki február 1- től áll be, de már azelőtt viszi Regőczi megbeszélésekre. Az idézett közlések bizonyítják, hogy M..H..É.. nem egyszerű sajtóreferens volt, személyéről és tevékenységéről a BKV két felső szintű vezetője egyeztetett, személyével kapcsolatban L..O.. is fogalmazott meg valamilyen kérést R..M.. felé, tehát M..H..É.. már munkába állása előtt kötődött valamilyen módon Hagyó Miklós kabinetjéhez.

-  A  2007.01.23-i  e-mailben  R..M..  felsorolta,  hogy  kikkel  találkozott  O..-k kérésére, a 2007.02.21-i e-mailben R..M.. arról számolt be, hogy O..-khoz megy a Főpolgármesteri Hivatalba K..-val, H.. É..-val, T..-ral, a 02.24-i e-mail megerősíti, hogy a találkozó létrejött, a 03.03-i e-mailből kiderül, hogy – legalábbis R..M.. szerint – H.. Zs.. (azaz a Relatív ügynökség) O..ékhoz tartozik, a 03.11-i e-mailben R..M.. O... kéréséről számolt be, hogy fotósuk kapjon szerződést a BKV-tól, aznapi következő, esti e-mailjében ezt védhetőnek tartotta, 03.21-i e-mailben pedig elmondta, hogy a fotóssal a BKV köt szerződést, de dolgozna O..éknak is. Ugyanebben az e-mailben R..M.. a pénzre váró T..Gy..-nek és O..-nak, valamint Somának fizetendő összegek technikai megvalósításáról, valamint arról írt, hogy O.. ügyében találkozik a Well Kft. ügyvezetőjével, Bölcs Ádámmal, A..A.. pedig válaszlevélben mindent nyugtázott. A

2007.04.09-i e-mailben már R..M.. az O..-nak és T..Gy..-nek, valamint egy pártvonalról érkező harmadik személynek jutó összegekkel kapcsolatban figyelmeztette A..A..-t az elé kerülő számlákra, amit A..A.. megint csak nyugtázott. Az idézett közlések bizonyítják, hogy L..O.. egyfajta felügyeletet gyakorolt R..M.. intézkedései felett, hiszen a kommunikáció szempontjából minden fontos személyt be kellett mutatni neki, anyagi kihatású kívánságokat is intézett R..M.. felé, hogy a BKV kit alkalmazzon, illetve T..Gy..-vel és a S.. nevű személlyel együtt valamilyen feltáratlan jogcímen a BKV kifizetést is teljesített neki.

- A 2007.01.21-i két e-mail foglalkozott Z..T..ral is, valamint posztjának jelentőségével, amikor Regőczi leírta, hogy a sajtóiroda vezetőjének mindenképpen bizalmi embert kell találni, és erre van is egy jelöltje, akit tizenhárom éve ismer és nyolc évig voltak kollégák.

- Az egyes e-mailek legtöbbje tartalmaz utalást olyan történésre, amelyek a vádirat egyes vádpontjaihoz rendelhetők. Pl. mindkét 2007.01.21-i e-mail, a 2007.02.21-i, 02.24-i, 02.26-i,

03.03-i e-mail tartalmaz a GPS Capital Kft. szerződésével kapcsolatos mondatokat, a 2007. február 12-i e-mail a Well Kft.-re utaló információt, a 2007.04.09-i e-mail az Anova Bt.-vel kapcsolatos adatot tartalmaz.

Így összességében a konkrét vádpontokhoz köthető üzenetek száma, mennyisége is arra utal, hogy A..A.. és R..M.. rendszeresen beszéltek meg különféle kívánságokat, vagy saját érdekből kötött szerződésekre vonatkozó információkat.

 

7.4.3 Egyéb e-mailek

Az „ügyek” tárgyú, összefüggő sorozatot képező e-mailek mellett vannak egyéb e-mailek,

dokumentumok és levelek is, amelyek alátámasztják, hogy a Hagyó-kabinet és Hagyó Miklós személyesen is adott utasításokat a BKV vezetőinek. Annak egyébként, hogy ritkán érhető tetten okiratban, hogy Hagyó Miklós személyesen küldött e-mailben utasítást, egyszerű oka van, amit L..O.. tárt fel egy tárgyalási észrevételében: Hagyó Miklós maga ritkán használt számítógépet, az e-mailen történő kommunikációt kabinetjének tagjai intézték. És akkor lássuk az e-maileket:

- A Hagyó-kabinet irodavezetője, C..G.. több olyan e-mailt is küldött A..A..-nak,  amelyekben  tájékoztatási  igényét  közölte  vagy  valaki  alkalmazásának megfontolását kérte A..A..-tól, mindannyiszor meglehetősen közvetlen hangnemben. Egy 2007.01.06-án kelt e-mailben C..G.. sérelmezte, hogy a BKV közbeszerzéseiről a Közbeszerzési Értesítőből értesült. Bár C..G.. nem terheltje az eljárásnak, és az e- mailekben leírt kérések nem feltétlenül valósítanak meg bűncselekményt, az e-mailek alátámasztják  a  közvetlenül  és  informális  úton  történő  előzetes  tájékoztatás  elvárását, valamint a C..G.. közvetítésével Hagyó Miklóstól érkező kérések tényét.

- M..H..É.. B..Zs.. által leírt szerepére, viselkedésére jó bizonyíté a már említett 2008.05.16-i e-mailsorozat. Először is, M..H..É.. közvetlenül fordult egy jogkérdésben a fővárosi főjegyzőhöz, és arról próbálta meggyőzni, hogy egy ellenzéki közgyűlési képviselő nem kérhet közvetlenül tájékoztatást a BKV Zrt.-től. Másrészt  M..H..É..a Főpolgármesteri Hivatali e-mail címről küldte meg B..Zs..nak azt a B..Zs.. nevében megfogalmazott levelet, amellyel a saját jogértelmezése szerinti tájékoztatást kellett a BKV vezérigazgatójának megadnia a képviselő részére. Látható tehát, hogy nem kommunikációs jellegű ügyben M..H..É.. jogkérdést vizsgált, érdemi intézkedést fogalmazott meg a BKV vezérigazgatója nevében, és utasította B..Zs..ot, hogy mi legyen a válasza.

 

F..T.. szakértő által rögzített adatok közül az alábbi e-maileket kell kiemelnem:

- a 2007.08.02-án és 08.03-án A..A.., D..Z.. és B..Zs.. között küldött e- mailekben Hagyó Miklós kabinetjének tagja, M..J.. azon kérésére kerestek megoldást, hogy  közvetlenül  kért  tájékoztatást  minden  egyes  beruházási  döntésről.  Mint  korábban utaltam rá, ilyen általános jellegű, minden egyes beruházási döntésre vonatkozó tájékoztatásra a Főpolgármesteri Hivatal ügyosztályai és Hagyó Miklós kabinetje sem tarthatott igényt, a kérésben egyértelműen azt a jogtalan igény jelenik meg, hogy Hagyó Miklós közvetlen betekintést akart a BKV beruházásaiba. Hogy mi célból volt szükség erre a betekintésre, arra maga a bizonyítás nem terjedt ki, mindazonáltal vallomások utalnak rá, hogy ez lehetőséget adott arra, hogy az információ birtokosai beruházásokhoz rendeljenek kivitelező cégeket.

- egy 2008.01.23-i e-mail szerint, melyet az akkor még műszaki vezérigazgató-helyettes B..Zs.. küldött S..L..-nak és R..M..nak, B..Zs.. sérelmezte, hogy vezetőtársai egy bizonyos, Hagyó Miklós kérésére készülő 906 millió forintos előterjesztés kapcsán nem adták át neki azokat az instrukciókat, amiket személyesen adott nekik Hagyó Miklós, és emiatt B..Zs.. kellemetlen helyzetbe került a Hagyó kabinet egy tagja előtt. Ebben az e-mailben nem az a fontos, hogy milyen 906 millió forintról van szó, hanem hogy Hagyó Miklós személyesen ad instrukciókat a BKV vezérigazgató- helyetteseinek, sőt rajtuk keresztül üzen egy harmadiknak.

- egy 2008.07.23-i „eletrajz” tárgyú e-mailben egy külső személy küldte meg szakmai önéletrajzát, B..Zs.. válaszából szinte süt a rezignáltság, amikor visszakérdez, hogy a jelentkező milyen részletesen O..F.. egyezett meg a főpolgármester-helyettes úrral, és megemlíti, hogy nyilván meg kell találnia a feladatot a jelentkezőnek. A jelentkező a válaszában már név szerint erősíti meg, hogy igen, Hagyó Miklóssal egyeztetett megbízásáról és nem mentek részletekbe. Itt sem az a lényeg, hogy ki a jelentkező, és milyen személyes kvalitásai teszik alkalmassá, hogy feladatot keressenek neki a BKV-nál, az e-mail azt bizonyítja, hogy ha Hagyó Miklós valakit el akart helyezni a BKV-nál, azt hatáskörének hiányában is megtehette.

-  O..F..  2008.04.25-én  B..Zs..nak  és  a  gazdasági  vezérigazgató-helyettesnek küldött e-mailje arra utal, hogy a 4-es metró Fővám téri állomása ügyében Hagyó Miklós úgy kért fel jogi tanácsadásra egy ügyvédi irodát, hogy a DBR-nek nem volt vele szerződése, és az ügyvédi iroda által kiszámlázott díj meghaladja O..F.. költségkeretét, ezért kérte annak megemelését.

- az e-mailek M..H..É.. valós helyzetére is rávilágítanak: bár a VI. rendű vádlott papíron a BKV-nál volt sajtóreferens, egy 2008.10.03-i e-mail szerint K..I.. vezérigazgató  kérésére  B..Zs..nak  személyesen  kellett  megkeresnie  Mátay-Horváth Évát, hogy támogassa a BKV sajtóanyagainak összeállítását és szakmai kontrollját, ami egyébként munkaköri kötelessége lett volna, és amiért havi fizetést kapott a BKV-tól.

- Hagyó Miklós és kabinetjének a BKV ügyeibe történő önkényes beavatkozásába nagyon jó példa B..Zs.. és a BKV gazdasági vezérigazgató-helyettese közötti vitát tartalmazó,

2008.01.17-18-i e-mailek, amelyekben először B..Zs.. tájékoztatta a gazdasági vezérigazgató-helyettest és A..A..-t arról, hogy a Hagyó kabinet gazdasági ügyekért felelős tagja milyen fejlesztéseket várt el a BKV-tól (csak zárójelben: a fejlesztések alatt ingatlaneladásokat és néhány villamosvonal és a fogaskerekű koncesszióba adását értették), majd amikor a gazdasági vezérigazgató-helyettes válaszában kifejtette véleményét az ötletek használhatatlanságáról, B..Zs.. lesöpörte az ellenérveket, és itt szó szerint idézem, mit írt: „Kérlek hívd föl Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes urat, és fejtsd ki neki személyesen, hogy baromság, amire a fogassal kapcsolatban személyesen utasítást adott. (Legfeljebb amikor sétálgatunk az Akácfa u. másik oldalán majd elemezzük, hogy mégiscsak sikerült valakinek megépíteni a fogast.) Ami ebből az e-mailből kiderül: kabinetjének tagjai

Hagyó Miklós személyes utasításait közvetítették, ezek az utasítások a BKV gazdálkodását is érintették, B..Zs.. a gazdaságilag racionális érveket sem szívesen vette figyelembe, ha Hagyó Miklóstól származó utasításokat kapott, és B..Zs..ban egzisztenciális félelmet keltett, hogy esetleg nem tudja teljesíteni az utasítást.

 

7.4.4 Terheltek saját feljegyzései

A   terheltek   számítástechnikai   eszközein   olyan   fájlok   is   előkerültek,   amelyek   saját

feljegyzéseiket tartalmazták:

- L..O..tól lefoglalt pendrive-on rögzített eddig.doc elnevezésű fájl összefüggésbe hozható az egyes vádpontokban említett cégekkel, és megmutatja, hogy a Well Kft. és Citynet Kft. a feljegyzést készítő szerint anyagi jellegű szolgáltatásokkal tartozik vagy ilyeneket teljesített L..O.. és T..Gy.. felé, a Well Kft. pedig a BKV Zrt.-vel kötött szerződés alapján, illetve a GPS Capital Kft.-n keresztül a BKV Zrt-től követel vagy részesült

2,5 millió + ÁFA és 1,5 millió + ÁFA összegben. Sajnos, a feljegyzések nem értelmezhetők egyértelműen,   csak   a   feljegyzés   készítője   tudhatja,   hogy  az   utalásszerűen   odavetett kapcsolatok és összegek mögött mi a pontos tartalom, annak bizonyítására azonban alkalmas a dokumentum, hogy L..O.. kimutatást őrzött a pendrive-ján a vádiratban szereplő cégekkel kapcsolatban felmerült összegekről és szolgáltatásokról.

-  a  R..M..  számítógépéről  rögzített  és  jelszóval  védett  „BKVügyek.doc”  fájl  – tartalma alapján – teljesen egyértelműen dokumentálási célból készült. R..M.. ugyan tagadni próbálta, hogy a fájlt ő hozta volna létre, utalt arra, hogy titkárnője is hozzáfért számítógépéhez,   és   vezetett   feljegyzést   ügyeiről.   Azt   a   sejtetést   azonban,   hogy   a feljegyzéseket R..M.. helyett valaki más csinálta, aki munkahelyén hozzáfért számítógépéhez, több körülmény is cáfolja: először is a laptopot a nyomozó hatóság R..M.. lakóhelyén foglalta le, másodszor a fájl tartalma megfeleltethető R..M.. nyomozati  vallomásának,  harmadszor  pedig  egy  titkárnő  miért  védené  le  jelszóval  a főnökének készített feljegyzéseket. Ebben az esetben is a legegyszerűbb magyarázat a helyes: a dokumentumot a számítógép tulajdonosa és használója, a benne foglalt információk eredeti forrása, azaz R..M.. készítette és védte le jelszóval.

 

Sajnos, ebben a dokumentumban sem mindig egyértelmű, hogy egyes bejegyzéseket a készítő személy miért tartott fontosnak, van azonban a dokumentumban egy olyan szakasz, ami a kérések címet kapta, itt R..M.. az általa teljesített kérések, kívánságok, utasítások teljesítését és a kérő monogramját jegyezte fel. Így a dokumentumban megtalálható többek között a F..G.. bruttó 200 bejegyzés (ennek jelentőségét a GPS Capital Kft. szerződésénél részletezem), LI és LO monogrammal, a T..Gy.. 500 + ÁFA bejegyzés LO monogrammal, Csalavári 50+ bejegyezés LO monogrammal, a Relatív (Karola képzés, honlapdesign) bejegyzés LO monogrammal. Az egyes vádpontok kapcsán tett vallomások fényében teljesen egyértelmű, hogy az LO monogram L..O..t jelöli, R..M.. az ő kívánságait jegyezte fel.

- B..Zs.. saját számítógépes feljegyzése az ügyekről vélhetően más céllal készült, mint L..O..é és R..M..é, B..Zs.. saját vallomása szerint ezt a feljegyzést már azt követően készítette, hogy ügyvédhez fordult, a dokumentum tartalma alapján ez hihetőnek is tűnik, hiszen szerepel benne munkaviszonyának 2009. július 31-i megszüntetése is. Ami lényeges, és B..Zs.. nyomozati vallomását alátámasztó bejegyzések: parancsuralmi rendszer 2007. szeptembertől – ez a dátum megegyezik B..Zs.. vezérigazgató-helyettesi kinevezésével és nyomozati vallomása szerint Hagyó Miklóssal történt megismerkedéssel; terror 2008. februártól – ez pedig megegyezik azzal az időszakkal, amikor A..A.. megbetegedése miatt a BKV élére került. Emellett a feljegyzésben szerepelnek olyan ügyek, amik jelen vád tárgyát is képezik: az AAM Zrt. szerződése, a CC Soft által megvalósított

utastájéjékoztatás és a kommunikációs és marketing szerződések. A feljegyzés tehát összhangban van B..Zs.. nyomozati vallomásával.

- A saját feljegyzések közé tartozik H..I..határidő-naplója is, melynek oldalairól az olvasható ki, hogy a VII. rendű vádlott a BKV szinte minden nagyobb projektjében koordináló szerepet töltött be, érdekeket egyeztetett, érdekkörök között közvetített a BKV nagyobb projektjei kapcsán. Másra ugyanis nem nagyon lehet következtetni az olyan bejegyzésekből, mint pl. három állomás felújítás – P..; listák – közbeszerzéshez, Takarítás –

10% árcsökkentés, majd szolgáltatáscsökkentés.

 

7.4.5 B..Zs.. által nyomozati vallomásának alátámasztására csatolt e- mailek

A nyomozás során B..Zs.. is csatolt olyan e-maileket, amelyek álláspontja szerint a

Főpolgármesteri Hivatal jogszerűtlen utasításadási gyakorlatát bizonyítják. Nyilván ezen e- mailek mindegyike valamilyen konkrét ügyhöz kötődik, ahol az ügy ismerete is szükséges lenne annak eldöntéséhez, az e-mailekben leírt kérések, elvárások jogszerűek vagy nem jogszerűek, ezek az ügyek viszont a vádnak nem tárgyai. Ezért az e-mailek közül néhányat emelek ki, amelyek esetében jelen ügy ismeretében is egyértelműen látható, hogy küldőik mit gondolnak saját és a címzettek valós helyzetéről:

- B..Zs.. több olyan e-mailt is csatolt nyomozati vallomásához, amelyeket annak bizonyítására tartott alkalmasnak, hogy M..H..É.. szakmai ügyekben, a Főpolgármesteri Hivatal nevében, annak kvázi tisztviselőjeként fogalmazott meg utasításnak ható kívánságokat. Ilyen e-mail a 9/B jelzetű, amelyben M..H..É.. határozott kívánságként közölte, hogy Hagyó Miklós távollétében a BKV anyagai milyen formában kerüljenek a Főpolgármesteri Kabinet elé, a 12. e-mail, amelyben szakmai anyagok határidőre történt elkészültéről érdeklődött, a 13. e-mail, amelyben a Margit híd felújításával kapcsolatos szakmai anyag elkészítését sürgette.

- a 17. számú e-mail legalább valóban kommunikációs témában készült, viszont hangneme valóban jellemzi a tényleges erőviszonyokat: kelte 2008.02.01. tehát M..H..É.. mintegy három hete rendelkezik megbízási szerződéssel a Főpolgármesteri Hivatalban, még mindig  a  BKV  sajtóreferense,  mégis  úgy  reagál  a  Z..T..  által  összeállított sajtóanyagra,  mintha  leteremtené,  majd  amikor  R..M..  magyarázkodik,  hogy az anyag csak egy előkészület eleme, azzal válaszol, hogy a Z.. már felhívta és tisztázták. Hogy miért kell a BKV vezérigazgató-helyettesének magyarázkodnia a BKV sajtóreferense felé, és miért nevezheti a BKV sajtóreferense a BKV kommunikációs főosztályvezetőjét „a Z..nak”, megmagyarázza az erőviszonyokat, azt, hogy M..H..É.. ekkorra már formálisan a BKV vezetők fölé nőtt.- B..Zs.. 47. számon csatolt, 2008. március 20. napján kelt és C..G..nek megküldött   e-mailje   Hagyó   Miklós   jogszerűtlen,   sőt   elképesztő   utasítását,   elvárását bizonyítja: mint az e-mailben B..Zs.. fogalmaz, Hagyó Miklóstól személyes utasítást kapott,  hogy személyesen  felelős  a 277  milliárdos  M4  KÖZOP  pályázat  sikeréért.  Ezért B..Zs.. arra kérte C..G..t, hogy adja meg a Főpolgármesteri Hivatal pályázati anyag összeállításában illetékes vezetőit. A válasz szerint C..G.. B..L..-nak továbbította a kérést azzal, hogy állítsa össze a kért listát, és egy szóval nem tiltakozott, hogy ilyen  utasítást  nem  volt.  Mint  ahogy  az  e-mailből  is  kiderül,  és  majd  az  AAM  Zrt. vádpontjánál látható, az EU-s pályázatok elkészítése és benyújtása a Főváros feladata volt, ezért felelőssé tenni egy önkormányzati cég vezetőjét, a legjobb esetben is súlyos szakmai hiányosságra utal, sokkal hihetőbb azonban B..Zs.. magyarázata, mely szerint Hagyó Miklós a pályázat sikertelensége esetére keresett bűnbakot.

 

 

 

7.5 Tanúvallomások

 

 

A vádlottak közötti  kapcsolatrendszer jellegére,  az  utasításokra,  Hagyó  Miklós  tényleges

befolyására közvetve vagy közvetlenül tanúvallomások is rendelkezésre állnak:

- T..P..a tárgyalás során ugyan csak közvetve, de alátámasztotta, hogy B..Zs..ot külső  befolyások   érték,  ezt  arra  alapította,  hogy  a  tanú  által  nem  ismert  okokból megváltoztatta a véleményét, ilyenkor valamilyen külső befolyásra gyanakodott, továbbá a tanú szerint B..Zs.. tartott Hagyó Miklóstól, és bár ennek konkrét okát a tanú nem tudhatta, B..Zs.. viselkedéséből egyértelműen erre következtetett. Bár a tanú arra már nem emlékezett, hogy milyen ügy apropóján, de az megragadt benne, hogy B..Zs.. elmondta neki, a főpolgármester-helyettes a nyakát szorongatta. Tény, hogy a tanú nem tudott egyetlen olyan konkrét szerződésről sem, aminek megkötésére a Főpolgármesteri Hivatalból jött volna az utasítás, ugyanakkor a tanú azt is elmondta, és ez igazán fontos: bár Hagyó Miklóst nem ismeri, de tudja ki ő, a BKV-val szemben a tulajdonosi jogoknak gyakorlatilag ő volt a gyakorlója. Azt viszont tudjuk, hogy Hagyó Miklósnak nem volt ilyen joga, nem ő gyakorolta a tulajdonosi jogokat, mindazonáltal nagyon árulkodó, hogy a BKV ügyeiben olyan jártas szakember, mint T..P.., Hagyó Miklóst tulajdonosi joggyakorlónak tekintette.

- Hasonlóan nyilatkozott a tárgyaláson D..Z.. is, aki nem tudott a menedzsmentet ért direkt befolyásolásról, ezzel némileg ellentmondva, tanú a tárgyaláson is fenntartotta azt a nyomozati vallomását, hogy B..Zs.. politikai vonalon utasítható volt, és ez szerepet játszhatott villámkarrierjében. D..Z.. T..P..rel egyezően Hagyó Miklóst a tulajdonos képviselőjének tekintette, és a tanú fenntartotta azt a nyomozati vallomását is, hogy bár konkrét utasítást nem adott, a BKV félkatonai szervezete miatt mindenki értette, mi az  elvárás.  A  beruházások  vonatkozásában  a  tanú  alátámasztotta  a  már  idézett  e-mail tartalmát, nevezetesen, hogy a Hagyó kabinetet rendszeresen tájékoztatni kellett a beruházásokról.

-  A  25.  számú  tanú  sem  tudott  beszámolni  olyanról,  hogy  Hagyó  Miklós  a  jogkörein túlmenően állt volna elő kívánságokkal, és konkrétan ő nem kapott jogsértő utasításokat, a tanú viszont közlekedési vezérigazgató-helyetteseként közvetlen ismereteiről tudott beszámolni, amikor vezetőtársa, R..M.. informális hatalmára, Hagyó Miklóssal való kapcsolatára tett állításokat: szerinte a VIII. rendű vádlottnak volt olyan hatalma, hogy tudta befolyásolni A..A..-t és B..Zs..ot, és vezetői értekezleten tanúja volt annak, hogy Hagyó Miklós telefonon kereste R..M..t, tehát nem a vezérigazgatót, és a VIII. rendű vádlott utólag tájékoztatta vezetőit és vezetőtársait, hogy miről volt szó. A 25. sz. tanú szerint számtalan apróságból látható volt, hogy Hagyó Miklós, L..O.. és H..É.. egy bizalmi  körhöz  tartoztak.  A  tanú  egy  mondatában  a  formális  tulajdonosi  körről  és  a tulajdonosi informális körről beszélt, és védői kérdésre meg is jelölte, hogy egy bizalmi kör tagjainak  tartotta  Hagyó  Miklóst,  H..É..-t,  L..  O..t,  A..A..-t  és  B..Zs..ot.

- Sz..Gy.. vallomása a 25. számú tanú vallomásával összhangban van: bár Hagyó Miklós közvetlen utasításaival a tanú nem találkozott személyesen, azzal igen, hogy R..M.. szerződések ügyében Hagyó Miklósra hivatkozott, szerződések vizsgálata során is Hagyó Miklósra hivatkozott, bár kétségtelen, hogy Sz..Gy.. azt is elismerte, hogy személyesen nem győződhetett meg Hagyó Miklós és R..M.. kapcsolatának valódiságáról, ahogy a tanú fogalmazott, R..M.. akár tárgyalástechnikai okból is hivatkozhatott Hagyó Miklósra. Sz..Gy.. vallomása emellett alátámasztja B..Zs..nak Hagyó Miklós befolyására vonatkozó vallomását, amikor elmondta, hogy B..Zs..nak egyfajta kötelezettségként kellett részt vennie Hagyó Miklós túráján, vagy amikor arról számolt be, hogy azért nem érvényesített a BKV igényt a CC Soft Kft-vel szemben, mert

B..Zs.. azt mondta, hogy a cég Hagyó Miklóshoz köthető. Sz..Gy.. M..E..vel  kapcsolatban  általánosságban  mondott  olyat,  ami  alátámasztja,  hogy  a  II.  rendű vádlott ténylegesen próbálta az általa képviselt érdekeket a BKV-nál érvényesíteni: a tanú szerint P..Cs..ügyvéd közvetítésével, vagyis a már említett P..és B.. ügyvédi iroda tagjának közvetítésével találkozott M..E..vel, aki 2009-ben éppen új vezérigazgatót keresett a BKV élére.

- Hagyó Miklós és M..H..É.. szerepét illetően a leghatározottabban G..L.. foglalt állást:

Egyrészt Hagyó Miklósról elmondta, hogy emlékei szerint már kinevezése előtt hozzákezdett ahhoz, hogy felügyelete alá vonja a 4-es metró projektet, ezt a HVG 2006. november 22-i cikke is alátámasztja, amely szerint Hagyó Miklós mint főpolgármester-helyettes jelölt már a kivitelezés helyszínén tájékozódott a projektről, G..L.. társaságában. Bár Hagyó Miklós mindvégig cáfolni igyekezett, hogy bármilyen közvetlen, irányító befolyása lett volna

a DBR szervezeti és személyzeti viszonyaira, G..L.. ezt következetesen cáfolta, osztotta azt az akkori közvélekedést, mely szerint a vezérigazgatón keresztül Hagyó Miklós személyi kérdésekben ki tudta fejteni akaratát, és egyértelműen, kitartóan állította, hogy közvetlenül Hagyó Miklós akarata, megrendült vagy soha nem is volt bizalma okozta eltávolítását a DBR szervezetéből. Ezzel kapcsolatban G..L.. ugyanolyan folyosói beszélgetést írt le közte és Hagyó Miklós között, mint amilyenekről B..Zs.. is beszámolt bizonyos kérések kapcsán. G..L.. tehát közvetlenül tapasztalt meg olyan történéseket, melyek alapján csak arra lehet következtetni, hogy Hagyó Miklós ténylegesen olyan jogköröket gyakorolt a DBR felett, amikre jogszabályi alapja, hatásköre nem volt.

 

G..L.. elég egyenesen fogalmazott M..H..É.. funkciójáról, szerepéről, és egyértelműen  Hagyó  Miklós  érdekeinek  kiszolgálójaként  tüntette  fel.  E  vonatkozásban  a védői kérdések csak egy viszonylag kisebb jelentőségű visszavonulásra késztették, vallomásának azt a részét módosította, hogy M..H..É.. Hagyó Miklós utasítására került a DBR Projekt Igazgatósághoz, ezt úgy pontosította, hogy neki M..H..É.. és R..M..  mondták,  hogy  a  VI.  rendű  vádlott  a  főpolgámester-helyettes kommunikációját is segíti. A tanú vallomása így valóban pontosabb, nyilván nem Hagyó Miklós közölte vele, hogy a M..H..É.. az ő kívánságra dolgozik ott, de a lényegen nem változtat: az egyébként szerződéses kommunikációs ügynökséggel dolgozó DBR projekt igazgatóság vezetője számára a vád szerinti bűnszervezet tagjai M..H..É.. munkáját azzal legitimálták, hogy Hagyó Miklós kommunikációs érdekeire is figyelemmel van rá szükség, és erre a kapcsolatra M..H..É.. munkája során figyelmeztette is G..L..t.  Arra,  hogy M..H..É..valóban  Hagyó  Miklós  kommunikációs  érdekeit szolgálta ki, csak a 4-es metró 2007-es sajtóközleményeit kell megtekinteni, ezek közül én egyet választottam ki, ami a tárgyaláson ismertetésre került, mert a 2007. május 28-i közlemény a BKV gyermeknapjáról az több szempontból is kirívó volt:

- először is a BKV gyereknap nem a DBR Projekt Igazgatóság rendezvénye volt, a 4-es metró kommunikációja szempontjából nem jelentősége,

- másodszor, bár gyereknapról volt szó, a tartalma, Hagyó Miklós említéseinek száma alapján a közlemény címe nyugodtan lehetett volna Hagyó Miklós és a gyereknap,

- harmadszor, a közlemény szerint Hagyó Miklós intézkedésének köszönhették a gyerekek, hogy gyereknapon ingyenesen vehették igénybe a BKV-t. Az, hogy valójában ki döntött az utazási  kedvezményről,  Hagyó  Miklós  személyesen,  vagy  az  ő  kezdeményezésére  A..A.., tulajdonképpen mindegy, a bizonyítandó tény, M..H..É.. szerepének szempontjából  az  a  lényeg,  hogy  a  DBR  sajtóreferense,  M..H..É..feladatának érezte, hogy Hagyó Miklós szerepét vélt vagy valós intézkedésének említésével kidomborítsa.

- A tanúk között kell még megemlítenem B..P..t, aki az FKF Zrt. vezérigazgatójaként

ugyan nem közvetlenül a BKV-val kapcsolatban, hanem az önkormányzati cégek vonatkozásában általában támasztotta alá, hogy a Főpolgármesteri Hivatal hogyan irányította az önkormányzat cégeit. Amit a tanú vezérigazgatóvá válásáról elmondott, sajnos azt igazolja, hogy milyen vegytiszta kontraszelekció érvényesült az önkormányzati cégek felső vezetőinek kiválasztásakor, és a jogi helyzettől eltérően milyen szinten voltak a cégvezetők függésben a Főpolgármesteri Hivatal vezetőitől és mennyire befolyásolhatóak voltak. Bár az FKF Zrt. ugyanúgy önálló jogi személy, mint a BKV, a tulajdonosi jogokat ugyanúgy a Közgyűlés és a Gazdasági Bizottság gyakorolja, B..P.. teljesen természetesen nyilatkozott arról, hogy Hagyó Miklós valamilyen szinten a főnöke volt, és teljesen normális dolognak tartotta azt is, hogy a P..és B.. ügyvédi irodát és a HDL ügyvédi irodát kellett alkalmaznia, hiszen szerinte normális dolog az, ha a tulajdonos ügyvédi irodákon keresztül akarja megtudni, hogy mi  történik  a  cégeknél.  Sőt,  B..P..  kimondottan  humánusnak  minősítette,  hogy odaraktak mellé egy ügyvédet, aki segített neki egyáltalán átlátni a céget, Nos, szerintem ez egyáltalán nem normális, Hagyó Miklós nem volt semmilyen szinten az önkormányzati cégek vezetőinek főnöke, a HDL ügyvédi iroda nem lehetett volna a cégek kontrolljának eszköze, és M..E.. sem az a köztisztviselő volt, akit tájékoztatni kellett az önkormányzati cégek ügyeiről. B..P.. vallomása mégis azt bizonyítja, hogy a cégek ügyeibe Hagyó Miklós és M..E.. is betekintéssel, sőt beavatkozási lehetőséggel rendelkeztek.

 

 

 

7.6. Megállapítható tények

A gyanúsítotti vallomások, a tanúvallomások, a különféle e-mailek, levelek és a terheltek saját feljegyzései alapján az alábbi tényekre lehet következtetést levonni:

- Hagyó Miklós már kinevezését megelőzően készült főpolgámester-helyettesi pozíciójából adódó  jogszerű  lehetőségeit  meghaladó  aktivitásra,  melynek  az  volt  a  záloga,  hogy  a befolyása alá vonni kívánt területeken hozzá lojális, neki engedelmeskedő személyeket helyezett el. Hagyó Miklós saját, kipróbált embereivel kezdett az irányítás átvételébe, ezen személyek közül a vádirat megszerkesztésekor L..O.. esetében volt bizonyítható, hogy bűncselekménynek minősülő cselekményekben is részt vett. Ez azonban nem jelenti, hogy Hagyó Miklós úgynevezett köréhez nem tartozott a kabinet más tagja is, csak a vádemeléskor az ő esetükben nem volt elegendő bizonyíték. Az úgynevezett körhöz nem csak a kabinet tagjai tartoztak, hanem a BKV egyes dolgozói is: nem véletlen, hogy a BKV élére kerülő A..A..-t  Hagyó  Miklós  választotta  ki,  a  DBR  Projekt  Igazgatóság  éléről  minden bizonyíték szerint Hagyó Miklós távolította el G..L..t, a DBR Projekt Igazgatóságon Hagyó Miklós kommunikációs érdekei miatt jelent meg M..H..É.., az A..A.. távozása után a helyére ültetett B..Zs..ot Hagyó Miklós közvetlen befolyása alá vonta.

- Ugyan azt nem lehet tudni, hogy R..M.. kiválasztásában A..A..-t milyen szempontok vezették, a terhelti és tanúvallomások, az „ügyek” tárgyú e-mailek bizonyítják, hogy megtalálta helyét a rendszerben, és betagozódott abba a láncba, ami a Hagyó-kabinet kívánságait a BKV-nál valóra váltották.

- M..H..É.. esetében a nyomozati vallomások mellett az ügyek tárgyú e-mailek, a

25. sz. tanú és G..L.. vallomásai, valamint saját tevékenysége is bizonyítja, hogy már a BKV-hoz kerülésekor Hagyó Miklós kommunikációs érdekeit képviselte, és R..M..on keresztül is, közvetlenül is kapcsolatban állt a Hagyó kabinettel, nem titkolt háttere pedig sajtóreferensi beosztásához képest jóval nagyobb befolyást biztosított. Azzal, hogy M..H..É.. 2008. januárjában átkerült Hagyó Miklós kabinetjébe, formálisan is a BKV-s vezetők fölé emelkedett.

- H..I..befolyását saját és A..A.. vallomása bizonyítja, amelyekben tényszerűen elismerik, hogy volt közöttük kapcsolat, és H..I..szerint a BKV ügyeit valamiféle szimpátia alapján, továbbá későbbi megbízás reményében segítette. Persze, A..A..-nak szíve-joga, hogy személyes tanácsadóit saját elhatározása szerint, akár szimpátia vagy baráti viszony alapján válassza meg, de mennyire tűnik véletlennek az, hogy pont Hagyó Miklós személyes ügyvédje, pont a Hagyó Miklós által kiválasztott BKV vezérigazgató környezetében tűnik fel, pont annak hivatalba lépését követően, és annak ellenére, hogy korábban nem ismerték egymást, pont ekkor tartják szükségesnek, hogy szimpátia alapján, formalizált ügyvéd-ügyfél viszony mellőzésével beszéljék meg a BKV Zrt. ügyeit.

- M..E.. szerepe a vádlottak viszonyrendszerében külön tárgyalást kíván, hiszen ő nem illeszthető be a Hagyó Miklós által kialakított személyi láncba, személye Hagyó Miklósétól eltérő érdekeket jelenített meg az ügyben, egy másik hatalmi centrumot képviselt. Azt azonban éppen M..E..től lehet tudni, hogy Hagyó Miklós érdekei és az általa képviselt érdekek között néha ellentét, néha együttműködési kényszer volt, és ha valamit el akart érni a BKV-nál, pl. egy konkrét ügyvédi iroda alkalmazását, vagy közbeszerzésekre külön cég létrehozását, Hagyó Miklóshoz és A..A..-hoz fordult, Hagyó Miklóssal jóváhagyatta kívánságait. Következésképpen M..E.. tisztában volt azzal, hogy Hagyó Miklós – elméleti jogkörét meghaladóan – befolyásolni tudja a BKV vezérigazgatóját, és saját érdekében, meghatározott ügyletek elérése céljából ki is próbálta használni Hagyó Miklós ezen befolyását. Másképpen megfogalmazva, M..E.. rácsatlakozott a Hagyó Miklós  által  működtetett  szervezetre,  annak  csatornáit,  hierarchiáját  kihasználva  próbálta elérni saját céljait.

- Nem igen volt szó eddig Z..T.. és V..Á.. szerepéről. Tény, hogy az eljárás során felmerültek olyan adatok, amelyek alapján arra lehetett következtetni, hogy ténylegesen, általuk ismerten részesei annak a láncnak, amely a törvénytelen ügyletek megkötését és végrehajtását célzó utasításokat hordozta végig a Főpolgármesteri Hivataltól a BKV végrehajtási  szintjéig.  Z..T..  esetében  eleve  az  a  tény,  hogy  R..M.. választotta ki pozíciójára, megtámogatva azzal az e-maillel, amely szerint a Z..T.. pozíciójára megbízható ember kell, feltételezhetővé teszi, hogy Z..T.. a szervezet kiszolgálása érdekében került pozíciójába. V..Á.. esetében saját vallomása tartalmazza, hogy felismerte, a mindig politikai befolyás alatt álló BKV-nál vezetői szakmailag indokolatlan utasításokat adtak. Mindez azonban még nem bizonyítja, hogy Z..T.. és V..Á.. tudtak arról, hogy a szerződések megkötésével és a teljesítések igazolásával egy bűnszervezet tevékenységéhez járulnak hozzá, ezért esetükben a bűnszervezeti minősítést nem látom megállapíthatónak.

 

7.7 Bűnszervezet fogalmi elemei

Összességében a bűnszervezet fogalmi elemei – hogy három vagy több személyből áll, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működött, célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése – a Hagyó Miklós által szervezett csoport, Hagyó Miklós köre vonatkozásában megállapíthatók:

- Tagjainak száma legalább nyolc: Hagyó Miklós, M..E.., L..O.., A..A.., B..Zs.., M..H..É.., dr. H..I.., R..M... A tagok persze nem egyszerre gyűltek össze, és alakítottak ki egy bűnszervezetet, nem is kellett feltétlenül mindenkinek tudnia a másik tevékenységéről. A szervezet magja már 2007. elején kialakult Hagyó Miklós, L..O.., H..I..és A..A.. részvételével, majd rövidesen megjelent R..M.. és M..H..É.., B..Zs.. 2007. szeptemberétől, vezérigazgató-helyettesi kinevezésétől kezdett beépülni a szervezetbe, míg M..E.. csak alkalmanként, a hierarchia tetején jelent meg, egyes cselekmények kapcsán.

- A szervezet 2007. elején kezdett el összeállni, és legalább 2008. szeptemberéig fennállt, bomlása onnan eredeztethető, hogy K..I.. vezérigazgatói kinevezésével megszűnt Hagyó Miklós lehetősége, hogy jogtalan utasításait a BKV vezetője elfogadja – a hosszabb idő is megállapítható tehát.

- A szervezettséget, valamint az összehangolt működést létező hivatali szervezet és politikai befolyás kombinációja biztosította. Ebben az értelemben jelen ügy bűnszervezete nem afféle tipikus bűnbanda, ahol egy főnök karizmatikus viselkedése hozza létre a szervezeti kereteket, a szervezeti keretek, a Főpolgármesteri Hivatal, a BKV már léteztek, és erre tapadt rá az az élősködő szervezet, ami az informális politikai alkuk, a munkahelyi, egzisztenciális függésbe hozás révén terjesztette ki befolyását a BKV-ra. Ha jól megnézzük, a Főpolgármesteri Hivatal és a BKV tulajdonos–cég, illetve megrendelő–szolgáltató viszonyának keretei között Hagyó Miklós tevékenysége valójában nem értelmezhető. Nem képviselte a tulajdonost, viszont felügyelte a közösségi közlekedés biztosítását, valós tevékenysége azonban a felügyeletnél jóval több volt, egyfajta irányítás volt. Még sem mondhatom, hogy Hagyó Miklós irányította

a BKV-t, hiszen ehhez a szükséges tudása, kapacitása nem volt meg, a BKV szokásos üzemi tevékenységét valóban a menedzsment irányította. Viszont Hagyó Miklós kívánságait teljesíteni kellett: ha Hagyó Miklós azt akarta, hogy valamilyen feladatot a BKV-nál egy konkrét céggel kell elvégeztetni, akkor a BKV-nak azzal a céggel kellett szerződést kötni, ha Hagyó Miklós azt akarta, hogy belelásson a céges ügyekbe, személyes ügyvédjével A..A.. konzultált. Ez a fajta magatartás nem felügyelet, nem is irányítás, inkább egyfajta hűbérúri viselkedés: kineveztettelek, tehát akkor az én emberem vagy, viselkedj ezek szerint.

 

A szervezeten belül volt munkamegosztás és vezetői szintek is: a szervezet csúcsán egyértelműen Hagyó Miklós állt, aki alkalmanként engedett koalíciós partnere képviselője, M..E.. kívánságának, és hozzáférést engedett szervezetéhez. A végrehajtói szintet A..A.., R..M.., 2007. decemberéig M..H..É.., 2007. szeptemberétől B..Zs.. képviselték. A felső vezetés és a végrehajtói szint között egyes, nagyobb jelentőségű ügyekben közvetlen kapcsolat volt, pl. Hagyó Miklós és A..A.., Hagyó Miklós és B..Zs.., M..E.. és A..A.. között, ez volt azonban a ritkább, a kisebb jelentőségű ügyekben egy köztes szint, L..O.., dr. H..I.., 2008. januárjától pedig M..H..É.. közvetítette a szervezet érdekeit a BKV-nál lévő végrehajtói szintnek. A nyomozati vallomásokból és az e-mailekből lehet arra következtetni, hogy a szervezet működéséhez nem is kellett Hagyó Miklós folyamatos beavatkozása, egyes külső kéréseket L..O.. nem is Hagyó Miklósra, hanem pártbeli kérésekre hivatkozva továbbította R..M..nak.

- Minthogy a vádban az egyes vádpontok éppen arról szólnak, hogy a vádlottak öt évnél súlyosabban minősülő bűncselekményeket követtek el az eddig leírt szervezet keretei között,

a bűnszervezet negyedik fogalmi eleme, az öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetésének célja is megállapítható.

 

 

II. – Nem kommunikációs szerződések

 

Az általános bevezető és a bűnszervezet után, az egyes vádpontok között a nem kommunikációs, nem az ÉKI által kötött szerződések következnek. Az ügyön belül nyilván a bűnszervezet vezetőjét, Hagyó Miklós I. rendű vádlottat közvetlenül érintő vádpontok a legfajsúlyosabbak,  ezért  az  AAM  Zrt.,  a  C.C.  Soft  Kft.  és  vesztegetés  vádpontjaival folytatom.

 

I/A. 21. - AAM

 

A tárgyaláson az AAM Zrt. szerződéseivel kapcsolatban igen részletes bizonyítást vett fel a bíróság, amiből komplex, a vádiratinál jóval részletesebb tényállás bontakozott ki. Erre figyelemmel a vádirati tényállást jelentősen pontosítanom, újrafogalmaznom kellett. A bővítés minden  egyes  tényállítása  terhelti  vallomásokkal,  tanúvallomásokkal  és  okirati bizonyítékokkal tételesen alátámasztható. A szerződés megkötésére, a kifizetett összegekre vonatkozó bizonyítékok részletes ismertetését nem tartom szükségesnek, a szerződések megkötését, a kifizetések teljesítését senki nem vitatja.

 

1. A..A.. nyomozati vallomása

 

A tényállás első részének elsődleges, legközvetlenebb bizonyítéka A..A.. nyomozati vallomása, aki 2010. januárjában a módosított tényálláshoz képest nem túl részletes vallomást tett, abból azonban kiderült, hogy:

- az első AAM szerződés megkötésére Hagyó Miklós és B..L.. utasították,

- a szerződés feltételeit B..L.. tárgyalta le az AAM-mel,

- az AAM Hagyó Miklós és a Főváros részére készítette el jelentését, az anyagok Hagyó

Miklós kabinetjének mentek,

- a munka ellenőrzését B..L.. végezte,

- a BKV-nak az AAM szolgáltatása szükségtelen volt,

- a 4-es metróval személy szerint nem akart foglalkozni, a projekt Hagyó Miklós irányítása alatt állt.

A..A.. nyomozati vallomása mintegy tételmondatokban, egyszerű, közérthető kijelentésekben fogalmazta meg az egész ügylet lényegét, azonban a nyomozati és főleg a tárgyalási bizonyítás terjedelmességéből is látni, hogy a fő tételmondatok mögött számtalan részlet rejtőzik, amelyek vallomásokkal, okiratokkal alátámaszthatók.

 

A III. rendű vádlott nyomozati vallomása tehát a szerződés megkötésének valós okát, Hagyó Miklós felbujtói szerepét, saját kötelességszegő magatartását és a szerződés szükségtelenségét illetően  fogalmazott meg olyan állításokat, amik bűnös magatartást bizonyítanak. Ezeket az állításokat aztán A..A.. a tárgyaláson, Hagyó Miklós I. rendű vádlott az eljárás folyamán végig cáfolni kívánt, ezért ezek részletes bizonyítása szükséges.

 

A  tényállás  második  részét,  a  2007.  december  22-i  metró  projekt  támogatási  szerződést illetően a III. rendű vádlott már jóval szűkszavúbb volt, nem ismerte el, hogy a szerződés az ő döntése nyomán került megkötésre, a szerződés igényét a DBR projekt igazgatósághoz, illetve az akkori projekt igazgatóhoz kötötte, és magát a szolgáltatást is szükségesnek tartotta. Ebben a nyomozati vallomásban is elhangzott azonban két olyan kijelentés, ami a vádirat szempontjából fontos: A..A.. szerint a közbeszerzési eljárást lefolytató B..Zs..

közvetlen kapcsolatban volt a Hagyó-kabinettel és tudta, kinek kell nyernie, továbbá az AAM Zrt. ajánlata volt kedvezőbb, mert a formaságokra mindig figyeltek. Tehát, bár A..A.. a nyomozás során nem ismerte el, hogy ő döntött az AAM Zrt. további alkalmazásáról, azt, hogy az AAM Zrt. egy irányított közbeszerzési eljárás eredményeként köthetett szerződést, és erről ő tudott, azt elismerte.

 

2. Okirati bizonyítékok

 

Mivel a terheltek védekezésük során, illetve a tanúk is hivatkoztak a 4-es metró projekt alapvető fogalmaira és kereteire, elsődlegesen a használt fogalmak tisztázása, a szerződéses rendelkezések értelmezése, a 4-es metró projekt szereplőinek elhelyezése, a projekt megvalósítási és finanszírozási kereteinek ismerete szükséges. Ezért a bizonyítást az okirati bizonyítékok értékelésével kezdem. Mivel az eljárás során rengeteg okirat került beszerzésre, csak azokkal foglalkozom, amiknek a végkövetkeztetések levonása szempontjából tényleges jelentősége van. Első lépésként a projekt finanszírozási és szervezeti kereteit meghatározó alapszerződések lényeges rendelkezéseivel foglalkozom.

 

 

 

2.1. Az alapszerződések

A vádbeli időszakban a 4-es metró beruházás megvalósítását a Magyar Állam és Budapest

Főváros Önkormányzata között 2004. január 19-én kötött finanszírozási szerződés és annak

2005. július 18-i módosítása, a Budapest Főváros Önkormányzata és a BKV Zrt. között 2004. január 19-i beruházói szerződés és annak 2005.augusztus 7-i módosítása szabályozta.

 

2.1.1 A szereplők jogállása

A projekt szereplőinek jogállását a finanszírozási és a beruházói szerződések határozták meg.

A finanszírozási szerződés értelmében a 4-es metró beruházás megvalósítására a Fővárosi Önkormányzat vállalt kötelezettséget, azzal a feltétellel, hogy a beruházás finanszírozásában az állam is meghatározott hányad erejéig, továbbá hitelfelvétel érdekében állami garancia biztosításával  részt  vállal.  Bár  ennek  a  szerződésnek  a  BKV  nem  részese,  a  szerződés rögzítette a BKV szerepét a beruházásban: ezek szerint a beruházó, azaz a beruházást ténylegesen kivitelező szervezet – a beruházás néhány részének kivételével – a Főváros irányítása alatt álló és tartandó BKV lesz, ami a beruházás megvalósításának megszervezését és irányítását a Projekt Igazgató irányítása alatt álló Projekt Igazgatóság útján látja el. A Projekt Igazgatóság a BKV szervezetétől teljes mértékben elkülönülő szervezeti egység.

A   beruházási   szerződés   értelmében   a   Főváros   arra   vállalt   kötelezettséget,   hogy   a projektköltség fedezetére szükséges pénzösszeget a BKV rendelkezésére bocsátja. A   BKV arra vállalt kötelezettség, hogy a rendelkezésére bocsátott pénzösszegből – a szerződés szóhasználata szerint támogatásból – megvalósítja a beruházást (4.1).   A finanszírozási szerződéssel összhangban a BKV kötelezettséget vállalt arra, hogy a beruházás megvalósításának megszervezését és irányítását a Projekt Igazgatóság útján látja el, amit hatásköri, irányítási, számviteli és pénzügyi szempontból függetlenít a BKV más egységeitől. A szerződés szerint a Projekt Igazgatóság közvetlenül a vezérigazgató alá rendelve működik, feladatai  nem  tartoznak  a  BKV  alaptevékenységei  közé,  működésére  a  BKV   belső szabályzatai csak a szerződésnek megfelelő módosításokkal és kiegészítésekkel vonatkoztak. A Projekt Igazgató speciális jogállását mutatja, hogy bár a munkáltatói jogokat a BKV vezérigazgatója gyakorolta fölötte, kinevezéséhez és munkaviszonyának a megszüntetéséhez a Főváros ás az Állam jóváhagyása is szükséges volt, továbbá a szerződés értelmében a Projekt Igazgató a Fővárossal közvetlenül is kapcsolatot tarthatott.

Látható, hogy meglehetősen speciális konstrukció jött létre: a beruházás finanszírozója a Fővárosi Önkormányzat és a Magyar Állam, ugyanakkor a Főváros kötelezettséget vállalt az Állam felé a beruházás megvalósítására is. A tényleges megvalósítás a BKV kötelezettsége lett, de mivel üzemeltetési jellegű tevékenysége és szervezete nem volt alkalmas nagyberuházások végrehajtására, a BKV szervezeti egységeként létrehozásra került a Projekt Igazgatóság, ami gyakorlatilag idegen test a BKV-ban, elkülönülését jelzi szervezeti helyzete, hogy külön szabályzatok vonatkoznak rá, és hogy költségvetése is teljesen elkülönül a BKV költségvetésétől, igazgatója a Fővárossal közvetlen kapcsolatban áll.

 

Mindez nem akadémikus fejtegetés, az egyes szereplők jogállásából és feladatköréből adódik, hogy az egyes szereplők vezetői milyen vagyont kezelnek, milyen kötelezettségeket vállalhatnak, egyes feladatok teljesítése kinek a hatásköre, és azt kinek kell finanszíroznia, a kötelességek megszegése kinek okoz kárt.

 

A DBR-re vonatkozó külön szabályok körében ki szeretném emelni a beszerzési eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket, melyek szerint a tenderfelhívásokat, ideértve az előminősítési eljárásban való részvételre irányuló felhívásokat a közzétételt megelőzően, valamint a felhívásra érkezett ajánlatok értékelését az állam képviselőjének be kellett mutatni, mert az a szerződés odaítélésével kapcsolatban kifogással élhetett. A tanácsadói szerződésekről a finanszírozási és a beruházói szerződés külön is rendelkezett, biztosítva az államnak azokat a jogokat, hogy a tanácsadók listájával, az ajánlatokkal és a tanácsadói szerződések tervezetével kapcsolatban kifogással élhessen.

 

2.1.2 Projektköltség fogalma

A vád állításai és a vádlottak védekezése szempontjából kardinális kérdés, hogy mi minősül

projekt  költségnek,  és  az  egyes  költségtételeket  kinek  kell  fedeznie.  A  finanszírozási szerződés fogalom-meghatározása szerint projektköltség a beruházás megvalósítása során ténylegesen felmerült minden költség. A kulcskifejezés ebben a definícióban a „megvalósítás során”, ami arra utal, hogy a projektköltség csak a megvalósítónál, azaz a DBR projekt igazgatóságnál merülhetett fel, illetve a Fővárosnál is, ha a beruházás adott részét a Főváros valósította meg. Ugyanakkor a vádlotti védekezések, de az AAM-es tanúk is arra hivatkoztak, hogy az egységes projektszemlélet folytán nem csak a közvetlenül a megvalósítással, hanem általában a projekt szereplőinél felmerülő költségek projekt költségnek minősülnek, és a költségek viselése szempontjából rendszeresen össze is mosták a BKV-t és a DBR projekt igazgatóságot.

 

A projekt költségek részét képezte az Igazgatási költség, ami azokat a személyi és dologi kiadásokat jelentette, amik a beruházás megszervezésével, lebonyolításával és irányításával kapcsolatban a BKV-nál merültek fel, ami gyakorlatilag a Projekt Igazgatóság működési költségeit jelenti.

 

A finanszírozási szerződés tartalmi fogalom-meghatározása mellett a projektköltségek vonatkozásában a szerződések további tartalmi és formai követelményeket is meghatároztak, ezek nélkül pedig nem lehet eldönteni, hogy egy költség projektköltség-e vagy kívül esik-e a projekt finanszírozás keretein.

 

2.1.3 Finanszírozás

A finanszírozásra vonatkozó szabályok számos és szigorú követelményt írtak elő.  Először is,

a finanszírozási szerződés értelmében a beruházás költségeit nem lehetett mindenféle, szedett-

vedett forrásból finanszírozni: a szerződés taxatívan felsorolta az igénybe vehető forrásokat,

amelynek legfontosabb elemei az állami támogatás, a fővárosi támogatás és a beruházáshoz kapcsolódó bevételek. A felsorolt támogatásfajtákat a Fővárosnak kellett összegyűjteni, és a finanszírozási ütemterv szerint  átutalni a BKV Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára. Ezzel összhangban a beruházási szerződés is arról rendelkezett, hogy a BKV a beruházást kizárólag a támogatásból és a beruházáshoz kapcsolódó bevételekből valósítja meg. A BKV nem volt jogosult igénybe venni a támogatást olyan kötelezettségvállalása teljesítésére, amelyről nem a beruházói szerződésben meghatározott rend szerint hoztak döntést. A támogatást kizárólag csak a beruházás megvalósítására lehetett felhasználni.

 

A pénzügyi lebonyolítást a finanszírozási és a beruházási szerződés szigorúan szabályozta: minden projektköltségnek minősülő kifizetést, ideértve az igazgatási költség fedezését is, a kincstári számlákon keresztül kellett bonyolítani. A kincstári számláról csak projektköltséget lehetett kifizetni. Ahhoz, hogy a projekt valamely költségét ki lehessen a számláról fizetni, a kifizetési megbízáshoz csatolni kellett a Projekt Igazgató teljesítést igazoló nyilatkozatát, és a Főváros ellenjegyzését is, igazolandó hogy a projekt igazgató által igazolt számla valóban projekt költségre vonatkozik.

 

Fentiekből látható, hogy a projekt költségnek azt a beruházás megvalósítása során felmerült költségét lehet tekinteni, ami

- olyan szerződés eredménye, amit a metró alapszerződéseknek megfelelően, a DBR MPI saját belső szabályzatai szerint kötöttek meg (tanácsadói szerződés esetén pl. az állam előzetes jóváhagyásával lefolytatott tendert követően);

-  a  Projekt  Igazgató  a  szerződés  szerinti  teljesítést  igazolta,  a  Főváros  pedig  formálisan

elismerte, hogy a kibocsátott számla valóban projekt költségre vonatkozik,

- s ezt követően a számlát a BKV államkincstárnál vezetett számlájáról fizették ki.

 

Ha valamelyik feltétel nem teljesült, a felmerült költség nem tekinthető projekt költségnek.

 

Bár az okirati és személyi bizonyítékoknak csak az elején tartunk, már most jelzem, hogy a vád  tárgyává  tett,  a  4-es  metró  projekt  támogatása  jogcímen  kötött  AAM  szerződések költségei egyetlen feltételnek sem felelnek meg:

- nem a beruházás megvalósításával, hanem a finanszírozás, tehát a fővárosi kötelezettségek ellátásának átalakításával kapcsolatban merültek fel;

- nem a metró alapszerződéseknek megfelelően, és nem a DBR MPI szabályzatai szerint kötötték a szerződéseket, közbeszerzési eljárást vagy le sem folytattak, vagy manipulálták az eljárást;

- a teljesítést nem a projekt igazgató igazolta, a Főváros nem ismerte el, hogy az AAM

szerződés díja projekt költség.

Ebből következően a szerződési díjakat sem a beruházás megvalósítására nyitott számláról fizették ki.

 

 

 

2.2. Főpolgármesteri Hivataltól származó iratok

Mielőtt részletesen belevágnék az AAM szerződésekkel kapcsolatos okiratokba, az azokkal való összevetés érdekében szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a metró projekttel kapcsolatban a Főpolgármesteri Hivatalban kinek és milyen feladatai voltak.

-    A városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes ütemezett feladatai című, 2007. márciusi irat Hagyó Miklós stratégiai feladataként határozta meg a 4-es metró beruházással   kapcsolatos   beruházási   ütemterv   elkészítését,    Irányító   Testület létrehozását,                  a          projektszervezet     átalakítását                 és                  státuszának          rendezését,   illetve mindezekkel kapcsolatban közgyűlési előterjesztés elkészítését és benyújtását a 2007. március  29-i  közgyűlésre.  Ezek  a  feladatok  egy az  egyben  megfelelnek  azoknak, amiket az AAM Zrt. a 2007. januári szerződése alapján elvégzett.

-     A bírósági eljárás során a főváros Főjegyzője által adott adatszolgáltatás szerint dr.

B..L.. 2006. december 1. és 2011. március 13. napja között köztisztviselőként közszolgálati jogviszonyban dolgozott a Főpolgármesteri Hivatalban, ahol általános feladatkörét a 4-es metró beruházása finanszírozási és feladat-ellátási struktúra optimális működtetéséhez szükséges döntés-előkészítő dokumentációk és tárgyalások előkészítésével, azok összehangolásával összefüggő feladatok képezték.   Ezek a döntéselőkészítési és koordinációs feladatok egyértelműen megfeleltethetők Hagyó Miklós feladatainak.

-     A  Főpolgármesteri  Kabinet  napirendjei  alapján  2007.  márciusában  Hagyó  Miklós terjesztette elő a 4-es metró projekt helyzetét és a szükséges intézkedési javaslatokat bemutató anyagot, valamint a 4-es metró projekt irányítási struktúrájáról szóló tájékoztatót és egyéb anyagokat. Ez az előterjesztés és mellékletei jól láthatóan az előző pontban megjelölt feladatok közé tartoznak. A továbbiakban az is látható lesz, hogy az előterjesztést és a mellékleteket nem a Főpolgármesteri Hivatal apparátusa, ezen belül B..L.. készítette el, hanem az AAM Zrt., a BKV-val megkötött szerződés alapján a BKV általános működési költségei terhére.

Nem mellesleg a második metró projekt támogatási szerződés 2008. január-április közötti időszakában is az AAM Zrt. olyan dokumentumokat, jelentéseket, leveleket, pályázati anyagokat készített vagy működött közre ezek készítésében, amelyek az előbbiek szerinti feladatmeghatározás alá tartoztak – ezeket részletesebben a teljesítési anyagok között fogom bemutatni.

 

Azt, hogy a 2007. január 24-i szerződés milyen körülmények között, utasításra, esetleg A..A.. saját kezdeményezésére jött-e létre, a személyi bizonyítékok világítják meg. A személyi bizonyítékok előtt azért kezdem az okiratokkal, mert már ezek is tartalmaznak olyan adatokat, amik a gyanúsítotti és tanúvallomásokat alátámasztják.

 

 

 

2.3 A 2007.01.24-i szerződés dokumentumai

2.3.1 Az ajánlat

Kezdjük a szerződéskötés legelső lépcsőjével, az AAM Zrt. 2007. január 12-i ajánlatával.

Első ránézésre, formailag az ajánlatban nincs semmi különös: a BKV nevében eljáró D..Z.. vezérigazgató-helyettes felkérésére készült, címzettje a BKV, tárgya a DBR Metró4 projekt koordinációs feladatainak támogatása. Tartalmilag azonban több olyan elem is előkerül, ami nem felel meg annak, amit az ajánlat címzettje és tárgya alapján várni lehetne:

- az ajánlat érdemi részének már a második mondatában előkerül a metróbiztos személye, az ajánlattevő   szerint   rendkívül   fontos,   hogy  a   projektkommunikáció   koordinált   módon valósuljon meg a metróbiztos hatékony és szabályozott működése által. Azt a metróbiztost említi  az  ajánlat,  akinek  kinevezése  alig  pár  hete  történt  meg,  és  sem  hatásköreit  nem határozta meg a Főváros, sem megfelelő apparátust nem bocsátott még rendelkezésére.

- az ajánlattevő programiroda felállítását és működtetését javasolja, noha elméletileg még fogalma sem lehet a projekt szervezetéről és működtetéséről, így arról sem, hogy az általuk már felvázolt szervezeti egység tevékenységét a DBR projekt igazgatóság ellátja-e.

- az ajánlatban az AAM vállalta a projekt pillanatnyi állapotának felmérését, majd a Projektiroda működtetése körében olyan elemeket hangsúlyoztak, amelyek szükségességére elméletileg   csak   a   projekt   állapotfelmérése   után   kerülhetne   sor:   előrevetítették   a

projektértekezletekkel  kapcsolatos  adminisztratív  teendőket,  azok  mibenlétét  részletesen

taglalták, az üzleti ajánlatban pedig már ezek ellátására ajánlatot tettek.

- Különösen figyelemreméltó, hogy már az ajánlatban elhangzott, hogy a teljesítést igazoló D..Z.. fenntartja magának a jogot, hogy a teljesítést a fővárosi Metróbiztossal ellenjegyeztesse.

Az ajánlat felsorolt különlegességei felvetik, hogy:

- az AAM Zrt. a projekt állapotfelmérésének eredményétől függetlenül már készült a felmérés utáni feladatok ellátására, azaz tudták, hogy alkalmazásuk független az állapotfelmérés eredményétől; továbbá

- a szerződés szerinti teljesítésnek valamilyen köze van a metróbiztos személyéhez.

 

2.3.2 A szerződés

Az ajánlathoz képest a szerződés már nem tartalmaz különleges, a jövőbelátás képességéről

tanúskodó feltételt, legalábbis a programiroda szükségességével és felállításával kapcsolatos elemek a szerződésben nem jelennek meg, a szerződés tárgya csak a Metró4 projekt koordinációs  feladatok  támogatása.  Ami  kiemelendő,  hogy  a  szerződésben  megjelenik  a

„projekt biztosként” megjelölt, a Főpolgármesteri Hivatal által kinevezett személy is, kvázi szerződő félként, hiszen a szerződés 17.1 pontja szerint a teljesítéséről szóló jelentés elfogadásához a Projekt Biztos ellenjegyzése is szükséges.

 

2.3.3 Teljesítési jegyzőkönyvek

A szerződésnek megfelelően a D..Z.. által aláírt teljesítési jegyzkönyveket dr. B..

L..minden esetben ellenjegyezte.

 

A teljesítések igazolásával összefüggésben a kifizetés körében megjegyzendő, hogy a kifizetésekre a BKV számára indokolatlanul hátrányos módon került sor, mert a teljesítésigazolásokban leírt időtartamokat a BKV úgy fogadta el a kifizetés alapjául, hogy azokat senki nem ellenőrizte, a munkaórák kimutatásának elnagyoltsága miatt erre egyébként lehetőség sem volt, H..E.. esetében a lehetetlenséggel határos mennyiségű munkaórát fogadott el kérdés nélkül a teljesítés igazolója.

 

2.3.4 Teljesítés anyagai

A nyomozás során az AAM Zrt. képviseletében eljáró dr. K..G.. tanú csatolta a BKV

Zrt.-vel  kötött  szerződések  nagy  mennyiségű  teljesítési  iratait  tartalmazó  digitális adathordozót, amely olyan dokumentumokat tartalmaz, amelyek arra utalnak, hogy a cég tevékenységeinek tényleges megrendelői és hasznosítói a Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselői voltak, és a szolgáltatások költségét valójában nem a BKV-nak kellett volna fedezni.

 

A 2007. január 24-i szerződés nagy mennyiségű teljesítési iratai közül itt az alábbi iratokra, illetve a belőlük levonható következtetésekre kívánok hivatkozni:

-     A szerződéskötést megelőző projektindító megbeszélésről készített emlékeztető szerint B..L.., a Főpolgármesteri Hivatal metróbiztosa a feladatát képező teljes körű helyzetelemzés elkészítéséhez vett igénybe tanácsadó céget, és az AAM Zrt. képviselője   is   a   helyzetelemzés   céljaként   a   projekt   állapotának   felső   szintű bemutatását határozta meg. A 4-es metró projekt felső szintű vizsgálatáról szóló, 2007. január 26--án (vagyis csupán 2 nappal a szerződéskötés után) kelt „Helyzetfelmérési jelentés” szerint annak elkészítésére az AAM Zrt. a Hagyó Miklós által a projekt felső szintű felügyeletére kinevezett B..L.. metróbiztos tájékozódása érdekében kapott felkérést, és a dokumentumban megfogalmazott javaslatok ennek megfelelően a

Fővárosnak szóltak. A jelentés későbbi változatain összeállítóként már B..L.. metróbiztos neve szerepel, aki egy 2007. február 20-i emlékeztető szerint Hagyó Miklóssal és D..G..ral egyeztetett a Fővárosi Közgyűlés elé terjesztendő jelentés   tartalmáról   és   formájáról,   a   2007.   március   14-i   fővárosi   közgyűlési előterjesztés és határozati javaslat pedig már Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes nevében készült, illetve a Fővárosi Közgyűlés 2007. március 29. napi üléséről készített emlékeztető szerint a helyzetjelentés előadója Hagyó Miklós volt.

-     A teljesítési iratok között a fentieken túl egyéb további, kifejezetten a Főpolgármesteri Hivatal szervezeti egységei és tisztviselői részére készített dokumentumok és anyagok is fellelhetők. (Pl.: A Fővárosi Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatának módosítási tervezetei.)

 

Ezek az okiratok – az ajánlat, a szerződés, a teljesítési igazolások, a teljesítés megismert anyagai – már önmagukban arra utalnak, hogy a 2007. január 24-i szerződés valós megrendelője  nem  a  BKV,  hanem  a  Főpolgármesteri  Hivatal  tisztségviselője  volt,  a megrendelt szolgáltatást is ő vette igénybe, az AAM tevékenysége az ő hivatali tevékenységét támogatta, és éppen ezért a teljesítés igazolásában is részt vett.

 

 

 

2.4. A 2007. december 22-i metró projekt támogatási szerződés és közbeszerzési eljárás iratai

 

 

Ha már a szerződések és kapcsolódó irataikról van szó, nézzük meg, hogy a 2007.december

22-i metró projekt támogatási szerződéssel kapcsolatban milyen iratok állnak rendelkezésre!

 

2.4.1 Közbeszerzési eljárás iratai

A BKV-tól beszerzett, közbeszerzési eljárással kapcsolatos iratok szerint a BKV Zrt. 2007.

november 20. napján indított előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos közbeszerzési eljárást, melyben a részvételi szakaszt követően, ajánlattételi felhívásra két cég nyújtott érvényes ajánlatot, az AAM Zrt. és Golder Associates Kft. Közülük A..A.. a legalacsonyabb árajánlatot tevő AAM Zrt.-t hirdette ki győztesként 2007. december 13-án.

 

Formailag tehát rendben volt az eljárás, bár feltűnően gyorsan történt meg a győztes kihirdetése. A BKV Zrt. közbeszerzési ügyekkel foglalkozó ügyvédjénél tartott házkutatás azonban sokat mondó iratokat eredményezett: Dr. T..P.., a BKV részéről a közbeszerzési eljárás kiírása előtt egy héttel, 2007. november 13-án az AAM-Golder anyagokkal kapcsolatban arról értekezett e-mailben dr. V..D..-val, hogyan szűkítsék a két cégre a mozgásteret. Egyúttal jelezte, hogy az AAM előminősítése még folyamatban van, így feltétel, hogy az AAM minél előbb előminősítve legyen.

 

Ezt követően Dr. V..K.. szerződési osztályvezető 2007. november 16-i, pénteki e- mailjében  azt  kérte  egy  BKV  alkalmazO..l,  hogy  az  AAM  cég  előminősítése  hétfőig történjen meg, mert kedden indulna az eljárás, illetve jelezte, hogy az előminősítés minden aláírásnál soron kívüliséget élvez.

 

Egyértelmű a BKV dolgozóinak eljárása, hogy az AAM-t szándékosan olyan helyzetbe segítsék, amiben a versenyt két pályázóra lehet szűkíteni. Ezek után nem meglepő, hogy az ajánlatok beadása után, a bontásról készített jelenléti ív szerint csak az AAM Zrt. és a BKV Zrt. képviselői voltak jelen, a Golder cég képviselői meg sem jelentek, ami ilyen összegű

pályázati kiírásnál legvalószínűbben a valós pályázati szándék hiánya miatti érdektelenségre

utal.

 

A nyomozás során a BKV Zrt.-től beszerzett szerződésben önmagában nincsenek olyan rendelkezések, amelyek közvetlenül utalnának arra, hogy a szolgáltatást nem a BKV vette igénybe, ennél a szerződésnél a kapcsolattartó a szakmai, üzleti, elszámolási és teljesítést érintő kérdésekben legalább már valóban a Projekt Igazgató, B..Á.. volt.

 

Ennek ellenére a szerződéshez kapcsolódó más okiratokon látható, hogy a szerződés nem illeszkedik a projekt költséget eredményező kötelezettségvállalások közé:

-     A  2008.  január  hónapra  vonatkozó  számlához  tartozó  számfejtési  íven  a  számla kifizethetőségét a 31. sz. tanú és B..Zs.. igazolta (azonban a teljesítést igazoló szövegrész és T..N.. aláírása áthúzásra került, továbbá a hátoldalon lévő feljegyzések szerint nem tisztázott, hogy BKV-s vagy más költséghelyre számolható el, illetve B..Zs.. a számla aláírására nem jogosult).

-     A  2008.  február  hónapra  vonatkozó  számlához  tartozó  számfejtési  íven  a  számla kifizethetőségét 31. sz. tanú és B..Zs.. igazolta, azonban a teljesítést igazoló szövegrész áthúzásra került.

-     A  teljesítési  iratok  között  fellelhető  státuszriportokban  tevékenységként  említésre került: Főpolgármesteri Kabinet előterjesztés és határozati javaslat tervezet, Hagyó Miklós  főpolgármester-helyettes  tájékoztatása  érdekében  anyagok  elkészítése, valamint kabinet és VüKöBi előterjesztés.

 

Ez utóbbival kapcsolatban érdemes megnézni, hogy a K..G.. féle DVD-n valójában milyen teljesítési iratok találhatók:

 

2.4.2 Teljesítés anyagai

A teljesítések egy része egy PFB ülés előkészítéséhez és adminisztrációjához tartozik, másik,

igen jelentős részét kifejezetten a Főpolgármesteri Hivatal részére készített dokumentumok és anyagok képezik.  Pl.: B..L.. által jegyzett összefoglaló jelentés-tervezet a 4-es metró projekt 2007. évi előrehaladásáról, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes által jegyzett fejléces előterjesztés, határozati javaslatok, tájékoztató és sajtóanyag tervezet a Főpolgármesteri Kabinet és Fővárosi Közgyűlés részére, hivatali levelezés, Fővárosi Közgyűlési rendelet módosításának tervezete. Vagy pl. a 2008. áprilisi teljesítési anyagok között ott találhatjuk a teljes pályázati anyagot, amit a Fővárosi Önkormányzat az NFÜ-nek nyújtott be, Közgyűlési előterjesztésekkel együtt – ha nem az AAM állította össze a teljes anyagot, miért kerültek akkor ezek a teljesítési anyagaik közé?

 

Ezekre az anyagokra elsősorban a Főpolgármesteri Hivatalnak, és ezen belül is a projektet a Főpolgármesteri Hivatalon belül összefogó személynek, a metróbiztosnak volt szüksége, vagyis az AAM Zrt. a Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselőinek érdekében, a feladat és hatáskörükbe tartozó tevékenységeket látott el – és ennek során nem csupán előkészített, hanem el is készített egyes hivatali dokumentumokat.

 

Ha  már  a  teljesítésekről  és  igazolásukról  volt  szó,  hadd  hívjam  fel  a  figyelmet  arra  az

ismeretlen dátumú e-mailre (647067), amit M..Gy..küldött B..Zs..nak: az AAM

2008. februári teljesítésének elismerésével kapcsolatos táblázat adatai szerint a BKV nem igazolta vissza az AAM által számlázni kívánt teljesítések teljes összegét, csak a teljesítési költségek  kb.  1/3-át.  Önmagában  ez  persze  nem  bizonyít  semmit,  de  mindenképpen figyelemre  méltónak  tartom,  hogy  A..A..  kórházba  kerülése  és  az  AAM  botrány kirobbanása után, amikor B..Zs.. – vallomása szerint - már  megkövetelte, hogy a teljesítési igazolásokat a szakterületi vezetők is írják alá, jelentősen csökkent az AAM részére igazolt teljesítés mértéke.

 

A vád tárgyává tett szerződések dokumentumain kívül az AAM Zrt-vel folytatott együttműködés valós hátterét további dokumentumok is megvilágítják, számos ilyen okirat került beszerzésre a BKV-tól megkereséssel vagy lefoglalással, pl. Igazgatósági ülések jegyzőkönyvei, levelezések, az elektronikus adathordozókról lefoglalt, munkaközi anyagokat tartalmazó levelezések, az AAM szerződések utóéletével, vizsgálatával kapcsolatos iratok, pl. FB ülések anyagai, valamint a Fővárosi Közgyűlés AAM-mel kapcsolatos döntései.

 

 

 

2.5 Igazgatósági jegyzőkönyvek

A 2007. március 20-i igazgatósági ülés jegyzőkönye szerint A..A.. arról számolt be, hogy Hagyó Miklós sajtótájékoztatót tartott a 4-es metróval kapcsolatban, mely szerint dr. B..L.. vizsgálati anyagának elfogadása után politikai szinten Projekt Felügyelő Bizottság /vezetője Hagyó Miklós/, operatív szinten Projekt Irányító Bizottság jön létre. Ugyanezen az ülésen, amikor az Igazgatóság elnöke kifogásolta, hogy a B..L.. által készített jelentős pénzügyi vonatkozású anyag véleményezésére a Gt. előírásai ellenére az Igazgatóságnak nem volt lehetősége, A..A.. erre azt válaszolta, hogy azt nem a BKV készítette a kabinetülésre.

 

 

 

2.6 A BKV Zrt-től 2010. január 26. napján lefoglalt iratok

A BKV Zrt.-től lefoglalt iratok közt megtalálhatók az AAM Zrt. és a BKV Zrt. 2008. évi levelezése:

-     A számlák kifizetése kapcsán B..Zs.. vezérigazgató-helyettes által az AAM Zrt.- nek írott, 2008. július 18-án kelt levél szerint a teljesítési dokumentumok és kommunikáció kapcsán Hagyó Miklós főpolgármester-helyettessel folytattak megbeszélést. Ennek a megbeszélésnek kiemelt jelentősége van, megtörténtét vallomások is bizonyítják, és rávilágít Hagyó Miklós szerepére az AAM szerződésekben.

-     Az AAM Zrt. egy 2008. június 6-án kelt levele (14. kötet [548])  szerint Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes   közvetlenül   kérte   a   cégtől   az   őket,   illetve   teljesítési anyagaikat érintő interpelláció kérdéseinek megválaszolását.

 

A számfejtési íveken lévő feljegyzések alapján a BKV Zrt. szakterületi vezetői többször jelezték az AAM Zrt. szerződéséivel kapcsolatban, hogy a 4-es metró kapcsán kötött ügyletek költségei nem a 4-es metróhoz tartoznak, ezért nem számolhatók el, illetve több esetben nem volt egyértelmű, hogy a teljesítések igazolása és a számlák kifizetése kapcsán ki jogosult aláírni. Az aláíró személyének megtalálása puszta formalitásnak tűnik, amitől viszont a vezetők húzódoztak.

 

 

 

2.7 Fővárosi Közgyűlési jegyzőkönyvek

Az   eljárás   során   az   I.   rendű   vádlott   Fővárosi   Közgyűlés   jegyzőkönyveket   csatolt

vallomásához, amelyek alapján valóban releváns megállapítások tehetők:

-     A  2007.  március  29-i  közgyűlésen  a  4-es  metró  helyzetének  bemutatásáról  szóló előterjesztés és napirendi pont előadója Hagyó Miklós volt, aminek alapját dr. B..L.. metróbiztos 2007. március 14-i jelentése képezte. A jegyzőkönyvből az derül ki, hogy a metró helyzetének átvilágítása az EU támogatási iránti kérelem előkészítésének első lépése volt, és olyan előkészítő tárgyalásokat említettek a kormánnyal és az NFÜ-vel való egyeztetésről, amellyel kapcsolatban az AAM Zrt. teljesítési anyagai között is fellelhetők dokumentumok (Kornai DVD BKVPRM04 2008.02. operatív mappa). Ez is azt mutatja, hogy az AAM ezen teljesítményei nem a BKV-hoz, hanem a Fővároshoz kapcsolódtak.

-     A 2008. február 28-i közgyűlési eseményeit természetesen nem akarom kihagyni a

perbeszédemből, de erre Hagyó Miklós védekezésének értékelése során térek ki.

-     A   vádirat   szempontjából   igen   tanulságos   a   2008.   március   27-i   közgyűlési jegyzőkönyv, amelyben a DBR Metró Projekt Igazgatóság 2007. évi igazgatási költség felhasználásának elfogadásáról szóló előterjesztés kapcsán képviselői kérdésre dr. B..L.. metróbiztos azt válaszolta, hogy – idézem – „a keretszerződés (itt a

2007. decemberi AAM szerződésre gondol) természetesen nem a metró költségvetésében szerepel. A metróbiztost segítő legelső AAM-szolgáltatási – amelynek eredményét önök negyedévenként látják, tudniillik a metróbiztosi jelentést – szerződés keretében kaptam ezt a segítséget és annak a projekt költségében szerepel az összege.”  Vagyis arra utal, hogy a metróbiztos maga vette igénybe a szolgáltatást, ugyanakkor okiratokkal cáfolható, hogy a 2007. januári szerződés költsége a metró költségvetés része lett volna.

 

 

 

2.8 Munkaközi anyagok (levelezések, e-mailek)

A nyomozás során lefoglalt hivatali levelezések és számítástechnikai adatok között sok olyan munkaanyag feltalálható volt, amelyek alapján további megállapítások tehetők abban a tárgykörben, hogy ténylegesen kik és milyen célból alkalmazták az AAM Zrt.-t:

-     Számos  e-mail  nem  csak  azt  támasztja  alá,  hogy  a  megrendelés  ténylegesen  a főpolgármesteri hivatalból érkezett, hanem azt is, hogy a 4-es Metró projekt és a szerződés teljesítése kapcsán Hagyó Miklós és B..L.. szoros munkakapcsolatban álltak, már Hagyó Miklós főpolgármester-helyettessé kinevezését megelőzően is, majd hivatali tevékenységük alatt is. Még A..A.. kinevezése és a

2007. januári szerződés megkötése előtt, 2006. december 3-án C..G.. egy olyan e-mailt (1876530) küldött A..A..-nak, amely a 4-es metró projekt felügyeletébe történő gyors bekapcsolódás érdekében készített kérdőívet tartalmaz. A kérdőív készítője: B..L... Egy 2007. január 12-én küldött e-mailben (1828792) B..L.. arra hívta meg a BKV, a tervezők és a kivitelezők képviselőit, hogy Hagyó Miklós vezetésével áttekintsék a 4-es metró beruházást. Egy 2007. február 21-i e-mailben (1829800) B..L.. egy Hagyó Miklós irodájában tartandó metróbiztosi egyeztetésre küldött meghívót a projekt szereplői részére. Több e-mail is azt mutatja, hogy a teljesítés során az AAM Zrt. és B..L.. folyamatosan és közvetlenül egyeztettek (esetenként nyilvánvalóan a Főpolgármesteri Hivatal részére készített dokumentumokról), amelyről sok esetben A..A.. és a BKV Zrt. vezetése csak utóbb kapott tájékoztatást. Például magát a helyzetfelmérési jelentést is H..E..

2007. február 5-én, utólag küldte meg A..A..-nak azzal a kísérőszöveggel, hogy a jelentést B..L.. kérésére, tájékoztatásul küldi.

 

F..T..M..  igazságügyi  számítástechnikai  szakértő  által  B..Zs.. számítógépéről rögzített e-mailek alapján is tehetők az eddig elmondottakkal egybehangzó megállapítások:

-     A  2008.  április  11.  és  20.  közötti  e-mailekben  a  BKVés  a  DBR  vezetői  arról

egyeztettek,  hogy  az  AAM  Zrt.  szerződései  a  DBR  közbeszerzési  szabályzatától

eltérően jöttek létre, a finanszírozási szerződés rendelkezéseit a megkötés során nem tartották be, és annak vizsgálatáról leveleztek, hogy az AAM-s szerződéseket hogyan lehetne a projekt költségbe illeszteni.

-     Szintén 2008. áprilisából származik az az e-mail sorozat, amelyben a BKV és DBR vezetők mellett már a Főpolgármesteri Hivatal egyik ügyosztálya is részt vett, a levelezésben a BKV vezérigazgató-helyettese jelezte a Főpolgármesteri Hivatalnak, hogy az AAM szerződéseket a BKV Zrt. költségvetéséből ki kell venni, és a BKV Zrt.-nek illetve a Fővárosnak közösen kell viselnie. B..Á.. akkori projekt igazgató ezekben az e-mailekben is jelezte, hogy a BKV által kötött AAM szerződések nem a DBR közbeszerzési szabályai szerint történtek, ezért nem lehet számolható költség.

 

Mindezek arra utalnak, hogy maguk a BKV vezetői is úgy látták, hogy az AAM szerződések projektköltségként nem számolhatók el, illetve az AAM szerződések költségeinek viselésében a Főváros is részt kellett volna venni.

-     Nem  pont  az  AAM  szerződésekhez  tartozik,  de  itt  is  megemlíthető  az  a  már hivatkozott  e-mail,  amiben  a  4-es  metróért  felelős  vezérigazgató-helyettes  jelezte, hogy egy tárgyalás sorozatra Hagyó Miklós úgy hívta meg egy ügyvédi iroda munkatársait, hogy erre a DBR-nek nem volt szerződése, és a költségek túllépik a vezérigazgató-helyettes költségkeretét.  Ez ugyan nem vád tárgya, de mutatja, hogy Hagyó Miklós a 4-es metró beruházás kapcsán a BKV Zrt. költségkerete terhére vett igénybe szolgáltatásokat.

-     Végül e körben utalni szeretnék még egy levélre, amit a nyomozó hatóság L..

O..tól foglalt le: Hagyó Miklós 2007. november 26-án A..A..-nak írt levele (Fph-

3851/2007) szerint a 4-es metró projektet 2007. januárjában a metróbiztos világította át, amihez a DBR Projekt Igazgatóságtól és az Eurometrótól adatszolgáltatást kért, illetve ahogy  Hagyó  Miklós  fogalmaz,  „annak  idején  nyomatékosítottuk,  hogy  valós adatokat adjanak meg. Ezeket 2007 márciusában a Fővárosi Közgyűlésnek a metróbiztosi jelentésben mutattuk be.” Vagyis Hagyó Miklós szerint az átvilágítást a metróbiztos végezte, az adatkérést és az adatok közgyűlés előtti bemutatását Hagyó Miklós közösen tette meg a metróbiztossal, és az egész átvilágításban a DBR Projekt Igazgatóságnak csak adatszolgáltató szerepe volt.

 

 

 

2.9 Az AAM szerződések vizsgálatával, utóéletével kapcsolatos okiratok

Az AAM szerződések megítélése szempontjából érdemes azt is megnézni, hogy milyen dokumentumok keletkeztek akkor, amikor az AAM szerződéseket felügyeleti, illetve külső, tulajdonosi szervek kezdték vizsgálni. A felügyelőbizottsági ülések jegyzőkönyveiből mindenképpen említésre érdemesnek tartom, hogy míg a tárgyaláson a védelem részéről elhangzottak szerint az AAM ügy kezdete egy 2007. február 27-i cikkhez köthető az Index hírportálon, és ennek kapcsán robbant vagy inkább robbantották ki a botrányt, a tény az, hogy ennél már korábban is felmerültek kérdések az AAM-mel kapcsolatban. Az AAM 4-es metróval kapcsolatos teljesítései már a 2007. február 20-i felügyelőbizottsági ülésen felmerültek, vagyis a BKV felügyeleti szerve tagjainak már a sajtóbotrány előtt napokkal feltűntek a furcsa, nagy összegű kifizetések.

 

Ennek ellenére a Felügyelőbizottság mint testület jól láthatóan lerázta magáról az AAM szerződések érdemi kivizsgálásának kellemetlen feladatát azzal, hogy az Igazgatóságnak javasolta az AAM szerződések vizsgálatát, amely hónapokkal később – nem meglepő módon

– már csak regisztrálni tudta, hogy az AAM szerződések időközben megszűntek.

 

Az AAM Zrt. szerződéseinek ügye ezt követően a sajtóbeli megjelenés napján, 2007. február

27. napján merült fel a Városüzemeltetési és Környezetgazdálkodási Bizottság (VÜKÖBI) ülésén, ahol a jelenlévő B..L..t a bizottság tagjai az AAM Zrt. szerepéről kérdezték. Az AAM szerepének megvilágítására B..L.. a 4-es metró projekt 2007-es előrehaladásáról szóló saját éves jelentését hozta fel példának, és egyértelműen elmondta, hogy a jelentéshez az adatokat a DBR Projekt Igazgatóság és az Eurometró szolgáltatta, és a jelentést az AAM Zrt. szövegezte meg és boronálta össze, vagyis készítette el.

 

Az AAM botrány nyomán nem csak a Közgyűlés és a BKV felügyelőbizottsága, majd Igazgatósága kényszerült az ügylet vizsgálatára, hanem egyes tisztségviselők és képviselők is próbálkoztak fényt deríteni a szerződések adataira. Jelen eljárás szempontjából mindegy, hogy mi  motiválta  őket,  vagy  milyen  eredményre  vagy  meggyőződésre  jutottak,  az  viszont árulkodó lehet, hogy eljárásuk milyen magatartást váltott ki az ügylet érintett személyeiben.

 

Pl. T..I.., akkori ellenzéki frakcióvezető megpróbált betekinteni a BKV-nál az AAM szerződések irataiba. A rendelkezésre álló e-mailek szerint ezt a Hagyó-kabinet egy tagja, M..H..É.. jogi eszközökkel kívánta volna megakadályozni. A már említett 2008. május 16-i e-mailben megpróbálta meggyőzni a fővárosi főjegyzőt arról, hogy T..I.. képviselő nem kérhet közvetlenül tájékoztatást a BKV Zrt.-től, másrészt a VI. rendű vádlott maga fogalmazta meg azt a levelet B..Zs.. nevében, amellyel B..Zs..nak T..I..t tájékoztatnia kellett. Ezeknek az e-maileknek nem csak a tartalma, de a küldője is fontos. A 2007. januári AAM szerződés megkötésének idején M..H..É.. nem hogy a Hagyó-kabinetben, de még a BKV-nál sem dolgozott, mégis úgy tűnik, hogy megfelelő ismeretek birtokában, konkrét céllal, nagyon agilisan avatkozott az ügybe, próbálta T..I.. információszerzését akadályozni. Hadd szögezzem le rögtön, hogy ez nem kommunikációs feladat volt, ez egy érdemi intézkedés volt, ami az ellenzéki vizsgálódás megakadályozását célozta, és M..H..É.. utasította B..Zs..ot, hogy érdemben mit válaszoljon T..I..nak. M..H..É.. ilyen jellegű aktivitását csak az magyarázza, hogy valaki orientálta és utasította a cselekvésre, és a szükséges felvilágosítást is megadta hozzá. Figyelembe véve azokat a vallomásokat, hogy M..H..É.. mennyire független személyiség volt, azt az egyetlen következtetést lehet levonni, hogy az e-mailekből leszűrhető informált és agilis magatartást egyetlen személy válthatta ki, maga Hagyó Miklós. Mindebből pedig az következik, hogy Hagyó Miklós akadályozni kívánta az ellenzék információ szerzési törekvéseit az AAM ügyben, tehát Hagyó Miklós érintett az AAM szerződésekben. Ezek az e-mailek mellesleg arra is bizonyítékul szolgálnak, hogy M..H..É..nem csak kommunikációs, hanem más jellegű ügyekben is, Hagyó Miklós érdekében, helyett járt el és érdemi intézkedéseket tett.

 

 

 

2.10 Okiratok összegzés:

 

 

Bár még csak az okirati bizonyítékokat vettem sorra, már bizonyítható, hogy:

- az AAM Zrt. olyan feladatokra kapott megbízást, amelyek megfelelnek Hagyó Miklós és

B..L.. feladatkörének;

- B..L.. Hagyó Miklós megbízása alapján végezte munkáját;

-  a  2007.  január  24-i  szerződés  megkötése,  a  teljesítés  igénybe  vétele  és  igazolása  a

Főpolgármesteri Hivatalhoz kötődik;

- a 2007. december 22-i szerződést megelőző közbeszerzési eljárást személyre szabottan írták ki, a BKV dolgozói az AAM Zrt-t előnyben részesítették, hogy indulhasson, és hogy szűk mezőnyben indulhasson;

- az AAM Zrt-nek a közbeszerzési eljáráson túlmenően is kivételezett helyzete volt a BKV-

nál;

- a 2007. december 22-i szerződés teljesítéseinek igénybe vétele nagy részben a Főpolgármesteri Hivatalhoz köthető, a BKV vezetők vonakodtak a teljesítések igazolásában részt venni;

- az AAM olyan új projekt irányítás kialakítására tett javaslatot, amely nem volt összhangban az   alapszerződésekkel,   abban   kiemelt   szerep   jutott   a   DBR-en   és   a   BKV-n   kívüli személyeknek, az AAM ezt a szervezetet és ezeket a személyeket is közvetlenül kiszolgálta;

- bár az AAM szerződések tárgya a 4-es metróval kapcsolatos, költségeik az alapszerződések rendelkezései ellenére a BKV általános működési költségeit terhelték;

- Hagyó Miklós és munkatársa beavatkozni próbáltak az AAM szerződések vizsgálatába.

 

Már önmagukban ezek a bizonyítékok is – a szerződés megkötése és teljesítése folytán beálló vagyoni hátrány bekövetkeztével – alátámasztják a cég felelős vezetője által elkövetett bűnös magatartást, azonban az okirati bizonyítékok által megmutatott visszaélések mögötti motívumokat,  az  elkövetők  személyét  és  szándékait  a  személyi  bizonyítékok,  a cselekményben érintett személyek által elmondott történet fejti ki.

 

 

 

3. Terhelti vallomások

- A..A.. nyomozati vallomásának lényegét már említettem, ezt legfeljebb csak néhány

állításával kell kiegészíteni, ami az ügy szempontjából jelentős: a 2007. januári szerződéssel kapcsolatban elmondta, hogy a szerződéses díjat úgy állapították meg, hogy ne érje el a közbeszerzési értékhatárt, saját vallomásának alátámasztása érdekében rámutatott, hogy a szerződésszerű teljesítést a metróbiztosnak kellett ellenjegyeznie, a Projekt Felügyelő Bizottságot a BKV-tól teljesen független, politikai fórumnak minősítette, a 2007. áprilisi teljesítésigazolásban szereplő közgyűlési előterjesztés elkészítése nem a BKV feladata lett volna. Ismételten utalni kívánok A..A.. 2010. márciusi interjújára, ami ugyan nem perrendszerű vallomás, de az AAM szerepéről a gyanúsított a nyilvánosság előtt, nem kihallgatási körülmények között is ugyanúgy nyilatkozott, mint a nyomozó hatóság előtt.

 

-  Hagyó   Miklós   védekezésével   is   természetesen   foglalkozni   fogok,   hiszen   rengeteg észrevétele, terjedelmes vallomása volt, ezek legnagyobb része azonban nem annyira érdemi tényállítások voltak, mint inkább a bizonyítékok értékelése, a tények magyarázata. A tényállás megállapítása szempontjából Hagyó Miklós kevés érdemi tényállítást tett, hiszen valójában legtöbbször az eljárás bizonyítékait értékelte saját szemszögéből, tényállításainak lényege annyiban foglalható össze, hogy a cselekményt nem követte el.

 

- B..Zs.. nyomozati vallomásának az AAM Zrt-re vonatkozó első állítása, hogy az AAM szerződését Hagyó Miklós utasítására kellett megkötni. Tény, hogy ez az állítás első ránézésre a levegőben lóg, hiszen az AAM Zrt-nek több szerződése is volt a BKV-val, vajon melyikre gondolhatott? A 2007. januári szerződés megkötésekor B..Zs.. még nem dolgozott a BKV-nál, közvetlen ismeretei erről a szerződésről nem lehettek, bár hallomásból éppen értesülhetett. A 2007. decemberi, közbeszerzési eljárásban megkötött szerződésekről a IV. r. vádlott már első kézből tudhatott, hiszen a közbeszerzési eljárásban részt vett, és A..A.. is úgy nyilatkozott, hogy B..Zs.. közvetlen kapcsolatban állt a Hagyó kabinettel, tudta, kinek kell nyernie. Ugyanakkor lehet a kijelentésnek olyan értelmezése is, hogy B..Zs.. kijelentése az AAM általában vett alkalmazására, az AAM folyamatos igénybe vételét biztosító szerződésrendszerre vonatkozott. Az ugyanis a tanúk vallomásából majd látható, hogy a BKV és a DBR dolgozói szempontjából az AAM szolgáltatása fennakadás nélküli, folyamatos tevékenység volt, és nem is tudatosult bennük, hogy ugyanazt a szolgáltatást az AAM úgy biztosítja, hogy pár hónapos időközönként új, eltérő tárgyú szolgáltatásról szóló szerződésre vált. Ebben a kontextusban B..Zs.. kijelentése már értelmezhető, és más bizonyítékokkal alátámasztható.

 

Ennél azonban jóval konkrétabb, és Hagyó Miklós magatartásának értékelés szempontjából jóval kézzel foghatóbb történést is tartalmaz B..Zs.. vallomása, és Hagyó Miklóssal folytatott szembesítésen tett nyilatkozata is, amikor beszámolt az AAM vezetői és a BKV vezetői között 2008. tavaszán történt találkozóról, ami az AAM botrány kirobbanása után, az AAM vezetők panaszára, a kifizetések gördülékennyé tételére jött létre Hagyó Miklósnál, hivatali irodájában. Ennek a kijelentésének az alátámasztására a IV. rendű vádlott csatolt egy általa R..M..nak küldött e-mailt is (a nyomozati vallomáshoz csatolt 23. sz. e-mail), amely szerint 2008. májusban Hagyó Miklós kérte B..Zs..tól a BKV Zrt. és az AAM Zrt. közötti szerződése tényszerű adatainak a BKV Zrt. által unos-untalanig történő kommunikálását a sajtóban.  Ez az e-mail egyébként megtalálható a F..T.. igazságügyi szakértő  véleményének  adathordozóján  is,  vagyis  sikerült  rögzíteni  B..Zs.. számítógépén is, itt pedig látható az e-mailváltás folytatása is, és kiderül, hogy a közleményeket R..M.. a Főpolgármesteri Hivatallal egyeztette. Így nem csak az a következtetés vonható le, hogy Hagyó Miklós az AAM kifizetések tárgyában utasítást adott B..Zs..nak, hanem az is, hogy az AAM Zrt. szerződése Hagyó Miklós érdekeit közvetlenül érintette, és a BKV Zrt. kommunikációját felhasználva, R..M.. útján az ügylet összegszerűségét kívánta relativizálni.

 

Bár a tárgyalásra már B..Zs.. is megváltoztatott vallomással érkezett, az AAM szerződéseknél az igazság benne maradt a vallomásban: a Fővárosnak hiányzott a hivatali apparátusa az EU pályázat elkészítéséhez, B..L..-nak mindössze két embere volt, ezért az adminisztráció a könnyebb megoldás felé ment el és a BKV-val rendeltette meg és számoltatta el dr. B.. havi metróbeszámolóját. A 2007. decemberi AAM szerződés vonatkozásában B..Zs.. vallomása megint csak azt tartalmazza, hogy az AAM a főváros és  B..L..  igényeit  szolgálta  ki:  a  fővárosi  közgyűlésben  vihart  kavartak  a  nagy összegű tanácsadói szerződések, két tűz közé kerültek, a főváros egyfelől elvárta, hogy az AAM készítse el az M4 havi beszámolóit a főváros számára, másrészt nem adott védelmet a politikai támadások ellen. A teljesítésigazolásokkal kapcsolatban két hónapos egyeztetés indult, vita volt az órák elszámolásával is, közben pedig B..L.. tovább gyártatta az AAM-mel a főpolgármester-helyettes aláírásával a közgyűlés elé kerülő 4-es metrós havi jelentéseket, ami újabb elszámolási vitákat generált.

 

Bár igazából okirati bizonyíték, a tárgyaláson ismertetett, B..Zs.. számítógépéről rögzített 2423458.doc fájlban B..Zs.. a BKV Zrt. bűnös ügyleteiről írott feljegyzésében (2010-01-25.) is említette az AAM Zrt.-t.

 

M..E.. nyomozati vallomása azért érdekes, mert úgy alkalmas a vád közvetett alátámasztására, hogy az AAM-ről alig esik szó benne, vélhetően M..E.. tényleg nem tud sokat erről a szerződésről, mégis, amit a terhelt elmondott a 4-es metró személyi viszonyairól, az a vádat támasztja alá: Hagyó Miklós elérte a D..G..hoz lojális metróprojekt vezető, G.. visszahívását és a 4-es metró projektbe saját embereit ültette be, vagyis Hagyó kezdeményező, irányító szerepéről számolt be, és arról, hogy 4-es metró új vezetésének  Hagyó  Miklóshoz  voltak  lojálisak.  Ez  a  vallomás  összhangban  van  G..L.. tanúvallomásának azzal a később tárgyalandó részével, amelyben elmozdításáról és arról számolt be, hogy Hagyó Miklós milyen közvetlen befolyást gyakorolt a DBR Projekt Igazgatóság felett.

 

A terheltek közül még R..M.. tett nagyobb lélegzetű vallomást az AAM Zrt. szerződéseivel kapcsolatban, az ő állításai azonban nem a 4-es metró szerződésekre, hanem a kiemelt projektek támogatására vonatkoznak, amely szerződés már nem a vád tárgya, ezért külön nem értékelem.

 

Röviden  viszont  ki  kell  térnem  L..O..vallomására,  aki  ugyan  nem  tett  átfogó vallomást az AAM Zrt.-vel kapcsolatban, mégis tett egy olyan, elsőre csak mellékesnek tűnő kijelentést, amire itt hivatkozni kell: amikor az V. rendű vádlott a nyomozás során nyilatkozatot tett, minden bizonnyal még nem volt számára ismert, hogy Hagyó Miklós és B..L.. kapcsolatának milyen jelentősége van, és amikor kérdésre Hagyó Miklós kabinetjének tagjait sorolta fel, megnevezte dr. B..L..t is. Valóban, ha megnézzük a Főpolgármesteri Hivatal SZMSZ-ét, és különösen annak 536/2007. számú módosítását, azt láthatjuk, hogy 2007. júliusától a Városüzemeltetési és Vagyongazdálkodási Főpolgármester- helyettesi Iroda a „Főmérnökség” megnevezésű szervezeti egységgel bővült. Bár tény, hogy a szervezeti kialakítás hét hónappal követte a főmérnök, azaz a metróbiztos színre lépését, azt nehéz elképzelni, hogy a metróbiztos személyének kiválasztása, Hagyó Miklós irodájába integrálása ne az ő kezdeményezésére történt volna, erre is még majd visszatérek.

4. Tanúvallomások

A tárgyalás során több tanú is hosszabban-rövidebben kitért az AAM szerződésekre, közülük

a   következők   azok,   akik   valóban   jelentős,   a   tényállás   bizonyításához   hozzájáruló kijelentéseket tettek: a BKV részéről: D..Z.., a projekt tényleges kivitelezésének irányítói közül: G..L.., B..Á.., 31. sz. tanú és F..L.., az AAM Zrt. részéről: K..J.., H..E.. és S..T.., a Főpolgármesteri Hivatal részéről: B..L...

 

A tanúk vallomásának részletes elemzés előtt előre kell bocsátanom, hogy – ahogy az ügy egészére – itt is, de itt különösen igaz, hogy nem nagyon van olyan tanú, akinek az érzéseit vagy az érdekeit a vád, vagy tágabb értelemben a BKV-ügy ne érintené valamilyen módon. Elfogulatlan, érdek- vagy éppen érzelemmentes vallomás a legtöbbször nem várható ezektől a tanúktól, állításaikat ennek megfelelően kell tehát értékelni.

 

A tanúk az ügyben való megjelenésük sorrendjében:

 

 

 

4.1 B..L..

A beszerzett bizonyítékok szerint B..L.. már Hagyó Miklós tényleges kinevezése előtt, 2006. decemberében hozzákezdett a 4-es metró projekttel kapcsolatos tevékenységéhez, ezért a tanúk közül vele kezdem.

Első és igen fontos állításom vele kapcsolatban, hogy a Főpolgármesteri Hivatalba, a főmérnöki/metróbiztosi pozícióba Hagyó Miklós I. rendű vádlott juttatta be, ezt az állítást természetesen bizonyítani fogom, most azonban csak vélhető elfogultsága miatt említem ezt. Nem csak amiatt valószínűsíthető a tanú elfogultsága, mert pozícióját az I. rendű vádlottnak köszönheti, hanem amiatt is, hogy a vád tárgyává tett szerződés létrejöttében nyilvánvalóan szerepe volt, és joggal merülhet fel benne, hogy ha a szerződés megkötése miatt Hagyó Miklóst és A..A..-t megkísérlik felelősségre vonni, akkor az ő felelőssége is felmerül.

 

4.1.1 Alkalmazása

Kezdjük rögtön azzal, hogyan lett B..L.. főmérnök, avagy metróbiztos. A tanú saját vallomása szerint posztját azért kellett létrehozni, mert a Főpolgármesteri Hivatal struktúrája nem volt alkalmas arra, hogy a főpolgármester-helyettesek vagy bárki koordinálni tudja a nagy projekteket, az azokra vonatkozó információkat. Bár munkajogilag a főjegyzőhöz tartozott, a szakmai munkáját valójában nem a főjegyzővel, hanem a szakmailaig illetékes főpolgármester-helyettesekkel kellett egyeztetnie – tehát valójában a közlekedésért felelős Hagyó Miklóssal. A tanú azt is elmondta, hogy a főmérnöki pozíciónak nem volt előzménye a fővárosi struktúrában, azt az új városvezetés hozta létre. A városvezetés új tagjai közül Hagyó Miklós felelősségi köréhez tartozott a főmérnöki pozíció, tehát a tanú elmondásából az következik, hogy mind a pozíció létrehozása, mind betöltése, a személyi kérdés eldöntése érdemben Hagyó Miklósé volt, D..G.. csak a formális döntést hozta meg.

 

A tanú elmondásából az is kiderül, hogy rendes hatáskörei sem voltak, csak arra törekedhetett, együttműködést kényszerítsen ki. El kell ismerni, hogy ebben a tanú rendkívül sikeres volt, hiszen  –  mint  látni  fogjuk  –  minden  különösebb  hatáskör  nélkül  elérte,  hogy  a  BKV szerződést kössön az AAM-mel. Sőt, ehhez hozzá kell tenni, hogy elméletileg a Főpolgármesteri Hivatal egyéb dolgozóinak sem volt olyan hatásköre, hogy rávegyék a BKV- t, hogy közbeszerzés/versenyeztetés nélkül egy kijelölt céggel kössön szerződést. Mindez arra utal, hogy B..L.. olyan erős legitimációval bírt a BKV vezetői előtt, hogy 50 millió forintba  kerülő  kívánságát  minden  további  nélkül  teljesítették.  Nyilvánvaló,  hogy  ez  a legitimáció  nem   B..L..  korábbi  minisztériumi  munkájából  származott.  Ez  a legitimáció ebben az időszakban, az új városvezetés létrejöttének időpontjában csakis politikai természetű lehetett, B..L.. háta mögött csakis a fővárosi vezetés új erős embere, Hagyó Miklós állhatott. Ezt minden akkori érintett, különösen a BKV új vezetése tudta, hiszen az ő kinevezésük is közvetlenül vagy közvetetten Hagyó Miklós érdeme volt.

 

A tanú magát a Főpolgármestert is megjelölte, mint akivel intenzíven egyeztetett a metróról, ennek igazságtartalmában nincs ok kételkedni, ugyanakkor elhallgatta a valóságot és bagatellizálta Hagyó Miklóshoz fűződő kapcsolatát, amikor arról beszélt, hogy később kezdett Hagyó Miklóssal érdemben tárgyalni és egyeztetni. A tanú és Hagyó Miklós korábbi kapcsolatát alátámasztja a már hivatkozott 2006. december 3-i e-mail, aminek részleteiből megállapítható, hogy B..L.. már 2006. novemberében kérdőívet állított össze a 4-es metró projekt szereplőinek, és azt Hagyó Miklós későbbi kabinetfőnöke, C..G.. küldte meg A..A..-nak. Nem annyira találgatás, mint megalapozott következtetés kijelenteni, hogy a kérdőívet B..L.. nem C..G.., hanem Hagyó Miklós megbízásából állította össze.

 

4.1.2 Kinevezése

Amikor a tanú azt állította, hogy tényszerűen nem igaz, hogy Hagyó Miklós nevezete ki,

formálisan  igazat  mondott,  hiszen  a  kinevezés  joga  a  főpolgármesternél  volt.  Csak  azt hallgatja el a tanú, hogy ténylegesen Hagyó Miklós választotta ki erre a posztra, ezt bizonyítja magának Hagyó Miklósnak a Duna tévében 2007. január 15-én tett nyilatkozata, és a 2006. december 3-i, a tanú által összeállított kérdőív. Ilyen háttérrel érthető az az akkoriban nem cáfolt közvélekedés, hogy B..L..t Hagyó Miklós nevezte ki. A projekt akkori szereplőinek, köztük az AAM dolgozóinak is az érzékei ugyanis nem a jogi finomságokra voltak kihegyezve, hogy ki gyakorolhatta és gyakorolta a munkáltatói jogokat, hanem arra, hogy ténylegesen ki helyezte pozícióba B..L..t.

 

4.1.3 AAM megbízásának forrása

A tanú vallomása szerint első feladata az volt, hozza képbe a város vezetését és a közgyűlést

is a projekt állásáról, a kockázatokról és a teendőkről, a lehetséges beavatkozási helyekről. B..L..-nak tehát azt kellett felmérnie, hogy a Fővárosnak, illetve a Közgyűlésnek hol lehetett és hol kellett beavatkoznia a projekt menetébe. A Főváros és a Közgyűlés viszont nem része a beruházás szervezetének, az ő igényeik kielégítése ezért nem is történhet a projekt költségvetéséből, és különösen nem az igazgatási költségekből. A projekt megvalósításának szervezete az alapszerződéseken alapult, ha a Fővárosnak, mint a többoldalú alapszerződési rendszer egyik résztvevőjének olyan aggályai támadtak, hogy az alapszerződés rendszerében leírt struktúra alkalmatlan, rosszul működik, és meg akarja változtatni, akkor az aggályokat validáló vizsgálatokat a saját költségén kell elvégeznie, mert az nem a beruházás költségei közé tartozik.

 

B..L.. vallomásából az is kiderül, hogy az átvilágítást, az AAM alkalmazását ő kezdeményezte, mégpedig ismeretségi alapon, azt nem is ellenőrizte, hogy milyen hatályos tanácsadói szerződései vannak a DBR-nek, amikre esetleg támaszkodhatna. Ironikus, hogy míg az AAM megállapításai közül nagyon hangsúlyos a metró projekt átláthatatlanságára, a transzparencia hiányára vonatkozó kifogás, addig az AAM maga is pusztán azon az alapon került helyzetbe, hogy a metróbiztos ismerte őket. Abból, hogy nem is nézett utána, hogy milyen hatályos tanácsadói szerződésekre támaszkodhatna, arra is következtetni lehet, hogy B..L..  csakis  az  AAM-t  akarta.  Tulajdonképpen  teljesen  lényegtelen  körülmény, amire  a  vádlottak  rendszeresen  hivatkoznak,   hogy  az  AAM  már  szerepelt  a  BKV előminősítési rendszerében, hiszen a szerződéskötést előminősített közbeszerzési eljárás nem előzte meg, A..A.. egyszerűen megbízta a céget, amire B..L.. rámutatott, és az még a formális szerződéskötés előtt el is kezdett dolgozni.

 

Még ezen felül is tudott olyat mondani a tanú, ami más oldalról mutatja meg azt, hogy az AAM a Városháza megrendelését teljesítette. Arra a kérdésre, hogy szóba került-e, hogy más tanácsadó cég végezze el az átvilágítást, azt válaszolta, hogy nem tud ilyenről, mert elég nagy a Városháza, hogy ilyen máshol szóba kerüljön, de hozzá ilyen nem jutott el.

 

4.1.4 AAM-t ki vette igénybe

Mindezek ellenére B..L.. tényként állította, hogy az AAM-t nem ő, hanem a DBR

vette   igénybe,   hogy  az   AAM   segítségével   a   megfelelő   formában   adja   át   neki   az információkat, és az AAM a DBR-t segítette az információhalmaz professzionális feldolgozásában. Ezt a tényállítást már a tanú előbbiek szerinti saját vallomása is kétségbe vonja, azonban további árulkodó jel, hogy amikor a tanú az AAM tevékenységét írta le, elmondta, hogy az AAM abban segítette, hogy hogyan kérdezzenek, és a megküldött információt segített strukturálni, egy szintre hozni: ez is olyan tevékenység, ami azt szolgálta, hogy a DBR adatait B..L..-nak segítsen szintetizálni. Az egyéb, később ismertetendő bizonyítékok,  így  különösen  G.. L.. vallomása,   egyes   e-mailek  egyértelműen igazolják, hogy az AAM és a DBR között nem megbízott-megbízó kapcsolat volt, hanem a DBR-nek ki kellett szolgálnia az AAM-t.

 

Ide tartozik a tanúnak az az állítása is, hogy a DBR az AAM segítségével készítette el a jelentést, tehát G..L.. opponálhatta a jelentést. Azon túlmenően, hogy az eddigiek szerint a jelentés nem a DBR és az AAM közös alkotása, G..L.. is tagadta, hogy lehetősége lett volna a jelentés opponálására.

 

4.1.5 Az átvilágítás oka

Függetlenül  attól,  hogy  később  mit  állapított  meg  az  AAM  a  projekt  menedzselésével

kapcsolatban, az AAM szerződés szükségességének megítélése kérdésében vizsgálni kell azt is, hogy a szerződéskötés időpontjában vagy azt megelőzően volt-e olyan konkrét ok, ami az átvilágítást, továbbá annak nagyon sürgős végrehajtását megindokolta. B..L.. a vallomásában tulajdonképpen nem jelölt meg ilyen okot, az átvilágítást azért tartotta szükségesnek, mert az új vezetés, az új Közgyűlés teljesen normális módon szeretett volna átlátni az óriási projekten.

 

Védői kérdésre B..L.. egyértelműen azt állította, hogy az ő iniciatívája volt a projekt átvilágítása, amikor azt kérték tőle, hogy mutassa be a projektet, triviális reakciója volt az átvilágítás. A vádirati tényállítás szempontjából azonban nincs jelentősége, hogy konkrétan kinek az ötlete volt az átvilágítás, Hagyó Miklós fejéből pattant-e ki az ötlet, vagy egy szakemberéből. A lényeg, hogy Hagyó Miklós politikai támogatása – A..A.. nyomozati vallomása szerint Hagyó Miklós és B..L.. utasítása – kellett ahhoz, hogy a BKV a B..L.. fővárosi hivatali munkáját támogató szervezet költségeit magára vállalja.

 

Az I.r. vádlott védőjének kérdésére B..L.. külön kiemelte, hangsúlyozta, hogy a főpolgármester kérte tőle első helyen a beszámolót a metró projektről. Nem kétlem, hogy ha már elhatározták ilyen jelentés készítését, akkor azt D..G.. is látni akarta, azonban a már ismertetett adatok – többek között Hagyó Miklós saját TV nyilatkozata is – arra utalnak, hogy az átvilágítás/jelentés ötlete nem D..G..tól származott. Ami viszont egészen biztos, hogy az AAM alkalmazását nem a főpolgármester írta elő a BKV-nak, az az eddig elmondottak szerint Hagyó Miklóstól és B..L..tól származott, a vádpontot illetően pedig ez a lényeg.

 

4.1.6 Az AAM munkájának hasznosítása

Azt, hogy kinek végezte a feladatát az AAM – a DBR-nek vagy a Főpolgármesteri Hivatal

tisztségviselőjének – jól mutatja az is, hogy ki tárgyalta meg velük, hogy milyen szolgáltatást kell nyújtaniuk, és ki igazolta a teljesítést. B..L.. vallomása szerint ő tárgyalta meg H..E..tel a szolgáltatásokat, a szerződés tartalmi elemeit H..E..tel ő rakta össze. Amikor pedig arról beszélt a tanú, hogy az AAM még abban is segített neki, hogy milyen kérdéseket tegyen fel a DBR-nek és a Mérnöknek, nem csak azt ismerte el, hogy ő a megrendelő, hanem azt is, hogy az AAM-re azért is szükség volt, hogy a Főpolgármesteri Hivatalnál hiányzó kompetenciákat pótolja. Mindezekből adódott az a kérdés, hogy miért a BKV kötött szerződést az AAM-mel, a tanú azt a kitérő választ adta, hogy mert a BKV volt a felelőse a projekt lebonyolításának. Csakhogy az AAM szolgáltatása nem a projekt lebonyolítását célozta, hanem az új fővárosi vezetés tájékozódási igényének kielégítését, a Főpolgármesteri  Hivatal  tisztségviselőjének  segítését,  a  Főpolgármesteri  Hivatal apparátusából hiányzó kompetencia pótlását.

 

A teljesítés igazolásában B..L.. is részt vett, pontosabban az ő ellenjegyzése kellett hozzá. Ennek csak egy oka lehet: így akarták biztosítani, hogy a teljesítéseket formálisan a szerződést aláíró BKV igazolja, de a szolgáltatást érdemben igénybe vevő személy tényleges kontrolt gyakoroljon a teljesítésigazolás felett. Noha B..L.. szerint az AAM a DBR tevékenységét támogatta, pont a DBR nem szerepel semmilyen módon a teljesítésigazolásban. Azért nem szerepel, mert nem is volt vele dolga, a teljesítésből nem részesült. Amit pedig az ellenjegyzés okáról mondott a tanú, hogy azért volt szükséges, mert az anyag a Közgyűlésre ment be, és ő volt a felelős azért, hogy a Közgyűlésre jó anyag menjen be, éppen azt bizonyítja, hogy az AAM a fővárosnak teljesített, és nem a DBR-nek, mert ezek szerint nem a DBR volt felelős az anyag minőségéért.

 

Itt szeretnék idézni abból, amit B..L.. I.r. védői kérdésre mondott, szó szerint:

„A produktum, a szerződés eredménye az nem közvetlen a BKV vezérigazgatóját, vagy a BKV menedzsmentjét szolgálta, hanem a fővárost szolgálta, a főváros Közgyűlésére került benyújtásra,  nem  pedig  a  BKV  Igazgatóságához.  Ezért  én  egyetértettem  azzal,  hogy tartalmilag engem bevonhatnak (a szerződésbe), mert én viszem tovább, tehát legalább személyemben legyen egy olyan visszacsatolása a BKV vezérigazgatójának, hogy én fogom tudni használni.”

 

Amikor B..L.. az AAM produktumairól beszélt, meglehetősen ellentmondásosan nyilatkozott, sikerült két mondatban ellentétes értelmű kijelentéseket tennie. Először is elmondta, hogy az AAM munkájának belső produktumai a különböző feldolgozott információk, konkrét produktuma pedig a metróbiztosi jelentés formátuma és anyaga. Tehát a tanú szerint a metróbiztosi jelentésnek a formáját is és az anyagát is az AAM dolgozta ki. Majd ezen a tanú úgy próbált finomítani, hogy de ezt az anyagot a DBR-től kapta meg. Ezt a kijelentést konkrét bizonyíték cáfolja: a H..E..től A..A..-nak 2007. február 5-én küldött e-mailből (1896799) kiderül, hogy A..A.., a névleges megrendelő, a BKV vezérigazgatója azért kaphatja meg 2007. január 31-én H..E..től a helyzetfelmérési jelentést, mert B..L.. úgy rendelkezett. Arról a helyzetfelmérési jelentésről van szó egyébként, amelyet a dokumentum címlapja szerint B..L.. jegyez. Tehát a B..L.. által jegyzett, valójában a formájában és anyagában az AAM által kialakított jelentést mintegy tájékoztatásul a BKV vezérigazgatója is megkapta, és nem azért, mert ő a beruházás egyszemélyi felelőse, és mert a nagyon súlyos megállapításokat tartalmazó AAM anyagok csak rajta keresztül mehettek volna ki a Főpolgármesteri Hivatalnak, hanem azért mert B..L.. ezt szükségesnek tartotta. Ez teljesen összhangban van A..A.. által 2007. március

20-án az Igazgatóság ülésén elmondottakkal, vagyis hogy B..L.. jelentését nem a

BKV csinálta.

 

Felmerülhet  a  kérdés,  hogy  akkor  mit  csinált  B..L..,  ha  a  metróbiztosi  jelentés formáját és anyagát az AAM készítette el. Ez a kérdés a tárgyaláson is felmerült, és B..L.. válaszolt is rá: együttműködött, H..E..tel átbeszélte a dolgokat, többször járt a DBR  projekt  igazgatóságon,  beszélt  a mérnökszervezettel,  menedzselte a dolgokat.  Az  a kérdés is elhangzott B..L..hoz, hogy közvetlenül kapott-e támogatást az AAM-től. A tanú erre igen körülírt választ adott, de végül is nem tagadta, sőt kimondta, hogy egyeztetései során közvetlenül is kikérte a véleményüket, tehát igen, igénybe vette őket. A tanú által elmondottnál azonban természetesen jóval többről van szó, a metróbiztosi jelentés megszövegezése, formába öntése az AAM felelőssége volt, mint ahogy ezt a tanú a VÜKÖBI

2008. február 27-i ülésén el is mondta.

 

Fentiekből a következő kép rajzolódik ki: B..L..t Hagyó Miklós javaslatára a Főpolgármester kinevezte metróbiztosnak, de tisztsége idegen volt a Főpolgármesteri Hivatal szervezetétől, saját felelősségi kört és hivatali apparátust nem kapott. Voltak viszont vele szemben elvárások, hogy tegye rendbe a 4-es metró projektet, továbbá készítse fel az egész beruházást, tehát a DBR-en kívül a fővárost is az EU források megpályázására. Ehhez apparátusra volt szüksége, és mivel a Főpolgármesteri Hivatal formálisan ebben nem volt segítségére, máshonnan kellett szerezni neki egyet. Nyilván ezt egyedül nem tudta megtenni, az apparátus informális kialakításához politikai segítségre volt szüksége, ezt kapta meg Hagyó Miklóstól. A BKV szerződtette a B..L.. által kiválasztott tanácsadó céget, így jött létre a hivatali apparátus, amelynek a kvázi főnöke, B..L.. egyeztet a DBR vezetőivel, a  Mérnök  cég  vezetőivel,  menedzseli  a  kvázi  irodájához  tartozó  ügyeket  és  beszámol  a Főváros vezetőinek, a konkrét előterjesztéseket, jelentéseket, prezentációkat pedig a kvázi hivatala, az AAM szövegezi meg, önti formába.

 

Ezzel kapcsolatban is az előbbi következtetést alátámasztó kijelentést tett B..L.. bírói kérdésre: elmondta, hogy a Főpolgármesteri Hivatal ügyrendjében témakör szerint a közlekedési ügyosztály lett volna felelős a jelentés elkészítéséért, azonban nem vette igénybe segítségüket, mert ami segítségre szüksége volt, azt megkapta a DBR-től és az AAM-től. Csakhogy a DBR nem adott semmilyen segítséget a metróbiztosnak, a DBR adatokat adott az AAM-nek, aki azt feldolgozta és összeállította belőle a jelentést, tehát a közlekedési ügyosztályt pótolta.

 

Hála az AAM által készített DVD-nek, az is részleteiben ismert, hogy mik azok az anyagok, amiket a tanú használt fel, ezek a tanúnak kihallgatása során bemutatásra kerültek:

- a 2007. februári mappából a 01. prezentáción belül található METRO- 4 v09 power point bemutató – a tanú szerint ezt ő használta fel, amikor a főpolgármester részére tartott egy prezentációt, munkaközi anyag.

- Ismertetésre került a 2007. május mappából az ügyrend módosítása és a főjegyzői iroda belső működési szabályzata, és abban az AAM munkavállalójának a dokumentumhoz fűzött megjegyzései. A bíróság által ismertetett oldalakból az látszik, hogy az AAM nem csak 4-es metró projekttel kapcsolatos feladatokban támogatta B..L..t, hanem hivatali ügyeiben is. B..L.. ugyan azt állította, hogy nem volt a Főpolgármesteri Hivatal szervezetének alakításával kapcsolatos feladatuk, legfeljebb kivételesen kikérhette H..E.. véleményét a munkakapcsolatra tekintettel, azonban a dokumentum nem ezt támasztja alá. A tárgyaláson ismertetett megjegyzések éppen azt mutatják, hogy a Főjegyzői Iroda Belső Működési Szabályának tervezett módosítása az AAM javaslatát tükrözi. Tehát nem egyszerű vélemény kérést bizonyít ez a dokumentum, hanem azt, hogy az AAM szövegszerű javaslatot dolgozott ki, és azt építették be a módosításba, és a megjegyzésekből az is kiderül, hogy mi volt az AAM eredeti javaslata, amin a főjegyzői iroda változtatást tett.

- A tanúnak bemutatásra került a 2007. januári szerződéssel kapcsolatban a 2007. februári mappából a főmérnöki prezentáció. B..L.. szerint ezt a prezentációt nem az AAM készítette, csak az AAM prezentációt használta alapként, annak sablonjába helyettesítette be saját anyagát, és az AAM segítségével szerkesztette össze az ügyosztályoktól kapott anyagokat. Összességében ez még hihető is lehetne, de két probléma is van az állítással. Egyrészt, hogy ha ezt az anyagot a tanú készítette, és csak technikai segítséget kapott az AAM-től, akkor az AAM miért szerepelteti a saját teljesítései között, a saját maga által szerkesztett  DVD-n?  Másrészt,  ha  elfogadjuk,  hogy  a  tanú  az  AAM  által  a  szerződés teljesítése során készített korábbi prezentációját használta mintának, a teljesítés anyagai közt kell lennie olyan prezentációnak, amely formátumában, valamint az ún. metaadataiban, a létrehozás  dátumában  és  a  készítő  személyében  megegyezik  a  főmérnöki  prezentáció adataival. Csakhogy nincs ilyen, a DVD-n nincs olyan prezentáció, aminek a készítője és létrehozási időpontja megegyezik a főmérnöki prezentációval. Ebből pedig az következik, hogy a főmérnöki prezentációt eredeti fájlként, ebben a formában az AAM munkavállalója hozta létre, az AAM Zrt. pedig feltüntette saját teljesítéseként. A fájl megint csak bizonyíték arra,  hogy  az  AAM  Zrt.  B..L..  megrendelésére,  B..L..  feladatainak, méghozzá  nem  is  csak  a  4-es  metróprojekttel  vagy  a  BKV-val,  vagy  egyáltalán  a közlekedéssel összefüggő feladatainak támogatása érdekében dolgozott, és ennek költségeit a BKV-val fizettették meg.

 

4.1.7 Az átvilágítás költségei és a projekt költségek

Bírói kérdésre B..L.. az állította, hogy a 2007. januári szerződés összege szerepelt a

projekt költségben, és az átvilágítást mindig az fizeti, akit átvilágítanak, az összeg elszámolható volt a projektköltségben. Azt is állította a tanú, hogy a BKV vezérigazgatója dönthetett úgy, hogy megkíméli a DBR metró költségvetését, és a BKV valamilyen más, metróval kapcsolatos igazgatási költségébe rakja. Hogy van-e olyan elv, hogy az átvilágítást mindig az átvilágító fizeti, minimum kétségesnek tartom. Van ennél egy sokkal általánosabb és sokkal érvényesebb elv ilyen esetekre: a szolgáltatást azt fizeti, akinek szüksége van rá. Több szempontból is látható, hogy a szolgáltatásra nem a BKV-nak volt szüksége, hiszen még az igény sem ott merült fel. Csak címszavakban: a Főpolgármesteri Hivatal alkalmazottja választotta ki a szolgáltatót, adta a megrendelést, határozta meg a feladatot, használta fel a teljesítést. A szolgáltatás tárgya sem a DBR-re vonatkozott, hanem a beruházás egészére, benne  a  Főpolgármesteri  Hivatal  szerepére,  a  finanszírozás  tervezett  átalakítására figyelemmel a projekt teljes irányításának átalakítására. A szolgáltatás tehát nem a beruházás megvalósítását szolgálta, hanem a beruházáshoz kapcsolódó teljes struktúra átvilágítását a Főpolgármesteri Hivatal vezetői számára. A projekt költségek közé tehát nem lehetett besorolni, talán éppen ez is az oka, hogy a szerződéskötéskor meg sem próbálták ezt, csak az AAM botrány kirobbanása kapcsán utólag vetették fel ennek lehetőségét a BKV vezetői. Az pedig, hogy a BKV vezérigazgatója a metró projekt költségvetésének kímélése érdekében projektköltséget elrejthetett volna a BKV általános költségvetésébe – ezt annyira téves, és az alapszerződés (Magyar Állam és Főváros között a finanszírozásról, 4.1. pont [17/423]) rendelkezéseibe ütköző állítás, hogy azt kell feltételeznem, a tanú ekkorát nem tévedhetett, és szándékosan, a vádlottak mentése érdekében tette ezt a nyilvánvalóan téves állítást.

 

4.1.8 A metróbiztosi jelentés elkészítése után

A  tanú  elmondásából  kiderül,  hogy  az  AAM  a  metróbiztosi  jelentés  elkészítése  után  is

folytatta tevékenységét: a közgyűlési igények, kérések, észrevételek alapján még dolgoztak együtt, majd azon dolgoztak, hogy a Közgyűlést meggyőzzék a DBR projekt igazgatóság felfejlesztéséről. Mindez azt is bizonyítja, hogy a metróbiztosi jelentés előterjesztése után is, a szerződéses keretösszeg kimerülésésig, majd azt követően is az újabb szerződések hatálya alatt, azok szolgáltatásai között elrejtve B..L.. továbbra is igénybe vette az AAM szolgáltatásait.

 

 

 

4.2 AAM tanúk

A bizonyítás megkerülhetetlen tanúi  az AAM Zrt. BKV-nál dolgozó tagjai: H..E.. és

S..T.., valamint az AAM egyik vezetője, K..G...

 

Az AAM Zrt. vezetői és dolgozói tanúként szükségszerűen elfogultak, hiszen vallomásaik során saját munkájukat és annak hasznosságát értékelték, továbbá az AAM botrány kirobbanásakor az AAM-et és dolgozóit sok támadás érte, az elfogultság szempontjából mindegy, hogy alappal vagy alaptalanul. A 2008-as botrány kapcsán anyagi hátrányt is szenvedtek, H..E.. megbízását is elvesztette, K..G.. saját számításai szerint pedig az AAM az elmaradt szerződéskötésekre is figyelemmel 2,5 milliárd forintot hátrányt szenvedett. K..G.. egyes kijelentései további, személyes elfogultságra utalnak, gyakorlatilag ténybeli alap nélkül, saját következtetései vagy újságcikkek alapján fogalmazott meg  negatív  értékítéleteket  a  BKV  egyes  munkavállalóiról,  valamint  saját  munkájuk hasznáról is megalapozatlan, kimondottan túlzó állításokat tett arról, hogy 100 milliárdot spóroltak a BKV költségvetésének, vagy hogy tulajdonképpen magukhoz ragadták a projektirányítást.

 

Mindettől  függetlenül  mindhárom  tanú  tett  olyan  tényállításokat,  amiknek  a  vád szempontjából jelentősége van, és az elfogultság ismeretében megfelelően értékelhetők. Így nyilatkozataikból következtetni lehet arra, hogy az AAM valójában kitől kapta a felkérését, az mire szólt, kiktől kapták a feladatokat, megbízásuk kinek állt érdekében.

 

4.2.1 AAM BKV-s megbízásának forrása

Így mindhárom tanú tett olyan tényállításokat, amelyek igazolják, hogy az AAM Zrt. BKV-s

megbízása a Főpolgármesteri Hivataltól, és azon belül Hagyó Miklós kabinetjének tagjától, B..L.. metróbiztostól származott.

 

H..E.. – bár közvetlenül nem fogalmazta meg – közvetetten mégis számos olyan kijelentést tett, amelyek alátámasztják, hogy megbízásuk közvetlenül B..L..hoz köthető: B..L.. kereste meg őket a feladat végrehajtására, B..L.. szabta meg munkájuk kereteit, B..L.. érintett fél, kontrollpont. A tanú Hagyó Miklóssal is úgy ismerkedett meg, hogy B..L..val együtt elment arra a fórumra, ahol bemutatták az auditjelentést a Főpolgármesteri Hivatalban. H..E.. elmondásában soha nem a DBR Projektigazgatóság vagy a BKV képviselői gyakorolják a megbízói szerepet, mindig B..L... A megrendelői szerep következik a Kick Off memóból is, amit a bíróság a tanú elé tárt, de érdemben nem nyilatkozott rá. Bár külön bírói kérdésre a tanú említette, hogy a feladatokról egyeztetett D..Z..nal és G..L..val is, azonban mindketten az AAM vizsgálatának elszenvedői, ha úgy tetszik tárgyai, nem pedig megrendelői voltak. H..E.. vallomásával egybehangzóan K..G.. is megerősítette, hogy 2007. januárjában B..L.. főmérnök hívására mentek be kollégái a BKV-hoz.

 

S..T..az  AAM  2007.  januári  megbízásakor  még  nem  volt  jelen,  azonban  amit elmondott az AAM munkájáról, a Főpolgármesteri Hivatal megrendelői szerepét támasztja alá. A tanú szerint az AAM munkája nem a BKV vagy a DBR tevékenységére vonatkozott, hanem a beruházás egészére, benne a finanszírozó, vagyis a Főváros szerepére is. Az átvilágítás számos hiányosságot tárt fel, de nem csak a projekt operatív irányításának szintjén, hanem a stratégiai irányításban is. Nem csak a BKV és a DBR struktúrái voltak a tanú szerint hiányosak, hanem a fővárosé is. A tanúnak a felelősség elporladásáról, a felelősségi- és hatáskörök definiálatlanságáról, az ad hoc információs csatornákról szóló megállapításai nem csak a DBR-re, hanem a fővárosra is vonatkoznak. A tanú arról is nyilatkozott, hogy 2007. márciusáig csak a közgyűlési előterjesztéssel és a projekt szervezeti és működési rendjével foglalkoztak.

 

4.2.2 A 2007. január 22-i szerződés célja

H..E.. vallomásából kiderül, hogy a 2007. január 22-i szerződés elsődleges célja a

B..L.. feladatát képező jelentés elkészítése volt: nyomozati vallomásában a tanú úgy fogalmazott, hogy 2007. márciusára végeztek, súlyos hiányosságokra hívták fel a figyelmet, bkv-s és fővárosi fórumokon mutatták be a jelentést. A szerződés célja tehát az auditjelentés elkészítése volt, és azért folytathatták a munkát, kezdhették meg a szervezeti változások előkészítését, mert az auditjelentés elkészítése nem merítette ki a szerződéses keretösszeget.

 

Ezzel egybehangzóan, K..G.. szerint a munka tartalmát B..L.. határozta meg, akinek,   mint   új   vezető   számára   projekt   auditot   kellett   csinálni,   és   nagyon   sürgős gyorsjelentést kellett letenni az asztalra.

 

A sürgős gyorsjelentésre, mint megrendelés tartalmára okirati bizonyíték nincs, legalábbis a

2007. januári szerződésben ezzel kapcsolatos rendelkezés, határidő nem található, a tanú mégis emlékszik rá, ami összecseng a más forrásokból (pl. Hagyó Miklós TV nyilatkozatából) ismert ténnyel, hogy B..L..-nak 2007. január végéig kellett a Főpolgármesteri Hivatal vezetésének egy jelentést összeállítani. A tanú szerint munkatársainak beszámolni is B..L..-nak kellett. A tanú ugyan helyesen mondta el, hogy kinek kellett volna lennie az általuk készített anyag címzettjeinek (elsősorban a DBR – aztán a vezérigazgató – aztán a főváros), amit elmondott a tényleges helyzetről, abból azonban az derül ki, hogy a címzett B..L.. volt.

 

4.2.3 AAM Zrt. privilegizált helyzete

Az  AAM-es  tanúk  vallomásaiból  az  derül  ki,  hogy  AAM  Zrt.  különleges  helyzete  a

metróbiztosnak készített auditjelentés elkészítése, majd a 2007. januári szerződéses keret kimerülése után is megmaradt: a BKV továbbra is szerződéseket kötött velük, az AAM pedig továbbra is segítette B..L.. hivatali munkáját.

 

H..E.. vallomása szerint 2007. márciustól, áprilistól kezdve valamennyi szerződésük ugyanazokat az operatív és stratégiai jellegű projektmenedzsment irányítási feladatok támogatását célozta, a tevékenységet tehát több szerződésre bontották. H..E..tel azonos módon nyilatkozott K..G.. is, aki szerint a BKV-nak az első szerződés kimerülése után is szüksége volt projektmenedzsment támogatásra, és ezért voltak erre más szerződéseik is. A két tanúvallomásból az következik, hogy 2007-ben a BKV tudatosan figyelmen kívül hagyta az egybeszámítás szabályát, sőt szándékosan bontotta a tevékenységet több szerződésre, hogy ne kelljen közbeszerzési eljárást kiírni, az AAM maradhasson helyzetben, és eltérő tárgymegjelölésű szerződések alapján nyújthassa ugyanazt a szolgáltatást.

 

Bár  H..E..  nem  ismerte  el  közvetlenül,  hogy  a  2007.  decemberi  szerződéseket megelőző közbeszerzési eljárást az AAM-re írták ki, a vallomásából azért így is olyan körülmények derültek ki, amelyek alátámasztják, hogy a közbeszerzési eljárást befolyásolták: maguk javasolták, hogy a DBR a hiányzó projekt menedzsment kompetenciákat, amíg nem képes maga ellátni, külső forrásból szerezze meg, és beszélgettek arról, hogy milyen típusú feladatok adódnak akkor, amikor egy projektmenedzsmenttel foglalkozó tanácsadó cég tanácsadási munkát végez. Hogy egyszerű beszélgetésnél többről volt szó, bizonyítja, hogy a tanú elismerte, a BKV közbeszerzési ajánlati dokumentációjában a megbízási szerződés tervezete az ő szerződéstervezetük lehet, minthogy az azonos a 2007. januári szerződés formátumával.

 

Ide kapcsolható S..T.. vallomása, mely szerint a 2007. decemberi metrószerződést megelőző közbeszerzési eljárásban maga is furcsának találta, hogy nem kellett szakmai koncepciót letenni. Valóban furcsa lenne, ha a kiíró egy ilyen jellegű pályázaton szakmai koncepció nélkül, csak az ár alapján döntene. Pontosabban ez egy esetben nem furcsa: ha a kiíró tudja, hogy ki fogja megnyerni a pályázatot. Ilyen esetben valóban felesleges szakmai koncepciót kérni.

 

A közbeszerzési eljárás manipuláltságára vonatkozó kérdéseket K..G.. is kapott, szerinte elképzelhető lett volna, hogy valaki jobb ajánlatot tesz, mint ők, ez esetben kiesnek, vesztenek, ebben az esetben az általuk bevezetett projektirányítást és –felügyeletet reptében át kellett volna adniuk a nyertesnek. Amikor a bíróság a tanú elé tárta V..D.. és T..P.. levelezését [61/331] arról, hogy hogyan kell a pályázati feltételeket az AAM számára kedvezően szűkíteni, a tanú csak annyit tudott mondani, hogy nem ismeri ezeket a személyeket. Amikor pedig az előminősítési eljárás soron kívüli lefolytatásáról szóló e-mailt [61/351] tárták a tanú elé, válasza már kimondottan cinikusan hangzott, azt a tanácsadó iránti bizalom jeleként értékelte. Ha reálisak akarunk lenni, inkább a Főpolgármesteri Hivatal által kijelölt tanácsadó iránti kincstári bizalom jelét láthattuk a BKV dolgozóinak igyekezetében.

 

4.2.4 A Főpolgármesteri Hivatal befolyása a projektirányításban

A tanúk egyéb olyan kijelentéseket is tettek, amelyek azt bizonyítják, hogy megbízásuk a

Főpolgármesteri Hivatalnak állt érdekében, és a Hivatal közvetlenül is beavatkozott a projekt irányításába.

 

Így például S..T.. elmondta, hogy az AAM munkája összefüggésben volt az EU támogatás elnyerésével. Az EU támogatást viszont nem a BKV nyerte el, hanem a Főváros, tehát az AAM munkája a Főpolgármesteri Hivatal érdekeit, a finanszírozás átalakítását szolgálta.

 

S..T.. egy másik kijelentése azt támasztja alá, hogy a Főpolgármesteri Hivatal a személyzeti politika alakításával is beavatkozott a projekt irányításába. A 4-es metróprojektért felelős vezérigazgató-helyettes posztjának létrehozásáról a tanú elmondta, hogy az szakmailag indokolatlan, abszolút szükségtelen volt. Míg a korábbi projektirányítás kapcsán az AAM hibaként   rótta   fel   a   vezetői   szintek   feladatköreinek   definiálatlanságát,   a   felelősség elporladását, már ottlétük alatt került sor a DBR vezérigazgatóhelyettesi poszt létrehozására, ami jól mutatja, hogy a tanú által állított szakmaiság viszonylagos, az ő tevékenységük mellett avagy ellenére is a projektirányítást nem szakmai, hanem fővárosi vezetési, végeredményben politikai kívánságok határozták meg.

 

 

 

Az okirati bizonyítékok kapcsán már szóltam arról, hogy az AAM teljesítéseit tartalmazó DVD-n megtalálható egyes dokumentumok tényleges megrendelői és hasznosítói a Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselői voltak. Ezzel kapcsolatban természetesen az AAM-es tanúk is nyilatkoztak. Bár H..E.. azt állította, hogy fővárosi előterjesztéseket nem írtak, csak B..L.. teljes egészében fel tudta használni anyagaikat, ezért a tanú arra következtetett,  hogy  úgy  kerültek  a  DVD.re  ezek  az  anyagok,  hogy  véleményezési, egyeztetési  fázisban  visszakerültek  hozzájuk.  A  metróelőterjesztés  elétárását  követően azonban a tanú mégiscsak úgy nyilatkozott, hogy akár írhatták ők is.

 

A DVD-k készítéséről K..G.. is nyilatkozott, és elmondta, hogy két DVD készült, egy tisztítatlan-rendezetlen a botrány kirobbanásakor, és egy szűrt-tisztított, amiből kivették a munkaközi anyagokat és maradtak a munka végeredményét mutató állományok. A tanú ezen állításából viszont az következik, hogy a tárgyaláson felhasznált DVD az AAM által feldolgozott anyagokat tartalmazza. Ha előterjesztés van a tisztított DVD anyagai között, akkor – a tanú vallomása alapján – az az AAM teljesítménye is – nyilván amikor készítették a DVD-t, az volt a cél, hogy teljesítésüket minél teljesebb körben bemutassák, ahogy a tanú mondta, saját maguk védelme érdekében a teljes anyagot hitelesen rögzítsék, nem pedig azt, hogy a szerződés tárgyába nem tartozó teljesítéseket elrejtsék. Ezen a téren K..G..nak volt egy elszólása is, amikor arról beszélt, hogy a BKV szervezeti és működési szabályzatát át kellett volna alakítani, csak már nem volt alkalmuk végig vinni a feladatot. Szó szerint: „Az utolsó  e tárgyban  született előterjesztésünk  a  DBR  metró  szervezeti  megerősítéséről szóló előterjesztés volt a fővárosi közgyűlés részére. Előterjesztésünk, azért mondom többes számban, mert ez az ügyfelünkkel közös történet. Tehát nem az AAM Tanácsadói Zrt. előterjesztése.” Eddig az idézet, aminek második és harmadik mondata már azt jelzi, hogy a tanú észbe kapott, és rájött, hogy elszólta magát, magyaráznia kellett, hogy értette az előterjesztésünk kifejezést. A 2007. márciusi közgyűlésről az AAM által készített emlékeztetővel kapcsolatban a tanú elképzelhetőnek tartotta, hogy az a munkaterületükbe vágott. Nos, ez az állítás csak akkor lehet igaz, ha az AAM munkaterülete a Főpolgármesteri Hivatal támogatása volt a beruházás megismerésében és átalakításában.

 

A DVD-én található fővárosi iratokkal kapcsolatban S..T.. is nyilatkozott, az ő vallomása azonban eltér H..E..étől és K..G..étól: a tanú szerint, ha letesznek egy koncepciót vagy egy értékelést, és ennek kapcsán szeretnének egy döntést, és a döntéselőkészítés valamilyen előterjesztés formájában van, akkor nyilvánvalóan azt a részt, ami az ő munkájukon alapszik, azt ők szokták megírni, mert a tanú szerint ez így normális, hiszen ő tudja ezt megfogalmazni, aki magát a koncepciót letette. A tanú szerint éppen ezért a

4-es metróval kapcsolatban is készítettek előterjesztéseket. Csakhogy a jogszabályokat, vagy éppen  a  fővárosi  rendeleteket  nem  az  üzleti  élet  szereplőinek  kellene  megfogalmazniuk, hanem a döntést meghozó választott képviselők munkáját segítésére létrehozott hivatali szervezetnek, fővárosi rendeletek esetében a Főpolgármesteri Hivatal apparátusának. Nyilván nem  kifogásolható,  ha  szakmai  kérdésekben  a  szakmai  szervezetek  is  állást  foglalnak, szakmai munkájukkal megalapozzák a végrehajtók előterjesztéseit és a képviselők döntéseit. Ebben az esetben viszont éppen arról beszélt a tanú, hogy az ő munkájuk nem megalapozta, hanem helyettesítette az előkészítő szervezet, a Főpolgármesteri Hivatal munkáját. De miért a BKV költségvetéséből kellett egy magáncéget alkalmazni, hogy helyettesítse a Főpolgármesteri  Hivatal  dolgozóit?  A  kérdés  nem  költői,  válaszként  a  tanúk  vallomásai alapján egyetlen lehetséges következtetés adódik: mert a Főpolgármesteri Hivatal új vezetői ezt  akarták:  kikerülni  a  régi  hivatali  apparátust,  és  nekik  lojális,  csak  nekik  felelős dolgozókkal elvégeztetni a munkát. Pénz nem számított, hiszen nem az ő pénzük volt, még csak nem is a Főpolgármesteri Hivatalé, hanem a BKV feneketlennek tűnő bugyrából erre is lehetett áldozni körülbelül 50 milliót.

 

Összességében tehát az eljárás adatai bizonyítják, hogy a DVD-én rendelkezésre álló anyag már egy szűrt, válogatott anyag, amivel az AAM a saját teljesítéseit kívánta dokumentálni, és a rajta található anyagok saját munkáját képezik.

 

H..E.. most következő állítása egyenesen arra mutat rá, hogy a hivatali szervezetben Hagyó Miklós volt az a legfelső vezető, aki közvetlenül érintett volt alkalmazásukban. A tanú ugyanis elismerte, hogy jelenlétében létrejött az AAM vezetése és Hagyó Miklós közötti találkozó a Főpolgármesteri Hivatalban, amelynek célja az volt, hogy az AAM kifizetetlen számlái ügyében intézkedjen a főpolgármester-helyettes. Ezzel H..E.. alátámasztotta B..Zs.. nyomozati vallomását, ebből pedig következtetést lehet levonni arra, hogy az AAM vezető beosztású dolgozói kit tekintettek valódi megbízójuknak, kihez fordultak, ha úgy gondolták, megbízási díjuk kifizetése veszélybe került. Csak utalni kívánok rá, hogy Hagyó Miklós alapvetően a közösségi közlekedést felügyelte, nem a BKV gazdasági ügyeit, és főleg nem a tulajdonos képviselője volt. Ha az AAM vezetői úgy gondolták, hogy a BKV vezérigazgatója jogosulatlanul tagadja meg vagy csökkenti díjukat, számos fórumhoz fordulhattak volna: pl. az Igazgatósághoz, a fővárosi cégek gazdálkodásáért felelős főpolgármester-helyetteshez, a tulajdonosi jogokat gyakorló Gazdasági Bizottsághoz, ezek sokkal logikusabb választások lettek, mégis inkább Hagyó Miklóshoz fordultak, aki fogadta is őket.

 

4.2.5 Egyéb tényállítások

H..E.. tanúvallomásából kiemeltem azokat az elemeket, amiket árulkodónak és a vádat

alátámasztónak értékelek, de természetesen voltak olyan tényállításai, amik ezekkel ellentétesek.

- a korábban felsorolt körülmények ellenére a tanú tényként állította, hogy anyaguk a BKV vezetésének készült, abból a célból, hogy a 4 metró projektmenedzsment szervezetét a legjobban tudja átalakítani. Ezzel szemben látható, hogy az AAM által javasolt és létre is hozott szervezet nem a BKV és a DBR szervezetét alakította át, a projekt megvalósításának szerződésben rögzített szervezete megmaradt, velük párhuzamosan épült fel az a hatáskör nélküli szervezet, amelynek egyes résztvevői és meghatározó fóruma a BKV-n kívüliek: a PFB egyértelműen projektmenedzsmenten kívüli, politikai felügyeletet biztosította, tehát nem a BKV részére, hanem a főváros részére készült, a PIB-nek jelentős számú külső tagja volt. Ez az egész szervezetet ráadásul úgy jött létre, hogy létrehozását a Fővárosi Közgyülés a Főpolgármesteri Hivatal vezetésének feladatául tűzte.

- Nem tényállítás, inkább értékelés H..E.. részéről, hogy munkájuk elsősorban a BKV- nak volt hasznos, 80%-ban, 10%-ban a DBR-nek, 10%-ban a Fővárosnak, de a kormánynak és a magyar államnak is. Ezeket a számadatokat okiratok nem támasztják alá, ezek H..E.. saját becselései. A becsléssel szemben viszont tény az, hogy az auditjelentés B..L..-nak, rajta keresztül pedig a Főpolgármesteri Hivatal vezetésének és a Közgyűlésnek készült. Nem vitatom, hogy minden olyan anyagnak, ami bármilyen módon előmozdít egy projektet, van áttételes haszna azokra is, akik valamilyen szinten érintettek a projektben. Így lehetett áttételes haszna a BKV-ra vagy bármely fővárosi lakosra is. Ez a haszon nem jelenti azonban azt, hogy a szolgáltatás megrendelője helyett egy a haszonban közvetetten érintett jogalanynak közvetlenül részt kellene vállalnia a szolgáltatás árának megfizetésében.

- A tanú szerint a metróprojektnek egy költségviselője van, a BKV, teljesen egyértelmű, hogy a BKV-nak kellett viselnie a szerződés költségeit. Ennek a számviteli fogalomnak a helytelen használatával a tanú valószínűleg arra akart utalni, hogy a projektköltségek kifizetéséről a BKV rendelkezik, ezért az AAM szerződés díját is a BKV-nak kell viselnie. Ez a kijelentés leegyszerűsítő és nem igaz, mert a projekt költségeit a Főváros (és az Állam) finanszírozza, a kifizetésről a DBR Projekt Igazgató rendelkezik. Még ha a szerződés valóban projektköltség is lenne, akkor is az alapszerződések szerinti szigorúan meghatározott rendben, a BKV államkincstári számlájáról, vagy ha igazgatási költség lenne, a DBR MPI számlájáról kellett volna kifizetni, nem pedig a BKV általános költségvetéséből.

 

 

 

 

4.3 D..Z..

Donáth  Zoltán  olyan  szereplője  az  eljárásnak,  akinek  BKV-ban  betöltött  szerepét,  és lehetséges  érintettségét  a  BKV  ügyben  igen  óvatosan,  körültekintően  kell  mérlegelni. Egyrészt régi BKV-s, pozícióba kerülését saját szakmai munkájának is köszönheti, nem feltétlen lekötelezettje tehát a 2007-es új menedzsmentnek. Másrészt azon kevesek egyike, aki a régi BKV-sok közül A..A.. menedzsmentjében helyet kaphatott, A..A..-tól bizalmat kapott, egyfajta lojalitást ezért érezhet A..A.. felé. Ez a bizalom azonban csak kilenc hónapig tartott, és olyan ok miatt, ami a tárgyaláson nem derült ki, A..A.. igen kurtán-furcsán, egy nap alatt távolította el vezérigazgató-helyettesi posztjáról és az egész BKV-ből.

 

4.3.1 Az AAM megbízásának oka

D..Z.. elmondása szerint a projekt átvilágítása valamilyen elvárás hatására történt, és

elvárás volt az is, hogy azt az AAM végezze el. Ebben a tanú teljesen egyértelmű volt, ahogy abban is, hogy a kérést A..A.. közvetítette felé.

 

4.3.2 Az AAM teljesítésének  igazolása

A 2007. januári szerződéssel kapcsolatban D..Z.. vallomásából kiemelendő, hogy a

teljesítéseket először B..L.. igazolta, utána történt meg részéről is az egyeztetés és az aláírás. Ez pont fordítottja a szerződéses rendelkezésnek, és a tanú emlékezete arra mutat rá, hogy a teljesítést ténylegesen, elsőként a főváros képviselője igazolta, tehát a szolgáltatás igénybe vevőjének is a fővárosnak kellett lennie.

 

4.3.3 A Főváros beavatkozása a projekt irányításába

B..L.. és az AAM tevékenységét D..Z.. egy olyan folyamatként  írta le,

amelyben a főváros kérte a projekt szervezeti átvilágítását, később pedig ez a szervezeti munka átment projektirányító bizottsági munkába, ami közös munka volt a vezérigazgató és a metróbiztos között. D..Z.. szerint új projektszervezet jött létre, amibe B..L.. bekerült, mint az egyik projektvezető. Ő volt az, aki a projektszervezet és a főváros között az átmenetet biztosította, illetve szakmailag ő irányította a főváros szempontjából. A tanú szavai szerint a projekt kettős irányítás alá tartozott, és a tanácsadói szerződés azt biztosította, hogy az AAM egyrészt a fővárosi tevékenységeknek megfelelő, másrészt a BKV vezérigazgató által meghatározott feladatokat is elvégzi. D..Z.. helyzetleírása pontos, a többi bizonyítékkal összevág. A baj csak az, hogy ez a helyzet nem jogszerű, nem felel meg a metrószerződéseknek. A BKV-val kötött szerződés azt a célt szolgálta, hogy az AAM megbízásának költségeit ne a fővárosnak kelljen kifizetnie, továbbá azok a projekt költségek között se jelenjenek meg, eltűnjenek a BKV százmilliárdos költségvetésében.

 

4.4 G..L..

A 2007. januári AAM szerződésben D..Z.. mellett G..L.. DBR Projekt Igazgató volt a BKV részéről a szakmai kapcsolattartó. Az AAM megállapításai a projekt menedzsment csődjéről szóltak, amelyek G..L.. személyét – szakmai hozzáértésének kritizálásán keresztül – súlyosan sértették. A tanú számára egyértelmű volt, hogy projekt igazgatói státuszának megszüntetése, eltávolítása az egész projektből a Hagyó Miklós személyével fémjelzett új fővárosi és BKV vezetésnek tulajdonítható. A tanú rendkívül méltatlannak eljárásként élte meg eltávolítását: a BKV vezetése először fegyelmi eljárást kezdeményezett vele szemben, és a fegyelmi eljárás nyomása alatt vették rá a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére. Ezeket a körülményeket a tanú vallomásának értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezek ellenére is a tanú törekedett arra, hogy tényszerű vallomást tegyen, nyomozati és tárgyalási vallomása koherens, nincsenek bennük nagyobb ellentmondások.

 

A tanú már a nyomozás során is megtette azokat a legfontosabb állításokat, amik a vádirati tényállás fő részeit alátámasztják, illetve cáfolják az AAM munkájának nem csak a szükségességét, de hasznosságát is. A tanú vallomását értékessé teszi, hogy projekt igazgatói pozíciójában   rálátása   volt   az   AAM   előtti   időszakra,   majd   az   AAM   megbízásának, feladatainak és munkavégzésének körülményeire is, ezért vallomását nem lehet figyelmen kívül hagyni, személyes érintettségének figyelembe vételével is megfelelően értékelni kell.

 

4.4.1 A projektszervezet eredeti kialakítása

G..L.. szakmai életútjából kitűnik, hogy nagy tapasztalata volt projektek vezetésében,

1974 óta dolgozott közlekedési területen, 1986 óta foglalkozott közlekedési nagyprojektekkel.

 

Mivel a vádlottak, továbbá B..L.. és az AAM képviselői is magával a felmérés megállapításaival akarták igazolni az AAM igénybevételét, utalni kell arra is, hogy G..L.. hogyan látta a projektmenedzsment helyzetét. Azt a tanú is úgy vélte, hogy az igazgatóság létszáma nem volt elégséges, azonban nem látott nagyságrendi hiányokat, a projekt műszaki jellegű menedzselését végző Eurometró Kft. 80 fős szakembergárdája mellett a  tanú  szerint  még  néhány  mérnök  alkalmazásával  a  projekt  igazgatóság  kellő  létszámú lehetett volna.

 

Ide tartozik az is, hogy G..L.. mozgásterét korlátozta az állam és a főváros közötti szerződés, amely az igazgatási költségek meghatározása révén határt szabott a projekt igazgatóságra fordítható költségeknek is. Ennek megváltoztatása, pontosabban a projekt igazgatóság  felfejlesztése  a  Főváros  által  rendelkezésre  bocsátott  finanszírozás  növelését, tehát Közgyűlési döntést igényelt. G..L.. a projektszervezet kialakítása során tehát éppen a korábbi fővárosi vezetés igényei szerint járt el.

 

Az AAM egyik lényeges állítása volt, hogy nem voltak megfelelő projekt fórumok, ahol a projekt résztvevői kicserélhették volna nézeteiket, álláspontjaikat a projekt ügyeiben. Ezt G..L.. vallomása cáfolja, aki szerint hetente voltak nagy koordinációs értekezletek, ahol DBR és az Eurometró gyakorlatilag beszámoltatta a kivitelezőket az előrehaladásról, emellett pedig szükség szerint külön értekezletek sorát is szervezték egy adott problémakör megoldására.   Tény   az,   hogy   ezeken   a   koordinációs   értekezleteken   a   Főváros   nem képviseltette magát, a munka menetébe a Főváros vezetői közvetlenül nem láthattak bele, de ettől még ezek a fórumok léteztek.

Hogy az AAM-nek volt igaza vagy G..L..nak? Ezt ebben az eljárásban nem lehet és nem is kell eldönteni. Aminek viszont az eljárás szempontjából van jelentősége: a G..L.. által irányított szervezet valóban olyan volt, hogy abba a fővárosi vezetés közvetlenül nem tudott belenyúlni, a projekt megvalósításáért a BKV és DBR, illetve ezeknek a vezetői voltak a felelősek. Az AAM által létrehozott projekt támogató szervezet, a PIB és különösen a PFB viszont arra nyújtott lehetőséget, hogy a Főváros képviselői, és közöttük is elsősorban az I. rendű vádlott részt vehessenek a beruházás irányításában. A PIB jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy Hagyó Miklós árnyéka minden ülésre rávetült, gyakran meghívottként is részt vett, és a beruházás megvalósításával kapcsolatban részletkérdésekbe is bele kívánt szólni.

 

4.4.2 A projektfelügyelet 2007. előtt

Az AAM átvilágításából, illetve az AAM-es tanúk vallomásából úgy tűnhetett, mintha G..

Lászlót a korábbi városvezetés szabadjára engedte volna, egyedüli vezetőként döntött volna minden lényeges kérdésben. Ez a beállítás azt a célt szolgálja, hogy az AAM bevonását igazolja: ha nem voltak a Fővárosnak információi a projektről, annak helyzetéről, nyilván könnyebb elfogadtatni, hogy külső átvilágításra van szükség. A tanú vallomása azonban ezt beállítást cáfolja: voltak féléves előrehaladási jelentések, ezeket Hagyó Miklós valóban sűrűbbé tette, de emellett voltak rendszeres tájékoztatások is: az operatív ügyekről legalább hetente, de néha kétnaponta beszámolt a tanú A..B..-nak vagy D..Z..nak, de számos  alkalommal  tájékoztatta  a  főpolgármestert,  illetve  a  Közlekedési  Ügyosztályt, valamint havi rendszerességgel V..P.. akkori főpolgármester-helyettest.

 

A  tanú  szerint  nem  is  merült  fel  a  Főváros  részéről  senkiben,  hogy  nem  kapja  meg  a szükséges információkat, mélyrehatóbb tájékoztatási igény csak Hagyó Miklós hivatalba lépésekor merült fel.

 

Mint a tanú védői kérdésre válaszolva is elmondta azt az egyébként könnyen belátható dolgot: a beruházás átláthatóságával nem volt gond, azzal a megkötéssel, hogy természetesen egy új személy számára nagyon hosszú időt igényelhetett, amíg a sok, nagy értékű szerződés előkészítését, menetét megismerte, megismerhette.

 

4.4.3 A szabálytalan szerződéskötések kezdete

G..L.. vallomásából kiderül, hogy 2007. előtt is voltak külső tanácsadói szerződések,

bár ez a tanú szerint kivételes volt, ha egy speciális szolgáltatásra az általános szerződött szolgáltató   nem   volt   felkészülve.   Azonban   2007-ig   a   DBR   kötötte   meg   ezeket   a szerződéseket, ahogy ez szabályos volt. 2007-től kezdődően fordult elő, és erre a tanú konkrét példaként az AAM-t említette, hogy a metró projektre vonatkozó szerződéseket a BKV kötött meg, vagyis elrejtette az általános költségei között.

 

4.4.4   A   DBR   feladata   és   a   Főpolgármesteri   Hivatal    munkájának

támogatása

A tanú teljesen a jogi helyzetnek megfelelően mondta el, hogy a DBR projekt igazgatóság

feladata a beruházás megvalósítása volt, és nem volt kifejezett feladatuk, hogy szakmailag támogassák a Főpolgármesteri Hivatalt. Ugyanakkor a tanú elmondta azt is, hogy a főváros számára készült beszámolók tervezetét ők készítették.

 

4.4.5  Hagyó Miklós befolyása, B..L.. szerepe

G..L.. vallomásából két fontos tény is kibontakozik: Hagyó Miklós a 4-es metróprojektet jogkörein túlterjeszkedően befolyása alá vonta, és hogy Hagyó Miklós érdekeit B..L.. képviselte a BKV-nál.

 

Ezt a kifejezést a tanú, hogy jogkörein túlterjeszkedően befolyása alá vonta, nem használta, tényállításaiból azonban ezt a következtetést lehet és kell levonni.

 

Mint a tanú elmondta, Hagyó Miklós heti rendszerességgel részt vett a DBR projekt igazgatóság értekezletein, továbbá saját értekezletsorozatot is szervezett a beruházás helyzetének megállapítására. A saját értekezletsorozat alatt nem egyértelmű, hogy a tanú mit értett, a későbbi PIB üléseket, amin esetenként Hagyó Miklós is részt vett, vagy az általa elnökölt PFB-t, bármelyikről is van szó azonban, a tanú egyértelműen Hagyó Miklós kezdeményezéséhez, a korábbi főpolgármester-helyettesétől eltérő szerepfelfogásához kötötte a beruházás helyzetének megállapítását követő eseményeket.

G..L.. B..L.. kinevezését egyértelműen Hagyó Miklóshoz kötötte. Lehet, hogy a jogilag egzakt megfogalmazásra nem figyelt, és nem is volt fontos számára, hogy a kinevezést ténylegesen a Főpolgármester tette meg, a lényeg számára az volt, hogy B..L.. Hagyó Miklóshoz kötődő személy, Hagyó Miklós választotta ki. A tanú tapasztalt fővárosi hivatalnokként úgy vélte, hogy Hagyó Miklóssal nyilvánvalóan egyeztetettek B..L.. személyét illetően.

 

G..L.. tanúvallomása alapján a projekt feletti befolyás megszerzésének kulcsfigurája B..L.. volt: bár a tanú időben csak bizonytalanul volt képes meghatározni, hogy B..L.. mikortól vett részt a DBR folyamataiban, abban azonban a tanú biztos volt, hogy előbb tapasztalta Hagyó Miklós érdeklődését, majd megjelent B..L.. is, aki hozta az AAM-t. A tanú szerint B..L.. elő is adta a tanúnak, hogy Hagyó Miklós felkérésére vagy megbízásából érvényesíti a Főváros ellenőrző szerepét. E körben a tanút nem lehetett védői kérdésekkel sem zavarba hozni, és nem csak azt említette, hogy B..L.. Hagyó Miklósra hivatkozott, hanem azt is, hogy D..G..ra nem hivatkozott. A tanú teljes joggal mondta, hogy ő nem kutakodott abban a formális jogi kérdésben, hogy ki írta alá B..L.. kinevezését, B..L.. Hagyó Miklósra hivatkozott, az ő érdekében járt el, tehát B..L..t Hagyó Miklós emelte tisztségébe.

 

A tanúnak ezt az elmondását és azt az általános észlelését, hogy B..L.. Hagyó Miklóshoz, az ő köréhez tartozik, az ő megbízásából járt el, a már említett bizonyítékok alátámasztják: Hagyó Miklós saját tv-nyilatkozata, a kérdőíves e-mailek.

 

Az, hogy az AAM-t B..L.. hozta, elég sok  irányból körülbástyázott. Amit a tanú B..L.. szerepéről elmondott – ahogy megismerkedett a projekttel, a projekt igazgatóság tagjaival, sőt a projekt egyéb szereplőivel, az Eurometró Kft. mérnökeivel is – arra utalnak, hogy célja a befolyást, sőt a projekt konkrét irányítását biztosító információk megszerzése volt.

 

A befolyás megszerzésének legfőbb eszköze az AAM Zrt., illetve az információk AAM Zrt. általi kivonása, feldolgozása volt. Fontos utalni a tanú vallomásából arra, hogy a korábbi Fővárosi vezetés is kapott rendszeres tájékoztatást a projekt állásáról, amelynek minőségét senki nem kifogásolta. A tanú szerint nem volt olyan előzetes történés, adat, amely alapján a korábbi tájékoztatás elégtelennek tűnt volna. Hagyó Miklóst még jóval azelőtt, hogy a Közgyűlés formálisan főpolgármester-helyettesnek választotta volna, tájékoztatták a projekt állásáról. Ezt sajtóhírek is alátámasztják, sőt utóbb Hagyó Miklós kiegészített vallomása is, de

a kérdőívek összeállítását és elküldését alátámasztó e-mailek is.

 

Hagyó Miklós politikusi helyzetéből eredő valós súlyát, tényleges befolyását jól mutatja a tanúnak a megismerkedésükkel kapcsolatos kérdésre adott válaszai, amikor arról számolt be, hogy az első, udvariassági látogatás után később már azt érzékelte, hogy Hagyó Miklós elégtelennek tartja a munkáját, hogy úgy látta, megrendült Hagyó Miklós bizalma benne, vagy nem is volt.

 

Szintén az I. rendű vádlott valós befolyását mutatja az a beszélgetés, amit a tanú a Főpolgármesteri Hivatal folyosóján folytatott Hagyó Miklóssal, amikor azt kérte tőle, hogy vezetői megbízásának visszavonása után is, projekt igazgató-helyettesként maradhasson a projekt igazgatóságon.

 

Elméletileg Hagyó Miklósnak a projekt igazgató személyéhez nem volt semmi köze. Mégis, a tanú  által  elmondottak  azt  támasztják  alá,  hogy  Hagyó  Miklós  a  projekt  irányítását  oly

mértékben  vonta  magához,  hogy  a  tanú  természetesnek  vette,  és  itt  a  bíróságon  is keresetlenül,   természetesen   nyilatkozott   arról,   hogy   a   projekt   igazgatójaként   Hagyó Miklósnak kellett megfelelnie, és foglalkoztatása  kérdésében, végső fórumként hozzá fordult.

 

Volt egy érdekes kérdése még I.r. védőjének, hogy G..L.. Hagyó Miklós befolyására vonatkozó állításai milyen megalapozott tényre épülnek, amire a tanú azt mondta, hogy ezt nem tudja iratokkal alátámasztani, ez az ő akkori véleménye. Nem tiszte az ügyésznek a tanú helyett  válaszolni,  de  a  kérdés  is  kissé  félreérthető  volt,  legalábbis  a  tanú  láthatóan félreértette, amikor ő kezdett el azon gondolkodni, hogy mivel bizonyíthatná állításait. A tanú véleménye a saját tapasztalatain alapultak, erről beszélt végig egész vallomásában: hogy mit mondott neki Hagyó Miklós, hogyan viselkedett Hagyó Miklós, mit mondott neki B..L.., R..M.., vagy akár H..É.., de a tanúnak nem kell bizonyítani saját állításait, az állítások bizonyító erejét a többi bizonyíték egybevetésével az ügyésznek és a védelemnek kell értékelnie és a bíróságnak kell megállapítania.

 

4.4.6 Az AAM Zrt. szerepe

A 2007. januári szerződéssel kapcsolatban G..L.. elmondta, hogy a szerződést B..

L..ajánlására kellett megkötni, azt nem a DBR projektigazgatóság kezdeményezte. A szerződés elsődleges eredményét, az átvilágítási jelentést G..L.. csak azért kapta meg, hogy az adatokban bennmaradó tárgyi hibákat korrigálja, azonban arra már nem kérték, hogy reagáljon a jelentés megállapításaira. A tanú védői kérdésekre megerősítette, hogy sem a

2007. január 26-i auditjelentés végleges formáját, sem a 2007. márciusi közgyűlési előterjesztés végleges formáját az AAM Zrt-től nem kapta meg, A jelentést tehát nem a projekt igazgatója használta fel, és ami különösen árulkodó, hogy a DBR-rel kapcsolatos szolgáltatások teljesítésigazolásában a projekt igazgató egyáltalán nem vett részt.

 

G..L.. szerint az AAM szolgáltatása a projekt igazgatóság számára nem is volt különösebben hasznos: bár a tanú elismerte, hogy minden külső ellenőrzés, felmérés jár valamilyen általános haszonnal, az AAM Zrt. teljesítményét úgy értékelte, hogy a projekt igazgatóság szempontjából ez az általános haszon nem érte meg az AAM felvilágosításába fektetett energiát.

4.4.7 Az AAM Zrt. alkalmazásának célja

A tanú állításaiból arra is lehet következtetni, hogy az AAM alkalmazásának célja a főváros

fokozottabb ellenőrzési jogának biztosítása volt. Ahogy a tanú fogalmazott, a Főváros-Állam szerződésben rögzített jogai és felelőssége elbizonytalanodott, és nem volt tudatában, hogy milyen ellenőrzéshez, kit fognak igénybe venni, milyen újabb szerződést kíván a BKV vagy a Főváros megkötni. A tanú úgy látta, hogy a beruházás irányítása, ellenőrzése kezd kicsúszni irányítása alól. Valóban, az AAM a projekt áttekintésénél nem állt meg, és a projekt irányításának átalakításával a fővárosi vezetés is érdemi beleszólást kapott, ezt szolgálták a projekt támogató fórumok, és a vezetői személycserék is, ahogy ezt G..L.. nagyon helyesen látta.

 

Az AAM főváros érdekében történt eljárását az is bizonyítja, hogy milyen eszközrendszert használt, tevékenysége hogyan viszonyult a DBR tevékenységéhez. G..L.. elmondta – és ezzel H..E.. vagy S..T.. vallomása sincs ellentétben – hogy az AAM munkája a DBR által összegyűjtött, a DBR-nél fellelhető adatok új módon történő rendezése és interpretálása volt, ehhez felhasználták a DBR Európai Beruházási Bank részére készített jelentéseit,  valamint  a  főváros  és  a  kormány  részére  készült  előterjesztéseit.  A  BKV  új vezetése és a Főváros által igényelt adatok tehát az AAM nélkül is rendelkezésre álltak, a korábbi ciklusban azok közlésére bevált, saját erőből kialakított csatornák szolgáltak.

 

G..L.. vallomása szerint a projekt irányításának rendszere kialakult, kötött volt, azt az állam-főváros-BKV közötti alapszerződések rendezték, a projekt irányító bizottságot a BKV és a DBR szervezetébe nem lehetett beleilleszteni. A korábbi csatornák mellett vagy helyett az AAM Zrt. javaslatainak megvalósítása, a projektirányítás új fórumainak bevezetése tehát más célt szolgált, a főváros fokozottabb ellenőrzési befolyását célozta.

 

4.4.8 A..A.. szerepe a 4-e metró projekt vezetésében

A vádpont megítélése szempontjából fontos kérdés, hogy Hagyó Miklós és B..L..

mellett A..A..-nak mi volt a szerepe a DBR projekt irányításában, az AAM szolgáltatása vajon az ő igényeit elégítette-e ki. G..L.. vallomása e tekintetben is fontos információkat tartalmaz: G..L.. szerint A..A..-t nem kellett részletesen tájékoztatnia a projekt állásáról. Nyilván, ha új vezető kerül annak a BKV-nak az élére, amely az ország legnagyobb beruházását kivitelezi, a vezetőnek tájékozódnia kellene a projekt állásáról, nagy, átfogó információs anyagot, beszámolót kellene kérnie a projekt legfőbb vezetőjétől. G..L.. szerint nem történt ilyen, ennek pedig csak egy magyarázata lehet: A..A.. tudta, hogy a projekt valódi irányítása nem az övé lesz. Ez egyébként összecseng A..A.. saját tárgyalási vallomásával is: A..A.. nem akarta projektet, azt legszívesebben leválasztotta volna a BKV-ról, a 4-es metró beruházás kívánsága ellenére maradt a BKV-nál. Az, hogy történtek részleges tájékoztatások speciális kérdésekben, vagy hogy a tanú rendszeresen tájékoztatta D..Z..t, illetve volt egy megbeszélése D..Z..nal és A..A..-val a projekt általános előrehaladásáról, nem változtat azon, hogy az ország akkori legkomplexebb beruházásának irányítását a BKV vezérigazgatója nem vette a kezébe. De akkor ki akarta átvenni a tényleges irányítást? Ki járt el úgy, ahogy egy tényleges vezetőnek kellett? Ki tanulmányozta át az iratokat, ki kereste fel a projekt résztvevőit, ki ismerkedett meg a projekt igazgatóság munkatársaival az Eurometró mérnökeivel? Ahogy G..L.. tanú is elmondta, ez a személy B..L.. volt. Ráadásul G..L.. után a projekt igazgatója is jóval fajsúlytalanabb személy lett: B..Á.., aki saját elmondása szerint is azért került a helyére, mert B..L.. felfedezte magának, és a projekt igazgató státuszában nem az volt a feladata, hogy a beruházást irányítsa, hanem hogy részt vegyen – mellesleg megjegyezve, a Főváros részére  - az EU-s támogatási pályázat elkészítésében.

 

 

4.5 B..Á..

G..L.. után a következő Projekt Igazgató, B..Á.. tanúvallomása a logikus

sorrend.

 

B..  Á..  a  legkevésbé  elfogult  tanúk  között  tartható  számon,  személye  szakmai választás volt az EU pályázat előkészítésére, így tevékenysége is viszonylag mentes volt a politikai   befolyástól.   Hogy   miért   csak   viszonylag,   arról   még   lesz   egy   mondatom. Mindenesetre vallomásából jól kirajzolódik, hogy a projektigazgató funkció tartalma hogyan változott meg, a megvalósítás szakmai vezetése hogy került át magasabb szintre.

 

4.5.1 A projekt irányítása és a Főpolgármesteri Hivatal

Nyomozás során tett vallomásának két legfontosabb eleme:

- feladata nem a projekt kivitelezése, hanem az EU pályázat előkészítése volt.

- kinevezése B..L..hoz kötődött.

 

B..Á.. a nyomozás során tett vallomását a tárgyalás során is fenntartotta, és azt jó néhány olyan kijelentéssel egészítette ki, amiket értékelni szükséges.

 

B..Á.. kiválasztásának módjából is látható, hogy a projekt irányítása, vezető tisztségviselőinek kinevezése a Főpolgármesteri Hivatalhoz, ezen belül is Hagyó Miklós környezetéhez került. Bár formailag az alapszerződések rendelkezéseit betartották, és B..Á.. projekt igazgatói kinevezésében a Főváros – az állammal együtt - csak jóváhagyó szerepet töltött be, a tanú vallomásából kiderül, hogy személyét nem a BKV vezérigazgatója választotta ki, hanem a Főpolgármesteri Hivatal tisztviselője, B..L... Bár a tanú azt is elmondta, hogy a főpolgármester is behívta irodájába és alkalmazása előtt vele is elbeszélgetett, a DBR Projekt Igazgatóság és az egész projekt jelentőségére figyelemmel szükségszerű volt, hogy D..G.. is megismerje az új projekt igazgató személyét, ez azonban  nem  alkalmas  annak  cáfolatára,  hogy  a  projekt  igazgató  személyének megváltoztatása Hagyó Miklós személyes döntése volt és az új projekt igazgatót érdemben B..L..  választotta  ki.  Maga  B..  Á..  a  kinevezésében  Hagyó  Miklós  által játszott szerepről ugyan úgy nyilatkozott, hogy konkrétumot nem tud erről, és itt meg is állhatott volna, de azért kicsúszott belőle, hogy erről csak sejtései vannak, továbbá szükségesnek  látta  azt  is  elmondani,  hogy  akár  Hagyó  Miklós  titkárnője  is  lehetett,  aki felhívta, hogy menjen be BKV-hoz. Annak pedig, hogy itt a tárgyalóteremben, hat évvel a történtek után ezekről a sejtéseiről beszámolt a tanú, az a legkézenfekvőbb oka, hogy már akkor is úgy tudta, hogy a 4-e metró projektet Hagyó Miklós vette kezébe.

 

A tanú vallomásából az is kiderül, hogy projekt vezetői funkcióját kiüresítették, az ő főfeladata,  alkalmazásának  fő  célja  az  EU-s  támogatási  kérelem  elindítása  volt,  a  napi operatív feladatokkal már nem a projekt igazgató, hanem  egy új vezérigazgató-helyettes végezte.

 

4.5.2 A PFB irányító szerepe

B..  Á..  a  projektszervezet  átalakításával  kapcsolatban  egyértelművé  tette,  hogy  a projekt tényleges irányítása egy olyan szervezet kezébe került, amely az alapszerződések rendszerében sehol nem szerepel: a tanú a projekt irányító szerveként 2007. elejétől a PFB-t jelölte meg, amit a városüzemeltetési főpolgármester-helyettes vezetett. Nyilván hat év elteltével a tanú nem emlékezhet pontosan az irányítási és felelősségi viszonyok finom árnyalataira. Azonban ebből is látszik, hogy a projekt igazgató a lényeges döntések meghozatalának helyét már nem a projekt igazgató – vezérigazgató – Gazdasági Bizottság – Fővárosi Közgyűlés tengelyre tette, hanem egy ezektől különálló, az alapszerződések keretein kívül létező szervezethez.

 

4.5.3 Hagyó Miklós szerepe

B..Á.. vallomásából arra is következtetni lehet, hogy Hagyó Miklós közvetlenül is

beavatkozott a projekt operatív irányításába.

 

A főpolgármester-helyettes és B..Á.. között nem volt közvetlen szakmai kapcsolat, a tanú szakmai munkája olyan szintre tartozott, ahol nem volt partnere egy főpolgármester- helyettesnek. Mégis, legalább egy alkalommal B..Á..nak sikerült olyat tennie, ami kiváltotta, hogy Hagyó Miklós személyesen hívja fel munkájával kapcsolatban valamilyen magatartástól való tartózkodásra: egyszer szerepelt a TV-ben, ezt követően pedig Hagyó Miklós személyesen adott neki utasítást arra, hogy többet ne tegye. Lehet, hogy önmagában nem fontos momentum, viszont jól mutatja, hogy a Főpolgármesteri Hivatal egy magas beosztású   politikusa   konkrét   megjelenés   kapcsán,   a   DBR   egyik   vezető   beosztású alkalmazottját felhívta, és kifejezte neki a kívánságát, hogy munkájával, a 4-es metró megvalósításával összefüggésben mit tegyen vagy ne tegyen.

 

4.5.4 A DBR projektigazgatóság létszáma

B..Á..nak a DBR Projekt Igazgatóság munkájával kapcsolatos vallomásából az is

kiderül, hogy a projektigazgatóság létszámnövelését olyan új többletfeladatok tették szükségessé, amik nem a DBR feladatkörébe tartoztak volna.

 

A tanú is megdöbbentően kevésnek látta az igazgatóság létszámát, a konkrét projektvezetők a tanú elmondása szerint a kivitelezőkkel folytatták a harcot. B..Á.. azt is elmondta ugyanakkor, hogy rajtuk és O..F..en keresztül a kivitelezés irányítása kisebb-nagyobb döccenőkkel működött, viszont az EU támogatás előkészítésére 0 ember maradt. Ennek az állításnak az értékeléséhez azonban figyelembe kell venni, hogy amikor a projekt igazgatóságot  létrehozták,  annak  nem  volt  feladata,  hogy  a  Fővárosi  Önkormányzat forrásainak kiváltására EU pályázatot készítsen elő, és az ennek megfelelő projekt irányítási struktúrát alakítson ki, a dokumentációt legyártsa. A tanú azon állításából, hogy a kivitelezés irányítása döccenőkkel működött, de minden egyéb feladatra nem maradt ember, összhangban van G..L.. vallomásával, hogy a (csak a kivitelezést irányító) régi projekt igazgatóságon volt létszámhiány, de ez a hiány nem nagyságrendi volt, a valódi munkaerőhiány azzal kapcsolatban jelentkezett, hogy el kellett készíteni az EU pályázathoz szükséges dokumentációt.

 

4.5.5 - Az AAM Zrt. feladatai

A  tanú  egyik  kijelentéséből  arra  is  lehet  következtetni,  hogy  az  AAM  Zrt.  a  Fővárosi

Önkormányzat feladatainak ellátását (is) támogatta

 

B..Á.. is arról számolt be, hogy az AAM konkrét feladatokat kapott az EU támogatás megszerzésében, és utalt arra, hogy az EU támogatási kérelem elkészítése B..L.. feladata volt. Az ezt követő konkrét rákérdezésre azonban a tanú már nem adott konkrét választ, az egyenes válaszadást meg akarta kerülni. Arra a kérdésre ugyanis, hogy B..L..adott-e feladatokat az AAM-nek, nem mondott sem igent, sem nemet, csak annyit, hogy ezt ő nem látta. Az AAM a BKV-val és a DBR-rel állt szerződéses viszonyban, a Főpolgármesteri  Hivatallal  nem,  a  Főpolgármesteri  Hivatal  tisztségviselőjével  sem. Elméletileg tehát B..L.. nem adhatott volna semmilyen munkát, megbízást az AAM- nek.  B..  Á..  válasza  viszont  mégsem  úgy  hangzott  el,  hogy  nem,  ilyen  nem történhetett, hanem úgy, hogy nem látott ilyet. A tanú tehát nem zárta ki annak lehetőségét, hogy ilyen elvileg sem történhetett, ez a válasz ebben a szövegkörnyezetben éppen arra utal, hogy ilyen megtörténhetett, B..L..-nak volt gyakorlati lehetősége arra, hogy a BKV szerződések terhére megbízást adjon az AAM-nek.

 

4.5.6 - Az AAM Zrt. megbízásának forrása

A tanú vallomásából is látható, hogy az AAM Zrt. megbízásáról nem a BKV illetékes vezetői

döntöttek.

Bár B..Á..nak nem lehetnek ismeretei az AAM Zrt. 2007. januári megbízásának körülményeiről, az AAM többi szerződése vonatkozásában közölt ismereteiből jól lehet következtetni legalább arra, hogy az AAM megbízásának igénye honnan nem származott. B..Á.. vallomásából is az derül ki, hogy az AAM végig nagyjából ugyanazt a tevékenységet végezte, és ezt a tevékenységet különféle szerződésekkel fedték le. Bár B..Á.. úgy nyilatkozott, hogy a projektmenedzsment támogatásra szükség volt, az AAM további szerződései megkötésének módjától elhatárolódott, amikor elmondta, hogy nem tudja, hogy alakult a szerződés, mert abban nem vett részt.   Tehát figyelemre méltó módon a projektigazgató maga sem tudta, vagy legalábbis itt a tárgyaláson nem volt hajlandó tudni, hogy a közbeszerzési értékhatárt meghaladó értékű szolgáltatásokat számlázó tanácsadócég hogyan, kinek a kezdeményezésére, milyen körülmények között került és maradhatott a DBR körül, ki tartotta szükségesnek a megbízásukat. A 2007. decemberi, már közbeszerzési eljárást követően megkötött szerződésről pedig B..Á.. állítólag semmilyen információval nem rendelkezett. B..Á.. a projekt igazgatója volt, ezekről neki hivatalból tudnia kellett, és minden bizonnyal tudott is, még ha konkrét kérdésre próbálta is saját központi helyzetének jelentőségét csökkenteni. A tanú szerint képlékeny volt a helyzet, a projekt akár lehetett volna a fővárosé is, ezzel viszont mintha arra akarna utalni, hogy nem tartotta helytelennek, hogy a főváros a hozzákerülő projekttel kapcsolatban szerződéskötési igényekkel lépjen fel. Ha a BKV-n belüli vállalati vezetője, felettese, a 31. sz. tanú vagy A..A.. rendelkezett volna az AAM-mel történő további szerződéskötésekről, B..Á.. azt minden további nélkül elmondhatta volna.

 

 

4.6 31. sz. tanú

Időben később került a 4-es metró vezetésébe 31. sz. tanú, akinek vallomása értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy A..A.. és R..M.. nyomozati vallomása szerint saját egyéni érdekeit érvényesítette a BKV-Montana Zrt. szerződés megkötésekor, R..M.. kimondottan felháborodottan nyilatkozott a tanú szerepéről. Utóbb azonban, a terhelti vallomások megváltoztatásával a terheltek és a tanú közötti vélelmezhető érdekellentét  megszűnt,  sőt,  arra  lehet  következtetni,  hogy  érdekközösség  alakult  ki, amelyben mindegyik fél tartózkodik a másik terhelésétől.

 

A 31. számú tanúnak a projekt vezetésében betöltött szerepét abból a szemszögből kell értékelni, hogy – mint a terheltek nyomozati vallomásaiban szerepel – ő nem Hagyó Miklós, hanem D..G.. támogatásával került a 4-es metró projekt vezetésébe. Ezt egyébként

31.  sz.  tanú  saját  vallomása  is  alátámasztja,  aki  a  főpolgármestert  jelölte  meg  felkérése forrásául. Ez azt jelenti, hogy 31. sz. tanú idegen test volt a projekt vezetésében, nem tartozott a Hagyó Miklós vagy Hagyó Miklós emberei által kiválasztottak közé. Ennek eredménye pedig meglátszik abban, hogy a nyomozás során őt A..A.. vagy R..M.. egy pillanatig sem védte, és a Montana szerződésért való felelősséget azonnal megpróbálták ráhúzni.

 

31. sz. tanú vallomásában található jó néhány olyan elem, amiket az eljárás más résztvevőinek vallomásai tényszerűen cáfolnak, ezért néha a tanú vallomását egyes kérdésekben nehéz komolyan venni. Legérdekesebb túlzása, hogy szerinte ő – A..A..-val együtt – hozta létre a PIB-et, B..L..t illetően pedig a projekt vezetőjéhez képest meglehetősen könnyedén mondta, hogy az ő jogosítványai nem is voltak teljesen világosak számára.

 

4.6.1 A..A.. szerepe a 4-es metró projekt irányításában

Azt azonban, hogy a 4-es metró projekt vezetésében A..A.. nem vett részt közvetlenül, a

31. sz. tanú vallomása is alátámasztja, amikor ismertette, hogy vezetői kinevezése előtt kikkel tárgyalt: a főpolgármester kereste meg, beszélt az akkori projekt igazgatóval, a projekt igazgatóság más szereplőivel, de A..A..-val nem. Ez a vallomás alátámasztja, hogy A..A.. a BKV vezérigazgatójaként csak névleg volt felelős a metró projekt kivitelezéséért, az igazi irányítást, a projekt vezetése feletti rendelkezést kiengedte a kezéből: hiszen az újonnan létrehozott vezérigazgató-helyettesi posztot nem ő tölthette be, a kiválasztásba nem szólt bele, a kiválasztási szakaszban még csak nem is tárgyalt jövendőbeli helyettesével.

 

4.6.2 A projekt irányítás alapjai

Azt, hogy a  projektirányítás szervezése nem feltétlenül szakmai alapon történt 2007-ben sem,

31. sz. tanú is alátámasztotta, amikor elmondta, hogy a vezérigazgató-helyettesi posztja nem illett bele a DBR és a BKV kialakult struktúrájába: a DBR projekt igazgató és a BKV vezérigazgató jogállását nem lehetett megváltoztatni, mert ehhez az Állam-Főváros-BKV alapszerződéseket kellett volna megváltoztatni. Így az ő vezérigazgató-helyettesi posztja csak egy „erős tanácsadói” pozíció volt, nem tartozott hozzá költségvetés, stáb, csapatát csak nagy nehézségek árán sikerült kialakítani. Ez egybevág S..T.. vallomásával, aki szerint szakmailag nem volt indokolt újabb vezetői pozíció létrehozása. Tehát nem szakmai, hanem politikai indíttatású volt a projektvezetés új szintjének kialakítása, és – az alapján amit 31. sz. tanú és a terheltek elmondtak – arra kell gondolni, hogy annak betöltése is.

 

4.6.3 A projektköltségek elrejtése a BKV költségvetésében

A   szervezet   nem   szakmai   alapon   történő   átalakításának   egyenes   következménye   a

költségvetési és számviteli fegyelem megszűnése, a projekt ilyen jellegű költségeit 2007-től elkezdték a BKV általános költségvetésében elrejteni.

 

Ezt a 31. sz. tanú vallomása is alátámasztja, hiszen elmondta, hogy pl. saját csapatának költségei sem kerültek be a projekt költségvetésébe, amikor pedig külső szerződések költségeire vonatkozó kérdést kapott, nem cáfolta egyértelműen, hanem kitérő választ adott, hogy nem emlékszik, mert több ezer szerződésük volt. A már hivatkozott e-mailekből viszont egyértelmű, hogy az AAM-ről, annak szabálytalan szerződéskötéséről tudott.

 

4.6.4 B..L.. szerepe

31. sz. tanú érdekes állítása, hogy a metróbiztos szerepével, jogköreivel tulajdonképpen nem

is volt tisztában, de erőforrásként tekintett a személyére, és próbálta bevonni a projektbe. Ezzel szemben egyértelmű, hogy B..L.. sokkal korábban került a projektbe, és az AAM munkája révén legalább annyira átlátta azt, mint a 31. sz. tanú.

 

Amit B..L.. tevékenységéről mondott a 31. sz. tanú, az már szinte megmosolyogtató: szerinte a metróbiztos arra koncentrált, szószerint idézem „hogy a forradalmi történéseknek a vizibilitása minél kevésbé legyen negatív”. Látható, hogy 31. sz. tanú bagatellizálni igyekezett B..L.. szerepét, noha más bizonyítékokból – az AAM képviselőinek vallomásaiból, G..L.. vallomásából – kitűnik, hogy B..L.. ennél jóval fontosabb szerepet töltött be.

 

4.6.5 Az AAM szerepe a projektirányításban

Az AAM munkájáról szólva a 31. sz. tanú vallomása inkább arra utal, hogy az AAM-nek

egyfajta  hiányzó  adminisztratív,  előkészítő,  dokumentáló  szerepkört  kellett  betöltenie. Amikor  a  konkrét  tevékenységükről  beszélt,  a  következőket  említette:  eljárások optimalizálása, tervezés (nyilván nem műszaki, hanem folyamattervezés), emlékeztetők készítése, idegen nyelven folytatott tárgyalások segítése, PIB munkájának támogatása, metróbiztos   anyagainak   összekészítése,   jegyzőkönyv   írás.   Ezek   mind   adminisztratív feladatok, és csak külön kérdésre mondta a tanú, hogy az AAM érdemi feladatok ellátásában is részt vett, pl. szakmai interjúkat is készítettek. Szakmai interjúkat egyébként az AAM – legalábbis dokumentált módon – megbízásuk elején készített, a metróbiztosi jelentés elkészítésekor.

 

Védői kérdésre is úgy nyilatkozott a tanú, hogy a projektmenedzsmenttel kapcsolatban az ő részük  – vélhetően a DBR vezetők –  része volt a kitalálás, az AAM pedig a kivitelezésben vett részt.

 

Így a tanú által spontán elmondott funkciók és azok megosztása alapján valóban kialakulhat egy  olyan  kép,  hogy  az  AAM  egyfajta  titkárságként  végezte  munkáját,  előkészített, támogatott, számon kért.

 

4.6.6 Az AAM szolgáltatásai folyamatukban

31. sz. tanú is egyfajta folyamatos szolgáltatásként írta le, amit az AAM nyújtott a projekt

igazgatóság részére, konkrét kérdésre a 2007. decemberi szerződés kapcsán elmondta, hogy nem észlelt változást a szolgáltatásban, hogy december előtt, meg december után. Így a 31. sz. tanú vallomása is azt bizonyítja, hogy az AAM ugyanazt a szolgáltatást végezte, különböző szerződések fedezete alatt.

 

4.6.7 Az AAM alkalmazásáról szóló döntések

A 2007. decemberi szerződés megkötése kapcsán – amellett, hogy az AAM szolgáltatásaiban

semmilyen zökkenőt nem észlelt – a 31. sz. tanú arról is nyilatkozott, hogy ő vezérigazgató- helyettesként nem igényelte újabb szerződés megkötését, ilyen igényt nem fogalmazott meg, és  a  kiválasztás  módszeréről  sem  tud.  Az  a  körülmény,  hogy  a  projektért  felelős vezérigazgató-helyettes sem tud egy ilyen összegű szerződés megkötéséről, sőt még csak nem is merült fel benne, hogy az AAM hogyan került a projekthez, hogyan választottak ki, azt mutatja meg, hogy az AAM alkalmazásának kérdése nem a BKV vezetők hatáskörébe tartozott.

 

4.6.8 AAM szolgáltatásainak szükségessége

Bár a tanú úgy nyilatkozott, hogy az AAM szolgáltatását hasznosnak találta, az azért kiderült,

hogy ennek ellenére vezetőként nem követte, hogy az AAM szolgáltatása hogyan, meddig vehető  igénybe,  és  igazából  az  sem  okozott  benne  elégedetlenséget,  hogy  az  AAM szolgálatait 2008-ban egyszer csak megvonták tőle. Ami magyarázatot erre adott, nem igazán

kielégítő: egyrészt szerinte A..A.. megbetegedése után már nem is voltak PIB ülések, ezért az AAM sem kellett, másrészt K..G.. érkezése is kiváltotta a PIB és az AAM tevékenységét. Vallomása szerint a tanút, mint vezetőt igazából nem érdekelte az AAM: sem a szolgáltatás nyújtása közben nem foglalkozott vele, sem a szolgáltatás megszűnése után nem hiányolta.

 

4.7 F..L..

A tanúk közül a végére hagytam F..L..t, a szintén projekt menedzsment támogatásra is szerződött Eurometró Kft. műszaki vezetőjét, akiről valóban elmondható, hogy a projekt megvalósításának frontvonalában dolgozott, így nem mellékes, hogy az AAM szolgáltatásainak szükségességét vagy hasznosságát hogyan tapasztalta meg egy ilyen szakember. Az ő személyes érintettségére az eljárás során nem merült fel adat.

 

4.7.1 Az AAM tevékenységének értéke

F..L.. vallomásából kiderül, hogy – bár az Eurometró projektvezetési tanácsadói

szerződése mérnöki-műszaki feladatokra szólt – részvételük a projekt összes kapcsolódó folyamatára is kiterjedt, így a szereplők tevékenységének összehangolására és az engedélyező hatóságokkal és szakhatóságokkal való kapcsolattartásra és együttműködésre is.

 

F..L..nak, mint a műszaki kivitelezést felügyelő és ellenőrző mérnökszervezet műszaki  vezetőjének  nem  volt  közvetlen  tapasztalata  arról,  hogy  az  AAM  tevékenysége milyen értéket adott a 4-es metró projekt kivitelezéséhez. Azt azonban biztosan állította, hogy az AAM tevékenységének a projekt direkt műszaki megvalósításában jelentős hatása nem volt. Az AAM bekapcsolódásának hatásait firtató kérdésre azt tartotta szükségesnek kiemelni, hogy a beszámoltatás rendszeressé vált, a PIB számonkérő-döntéshozó fórumként működött, azonban a kérdés ellenére a tanú tartózkodott attól, hogy ezt pozitív vagy negatív hatásúnak értékelje.

 

4.7.2 A projekt késedelmének okai

F..L.. vallomása szerint a projektben már a kezdettől fogva jelentkeztek problémák, a

tanú vallomása azonban nem arra utal, hogy a problémák forrása a DBR projektszervezetének hiányosságai  lettek  volna, éppen  ellenkezőleg,  a problémák  forrását  a  projektszervezeten kívüli körülményekben látta, és a fővárosi önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyeket, a fővárosi és kerületi szabályozási kérdéseket és tulajdonosi vitákat látta a késedelmek fő okának, amelyeknek akár műszaki következményei is voltak (pl. emiatt kellett áttervezni a fúrópajzsok  indító aknáját). Ehhez kapcsolódóan számolt be a tanú arról, hogy a főváros sokszor  nem  járult  hozzá  a  problémák  gyors  megoldásához,  noha  legfelsőbb  szintű érdeklődése fokozottan megnyilvánult, rendszeressé váltak a koordinációs megbeszélések, beszámoltatások, és a városi Főmérnök is kinevezésre került.

 

4.7.3 Projektigazgatóság létszáma

Az F..L.. vallomásából is kitűnik, hogy a DBR szakmai apparátusa ugyan szűken

volt tervezve, a műszaki projektvezetés azonban megfelelt a követelményeknek. Mint a tanú elmondta, az EU támogatás igénybevétele volt az, ami jelentős feladatokkal bővítette a követelményeket: felül kellett vizsgálni a szerződéseket, pénzügyi elemzéseket, prognózisokat kellett készíteni, költség-haszon elemzéseket felülvizsgálni. Ez összhangban van azzal, amit G..L.. elmondott: a DBR szervezete kevés volt, de nem nagyságrendileg, az EU pályázat benyújtása miatti új feladatok terhelték túl a DBR projektirányító szervezetét.

 

4.7.4 Az AAM Zrt. tevékenységének hatása a projekt lebonyolítására F..L.. az AAM Zrt. 2007. januári szerződésének ismeretében nyilatkozott úgy, hogy az abban felsorolt feladatok a DBR közvetlen lebonyolítói tevékenységét kevésbé érintették. Ezen túl a tanú csak találgatott, amikor azt mondta, hogy ezek a tevékenységek a BKV vezérigazgatóságának direkt igényeit jelenthették, alaposabb tájékoztatását szolgálhatták. Az eljárás adataiból viszont tudjuk, hogy nem a vezérigazgató, hanem B..L.., áttételesen pedig a főpolgármester-helyettesi és a főpolgármesteri kabinet kapta a tájékoztatást.

 

 

4.8 Tanúvallomások összegzése

Ha felsorolom, és csoportosítom, hogy az egyes tanúk vallomásai miket bizonyítanak, egész szép listát kapok:

 

Azt, hogy az fővárosi vezetés célul tűzte ki, hogy a projekt finanszírozását átalakítja, és erre a munkára kellett az AAM az okirati bizonyítékokon túl  S..T.. vallomása is alátámasztja, aki szerint az AAM munkája és az EU támogatás elnyerése között volt összefüggés.

 

- Arra vonatkozóan, hogy Hagyó Miklós a 4-es metró projektet jogkörein túlterjeszkedően befolyása alá vonta, és a Főpolgármesteri Hivatal feladatainak ellátására használta, bizonyítja

- G..L.. vallomása, aki erről közvetlenül nyilatkozott, és

- B..Á.. vallomása, akinek vallomásából kiderült, hogy B..L.. kérte fel a projekt igazgató funkció betöltésére, de feladata nem a projekt kivitelezése, hanem az EU támogatás megszerzése, a pályázat előkészítése és benyújtása volt, ami viszont B..Á.. vallomásából következően is  fővárosi hatáskör volt, ennek ellenére a Főpolgármesteri Hivatal a feladat költségeit a BKV-ra terhelte. (B..Á.. tárgyalás)

 

Azt, hogy Hagyó Miklós elérte Antal Attilánál, hogy az AAM-mel szerződjön, a tanúk közvetlenül nem bizonyítják, de több olyan kijelentés is elhangzott, ami erre utal:

- G..L.. szerint jött az AAM, amit Hagyó Miklós és B..L.. hozott.

- B..L.. vallomásában a saját szerepét illetően valóban elismerte, hogy az AAM-t ő választotta ki.

- B..Á.. szerint az AAM Zrt. megbízásáról nem a BKV illetékes vezetői döntöttek,

erről 31. sz. tanú hasonlóan nyilatkozott, de ugyanez derül ki D..Z.. vallomásából.

- H..E.. szerint 2007. elején B..L..tól kapott az AAM felkérést, hogy világítsák át a 4-es metró szervezeti felépítését és működését, amire azért volt szükség, mert három kulcsszereplő – a főpolgármester-helyettes, a vezérigazgató, és a metróbiztos – személye megváltozott, az átvilágítás az ő tájékoztatásukat szolgálta. Ami különösen fontos H..E.. vallomásából, hogy Hagyó Miklóstól kértek és kaptak találkozót a Főpolgármesteri Hivatalban, hogy számláik kifizetését sürgessék.

 

Az, hogy az első AAM szerződéskötésére a belső szabályok megsértésével került sor:

- H..E.. és B..L.. vallomásából is látható, hiszen az AAM versenyeztetés nélkül szerződött, B..L.. választotta ki, már a szerződéskötés előtt megkezdte a munkát, szóbeli megállapodás alapján.

 

Azt, hogy Hagyó Miklós magát és embereit hozta a projekten belül döntési helyzetbe, bizonyítja:

- G..L.. vallomása, aki az AAM alkalmazásának célját a főváros fokozottabb ellenőrzési jogának biztosításában látta.

- B..Á.. vallomása, amely szerint a projektet valójában a PFB irányította, az alapszerződéses rendelkezéseinek ellenére, továbbá Hagyó Miklós akár közvetlenül is intézkedett, ha úgy látta szükségesnek.

- B..L.. vallomása, akinek vallomásából kiderült, hogy Hagyó Miklós érdekében került posztjára, kinevezése Hagyó Miklóshoz kötődött, ezzel tulajdonképpen összhangban G..L.. is Hagyó Miklóshoz tartozó személynek tartotta  B..L..t

- G..L.. és a 31. sz. tanú vallomása, akiknek vallomásából kiderült, hogy A..A..

közvetlenül nem vett részt a 4-e metró projekt vezetésében.

 

Azt,  hogy  az   AAM  Zrt.   B..   L.. és  nem  a  BKV  részére  állította  össze  a helyzetfelmérési jelentését, bizonyítja

- B..L.. vallomása, aki szerint az átvilágítás oka az új fővárosi vezetés igénye volt, és az eredményt is a  főváros használta fel

- H..E.. vallomása, aki szerint a feladatuk meghatározása B..L..tól származott, ha iránymutatásra volt szükségük, hozzá fordultak, eleve a 2007.01.24-i szerződéskötést is ő kezdeményezte. Ez utóbbit K..G.. több kijelentése és S..T.. nyilatkozatai is bizonyítják.

- D..Z.. vallomása, aki szerint az AAM teljesítését B..L.. igazolta

- B..Á.. vallomása, aki szerint az AAM Zrt. a Fővárosi Önkormányzat feladatainak ellátását (is) támogatta.

 

Azt, hogy az AAM Zrt. Főpolgármesteri Hivatal hivatali dokumentumokat készített, igazából az okirati bizonyítékok meggyőzően mutatták be, de szerepel a tanúk vallomásában is:

- ezért csak S..T.. vallomására hivatkozom, aki szerint ha letesznek egy koncepciót vagy értékelést, és valamilyen döntést szeretnének, akkor szerinte nyilvánvaló és normális, hogy az ezzel kapcsolatos előterjesztést is ők írják meg és a 4-es metró kapcsán is tettek előterjesztést.

 

Azt, hogy az AAM tevékenysége nem a DBR támogatására, hanem a Főváros feladatainak ellátására irányult, bizonyítja

- G..L.. vallomása közvetlenül is, de ezen túlmenően:

- B..L.. és D..Z.. vallomása, amelyekből kitűnik, hogy a teljesítéseket formálisan sem a DBR, érdemben pedig nem a BKV, hanem a Főpolgármesteri Hivatal tisztviselője igazolta

-   Saád   Tamás   vallomása,   aki   szerint   a   beruházás   egészében   valamennyi   szereplő tevékenységét vizsgálták: a finanszírozót és a beruházót, és munkájuk nem csak a DBR-re és a BKV-ra vonatkozott, hanem a fővárosra is, annak struktúráját, eljárásait is vizsgálták és elégtelennek tartották.

- K..G.. vallomása, aki szerint a munka tartalmát a Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselője határozta meg

- B..Á.. vallomása is, aki olyan új többletfeladatokról nyilatkozott, amik nem sorolhatók a DBR feladatkörébe;

- Erre utal F..L.. is, amikor úgy nyilatkozott, hogy az AAM Zrt. tevékenysége a DBR

közvetlen lebonyolítói szerepét nem érintette.

 

Azt, hogy az AAM 2007. decemberéig ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtotta különböző tárgyú szerződések fedezete alatt, bizonyítják

- a BKV-s és DBR-es tanúk (B..Á.., 31. sz. tanú) vallomásai

 

- Arra, hogy a 2007. decemberi 4-es metró projekt támogatási szerződés közbeszerzési eljárás manipulált volt, az okirati bizonyítékokon kívül, utalnak az AAM-es tanúk vallomása is:

- H..E.. elismerte, hogy a közbeszerzési kiírásban már eleve az AAM által használt szerződésmintát tették közzé,

- S..T.. maga is meglepőnek tartotta, hogy szakmai ajánlatot a BKV nem is kért,

- K..G.., aki a BKV-s dolgozóknak az AAM segítéséről szóló e-mailjeinek elétárása után azokban semmi kivetnivalót nem talált, sőt, azokat a bizalom jeleként értékelte.

5. Vádlotti védekezések

 

Rátérve a vádlotti védekezésre, mindkét vádlott védekezése kétszintű: van egyrészt a tényekre vonatkozó védekezésük, illetve van egy a tényeket értékelő védekezésük, ahol azt kívánják bizonyítani, hogy az egyébként tényszerűen nem tagadott AAM szerződések a BKV számára szükségesek voltak, költségeiknek a váddal szemben nem a Főpolgármesteri Hivatalt kellett volna terhelnie.

 

 

 

5.1 Ténybeli védekezés

Kezdjük a ténybeli védekezéssel, minthogy nincs olyan nagyon sok ténybeli ellentét. Hagyó Miklós tényállításait három csomópont köré lehet csoportosítani: hogy mik voltak a Főpolgármesteri Hivatal feladatai, hogy főpolgármester-helyettesként milyen hatáskört gyakorolt a BKV fölött, és hogy az AAM Zrt-vel kapcsolatban milyen ismeretei voltak, milyen intézkedéseket tett, illetve nem tett. A..A.. Hagyó Miklós utasításával kapcsolatban tett tartalmilag azonos állításokat.

 

5.1.1    A    Főpolgármesteri    Hivatal     feladataival    kapcsolatos     terhelti

védekezés

A Főpolgármesteri Hivatal feladatait illetően az I.r. vádlott a nyomozás és a tárgyalás során

olyan kijelentéseket tett, amelyeknek van igazságtartalma, éppen ezért megtévesztő környezetbe állítva alkalmasak arra, hogy a vádlott téves következtetéseket vonjon le belőlük. Lássuk, mik ezek a kijelentések.

 

5.1.1.1 4-es metró helyzetének áttekintésére szükség volt

Hagyó Miklós egyik ilyen állítás, hogy a 4-es metró helyzetének áttekintésére szükség volt.

Ki merné azt vitatni, hogy egy ilyen nagy projekt áttekintése szükséges? Az áttekintés mindig jó, mindig kiderül belőle valami, bármikor lehet mellette érvelni. De jelenti-e ez azt, hogy az áttekintés a beruházás szempontjából abszolút elengedhetetlen volt, hogy a beruházás irányítója sem látta át a beruházást, hogy a Főpolgármesteri Hivatal a beruházás során nem kapta meg a szükséges tájékoztatást? G..L.. projekt igazgató vallomása ezt cáfolja: a projektről történő beszámolásnak bevett rendje volt, a korábbi városvezetés és a BKV korábbi vezetése a megfelelő tájékoztatást megkapta, azzal kapcsolatban kifogás nem érkezett. Azt viszont elmondta a tanú, hogy az újonnan érkező hivatali vezetésnek valóban nagy falat lehetett az ország legnagyobb projektjének áttekintése. A DBR Projekt Igazgatóság a kívánt adatokat megadta, az adatok metróbiztosi jelentésbe foglalása, a jelentés megfogalmazása azonban nem a projekt igazgatóság feladata. Így abból az állításból, hogy az áttekintés szükséges volt, még nem következik, hogy a DBR-re az alapszerződésben foglaltakon túl menő feladatokat lehet róni.

 

Másik lehetséges oka az átvilágításnak, hogy a projekt valamelyik szereplőjének van valamilyen konkrét célja ezzel. Ilyen konkrét cél azonosítható: a Főpolgármesteri Hivatal át kívánta alakítani a finanszírozást, és forrást, EU pályázati forrást kívánt bevonni. Amennyiben a projekt egyik önálló szereplője, a Fővárosi Önkormányzat saját, szerződésből eredő helyzetének   megváltoztatását   kívánja   előkészíteni,   természetesen   megteheti   az   ehhez szükséges lépéseket, a projekt szereplőjeként áttekintheti a projektet, de róhat-e ezzel többletkötelezettséget a DBR-re és a BKV-ra az alapszerződésben előírtakhoz képest?

 

Látható, hogy ez az állítás, hogy az áttekintés szükséges volt, lehet igaz, de elhallgatja azt a

fontos kérdést, hogy az áttekintéssel járó terheket kinek kell viselni.

 

5.1.1.2 Új irányítási modell kidolgozása

- Hagyó Miklós szerint feladatuk volt az is (mármint a Főpolgármesteri Hivatalnak), hogy új

irányítási modellt dolgozzanak ki a 4-es metró projektnek. Igen, ez igaz, ezt a feladatot éppen a Közgyűlés tűzte ki a Főpolgármesteri Hivatal apparátusának. A feladattűzéssel kapcsolatban azonban mindenképpen el kell mondani, hogy a projekt szereplőinek viszonyai szempontjából ez egy egyoldalú döntés volt. Egyoldalú, mert a projekt szervezetét a két alapszerződés is rendezte, de az átalakítás nem a szerződések módosításával, annak előkészítésével kezdődött, hanem azzal, hogy a három szerződő fél közül az egyik ráépített a beruházás meglévő szervezetére egy új, számára különféle jogokat biztosító projekt irányítási rendet. Nem azt állítom, hogy ezt nem teheti meg a Főpolgármesteri Hivatal, a projekt érdekében ne kezdhetne bele  valamilyen  szervezeti  fejlesztést  előkészítő  tevékenységbe,  de  ennek  a  költségeit magának kell viselnie, azt nem terhelheti rá másik szerződő félre, a BKV-ra.

 

5.1.1.3 A metróbiztos feladataira hivatkozó védekezés

Hagyó Miklós több állítást is megfogalmazott dr. B..L.. metróbiztossal kapcsolatban:

a 4-es metró projekt felügyelete alapvetően B..L.. feladata volt, aki addig vett részt intenzíven projektben, amíg az új irányítási modellt el nem fogadta a Közgyűlés. A Közgyűlés arról is döntött, hogy a metróbiztos a metróépítés előrehaladásáról negyedévente készítsen jelentést. Ezekkel az állításokkal nem lehet és nem is kell vitatkozni, hiszen önmagukban igazak, és nem cáfolják, hogy az új irányítási modell a főváros elhatározása volt, és B..L..-nak, mint Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselőnek rendszeresen be kellett számolnia a projekt helyzetéről.

 

Az I. rendű vádlott hivatkozott arra, hogy hivatali ideje alatt több mint száz előterjesztés készült a 4-es metróval és a BKV-val kapcsolatban, szó sem volt arról, hogy ezeket a kabinetjének költségvetéséből kellene díjazni, nem is volt rá keret. Ez az állítása viszont kimondottan csúsztatás. Egyrészt, az előterjesztéseket a Főpolgármesteri Hivatal illetékes ügyosztályának kellett elkészítenie, nem a kabinetnek, nyilván ezek előkészítését kérhették a DBR MPI-től. Elméletileg a DBR-nél rendelkezésre kellett állnia a szükséges szakértelemnek. Ha azonban olyan szakértelemre volt szükség, ami nem a DBR feladataihoz, azaz a beruházás megvalósításához kötődött, pl. EU pályázat írással kapcsolatos szakértelem, annak költsége nem tartozik a projekt költségeihez, a DBR-t nem lehetett volna ilyen jellegű szakértelem megvásárlására kötelezni, azt a Főpolgármesteri Hivatalnak kellett, kellett volna saját költségvetéséből fedezni. Tehát az, hogy valamilyen előterjesztés a 4-es metróval vagy a BKV-val kapcsolatos, nem jelenti automatikusan, hogy az előterjesztés elkészítésével kapcsolatos költségeket a BKV-nak kell állnia.

 

-  B..L..  személyével  kapcsolatban  az  I.  rendű  vádlott  arra  hivatkozott,  hogy társadalmi  igényre  válaszul  nevezte  ki  D..G.. metróbiztosnak  B..L..t, akinek az volt a feladata, hogy teljes képet adjon a beruházás állásáról, valós költségeket tükröző tervet készítsen, ami megalapozza az uniós források bevonását. Látható volt az eljárás során végig, hogy Hagyó Mikós igyekezett elvágni azokat a szálakat, amik B..L.. személyét az ő személyéhez kötik: mindig azt hangsúlyozta, hogy semmilyen munkajogi természetű jogosultsága nem volt B..L..val kapcsolatban, a Főpolgármester nevezte ki. Azt viszont Hagyó Miklós egyszer sem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy a Főpolgármesteri Hivatal SZMSZ-e, de saját főpolgármester-helyettesi irodájának működési rendje szerint is a főmérnök az főpolgármester-helyettesi irodájának részeként működött, azaz gyakorlatilag képtelenség, hogy ne Hagyó Miklós tett volna javaslatot a főmérnök, azaz a metróbiztos  személyére.  A  kapcsolat  kendőzése  nyilvánvalóan  a  védekezés  első  vonala, amikor Hagyó Miklós az AAM szerződések és a személye közötti összefüggést kívánja rejtegetni. Csakhogy a kapcsolat az eljárás során feltárult, nem csak olyan bizonyítékok, mint L..O.. nyomozati vallomása, G..L.. vallomása, C..G.. és A..A.. közötti  e-mail,  az  AAM  dokumentumaiban  foglalt  elszólás  támasztják  alá,  hogy  B..L.. Hagyó Miklós személyzeti választása és feladatainak fővároson belüli megvalósítója volt, hanem Hagyó Miklós saját TV szereplése is, ahol – amikor a metróbiztos kinevezését még sikerként, agilis és hatékony döntésként lehetett kommunikálni – az I. rendű vádlott maga büszkélkedett vele, mint saját sikeres döntésével.

A TV szereplés, más sajtóanyagok és a B..L.. anyagait tartalmazó e-mailek ismertetése kényszerítette arra Hagyó Miklóst, hogy változtasson vallomásán. Míg összefüggő tárgyalási vallomásában azt vallotta, hogy – idézem – „kinevezésemet megelőzően a Fővárosi Önkormányzattal, illetve az annak tulajdonát képező gyűjtőnéven közcégekkel nekem soha, semmilyen kapcsolatom nem volt”, majd megjelölte, hogy kinevezése 2006. december 14-én történt, 2015. szeptember 15-i írásbeli észrevételében az I. rendű vádlott már kénytelen volt azt hangsúlyozni, hogy a kinevezése előtti felkészülés keretében kapott anyagokat B..L..tól, aki már Hagyó Miklós megválasztása előtt két héttel, 2006. december 1-től a Főpolgármesteri Hivatal köztisztviselője volt. Ehhez képest két oldallal később Hagyó Miklós már elismerte, – ismét idézem – „tény, javasoltam a főpolgármester úrnak, hogy nevezzen ki metróbiztost.” Egy bekezdéssel később Hagyó Miklós még továbbment: „a kinevezésére vonatkozó javaslatom hátterében kizárólag szakmai indokok álltak.” A bizonyítási eljárás jelentős eredményének értékelem, hogy Hagyó Miklós onnan, hogy kinevezése előtt semmit nem csinált és őt csak jelölte a pártja főpolgármester-helyettesnek, eljutott odáig, hogy elismerje, a főpolgármesteri hivatalban semmilyen érdemi hatáskörrel, anyagi forrásokkal és apparátussal nem rendelkező, de az AAM szerződtetését a BKV-nál  mégis elérő B..L.. posztjának létrehozása és személyének kiválasztása az ő javaslatára történt.

 

 

 

5.1.2 Hagyó Miklós BKV-val való kapcsolatára hivatkozó védekezés

A BKV-való kapcsolata vonatkozásában az I. rendű vádlott kategorikus kijelentéseket tett:

nem  egyeztetett  Antal  Attilával  konkrét  projektekről,  és  nem  utasította  szerződéskötésre, mivel utasítási, döntési joga nem volt. Hagyó Miklós felelőssége szempontjából ez a legfontosabb  állítás,  A..A..  tényszerű  védekezését  is  ezzel  a  ponttal  kapcsolatban érdemes   vizsgálni.   Antal   Attila   tárgyalási   vallomása   szerint   az   AAM   szerződéssel kapcsolatban nem utasította senki, magát a céget B..L.. metróbiztos javasolta. Ez nem utasítás volt, B..L.. a figyelmébe ajánlotta az AAM-t.

 

Hagyó Miklós védekezése teljesen formális, mely szerint ha valamire nem volt jogköre, akkor azt nem is tette meg. A bűncselekményeknek az az egyik közös jellemzője, hogy az elkövetőnek nincs joga bűncselekményt elkövetni, ha a jog megenged egy magatartást, az nem bűncselekmény. Ha az az állítás bizonyító erejű lenne, hogy nem követtem el, mert nem volt jogom elkövetni, akkor senkit nem lehetne bűncselekmény miatt felelősségre vonni.

Tény, hogy azt, hogy Hagyó Miklós adott direkt utasítást a 2007. januári AAM   szerződés megkötésére, egyetlen közvetlen bizonyíték támasztja alá: A..A.. nyomozati vallomása. Bár a közvetlen bizonyítékok szerint az AAM kiválasztása és igénybe vétele B..L.. döntése  volt,  alátámasztja-e  valami  A..A..  Hagyó  Miklós  utasítására  vonatkozó nyomozati  vallomását?  Igen:  G..  László,  B..  Á..,  B..L..  vallomásai közvetlenül bizonyítják Hagyó Miklós érdekeltségét és így közvetetten alátámasztják A..A.. állítását,  ezeknél azonban  jóval  fajsúlyosabban  tartom  pl.  azokat a tényeket,  amik B..Zs.., H..E.. vallomásából és okirati bizonyítékokból , vagy M..H..É.. e-mailjeiből derülnek ki.

 

Hagyó Miklós hiányolta annak megjelölését, hogy az A..A.. által állított utasítás hol, mikor, milyen körülmények között hangzott el. Minthogy a nyomozás befejezése után ebben a kérdésben már nem lehetett számítani A..A.. segítségére, ezeket a kérdéseket nem lehet megválaszolni.  Ezen  adatok  hiánya  azonban  nem  jelenti  azt,  hogy  amit  A..A.. elmondott, nem történt meg.  Hagyó Miklós érdekeltségére, és közvetetten az utasítás adására ezért a projekt megvalósításán dolgozók vallomásaiból következtethetünk. G..L.. elég egyértelműen arról nyilatkozott, hogy Hagyó Miklós a 4-es metróprojektet jogkörein túlterjeszkedően befolyása alá vonta, és az AAM a Főváros eszköze volt, de ilyen következtetéseket B..Á.. vagy éppen B..L.. vallomásából is levontam a tanúk vallomásának értékelésekor.

 

Az általános következtetésnél jóval konkrétabb bizonyíték, hogy az AAM Zrt. vezetői és B..Zs.. 2008. áprilisában Hagyó Miklós irodájában találkoztak, hogy az AAM kifizetetlen számláiról egyeztessenek. Ennek bizonyítottságára, részben pedig jelentőségére is már utaltam H..E.. vallomásának értékelésékor, arra, hogy az AAM vezető beosztású dolgozói Hagyó Miklóst tekintették valódi megbízójuknak, hiszen hozzá fordultak szolgáltatásaik kifizetése érdekében. Ezen kívül azonban a találkozó azt is mutatja, hogy nem csak az AAM vezetői gondolták ezt így, hanem maga Hagyó Miklós is. Az időpont 2008. április, két hónapon belül vagyunk az AAM-botrányt kirobbantó cikkhez, és a kényelmetlen kérdéseket felvető Közgyűléshez képest. A vizsgálat még folyamatban van. Ilyen helyzetben miért fogadja a vizsgálatot sürgető hangok élére álló főpolgármester-helyettes annak a cégnek a képviselőit, akiket a BKV felügyelőbizottsága éppen vizsgál? Miért ártja bele magát annak a cégnek az ügyeibe, akitől egy tiszta kezű főpolgármester-helyettesnek az adott helyzetben a lehető legtávolabb kellene tartania magát? Ha erre a találkozóra akkor fény derül, a botrány szintet emelkedett volna, és Hagyó Miklósnak igen kínos kérdésekre kellett volna válaszolnia a Közgyűlésben. A találkozó kockázatát Hagyó Miklós csak egy dolog miatt vállalhatta, mert személyes kötelességének érezte, hogy rendezze az AAM anyagi követeléseit. Hogy ehhez behívatta magához B..Zs..ot, a BKV mb. vezérigazgatóját? Arra utal, hogy a megrendeléskor is a BKV első számú vezetőjével, azaz A..A..-val tartotta a kapcsolatot.

 

Az okirati bizonyítékok között már hivatkoztam M..H..É.. azon e-mailjeire, amelyeket egyrészt a fővárosi főjegyzőnek, másrészt B..Zs..nak írt abból a célból, hogy megakadályozza T..I.. közgyűlési képviselő tájékozódását az AAM ügyben, és azt a következtetést vezettem le, hogy közvetlenül Hagyó Miklós nevében és helyett járt el, mert Hagyó Miklós érdekelt volt az AAM szerződések rejtve maradásában. Ezek az e-mailek is azt bizonyítják tehát, hogy az AAM alkalmazása nem pusztán B..L.. személyes szakmai kívánságának volt az eredménye, hanem Hagyó Miklós intézkedésének.

 

Ugyanerre a következtetésre jutahatunk, ha B..L.. pozícióját, szerepét vizsgáljuk. B..L.. önmagában nem volt tényező, mert sem hivatali hatásköre, sem apparátusa nem volt, a projekt irányításában gyakorolt jogait kizárólag Hagyó Miklós támogatása biztosította. Ebből még következhetne az, hogy a céget B..L.. választotta ki és bízta meg, és Hagyó Miklós csak támogatta, hogy szakmai munkáját B..L.. a maga választotta cég támogatásával végezhesse el. Hagyó Miklós személyes és M..H..É..-n keresztül megtett intézkedései azonban nem ezt támasztják alá. Itt említeném azt is, hogy az AAM legfőbb vezető beosztású dolgozója, H..E.. 2007. októberétől részt vett a vállaltvezetői értekezleteken, úgymond a folyamatok felülvizsgálata céljából, és a jegyzőkönyvvezetést is az AAM vette át egy időre. Erre akkor semmilyen szerződéses előírás nem kötelezte az AAM-t, és később sem született olyan szerződés, ami ezt a jelenlétet az Igazgatóság ülésein indokolta volna, legalábbis a kiemelt projektek támogatásáról szóló szerződés nehezen hozható összefüggésbe a vállalatvezetői értekezleteken való jelenléttel. Szerződéses kötelezettség nélkül egy olyan profitorientált szervezet, mint az AAM A..A.. puszta kérésére, egy jövendőbeli ellentételezés reményében nem vállalt volna teljesen új, a metrótámogatáshoz képest eltérő feladat teljesítését. Jelenlegi ismereteink szerint B..L.. fő- és egyetlen feladata a metró projekt sikerre vitele, az EU támogatás elnyerése, az új pénzforrással a projekt határidőn belüli sikeres befejezése volt. Ehhez B..L..-nak nem kellett tudnia mi történik a vállalatvezetői értekezleteken, nem tartozott feladatköréhez. Az AAM vállalatvezetői értekezleteken történő részvételét tehát más, B..L..tól eltérő személy kívánsága tette szükségessé. Ennyi körülmény alapján ez lehetett akár maga A..A.. is, vagy – ha A..A.. nyomozati vallomásából indulunk ki – maga Hagyó Miklós.

 

 

 

5.1.3 Az AAM Zrt.-vel kapcsolatban tett állítások

Az I. rendű vádlott az AAM Zrt.-vel kapcsolatban fogalmazta meg a legtöbb állítást:

-  AAM  Zrt.-t  nem  ismerte,  vezetőjével,  tulajdonosával  nem  állt  kapcsolatban.  Ezt  nem vitatom, de a tényállás szempontjából nincs is jelentősége. Az AAM alkalmazásának ugyanis nem az volt célja, – eltérően a vád tárgyává tett néhány egyéb szerződéstől - hogy az AAM-t megrendeléshez juttassa, hanem hogy a Főpolgármesteri Hivatal, Hagyó Miklós és B..L.. egyes feladatait külső munkaerővel végeztessék el.

 

A nyomozás során Hagyó Miklós állította, hogy az AAM szerződését nem látta, nem tudja, miért volt az indokolt a BKV-nak. Az I. rendű vádlottnak azonban nem kellett a technikai részletekkel foglalkoznia, hiszen ő volt a főpolgármester-helyettes, így az AAM szerződést sem kellett konkrétan látnia.

 

Hagyó Miklós azt is állította, hogy nem tudta, a BKV a B..L..-nak küldendő anyagait külső cég készítette el. Ez az állítás azért félrevezető, mert a BKV, vagy pontosabban a DBR projekt igazgatóság a saját anyagait nem külső céggel készítette el, hanem saját maga, illetve a szerződéssel rendelkező Eurometró bevonásával. Azt viszont Hagyó Miklósnak tudnia kellett, hogy B..L.. úgy került kinevezésre, hogy hivatali apparátusa nem volt, és azt valamilyen módon pótolni kellett. Máshogyan megfogalmazva, nem életszerű, hogy az a metróbiztos, aki egyébként szervezetileg közvetlenül Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesi irodájához  tartozott,  úgy  végezte  a  munkáját,  hogy  ahhoz  a  Főpolgármesteri  Hivatal semmilyen támogatást nem adott, és Hagyó Miklós nem gondoskodott a támogatásáról.

 

Szintén még a nyomozás során Hagyó Miklós arra hivatkozott, hogy a Közgyűlés 2008. február 28-án arról döntött, hogy vizsgálják ki az AAM szerződéseit, majd a vizsgálat a szerződéseket rendben találta.  Tárgyalási vallomásában is arra hivatkozott az I. rendű vádlott, hogy a 2008. február 27-i Index cikket követő napon ő terjesztette elő azt a határozati javaslatot, hogy a Közgyűlés eseti jelleggel vonja el a Gazdasági Bizottság hatáskörét és kérje fel a BKV felügyelőbizottságát, hogy teljes körűen vizsgálja ki BKV-AAM szerződéseket. Erre szokták azt mondani, hogy nem bontja ki az igazság minden részletét.

Először is, az AAM-mel kapcsolatos kérdések legelőször nem a Közgyűlésen, hanem a felügyelőbizottság ülésén merültek fel. Ezt követte az Index cikk, majd a Városüzemeltetési és Környezetgazdálkodási Bizottság hozott arról határozatot, hogy a Közgyűlés következő napi ülésén a BKV adjon tájékoztatást az AAM szerződésekről. Azt egyébként, hogy a VÜKÖBI konkrét gyanúokot észlelt, és nem csak az újságcikk alapján járt el, jól jelzi, hogy határozata szerint a BKV tájékoztatásban ki kell térni a metróbiztos részére végzett munkára is, pedig ezzel kapcsolatos információ az újságcikkben nem szerepelt. A 2008. február 28-i Közgyűlés aznap kiosztott napirendjén az AAM szerződésről szóló tájékoztatás a VÜKÖBI határozata ellenére nem szerepelt, azt külön indítványra vették fel napirendi pontként. Az AAM szerződésekre vonatkozó tájékoztatást a Közgyűlés egy napirendi pont alatt tárgyalta a

4-es metró projekt 2007. évi előrehaladásáról szóló összefoglaló jelentéssel, aminek valóban Hagyó  Miklós  volt  az  előadója,  de  az  AAM  szerződésekkel  kapcsolatos  határozati javaslatokat ellenzéki képviselők tették meg, amelyek közül Hagyó Miklós előterjesztőként csak egyet fogadott el, és a Közgyűlés csak azt az egyet szavazta meg. Ha így sorba állítjuk a történteket, nem az tűnik ki, hogy Hagyó Miklós kezdeményezte az AAM szerződések vizsgálatát, hanem az, hogy tőle függetlenül megindult és lavinává dagadt egy folyamat, amit ha már nem tudott megállítani, akkor inkább az élére állt, és lehetőségei szerint megnyeste a határozati javaslatokat.

 

Visszatérő hivatkozási alapja volt a tárgyalás során a vádlottaknak, hogy a BKV különböző szerződéseit valamilyen fórum vizsgálta, és nem talált az ügyletben kivetnivalót. Ez az elem itt is felmerült, Hagyó Miklós szerint B..Zs.. megbízott vezérigazgatói időszaka alatt vizsgálták az AAM szerződéseit és a tanácsadói szerződéseket, és a vizsgálat során probléma nem merült fel. Tényszerűen igaz, hogy a 2008-as vizsgálat semmilyen komoly eredményre nem vezetett, de vajon bizonyít-e ez valamit, ha A..A.., az ő menedzsmentje, a Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselőinek, esetleg a DBR vezetése felelősségét kellett volna feltárnia az A..A.. által létrehozott menedzsmentnek, amikor még bőven Hagyó Miklós a főpolgármester-helyettes? Abszurd dolog ennek a vizsgálatnak az eredménytelenségére hivatkozni, de ha visszagondolunk a BKV és a DBR vezetőinek ismertetett, 2008. áprilisi  e- mailjeire, azért látható, hogy még ha a vizsgálat nem is állapított meg semmit, a vezetők egymás közt megbeszélték a problémákat.

 

Tárgyalási vallomásában az I. rendű vádlott hivatkozott a 2008. március 27-én tartott Közgyűlésre, ahol az I. rendű vádlott szerint B..L.. arról nyilatkozott, hogy a metróbiztost segítő legelső AAM szerződés projektköltség. Ehhez az I.r. vádlott idézte az ülés jegyzőkönyvét és kihangsúlyozta az általa fontosnak tartott részt. Ez a mondat valóban fontos, két okból is: először is, mert a metró biztos ekkor is elismerte, hogy ő kapott segítséget a szerződés alapján. Másrészt, mert aminek céljából az I.r. vádlott a vallomást felhívja, az tényszerűen, okiratokkal bizonyíthatóan nem igaz: a metróbiztos valótlanul állította, hogy a szerződés összege szerepel a projekt költségében. A szerződést nem a DBR szabályzatainak megfelelően, nem a DBR költségvetésének terhére kötötték, hanem a BKV működési költségéből csíptek le 50 millió forint körüli összeget.

 

- Az I.r. vádlott a tárgyaláson elemezte az igazgatási költségek mértékének alakulását is, és kimutatta, hogy a megmaradt igazgatási költség fedezetet biztosított az AAM szerződésre. T. Bíróság, nincs jelentősége. A vád tárgyává tett AAM szerződések egyikét sem a DBR igazgatási költségeiből fedezték, hanem a BKV működési költségeiből.

 

- Hagyó Miklós azt is állította, hogy az AAM Zrt. ajánlata szerint (3. oldal, 44/30.853) az ajánlattételre D..Z.. kérte fel az AAM-t. Valóban ez szerepel az ajánlatban. Csak hogy B..L.., K..G.., H..E.. vallomásaiból tudjuk, hogy az ajánlatkérés formális volt, az AAM-t B..L.. ekkorra már kiválasztotta.

 

A tényállításokon túl Hagyó Miklós és A..A.. nem csekély terjedelemben a bizonyítékokat értékelték, minősítették, és ezek alapján fogalmaztak meg olyan állításokat, amelyektől felmentésüket várják.

5.2 Bizonyítékokat értékelő védekezés

 

 

5.2.1. Általános értékelés

Hagyó Miklós szerint az AAM áttekintő jelentése mind a BKV-nak, mind a Közgyűlésnek

hasznos volt. Önmagában ez a kijelentés, hogy hasznos, még nem jelenti azt, hogy az a BKV- nak szükséges volt. Ezt G..L.. is megfogalmazta vallomásában olyan módon, hogy minden vélemény hasznos, ha más szemszögből világít meg valamilyen problémát, de ebből nem   következik,   hogy   megérte   a   befektetett   pénzt.   Az   AAM   jelentésének   egyes megállapításait minden bizonnyal a DBR projekt igazgatóság is hasznosíthatta, de maga a jelentés nem a DBR-nek készült, hanem konkrét céllal B..L..-nak, mely konkrét cél elérésére irányuló változtatásoknak a DBR nem végrehajtója volt, hanem tárgya, vagyis a jelentést nem a DBR hasznosította.

 

5.2.2 Szerződések és projekt költség értelmezése

Szándékos  csúsztatásnak  tartom  Hagyó  Miklós  részéről,  hogy  a  metró  alapszerződések

szabályozására hivatkozva a Fővárosi Közgyűlés elé kerülő előterjesztések elkészítését és finanszírozását a DBR projekt igazgatóság nyakába kívánja varrni, és visszautasítja, hogy az előterjesztések elkészítése a városüzemeltetési és vagyongazdálkodási kabinet feladata lenne. Az alapszerződésben ugyanis nem elkészítés, hanem előkészítés szerepel. Egyetlen betű a különbség a két szó között, mégis a kötelezettség, amit jelentenek, nagyon eltérő. Az előkészítési feladat nem jelenti azt, hogy a DBR-nek magára kellene vennie a Főpolgármesteri Hivatal hivatali feladatait, és szövegszerűen el is kellene készíteni az előterjesztéseket. Az előterjesztés ugyanis olyan tájékoztatást, határozati vagy döntési javaslatot tartalmaz, amit a főváros hivatali apparátusa alakít ki egyrészt az érintett önkormányzati cég tevékenysége, adatai,  másrészt  a  jogszabályok,  közgyűlési  határozatok,  egyéb  önkormányzati  normák, esetleg  az  önkormányzat  gazdálkodása,  projektjei,  rövid  vagy  hosszú  távú  célkitűzései alapján.  Egy  előterjesztés  tehát  számos  olyan  szempontot  megjelenít,  amiről  az előterjesztéssel érintett cégnek nincs, nem is lehet tudomása, a cég ezért csak a saját magára vonatkozó adatok összegyűjtésére és átadására kötelezhető, arra nem, hogy a Főpolgármesteri Hivatal álláspontját kitalálja és helyette megalkossa. Nem véletlen, hogy a beruházói szerződésben nem az elkészít, hanem az előkészít szó szerepel.

 

Hivatkozott az I. rendű vádlott arra is, hogy a beruházói szerződés értelmében a Projekt Igazgatóság készíti el a beruházással kapcsolatos jelentéseket is, és ebből következtetett arra, hogy az AAM Zrt. jelentése is olyan tevékenység, ami a Projekt Igazgatóság feladatkörébe tartozik. Ez az értelmezés nyilvánvalóan téves. Bár a 2007. január 24-i szerződésben tulajdonképpen egy szó nincs arról, hogy az AAM-nek egy jelentést kell elkészítenie, a tanúvallomásokból tudjuk, hogy az AAM tevékenysége a projekt felső szintű átvilágítását jelentette, ami a DBR és a Főváros projekt irányítási és felügyeleti szerveit érintette. Ennek az átvilágításnak az elkészítésére a DBR-nek nem volt felhatalmazása, hiszen az nem magát a beruházást érintette, hanem saját felügyeleti szervét, az alapszerződésben másik félként megjelenő Fővárost. A DBR MPI előterjesztés előkészítési és jelentéskészítési kötelezettségét azzal teljesítette, hogy rendelkezésre állt a B..L.. által kiválasztott, a metróbiztos nevében tevékenykedő AAM Zrt-nek, vezetőik interjúkat adtak, a beruházással kapcsolatos adatokat kérésre az AAM–nek átadták. Az adatokon alapuló átvilágítási jelentés, majd annak alapján  a  különböző  előterjesztések  elkészítése  azonban  már  a  Főpolgármesteri  Hivatal, B..L.. felelőssége volt.

 

Azt is szándékos félreértelmezések körében kell értékelnem, hogy Hagyó Miklós idézi a projektköltség  fogalmát,  amely  az  idézet  szerint  tartalmazza  a  beruházás  előkészítése  és lebonyolítása érdekében felmerült … szakértői és tanácsadói díjakat is, amivel az I.r. vádlott nyilván az AAM tanácsadói szerződéseinek díjára kíván utalni. Csakhogy az alapszerződés a beruházás   lebonyolítása   érdekében   felmerült   díjakról   szól,   amelyek   közé   annak   a tanácsadónak a díja nem számolható fel, aki nem a beruházó ügyfele, hanem a finanszírozóé, mert a finanszírozó bízta meg és használta fel a teljesítését.

 

5.2.3 AAM szerződés értékelése

Hagyó  Miklós  szerint  a  2007.  január  24-i  AAM  szerződés  címe  és  tárgya  alapján

projektigazgatósági  feladat.  Csakhogy  a  szerződés  a  címe  és  tárgya  nem  fedte  a  valós tartalmat: a szerződés ugyanis egy szót sem szól arról, hogy az AAM feladata egy átvilágítás elkészítése a Főváros részére, az AAM mégis ezt csinálta. Ha pedig csak azt nézem, hogy formálisan mi volt a címe és a tárgya, akkor nem érthető, hogy a szerződést miért nem a projekt igazgatóság kötötte meg az AAM-mel.

 

Hagyó Miklós azt is állította, hogy nem volt oka, hogy a számára ismeretlen céggel szerződés kötésre utasítsa A..A..-t. Mint az eljárás során kiderült, az AAM-t B..L.. választotta ki az átvilágítási feladatra, tehát nem cáfolható, hogy az AAM valóban ismeretlen volt Hagyó Miklósnak. B..L.. azonban azt a feladatot látta el a Főpolgármesteri Hivatalon belül, ami Hagyó Miklós felelősségi területe volt, tehát Hagyó Miklósnak érdeke volt, hogy B..L.. sikerrel járjon, érdeke volt őt közvetlenül támogatni, hogy a neki tetsző szolgáltatást igénybe vehesse.

 

5.2.4 Az AAM szolgáltatások értékelése

Arra a kérdésre, hogy ki használta fel az elkészült anyagot, Hagyó Miklós válasza, hogy nem

ő.  A  munka  közérdekű  célt  szolgált.  Hogy  az  átvilágítási  jelentést  nem  Hagyó  Miklós használta fel, muszáj cáfolnom. A Főpolgármesteri Hivatal szervezetében Hagyó Miklós volt az a főpolgármester-helyettes, aki végső soron felelős volt a 4-es metró projekt sikerre viteléért, azért, hogy a Főváros a projektben saját feladatait ellássa. Hagyó Miklós volt az, aki előterjesztőként a metróbiztos jelentését a főpolgármesteri kabinet, majd a Közgyűlés elé vitte. Mi ez ha nem felhasználás? Arra hivatkozni, hogy mindez a közjót szolgálta, hangulatkeltésre alkalmas, de elfedi, hogy az AAM teljesítése konkrét, személyhez köthető feladat teljesítését támogatta, s ekként nem azt kell vizsgálni, hogy az AAM teljesítésétől jobb lett-e a világ, hanem hogy a felelős személy által igényelt szolgáltatást lehette-e a BKV költségvetéséből fedezni.

 

Ha már az előterjesztésről volt szó: a metró projektről szóló beszámolót Hagyó Miklós szerint D..G.. kérte a metróbiztostól. Az I. rendű vádlott csak arra kapott felkérést (először szóban, majd írásban), hogy a B..L.. által előkészített anyagot mint előterjesztő terjessze a Közgyűlés elé. Egészen zavarba ejtőnek tartom ezt a védekezést, T. Bíróság. Hagyó Miklós semmiért nem felelt? Valaki más kinevezte a metróbiztost, valaki más azt kérte a metróbiztostól, hogy készítsen egy jelentést, valaki más megkérte Hagyó Miklóst, hogy a jelentést terjessze a közgyűlés elé? Azt hiszem elegendő Hagyó Miklós ismertetett TV nyilatkozatára utalnom, amit az I. rendű védője is úgy minősített, hogy azon egy fiatal, ambiciózus politikust láthatunk, hogy szembe ötlő legyen a különbség Hagyó Miklós valós helyzete, 4-es metróban beöltött szerepe és aközött az érdemi hatáskörök nélkül sodródó funkcionárius között, akinek utólag beállítani szeretné magát az AAM szerződés kapcsán.

 

A szolgáltatás szükségessége-szükségtelensége vonatkozásában Hagyó Miklós az AAM szolgáltatását mind a BKV, mind a Közgyűlés számára nélkülözhetetlennek minősítette. Látható az I. rendű vádlott azon törekvése, hogy a projekt szereplőit összemossa, a közöttük lévő határokat feloldja, mintha a projekt összeolvasztaná a szereplőit. Erre azért van szükség, hogy az egységes projektszemlélere történő hivatkozással az I. rendű vádlott elfogadtassa, hogy a projekt szereplőinél felmerülő minden költség projekt költség, ezért azt a BKV-nak kell viselnie. A jogi helyzet azonban más: a projekt szereplői egymástól jól elhatárolhatóan elkülönülnek, nem véletlen, hogy a projekt létehozására szerződéseket kötöttek, amelyekben önálló félként járnak el, egymással szemben fennálló jogok és kötelezettségek alapján. Éppen ezért az egyik fél számára hasznos szolgáltatás nem feltétlenül hasznos a másiknak, az egyik fél számára hasznos szolgáltatás költsége a másik félnek szükségtelen kiadást jelenthet.

 

Hagyó Miklós azt is szükségesnek látta megemlíteni, hogy a Közgyűlés határozott a jelentés elfogadásáról és a további intézkedésekről – ez így van. Az viszont, hogy a Hagyó Miklós által előterjesztett jelentésről a Közgyűlés határozott, éppen azt támasztja alá, hogy a saját végrehajtói apparátusának feladatának teljesítéséről döntött, és annak határozott meg további intézkedéseket.

 

Bár Hagyó Miklós is foglalkozott az AAM teljesítésének hasznosságával, vallomásának igen nagy  részében  A..A..  a  DBR  szervezete  alkalmatlanságával,  a  szervezet megerősítésének igényével indokolta az AAM alkalmazását, és méltatta az AAM munkájának magas színvonalát és a projekt irányítás támogatásában betöltött szerepüket nélkülözhetetlennek ítélte. Az AAM igénybe vétele szempontjából azonban voltaképpen mellékes, hogy a munkájuk milyen színvonalú volt, ugyanis a bíróságnak arról kell döntenie, hogy az alkalmazásuk – függetlenül a munkájuk eredményétől – szükséges volt-e a BKV számára. A nem AAM-es tanúk viszont egyáltalán nem látták olyan egyértelműen hasznosnak az AAM tevékenységét. Nem csak G..L.., hanem a 31. sz. tanú és F..L.. is tettek olyan nyilatkozatokat vallomásukban, melyek szerint az AAM-nek direkt hatása a műszaki megvalósításra nem volt, a szolgáltatás nem volt pótolhatatlan, a jelentés elkészítése gyakorlatilag csak a DBR MPI által szolgáltatott adatok újrarendezését, átstrukturálását jelentette. Az AAM szolgáltatásai magas színvonalának, a DBR   projekt igazgatóság állítólagos alkalmatlanságának folyamatos emlegetése azt a célt szolgálta, hogy elfedjék, a szerződés szükségességének megítélése más körülményektől függ.

 

 

 

6. Összértékelés

 

Tisztelt Törvényszék!

Ezek a bizonyítékok képezik a tényállás és a bűnösségre vont következtetés alapját. Már az okirati bizonyítékok alapján látszott, hogy az AAM szerződések megkötésével, teljesítésével, a teljesítések igazolásával kapcsolatban olyan szabálytalanságokra derült fény, amelyek – ha ezekkel   összefüggésben   a   BKV-nak   valamilyen   kára   keletkezett   –   bűncselekményt valósítanak  meg.  A  terhelti  vallomások  alapján  a  valóságban  történt  eseményeknek  két olvasata volt: egyrészt aminek lényegét A..A.. nyomozati vallomása ismertette, másrészt amit Hagyó Miklós a nyomozás során, majd mindkét vádlott itt a tárgyaláson mondott. A két olvasat közül az első az, ami teljes egészében összevág az objektív okirati bizonyítékokkal, a második viszont nem kozisztens azokkal. A..A.. nyomozati vallomása magyarázatot ad arra, hogy miért kötött szerződést a BKV az AAM Zrt.-vel, hogy miért ajánlja projektmenedzsment szolgáltatásait ajánlatában az AAM még azelőtt, hogy a projekt átvilágításához egyáltalán hozzákezdett volna, miért vesz részt a metróbiztos a teljesítés igazolásban, miért találhatók a teljesítés iratai között a Főpolgármesteri Hivatal részére, a főváros hivatali szervezete vagy B..L.. nevében készített iratok, miért nem a finanszírozási és a beruházói szerződés szabályai szerint történtek az AAM szerződéskötések, miért törekednek a BKV dolgozói arra, hogy az AAM kedvező körülmények közt részt vehessen egy meghívásos közbeszerzési eljárásban, miért húzodoznak a BKV vezetői az AAM  anyagainak  igazolásától,  miért  vitatkoznak  az  AAM  szolgáltatások elszámolhatóságáról, miért csökken hirtelen drasztikusan az AAM részére igazolt teljesítések mértéke A..A.. távozását és a botrány kirobbanását követően, miért nem sikerül a felügyelőbizottságban az AAM szerződéseket kivizsgálni, miért kell a B..Zs..nak rapportra megjelennie Hagyó Miklós irodájában, hogy ott az AAM vezetőknek ígéretet tegyen a szerződések kifizetésére. Ehhez képest a történtek második, tárgyalási verziója csak arra ad halvány magyarázatot, hogy hogyan került az AAM a BKV-hoz, de az okiratok által jelzett anomáliák feloldására a legkevésbé sem alkalmas, viszont annál többet foglalkozik a DBR MPI alkalmatlanságával, az AAM szolgáltatásainak magas színvonalával és nélkülözhetetlenségével.

 

Az  okiratok  persze  nem  adnak  mindenre  választ,  a  személyi  kapcsolatokra,  az  ügyletek mögötti szándékokra, érdekekre a vallomások világítanak rá. Ezek a vallomások nem annyira stabilak és objektívek, mint az okiratok, az idő és az elfogultság torzítja őket, de ezek értékelésével kell kitölteni azokat a hézagokat, amikre az iratok nem képesek. Az ebben a vádpontban nem érintett terheltek vallomásai és a tanúvallomások egyedi és kombinált értékelésével arra lehet következtetni, hogy A..A.. nyomozati vallomásának megfelelően

- az AAM első megbízása a Főpolgármesteri Hivatal érdekében történt, B..L.. munkájának közvetlen támogatása céljából, mely munka első lépése a beruházás felmérése volt a Főpolgármesteri Hivatal részére, második része pedig a projekt irányítás átalakítása, és a KÖZOP pályázat elkészítése. Az EU források bevonására irányuló pályázat elkészítése a Főváros feladata, a projekt irányítás átalakítása a Főváros egyoldalú elhatározása volt.

-  Főváros  elhatározását  Hagyó  Miklósnak  kellett  valóra  váltania.  Ennek  eszköze  B..L.. személye, az általa képviselt szaktudás volt. B..L..t Hagyó Miklós választotta ki posztjára és támogatta tevékenységében.

-  Az AAM Zrt.-t a metróbiztos választotta ki, hogy pótolják hiányzó hivatali apparátusát és segítsék munkájában, de megfelelő befolyással Hagyó Miklós rendelkezett, hogy a BKV-t a szerződés megkötésére utasítsa.

- a 2007.január 24-i szerződés megkötése iránt A..A.. Hagyó Miklós utasítására intézkedett. Az éppen a közbeszerzési értékhatár alá pozícionált, nem a beruházás megvalósítását   célzó,   előre   kiválasztott   partnerrel   kötött   szerződést   nem   lehetett   a finanszírozói és a beruházási szerződésnek megfelelően létrehozni, a szerződési díjat nem lehetett projekt költségként elszámolni, ezért a szerződést a BKV finanszírozta általános működési költségei terhére.

-   az   AAM   szolgáltatásait   a   valóságban   a   Főpolgármesteri   Hivatal,   illetve   annak tisztségviselői, B..L.. és Hagyó Miklós vették igénybe, a szerződés feltételeit nem a BKV, hanem B..L.. tárgyalta le az AAM-mel,

- az AAM közvetlenül B..L.., közvetve pedig Hagyó Miklós és a Főváros részére

készítette el jelentését, az anyagok a Főpolgármesteri Hivatal apparátusának munkáját támogatták, vagy akár helyettesítették,

-  A  projekt  irányításának  alapszerződésekben  szabályozott  rendszere  mellett  a Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselői az AAM javaslatai alapján, az AAM igénybe vételével egy új projekt irányítási rendszert húztak fel, amelynek jogi alapja nem volt, működését kizárólag Hagyó Miklós támogatása legitimálta.

- Az első megbízás keretösszegének kimerülését követően az új projekt irányítási rendszer működtetését az AAM különböző, már a DBR projekt igazgatósággal kötött szerződések alapján végezte 2007. decemberéig.

- Majd a 2007. novemberében kiírt közbeszerzési eljárással a BKV hozzásegítette az AAM Zrt-t, hogy a projekt támogatásra öt éves futamidejű szerződést nyerjen el, de ismét nem a projekt költségek, hanem a BKV saját vagyona terhére.

- A 2007. decemberi szerződés alapján a szerződés 2008. áprilisi felmondásáig az AAM egyfelől továbbra is támogatta B..L.. és a Főpolgármesteri Hivatal munkáját, elsősorban a KÖZOP pályázat elkészítésében való közreműködéssel, másfelől támogatta a projekt irányítás új szervezetének operatív működését.

 

 

 

 

6.1 Elkövetési magatartás

Az elkövetési magatartás e vádpont esetében A..A.. részéről a szükségtelen szerződések

megkötése, Hagyó Miklós részéről az erre irányuló felhívás, utasítás.

 

Hogy az AAM szerződések miért voltak a BKV számára szükségtelenek? Ezt a kérdést a bizonyítékok értékelése során nagyrészt megválaszoltam, de muszáj rendszerbe is foglalni az általános részben kifejtett indikátorok segítségével:

 

Nyilván a szükségtelenség legfontosabb eleme, hogy a szerződött szolgáltatásra nem a BKV- nak volt szüksége, hanem a Főpolgármesteri Hivatalnak, hogy az új vezetés először átlássa a projektet, majd a befolyása alá vonja és átalakítsa. Ez önmagában is elég annak megállapításához, hogy az AAM szerződések nem a BKV érdekében kerültek megkötésre, a többi indikátor  – az AAM kiválasztásának és megbízásának módja, a versenyeztetés hiánya, majd a közbeszerzési eljárás manipulálása, a szerződéses konstrukció kialakításának módja, maga a teljesítés és a teljesítésigazolások módja, majd a kifizetés körülményei – azonban emellett, ezt alátámasztva úgy bástyázzák körbe a fő indikátort, hogy kétséget sem hagynak afelől, hogy ez a szerződés nem a BKV érdekében állt, hanem a Főpolgármesteri Hivatal felelős vezetője, Hagyó Miklós érdekében.

 

A Fővárosi Közgyűlés tagjaként, továbbá a Főpolgármesteri Hivatal vezető beosztású tisztségviselőjeként Hagyó Miklós hivatalos személy is volt, ezért vizsgálandó az is, hogy visszaélt-e valamilyen módon hivatali helyzetével, a hűtlen kezeléshez csatlakozó részesi magatartása sértette-e a Főpolgármesteri Hivatal szabályszerű működésébe vetett bizalmat. Elsőként azt kell vizsgálni, hogy az I. rendű vádlottnak honnan eredt az a befolyása, hatalma, hogy a szerződéskötésre irányuló kívánságát A..A.. teljesítette. Mint már említettem, a BKV   feletti   tulajdonosi   jogokat   nem   a   Főpolgármesteri   Hivatal,   és   nem   a  hivatal tisztségviselői  gyakorolták,  az  utasítás  tehát  nem  tekinthető  a  tulajdonosi  jogkör gyakorlásának. Valójában Hagyó Miklós minden kívánságát, kérését vagy utasítását a BKV Zrt. vezetői kizárólag azért teljesítették, mert az I. rendű vádlott a Főpolgármesteri Hivatalban főpolgármester-helyettesi tisztséget töltött be, akit a városüzemeltetési feladatok ellátásával bíztak meg. Az, hogy Hagyó Miklós a közszolgáltatásokat nyújtó cégek munkavállalóival konzultálhatott, feléjük teljesítendő igényeket, kéréseket fogalmazhatott meg, hivatali helyzetéből és ismertségéből adódott, nem pedig abból, hogy szakmailag mennyire kompetensnek tartották. Az utasítás adását tehát az I. rendű vádlott hivatali helyzete, pontosabban az azzal való visszaélés tette lehetővé, tehát az I. rendű vádlott cselekménye sértette a hivatali apparátus működésébe vetett bizalmat.

 

Főpolgármester-helyettesként Hagyó Miklósnak természetesen semmilyen olyan hatásköre nem volt, hogy az önkormányzati cégek működésébe utasító jelleggel beavatkozzon, ezért cselekménye nem a hivatali kötelesség megszegését, vagy meglévő hatásköreinek túllépését jelenti, hanem a hivatali állásból és tekintélyből adódó befolyás jogtalan kihasználását. Hagyó Miklós utasítása továbbá jogtalan előny elérését célozta, hogy saját, illetve szakterületének feladataival járó költségeket a BKV Zrt. általános költségvetésére terhelje. Ezzel a hivatali visszaélés bűntettének minden szükséges tényállási eleme – a hivatalos személy, hivatali helyzettel történő visszaélése és a jogtalan hátrány okozási célzat megvalósult, vagyis Hagyó Miklós – halmazatban a hűtlen kezelés bűntettének felbujtásával – tettesként elkövette a hivatali visszaélés bűntettét is.

 

 

 

6.2 Vagyoni hátrány

 

 

A vagyoni hátrány a szükségtelen szerződés alapján kifizetett szerződési díjjal egyenértékű, azonban ezen vádpont esetében ennek külön kifejtése szükséges. Mint a két vádbeli szerződés kapcsán látható volt, az AAM teljesítése háromirányú volt: egyrészt teljesített B..L..-nak, másrészt teljesített az új projekt irányítás fórumainak, a PIB-nek és a BKV-tól független politikai fórumnak, a PFB-nek is, harmadrészt pedig voltak olyan teljesítései is, amelyek valóban a BKV egyes vezetőit támogatták közvetlenül a 4-es metróval kapcsolatos feladataik ellátásában. Míg az első fajta teljesítés egyértelműen nem lehetne projekt költség, a második fajta teljesítésben keverednek a projekt megvalósításához köthető és nem köthető költségek, a harmadik fajta teljesítés költségei első látásra köthetők a projekthez. A teljesítésigazolások elnagyoltsága, részletezettsége azonban nem teszi lehetővé, hogy a kifizetett összegeket elkülönítsük a teljesítés fajtája szerint. Ez alól csak egy kivétel van: a

2007.01.24-i szerződés első három hónapjának teljesítései kizárólag a metróbiztosi jelentés és a Fővárosi Közgyűlés 2007. március 29-i ülésével kapcsolatos anyagokat tartalmaz, ezért a szerződés  első  három  hónapjának  teljesítésével  kapcsolatban  felmerült  költségek egyértelműen a Főpolgármesteri Hivatalt támogató szolgáltatások költségei. 2007. áprilisától azonban megjelennek olyan tevékenységek is az AAM szolgáltatásában, pl. a PIB ülések előkészítése és támogatása, amik már a 4-es metró projekt megvalósításához köthetők.

 

A Főpolgármesteri Hivatal támogatását célzó tevékenységek díja egyértelműen nem projekt költség és nem BKV-t támogató szolgáltatás ellenértéke, ezért sem a 4-es metró létrehozására biztosított fővárosi támogatás, sem a BKV vagyona terhére nem lehetett volna kifizetni, a BKV vagyona a szerződéses díj ezen részével szükségtelenül csökken. Az új projekt irányítást támogató tevékenység azonban akkor is a projekt megvalósítását szolgálja, ha maga az új projekt irányítási rendszer nem felel meg az alapszerződések intézményrendszerének, miért állítja akkor az ügyészség, hogy az ilyen tevékenységre kifizetett pénz is vagyoni hátrányt képez?

 

Korábban már kifejtettem, hogy a projekt költségnek nem csak tartalmi, hanem formai követelményei is vannak. Mivel a szolgáltatást a BKV olyan tartalommal és olyan módon rendelte meg, hogy az AAM szerződéseket nem lehetett az alapszerződésekkel összhangban megkötni, a szerződéses díj nem minősülhetett az alapszerződések értelmében vett projekt költségnek.

 

Miért baj ez? Mert az alapszerződésekből az is látható volt, hogy a 4-es metró projekt finanszírozhatóságának átláthatósága érdekében a megvalósítására csak a projekt költségnek minősülő, meghatározott rend szerint projekt költségnek elfogadott költségeket lehetett kifizetni, kizárólag a Főváros és az Állam által nyújtott támogatásból, amit a BKV saját vagyonától teljesen elkülönítve, a Magyar Államkincstárnál vezetett számlán kezelt. A DBR Projekt Igazgatóság működési költségeit, személyi és dologi kiadásait, tehát az ún. Igazgatási Költséget ugyan lehetett a DBR MPI saját elkülönített számlájáról fedezni, de mivel az Igazgatási  Költség  a  projekt  költség  része,  a  tartalmi  és  formai  feltételeknek  történő megfelelés ebben az esetben is szükséges lett volna. Az alapszerződések tehát kizárták, hogy a

4-es metró megvalósítására a támogatáson kívül bármilyen más forrásból, pl. a BKV saját

vagyonából pénzt fordítsanak.

 

Az, hogy a BKV vezérigazgatója a BKV vagyonából pénzt különített el, hogy azt az AAM szolgáltatásainak megrendelésére fordíthassa, a BKV vagyonának csökkentését eredményezte, függetlenül attól, hogy a szerződési díj a Főpolgármesteri Hivatal feladatainak ellátását vagy PIB támogatását fedezte. A fővárosi-állami támogatás ugyanis nem a BKV vagyonának része, hanem az olyan célhoz kötött keret, amit a Főváros és az Állam adott össze a beruházás megvalósítására, és amit a BKV kezelt. Amikor a BKV a vagyonkezelési szabályok megszegésével saját működési költségvetéséből költ a projekttel kapcsolatos kiadásokra, a működésre szánt vagyon csökkenését a BKV vagyonában nem kompenzálja a 4-es metró megvalósítására fordított többlet, mert azzal csak a Főváros finanszírozási kötelezettségét csökkentik. A 4-es metró finanszírozását szolgáló fővárosi-állami támogatás bármilyen rejtett, BKV általi kiegészítése olyan tilos finanszírozás, ami a BKV vagyonában csökkenést okoz. Ebből következően nem csak azoknak a szolgáltatásoknak a kifizetése okoz vagyoni hátrányt a BKV-nak, amik a Főpolgármesteri Hivatalt segítik, hanem minden, 4-es metróval kapcsolatos szolgáltatás kifizetése, amit egyébként a támogatásból kellene fedezni.  Így a

2007. január 24-i és 2007. december 22-i 4-es metró projekt támogatási szerződések alapján kifizetett teljes összeg a BKV számára vagyoncsökkenés, vagyoni hátrány.

 

 

 

6.3 Az alanyi oldal

Hagyó Miklós és A..A.. mindketten a gazdasági életben jártas, különböző cégek élén vezető szerepet betöltő személyek, ezért nem hivatkozhatnak arra, hogy tudatuk ne fogta volna át, hogy mik voltak hatásköreik és kötelességeik, és hogy az egyes feladatokat kinek, milyen anyagi eszközök bevonásával kellett teljesítenie. Ezért ismereteinek és szándékainak azt is át kellett fognia, hogy a hatáskörök túllépése, a feladatkörök átvállaltatása és átvállalása hol okoz indokolatlan költséget, vagyoni hátrányt.

 

 

 

6.4. Társadalomra veszélyesség

Mindentől függetlenül, ahhoz hogy a vádlottak bűnössége a vádpontban kimondható legyen, a bűncselekmény egy általános fogalmi elemének fennállását még vizsgálni kell. A vádlottak is utaltak arra védekezésükben, hogy az AAM tevékenységének eredménye mindenkinek jó volt, mindenki számára felhasználható volt, a projekt minden érintett szereplője csak profitálhatott az AAM anyagaiból. Ez a közös, mindenki által megtapasztalható haszonra, a közjóra való hivatkozás arra utal, hogy legyenek bár a formális vagyonkezelési szabályok megsértve, legyenek bár a különböző költségvetések összekeverve, összességében az AAM tevékenysége mégis csak hiányosságokra mutatott rá és megoldásokat szállított, ezért bármilyen  vagyonkezelői  kötelességszegés  és   az  okozati  összefüggésben  bekövetkező vagyoni hátrány nem bűncselekmény, mivel nem veszélyes a társadalomra.

 

Ez a hivatkozás alapvetően hamis, a cél szentesíti az eszközt hamis elvére épít. Egy jogállamban a cél nem szentesíti az eszközt. Miért volt a vádlottak eljárása veszélyes a társadalomra?

- mert átláthatatlanságot eredményezett: mind a 4-es metró költségei vonatkozásában, mert a projekt valós bekerülési költségeit elrejtette, mind a tekintetben, hogy egy bizonyos üzleti szereplő milyen teljesítmény alapján juthatott megrendeléshez;

- mert protekciót eredményezett, a kiválasztott üzleti szereplőnek nem kellett megmérettetnie magát a többi piaci szereplővel szemben;

-  mert  így  az  se  derülhetett  ki,  hogy  lett-e  volna  olyan  piaci  szereplő,  aki  olcsóbban, kedvezőbb feltételek mellett elvégezte volna ugyanazt a feladatot;

- mert az önkormányzati és üzleti szféra megengedhetetlen összefonódását eredményezte, és kontrollálhatatlanná tette a közszolgálati feladatok teljesítésének valós költségeit.

Mindezek a körülmények a korrupció és nepotizmus melegágya, ezért nem hivatkozhatnak a vádlottak arra, hogy az AAM szolgáltatása hasznos volt. A vádlottak cselekményeinek társadalomra veszélyességet az AAM szolgáltatásának vélt, állítólagos haszna – amit egyébként jó néhányan kétségbe is vontak az eljárás során – nem zárja ki, mert a vizsgálat valós tárgya az önkormányzat vezetőjének hatáskörét túllépő eljárása, valamint a gazdasági

társaság  vezetőjének  a  gazdasági  társaság  érdekeinek  elsődlegességét  háttérbe  szorító, politikai igényeket kielégítő, a társaságnak kárt okozó magatartása.

 

7. Kiemelt projektek támogatására vonatkozó szerződés

 

Végszóként az AAM vádponttal kapcsolatban néhány szóban ki kell még térnem a kiemelt projektek támogatására vonatkozó szerződésre. Az erre a szerződésre vonatkozó állításokat nem azért mellőztem a vádból, mert meggyőződtem arról, hogy nem történt bűncselekmény. Sőt, továbbra is meggyőződésem, hogy történt bűncselekmény, ebben A..A.. nyomozati vallomása is megerősít, aki a szerződés kettősségére utalva nyilatkozta, hogy egyrészt úgy érezte, hogy a kiemelt projektek kezeléséhez segítségre van szüksége, másrészt viszont azt is mondta, hogy nem volt olyan erős helyzetben, hogy az AAM-nek nemet mondjon, és a keretszerződés feltételei révén szeretett volna olyan helyzetet teremteni, hogy ha erősödik a helyzete, kiüresítse a szerződést. Egyfelől A..A.. szükségesnek látta az AAM szolgáltatását, másfelől mégis azt mondta, hogy az adott pillanatban kényszert érzett a szerződés megkötésére.

 

A kiemelt projektek támogatására vonatkozó szerződést az különbözteti meg a 4-es metró támogatására vonatkozó szerződéstől, hogy az valóban a BKV alaptevékenységével kapcsolatos projektekhez kötődött, így a szolgáltatás költsége jogszerűen terhelte a BKV vagyonát. Minthogy a szerződés a 4-es metró projekt támogatásra kiírt szerződéssel együtt, ugyanannak a közbeszerzési eljárásnak az eredményeként került megkötésre, e szerződés esetében is megállapítható, hogy az AAM Zrt. manipulált eljárásban jutott szerződéshez, így a kialakult ár sem a piaci viszonyokat, hanem azt tükrözi, hogy mi az az ár amit egyik fél sem szégyellt felvállalni.

 

Nem  vagyok  szakértő  a  projekt  tanácsadás  piaci  árában,  így  csak  magánvéleményemet tükrözi,  hogy  arcpirítónak  tartom,  hogy  egy  BKV  méretű  cég,  amelynél  a  különféle beruházási projektek gyakorlatilag folyamatosan zajlanak, amelynek külön beruházási igazgatósága van, ahol a projektek menedzselésének évtizedes tapasztalatai kellene hogy legyenek, éves szinten 125 millió forint + ÁFA összeget kívánt projekt tanácsadásra fordítani,

15-35 ezer forintos óradíjak mellett. Nem azt mondom, hogy ne lehetne hasznos egy ilyen szervezetnek a külső tanácsadás, az elképesztő nagyságrendű szerződést tartom szükségtelennek.

A pont, ahol a vád sajnos nem nyert bizonyítást, a vagyoni hátrány mértéke. Összehasonlítási alap és szakértői vélemények hiányában nem határozható meg, hogy milyen mennyiségű és árú tanácsadás lehetett indokolt, és mi az ami, aránytalan, túlárazott, vagy éppen teljesen szükségtelen. Az eltelt időre, a dokumentumok hiányára figyelemmel erre irányuló bizonyítás nem vezetett eredményre, pusztán ez az oka, hogy ezt a vádpontot mellőztem a tényállásból.

 

Folytatás a második napon ==> 

 

Tartalom

I. Általános rész .......................................................................................................................... 1

1. Bevezetés................................................................................................................................ 1

2. Hűtlen kezelés elméleti megalapozása a BKV ügyben .......................................................... 2

2.1 Elkövetési tárgy................................................................................................................ 2

2.2 Az elkövetési magatartás.................................................................................................. 3

2.2.1 A BKV gazdálkodásának általános szabályai ........................................................... 4

2.2.2 BKV gazdálkodásának speciális jellemzői ............................................................... 5

2.3 A kötelesség megszegése ................................................................................................. 6

2.4 A vagyoni hátrány ............................................................................................................ 7

2.5 A bűnösség ....................................................................................................................... 8

2.6 Indikátorok ....................................................................................................................... 9

3. A bizonyítékok rendszere ..................................................................................................... 12

3.1 A terhelti vallomások ..................................................................................................... 12

3.1.1 B..Zs.. ............................................................................................................ 13

3.1.2 A..A.. és R..M.. ............................................................................... 14

3.1.3 M..H..É.. ................................................................................................. 15

3.2 Okirati bizonyítékok ....................................................................................................... 16

3.2.1 Számítástechnikai adatok ........................................................................................ 16

3.2.2 Belső ellenőrzés jelentései ...................................................................................... 18

3.3 Tanúvallomások ............................................................................................................. 19

3.4 Szakvélemények ............................................................................................................. 19

4. A bizonyítás törvényessége .................................................................................................. 20

4.1  szükségtelenül csatolt iratok.......................................................................................... 20

4.2 Hiányzó iratok ................................................................................................................ 21

4.3 Iratok rendezetlensége .................................................................................................... 21

4.4 Teljes iratmásolat ........................................................................................................... 22

4.5 Elütések, elírások ........................................................................................................... 22

4.6 Jegyzőkönyvezés ............................................................................................................ 22

5. Törvénytelen eljárás ............................................................................................................. 22

6. Koncepciós eljárás................................................................................................................ 28

7. A bűnszervezet ..................................................................................................................... 31

7.1 A jog szerinti helyzetből adódó jogosultságok .............................................................. 31

7.1.1. Hagyó Miklós jogosultságai ................................................................................... 31

7.1.2 M..E.. jogosultságai ............................................................................... 34

7.1.3 A BKV vezetők jogosultságai ................................................................................. 34

7.1.4 M..H..É.. jogosultságai BKV-ban .......................................................... 35

7.1.5 Hagyó-kabinet tagjainak jogosultságai ................................................................... 35

7.1.6. H..I..eljárási jogosultsága .................................................................... 35

7.2 A terheltek tényleges tevékenysége terhelti vallomásaik szerint ................................... 35

7.2.1 A..A.. tényleges helyzete................................................................................ 35

7.2.2 B..Zs.. tényleges helyzete .............................................................................. 36

7.2.3 M..E.. tényleges helyzete ....................................................................... 38

7.2.4 R..M.. tényleges szerepe .......................................................................... 39

7.2.5 M..H..É.. tényleges szerepe .................................................................... 41

7.3. Terhelti védekezések ..................................................................................................... 42

7.4 Okirati bizonyítékok ....................................................................................................... 42

 

7.4.1 Főpolgármesteri intézkedések ................................................................................. 43

7.4.2 „Ügyek” tárgyú e-mailek ........................................................................................ 43

7.4.3 Egyéb e-mailek........................................................................................................ 44

7.4.4 Terheltek saját feljegyzései ..................................................................................... 46

7.4.5 B..Zs.. által nyomozati vallomásának alátámasztására csatolt e-mailek ....... 47

7.5 Tanúvallomások ............................................................................................................. 48

7.6. Megállapítható tények ................................................................................................... 50

7.7 Bűnszervezet fogalmi elemei ......................................................................................... 52

II. – Nem kommunikációs szerződések.................................................................................... 54

I/A. 21. - AAM ......................................................................................................................... 54

1. A..A.. nyomozati vallomása ........................................................................................ 54

2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 55

2.1. Az alapszerződések ....................................................................................................... 55

2.1.1 A szereplők jogállása .............................................................................................. 55

2.1.2 Projektköltség fogalma............................................................................................ 56

2.1.3 Finanszírozás ........................................................................................................... 56

2.2. Főpolgármesteri Hivataltól származó iratok ................................................................. 57

2.3 A 2007.01.24-i szerződés dokumentumai ...................................................................... 58

2.3.1 Az ajánlat................................................................................................................. 58

2.3.2 A szerződés ............................................................................................................. 59

2.3.3 Teljesítési jegyzőkönyvek ....................................................................................... 59

2.3.4 Teljesítés anyagai .................................................................................................... 59

2.4. A 2007. december 22-i metró projekt támogatási szerződés és közbeszerzési eljárás

iratai...................................................................................................................................... 60

2.4.1 Közbeszerzési eljárás iratai ..................................................................................... 60

2.4.2 Teljesítés anyagai .................................................................................................... 61

2.5 Igazgatósági jegyzőkönyvek .......................................................................................... 62

2.6 A BKV Zrt-től 2010. január 26. napján lefoglalt iratok ................................................. 62

2.7 Fővárosi Közgyűlési jegyzőkönyvek ............................................................................. 62

2.8 Munkaközi anyagok (levelezések, e-mailek) ................................................................. 63

2.9 Az AAM szerződések vizsgálatával, utóéletével kapcsolatos okiratok ......................... 64

2.10 Okiratok összegzés: ...................................................................................................... 65

3. Terhelti vallomások .............................................................................................................. 66

4. Tanúvallomások ................................................................................................................... 69

4.1 B..L.. ................................................................................................................. 69

4.1.1 Alkalmazása ............................................................................................................ 69

4.1.2 Kinevezése .............................................................................................................. 70

4.1.3 AAM megbízásának forrása .................................................................................... 70

4.1.4 AAM-t ki vette igénybe........................................................................................... 71

4.1.5 Az átvilágítás oka .................................................................................................... 71

4.1.6 Az AAM munkájának hasznosítása ........................................................................ 72

4.1.7 Az átvilágítás költségei és a projekt költségek........................................................ 74

4.1.8 A metróbiztosi jelentés elkészítése után.................................................................. 75

4.2 AAM tanúk..................................................................................................................... 75

4.2.1 AAM BKV-s megbízásának forrása ....................................................................... 75

4.2.2 A 2007. január 22-i szerződés célja......................................................................... 76

4.2.3 AAM Zrt. privilegizált helyzete .............................................................................. 76

4.2.4 A Főpolgármesteri Hivatal befolyása a projektirányításban ................................... 77

4.2.5 Egyéb tényállítások ................................................................................................. 79

4.3 D..Z................................................................................................................... 80

 

4.3.1 Az AAM megbízásának oka ................................................................................... 80

4.3.2 Az AAM teljesítésének  igazolása........................................................................... 80

4.3.3 A Főváros beavatkozása a projekt irányításába ...................................................... 80

4.4 G..L.. ................................................................................................................. 81

4.4.1 A projektszervezet eredeti kialakítása ..................................................................... 81

4.4.2 A projektfelügyelet 2007. előtt................................................................................ 82

4.4.3 A szabálytalan szerződéskötések kezdete ............................................................... 82

4.4.4 A DBR feladata és a Főpolgármesteri Hivatal munkájának támogatása................. 82

4.4.5  Hagyó Miklós befolyása, B..L.. szerepe................................................... 82

4.4.6 Az AAM Zrt. szerepe .............................................................................................. 84

4.4.7 Az AAM Zrt. alkalmazásának célja ........................................................................ 85

4.4.8 A..A.. szerepe a 4-e metró projekt vezetésében ............................................. 85

4.5 B..Á.. ................................................................................................................. 86

4.5.1 A projekt irányítása és a Főpolgármesteri Hivatal .................................................. 86

4.5.2 A PFB irányító szerepe ........................................................................................... 86

4.5.3 Hagyó Miklós szerepe ............................................................................................. 87

4.5.4 A DBR projektigazgatóság létszáma....................................................................... 87

4.5.5 - Az AAM Zrt. feladatai .......................................................................................... 87

4.5.6 - Az AAM Zrt. megbízásának forrása ..................................................................... 88

4.6 31. sz. tanú...................................................................................................................... 88

4.6.1 A..A.. szerepe a 4-es metró projekt irányításában.......................................... 89

4.6.2 A projekt irányítás alapjai ....................................................................................... 89

4.6.3 A projektköltségek elrejtése a BKV költségvetésében ........................................... 89

4.6.4 B..L.. szerepe ............................................................................................. 89

4.6.5 Az AAM szerepe a projektirányításban .................................................................. 90

4.6.6 Az AAM szolgáltatásai folyamatukban .................................................................. 90

4.6.7 Az AAM alkalmazásáról szóló döntések ................................................................ 90

4.6.8 AAM szolgáltatásainak szükségessége ................................................................... 90

4.7 F..L.. ................................................................................................................ 91

4.7.1 Az AAM tevékenységének értéke ........................................................................... 91

4.7.2 A projekt késedelmének okai .................................................................................. 91

4.7.3 Projektigazgatóság létszáma ................................................................................... 91

4.7.4 Az AAM Zrt. tevékenységének hatása a projekt lebonyolítására ........................... 92

4.8 Tanúvallomások összegzése........................................................................................... 92

5. Vádlotti védekezések............................................................................................................ 95

5.1 Ténybeli védekezés ........................................................................................................ 95

5.1.1 A Főpolgármesteri Hivatal feladataival kapcsolatos terhelti védekezés ................. 95

5.1.1.1 4-es metró helyzetének áttekintésére szükség volt ............................................... 95

5.1.1.2 Új irányítási modell kidolgozása .......................................................................... 96

5.1.1.3 A metróbiztos feladataira hivatkozó védekezés ................................................... 96

5.1.2 Hagyó Miklós BKV-val való kapcsolatára hivatkozó védekezés ........................... 97

5.1.3 Az AAM Zrt.-vel kapcsolatban tett állítások .......................................................... 99

5.2 Bizonyítékokat értékelő védekezés .............................................................................. 101

5.2.1. Általános értékelés ............................................................................................... 101

5.2.2 Szerződések és projekt költség értelmezése .......................................................... 101

5.2.3 AAM szerződés értékelése .................................................................................... 102

5.2.4 Az AAM szolgáltatások értékelése ....................................................................... 102

6. Összértékelés ...................................................................................................................... 103

6.1 Elkövetési magatartás................................................................................................... 105

6.2 Vagyoni hátrány ........................................................................................................... 106

 

6.3 Az alanyi oldal ............................................................................................................. 107

6.4. Társadalomra veszélyesség ......................................................................................... 107

7. Kiemelt projektek támogatására vonatkozó szerződés....................................................... 108