ÁSZ feljelentés
Jogi összefoglaló a Hagyó Miklóssal szemben az Állami Számvevőszék feljelentése nyomán megindított büntetőeljárásokról
A gyanúsítás lényege
A három szerződésbõl kettőt Hagyó Miklós - városüzemeltetési és vagyongazdálkodási - főpolgármester-helyettesként a Főpolgármesteri Hivatal nevében kötött. Az első a 2008. december 17. és 2009. március 31. közötti időszakban teljesítendő kommunikációs szakértõi tevékenység ellátására szólt. E szerződés alapján a megbízottnak kommunikációs stratégia kidolgozása, Hagyó Miklós nyilvános szerepléseinek megszervezése, beszédek, nyilatkozatok elkészítése és interpretálása volt a feladata. A szerződésben kikötött bruttó 500.000 forint megbízási díjból Hagyó Miklós irodavezetőjének, a teljesítésigazolása alapján a Főpolgármesteri Hivatal végül összesen 277.250 forintot fizetett ki.
A második szerzõdés 2009. június 26-án kötötték 2009. december 31-ig terjedő hatállyal, és a főpolgármester-helyettes sportszakmai tevékenységével kapcsolatos szakértői és tanácsadói munkára vonatkozott, amelynek keretében megbízottnak szervezési, koordinálási, elemzési, véleményezési, továbbá prezentációk összeállításával és kiadványok elkészítésével kapcsolatos feladatokat kellett ellátnia. A megbízási díj ebben az esetben bruttó 5.500.000 forint volt, amelyből az irodavezető teljesítésigazolása alapján összesen 2.988.708 forintot fizetett ki a Főpolgármesteri Hivatal.
A harmadik szerződést Hagyó Miklós szintén a Főpolgármesteri Hivatal nevében kötötte 2009. június 18. és 2009. december 31. közötti idõszakra. A szerzõdés alapján megbízottnak a fõvárosi vagyongazdálkodással és gazdasági társaságokkal összefüggõ szakértõi feladatokat kellett ellátnia. A felek bruttó 4.500.000 forint megbízási díjat kötöttek ki, amelybõl a Fõpolgármesteri Hivatal az irodavezetõ teljesítésigazolása alapján végül 1.964.887 forintot utalt át.
A három szerződés alapján tehát a Főpolgármesteri Hivatal összesen 5.230.845 forintot fizetett ki, és mivel ezeket a kifizetéseket járulékok is terhelték, a szerződések mindösszesen 9.375.000 forintjába kerültek a hivatalnak.
A gyanúsítás szerint azonban fiktív szerződésekrõl volt szó, amelyeket Hagyó Miklós azért kötött az érintettekkel, hogy őket jogtalan vagyoni előnyben részesítse, tényleges munkavégzés valójában nem állt a szerződések és az azok alapján teljesített kifizetések mögött.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 319. §-a szerint akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el. A gyanúsítás lényege jelen ügyben az volt, hogy Hagyó Miklós, mint az önkormányzat vagyonkezelésre felhatalmazott tisztség viselője vagyonkezelési - azaz a rendes gazdálkodás szabályainak betartására irányuló - kötelezettségét megszegte, amikor fiktív szerződésekkel a Főpolgármesteri Hivatal vagyonából kifizetésekhez juttatta bizalmasait, és ez - értelemszerűen - vagyoni hátrányt okozott a hivatalnak, hiszen pénzéért nem kapott tényleges szolgáltatást.
A lefolytatott bizonyítás eredménye
A nyomozás során lefolytatott bizonyítás ezt a gyanút mindenben megcáfolta.
A nyomozó hatóság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy Hagyó Miklós jogosult volt-e ilyen szakértői szerződések megkötésére. Amint az a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatokban is olvasható, megállapítást nyert, hogy mind a főpolgármester, mind a főpolgármester-helyettesek rendelkezésére állt egy meghatározott nagyságú, a hivatal költségvetésében megfelelően előirányzott, szabadon felhasználható pénzügyi keret, amelynek terhére az érintettek megbízási szerződéssel tanácsadókat alkalmazhattak az általuk szükségesnek ítélt feladatok ellátására. A megszüntető határozat rögzíti, hogy a többi főpolgármester-helyettes kommunikációs munkáját is segítették megbízási szerződés alapján eljáró magánszemélyek, illetve cégek.
Ezt követően a rendõrség azt vizsgálta, hogy állt-e tényleges munkavégzés a szerződések, illetve kifizetések mögött. Az ÁSZ úgy látta, hogy a szerződésekhez csatolt írásos dokumentáció ezt nem támasztja megfelelően alá. A rendőrség azonban eltérő következtetésre jutott. Meghallgatták a Főpolgármesteri Hivatal számos munkatársát, valamint több fővárosi tulajdonú közművállalat vezetőit. A tanúk egyhangúlag megerősítették, hogy az első kettő szerződés megbízottja rendszeresen jelen volt és munkát végzett a hivatalban, a feladataival összefüggő munkaanyagokat véleményezésre megkapta, részt vett a közgyűléseken, és szervezte Hagyó Miklós megjelenéseit, nyilatkozatait, programjait. Szintén megerősítették, hogy a harmadik szerződés megbízottja véleményezésre megkapta a releváns anyagokat, részt vett a közgyűléseken és a fővárosi gazdasági társaságokkal kapcsolatos tárgyalásokon, sőt ezeket a tárgyalásokat ő vezette - "abszolút üzleti alapon, a gazdaságossági szempontokat figyelembe véve".
Mivel pedig a megbízásokat megbízottak megfelelően teljesítették, értelemszerűen a Főpolgármesteri Hivatalt sem érte vagyoni hátrány, hiszen a Hivatal a kifizetett megbízási díj fejében ellenszolgáltatást kapott. Ebből következően nyilvánvalóan kötelességszegés sem róható meg Hagyó Miklós, valamint a teljesítésigazolásokat aláíró irodavezető terhére.
Erre tekintettel a nyomozó hatóság bűncselekmény hiányában szüntette meg mindkét megbízott megbízása kapcsán folytatott - a nyomozás során időközben elkülönített - eljárást (előbbit 2012. június 5-én, utóbbit 2012. július 23-án).
Az eljárás sajátosságai
Az eljárás egyik érdekessége, hogy a feljelentést megalapozó ÁSZ vizsgálat a főpolgármesteri, illetve főpolgármester-helyettesi hatáskörben megkötött "külsős" megbízási szerződések közül annak ellenére csak Hagyó Miklós által kötött megállapodásokra terjedt ki, hogy - amint az a nyomozás során kiderült - a főpolgármesternek és a főpolgármester-helyetteseknek is pontosan ugyanolyan szabadon felhasználható pénzügyi kerete volt tanácsadói szerződések megkötésére, mint Hagyó Miklósnak.
Ez a nyomozó hatóságnak is feltűnt, amely 2012 márciusában kifejezetten rákérdezett az ÁSZ-nál, hogy a másik két főpolgármester-helyettes által sajtó- és kommunikációs feladatok ellátására egyéni vállalkozókkal és cégekkel kötött szerződéseket vizsgálták-e, és ha igen, akkor azokat miért nem kifogásolták, amennyiben pedig nem vizsgálták, úgy ennek mi volt az oka.
Válaszában az ÁSZ azt állította, hogy az erőforrások ésszerû kihasználása érdekében kockázatelemzés alapján azokat a területeket ellenőrizték, amelyek esetében (a korábbi tapasztalatok alapján) legvalószínûbb volt a hibák előfordulása, ugyanakkor az egyes szerződéses kifizetések (könyvviteli tételek) közül már véletlenszerűen választották ki azokat, amelyeket részletesen vizsgáltak. E véletlenszerűség eredménye az ÁSZ szerint, hogy a másik két főpolgármester-helyettes által 2006 és 2010 között kötött számos tanácsadói szerződés egyike sem került bele a mintába, Hagyó Miklós szerződései közül pedig három is.
A másik sajátos fejlemény az ügyben, hogy - noha erről hivatalos tájékoztatást nem kaptunk - tudomásunk szerint az ÁSZ megpanaszolta a megbízási szerződésekkel kapcsolatos – időközben elkülönített – nyomozások megszüntetéséről hozott határozatokat. (A panaszról az ügyész dönt, és a panasznak helyt adva elrendelheti a nyomozás folytatását.)
A panaszok benyújtásának ténye - amennyiben igaz - meglehetősen különös a következők miatt.
Az ÁSZ az ügyben feljelentõ, de nem sértett. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 51. §-a szerint ugyanis sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Jelen esetben, minthogy a gyanú szerint a Főpolgármesteri Hivatalt érte vagyoni hátrány, a hűtlen kezelésnek, ha ilyen történt volna, a hivatal lett volna a sértettje, nem pedig az ÁSZ.
Ennek azért van jelentősége, mert a Be. 195. § (1) bekezdése értelmében a nyomozás megszüntetéséről hozott határozat ellen csak az élhet panasszal, akire nézve a határozat közvetlen rendelkezést tartalmaz. Minthogy a nyomozás alapjául szolgáló cselekmény sértettje a Főpolgármesteri Hivatal lett volna, a megszüntetõ határozatok legfeljebb a hivatalra nézve tartalmazhatnak közvetlen rendelkezést, a feljelentõ ÁSZ-ra nem, így az ÁSZ-nak az ügyben panaszjoga sincs.
De még ha ettől el is tekintünk, nem világos, mire hivatkozhatott volna az ÁSZ a panaszaiban, ugyanis az ügy iratainak megismerésére feljelentőként nem jogosult. A Be. 70/B. § (3) bekezdése értelmében a nyomozás során a feljelentő részére - ha nem sértett is egyben - csak a feljelentésről adható másolat. A nyomozás befejezését követően is csak a sértettet jogosítja fel a Be. arra, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség hivatalos helyiségében megismerhesse.
Ha tehát az ÁSZ valóban panasszal élt, azt csak azoknak a tanúvallomásoknak és egyéb bizonyítékoknak az ismerete nélkül tehette, amelyek a nyomozó hatóság szerint egyértelműen igazolják, hogy megbízottak valóban végeztek a megbízási szerződésének megfelelő érdemi tevékenységet.
Nagy kérdés, hogy mennyire lehet egy ilyen panasz megalapozott, az pedig külön érdekes, hogy a harmadik megbízási szerződés esetében mi lehetett a panasz indoka, hiszen ebben az ügyben még az ÁSZ sem látta kellőképpen alátámaszthatónak a feljelentés megtételét, csupán a nyomozó hatóság "figyelmébe ajánlotta" a szerződést és az annak alapján teljesített kifizetéseket.
Bár a panaszokról döntő ügyészi határozatokat az ügyészség nem küldte meg a védelemnek arra hivatkozva, hogy ezt csak akkor kellett volna megtennie, ha – némiképp egyszerűsítve – a panasz nyomán a nyomozás folytatását rendelték volna el, vélhetően az ügyészség is osztotta fenti álláspontunkat, hiszen a nyomozást megszüntető határozat hatályon kívül helyezésére, illetve módosítására nem látott okot. Másként fogalmazva: az ügyészség szintén úgy ítélte meg, a bizonyítékok nem igazolják, hogy a főpolgármester-helyettes megbízottai érdemi munka nélkül vettek fel díjazást.