Felhívás Magyarországnak - Kommunikációs fázis
Kommunikációs fázis:
MÁSODIK SZEKCIÓ
Kérelem száma: 52624/10
HAGYÓ Miklós kontra Magyarország
benyújtva 2010. szeptember 6.
A TÉNYÁLLÁS
A kérelmező Hagyó Miklós, magyar állampolgár, aki 1967-ben született és Budapesten él. A bíróság előtt Kádár A., Budapesten praktizáló ügyvéd képviseli.
A. Az ügy körülményei
A tényállás a kérelmező által előadottak alapján a következőképpen foglalható össze.
2010. május 14-én a kérelmezőt, Budapest korábbi főpolgármester-helyettesét és korábbi parlamenti képviselőt letartóztatták a Budapesti Közlekedési Vállalatnál elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával. A rendőrség röviddel azután vette őrizetbe, hogy a 2010-es általános választások megválasztott új országgyűlési képviselők felesküdtek, és ezért a kérelmező képviselői mentelmi jogát elvesztette. Ezt megelőzően, 2010 januárjában és márciusában a Közlekedési Vállalat vezető tisztviselői közül néhányakat és a kérelmező egy közeli munkatársát már ugyanebben az ügyben meggyanúsították.
A kérelmező előzetes letartóztatására irányuló ügyészi indítvány az esetleges szökés és összejátszás veszélyére hivatkozott.
A védelem azzal érvelt, hogy a kérelmező, noha hónapok óta tudta, hogy mentelmi jogának elveszítése után nagy valószínűséggel meggyanúsítják, nem hagyta el az országot. Felvázolta, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat állítólagos korrupciós ügyei nagy nyilvánosságot kaptak, és hogy tekintettel az egyéb gyanúsítottaknak a folyamatban lévő nyomozás során tett vallomásaira, a kérelmező meggyanúsítása több mint valószínű volt. A kérelmező többször is cáfolta a sajtó pletykáit, miszerint elhagyja az országot, és 2010. május 11-én jelezte a hatóságoknak, hogy hajlandó együttműködni.
A védelem továbbá azt állította, hogy ennek tükrében a kérelmező előzetes letartóztatása nem volt indokolt, és, hogy – ha bármilyet, úgy – enyhébb kényszerintézkedést kellett volna alkalmazniuk a hatóságoknak.
2010. május 17-én a Budai Központi Kerületi Bíróság elrendelte a kérelmező előzetes letartóztatását. A bíróság az ügyészség indítványában foglaltakat ismételte meg, a védelem érveivel nem foglalkozott részletesen.
2010. május 26-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését. Anélkül, hogy konkrétan reagált volna a védelem érveire, leszögezte: „adat van arra, hogy a gyanúsított külföldre kívánt távozni”.
A védelem hiába kérte ismételten, hogy e bizonyos adat megismerése érdekében betekinthessen az iratokba. A kérelmezőnek nem engedélyezték, hogy megismerje a releváns nyomozati anyagot.
A kérelmező előzetes letartóztatását törvényes időközönként többször meghosszabbították. E hosszabbítások során a védelem érvei jórészt azonosak maradtak, ám úgy tűnik, hogy a bíróságok elmulasztották személyre szabott módon értékelni a kérelmező személyes körülményeit. A bíróság a védelem azon új érvét sem vette figyelembe, miszerint a szökési szándékot cáfolja az a tény, hogy a kérelmező néhány hónappal a gyanúsítás előtt kifizette a 16 millió forintos tartozását. Azt sem értékelte a bíróság, hogy a védelem rámutatott: a kérelmező befolyásos politikus volt, de ennek ellenére sem tett kísérletet a bizonyítékok elrejtésére vagy a tanúkkal való összebeszélésre, így az összejátszástól való félelmek nem voltak megalapozottak.
A kérelmező szabadlábra helyezési, illetve enyhébb kényszerintézkedés alkalmazására irányuló kérelmei szintén hiábavalók voltak. A védelem többször hangsúlyozta a fogva tartás alapjául szolgáló konkrét bizonyítékok hiányát és a kérelmező személyes körülményei értékelésének elmaradását. A bíróság meglehetősen sztereotip döntésekkel utasította el ezeket
az érveket, elsősorban azzal az indokkal, hogy a cselekmény büntetési tétele magas.
Tekintettel folyamatosan romló egészségügyi állapotára (légzési és hallás problémák, valamint jelentős fogyás), a kérelmező többször is, de nagyrészt sikertelenül kérte fogva tartása feltételeinek javítását.
A kérelmező azon, 2010 májusában előterjesztett kérését, hogy rendeljenek ki az ügyében orvosszakértőt, csak 2010 szeptemberében teljesítették. A szakvélemény megerősítette, hogy a kérelmező súlyos egészségügyi problémákkal küzd, ugyanakkor azt is rögzítette, hogy ezeket tudják kezelni a büntetés-végrehajtási intézetben.
A kérelmező fogva tartásának első hónapjaiban engedélyt kapott, hogy élettársa a rendes látogatási időn felül is látogathassa. Ugyanakkor 2010. november 9-től a látogatásokat megtiltották az esetenként ellenőrzés nélküli látogatások alatti összebeszélés vélt veszélyére hivatkozva. A védelem ez ellen panasszal élt, azzal érvelve, hogy az ellenőrzés kifogásolt
hiánya a börtönszemélyzet mulasztásának következménye, és így róható fel a kérelmezőnek vagy látogatójának. Mindazonáltal a tilalom fennmaradt.
A kérelmezőt fogva tartása idején a 11 éves lánya egyáltalán nem látogatta. Bár ez nem volt tiltva, a lány egészségi állapota nem tette lehetővé az ilyen látogatásokat. A kérelmező e tényen alapuló kérelme az enyhébb kényszerintézkedés elrendelése iránt nem vezetett eredményre. Alkalmanként a kérelmező számára extra telefonbeszélgetéseket engedélyeztek a lányával.
A kérelmező előzetes letartóztatása 2011. február 23-ig tartott, amikor is a Fővárosi Bíróság azt házi őrizetre módosította. Figyelembe véve a kérelmező súlyos egészségügyi problémáit, a Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a szökés veszélye olyan mértékben csökkent, hogy a házi őrizet elegendő.
A kérelmezőnek több alkalommal engedélyezték, hogy orvosi kezelések céljából elhagyja a házi őrizetet; azonban a védelemnek a házi őrizet megszüntetésére irányuló kérelmeit elutasították egészen 2011. június 10-ig, amikor végül a házi őrizet is megszűnt.
A PANASZOLT JOGSÉRTÉSEK
A kérelmező az Egyezmény 5. cikk 1. bekezdés (c) pont alapján azt kifogásolja, hogy előzetes letartóztatása és a házi őrizete indokolatlan volt, mivel a bíróságok nem hivatkoztak olyan konkrét körülményekre, amelyek alátámasztották ezen intézkedések szükségességét, és nem foglalkoztak a személyes körülményekeivel.
Hivatkozva – önállóan és a 13. cikkel is összefüggésben – az Egyezmény 5. cikk 4. bekezdésére, kérelmező azt is kifogásolja, hogy a "fegyverek egyenlőségének" elvét nem tartották be a hatóságok a fogva tartásáról döntő eljárás során, mivel nem férhetett hozzá a releváns nyomozati anyaghoz.
A kérelmező azt is kifogásolja, hogy – tekintettel a folyamatosan romló egészségi állapotára – a fogva tartásának körülményei elérték a súlyosságnak azt a minimális fokát, amely ahhoz szükséges, hogy ez a probléma az Egyezmény 3. cikkének hatálya alá essék.
Végül a kérelmező azt kifogásolja, hogy a hozzátartozói látogatások annyira ritkák voltak, hogy az megvalósította a családi élet tiszteletben tartásához való jogának sérelmét az Egyezmény 8. cikke szerint – önállóan valamint a 13 cikkel összefüggésben is.
KÉRDÉSEK A FELEKHEZ
1. Sértette-e a kérelmező előzetes letartóztatásának hossza az egyezmény 5. cikk 3. bekezdésében előírt "ésszerű idő" követelményét?
2. Az az eljárás, amelynek keretében a kérelmezőnek lehetősége volt az előzetes letartóztatása jogszerűségének megkérdőjelezésére, megfelelt-e az Egyezmény 5. cikk 4. bekezdésében foglalt követelményeknek?
3. Figyelembe véve a módot, ahogyan a hatóságok a kérelmező egészségügyi panaszaira reagáltak, ki volt-e téve a kérelmező az Egyezmény 3. cikkének értelmében vett embertelen bánásmódnak?
4. Megsértették-e a magyar hatóságok a kérelmezőnek az Egyezmény 8. cikkében biztosított családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát a korlátozott számban biztosított hozzátartozói látogatásokkal?
5. Állt-e a kérelmező rendelkezésére az Egyezmény 13. cikke által megkövetelt hatékony hazai jogorvoslat az Egyezmény 8. cikkére alapozott panasza tekintetében?
Source: http://hudoc.echr.coe.int/sites/eng/pages/search.aspx?i=001-111066