Vádbeszéd - Ötödik nap

III. Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződései (folytatás)

 

 

 

Túlárazott szerződések

 

Tisztelt Törvényszék!

Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződéseinek utolsó csoportjába vettem azokat a szerződéseket, amelyek esetében a bizonyítás eredményeként magukat a szerződéseket, a szolgáltatás jellegénél, kommunikációs és PR hasznánál fogva nem lehet eleve szükségtelennek tekinteni, azonban a teljesítés körében a bizonyítás más jellegű visszaéléseket tárt fel. Az ebbe a csoportba tartozó szerződések mind köthetők M..H..É.. VI. rendű és M..L.. XII. rendű vádlotthoz.

 

 

 

I/A. 2) a) i-iii. vádpont – FFVD Bt. és SPORTLIFE MÉDIA Kft.

 

 

Azzal a vádponttal kezdem, amiben a VI. és a XII. rendű vádlott közvetlenül érintett, az

FFVD Bt. és a Sportlife Média Kft. vádpontjával.

 

 

 

1. Előzményekre vonatkozó bizonyítékok

Az FFVD Bt. és a SPORTLIFE MÉDIA Kft. szerződéseinek előzményéről meg kell említeni, hogy a terheltektől lefoglalt elektronikus levelezés alapján A..A.. III. rendű vádlott már egy 2007. február 5-i „ezaz” tárgyú e-mailben jelezte R..M..VIII. rendű vádlottnak, hogy egyik ismerőse javaslatára BKV-s területeken lehetne rendezvényeket csinálni, Hagyó Miklós   I.   rendű   vádlott   pedig   iskolás   programokat   szeretne   a   közlekedési   vállalat bevonásával. R..M..nyomozási vallomása (2010-02-26.) szerint a Hagyó Miklós bizalmasaként  ismert  S..A..-val  és  az  általa  (S..  által)  a  közlekedési vállalathoz beprotezsált M..H..É..-val 2007. év elején megbeszélték, hogy az akkor még  kevésbé  ismert  Hagyó  Miklósnak  szereplési  lehetőséget  generálnak.  A  VIII.  rendű vádlott e nyilatkozatát lényegében a Népszabadságnak adott interjújában  is megismételte, a főváros elvárásának nevezve a vezetőknek szereplési lehetőséget biztosító rendezvények szervezését,  melynek  kapcsán  M..H..É..  későbbi  férjének  cége  megbízásokhoz jutott. Természetesen a sajtóban megjelent nyilatkozat eljárási vallomásként itt sem értékelhető, a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomás hitelt érdemlőségét azonban egyértelműen alátámasztja.

 

Mindezen előzmények után megállapítható, hogy a már 2007-ben   is Hagyó Miklós érdekköréhez tartozó, befolyásos személyként ismert M..H..É..-val érzelmi kapcsolatban lévő M..L.. XII. rendű vádlott vezetése alatt álló FFVD Bt. – egy esetben a VI. és XII. rendű vádlottak ismeretségi körébe tartozó SPORTLIFE MÉDIA Kft. szerződéskötőkénti közreműködésével – a BKV Zrt.-nél a szokásosat meghaladó nagyságrendben három, gyermekeknek szóló rendezvényt szervezett, amelyek mindegyikén Hagyó Miklós is szereplési lehetőséget kapott, majd a vállalkozási díjak kb. 1/3 része igazolható jogcím nélkül átutalásra került a M..H..É.. vezetése alatt álló EVMA Bt.-hez. A cégnyilvántartás adatai szerint az FFVD Bt. és a SPORTLIFE MÉDIA Kft. tevékenységi körei között sem szerepelt a rendezvényszervezés, az EVMA Bt. pedig a vádbeli időszakban  sem  a  BKV  Zrt.-vel,  sem  az  FFVD  Bt.-vel  nem  állt  igazolható  üzleti kapcsolatban.

 

M..H..É.. befolyásáról, tényleges helyzetéről már volt szó a bűnszervezetben betöltött szerepe kapcsán, ezt még annyival egészíteném itt ki, hogy a M..L..val közösen lakott ingatlanból különböző BKV-s reklámügyletekkel és beszerzésekkel, továbbá vezető munkavállalókkal kapcsolatos dokumentumok kerültek lefoglalásra, amelyek alapján megállapítható, hogy mindketten a munkahelyi feladataikon túlmenően, és még a vádbeli időszakon  kívül is  a közlekedési  vállalat  döntéseinek  befolyásolására alkalmas  közvetlen belső információkkal rendelkeztek.

 

 

 

2. I/A. 2) a) i. vádpont – BKV Gyereknap

 

 

 

2.1 Okirati bizonyítékok

Ennyi bevezető után rátérve a konkrét szerződésekre, és ezen belül is a BKV gyereknap

vádpontjára: a nyomozás során a BKV Zrt.-től beszerzett iratok alapján az ügylet előzményeiről az állapítható meg, hogy 2007. április végén az FFVD Bt. és a JAYA Bt. is rendhagyó gyermeknap szervezésére tett javaslatot a közlekedési vállaltnak, melyek közül az FFVD Bt. ajánlata volt az olcsóbb. Furcsa módon azonban az iratok között nem lelhető fel BKV-s ajánlatkérés, és a benyújtott javaslatok szövege sem utal ilyenre. Ráadásul a BKV Zrt. által a bírósági eljárás során teljesített adatszolgáltatás alapján a javasolt rendezvény jellege és volumene is meghaladta a BKV Zrt.-nél szokásos mértéket, ami eleve megteremtette a túlárazás lehetőségét. További furcsaság, hogy a két nap különbséggel benyújtott ajánlatok és költségvetések nagyon hasonló felépítésűek, a nem sokkal később bírósági végrehajtás alá vont és felszámolt JAYA Bt. pedig vesztes ajánlattevőként felmerült az SMSYSTEM Kft. ügylete kapcsán is, melynek kapcsán majd láthatjuk, hogy a versenyezetési eljárás manipulálásában M..L.. irányító közreműködése e-mailekkel igazolható. Mindez arra utal, hogy a JAYA Bt. ajánlattevőkénti bevonása eleve csupán az FFVD Bt. ajánlatának kedvezőbb színben történő feltüntetését volt hivatott alátámasztani. Végül az FFVD Bt. által készített rendezvény-forgatókönyvön kézírással feltüntetésre került Hagyó Miklós I. rendű vádlott szereplése a 4-es metró gyermekrajz pályázatának eredményhirdetése kapcsán, a 4-es metró marketingért is felelős sajtósa pedig ebben az időben nem volt más, mint az FFVD Bt.-t képviselő M..L.. XII. rendű vádlottal érzelmi kapcsolatban álló M..H..É.. VI. rendű vádlott.

 

Mindezen előzmények után a V..Á.. helyett aláíró R..M..és Sz..L..

2007. április 27-én szerződést kötöttek az FFVD Bt.-t képviselő M..L..val 2007. május

27-én  rendhagyó   gyermeknapi  program  szervezésére  a  részletes  költségvetés  szerinti

10.780.800,- Ft összegért. A szerződéskötés engedélyezésére Sz..L.. előterjesztése alapján csupán egy hónappal az aláírást követően, és csak néhány nappal a rendezvényt megelőzően került sor, amit az engedélyező szóvá is tett. Az utólagos és késedelmes engedélyeztetés – a gyermeknap közelségére figyelemmel – egyrészt lehetetlenné tette más alternatíva szabályos versenyeztetés útján történő választását, másrészt kizárta a rendezvény megfelelő beharangozását is (melynek az ügyleti ajánlatok szerint legalább 1-2 héttel az esemény előtt meg kellett volna történnie), ami összességében a rendezvény várható kihasználtsága miatti ráfordítások arányát csökkentve szintén a túlszámlázás lehetőségét teremtette meg.

 

V..Á.. a R..M..helyett aláírt teljesítésigazoláson igazolta a rendezvény teljesítését, a számfejtési ív aláírásával pedig a teljesítést és a számla kifizethetőségét. A rendelkezésre álló iratok a gyermeknapi rendezvény teljesítésének tényét igazolják, mindemellett  a  BKV  Zrt.  2007.  május  24-i  beharangozó  közleménye  és  a  Mozgásban Magazin 2007. júniusi száma is Hagyó Miklós I. rendű vádlott kezdeményező szerepét hangsúlyozta. Ezen túl a bűnszervezet kapcsán már említettem, hogy M..H..É.. a DBR nevében is Hagyó Miklós szerepét kidomborító közleményt tett közzé. Mindez megerősíti, hogy a rendezvény célja tudatosan generált megjelenési lehetőség biztosítása volt, melynek kapcsán a Hagyó Miklós érdekkörébe tartozó M..H..É.. kezdeményező szerepe a rendezvény volumenére és a partner cég kiválasztására is kihatott.

 

Az SAP adatok és bankszámla információk alapján a szerződés szerinti 10.780.800,- Ft-ról kiállított számla kifizetése – a BKV Zrt. késleltetett fizetési gyakorlatától eltérően – a szerződésben szereplő kb. 2 hét alatt kétszeresen is megtörtént, azonban a jogalap nélküli összeget az FFVD Bt. visszautalta. Megjegyzendő, hogy a dupla összegű átutalás a kifizetés partner cégre tekintettel történő elsődlegességére és sürgősségére, illetve az ebből fakadó ellenőrzés hiányára utal. Emellett azonban rendkívül figyelemreméltó a szerződéses összeg további sorsa is.

 

A M..L..tól és az FFVD Bt. alvállalkozóitól lefoglalt iratok, valamint a rendelkezésre álló bankszámla adatok elemzése alapján megállapítható, hogy M..L.. a szerződéses összegből relatíve kis összeget fordított igazolható módon az alvállalkozók és költségek kifizetésére, már hogy ha az összegeket az FFVD ajánlatához csatolt tételes költségvetéshez hasonlítjuk. Így:

-     A zenekar díja az ajánlatban szereplő nettó 800.000,- Ft. helyett a banki adatok szerint csak nettó 500.000,- Ft volt – a különbség nettó 300.000,- Ft.

-     A területhasználati díj az ajánlatban szereplő nettó 100.000,- Ft helyett a Fővárosi Önkormányzattal kötött területhasználati megállapodás szerint csak nettó 2.278,- Ft volt – a különbség nettó 97.722,- Ft.

-     A fotózás és a fotóasszisztens költsége az ajánlatban szereplő nettó 60.000,- + 30.000,- Ft helyett a Bend-Stat Kft. iratai szerint nettó 25.000,- F. volt – a különbség nettó

65.000,- Ft.

-     A helyszínbiztosítás költsége az ajánlatban szereplő nettó 100.000,- F. helyett az In- Kal Security 2000 Kft. iratai szerint nettó 29.800,- Ft volt – a különbség nettó 70.200,- Ft.

-     A statiszták, hostessek és koordinátorok költsége az ajánlatban szereplő összesen nettó

3.070.000,- F. helyett a Dibiem Casting Kft. iratai szerint nettó 970.000,- F. volt

(ráadásul  100  helyett  csak  80  fő  hostess  igénybevételével)  –  a  különbség  nettó

2.100.000,- Ft.

-     A hangosítás, illetve a színpad és technika költsége az ajánlatban szereplő összesen nettó 600.000,- Ft helyett a Light Positive Kft. iratai szerint nettó 80.000,- Ft volt – a különbség nettó 520.000,- Ft.

-     Az ajándékcsomagok költsége az ajánlatban szereplő nettó 2.450.000,- Ft helyett a Golding Kft. iratai szerint nettó 120.160,- Ft volt (az 1000 db. golyóstollon kívül egyéb ajándékra sem V..Á.. X. rendű vádlott tárgyalási vallomása, sem más adat nem utal) – a különbség nettó 2.329.840,- Ft.

Mindezek  alapján  a  legkisebb  bizonyítható  túlszámlázás  összege  nettó  5.482.762,-  Ft,

melynek 20% Áfával növelt összege 6.579.314,- Ft., ami a BKV Zrt.-nek okozott kár.

 

Megjegyzendő, hogy a bankszámla adatok és egyéb iratok alapján az FFVD Bt. egyértelműen igazolható módon mindössze 2.072.685,- Ft-ot utalt át az ügyletben közreműködő alvállalkozóknak, emellett azonban a cég számlájáról az adott időszakban többször is vettek fel készpénzt, amelyeknek az ügylethez kapcsolhatósága nem igazolható, de nem is cáfolható.

 

Az alvállalkozók kifizetését megelőzően azonban a szerződéses összeg több mint 1/3 része (4.080.000,- Ft) átutalásra került a – vádbeli ügylethez nem köthető, és az FFVD Bt.-vel igazolható gazdasági kapcsolatban nem álló, azonban M..H..É.. vezetése alatt álló EVMA Bt. számára. Az utalás jogalapja ismeretlen, azonban nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy az a bizonyított, illetve az egyéb tételek kapcsán vélelmezhető további túlszámlázásból származó összeg lehet.

 

A BKV Zrt. bírósági eljárás során teljesített adatszolgáltatása szerint 2009. évben 4,6 millió,

2010. évben pedig kb. 1 millió Ft-ba került a gyermeknapi rendezvény, ami szintén a 2007. évi rendezvény túlárazását bizonyítja, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a R..M..által csatolt iratok alapján a 2009. évi rendezvény kivételesen hasonló volumenű volt.

 

 

2.2 Vallomások:

R..M..nyomozási vallomásainak lényege szerint a Hagyó Miklós számára generált

megjelenési lehetőségek között említett gyermeknapi rendezvény kapcsán a beosztottjaként is befolyással bíró M..H..É.. VI. rendű vádlott vetette fel a mosolyellenőri program lehetőségét és javasolta az FFVD Bt.-t, mely céget S..A.. is dicsérte, ő azonban ekkor még nem tudta, hogy a társasághoz a VI. rendű vádlottnak áttételesen köze van. Állítása szerint M..H..É.. és S..A.. kéréseit nem utasíthatta vissza, mert A..A.. – aki a rendelkezésre álló elektronikus levelek szerint szintén jó viszonyban volt S..A..-val – korábban felhívta a figyelmét, hogy az ő kéréseiket teljesíteni kell. A VIII. vádlott elmondása szerint az ügylet részleteit V..Á.. vagy Z..T.. tárgyalta le M..L..val, Sz..L..t pedig azért kérte meg a szerződés aláírására, mert neki még nem volt arra joga. A vádlott a rendezvényt sikeresnek minősítette, azonban a szerződést túlárazottnak tartotta. Ezzel szemben a VIII. rendű vádlott a tárgyaláson már a szerződés szükségességét és piaci árazását hangsúlyozta.

 

V..Á.. a nyomozás során, illetve a bírósági tárgyaláson előterjesztett írásbeli vallomásaiban megerősítette, hogy a nagyszabású gyermeknapi rendezvény szervezését főnöke, R..M..utasítására szervezte ki a R.. által meghatározott cégnek, melynek kiválasztása kapcsán konkrét pályázatról nem volt tudomása. A kifizetés engedélyezése kapcsán előadta, hogy munkatársaival ellenőrizték a teljesítést, az FFVD Bt. ajánlatában szereplő nagy értékű ajándékcsomagok kapcsán azonban csupán tollak osztogatásáról tett említést, ami e tétel vonatkozásában a felismert túlárazást alátámasztja. Sz..L.. szerepe kapcsán megerősítette, hogy R..M..kérésére írta alá a szerződést.

 

Sz..L.. a szerződésnek R..M..VIII. rendű vádlott kérésére történő aláírását alátámasztotta, elmondása szerint egyéb feladata nem volt az ügylettel kapcsolatban.

 

M..H..É.. nyomozási és tárgyalási vallomásainak lényege szerint a vádbeli ügyletek időszakában még nem dolgozott Hagyó Miklós mellett, így utasításait sem közvetíthette, ilyet a BKV Zrt. szervezetében hivatalosan két szinttel felette álló R..vel szemben egyébként sem tehetett volna. E védekezésével szemben a VI. rendű vádlott 2007. évtől fennálló befolyásos szerepét, illetve S..A..hoz és Hagyó Miklós I. rendű vádlotthoz fűződő bizalmas viszonyát a bűnszervezet, és jelen vádpont kapcsán részletesen ismertetett bizonyítékok, így különösen A..A.. III. rendű, R..M..VIII. rendű és Z..T.. IX. rendű vádlottak vallomásai, valamint több elektronikus levél bizonyítja.

 

M..H..É..  az  eljárás  során  mindvégig  elismerte,  hogy  az  FFVD  Bt.  későbbi élettársa, M..L.. cége volt, amit a gyermeknapi rendezvény kapcsán ajánlott R..M..figyelmébe. Állítása szerint a VIII. rendű vádlott a vallomásával ellentétben tudott arról, hogy a cég a párjáé. E körülménynek nincs jelentősége, mert a rendelkezésre álló adatok szerint – a vád tárgyává tett egyéb ügyletekhez hasonlóan – R..M..pusztán azért kötötte meg az  FFVD Bt.-vel  a szerződést, mert a céget a befolyásosnak tartott  M..H..É.. javasolta, így azt a cégvezetőhöz fűződő érzelmi kötelékre tekintet nélkül az érdekkörébe tartozónak tudta.

 

M..H..É.. a gyermeknapi rendezvény kapcsán elmondta, hogy az FFVD Bt. beajánlását követően nem folyt bele az ügyletbe, párja cége azért nyert, mert egy pályázat során másoknál olcsóbban vállalta a munkát, ami piaci áron került elvégzésre.

 

Az FFVD Bt.-től a saját vezetése alatt álló EVMA Bt. részére történő nagy összegű átutalások kapcsán a VI. rendű vádlott a két cég közötti, a BKV Zrt.-hez nem kötődő munkakapcsolatra hivatkozott.

 

M..L.. nyomozási és tárgyalási vallomásainak lényege szerint a BKV Zrt.-től 2007. tavaszán érkezett kérésre készített szinopszisa alapján kötöttek vele szerződést a gyermeknapi rendezvényre, amelyen a közlekedési vállalat külön kérésére Hagyó Miklós és A..A.. is beszédet mondott.

 

 

2.3 Összegzés

 

Az okirati és személyi bizonyítékokat összességükben értékelve a következők állapíthatók

meg:

 

 

R..M..M..H..É.. javaslatára, és külső érdekekre figyelemmel, érdemi versenyeztetési eljárás nélkül, felismerhetően túlárazott szerződés előkészítésére és megkötésére adott utasítást, majd a szerződés aláírta. Mindezekkel a VIII. rendű vádlott megszegte vagyonkezelési kötelességét. A valós versenyeztetés nélküli szerződéskötésben való érdemi közreműködéssel, valamint a felismert túlárazás miatti intézkedések elmulasztása helyett a teljesítés igazolásával V..Á.. is megszegte vagyonkezelési kötelességét. A saját befolyásával tisztában lévő M..H..É.. felbujtotta a VIII. rendű vádlottat vagyonkezelési kötelességének megszegésére, amikor a külső érdekekre figyelemmel a szokásosnál nagyobb rendezvény lebonyolítására a későbbi élettársához tartozó céggel való szerződésre hívta fel, majd ezen túlmenően a túlárazott ügyletből származó összeg megszerzésével biztosította a hűtlen kezelésből származó anyagi előnyt. A VI. rendű vádlottól származó javaslat eredményeként megkötött szerződés szerinti költségtételek túlárazásával M..L.. bűnsegédként hozzájárult a BKV Zrt. képviseletében eljáró személyek vagyonkezelési kötelességének megszegéséhez. A bizonyítékok alapján Sz..L.. bűnössége ezen ügylet vonatkozásában nem bizonyítható.

 

A vádlottak cselekményével okozati összefüggésben, a túlárazott és túlszámlázott szolgáltatás kifizetésével a BKV Zrt-t 6.579.314,- Ft összegű vagyoni hátrány érte.

 

 

3. I/A. 2) a) ii. vádpont – BKV iskolakezdés és normális közlekedésért kampány

 

 

 

3.1 Okirati bizonyítékok:

A BKV iskolakezdés és normális közlekedésért kampányra vonatkozó szerződés kapcsán a

nyomozás során a BKV Zrt-től és M..L..tól beszerzett iratok alapján az ügylet előzményeiről az állapítható meg, hogy ismeretlen időpontban az FFVD Bt. iskolakezdési program szervezésére tett javaslatot a közlekedési vállaltnak. Furcsa módon az iratok között itt sem lelhető fel BKV-s ajánlatkérés, és a benyújtott javaslat szövege sem utal ilyenre, ráadásul a BKV Zrt.-nél szokásos mértéket meghaladó rendezvény volumene eleve megteremtette a túlszámlázás lehetőségét. Mindezek ellenére R..M..először, 2007. augusztus 16-án kérte a Logisztikai Főosztálytól az FFVD Bt.-vel történő szerződés sürgős megkötését, de csak egy héttel ezután, 2007. augusztus 22-én rendelte meg a szolgáltatást M..L..tól, aki másnap már vissza is igazolta a megrendelést. Mindez arra utal, hogy R..M..és M..L.. az ügyletről előzetesen és informálisan megegyeztek, majd a versenyeztetési eljárás kikerülése, illetve a gyors és közvetlen szerződéskötés indokoltságának alátámasztása  érdekében  R..M.. a  szerződésnyilvántartó  adatlapon  félrevezető módon a szerződés tárgyát a közlekedési vállalat alaptevékenységéhez szorosan kapcsolódó és előre nem tervezhető ad hoc feladatként határozta meg. Végül pedig az FFVD Bt. által készített forgatókönyvön itt is feltüntetésre került Hagyó Miklós fődíjat átadó szereplése, vagyis  a  rendezvény  egyértelműen  illeszkedik  abba  az  intézkedéssorozatba,  ami  Hagyó Miklós szereplési lehetőséghez jutását célozta.

 

Mindezen előzmények után A..A.. 2007. szeptember 3-án napján vállalkozási szerződést kötött az FFVD Bt.-t képviselő M..L..val szeptemberi évadnyitó rendezvény és normális közlekedésért kampány megszervezésére és lebonyolítására, a szerződéshez kapcsolódó programterv-javaslatok és tételes költségvetések szerinti összesen 16.548.000,- Ft összegért, amelyből a külön feltüntetett szervezési díj csupán 100.000,- Ft volt. A szerződéskötést több ügylettel együtt A..A.. utólag engedélyezte.

 

R..M..a   teljesítésigazolás   aláírásával   igazolta   a   rendezvény   maradéktalan teljesítését, V..Á.. pedig a számfejtési ív aláírásával a teljesítést és a számla kifizethetőségét. A rendelkezésre álló iratok a tanévkezdő rendezvény teljesítésének tényét igazolják, azonban a BKV Zrt. által a bírósági eljárás során megküldött sajtótájékoztató anyagok alapján a rendezvény bejelentésére mindössze egy nappal korábban került sor, ami összességében a rendezvény várható kihasználtsága miatti ráfordítások arányát csökkentve szintén a túlszámlázás lehetőségét teremtette meg.

 

A rendelkezésre álló iratok, SAP adatok és bankszámla információk alapján a teljesítésigazolással azonos napon a szerződés szerinti 16.548.000,- Ft-ról kiállított számla kifizetése – V..H..K.. felső vezetői engedély nélküli sürgetésére – a BKV Zrt. késleltetett fizetési gyakorlatától és a szerződésben szereplő 60 napos határidőtől eltérően a számlán feltüntetett időponthoz közeli kb. egy hét alatt megtörtént. Ez esetben is figyelemre érdemes a szerződéses összeg további sorsa.

 

A M..L..tól és az FFVD Bt. alvállalkozóitól lefoglalt iratok, valamint a rendelkezésre álló   bankszámla   adatok   elemzése   alapján   megállapítható,   hogy   egyes   költségtételek

vonatkozásában M..L.. a szerződéses összegből, az ajánlatához viszonyítva csak kis

összeget fordított igazolható módon az alvállalkozók és költségek kifizetésére. Így:

-     A területhasználati díj az ajánlatban szereplő nettó 200.000,- F. helyett a Fővárosi Önkormányzattal kötött területhasználati megállapodás szerint 0 Ft volt – a különbség nettó 200.000,- Ft.

-     A hostessek és szervezésük költsége az ajánlatban – a két rendezvényre együttesen –

szereplő összesen nettó 3.700.000,- Ft helyett a Dibiem Casting Kft. iratai szerint nettó

581.000,- F. volt (ráadásul 50 és 100 helyett csak 30-30 fő hostess igénybevételével) –

a különbség nettó 3.119.000,- Ft.

Mindezek alapján a legkisebb bizonyítható túlszámlázás összege nettó 3.319.000,- Ft,

melynek 20% Áfával növelt összege 3.982.800,- Ft.

Fontos kiemelni, hogy a túlárazás nem az ajánlatban szervezési költségként külön feltüntetett

vállalkozói díjat, hanem a tételesen meghatározott költségráfordításokat érintette.

 

Megjegyzendő, hogy a bankszámla adatok és egyéb iratok alapján az FFVD Bt. egyértelműen igazolható módon mindösszesen csupán 697.200,- Ft-ot utalt át az ügyletben közreműködő alvállalkozóknak, emellett azonban a cég számlájáról az adott időszakban többször is vettek fel készpénzt, és az időközben felszámolt Inter Media Production Kft. rendezvényszervező cégnek is átutaltak 1,320,000 Ft.-ot, mely tranzakcióknak az ügylethez kapcsolhatósága nem igazolható, de nem is cáfolható.

 

A BKV Zrt. átutalásának másnapján a szerződéses összeg több mint 1/3 része (6,000,000 Ft.) szintén átutalásra került az – e vádbeli ügylethez sem köthető, és az FFVD Bt.-vel igazolható gazdasági kapcsolatban nem álló, H..É.. vezetése alatt álló – EVMA Bt. számára. Az utalás jogalapja ismeretlen, azonban nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy az a bizonyított, illetve az egyéb tételek kapcsán vélelmezhető további túlszámlázásból származó összeg.

 

3.2 Vallomások:

R..M..nyomozási vallomásainak lényege szerint a Sulikezdés program szervezésére

vagy újfent M..H..É.. VI. rendű vádlott ajánlotta az FFVD Bt.-t, vagy a cég már magától küldött ajánlatot. Akármelyik állítás is igaz, egyértelműnek tűnik, hogy az ügylet a BKV Zrt.-n kívülről, méghozzá a befolyásáról ismert VI. rendű vádlott érdekeltségi köréből származó ajánlás-ajánlkozás alapján jött létre, amely elé korábban sem gördítettek akadályt a közlekedési vállalatnál, hiszen azokat A..A.. utasítása szerint teljesíteni kellett. A VIII. rendű vádlott a nyomozás során e szerződést is túlárazottnak tartotta, amivel szemben a tárgyaláson már a szerződés szükségességét és a piaci árazást hangsúlyozta.

 

A..A.. nyomozási vallomása szerint a Sulikezdés programmal kapcsolatos szerződés esetében R..M..azt mondta, hogy azt M..H..É.. számára kell megkötni, akiről tudta, hogy Hagyó Miklós érdekköréhez tartozik, ezért bár az ügylet szükségtelen volt, annak részleteit nem vizsgálta. A tárgyalás során úgy nyilatkozott, hogy ebben az ügyletben nem vett részt (pedig aláírása szerepel a szerződésen), azonban a nagy rendezvények a tulajdonosi elvárásoknak megfelelően az imázsjavítást szolgálták.

 

V..Á.. a nyomozás során és a tárgyaláson sem nyilatkozott konkrétan a Sulikezdés

programmal kapcsolatban.

 

M..H..É.. tárgyalási vallomásának lényege szerint a korábbi rendezvény sikere miatt R..M..automatikusan hívta meg az FFVD Bt.-t a Sulikezdéssel kapcsolatos ajánlattételes pályázatra. A pályáztatás tényét R..M..vallomása és az ezzel kapcsolatos iratok hiánya is cáfolja, amelyek csupán kétoldalú személyes szóbeli egyeztetésre utalnak R..M..és M..L.. között.

 

M..L.. nyomozási és tárgyalási vallomásainak lényege szerint a Sulikezdés kapcsán szintén a BKV Zrt.-től érkezett felkérés alapján kötöttek vele szerződést, amelyben V..Á.. is jobban belefolyt, a rendezvényen pedig Hagyó Miklós és R..M..is beszédet mondott.

 

 

3.3 Összegzés

 

Az okirati és személyi bizonyítékokat összességükben értékelve a következők állapíthatók

meg:

 

 

R..M..a   M..H..É..   által   korábban   javasolt,   és   külső   érdekekre figyelemmel alkalmazott céggel, érdemi versenyeztetési eljárás nélkül, felismerhetően túlárazott szerződés előkészítésére adott utasítást, valamint a szerződést sürgős aláírásra terjesztette elő, utóbb pedig túlárazott teljesítést igazolta is. Mindezekkel a VIII. rendű vádlott megszegte vagyonkezelési kötelességét. A..A.. szintén megszegte vagyonkezelési kötelességét,  amikor  a  vezetése  alatt  álló  BKV  Zrt.  gazdasági  érdekeit  figyelmen  kívül hagyva, a szerződést M..H..É.. érdekében megkötötte. V..Á..nek kötelessége lett volna, hogy a felismerhető túlárazás miatt intézkedést tegyen, ezek elmulasztása, a teljesítés és a számla kifizethetőségének igazolása a X. rendű vádlott részéről vagyonkezelési kötelességszegéseként értékelhető.

 

R..M..és A..A.. nyomozati vallomása alapján megállapítható, hogy a Sulikezdés rendezvényt is M..H..É.. érdekében, ajánlására kellett megkötni, így a saját  befolyásával  tisztában  lévő  VI.  rendű  vádlott  ajánlása  akként  értékelhető,  hogy felbujtotta R..M..-t vagyonkezelési kötelességének megszegésére, majd a túlárazott ügyletből származó összeg megszerzésével biztosította a hűtlen kezelésből származó anyagi előnyt. A VI. rendű vádlottól származó javaslat eredményeként megkötött szerződés szerinti költségtételek  túlárazásával  M..  László  bűnsegédként  hozzájárult  a  BKV  Zrt. képviseletében eljáró személyek vagyonkezelési kötelességének megszegéséhez.

 

 

 

4. I/A. 2) a) iii. vádpont – BKV Mikulásnap

 

 

 

4.1 Okirati bizonyítékok:

A BKV Mikulásnapra a Sportlife Média Kft-vel kötött szerződés kapcsán a nyomozás során a

BKV Zrt.-től beszerzett iratok alapján az ügylet előzményei kapcsán sem versenyeztetési eljárásnak,   sem   írásbeli   ajánlatkérésnek,   de   még   a   korábbi   ügyletekhez   hasonlóan partnercégtől jövő kéretlen ajánlatnak sincs nyoma, ami egyértelműen arra utal, hogy a felek a szerződés létrejöttéről a piaci versenyt eleve kizárva szóban egyeztek meg.

 

Mindezen előzmények után A..A.. 2007. november 14-én vállalkozási szerződést kötött a SPORTLIFE MÉDIA Kft.-t képviselő M..A..sal Mikulás napi rendezvény megszervezésére   és   lebonyolítására   a   szerződésben   részletezett   költségvetés   szerinti

11.940.000,- Ft összegért. A vádlottaktól lefoglalt adathordozókon lévő elektronikus levelek szerint  a közvetlen  szerződéskötést  –  a bűncselekményben  részt  nem  vevő  T..P.. kérésére – több ügylettel együtt A..A.. III. rendű vádlott e-mailben is engedélyezte. Megjegyzendő, hogy a cégnyilvántartási adatok szerint a SPORTLIFE MÉDIA Kft. tevékenységi körei között sem szerepelt a rendezvényszervezés. Furcsa módon a szerződésben a SPORTLIFE MÉDIA Kft. kapcsolattartójaként az a M..L.. került megjelölésre, aki a rendelkezésre álló adatok szerint semmilyen cégjogi vagy munkajogi kapcsolatban nem állt a gazdasági társasággal, miközben a szerződésben alvállalkozó igénybevételéről egyáltalán nem esett szó. Ugyanakkor a SPORTLIFE MÉDIA Kft. vesztes ajánlattevőként felmerült az SMSYSTEM Kft. ügylete kapcsán is, ahol a versenyezetési eljárás manipulálásában M..L..  koordinátori  szerepe  e-mailekkel  igazolható.  Mindezek  az  ügylet  kapcsán  M..L.. informális kezdeményező szerepére, illetve a SPORTLIFE MÉDIA Kft. felesleges költséget eredményező közbeiktatására utalnak. Ez utóbbit támasztja alá a M..L.. számítógépén talált, 2008. február 20-i, törlésből visszaállított e-mail is, amelyben M..A.. és M..L.. 2008. év elején utólag készíttetett és visszadátumozott szerződéssel igyekeztek rendezni a cégeik közötti 2007. évi együttműködést.

 

A BKV Zrt.-nél a Mikulásnapi rendezvény megvalósulásával kapcsolatban részletes dokumentáció nem volt fellelhető, azonban a bírósági eljárás során megküldött sajtótájékoztatók anyagaiban – a M..L.. vezetése alatt álló FFVD Bt. által szervezett korábbi rendezvényekhez hasonlóan – itt is felmerült Hagyó Miklós díjátadó szereplése. Mindezek alapján a teljesítés ténye nem cáfolható, azonban a bizonyítékok itt is arra utalnak, hogy a rendezvényt megjelenési lehetőségként is felhasználták, melynek kapcsán M..H..É.. meghatározó szerepet játszott.

 

A rendelkezésre álló iratok, SAP adatok és bankszámla információk alapján R..M..a benyújtott számla, illetve a számfejtési ív aláírásával igazolta a teljesítést és a számla kifizethetőségét, továbbá írásban kérte a számla azonnali kifizetését, ily módon a 11.940.000,- Ft kifizetése – a BKV Zrt. késleltetett fizetési gyakorlatától, valamint a szerződésben szereplő

30 napos és a számlán szereplő 2 hónapos határidőtől eltérően – skontódíj levonása nélkül már a következő napon megtörtént a SPORTLIFE MÉDIA Kft. részére. Ez esetben is rendkívül érdekes a szerződéses összeg további sorsa.

 

A bankszámla adatok alapján ugyanis a SPORTLIFE MÉDIA Kft. rövid időn belül és több részletben csaknem a teljes szerződéses összeget, 11.340.000,- Ft-ot tovább utalt a M..L.. vezetése alatt álló FFVD Bt-nek, míg a megtartott 600.000,- Ft vélhetően a fiktív és így szükségtelen közreműködés kb. 5%-os ellenértéke lehetett, így a közlekedési vállalatnak okozott kár részét képezi.

 

A bírósági eljárás során az FFVD Bt. alvállalkozójaként eljáró Dibiem Casting Kft.-től lefoglalt iratok, valamint a rendelkezésre álló bankszámla adatok elemzése alapján megállapítható, hogy M..L.. a szerződés kapcsán neki továbbutalt összegből relatíve kis összeget fordított igazolható módon az alvállalkozók és költségek kifizetésére. Így:

-     A hostessek költsége a szerződésben szereplő nettó 6.000.000,- Ft helyett a Dibiem Casting Kft. iratai szerint összesen nettó 510.000,- Ft volt (ráadásul a folyamatos 50 fő helyett csak 20 fő + 1 napra további 30 fő hostess igénybevételével) – a különbség nettó 5.490.000,- Ft.

Mindezek alapján a legkisebb bizonyítható túlszámlázás összege nettó 5.490.000,- Ft., melynek   20%   Áfával   növelt   összege   6.588.000,-   Ft.   Az   ügylet   során   feleslegesen közbeiktatott SPORTLIFE MÉDIA Kft. fiktív közreműködésével felmerült 600.000,- Ft, valamint a tényelegesen eljáró FFVD Bt. részéről legkisebb bizonyítható túlszámlázással felmerült 6.588.000,- Ft összege 7.188.000,- Ft, a BKV Zrt.-nek okozott kár.

 

A szerződésből  az  FFVD Bt.-hez  továbbutalt  összeg csaknem  1/3  része (3.300.000,- Ft) ezúttal  is  átutalásra  került  az  –  e  vádbeli  ügylethez  sem  köthető,  és  az  FFVD  Bt.-vel igazolható gazdasági kapcsolatban nem álló, M..H..É.. vezetése alatt álló – EVMA Bt. számára. Az utalás jogalapja ismeretlen, azonban nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy az a bizonyított, illetve az egyéb tételek kapcsán vélelmezhető további túlszámlázásból származó összeg lehet.

 

 

4.2 Vallomások:

R..M.. nyomozási  vallomásainak  lényege  szerint  a  karácsonyi  program  kapcsán

M..H..É..-val és S..A..-val folytatott beszélgetés során a VI. rendű vádlott kijelentette, hogy azt a SPORTLIFE MÉDIA Kft. fogja megrendezni, ezek után a szerződést a kollégái tárgyalták le M..L.. XII. rendű vádlottal. A VIII. rendű vádlott a nyomozás során e szerződést is túlárazottnak tartotta, a szerződéses díjat pedig a cég képviselőinek kérésére sürgette meg. Ezzel szemben a tárgyaláson már a szerződés szükségességét és a piaci árazást hangsúlyozta, illetve elmondta, hogy M..H..É.. nem adott utasítást, az alvállalkozó személyéről pedig előre nem tudhatott. E védekezésével szemben a nyomozási vallomásának hitelt érdemlőségét támasztja alá, hogy már a szerződés részleteit is eleve a korábbi ügyletekből kivételezett személyként megismert M..L..val tárgyalták le, a SPORTLIFE MÉDIA Kft. képviselői helyett, illetve a XII. rendű vádlott eleve a szerződésben is feltüntetésre került, nem pedig utóbb csatlakozott az ügyletbe.

 

A..A.. tárgyalási vallomása szerint a Mikulásnapi rendezvény szerződését ő írta alá, azonban nem tudott arról, hogy a SPORTLIFE MÉDIA Kft. alvállalkozót akar bevonni. A teljesítés  igazolását  a  szakterületért  felelős  kollégái  csinálták,  a  rendezvény  pedig  a tulajdonosi elvárásoknak megfelelően az imázsjavítást szolgálta.

 

M..H..É..  nyomozási  és  tárgyalási  vallomásainak  lényege  szerint  az  általa  a Stop.hu-tól ismert, annak híreket szállító SPORTLIFE MÉDIA Kft.-t és vezetőit ő ajánlotta be R..M..-nak a Mikulásnapi rendezvényre, azonban a cégnek közbejött valami, ezért csatlakozott be alvállalkozóként M..L.. az FFVD Bt.-vel. Ennek részben ellentmondva a VI. rendű vádlott a tárgyaláson R..M..VIII. rendű vádlott vallomására úgy reagált, hogy a céget és tagjait személyesen nem ismerte, így nem is ajánlhatta.

 

M..L.. nyomozási és tárgyalási vallomásainak lényege szerint a Mikulásnapi rendezvény kapcsán a SPORTLIFE MÉDIA Kft. túlvállalta magát, ezért Cs..T.. javaslatára vonta be őt M..A.. alvállalkozóként az ügyletbe. E védekezést is cáfolja, hogy az iratok és vallomások alapján már a szerződés részleteit is eleve M..L..val tárgyalták le a szerződésben is eleve feltüntetésre került.

 

Cs..T.. nyomozási vallomása szerint 2007. év végén a stop.hu-tól ismert M..L.. kezdeményezésére – miszerint már kínos, hogy a BKV Zrt.-nél mindig ugyanaz a cég nyer – hozta össze a SPORTLIFE MÉDIA Kft.-t vezető M..A..sal, aki később elmesélte, hogy M.. segítségével 10 milliós szerződést nyertek a közlekedési vállalatnál, ahol nekik semmit nem kellett csinálniuk, mert mindent az FFVD Bt. intézett. A tanú említést tett arról is, hogy a szerződéses összeg egy része M..H..É.. VI. rendű vádlott láncolatán keresztül visszafolyt a BKV Zrt. vezetéséhez.

 

M..A.. tanú – a SPORTLIFE MÉDIA Kft. korábbi ügyvezetője – nyomozási vallomásának lényege szerint Cs..T.. javaslatára nyújtottak be ajánlatot a BKV Zrt.

Mikulásnapi rendezvényének lebonyolítására, amit megnyertek, azonban egy időközben elnyert másik rendezvény miatt kapacitás hiányában Csákány javaslatára vonták be az FFVD Bt.-t.

 

Látható, hogy a két tanúvallomás között jelentős ellentét van, amit személyi bizonyítékokkal nem lehet feloldani. Ugyanakkor rendelkezésre áll a már említett 2008. február 20-i e-mail, ami segíthet a vallomások értékelésében: a M..L.. számítógépéről rögzített levélben M..A.. egy ismeretlen tartalmú, 2007-es rendezvényszervezésre, fotózásra és filmkészítésre vonatkozó, tehát visszamenőleges szerződéstervezetet küldött meg M..L..nak, és abban kéri a segítségét, hogy milyen tevékenységről állítson ki teljesítésigazolást. Az e-mail egyértelműen alátámasztja, hogy M..A.. és M..L.. közvetlen kapcsolatban voltak és egymás közt fiktív ügyletekről egyeztettek.

 

 

4.3 Összegzés

Az okirati és személyi bizonyítékok együttes értékelésével a következők állapíthatók meg:

 

R..M..a   M..H..É..   által   korábban   javasolt,   és   külső   érdekekre figyelemmel alkalmazott céggel, érdemi versenyeztetési eljárás nélkül, felismerhetően túlárazott szerződés előkészítésére adott utasítást, majd a túlszámlázott teljesítést igazolta, továbbá intézkedett, hogy a kifizetést a BKV skontódíj levonása nélkül sürgősen teljesítse. Mindezekkel  a  VIII.  rendű  vádlott  megszegte  vagyonkezelési  kötelességét.  A..A.. szintén megszegte vagyonkezelési kötelességét, amikor a vezetése alatt álló BKV Zrt. gazdasági érdekeit figyelmen kívül hagyva, a szerződést M..H..É.. érdekében megkötötte.

 

R..M..nyomozati   vallomása   alapján   megállapítható,   hogy   a   Mikulásnapi rendezvényt is M..H..É.. érdekében, az ő kezdeményezésére kellett megkötni, így a saját  befolyásával  tisztában  lévő  VI.  rendű  vádlott  ajánlása  akként  értékelhető,  hogy felbujtotta R..M..-t vagyonkezelési kötelességének megszegésére, majd a túlárazott ügyletből származó összeg megszerzésével biztosította a hűtlen kezelésből származó anyagi előnyt. A VI. rendű vádlottól származó javaslat eredményeként megkötött szerződés alapján a SPORTLIFE MÉDIA Kft. szükségtelen költséget eredményező közbeiktatásával, ezen kívül pedig  hoszteszekkel  kapcsolatos  költségek  túlszámlázásával  a  XII.  rendű  vádlott bűnsegédként hozzájárult a BKV Zrt. képviseletében eljáró személyek vagyonkezelési kötelességének megszegéséhez.

 

 

 

5. Mindhárom vádpontra vonatkozó bizonyítékok

A Kecskeméti Törvényszék által kirendelt K..J.. igazságügyi szakértő a bírósági tárgyaláson szóban is fenntartott szakvéleményében kifejtette, hogy az FFVD Bt. és a SPORTLIFE MÉDIA Kft. rendezvényeinek árából pályáztatás esetén 20-25%-os megtakarítás elérhető lett volna. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a szakértőnek a nyomozati anyag állt rendelkezésre, az utóbb a bíróság felhívására az ügyészség által biztosított bizonyítékok nem, ezért a túlárazást bizonyító iratokat még csak nem is értékelhette, amikor 20-25%-os lehetséges megtakarítást véleményezett.

 

A nyomozás során beszerzett cégnyilvántartási adatok szerint a vád tárgyává tett cselekmények időszakában az FFVD Bt. egyedüli önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője M..L.. volt, a cég tevékenységi körei között azonban a számlákon

feltüntetett rendezvényszervezés nem szerepelt. A cégbírósági és egyéb iratok szerint a XII. rendű  vádlott  nem  sokkal  M..H..É..  vádlott  kettős  foglalkoztatásának nyilvánosságra kerülése után – a VI. rendű vádlott által P..L.. közeli ismerősének nevezett dr. W..J..ügyvédi közreműködésével – 2009. szeptemberében eladta üzletrészét, melynek indokaként a negatív sajtómegítélésre hivatkozott, ekkor azonban az FFVD Bt. kapcsán még nem volt büntető feljelentés, erre csak 2010. januárjában került sor. Ráadásul rendőrségi iratok szerint nem sokkal az üzletrész átruházást követően a cég iratai is gyanús körülmények között eltűntek oly módon, hogy a dr. W..J..ügyvéd által egy állítólagos  közvetítő  személynek  átadott  cégiratokat  annak  autójából  külsérelmi  nyomok nélkül ismeretlen tettes 2009. október 21-én ellopta, miközben a XII. rendű vádlottól lefoglalt taggyűlési jegyzőkönyv szerint a kérdéses dokumentumok már az állítólagos lopás időpontja előtt kb. 2 héttel, 2009. október 8-án közvetlenül az új cégtulajdonosnak átadásra kerültek. Mindezen körülmények összességében arra utalnak, hogy az FFVD Bt. üzletrészeinek átruházására és iratainak eltüntetésére a cég korábbi bűnös ügyletei miatt kerülhetett sor, ami egyértelműen a társaságot korábban irányító M..L.. XII. rendű vádlottnak állhatott érdekében.

 

A cégnyilvántartási adatok szerint a vád tárgyává tett cselekmény időszakában az EVMA Bt. egyedüli önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője M..H..É.. volt, akihez kültagként 2008. májusban csatlakozott M..L.. XII. rendű vádlott. A bankszámlaforgalmi adatok alapján az FFVD Bt. mindhárom vádbeli ügyletből származó összegnek a cég számláján történő jóváírását követően néhány nappal, a vádbeli szerződésekhez köthető igazolt kifizetések időszakában, jogcím nélkül, az egyes szerződések ellenértékének kb. 1/3-1/3 részét, összesen 13,380,000 Ft.-ot utalt át az EVMA Bt. részére, a cégek között ezen utalásokon kívül nem volt igazolható gazdasági-pénzügyi kapcsolat. Megalapozottan   feltehető   tehát,   hogy   a   továbbutalt   összegek   a   BKV   Zrt.   vádbeli szerződéseivel kapcsolatban kerültek átutalásra, az igazolható jogcím hiányából és az egyes tételeknél bizonyított túlárazás mértékéből pedig megalapozottan lehet következtetni arra, hogy az átutalt összeg az egyes ügyletekből származó tiszta haszon, vagy annak egy jelentős része volt. Az átutalások előzményeként a vádlottak által hivatkozott, az egyes ügyletekhez az EVMA Bt. által nyújtott állítólagos kölcsönöket igazoló banki átutalásoknak nincs nyoma, az ezen időszakban az EVMA Bt. számlájáról készpénzben felvett összegek pedig jóval kisebbek az FFVD Bt. által utóbb átutalt összegeknél. Ráadásul az FFVD Bt.-vel szerződött alvállalkozók költségeinek az EVMA Bt. általi megelőlegezésére történő hivatkozás már csak azért sem foghat helyt, mert utóbbi cég az ügyletben semmilyen szinten nem vett részt, ezért törvényes és elszámolható módon nem is teljesíthetett kifizetést.

 

A jogcím nélküli átutalások valójában egyszerűen a túlárazott szerződésekből származó jogtalan vagyoni előny realizálását szolgálták M..L.. és a fizetését munkába állásától kezdődően keveslő M..H..É.. számára.

 

6. Összegzés:

Sz..L.. XI.  rendű  vádlott  bűnössége  a  rendelkezésre  álló  bizonyítékok  alapján  e

vádpontban tehát nem állapítható meg.

 

R..M..VIII. rendű vádlott M..H..É.. VI. rendű vádlottal egyetértésben a BKV Zrt. gazdasági érdekein kívüli okból (Hagyó Miklós I. rendű vádlott számára történő megjelenési lehetőség biztosítása), M..H..É.. VI. rendű vádlott kezdeményezésére és az ő érdekkörébe tartozó gazdasági társaságot előnybe részesítve, valós és érdemi versenyeztetési  eljárás  nélkül történő, felismerten túlárazott szerződések  előkészítésére és megkötésére adott utasításaival, az i. vádpont szerinti szerződés aláírásával, illetve a többi szerződés aláírásra való előterjesztésével, továbbá valamint az ii. és iii. vádpont szerinti felismerten túlárazott teljesítések igazolásával és az iii. vádpont szerinti kifizetés skontódíj levonása nélküli sürgetésével megszegte vagyonkezelési kötelességét, és ezzel mindhárom vádpont kapcsán 17.750.114,- Ft vagyoni hátrányt okozott.

 

V..Á.. X. rendű vádlott a valós versenyeztetés nélküli szerződéskötésben való közreműködésével, valamint az i. vádpontnál felismert, az ii. vádpontnál pedig felismerhető túlárazás miatti intézkedések elmulasztása helyett a teljesítés igazolásával megszegte vagyonkezelési kötelességét, és ezzel a i. és ii. vádpont kapcsán 10.562.114,- Ft vagyoni hátrányt okozott.

 

A..A.. III. rendű vádlott a ii. és iii. vádpontnál a vezetése alatt álló BKV Zrt. gazdasági érdekeit figyelmen kívül hagyva a szerződésnek kizárólag M..H..É.. VI. rendű vádlott érdekében történő megkötésével megszegte vagyonkezelési kötelességét, és ezzel a ii. és iii. vádpont kapcsán 11.170.800,- Ft vagyoni hátrányt okozott.

 

M..H..É.. VI. rendű vádlott R..M..VIII. rendű vádlottal egyetértésben a BKV Zrt. gazdasági érdekein kívüli okból (Hagyó Miklós I. rendű vádlott számára történő megjelenési lehetőség biztosítása), befolyásával visszaélve, a saját érdekkörébe tartozó gazdasági társaságokkal történő szerződéskötések kezdeményezésével felbújtóként rábírta R..M.. VIII.  rendű  vádlottat  a  vagyonkezelési  kötelességének  megszegésére, illetőleg a túlárazott ügyletekből származó összegek megszerzésével fizikai bűnsegédként tevékenyen is közreműködött a hűtlen kezelésből származó anyagi előnyt biztosításában, és ezzel mindhárom vádpont kapcsán 17.750.114,- Ft vagyoni hátrányt okozott.

 

M..L.. XII. rendű vádlott a vele érzelmi kapcsolatban álló M..H..É.. VI. rendű vádlott kezdeményezésének eredményeként adódó szerződések feltételeinek kialakításával és a költségtételek túlárazásával, illetve a iii. vádpontnál egy harmadik cég felesleges költséget okozó közbeiktatásával, valamint a túlárazott ügyletekből származó összegeknek a M..H..É.. VI. rendű vádlott vezetése alatt álló cégnek történő továbbutalásával fizikai bűnsegédként tevékenyen közreműködött a BKV Zrt. képviseletében eljáró személyek vagyonkezelési kötelességének megszegésében, és a hűtlen kezelésből származó anyagi előnyt biztosításában, és ezzel mindhárom vádpont kapcsán 17.750.114,- Ft. vagyoni hátrányt okozott.

I/A. 2) c) vádpont – SMSYSTEM Kft.

 

 

A másik ügylet, ahol nagy arányú túlszámlázás bizonyítható, a kisgyermekes bérletet népszerűsítő promó filmet készítő Smsystem Kft. szerződése.

 

1. Okirati bizonyítékok

Az SMSYSTEM Kft. ügylete kapcsán elöljáróban meg kell említeni, hogy az egyes vádlottaktól lefoglalt adathordozókon lévő elektronikus levelezés alapján 2007. októberétől kezdve a Főpolgármesteri Hivatal és a BKV Zrt. felső vezetése előtt is ismert volt, hogy az állam az utazási kedvezményre jogosultak körének bővítését nem tervezi, az ún. kisgyermekes bérlet bevezetésével felmerülő bevételkiesést nem fogja ellentételezni. Mindezek ellenére a Fővárosi Közgyűlés 2007. decemberében úgy határozott a kisgyermekes bérlet létrehozásáról és kedvezményes hatósági áráról, hogy a BKV kieső bevételének ellentételezéséről maga sem gondoskodott. A BKV Zrt. szakmai előkészítése után Hagyó Miklós előterjesztésére 2008. áprilisában döntött az új bérletfajta 2008. szeptember 1-től történő bevezetéséről is.

 

A  nyomozás  során  a  BKV  Zrt.-től  beszerzett  iratok  alapján  az  ügylet  előzményeiről  az

állapítható meg, hogy a Kismamabérlet promó film elkészítésére az SMSYSTEM Kft. egy

2008. június 12-én indított meghívásos versenyeztetési eljárás keretében 3 cég közül a legalacsonyabb ellenérték alapján került kiválasztásra. A versenyeztetési eljárásnak azonban több furcsasága is volt:

-     Egyrészt  a  M..  L..-tól lefoglalt  adathordozón  lévő  törlésből  visszaállított elektronikus levelezés alapján a későbbi győztes SMSYSTEM Kft. ügyvezetője, S..R..– a versenyeztetési eljárásban vesztes ajánlattevőként résztvevő SPORTLIFE MÉDIA Kft. élén álló M..A..ra hivatkozva – már egy hónappal az ajánlati dokumentáció BKV Zrt. általi kiküldése előtt, 2008. május 12-én továbbította cége adatait és a közreműködéséért kért árajánlatát M..L..nak. A S..R..által a nyomozás során, illetve Z..T.. által a bírósági eljárás során csatolt iratok szerint nem sokkal ezután, 2008. május 22-én – azonban továbbra is jóval a pályázati felhívás közzététele előtt – az SMSYSTEM Kft. képviselője már a film részletes költségvetését és szinopszisát is megküldte R..M..-nak, aki azt Z..T..nak továbbította.

-      Másrészt a versenyeztetési eljárásban résztvevő cégek közül a – a 2007. októberben bírósági végrehajtás alá vont és 2008. augusztusban felszámolt – JAYA Bt. korábban ugyancsak vesztes ajánlattevőként szerepelt a BKV Zrt. 2007. évi gyermeknapi rendezvénye kapcsán, a már említett – és Cs..T.. tanúvallomása szerint az SMSYSTEM Kft.-vel közös irodában lévő – SPORTLIFE MÉDIA Kft. pedig közbeiktatott cégként szerepelt a BKV Zrt. 2007. évi Mikulásnapi rendezvénye kapcsán.

-     Harmadrészt a győztes SMSYSTEM Kft. nettó 7.950.000,- Ft-os ajánlati ára csupán

50.000,- Ft-tal maradt alatta a BKV Zrt.-nél az ügylet fedezeteként rendelékezésre álló nettó 8 millió Ft-os összegnek, míg a vesztes ajánlatok jóval felette voltak ennek. Mindez egyrészt a BKV Zrt. ármeghatározásának az ajánlati felhívás előtt az SMSYSTEM Kft. által adott költségvetésben szereplő árhoz igazítására (esetleg a győztes ajánlati ár BKV Zrt.-től származó belső információ birtokában történő kialakítására) utal, másrészt pedig arra, hogy a két vesztes cég ajánlattevőkénti bevonása – az FFVD Bt. által szervezett gyereknapi rendezvényhez hasonlóan – eleve csupán az SMSYSTEM Kft. ajánlatának kedvező színben történő feltüntetését volt hivatott alátámasztani.

-     Negyedrészt  a  cégnyilvántartási  adatok  szerint  az  SMSYSTEM  Kft.  tevékenységi körei között a szerződésben és a későbbi számlán feltüntetett film-, video-, és televízióműsor-gyártás  nem  szerepelt,  sőt  az  ügyvezető  S..R..tanúvallomása alapján ilyen tevékenységre tapasztalattal, illetve személyi és tárgyi feltételekkel sem rendelkezett.

Már csak az okiratok alapján megalapozott következtetés vonható arra, hogy a szerződés megkötését megelőző versenyezetési eljárást beavatott meghívottak révén manipulálták, hogy az SMSystem Kft.-vel lehessen a szerződést megkötni.

 

Mindezen előzmények után a kapcsolattartóként is megjelölt Z..T.. és a bűncselekmény elkövetésében részt nem vevő Tóth Péter 2008. július 4. napján vállalkozási szerződést kötöttek az SMSYSTEM Kft.-t képviselő S..R..-vel a BKV Kismamabérletet népszerűsítő promó film 2008. július 24. napig történő elkészítésére a szerződésben részletezett költségvetés szerinti 7.950.000,- Ft+Áfa (azaz 9.540.000,- Ft) összegért.

 

Említést érdemel, hogy az SMSYSTEM Kft. vezetője által az ajánlati felhívást megelőzően benyújtott költségvetésben feltüntetett helyszínbérlés 800.000,- Ft-os díja – a Z..T.. vallomásában említett BKV Zrt. területén történt vélhetően ingyenes forgatási lehetőségre figyelemmel – átcsoportosításra került, ily módon a statiszták költsége 4 millió forintra emelkedett. Tekintettel azonban arra, hogy a forgatás ténylegesen csupán 20 fő statiszta közreműködésével zajlott le, ezért az eleve túlárazott statisztaköltségek további indokolatlan megemelése nem szolgált mást, mint az eredeti költségvetésben szereplő végösszeg megszerzését.

 

A BKV Zrt.-től beszerzett, illetve S..R..által csatolt iratok, valamint az egyes terheltektől lefoglalt elektronikus levelek alapján a reklámfilm csupán a szerződésben kikötött teljesítési  határidő  után majdnem  egy hónappal  (a számlán  feltüntetett  teljesítési  időpont szerint 2008. augusztus 21-én) készült el és került átadásra. A reklámfilm a belső vizsgálat idején   nem   volt   fellelhető   a   BKV   Zrt.-nél,   és   a   bírósági   eljárás   során   teljesített adatszolgáltatás szerint is csupán valószínűsíthető, hogy az egy rövid kb. 2 hetes időszakban volt elérhető a BKV honlapján. Ugyanakkor a bírósági eljárás során Z..T.. által csatolt e-mailek és közlemények szerint a bérlet bevezetésének kommunikációs tervében szerepelt a reklámfilm metróállomásokon történő vetítése és a honlapon való elhelyezése. Megjegyzendő, hogy a csatolt kommunikációs terv egy 2008. augusztus 5-i e-mailben tűnik fel, és a film létét adottságként kezeli, tehát a film elkészítését ez a kommunikációs terv nem indokolja.

 

A szerződés VII. fejezetének 3. pontja szerint a vállalkozó késedelme esetén a nettó ár 20%- ának megfelelő késedelmi kötbért (összesen bruttó  1.908.000,- Ft-ot) érvényesíthetett volna a BKV Zrt. A teljesítés jelentős késedelme ellenére a szerződés aláírója és kapcsolattartója, Z..T.. a felelős gazdálkodás szabályai szerint tőle elvárható módon nem intézkedett a késedelmes teljesítés esetére a szerződésben kikötött kötbér, költség és kártérítési igények érvényesítése iránt. Ehelyett a számfejtési íven a IX. rendű vádlott igazolta a teljesítést és a számla kifizethetőségét, R..M..pedig 2008. augusztus 29-én skontódíj levonása nélkül a számla fizetési határidő előtti kifizetésére adott írásbeli utasítást, amit B..Zs.. IV. rendű vádlott is írásban megerősített. Figyelemre méltó, és az ügylet manipuláltságát alátámasztó körülmény, hogy a M..L..tól lefoglalt adathordozón lévő, törlésből visszaállított  elektronikus  levelezés  szerint  S..R.. éppen  a  kifizetésre  adott utasítással azonos napon, 2008. augusztus 29-én továbbította a BKV Zrt. átvételi igazolását

Cs..T..on keresztül M..L..nak.

 

A BKV Zrt.-től beszerzett SAP adatok alapján a szerződés szerinti teljes 9.540.000,- Ft. kifizetése – a BKV Zrt. késleltetett fizetési gyakorlatától eltérően – jóval a szerződésben és a számlán feltüntetett 60 napos határidő előtt, már 2008. szeptember 19-én megtörtént.

 

A bírósági eljárás során beszerzett iratok szerint a reklámfilm elkészítésében – a 2007. évi gyermekrendezvényekhez hasonlóan – M..L.. felkérésére, és már eleve a BKV Zrt. szerződésében meghatározott teljesítési határidő után, 2008. július 25-én kelt alvállalkozói szerződés alapján a Dibiem Casting Kft. működött közre az SMSYSTEM Kft. alvállalkozójaként. Az alvállalkozói számlák alapján tényszerűen, szakértői vizsgálat nélkül is megállapítható, hogy az SMSystem Kft. a statiszták, a szereplők és a statisztaszervező költségelemeknél igen jelentősen, mintegy hétszeresen túlszámlázta a költségeket. Eleve, az SMSystem Kft. 100 statiszta két napi, valamint két szereplő és egy statisztaszervező öt napi szerepeltetését vállalta a szerződésben. Ehhez képest a valóságban az Smsystem Kft. mindössze 20 statisztát és egy ügyelőt egy napra, valamint három szereplőt két napra rendelt meg a Dibiem Casting Kft.-től. Maga a film a tárgyaláson levetítésre került, így látható volt, hogy abból egyébként nem csak a 100 statiszta hiányzik, hanem jó néhány jelenet is, amit a Dibiem Castingtól beszerzett forgatókönyv még tartalmazott. Minthogy a filmet a BKV Zrt. eljáró vezetői is látták, ezeket a körülményeket nekik is észlelniük kellett.

 

A szerződés és a valóság közötti különbség természetesen az árban is jelentkezett: a szerződés szerint  a  statisztákra,  szereplőkre  és  statisztaszervezőre  kapott  költségből,  összesen  nettó

4.800.000,- Ft-ból az SMSystem Kft. csak nettó 690.000 Ft-ot fordított a statiszták és a szereplők költségeire, vagyis a különbség nettó 4.110.000,-  Ft, bruttó 4.932.000,- Ft, ami a BKV-t ért vagyoni hátrány része.

 

A bírósági eljárás során R..M..által csatolt, M..J.. által készített magánszakvélemény  szerint  a  tulajdonos  Budapest  Főváros  Önkormányzatának  kismama bérlet bevezetéséről szóló döntését a BKV Zrt. kommunikációjának – a szolgáltatás népszerűsítését   előíró   Szolgáltatási   Szerződésre   is   figyelemmel   –   támogatnia   kellett, amelynek jó eszköze volt a reklámfilm cég honlapján történő közzététele. Amint látható, a szakértő csupán az ügylet szükségessége kapcsán tesz általános megállapításokat, a büntetőjogilag releváns egyéb körülményekkel – így pl. a partner cég kiválasztásának módjával, illetve az árképzéssel és az értékarányossággal – egyáltalán nem foglalkozik. A bírósági  eljárás  során  a  Kecskeméti  Törvényszék  által  kirendelt  Kis  János  igazságügyi szakértő azonban szakvéleményében megállapította egyrészt a költségek megrendelő által történő kontrollálásához szükséges célmeghatározás és az ügylet üzleti folyamatba ágyazottságának hiányát, másrészt a technikai keretek kb. 20%-os túlárazottságát, illetve rámutatott arra, hogy a filmes gyakorlatban elfogadott részletes és tételes számlázás hiánya egy plusz összeg számla mögé rejtésére utal. Amint látható, ez utóbbi igazságügyi szakértő megállapításai tökéletesen egybeesnek az egyéb okirati bizonyítékokból levonható következtetésekkel.

 

 

 

2. Terhelti vallomások

A nyomozás során B..Zs.. és R..M..is egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy M..H..É.. – aki B..Zs.. szerint többször is egyértelművé tette, hogy a R..M..területéhez tartozó szerződéseket mérlegelés nélkül alá kell írni – 2008. nyarán adott utasítást a kisgyermekes bérlettel kapcsolatban reklámfilm készítésére, illetve azt is meghatározta,  hogy e tevékenységre  az  SMSYSTEM  Kft.-vel  kell  szerződést  kötni  8-10 millió Ft. körüli összegben. Az említett vádlottak nyomozási és tárgyalási vallomásainak lényege szerint az új bérletfajta fokozott népszerűsítése a Fővárosi Önkormányzat elvárása volt, melynek kapcsán meghatározták a kommunikációs stratégiát (reklámfilm készüljön) és a szerződéses partnert is.

 

Ezzel szemben B..Zs.. tárgyalási vallomásában már az ügylet szükségességét és hasznosságát hangsúlyozta, illetve arra hivatkozott, hogy ő csupán a kifizetést engedélyezte, amit R..M..sürgetett. E védekezését azonban cáfolja, hogy a számfejtési íven található aláírásával B..Zs.. éppen a R..M..által korábban engedélyezett kedvező konstrukciójú kifizetést hagyta jóvá.

 

Z..T.. nyomozási vallomásainak, illetve tárgyaláson előterjesztett írásbeli vallomásának lényege szerint neki R..M..VIII. rendű vádlott adott utasítást a reklámfilm elkészítésére, és meghatározta azt is, hogy melyik céggel kell szerződést kötni. Állítása szerint a VIII. rendű vádlott először elküldte e-mailben az SMSYSTEM Kft. bemutatkozó levelét és a film szinopszisát, majd szóban tájékoztatta arról, hogy ez a cég készíti el a filmet. A vádlott elmondása szerint a közlekedési vállalat munkatársainak szereplésével és a BKV területén elkészült reklámfilm végül nem került bemutatásra, mert R..M..egy alkalommal mondta, hogy várjanak a megjelenítésével. A tárgyalás során ennek hátteréről előadta, hogy a bérletkedvezmény adásához szükséges kompenzációt a Főváros nem kívánta finanszírozni, tehát a bérlet bevezetése a BKV-nak veszteséget okozott, ezért mégsem csináltak nagy hírverést, csak sajtóközleményt adtak ki, illetve a filmet feltették a BKV honlapjára és elküldték néhány elektronikus médiumnak.

 

Z..T.. a vádirat módosítása után észrevételben nyilatkozott a kötbér érvényesítésének elmulasztására  is.  Szerinte  az  eredetileg  kismama-bérletként  bevezetni  tervezett  bérlet tartalma és neve a Fővárosi Közgyűlés szakbizottságának ülésein folyó későbbi tárgyalások során  megváltozott,  ezért  a  filmet  is  módosítani  kellett,  új  felvételekre,  forgatásra  volt szükség. Mivel a film késedelme a megrendelő oldaláról felmerült változtatási igény okozta, késedelmi kötbért nem lehetett érvényesíteni.  A IX. rendű vádlott védekezése igen könnyen cáfolható.  A  tárgyaláson  ismertetésre  került  a  Fővárosi  Közgyűlés  27/2008-as  számú rendelete, amelyben valóban átnevezték az utazási kedvezményt kisgyerekes bérletre, és bővítették a jogosultak körét. Csakhogy ennek a rendeletnek a kelte 2008. április 30., vagyis két hónappal megelőzte az SMSystemmel kötött a szerződés keltét, maga a forgatás pedig még egy hónappal később, 2007. július 30-án történt, az átnevezés miatt tehát biztosan nem kellett újraforgatni a filmet. A Dibiem Casting Kft.-től lefoglalt forgatókönyv dátumából is látszik, hogy szó nincs újraforgatásról, maga a forgatás egy héttel később kezdődött, mint a teljesítési határidő.

 

M..H..É.. a nyomozás során kezdetben tagadta, majd bevallotta, hogy ismerte az SMSYSTEM Kft.-t, melyet ő ajánlott a R..M..által felvetett kismama reklámfilm elkészítésére, amelyhez M..L..nak nem volt köze. Ezt a vallomást az okirati bizonyítékok kétséget kizáró módon cáfolják. A VI. rendű vádlott tárgyaláson előterjesztett írásbeli védekezésének lényege szerint a reklámfilm elkészítése a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat döntése miatt szükséges volt – ez tulajdonképpen megerősíti B..Zs.. és R..M..azon vallomását, hogy a reklámfilm elkészítése a Főpolgármesteri Hivatalnak állt  érdekében.  A  VI.  rendű  vádlott  állítása  szerint  a  partnercég  alkalmazása  nem  állt személyes vagy anyagi érdekében – amit cáfol M..L.. nyilvánvaló közreműködése, valamint a kettejük szakmai ismeretségi körébe tartozó cégek feltűnése. Végül a vádlott arra is hivatkozott, hogy a film bemutatásának elmaradása az új menedzsment felelőssége volt – ezt viszont Z..T.. vallomása egyértelműen cáfolja.

 

 

 

3. Tanúvallomások

S..R.. tanú – az SMSYSTEM Kft. ügyvezetője – nyomozási és tárgyalási vallomásainak lényege szerint Cs..T.. közvetítésével értesült a kismamafilm pályázati lehetőségéről és arról is, hogy a 2008. májusában (vagyis még a pályázati felhívás előtt) beküldött ajánlata nyert. A tanú a vezetése alatt álló – az elvállalt tevékenységre tapasztalattal, illetve személyi és tárgyi feltételekkel sem rendelkező – cég alapvető adataival kapcsolatban rendkívül bizonytalan volt, illetve elmondása szerint az ügylet kapcsán a BKV Zrt.-vel semmilyen kapcsolatban nem állt, mely körülmények fiktív cégvezetői tevékenységét, illetve közbeiktatott (ún. stróman) cégként történő közreműködését támasztják alá.

 

Cs..T.. tanú nyomozási vallomása szerint a pályázaton résztvevő SMSYSTEM Kft. és SPORTLIFE  MÉDIA  Kft.  irodája  azonos  helyiségben  volt,  illetve  az  SMSYSTEM  Kft. ügyeit is M..A.. intézte, a kismamafilm kapcsán pedig az FFVD Bt. alvállalkozóként járt el, a BKV Zrt. által rekord gyorsasággal kifizetett szerződéses összeg pedig visszaosztásra került.

 

 

 

4. Összegzés:

Az okirati és személyi bizonyítékok együttes értékelésével tehát kétséget kizáróan megállapíthatók az alábbi tények:

– A szerződés megkötésére M..H..É.. adott utasítást. Ezt nem csak R..M..és   B..Zs..   nyomozati   vallomása   bizonyítja,   de   alátámasztják   azok   az   okirati bizonyítékok is, melyek szerint az ügylet előkészítésében, a film elkészítésében, majd a teljesítésigazolás továbbításában M..L.. is részt vett, aki viszont csak M..H..É.. révén kerülhetett az ügyletbe.

– Az utasítást követően a BKV Zrt. által lefolytatott meghívásos versenyeztetési eljárás manipulált volt, csak azt szolgálta, hogy az SMSystem Kft. formailag szabályosan juthasson szerződéshez. Az ezzel kapcsolatos okirati bizonyítékokat ismertettem, látható volt, hogy az S..R..még jóval azelőtt kért 10%-ot az SMSystem közreműködéséért M..L..tól, és az SMSystem Kft. azelőtt tett ajánlatot R..M..-nak, minthogy a BKV Zrt. az ajánlati felhívást egyáltalán kiküldte volna a résztvevőknek. Emellett pedig Z..T.. is azt vallotta a tárgyaláson, éppen az SMSystem kiírás előtti ajánlatáról, hogy azt R..M..-tól kapta, aki szóban közölte, hogy az SMSystem készíti el a filmet.

–  A  filmet  valójában  nem  az  SMSystem  Kft.  készítette  el,  hanem  ismeretlen  cég  vagy személy, de mindenképpen közreműködött benne a M..H..É..-val akkor érzelmi viszonyban lévő M..L... Egyrészt S..R..a film elkészítéséről semmilyen lényeges adatot nem tudott közölni, ami még az eltelt idő ellenére is életszerűtlen, másrészt az okirati bizonyítékokból is látható, hogy M..L.. kapta a 10%-os közvetítői díjajánlatot, és ő intézte a statiszták alkalmazását is.

– Akárki is készítette a filmet és kapta a vállalkozói díjat, a feleslegesen közbeiktatott SMSYSTEM  Kft.  a  nettó  vállalási  ár  10%-a  +  Áfa  összegért  (954,000  Ft.)  vállalta  az ügyletben való közreműködést, ami a BKV Zrt.-nek okozott vagyoni hátrány része.

– A film késedelmesen készült el, ez az okirati bizonyítékokból egyértelmű, mint ahogy az is, hogy a szerződés alapján a BKV Zrt.-nek kötbér járt volna. Ennek érvényesítése a számla kifizethetőségét igazoló és a kifizetés iránt intézkedő személyek, azaz Z..T.., R.. Miklós, illetve B..Zs.. feladata lett volna, akik azonban ezt a szerződés ismert rendelkezései   ellenére   elmulasztották.   Az   érvényesíteni   elmulasztott   kötbér   összege,

1.908.000,- Ft tehát a BKV Zrt.-nek okozott vagyoni hátrány része.

– Bár a teljesítés ténye nem cáfolható, az okirati bizonyítékokból látható, hogy a filmet, ezen belül a statisztákra valójában fordított összeget túlszámlázták, azt a BKV elfogadta, pedig a túlszámlázás lehetősége már az SMSystem Kft. ajánlatából is kitűnt. A legkisebb bizonyítható túlszámlázás összege 4.932.000,- Ft, ami a BKV Zrt.-nek okozott vagyoni hátrány része.

– A film felhasználása legalábbis kérdéses. Ha csak a személyi bizonyítékok állnának rendelkezésre, ki merném jelenteni, hogy semmilyen módon nem került felhasználásra, hiszen maga a szerződés aláírója és kapcsolattartója, Z..T.. nyilatkozott így nyomozati vallomásában, R..M..halogató utasítására hivatkozva, vallomását pedig M..H..É.. vallomása is alátámasztotta. Csak a tárgyaláson jutott eszükbe a vádlottaknak, hogy felkerült a film a honlapra, amit végül is a BKV adatszolgáltatása nem cáfolt, még ha a bírósági megkeresésre adott válasz meglehetősen furcsán csak valószínűsíti a film honlapra történt felkerülését és annak két heti időtartamát.

 

Összegezve tehát az elkövetési magatartásokat:

M..H..É.. VI. rendű vádlott Hagyó Miklós I. rendű vádlott munkatársaként – a Fővárosi Önkormányzat érdekét közvetítve – a BKV Zrt. vezetői felett meglévő jelentős befolyásával  visszaélve  rábírta  B..Zs..  IV.  rendű  és  R..M.. VIII.  rendű vádlottat, hogy a senki által nem kompenzált, s így a BKV számára veszteséget okozó utazási kedvezményt az elvárható tájékoztatást meghaladóan reklámfilmmel is népszerűsítsék, és a túlárazott szerződést egy általa kijelölt stróman céggel kössék meg.

 

R..M..VIII. rendű vádlott a M..H..É.. VI. rendű vádlott által a BKV Zrt. gazdasági érdekein kívüli okból kezdeményezett szerződés előkészítésére és megkötésére Z..T.. IX. rendű vádlottnak adott utasításával, a teljesítés felismerhető késedelme és túlárazottsága ellenére a teljes szerződéses összegnek skontódíj levonása nélküli sürgős kifizetésére adott utasításával, valamint a kötbér érvényesítésének elmulasztásával megszegte vagyonkezelési kötelességét.

 

B..Zs.. IV. rendű vádlott a M..H..É.. VI. rendű vádlott által a BKV Zrt. gazdasági érdekein kívüli okból adott utasításának megfelelő szerződés létrejötte megakadályozásának elmulasztásával, valamint a teljesítés felismerhető késedelme és túlárazottsága ellenére a teljes szerződéses összeg skontódíj levonása nélküli sürgős kifizetésének   jóváhagyásával,   a   valamint   a   kötbér   érvényesítésének   elmulasztásával megszegte vagyonkezelési kötelességét.

 

Z..T.. IX. rendű vádlott a R..M..VIII. rendű vádlott által közvetített utasításnak megfelelően az SMSYSTEM Kft.-vel történő, felismerhetően túlárazott szerződés megkötésével, valamint a teljesítésnek a jelentős késedelem és felismerhető túlárazottság ellenére történő igazolásával megszegte vagyonkezelési kötelességét.

 

Az ügylet során feleslegesen közbeiktatott SMSYSTEM Kft. fiktív közreműködésével felmerült   954.000,-   Ft.,   valamint   a   legkisebb   bizonyítható   túlszámlázással   felmerült

4.932.000,-  Ft  összegeként  a  BKV  Zrt.-nek  okozott  kár  összege  5.886.000,-  Ft.  Ehhez azonban  hozzá  kell  számítani  a  késedelmes  teljesítés  ellenére  érvényesíteni  elmulasztott kötbér  összegeként  felmerült  1.908.000,-  Ft.-ot,  amivel  együtt  a  vagyoni  hátrány  teljes összege 7.794.000,- Ft. Így M..H..É.. összeségében 5.886.000,- Ft, B..Zs.., R..M..és Z..T.. összesen 7.794.000,- Ft vagyoni hátrány okozásában vettek részt.

IV. Munkaügyi tárgyú vádpontok (folytatás)

Tisztelt Törvényszék!

A vádbeszéd utolsó részének szántam a munkaügyi tárgyú vádpontokat, végül is a IV. vádponttal kapcsolatos értékelés már elhangzott, csak az I/D vádpont, azaz M..H..É.. fiktív foglalkoztatása és a III. vádpont, a felsővezetők végkielégítése van hátra. Kezdem M..H..É.. fiktív foglalkoztatásával.

 

 

 

I/D. M..-Horváth fiktív foglalkoztatása

 

 

Tisztelt Törvényszék!

 

A M..H..É.. foglalkoztatásában érintett mindhárom vádlott érdemi védekezést terjesztett elő, és mivel a vádpont bizonyítására szolgáló bizonyítékok egyben a vádlottak védekezésének a cáfolatát is jelentik, a vádlottak vallomásával és érdemi védekezésével kezdem a bizonyítékok számba vételét.

 

 

 

1. Terhelti vallomások

Mindhárom tervelt vallomásának közös eleme, hogy tényszerűen elismerik M..H..É.. kettős foglalkozását, pontosabban azt, hogy 2008-tól Hagyó Miklós sajtószóvivőjeként kezdett dolgozni, és emiatt a 4-es metró sajtóreferensi tevékenységét abbahagyta, és fizikailag is elhagyta a BKV munkahelyét, átköltözött a Főpolgármesteri Hivatalba. A vádlottak szerint azonban a VI. vádlottat ez nem akadályozta abban, hogy a BKV számára is végezzen érdemi munkát.

 

 

1.1 M..H..É..

A  teljes  kép  kialakítása  érdekében  M..H..É..  vallomásának  értékelését  BKV-s

munkaviszonyának keletkezésétől kezdem. A terhelt nyomozás során tett vallomásainak és a tárgyaláson írásban előterjesztett vallomásának lényege szerint az OPT Ügynöki Kft.-ben meglévő  tevékenysége  mellett  2007.  januárjában  S..A..  javaslatára  és közbenjárására R..M..állapodott meg a BKV Zrt.-nél történő foglalkoztatásáról.

2007. február elejétől a DBR Metró Projekt sajtóreferensi és marketingkommunikációs feladatait végezte kötetlen munkaidőben, amit R..M..engedélyezett számára, hogy emellett céges munkáját is el tudja látni. A DBR sajtósaként többször találkozott, és közvetlen kapcsolatban állt Hagyó Miklóssal, aki 2008-ban felajánlotta neki, hogy legyen az általa felügyelt területek kommunikációs tanácsadója. A VI. rendű vádlott a tárgyaláson csatolt írásbeli vallomásában már kifejezetten hangsúlyozta, hogy Hagyó Miklós a DBR-nél betöltött

munkája mellett végzendő sajtóreferensi tevékenységre kérte fel. Állítása szerint ezt megbeszélte R..M..is, aki a BKV Zrt. számára előnyös megoldásnak tartotta, hogy a Városházán végezze munkáját, ahol ténylegesen 2008. februárjában kezdett dolgozni, azonban utódjának munkáját a DBR-nél még hónapokig segítette. M..H..É.. elmondása szerint a városházi feladatainak 90%-a a BKV-tól független volt, és emellett látta el a közlekedési vállalattól érkező feladatokat, melynek során reggel 7-től este 7-ig a BKV és a városháza egymást részben átfedő kommunikációjában működött közre. Állítása szerint arról, hogy a BKV Zrt.-hez van bejelentve, de munkáját a Városházára kihelyezve végzi, dr. K..I.. vezérigazgató és Sz..P..E.. kommunikációs vezető is tudott, sőt K..I.. kérésére egy ideig még a távozó R..M..helyettesítését is ellátta,

ennek során 2008. október-novemberben rendszeresen tartott értekezletet a közlekedési vállalatnál. Elbocsátására akkor került sor, amikor 2009. augusztusban Hagyó Miklós és dr. K..I.. vezérigazgató között nézeteltérés alakult ki, majd megjelent a BKV-s munkaviszonyáról egy cikk, amelyre hivatkozva K.. először megkérte, hogy mondjon fel, majd sajtótájékoztatón jelentette be, hogy felmond neki és nem is ismeri.

 

 

1.2 R.. Miklós

R..M..vádlott nyomozási és tárgyalási vallomásainak lényege szerint A..A..

javaslatára találkozott a Hagyó Miklós bizalmasaként említett S..A..-val, akinek kérésére alkalmazta M..H..É..-t a DBR sajtósaként. Elmondása szerint a VI. rendű vádlott 2007. decemberben jelezte, hogy állásajánlatot kapott a Főpolgármesteri Hivataltól, azonban kettejük (R..M..és H..É..) megállapodása alapján ezt követően is tanácsokkal segítette a BKV-s kollégák munkáját, illetve betanította utódját, mindez pedig hasznos volt a BKV számára.

 

 

1.3 Z..T..

Z..T..  a  nyomozás  során  tett  írásbeli,  valamint  a  nyomozó  hatóság,  a  nyomozó

ügyészség és a nyomozási bíró előtt tett szóbeli vallomásainak, továbbá a tárgyaláson előterjesztett írásbeli vallomásának lényege szerint M..H..É..-t a 4-es metróval kapcsolatos kommunikációs feladatok ellátására R..M..vette fel, és a Z..T.. vezetése alá tartozó többi sajtóreferenstől eltérően a közvetlen felettese és feladatainak meghatározója is R..M..volt. A IX. rendű vádlott M..H..É.. felvételével és továbbfoglalkoztatásával kapcsolatban nem hozott döntést, sem vagyonkezelői jogokkal, sem munkáltatói jogkörrel nem rendelkezett. A csupán a munkahelyi jelenlétet, és nem a munkavégzést igazoló jelenléti íveket az elektronikus beléptető rendszer miatt csak formalitásnak tekintette, ezért havonta egyszerre aláírta. Ennek viszont ellentmond, hogy a nyomozási bíró előtt tett szóbeli vallomásában erről úgy nyilatkozott, hogy ha tudta volna, hogy M..H..É.. jelenléti ívei is az aláírandók között vannak, azokat nem írta volna alá. Állítása szerint a prémiumok kiírása és lejelentése is formalitás volt a BKV-nál, az kötelezően kifizetendő volt a munkavállalóknak, ezért a VI. rendű vádlott prémiumainak kifizetése sem az ő – minden esetben feletteseivel egyeztetett – aláírásán múlt.

 

A IX. rendű vádlott elmondása szerint M..H..É.. 2008. évtől a Főpolgármesteri Hivatalban dolgozott, de szakmai tudását igénybe vették azután is, hogy már nem dolgozott a cégnél – a IX. rendű vádlottnak ez az elszólása utal a tényleges helyzetre, miszerint M..H..É.. valójában nem dolgozott a BKV-nak. Vallomása szerint ekkortól a VI. rendű vádlott kettős szerepben, a közösségi közlekedés felügyeletével megbízott főpolgármester- helyettes sajtósaként is részt vett a munkában, és többször lépett fel irányítóként, de a BKV Zrt. érdekében is a korábbiakhoz hasonlóan végezte tevékenységét, melynek eredményeként pl. lerövidült a fővárossal történő egyeztetés folyamata. A VI. rendű vádlott tehát Z..T.. szerint egyszerre képviselte a főváros és a BKV érdekeit.

 

Z..T.. állítása szerint M..H..É.. munkaviszonyáról tudott dr. K..I.. vezérigazgató is, aki R..M..menesztése után a korábbi beosztottak helyett ideiglenesen Hagyó Miklós sajtósát, a VI. rendű vádlottat bízta meg a kommunikációs és marketing ügyek felügyeletével, illetve a VI. rendű vádlott és dr. K..I.. közvetlen napi munkakapcsolatban voltak. Z..T.. állítása szerint a VI. rendű vádlott BKV Zrt.-s munkaviszonyáról  Sz..P..E..  is  tudott,  mert  arról  érkezésekor  ő  maga tájékoztatta, illetve a munkáltatói jogok gyakorlójaként a prémiumok engedélyezésénél, jutalomosztásnál, béremelésnél egyébként is látnia kellett.

 

Ennyi  bevezető  után  nézzük  meg  rendszerbe  szedve,  hogy  a  többi  bizonyíték  hogyan támasztja alá a vádat, és hogyan cáfolják a vádlottak érdemi védekezését.

 

 

 

2. Okiratok

 

 

 

2.1 A munkaviszonyra vonatkozó iratok

Az okirati bizonyítékok értékelésekor kiindulásként nyomban megállapítható, hogy M..-

H..É..  a  vádbeli  időszakban  formálisan  3  párhuzamos  munkavégzésre  irányuló

jogviszonnyal is rendelkezett.

-     Egyrészt a BKV Zrt.-től beszerzett munkaügyi iratok szerint 2007. február 1. napjától kezdődően határozatlan idejű munkaviszonyban, sajtóreferens munkakörben, reggel

7:00 órától kezdődő teljes munkaidőben, 400.000,- Ft. + 100% prémium havi bérért került alkalmazásra a BKV Zrt.-nél, amely munkaviszony 2009. szeptember 18. napjával szűnt meg.

-     Másrészt a Budapest Főváros Önkormányzatától beszerzett iratok szerint 2008. január

10. és 2009. március 31., illetve 2009. június 18. és 2009. szeptember 18. napja között

–  vagyis   a  közlekedési  vállalatnál  fennálló   munkaviszonyának  időszakában   – megbízási jogviszony keretében, a BKV Zrt. felügyeletét is ellátó városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettes tevékenységével kapcsolatos kommunikációs szakértői feladatokat látott el, Hagyó Miklós gazdálkodási keretének terhére kifizetett összesen több mint 9,250,000 forint megbízási díj ellenében.

-     Harmadrészt  a  városházi  megbízási  szerződésekhez  kapcsolódó  adó-  és  járulék nyilatkozatokon, valamint munkáltatói igazolásokon M..H..É.. minden alkalommal az OPT Ügynöki Kft.-nél 2007. január 1. napja óta heti 20 illetve 36 órát meghaladó munkaidőben fennálló foglalkoztatását tüntette fel főállású munkahelyeként.

 

Látható tehát, hogy a VI. rendű vádlott különféle munkaviszonyaira vonatkozó iratok alapján M..H..É..  olyan  szerteágazó  tevékenységet  folytatott,  hogy  elméletileg  sem férhetett be egy naptári nap 24 órájába, az iratok tehát nem bizonyítják önmagukban, hogy a VI. rendű vádlott hol dolgozott, azt viszonyt bizonyítják, hogy mennyire szabadosan kezelte a munkaviszonyával kapcsolatos bizonyító jellegű iratokat.

 

 

2.2 Jelenléti ívek

A nyomozás során a BKV Zrt.-től beszerzésre kerültek a M..H..É.. munkavégzését

igazolni hivatott, 2007-2008-2009. évekre vonatkozó jelenléti ívek, amelyek közül a vádbeli időszakra eső, 2008. február-július és 2009. március-június hónapokra vonatkozó jelenléti íveken a H..É.. szignóval jelzett, jellemzően 8 és 16 óra közötti folyamatos munkavégzést Z..T.. a saját aláírásával igazolta.

 

A jelenléti íveken található H..É.. aláírások (szignók) egyedi azonosíthatóságának vizsgálatára a nyomozó hatóság kétszer is igazságügyi írásszakértőt rendelt ki, a szakértők végső megállapítása szerint a jelenléti íveken H..É.. nevénél szereplő kézjegy hamis, azokat  minden  kétséget  kizáróan  nem  M..H..É..  írta.  A  szakértő  szerint  az aláírásokat az adott hónapon belüli valamennyi további kézírást készítő ismeretlen személy írta, illetve a kézjegyek összesen 10-12 különböző személytől származnak.

 

M..H..É.. jelenléti íveken szereplő aláírásának hosszú időn keresztül visszatérően történő meghamisítása nem csak annak bizonyítására szolgál, hogy a VI. rendű vádlott a vádbeli időszakban ténylegesen nem dolgozott a BKV Zrt.-nél lévő munkahelyén. Hiszen ezt a vádlottak is elismerik, csak a köztük létrejött szóbeli megegyezésre hivatkoznak, hogy közösen megállapodtak abban, hogy a VI. rendű vádlott munkavégzésének helye nem a BKV székháza lesz, feladatait mintegy távmunkában, telefonon és e-mailben látja el. Az aláírások hamisítása M..H..É.. kivételezett helyzetét bizonyítják. A távmunka ugyanis nem azt jelenti, hogy soha nem kell megjelenni a munkahelyen, a teljes munkaidejű távmunkásoknak is rendszeresen meg kell jelenni, legalább adminisztratív kötelezettségeik teljesítése céljából, a távmunka nem jogosít fel arra senkit, hogy ezeket negligálja, és aláírási kötelezettséggel járó dolgait mással írassa alá. A mással történő aláíratás inkább M..H..É.. valós, BKV vezetőihez képest fölérendelt pozícióját bizonyítja: Z..T.., aki formálisan a főnöke volt, még arra sem utasította, hogy időnként menjen be rendezni adminisztratív kötelezettségeit, inkább maga is aláírta a valótlan tartalmú íveket. A BKV érintett vezetői még ezt is vállalták, csak hogy a BKV szervezete nem támasszon adminisztratív akadályokat a munkabér kifizetése előtt.

 

 

2.3 e-mailek

Az eljárás során számos olyan, M..H..É.. munkavégzésével kapcsolatos anyag, e-

mail került elő, amelyekből arra lehet következtetést levonni, hogy – munkavégzése helyétől függetlenül – a VI. rendű vádlott milyen jellegű munkát végzett, és teljesítménye kinek jelentett elsődlegesen felhasználható szolgáltatást.

 

Rögtön elsőként említem B..Zs.. által a nyomozás során csatolt, a BKV Zrt. levelezőrendszeréből kinyomtatott 2007. december 21 e-mailt, amiben M..H..É.. VI. rendű vádlott az addigi közös munkát megköszönve azzal búcsúzott el a közlekedési vállalat vezetőitől és kollégáitól, hogy 2008. január 1. napjától a területért felelős főpolgármester-helyettes közvetlen kollégájaként folytatja munkáját. Ennek megfelelően a

2008. januárja után írott levelekben a VI. rendű vádlott már Hagyó Miklós főpolgármester- helyettes munkatársaként, főpolgármesteri hivatali e-mail címéről levelezett a BKV Zrt. vezetőivel, és határozott kéréseket fogalmazott meg, konkrét szakmai ügyekről érdeklődött, és sajtóanyagokról egyeztetett.

 

Hasonlóan erős tartalmú bizonyítéknak tartom B..Zs.. számítógépéről rögzített 2008. október 3-i e-mailt, amit már a bűnszervezetről szóló érvelésben is említettem. Ez az e-mail M..H..É.. valós munkaügyi helyzetét bizonyítja: bár a VI. rendű vádlott papíron a BKV-nál sajtóreferens, a valós helyzetnek megfelelően B..Zs.. K..I.. vezérigazgató  kérésére személyesen  kereste  meg M..-H..É..-t,  hogy támogassa a BKV sajtóanyagainak összeállítását és szakmai kontrollját. Nyilván erre a feladatra gondolt M..H..É.., amikor arról beszélt, hogy K..I.. megbízta R..M..helyettesítésével. A kérdés csak az, hogy ha a VI. rendű vádlott a BKV munkavállalója, akkor miért kérte a BKV általános vezérigazgató-helyettese, miért nem inkább utasította közvetlen felettese  a  sajtóanyagok  összeállítására,  ami  egyébként  munkaköri  kötelessége  lenne,  és amiért havi fizetést kapott a BKV-tól?

 

M..H..É.. bűnszervezetben betöltött szerepének bizonyítására már hivatkoztam a

B..Zs.. nyomozati vallomásához csatolt 9/B., 12., 13. és 17. számú e-mailekre, ezért ezeket nem ismétlem meg, ezek tartalma és hangvétele jól mutatja, hogy a VI. rendű vádlott a

BKV munkahelyi vezetőit nem tekintette saját főnökeinek.

 

Ugyanezt bizonyítja M..H..É.. által a BKV Zrt. részére történt munkavégzésének igazolása céljából a nyomozás során önként csatolt 2008. és 2009. évi elektronikus levelezésének tartalma és hangvétele.

Nem fogok végigmenni minden e-mailen, csak néhány példa:

- 2008. április 26-án „Nincs új paraméterkönyv” címmel R..M..közleménytervet juttatott el M..-H..É..-nak, akinek a válasza: így oké, és menjen ki mielőbb. Munkavégzést én ebben nem látok, csak felügyeletet, jóváhagyást, és sürgető utasítást a BKV kommunikációs vezérigazgató-helyettesének.

- 2008. április 28-án R..M..egy indexes újságíró tájékoztatáskérését továbbította

M..-H..É..-nak, aki meghatározta, hogy R..M..hogyan kezelje a kérést, aki azt   visszaigazolta.   Utasítást   látok   az   e-mailben,   esetleg   szakmai   tanácsot,   a   BKV sajtóreferense által végzett munkát azonban nem.

- 2008. szeptember 22-i e-mail sorozatban M..H..É.. meghatározta B..Zs.. számára, hogy mi hangozzon el a vezetői tájékoztatón.

- Több olyan e-mail is van (2008. április 30. – délutáni prezentáció anyaga, 2008. május 5. – M4 látogatás, 2008. május 14. – Vüköbi előterjesztés, 2008. május 9 – munkabeszüntetéssel kapcsolatos kommunikációs terv, 2008. május 20. – BKV paraméterkönyv, 2008. augusztus 7.

– M4 biztonsági őrök) amelyekben R..M..anyagokat küld meg M..-H..É..-nak, ő azonban nem válaszol, legalábbis e-mailben nem. Az anyagok megküldése nyilvánvalóan jóváhagyás céljából történt.

- Tény, hogy találhatók olyan e-mailek is, amelyekhez M..H..É.. hozzátette szakmai javaslatait, de ezekből is látható, hogy a BKV vezető beosztású munkavállalói mintegy ellenőrző-jóváhagyó  fórumként  küldték  meg  anyagaikat  a  VI.  rendű  vádlottnak,  vagyis M..H..É..  munkája  elsődlegesen  nem  a  BKV,  hanem  a  felügyeletét  ellátó

főpolgármester-helyettes érdekeit érvényesítette.

 

 

2.4 AAM anyagok

A nyomozás során az AAM Zrt. képviseletében eljáró dr. K..G.. tanú által csatolt CD

adathordozón lévő, a BKV Zrt. és az AAM Zrt. közötti szerződésekhez kapcsolódó teljesítési iratok között fellelhető PIB ülés emlékeztetőkön és egyéb iratokon M..H..É.. VI. rendű vádlott H..É.. néven 2007. év folyamán még DBR sajtóreferensként, 2008. év elejétől azonban már a Főpolgármesteri Hivatal képviseletében és az ottani e-mail címmel került feltüntetésre.

 

Mindezen objektív bizonyítékok (számítógépes adatok, levelek és iratok) kétséget kizáró módon bizonyítják, hogy  2008-tól kezdődően M..H..É.. BKV Zrt-vel kapcsolatos munkavégzése a Főpolgármesteri Hivatal érdekeit képviselő, felügyeleti jellegű tevékenység volt, ami kívül esett a BKV Zrt. munkaszervezetének keretein.

 

 

 

3. Vallomások

 

 

A tényállásban nem érintett terheltek vallomásai, valamint tanúvallomások is segíthetnek abban, hogy M..H..É.. munkajogi helyzetét értékeljük.

 

3.1 B..Zs..

B..Zs.. nyomozás során tett vallomásai  szerint M..H..É..-t Hagyó Miklós

sajtósaként ismerte, és az üggyel kapcsolatos sajtócikkek megjelenéséig nem tudott a BKV Zrt.-nél fennálló munkaviszonyáról. Ennek alátámasztásaként egyrészt csatolta a VI. rendű vádlott 2007. évi elköszönő e-mailjét, másrészt több olyan esetről is beszámolt, amikor a VI. rendű vádlott aláíratlan szerződéseket kért számon rajta illetve azok aláírását sürgette, ismeretlen személyek számára a Sziget fesztiválra szóló heti belépők BKV Zrt. általi megvásárlására utasította, illetve dr. K..I.. kinevezése után a közlekedési vállalat vezetőivel szemben Hagyó Miklós szócsöveként és utasításainak közvetítőjeként lépett fel.

 

Hagyó Miklós tárgyalási vallomásában észrevételezte, az elköszönő e-mail, valamint dr. Sz..dr.Sz..E.. azon nyomozási vallomása, miszerint 2008. augusztusban B..Zs.. kérésére kellett összeállítania a VI. rendű vádlott foglalkoztatásával kapcsolatos dokumentációt, arra utal, hogy B..Zs.. IV. rendű vádlott mégis tudhatott M..H..É.. BKV-s munkaviszonyáról. Az észrevétel ugyan valós bizonyítékokra hivatkozik, azonban nem következik belőlük, hogy B..Zs.. tudott M..H..É.. 2008-as BKV-s foglalkoztatásáról. Annyi bizonyos, hogy B..Zs.. kapott egy e-mailt egy H..É.. nevű munkavállalótól, amiben elköszön a BKV-tól, de sem M..H..É.., sem B..Zs.. vallomásaiból nem következik, hogy ekkor már ismerték egymást, maga a VI. rendű vádlott  nyomozati  vallomása  szerint  csak  akkor  ismerte  meg  B..Zs..ot,  amikor megbízott vezérigazgató lett. Az pedig, hogy B..Zs.. 2008. augusztusában esetleg tudomást szerzett a VI. rendű vádlott munkaviszonyáról, nem cáfolja azt az állítását, hogy M..H..É..-t  Hagyó Miklós sajtósaként ismerte meg.

 

 

3.2 Dr. Sz..dr.Sz..E..

Dr. Sz..dr.Sz..E.. nyomozási vallomásai szerint R..M..volt M..-

H..É..  főnöke,  akinek  foglalkoztatásáról  2008.  augusztusáig  nem  is  tudott,  illetve

M..H..É..-val a bértárgyalások során Hagyó Miklós kísérőjeként találkozott.

 

 

3.3 L..O..

L..O.. nyomozás során tett vallomásainak és tárgyaláson előterjesztett vallomásának

lényege szerint az általa korábban a DBR sajtósaként megismert M..H..É.. 2008. január 1-től Hagyó Miklós kabinetjének sajtó megkereséseiért és sajtómegjelenéseiért volt felelős, melynek során a nevére szignálva érkeztek anyagok. Az V. rendű vádlott többször is fenntartott állítása szerint rendszeres napi kapcsolatuk ellenére sem tudott arról, hogy a legleterheltebb kabinet tagjaként aktívan és sokat dolgozó M..H..É.. párhuzamosan a BKV Zrt.-nél is dolgozott volna, azonban leszögezte, hogy a kabinetbe kerülése után már nem nyilvánult meg sem BKVs, sem DBR-s sajtósként, csak Hagyó Miklós szóvivője volt.

 

 

3.4 V..Á..

V..Á.. nyomozási vallomása szerint  M..H..É.. 2007-ben a BKV Zrt.-nél

dolgozott, majd saját elmondása alapján átment Hagyó Miklóshoz, azonban a munkaügyi helyzetéről a X. rendű vádlott nem bírt tudomással. R..M..távozása után, 2008. őszén – dr. K..I.. vezérigazgató tudtával – a VI. rendű vádlott heti egyszer felügyelte az ő (V..Á..) és Z..T..t munkáját, illetve beszámoltatta őket, és később Sz..P..E..et is. Összességében tehát V..Á.. vallomása is azt támasztja alá,  hogy  M..H..É..  kapcsolata  a  BKV  Zrt.-vel  nem  napi  jellegű,  a munkaszervezetbe akár annak élén betagozódó munkavégzést jelentett, hanem a tényleges munkát végző vezetők ellenőrzését, instruálását, vagyis a Főpolgármesteri Hivatal felügyeletének gyakorlását.

 

 

3.5 Sz..P..E..

Dr. Sz..P..E.. nyomozás során tett, és lényegét tekintve a tárgyaláson is

fenntartott vallomásainak lényege szerint a BKV Zrt. kommunikációs igazgatójaként M..- H..É..-val nem a BKV sajtóiroda munkatársaként, hanem kizárólag a Főpolgármesteri Hivatalban a közlekedési vállalat felügyeletét ellátó Hagyó Miklós kommunikációs tanácsadójaként állt munkakapcsolatban, melynek során kommunikációs kérdésekben egyeztettek.  Elmondása szerint a VI. rendű vádlott ténylegesen a Főpolgármesteri Hivatalban dolgozott, méghozzá informálisan a feletteseként, hiszen minden sajtóközleményt vele kellett egyeztetnie. Arról azonban kinevezésekor nem tudott, hogy M..H..É.. sajtóreferensként a BKV Zrt-nél is alkalmazásában állt, később pedig már a VI. rendű vádlott kirúgatással fenyegette meg, ha a munkaviszonyára vonatkozó információt feltárja. A tanú vallomása szerint a VI. rendű vádlott munkájának illetve munkahelyi jelenlétének ellenőrzése közvetlen munkahelyi vezetőjeként Z..T.. feladata volt, akinek előterjesztésére és igazolására írta alá a prémiumigazolásokat is.

 

 

3.6 C..D..

C..D..  tanú  –  a  Főpolgármesteri  Hivatal  Sajtó  Osztályának  korábbi  vezetője  –

nyomozási vallomásának lényege szerint a korábban a Tisztelet Társaságának szóvivőjeként és a Stop.hu internetes újság ügyvezető igazgatójaként dolgozó VI. rendű vádlott 2007-ben Hagyó Miklós javaslatára került a közlekedési vállalathoz, ettől kezdve a DBR kommunikációjával kapcsolatban G..L.. igazgató helyett közvetlenül vele kellett egyeztetnie.  2008.  januárjától  M..H..É..  a  Főpolgármesteri  Hivatalban  Hagyó Miklós sajtószóvivőjeként dolgozott, ahol az összes közműcég kommunikációjáért felelt. A tanú elmondása szerint a VI. rendű vádlottal napi szinten  találkozott a Főpolgármesteri Hivatalban, és csupán utólag a sajtóból értesült a közlekedési vállalatnál is fennálló munkaviszonyáról. Vallomása szerint 2008. és 2009. években a BKV Zrt. sajtósai közül jellemzően R..M..és Z..T..ral egyeztetett, azonban Z..T..nak és neki is egy-egy közlemény kiadása előtt meg kellett várnia M..H..É.. beleegyezését. A tanú arról is beszámolt, hogy Hagyó Miklós többször is úgy nyilatkozott, hogy a VI. rendű vádlottban maximálisan megbízik, és amit mond, az olyan mintha ő mondaná. A tanú biztos volt abban, hogy M..H..É.. a napi munkaidejét meghaladó időt a városházán töltött és a városháza ügyeivel foglalkozott, melynek során a BKV Zrt. vezetőit rendszeresen utasította, így kizártnak tartotta, hogy akár csak részmunkaidőben is a közlekedési vállalatnál dolgozott volna.

 

C..D.. tanú – utalva arra, hogy nyomozási vallomása megtételekor még frissek voltak az élmények, valamint az eltelt időre és a korábbi vallomása idején fennállott terhességére hivatkozva – a tárgyaláson több részletre nem emlékezett, illetve igyekezett azokat finomítani (így pl. a DBR kommunikációja kapcsán kapott utasításra már nem emlékezett, a Hagyó Miklós és M..H..É.. közötti bizalmi viszonyt „stílusbeli dologként” állította be, a VI. rendű vádlott által adott utasításokat pedig egyszerű vélemény nyilvánításként értelmezte újra), azt azonban a tárgyalás során is fenntartotta, hogy M..H..É.. sok időt töltött a városháza ügyeivel.

3.7 Ny..K..

Ny..K..  tanú  –  a  Főpolgármesteri  Hivatal  korábbi  kommunikációs  igazgatója  –

nyomozási vallomásának  lényege szerint a korábban a Tisztelet Társaságának szóvivőjeként és  a  Stop.hu  internetes  újság  képviselőjeként  dolgozó  M..-H..É..-t  2007.  elején Hagyó Miklós a DBR sajtósaként mutatta be, majd később a Főpolgármesteri Hivatalban Hagyó Miklós sajtószóvivőjeként dolgozott. A tanú elmondása szerint a VI. rendű vádlottal

2008-ban és 2009-ben napi szinten találkozott a Főpolgármesteri Hivatalban, és csupán utólag a sajtóból értesült a közlekedési vállalatnál is fennálló munkaviszonyáról. Vallomása szerint a korábbi  gyakorlattól  eltérően  a  Hagyó  Miklós  által  felügyelt  közművállalatok sajtórészlegeivel csak a VI. rendű vádlott tarthatott kapcsolatot, aki önállóan utasíthatta a vállalatok sajtósait, illetve azoknak – elsősorban a BKV Zrt. részéről – minden közleményt jóvá kellett hagyatniuk vele. A tanú arról is beszámolt, hogy M..H..É..-t folyamatosan a városházán látta dolgozni, melynek során a közlekedési vállalat vezetőit és sajtósait utasította kommunikációs ügyekben, vagyis nem BKV-s dolgozóként hanem a közlekedési vállalat fenntartójának képviselőjeként járt el, ezért nem valószínű, hogy a BKV- nál ténylegesen bármilyen munkát végzett volna.

 

Ny..K..  tanú  a  tárgyaláson  lényegében  fenntartotta  korábbi  vallomását,  melynek során – utalva arra, hogy a nyomozáskor még jobban emlékezett – egyes részleteket ugyan már nem tudott konkrétan felidézni (így pl. arra, hogy M..H..É..-t vádlottat a DBR sajtósaként Hagyó Miklós mutatta be). Azt azonban megerősítette, hogy a korábbi évektől eltérően Hagyó Miklós agresszív politikusi fellépésével és M..H..É.. szakmai kérdésekre is kiterjedő utasító stílusával különálló módon kommunikált a Főpolgármesteri Hivatalban, melynek során a BKV Zrt. munkatársaival való kapcsolattartáskor a VI. rendű vádlott Hagyó Miklós munkatársaként lépett fel, illetve – az I. rendű vádlott védőjének és a VI. rendű vádlott ez irányú kérdésére is válaszolva – úgy nyilatkozott, hogy a BKV Zrt. sajtóközleményeinek jóváhagyatása igenis kifogásolható volt.

 

 

3.8 T..P..

T..P..  tanú  tárgyalási  vallomásában  elmondta,  hogy  a  B..Zs..tal  történt

találkozóik során M..H..É..-t Hagyó Miklós munkatársaként ismerte meg, és később, dr. K..I.. vezérigazgatósága idején meglepődve értesült arról, hogy a BKV Zrt. alkalmazásában is állt.

 

 

3.9 25. számú tanú

A  25.  sz.  tanú  tárgyalási  vallomása  szerint  M..H..É..  kezdetben  a  4-es  metró

kommunikációs referense volt, majd váltott és 2008. évtől a Főpolgármesteri Hivatalba ment dolgozni, és ezt követően egyértelműen úgy tűnt, hogy a városházán van főállásban, ahol L..O.. V. rendű vádlotthoz hasonlóan tartották vele a kapcsolatot, arról azonban nem tudott, hogy közben a BKV Zrt. alkalmazásában is állt. A tanú elmondása alapján a VI. rendű vádlottnak Hagyó Miklós mellett – a főpolgármester-helyettes szűk bizalmi köréhez tartozó személyként – jelentős informális befolyása volt a menedzsment tagjaira, így pl. őt is próbálta presszionálni a paraméterkönyv kapcsán, illetve személyesen közvetítette az I. rendű vádlott akaratát.

 

 

3.10 P..Sz..

P..Sz.. tanú nyomozási vallomása szerint a DBR sajtóreferensi munkakörét 2008.

januárjában M..H..É..-tól vette át, néhány nappal később pedig a VI. rendű vádlott

már Hagyó Miklós I. rendű vádlott városüzemeltetési főpolgármester-helyettes sajtóirodája részéről jelentkezett, és ekkortól vele is egyeztetni kellett a kommunikációs ügyeket. Sajtóreferenseként a munkája feletti szakmai felügyeletet a közlekedési vállalat részéről R..M..és Z..T.. látta el, illetve Hagyó Miklós sajtóirodája részéről M..- H..É..-val H..É..-val és L..O..val egyeztetett.

 

Tárgyalási vallomásában a tanú úgy fogalmazott, hogy amikor átkerült a DBR sajtóreferensi pozícióba, neki az az információ állt rendelkezésre, hogy H..É.. a főváros egyik sajtófőnökeként folytatja a munkát. A tanú szerint a VI. rendű vádlott a főpolgármester- helyettes sajtófőnökeként egyeztette vele a kommunikációs feladatokat, nagyon sok segítséget és iránymutatást kapott tőle, hasonlóan a főpolgármester sajtósaihoz, bár – s ezt már csak én jegyzem meg – őket nem is alkalmazta a BKV. A tanú, abból kiindulva, hogy a BKV Zrt. tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat, M..H..É.. tevékenységét szakmai-felügyeleti funkcióként értelmezte.

 

 

3.11 B..T..

B..T.. tanú tárgyalási vallomásának lényege szerint R..M..távozása után a

BKV Zrt. kommunikációs területét Z..T.. irányította, akivel nem volt napi szintű kapcsolata, M..H..É..-t pedig a Főpolgármesteri Hivatalban Hagyó Miklós közvetlen kommunikációs munkatársaként ismerte meg.

 

 

3.12 S..I..

S..I..  tanú  –  a  BKV  Zrt.  humánadminisztrációs  főosztályvezetője  –  nyomozási

vallomásában elmondta, hogy a közvetlenül Z..T.. alárendeltségébe tartozó sajtóiroda beosztottjainak, így M..-H..É..-nak a munkaügyi adminisztrációja és bérszámfejtése is a IX. rendű vádlott aláírásával igazolt havi időadatok alapján történt, akinek munkáltatói jogkörgyakorlóként kötelessége volt a VI. vádlott munkájának és a bérszámfejtés alapjául szolgáló időadatok ellenőrzése.

 

 

3.13 R..I..

R..I.. tanú – a BKV Zrt. elszámolási csoportvezetője – nyomozási vallomásában

elmondta, hogy a munkavállalók bérszámfejtése egyebek mellett a jelenléti íveken szereplő időadatok SAP rendszerbe történő berögzítésével történik, illetve a prémiumfeladatok teljesítését a dolgozó közvetlen vezetője ellenőrzi és igazolja, a munkáltatói jogkört gyakorló vezető pedig ennek alapján engedélyezi a kifizetést. A tanú vallomása szerint a jelenléti íveknek jelentős szerepe van a bérkifizetésben, a prémiumigazolásoknak pedig a prémium kifizetésben, amely cáfolja Z..T.. IX. rendű vádlott ezzel ellentétes védekezését.

 

Talán kissé hosszadalmas lett a személyi bizonyítékok ismertetése, ezért összefoglalnám a lényeget: egyetlen vallomást tevő, egyetlen terhelt, egyetlen tanú – legyen akár a BKV, akár a Főpolgármesteri Hivatal munkaszervezetén belüli dolgozó, nem tudott M..H..É.. kettős foglalkoztatásáról. Ez még talán nem jelent sokat, hiszen munkaügyi jogállásukat ritkán szokták az emberek egymásnak részletezni, ezért sokkal beszédesebbnek tartom, hogy tevékenysége alapján minek minősítették a vallomást tevők M..H..É..-t: Hagyó Miklós sajtószóvivőjének, a főváros egyik sajtófőnökének. És nem csak azok a személyek, akik viszonylag távolról lehettek tanúi M..H..É.. tevékenységének, hanem azok is, akik  a  BKV  kommunikációja  kapcsán  rendszeres  kapcsolatban  voltak  vele,  ők  is  a Főpolgármesteri Hivatal, és ezen belül a főpolgármester-helyettes kommunikációs érdekeit képviselő szakmai-felügyeleti tevékenységet láttak a munkájában.

 

 

 

4. Összegző értékelés

 

 

Az okirati és személyi bizonyítékok együttes értékelésével a következő megállapításokra lehet

jutni:

 

 

4.1 kivételezett helyzet

Már  a  bűnszervezet  kapcsán  is  levezettem,  hogy M..H..É..  meglehetősen  erős

pozícióban, Hagyó Miklós ismeretségi köréből érkező ajánlással, sajtóreferensi beosztásához képest kivételes jogosítványokkal került a BKV munkaszervezetébe, ahol a kezdettől fogva Hagyó Miklós kommunikációs érdekeit képviselte. A kivételezett helyzetet a most ismertetett vallomások is alátámasztják. Arra is van adat, hogy M..H..É.. már munkába állásakor elégedetlen volt a BKV-nál elérhető jövedelemmel. Ilyen helyzetben kapta meg Hagyó Miklós ajánlatát, hogy sajtósként csatlakozzon kabinetjéhez.

 

 

4.2 Megállapodás R.. M...-val

Bár közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy M..H..É.. pontosan milyen javaslatot tett

R..M..-nak, azt a bizonyítékokból, valamint a bizonyítékok alapján kimutatható tényekből további tényekre való következtetésekkel meg lehet állapítani:

- Először is, mivel az ajánlatot M..H..É.. kapta, a munkaviszonyára vonatkozó megállapodást is neki kellett kezdeményeznie felettesénél, R.. M..-nál.

- A megállapodás tartalmát illetően két lehetséges verzió merül fel: a vádlotti védekezések szerint R..M..meglátja a lehetőséget abban, hogy a BKV egy munkavállalója úgymond beépülhet a Főpolgármesteri Hivatalba, és ott közvetlenül Hagyó Miklós munkatársaként képviselheti a BKV kommunikációs érdekeit, a cég és tulajdonosa közötti együttműködést zökkenőmentessé teheti, ezért beleegyezik, hogy a VI. rendű vádlott, mintegy másodállásként elfogadja Hagyó Miklós ajánlatát, és BKV-s munkáját külső munkahelyről, a Főpolgármesteri Hivatalból folytassa kötetlen munkaidőben. A másik lehetséges, és általam képviselt verzió szerint R..M..-nak legfeljebb egyetértési joga lehetett a kérdésben: ismerte M..H..É.. kivételezett helyzetét, tudta azt is, hogy M..H..É.. Hagyó Miklós mellett az ő tevékenységét fogja felügyelni, ő maga is ugyanahhoz a körhöz, vagyis a bűnszervezethez tartozott, mint a VI. rendű vádlott, 2007. során már többször közreműködött abban, hogy a Hagyó Miklóshoz közelálló személyek, L..O.. és T..Gy.., vagy egyébként pártvonalon beprotezsált személyek a BKV révén kiegészítő fizetéshez jussanak. Ilyen körülmények között fel sem merül, hogy ne teljesítse M..H..É.. azon igényét, hogy megtarthassa BKV-s fizetését, noha elhagyja a BKV-t, hogy Hagyó Miklós mellett dolgozzon tovább.

- A két verzió között lehet dönteni a bizonyítékok alapján. Az első verziót – a terheltek saját vallomásain kívül – semmi nem támasztja alá. A második verziót viszont meggyőzően bizonyítja, hogy ténylegesen milyen munkát végzett M..H..É.. Hagyó Miklós mellett, és milyen viszonyban volt névleges BKV-s vezetőivel.

 

 

4.3 A munkavégzés

Az egyenként bemutatott okirati bizonyítékok, így különösen a B..Zs.. által csatolt, e-

mailek, a munkatársaktól, köztük a társaság vezérigazgatójától és helyetteseitől elbúcsúzó e- mail, a VI. rendű vádlott által maga csatolt e-mailek, valamint az ismertetett vallomások mind ugyanabba az irányba mutatnak, és egymást alátámasztva, kiegészítve bizonyítják, hogy M..H..É.. nem a BKV munkaszervezetébe tagozódva végzett kommunikációs tevékenységét Hagyó Miklós mellett, hanem kimondottan a BKV munkaszervezete és a BKV felsővezetők fölött, a Főpolgármesteri Hivatal nevében felügyeletet gyakorolt a BKV kommunikációja felett. Nincs nyoma annak, hogy akár R.. Miklós, akár Z..T.. a közlekedési vállalatnál betöltött posztjának megfelelő feladatot bíztak volna rá. Az, hogy R..M..vagy Z..T.. megküldte a BKV által kidolgozott sajtóanyagokat a VI. rendű vádlottnak, aki ezekbe néha belejavít, néha nem, néha jóváhagyja, néha változtatást igényel, ez nem sajtóreferensi munka, hanem felügyelet. A közlekedési vállalat pozitív kommunikációja természetesen egybe esett Hagyó Miklós érdekeivel, ez azonban nem jelenti azt, hogy a VI. rendű vádlott a BKV Zrt. számára végzett munkát.

 

Eleve M..H..É.. Hagyó Miklós mellett betöltött pozíciója kizárja, hogy a BKV sajtóreferenseként működjön: ez azt feltételezné, hogy egy személyben tagja is a felügyelt munkaszervezetnek és felügyelője is a munkaszervezetnek. Bár jogi értelemben nincs összeférhetetlenség, hiszen jogilag a Főpolgármester-helyettes vagy kabinetje nem felügyeli a BKV kommunikációját, azért eddig már láthattunk bizonyítékot arra, hogy a hivatal mindig is szigorú felügyeletet érvényesített a cég kommunikációjában. Összességében tehát alappal következtethetünk arra, hogy M..H..É.. 2008. évtől kezdődően nem végzett munkát a BKV Zrt. számára (illetve nem a BKV Zrt. számára végzett munkát), így a közlekedési vállalatnál meglévő munkaviszonyának fenntartására fiktív módon került sor. Ebből pedig vissza lehet következtetni arra, hogy M..H..É.. kezdeményezésére ő és R..M..abban egyeztek meg, hogy munkahelyet vált, átmegy Hagyó Miklós kabinetjébe, és emellett megtarthatja BKV-s fizetését.

 

M..H..É.. munkaviszonyának jellegén nem változtatott, hogy rövid időre felkérték, hogy R..M..távozása után, Sz..P..E.. érkezéséig felügyelje a BKV kommunikációs tevékenységét. Már a szóhasználatból, B..Zs.. e-mailjéből is kiviláglik, hogy  nem  a  munkaszervezetbe  tartozó  dolgozó  megbízásáról,  hanem  egy  rendkívüli, ideiglenes  helyzet  külső  erőforrással  történő  áthidalásáról  volt  szó.  Megjegyzem,  maga M..H..É.. is rendszeresen azt a kifejezést használja vallomásaiban, hogy B..Zs.. vagy K..I..t felkérték, amiből az tűnik ki, hogy maga a VI. rendű vádlott is úgy értékelte a helyzetét, hogy a BKV vezetőihez képest nem alárendeltségi viszonyban volt.

 

Itt kell megjegyezni, hogy M..H..É.. és Z..T.. is hivatkozott a IX. rendű vádlott által a bírósági eljárás során csatolt, munkaviszonyának jogellenes megszüntetését kimondó munkaügyi bírósági ítéletekre. Ezekben a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy M..H..É.. által a BKV Zrt.-nél és a céget felügyelő Hagyó Miklós mellett végzett tevékenység miatti ellentmondásos helyzet önmagában nem zárja ki, hogy a BKV Zrt. érdekében munkát végzett volna.

 

Mindezek kapcsán elöljáróban le kell szögezni, hogy a Be. 10. §-a alapján a más eljárásban megállapított tényállás a büntetőügyben eljáró bíróságot nem köti. Az ítéletekből kitűnik, hogy a munkaügyi  bíróságok  döntésük  meghozatalakor  –  különösen  a BKV Zrt.  részére történő munkavégzés megítélése tekintetében – több, a büntetőügyben rendelkezésre álló bizonyítékot, így pl. a bűnszervezetre vonatkozó bizonyítékokat, a különféle e-maileket nem vehettek figyelembe. Mindezekre tekintettel a vádlottak büntetőjogi felelősségének önálló elbírálása során a munkajogi döntés tényét és indokait figyelmen kívül kell hagyni.

4.4 R..M..és Z..T.. elkövetési magatartása

Hadd térjek rá most R..M..és Z..T.. munkáltatói jogkörének gyakorlásával

kapcsolatos felelősségére.

 

A bírósági eljárás során a BKV Zrt.-től beszerzett, a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjéről szóló 6/VU/2007. számú vezérigazgatói utasítás szerint az átruházott teljes munkáltatói jogkörrel rendelkező vezetők (vezérigazgató-helyettesek, igazgatók, főosztályvezetők stb.) gyakorolják a munkáltatói jogokat az általuk közvetlenül irányított, illetve a szakmai felügyeletük alá tartozó szervezeti egységek munkavállalói felett.

 

M..H..É.. eredeti munkaszerződése rögzítette, hogy felette a munkáltatói jogokat a kommunikációs igazgató gyakorolja. A nyomozás során B..T.. M.. által csatolt iratok szerint a VI. rendű vádlott felett az alapvető munkáltatói jogokat a munkaviszony kezdetétől 2008. szeptember 30-ig R..M..gyakorolta – akinek távozását követően egymás után több személyt is kijelöltek e feladatra –, azonban M..H..É.. közvetlen munkahelyi vezetője ténylegesen Z..T.. volt.

 

Ennek megfelelően Z..T.. és R..M..kötelezettsége lett volna, hogy a BKV számára valós  munkát  nem  végző  M..H..É..  munkaviszonyának  megszüntetése iránt intézkedjenek. Ehelyett mindketten különféle munkaügyi iratok aláírásával biztosították, hogy a VI. rendű vádlott munkaviszonya fennmaradjon: a VI. rendű vádlott bérváltozási lapjait  munkáltatóként  Z..T..,  illetve  a  saját  munkaviszonyának  utolsó  napján R..M..írta alá. Ez utóbbi bérváltozási lapon R..M..egy nappal a távozását megelőzően arról rendelkezett, hogy a VI. rendű vádlott prémiumának 50%-a a továbbiakban törzsbérként kerüljön kifizetésre. Emellett Z..T.. a Kommunikációs, illetve később Közönségkapcsolati Főosztály korábban említett hamis jelenléti íveinek aláírásával valótlanul igazolta M..H..É.. BKV Zrt.-nél történő jelenlétét és munkavégzését, továbbá prémium kifizetését is. Mindezekkel Z..T.. és R..M..is, egymás tevékenységéről   tudva, ugyanarra a célra irányuló akarat elhatározással megszegték vagyonkezelési kötelezettségüket.

 

 

4.5 A vagyoni hátrány

M..H..É.. 2008-tól kezdődően fiktív BKV Zrt.-s munkaviszonyának fenntartása

miatt bekövetkezett vagyoni hátrány mértékét okirati bizonyítékok és szakértői vélemény is bizonyítják.

 

A nyomozás során beszerzett fizetési kimutatások és SAP adatok vizsgálata alapján igazságügyi könyv-, adó- és járulék szakértő állapította meg, hogy a BKV Zrt.-nél M..H..É.. foglalkoztatásával kapcsolatban 2008. január 1. és 2008 szeptember 30. között

10.520.565,- Ft., illetve 2008. október 1. és 2009. szeptember 30. között további 14.109.252,-

Ft, azaz összesen 24.629.817-, Ft költség keletkezett.

 

M..H..É.. 2008. január 1. és 2009. szeptember 30. napja közötti fiktív foglalkoztatása tehát összesen 24.629.817,- Ft vagyoni hátrányt okozott a BKV Zrt.-nek, amiből 10.520.565,- Ft kifizetése R..M..és Z..T.. együttes „működésének” idejére tehető, míg 14.109.252,- Ft kifizetésére R..M..távozása után került sor.

5. Végszó

Az  elmondottak  alapján  megállapítható,  hogy  M..H..É..  VI.  rendű  vádlott felhívására R..M..VIII. rendű vádlott hozzájárult ahhoz, hogy a VI. rendű vádlott munkavégzés nélkül felvehesse munkabérét, és ehhez, Z..T.. IX. rendű vádlottal közösen intézték azokat az adminisztratív teendőket, ami ahhoz kellett, hogy a BKV munkaszervezete a munkabért a VI. rendű vádlott részére kifizesse. A munkabér kifizetésével a BKV-nak kára keletkezett, amelyet a vádlottak az előbbiekben részletezett mértékben okoztak. Így mindhárom vádlott elkövette a hűtlen kezelés bűntettét, M..H..É.. VI. rendű vádlott felbujtóként, R..M..VIII. rendű és Z..T.. IX. rendű vádlott társtettesként. Emellett a hamis okiratok kiállításával és felhasználásával R..M..és Z..T.. a magánokirat-hamisítás vétségét is elkövették.

III. Felső vezetők végkielégítése

 

 

Rátérve a III. vádpontra, mivel a vád tárgyává tett gazdasági események kapcsán A..A.. III. rendű és B..Zs.. IV. rendű vádlottak vagyonkezelői kötelességszegése egyedi munkáltatói döntések és intézkedések formájában öltött testet, ezért röviden foglalkozni kell a BKV Zrt.-nél a vádbeli időszakban érvényes munkajogi előírásokkal.

 

 

 

1. Általános munkajogi előírások

A BKV Zrt.-nél alkalmazandó munkajogi szabályokat elsősorban a vádbeli időszakban hatályos Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint a vállalatnál érvényben lévő Kollektív Szerződés, illetve a vállalati végkielégítések  rendszeréről szóló

41/VU/1995. számú vezérigazgatói utasítás határozta meg. Megjegyzendő, hogy a Kollektív Szerződés személyi hatálya a vezető állású munkavállalónak minősülő vezérigazgatóra és helyetteseire – így a III/d) vádpontban érintett T..N.. gazdasági és a III/f) vádpontban érintett D..Z.. műszaki vezérigazgató-helyettesre – nem terjedt ki.

 

A..A..nak és B..Zs..nak tehát az egyedi munkáltatói döntéseket és intézkedéseket alapvetően  e  munkajogi  normák  keretei  között  kellett  volna  meghozniuk,  ezeket természetesen összhangban alkalmazva a vagyonkezelői kötelezettségüket megalapozó szabályokkal.

 

A Munka Törvénykönyve alapelvi szinten rögzítette a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelő, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, valamint a munkaviszonyra vonatkozó törvényi szabályoktól a kollektív szerződésben és a felek megállapodásában a munkavállaló javára történő eltérés lehetőségét.

 

Mindezek alapján szükségesnek tartom egyrészt meghatározni a vádban szereplő munkajogi intézkedések lényegét és jogszerű rendeltetését, másrészt gazdasági összefüggésben is értelmezni a munkavállaló javára történő munkajogi eltérés lehetőségét. A későbbiekben ugyanis  ezek  alapul  vételével  mutatható  ki  a  vád  tárgyává  tett  egyedi  munkáltatói intézkedések rendeltetésellenes, és a BKV Zrt. számára gazdaságilag hátrányos alkalmazása.

 

A  Munka  Törvénykönyve  által  alaptípusnak  tekintett  határozatlan  idejű  munkaviszony  a tartós foglalkoztatás megfelelő formája, amelynél a munkaviszonyból fakadó jogok és kötelezettségek léte és mértéke alapvetően a munkaviszony hosszához igazodik, díjazva a munkavállaló hűségét és lojalitását. A határozatlan idejű munkaviszony rendes felmondása esetén járó – a munkaviszonyban töltött idővel arányosan növekvő mértékű – felmondási idő és  végkielégítés  alapvető  rendeltetése,  hogy  biztosítsa  a  munkáltató  és  a  munkavállaló számára is a munkaviszony megszűnésére történő felkészülést, valamint a munkavállaló időleges egzisztenciális védelmét.

 

Ezzel szemben a határozott idejű munkaviszony rendeltetése a munkavállaló egy adott feladathoz szükséges ideig történő foglalkozatásának biztosítása, melynek érdekében a felek előre rögzítik a munkaviszony végső időpontját, vagyis a jogviszony lezárása egyiküket sem éri felkészületlenül. Éppen ezért a váratlan elbocsátás esetére történő felkészülési lehetőséget és egzisztenciális védelmet biztosító felmondási idő és végkielégítés természetszerűleg nem jár. Másfelől viszont a határozott idejű munkaviszony idő előtti megszüntetésének lehetősége rendkívül korlátozott, arra csak rendkívüli felmondással vagy közös megegyezéssel kerülhet

sor, ellenkező esetben – vagyis e jogcímektől eltérő munkaviszony megszüntetés esetén – a munkavállaló a még hátralévő időre járó, de legfeljebb 1 évi átlagkeresetnek megfelelő összegre tarthat igényt [Mt. 88. § (1)-(2)]. Fontos megjegyezni, hogy határozott idejű munkaviszony megszüntetése esetén a BKV Zrt. Kollektív Szerződése (KSZ 24.) is a Munka Törvénykönyve szabályainak alkalmazását írta elő.

 

Végkielégítés és felmondási idő biztosítását – munkajogi rendeltetésüknek megfelelően – a Munka Törvénykönyvén kívül a BKV Zrt. Kollektív Szerződése, valamint a vállalati végkielégítések rendszeréről szóló vezérigazgatói utasítás is kizárólag három feltétel együttes fennállása esetén tett lehetővé, így e juttatások:

1.  csak határozatlan idejű munkaviszonyban,

2.  legalább 3 év szolgálati idő után,

3.  kizárólag a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése, illetve kivételesen a munkavállaló részéről történt jogszerű rendkívüli felmondás jogcímén történő munkaviszony megszüntetés esetén járhattak.

A vezérigazgatói utasítás kifejezetten megtiltotta végkielégítés fizetését 3 évnél rövidebb szolgálati idő, illetve az említettektől eltérő jogcímre alapított munkaviszony megszüntetés esetén.

 

Az ún. versenyvédelmi megállapodás keretében, az Mt. 3. § (5)-(6) bekezdés alapján  a munkavállaló megfelelő ellenérték fejében és legfeljebb 3 év időtartamra kötelezettséget vállalhatott   a   munkaviszony   megszüntetését   követően   a   munkáltató   jogos   gazdasági érdekeinek  veszélyeztetésétől  való  tartózkodásra.  A  munkavállalónak  konkrétan meghatározott   magatartásoktól   való   tartózkodásra   kellett   kötelezettséget   vállalnia,   az ellenérték nagyságának pedig a kötelezettségvállalás mértékéhez kellett igazodnia.

 

Közös megegyezéssel a felek akár határozatlan, akár határozott idejű munkaviszony megszüntetés esetén – a jogszabályok keretei között – bármely kérdésben megállapodhattak. A közös megegyezés részleteiről sem a Munka Törvénykönyve, sem a BKV Zrt. belső szabályzatai nem rendelkeztek, a Kollektív Szerződés is csak annyit rögzített (KSZ 262.), hogy a munkaviszony közös megegyezéssel bármikor megszüntethető volt.

 

A közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetés esetén fizetett végkielégítés megítélése kapcsán hangsúlyozni  szükséges, hogy a vállalati végkielégítések rendszeréről szóló 41/VU/1995. számú vezérigazgatói utasítás az abban meghatározott jogcímeken kívüli, így a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés esetén történő végkielégítés fizetését megtiltotta.

 

Az Mt., a Kollektív Szerződés és 41/VU/1995. számú vezérigazgatói utasítás rendelkezései alapján nyugodtan kijelenthető, hogy a BKV által erőltetett közös megegyezésekben kikötött végkielégítés elnevezésű juttatás annyira eltért a valódi végkielégítés funkciójától és munkajogi természetétől, hogy az már csak nevében volt végkielégítés. Végkielégítés helyett sokkal jobban megragadná ezeknek a kifizetéseknek a lényegét, ha lelépési pénznek hívnánk, vagyis olyan összegről van szó, amit azért kapott a munkavállaló, hogy csendben, a rendes felmondás nyűge nélkül távozzon a cégtől. Látható tehát, hogy lelépési pénz tulajdonképpen kétoldalú kötelem: a munkáltató azért fizet egy bizonyos összeget, hogy a munkavállaló lemondjon bizonyos jogairól, és így egyszerűbb legyen a munkaviszony megszüntetése. Lelépési pénz kikötése a munkaviszony megszüntetéséről szóló közös megállapodásban jogszerű, hiszen a munkajog szabályai szerint a munkavállaló javára a munkaszerződéstől el lehet térni, és ha a munkavállaló nem érzi hátrányosnak azt, hogy a gyors és biztos juttatás fejében lemond a felmondási időről vagy az egyébként járó végkielégítés egy részéről, az

ilyen kétoldalú megállapodásnak nincs törvényi akadálya.

 

A lelépési pénz jellegű végkielégítés jogszerűségének megítélésénél azonban nem csak a munkajog megengedő szabályait kell figyelembe venni, hanem a Gt. ésszerű gazdálkodásra vonatkozó kötelezését is. Kétoldalú kötelem esetén nem tekinthető ésszerű gazdálkodásnak, ha az egyik fél, a munkáltató, a BKV úgy biztosít egy szolgáltatást, úgy ad végkielégítésnek nevezett lelépési pénzt, hogy cserébe semmilyen szolgáltatást nem vár el. Az ellenszolgáltatás nélküli lelépési pénz adása ugyanúgy hűtlen kezelést valósít meg, mint amikor a BKV vezérigazgatója el nem végzett fénymásolófelmérésért fizet egy nagyobb összeget.

 

A lelépési pénz jellegű végkielégítés gazdasági célszerűségének megítéléshez figyelembe kell venni, hogy rendes felmondás esetén a munkavállaló milyen juttatásokkal távozhatott volna, járat-e volna neki végkielégítés, ha igen, milyen mértékű, a felmondási idő milyen terheket rótt volna a munkáltatóra. Ezért figyelemmel kell lenni egyrészt a munkaviszony jellegére (a végkielégítés ugyanis rendeltetésénél fogva a határozatlan idejű munkaviszonyhoz kapcsolódik), másrészt a munkaviszonyban töltött idő hosszára is. E két szempontot is figyelembe véve, a határozott idejű munkaszerződés alapján fennálló, illetve a munkajogi szabályok szerinti minimális 3 évet el nem érő hosszúságú munkaviszony után történő, illetve a szolgálati idővel arányban nem álló összegű, lelépési jellegű végkielégítés fizetése egyértelműen a végkielégítés jogintézmény rendeltetésellenes alkalmazásának (kijátszásának) tekinthető, mivel ingyenes, ellenszolgáltatási nélküli juttatást jelent a kedvezményezett munkavállaló részére.

 

A munkáltatói jogkört gyakorló A..A.. és B..Zs.. a BKV Zrt. vagyonkezelésre felhatalmazott vezető tisztségviselőiként – a cég működésére irányadó gazdasági szabályok alapján – kötelességük volt, hogy a szükségszerűen anyagi kötelezettségvállalással is járó egyedi munkáltatói intézkedéseik meghozatala során ne csak a munkajogi szempontokat tartsák szem előtt, hanem minden esetben legyenek tekintettel az irányításuk alatt álló gazdálkodó  szervezet  gazdasági  helyzetére  is,  és  ne  tegyenek  olyan  ésszerűtlen  vagyoni jellegű kötelezettségvállalásokat, amelyeket a munkavállalók munkaügyi természetű szolgáltatásai nem ellentételeznek, egyszerűbben megfogalmazva: a munkajog megengedő szabályaira hivatkozva ne nyújtsanak ingyenes juttatásokat a munkavállalóknak.

 

Mindezek alapján leszögezhető, hogy a vád tárgyává tett – rendeltetésellenes illetve túlzott mértékű   –   munkajogi   kedvezmények   az   elsődlegesen   munkavállalói   érdekeket   védő munkajogi szabályok alapján tűnhetnek ugyan jogszerűnek, azonban az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megsértése folytán gazdálkodási szempontból mégis jogszerűtlenek voltak.

 

Ezt figyelembe véve a vagyonkezelési kötelességek megszegése állapítható meg mindazon munkáltatói intézkedéseknél, amelyeknél a vádlottak a munkaviszonyból fakadó jogok és kötelezettségek nem rendeltetésszerű gyakorlásával, a munkaviszonyra vonatkozó általános munkajogi szabályokban (Munka Törvénykönyve, Kollektív Szerződés, vezérigazgatói utasítás) rögzített feltételek hiányában, illetve azt meghaladó mértékben biztosítottak anyagi jellegű kedvezményeket egyes munkavállalóknak úgy, hogy ezzel a BKV Zrt. vagyonát indokolatlanul és egyoldalúan megterhelték, vagyis a munkavállalóktól a kedvezményt ellentételező érdemi teljesítményt nem vártak el.

 

Ilyen jogsértések voltak különösen:

• a határozott és határozatlan idejű munkajogviszony elemeinek olyan vegyítése, ami

egyoldalúan csak a munkavállalóra kedvező szabályok alkalmazását eredményezte,

-     bérfizetéssel   terhelt   felmondási   idő   és   végkielégítés   kikötése   határozott   idejű munkaviszonyban, az általános munkajogi szabályokban előírt minimális szolgálati időre, illetve a munkaviszonyban töltött időhöz igazodó mértékre tekintet nélkül,

-     ún. titoktartási díj kikötése a munkavállalót terhelő tényleges többletfeladat nélkül.

 

 

 

 

2. A vádbeli időszakban folytatott általános munkajogi gyakorlatra vonatkozó bizonyítékok értékelése

 

2.1 Okirati bizonyítékok:

A  nyomozás  során  beszerzett  okirati  bizonyítékok  –  így  különösen  a  BKV  Zrt.  belső

levelezése és adatszolgáltatása, a Belső Kontroll Igazgatóság tájékoztatója és 44. számú belső vizsgálati jelentése, valamint a Felügyelő Bizottság ülésének jegyzőkönyve – alapján arra vonható következetés, hogy a BKV Zrt.-nél 2007. évtől kezdődően, A..A.. vezérigazgatósága idején a korábbiakhoz képest új, helytelen munkajogi gyakorlat alakult ki a menedzserszerződések alkalmazási köre, egyes szerződési feltételek és kedvezmények, valamint mindezekkel összefüggésében a munkaviszony megszüntetése során biztosított juttatások kapcsán.

 

A BKV Zrt. Belső Kontroll Igazgatóságának 44. számú belső vizsgálati jelentése szerint ugyanis az említett időszakban jelentősen megnőtt a felső vezetőknek egyedi kedvezményeket nyújtó, határozott idejű menedzserszerződések száma, ami – gazdasági vonzataival együtt – egyedi  munkáltatói  döntés  eredménye  volt,  hiszen  e  szerződések  alkalmazási  körét  és feltételeit munkajogi előírások nem szabályozták.

 

A BKV Zrt. Belső Kontroll Igazgatósága által a Felügyelő Bizottság 2009. augusztus 17-i ülésére  készített  tájékoztató  melléklete,  valamint  a  Felügyelő  Bizottság  ülésének jegyzőkönyve szerint a vádbeli időszakban kiugróan magas volt a kifizetett végkielégítések összege is. Ennek kapcsán a BKV Zrt. gazdálkodásának ellenőrzésére hivatott Felügyelő Bizottság tagjai rámutattak arra, hogy a főnyereménynek tekinthető vezetői végkielégítések illetve a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó egyéb juttatások céltól eltérő alkalmazása rövid idejű munkaviszony után etikátlanul nagy összegek kifizetését eredményezte.

 

Megjegyzendő, hogy a BKV Zrt. 2007-2009. évi létszámleépítéssel kapcsolatos iratai között fellelhető 2007. április 10. napján kelt segédlet szerint a közös megegyezés előnyben részesítése mellett törekedni kellett a költségtakarékos megoldásokra, illetve dr. Sz..dr.Sz..E.. Humánpolitikai Igazgatóként már 2007. szeptember 25-én T..N.. gazdasági igazgatóhoz írott levelében felhívta a figyelmet arra, hogy a rövid idejű munkaviszonnyal rendelkezők esetén kerülni kell a nagy összegű kifizetéseket.

 

Az indokolatlan végkielégítések kapcsán folytatott helytelen gyakorlatra utal a Humánügyi Szabályzat mellékletét képező „16. A.” számú nyomtatvány, „a közös megegyezéssel történt munkaviszony-megszüntetés esetén fizetett végkielégítéshez kapcsolódó értesítésről”. E formanyomtatvány ugyanis egyértelműen a Munka Törvénykönyvében és a vállalati végkielégítések  rendszeréről  szóló  vezérigazgatói  utasításban  meghatározott  jogcímeken kívüli munkaviszony megszüntetés esetén fizetendő végkielégítések kapcsán került rendszeresítésre.

A BKV Zrt. 44. számú belső vizsgálati jelentése, a Humánpolitikai Igazgatóság által 2009. augusztus 25. napján a jogi igazgatóhoz írott levél, valamint a BKV 2009. november 3. napján kelt   adatszolgáltatása   szerint   a   BKV   esetében   nehezen   értelmezhető   titoktartási   díj alkalmazása szintén 2007-től kezdődően – a menedzserszerződések keretében – vált gyakoribbá, miközben a közlekedési vállalatnak nem volt titokvédelmi szabályzata, így a titoktartási díj a munkavállaló számára kedvező, a Munka Törvénykönyve és a Kollektív Szerződés feletti többletjuttatásnak minősült.

 

Ennek kapcsán fontosnak tartom leszögezni, hogy a BKV Zrt.-nél alkalmazott titoktartási megállapodás a legtöbb esetben tartalmilag nem tekinthető a Munka Törvénykönyve szerinti ún. versenyvédelmi megállapodásnak [Mt. 3. § (5)-(6) bekezdés], mert utóbbinál a munkavállaló külön   megállapodás   keretében,   a  munkáltató   jogos   gazdasági   érdekeit   veszélyeztető, konkrétan meghatározott magatartásoktól való tartózkodásra vállalhatott kötelezettséget arányos díjazás fejében. Ezzel szemben a vád tárgyává tett munkaszerződések többségében kikötött általános üzleti titok megőrzési kötelezettség a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 4. §-a értelmében külön megállapodás és díjazás nélkül is kötelező erővel terhelte a munkavállalókat, vagyis az ténylegesen semmilyen többlet feladatot nem keletkeztetett, így annak díjazása is szükségképpen felesleges volt.

 

Ezt támasztja alá az is, hogy – A..A.. védekezésével szemben – a korábbi felsővezetők, így pl. A..B.. vezérigazgató munkaszerződéseiben, sőt A..A.. munkaszerződésében is ellentételezés nélküli munkavállalói kötelezettségként került feltüntetésre a titoktartás, melynek megszegése azonban 6 havi bérnek megfelelő összeg visszakövetelését eredményezhette a végkielégítésből. Ezzel szemben a vád tárgyává tett munkaszerződések a törvényen alapuló titoktartási kötelezettséget ésszerűtlen módon a végkielégítésen felül megállapított jelentős, 3-4 havi bérnek megfelelő összeggel díjazták, és titoksértés esetén is csak ez az összeg volt visszakövetelhető.

 

Az A..A.. által a vádbeli időszakban kialakított munkajogi gyakorlat helytelenségét közvetett módon alátámasztják a közlekedési vállalat új vezetése, valamint a Magyar Országgyűlés azon utólagos intézkedései, amelyek tulajdonképpen az addig is érvényes, gazdaságilag racionális munkajogi döntések követelményének külön normaként történt rögzítéseként értékelhetők.

 

Sőt a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény – szövegezéséből kitűnően éppen a jelen büntető ügyben felmerült körülményekre reagálva – szabályozta a vezető tisztségviselők javadalmazásának elveit. A nyomozás során a Cégbíróságtól illetve P..A.. tanútól beszerzett, a BKV Zrt. 2010-es Javadalmazási Szabályzata már a törvénynek megfelelő rendelkezéseket tartalmazott, vagyis a korábbi határozott idejű munkaszerződések, jogsértő végkielégítések és egyéb juttatások, valamint titoktartási díjak alkalmazása megszüntetésre került. Hangsúlyozni kívánom, hogy az idézett szabályok említése nem jelenti, hogy valamiféle visszaható hatályú szabályozás alapján látom megállapíthatónak a vádlottak felelősségét, hanem éppen a vádlottak eljárása eredményezte, hogy egyébként már létező, érvényes követelmények érvényesülését kívánták utólag egyértelművé, kétségbevonhatatlanná tenni azok külön egységbe foglalásával.

 

A nyomozás során a Fővárosi Munkaügyi Bíróságtól beszerzett iratok alapján egyes vádbeli munkavállalók (K..A.., N..R.., G..L.., D..Z.., illetve a IV. vádpontban érintett dr. Sz..dr.Sz..E..) ellen a BKV Zrt. által a közös

megegyezés érvénytelensége, illetve a végkielégítés és titoktartási díj jogtalansága miatt benyújtott keresetleveleket a bíróság formai okból utasította el, amiből nem vonható következtetés a kifogásolt munkajogi intézkedések jogszerűségére.

 

 

2.2 Személyi bizonyítékok:

A..A..  a  nyomozás  során  tett  gyanúsítotti  vallomásaiban  elmondta,  hogy  a  humán

stratégia alakítása vezérigazgatóként közvetlenül hozzá tartozott, illetve 2007. augusztusában az általa kidolgozott és bevezetett új munkaszerződési szisztéma alapján kötött határozott idejű munkaszerződéseket a felső vezetőkkel azért, hogy alkalmasságukat meg tudja ítélni. A munkaviszony megszüntetések kapcsán általánosságban egyrészt arra hivatkozott, hogy a felsővezetők a munkaszerződésükben és a Kollektív Szerződésben meghatározott juttatásokat kapták, másrészt a személyügyi szakterület által előkészített kalkulációkat ő csupán ellenőrzés nélkül elfogadta.

 

A..A.. III. rendű vádlott tárgyalási vallomásai szerint téves a menedzserszerződések rendszerét negatív kategóriaként kezelni, az ugyanis 2005. decembertől a tulajdonos jóváhagyásával és felügyeletével alakult így. Megjegyzendő, hogy ez az állítás csak részben igaz, hiszen a menedzserszerződések számszerű növekedése és vitatott kikötései – az előzőleg ismertetett okirati bizonyítékok, de A..A.. nyomozási vallomásai alapján is – egyértelműen a saját döntésének eredményei. A vádlott elmondása szerint a 2007. augusztusi munkaszerződés módosítások csak a munkavállalók beleegyezésével történhettek, ezért kellett megtartani a korábbi munkaszerződésekből fakadó jogosultságokat, illetve a legfontosabb posztokat ő maga igazította a saját munkaszerződésének lejártához, ami a következő vezetés számára is előnyös lehetett volna. Állítása szerint a felsővezetők határozott idejű munkaszerződései a saját munkaszerződésével azonos jogokat tartalmaztak, és nem ütköztek sem   a   Munka   Törvénykönyvébe,   sem   a   Kollektív   Szerződésbe.   A   munkaviszony megszüntetés során azt az elvet követte, hogy az elhúzódó munkaügyi perek elkerülése érdekében mindenki kapja meg a munkaszerződése alapján járó juttatásokat. A személyügyi vezetőnek is mindig ilyen értelmű utasítást adott, aki a szerződés alapján előkészítette a munkaviszony megszüntetését, amit ő vezérigazgatóként csak aláírt, de soha nem adott utasítást arra, mennyi legyen a végkielégítés.

 

B..Zs.. nyomozás során tett gyanúsítotti vallomásai szerint is A..A.. vezérigazgató kérése volt, hogy mindenkit a lehető legjobb feltételekkel küldjenek el a BKV Zrt.-től, illetve a régi munkatársaknak dr. Sz..dr.Sz..E.. próbálta a legjobb feltételeket kiharcolni. A munkaszerződéseket – amelyek szerinte összhangban voltak a jogszabályokkal és a kollektív szerződéssel – a Humánpolitikai Igazgatóság írta, illetve Sz.. állapodott meg a feltételekről a munkavállalókkal. A vezérigazgató váltás után távozó vezetőkkel dr. K..I.. vezérigazgató folytatott négyszemközti beszélgetéseket. A IV. rendű vádlott tárgyalási vallomásában is arra hivatkozott, hogy bűncselekményt nem követett el, a munkaszerződéseket a humánpolitikai igazgatóság készítette, felügyelte és kezelte.

 

Dr. Sz..dr.Sz..E.. nyomozási vallomásai szerint míg korábban a Kollektív Szerződés szerinti juttatásokat rögzítették a régi dolgozók munkaszerződéseiben, addig A..A.. III. rendű vádlott az új embereknek is hasonló mértékben személyre szólóan határozta meg a juttatásokat, illetve a munkaviszony megszüntetése esetén fizetendő járandóságokat. Emellett A..A.. utasítására – de pl. R..M..kívánságára is – pályázat nélkül, addig nem létező munkakörökre és esetenként visszamenőleg kellett felvenni embereket a régóta ott dolgozó munkatársak helyére. A XIV. rendű vádlott szerint a határozott idejű rövid munkaviszony után a hatályos szabályok alapján senki nem kaphatott volna végkielégítést, ha azt nem rögzítik az előnyös feltételeket tartalmazó munkaszerződésekben.

 

R..M..– akit a III. vádpont nem érint – tárgyalási vallomásában azzal a kiragadott példával igyekezett általánosságban bizonyítani a cég érdekeit szem előtt tartó tevékenységét, hogy a nyomozati iratokból is kitűnően munkáltatóként a közös megegyezés során S..E..-nek az őt megillető összegnél 7 millió forinttal kevesebb végkielégítést adott. Bár e vallomás a VIII. rendű vádlott cselekvőségének általános megítélésére nem alkalmas, a munkáltatói döntéseket érintő vádpontok vonatkozásában azonban egyértelműen az ügyészi álláspontot támasztja alá. Vallomása alapján ugyanis R..M..VIII. rendű vádlott is közös megegyezés esetén legalább a végkielégítés mérséklését tartotta az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelő munkáltatói döntésnek, amelyre az általa említett példából kitűnően ténylegesen is lehetőség volt.

 

B..T.. tanú tárgyalási vallomásában elmondta, hogy a közlekedési vállalatnál korábban jellemző alacsonyabb alapbér és több száz százalékos prémiumrendszert, illetve a határozott idejű munkaszerződések rendszerét megszüntették, közös megegyezés esetén pedig nem kínálnak többet a rendes felmondáskor járó juttatásoknál.

 

A terhelti és tanúvallomások alapján összességében az állapítható meg, hogy a vádbeli időszakban érvényesülő – a korábbitól eltérő, és az egyéb bizonyítékok alapján helytelennek bizonyult – általános munkajogi gyakorlat kialakítása, vagyis felsővezetői szinten a határozott időre szóló munkaszerződések megkötése, és egyes kedvezményeknek a szolgálati időre tekintet nélkül történő alkalmazása A..A.. személyes munkáltatói döntése volt. Ezt az eljárás különböző szakaszaiban tett vallomásaiban – a bűnösségét vitatva – tényszerűen A..A.. maga is elismerte. Sőt azt is elmondta, hogy a határozott időre szóló munkaszerződések megkötésekor megtartotta a korábbi, jellemzően határozatlan idejű munkaviszonyból fakadó jogosultságokat, ami önmagában is az újonnan bevezetett szerződéses konstrukció munkajogi rendeltetésétől eltérő, így a BKV Zrt. vagyonát indokolatlanul terhelő anyagi kötelezettségvállalásként értékelhető. Mindezek mellett saját bevallása és mások vallomása szerint is A..A.. III. rendű vádlott a munkaviszony megszüntetéskor mindenkinek a munkaszerződése szerint járó juttatásokat igyekezett biztosítani, ezért a BKV Zrt.-re nézve gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeknek eleve a munkaszerződésben történő rögzítése  egyértelműen  olyan  helyeztet  eredményezett,  hogy  az  érintett  felső  vezetők  a munkaviszony szinte bármilyen okból történő megszüntetése esetén automatikusan olyan juttatásokra tarthattak igényt, amelyek az általános munkajogi szabályok alapján nekik nem jártak volna.

 

E munkajogilag indokolatlan és gazdaságilag hátrányos kifizetéseket biztosító foglalkoztatási

– helyesebben elbocsátási – szisztéma kialakítása mellett a büntetőjogi felelősség szempontjából nincs is igazán jelentősége annak, hogy A..A.. az egyes munkaviszony megszüntetések során vezérigazgatóként tőle elvárható módon ellenőrizte, vagy védekezése szerint csupán látatlanban jóváhagyta a személyügyi szakterület által kiszámolt juttatásokat. Ugyanakkor R..M..és B..T.. tanú vallomása is egyértelműen azt bizonyítja, hogy  közös  megegyezéses  munkaviszony  megszüntetés  esetén  legalább  a  rendes felmondáskor járó végkielégítés összegének mérséklése tekinthető az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelő munkáltatói döntésnek.

3. A vád tárgyává tett egyedi munkáltatói döntésekre vonatkozó bizonyítékok értékelése

A továbbiakban csupán a vád tárgyává tett egyedi munkáltatói döntésekre vonatkozó konkrét okirati és személyi bizonyítékokat kívánom értékelni.

 

Általánosságban elmondható, hogy az egyes munkavállalók kapcsán a BKV Zrt. számára gazdaságilag hátrányos egyedi munkajogi intézkedések meghozatalát, azaz a vagyonkezelői kötelességszegést   a   büntetőeljárás   során   beszerezett   munkaügyi   dokumentumok   (így különösen a felvételi lapok, vezetői megbízások, munkaszerződések és azok módosításai, valamint a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodások,  illetve  egyéb  iratok)  bizonyítják.  Az  ennek  eredményeként  kifizetett összegek nagyságát, azaz a vagyoni hátrány bekövetkezését és mértékét pedig kifizetési listák és kimutatások, valamint a 44. számú belső vizsgálati jelentés megállapításai és az SAP rendszer adatai igazolják. És akkor lássuk az egyes munkavállalókat

 

 

3.1 K..A.. munkaviszonya

Rátérve  a  K..A..  végkielégítésével  kapcsolatos  III.a.  vádpontra  a  bizonyítékok

értékelését az okirati bizonyítékokkal kezdem:

 

 

 

3.1.1 Okirati bizonyítékok

A munkáltatóként A..A.. által aláírt munkaszerződés (2007-01-08.) a munkaviszony és annak megszüntetése kapcsán általánosságban még a Munka Törvénykönyve, a Kollektív Szerződés és a BKV Zrt. belső szabályzatainak alkalmazására utalt, a munkaszerződés első módosítása (2007-08-01.) azonban már figyelemre méltó önellentmondásként a „fennálló munkaviszony   határozatlan   időtartamát   nem   érintve”   rendelkezett   a   munkaszerződés határozott időtartamúra módosításáról.

 

A munkaszerződés szintén A..A.. által aláírt 2. számú módosítása (2008-01-02.) a munkaviszony határozott időtartamának rögzítése mellett kizárólag a munkaviszony megszüntetése kapcsán tartalmazott rendelkezéseket, amelyek a munkáltató jogszerű rendkívüli felmondásán és a munkavállaló jogellenes rendkívüli felmondásán kívül bármilyen jogcímen történő munkaviszony megszüntetés vagy megszűnés esetén 14 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést és 100 nap felmondási időt biztosítottak az akkor mindössze 1 éve a közlekedési vállalatnál dolgozó K..A..nak.

 

E kedvezmények munkaszerződésbe foglalása több okból is a BKV Zrt.-nél érvényben lévő munkajogi szabályok (Munka Törvénykönyve, Kollektív Szerződés, vezérigazgatói utasítás) rendszerével ellentétes, és gazdaságilag hátrányos munkáltatói intézkedés volt, mivel a végkielégítés juttatásához és felmondási idő biztosításához szükséges hármas feltételrendszer egyik elemének sem felelt meg: a munkaviszony nem határozatlan, hanem határozott idejű volt, a kedvezmények juttatásához semmilyen, a munkavállaló iránti lojalitást tükröző szolgálati idő teljesítése nem volt szükséges, a munkaviszony szinte bármilyen jogcímen történő megszüntetése esetén a kedvezmények jártak. Emellett a végkielégítés szerződésbe foglalt mértéke a Munka Törvénykönyve (Mt. 95. §) szerinti legmagasabb összeget, a 6 havi átlagkereset jelentősen meghaladta, és az ennél kedvezőbb vezérigazgatói utasítás szerint csak

23 év és a Kollektív Szerződés (KSZ 28.) szerint is csak 21 év munkaviszony után járt volna ekkora összeg.

 

A  munkaszerződés  2.  számú  módosításában  K..A..  számára  a  végkielégítés jogcímén biztosított juttatás tehát valójában olyan egyoldalú előnyt jelentett, amiért a munkáltató semmilyen ellenszolgáltatást nem várt el a munkavállalótól. Az indokolatlan előnyben részesítés szándékára utalnak a munkaszerződés módosítás azon rendelkezései is, amelyek a munkavállalót előzetesen a felmondási idő teljes tartamára felmentették a munkavégzés alól úgy, hogy az általa használt gépkocsit és más eszközöket csak a felmondási idő utolsó napján kellett leadnia. A..A.. III. rendű vádlott az egyoldalú, indokolatlan és gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés 2. számú módosításának aláírásával megszegte vagyonkezelői kötelezettségét.

 

A 2008. június 5. napján kelt munkaszerződés módosítás tervezetéből kitűnik, hogy B..Zs.. a munkakör módosításával egyidejűleg megkezdte a munkaszerződés 2. számú módosításában szereplő megállapodások módosítását is, ezt azonban K..A.. nem fogadta el.

 

Ily módon a munkáltatóként B..Zs.. által aláírt munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás (2008-07-01.) – szükségszerűen a BKV Zrt. számára hátrányos 2. számú munkaszerződés módosításra alapozva – 100 nap felmondási időt, valamint a Munka Törvénykönyvének 88. § (2) bekezdésétől való eltérésre utalva 10 havi  átlagkeresetnek  megfelelő  lelépési  díjat  biztosított  a  mindössze  18  hónap  szolgálati idővel rendelkező K..A..nak.

 

A Munka Törvénykönyvének a megállapodásban hivatkozott rendelkezése a határozott időtartamú munkaviszony rendkívüli felmondástól vagy közös megegyezéstől eltérő megszüntetése esetén biztosított a munkavállaló számára a munkaviszonyból még hátralévő időre járó, de legfeljebb 1 évi átlagkeresetnek megfelelő összeget. Minthogy azonban a munkaviszony megszüntetésére közös megegyezéssel került sor, a törvény értelmében a munkaviszonyból még hátralévő időre, de legfeljebb egy évre járó átlagkereset nem járhatott, ezért a megállapodásban rögzített 10 havi átlagkereset alapja csak a munkaszerződés 2. számú módosításában   előírt   végkielégítés   lehetett.   Ezt   alátámasztják   Kőhegyi   András   tanú nyomozási és tárgyalási vallomásai is, amelyekben következetesen a munkaszerződésben meghatározott „végkielégítésről” esett szó.

 

Összegezve tehát: K..A..nak a megállapodásban foglalt juttatás a Munka Törvénykönyve szerint határozott idejű munkaviszonya közös megegyezéssel történt megszüntetése alapján nem járt volna; valós végkielégítésre pedig sem határozott idejű munkaszerződése,  sem  rövid  szolgálati  ideje,  sem  munkaviszonya  közös  megegyezéssel történt megszüntetésének jogcíme alapján nem tarthatott volna igényt.

 

3.1.2 Személyi bizonyítékok

K..A.. foglalkoztatásáról a munkaszerződését és annak módosítását aláíró A..A..  a  nyomozás  során  egyedileg  nem  nyilatkozott,  és   tárgyalási   vallomásában  is szűkszavúan és általánosságban csak arra hivatkozott, hogy az akkori felsővezetőkével egyező tartalmú munkaszerződése volt, a munkaviszony megszüntetésében pedig személyesen nem vett részt.

 

K..A.. foglalkoztatásának hátterét, és kivételezett helyzetének indokát M..H..É.. nyomozási vallomása (2011-02-03.) világította meg, amely szerint K..A..t P..L.. közbenjárására kellett alkalmazni a BKV Zrt.-nél, amit A..A.. felháborodottan említett meg neki, és később B..Zs.. is panaszkodott, aki a munkaviszony megszüntetésekor kénytelen volt magas végkielégítést adni.

 

K..A..  tanú  nyomozási  és  tárgyalási  vallomásának  lényege  szerint  a munkaszerződés határozott időtartama, illetve a Kollektív Szerződésnél kedvezőbb végkielégítés és felmondási idő nem K..A.. kérésére került a munkaszerződésbe. A munkaviszony megszüntetésére azért került sor, mert nem fogadta el B..Zs.. azon intézkedését, hogy megszüntette titkárságvezetői megbízását, munkaviszonyának átalakítását nem szerette volna, munkaszerződése módosításának tervezetét nem fogadta el, ezért kezdeményezte a munkaviszony megszüntetését, melynek során 10 havi végkielégítésben állapodtak meg.

 

3.1.3 Következtetés:

K..A.. munkaviszonyának megszüntetése kapcsán megállapítható, hogy A..A.. III. rendű vádlott megszegte vagyonkezelő kötelezettségeit, amikor indokolatlanul, egyoldalúan és ellenszolgáltatás nélkül biztosított a munkaszerződés 2. számú módosításában a munkaviszony megszüntetése esetén érvényesíthető juttatásokat K..A..nak. A kötelességszegéssel okozati összefüggésben a vagyoni hátrány oly módon következett be, hogy A..A.. egyoldalú, ellenszolgáltatás nélküli kötelezettségvállalása miatt a munkaviszony megszüntetésekor a munkáltató képviseletében eljáró B..Zs.. kénytelen volt a munkaviszony megszüntetését kezdeményező K..A..sal alkuba bocsátkozni, melynek eredményeként K..A.. a 14 havi végkielégítés helyett 10 havi átlagkeresetével, mint lelépési pénzzel hagyhatta el a BKV-t. A BKV-t ért, 10 havi átlagkeresetnek megfelelő 14.262.647,- Ft vagyoni hátrány tehát A..A.. egyoldalú, ellenszolgáltatási nélküli kötelezettségvállalásának következménye.

 

 

3.2 F..S.. munkaviszonya

 

3.2.1 Okirati bizonyítékok

Rátérve a F..S.. végkielégítésével kapcsolatos III.b. vádpontra: a munkáltatóként A..A.. által aláírt, határozatlan időre szóló megbízási szerződés (2007-12-01.) alapján F..S..t először tanácsos munkakörben, állományon kívüli munkarendben, a BKV Zrt. Igazgatósági Elnöke társaságon kívüli feladatainak ellátására foglalkoztatták a közlekedési vállalatnál.

 

F..S.. alkalmazása kapcsán a munkaviszonyból fakadó jogok és kötelezettségek rendeltetésellenes gyakorlása már itt tetten érhető, ugyanis a megbízási szerződés – a tartalma, illetve a munkaügyi iratok között fellelhető kézzel írott emlékeztető (2008-07-02.) szerint is – egyértelműen színlelt munkaszerződésnek tekinthető – pl. felmondási idő került kikötésre, a

„munkaviszony” a Munka Törvénykönyvének szabályai szerint volt megszüntethető, a megbízási díjat a közlekedési vállalatnál bérként kezelték-). Nem véletlen, hogy a BKV Zrt. belső ellenőrzése is erre a következtetésre jutott 44. számú belső vizsgálati jelentésében.

 

A munkáltatóként B..Zs.. által aláírt munkaszerződés (2008-05-03.) 2008. május 1. naptól kezdődő visszamenőleges hatállyal határozatlan idejű munkaviszonyt keletkeztetett, egyúttal az akkor – a színlelt megbízási szerződést is figyelembe véve – mindössze 5 hónapja a közlekedési vállalatnál dolgozó F..S..nak az alábbi rendkívül kedvező juttatásokat biztosította:

-     bármilyen  jogcímen  történő  munkaviszony  megszűnés  esetén  a  munkája  során tudomására   jutott   üzleti   titkok   és   egyéb   információk   korlátlan   ideig   történő

megőrzésének  ellentételezéseként  4  havi  átlagkeresetnek  megfelelő  ún.  titoktartási díjre, illetve

-     a munkáltató jogszerű rendkívüli felmondásán és a munkavállaló jogellenes rendkívüli felmondásán kívül bármilyen jogcímen történő munkaviszony megszüntetés esetén 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre és 100 nap felmondási időre tarthatott igényt.

 

E kedvezmények munkaszerződésbe foglalása több okból is a BKV Zrt.-nél érvényben lévő általános munkajogi szabályok (Munka Törvénykönyve, Kollektív Szerződés, vezérigazgató utasítás) rendszerével ellentétes, és gazdaságilag hátrányos munkáltatói intézkedés volt, mivel a végkielégítés juttatásához és felmondási idő biztosításához szükséges három feltétel közül kettőt nem teljesült: a kedvezmények juttatásához semmilyen, a munkavállaló iránti lojalitást tükröző szolgálati idő teljesítése nem volt szükséges, a munkaviszony szinte bármilyen jogcímen történő megszüntetése esetén a kedvezmények jártak. Emellett a végkielégítés szerződésbe  foglalt  mértéke  nem  kivételezett  munkavállalónak  a  vezérigazgatói  utasítás szerint csak 21 év, a Kollektív Szerződés (KSZ 28.) szerint csak 20 év munkaviszony után járt volna. Mint ahogy részletesen kifejtettem, a titoktartási díj kikötése nem tekinthető a Munka Törvénykönyve szerinti  versenyvédelmi megállapodásnak [Mt. 3. § (5)-(6) bekezdés], az üzleti titkok megtartására a munkavállaló általában, munkaviszonyának megszüntetése után is köteles.

 

B..Zs.. IV. rendű vádlott az indokolatlan és gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés aláírásával megszegte vagyonkezelői kötelezettségét.

 

Ily módon munkáltatóként dr. K..I.. vezérigazgatónak a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodásban (2009-05-21.) – a BKV Zrt. számára hátrányos munkaszerződésre figyelemmel – szükségszerűen a munkaszerződésben rögzített járandóságok alapján kellett megegyeznie F..S..ral, és így a mindössze 13 hónap  szolgálati  idővel  rendelkező  munkavállalónak  a  járandóságok  felének  megfelelő összegű a lelépési díj jellegű juttatást sikerült kialkudnia. Megjegyzendő, hogy a munkaszerződésbe foglalt juttatásoknak dr. K..I.. által történt jelentős mértékű csökkentése arra utal, hogy az egyidejűleg munkáltatói jogkörrel és vagyonkezelői kötelezettséggel is rendelkező BKV-s felső vezetőknek – erre irányuló komoly szándék esetén

–  a  munkaviszony  megszüntetése  során  valós  lehetőségük  volt  a  korábban  kialkudott

juttatások újratárgyalására.

 

F..S..nak a megállapodásban foglalt – előnytelen munkaszerződése miatt megkerülhetetlen, azonban összegszerűsége tekintetében csökkentett – titoktartási díja eleve felesleges és jogszerűtlen volt, végkielégítésre pedig sem rövid szolgálati ideje, sem munkaviszonya   közös   megegyezéssel   történt   megszüntetésének   jogcíme   alapján   nem tarthatott volna igényt. Csak a miheztartás végett: még az alku folytán csökkentett, végkielégítés jogcímén ténylegesen kifizetett 6 havi bérnek megfelelő összeg is egy nem kivételezett munkavállalónak a Kollektív Szerződés szerint 16 év, a 41/VU/1995. számú vezérigazgatói utasítás szerint 15 év szolgálati idő után járt volna.

3.2.2 Személyi bizonyítékok

A..A.. nyomozás során tett vallomása szerint F..S..t T..Gy.. igazgatósági elnök kérésére alkalmazta, és a feladatait is utóbbi határozta meg, munkájára vezérigazgatóként nem látott rá.

 

B..Zs.. nyomozás során tett gyanúsítotti és tárgyalási vallomásainak lényege szerint is T..Gy.. próbálta elérni az üzlettársaként bemutatott F..S.. foglalkozását, amit A..A.. még elhárított, azonban ő mb. vezérigazgatóként már határozott utasítást és munkaszerződési paramétereket kapott T..-tól. A IV. rendű vádlott elmondása szerint F..S.. alkalmazása indokolatlan volt, mert tevékenysége a cég működéséhez nem tett hozzá, sőt az SZMSZ-t is módosítani kellett miatta, mert addig nem létezett elnöki tanácsadói munkakör. A munkaviszony megszüntetésekor járó összeget a humánpolitikai igazgatóság számolta ki a dr. K..I.. vezérigazgató által aláírt bérfejlesztési lap alapján.

 

Dr. Sz..dr.Sz..E.. nyomozási vallomása szerint F..S.. B..Zs.. utasítására kapott menedzserszerződést, a munkaviszony megszüntetésének feltételeit pedig F..S.. és dr. K..I.. egyeztette, melynek alapján elkészítette a megállapodást, amely a munkaszerződés szerinti juttatások felét tartalmazta.

 

F..S.. tanú nyomozási és tárgyalási vallomása szerint 2007-ben T..Gy.. kérte meg arra, hogy segítse az igazgatóság munkáját anyagok előzetes értelmezésével, amit először megbízási szerződés, majd a B..Zs.. időszakában megnövekedett munkaigény miatt a saját kérésére kötött határozatlan időtartamú munkaszerződés keretében látott el. Bírói kérdésre a tanú elmondta, hogy a „számára végtelen kedvező” felmondási időt, végkielégítést és titoktartási díjat érintő szerződési feltételeket készen kapta a BKV Zrt.-től. Munkáját dr. K..I.. vezérigazgatósága idején is folytatta, amíg meg nem szüntették a főtanácsosi státuszokat. A BKV Zrt. által utalt összesen kb. 30 millió forintból kb. 20 millió volt a végkielégítés, a maradék 10 millió az időarányos prémium és a szabadságmegváltás. Mivel K..I.. elégedett volt a munkájával, ezért a munkaszerződés szerint járó juttatások felét ajánlotta fel, amit ő elfogadott. A tanú elmondása szerint a vezérigazgató a vállalat helyzetére tekintettel úgy gondolta, hogy nem tudja kifizetni a teljes összeget – a tanúnak ez a vallomása dr. K..I.. vonatkozásában az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelő magatartás tanúsítását erősíti.

 

3.2.3 Következtetés

F..S.. munkaviszonyának megszüntetése kapcsán megállapítható, hogy B..Zs.. IV. rendű vádlott megszegte vagyonkezelői kötelezettségeit, amikor indokolatlanul, egyoldalúan és ellenszolgáltatás nélkül biztosított a munkaszerződésben a munkaviszony megszüntetése esetén érvényesíthető juttatásokat F..S..nak. A kötelességszegéssel okozati összefüggésben a vagyoni hátrány oly módon következett be, hogy B..Zs.. egyoldalú, ellenszolgáltatás nélküli kötelezettségvállalása miatt K..I.. csak úgy tudta F..S.. munkaviszonyát megszüntetni, hogy fel kellett ajánlania F..S..nak a munkaszerződése alapján járó végkielégítés egy részét, és a felek végül a munkaszerződés szerint járó juttatások 50%-ban egyeztek meg. Így az eleve indokolatlan kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés miatt – a közlekedési vállalatot 36.132.900,- Ft. vagyoni hátrány érte.

 

 

3.3 N..R.. munkaviszonya

T. Törvényszék!

A lefolytatott bizonyítás eredményeként a N..R.. távozásával kapcsolatos III.c. vádpontot nem tartottam fent, ezért a bizonyítékok részletes értékelését nem tartom szükségesnek, csak néhány pontot emelek ki:

– N..R.. ELEKTRA projektigazgatói munkaviszonya 2011. május 31-ig tartó határozott időre jött létre. Munkajogilag ésszerűtlen és gazdaságilag indokolatlan kockázatvállalásnak minősíthető egy konkrét projekthez kötődő munkaviszonyt az annak végrehajtásától független vezérigazgatói megbízáshoz kötni. Ráadásul a szerződéses konstrukcióból adódóan elbocsátásra a projekt állapotára tekintet nélkül csak korlátozott jogcímen, és – a Mt. 88. § (2) bekezdéséből adódóan – legalább 12 havi átlagkeresetnek megfelelő ún. lelépési díj és egyéb juttatások kifizetésével kerülhetett volna sor.

– A munkaszerződés IV. pontjában rögzített versenyvédelmi megállapodás keretében – a Munka Törvénykönyvének 3. § (6) bekezdésére való kifejezett hivatkozással – N..R.. összesen 12 havi személyi alapbérének megfelelő összeg fejében a munkaviszonyának megszűnését    követő    2    évig    konkrétan    meghatározott    magatartásoktól    (konkurens

vállalkozással és partnercéggel történő munkaviszony létesítéstől, a BKV Zrt. tevékenységi körébe tartozó ügyletkötéstől és munkaerő elcsábítástól) való tartózkodásra vállalt kötelezettséget.

– A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésekor (2008-06-18.) a munkaszerződés alapján fennálló határozott időtartamú munkaviszony azonnali megszüntetésére hivatkozva N..R.. 3 havi személyi alapbérnek megfelelő összegre csökkentett „versenyvédelmi díjban”, valamint 10 havi átlagkeresetnek megfelelő egyösszegű térítésben részesült.

 

Összességében, az okirati és személyi bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy a munkaszerződés konstrukciójának kialakításakor, a munkaszerződésben meghatározott juttatások meghatározásakor A..A..-t olyan szándék vezette volna, hogy N..R..et kivételezett helyzethez, jogtalan előnyökhöz juttassa. A versenyvédelmi megállapodás konkrét, számon kérhető magatartáshoz fűzte a többletkifizetést. A munkaviszony B..Zs.. által kezdeményezett megszüntetésekor N..R.. azért juthatott 10 havi átlagkeresetéhez, mert munkaviszonyának határozott ideje helyezte alkupozícióba, nem pedig a munkaszerződésben kikötött speciális végkielégítési rendelkezések. Bár magát a szerződéses konstrukció megválasztását a munkavállaló elé kitűzött  feladattal  és  a  határozott  időtartam  kikötésével  összefüggésben  hibás  döntésnek tartom,  aminek  eredményeként  a  BKV  következő  vezetője  csak  hátrányos  körülmények között tudott megválni elődje vezetőtársától, azt nem látom bizonyíthatónak, hogy a hibás döntés mögött bűnös szándék, és a vagyonkezelői kötelezettségek szándékos megszegése húzódott.

 

 

3.4 T..N.. munkaviszonya

 

3.4.1 Okirati bizonyítékok

A következőkben T..N.. munkaviszonyára vonatkozó bizonyítékokra rátérve, az értékelést az okiratokkal kezdem. A munkáltatóként A..A.. által aláírt, 2011. május 31. napjáig tartó határozott idejű munkaszerződés (2007-03-12.) T..N.. gazdasági vezérigazgató-helyettes munkaviszonya kapcsán általánosságban még a Munka Törvénykönyve szabályainak alkalmazására utalt, a Kollektív Szerződés a vezető állású munkavállalónak minősülő vezérigazgató-helyettesekre nem vonatkozott [KSZ 112.]).

 

A munkáltatóként szintén A..A.. III. rendű vádlott által aláírt, az eredeti munkaszerződés

1. számú módosításával egységes szerkezetbe foglalt munkaszerződés (2007-07-31.), a határozott idejű munkaviszony megszűnésének új időpontjaként – a hosszabbítás szándékára utalással – 2007. december 31. napját határozta meg, és az akkor mindössze 4,5 hónapja a közlekedési vállalatnál dolgozó T..N.. számára:

-     ellentételezés nélkül általános üzleti titoktartási kötelezettséget írt elő (5.), illetve

-     a munkáltató jogszerű rendkívüli felmondásán és a munkavállaló jogellenes rendkívüli felmondásán kívül bármilyen jogcímen történő munkaviszony megszűnés esetén 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést biztosított úgy, hogy ez a juttatás a határozott idejű munkaviszonynak a korábbi Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján történő megszüntetése esetén járó – a munkaviszonyból hátralévő időre, de legfeljebb 1 évre jutó – járandóságon felül illette meg a munkavállalót (6.).

 

E kedvezmény munkaszerződésbe foglalása több okból is a BKV Zrt.-nél érvényben lévő általános munkajogi szabályokkal (Munka Törvénykönyve, belső szabályzatok) ellentétes, és gazdaságilag hátrányos munkáltatói intézkedés volt, mivel a végkielégítés juttatásához és felmondási idő biztosításához szükséges hármas feltételrendszer egyik elemének sem felelt meg: a munkaviszony nem határozatlan, hanem határozott idejű volt, a kedvezmények juttatásához semmilyen, a munkavállaló iránti lojalitást tükröző szolgálati idő teljesítése nem volt szükséges, a munkaviszony szinte bármilyen jogcímen történő megszüntetése esetén a kedvezmények jártak. Emellett a végkielégítés szerződésbe foglalt mértéke nem kivételezett munkavállaló esetében az említett vezérigazgatói utasítás szerint csak 21 év munkaviszony után járt volna.

 

Egyértelműen az indokolatlan előnyben részesítés szándékát támasztja alá a munkaszerződés módosításának azon kikötése is, miszerint a végkielégítésre T..N.. a határozott idejű munkaviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve alapján járó juttatás felett tarthatott igényt. A..A.. az indokolatlan és gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés 1. számú módosításának aláírásával megszegte vagyonkezelői kötelezettségét.

 

A munkáltatóként ismét A..A.. által aláírt munkaszerződés 2. számú módosítása (2008-

01-01.)   a   határozott   idejű   munkaviszony   megszűnésének   régi-új   időpontjaként   –   a hosszabbítás szándékára utalással – újra 2011. május 31. napját határozta meg, egyúttal az 1. számú munkaszerződés módosításban indokolatlanul kikötött végkielégítés megerősítésén (6.) felül a munkaviszony bármilyen jogcímen történő megszűnése esetére a korábban ingyenesen vállalt általános üzleti titoktartási kötelezettség ellentételezéseként 3 havi átlagkeresetnek megfelelő ún. titoktartási díjat (5.1.) biztosított az akkor mindössze 9,5 hónapja a közlekedési vállalatnál dolgozó T..N..nek. Arról, hogy a titoktartási díj kikötése miért volt jogszerűtlen, és az miért nem tekinthető a Munka Törvénykönyve szerinti versenyvédelmi megállapodásnak, az általános munkajogi szabályoknál, illetve F..S.. munkaviszonyának értékelésénél már hivatkoztam.

 

A..   Attila   az   indokolatlan   és   gazdaságilag   hátrányos   munkajogi   kedvezményeket megerősítő   és   kiterjesztő   munkaszerződés   2.   számú   módosításának   aláírásával   tehát ismételten megszegte vagyonkezelői kötelezettségét.

 

 

 

3.4.2 Személyi bizonyítékok

A  BKV  Zrt.-nél  vezérigazgató-helyettesként  alkalmazott  T..N..foglalkoztatásáról

A..A.. a nyomozás során egyedileg nem nyilatkozott, tárgyalási vallomásában (2012-09- 27.) szűkszavúan és általánosságban csak arra hivatkozott, hogy az akkori felsővezetőkével egyező  tartalmú  munkaszerződése  volt,  a  munkaviszony  megszüntetésében  pedig személyesen nem vett részt.

 

A 35. számú tanú a nyomozás során és a tárgyaláson is az iratokkal egyezően számolt be munkaviszonyának   létrejöttéről,   és   módosításairól,   amit   lényegesnek   tartok   kiemelni tárgyalási vallomásából az az, hogy  a tanú maga kezdeményezte munkaviszonya megszüntetését, aminek főbb részleteiben B..Zs..tal állapodott meg, a szövegezést pedig dr.Sz..dr.Sz..E.. egyeztette. A tanú azonban következetlen volt a tekintetben, hogy a 7 havi átlagkeresetének megfelelő juttatást milyen jogcímen kapta, először végkielégítést említett, majd a közös megegyezéssel történt megállapodás elétárása után nem tudta értelmezni a végkielégítésről történt lemondását. Abban volt biztos, hogy 12 hónap helyett  kapott  7  hónapot,  a  jogcímet  szerinte  dr.  Sz.. dr.  Szilágyi  Eleonóra  vagy  a jogászok határozták meg. A tanú csak a tanács elnökének ismételt, végkielégítésre vonatkozó kérdésére fogalmazta meg azt a véleményét, hogy a határozott idejű szerződés idő előtti megszüntetése miatt járó 12 hónapról lehetett szó.

 

 

 

3.4.3 Összegzés

Összességében megállapítható, hogy az A..A.. által létrehozott szerződéses konstrukció olyan helyzetbe hozta utódját, B..Zs..ot, hogy amikor T..N.. bőven a határozott idő lejárta előtt megszüntetni kívánta a határozott idejű jogviszonyt, olyan erős alkupozícióval rendelkezett, hogy a 3 havi titoktartási díj mellett akár 12 havi végkielégítést is követelhetett volna. Hangsúlyozom, hogy mindezt olyan helyzetben, amelyben általában a nem kivételezett munkavállalót az általa megszüntetni kezdeményezett munkaviszony alapján semmilyen juttatás nem illetné meg, legfeljebb csak örülhet annak, ha munkáltatója beleegyezik a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetésébe. B..Zs.. jog szerint természetesen mondhatta volna, hogy nem járul hozzá a munkaviszony megszüntetéséhez, és T..N.. töltse ki határozott idejű munkaviszonyát, azonban egy gazdasági igazgató, az egyik legfontosabb kulcspozícióban lévő felsővezető esetében nyilvánvalóan életszerűtlen, hogy jogi eszközökkel láncolják a vállalathoz és kényszerítsék a vállalat érdekében történő motivált és sikerorientált munkavégzésre. T..N.. kezdeményezése alapján így B..Zs..nak a BKV érdekében nem volt más választása, mint elfogadni a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését. A közös megegyezés során azonban B..Zs.. lehetőségeit  behatárolta  T..N..érvényes  munkaszerződése,  különösen  annak  6.2 pontja,  mely  szerint  T..N..-nek  –  a  rendkívüli  felmondás  esetét  kivéve  –  minden esetben, közös megegyezés esetén is 12 havi végkielégítést járt volna. A munkavállaló által kezdeményezett  közös  megegyezésre  figyelemmel  azonban  nem  járt  az  Mt.  88.§  (2) bekezdése  szerinti,  a  határozott  időből  hátralévő  időre,  de  legfeljebb  egy  évre  jutó átlagkeresete – a 35. sz. tanú tehát a tárgyaláson akkor emlékezett jól, amikor a 7 havi átlagkeresetének megfelelő juttatást először végkielégítésként értelmezte. Így alakult ki az a helyzet, amiben a BKV-nak 15 havi átlagkereset kifizetésére támadt kötelezettsége titoktartási díj és végkielégítés jogcímeken, még úgy is, hogy nem is a vállalat kívánta felrúgni a munkaviszonyt.

 

Ehhez képest a BKV sikereként értékelhető, hogy a munkáltatóként B..Zs.. által aláírt

munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodásban (2008-

06-19.) a 3 havi átlagkeresetnek megfelelő titoktartási díj mellett T..N.. részére 12 havi végkielégítés helyett csak 7 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg került megállapításra. T..N..nek a megállapodásban foglalt 3 havi titoktartási díja a korábban kifejtettek miatt

– tényleges többletkötelezettség hiányában – eleve felesleges és jogszerűtlen volt. A 12 havi végkielégítés helyett 7 havi átlagkereset elfogadtatása – a végkielégítésről való lemondás mellett – T..N..tel a munkaviszony megszüntetésének időpontjában a BKV részéről gazdaságilag racionális lépés volt, hiszen a munkaszerződésre figyelemmel T..N.. akár a  12  havi  átlagkeresetének  megfelelő  végkielégítést  is  sikerrel  követelhetett  volna  egy esetleges munkaügyi perben a munkaszerződés 6.2 pontja alapján. Erre a gazdaságilag racionális döntésre azért volt szükség, mert A..A.. a hozzá közel álló felsővezetőket irracionális, gazdaságilag célszerűtlen, a BKV mint munkáltató érdekeit abszolút háttérbe szorító szerződéses konstrukcióval hozta olyan helyzetbe, hogy mindössze 16 hónap alkalmazás után, a munkaviszony saját maga által kezdeményezett megszüntetése során 7 havi átlagkeresetet tudott magának kialkudni.

 

Az ily módon gazdaságilag hátrányos kötelezettségvállalás alapján a T..N.. részére kifizetett 7 havi átlagkeresetének összege és a 3 havi titoktartási díjként kifizetett összeg összesen 29.353.100,- Ft. vagyoni hátrányt okozott a BKV Zrt.-nek.

 

 

3.5 G..L.. munkaviszonya

 

A továbbiakban G..L.. végkielégítésével kapcsolatos III.e. vádpont bizonyítékainak értékelésével folytatom perbeszédem.

 

 

3.5.1 Okirati bizonyítékok

A munkáltatóként A..B..által aláírt határozott idejű munkaszerződések (1997-08-01. és

1999-01-29.)    G..L..    projektigazgató    munkaviszonya    kapcsán    a    Munka

Törvénykönyve szabályainak alkalmazását írták elő.

 

A munkáltatóként A..A.. által aláírt, a korábbi munkaszerződés 1. számú módosításával egységes  szerkezetbe  foglalt  munkaszerződés  (2007-07-10.)  G..L..  munkakörét projekt   igazgatóhelyettesei   munkakörre   változtatva   határozatlan   idejű   munkaviszonyt létesített, és az akkor csaknem 10 éve a közlekedési vállalatnál dolgozó G..L.. számára:

-     ellentételezés nélkül általános üzleti titoktartási kötelezettséget írt elő (5.1.), illetve

-     a rendkívüli felmondás kivételével, a munkáltatói érdekből történő felmondás esetén 3 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést és 100 nap felmondási időt biztosított (6.2.).

 

E   kedvezmények   munkaszerződésbe   foglalása   alapvetően   megfelelt   a   BKV   Zrt.-nél érvényben lévő általános munkajogi szabályok (Munka Törvénykönyve, Kollektív Szerződés, belső szabályzatok) előírásainak. Így maga a végkielégítés határozatlan idejű munkaviszonyhoz kötődött, a szolgálati idő hosszára, és a munkaviszony megszüntetés jogcímére tekintettel a végkielégítést a munkáltató iránti, anyagi elismerést megalapozó lojalitás alapozta meg, és annak mértéke is megfelelt a munkajogi normáknak, azzal, hogy az

57 éves G..L.. esetében az öregségi nyugdíjjogosultság várható idejére is tekintettel a végkielégítés +3 havi átlagkereset összegével emelkedhetett. A titoktartási kötelezettség kikötésére ellentételezés nélkül került sor.

A munkáltatóként szintén A..A.. által aláírt munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás (2007-12-17.) – a munkaszerződés módosítástól jelentősen eltérve – már 17 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést és 100 nap felmondási időt biztosított a munkaviszony végső időpontjában (2008-04-10.) 10 év 8 hónap szolgálati idővel rendelkező G..L..nak.

 

A megállapodásban foglalt végkielégítés a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetésének jogcíme alapján nem járt volna, a végkielégítés megnevezés tehát ebben az esetben is a munkavállaló és a munkáltató között kialkudott lelépési pénzt takar. A juttatás mértéke meghaladta azt a mértéket, ami a számára legkedvezőbb esetben, a 41/VU/1995. számú vezérigazgatói utasítás alapján – a munkaviszony hosszát, és az öregségi nyugdíjjogosultság várható ideje miatti +3 havi átlagkeresettel történő emelkedést is figyelembe véve – végkielégítésként járhatott volna G..L..nak.    A Munka Törvénykönyve (95. §) és a Kollektív Szerződés (28.) szerint ugyanis csupán 6 havi (3+3 havi), az említett vezérigazgatói utasítás szerint pedig legfeljebb 8 havi (5+3 havi) átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés járt volna.

 

 

 

3.5.2 Vallomások:

A..A..  nyomozás  során  tett  gyanúsítotti  vallomása  szerint  G..L.. munkaviszonyát a feladatra való alkalmatlansága miatt szüntette meg, melyről hosszan győzködte a főváros vezetését – különösen M..E..-t –, akik a lehető legmagasabb végkielégítéssel történő elküldésre utasították A..t. Minderről G..L.. és dr. Sz..dr.Sz..E.. is tudott, így az egyeztetések kettejük között történtek, abban A..A.. nem vett részt személyesen, csak tudomásul vette a dr. Sz..dr.Sz..E.. által kiszámolt végeredményt. A III. rendű vádlott tárgyalási vallomása szerint a 4-es metró kivitelezésének új szakaszba lépése miatt kezdeményezte G..L.. munkaviszonyának megszüntetését, amelynek iratait a HR igazgatóság készítette elő, a végkielégítés összege pedig nem volt feltűnő.

 

R..M..vádlott nyomozási vallomása szerint A..A..-tól tudta meg, hogy amikor G..L..t alkalmatlansága miatt ki akarta rúgni, magas végkielégítést kellett neki adni, és a helyére O..F..-t kellett felvenni. A..A.. a tárgyaláson ennek kapcsán észrevételezte, hogy G..L.. munkaszerződésének megszüntetésében R..M..-nak semmilyen szerepe nem volt, elmondása folyosói pletyka lehetett.

 

G..L.. tanú nyomozási vallomásai szerint a 4-es metró beruházás kapcsán Hagyó Miklós a korábbi évek hibáit hangsúlyozva új ellenőrzési rendszert igyekezett kialakítani, melynek kapcsán érezhetően személyi változást akart, erről 2007. elején volt is egy rövid megbeszélése Hagyó Miklóssal a városháza folyosóján sétálva. Eltávolításáról nem született közvetlen döntés, hanem a munkaszerződés módosításával projekt igazgatóhelyettes maradhatott, azonban itt is folyamatosan kiszorították az érdemi munkából. Konkrét eltávolításához az vezetett, hogy egy pénzügyi szabálytalanság miatt 2007. második felében fegyelmit indítottak ellene, amit végül megszüntettek, de érezhetően szabadulni akartak tőle. Még a fegyelmi eljárás keretében felajánlották a közös megegyezéssel történő távozás és végkielégítés lehetőségét. A munkaviszony megszüntetésének feltételeit dr. Sz..dr.Sz..E.. egyeztette, amit A.. csak aláírt.

 

A tanú tárgyalási vallomásaiban is megerősítette, hogy kezdettől nem érezte Hagyó Miklós bizalmát, amiről a városháza folyosóján megbeszélést is folytatott vele. Elmondása szerint ez

a bizalmatlanság és a fegyelmi ügy vezetett oda, hogy közös megegyezéssel el kellett hagynia a projektigazgatóságot. Ügyészi kérdésre a tanú elmondta, hogy Hagyó Miklósnak informális befolyása volt a vezérigazgatón keresztül a munkaviszonyára, amit Hagyó Miklós I. rendű vádlott védőjének ismételt kérdésére is fenntartott. A tanú vallomása szerint az eltúlzott retorzióval fenyegető fegyelmi eljárás során dr. Sz..dr.Sz..E.. ajánlotta fel a közös megegyezés lehetőségét és feltételeit, amit ő nem kért, illetve A.. A..-val sem egyeztetett.

 

A G..L.. és dr. Sz..dr.Sz..E.. közötti egyeztetés tényét alátámasztja B..Zs.. IV. rendű vádlottnak a nyomozás során csatolt 44. számú e-mailje és az ahhoz fűzött magyarázat is. Dr. Sz..dr.Sz..E.. szerepét támasztja alá B..Zs.. azon nyomozási vallomása is, mely szerint Sz..a régi munkatársaknak próbálta a legjobb feltételeket kiharcolni. Ez azonban A..A.. III. rendű vádlottat nem mentesítheti a vezérigazgatóként hozott döntés felelőssége alól.

 

 

 

3.5.3 Következtetés:

Azt, hogy G..L.. munkaviszonyának megszüntetése kapcsán A..A.. III. rendű vádlott   megszegte   vagyonkezelői   kötelezettségeit,   mert   indokolatlan   és   gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket biztosított G..L..nak a közös megegyezés aláírásakor, az okirati bizonyítékok önmagukban bizonyítják. A kötelességszegéssel okozati összefüggésben a vagyoni hátrány bekövetkezése és mértéke az okirati bizonyítékok alapján szintén megállapítható. A vagyonkezelői kötelezettségszegés motívumára a személyi bizonyítékok – különösen A..A.. és R.. M.., valamint G..L.. tanú vallomása  –  adnak  magyarázatot:  e  szerint  ugyanis  G..L..  elbocsátására  Hagyó Miklós informális befolyásának hatására került sor. A munkahelyéhez ragaszkodó G..L..t az ellene indított fegyelmi ügy fenyegető retorzióival vették rá a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetésére, ugyanakkor a főpolgármester és M..E.. környezetéből érkező nyomás hatására A..A.. bőkezű juttatásokkal ellentételezte a munkaviszony megszüntetését. Az általános munkajogi szabályokhoz képest indokolatlan és gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket tartalmazó közös megegyezés aláírásával azonban A..A.. III. rendű vádlott megszegte vagyonkezelői kötelezettségét.

 

Az ily módon gazdaságilag hátrányos kötelezettségvállalás alapján, a közlekedési vállalatot – a munkavállalóra legkedvezőbb 41/VU/1995. számú vezérigazgatói utasításban rögzített 8 havi  átlagkereset  feletti  –  9  havi  végkielégítésnek  megfelelő  11.175.300,-  Ft.  vagyoni hátrány érte.

 

 

3.6 D..Z.. munkaviszonya

A D..Z.. végkielégítésével kapcsolatos III.f. vádpontra rátérve az okirati bizonyítékok

értékelésével folytatom.

 

3.6.1 Okirati bizonyítékok

A munkáltatóként A..B..által 2005. december 1-én aláírt munkaszerződés az 1988. óta határozatlan idejű munkaviszonyban foglalkoztatott D..Z.. számára a munkáltatói érdekből történő felmondás esetén 12 havi végkielégítést és 100 nap felmondási időt (II/2.) biztosított. Emellett D..Z.. 4 havi átlagkeresetének megfelelő ún. titoktartási díj fejében  a  munkaviszonya  bármilyen  okból  történő  megszűnése  esetén  2  évig  üzleti titoktartásra, valamint a munkáltató jó hírnevét és hitelképességét sértő vagy veszélyeztető magatartásoktól való tartózkodásra vállalt kötelezettséget (IV/4.).

 

E kedvezmények munkaszerződésbe foglalása a jogalap tekintetében megfelelt a BKV Zrt.- nél érvényben lévő általános munkajogi normáknak. A végkielégítés mértéke azonban meghaladta a vállalati végkielégítések rendszeréről szóló vezérigazgatói utasítás szerinti lehetséges mértéket, ekkora végkielégítés csak 21 év munkaviszony után járt volna.

 

A munkaszerződés ezt követő, 2007. július 31-i, A..A.. által aláírt módosítása figyelemre méltó önellentmondásként a „fennálló munkaviszony határozatlan időtartamát nem érintve” rendelkezett a munkaviszony 2007. december 31-ig tartó határozott időtartamúra módosításáról, egyúttal a korábbi határozatlan idejű munkaszerződésben a munkaviszony megszűnése esetére rögzített kedvezményeket összegszerűségében megtartotta, azonban alkalmazhatóságuk körét kiszélesítette:

-     az ún. titoktartási díj fejében a korábbiakkal szemben csupán általános jellegű üzleti titoktartási kötelezettséget írt elő, illetve

-     a végkielégítést és felmondási időt a munkáltató jogszerű rendkívüli felmondásán és a munkavállaló jogellenes rendkívüli felmondásán kívül bármilyen jogcímen történő munkaviszony megszűnés esetén biztosította úgy, hogy a végkielégítés a határozott idejű munkaviszonynak a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján történő megszüntetése esetén járó – a munkaviszonyból hátralévő időre, de legfeljebb 1 évre jutó – járandóságon felül illette meg a munkavállalót (6.2.).

 

E kedvezmények munkaszerződésbe foglalása több okból is a BKV Zrt.-nél érvényben lévő általános   munkajogi   szabályokkal   ellentétes,   és   gazdaságilag   hátrányos   munkáltatói intézkedés volt: egyrészt végkielégítés csak határozatlan idejű munkaviszony alapján járt volna, másrészt annak mértéke a vállalati végkielégítések rendszeréről szóló vezérigazgatói utasításban írt mértéket meghaladta, harmadrészt – a korábban elmondottak szerint – a titoktartási kötelezettség általános előírása a Munka Törvénykönyve szerinti versenyvédelmi megállapodásnak [Mt. 3. § (5)-(6) bekezdés] nem tekinthető, külön ellenszolgáltatást nem alapozhatott volna meg.

 

Egyértelműen a felsővezetők indokolatlan előnyben részesítésének szándékát támasztja alá a munkaszerződés módosításának azon kikötése is, miszerint a végkielégítésre D..Z.. a határozott idejű munkaviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve alapján járó juttatás felett tarthatott igényt. A..A.. III. rendű vádlott tehát már az indokolatlan és gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés módosítás aláírásával megszegte vagyonkezelői kötelezettségét.

 

Ezzel a kötelességszegéssel ugyan nem közvetlen okozati összefüggésben, de igen rövid időn belül, még A..A.. vezérigazgatósága idején bekövetkezett a vagyoni hátrány: A..A.. a módosítás után alig egy hónappal a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről  szóló  megállapodást  (2007-09-11.)  kötött  D..Z..-val,  melynek alapján D..Z.. 4 havi titoktartási díjban és 14 havi végkielégítésben részesült, 100 nap felmondási idő mellett.

 

A személyi bizonyítékokból azonban kiderült, hogy a vagyoni hátrány bekövetkezésének közvetlen  oka  A..A..  egy  másik  vagyonkezelői  kötelezettségszegése  volt:  D..Z..t külső nyomásra, a BKV-n kívüli okokból, sőt saját vállalatvezetői meggyőződése ellenére  menesztette,  nem  törődve  azzal,  hogy  a  munkaviszony  erőszakolt,  azonnali megszüntetése 72 millió forintot meghaladó lelépési pénz kifizetésére kényszerítette a BKV-t.

 

 

 

3.6.2 Vallomások:

A..A.. nyomozás során tett gyanúsítotti vallomása szerint D..Z.. munkájával meg volt elégedve, munkaviszonyát – a felsőbb utasítások nem teljesítése miatt – a lobbikör kérésére szüntette meg, és nevezte ki a helyére B..Zs..ot. Elmondása szerint dr. Sz..dr.Sz..E..-t arra utasította, hogy D..Z.. kapjon meg mindent, ami jár neki.

 

A III. rendű vádlott – nyomozás során tett gyanúsítotti vallomásával ellentétes – tárgyalási vallomása szerint viszont azért kezdeményezte D..Z.. munkaviszonyának megszüntetését, mert a határozott idejű munkaszerződése alatt kiderült, hogy nem lehet vele együttdolgozni. A vádlott a juttatások kapcsán arra hivatkozott, hogy már D..Z..

2005. december 1-i munkaszerződése is tartalmazta a 100 nap felmondási időt, 12 havi végkielégítést és 4 havi titoktartási díjat, amin ő nem változtatott, illetve nem adott 14 havi végkielégítést. A vádlott ezen állításait cáfolja a 2007. július 31-i munkaszerződés-módosítás tartalma, amely egyrészt határozott idejűvé alakította a munkaviszonyt, másrészt a korábbi juttatások  már  a  határozott  idejű  munkaviszony  megszüntetése  esetén  a  Munka Törvénykönyve és a vezérigazgatói utasítás szerint járó juttatásokon felül jártak; illetve a

2007. szeptember 11-i megállapodás és a kifizetési lista ténylegesen 14 havi végkielégítésről

rendelkezett.

 

D..Z.. tanú nyomozási és tárgyalási vallomásainak lényege szerint A..A.. 2007. augusztus 1. napjától kinevezte a műszaki igazgatóság élére, majd 2007. szeptember 10-én közölte vele, hogy – bár neki nincs problémája vele – bizalomvesztés miatt távoznia kell, amit gyorsan és korrekten közös megegyezéssel akart végrehajtani, illetve másnaptól A..A.. döntése alapján B..Zs.. vette át a munkakörét. A tanú A..A.. kérdésére adott válasza szerint A.. nem említette neki, hogy az elbocsátás bárkinek az utasítására történne, bírói kérdésre azonban megerősítette, hogy érzése szerint az nem A..A.. döntése volt. A tanú az elbocsátását eredményező felsőbb utasítás megtagadására illetve szakmai vitára nem emlékezett. A tanú elmondta, hogy az egyeztetés során az őt megillető járandóságokat kérte, az A..A.. által felajánlott 14 havi végkielégítésről Sz..jelenlétében született döntés, illetve a munkaszerződéséhez képest +2 havi összeg a mielőbbi távozás és a joglemondás ellenételezése volt. D..Z.. tanúvallomására reagálva A..A.. a 2013. szeptember

19-ei  tárgyaláson  a  bizalom  szubjektív  kategóriájára  hivatkozva,  konkrétum  megjelölése nélkül hivatkozott az elbocsátás szükségességére, ami a vádlott nyilvánvaló szándékával ellentétben még inkább megerősíti, hogy az elbocsátás kívülálló személy kérésére történt.

 

A bizalom fennállása vagy megrendülése kérdésében rendelkezésre áll még egy dr. Sz..dr.Sz..E..-tól lefoglalt, 2007. szeptemberre datált, aláíratlan megbízási szerződés tervezet is, amiről D..Z.. elmondta, hogy Sz.., A..A.. és közte folytatott beszélgetés során az is felmerült lehetőségként, hogy cégén, a Doni-Consult Kft.-n keresztül a BKV visszafoglalkoztatja, ennek eredménye ez a tervezet, erre azonban végül nem került sor. A tervezetben foglaltak szerint a DONI-Consult Kft. üzleti és műszaki tevékenységéhez kapcsolódó, valamint a kiemelt beruházásokkal összefüggő kereskedelmi és projektvezetési tanácsadási szolgáltatásokat nyújtott volna havi 640.000,- Ft+Áfa átalány díjazásért, ami körülbelül megfelel D..Z.. korábbi munkakörének és fizetésének. T..P.. tanú tárgyalási vallomása szerint D..Z..tól értesült arról, hogy A..A.. elbocsátotta, ami a BKV-hoz erősen kötődő D..-t megviselte, a távozás feltételeivel azonban elégedett volt.

 

A 25. számú tanú tárgyalási vallomása szerint D..Z.. elbocsátására egyik napról a másikra került sor, az elbocsátás okára nézve konkrét okról nem volt tudomása, csak magánvéleményként fejtette ki, hogy miután D..Z.. bukás nélkül megcsinálta az átszervezést, valakinek át kellett adnia a helyét.

 

3.6.3 Következtetés:

D..Z..  munkaviszonyának  megszüntetése  kapcsán  a  vagyonkezelői kötelezettségeknek A..A.. III. rendű vádlott általi megszegése – az indokolatlan és gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés-módosítás, majd a munkaviszony indokolatlan, külső nyomásra történő megszüntetése érdekében tett intézkedések – illetve ezekkel okozati összefüggésben a vagyoni hátrány bekövetkezése és mértéke az okirati bizonyítékok alapján megállapítható. D..Z.. eltávolításának okára egyedül A..A.. és D..Z.. nyomozás során tett vallomásai adnak magyarázatot. Azt ugyanis, hogy a BKV-nál évtizedek óta, A.. A..-val pedig munkába állása óta helyetteseként dolgozó D..Z..t A..A.. úgy távolította el a vállalattól, hogy 5 héttel korábban még munkaszerződés-módosítást írt alá vele, a bizalom egyszeri, konkrét ok nélküli megingása nem indokolja. Természetesen elképzelhető olyan racionális ok, ami a bizalom ilyen szintű, hirtelen és visszavonhatatlan megingását eredményezné, pl. ha D..Z..  valamilyen  bűncselekményt  követett  volna  el,  ebben  az  esetben  viszont  szó  sem lehetett volna végkielégítésről, arról meg még kevésbé, hogy szóba kerüljön közöttük az, hogy D..Z..t valamilyen megbízással, a cégén keresztül visszafoglalkoztatják. Mindezen körülményekre figyelemmel kizárható, hogy D..Z.. elbocsátására A..A.. körében felmerült okból, bizalmi válság miatt került sor, így csak az magyarázat marad, amit A..A.. a nyomozás során elmondott, és a munkáltatói intézkedésnek külső, a lobbikör által közvetített okból kellett megtörténnie.

 

Fentiekre figyelemmel D..Z.. munkaviszonyának indokolatlan és ésszerűtlen megszüntetésével a BKV-t – az eleve indokolatlan kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés,  illetve  a  közös  megegyezésbe  foglalt  aránytalanul  magas  kondíciókkal történt  munkaviszony  megszüntetés  miatt  –  a  végkielégítés  és  más  jogcímen  kifizetett összesen 72.731.753,- Ft. vagyoni hátrány érte.

 

 

 

4. Végkövetkeztetés

Összességében tehát:

A..A.. III. rendű vádlott a III. a., d., e., és f. vádpontokban szereplő K..A.., T..N..,   G..L..   és   D..Z..vonatkozásában   az   indokolatlan   és gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés módosítások, illetve közös megegyezések aláírásával megszegte vagyonkezelői kötelezettségét.

 

B..Zs.. IV. rendű vádlott a III. b. vádpontban szereplő F..S.. vonatkozásában az indokolatlan és gazdaságilag hátrányos munkajogi kedvezményeket tartalmazó munkaszerződés aláírásával megszegte vagyonkezelői kötelezettségét.

 

A III. c. vádpontban szereplő N..R.. vonatkozásában a vagyonkezelői kötelezettségszegés kétséget kizáróan nem volt bizonyítható.

 

A vádirat III. c. vádpontjának bizonyítatlanságára, illetve a d. és e. vádpontokban szereplő tényállásoknak a vagyoni hátrány összegére is kiható módosítására figyelemmel A..A.. III. rendű vádlott vagyonkezelési kötelezettségszegésének eredményeként a BKV  Zrt.-nél

127.522.800,- Ft vagyoni hátrány keletkezett míg a III. b. vádpontban érintett B..Zs.. IV. rendű vádlott vagyonkezelési kötelezettségszegésének eredményeként 36.132.900,- Ft vagyoni hátrány keletkezett.

 

A bizonyítékok értékelésének végére érve, még egyszer szeretném a cselekmények néhány jellemzőjére felhívni a figyelmet, már csak arra a visszatérő terhelti védekezésre is reagálva, hogy ha az ügyészség szerint a vád tárgyává tett cselekmények bűncselekmények, akkor hasonlónak tűnő cselekmények miatt miért nem emelt vádat az ügyészség, vagy éppen miért szüntette meg a nyomozást. Azért, mert nem lehetett minden esetben kétséget kizáróan bizonyítani, hogy egy tanácsadó igénybevétele, egy hibás teljesítés elfogadása, egy marketing szerződés megkötése mögött több volt mint hibás üzleti vagy szakmai döntés, hogy a BKV-n kívüli érdekek érvényesítése eredményezte a kárt. Ezzel szemben a perbeszédemben felsorakoztatott ügyekben bizonyítható, hogy a BKV-nak kárt okozó döntés külső érdeket szolgált, és ami a BKV-nál kárként jelentkezett, az vagy közvetlen anyagi haszonként, vagy nem forintosítható, de ismertségben, esetleg baráti szívességben jelentkező előnyként másnál lecsapódott.

 

Így a vád tárgyává tett szerződések több szálra is felfűzhetők:

 

- Az ügyletek nagy többségénél felismerhető, hogy a BKV felelős vezetője valamilyen döntést nem saját elhatározásából, hanem külső befolyásra hozott meg: pl. az AAM szerződések megkötése, a CC Soft. Kft. teljesítésének igazolása, a takarítási szerződés konstrukciójának kialakítása, a Well Kft. szerződésének igénye közvetlenül a Főpolgármesteri Hivatalból érkezett,   de  a  többi  ügyletnél   is   ismert,   hogy  a  Főpolgármesteri   Hivatal   valamely dolgozójához köthető, valós vagy vélt külső érdek szólt a szerződés megkötése mellett. A..A.. védekezésével szemben ezek sohasem puszta ajánlkozások voltak,

 

- A külső érdekhez kapcsolódik, hogy szintén az ügyek nagy többségénél megjelölhető, hogy ki az, aki valóban haszonélvezője volt a szerződésnek, és ez a személy mindig kapcsolható valahogy  a  vádlottakhoz.  Hiszen  munkabérhez  jutott  Hagyó  Miklós  személyes kommunikációs tanácsadója, Hagyó Miklós sajtósa, vállalkozási díjhoz jutott Hagyó Miklós parlamenti tikára, Hagyó Miklós honlapjának üzemeltetője, Hagyó Miklós szomszédja, pontosabban úszóiskolája, de ugyanez igaz számos egyéb, az akkori fővárosi koalíció pártjaihoz távolabbról köthető személyre és vállalkozóra is, vagy éppen A..A.. jó barátjára, vagy M..H..É.. későbbi férjére is.

 

Ezeket az ügyleteket az sem menti, hogy ha a vádlottak munkájuk során egyébként a többi ügyben megfelelően jártak el, és tevékenységük hasznot hajtott, vagy csökkentette a BKV veszteségét. Különösen Hagyó Miklós, A..A.. és R..M..próbálkozott azzal, hogy tevékenységüket valamiféle heroikus küzdelemnek állítsák be a szorító körülményekkel, illetve az elvárásokkal szemben, amihez B..Zs.. is csatlakozott, aki a BKV régi garnitúráját is felelőssé kívánta tenni megvádolásában. Az eljárás során kiáltó ellentét volt az általános erőfeszítések hangsúlyozása és a konkrét szerződések kapcsán tett vádlotti felelősségvállalások között. Hiszen ha az általános erőfeszítéseken túl valahányszor konkrét ügylet került szóba, vagy azt hallhattuk, hogy erre vagy arra a cselekményre a vádlottnak nem is volt hatásköre, tehát nem is tette meg azt, ami a vád szerint bűncselekmény, vagy azt, hogy azért írta alá vagy engedélyezte az ügyletet, mert formailag az iratok rendben voltak, és egyébként is rengeteg iratot kellett aláírnia.

 

Eddig minden egyes vádpontnál megjelöltem az elkövetési magatartást, és ha volt, az azzal összefüggésben bekövetkezett eredményt. A vádból is, a perbeszédből is ismert, hogy a cselekmények a hűtlen kezelés bűntettének, illetve magánokirat-hamisítás vétségének minősülnek, melyek elkövetői alakzataira is utaltam az egyes vádpontoknál. Ehhez adódnak hozzá Hagyó Miklós cselekményei, amelyek a hivatali helyzetéből adódó visszaéléseivel valósultak meg. Az egyes vádlottak cselekményeinek minősítését rövidesen részletesen ismertetem indítványaimban, most csak a vagyon elleni bűncselekmények rendbeliségére kívánok röviden kitérni: a több vádpontban is érintett vádlottak ugyanazt a vagyoni elleni bűncselekményt ugyanazon sértett sérelmére követték el. A vádlottak munkaviszonyával összefüggő cselekménysorhoz képest az időtáv viszonylag rövid, valamennyi cselekmény elkövetése két éven belül történt. A cselekmények elkövetése nem alkalomszerű, valamennyi esetben a vádlottak hasonló körülmények között, munkaszervezetben betöltött szerepük felhasználásával, azonos érdekkörben, egységes akaratelhatározással jártak el. Mindezekre figyelemmel a sorozatban elkövetett vagyon elleni bűncselekmények nem halmazatot képeznek, hanem a folytatólagosság egységébe olvadnak. A folytatólagos egység következményeként az egyes vádpontokban leírt cselekményekkel okozott vagyoni hátrány összeget vádlottanként összesíteni kell. Ezt a tényállás módosításakor megtettem, most csak azért említem, mert R..M..VIII. rendű vádlott esetében összeadási hiba folytán a tényállásban helytelen összeg szerepel, az összeget ezért 219.559.735,- Ft-ra helyesbítem.

 

Perbeszédem elején utaltam rá, hogy az ebben az ügyben hozott ítélet vélhetően hivatkozási pont lesz későbbi büntetőeljárásokban, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének előzményei. A bíróságok már korábban is hoztak olyan ítéleteket, amelyekben jelen ügyhöz hasonló cselekmények fölött mondtak ítéletet, és amelyekben jelen ügyben is felmerült kérdéseket döntöttek el a bírói gyakorlatba beépült módon.

 

A  tanácsadással,  a  szolgáltatások  kiszervezésével  és  a  saját  munkaszervezettel megvalósítandó szolgáltatásokkal kapcsolatos bírósági döntésre már utaltam. Elvi bírósági határozat, a 2004. évi 1109. határozat szól arról is, hogy a vezető beosztású dolgozó akkor is elkövetheti a hűtlen kezelés bűncselekményét, ha a gazdasági szervezet a maga egészében nyereségesen gazdálkodik. A bírói gyakorlathoz annyit lehet még hozzátenni, hogy ha a vagyonkezelési kötelezettség megszegését az egyébként nyereséges gazdálkodás sem menti, akkor  egy  alulfinanszírozott,  közszolgáltatásokat  teljesítő  és  közpénzekkel  gazdálkodó vállalat esetében fokozottan érvényes, hogy a vezetők vagyonkezelési kötelezettségszegését az egyébként megtakarítást eredményező intézkedéseik sem mentik.

 

Nem csak a vádlottak, hanem egyes védők is többször hivatkoztak arra, hogy a vagyoni hátrány részeként a BKV által kifizetett összegek ÁFA tartalmát nem lehet figyelembe venni, mert a BKV azt visszaigényelte. Perbeszédem elején már utaltam rá, hogy a vagyoni hátrány a ténylegesen kifizetett összeg, és ha a kifizetett összegben ÁFA tartalom is volt, akkor ez is a vagyoni hátrány része, még ha ez utóbb meg is térült. Ezt az álláspontomat bírósági döntésekkel, pl. 2001.355 bírósági határozattal lehet alátámasztani.

 

A különféle tanulmányok kapcsán a vádlottak arra hivatkoztak, hogy azok hasznosak voltak, mivel alkalmasak voltak arra, hogy a felső vezetőknek megfelelő információkat bocsássanak rendelkezésre, emellett a vádlottak belekapaszkodtak abba is, hogy az egyik tanulmány kapcsán a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő úgy fogalmazott, hogy a tanulmány felhasználhatóságától  független  az,  hogy milyen  forrásokból  készült.  A szakértőnek  ez  a

megállapítása kizárólag a tanulmány szakmai felhasználhatóságát minősíti, a tanulmány szerződéses teljesítésként való elfogadhatóságát azonban nem jelenti. A 2009. 198 BH-ban a különböző szintű bíróságok következetesen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a szerződéskötés létrejötte előtt már megjelent lényegi részeket tartalmazó, eredetileg nem a megrendelő számára készült, nem a megrendelő működési paraméterein, szervezeti struktúráján alapuló tanulmányok szerződéses kötelezettség teljesítéseként nem fogadhatók el. Az ilyen tanulmányok kifizetése a gazdasági társaságnak vagyoni hátrányt okoz. A plagizált, összeollózott tanulmányok tehát akkor sem fogadhatók el teljesítésként, ha a felső vezetés nem ismerte forrásukat, és számukra megmagyarázott fogalmakat, a teljesítés elfogadását megelőző ellenőrzés során ugyanis a szakterületi teljesítésigazolónak fel kellett ismernie a tanulmány valós értékét.

 

Ugyanebben a határozatban találhatók olyan megállapítások is, amelyeket azon vádlotti védekezésekkel kapcsolatban érdemes felidézni, hogy az ügyek nagy számára tekintettel a vezérigazgatónak a formális kellékek ellenőrzésén kívül nem volt lehetősége, ezért csak aláírhatta az egyes szerződéseket. Mint a határozat fogalmaz, a részvénytársaság vezérigazgatója, a részvénytársaság munkaszervezetét és munkáját köteles volt irányítani azokban az ügyekben, amelyekben döntési jogosultsággal rendelkezett, valamint feladatát képezte a társaság gazdasági tevékenységének irányítása és ellenőrzése is, mindez pedig vagyonkezelői kötelezettséget jelent. A vagyonkezelői kötelezettséget tehát nem lehet formai feltételek ellenőrzésére korlátozni, ha a vezérigazgató akár bizonyos ügyleteket általános jelleggel, akár egyedi szerződések aláírását eseti jelleggel magához vonta, tartalmilag is felel a szerződés szükségességéért.

 

T. Törvényszék!

 

Minthogy időközben új Btk. lépett hatályba, vizsgálni kell azt is, hogy az új Btk. jelenlegi rendelkezéseinek alkalmazásával nem kerülhet-e a vádlottak cselekménye kedvezőbb megítélés alá. Egy kivétellel a cselekmények az új Btk. szerint is azonos vagy hasonló módon minősülnek,  a  különös  részi  törvényi  tényállásokban  meghatározott  büntetési  tételkeret minden cselekmény esetében ugyanaz. A kivétel dr. M..K..Zs.. XIII. rendű vádlott,  mivel  a  vádemelés  óta  eltelt  időben  a  törvényhozó  a  hűtlen  kezeléssel  okozott vagyoni hátrány jelentős mértékének alsó határát 2 millióról 5 millió forintra emelte, így a XIII. rendű vádlott cselekménye a jelenleg hatályos törvény szerint enyhébben minősül. Egyebekben a büntetéskiszabásra vonatkozó általános szabályok az új Btk.-ban szigorúbbak, a halmazat és bűnszervezet esetén kiszabható határozott ideig tartó szabadságvesztés maximális mértéke 20 évről 25 évre növekedett, aminek egyes vádlottak – Hagyó Miklós, A..A.., B..Zs.., R..M..– esetében nem csak elméleti jelentősége van, a többi vádlott esetében a büntetéskiszabás általános szabályai az új Btk-ban nem enyhébbek, mint a régi törvény esetén. A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését lehetővé tevő előírás összességében megengedőbb az új Btk.-ban, azonban a szabadságvesztés és a próbaidő mértékét illetően ezzel együtt sem járnának jobban azok a vádlottak,  akikre  felfüggesztett  szabadságvesztést  kívánok  indítványozni,  ezért  nincs  ok eltérni az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásától.

 

Fentiekre figyelemmel, az ismertetett tényállás alapján indítványozom, hogy a Törvényszék mondja ki bűnösnek:

Hagyó Miklós I. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint  minősülő  folytatólagosan,  bűnszervezetben  elkövetett  különösen  nagy  vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint felbujtót (I/A.  21., I/A. 14.)

 

- 2 rendbeli az 1978. évi IV. törvény. 225.§-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettében (I/A.

14., I/A. 21.)

 

- 2 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 250.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében (II.)

 

M..E.. II. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint felbujtót; (I/A.  15. vp , I/C.)

 

A..A.. III. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint társtettest; (I/A. 1a..iii, I/A. 1. b.ii., I/A. 1.c., I/A. 1.d, I/A. 1.g, , I/A 2a ii-iii., I/A.3., I/A.5., I/A9., I/A. 14.,  I/A. 15.,  I/A. 16a.,  I/A.17., I/A. 18., I/A.  21., I/B, I/C., III.)

 

– az 1978. évi IV. törvény 276.§-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségében  (I/B)

 

B..Zs.. IV. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint társtettest; (I/A. 2.c., I/A. 14. I/A. 18., I/C, III.)

 

– az 1978. évi IV. törvény 276.§-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségében (I/A. 14)

 

L..O.. V. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint felbujtót (I/A. 1a.iii, I/A. 1.b.iii, I/A. 1.c.., I/A. 1.d, I/A. 1.f., I/A. 1.g)

 

M..H..É.. VI. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint felbujtót (I/A 2a i-iii., I/A. 2.c, I/D.)

 

Dr. H..I..M..VII. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnszervezetben elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint felbujtót (I/B.)

 

R..M..VIII. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint  minősülő  folytatólagosan,  bűnszervezetben  elkövetett  különösen  nagy  vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint társtettest (I/A. 1a. iii, I/A. 1. b.ii-iii., I/A.

1.c.., I/A. 1.d, I/A. 1.e., I/A.  1.f., I/A 2a i-iii., I/A. 2.c., I/A.3.,  I/A.5., I/A. 6., I/A.9., I/A. 12.., I/A. 15., I/A. 16a.,  I/A. 18., I/D, (felbujtói alakzat: I/A. 1.g, I/A.17.))

 

- 6 rb. az 1978. évi IV. törvény 276.§-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségében (I/A. 1.d, I/A 6., I/A. 9., I/A. 12.., I/A. 18., I/D)

 

 

 

Z..T.. IX. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint társtettest (I/A. 1.b.ii-iii, I/A. 1.e. I/A.  1.f., I/A. 1.g, I/A.2.b, I/A.

2.c., I/A. 12.., I/A. 16a-b.,  I/A.17., I/D)

 

- 7 rb. az 1978. évi IV. törvény 276.§-ába ütköző, részben folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (I/A. 1.b.ii., I/A. 1.e., I/A. 12.., I/A. 16a.,  I/A. 16b.,  I/A.

17., I/D)

 

V..Á.. X. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint társtettest (I/A. 1a. i., I/A. 2.a. i-ii., I/A. 6., I/A. 11.)

 

- 3 rb. az 1978. évi IV. törvény 276.§-ába ütköző magánokirat-hamisítás bűntettében (I/A. 1.a.

iii, I/A. 11., I/A 6.)

 

Sz..L.. XI. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint társtettest (I/A. 1a. i., I/A. 1b. i.)

 

M..L.. XII. rendű vádlottat

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet (I/A 2a i-iii.)

 

 

dr. M..K..Zs.. XIII. rendű vádlottat

 

- a 2012. évi C. törvény 376.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint

minősülő hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet (I/A.17.)

 

B..T.. XV. rendű vádlottat:

 

- az 1978. évi IV. törvény 319.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet (I/B.)

 

– az 1978. évi IV. törvény 276 §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségében (I/B.).

 

(Felmentések)

Jogszabályváltozás folytán L..O.. V. rendű vádlott V. vádpontban leírt cselekménye

már nem bűncselekmény, az szabálysértésnek minősül, amelyben felelősségre vonhatósága az eltelt időben elévült, ezért indítványozom, hogy a Bíróság az V. rendű vádlottat az ellene lőszerrel visszaélés vétsége miatt emelt vád alól mentse fel.

 

A bizonyítékok értékelése során elmondottakra figyelemmel indítványozom, hogy dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlottat az ellene különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vád alól mentse fel.

 

Tisztelt Törvényszék!

 

Mielőtt ismertetném büntetési indítványaimat, kitérek azokra a körülményekre is, amiket a büntetéskiszabás során a vádlottak terhére, illetve javára értékelni kell.

 

Igen nyomatékos súlyosító körülménynek tartom, hogy Hagyó Miklós, A..A.., B..Zs.. és R..M..cselekményeiket magas szintű, közpénzek kezelésével megbízott vezetőként, bizalmi jellegű beosztásban követték el. A bizalmi beosztással történő visszaélés szintén nyomatékos súlyosító körülmény M..E.., L..O.. és M..H..É.. esetében, akik ugyan nem rendelkeztek formális vezetői megbízással, de informális, befolyásukkal   éltek,   illetve   visszaéltek   a   cselekmények   kapcsán.   A   bűnelkövetéssel összefüggő vezetői beosztást továbbá Z..T.., V..Á.. és Sz..L.. vonatkozásában is súlyosító körülményként kell értékelni.

 

A vádlottak beosztásához és munkahelyéhez köthetően súlyosító körülménynek számít az is, hogy a vádlottak képzettségüket, szakmai tapasztalatukat használták fel a bűncselekmény elkövetése során. Így Hagyó Miklóst, M..E..t, A..A..-t és R..M..-t cégvezetői és üzleti tapasztalataik segítették a jogellenes kifizetések nehezen ellenőrizhető, túlárazott és fiktív szolgáltatások mögé bújtatásában, dr. H..I.. jogi szaktudását és ügyvédi hivatását hasznosította, L..O.., M..H..É.., Z..T.., V..Á.. és Szalay László kommunikációs végzettségüket és tapasztalataikat érvényesítették a cselekmények elkövetésekor.

 

Még mindig a vádlottak beosztásához köthető, hogy Hagyó Miklósnak főpolgármester- helyettesként feladata lett volna a BKV Zrt. törvényes és szabályszerű működésének és gazdálkodásának felügyelete, A..A..nak, B..Zs..nak és R..M..-nak pedig a BKV Zrt. felső vezetőiként feladatuk lett volna a vezetésük alatt álló BKV Zrt. törvényes és szabályszerű   működésének   és   nyereséges   gazdálkodásának   előmozdítása,   a   jogtalan kifizetések  megakadályozása.  Mindannyian  tehát  olyan  bűncselekményeket  követtek  el, amiket beosztásuk okán meg kellett volna akadályozniuk. Ehhez a súlyosító körülményhez tartozik dr. H..I.. tevékenysége is, akinek ügyvédként a jogszabályok betartatása lett volna a feladata, nem pedig kijátszása.

 

A kezdeményező-vezető, a másokat bűnelkövetésbe hajtó szerep legnagyobb nyomatékkal Hagyó Miklós szerepének megítélését súlyosítja, de ugyanez megállapítható L..O.., M..H..É.., A..A.. és R..M..szerepét illetően is.

 

Hagyó Miklós, A..A.. és R..M..esetében is látható volt, hogy beosztásuk, és abból fakadó lehetőségeik ismeretében és messzemenő kihasználásával, tehát előre megfontoltan és kitartó szándékkal, hosszú időn keresztül intézték ügyeiket a BKV Zrt. költségvetésének kárára.

 

Hagyó Miklós, R.. Miklós, Z..T.. és V..Á.. cselekményeinek megítélését súlyosítja, hogy az elkövetett bűnhalmazat kettőnél több bűncselekményből tevődik össze, nyilván a súlyosító körülmény nyomatéka eltérő aszerint, hogy a halmazat milyen tárgyi súlyú cselekményekből áll, ebből a szempontból Hagyó Miklós cselekményeinek megítélése a legsúlyosabb. Ehelyütt kell említenem, hogy a folytatólagosság is súlyosító körülmény, amit minden vádlottnál az általa elkövetett részcselekmények számához igazodó súllyal kell figyelembe venni.

 

Ahogy többször utaltam rá, bár a vád tárgyát főleg vagyon elleni bűncselekmények képezik, a cselekményeknek korrupciós jellege is van, mivel a BKV Zrt. költségvetésének megkárosítása mögött az ügyletek a kivételezett érdekkör előnyben részesítését szolgálták. A korrupciós jellegű elkövetés a bírói gyakorlat szerint súlyosító körülmény, amit nagyobb nyomatékkal kell figyelembe venni a bűnszervezet tagjainál, kisebb súllyal a kedvezményezetteknél, M..L..nál, dr. M..K..Zs..-nál és B..T..-nél.

 

A vádlotti cselekmények megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azok következményeit és a sértett nehéz anyagi helyzetét. A vádlottak cselekménye az egyébként is folyamatosan nehéz gazdasági helyzetben lévő BKV Zrt. anyagi helyzetét tovább rontotta, de ezen  kívül  is  hozzájárult  a  BKV  Zrt.,  valamint  a  Fővárosi  Önkormányzat  működésének negatív megítéléséhez.

 

Természetesen nem kívánom elhallgatni a vádlottak cselekményének megítélését enyhítő körülményeket sem, ezek közül a legnyilvánvalóbb a bűncselekmény elkövetése óta bekövetkezett   időmúlás,   aminek   nyomatékát   azonban   csökkenti,   hogy   az   elkövetési magatartás kifejtése is hosszú időtartamú és komplex volt, amiért az ügy felderítése is hosszabb időt kívánt meg. Az időmúlás mellett kell említenem azt a büntetéskiszabást befolyásoló tényezőt, hogy a vádlottak tényleges hátrányt szenvedtek azáltal, hogy hosszabb ideje állnak büntetőeljárás hatálya alatt, és kényszerintézkedés alatt is álltak. Ezzel összefüggésben pedig a vádlottak büntetőjogon kívüli hátrányokat is elszenvedtek, amikor a sajtóérdeklődés eredményeként közmegítélésük megromlott.

 

Szokásos enyhítő körülmény a büntetlen előélet, egyetlen vádlott sem volt még korábban büntetve, az azonban változó, hogy ez mekkora nyomatékkal vehető figyelembe, Hagyó Miklós esetében például egyáltalán nem, mert cselekményeit hivatalos személyi minőségével összefüggésben  és  hosszabb  időn  át  követte  el,  továbbá  A..A..,  R..  M.., L..O.., M..H..É.., Z..T.. és V..Á.. esetében is csak kisebb nyomatékkal értékelhető, mert a hűtlen kezelés egyes részcselekményeit hosszabb időn át, sorozatosan követték el.

 

B..Zs.., Z..T.., V..Á.. és Sz..L.. esetében viszont nyomatékos enyhítő körülmény, hogy más, magasabb beosztásban lévő személy ráhatására, munkahelyi és egzisztenciális függésük közrehatására vettek részt egyes cselekmények elkövetésében, és az ő esetükben többször is felmerült, hogy az okozott vagyoni hátrányra nem egyenes, csak eshetőleges szándékuk terjedt ki.

 

A csak egy-egy cselekményben résztvevő vádlottak esetében felmerül enyhítő körülményként az egyszeri, alkalomszerű elkövetés, ezt azonban csak B..T.. esetében látom értékelhetőnek,  dr.  H..I..  és  dr.  M..K..Zs..  azonban  maguk  is szerepet játszottak az alkalom tudatos előidézésében, ezért esetükben nincs ilyen enyhítő körülmény.

 

Igen nyomatékos enyhítő körülmény a bűncselekmény felderítésében történt közreműködés, ez négy vádlottat érint, közülük B..Zs.. volt az, aki az eljárás egy szakaszában láthatóan a bűnösségre is kiterjedő vallomást és megbánásra utaló gesztusokat tett, nála jóval kisebb mértékben enyhítheti a vallomástétel A..A.., R..M..és M..H..É.. büntetését, akik vallomásaikat taktikázva és előnyök reményében tették meg, de kétségtelenül hozzájárultak a tényállás megállapításához. Ennek az enyhítő körülménynek az értékelésekor persze a vádlottak tárgyalási magatartását sem lehet figyelmen kívül hagyni.

 

Végezetül a szociális körülményeknek is van büntetéskiszabási jelentőségük: az elkövetők betegsége a büntetés elviselését megnehezíti, ezért enyhítő hatású, ezt Hagyó Miklós, A..A.. és M..H..É.. esetében kell figyelembe venni. A büntetés más személyekre, a vádlottak hozzátartozóira is hátrányos hatású, ezt is a vádlottak javára kell értékelni, így Hagyó Miklós, M..E.., A..A.., B..Zs.., M..H..É.., R.. M.., Z..T.., Sz..L.., M..L.. és B..T.. esetében kell enyhítő körülményként figyelembe venni, hogy eltartásra szoruló hozzátartozóik vannak.

 

Mindezekre figyelemmel indítványozom, hogy a T. Törvényszék, az ismertetett bűncselekmények miatt, a felsorolt enyhítő és súlyosító körülmények figyelembevételével:

 

Hagyó Miklós I. r. vádlottat ítélje

– az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, halmazati büntetésül, a

98.§ (1) bekezdése szerinti, bűnszervezet esetén alkalmazandó megemelt büntetési tételkeretben a 42. §-ának (3) bekezdése alapján fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre; továbbá

– mellékbüntetésül az I. rendű vádlottat

- az 53.§ alapján tiltsa el a közügyek gyakorlásától, továbbá

- a 64.§ (1) bekezdésének a) pontja alapján ítélje pénzmellékbüntetésre.

 

 

 

A..A.. III. r., B..Zs.. IV. r., valamint R..M..VIII. r. vádlottat

– halmazati büntetésül, a bűnszervezet esetén alkalmazandó megemelt büntetési tételkeretben a 42. § (3) bekezdése alapján ítélje fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre;

– mellékbüntetésül a vádlottakat

- az 53.§ alapján tiltsa el a közügyek gyakorlásától,

- az 56.§ (1) bekezdésének b) pontja alapján tiltsa el a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként történő foglalkozástól, továbbá

- a 64.§ (1) bekezdésének a) pontja alapján ítélje pénzmellékbüntetésre.

 

M..E.. II. r., L..O.. V. r., M..H..É.. VI. r., valamint dr.

H..I.. VII. r. vádlottat

– a bűnszervezet esetén alkalmazandó megemelt büntetési tételkeretben a 42. § (3) bekezdése

alapján ítélje fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre;

– mellékbüntetésül a vádlottakat

- az 53.§ alapján tiltsa el a közügyek gyakorlásától, és

- a 64.§ (1) bekezdésének a) pontja alapján ítélje pénzmellékbüntetésre.

-  Dr.  H..I..t  az  56.§  (1)  bekezdésének  a)  pontja  alapján  tiltsa  el  a  jogi végzettséget igénylő foglalkozásoktól.

 

 

 

Z..T.. IX. r. és V..Á.. X. r. vádlottakat

– az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, halmazati büntetésül a

43.§ a) pontja alapján ítélje börtönbüntetésre, amelynek végrehajtását a 89.§ (2) bekezdése alapján függessze fel.

 

Sz..L.. XI. r., és M..L.. XII. r. vádlottakat

– az 1978. évi IV. törvény 43. §-ának a) pontja alapján ítélje börtönbüntetésre, amelynek végrehajtását a 89.§ (2) bekezdése alapján függessze fel,

– mellékbüntetésül M..L.. XII. rendű vádlottat a 64.§ (1) bekezdésének a) pontja alapján ítélje pénzmellékbüntetésre.

 

Dr. M..K..Zs.. XIII. r. vádlottat a 2012. évi C. törvény 50.§-ának (1) bekezdése alapján, B..T.. XIV. r. vádlottat az 1978. évi IV. törvény 51. §-ának (1) bekezdése alapján ítélje pénzbüntetésre.

 

Indítványozom, hogy a bíróság

– az 1978. évi IV. törvény 47.§ (4) bekezdés d) pontjára figyelemmel állapítsa meg, hogy Hagyó Miklós, M..E.., A..A.., B..Zs.., L..O.., M..H..É.., dr. H..I.. és R..M..feltételes szabadságra nem bocsáthatók;

 

– az 1978. évi IV. törvény 99.§ (1) bekezdése alapján a Hagyó Miklós I. rendű, M..E.. II. rendű, A..A.. III. rendű, L..O.. V. rendű, M..H..É.. VI. rendű, R..M..VIII. rendű és Z..T.. IX. rendű vádlottak büntetésébe az előzetes fogva tartásban töltött időt számítsa be;

 

– az 1978. évi IV. törvény 77/B.§ e) pontja alapján a II. vádpont szerint átadott 15 millió forint erejéig Hagyó Miklóssal szemben rendeljen el vagyonelkobzást.

 

– az 1978. évi IV. törvény 77/B.§ (5) bekezdésének a) pontjára figyelemmel a 77/B.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti vagyonelkobzásra nem teszek indítványt, de indítványozom, hogy a törvényszék a BKV Zrt. polgári jogi igényét érdemben bírálja el.

–  a  Be.  315.  §-a  (1)  bekezdésének  c)  pontja  alapján  indítványozom,  hogy  a  bíróság valamennyi bűnjel lefoglalását a Be. 155. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel szüntesse meg, és a bűnjelek közül:

·    a nyomozati iratok között elhelyezett okirati bizonyítékokat rendelje az iratok között kezelni, míg a

·    bűnjelkezelőnek átadott tárgyi bizonyítási eszközöket a Be. 155. §-ának (2) bekezdése alapján azok tulajdonosainak adja ki:

-      a 42. tételszám alatt kezelt 1 darab merevlemezt, valamint a 758-786. szám alatti

okiratokat a BKV Zrt-nek,

-      az 589., valamint az 591-602. szám alatti optikai adattárolókat és iratokat Balogh

Zsolt IV. r. vádlottnak,

-      a 639-645., valamint a 818-822. tételszám alatt kezelt iratokat és tárgyi bizonyítási eszközöket M..E.. II. r. vádlottnak,

-      a 652-655. tételszám alatt kezelt iratokat Z..T.. IX. r. vádlottnak,

-      a 868-881. tételszám alatti iratokat Fajta Péternek,

-      a 900. tételszám alatti iratokat a Suvet Research Kft-nek,

-      a 915-950. tételszám alatti iratokat és optikai  adathordozókat az Európa Kht.

jogutódjának,

-      az 1199. tételszám alatti számítógépet az Accord Group Kft-nek,

-      a 2998-299. tételszám alatti iratokat a Golding Kft-nek,

-      a 3000-3001. tételszám alatti iratokat a Bend-Stat Kft-nek,

-      a 3002. tételszám alatti okiratot a Bartosvéd Security Kft-nek,

-      a 3003-3014. tételszám alatti okiratokat a DiBieM Casting Bt-nek.

– A Be. 338. §-ának (1) bekezdése alapján indítványozom, hogy a bíróság az I-XIII. r., valamint a XV. rendű vádlottakat kötelezette a Be. 338. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnügyi költség viselésére.

 

Tisztelt Törvényszék!

Zárszóként, utoljára szeretnék még egyszer felhívni egy bizonyítékot, egy e-mailt, ami szigorúan véve csak egy ember közlését tartalmazza, mégis álláspontom szerint nagyon jól tükrözi, hogy az A..A.. féle menedzsment mit gondolt saját szerepéről, hogyan fogta fel feladatait, és ez a mentalitás hogyan tükröződik jelen eljárásban is. A bíróság röviden ismertetett egy R..M..által A..A..nak írt, 2007. február 12-i, „ügyek” tárgyú e- mailt is, amelyben R..M..a BKV által kiosztott Balázs Mór díjra egy újságírót javasolt, amit azzal indokolt, hogy inkább ő kapja, mint a vén bolond mérnökök.

 

Az eljárás során többször is visszaköszönt az az elv, ami e mögött a kijelentés mögött rejlik: fontosabb az, hogy mit közöl a média, fontosabb a látszat, mint ami a valóságban történik, akár a BKV-nál vagy akár itt a tárgyalóteremben. A vádlottak a BKV-nál is, a tárgyalóteremben is a kommunikációt fontosabbnak tartották, mint a valóságot vagy a bizonyítékokat, azt hitték és talán még most is azt hiszik, hogy sulykolással, jól hangzó szlogenekkel, marketinggel, sikerpropagandával, manipulálással vagy éppen sajnáltatással el lehet fedni az igazságot. A vén bolondnak tartott mérnökök szaktudásának kiszorítása, a mindenekfeletti kommunikáció gyakorlása vezetett a BKV-nál olyan szörnyszülöttekhez, mint a CC Soft fényképen is bemutatott műszaki alkotása, ahol gyorskötözővel rögzített barkácsáruházi hőlégfúvó volt hivatott biztosítani a nappaliba való TV készülék megfelelő üzemi hőmérsékletét, az uszodába kilógatott BKV logó esete, amivel állítólag mozgássérült gyerekeken segítettek, csak hát közben a BKV buszok túlnyomó többsége akkoriban alkalmatlan volt arra, hogy ezek a gyerekek BKV-val el is jussanak a szóban forgó uszodába, a luxusmetróvá pozícionálásról szóló tanulmány elkészíttetése, miközben a BKV járművei az

évek során olyan állapotba kerültek, hogy sorra gyulladtak ki vagy éppen szétszakadtak az Astoriánál. A kommunikáció mindenekfelettisége mutatkozott meg abban is, ahogyan a vádlottak a tárgyalás során védekeztek: nagyon sokat hallhattunk a vádlottak kifogástalan életpályájáról, áldozatos munkájáról, egészségügyi problémáiról, az eljárás miatt elszenvedett hátrányokról, de szinte semmit arról, hogy milyen baráti kérések és elvárások teljesítéséről egyeztetett e-mailben R..M..A.. A..-val, milyen baráti kérésekről készített feljegyzést R..M..a számítógépéről rögzített, jelszóval védett fájlban, mit tartott nyilván L..O.. a pendrive-ján megtalált fájlban, vagy éppen miről szólnak dr. H..I.. határidőnaplójának feljegyzései, mit jelentenek a BKV és más fővárosi cégekhez kapcsolódóan feljegyzett összegek és százalékok, vagy mit jelent a határidőnapló azon bejegyzése, hogy 30-HM, 30-PL.

 

Tisztelt Törvényszék!

 

Akármi is lesz a bíróság ítélete, mindenképpen erős üzenet lesz nem csak a vádlottaknak, hanem mindenkinek, aki jelen ügy vádlottjaihoz hasonló mentalitással, cél- és eszközrendszerrel kezelte, kezeli vagy akarja kezelni a rábízott közvagyont. Az ítélet üzenete azonban nem csak őket fogja elérni, hanem mindenkit, akit csak kicsit is érdekelnek Magyarország közügyei. Az öt napon át felsorolt bizonyítékok alapján természetesen erősen bízom abban, hogy ennek az üzenetnek konkrét célja is lesz, nevezetesen a Btk. 37.§-ában meghatározott célja, amely így szól: a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.