Hagyó Miklós I. rendű vádlott általános észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 16. napján

Hagyó Miklós I. r. vádlott:

Balogh Zsolt IV. r. vádlott vallomására a mai napon általánosságban kívánok, elsősorban a nyomozati vallomás kapcsán nyilatkozni és a későbbiekben teszem meg a részletes észrevételeket.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott védője:

Jövő héten csütörtökön kívánjuk védencem részletes észrevételeit a bíróság elé tárni.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott észrevétele:

A mai napon akkor általánosságban teszek észrevételt. Elsőként leszögezem, az írásban becsatolt illetve a szóban is előadott vallomásomat, valamint az azóta a II. és a III. r. vádlottak vallomásai kapcsán tett észrevételeimet változatlanul fenntartom. A leghatározottabban kijelentem, hogy Balogh Zsolt nyomozati vallomásaiban tett minden olyan megállapítás, amely ezekkel ellentétes, nem felel meg a valóságnak. Egyúttal nyomatékosan felhívom a figyelmet arra, hogy a vallomásban foglalt, általam hivatkozott tények jelentős részéről én magam is a rendelkezésre álló nyomozati iratból szereztem tudomást. Így ha a jegyzőkönyvbe foglalt valamely állítás és jócskán van ilyen, ellentétes az én vallomásaimmal, akkor az egyúttal iratellenes is.

Hozzáteszem a vallomásaimat mind a II. r. mind a III. r. vádlott tárgyaláson tett vallomása alátámasztja. Itt utalnék továbbá arra a tényre, hogy én a nyomozás során és hangsúlyozom kényszerintézkedés hatálya alatt tett vallomásaim a tárgyaláson tett vallomásaimtól semmilyen tekintetben nem térnek el. Amit az is jól mutat, hogy a nyomozati vallomásomat a tisztelt törvényszéknek egyáltalán nem kellett ismertetnie.

Ez pedig azt jelenti, hogy valamennyi nekem feltett kérdésre én már 2010. május 14. napja óta következetesen ugyanazt nyilatkozom. Amit egy mondatban úgy tudok összefoglalni, nem követtem el bűncselekményt, nem vagyok bűnös. Ezzel szemben a IV. r. vádlott esetében az elmúlt tárgyalásokon ismertetett jegyzőkönyvek szerinti vallomásban, sokszor még az egymást követő mondatokban is oly mértékű ellentmondások vannak, amelyek ezeknek a nyomozati vallomásoknak a bizonyító erejét meggyőződésem szerint erőteljesen megkérdőjelezik. Az írásbeli vallomásomban és azóta is, számtalan a vádhatósághoz intézett, a vádirattal kapcsolatos kérdést fogalmaztam meg, amelyekre természetesen tudom, hogy az eljárás jelenlegi szakaszában nem kaphatok választ.

Figyelemmel azonban arra, hogy a vádhatóság a vádiratban terhemre rótt bűncselekmények, így különösen a II. vádpont bizonyítékául szinte kizárólag az ismertetett jegyzőkönyvekben foglaltakat vette alapul, mégiscsak fel kell tennem egy további kérdést. Mi az oka annak, hogy a vádhatóság a lefolytatott nyomozás eredményeként összegyűlt bizonyítékok értékelésekor annak a személynek a vallomását, aki a kényszerintézkedés hatálya alatt állva, következetesen, mindennemű ellentmondás nélkül, okirati bizonyítékokkal alátámasztva nyilatkozott nem fogadta el, hanem helyette azt a vallomást tette a vádirat fundamentumává, ami az egyes kihallgatások során is változott és önmagában is alapvető, egymást kizáró ellentmondásokat hordoz. Amint az imént már elmondtam elfogadom, hogy erre a kérdésre az eljárás jelenlegi szakaszában természetesen nem kaphatok választ. Időközben Balogh Zsolt a tárgyaláson tett vallomásában rávilágított arra, hogy mik voltak azok a körülmények, amelyek eredményeként nyomozati vallomásai lényegében az ellentmondások egybefüggő tárházának tekinthető. Bár természetesen elfogadni semmiképpen nem tudom, de az általam személyesen is tapasztaltakra tekintettel megértem. Hogy miért érezte úgy, idézem a tárgyalótermi vallomásának részletét, ha haza akar menni a családjához, akkor minél több visszásságot kell a BKV irányításáról elmondania. Kilenc hónap előzetes letartóztatásban töltött idő után pedig az is világosan érthető számomra, hogy neki az igazság feltárásával szemben miért volt az fontos, hogy ne tartóztassák le és ne járjon úgy, mint egyes munkatársai, amint itt a tárgyalóteremben elmondta. Ha azonban őt, ahogy itt elmondta, nyomozati tárgyként kezelték az eljáró hatóságok, akkor én bízvást állíthatom, hogy engem céltáblaként. Az előzőek eredményeként született nyomozati vallomások alapján ugyanis úgy tartottak a kényszerintézkedés hatálya alatt és gyanúsítottak meg bűncselekményekkel, hogy az objektív, okirati bizonyítékokkal is alátámasztott, az igazságot tartalmazó vallomásom senkit nem érdekelt.

Rátérve Balogh Zsolt személyére és a vele való kapcsolatomra. Én a IV. r. vádlottal, amint azt már többször is elmondtam a BKV-nál történő alkalmazását megelőzően semmilyen kapcsolatban nem álltam. Valamikor 2007. év végén ismertem meg. Tekintettel azonban arra, hogy a főpolgármester helyettesnek kizárólag a cégek vezetőivel van kapcsolata, az általa ekkor betöltött pozíció ellátása során ahogy kollégáival, úgy vele se kerültem érdemi kontaktusba. Hangsúlyozom továbbá, hogy nekem a műszaki vezérigazgató helyettesekkel, így Balogh Zsolt elődjével Donáth Zoltánnal illetve utódjával Takács Péterrel sem volt semmilyen közvetlen kapcsolatom. Mivel én az úgynevezett szolgálati utat mindig betartottam, közvetlenül soha nem léptem kapcsolatba olyan személyekkel, akiknek a felettese a kabinet felügyeleti jogkörébe tartozott, és ez igaz valamennyi, a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő közműcégnél. Közvetlen munkakapcsolatba Balogh Zsolttal csak 2008. február második felétől, Antal Attila betegállományától, vagyis az azzal egyidejű vezérigazgatói megbízásától kezdődően kerültem. Innentől kezdve munkakapcsolatban álltunk, amin kívül minimális kontaktus volt közöttünk. Az egymáshoz való viszonyunk sem ismerősi, sem baráti jelleget nem vett fel. Egymás mobiltelefonszámát ugyanakkor természetesen ismertük, és a BKV helyzetéből fakadó intenzív munkakapcsolatra tekintettel számtalanszor hívtuk egymást, tehát nem volt merev a viszony közöttünk. El kívánom mondani, hogy én Balogh Zsoltot ekkor mint egy ambiciózus, tettre kész munkaerőt ismertem meg, aki mindig szerette volna megmutatni, hogy alkalmas a BKV vezetésére. Amit azzal is igyekezett kifejezni, hogy ebben a nehéz időszakban Antal Attilával illetve Kocsis Istvánnal összehasonlítva többször kereste az alkalmat arra, hogy engem személyesen is tájékoztasson, amely alkalmakra mindig velem előre egyeztetett időpontban került sor, a fővárosi önkormányzat épületében levő irodámban, az adott témában illetékes szakügyosztályok képviselőinek, a kabinet szakreferenseinek és a kabinet egyéb illetékes tagjainak a jelenlétében. Itt szeretném azt is ismételten leszögezni, hogy én városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester helyettesként soha nem gyakoroltam az ő személye fölött sem döntési, sem utasítási, sem munkáltatói jogokat, sőt Balogh Zsolt felett még a fővárosi önkormányzat vagy annak bármely bizottsága sem rendelkezett ilyen jogkörrel. Ennek oka, hogy a vezérigazgatói megbízásáig a munkáltatója Antal Attila volt, a megbízott vezérigazgatósága idején a BKV igazgatósága gyakorolta felette a munkáltatói jogokat, majd Kocsis István kinevezését követően az új vezérigazgató lett a munkáltatója. Azt gondolom egyébiránt, hogy a kettőnk nyomozati vallomásában a kizárólagos egyezés épp abban a minden kétséget kizáró ténykérdésben van, hogy 2008. február 19. napján, Balogh Zsolt vezérigazgatói megbízásakor, valamint az ezt követő időszakban igen nehéz helyzetben volt a BKV. Anélkül, hogy ismételném magam, csak felsorolás szinten ekkor volt a használt busz beszerzési és az AAM Zrt.-vel kapcsolatos botrány, a BKV szerkezeti átalakítása továbbra is folyamatban volt, aminek egyik folyamodványaként a leépítések miatt folyamatos sztrájkhelyzet fenyegetett és állt fent, zajlott a paraméterkönyv átalakítása és ekkor 2008. áprilisában adtuk be a kormánynak és rajta keresztül Brüsszelnek vagyis az Európai Uniónak a 4-es metró 350 milliárdos projektpályázatát is, amely Magyarország EU csatlakozása óta a legnagyobb volumenű uniós pályázata volt.

Úgy gondolom nem szükséges különösebb magyarázat ahhoz, hogy az előbb felsorolt, a főváros és a BKV számára egyaránt kiemelten jelentős feladatokat, amelyek ráadásul, megjegyzem érthető módon folyamatosan a sajtó érdeklődési körének a középpontjában voltak csak maximális szakmai odaadással és nem ritkán fizikailag is emberfeletti teljesítmények árán lehetett ellátni. A felelősség, az elvárás mindannyiunk vállát nyomta, amit Antal Attilának, a helyzetet addig kézben tartó és összefogó szakembernek a kiesése csak tovább rontott. A határidők azonban ezzel nem álltak meg, így a megbízott vezérigazgatónak, aki mint a nyomozati iratból kiderült, közlekedési építőmérnökként korábban kizárólag műszaki ügyekben járt el, gyakorlatilag egyik napról a másikra kellett beletanulnia a legösszetettebb közműcég irányításába. Éppen ezért véleményem szerint az ismertetett nyomozati vallomás egészének szempontjából jelentősége van és annak tükréből kell értékelni és mérlegelni, ami e tekintetben a 64. kötet 41.847. oldal 3. bekezdésében rögzítetten elhangzott : „műszaki vezérigazgató helyettesként elég nagy területre volt rálátásom, de a gazdasági, a személyügyi, közlekedési és kommunikációs területet nem ismertem”.

Ebben a helyzetben városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester helyettesként két tűz közé szorultam. Mivel egyrészt igyekeztem én is és a kabinet is minden segítséget megadni a megbízott vezérigazgatónak, ami részben magától értetődő volt, részben pedig a megbízott vezérigazgató számos esetben maga is kérte ezt. Másrészt azonban a BKV tulajdonosa, a fővárosi önkormányzat és a főváros lakosai felé fennálló kötelezettségeink teljesítése érdekében is mindent meg kellett tennünk. Ilyen körülmények között, amikor mindenki folyamatosan heti 6-7 napot és napi 10-12 órát dolgozott, úgy gondolom, hogy teljesen természetes, hogy a feszültség és a ránk nehezedő nyomás miatt esetenként az egyes határidők teljesítése érdekében nagyobb nyomatékkal léptem fel és felemeltem a hangomat, vagy az egyes megbeszélésekkel kapcsolatban elvártam, hogy amit egyszer megtárgyaltunk annak megfelelően amilyen hamar csak lehet történjen meg és az illetékes szakember tegye meg a szükséges intézkedéseket. Hiszen az indokolatlan várakozásnak, töprengésnek nem volt helye. Az a kijelentés tehát, ami Balogh Zsolt tárgyaláson tett vallomásában rólam elhangzott, vagyis idézem: „Hagyó Miklós nagyon sokszor raportra rendelt, ordibált velem, folyamatos nyomás alatt tartott” csak és kizárólag annyiban helytálló, hogy az előzőekben felsorolt jogszabályok, valamint a szervezeti és működési szabályzat, illetve a főpolgármester, a főpolgármesteri kabinet és a fővárosi közgyűlés által meghatározott nagy jelentőségű és sürgősen elvégzendő feladatok ellátása érdekében én ugyanúgy, ahogy a többi illetékes szakembertől, Balogh Zsolttól is megköveteltem, hogy tudása legjavát nyújtva teljesítse a feladatát. Így ha sokszor tartottunk szakmai egyeztetést, ha felemeltem a hangomat, ha sürgettem az egyes feladatok teljesítését, akkor az a nyomás kizárólag azért történt, hogy a fővárosi önkormányzat és egyúttal a fővárosi lakosok velünk szemben támasztott elvárásaiknak megfeleljünk és a határidőket minden esetben betartsuk. Példaként említeném a 64. kötet 42.035. és 42.037. oldalán lévő 47. számú e-mailben és annak mellékletében szereplő EU pályázat benyújtását, valamint a 60. kötet 38.467. oldalán levő általam Balogh Zsoltnak írt, 2008. április 23. napján kelt levelem. Az előbbi e-mailből egyértelműen látható az egyes határidők szorossága és betartásuk fontossága, hiszen egy több száz milliárdos projektről volt szó. Az utóbbiról azonban az is megállapítható, hogy amikor az uniós finanszírozású projektek ügyében Balogh Zsolt 2008. április 2. napján kelt levelében megkereséssel fordult hozzám és a segítségemet, illetve a kormányzati szerveknél történő közbenjárásomat kérte, arra tekintettel én levelet írtam az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, a nemzeti fejlesztési ügynökség elnökének és az irányító hatóság vezetőjének. Munkakapcsolatunkat mindezen körülmények között, legalábbis a saját véleményem szerint a kölcsönös udvariasság és egymás tisztelete jellemezte, amit kiválóan bemutat például a 60. kötet 38.461. oldalán található levél, amelyben Balogh Zsolt szakmai segítségét kérem a főféktanácsnoki konferencia megnyitóján tartandó beszédem tartalmát illetően. És amiben még jelzem elnézést is kérek tőle, amiért csak ezen további információk birtokában tudok válaszolni a BKV megkeresésére.

Hangsúlyoznom kell továbbá azt az általam már többször előadott tényt, hogy a szervezeti és a működési szabályzat szerint irodámnak és nekem csupán előkészítő, koordinatív feladataink voltak. Közreműködtünk a főpolgármesteri kabinet és a közgyűlés elé kerülő előterjesztések előkészítésében, illetve a meghatározott ügyosztályokkal és szervekkel való együttműködést láttuk el. Számunkra kitűzött feladatok elvégzéséhez pedig kizárólag a tájékozódó jellegű megbeszélések, a szakmai koordináció és az egyeztetés eszköztárával rendelkeztem. Ebből kifolyólag én a BKV vagyonkezelési jogkörrel rendelkező vezető tisztségviselői, így Balogh Zsolt számára sem adtam soha semmilyen operatív utasítást és soha nem befolyásoltam sem az ő, sem a kollégái döntését. A szervezeti és a működési szabályzat által a rám rótt hatáskört soha nem léptem túl és senkinek nem adtam utasítást arra, hogy a képviseletemben eljárjon. A belső szervezeti és működési szabályok, valamint a társasági törvény rendelkezései értelmében pedig a napi operatív döntések meghozatala a vezérigazgatók és az ügyvezető igazgatók feladatát képezte, amelyek felett az adott cég igazgatósága és felügyelő bizottsága rendelkezett ellenőrzési jogkörrel. Én soha nem utasítottam, csak tisztelettel kértem, kérdeztem. Soha nem számoltattam be, csak tájékoztatást, felvilágosítást kértem. A jegyzőkönyvek alapos áttanulmányozása során észleltem, hogy olykor Balogh Zsolt is mintegy elszólta magát. Így például a 64. kötet 41.839. oldal 3. bekezdésében először úgy fejezi ki magát: „Hagyó úr behívott a városházára és azt kérdezte, hogy megoldható-e” , majd mintegy kijavítva a rossz szóhasználatot, a következő mondat már azzal kezdődik: „Egészen pontosan utasított, hogy így oldjam meg.”

Azok a kérdések, amelyek ténylegesen tőlem származtak, kizárólag azokra a feladatokra vonatkoztak, melyek felelőseként én kerültem megjelölésre, vagyis a bizottságok, a főpolgármesteri kabinet vagy a fővárosi közgyűlés elé kerülő beszámolókkal, előterjesztésekkel és azok időpontjával, céljával vagy az adott feladattal voltak kapcsolatban. Azt, hogy a szakmai kérdésekbe soha nem avatkoztam bele, számtalan rendelkezésre álló okirati bizonyíték is igazolja. Így a 60. kötet 38.483. oldalán lévő, Balogh Zsoltnak írt 2008. május 27. napján kelt levelem is jól példázza, ahol az engem kérdező újságírót, mivel szakmai kérdésről van szó, Balogh Zsolthoz irányítottam, egyúttal megkértem a szakszerű és körültekintő válasz megadására a sajtó részére. Természetesen azt is tudom, hogy az egyik ember másik iránti érzéseit, különös tekintettel akkor, ha még ráadásul munkaviszonyban is vannak, számtalan körülmény is befolyásolhatja, amik lehetnek teljesen szubjektívek vagy objektívek is. Ha valamelyik kollégámnak emberileg, személyileg nem voltam szimpatikus, ahogy másnál, úgy nálam is természetesen előfordulhatott, akkor nyilvánvalóan bármennyire igyekezhettem harmonikussá tenni a kapcsolatunkat, előre tudható volt, hogy nem járok sikerrel. Az ismertetett jegyzőkönyvből kiderül, hogy Balogh Zsolt az egyes személyekhez való viszonyát több esetben jelezte az őt kihallgató hatóságoknak. Így a 64. kötet 41.807. oldal 3. bekezdésében azt hangzott el: „Somodi úrról nem biztos, hogy elfogulatlanul tudok beszélni.” A 64. kötet 41.883. oldal 2. bekezdésében, miután az eljáró ügyész Donáth Zoltán munkaviszonyáról kérdezte pedig a következő válasz olvasható: „Nem tudok elfogulatlan lenni vele kapcsolatban, nem kedveltük egymást, a feltett kérdésre egyébként nem válaszolok.” Ennek ellentéte is olvasható ugyanakkor a nyomozati iratokban, bár megjegyzem egyedüli kivételként. A 64. kötet 41.817. oldal utolsó bekezdésében Tóth Norberttel kapcsolatban a következőt mondja:

„Elfogultan tudok beszélni róla, nagyon jó gazdasági szakembernek tartottam.” Ezzel kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, hogy én vajon melyik kategóriába tartoztam és a rám vonatkozóan tett rendkívül részletes vallomás vajon az elfogulatlanul vagy az elfogultan tett kijelentéseket tartalmazza, figyelemmel arra, hogy e vonatkozásban tett állítások a nyilvánvaló tényekkel állnak szemben. Ennek abszurditását továbbá jól példázza a 68. kötetben található 2010. szeptember 14. napi szembesítésünkről készült jegyzőkönyv 2. oldal alulról a 2. bekezdése, valamint azzal szemben a 3. oldal 1. bekezdése. A velem való viszonyára vonatkozóan a nyomozói kérdésre Balogh Zsolt úgy nyilatkozik, hogy velem haragban, rokonságban nem áll, tegeződni fog velem a szembesítés során. Majd miután ezt a kérdést én is megválaszoltam, Balogh Zsolt váratlanul már azt mondta a szemembe, hogy a korábbi kapcsolatunk, munkakapcsolatunk folyamodványaként ő halálfélelemben élt és tartott tőlem. Hozzáteszem én 2009. augusztusa óta ekkor láttam őt először. Vele ellentétben, aki az otthonából érkezett, én négy hónapja előzetes letartóztatásban voltam. Előző nap egy egész napos igazságügyi orvos szakértői vizsgálaton vettem részt, amely személyes vizsgálat eredményeként az orvosszakértő, akit egyébként a Központi Nyomozó Főügyészség rendelt ki, úgy nyilatkozott, hogy bármikor akár életét veszélyeztető állapotba is kerülhet. Másnap pedig, miután a szembesítés megtörtént, a tököli rabkórházba szállítottak, és az orvosi leletek bizonyítják, többek között a pulmonológus főorvos asszonynak a szakvéleménye, aki egyébként megvizsgált engem 2010. májusában is, hogy az állapotom kifejezetten romlott. Arra is pontosan emlékszem, hogy a szembesítésünk egy héttel korábban lett volna, azonban még az adott napon órákon át felöltözve, indulásra készen a büntetés végrehajtási intézetben várakoztam, hogy kiszállítsanak a rendőrségre, ahol egyébként az ügyvédem is várta az érkezésemet, előttem ismeretlen okból a szembesítésre akkor mégsem került sor. Ennek a fogságban történő hiába való várakozásnak a lelki hatását azt hiszem nem kell magyaráznom, bár igazán csak az értheti meg, aki akár 24 órát is maga is fogva volt.

Utalok itt továbbá arra is, hogy Balogh Zsolt a tanúkénti kihallgatásakor, 2010. február 8. napján vagyis akkor, amikor én még országgyűlési képviselőként mentelmi joggal rendelkeztem és szabadlábon voltam a nyomozó hatóság azon kérdésére, hogy igényel-e életének, testi épségének vagy személyes szabadságának védelmében személyi védelmet azt válaszolta, hogy személyi védelem biztosítását nem kéri. Egyébként ezen tanúkénti kihallgatásán még a személyes adatainak zártan kezelését sem kérte. Ellentétben ezzel azt állítja a szembesítéskor, hogy félt. 2010. szeptember 14. napján pedig saját maga is úgy nyilatkozott, tagadva a 2009. augusztusi találkozónkat, hogy akkor már több mint egy éve nem találkoztunk, én őt a saját állítása szerint sem közvetlenül sem közvetve nem kerestem. Vele szemben semmi olyat nem tettem, ami félelemre adott volna okot. Ezt követően viszont azt a kijelentést tette, hogy ő félt tőlem. Jelzem a jegyzőkönyv szerint szünet történt és szünet után egészítette ezt ki. Tehát félt tőlem, tőlem, aki hónapok óta fogságban voltam, akit ő meggyötörve, bilincsbe verve, végletesen kiszolgáltatottan, a hatósági emberektől körülvéve látott és nemcsak ott a teremben, hanem az újságok lapjain is. A nyomozati irat vonatkozó részének áttanulmányozása közben ugyanakkor az is kiderült számomra, hogy nemcsak egyes személyeket, hanem egyes eseményeket is lehet szubjektíven vagy objektíven megítélni. Akár olyannyira is, hogy azok bizonyos interpretációkban a valóságtól teljesen eltérő megvilágítást kaphatnak. Ezt éreztem akkor, amikor Balogh Zsolt által becsatolt 47 db e-mailt, valamint az azokhoz általa fűzött értelmezést olvastam.

Elsődlegesen, bár én nem vagyok jogász, de úgy érzem, bízom benne, hogy nemcsak bennem merül fel a kérdés, illetve az aggály arra nézve, hogy nincs tudomásunk arról, hogy ezeknek az e-maileknek a beszerzésére hogyan, milyen körülmények között, hivatalos vagy nem hivatalos úton, dokumentált vagy nem dokumentált módon került-e sor, illetve, hogy mi alapján történt ezeknek az e-maileknek a kiválogatása és van-e lehetőségünk a teljes levelezést megismerni. Figyelemmel arra, hogy azok forrása egy alapvetően érdekelt személy, azt sem tudhatjuk, hogy azok kiválogatása a valóságot tükrözi-e, mindez célirányosan történt. Ha ezek olyan e-mailek, amelyek hangsúlyozom, saját válogatás alapján, saját szempontból nézve, rendkívül szubjektíven értelmezve erősítik a jegyzőkönyvben foglaltakat, akkor vajon vannak-e olyan e-mailek is, amelyek gyengítik vagy esetleg cáfolják azokat. Bár e kérdésre a választ ebben az esetben sem kaphatjuk meg. De az minden esetre ténykérdés, hogy ezen e- mailek objektív okirati bizonyítékként való felhasználása önmagában is kétséges. Kiderült, hogy az egyes eseményeket mennyire szubjektíven lehet értelmezni, ez az egyes e- mailek tényleges szövegéből és a hozzájuk fűzött értelmezésből egyértelműen megállapítható. Más ugyanis az e-mailek szó szerinti értelmezése, vagyis a valós tartalma és más a hozzá fűzött értelmezés. Előre bocsátom, hogy az egyes e-mailekre a későbbiekben kívánok részletesen reagálni, azonban annak érzékeltetése érdekében, hogy miről is beszélek, most csak egy példát szeretnék mondani. A 64. kötet 41.949. oldalán olvasható 12. számú e-mail, amit a BKV tájékoztatása tárgyában Horváth Éva ír

2009. július 13. napján az illetékes önkormányzati és BKV vezetőknek, így Balogh Zsoltnak is, valamint többek között Berger Andrásnak, aki a közösségi és a teljes fővárosi közlekedési rendszerrel kapcsolatos koordinációs feladatokat látta el, valamint az önkormányzat és a kabinet munkáját is segítette.

Hagyó Miklós I. r. vádlott felolvassa a nyomozati iratok 41.949. oldalán található 12. számú e-mailt.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott:

Az ehhez fűzött értelmezés a 64. kötet 41.879. oldal 12. pontjában a következő:

„Jelentősége, Horváth Éva mailje, amiben szorosan vett szakmai kérdésekre vár választ a 2008. évi BKV-s paraméterkönyvvel kapcsolatban, a mail-t megküldte Hagyó kabinet irodavezetőjének és Hagyó Miklós BKV referensének is, ez a mail azt támasztja alá, hogy a Hagyó kabinetben minden szakmai kérdésbe beleszóltak, meghatározták, hogy azokról mit gondoljunk.” Még egyszer, az e-mail úgy kezdődik: Érdeklődöm. Véleményem szerint az e-mail szó szerinti tartalmát nézve csak annyi történt, hogy Horváth Éva megkérdezte, hogy megküldte-e a BKV két, részben a napi határidős tájékoztató anyagot a főváros illetékes szakügyosztályának. Mindezeket előre bocsátva mondhatnám azt is, amire már az írásbeli vallomásomban hivatkoztam, vagyis, hogy rám nézve egy szó sem igaz a jegyzőkönyvekben foglaltakból, azonban ahogy akkor, úgy most sem tehetem meg, hogy az iratellenes, egyúttal valótlan tartalmú ténybeli ellentmondásokat a Tisztelt Törvényszék előtt ne tárjam fel, épp ezért a részletes észrevételeimet, a védőm által mondott következő tárgyalási napon fogom megtenni.

Tanács elnöke ismerteti Hagyó Miklós I. r. vádlott nyomozati vallomásából a nyomozati iratok 67. kötet 44.065. oldalán, valamint a 44.071. oldalán lévő részeket Balogh Zsolt IV. r. és Dr. Szalainé Dr. Szilágyi Eleonóra XIV. r. vádlottakat érintően, mivel az I.r. vádlott jelenleg kérdésekre nem válaszol.

Dr. Szalainé Dr. Szilágyi Eleonóra XIV. r. vádlott nyomozati vallomásából (64. kötet) ismételten ismerteti a tanács elnöke a 41.691. oldal utolsó és a 41.693 oldal első bekezdésében írt részeket.

 

Hagyó Miklós I.r. vádlott észrevétele:

Ez a 2008. februári levél, ami a most ismertetett vallomásomban szerepel, amit Tóthfalusi úrnak írtam a nyomozati anyag része. Ha jól emlékszem a főpolgármester úr által a BKV vizsgálóbizottságához becsatolt anyagban is szerepel. Meg kívánom jegyezni, hogy ezt a levelet nemcsak Tóthfalusi úrnak, hanem a felügyelő bizottság elnökének, a munkáltatói jogokat gyakorló bizottság elnökének, Somlyódi úrnak és emlékezetem szerint valamennyi fővárosi közműcég és közszolgáltató cég igazgatóságának illetve felügyelő bizottságának is megküldtem.

 

Tanács elnökének kérdésére Balogh Zsolt IV. r. vádlott:

A tárgyalási vallomásomat tartom fent. Az ismertetett vallomásrészekre észrevételt nem kívánok tenni.