Mátay-Horváth Éva VI. rendű vádlott védőinek fellebbezése a Fővárosi Törvényszék januári végzésére

 

 Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!

(a Fővárosi Törvényszék útján

1363 Budapest, Pf. 16.)

 

 

Fellebbezése

 

 

 

ügyvédeknek, mint

 

Mátay-Horváth Éva VI. rendű vádlott

védőinek

 

a Fővárosi Törvényszék 31.B.2542/2013/5. számúvégzése ellen.

 

 

Tisztelt Ítélőtábla!

 

A Hagyó Miklós és társai ellen indított büntetőügyben a külzeti számon meghozott határozat ellen az előír határidőben az alábbi

 

 

f e l l e b b e z é s t

 

 

terjesztjük elő:

 

1.  

 

A Kecskeméti Törvényszék illetékességének hiányával kapcsolatos aggályaimat már a 2012. évi első tárgyalásokon – és a 2012. április 16-án benyújtott közös Alkotmányjogi panaszunkban – írásbanis csatoltan előadtam. Álláspontomat akkor nem osztotta a Törvényszék, ezért indítványomat elutasította és több határnapot is tartott az ügyben. A Be. 266.§ (1) bekezdés (b) pontja alapján a tárgyalás elkészítése során kijelölt bíróságnak lett volna módja az eljárás felfüggesztésére is, anélkül, hogy a tárgyalást megkezdte volna, erre nem került sor, illetve az erre irányuló indítványokat elutasította. Majd ezt követően 2013. december 20-án az Alkotmánybíróság határozataira hivatkozva megállapította az illetékességének hiányát az eljáró bíróság és az ügyet áttette a Fővárosi Törvényszékre.

 

A Fővárosi Törvényszék sérelmezett végzése szerint azonban már a Be. 308.§ (1) bekezdése alapján nincs helye az áttételnek, mert az illetékesség rögzült, így a büntetőeljárást annak a bíróságnak kell lefolytatnia és befejeznie, ahol a tárgyalást megkezdték (2.o. (5) és (6) bek.), ezért megállapította illetékességének hiányát.

 

Nem értek egyet a Fővárosi Törvényszék álláspontjával, mert

• tisztességtelen lenne az, hogy miután 1,5 év múlva, hogy az ügy áttételére sor került, már ne ragaszkodhasson a vádlott és védő alapjogai védelme érdekében az illetékes bíróság előtti eljáráshoz, mindamellett, hogy az
• eljárás lefolytatására alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabály alapján került más bíróság kijelölésre.
• a kijelölt bíróságok illetékességét az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított OBH elnökének döntése alapozta meg, amelyről
• ugyancsak alaptörvény-ellenesnek nyilvánított Be 20./A.§-án kívül egyéb rendelkezés nincs, különösképpen az Alaptörvényben sincs már az effajta modus operandira vonatkozó a legitimáció .

 

Tévesnek tartom a Fővárosi Törvényszéknek azt a megállapítását, hogy

• önmagában a rendelkezés hiánya nem teszi alkalmazhatatlanná a Be. 308.§ (1) bekezdését, amely a jelen ügyben a legjobban összeegyeztethető az Alaptörvény 6. Cikkének 1. pontjában meghatározott  tisztességes tárgyaláshoz való joggal, mert ha az áttételt követően újra indulnának az eljárások, ez az alkotmányos alapelv szenvedne komoly sérelmet (ésszerű idő), amely nem áll összhangban a tisztességes eljárás követelményével a konkrét ügyben, amelyben a vizsgált alaptörvényellenesség csupán elvont jogsérelmet eredményezett.

 

Ugyanis az időszerűség követelménye azonban csak egy a tisztességes eljárás elmei közül, amelynek érvényre juttatása végletekig nem fokozható, s amely a tisztességes eljárás további szempontjai fölött nem szerezhet uralkodó befolyást, más alapjogot pedig semmiképpen nem sérthet.

 

Az elsőfokú végzés helybenhagyása esetén azonban még több alkotmányos alapjog sérülne és sérül (különösen  a törvényes bíróhoz való jog) a jogszabályi környezetnek–az alábbi – AB döntésokozta változása miatt.

 

a)

A36/2013 (12.05.) AB határozat(ügyszám:IV/02777/2012 AB)Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró párhuzamos indokolása rögzíti, hogy döntés indokolása nem tartalmaz kellő iránymutatást arra nézve, hogy miként orvosolható a folyamatban lévő büntetőeljárásokban a hatályban volt 20/A. §-ával összefüggésben feltárt alaptörvény-ellenesség.Álláspontja szerint a döntés a kapcsolódó jogszabályi környezetben sajátos helyzetet teremt. A Be. utalt rendelkezésének megsemmisítése és az alkalmazási tilalom a konkrét ügyekben elvileg azt eredményezné, hogy – törvényes felhatalmazás hiányában – megszűnne az eljáró bíróságok illetékessége az alapul szolgáló eljárások folytatására. A hatályos büntetőeljárási szabályozás értelmében azonban a büntetőeljárás azon szakaszában, amelyekben jelen ügyek is tartanak – vagyis a tárgyalás megkezdését követően – az illetékességi szabályok megsértését észlelő bíróság cselekvési lehetősége korlátozott: csak akkor van helye az ügy áttételének, ha annak elbírálása valamely másik bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik. Egyéb esetekben az eljárás adott szakaszában nincs mód arra, hogy az illetékességi hibát a bíróságok orvosolják. Így a jelen ügyekben alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabályhely alkalmazása a folyamatban lévő elsőfokú eljárásokban ténylegesen – áttétellel – nem zárható ki.Az elsőfokú eljárásban jelen alkotmánybírósági határozat rendelkezései következtében beállt alaptörvény-ellenesség a másodfokú eljárásban orvosolható. Annak eldöntése, hogy a jogorvoslás lehetőségének érvényesítése a konkrét esetekben ténylegesen milyen eljárásjogi következményeket von maga után, már a rendes bíróságok feladata. “ Rögzíti továbbá, hogy ”szükségesnek tartottam volna, hogy az Alkotmánybíróság jelen esetre vetítve értelmezze az egyéni jogsérelem kiküszöbölésének lehetséges megoldásait és iránymutatásként rögzítse azokat. “

 

Ebben a határozatban az AB kifejtette, hogy[33] Az Alkotmánybíróság a 993/B/2008. AB határozatában hangsúlyozta, hogy „a »törvényes bírótól való elvonás tilalma« […] – az önkényes ügyelosztási renddel szemben – az eljárás résztvevőit megillető biztosíték, aminek csak egyik eleme a Bszi. szabályaira épülő szolgálati beosztás szisztémája. Annak megítélésekor, hogy a konkrét ügyben ki tekinthető törvényes bírónak, ugyanilyen súllyal jönnek számításba – többek között – az eljárási törvénynek a hatáskörre, illetékességre, a jogorvoslati rendre és a tisztességes eljárás követelményének biztosítására vonatkozó további rendelkezései. Az pedig éppen a törvény előtti egyenlőség érvényesülését szolgálja, hogy az említett jogszabályok mindenki számára olyan bíró közreműködését garantálják, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nyilvánvalóan elvárható” (ABH 2009, 2352, 2354–2355.). [34] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította: a törvényes bíróhoz való jog garanciális szabályai alóli kivétel volt az indítványokkal támadott, az OBH elnökének – a Bszi.-ben és a Be.-ben – biztosított lehetőség az ügyek áthelyezésére. A sérelmezett rendelkezések szerint az ügyek áthelyezése ugyan kivételesen történhetett, azonban sarkalatos törvény nem állapította meg ennek feltételeit. A jogalkotó nem határozta meg az áthelyezés szempontjait sem. Ennek eredményeként az ügyek áthelyezése – a vizsgált rendelkezések értelmében – a konkrét ügy ismeretében, az eljáró bíróság és/vagy a legfőbb ügyész indítványára teljesen az OBH elnökének szabad belátásán múlt. Az eljáró bíróságnak az OBH elnöke saját mérlegelésén alapuló kijelölése azonban így az Alaptörvénynek a tisztességes eljárás követelményét megfogalmazó XXVIII. cikke (1) bekezdéséből következő, a törvényes bíróhoz való jog sérelmét eredményezte, mivel a jogi szabályozás a pártatlan bíráskodás ún. objektív tesztjének nem felelt meg. [35] 3.3. A hatályos Alaptörvény immár nem nyújt alapot az ügyáthelyezésre és ez az intézmény a Be.-ből és a Bszi.-ből is kikerült. Az Alkotmánybíróság nem tekinthetett el attól a ténytől, hogy a panaszosok ügyei továbbra is azon bíróságok előtt vannak folyamatban, amelyekhez az áthelyezés megtörtént. [36] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy még akkor is, amikor az Alaptörvény konkrét rendelkezést tartalmazott az ügyáthelyezés lehetőségéről (ti. 2013. április 1. és 2013. szeptember 30. között), az akkor hatályos 27. cikk (4) bekezdése az ügyáthelyezést konkrét célhoz, mint feltételhez kötötte, eszerint „az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése” és „a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése” érdekében kerülhetett rá sor. Az „és” kötőszó nyelvtanilag – valamint a magyar jogi szaknyelvben – konjunktív kapcsolatot jelent. Eszerint „a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelésé”-nek biztosítása önmagában nem lehet alkotmányos alapja az ügyáthelyezésnek, ha az egyszersmind nem párosul „az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülésé”-vel. Mivel itt az alkotmányozó maga is hangsúlyozta e jog alapjogi jellegét, az ügyáthelyezés lehetőségét nem lehet és nem is lehetett úgy értelmezni, hogy azt – mint ún. alapjogot – az érintett személy (általában véve a vádlott) akaratától függetlenül, a fortiori annak ellenében lehetne gyakorolni. [37] Mivel az „és” kötőszó egyértelműen konjunktív kapcsolatot tételezett fel az Alaptörvény 27. cikk (4) bekezdésében foglalt célok között, ezért ez nem adhatott prioritást, sőt primátust „a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelésé”-nek „az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése” rovására. Az „és” kötőszót nem lehet vagylagosságként értelmezni: „vagy”, „avagy” „illetőleg” és hasonló fordulatok ekvivalenseként. Ez ellentmondana az Alaptörvény 28. cikke második mondatában foglalt, a bírói jogértelmezés alapelvének is: „Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak”. [38] „[A]z ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése” korábbi alaptörvényi fordulat tartalmát illetően az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy azt az Alkotmány 57. § (1) értelmezésekor maga is a fair eljárás integráns részének tekintette. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy „[a] tisztességes eljárás követelményeinek széles értelmezése magában foglalja az ésszerű időn belüli elbírálás követelményét […]. Az időszerűség követelménye azonban csak egy a tisztességes eljárás elmei közül, amelynek érvényre juttatása végletekig nem fokozható, s amely a tisztességes eljárás további szempontjai fölött nem szerezhet uralkodó befolyást, más alapjogot pedig semmiképpen nem sérthet” [20/2005. (V. 26.) AB határozat, ABH 2005, 202, 228.].

 

b)

A bírósági eljáráshoz való jog a vádlottnak a törvényes bírósághoz való jogait is takarja, tehát azt, hogy olyan törvényesen megalakított bíróság járjon el, amely az ügyben a törvénynek megfelelően hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. Megkívánja, hogy bármely, jogvita eldöntésére köteles bíróság a törvény alapján, előre meghatározott absztrakt szabályok szerint alakuljon meg. A bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó rendelkezések garanciális jellegűek, kiemelt fontosságuk a törvényesség és a törvény előtti egyenlőség érvényesülésének biztosítékai. Törvényes bírótehát a Bsz. szabályainak megfelelően kinevezett, az eljárási szabályok értelmében hatáskörrel és illetékességgel rendelkezőbíróságon működő, az előre megállapított ügyeloszlási rend szerint kijelölt bíró. A törvényes bírósághoz való jog érvényesítését szolgálja a büntetőeljárási törvény 283.§-a, amely előírja, hogy a tárgyalás megnyitásakor, de annak megkezdése előtt a vádlott indítványozhatja az ügy áttételét. Élve ezzel a joggal, indítványoztam már korábban is az ügy áttételét. Azonban akkor az eljáró bíróságnak más álláspontja volt, és a tárgyalást megkezdte. A törvényes bíróhoz való jog megkívánja, hogy bármely, jogvita eldöntésére köteles bíróság a törvény alapján, előre meghatározott absztrakt szabályok alapján alakuljon meg. Ezen elv érvényesülésének egyik előfeltevése a bírák függetlensége és egyenlősége.

 

Kialakult tehát egy olyan sajátos jogi környezet, amelyben – az alaptörvényi felhatalmazás hiátusa miatt, valamint a Bszi. 62.§ és 63.§-ai, továbbá a Be. 20/A.§-ának Alaptörvény-ellenessége miatt- nincs olyan rendelkezés, amely felülírhatná vagy azzal akár azonos jogforrási hierarchiában helyezné el a már hivatkozott és sértett  jogokat, különösen a törvényes bíróhoz való alapvető  jogot. Nem lehet elegendő hivatkozási alap a Be. 308.§ (1) bekezdése, ugyanis a Be. és Bszi. fölött is a jogforrási hierarchiában az Alaptörvény áll, s a bíróságok az Alaptörvény 28. cikke szerint a „jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A Be. 17.§ -264.§ - 308.§ és az Alkotmánybíróság tavaly decemberi döntése nincs összhangban egymással, ezt az ellentmondást a T. Ítélőtábla az alapjogok figyelembe vételével feloldhatja, akként, hogy megállapítja az elsőfokú végzéssel szemben, hogy a Fővárosi Törvényszéknél van a törvényes bíró, így annak kell eljárnia, és így nem vonja el a Kúria Be.20.§ (2) bekezdés c. pontjában foglalt hatáskörét, ugyanis nem illetékességi ütközésről van szó, hanem a törvényes bíró kérdéséről.

 

Amennyiben egy büntetőügyben az eljáró bíróság nincs törvényesen megalakítva, úgy a Be. 373.§ II. a) pontja alapján az ítéletét abszolút eljárási hiba miatt hatályon kívül kell helyezni és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kell utasítani. Ezzel ismét az eljárás ésszerű időtartamának követelménye sérülhet a jövőben.A vádlott jogai (alaptörvényi, büntetőeljárási) tehát mindenképpen sérülnek, kérdés, hogy milyen mélységben sérülnek a továbbiakban.  A Kecskeméti Törvényszéknek azonban már nincs illetékessége, nincs tehát illetékességi összeütközés a jelen esetben, nem a Kúriának kell kijelölni az eljáró bíróságot, egy törvényes bíró van, amely a Be. 17.§ -a a lapján a Fővárosi Törvényszéken található, s ezt a T. Ítélőtábla megállapíthatja, mert a bíró alkotmányos kötelezettségét akkor tudja maradéktalanul teljesíteni, ha az alkotmányos jog alkalmazásával, értelmezésével dönt az elé tárt jogvitákban. Nem szükséges tehát bíróság kijelöléséről döntenie a Kúriának, mert megszűnt a Kecskeméti Törvényszék illetékessége, így azaz az  „eredetileg” is  illetékes (volt) Fővárosi Törvényszéknek kell eljárnia.

 

A vádlott alapvető jogainak az Alaptörvényben való rögzítése és annak csorbítását előidéző rendelkezés hiányából az következik, hogy a hierarchiában magasabb helyen álló jogforrási rendelkezéseket szem előtt tartva kellene eljárnia a bíróságnak, és így kitűnhet, hogy a Fővárosi Törvényszéken van -és volt eddig is- a törvényes bíró.Egyéni jogvédelem, alapjogok érvényrejuttatása is feladata tehát a bíróságnak. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek ... megfelelő, erkölcsös ... célt szolgálnak.

 

Megjegyzem,az Alkotmánybíróság a 36/2013 (12.05.)  számú döntésében az ún. nullumjudicium sine lege problémakört is érintő 166/2011. (XII. 20.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh., ABH 2011, 545.) – a Bíróság gyakorlatát figyelembe véve – hangsúlyozta: „egy, az általános illetékességi szabályok szerint eljáró bíróság helyett egy adott ügycsoport ügyeinek egy másik bíróság illetékességébe történő áthelyezése csak abban az esetben egyeztethető össze az Egyezménnyel, ha annak anyagi jogi és eljárásjogi szabályait, illetve előfeltételeit átlátható, előre rögzített, világos, objektív paraméterek felhasználásával rögzíti a törvényhozó, amely nem (vagy csak minimálisan) hagy teret a diszkrecionális jogkörnek, és ahol a tényleges döntés meghozatala a független, pártatlan bírósági rendszer sajátintézményei révén történhet. Mivel a vizsgált rendelkezés ilyen elemeket nem tartalmaz, ezért az Egyezmény 6. Cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, és mindenek előtt az ún. objektív tesztjének nem felel meg, és ezért nemzetközi jogba ütközik.” (ABH 2011, 545, 564.) Jóllehet az Abh. azt a jogszabályi megoldást bírálta el, ahol „a kiemelt fontosságú ügyekben” az ügyész döntésétől tette függővé, hogy melyik is lesz az eljáró bíróság, az Alkotmánybíróság igen világosan megjelölte azokat a szűk kereteket, ahol az általános szabályoktól eltérés még összeegyeztethető lehet az Egyezménnyel. A jogalkotó számára tehát az Abh. óta az ügyáthelyezés alkotmányos és nemzetközi jogi korlátai egyértelműen világosak voltak, annak ellenére, hogy az OBH elnökének jogosítványai – a dolgok természetéből fakadóan – nem képezhették az Abh.-ban a tételesvizsgálat tárgyát.  A Velencei Bizottság a jelen ügyben vizsgált szabályozást illetően lényegében ugyanerre a következtetésre jutott. A támadott Bszi. és Be. rendelkezéseiről ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok a törvényes bíróhoz való jogot illetően nem feleltek meg az Egyezmény 6. Cikk 1. pontjának sem. Az Alkotmánybíróság megállapította: a Bszi. 62. és 63. §-ának az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügyekben alkalmazott rendelkezései, valamint a Be. vizsgált 20/A. §-a – a tisztességes eljárás több követelményének sérelme miatt – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe és az Egyezmény 6. Cikk 1. pontjába ütköztek, ezért ebben a tekintetben a további vizsgálatát, az eddigi gyakorlatát követve, mellőzte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bszi. és a Be. vizsgált rendelkezései az Alaptörvényből és az Egyezményből egyaránt következő, a pártatlanság és a pártatlanság látszata követelményének nem tettek eleget. A pártatlanság objektív követelménye ugyanis csak akkor teljesül, ha a szabályozás kellő garanciát biztosít minden kétely kizárásához.

 

A védelemhez való jog ezen túlmenően sérül az áthelyezés következményeként is. A vádlott és meghatalmazott védője, akik az eljárás megindításától kezdve abban a hiszemben jártak el és kalkulálták a büntetőeljárás őket terhelő költségeit, hogy a törvény szerint illetékes bíróság folytatja le az eljárás bírósági előtti szakaszát, kénytelenek rendszeresen egy távolabbi bíróságra utazni.

 

Így tehát már eddig is sérültek már tehát a tisztességes eljáráshoz fűződő jogai a terheltnek. Az ésszerű idő követelménye pedig ezt nem írhatja felül, nem negligálhatja, nem pótolhatja a sérelmet.A jelen esetben ugyanis a törvényes bíróhoz való alapjog és a Be. 308.§-a feszül egymásnak. Amelyből a magasabb rendű jogforrás az Alaptörvény.  Ezért nem illetékességi kérdés a fő kérdés a támadott végzéssel kapcsolatban, hanem a törvényes bíróhoz való joggal  és a lehető legkisebb alapjogok korlátozásával összefüggő jogkérdés.

 

 

1.  

 

Az eljáró bíróság kijelölése és a törvényes bíróhoz való jog kapcsolata

 

a)

ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL ELNÖKE 276/2012. (IX.24.) OBHE számú határozatban a Bszi. 62.§ (1) bekezdése alapján az eljárás lefolytatására a kaposvári Törvényszéket jelölte.

 

Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezése(2011. december 31.) (Ár.)11. cikkelyénekaz Alkotmánybíróság - lent ismertetett - döntése előttirendelkezése szerint (3) az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében biztosított ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg, az Országos Bírósági Hivatal elnöke bármely ügy tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke élt az Ár.-ben rögzített jogával, ezen, a kijelölés legitimációját megalapozó rendelkezést azonban az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal (extunc!) megsemmisítette. Az átmeneti rendelkezések idézett 11. cikkének (3) - és (4) - bekezdését tehát a kihirdetésre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 45/2012. (XII. 29) AB határozat [Magyarország Alaptörvénye átmeneti rendelkezései egyes cikkeinek alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (II/2559/2012.)] (közzétéve a Magyar Közlöny 184. számának 38979-39029. oldalain, 2012. december 29.).Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés túllépett az Alaptörvényben foglalt jogalkotási felhatalmazáson. Az ezek megsértésével hozott szabályok érvénytelenek, ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéseket megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy Magyarország Alaptörvénye átmeneti rendelkezéseinek a 11. cikk (3) és (4) bekezdése, alaptörvény-ellenes, ezért azokat a kihirdetésükre visszamenőleges hatállyal, 2011. december 31-ével megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság határozatának 37. oldala szerint az Ár.-nak nincs meg a helye a jogforrási rendszerben, jogforrási szempontból „a közjogi senkiföldjén” áll.

 

b)

Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény45. §-ának(1) bekezdése szerint a megsemmisített jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés az Alkotmánybíróság megsemmisítésről szóló határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő napon hatályát veszti, és e naptól nem alkalmazható. Magyarország Alaptörvényének (2011. április 25.)XXVIII. cikkelye rögzíti: (1) mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A XV. Cikke pedig kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő.

 

Az alkotmánybíróság a 13/2001. (V.14.) AB határozata értelmében a bírósági eljáráshoz való jog fő szabály szerint a terheltre vonatkozik. A bíróságok szervezetéről és igazgatásárólszóló 2011. évi CLXI. törvény (Bsz.)8. §-a kimondja, hogy (1) senki sem vonható el törvényes bírájától. (2) A törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságonműködő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró.

 

Az Alaptörvény XXVIII. cikke mindenkinek biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot, amelynek része a törvényes és pártatlan bírósághoz való jog. Ezt az elvet az Emberi Jogok Európai Bírósága (Delcourt-ügy) és az Alkotmánybíróság is a 67/1995. (XII. 7.) AB határozatában hangsúlyozta, azaz a pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog „egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében.” Ezt a célt szolgálja a törvényes bíróhoz való jog, amelynek lényege, hogy nem valakinek az egyedi döntésén múlik, hanem a törvény határozza meg, kinek melyik ügyét melyik bíróság tárgyalja. Így kiküszöbölhető, hogy bárkiben felmerüljön: nem véletlenül került egy adott bíró elé. Az ítélkezés pártatlanságába vetett állampolgári bizalom erősítését csak olyan eljárások szolgálják, amelyek kizárják, vagy legalábbis a minimálisra csökkentik az emberi tényező szerepét annak meghatározásában, hogy egy ügyről melyik bíróság dönt.

 

Az Abtv. értelmében az Alkotmánybíróság az alkalmazott jogkövetkezményeket az Alaptörvény és az Abtv. keretei között maga állapítja meg [39. § (3) bekezdés]. Főszabály szerint az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene [41. § (3) bekezdés]. Az Abtv. 45. § (2) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés vagy alkotmányjogi panasz alapján semmisít meg egyedi ügyben alkalmazott jogszabályt, a megsemmisített jogszabály az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható. A Bszi. és a Be. támadott rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítása tehát elvileg a törvény erejénél fogva maga után vonja azok alkalmazása kizárását az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyekben, ezért erről az Alkotmánybíróságnak külön nem kellett rendelkeznie.

 

Azonban a jelen ügy nem volt tárgya az indítványnak, így a folyamatban lévő eljárásban az eljáró  biró az alkalmazás kizárását kezdeményez(het)i.

 

 

 

 

 

 

1.  

 

Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt

 

a)

A 35/2011. (V. 6.) AB határozatkimondta, hogy „az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatától eltérve, arra a következtetésre jutott, hogy bírói kezdeményezésen alapuló konkrét normakontroll eljárásban az alkotmányos jog érvényre juttatásához fontosabb érdek fűződik, mint a csupán formális értelemben vett jogállamiság elvének követéséhez. Olyan esetben tehát, amikor a konkrét peres eljárásban a bíró alkotmányos kötelezettségeinek eleget téve az alkalmazandó jog alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezi, az Alkotmánybíróság által megállapított alkotmányellenesség hatálya főszabály szerint kiterjed minden, az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló üggyel megegyező ténybeli és jogi alapból származó folyamatban lévő peres eljárásra is. (…) Emellett meg kell adni a lehetőségét annak is, hogy a konkrét normakontroll eljárásban megállapított alkotmányellenes norma általános alkalmazási tilalom kimondása hiányában se érvényesülhessen a folyamatban lévő, azonos ténybeli alapból származó, ugyanazon jog alapján megítélendő, de az Alkotmánybíróság elé el nem jutotteljárásokban. Ezt indokolja az alkotmányos jog érvényesítésének bírói kötelezettsége, és a peres felek bíróság előtti egyenlőséghez, illetve a törvényes bíróhoz való alapjogainak érvényesíthetősége. Ezért az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló üggyel azonos ténybeli és jogi alapból származó peres eljárással párhuzamosan folyamatban lévő perek esetében utólag is biztosítani kell az alkalmazás kizárásának lehetőségét. Mivel a bíró alkotmányos felhatalmazása az alkotmányellenes jog mellőzésére nem terjed ki, ezért lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy csak alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést is érdemben vizsgálhasson az Alkotmánybíróság.”

 

Ezek a megállapítások konkrét normakontrollra és bírói kezdeményezésre vonatkoznak. A bírói kezdeményezés benyújtását követően hatályát vesztette az 1989-es Abtv. Az Abtv. 25. §-a változatlanul lehetővé teszi azt, hogy ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény- ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.

 

Az Abtv. 41. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene. A 45. § (4) bekezdése felhatalmazza az Alkotmánybíróságot arra, hogy a 45. § (1)–(3) bekezdésben meghatározottaktól eltérően is meghatározza az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabály hatályon kívül helyezését, illetve a megsemmisített jogszabály általános vagy egyedi ügyekben történő alkalmazhatatlanságát, ha ezt az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Az Abtv. lehetővé teszi, hogy bírói kezdeményezés alapján egyedi ügyben a jogszabály alkalmazhatatlanságát mondja ki az Alkotmánybíróság. Ezt a szabályt azonban az Abtv. jogkövetkezményre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. Az Abtv. 45. § (3) bekezdése értelmében a jogszabály megsemmisítése nem érinti a határozat közzététele napján vagy azt megelőzően létrejött jogviszonyokat, és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. Az Abtv. 45. § (4) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság ettől eltérően is meghatározhassa az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabály hatályon kívül helyezését, illetve a megsemmisített jogszabály általános vagy egyedi ügyekben történő alkalmazhatatlanságát, ha ezt az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Alaptörvény-ellenességet megállapító, megsemmisítést tartalmazó és folyamatban lévő ügyekben alkalmazási tilalmat elrendelő határozat kihirdetését követően az Abtv. alapján csak bírói kezdeményezésben lehet kérni újabb, a határozatban foglaltaktól eltérő alkalmazási tilalom kimondását.

 

Az Abtv. 25. §-a bírónak, az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során teszi lehetővé, hogy olyan jogszabály alkalmazandóságánál, amelynek az alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, kezdeményezze az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.Az újabb alkalmazási tilalmat akkor lehet elrendelni az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján, ha ez szolgálja a jogbiztonságot és a törvény előtti egyenlőséget, vagyis a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok hasonló elbírálását a bíróság előtt. Habár az R.[1]alaptörvény-ellenességét megállapító alkotmánybírósági határozat nem született, alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezésről dönteni kellett: a bíróság indítványozási jogosultsága mind az indítvány benyújtásakor, mind az elbírálásakor fennáll. Absztrakt normakontroll eljárásban az alaptörvény-ellenesség megállapításának és a jogszabály megsemmisítésének általában ugyanolyan hatása kell legyen, mint amilyen a jogalkotói hatályon kívül helyezésnek van. Alaptörvény-ellenes jogszabály vagy jogszabály alaptörvény-ellenes értelmezése alapján számos tényállás keletkezik folyamatosan, amelyek eltérő szakaszban, vagy az eljárások különféle fázisaiban lehetnek. Az Abh. exnunc hatállyal semmisítette meg az R.-t. Az Abh. konkrét ügyben vagy ügyekben nem rendelt el semmilyen alkalmazási tilalmat; bírói kezdeményezésről vagy alkotmányjogi panaszról nem kellett dönteni. Ezért a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok akkor nyerhetnek el hasonló elbírálást a bíróság előtt, ha az Alkotmánybíróság a jelen esetben sem mondja ki az R. alkalmazhatatlanságát.  Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásában kifejti, hogy az indokolás az egyedi ügyben döntő bíró Alkotmánybírósághoz fordulásának szabályozását illetően, megítélése szerint, tévesen azonosnak veszi az 1989-es Abtv.-ben és a jelenlegiben: „Az Abtv. 25. §-a változatlanul lehetővé teszi azt, hogy ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze a jogszabály vagy a jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását”. Ugyanis míg az 1989-es Abtv. szabályozása alapján a bírónak csak akkor kellett az Alkotmánybírósághoz fordulnia az előtte folyó ügy eljárásának felfüggesztése mellett, ha az alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességét észlelte, addig a jelenlegi Abtv. 25 §-a ezen túl akkor is kötelezővé teszi ezt, ha olyan jogszabályt kellene alkalmaznia, melynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, és kérnie kell az alkalmazási-tilalom kimondását. Ezt az új kötelezettséget pedig nem szűkíti le ez a szabály az alaptörvény-ellenesség kimondásának valamelyik fajtájára, hanem általános jelleggel teszi. Ezért az Abtv. vonatkozó szabályának megváltozása már nem teszi lehetővé, hogy továbbra is a 35/2011. (V. 6.) AB határozatra hivatkozással, lehessen kizárni az absztrakt normakontroll útján alkotmányellenesnek nyilvánított és megsemmisített jogszabályi rendelkezés alkalmazási tilalmának indítványozását a bíró által. A jelenlegi Abtv. 25. §-a erre feljogosítja, sőt kötelezi a bírót.Nem vitás azonban, hogy ez a változás feszültségben áll a jelenlegi Abtv. által is tartalmazott szabállyal, amely a leggyakoribb megsemmisítési időpontot a szem előtt tartva úgy rendelkezik a 45. § (3) bekezdésben, hogy a megsemmisítés közzététele napja előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket nem érinti a megsemmisítés. Ebből pedig az következik, hogy noha a megsemmisítést kérő bírónak az előtte folyó ügyben már nem kell alkalmaznia a megsemmisített jogszabályi helyet – és ugyanígy az alkotmányjogi panasszal az alkalmazott jogszabályi hely megsemmisítését elérő indítványozó ügyében sem –, az összes többi, megsemmisítés előtti jogviszonyokból eredő jogokra és kötelezettségekre igen. A párhuzamos indokolás úgy látja feloldhatónak a jelzett ellentmondást a hatályos Abtv. két szabálya között, ha abból indulunk ki, hogy a megsemmisítéshez vezető bírói kezdeményezés vagy alkotmányjogi panasz mintegy ösztönzésként az alkotmányossági ellenőrzés útba indítására „prémiumként” kapja csak azt a lehetőséget, hogy már az adott ügyben sem kell alkalmazni az alaptörvény-ellenesség címén megsemmisített jogszabályt.

 

b)

A III/00590/2012 ügyszám alatt meghozott határozatában az Alkotmánybíróság az alábbiakat rögzítette: A 35/2011. (V. 6.) AB határozatában (ABH, 2011. 205.) értelmezte az Abtv. 43. § (1)–(2), illetve (4) bekezdéseit. Korábbi gyakorlatát megváltoztatva az alábbi megállapításokat tette: Az Alkotmánybíróság gyakorlata a jog kiszámítható működését tartja szem előtt. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a testület alkotmányvédelmi feladatának egyik lényeges célja az, hogy alkotmányellenes norma ne érvényesülhessen a jogrendben. A bíró az Alkotmány 50. § (1) bekezdése szerinti alkotmányos kötelezettségét akkor tudja maradéktalanul teljesíteni, ha az alkotmányos jog alkalmazásával, értelmezésével dönt az elé tárt jogvitákban.Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy hatásköri szabályai megadják a lehetőséget a bírói kezdeményezések esetében az alkotmányellenes jogszabály alkalmazási tilalmának általános, minden folyamatban lévő perre kiterjedő kizárására, illetve arra is, hogy korábban megállapított alkotmányellenesség esetén az alkalmazási tilalomról önállóan döntsön. A jogállamiságot és a törvény előtti egyenlőséget sértette az, hogy a határozat meghozatalát követően benyújtott bírói kezdeményezésekkel érintett ügyekben még az alkotmányellenes jogszabály alapján kellett volna dönteni, míg a többi, a határozattal érintett ügyben már nem.

 

Az Abtv. 25. §-a bírónak, az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során teszi lehetővé, hogy olyan jogszabály alkalmazandóságánál, amelynek az alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, kezdeményezze az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.Az újabb alkalmazási tilalmat akkor lehet elrendelni az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján, ha ez szolgálja a jogbiztonságot és a törvény előtti egyenlőséget.

 

Az ügy Fővárosi Törvényszéken történő lefolytatására történő indítvány elutasítása, azaz az elsőfokú végzésnek történő helyt adás esetén tehát véleményem szerint az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése indokolt, merta bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvénynek a -2012. január 1. napjától 2012. július 16. napjáig hatályban volt - 62–63. §-ai alaptörvény-ellenesek voltak és ugyanakkor nemzetközi szerződésbe is ütköztek., valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek - a 2011. január 7. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt - 20/A. §-a alaptörvény-ellenes volt és ugyanakkor nemzetközi szerződésbe is ütközött, tehát ezen jogszabályhelyek egyedi ügyben történő alkalmazhatósága kérdéses.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.  

 

Összegezve

 

A fentiekből véleményem szerint az következik, hogy a vádlott bírósági eljáráshoz való joga, másképp fogalmazva a törvényes bírósághoz való alapvető jogának érvényesülése érdekében a büntető ügyét a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Törvényszéknek kell a továbbiakban elbírálnia.Álláspontom szerint a továbbiakban a büntetőeljárás tárgyalási szakaszának további, a Kecskeméti Törvényszéken történő folytatása súlyosan sértheti a terhelt tisztességes eljáráshoz fűződő jogát (az Alaptörvény XXVIII. Cikkelyének (1) bekezdését, a terheltnek az Alaptörvényben foglalt törvényes bíróhoz való jogát, valamint a védelemhez való jogis csorbulhat a bírói függetlenség és a bírák egyenlőségének elvével együtt), ezen kívül alkalmas az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett társadalmi bizalom megingatására, mert megszűnt az a legitimáció, amelyre az eljáró Törvényszék illetékességétalapította.

 

A jelen büntetőeljárásban a bíróság számára a jelenlegi Abtv. 25 §-a az Alkotmánybírósághoz fordulást írja elő, ha olyan jogszabályt kellene alkalmaznia, melynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, és kérnie kell az alkalmazási-tilalom kimondását.A bírói kezdeményezés egyedi normakontroll iránti eljárás Alkotmánybíróság előtt történő megindítása is megnyugtató választ adhatna a jelen üggyel kapcsolatban felmerült sajátos jogi helyzetre.

 

Megjegyzem, hogy a Kúria szerint az eljáró bíróság kijelölésének jogintézménye Magyarország Alaptörvényén, illetve az Alaptörvény részének minősülő Átmeneti Rendelkezéseken alapul, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló módosított 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) vonatkozó rendelkezései az Alaptörvénnyel megegyeznek. Azonban ezt követen az AB meghozta a 36/2013. Számú határozatát.  Mára tehát nincs meg sem az Alaptörvénybe, sem a Bszi.-ben, sem a Be. –ben foglalt legitimációja az effajta modus operandinak, mert bár a Bszi. 62.-64§ és a Be.20/A§ -ai is magából az Alaptörvényből eredeztették – egyben alapjogot is korlátozó – legitimációjukat, s ezen jogszabályhelyekkel kapcsolatban is megállapította az AB, hogy alaptörvény-ellenesek.

 

Több alapvető alkotmányos jogról van tehát szó, melyek közül az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek minősített jogszabályhelyek a tisztességes eljáráshoz való jogot (ideértve (i) a törvényes bíróhoz való jogot, a (ii) pártatlan bíróság követelményét, a (iii) védelemhez való jogot és (iv) a jogorvoslati jogot) korlátozták az ügyek ésszerű időn belüli elbírálása érdekében. Egy ok, azaz az ésszerű idő nem írhatja felül az összes többi jogot, főként a törvényes bíróhoz való jogot sem.  Maga az Alaptörvény is tartalmazza az alapvető jogok korlátozhatóságának Alkotmánybíróság által kialakított elveit: "Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható" (I. cikk (3) bekezdés második mondata).

 

A fentiekben előadottak alapján, különös tekintettel arra, hogy (i) az áthelyezett eljárás mögött immár nincs sem hatályos lex, sem hatályos alaptörvényi klauzula,(ii) a Kaposvári Törvényszék előtti eljárás lefolytatására alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabály alapján került sor, (iii) amely bíróság illetékességét az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított OBH elnökének döntése alapozta meg,  (iv) amelyről a szintén alaptörvény-ellenesnek nyilvánított Be 20./A.§-án kívül egyéb rendelkezés nincs, a törvényes bíróhoz való jog érvényesülése és a lehető legkisebb alapjogi korlátozás érdekébenés  (v) figyelemmel arra, hogy az AB elmulasztotta értelmezni azegyéni jogsérelem kiküszöbölésének lehetséges megoldásait és iránymutatásként azokat rögzíteni, (vi) s a vádlott jogai (alaptörvényi, büntetőeljárási) mindenképpen sérülnek, a kérdés a továbbiakban csupán az, hogy milyen mélységben,  (vii) és mivel ez nem illetékességi kérdés

 

i n d í t v á n y o z o m,

 

• hogy a T. Ítélőtábla az elsőfokú határozatot a Be. 347.§ (1) és a 372.§ alapján eljárva változtassa meg, és a Be. 17.§-a alapján állapítsa meg a Fővárosi Törvényszék illetékességét.

 

• és/vagy a bírói kezdeményezés egyedi normakontroll iránti eljárást, mert a jelen büntetőeljárásban a T. Bíróság számára a jelenlegi Abtv. 25 §-a az Alkotmánybírósághoz fordulást írja elő, ha olyan jogszabályt kellene alkalmaznia, melynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, és kérnie kellaz alkalmazási-tilalom kimondását

 

 

 

 

       Tisztelettel:

 

 

 

 

 

Dr. Bárándy Péter és ifj. dr. Gábor László ügyvédek

mintMátay-Horváth Éva VI. r. vádlott mh. védője

 

 

 

[1] Az Alkotmánybíróság határozatában „R.” jelezte a helyi önkormányzatok által 2004. évben jogtalanul igénybe vett közműfejlesztési támogatás visszafizetésének ütemezéséről szóló 50/2006. (III. 14.) Korm. rendeletet.