Kényszervallatások gyanúja a BKV-ügyben

 

Kényszervallatások gyanúja a BKV-ügyben

 

1., A botrány kirobbanása:

 

Sokan bizonyára már nem emlékeznek arra, hogy a BKV-ügy hogyan kezdődött. 2009 júliusában a legnagyobb ellenzéki lap arról adott hírt, hogy a BKV személyzeti vezetője, Sz. Sz. E. prémiumokkal együtt mintegy százmillió forintos végkielégítést kapott annak ellenére, hogy a cégnél tovább dolgozott. Az országos felháborodás fokozása céljából még azt is terjesztették a sajtóorgánumok, hogy Sz. Sz. E. a végkielégítése mellett havi bruttó négymillió forinttal is gazdagodott. A horribilis összegű havi bérről szóló hírt ugyan a BKV cáfolta – mivel valójában havi bruttó 1,2 millió forint volt a személyzeti vezető fizetése – ennek ellenére a közvéleményt sikerült a médiának a BKV vezetősége ellen fordítania. A BKV kommunikációs igazgatója útján azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy Sz. Sz. E. azért maradhatott végkielégítése kézhezvétele ellenére még másfél évig a cégnél, mert Balogh Zsolt, az akkori megbízott vezérigazgató a munkaviszonya további meghosszabításáról állapodott meg vele, mivel az akkor zajló sztrájkok miatt a személyzeti vezető munkájára nagy szükség volt.

Innen indul az a történet, amely 2009 őszétől egészen a választásokig meghatározta a közbeszédet, és olyan fogalmakat vitt be a köztudatba, mint például a korrupció jelképévé vált ,,nokiás doboz”. Rendkívüli jelentőséget kapott a politikai helyzet alakulásában, és nagy mértékben hozzájárult a fővárosi MSZP-SZDSZ koalíció válságához. Egy végkielégítési ügyből 2010-re eljutunk oda, hogy őrizetbe veszik Hagyó Miklós budapesti főpolgármester-helyettest, aki akkor a főpolgármesteri szék várományosa volt.

Kocsis István, a BKV akkori vezérigazgatója pár nappal a Magyar Nemzet-cikk megjelenése után vizsgálatot indított az ügy tisztázására. Hagyó Miklós is azonnali kivizsgálását kezdeményezte annak, hogy tényszerű-e mindaz, ami a lapban megjelent, és arra, hogy a végkielégítéssel és havi javadalmazással kapcsolatos eljárás jogszerű-e, megfelel-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek, illetve a belső Szervezeti és Működési Szabályzatnak.

Vitézy Dávid, a BKV felügyelőbizottságának Fidesz által delegált tagja már a vizsgálat elején arról tájékoztatta a sajtót, hogy szerinte kár érhette a BKV-t a volt humánpolitikai igazgató végkielégítése miatt. A Fidesz ezt követően azonnal a legfőbb ügyészhez fordult a volt humánpolitikai igazgató ügye miatt, mivel szerintük felmerült a különösen nagy kárt okozó hűtlen vagy hanyag kezelés gyanúja.

Nem sokkal ezután, szintén 2009 júliusában egy újabb BKV-s végkielégítési botrányról tudósított a Magyar Nemzet: Bosnyák Gyula alig egy évig volt stratégiai igazgató a cégnél, ennek ellenére mintegy negyvenmillió forintos végkielégítést kapott. Bosnyákkal eredetileg 2007-től 2011-ig szóló, határozott idejű szerződést kötött a közlekedési társaság, de kinevezése után egy évvel menesztették, mivel kudarcba fulladt a nevéhez köthető, a menetrend-módosítást, járatritkítást tartalmazó paraméterkönyv elfogadtatása.

Mindezek hatására a BKV belső vizsgálatot indított annak érdekében, hogy átvizsgálja bérezési és jutalmazási rendszerét, és 2007 januárjáig visszamenőleg átnézzen minden végkielégítést.

A kirobbant végkielégítési botrányt meglovagolva a Fidesz ebben az időszakban folyamatosan vette tűz alá a fővárosi irányító koalíciót.

2009. július 29-én a párt a legfőbb ügyészhez fordult Sz. Sz. E. ügye miatt, és kezdeményezte Balogh Zsoltnak a felmentését is az ügyben játszott ,,elengedhetetlen szerepe miatt”.

A közvéleményt erősen foglalkoztató ügyben a médiát rendszeresen tájékoztatta a legnagyobb ellenzéki párt az ügyről, felvetve a BKV vezetésének, valamint a városvezetésnek a felelősségét. Vitézy Dávid, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) szóvivője az fb következő ülésén ötpontos javaslatcsomagot nyújtott be annak érdekében, hogy ,,megszűnjön a korrupció és a pazarlás a főváros közlekedési vállalatánál”. Vitézy kérdőjelezte meg először a nyilvánosság előtt a BKV által kötött tanácsadói szerződések szükségességét, mivel szerinte az ötpontos javaslatra azért volt szükség, mert ,,a cégtől milliárdok folytak el az indokolatlanul megkötött, a vállalat számára haszontalan tanácsadói szerződésekre és az alkalmazott tanácsadók bérére”.

A rendőrség tájékoztatásából kiderül, hogy a sajtóban megjelent információk, illetve a politikai  nyomás gyors cselekvésre ösztönözte a Budapesti Rendőr-Főkapitányságot a BKV végkielégítési ügyeivel kapcsolatban.

Ami a lehető legtermészetesebb volt a NER előtti időkben, teljesen jogosan, hiszen ez a dolguk. A nyomozás megindulása, gyorsasága illetve annak főkapitányi szinten történő kezelése azonban megér néhány szót.

 

Miután a végkielégítések ügyében a belső vizsgálat lezárult, 2009. augusztus 9-én Kocsis István feljelentése nyomán, hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt nyomozás indult a BRFK-n.

2009. augusztus 13-án összevonta a folyamatban lévő nyomozással a BRFK a Kocsis István BKV-vezérigazgató által tett feljelentést. Kocsis István augusztus 10-ei feljelentésében azért fordult a BRFK-hoz, mert nagy kárt okozó bűncselekmények gyanúja merült fel.

2009. augusztus 17-én az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága már a BKV-üggyel foglalkozott.

A Fidesz a médiában élesen támadta a Fővárosi Közgyűlést vezető MSZP-SZDSZ koalíciót.

Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője 2009. augusztus 19-i sajtótájékoztatóján pedig bejelentette, hogy fegyelmi vizsgálatot kezdeményez a Fidesz-KDNP Hagyó Miklóssal szemben.

Mint mondta: elküldték azt az ügyészségi megkeresést, amelyben öt ügy kivizsgálását kérik a legfőbb ügyésztől. Ezek közé tartozik Hagyó Miklós sajtóreferensének, Horváth Évának az ügye is. Kocsis István a Fideszhez fordult panasszal a szerinte a BKV-nál történt jogsértésekkel kapcsolatban. Szerződéseket, teljesítési igazolásokat és számlamásolatokat adott át a budapesti Fidesz-frakciónak.

A Fidesz leginkább a Hagyó Miklós által a BKV élére kinevezett Antal Attila és az őt követő Balogh Zsolt tevékenységére volt kíváncsi, illetve képet szerettek volna kapni a ,,Hagyó-lekötelezettek működéséről". Ezért kikérték a BKV tanácsadói szerződéseinek egy részét. Ezeket a 2008. augusztus 26-án hivatalba lépett Kocsis István át is adta az ellenzéki frakciónak és erről tájékoztatta Hagyó Miklóst is. Ez után pattantak ki a botrányok, amelyek közül az egyik Hagyó Miklóst is érintette, mivel szóvivőjét, Horváth Évát a BKV is foglalkoztatta. A BKV a Fidesz szerint ,,kifizetőhelyként” működött. Szerintük a korábbi BKV-vezérigazgatók olyan érdekeltségekkel is megbízási szerződéseket kötöttek, amelyek ,,egyetlen mozdulattal beköthetők Hagyó Miklóshoz vagy a menedzsmenthez".

2009. augusztus 31-én Hagyó Miklós lemondott a BKV felügyeletéről.

 

Habár 2009 előtt nem volt elmarasztaló eredményt hozó belső ellenőrzési vizsgálat a BKV-nál, 2009 szeptember elsején a rendőrség is elkezdett foglalkozni az üggyel. 2009. szeptember 1-én Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány levelet írt a BKV vezérigazgatójának, dr. Kocsis Istvánnak, amelyben közölte, hogy állampolgári bejelentés nyomán a BRFK nyomozást folytat a BKV által kötött tanácsadói szerződések kapcsán esetlegesen megvalósult hűtlen kezelés bűncselekmény tekintetében. Belső vizsgálatra kérte Kocsist, illetve arra, hogy amennyiben a vizsgálatok kapcsán gyanús szerződéseket találnak, arról kimutatást készítsenek, illetve küldjenek meg a nyomozó hatóságnak.

2009. szeptember 14-én a BKV belső ellenőrzése büntető feljelentést tett a luxusmetró-tanulmány, valamint a Libegő, a Fogaskerekű és a Sikló népszerűsítéséről szóló két, egyenként 9-9 milliós tanulmány ügyében. Az elsőt Antal Attila vezérigazgató, a másodikat Balogh Zsolt megbízott vezérigazgató írta alá.

2009. szeptember 16-án már konkrét szerződésre volt kíváncsi a BRFK. A nyomozó hatóság megnevezte azon cégeket, akikre kíváncsiak, akik valamiért gyanússá váltak. Két hét kellett tehát ahhoz, hogy már a rendőrség mondja meg: kiket akarnak, és kiket nem akarnak vizsgálni.

 

Kocsis István szeptember végén olyan kijelentést tett, miszerint az elmúlt hat és fél év végkielégítéseinek fele volt súlyosan előnytelen. A végkielégítéses ,,trükkök" kára szerinte 822 millió forint, hozzátéve: 48 eset volt előnytelen a BKV-nak, mert vagy olyan pénzeket fizettek ki a távozóknak, ami nem járt volna, vagy éppen vitatható módokon feltornászták a kiutalt összeget. A legtöbb ilyen kontraktus 2007-és 2008-as, így a két közvetlen előd, Balogh Zsolt és Antal Attila nevéhez kapcsolódik. Mindenesetre ismeretlen tettes ellen tett szeptember 30-án rendőrségi feljelentést különösen nagy vagyoni kárt okozó bűncselekmény gyanúja miatt. A BKV-nál történt szabálytalanságok kivizsgálására még november 26-án alakított eseti bizottságot a Fővárosi Közgyűlés.

2009. október 30-án a BKV belső vizsgálata alapján újabb, bűncselekmény-gyanús kifizetések ügyében tett feljelentést a BRFK-nál Kocsis István. Itt utalnék Skoda Gabriellának, a Fővárosi Főügyészség szóvivőjének egy későbbi, 2010. februári nyilatkozatára, amely szerint az egész nyomozás már a kezdetektől ügyészi felügyelet mellett történt, tehát már a nyomozás elrendelésétől kezdve kiemelt ügyként kezelték.

2009. november 20-án Hagyó Miklós lemondott főpolgármester-helyettesi tisztségéről is. A szocialista főpolgármester-helyettesek lemondásával megszűnt a fővárost több, mint egy évtizedig irányító koalíció. Megindult az egykori koalíciós partnerek között a harc, az egymásra mutogatás.

 

Januárra, 90 nappal a választások előtt fordulatot vett az ügy, és az események felgyorsultak, mert ekkor rabosították Sz. Sz. E.t, a BKV két volt vezérigazgatóját pedig ekkor hallgatták ki.

2010. január 7-én a BRFK kezdeményezte Sz. Sz. E. előzetes letartóztatásba helyezését, miután gyanúsítottként hallgatták ki különösen nagy vagyoni kárt okozó csalás gyanújával, a több mint 86 millió forintos végkielégítése miatt. Ugyanezen a napon arra kérte a Fidesz a rendőrséget, hogy ,,nevezze meg a politikai megrendelőit, és találja meg a politikai felelőseit is a BKV-val összefüggő botrányos ügyeknek”.

2010. január 26-án a rendőrség őrizetbe vette és hűtlen kezeléssel gyanúsította meg Antal Attilát, a BKV volt vezérigazgatóját. A gyanú szerint 2008. december 31-i hatállyal Antal Attila közös megegyezéssel megállapodott Sz. Sz. E. Eleonórával a munkaviszonya megszüntetéséről, ami formailag úgy történt, mintha rendes felmondással váltak volna meg tőle. A volt humánpolitikai igazgató így közel 100 millió forintos végkielégítésének kifizetése után is a cégnél maradhatott bruttó 4 millió forintos fizetésért. Sz. Sz. E. ügye nyomán több vezető is távozott a közlekedési társaságtól, mások mellett Balogh Zsolt, aki megbízott vezérigazgatóként aláírta Sz. Sz. E. továbbfoglalkoztatását.

 

A nyomozó hatóság innentől kezdve rendkívüli intenzitással és gyorsasággal igyekezett bizonyítékokat találni, - és mint utólag bebizonyosodott – kreálni Hagyó Miklós és gyanúsított-társai bűnösségének alátámasztására. Ennek érdekében olyan eszközöket is felhasznált, amelyek kívül esnek a nyomozási taktika megengedett eszköztárán. Több vádlott, illetve tanú esetében, hosszú ideig tartó előzetes letartóztatás, illetve börtönbüntetés kilátásba helyezésével fenyegetve pszichológiai kényszervallatást alkalmazott annak érdekében, hogy elsősorban Hagyó Miklósra nézve terhelő vallomásokhoz jusson.

 

2., A nyomozati vallomások és sajtónyilatkozatok kronológiája:

 

Az anyag ezen részében megpróbáltam a lehető legpontosabb kronológiát összeállítani a kérdéses nyomozati vallomásokból és a sajtóban megjelent információkból, mert megítélésem szerint a sajtóban megszellőztetett vallomásrészletek, illetve a gyanúsítottak (később vádlottak) nyomozati vallomásaiban megjelenő állítások között ok-okozati összefüggés van. Az itt idézett vallomásrészletek később, a tárgyalás során más megvilágításba helyezik a nyomozó hatóság munkáját, vagy munkájának céljait, mert véleményem szerint a nyomozati munka célja itt elsősorban bizonyos politikusokra vonatkozó vallomás kicsikarása volt. A kronológiában feltűnő, hogy melyek azok a sajtóorgánumok, amelyeknek rendkívül jó összeköttetésük lehetett a BRFK Gazdaságvédelmi Osztályával, majd később a Központi Nyomozó Főügyészséggel.

 

2010 januárjában elkezdődött azon későbbi vádlottaknak a kihallgatása, akik a bíróságon pszichikai kényszerre panaszkodtak.

 

I., A nyomozás, és az azt kísérő médiakampány első szakasza:

 

2010. január:

 

2010 januárjában a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki Horváth Évát, Hagyó Miklós egykori szóvivőjét. 2007 elején, a 4-es metró projekt keretében került a BKV-hoz. Néhány hónapig a fővárosi közlekedési vállalat DBR igazgatóságához rendelt szóvivője volt, de 2008 elejétől már Hagyó belső embereként emlegették a hírekben.

A rendőrség azzal gyanúsította meg Horváth Évát, az ügy későbbi VI. rendű vádlottját, hogy 2008. február 1. és 2009. szeptember 18. között úgy vett fel a BKV-tól összesen 24 millió forint munkabért, prémiumot és jutalmat, hogy azért ténylegesen nem végzett munkát. Emellett a gyanúsítás szerint hozzájárult a kifizetést engedélyezők által elkövetett hűtlen kezelés bűncselekményének elkövetéséhez. Horváth Éva elismerte, hogy mindkét helyen dolgozik, de hozzátette, hogy amennyiben a két pozíciója között nincs összeférhetetlenség, akkor annyi helyen vállalhat munkát, amennyit a teherbírása megenged.

 

2010.01.08. : Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

dr. D. István r. őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r. százados

11.19 a kihallgatás kezdete - 11.47 a vége

 

Horváth Éva később, a Kecskeméti Törvényszéken meggyanúsításának, első kihallgatásának körülményeiről tett vallomásában jól érzékelteti azt a légkört, amely a BKV-ügy kezdetén uralkodott. Jellemző módon a média előbb értesült meggyanúsításáról, mint ő maga:

Horváth Éva vallomása, 2013. január 17., Kecskemét: ,,2010. év januárjában meggyanúsítottak, ezt követően pedig részletes vallomást tettem Önként, majd 2010. év februárjában újra meggyanúsítottak és házkutatást tartottak nálam. Mindezt úgy, hogy a média előbb tudta mikor mi történik, mint én. Pedig a nyomozó hatóság még a címemet is összekeverte, annak ellenére, hogy 2010. januárban az otthonomból, a családom mellől állítottak elő hajnalban, februárban egy másik címre mentek ki értem és úgy hívtak fel telefonon, hogy mondjam már meg a pontos címemet, mert jönnének újra értem. Megadtam, majd ültem és vártam és olvasgattam a hírekben, míg odaértek, hogy házkutatás van nálam és előállítottak, stb. A nyomozást jól jellemzi az is, hogy amikor 2010 januárjában – véleményem szerint jogtalanul (de erre még kitérek) – zárolták a bankszámlámat, azt sem a nyomozó hatóság tájékoztatásából tudtam meg, hanem egy ismerősöm hívott fel, hogy a Magyar Televízió Híradójában bemondták és igaz-e ez? Ez minimum furcsának nevezhető”

 

2010. január 11-én újabb BKV-vezetőt hallgatott ki gyanúsítottként a BRFK, mégpedig Regőczi Miklóst (később VIII. rendű vádlottat), a BKV volt kommunikációs vezérigazgató-helyettesét. Regőczit ekkor még csupán Horváth Éva foglalkoztatása miatt gyanúsították meg.

Regőczi Miklós ezen a napon még panaszt tett a gyanúsítás ellen, tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el, és közölte, hogy nem kíván vallomást tenni.

 

2010.01.11.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva

9.16 a kihallgatás kezdete - 9.31 a vége

 

2010. január 11-én a BRFK azonnal tájékoztatta az MTI-t arról, hogy Regőczi Miklóst, a BKV korábbi vezérigazgató-helyettesét és Bolla Tibor akkori gazdasági vezérigazgató-helyettest is hűtlen kezelés miatt gyanúsítottként hallgatta ki a BRFK Horváth Éva foglalkoztatása miatt, amely hír aznap minden nagyobb napilapban és folyóiratban megjelent.

 

A BKV-ügyben végig megfigyelhető, hogy a rendőrség a meggyanúsítások után szinte azonnal kiszivárogtatta az információt a sajtónak, és az erről szóló hírekben a gyanúsítottak teljes nevét közzé tette a média, pedig az erre vonatkozó jogszabály, a 26/2003. (VI.26.) BM-IM együttes rendelet szerint a nyomozó hatóság a büntetőeljárás nyomozati szakaszában nem adhat olyan tájékoztatást, amelynek során a gyanúsított, a sértett, a tanú, valamint a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személy azonosíthatóvá válik. Ennek a jogszabálynak a célja az ártatlanság vélelmének biztosítása, ugyanis a büntetőeljárásnak a kezdeti, nyomozati szakaszában még könnyen előfordul, hogy olyan személyek válnak gyanúsítottá, akiknek az ártatlansága később bebizonyosodik. A BKV vezetőinek ügyében ez az alapjog viszont nem igazán érvényesült a nyomozás ideje alatt.

Ugyanis a nyomozás minden olyan mozzanata hatalmas nyilvánosságot kapott, amely a gyanúsítottak állítólagos bűnösségének bizonyítását volt hivatott alátámasztani. A gyanúsítottak ezzel szemben ekkor még nem voltak olyan helyzetben, hogy megcáfolhassák a sajtóbeli vádakat. Erről az intenzív média-aktivitásról annak egyoldalúságát, a gyanúsítottak bűnösségének állandó sugalmazását, a terheltek személyiségi jogainak megsértését nézve megállapítható, hogy egy szervezett, politikai lejárató kampány volt.

Ennek célja az volt, hogy a 2010 májusában zajló országgyűlési választások előtt az MSZP még meglévő népszerűségét csökkentse, a még meglévő baloldali szavazókat is meggyőzzék a baloldali párt erkölcsi bukásáról, és azt a képet alakítsa ki erről a pártról, hogy az nem más, mint ,,velejéig romlott, korrupt fehérgalléros bűnözők gyülekezete”, ahogy az akkori ellenzék rendszeresen nevezte a baloldali kormány tagjait.

 

Egy nappal később egy újabb volt BKV-vezető került a nyomozó hatóság látókörébe: a rendőrség kihallgatta Z. T.t, későbbi IX. rendű vádlottat, a közlekedési vállalat volt kommunikációs főosztályvezetőjét.

A BKV közleményt adott ki, mely szerint nem Bolla Tibor gazdasági vezérigazgató-helyettes a felelős Horváth Éva foglalkoztatásáért, hanem egy meg nem nevezett főosztályvezető, aki az MTI értesülései szerint nem más volt, mint Z. T..

 

2010.01.12.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

9.05 a kihallgatás kezdete – 9.25 a vége

Z. T. az első kihallgatása során a gyanúsítás ellen panaszt tett, az abban közölt bűncselekmények elkövetését tagadta, nem kívánt vallomást tenni. Mint mondta, Horváth Éva korábban került a BKV-hoz, mint ő, és soha nem volt a munkáltatója.

 

2010. január 12-én a BRFK ismét azonnal informálta az MTI-t a nyomozás újabb fejleményeiről.

2010. január 13-án Kocsis István azt nyilatkozta a sajtónak, hogy nem volt tudomása arról, hogy Horváth Éva BKV-dolgozó lenne, és mint mondta, ,,szilárd meggyőződése volt", hogy Hagyó Miklós stábjának kommunikációs főnöke, ugyanis mindig a főpolgármester-helyettes mellett látta. Kocsis István szerint Horváth Éva munkaviszonya ,,egy jogszerűtlenül bújtatott" állás volt, ezért, amikor a sajtóból megtudta, hogy a BKV alkalmazásában áll, azonnal kérte munkaviszonyának a megszüntetését. A vezérigazgató közölte, Horváth Éva másokon keresztül azt üzente neki, hogy ,,ki van rúgva egy héten belül", azaz rövidesen távoznia kell a cég éléről.

A bíróságon Horváth Éva állítólagos fiktív foglalkoztatásának vádjáról is első fokon megállapítást nyert, hogy az alaptalan volt.

 

2010.01.19.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

dr. D. István r. őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r. százados

09.35 a kihallgatás kezdete - 15.23 a vége

 

2010. január 23-án ismét Horváth Évával, és annak élettársával, Mátay Lászlóval kapcsolatos hírek jelentek meg a Magyar Nemzetben, amely szerint áfával együtt több mint százmillió forintos kifizetéseknél, akárcsak korábban, hűtlen kezelés alapos gyanúja vetődhet fel, teljesítés nélkül vagy hiányos igazolásokkal azoknál az ügyeknél, ami miatt újabb feljelentést tett a BKV vezérigazgatója.

 

Mint az várható volt, a BKV-ügyben az alacsonyabb beosztásban lévő dolgozók után az egykori vezérigazgatók következtek.

 

2010. január 26-án az Index értesülése alapján a sajtó arról adott hírt, hogy rendőrök vonultak ki a BKV Akácfa utcai székházába, a bejáratnál kedd délelőtt több egyenruhás vizsgálja át az érkező, illetve távozó embereket. A hírportál információi szerint a rendőrök egy ,,nyomozati cselekménnyel" kapcsolatban mentek a BKV székházába, és akár újabb BKV-s vezetőt is őrizetbe vehetnek. Az MTI BKV-s forrásból úgy értesült: a rendőrök olyan szerződéseket kerestek, amelyeken Antal Attila vagy Balogh Zsolt korábbi vezérigazgatók aláírása szerepel.

2010. január 26-án a sajtó arról adott tájékoztatást, hogy a rendőrség őrizetbe vette és hűtlen kezeléssel gyanúsítja Antal Attilát, a BKV volt vezérigazgatóját, aki az ügyben később III. rendű vádlott lett. A Magyar Nemzet két részes ,,tényfeltáró” cikket jelentetett meg az MTI ,,Az Antal Attila-korszak” címmel, mintegy búcsúzásként a BKV elmúlt, ,,korrupt” időszakától.

Antal Attila 2004-től a Nógrád-volán elnöke volt. Antal 2007 és 2008 volt a BKV vezérigazgatója, ő váltotta fel a hosszú ideig regnáló Aba Botondot, akit 2006-ban Demszky Gábor a Combino-botrány miatt mozdított el. Őt Balogh Zsolt követte a vezérigazgatói székben a fővárosi közlekedési vállalatnál. A BKV-tól való távozása után Antal 2008-tól 2010-ig a Vértes Volán vezérigazgatója volt.

 

Antal Attila szerepe azért érdemel hosszabb elemzést, mert olyan részletes vallomást tett a nyomozati szakaszban, amelyre a legfőbb vádpontot épültek a vádiratban. Később, a bíróságon pedig ő volt az, aki először és mélységében nyilatkozott a kényszervallatásokról. Lássuk, mit mond Antal Attila!

 

2010.01.26.: Antal Attila tanúkénti meghallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, VI. em. 62.

N. Ágnes r. őrnagy, S. Zoltán r. alezredes

12.35 a meghallgatás kezdete - 16.41-kor rendelik el az őrizetbe vételét

 

Antal Attila az első kihallgatási napon még olyan tartalmú vallomást tett, amely semmiféle bizonyítási eszközt nem szolgáltatott a saját és gyanúsított-társai bűnösségének bizonyítására. A bírósági tárgyaláson tárta a nyilvánosság elé, hogy milyen módszerrel vették rá az ezt követő terhelő vallomásai megtételére:

 

Antal Attila vallomása, Kecskemét, 2012. szeptember 25.: ,,Őrizetbe vételem napját követő vallomásomban mindezt tudomásomra is hozták, azzal, hogy amennyiben az elvárásoknak nem tudok megfelelni, hosszú időre előzetes letartóztatásba kerülök. Mindezt természetesen nem védőim jelenlétében közölték, akkor, amikor hoztak-vittek a kihallgatásra. Állandó szóhasználat volt a „Hagyóék”, „Mesterházyék”, ilyen szavakkal illették azt a kört, amiben én a korábbi időszakban dolgoztam. A szemem előtt esett szét az az egész munka, az életemnek az a része, amit ebbe belefektettem, szinte percek, pillanatok, órák alatt. Én elbizonytalanodtam, ugyanis mint cégvezető pontosan tudtam, hogy az elmúlt időszakban, évek alatt több ezer döntést hoztam, több száz papírt írtam alá, bármikor elő lehet húzni évek múltán egy vagy másik ügyet, egy vagy másik papírt, hogy ezzel mi történt, azzal mi történt, miért döntött így, miért döntött úgy. Abba biztos voltam, hogy hibát nem követtem el, de megmondom megijedtem. Már a kihallgatásom során első nap a BRFK épületében láttam a rendőr kollégák interneten követték az eseményeket, bekerülésem után néhány órával már az interneten volt az egész történet a fényképemmel, mindennel együtt. Az járt a fejembe, hogy mi lesz, ha ez folytatódik, újabb és újabb szerződésekkel fognak meggyanúsítani, hosszú időre fogok börtönbe kerülni és hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki megértse azt, amiről én beszélek. Az, hogy a nyomozati vallomásomkor a valóság nem nagyon érdekelt senkit, azt is mutatja, hogy 2010. január 26-án részletes nyilatkozatot tettem arról, hogy mit végeztem a BKV-nál, azt eredményezte, hogy őrizetbe vettek és értésemre adták, hogy ha nem leszek együttműködő hosszú hónapokra, akár évekre is előzetes letartóztatásba kerülök és hetente fognak meggyanúsítani egy-egy újabb szerződéssel. Én elmondtam, hogy nincs tudomásom semmilyen guruló forintokról, de figyelmeztettek, hogy ez azt jelenti, hogy én Hagyóékat védem és ezzel csak magamat hozom menthetetlen helyzetbe, előzetes letartóztatásba fogok kerülni. Hogy ez ne történjen meg, hagytam, hogy a jegyzőkönyvezés során a hangsúlyok máshová kerüljenek. Javasolta helyett utasított, tájékoztatás helyett jelentés kerüljön a jegyzőkönyvbe, ami így megfelelt az elvárásoknak. (...) Első napon a vérnyomásom az égig felment, aznap a gyógyszereimet sem tudtam bevenni. A Gyorskocsi utcában eltöltött éjszakák azt a tudatot alakították ki bennem, hogy a szívem ezt nem fogja kibírni.(...) Úgy éreztem, hogy élet-halál között lebegek és ezt nem fogom kibírni. Azt, hogy akár évekig bezárjanak, fogva tartsanak azt nem fogom tudni kibírni. Fizikailag éreztem magam veszélyeztetve. Nyilván tisztelt bíróságot nem kell olyan részletekről tájékoztatnom, hogy mi történik egy Gyorskocsi utcai fogdában, milyenek a viszonyok, de el kell mondanom őszintén megrettentem. Egyszerűen nem tudtam, hogy hova kerültem, hogy vagyok én itt, és a fizikai létemet egyszerűen nem tudtam, nem láttam a jövőmet. Ennek következtében kerültek olyan mondatok a jegyzőkönyvbe, amelyekkel vádlott társaimat, volt kollégáimat nehéz helyzetbe hoztam, tőlük itt és most elnézést kérek ezért.”

Antal Attila vallomása, Kecskemét, 2012. október 2.: ,,A 2010. január 26-ai vallomásommal kapcsolatban szeretném azt megemlíteni, hogy ez is azt támasztja alá, amit elmondtam a bíróság előtt, mivel mindenben megegyezik a január 26-ai vallomásom a bíróság előtt elmondottakkal, és ezután a vallomásom után egy órával őrizetbe vettek. A január 27-én tett vallomásommal kapcsolatban annyi hozzáfűzni valóm van, hogy azt a vallomásomat úgy kezdtem, hogy a jogi kioktatást követően az együttműködésem következményeinek ismeretében tettem, véleményem szerint ez is azt támasztja alá, hogy a szabadlábra kerülés reményében és ígéretében voltam a vallomástétel idején. Január 28-ai vallomásom utolsó mondata is ezzel kapcsolatos, ahol azt kértem,  hogy a szabadságomat ne korlátozzák és ne vegyék el a munkámat, hogy tudjak dolgozni, mivel ezt ígérték, és ezt kértem a vallomásom lezárásakor. Ahogy a bírónő is felolvasta, ezzel kapcsolatos volt a védői indítvány is. A korábban szintén idézett ügyészségi indítvány is erre vonatkozott, az ügyészség is ezt indítványozta a bíróság előtt. A 2010. február 4-ei vallomásom körülményeiről a bíróság előtt részletesen beszámoltam, és a február 18-ai vallomásomban ismét a lakhelyelhagyási tilalomra való  enyhítés szerepel, mivel erről volt szó folyamatosan a kihallgatásom során, ezt kérelmeztem. Más észrevételem nincs.”

  

2010.01.27.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em, 282.

dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

12.32 a kihallgatás kezdete - 19.30 a vége

 

2010.01.28.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282

dr. D. István r.őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r.százados

08.56 a kihallgatás kezdete - 16.46 a vége

 

Antal Attila vallomása, Kecskemét, 2012. szeptember 25.:

,,Az első háromnapi vallomásom végig úgy zajlott, hogy vallomásomat szinte bekezdésenként átnézték, állítólag megküldték az ügyészségnek, hogy elegendő-e a szabadlábra helyezésemhez. Az ember ilyenkor megpróbál megfelelni. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a valóság ezzel szemben az, amit a bíróság előtt, a nyilvánosság előtt el fogok mondani. Szabadságom reményében tette a védőm is 28-án azt az indítványt, hogy lakhelyelhagyási tilalmat kapjak, hiszen erre kaptam ígéretet.  (...) Akkor, amikor a büntető jogban nem jártas, már pedig én nem vagyok, választhat a börtön és a szabadság között, nem mérlegeli, hogy mi lesz majd a bíróság előtt, szabadulni akar. Az én szemem előtt is a szabadság lebegett, ki akartam kerülni. Ezért tettem a vallomásomban olyan nyilatkozatot, amelyet a hatóság elvárt tőlem.

 

2010. január 29-én pedig Antal Attila házi őrizetbe helyezéséről jelentek meg hírek a sajtóban. A kényszerintézkedés indokaként az jelölték meg, hogy a gyanúsított 2007. január 1-je és 2008. április 17. között a BKV vezérigazgatójaként, a társaság veszteséges működése ellenére, vagyonkezelési kötelezettségét súlyosan megszegte azzal, hogy a vállalat nevében szükségtelen és indokolatlan szolgáltatások igénybevételére vonatkozó vállalkozói és megbízási szerződéseket kötött. Továbbá megszegte vagyonkezelési kötelezettségét azáltal is, hogy a BKV Zrt. munkavállalói részére indokolatlanul magas összegű végkielégítések kifizetését engedélyezte.

2010. január 30-án az atv.hu arról adott hírt rendőrséghez közeli források alapján, hogy Antal Attila és Balogh Zsolt is terhelő vallomást tett Hagyó Miklósra.

 

Bár tudjuk, hogy Balogh Zsolt is vallomást tett ekkor, de nem tudjuk pontosan, hogy azt mikor tette, mit mondott és ki hallgatta ki, mivel első két (január 26-án és január 29-én tett) nyomozati vallomását titkosították.

2010. január 31-én pedig arról tájékoztatott a hírportál ugyanezen forrásokra hivatkozva, hogy Antal Attila és Balogh Zsolt nemcsak Hagyó Miklósra, hanem Tóthfalusi Györgyre, a BKV igazgatótanácsának szabad demokrata elnökére is terhelő vallomást tett.

Tehát a januári időszakról összességében elmondható, hogy ekkor történtek azok a kihallgatások, amelyekre később a vádirat épült a BKV-ügyben.

 

2010. február:

 

           2010 februárjára a politikai lejárató kampány célt ért, mert február 1-én visszalépésre kérte fel az egyéni képviselő-jelöltségtől Hagyó Miklóst az MSZP fővárosi elnöksége. Február 2-án Hagyó lemondott fővárosi közgyűlési mandátumáról, visszalépett budapesti listás helyéről és egyéni képviselő-jelöltségétől is.

 

2010.02.03.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy

7.40 a kihallgatás kezdete – 8.30-kor rendelik el Regőczi Miklós őrizetbe vételét

8.05 a kihallgatás vége. 13.38 a folytatás - 19.41 a vége

 

Az első meghallgatásán még bűnösségét egyértelműen tagadó Regőczi Miklós vallomásainak tartalmában döntő fordulat az őrizetbe vétele után, 2010. február 3-án következett be. Innentől kezdve nem csak saját magára, hanem másokra nézve is súlyosan terhelő vallomásokat tett. Azt nem tudom, hogy ennek mi lehetett az oka, és nem is szeretnék feltételezésekbe bocsátkozni, de ha a kronológiát megnézzük, világossá válik, hogy a sajtó azt szellőztette: a volt főnökei terhelőket mondtak Hagyóra.

 

A bírósági tárgyaláson az ezen a napon lefolytatott, valamint az ezt követő kihallgatásairól a következőket vallotta:

 

Regőczi Miklós vallomása, Kecskemét, 2012. november 6.: ,,Milyen büntető eljárás az, ahol a kihallgatást végző rendőrök arról panaszkodnak nekem, hogy reggel fél nyolckor elindulnak valakiért hogy letartóztassák és behozzák, majd útközben 3/4 8-kor kapnak egy telefont, hogy mégsem lehet az illetőhöz nyúlni és visszarendelik őket a Teve utcába? Milyen büntető eljárás az, ahol a  kihallgatást végző rendőrök arról panaszkodnak nekem, hogy az eljárás kezelése büntetőügyi szempontból teljesen szakmaiatlan, hiszen általában először bizonyítékokat gyűjtenek, nyomozást folytatnak, és csak utána gyanúsítanak meg valakit? Ez esetben viszont ügyészi utasításra pont fordítva kellett cselekedni. Először gyanúsítottak meg embereket és csak utána kezdték el lefolytatni a nyomozást és bizonyítékokat gyűjteni. Állításuk szerint ez szakmai képtelenség és így nem is lehet megoldani egy-egy ügyet. Először voltak meg az úgynevezett bűnösök, aztán kezdték el hozzájuk keresni a bűnt.

Milyen büntető eljárás az, ahol valakit beidéznek az ügyészségre gyanúsítottként, majd bent az ügyész közli vele, hogy rossz szöveget húztak alá és ő csak tanú? Milyen büntető eljárás az, ahol vallomástétel közben a rendőrség folyamatosan faxolja a vallomást az ügyészségre, és emiatt hosszú szüneteket kell tartanunk, amíg megjön a válasz, hogy mi a következő kérdés?

43 évesen, makulátlan szakmai karrier után és az életem közepén alaptalanul meggyanúsítanak, majd 4 hónapos kisfiam mellől elszakítva minden jogalap és bizonyíték nélkül őrizetbe vesznek, majd előzetes letartóztatásba helyeznek. Az eredménytelen házkutatással megbélyegeznek a lakókörnyezetemben. A média az alaptalan gyanúsításokat kész tényként tárgyalja. Tudtam, hogy egész életemben megbélyegzett ember leszek, hiába derül majd ki később, hogy mindez alaptalan. Ebben a lelki helyzetben történtek a kihallgatások. Fogalmam sem volt, hogy mit keresek én ott, és teljesen összetörtem, hiszen tudtam, hogy ilyen bélyeggel, bármikor még állást találnom is nagyon nehéz lesz. Ráadásul 2-3 évvel korábbi dolgokról faggattak, aminek döntő többségére nem voltak egyértelmű emlékeim, azon kívül, hogy mindenben jogszerűen jártunk el. Látszik a vallomásokból, hogy amíg őrizetbe nem vettek, addig nem tettem téves nyilatkozatokat, csak utána. Az előzetes letartóztatás a magyar joggyakorlatban a kényszervallatással egyenértékű. Ebből kifolyólag egyetlen cél vezérelt, hogy minél hamarabb családom körében lehessek. Ennek érdekében hatósági irányításra születtek a vallomások. Amikor a folyosón haladtunk vagy a liftben voltunk, természetesen soha nem a kihallgatói szobában, a rendőrök az ügyvédem és az én értésemre adták, hogy az a kivezető út, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást teszek. Ezért én a cégnél töltött 18 hónap alatt hallott folyosói pletykáktól kezdve, konkrét ügyeken át mindenféle állításokat tettem. Amit mondtam, annak nagy részére a kihallgatók úgymond nem voltak vevők, ötletszerűen szemezgettek belőle a nyomozás során. Azt, hogy egy-egy szerződést abban a lelkiállapotban részben feleslegesnek minősítve magamat is vádoltam, az ide vezethető vissza, hiszen normális esetben ilyet senki nem tesz. Hogy nézett ki ez a gyakorlatban?

Elmondtam, hogy tudomásom szerint az SZDSZ-hez köthető egy bizonyos ügy. Ez kevés volt a nyomozóknak. Aztán elmondtam, hogy ez Demszky Gáborhoz köthető. Ez is kevés volt. Aztán azt sugalmazták, hogy a velem együtt szintén letartóztatott Mesterházy Ernőt kellene előtérbe helyezni, mert nekem akkor  lesz jó.

Tehát amikor egy-egy konkrét ügyről abszolút áttételesen másod, harmad, negyed kézből származó hiteltelen információkkal rendelkeztem, azt is megosztottam az ügyészséggel a kiszabadulásom érdekében az ő szájízük szerinti megfogalmazásban. Jellemző módon még Gyurcsány Ferencre is kértek tőlem vallomást. Amikor olyan téma, személy, ügy került elő, amely nem illett a nyomozás politikai indíttatású prekoncepciójába, akkor ezek az ügyek vagy be sem kerültek a nyomozati anyagokba, vagy semmiféle további nyomozás nem indult bennük. Bizonyára nem véletlen, hogy a kihallgatásokról sem hang, sem képfelvétel nem készült, bár erre a lehetőségek adottak voltak. Valamiért azonban a hatóságok nem éltek ezekkel. Azt amit abban a lelkiállapotban meséltem, még az ügyészség sem hitte el, ez nyilvánvaló abból a tényből, hogy a befolyásolt vallomásaim alapján sokkal több büntető eljárást kellett volna indítani, más szerződések ügyében is. Ilyesmi azonban valamiért nem történt.

Az előzetes letartóztatásnak semmilyen feltétele nem állt fenn esetemben. Pontosan, időben megjelentem az idézésekre, lakcímemen tartózkodtam, épp akkor volt négy hónapos a kisfiam, első gyermekem, akihez mély érzelmi kötődésem volt és van, rendelkeztem bejelentett munkahellyel és rendszeres jövedelemmel. Az újságokban akkor már hónapok óta téma volt az ügy. Várható volt, hogy engem is több ügyben meggyanúsítanak, különösen Antal Attila meggyanúsítása után. Az eljárás meghiúsítására semmilyen kísérletet nem tettem, nem is tehettem volna. Az ügyészséghez képest mit mondott a Fővárosi Bíróság. Ezek benne vannak a nyomozati anyagban, az érdemi részeket szeretném felolvasni. 2010. február 05. Az ügyészség előzetest kezdeményezett, a nyomozási bíró házi őrizetet rendelt el. A bíróság álláspontja szerint Regőczi Miklós gyanúsított  eljárás során tanúsított magatartására figyelemmel az eljárás meghiúsításának veszélye nem olyan fokú, melyre tekintettel a legsúlyosabb kényszerintézkedés elrendelése indokolt lenne. Esetében a Be. 138. §-ában foglaltakra figyelemmel az eljárási célok a személyi szabadság enyhébb korlátozásával járó házi őrizettel is biztosíthatók. Utána született egy másodfokú döntés, ahol elrendelték az előzetest. Ezt a döntést hozó bírót időközben kinevezték alkotmánybírónak, ebből mindenki vonja le a következtetést.”

Dr. Francsics Imre perbeszédében a következőképpen nyilatkozott erről az ominózus kihallgatási napról:

           Dr. Francsics Imre perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 21.: ,,2010. február 3-án 7 óra 40 perckor szintén az én jelenlétemben történt a kihallgatása, a gyanúsítást megértette. Panasszal élek ellene, mondta Regőczi, mert ezekre a szolgáltatásokra szükség volt a BKV-nál, és nem követtem el a bűncselekményt. Jegyzőkönyv lezárva 8 óra 5 perckor.

De itt nem ért véget a nap, tudniillik sem én, sem a gyanúsított nem hagytuk el a Teve utca épületét, hanem aznap 13 óra 38 perckor folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson vettünk részt, ahol a gyanúsított úgy döntött, hogy vallomást tesz, mi több beismerő vallomást tesz, mi több azt ecseteli a 4 órával korábban tett vallomásával foglaltakkal szöges ellentétben álló tartalommal, hogy a gyanúsításban szereplő szolgáltatások a BKV számára szükségtelenek voltak.

Felvetődhet a kérdés, hogy vajon miért gondolta meg magát Regőczi Miklós még aznap, és mi történt ez alatt a 4-5 óra alatt, mennyire életszerű ez, és mi volt a döntés megváltoztatásának az oka. Amikor ezeket a szempontokat vizsgáljuk, akkor tudjuk eldönteni azt, hogy milyen befolyás, vagy milyen ok vezetett oda, hogy megváltoztatta a véleményét, és ez a befolyás, vagy az az ok a büntetőeljárási törvénnyel összhangba hozható-e. Nem vitathatóan komoly pálfordulás ez a gyanúsított és ha úgy tetszik, a védelem részéről. Ugyanezen a napon délután felvett jegyzőkönyv 6. oldalának 10. bekezdése szerint a vallomástétele közben 17 óra 19 perckor a jegyzőkönyv felvétele megszakításra kerül a gyanúsított bűnügyi nyilvántartásba vétele céljából, és 17 óra 56 percig volt felfüggesztve, onnan folytatódott, lezárva 19 óra 41 perckor lett. Regőczi Miklós február 3. napjától volt őrizetben, tehát aznap este már csak én távoztam a Teve utcai épületből. Nagyon jól ismerem a bírói gyakorlatot a tekintetben, hogy azt szokták mondani, hogy abban az esetben, pláne, ha védő jelenlétében a gyanúsítottat ilyen fajta pszichikai kényszervallatásnak teszik ki, akkor miért nem megy el másnap feljelentést tenni akár a védő, akár a gyanúsított, ez így utólag, ennyi idő távlatából már nem hiteles vagy nem nyomon követhető. Én azért azt remélem, hogy ezek a tények, az időpontok, a kronológia, a bekövetkezett pálfordulás a nézetet illetően, hogy reggel 7 óra 40 perckor még azt mondja, hogy ezek hasznos szerződések voltak, nem követtem el bűncselekményt, nem teszek vallomást, aztán 4 órával később, anélkül, hogy elhagyta volna a Teve utcát meglepő módon vallomást akart tenni, meglepő módon már nem tartja szükségesnek, sőt, nagyon károsnak tartja a szerződéseket, mi több, elkezdi mondani a saját vallomását. Azt hiszem, hogy aki ismeri ezt a szituációt és ezeknek a lélektanát, az nem teszi fel kérdésként, hogy miért nem rögtön tett feljelentést egy olyan ember, akit ott rögtön őrizetbe is vettek és akinek ott a helyszínen azt mondták, hogy ha „okosan” nyilatkozik és olyan vallomást tesz, nyilván konkrét személyekre terhelőt, akkor abban az esetben majd esetleg még az előzetes letartóztatás sem vetődik föl, de mindenesetre utána előbb-utóbb szabadlábon védekezhet. Azt gondolom, hogy ez nem az a szituáció, ahol az ember ezek után följelenti azokat, akik ennek a fajta pressziónak őt kiteszik. (...)

Azt kell elmondanom még, hogy amikor ez az egész lezajlott, hogy kb. 2,5-3 órán keresztül ültünk egy irodában ketten, ahol felváltva jöttek be vadidegen emberek és felügyeltek, vagy vigyáztak ránk, akkor utána jelezte az előadó úr, hogy őrizetbe fogják venni Regőczi Miklóst. Ezt követően időt kértünk, és kimentünk a kihallgató szoba folyosójára. Kérdezte tőlem Regőczi Miklós, hogy most akkor mire számíthat és én mondtam, hogy nem tudom. Akkor a BKV ügy már egy nagy vihart kavart és láthatóan, várhatóan egy nagy gazdasági büntetőeljárás elé néző ügy volt. Azt mondtam neki, hogy Miki, nem tudom, a Hunvald az 1 vagy 1,5 éve ül, tehát ilyen volumenű ügyben az előzetes megszüntetése az isten tudja, mikor ér véget. Konkrétan erre az ügyre emlékszem és ezt mondtam neki, hogy ez nem biztos, hogy arról szól, hogy ki kell bekkelni egy kis időszakot, nem lehet tudni. Ezek után D. őrnagy úr – azóta már ezredes lett – átkísért engem a Gazdaságvédelmi Osztály akkori vezetőjéhez, B. Mihályhoz, ahova csak én mentem, Regőczi Miklós ült addig a kihallgató szobában. B. úr D. őrnagy úr jelenlétében az elvárásokat megfogalmazta, nem tudom minek hívjam, mert egyezségnek ezt nem hívnám, de mindenesetre én azt tolmácsoltam, és Regőczi úr úgy döntött, hogy együtt kíván működni, mert ő haza szeretne menni, erre pedig ők támogatva mondták, hogy akkor el fog kezdődni a kihallgatássorozat, és akkor kezdődött el délután Regőczi Miklós olyan tartalmú vallomása, ami már arról szólt, hogy ő kíván vallomást tenni és ezek a szerződések szükségtelenek voltak. Tudni kell ehhez a helyzethez azt, hogy mindenféleképpen valamiféle pszichikai kényszer volt a vádlott nyakán e tekintetben az őrizetbe vétele, illetőleg az a sugallat, hogy az előzetes letartóztatásra indítványt tesznek. Nyilván Regőczi Miklósnak az akkor 4 hónapos kisfia nagy mértékben szempont volt arra, hogy szeretett volna minél előbb a családjához haza kerülni. Az alku pedig az volt, hogy abban az esetben, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást tesz, akkor nem lesz akadálya ennek a hazamenetelnek.”

 

Egyébként február 3-án még fontos események történtek az ügyben, ugyanis ugyanezen a napon újra kihallgatták Horváth Évát, Z. T.t és új gyanúsítottként Mesterházy Ernőt, a későbbi II. rendű vádlottat is.

 

Míg a fővárosi szocialisták közül a legfőbb célpont Hagyó Miklós volt, addig a fővárost húsz éve irányító SZDSZ támadásához leginkább Mesterházy Ernőt vették célba.

Mesterházy Ernő 2004-től Demszky Gábor egyik tanácsadója volt, 2006-2010 között pedig legfőbb bizalmasának tekintettek. Mesterházy feladatkörébe tartozott, hogy a Gyurcsány-kormány és a Főpolgármesteri Hivatal között a kapcsolatot tartsa, valamint az, hogy eljárjon a BKV-ügyekben kormányzati szinten. Városházi tanácsadói tevékenysége mellett fontos szerepe volt az MDF és az SZDSZ közötti 2010-es választási megállapodás előkészítésében. A BKV-ügyet kísérő médiakampány során őt is démonizálták, részben ennek is köszönhető, hogy II. rendű vádlott lett a büntetőügyben.

2010. február 3-án Mesterházy Ernőt bűnsegédként elkövetett hűtlen kezeléssel gyanúsították meg, a gyanú szerint egy kommunikációs cég vezetőjeként szándékosan segítséget nyújtott a BKV vezetőinek vagyonkezelési kötelezettségük megszegésében.

 

2010.02.03.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

dr. K. István

10.32 a kihallgatás kezdete - 11. 44 a vége

 

2010.02.03.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., VI. em. 627.

N. Ágnes r. őrnagy, E. László r. hadnagy

12.30 a kihallgatás kezdete – 14.55 a vége

6.10-kor őrizetbe vették

 

Mesterházy Ernő kihallgatásának első napján a gyanúsítás ellen panasszal élt, és tagadta, hogy a gyanúsításban szereplő bűncselekményeket elkövette volna.

 

2010.02.03.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6. alatti hivatalos helyiségében

dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

8.39 a kihallgatás kezdete – 11.04 a vége

8.30-kor őrizetbe vették

 

Z. T. a bíróságon így vallott a nyomozati szakaszban ezen a napon rá irányuló pszichikai nyomásgyakorlásról:

 

Z. T., IX. rendű vádlott vallomása, Kecskemét, 2012. november 20.:  

,,Kértem, hogy értesítsék a családomat, de mondták, hogy csak az ügyvédemet lehet értesíteni, aki viszont jelenleg nem elérhető. Végül már könyörögtem, hogy értesítsenek valakit, mert nagyon féltem a feleségemet, hogy mi történik vele, hiszen otthon van a három gyerekkel és vár haza, nem biztos, hogy szerencsés, ha az esti híradóból tudja meg, mi történt. Erre az egyik nyomozó megnyugtatásul közölte, hogy nem kell izgulnom, mert több mint egy órával azelőtt, már a 16.00 órás hírekben benne volt, hogy őrizetbe vesznek! Vagyis - rajtam kívül - mindenki, már a sajtó is tudta, mi fog történni velem! (...) Elvileg kaphattam is volna leveleket a szüleimtől, a feleségemtől, úgy hetente 3-at, 4-et írtak, de ezek valahogy folyamatosan nem érkeztek meg, csak valami véletlenszerű egybeesés folytán épp az utolsó bent töltött napomon – egyszerre! A feleségem még a fogva tartásom elején egyszer bejöhetett hozzám néhány percre, de ezt valószínűleg az eljáró nyomozók jóindulatának és nem felsővezetői utasításnak köszönhettem. (...) Mindezeket megélve bizony el tudom hinni az előttem vallomást tevők nyomásgyakorlásról szóló történeteit, hiszen velem is előfordult még az előzőektől bizarrabb eset is. Például mikor egyik alkalommal az ügyvédemmel voltam személyes beszélőn, visszavezettek a szintre, de nem a zárkámba, hanem egy üres helyiségbe, ahol anyaszült meztelenre kellett vetkőznöm, és olyan átvizsgálásban volt részem, amit az urológusomtól - ha lenne ilyenem -, és egyáltalán semmilyen orvostól, nem viselnék el. De az az eset is váratlanul ért, amikor kihallgatásra kísérés közben közölték, hogy az ügyvédem már az irodában vár minket, és felhívták a figyelmet arra, hogy lenne módom megegyezi bizonyos dolgokban, és akkor hamarabb haza juthatnék a családomhoz. Mivel értetlenül néztem, nem nagyon tudtam miről van szó, és közben oda is értünk az irodába, később erre a kérdésre már nem tértünk vissza.”

           Egy nappal később pedig újra elővették Antal Attilát, és ismét kihallgatták őt, először, amióta házi őrizetben volt.

 

2010.02.04.: Antal Attila gyanúsítotti vallomása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282

dr. D. István r. őrnagy

16.34 a kihallgatás kezdete  - 18.22 a vége

 

Antal Attila vallomása, Kecskemét, 2013. június 20.:  ,,A másik lényeges körülmény, az én nyomozati szakban tett vallomásom körülményeivel kapcsolatos. Én a Kecskeméti Törvényszék előtt tett vallomásomban is elmondtam, hogy ez mély nyomot hagyott bennem akkor is és azóta is, ez a február 4-e, amikor hirtelen megjelentek nálam a nyomozók és teljesen váratlanul bevittek a BRFK Teve utcai székházába, közben a főügyészség épülete előtt várakoztunk egy fél órát és hát kerek-perec elmondták, hogy kellene még valamit mondani. Én elmondtam ami keveset Mesterházy úrral  találkoztam és beszéltem azokban a témákban hirtelen, hogy mik lehetnek, és határozottan emlékszem, hogy azt mondtam, hogy például az Olti úrral kapcsolatos foglalkoztatás ügyeire is rákérdezett, ennyi volt, ebből alakult ki egy olyan vád, ami szerintem teljesen alaptalan.”

 

Dr. Papp Gábor (Mesterházy Ernő ügyvédje) észrevétele Antal Attila vallomására, 2012. szeptember 27., Kecskemét:  

,,Két észrevételt szeretnék tenni. Előre bocsátom, hogy remélem, hogy sosem fog elkövetkezni az az idő, hogy a védőnek félnie kellene attól, amit a tárgyalóteremben elmond, ezért szeretném, ha jegyzőkönyvbe kerülne az Alaptörvény 28. § (3) bekezdése, ami úgy rendelkezik, hogy a védőt a büntető eljárás során elmondott véleménye miatt nem lehet felelősségre vonni. Egyrészt azt kell, hogy mondjam, hogy döbbentem hallgattam Antal Attila szavait és a vallomásának egy részletével szeretnék foglalkozni, nevezetesen az, amikor kitért arra, hogy házi őrizete alatt elmentek érte a rendőrök, bevitték és azt mondták neki, hogy Mesterházy Ernőre kell terhelő vallomást tenni. Amellett, hogy ez a fajta eljárás egy tisztességes jogállamban azt gondolom, hogy mindannyiunk számára elfogadhatatlan és törvénytelen, azt a költői kérdést kell ezzel kapcsolatban feltenni, hogy ennek az időpontja 2010. február 4., Mesterházy Ernő gyanúsítása és őrizetbe vétele pedig egy nappal korábbi, tehát vajon mi indokolta, hogy Antal Attilát egy nappal az őrizetbe vétel és a gyanúsítás után vigyék be és Mesterházy Ernőről kérdezzék, hogyha az a gyanú egyébként alapos lett volna és az őrizetbe vétel alapos lett volna.

 

           Dr. Papp Gábor (Mesterházy Ernő ügyvédje) perbeszéde, 2015. december 10., Kecskemét,:

,,Vajon a véletlen okozhatta-e Antal Attila 2010. február 4-i kihallgatását, hogy ha Mesterházy Ernőt valóban alapos gyanú terhelte volna és vajon a véletlen okozta-e H. László 2010. május 26-án 17 óra 13 perckor kezdődő kihallgatását, miközben másnap M. Ernőt a szabadlábra helyezése helyett egy több száz milliós bűnszervezetben elkövetett bűncselekménnyel gyanúsították meg, mert hogy a bizonyíték az ügyészség szerint H. László vallomásából származik (...) Antal  Attila a tárgyalási szakban és a nyomozati szakban nem teljesen egyező vallomást tett, a tárgyalási szakban megváltoztatta indokoltan nyomozati vallomását és ennek részletesen okát adta. Az ügyészség Antal  Attila nyomozati vallomásai közül a 2010. január 27-i, február 4-i és a február 18-i vallomására alapította a vádat, ezek közül a takarításról a február 4-iben esik szó. (...) Ráadásul 2010. február 4-ét írunk, ez az a dátum lehet, azt követően, hogy Mesterházy Ernőt őrizetbe vették, amikor az ügyészségen és a BRFK-n feltehetően pánik hangulat uralkodhatott, mert hogy nyomozást nem folytattak azon gyanúsítási pontokkal kapcsolatban, ami miatt Mesterházy Ernőt őrizetbe vették, következésképpen kérdezem, hogy miért volt olyan sürgős február 4-én Antal Attilát előállítani és a nyomozó hatóság elé citálni és őt kihallgatni, ha egyébként a Mesterházy Ernővel szembeni gyanú megalapozott lett volna. (...) 2012. szeptember 25-i tárgyaláson Antal Attila a következő magyarázatot adja a február 4-i vallomására, azt kell mondjam, hogy megrázó és a magyar judikatúrában talán egyedülálló. Folyamatosan Hagyó, Mesterházy, Demszky nevek érdekelték őket, amennyiben nem tudok az elvárásoknak megfelelni, hosszú időre előzetes letartóztatásba kerülök, ha azt nyilatkozom, hogy nincs tudomásom guruló forintokról, az azt jelenti, hogy Hagyóékat védem, magamat menthetetlen helyzetbe hozom és évekre előzetes letartóztatásba kerülök, a javasolt szó helyett a hatóság kérésére az utasítás szó került jegyzőkönyvbe, a hatóság soronként nézte át a vallomásomat, folyamatosan küldték az ügyészségre. Hozzáteszem, ezt az ügyész úr a perbeszédében el is ismerte, egyébként elképzelésem sincs, hogy erre mi szükség lehetett. A tárgyaláson Antal Attila hozzátette, hogy kizárólag a hatóság elvárása volt, hogy Mesterházy Ernőre vallomást tegyen. “2010. február 4- én a nyomozó hatóság váratlanul jött értem, mentünk a BRFK-ra kihallgatásra, közölték, hogy M. Ernőre terhelő vallomást kell tennem”. (...) A. Attila védői meggyőződésem szerint a tárgyaláson merte és tudta elmondani az igazságot, már ahhoz is elképesztő bátorság kellett, hogy Antal Attila feltárta az igazságot és ahhoz is elképesztő bátorság kellett, hogy itt a tárgyaláson Mesterházy Ernőtől bocsánatot kért.”

 

2010. február 5-én a vádhatóság arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a kezdetektől kiemelt ügyként kezeli a Fővárosi Főügyészség a BKV-ügyet, és közölte: a hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt Antal Attila és társai ellen folyamatban lévő büntetőügy kiemelt üggyé nyilvánítására nem most, hanem a Legfőbb Ügyész büntetőjogi helyettesének döntése alapján már tavaly augusztus 5-én sor került.[14]

Mindezen közlemény szinte elrejtve maradt a 2010 január-februári letartóztatási hullámban, amikor szinte naponta vittek el embereket, ekkor még csak a BKV-tól, bár már nincs messze az FKF-nél történt állítólagos visszaélések sajtóban való megszellőztetése. Mint az később kiderült - példaként Bielek Péter esete szolgálhat -, hogy ezeket rendre megelőzték a BRFK-nál tett meghallgatások, titokban, irányított kérdéseket feltéve.

 

2010. február 8-án tanúként hallgatták meg a BKV-nál 2007 óta dolgozó Balogh Zsoltot, a későbbi IV. rendű vádlottat. Balogh Zsolt 2008 februárjában került a fővárosi közlekedési vállalat élére, mivel a BKV akkori vezérigazgatója, Antal Attila megbetegedett. Vezérigazgatói mandátumának lejártától, 2008 augusztusától a közlekedési cégnél általános és műszaki vezérigazgatóként tevékenykedett 2009 júliusáig, amikor közös megegyezéssel, végkielégítés nélkül távozott a BKV-tól.

 

2010.02.08.: Balogh Zsolt tanúkénti meghallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r. százados

13.56 a tanúkihallgatás kezdete – 14.49 a vége

 

Ez volt az első olyan tanúkénti meghallgatása Balogh Zsoltnak, amely hozzáférhető, a korábbi két kihallgatásának anyagát titkosították. Felmerül a kérdés, hogy vajon a titkosításnak mi lehetett az oka?

 

2010.02.10.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.

dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

10.08 a kihallgatás kezdete - 15.16 a vége

 

A 2010. február 10-i kihallgatáson Regőczi Miklós a korábbinál részletekbe menőbb, konkrét személyekre nézve terhelő vallomást tett. Dr. Francsics Imre perbeszédbeli nyilatkozata erről a kihallgatásról:

 

Dr. Francsics Imre perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 21.:

,,2010. február 10. napján került sor a további folytatólagos kihallgatásra. Annyiban van ennek az időpontnak jelentősége, hogy ezek már azok a kihallgatások voltak, ahol ha úgy tetszik, a nyomozó hatóság és a vádlott megegyezésének és alkujának megfelelően Regőczi Miklós vállalta, hogy elkezdi mondani a történetet, vállalta, hogy folyamatosan konkrét személyekről, konkrét cégekről nyilatkozik. Ezzel kapcsolatban azt kell megjegyeznem tisztelettel, hogy védőként mindvégig jelen voltam a kezdetektől a végéig valamennyi kihallgatásán, még ha azok rövidre sikeredtek is, és én azt remélem, hogy beszédes és jelzés értékű, hogy ezeken a szakmailag vagy védői szempontból formálissá váló kihallgatásokon már nem, vagy csak nagyon rövid időre vettem részt. A február 10. napján tartott kihallgatáson dr. Szabó Rebeka kolléganőm, a február 26. napján tartott kihallgatáson dr. Fábián Adrienn kolléganőm vett részt, mert az egy dolog, hogy egyéb elfoglaltságom is volt, nyilván a BKV ügy kiemelt jelentőséggel bírt volna, egyszerűen csak, ahogy mondtam, védői, szakmai szempontból formálissá vált, fogalmam sem volt, hogy mi fog elhangozni. Regőczi Miklós magától kezdte el mondani, kérdések nélkül azt a fajta vallomást, amit elvártak tőle, lehetőleg az érintett személyekről, a BKV vezetőiről, mindezt pedig azért, hogy az előzetes letartóztatása lehetőség szerint minél hamarabb megszűnjön.”

 

           2010. február 10-én Demszky Gábor főpolgármester a BKV-botrányokkal kapcsolatba hozott helyettesét, és előzetes letartóztatásba helyezett tanácsadóját a Magyar Narancsnak adott interjúban így jellemezte: Hagyó Miklós szerinte egy kereskedő mentalitásával irányított, de ,,nagy volt rá a kabát", Mesterházy Ernő politikai tanácsadó volt, aki nagyon jó kapcsolatokat ápolt a szocialisták felső köreivel.

 

2010. február 12-én a sajtó újabb, Regőczi Miklós nevéhez köthető szerződéssel kapcsolatos gyanúsításról tudósított, de ez egy fontos nap volt, mert több olyan információ is kikerült ekkor a médiához, amelyeknek a megállapításai később a vádiratban szerepeltek.

A Magyar Nemzet szerint újabb tíz vállalkozói szerződés ügyében tett feljelentést Kocsis István a BRFK-n.

Ugyanezen a napon már az okozott kár feltételezett értékét is nyilvánosságra hozta az MTI ,,egy belső jelentés alapján”, mely szerint több mint 100 millió forint kárt okozhattak a BKV-nak azok a szerződések, amelyek miatt Kocsis István feljelentést tett a rendőrségen - olvasható az MTI birtokába került belső jelentésben.

Szintén ezen a napon egy másik cikkben így részletezik a feltételezett kár okát: ,,Százmillió forintot fizetett ki a BKV a szentendrei HÉV vonalán - a Batthyány tér és Békásmegyer között - kiépített utastájékoztató rendszerre, amely azonban az alapvető elvárásoknak sem tesz eleget” - olvasható a belső ellenőrzés által készített jelentésben, amely pénteken került az MTI birtokába. A BKV a kivitelezést végző C.C. Soft Kft. szerződésével kapcsolatban indított vizsgálatot, amely megállapította, hogy a szerződés 2007 júliusi megkötésekor, illetve a projekt teljes folyamata alatt ,,több esetben olyan indokolatlannak tűnő intézkedések születtek, amelyek nem a BKV érdekeit tartották szem előtt".”

2010. február 12-én jelent meg egy interjú a Hetek.hu portálon dr. Bárándy Györggyel, Balogh Zsolt akkori ügyvédjével, aki arról nyilatkozott, hogy ügyfelével a nyomozó hatóság vádalkut kötött. Az ügyvéd szerint ,,Balogh úr nem volt gyanúsított, ám azzá vált volna, ha nem kötünk vádalkut. A rendőrség szerint a potenciális bűnössége megvolt.” Szerinte a BKV vezetőire politikai nyomás nehezedett, és bizonyos személyek törvénytelenségekre vették rá őket. A nyomozati alku ellenére Balogh Zsolt később mégis gyanúsítottá vált.

 

Öt nap múlva, 2010. február 18-án újra elővették Antal Attila és Mesterházy Ernő ügyét, aki ezen a kihallgatásán már készségesnek mutatkozott, és a nyomozó hatóság által elvárt vallomást tette.

 

2010.02.18.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282

dr. D. István r.őrnagy, O. András r.alezredes

09.25 a kihallgatás kezdete - 12.06 a vége. 13.45 a folytatás -15.49 a vége

 

2010.02.23.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy, O. András r. alezredes

9.22 a kihallgatás kezdete – 15.46 a vége

 

Ezen a kihallgatási napon az ekkor már előzetes letartóztatásban lévő Mesterházy Ernő az korábbi tagadásával ellentétben már részletes terhelő vallomást tett, konkrét cégeket, meghatározott cégekkel kötött szerződéseket megnevezve.

Február 24-én már Balogh Zsolt is gyanúsított lett, a nyomozó hatóság tehát nem tartotta be azt az ígéretét, mely szerint ha Balogh részletes, tényfeltáró vallomást tesz az általa vélelmezett ügyekről, akkor megmenekül a felelősségre vonástól.

 

2010.02.24.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

10.42 a (gyanúsítotti) kihallgatás kezdete – 14.49 a vége

 

Balogh Zsolt a bírósági tárgyaláson a következőket vallotta az első gyanúsítotti kihallgatásáról:

Balogh Zsolt vallomása, Kecskemét, 2012. október 9.: ,,A lakásomban történt hajnali házkutatás során a nyomozók nem bizonyítékokat, hanem alvó gyermekeimet találták. A házkutatást követően a nyomozás során a kihallgatásaimon úgy éreztem, hogy ha haza akarok menni a családomhoz, akkor minél több visszásságot kell a BKV irányításáról mondanom. Ezért, anélkül, hogy konkrét gyanúsításokat közöltek volna velem, számtalan oldalon keresztül tettem vallomást. Jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy egyetlenegy kérdés feltétele nélkül különböző időpontokban folytattam tovább vallomásaimat az ismétlődő kihallgatásaimon.”

Balogh Zsolt észrevétele, Kecskemét, 2015. szeptember 29.: ,,Végezetül a módosított vádiratnak arra a pontjára szeretnék egy mondatot mondani, amelyben a vádirat azt írja le, hogy Hagyó Miklós I.r. vádlott engem behívatott és ott különböző, a hivatalával össze nem egyeztethető utasításokat adott. A nyomozati vallomásomat részben és egészében már korábban a törvényszéki tárgyalások alkalmával visszavontam, ilyen találkozó nem volt, ilyen utasítást az I.r. vádlott nekem nem adott.”

 

2010.02.24.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Gyorskocsi utca 31., III. em. 410.

dr. O. András r. alezredes

9.41 a kihallgatás kezdete – 14.15 a vége

 

2010.02.25.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Gödöllő, helyszíni kihallgatás

dr. V-né dr. G. Éva r. százados, N. Gábor r. hadnagy, nyomozó hatóság

12.45 a kihallgatás kezdete

 

2010.02.26.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6. alatti hivatalos helyiségében

O. András r. alezredes

9.32 a kihallgatás kezdete – 20.13 a vége

 

Erről a különösen hosszúra nyúlt kihallgatásról Mesterházy Ernő később, a bírósági tárgyaláson a következőket vallotta:

Mesterházy Ernő, II. rendű vádlott vallomása, Kecskemét, 2012. szeptember 20.: ,,Mi más magyarázata lehet annak, hogy kihallgatásaim - melyek magas vérnyomásom és beszédhibám miatt kimerítőek voltak - inkább "elbeszélgetések" voltak, ahol a hatóság hosszasan győzködött a másokra tett terhelő vallomások előnyeiről. Példaként említem a 2010. február 26-án 9 óra 32 perckor kezdődött vallomásomról készült jegyzőkönyvet, melynek lezárására 20 óra 13 perckor került sor. Ennek a közel 11 órának az eredménye a jegyzőkönyvben egy alig két oldalas, fél óra alatt jegyzőkönyvbe foglalt vallomás. Hogy a fennmaradó időben mi történt, azzal a hatóságnak kell elszámolnia.  Mi más indokolta volna a rendőrségi fogdában a törvény szerinti leghosszabb időtartamra történő, megalázó, minősíthetetlen körülmények közötti elhelyezésemet? Hogy történhetett meg, hogy a vidéki ingatlanomban folytatott házkutatásra őrizetbe vételem után négy és fél hónappal, az előzetes letartóztatásom meghosszabbítása előtt - a törvényi követelményekkel ellentétesen - éjszaka, kiskorú gyermekeim szeme láttára került sor. A házkutatásról a sajtó előbb szerzett tudomást, mint a védőm, akit a házkutatásról előzetesen elfelejtettek értesíteni. Még mindig félve, de saját és családom személyes sorsa miatt kénytelen vagyok elmondani, hogy folyamatosan nyilvánvalóvá tették: amennyiben Hagyó Miklósra és Főpolgármester úrra terhelő vallomást teszek, úgy véget érhet fogva tartásom, és ügyemet kedvezőbben bírálják el.”

 

2010.02.26.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6. alatti hivatalos helyisége

dr. K. István r. hadnagy, dr. D. István r. őrnagy

10.22 a kihallgatás kezdete - 20.06 a vége

 

2010. február 26-án Regőczi Miklós elmondása alapján igyekezett szándékosan olyan valótlanságokat beépíteni a vallomásába, amelyek alapján később bizonyítható lesz, hogy szándékosan, kihallgatói kényszerítésének hatására nem mondott igazat. Védője, dr. Francsics Imre így nyilatkozott erről később, védőbeszédében:

Dr. Francsics Imre perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 21.: ,,Elmondta Regőczi Miklós, és így is volt a tervünk alapján, hogy megpróbál szándékosan és olyan objektív, utólag nem mérhető valótlanságokat beépíteni a vallomásaiba, ami alapján igazolható lesz, hogy tudatosan nem mondott igazat. Azt mondtam neki, hogy azok a kérdések, hogy egy teljesítés mennyit ér, és az most szükségszerű vagy szükségtelen, túlárazott vagy nem túlárazott, azok szakkérdések lesznek később, tehát ha ő most fölvállalja, hogy az akármelyik szerződés, amit ott földobtak neki a nyomozók, az egyébként a BKV-nak szükségtelen volt és túlárazott, akkor ennek a korrigálása az eljárás későbbi szakaszában, vagy a nyomozás során, vagy a bíróság előtt korrigálható lesz szakértői véleményekkel. Ezzel ő úgymond nem ássa el magát teljesen. Továbbá jeleztem neki, hogy ha tud, próbáljon meg olyan szándékosan beépített, tényszerű hibákat, valótlanságokat beépíteni a szövegeibe, amiről nyomon követhető, hogy ő a vallomását megtéve nem az igazat mondta. Például a 2010. február 26-i vallomásában a 3. oldalon azt állította, hogy F. Gábor miatt emelték fel egy vállalkozó díját, az eljárásban bebizonyosodott, hogy ez teljesen valótlanság, mert a díj nem lett felemelve.”

 

A februári időszakot összegezve megállapíthatjuk, hogy rendkívül sok, 14 kihallgatást folytattak le a nyomozó hatóságok ebben a hónapban, ha csak a későbbi vádlottak kihallgatásait számoljuk. Ebből, illetve a vádlottak által később elmondottakból látszik, hogy a vádirathoz való muníciót leginkább ekkor gyűjtötték össze. Látható a későbbi bírósági vallomásokból, hogy ebben a hónapban sok kérdéses vallomás született nem csak tartalmában, hanem eljárásjogilag is.

 

2010. március:

 

           Márciusban véghajrába fordult a kampány, és ezzel összefüggésben olyan vallomások és nyilatkozatok születtek, amelyek nem csak egy választás időtartamára, hanem évekre meghatározták a közbeszédet, mint például a korrupció jelképévé vált ,,nokiás doboz”.

 

2010. március 1-én arról adott hírt a Magyar Nemzet, hogy három hónappal, május 29-ig meghosszabbította a bíróság Antal Attila házi őrizetét.

 

2010.03.04.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 278.

dr. D. István r. őrnagy, dr. B. László r. százados

12.15 a kihallgatás kezdete - 18.45 a vége

 

           2010. március 4-én hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki L. O.t (később V. rendű vádlott lett), aki korábban Hagyó Miklós  kommunikációs igazgatója volt. Róla tudni kell, hogy Horváth Éva mellett ő volt Hagyó másik közvetlen munkatársa. L.ot azzal gyanúsították, hogy rábírta a BKV vezetőit, hogy vagyonkezelési kötelezettségüket megszegve szükségtelen és indokolatlan szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseket kössenek.

 

2010.03.04.: L. O. gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6. alatti hivatalos helyiségben

O. András r. alezredes, dr. G. Éva százados

10.26 a kihallgatás kezdete – 13.44 a vége

 

L. O. a bírósági tárgyaláson a következőket vallotta az első kihallgatásáról:

L. O., V. rendű vádlott vallomása, Kecskemét, 2012. október 30.:

,,Jelen ügyben először 2010. március 4-én hallgatott ki gyanúsítottként a nyomozóhatóság, amikor is a hatóság telefonon történő megkeresésére, szüleim balatoni nyaralójából indulva, a megkeresésétől számított 2 órán belül megjelentem a budapesti lakcímemen, ahol a nyomozó hatóság házkutatást tartott, majd közölték velem a házkutatás során, hogy a rendőrségi kihallgatásra már sok cuccot - személyes holmit - vigyek magammal, mert sokáig leszek bent.   

Ilyen előzmények után és ilyen vészjósló hangulatban vittek be a BRFK Teve utcai épületébe, ahol kihallgatásom során vallomást tettem, majd szabadlábon védekezhettem tovább az eljárás során.”

 

Nyilván nem véletlen, hogy a kampány csúcspontján, 2010. március 6-án Balogh Zsolt interjút adott a Magyar Nemzetnek, amelyben az elhíresült – azóta nyilvánosan, a bíróság előtt visszavont – állításai szerint egy nokiás dobozban adta át a vesztegetési pénzt Hagyó Miklósnak. Erre épült a Hagyó Miklóst lejáratását célzó karaktergyilkosság.

Arra a kérdésre, hogy Balogh honnan szerzett ennyi pénzt, azt mondta: a BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közel álló vezetők, akik a BKV körüli cégektől szerezték a pénzt. Arra a kérdésre, hogy mikor találkozott először a politikával, azt mondta: 2007. szeptember végén, október elején, amikor Hagyó Miklós berendelte az irodájába, és azt mondta, hogy legyen kemény, ,,mert itt végre kell hajtani a dolgokat, és aki nem teszi, annak nincs kegyelem, annak el kell vágni a torkát". Felidézte, Hagyó meghívta őt Gödöllőre. Úgy fogalmazott: ,,egy lakásban közölte velem, hogy ezentúl konkrét utasításokat fog adni, és azt mondta, éves tagdíjat kell fizetnem neki", tizenötmillió forintot készpénzben. Arra a kérdésre, hogy miért nem fordult a rendőrséghez, Balogh Zsolt azt mondta: ekkor már félt, és tudta, hogy az első eset miatt zsarolható.

Egy nappal később pedig a HírTV-nek adott interjút Balogh, amelyben tovább fűzte az azóta legendának bizonyult történet szálait: Balogh Zsolt szerint párthoz vagy pártokhoz kerülhetett a BKV-tól Hagyó Miklóshoz juttatott pénzből. A BKV korábbi megbízott vezérigazgatója a Hír Televízió Kontraszt című műsorában ugyanakkor azt is elmondta, hogy erről csak a "zuhanyhíradóból" lehetett értesülni, mert nem mondták el neki, mit csináltak a pénzzel. A volt BKV-s vezető a műsorban elmondta, hogy abból a 70 millió forintból, amely a tudtával, rajta keresztül Hagyó Miklóshoz került, 40 millió forint a szentendrei HÉV utastájékoztató rendszerének többletkifizetéseiből származik. A fennmaradó 30 millió forintból 15 milliót személyesen adott át Hagyónak L. O. irodájában, a másik 15 milliót egy olyan informatikai cégen keresztül juttatta el, amely korábban szerződésben állt a BKV-val. Az interjúban igyekezett visszataszító képet festeni Hagyó Miklósról, ugyanis azt állította, hogy "Hagyó Miklós leírhatatlan módon tudta terrorizálni az embereket, üvöltött" - közölte Balogh Zsolt. Hozzátette: ez történt akkor is, amikor közölte Hagyóval, hogy nem adja be pályázatát a BKV vezérigazgatói posztjára, mert alkalmatlannak tartja magát a tisztségre.

Fontos részlet, hogy az akkori sajtóhírek szerint ezt az interjút egy hónappal korábban vették fel. Bárándy György, Balogh akkori ügyvédje azt nyilatkozta egy interjúban, hogy nem lelkesedett azért, hogy ügyfele nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, és arról ő csak utólag értesült. Véleménye szerint a sajtóbeli megjelenések nem tesznek jót az ügynek.

Tehát Balogh Zsolt inkriminált mondatai közzé tétele előtt már egy hónappal a Magyar Nemzet fiókjában lehettek. Nem mellékesen megjegyezve, Balogh Zsolt a HírTv-nek adott interjújában ezt nyilatkozta: ,,Így van, ahogy a cikkben írtam.” Ebből az árulkodó elszólásból (,,cikkben írtam”) látszik, hogy nem a saját, spontán született gondolatait közli a vele készült interjúban, hanem a kihallgatásán adott írott vallomásából idéz. A cikkre történő utalás kétszer is elhangzik az interjúban.

 

2010. március 8-án Demszky Gábor az RTL Klub híradójának azt mondta, nem tud egyetlen fillérről sem, ami a BKV-tól pártokhoz jutott volna.

2010. március 9-én az ügyészség az MTI útján közzé tette, hogy Balogh Zsolt is gyanúsított a BKV-val kapcsolatos nyomozásokban. A rendőrség megerősítette: Baloghot tettesként, hűtlen kezeléssel gyanúsítják, a gyanúsítás a kommunikációs szerződésekkel függ össze.

A Hagyó elleni médiahadjárat ebben az időszakban a volt főpolgármestert, Demszky Gáborra, és bizalmasára, Mesterházy Ernőre is kiterjedt. Ennek jegyében ismét kihallgatták Mesterházyt. A kampányban felhasználták Antal Attila nyilatkozatát is, amelyben Demszky Gábor felelősségét vetette fel a négyes metró megvalósításával kapcsolatos problémák miatt.

 

2010.03.09.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Gyorskocsi utca 31., III. em. 410.

O. András r. alezredes, dr. K. István r. hadnagy

9.55 a kihallgatás kezdete – 12.52 a vége

 

2010. március 13-án a Antal Attila a címlapon induló ,,És Demszky Gábornak is voltak elképesztő kérései..." című interjúban a metróberuházásról azt nyilatkozta: ,,működésképtelen, dilettáns a konstrukció". 2010. március 13-án Demszky Gábor közleményben utasította vissza Antal Attila erre vonatkozó vádjait, és közölte, hogy beperli a BKV volt vezérigazgatóját a Magyar Nemzetben megjelent valótlan állításai miatt. Antal Attila szerint a főpolgármester felelőssége a 4-es metró ügyében a ,,legnagyobb és legegyértelműbb".

 

2010. március 14-én a Fővárosi Főügyészség a nyilvánosság előtt tagadta, hogy a rendőrség nyomozati alkut kötött volna Balogh Zsolttal. Nyilatkozata szerint a magyar büntetőjog nem ismeri az (amerikai típusú) vádalku intézményét; a ,,nyomozási alku" megkötésének pedig az kellene, hogy legyen a következménye, hogy a nyomozóhatóság megszünteti az eljárást a terhelttel szemben - közölte a Fővárosi Főügyészség kedden az MTI-vel, annak kapcsán, hogy a BKV-ügyben gyanúsított Balogh Zsolttal kapcsolatban több helyen is megjelent egy esetleges ,,vádalku" lehetősége.

2010. március 16-án a rendőrség ismét gyanúsítottként hallgatta ki Balogh Zsoltot azzal a céllal, hogy még részletesebb terhelő vallomást tegyen Hagyó Miklósra.

 

2010.03.16.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy

12.20 a kihallgatás kezdete – 15.20 a vége

 

2010. március 16-án arról adott hírt az MTI, hogy megszüntette Regőczi Miklós volt BKV-vezető előzetes letartóztatását a Budai Központi Kerületi Bíróság nem jogerősen, és ezzel egyidejűleg ismét házi őrizetbe helyezte április 16-ig.

 

Ugyanezen a napon Hagyó Miklós rágalmazás miatt feljelentette Balogh Zsoltot a nokiás dobozos vesztegetésről szóló sajtónyilatkozatai miatt.

 

2010.03.19.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282

dr. D. István r.őrnagy

09.26 a kihallgatás kezdete - 12.33 a vége

 

2010.03.23.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy, O.  András r. alezredes

9.17 a kihallgatás kezdete – 9.48 a vége

 

2010.03.23.: Balogh Zsolt, fényképről történő bemutatás

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy, O. András r. alezredes

9.55 a fényképről történő felismerésre bemutatás kezdete – 10.10 a vége

 

2010. március 24-én Regőczi Miklós, hasonlóan Antal Attilához interjút adott a Népszabadságnak és a Magyar Nemzetnek. Regőczi a sajtónak adott interjúban azt állította, hogy az elmúlt húsz évben a BKV a fővárost irányító koalíció kifizetőhelyeként működött. A BKV volt vezérigazgató-helyettese szerint Két-háromhetente kapott politikai kérést, főként Hagyó Miklós kabinetjének tagjai, illetve az SZDSZ részéről leginkább Tóthfalusi György igazgatósági elnök intézett hozzá utasításokat.

Regőczi Miklós és Antal Attila feltételezhetően úgy érezte, hogy egyrészt előremenekülhet, másrészt a nyomozó hatóság elvárásainak még inkább megfelel, ha a fővárosi politikusokra tolja a felelősséget.

A Fidesz ezeket a számára kedvező információkat azonnal felhasználta politikai ellenfelei, az MSZP és az SZDSZ lejáratására, és egyúttal saját népszerűségének növelésére. Az MTI-nek adott nyilatkozata szerint ,,ma már senki nem vitathatja, hogy az MSZP és az SZDSZ iparszerűen lopta ki a pénzt a BKV-ból, és az is bebizonyosodott, hogy az MSZP legfelsőbb vezetése is súlyosan érintett a BKV-botrányban.”

Répássy Róbert közölte: minden érintettnek felelnie kell majd a közpénzek ellopásáért. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: az MSZP és az SZDSZ vezetői ,,pénzbehajtó szervezetet" működtettek a BKV-nál. Szerinte tagadhatatlan, hogy a közlekedési vállalat az elmúlt húsz évben MSZP-SZDSZ-es kifizetőhelyként működött, ahonnan talicskával tolták ki a közpénzt politikai utasításra. Különös módon ezek a mondatok feltűntek a vádiratban, és később a perben is.

 

Ebben a hónapban már csupán hét kihallgatást folytatott le a nyomozó hatóság, viszont a márciusi időszakról elmondhatjuk, hogy az interjúk hónapja volt, mivel a Fidesz ekkorra időzítette a lejárató kampány legerősebb szakaszát, mivel a választások már közeledtek. Több gyanúsított feltételezhetően interjúk adásával, a médiakampányban való részvétellel is igyekezett megfelelni a nyomozó hatóság elvárásainak.

A sajtónyilatkozatokat és a BKV-ügyet összevetve észrevehető, hogy az interjúkban megnevezett személyek közül csak bizonyos politikusok ellen indult büntetőeljárás, mások, például Demszky Gábor, Tóthfalusi György végül nem váltak gyanúsítottakká a büntetőeljárásban.

 

2010. április:

 

2010.04.01.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Gyorskocsi utca 31., III. em. 410.

dr. B. László r. százados, O. András r. alezredes

16.05 a kihallgatás kezdete – 19.30 a vége

 

2010.04.01.: Antal Attila gyanúsítotti vallomása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.

O. András r. alezredes

08.25 a kihallgatás kezdete  - 09.20 a vége

 

2010.04.01.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

O. András r. alezredes

10.13 a kihallgatás kezdete – 12.05 a vége

 

A hirado.hu arról értesült 2010. április 1-én, hogy bűnszervezetben való részvétellel egészítette ki Antal Attila, Z. T. volt főosztályvezető és Mesterházy Ernő gyanúsítását a rendőrség. A bűnszervezet a Btk. 459. § (1) pontja szerint: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A későbbi tárgyalást tekintve ez egy fontos dátum, mert ekkor már nem politikusok, hanem rendőrök szájából hangzott el ez a vád.

A gyanú szerint Antal Attila, Z. T. és Mesterházy Ernő bűncselekmények elkövetésére vett rá, illetve utasított a Fővárosi Önkormányzatnál és a BKV Igazgató Tanácsánál különböző tisztségeket betöltő személyeket. A BRFK Gazdaságvédelmi Főosztályán folyó nyomozás adatai szerint a bűnszervezet tagjai tudtak egymás bűnös tevékenységéről és a feladatokat felosztották egymás között.

 

2010.04.06: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Gödöllő, helyszíni kihallgatás

O. András r. alezredes, dr. B. László r. százados, nyomozóhatóság eljáró tagjai

10.50 a kihallgatás kezdte – 11.05 a vége

 

2010.04.09.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

O. András r. alezredes

10.20 a kihallgatás kezdete – 12.25 a vége

 

2010.04.12.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II.em, 282

dr. D. István r.őrnagy, dr. B. László r.százados

13.20 a kihallgatás kezdete - 14.10 a vége

 

2010.04.13.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy

9.59 a kihallgatás kezdete – 11.37 a vége

 

2010.04.23.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy

9.32 a kihallgatás kezdte – 11.45 a vége

 

2010.04.27.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy

9.38 a kihallgatás kezdete - 9.47 a vége

 

Az áprilisban lefolytatott kilenc kihallgatás már főként az állítólagos bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények bizonyítására irányult. Miután kiszivárogtak a bűnszervezetről szóló információk, a Fidesz erre építette tovább a lejárató kampányát, amely közvetlenül a választások előtt nagyon kedvező volt a győzelemre törekvő párt számára.

 

2., A nyomozás, és az azt kísérő médiakampány második szakasza:

 

2010. május:

 

           Májusban egy új szakasz vette kezdetét a BKV-ügy nyomozásában. Egyrészt azért, mert ekkor történt az eljárás egyik legfontosabb eseménye, a későbbi elsőrendű vádlott, Hagyó Miklós őrizetbe vétele. Másrészt – eljárásjogi szempontból – pedig azért, mert ettől a hónaptól kezdve a nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség vette át, mivel Hagyó Miklós politikus volt.

A nyomozás második szakasza az eljárás fő célpontjának, Hagyó Miklósnak az őrizetbe vételével vette kezdetét, amely néhány perccel az új országgyűlés megalakulása után történt. 2010. május 14-én az MTI közzé tette, hogy gyanúsítottként hallgatta ki a BRFK  Hagyó Miklós volt szocialista országgyűlési képviselőt, főpolgármester-helyettest a BKV-üggyel összefüggésben, bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelés gyanújával. Hagyó a Blikk aznapi számában azt nyilatkozta, hogy nem akar elmenekülni, áll az igazságszolgáltatás elé. ,,Vissza akarom szerezni a becsületemet. Azt akarom, hogy kiderüljön az igazság. El fogom mondani, hogy mit tettem és mit nem tettem. Nem kerülhet elő olyan bizonyíték, amely a bűnösségemet bizonyítaná, mert ami nem történt meg, azt nem lehet bizonyítani" - mondta a lapnak. Közlése szerint bármikor bizonyítani tudja ártatlanságát, hiszen se döntési, se utasítási jogköre nem volt semmilyen kérdésben.

A Hagyó elleni vádak alátámasztása céljából a rendőrség ismét kihallgatta a volt főpolgármester-helyettes két legközelebbi munkatársát, L. O.t és Horváth Évát.

 

2010.05.14.: L. O. gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., VI. em. 658.

O. András r. alezredes, dr. K. István r. hadnagy

17.28 a kihallgatás kezdete – 18.15 a vége,

15.10-kor őrizetbe veszik

 

L. O. második kihallgatását, őrizetbe vételét egy megalázó mozzanat előzte meg, amelyről a bírósági tárgyaláson a következőket nyilatkozta:

L. O. vallomása, Kecskemét, 2012. október 30.: ,,Ezek után 2010. május 14.-én Budapesten, az V. kerületben éppen az autóm parkolójegyét szerettem volna meghosszabbítani, amikor a nyomozó hatóság emberei körbe vettek, majd bevittek ismét kihallgatásra, ahol természetesen ismételten vallomást tettem. Minden feltett kérdésre válaszoltam. Itt szeretném megjegyezni, hogy több mint egy órát álltam a személygépkocsim mellett megbilincselve, vezetőláncon fényes nappal a belváros kellős közepén.

 

L. O.t 2010.05.26-án előzetes letartóztatásba helyezték.

 

2010.05.14.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

dr. V-né dr. G. Éva r.százados

16.40 a kihallgatás kezdete - 16.59.a vége

május 26-án előzetes letartóztatását rendelik el

 

Ugyanezen a napon vették őrizetbe Hagyó sajtófőnökét, Horváth Évát is. Dr Bárándy Péter, Horváth Éva védője perbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy már a letartóztatás is olyan módon történt, amely a pszichikai nyomásgyakorlás részének tekinthető:

           Dr. Bárándy Péter perbeszéde, 2015. december 18., Kecskemét: ,,Az elsőrendű vádlott őrizetbe vétele egy jól meghatározható napon történik, akkor amikor státusváltozás következik be az ő életében. Ez egy adott helyzet. Azonban az, hogy a hatodrendű vádlottat is ugyanezen a napon tartóztatják le, ez már azt gondolom, hogy csupán szakmai indíttatás alapján, nem volt eldönthető. Ugyanezen a 14-én tartóztatják le, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két, már fölvett vallomás után, egy jól előkészített, rajtaütésszerű, és nyilvános helyen történő őrizetbe vétel történik. Nem hiszem, hogy ezt rendőrszakmai, nyomozati motivációkkal lehet magyarázni. Ezek után a hatodrendű vádlott olyan börtönkörülmények közé kerül, amely megalapozott kártérítési igény érvényesítéséhez vezet.”

          

Horváth Éva pedig a bírósági vallomásában tárta fel fogva tartásának körülményeit, akkori lelki és fizikai állapotát:

           Horváth Éva vallomása, 2013. január 17., Kecskemét: ,,Én egy átlagos, tisztességes, családjáért élő, normális, dolgos, családanya vagyok, aki talán rosszkor voltam rossz helyen, és ezért kerültem önhibámon kívül ebbe a méltatlan, igazságtalan, néhol tragikomikus helyzetbe. Ennek eredményeképpen 2010. május 14. napjától - 2010. május 17. napjáig 72 órás bűnügyi őrizetben, majd 2010. május 17. napjától – 2010. május 25. napjáig házi őrizetben voltam, ezt követően pedig 4 hónapon át, 2010. május 26. napjától – 2010. szeptember 22. napjáig voltam – embertelen, méltatlan körülmények között, igazi bűnözőkkel, ártatlanul – előzetes letartóztatásban. Míg a fiamat és élettársamat (ma már férjemet), valamint szüleimet, testvéreimet sem láthattam, csak havonta 1-szer körülbelül 1 órára, sőt gyermekemet és édesapámat, aki sajnos ezen eljárások miatt kapott agyvérzést, közel négy hónapig nem is láttam. Ezek már önmagában annyira megviseltek, hogy az eljárás miatt megromlott fizikai és pszichikai egészségi állapotom miatt pszichológushoz, neurológushoz, reumatológushoz, gerincorvoshoz, stb. kellett járnom, mely problémáim sajnos a mai napig fennállnak. Pszichológia problémáim kezelésében sokat segített a hitem, csak úgy, mint a 4 hónap embertelen körülmények között eltöltött előzetes letartoztatásom túlélésében.

           2010. május 14-én az édesapám 60. születésnapjára készültünk a családommal. Élettársammal (Mátay Lászlóval) és kiskorú gyermekemmel egy budapesti bevásárló központban álltunk meg egy kiegészítő ajándékot venni, ott találkoztam ügyvédemmel is – más ügyben, egy általam követelt számlatartozás okán – egy meghatalmazást aláírni részére. E közben vettek körbe a rendőrök és szólítottak fel, hogy tartsak velük, mert előállítanak. A szüleim vártak a születésnapra, az édesapám, aki a meghurcoltatásomat követően stroke-t kapott, várta a lányát, akit féltett, szeretett. A családom pedig ott maradt – nélkülem – a bevásárló központban. A szüleim és a családom nem tőlem tudhatta meg, hogy nem megyek és elvittek a rendőrök, hanem a hírekből, ugyanis még a rendőrök oda sem értek hozzám a bevásárló központban, a média már tényként lehozta, hogy előállítottak engem és Hagyó Miklóst, valamint L. O.-t. Az elsőfokú bíróság sem látta indokoltnak, hogy előzetes letartoztatásba maradjak, így 72 óra múltán haza engedtek házi őrizetbe. A másodfokú bíróság -, akinek vezetője ma már a kormánypárt által kinevezett alkotmánybíró – érdemi indoklás nélkül módosította ezt előzetes letartoztatásra. Ugyanis azt dr. Szívós Mária bírónő is elismerte, hogy bár semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán felmerült volna bennem a megszökés, összebeszélés, vagy bizonyítékok megsemmisítésének csak a szándéka is, de hátha majd a jövőben felmerül.

           Visszatérve 2010 évre, amikor is az év májusában először 72 órás őrizetbe kerültem, mint már fentebb kifejtettem előre leszervezett média nyilvánossággal, azért előre leszervezett, mert különben a sajtó nem előbb hozta volna le tényszerű precizitással, hogy őrizetbe vettek, mint ahogy az meg is történt. Újságíró ismerőseimtől azt is tudom, hogy ez minden esetben a nyomozó hatóság részéről ment ki a sajtó felé. A T. Bíróság is tudja, hogy első fokon a bíróság nem látta indokoltnak az előzetes letartóztatást. Jogilag nem is volt az, de ezt már kifejtettem. A Gyorskocsi utcai fogdából, amikor kiengedtek a nyomozást vezető rendőrök félrehívtak a rendőrség épületében, miközben vártam, hogy kiadják a személyes dolgaimat és elmondták, hogy ha terhelő vallomásokat tettem volna, akkor nem kerülök ide. Azt mondták, ha azt mondanám, amit véleményük szerint tudok és hallani akarnak, akkor nem kezdeményezik az előzetes letartoztatásomat hónapokkal a meggyanúsításom után.  Azt, hogy itt félre hívtak, véleményem szerint Hagyó Miklós és L. O. is látta, hiszen egy előtérben vártuk a személyes tárgyaink kiadását. Hallani nem hallották, ezért is kellett félre vonulnunk, de még látótávolságon belül voltunk. Továbbá a Gyorskocsi utcai fogda kamera rendszere is felvette – és talán ez az egyetlen alkalom, amikor ilyen jogtalan „zsarolásnak” tettek ki és azt kamera megőrizte, alkalom volt több is, kamera nem - amikor a nyomozó amúgy egyéb iránt semmilyen más indokkal nem magyarázhatóan félre hívott a többiektől az előtérben.  Ugye az nem életszerű, hogy a kakaós csiga titkos receptje miatt vonulunk csak mi félre szabadulásom közben. Indítványozom a T. Bíróságtól, hogy a 2010. május 17 –i Gyorskocsi utcai kamerafigyelő rendszer képeit kérje be a rendőrségtől. Abból az általam elmondottak tisztán kivehetőek.”

 

2010.05.27.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész, dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

14.45 a kihallgatás kezdete – 16.47 a vége

 

Májusban összesen csupán három kihallgatás történt, mivel a büntetőeljárás fő célját, Hagyó Miklós letartóztatását már sikerült elérni azoknak, akiknek a lejárató kampány leginkább politikai előnyt jelentett. Ekkor már vége lett a választási időszaknak, megalakult az új Parlament, és ez volt az oka annak, hogy ebben a hónapban már csak három kihallgatás történt.

 

2010. június:

 

Júniusban lelassult a nyomozás, ami mögött szándékosság sejthető, mivel ha a nyomozó hatóság gyorsan akarta volna tisztázni az ügyet, akkor lehetősége lett volna arra, hogy már ebben a hónapban szembesítsék Hagyó Miklóst a többi gyanúsítottal, leginkább Antal Attilával, Lazarovics Márkkal, Regőczi Miklóssal. Ennek az oka egyrészt a lélektani nyomásgyakorlás szándéka lehetett, másrészt így ezeknek a nyomozati cselekményeknek a sajtómegjelenése szeptemberre, az önkormányzati választások idejére volt időzíthető. Azok közül a gyanúsítottak közül, akiket pszichikai nyomásgyakorlásnak vetettek alá, összesen csak három embert hallgattak ki.

 

Ekkor hallgatták ki Horváth Évát, akit többek között az előzetes letartóztatása alatti nyomasztó börtönkörülmények teremtésével, lelki bántalmazással próbálták rávenni arra, hogy minél hamarabb akarjon kiszabadulni, és ennek érdekében a kihallgatók által elvárt vallomást tenni.

 

2010.06.02.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

dr. K.. Katalin, dr. M. Réka ügyész,

dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

10.02 a kihallgatás kezdete - 10.20.a vége

 

Horváth Éva vallomása, 2013. január 17., Kecskemét: ,,Aztán jött az előzetes letartóztatás, ami alatt vallásom miatt hetente tartottak zárka ellenőrzést, tettek megjegyzéseket a könyveimre, öntötték a szemetet a zárka közepére, belekeverve a személyes dolgaimat, hogy takaríts zsidó. A börtön orvosok próbáltak – a tudtom nélkül – bekábítószerezni. Hiszen úgy kezdtek el adagolni Rivotril gyógyszert, hogy arról nem tudtam, nem igényeltem semmilyen bódító, kábító gyógyszert, sőt hangsúlyosan elleneztem, amikor felajánlották. Láttam, hogy néznek ki azok, akiket leszedáltak ott, én ép elmével szerettem volna hazakerülni a családomhoz. A teljesség igénye nélkül a többi fogás, hogy például mindenki kapott reggelit csak én nem, hogy próbálták ellehetetleníteni, hogy a maximum heti 2 x 10 perc korlátozáson belül telefonon tudjak beszélni a családommal, a fiammal, ahogy amikor 54 C fok volt a 4 fős 6 m2-es zárkában, ránk csukták az egyetlen levegőt szolgáltató nyílást, az étkezéshez használt kisablakot a zárkaajtón és még sorolhatnám tovább. Természetesen minden egyes eseményről tanúkkal aláírt jegyzőkönyv van az ügyvédeimnél.

Látva, hogy hiszek az ártatlanságomban és vallási hitemet is megőrizve, próbáltam mások felett nem ítélkezve segíteni nekik, rábírni a tanulásra, a saját vallásuk gyakorlására, addigi estleges bűnös életük abbahagyására. Látva ezt adott jogszabályokon belül, igyekezett megóvni engem a nevelőm, elintézni például, hogy kapjak a többiekkel egy időben enni, ahogy az amúgy nekem is járt volna. Próbálta megakadályozni az embertelen és jogtalan atrocitásokat, sajnos sokszor eredménytelenül, de legalább valaki megpróbálta. Látta, hogy bár jogtalanul „szívatnak” elnézést, de más szót nem tudok használni erre, vallásom miatt is, látta, hogy bár fenyegettek. Például meghallgattam egy jóakarótól azt is, hogy ha továbbra is bejön hozzám a rabbi, a törvényes lehetőségeken belül, nem tudnak esetleg megóvni attól, hogy „leesek” az ágyról és megüssem magam, de mégis vállaltam a hitemet. Mondjuk sokat segített ügyvédeim embersége, hogy minden nap bejöttek hozzám, ezzel is kontrollálva, hogy épségben megvagyok-e, orvosi vizsgálatra, kihallgatásokra teljes bilincsben vittek, mind a gyilkosokat ezzel tályogos – és kezeletlen - sebeket okozva a testemet. Mozgásom indokolatlanul szoros korlátozása miatt, estem - keltem a szállítások közben. Egy alkalommal annyira, hogy baleseti sebészetre is kiszállítottak, mert a járdaszegélybe vertem be a fejemet esés közben a lábbilincsben.  Amikor ezt szóvá tettem a kísérő BV őrnek, akkor azt válaszolta kussoljak, mert úgy veszi megtámadtam és akkor törvényesen rám is lőhet. Szeretném itt megjegyezni, hogy sosem az elítéltektől és az előzetes letartoztatásban lévő raboktól kellett tartanom. Szóval túléltem, szó szerint túléltem a majdnem 4 hónapot. Sokat sírtam minden nap a gyerekem után, a családom után. Hiányoztak, féltettem Őket nehogy bajuk legyen az értem aggódásban, lefogytam 48 kilógrammra (26 kg-ot) de ezt is túléltem.”

 

2010.06.03.: L. O. gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész, dr. M. Réka főügyészségi ügyész, dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

9.00 a kihallgatás kezdete –

 

2010.06.08.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

dr. M. Réka ügyész, dr. V-né dr. G. Éva r. százados

09.40. a kihallgatás kezdete - 13.15.a vége

 

Horváth Éva a bíróságon arról számolt be, hogy az előzetes letartóztatásba való visszahelyezése után ismételten lélektani nyomásgyakorlást alkalmaztak nála a nyomozók, ugyanis gyermekei állami gondozásba vételével fenyegették meg arra az esetre, ha nem tesz Hagyó Miklósra terhelő vallomást:

Horváth Éva vallomása, 2013. január 17., Kecskemét: ,,A másodfokú bíróságon, Dr. Szívós Mária – a kormánypártok által az óta alkotmánybíróvá kinevezett bírónő – tanácsa az elsőfokú döntést megváltoztatva visszahelyezett előzetes letartoztatásba. Ennek részleteit már korábban ismertettem. Akkor még úgy voltam vele, hogy mivel ez jogtalan volt legalábbis a hatályos törvények előzetes letartoztatást meghatározó paragrafusai alapján, biztos ez csak kényszervallatáshoz szükséges próbálkozás volt és a 30 nap letelte előtti kihallgatásomkor tiszta lelkiismerettel válaszoltam minden feltett kérdésre a legjobb tudásom és emlékezetem szerint. Megjegyezendő itt, hogy ez a kihallgatás másodszorra jött össze, mert a vádhatóság elmondásuk szerint véletlenül munkaidő után értesítette az ügyvédeimet a másnap reggeli kihallgatásomról, így azok nem tudtak ott lenni. Tehát ezért ügyvédeim tiltakozása okán a furcsa eljárás mód ellen, második nekifutásra hallgatott ki az akkor már közvetlen irányítással megjelenő nyomozó ügyészség, de a BRFK és a Fővárosi Főügyészség addig nyomozást vezető rendőrök és ügyészek további aktív közreműködésével.

A börtönbe szállításomkor szintén meghallgattam a kísérő rendőrtől, hogy gondoljak a gyermekemre – aki után köztudott volt, hogy sokat sírok, féltem – mert, ha nem működök együtt velük, akkor előfordulhat, hogy állami gondozásba kell vetetni gyermekem a tartós „távollétem„ miatt. Ugye itt már nem voltam férjnél, és még nem voltam újra férjnél, így kiskorú gyermekem egyedüli gyámja voltam. Amikor ezt elmondtam kétségbeesve az ügyvédeimnek, hogy mit mondták, azt mondták ne aggódjak, mert ezt jogilag nem olyan könnyű megtenniük és nem fordulhat elő, hogy erre sor kerüljön. Erre csak azt válaszoltam, hogy az előzetese letartóztatásra is azt mondták, hogy jogilag lehetetlen mégis börtönben vagyok. Anya vagyok, édesanya, a gyermekem, a gyermekeim a szemem fényei, a mindenem. Az életem, a fiammal állami gondozásába adatással történő fenyegetőzés, számomra nem nyomozat technikai kérdés, hanem a gyermekem életének fenyegetése.

A nyomozó, amikor a fiam állami gondozásba adásával, nevezzük így fenyegetett az autóban, arra a felvetésemre, hogy haza fogok menni a 30 nap után, mert ártatlan vagyok és azt maguk is tudják azt felelte „akkor például miért utalta tovább a pénzt egy az egyben a SM System cég, aki a kismama filmet el sem készítette az akkor már élettársam cégének”. Mint ahogy az az eredeti gyanúsításomban is szerepelt. Mondtam, nem utalt tovább semmilyen pénzt senki a férjemnek.  Az Sm System meg kiváltképpen nem. Azt kérdezte, „honnét tudom”. Mondtam, hogy mivel Önök a rendőrsé g mindent kiad a sajtónak, amikor az újságban olvastam megkérdeztem, hogy volt –e ilyen, csak én nem tudok róla. Azt mondta nem volt. Erre a nyomozó azt kérdte – hangsúlyozom mindezeket autóban hatszemközt ügyvédeim jelenléte nélkül -  , hogy „minek hiszen az élettársamnak, biztos hazudik”.  Mondtam inkább hiszek neki, mint Önöknek, hiszen eddig, amivel megvádoltak azt mind tudatos kitaláció a részükről, mert nem követtem el semmit, de a tényszerű bizonyítékokkal valamiért nem foglalkoznak…. Érveimet én eddig minden estben tényekkel, bizonyítékokkal támasztottam alá, mégsem veszik figyelembe a bizonyítékokat (remélem a bíróság máshogy tesz!!!), még ha azok sok esetben általam nem is befolyásolható dokumentumok. Erre azt kérdezte „láttam–e az élettársam bankszámláját, hogy ennyire biztos vagyok benne, nem hazudik”. Mondtam nem, én hiszek neki, de visszakérdeztem, hogy a nyomozó hatóság vette -e a fáradságot, hogy megnézze a cég bankszámláját mielőtt meggyanúsított ezzel ? Mint kiderült NEM. Az is kiderült, hogy mi mondtunk igazat nem a nyomozó hatóság, nem volt semmilyen átutalás, de annyi fáradságot nem vettek, hogy ennek utána nézzenek a banknál, mielőtt meggyanúsítanak vele. A gyanúsítás megtörténte volt a fontos, a tényeket bemutató bankszámla ellenőrzése már NEM volt az. Megkérdezte tőlem a rendőr, hogy nem félek- e, hogy börtönbe fogok megrohadni, előzetesben és nem látom a fiamat felnőni? Ekkor visszakérdeztem azt is a nyomozó rendőrtől, hogy nem félnek –e, hogy egyszer valaki majd a bizonyítékokkal is fog foglalkozni és kiderül ártatlanul hurcoltak meg engem, meg a családomat. Nem félnek- e, ha ez kiderül, beperlem őket személyiségi jogaim megsértéséért és mindazért, amit velünk tettek, miközben véleményem szerint ha csak egy kicsit is utána néztek a konkrét bizonyítékoknak, akkor tudják, hogy ártatlan vagyok. Azt mondta nem félnek, mert Őket nem perelhetem kártérítésért, csak az Államot. Különben is, ha kiderül, hogy mégsem vagyok bűnös, majd azt mondják, hogy Ők a „rendelkezésekre álló” bizonyítékok alapján a legjobb tudásuk szerint jártak el. Mondtam értem, ezért mellőznek olyan apró bizonyítékokat, mint például egy bankszámla beszerzése, történt-e egyáltalán átutalás, vagy a bérszámfejtő – hivatalos papírom -, amin tényszerűen szerepel, hogy nem kerestem annyit a BKV-nál, mint ahogy az Ők azt állítják, stb. stb. stb. Ebben maradtunk az autóban, mert közben visszaértünk a Markó utcába.

Teltek a hónapok, a nyomozók és az ügyészek felém sem néztek, pedig tudtommal elvileg a legszigorúbb kényszerintézkedés alatt minden el kell követni a nyomozó hatóságnak nyomozás előre haladásáért, hogy a kényszerintézkedés a lehető legszükségesebb minimum időnél ne tartson tovább.

 

2010.06.22.: Mesterházy Ernő gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., Zichy Jenő u. 14. I. em. 105.

dr. Gy. György főügyészségi ügyész, dr. M. Réka főügyészségi ügyész, dr. D. István r. őrnagy

10.40 a kihallgatás kezdete – 10.52 a vége

          

2010. július:

 

2010.07.06.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. V. em. 503.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész, dr. V-né dr. G. Éva r. százados

9.12 a kihallgatás kezdte – 10.09 a vége

10.17 a folytatás – 15.30 a vége

 

2010.07.08.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. V. em. 503.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész, dr. V-.né dr. G. Éva r. százados

9.10 a kihallgatás kezdte – 13.00 a vége

 

2010.07.26.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. V. em. 503.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész

9.03 a kihallgatás kezdte – 9.32 a vége

 

Szintén csendes időszak volt a július hónap is, összesen egy személy három alkalommal történő kihallgatásával, aminek a feltételezhető oka az volt, hogy folytatódott a gyanúsítottakra irányuló pszichikai nyomásgyakorlás a börtönben töltött idővel egyenesen arányosan.

 

2010. augusztus:

 

2010.08.23.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. V. em. 503.

dr. Gy. György főügyészségi ügyész, dr. D. István r. őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r. százados, N. Gábor r. hadnagy

14.00 a kihallgatás kezdte – 20.05 a vége

 

Balogh Zsolt a bírósági tárgyaláson tett vallomásában a következőképpen számolt be erről, a számára egyik legmegrázóbb kihallgatási napról:

Balogh Zsolt vallomása, Kecskemét, 2012. október 9.: ,,Jegyzőkönyv bizonyítja, hogy volt olyan kihallgatásom, melyen két ügyész és két nyomozótiszt, tehát négyen hallgattak ki, míg az akkori ügyvédem egy ügyvédjelöltet küldött.  Mivel nem vagyok hős, számomra csak egyetlenegy dolog volt fontos, hogy ne tartóztassanak le és ne járjak úgy, mint egyes munkatársaim. Ennek érdekében még nyilatkozatokat is tettem a sajtónak. Azt azonban még így sem állítottam soha a nyomozás során, hogy akár csak egyetlenegy forint vagyoni hátrányt okoztam a vállalatomnak, a BKV-nak, mert ilyen egyszer sem történt. Bár az elmondottak miatt engem kiáltottak ki a sajtóban a vád tanújának, az ügyészség cserében úgy vádolt meg 750 millió forint vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel, hogy ezzel nem is gyanúsítottak meg a nyomozás során, ezért nem is védekezhettem ellene. A végén pedig az ügyészség pontosan hatszor nagyobb értékre elkövetett bűncselekmény elkövetésével vádolt meg, mint Hagyó Miklóst.”

 

2010. augusztus 30-án Keresztes Imre főügyész közleményben tudatta, hogy újabb bűncselekménnyel, zsarolással gyanúsította meg Hagyó Miklóst a Központi Nyomozó Főügyészség. A gyanúsítás szerint Hagyó 2008-ban főpolgármester-helyettesként arra utasította Balogh Zsoltot, hogy adjon át neki évente 15 millió forintot. ,,Követelése nyomatékosítása érdekében Hagyó Miklós kilátásba helyezte, hogy amennyiben Balogh Zsolt nem adja át a kért összeget, akkor a Balogh által egy kft. számára 2007 decemberében – Hagyó utasítására - szabálytalanul kiállított teljesítés-igazolás miatt ellehetetleníti" - tartalmazza a közlemény. A gyanú szerint Balogh Zsolt a kilátásba helyezett fenyegetések hatására 2008-ban és 2009-ben is 15-15 millió forintot juttatott Hagyó Miklósnak. A nyomozó ügyészek szerint Hagyó cselekménye hivatalos személyként elkövetett zsarolásnak minősül.

 

2010. szeptember:

 

2010 szeptemberében az önkormányzati választásokra készült az ország. Részben a másodszor is jól időzített sajtókampánynak köszönhetően az addig húsz éve MSZP-SZDSZ vezetés alatt álló főváros irányítását is át tudta venni a Fidesz-KDNP.

A nyárhoz képest szeptemberben a nyomozás menete felgyorsult, és egy nagyon fontos dolog történt ekkor: Hagyó Miklós és Balogh Zsolt szembesítése.

 

2010.09.06.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 101.

dr. Gy. György főügyészségi ügyész, dr. D. István r. őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r. százados, N. Gábor r. hadnagy

10.10- a kihallgatás kezdte – 11.20 a vége

 

2010.09.07.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. Gy. György főügyészségi ügyész, dr. D. István r. őrnagy

11.15 a kihallgatás kezdte – 13.00 a vége

 

2010.09.08.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 101.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész, dr. D. István r. őrnagy, N. Gábor r. hadnagy

9.25 a kihallgatás kezdte – 11.42 a vége

12.55 a folytatás – 15.55 a vége

 

2010.09.14. Balogh Zsolt szembesítése Hagyó Miklóssal

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. Gy. György főügyészségi ügyész, dr. D. István r. őrnagy

10.13 a szembesítés kezdete – 15.03 a vége

 

    Balogh később, a bírósági tárgyaláson visszavonta a szembesítésen tett nyomozati vallomását, és bocsánatot kért Hagyótól az ott elhangzott terhelő állításai miatt:

 

Balogh Zsolt észrevétele, Kecskemét, 2015. március 12.: ,,A szembesítésen tett vallomásomat nem tartom fent. Ezt csak azért tettem, amiért a nyomozati vallomásomat is, hogy ne tartóztassanak le, mint a többieket. Úgy éreztem, hogy csak akkor maradhatok szabadlábon, hogyha súlyosan terhelő dolgokat mondok Hagyó Miklósra. Kifejezetten ennek az alátámasztására állítottam a szembesítés során 14-szer, hogy félek és tartok Hagyó Miklóstól és tagadtam meg a választ Hagyó Miklós védőjének a kérdéseire. Tisztelt Törvényszék semmilyen bűncselekményt nem követtem el, Hagyó Miklós semmilyen törvénytelenségre nem utasított, neki semmilyen pénzt nem adtam át, nagyon sajnálom és elnézést kérek Hagyó Miklóstól, amiért az adott helyzetben ennek az állítására kényszerültem.

 

2010.09.20.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 107.

dr. Gy. György főügyészségi ügyész, dr. B. Károly, N. Gábor r. hadnagy

13.40- a kihallgatás kezdte – 15.30 a vége

 

Az 2010. őszi önkormányzati választások idejére időzítette a kormánypárt a nokiás dobozos botrány második felvonását, amely jól használható eszköznek bizonyult az MSZP további támadására. 2010. szeptember 20-án a Magyar Nemzet egy cikket közölt, amely arról számolt be, hogy szembesítették a BKV volt vezérigazgatóját az MSZP volt főpolgármester-helyettesével.  Balogh Zsolt szerint Hagyó Miklós azzal fenyegette, hogy aki nem áll be a sorba, annak el kell vágni a torkát; a volt főpolgármester-helyettes mindent tagadott és hazugsággal vádolta Balogh Zsoltot - írta hétfői számában a Magyar Nemzet a szembesítési jegyzőkönyvre hivatkozva.  ,,Halálfélelmem volt tőled, Miklós" - mondta Balogh Zsolt a lap birtokába jutott rendőrségi szembesítési jegyzőkönyv tanúsága szerint Hagyó Miklósnak. A lap szerint Balogh Zsoltnak rendszeresen be kellett számolnia Kocsis Istvánnak, a BKV új vezérigazgatójának tevékenységéről Hagyó Miklóséknak. Állítása szerint egy 2009-es vacsorán előkerült egy olyan 20-30 oldalas jelentés is, amely azokat a témákat tartalmazta, amelyeket Kocsisra nézve terhelő szándékkal állítottak össze. Hagyó Miklós azonban leszögezte: soha nem kért Baloghtól semmi olyat, amivel a BKV-nak vagy Kocsisnak ártott volna.

 

Ugyanezen a napon a Központi Nyomozó Főügyészség az MTI-nek adott nyilatkozatban cáfolta, hogy ők szivárogtatták volna ki a volt BKV vezérigazgató és az MSZP volt főpolgármester-helyettesének szembesítési jegyzőkönyvét. Biztos sokakban felmerül a kérdés, hogy akkor vajon hogyan kerültek ki a most már kormánypárti laphoz ezek az információk?

 

2010.09.21.: L. O. gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 101.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész

9.10 a kihallgatás kezdete – 9.25 a vége

 

Ebben a hónapban csak öt kihallgatás történt, de a hónap leglényegesebb eseménye Balogh Zsolt Hagyó Miklóssal való szembesítése volt. A Fidesz nyilvánvaló érdeke volt ekkor, hogy az ott elhangzottak nyilvánosságra kerüljenek, ugyanis 2010 októberében folytak az önkormányzati választások. Ennek a sajtóhadjáratnak a segítségével a Fidesz el tudta érni azt, hogy az addig húsz éve MSZP-SZDSZ kormányzás alatt álló Budapest is Fidesz-irányítás alá kerülhetett ezáltal, így a főváros is narancsba borult.

 

2010. október:

 

Októberben hosszú csend után ismét felgyorsult a nyomozás menete, összesen hat kihallgatást folytattak le a nyomozó hatóságok, ha csak a későbbi vádlottak kihallgatásait számoljuk.

 

2010.10.14.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 105.

dr. Gy. György főügyészségi ügyész, dr. D. István r. őrnagy, N. Gábor r. hadnagy

13.15 a kihallgatás kezdete – 16.00 a vége

 

2010.10.26.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 107.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész, dr. Gy. György főügyészségi ügyész

10.15 a kihallgatás kezdete - 11.15 a vége

 

2010.10.26.: L. O. gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 107.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész, dr. B. Imre főügyészségi ügyész

9.05 a kihallgatás kezdete – 9.33 a vége

 

2010.10.27.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 107.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész, N. Gábor r. hadnagy

9.15 a kihallgatás kezdete – 12.15 a vége

 

2010.10.29.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 105.

dr. K. Katalin főügyészségi ügyész, Dr. D. István r. őrnagy

11.12 a kihallgatás kezdete - 12.46 a vége

 

2010.10.29.: L. O. gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 105.

dr. K. Katalin főügyészségi ügyész, dr. D. István r. őrnagy

9.30 a kihallgatás kezdete – 9.50 a vége

 

2010. november:

 

2010.11.02.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 101.

dr. Gy. György főügyészségi ügyész, dr. M. Réka főügyészségi ügyész

9.50 a kihallgatás kezdete – 10.55 a vége

 

2010. december:

 

2010.12.08.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 105.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész,

12.10 - a kihallgatás kezdte – 12.30 a vége

 

A becsület kedvéért végig ismertetem az ezt követő eseményeket is, de igazából lényeges dolgok csak 2010 januárja és májusa között történtek, innentől már nem, ezért csak felsorolásszerűen, érintőlegesen szeretnék foglalkozni ezekkel az eseményekkel.

 

2011. február:

 

2011.02.03.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. II. em. 206.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész, K. Dezsőné főügyészségi nyomozó

13.29 - a kihallgatás kezdte – 14.50 a vége

 

2011.02.09.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u.

 

Takács Péter vallomása Mátay-Horváth Éva VI. r. vádlott észrevétele, 2013. április 9., Kecskemét: ,,Észrevételt szeretnék tenni a most ismertetett ügyészségi beadványra. Az abban szereplő dátumok még mindig nem pontosak. Február 9-én nem volt kihallgatásom a Központi Nyomozó Főügyészségen, azok a jegyzőkönyvek nem akkor készültek. A február 3-ai sem akkor készült, korábban készült, akkor csak átemelték és átmásolták, tehát amit eddig elmondtam ezzel kapcsolatban azt továbbra is fenntartom, csak ugye most reagáltak rá és ezek az időpontok, amiket módosítottak sem a valós időpontok, nem akkor kerültek felvételre, és például február 9-én effektíve nem voltam bent a Központi Nyomozó Főügyészségen.”

 

2011. március:

2011.03.29.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. II. em. 206.

dr. B. Sándor főügyészségi ügyész, K. Dezsőné főügyészségi nyomozó

9.39 a kihallgatás kezdete – 11.08 a vége

11.33 a folytatás – 13.04 a vége

 

2011.03.30.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. II. em. 206.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész, K. Dezsőné főügyészségi nyomozó

9.51 a kihallgatás kezdte – 11.06 a vége

11.12 a folytatás – 14.00 a vége

 

2011.03.31.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, II. em 206.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész, K. Dezsőné főügyészségi nyomozó

9.35 a kihallgatás kezdete - 9.44 a vége

 

2011. április:

 

2011.04.20.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. II. em. 206.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész, K. Dezsőné főügyészségi nyomozó

13.15 - a kihallgatás kezdte – 15.48 felfüggesztve

16.03 - folytatás - 18.06 a vége

 

2011. augusztus:

 

2011.08.23.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 105.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész, O. Katalin r. százados

9.30 a kihallatás kezdte – 11.20 a vége

 

2011.08.25.:  L. O. gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 141. I. em. 105.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész

9.40 a kihallgatás kezdete – 10.55 a vége

 

2011.08.30.: Regőczi Miklós gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 105.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész

10.05 a kihallgatás kezdete – 10.32 a vége

 

2011.08.31.: Balogh Zsolt gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 105.

dr. K.. Katalin csop. vez. ügyész, O. Katalin r. százados

9.46 a kihallgatás kezdte – 11.36 a vége

 

2011. szeptember:

 

2011.09.07.: Z. T. gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 105.

dr. K.. Katalin csop. vez. ügyész

13.09 a kihallgatás kezdete – 15.00 a vége

 

2011.09.09.: Antal Attila gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14., I. em. 105.

dr. K. Katalin, O. Katalin r. százados

09.35 a kihallgatás kezdete - 10.24 a vége

 

2011.09.14.: Horváth Éva gyanúsítotti kihallgatása

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 105.

dr. K. Katalin csop. vez. ügyész,

13.00 - a kihallgatás kezdte – 13.21. a vége

 

Horváth Éva vallomása, 2013. január 17., Kecskemét: ,,Elmondom, hogy a nyomozati szakaszban tett vallomásomat több oknál fogva vontam vissza 2011 őszén, amely okokra később részletesen kitérek. A 2010. január és 2010. augusztus hónapjai közt tett nyomozati vallomásom tartalmilag szinte teljesen megegyezik a T. Bíróság előtt most elmondottakkal, azaz a valósággal. Az ezt követő – szintén visszavont -  vallomás szinte teljes egészében nem része a vádnak, illetve a BKV-ügy nyomozati eljárásának sem.. (...)

A nyomozati anyagokból kiderült, hogy nem csak engem nem tartottak fontosnak kihallgatni közel 3 hónapig, hanem senkit sem, aki az eljárásban részt vesz. 2010. augusztus végén ismét elvittek kihallgatásra a központi nyomozó ügyészség épületébe a Markó utcai BV intézetből. 2010. szeptember közepén lejárt volna a 90 napos hosszabbításom.  Ismételten végig hallgattam, hogy ha másért nem a gyerekemért és a stroke-t kapott édesapámért működjek együtt velük, mondjam azt, amit ők hallani szeretnének, hogy haza mehessek a családomhoz, ha nem, tovább maradok a börtönben. Különben is, miután a többiek voltak egy kicsit szintén börtönben – mint pl. a Regőczi úr – egyből együttműködőek lettek és úgy elkezdtek sarat dobálni, hogy az „csak fröcsög” mindenkire, rám is. Tehát tanuljak az Ő példájukból, akik hazamehettek. Gondoljak a gyerekemre, a családomra, akár mit is mondanak az ügyvédek, láthatom, hogy addig maradok előzetesben, amíg nem működöm együtt. Együttműködtem, tényleg hazamehettem. Mint az kiderül a hirtelen teljesen más tartalmú vallomásaimból, és az előzetes letartóztatásom megszűnésének körülményeiből.  Először 30 nap házi őrizetbe kerültem, hogy mint mondták ne legyen feltűnő az egyből szabadlábra helyezésem, majd teljesen megszűnt a kényszerintézkedés és szabadlábra helyeztek. Amikor megjelentünk a kihallgató szobában az ügyészségen, akkor a nyomozást felügyelő – korábban vezető – ügyésznek sírva mondtam, hogy haza akarok menni a fiamhoz a családomhoz, látni szeretném közel 4 hónap után a gyerekemet.  Viszont higgyék el, hogy tényleg nem tudok Hagyó Miklósra olyan terhelő vallomást tenni, amit bizonyítékokkal alá is tudnék támasztani, vagy ténylegesen igaz is lenne. Azt mondta erre, ha jól emlékszem a BRFK-s nyomozók egyike, akiket kölcsön adott a saját szervezetük a KNY Főügyészségnek a további nyomozás ellátáshoz, hogy akkor mehetek vissza és majd a 6 hónaposon találkozzunk. Erre még jobban sírtam, majd az ott jelenlévő ügyész megkérdezte, ha nem tudok Hagyóról, akkor ismerem –e P. L.? Ők úgy tudják igen. Mondtam ismerem igen, de Ő hogy jön a BKV-s ügyhöz?  Azt mondták sehogy, de Őket érdekli, ha mindent elmondok, amit tudok róla és az elegendő lesz számunkra, akkor hazamehetek a családomhoz. Akár nyomozati alkuhoz is elegendő lehet, és ez esetben elfelejthetem ezt az egész ügyet, én is meg a családom is. Mehetek haza, nem kell vádlottnak lennem egy biztos börtönnel járó országos méretű politikai ügyben. Mert ne legyen kétségem, senkit nem fog érdekelni, hogy ártatlan vagyok-e a további nyilvános meghurcolásokhoz.   Mehetek haza, lehetek a gyermekemmel, békén hagyják az élettársamat is. Összeházasodhatunk, ahogy azt terveztük, megszülhetem a régóta tervezett közös gyermekünket. (..)

           Ahogy azt már számtalanszor elmondtam nekik, hogy miért akarok haza menni. Mondtam rendben elmondom, amit tudok. Felelek, amire szeretnék, de mivel Ő az MSZP egyik „nagyágyúja” így kérem, hogy védett tanú lehessek majd, ha oda kerül a sor. Mert ugyan túl sok mindent nem tudok mondani róla, de ha elmondom, félek, azzal másokat magunkra haragíttok. Akkor is, még ha az amúgy vádemeléshez stb. nem elég esetleg nekik ellenük, amit tudok.  Mondták rendben, Ők megvédenek engem és a családomat is. Elkezdtünk beszélgetni, lejárt a BV kikérési időm, így még egy közeli (majd sok - sok másik) időpontra visszahívtak. Ekkor már hirtelen láthattam a fiamat és az élettársamat is. Akiket ebédidőben beengedtek hozzám a kihallgatást megszakítva, hogy együtt együnk.  Ezzel nagyon boldoggá tettek, de amikor vége volt még jobban szenvedtem a hiányuktól, de legalább, majd 4 hónap után láttam a fiamat.  Azon voltam, hogy minél hamarabb újra velük lehessek. (...)

           Aztán megint csend, majd azzal jöttek az ügyészek, hogy minden rendben, de még kellene mégis csak BKV-ban is mondanom egy –két terhelő dolgot, amiről tudok, vagy az is jó, amiről esetleg hallottam. Mondtam nem tudok konkrétumokat, maximum azt tudom elmondani, amit a sajtóban már olvastam, vagy amit másoktól pletykaszinten hallottam, de nem tudom ezek igazak-e. Azt mondták nem baj, mondjam csak. Megjegyzem azt is, az eredeti jegyzőkönyvekből is látszania kell, hogy sok esetben a tényleges kihallgatáskor ügyvédem korábban távozott, mint a meghallgatás véget ért volna, azaz tiltakozni, ha kellett, vagy szeretett volna, sem tudott. Mivel ez esetekben a kihallgatásom ügyvéd jelenléte nélkül zajlott. Megjegyzem, sem fideszes politikusokról, sem fővárosi SZDSZ-es politikusokról nem kérdezett a vádhatóság, amennyiben említettem is őket,  nem mutattak érdeklődést az ügyészek nem MSZP politikusok iránt. Ekkor már Demszky Gáborra sem voltak kíváncsiak. Igaz 2010 őszén már Tarlós István volt a főpolgármester, akit Demszky úr korábban sajtó nyilatkozataival láthatóan támogatott ebben.”

 

2012 januárjában készült el a vádirat a BKV-ügyben, amelyet 2012. január 11-én a Fővárosi Törvényszéknek küldtek meg, mint a bűncselekmény elkövetési helye szerint illetékes bíróságnak.

Az illetékességre vonatkozó jogszabályok azonban jelentősen módosultak. A második Orbán-kormány hivatali ideje alatt, 2011. december 13-án ugyanis az Országgyűlés Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) felváltotta az Országos Bírósági Hivatal (OBH), amelynek elnökévé Handó Tündét, Szájer József Fidesz-alelnök feleségét választották. Handó megbízatása 2012. január 1-jétől kilenc évre szól, hivatali idejére átláthatóbb és hatékonyabb bírósági működést ígért.

Miért fontos ez? Handó Tünde az OBH elnöki posztjával megkapta azt a jogot, hogy bármely ügyben kijelölheti az eljáró bíróságot, ráadásul egy személyben gyakorolhatja az összes kinevezési, áthelyezési, leváltási és irányítási jogkört is.

Lássuk, hogy ez hogyan csapódott le a BKV-ügyben.

2012. január 5-én Handó Tünde kinevezte a Fővárosi Törvényszék elnökévé Fazekas Sándort. A BKV-per vádiratát az iktatópecsét szerint 2012. január 11-én érkeztették a Fővárosi Törvényszéken, ahol Fazekas már január 17-én (kinevezése után néhány nappal) élt az új jogszabályok adta lehetőségével, és példátlan gyorsasággal indítványozta Handónál az áthelyezést.

Az ügy tárgyalására Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke a kecskeméti bíróságot jelölte ki, ahol az elsőfokú eljárás még a nyári szünet előtt elkezdődött, és a bíróság közlése szerint 18-24 hónap alatt ér véget. Így az elsőfokú ítéletet a következő rendes országgyűlési és/vagy önkormányzati választás kampányhajrájában fogják kihirdetni.

A hivatalos indoklás szerint az átszignálásra azért volt szükség, mert a Fővárosi Bíróság annyira leterhelt számos más ügye miatt, hogy éppen ezt a - volt szocialista politikust érintő - ügyet nem tudta volna a törvényben előírt határidőre letárgyalni. Ezen indoklás azonban megkérdőjelezhetővé vált, mikor kiderült, hogy míg a Fővárosi Törvényszéken 60, addig a Kecskeméti Törvényszéken 56 százalék a kiemelt ügyek aránya, így intézkedésével mindössze négy százalékpontot nyert Handó Tünde.

Tehát a következőkben idézett bírósági vallomások ezen oknál fogva a Kecskeméti Törvényszéken hangzottak el.

 

2012. szeptember 20-án Mesterházy Ernő bírósági vallomásában már a nyomozók által alkalmazott lélektani nyomásgyakorlásról beszélt, amely szerint folyamatosan nyilvánvalóvá tették: amennyiben Hagyó Miklósra és Demszky Gáborra terhelő vallomást tesz, úgy véget érhet fogva tartása, és ügyét kedvezőbben bírálják el.

A bírósági eljárás során a szó szoros értelmében vett kényszervallatás kérdése először 2012. szeptember 25-én merült fel, amikor Antal Attila bírósági vallomásában feltárta, hogy milyen módon vették rá a nyomozati szakaszban arra, hogy Hagyó Miklósra terhelő vallomást tegyen. Elmondta, hogy miután meggyanúsították, és előzetes letartóztatásba került, azzal fenyegették meg, hogy hetente meggyanúsítják valamivel, ha nem vall Hagyóékra. Fölment a vérnyomása, és úgy érezte: nem bírja ki, hogy évekre bezárják. „A szabadság felé mozdultam el. Ennek következtében kerültek olyan mondatok a jegyzőkönyvbe, amelyekkel vádlott-társaimat, volt kollégáimat nehéz helyzetbe hoztam” – mondta Antal Attila, és ezek után elnézést kért vádlott-társaitól.

Másnap a Központi Nyomozó Főügyészség sajtótájékoztatón utasította vissza a vádakat, és hamis vád miatti feljelentést helyezett kilátásba Antallal, és a többi vádlottal szemben is arra az esetre, ha ők is Antaléhoz hasonló vallomást tennének.

A következő napi kecskeméti tárgyaláson Papp Gábor, Mesterházy Ernő védője reagált az ügyészség csütörtök reggeli sajtótájékoztatójára. Kijelentette: ha az ügyészségnek a folyó üggyel kapcsolatban bármilyen közölnivalója van, azt a tárgyalóteremben tegye meg.

Kutron Katalin ügyész válaszul közölte: Antal Attila kihallgatásainak mindegyikén jelen volt legalább egy meghatalmazott védője. Szerinte egyik esetben sem jelezték a tárgyaláson állított visszásságokat, ami etikai és büntetőjogi kérdéseket is felvet.

Az ügyészségi fenyegetés ellenére ezt követően is több vádlott hivatkozott kényszervallatásra a bíróság előtt, és vonta vissza, illetve változtatta meg korábbi, nyomozati szakaszban tett vallomását.

2012. október 9-én Balogh Zsolt is pszichikai kényszerről beszélt bírósági vallomásában, amely szerint a házkutatást követően a kihallgatásain úgy érezte, hogy ha haza akar menni a családjához, akkor minél több visszásságot kell a BKV irányításáról mondania. A Nokia-dobozos vád lényegében már ekkor megdőlt, mert – bár ekkor még nem vonta vissza, de azt nyilatkozta a bíróságon, hogy nem tartja fent az erre vonatkozó vallomását.

2012. október 30-án L. O. beszélt bírósági vallomásában a kihallgatás lélektani körülményeiről, amelyet megelőzően közölték vele a házkutatás során, hogy a rendőrségi kihallgatásra már sok cuccot - személyes holmit - vigyen magával, mert sokáig lesz bent. Elmondta, hogy éppen az autója parkolójegyét szerette volna meghosszabbítani, amikor a nyomozó hatóság emberei körbe vették, majd bevitték ismét kihallgatásra, ahol ismételten vallomást tett. A kihallgatás előtt több, mint egy órát állt a személygépkocsija mellett megbilincselve, vezetőláncon, fényes nappal, a belváros kellős közepén.

2012. november 6-án pedig Regőczi Miklós tett vallomást lélektani nyomásgyakorlásról, amely szerint a nyomozati vallomásai hatósági irányításra születtek, amelyek során a hivatalos kihallgató helyiségen kívül, a folyosón, a liftben adták értésére a rendőrök, hogy az a kivezető út, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást tesz.

2012. november 20-án a bíróságon Z. T. is hasonló pszichikai kényszerről számolt be, amely szerint a családjával való kapcsolattartását nem tették lehetővé, indokolatlan testüregi motozásnak vetették alá, és kihallgatásra kísérés közben közölték vele, hogy az ügyvédje már az irodában várja őket, és felhívták a figyelmét arra, hogy lenne módja megegyezni bizonyos dolgokban, és akkor hamarabb haza juthatna a családjához.

2013. január 17-én végül Horváth Éva is pszichikai nyomásgyakorlásról, megalázó bánásmódról beszélt bírósági vallomásában, amely szerint a börtönbe szállításakor a kísérő rendőr azt mondta neki, hogy gondoljon a gyermekére, mert ha nem működik együtt velük, akkor előfordulhat, hogy állami gondozásba kell vetetni a gyermeket az anyja ,,tartós távolléte” miatt.

 

Tehát az ügyészi fenyegetés ellenére ezek az emberek mertek beszélni a tárgyaláson a kényszervallatásokról. Nem csak a vádlottak mentek szembe az ügyészi fenyegetésekkel, hanem volt ugyancsak három olyan tanú, akik teljesen más ügyekben vádlottak voltak, és még ennek ellenére is a BKV-per kecskeméti tárgyalásán, vállalva annak minden kockázatát, vallomást tettek a nyomozás módszereiről. Lássuk, kik voltak ők:  

2013. május 13-án Pálocska János bírósági vallomásában arról számolt be, hogy egy B. László nevű nyomozó egy saját maga által kiegészített magánnyomozói jelentést úgy tüntetett fel, mintha az Pálocska tanúvallomása lenne. Ezt az interneten is ilyen beállításban tették közzé. A nyomozók azt állították, hogy ezt ő adta át, ez az ő információja, és ha mégsem akarja aláírni, akkor eljárást fognak kezdeményezni ellene, amiből négy is volt.

2013. május 16-án pedig dr. Sziebert György tett vallomást arról, hogy a nyomozók jegyzőkönyvön kívüli beszélgetésbe kezdtek vele, ahol sok más minden mellett közölték, hogy ha Demszky Gáborra vagy Hagyó Miklósra vagy Kocsis Istvánra bármilyen terhelő vallomással tud szolgálni számukra, akkor néhány nap múlva szabadlábra kerül. A következő alkalommal pedig 1-1,5 órán keresztül győzködték azzal, hogy két kisgyereke van, és hogy ők el fogják intézni, hogy még 20 évig is börtönben legyen, mert mindenki ellene vallott.

2014. október 28-án Bielek Péter elmondta, hogy az őt tanúként meghallgató nyomozó közölte vele, hogy nincs ellene semmiféle gyanú, és megtagadhatja az együttműködést, csak akkor lehet, hogy az ő hozzáállásuk is meg fog változni. Beszámolt arról is, hogy az így született tanúvallomása tudta és beleegyezése nélkül megjelent a sajtóban, a következő kihallgatásán pedig azzal fenyegették meg, hogy ha nem vall Hagyó Miklós ellen, akkor meggyanúsítják az FKF-ügyben.

2015. március 12-én fordulat történt a perben, ugyanis LelLele nyilvánosan is visszavonta a nyomozati szakban Hagyó Miklósra tett, súlyosan terhelő vallomását a Kecskeméti Törvényszéken. A szembesítésről készült felvétel levetítése után Balogh Zsolt azzal indokolta a vallomás visszavonását, hogy akkor ezért tett súlyosan terhelő vallomást Hagyó Miklósra, hogy ,,ne tartóztassák le, mint a többieket". Balogh Zsolt az eljárás kezdete óta szabadlábon védekezik, letartóztatását nem kezdeményezte az ügyészség. Balogh Zsolt bejelentette, hogy a szembesítéskor tett vallomását nem tartja fenn. ,,Hagyó Miklós semmilyen törvénytelenségre nem utasított, neki semmilyen pénzt nem adtam át" - mondta a negyedrendű vádlott, aki a bíróság előtt eddig nem tett vallomást.

A 2010-ben tett kijelentéseit Balogh már a per egy korábbi szakaszában, 2012 októberében sem vállalta, jogi nyelven nem tartotta fenn. A bíróság előtt hasonlóan tett Antal Attila is, mondván: vallomását a nyomozók fenyegetésének hatására tette. Balogh kimondta, Hagyó nem utasította őt törvénysértésre, ő maga sem követett el ilyet, és pénzt sem adott át Hagyónak - sem nokiás dobozban, sem máshogy. Sőt, korábbi „vádlója" bocsánatot kért Hagyótól.

 

Tehát a BKV-ügyben a Kecskeméti Törvényszéken összesen hét vádlott, Mesterházy Ernő, Antal Attila, Balogh Zsolt, L. O., Regőczi Miklós, Z. T. és Horváth Éva beszélt pszichikai kényszervallatásról, emellett három tanú, Bielek Péter, Pálocska János és dr. Sziebert György is irányított vallomásról számolt be.

 

3., A tanúkra irányuló pszichikai nyomásgyakorlás:

 

           A BKV-ügyben nagyon lényeges bizonyítékul szolgáltak a vádemeléshez a tanúvallomások, ezért a nyomozó hatóság igyekezett minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy terhelő tanúvallomások szülessenek. A később irányított vallomásokról beszámoló tanúkról elmondható, hogy mindegyikük gyanúsított volt, csak nem a BKV-ügyben, hanem más büntetőügyekben. Ez a körülmény lehetőséget teremtett a megfélemlítésükre, mert attól tarthattak, hogy az ellenük folyó büntetőeljárásban hosszabb előzetes letartóztatással, később pedig súlyosabb büntetést megalapozó vádirattal torolja meg a rendőrség, illetve az ügyészség ellenállásukat, ha megtagadják a terhelő vallomások tételét.

A nyomozó hatóság rendkívüli intenzitással és gyorsasággal igyekezett bizonyítékokat találni, - és mint utólag bebizonyosodott – kreálni Hagyó Miklós és gyanúsított-társai bűnösségének alátámasztására. Ennek érdekében, a tanúk elmondása szerint olyan eszközöket is felhasznált, amelyek kívül esnek a nyomozási taktika megengedett eszköztárán. Ahogy vallomásaikból kiderül, több vádlott, illetve tanú esetében, hosszú ideig tartó előzetes letartóztatás, illetve börtönbüntetés kilátásba helyezésével fenyegetve pszichológiai kényszervallatást alkalmazott annak érdekében, hogy elsősorban Hagyó Miklósra nézve terhelő vallomásokhoz jusson. Ennek részleteit dr. Kádár András, Hagyó Miklós I. rendű vádlott védője az alábbiakban fejtette ki védőbeszédében:

,,Az ügyészség a vádbeszédében hosszan fejtegette, miért nem tartja elfogadhatónak azon vádlottak tárgyalási vallomását, akik nyomozati hatósági elvárásokra és jogellenes befolyásolásra hivatkozással nem tartották fenn, vagy vonták vissza nyomozati vallomásaikat.

Amint arra a vádbeszéd 22. oldalától ügyész úr utal, Antal Attila, Regőczi Miklós, Z. T., L. O. és Mátay-Horváht Éva arról beszéltek a tárgyaláson, hogy lefogásuk megfélemlítő módon, és azzal a nyilvánvaló céllal történt, hogy a vádlottak beismerő, de főleg meghatározott személyekkel szemben terhelő vallomásokat tegyenek. Ezt folyamatosan értésükre is adták. Az ügyész úr ezután Regőczi Miklós vallomását idézi, amely szerint a mai magyar büntetőeljárási gyakorlatban az előzetes letartóztatás lényegében egyenlő a kényszervallatással.

És itt következik az ügyészi érvelésben a látszólag szellemes, de nyilvánvalóan manipulatív retorikai fordulat. A továbbiakban már ez a Regőczi Miklós-féle állítás (mely egyébként nem egy elfogult vádlott állítása, hanem a büntetőjogászok jelentős részének szakmai meggyőződése) úgy jelenik meg, mint valamennyi vádlott és védő álláspontja, melyet az ügyész természetesen porrá zúz azzal az indokolással, hogy ha az előzetes letartóztatás a kényszervallatás egyik formája, akkor mind a 29 bíró, aki a letartóztatás elrendeléséről és fenntartásáról határozott, bűntárs a kényszervallatatásban, mint ahogy mindazok a védők is, akik védenceik sorsát látva hallgattak és nem fordultak az ügyészséghez vagy a nyomozási bíróhoz.

Nem fogok a vádlottakkal szemben érvényesített hatósági nyomásgyakorlás különféle módjaival foglalkozni általában és konkrétan, nem fogom elemezni a hatóságok kényszerintézkedési gyakorlatát általában és a jelen ügy részleteinek tükrében konkrétan, nem fogom kimutatni azt a bizonyítást nem igénylő, nyilvánvaló korrelációt, amely a vallomások tartalma és a vallomástevők személyes szabadságának foka között a jelen ügyben szembeszökően észlelhető, mert aki az ügyet egy kicsit is ismeri, pontosan tudja, miről van szó. Érintett védőtársaim majd ezt nyilván megteszik, ki-ki a saját védőbeszédében.

Ehelyett nem teszek mást, néhány vallomásra hivatkozom, olyanokéra, akiket a jelen ügyben nem terheltként hallgattak meg.

Például Pálocska Jánoséra. A tanú 2013. május 7-én tett vallomásából kiderült, hogy a vele 2010. április 14-én és április 19-én történt tanúkihallgatásáról készült jegyzőkönyvek alakilag és tartalmilag egyaránt valótlanok. A kihallgatását végző, a tanú vallomása szerint őt pszichikai nyomás alá helyező, evégből a lakásán személyesen is felkereső, a megfelelő információkért cserébe büntető ügyének nem jogszerű, ugyanakkor kedvező elintézésével bíztató rendőrtiszt által összeállított jegyzőkönyvek egyikéből még az sem derül ki egyértelműen, melyik rendőrkapitányságon készült, ráadásul az iraton a kihallgatás kezdetének időpontja későbbi, mint a befejezésé. A tanútól tudjuk, hogy 2010. áprilisában a hatóság elhatározott célja Hagyó Miklós letartóztatása volt, a nyomozó nem rejtette véka alá, hogy ez az ő személyes motívuma is. A közvetlenül az érintett vádlottak egyikét sem, az I. rendű vádlottat is legfeljebb a televízióból ismerő Pálocska János hiteles vallomásaként jegyzőkönyvbe vett, Hagyó Miklósra, L. O.ra és Horváth Évára súlyosan terhelő állításokat tartalmazó és a tanú kihallgatását végző nyomozó pressziójára aláírt jegyzőkönyvek Pálocska tárgyalási figyelmeztetés ellenére fenntartott határozott vallomása szerint hamisak, mert a tanúvallomásként feltüntetett állítások nem tőle származnak, hanem azokat a nyomozást végző rendőrtiszt egy kétes valóságtartalmú magánnyomozói jelentésből emelte ki. Bár Pálocska János tárgyaláson elhangzott kijelentéseinek ellenőrzése elmaradt, a jelen ügy nyomozásának súlyos fogyatékosságait és jogszerűtlenségeit megtapasztalva, halvány kétségem sincs aziránt, hogy az állítások nem állnak távol a valóságtól.

Hivatkozom például Bielek Péterére. Akit tanúként, hangsúlyozom tanúként krimibe illő körülmények között, mélygarázst, pincét megjárva vittek a BRFK kihallgató helyiségébe, ahol és itt ő folytatja: »aláírattak velem egy papírt, valamiféle titoktartási nyilatkozatot, hogy senkinek nem beszélhetek arról, hogy itt jártam, meg hogy milyen ügyekről volt szó, tulajdonképpen teljes csendben kell maradnom az egész történésről. Utána kezdetét vette egy 4-5 órás kihallgatás és ott már folyamatosan…a kihallgatók állandóan arról kérdeztek, hogy a Hagyó, a Mesterházy, a Demszky, milyen politikai nyomás volt, kértek-e pénzt stb., stb. Az nekem nagyon sokkoló volt. Különösen azért, mert voltak olyan félmondatok felfelé a liftben, meg máshol, ami hát nagyon, én féltem, nem voltam benne biztos, hogy haza tudok menni.«  

Majd ezután: »Nem a Főkertről kérdeztek, hanem akkor megint arról kérdeztek, hogy na a Hagyó erőszakoskodott-e, mert ők úgy tudják, valamilyen olyan tanúvallomás van, hogy ő erőszakoskodott, meg, hogy ő kért-e tőlem pénzt, meg követelt-e tőlem pénzt, meg a Mesterházy Ernő követelt-e tőlem pénzt. Én mondtam, hogy benne van a tanúvallomásban, hogy nem történt ilyen, nem tudok mást mondani erre. És akkor kurtán-furcsán véget ért a kihallgatás, amíg a hölgy elment másolni a tanúvallomást, addig bejött egy középkorú úr, mondta, hogy gondoljam át a dolgokat, mert hogy az FKF-fel kapcsolatban rengeteg ügyben van nyomozás, ebben nekem is bajom lehet, pl. egy hét múlva szerdán legyek szíves visszafáradni, mert meg szeretnének gyanúsítani engem Pusztazámor ügyben. Azt a hetet nem kívánom senkinek, de amit kérdeztek a kihallgatáson, meg ez a közlés a végén, az én számomra egyértelműen azt jelentette, hogy ha egy hét alatt vissza tudok emlékezni arra, hogy mégiscsak kért tőlem pénzt a Hagyó vagy a Mesterházy, akkor lehet beszélni erről a gyanúsításról, de nem volt ilyenről szó. Egy hét múlva visszamentem, meg is gyanúsítottak ebben a Pusztazámor ügyben. Ezt azért el szerettem volna mondani.«

Hivatkozom például a BKV-nál egy időben jogi igazgatóként dolgozó dr. Sziebert Györgyére, akinek a vallomásából a következők derültek ki. A tanú más ügyben előzetes letartóztatásba került, ezalatt egy alkalommal, ahogy a tanú fogalmazott,klasszikus filmeket idéző” körülmények között – sötét szoba, sejtelmesen világító lámpa – két rendőrnyomozó jegyzőkönyvön kívüli beszélgetésbe kezdett vele, és itt a tanú szavai jönnek: »..közölték…hogy ha Demszky Gáborra vagy Hagyó Miklósra vagy K. Istvánra bármilyen terhelő vallomással tudok szolgálni számukra, akkor ma csütörtök van, ott van egy papír a kezükben és akkor kedden szabadlábra kerülök…ott ment körülbelül fél órán keresztül a győzködésem azzal, hogy két kisgyermekem van, az egyik még egy év alatt volt, hogy ők jól el fognak intézni, hogy még 20 évig majd itt leszek, mert egyébként mindenki rám beszélt.«

Dr. Sziebert György arról is szólt, hogy előzetes letartóztatása idején a fogva tartása helyéről – amint ezt egy másik jegyzőkönyvből tudjuk, 2010. június 28-án –  elszállították a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet I. objektumába, ahol s itt folytassa ő maga: »Egy tárgyalóhelyiségbe vittek a Nagy Ignác utcán belül és ott két ügyész úrhölgy a Központi Nyomozó Főügyészségtől ült le velem szemben és tájékoztattak arról, hogy tanúként kívánnak kihallgatni a Hagyó ügyben, ahol elmondták, hogy ők a következő játékszabályokat mondják el számomra, 7 darab témát említettek, amiről szeretnének tanúként meghallgatni, hogy kerültem oda a BKV-hoz, a tanácsadói szerződésekkel, a munkaszerződésekkel kapcsolatban. Közölték, ami nagyon érdekes volt, hogy bár tudják ők, hogy én jóval több dologról tudnék mondani valamit, de hogy még véletlenül se említsek már mást. Tehát ez a 7 téma lesz, 8., 9. még véletlenül se, mert túl sok gyanúsított van már így is ebben az eljárásban és hogy ez a szám bőven elegendő, ne is beszéljek semmi másról és ennek következtében ők majd elintézik a Fővárosi Főügyészségnél, hogy a 9 hónapos tárgyalásomnál, ami majd jön szeptemberben, akkor lakhelyelhagyási vagy házi őrizet, tehát egy enyhített fokozatú kényszerintézkedést fognak ennek következtében elintézni számomra, ha én együttműködök.«  

Dr. Sziebert Györgyöt ezután a jelen ügyben 2010. augusztus 11-én, 23-án és 26-án kihallgatták, s noha a jegyzőkönyvi visszaidézése szeptember 8-ára azt az érzetet kelthette benne, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség ígéretének megfelelően szabadlábra kerül, az ellene folyó ügyben a letartóztatását ügyészi indítványra meghosszabbították.Ügyész úr a tárgyaláson felrótta az érintett védőknek, hogy amennyiben rendőri vagy ügyészi törvénysértést észleltek, azt védői kötelességük lett volna jelezni az ügyészségnek, vagy ha az ügyészségben nem bíztak, akkor a nyomozási bíróságnak.

Nos – amint ezt a tárgyaláson csatolt jegyzőkönyv tanúsítja – dr. Sziebert György 2010. szeptember 6-án a fogsága meghosszabbításáról döntő bírói ülésen ezt megtette. Elmondta, hogy ügyészek azt ígérték neki, ha együttműködő lesz, szabadlábra kerül. Megtette, amit kértek, elégedettek voltak, vele, azt mondták, ezt vártuk Öntől. Aztán az előzetes letartóztatásának a meghosszabbítására tettek indítványt. A tanú nem mondott volna igazat a nyomozási bíró előtt? Mi érdeke fűződött volna hozzá?  Dr. Sziebert György 2010 szeptemberében nem tudhatta, hogy az akkor még nyomozati szakaszban lévő ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség 2012. január 10-én vádat emel, és hogy ezt milyen bűncselekmény vádjával kikkel szemben teszi, 2010. szeptember 6-án arról sem lehetett tudomása, hogy a majdani vádlottak a rájuk gyakorolt hatósági nyomásról 2012. őszén a Kecskeméti Törvényszéken mit fognak mondani és – nem lévén jövőbelátó – sejtelme sem lehetett arról sem, hogy 2013. májusában tanúként szerepel majd a Hagyó Miklós és társai ellen indított büntető ügyben.

Az ügyészi pressziót e kétségtelen tények tükrében kell értékelni. Dr. Sziebert György jelen perben tett vallomása kívül esett az ügyészi értékelésén, amint a nyomozási bíró előtt tett vallomása sem érte el az ügyészi ingerküszöböt, amit felettébb sajnálok, de – érzékelve a vádbeszéd inspirációját – megértek. Arról sem tudunk, történt-e bármilyen érdemleges lépés a tanú által feltárt jogsértés kivizsgálására. Akár igen, akár nem, dr. Sziebert György vallomása önmagáért beszél és teszi egyúttal zárójelbe mindazt, amit ügyész úr az eljárás törvényességéről fennen hangoztatott.”

          

1., Bielek Péter:

 

Bielek Péter ellen 2012 júniusában emelt vádat a Fővárosi Főügyészség a pusztazámori hulladéklerakó metánmentesítésével kapcsolatos beruházás miatt. Az FKF volt vezérigazgatója az eljárásban mindvégig tagadta bűnösségét. A vádirat szerint a fővárosi cég volt vezetője összejátszott a hulladéklerakó metánmentesítésére kiírt pályázat nyertes cégének vezetőjével, és ezért az indokoltnál mintegy 70 millió forinttal többet fizettek ki a munkálatokra. 2015 novemberében mentik fel a vádak alól Bielek Pétert. A BRFK 2010. április 21-én nyomozást rendelt el hűtlen kezelés bűntett elkövetése gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. gazdálkodásával kapcsolatban.  A kiemelt beruházások nyerteseit Hagyó Miklós és Mesterházy Ernő előre kijelölte, és a százmilliós közbeszerzési eljárásokat a kiválasztott cégekre írták ki - állította akkor a tanúvallomásában Bielek Péter, amelyet a Hír Tv szivárogtatott ki 2010 áprilisában.

Bielek a tanúvallomásaival kapcsolatban így nyilatkozott Kecskeméten a BKV-perben:

Bielek Péter, Kecskemét, 2014 . október 28.:

,,Valamikor 2009. végén engem felhívott egy nyomozó a BRFK Gazdaságvédelmi Osztályáról B. Mihály, ha jól emlékszem a nevére. Kért tőlem egy találkozót, akkor már azért a sajtóban folyamatosan napirenden volt tartva, hogy a fővárosi cégeknél micsoda nagy ügyek vannak, meg voltak ügyek  a Pécsi Egyetemen, aztán a Pécsi Közlekedési Vállalatnál, a MÁV Informatikánál, biztos már elmondták többen, hogy volt egy olyan légkör, hogy itt alapvetően micsoda korrupció, meg micsoda bűncselekmények zajlanak a fővárosnál. Én elfogadtam természetesen, hogy találkozzunk, azt kérte, hogy ne a BRFK-n, hanem egy étteremben. Egyrészt én nem féltem találkozni egy rendőrrel, mert semmi okom nem volt arra, hogy féljek, ugyanakkor azért szerettem volna megtudni, hogy az FKF-vel kapcsolatban mi a helyzet, hogy nyomoznak-e, esetleg tudnak olyan ügyekről, amelyek valóban problémásak lehetnek. Találkoztunk,  ő azt kérte tőlem, hogy senkinek nem beszélhetek arról, hogy mi találkoztunk, semmilyen kollégámtól nem kérhetek információt, nem mondhatom nekik, hogy van egy ilyen vizsgálat, de elmondta, hogy sok ügyben nyomoznak minden fővárosi cég ellen. Azt is mondta, hogy minden fővárosi cégvezetőnek felajánlják, hogy együttműködhetnek a rendőrséggel, noha ellenem ők semmilyen konkrét dolgot nem tudnak, meg gondolják, hogy bűncselekményről nincs információm, mert akkor beszámoltam volna, de azt mondta, hogy meg lehet tagadni ezt az együttműködést, csak akkor lehet, hogy az ő hozzáállásuk is meg fog változni. Úgyhogy azt kérte tőlem, ekkor kezdődött ez a típusú kérdezés, hogy nézzem át azokat az ügyeket, vagy emlékezzek vissza azokra az ügyekre, amik valamilyen szempontból nem a szokásos mederben zajlottak vagy amikor valamilyen politikai nyomás ért engem, tehát ami nem a szokásos mederben zajlott. De hát miután nem beszélhettem senkivel, ezért kénytelen voltam itt most egymagam ezeket végiggondolni, miután tisztáztuk 25-ször, hogy nem arról van szó, hogy engem gyanúsítanának bármivel, meg azt se feltételezik, hogy én bűncselekményről tudok, ezért amikor legközelebb találkoztunk tényleg elmondtam egy-két olyan dolgot, ami mondjuk nem a szokásos mederben zajlott, de mindegyiknek meg volt az oka, hogy miért, és ezt el is mondtam neki. Mondjuk az ő kérdéseiből azért az látszott, hogy nem az utcáról esett be, hanem tényleg folyhat nyomozás, mert nagyon pontos kérdései voltak személyekre, ügyekre. Végül azt mondta, hogy be kell mennem a BRFK-ra és ott tanúvallomást kell tennem. Én mondtam, hogy pont arról volt szó, hogy nem kell, mert hiszen ők sem gyanúsítanak semmivel, meg én se gyanúsítok senkit semmivel, én csak azt mondtam el, amit egyébként jó részét ő is tudott, hogy bizonyos ügyeknél volt zökkenő, mi történt, hogy történt. De nem tágított, azt mondta, hogy be kell mennem mindenféleképpen. Akkor már a tévében, rádióban naponta volt a híradóban az, hogy a cégvezetőt vagy a cég munkatársát, szépen kimennek érte, elviszik, beviszik. Világos volt akkor is, hogy akit így a televízió szépen mutat, hogy a rendőrség beviszi, annak a szakmai pályafutásának nagyon jó időre vége van. Az én helyzetem akkor meg az volt, hogy édesapám meghalt, édesanyám egyedül maradt, őérte én voltam a felelős,  anyagi értelemben talán kevésbé, de erkölcsi értelemben mindenféleképpen, volt két gyerekem, mind a kettő tanult, feleségemnek hol volt munkája, hol nem. Tehát gyakorlatilag négy emberért voltam egymagamban felelős és én világ életemben alkalmazott voltam, különböző beosztásokban, de akkor is alkalmazott, tehát nekem nincsen cégem, ami akkor is működik, hogyha velem valami történik. Tehát én addig tudok pénzt keresni, és addig tudom ellátni őket, amíg tudok dolgozni. Tehát én maximálisan igyekeztem elkerülni azt, hogy itt bármiféle kényszerintézkedés szülessen velem kapcsolatban is. Én annyit kértem a B. úrtól, hogy oldja már meg, hát ott ácsorognak a tévé kamerák a BRFK előtt, ha én oda bemegyek, azért nem vagyok egy olyan nagyon ismert ember, de az újságírók biztos fogják tudni, hogy na akkor a Bieleket is behozták a BRFK-ra. Akkor azt javasolta, hogy jó, akkor találkozzunk Budán egy bevásárlóközpont parkolójában, akkor odajön, bevisz engem úgy, hogy ne lássanak, meg akkor  vissza is hoz, és ez is történt. Az Eurocenternek a mélygarázsában találkoztunk, én átültem a kocsijába, bevitt a BRFK-ba, a pincébe, a mélygarázsba, felmentünk a kihallgató helyiségbe, ott aláírattak velem egy papírt, valamiféle titoktartási nyilatkozatot, hogy senkinek nem beszélhetek arról, hogy itt jártam, meg hogy milyen ügyekről volt szó, tulajdonképpen teljes csendben kell maradnom erről az egész történésről. Utána kezdetét vette egy 4-5 órás kihallgatás és ott már folyamatosan, tehát a B. úr nem volt ennyire asszertív, ott a kihallgatók állandóan arról kérdeztek, hogy a Hagyó, a Mesterházy, a Demszky, milyen politikai nyomás volt, kértek-e pénzt, stb., stb. Az nekem nagyon sokkoló volt. Különösen azért, mert voltak olyan félmondatok felfelé a liftben, meg máshol, ami hát nagyon, én féltem, nem voltam benne biztos, hogy én haza tudok menni. Állandóan ezt a politikai nyomást kérdezték, persze nyilván ott nem voltam olyan állapotban, hogy visszakérdezzek, hogy mi az, hogy politikai nyomás, én nem vagyok politikus, egy városvezető nem tudom politikus-e, senki nem mondta, hogy mit ért ezalatt, de mindig minden harmadik kérdés ez volt. És akkor végigmentünk azokon az ügyeken, mondom ez 4 vagy 5 óra volt, nem tudom pontosan mennyi, de hosszú volt. Részben amit korábban én magam említettem meg, ahol nem a megszokott rend szerint mentek a dolgok, részben  meg olyan dolgokat hoztak fel, ami számomra új volt és ott kellett reagálnom. Azt kértem, hogy Pusztazámorról ne kapjak kérdést, itt nem maga Pusztazámor a lényeg, hanem az egésznek a hangulatát adja vissza, hogy azt ott azért kellett mondanom, mert gyakorlatilag az én saját helyettesem írt nekem egy levelet, hogy az a beruházási érték nagyobb, mint amit eredetileg terveztünk, és kéri az engedélyemet, hogy valósítsuk meg. Most ez önmagában semmi problémát nem jelent, mert a beruházási terv, az egy terv, de amikor ezt mondták, abban a pillanatban rácsaptak, nem tudom, hogy nem értették, inkább nem érdekelte őket, hogy más a beruházási terv, más a közzétett érték, más a szerződött érték, tehát teljesen különböző dolgokról beszélünk, műszaki tartalom, azonnal azt mondták, hogy na akkor ez a pénz ez visszament, akkor ki kapta ezt a pénzt, hova lett ez a pénz. Én egy szóval nem mondtam, hogy ez a pénz bárhova lett volna, én nem ezt mondtam, de aztán már fizikailag is majdnem rosszul lettem, akkor kikéredzkedtem a mellékhelyiségre, az a kolléga, vagy rendőr aki engem kikísért, az meg tett egy olyan megjegyzést, nem tudom pontosan visszaadni, de egy olyat, hogy milyen könnyű így nyomozni, hogy be lehet vinni a cégvezetőket. Konkrétan ennél azt sikerült elérnem, hogy egy ilyen valamiféle feltételes megfogalmazás került a jegyzőkönyvbe, már nem emlékszem pontosan, hogy mi, de ennél többet nem. Úgyhogy ez így történt ez a kihallgatás. Amikor vége lett, akkor aláírtam a jegyzőkönyvet, ugyanúgy visszavitt ez az ember le a pincébe, le a mélygarázsba, vissza. Én a magam részéről nem gondoltam, hogy ennek különösebb következménye lesz, egészen addig, amíg hát azt hiszem, hogy talán április 25-e volt a választásoknak a második fordulója, előtte talán 2-3 nappal ez a tanúvallomás, és ennek részletei egyszer csak megjelentek a sajtóban. Ugye azt nem kell elmondani, hogy ez nekem ismerősi, baráti, munkatársi körben mit okozott, mit jelentett. De hát annyi előnye talán volt, minden esetre ily módon mentesültem attól, hogy itt olyan nagyon titkot tartsak, mert hogy nem én tettem közzé, az újságnak nem én adtam oda a saját tanúvallomásomat. És miután megjelent, azt meg tudtam csinálni, hogy legalább azokkal a munkatársaimmal tudtam beszélni, akik ezeket az ügyeket konkrétan csinálták, meg tudtam kérdezni, hogy akkor mit miért csináltak, legalább tényleg pontosítani tudtam. Úgy döntöttem, volt később erre alkalom, énnekem azt mondta egy jogász, ha ezekből az ügyekből bírósági ügy lesz, akkor a bíró úgyis meg fogja kapni a visszavont tanúvallomást is, tehát én visszavonhatom, de jobban járok, meg mindenki jobban jár, hogyha inkább pontosítom ezeket a dolgokat és ha tudom, hogy pontosan minek mi volt az oka, akkor inkább azt mondjam. Valamikor a nyáron, talán júniusban vagy júliusban megint meghallgattak. Akkor az FKF-ben próbáltuk még csinálni a dolgunkat, amennyire lehet normálisan a körülmények ellenére. Felhívott egy rendőr, konkrétan azt mondta a telefonban a hölgy, hogy a Főkert ügyben szeretne tőlem kérdezni valamit. Főkert ügyben egy darab ügyet nem tudtam elképzelni, amiben nekem közöm lehet a Főkerthez, de természetesen eddig is mentem, amikor hívtak, meg most is mentem. Ezen a kihallgatáson szó nem volt a Főkertről, arról volt szó, hogy visszavonom-e a tanúvallomást. Miután Főkert ügyben mentem, ügyvéd nem volt velem és gyakorlatilag 15 másodperc alatt kellett végiggondolnom, hogy ha visszavonom a tanúvallomást, akkor azt vehetik úgy, hogy én megtagadom az együttműködést, akkor szépen itt is tarthatnak. Másrészt ez a tanúvallomás, amiről beszéltünk, nem emlékszem, talán 6-8 teljesen különböző ügyről szól. Tehát nem az volt a kérdés, hogy valamilyen ügyre vonatkozólag visszavonom-e a tanúvallomást, hanem az egész úgy ahogy van, visszavonom. Ha az egészet visszavonom, akkor az azt jelenti, hogy 6-8 különböző ügyben össze-vissza beszéltem? Ez nem normális, ez nem reális dolog. Nem tudtam megbeszélni senkivel, hogy most mi van, ha visszavonom, meg mi van, ha nem vonom vissza, mert egy szál magamban voltam. Nem a Főkertről kérdeztek, hanem akkor megint arról kérdeztek, hogy na a Hagyó erőszakoskodott-e, mert ők úgy tudják, valamilyen olyan tanúvallomás van, hogy ő erőszakoskodott, meg, hogy ő kért-e tőlem pénzt, meg követelt-e tőlem pénzt, meg a Mesterházy Ernő követelt-e tőlem pénzt. Én mondtam, hogy benne van a tanúvallomásban, hogy nem történt ilyen, nem tudok mást mondani erre. És akkor kurtánfurcsán véget ért a kihallgatás, amíg a hölgy elment másolni a tanúvallomást, addig bejött egy középkorú úr, mondta, hogy gondoljam át a dolgokat, mert hogy az FKF-fel kapcsolatban rengeteg ügyben van nyomozás, ebben nekem is bajom lehet, pl. egy hét múlva szerdán legyek szíves visszafáradni, mert meg szeretnének gyanúsítani engem Pusztazámor ügyben. Azt a hetet nem kívánom senkinek, de amit kérdeztek a kihallgatáson, meg ez a közlés a végén, az én számomra egyértelműen azt jelentette, hogy ha egy hét alatt vissza tudok emlékezni arra, hogy mégiscsak kért tőlem pénzt a Hagyó vagy a Mesterházy, akkor lehet beszélni erről a gyanúsításról, de nem volt ilyenről szó. Egy hét múlva visszamentem, meg is gyanúsítottak ebben a Pusztazámor ügyben. Ezt azért el szerettem volna mondani.

(...)

Az egész kihallgatás, ez a jegyzőkönyv nem tudom hány oldal, ha szép lassan felolvassa az ember, akkor gondolom 30 perc alatt megvan, én majdnem 5 órát voltam benn a BRFKn. Szükségszerűen ez a jegyzőkönyv azért eléggé elnagyolt. Abszolút nem adja vissza azt a részletességet, ahogy az ügyeket beszéltük és most utólag amikor ez valamiért napvilágra került én most utólag értettem meg, hogy azért bizonyos szóhasználat miért jó, ha benne van, amit én annak idején nem mondtam, de valahogy rávezettek, hogy akkor mégis így kellene mondani. Én utána már másik ügyvéddel mentem. Én úgy gondoltam, hogy egy aláírt tanúvallomással már olyan nagyon nem tudok mit kezdeni, de az biztos, hogy másik ügyvéddel mentem utána, nem ővelük.

(...) Én azt elmondtam, most is el szeretném mondani, hogy itt nem arról volt szó, hogy a rendőrök engem fizikailag megfenyegettek volna, hanem arról volt szó, hogy az egész televízió, sajtó, rádió azzal volt tele, hogy micsoda hihetetlen korrupció zajlik a fővárosban. Nem volt olyan híradó, hogy ne vittek volna el akár egy olyan fővárosi cégvezetőt, akivel együtt dolgoztam, akiről abszolút nem tudtam elképzelni, hogy bármi ilyen bűncselekményt elkövethetett volna, de hát ezek történtek, ez benne volt a légkörben. Tele volt ilyen ügyekkel minden, és akkor voltak ezek a kis megjegyzések, amit nem tudok pontosan visszaadni, de elmondtam ebből egyet-egyet. Ezek úgy egészében véve jelentettek rám egy ilyen, plusz még ehhez párosult az én egzisztenciális bizonytalanságom, a családomnak, az édesanyámnak a helyzete, apám halála, a két kiskorú gyerekem, abszolút nem engedhettem meg magamnak, hogy engem ne engedjenek haza vagy elvigyenek. De hát az ember fél, ugye. Soha nem volt problémám a vérnyomással, azóta van, soha nem volt alvászavarom, azóta van.”

 

2., Pálocska János:

 

           A BKV-s ügyek kipattanásakor jó pár tanácsadói szerződés került a rendőrség látókörébe. Ezek egyikét egy bizonyos Sportlife Média Kft.-vel kötötték meg. A cég 2006-ban alakult, egyik tulajdonosa a Seychelle-szigeteki bejegyzésű Chesterman International Ltd. volt. Az ötvenszázalékos tulajdonrésszel rendelkező offshore vállalkozás megbízottja Pálocska János volt. A férfi ellen rablás és zsarolás miatt is folyt eljárás, évekkel ezelőtt pedig kapcsolatba hozták a felbujtóként emberölés kísérlete és zsarolás miatt elítélt Stecurával, azaz Leonyid Goldsteinnel, mivel az ő cégeinek környezetében bukkant fel.  A férfi vádlott volt a Sándor „Papa” István volt főnyomozó elleni büntetőügyben, de felmentették. Pálocska egy azóta felmentéssel zárult ügyben állt kényszerintézkedés alatt, amikor a nyomozó egy közös magánnyomozó ismerősük társaságában megkereste őt. Dr. B. László rendőr százados, a BKV-ügyet vezető nyomozó a tanú állítása szerint azt ígérte Pálocskának, hogy egy másik, folyamatban lévő ügyében befolyásolja a bírót és a nyomozást, ha cserébe aláírja az említett magánnyomozó véleményét, elismerve azt saját vallomásaként.

 

Pálocska János, Kecskemét 2013. május 13.:

,,Nem fog örülni ügyész úr, hogyha elmondom azt a részét, nem kellene most talán belemenni ebbe, mert nem ehhez az ügyhöz tartozik, de ebben a nyomozásban, aminek az eredményeként most itt ülünk és Ön kérdéseket tesz fel nekem, egy dr. Bói László nevű úriember keresett meg, amikor lakhelyelhagyási tilalmon voltam, ő volt az egyik nyomozó. Őt valahonnan a Budai részről hozták, a II. vagy a XI. kerületből, kerékpárlopási osztályon dolgozott, tehát gazdasági ügyekre nem látott rá, és ez a nyomozó átkerült ennek a BKV-s nyomozócsoportnak az élére, ahol meglehetősen sok dolgot mondott nekem, szóval eljött Gödre, ahol lakom és egy gödi szállodában találkoztam vele, szerintem ott készült kamerafelvétel is, úgyhogy mindent tudok ezzel igazolni. Tehát semmi olyat nem mondok, amit hogyha idehívják ezt a dr. Bói Lászlót, nem fogja alátámasztani. Egy kollégájával jött és óvatosan fogalmazok inkább, szerette volna megtudni, hogy amit mi fogadtunk magánnyomozót, mikor én előzetesben voltam, hogy mit derített ki és hogy ennek mennyi köze lehet a BKV Zrt.-hez vagy az akkori botrányokhoz. Majd ezt követően közölte, hogy egy dr. B. Edina nevű bírónővel beszélt, akinél most ácsorog az én ügyem és hogy ez  lehet ilyen, lehet olyan, utána meg is jelent valami internetes cikk, hogy én tettem  Hagyó Miklósra terhelő vallomást és ezért engedték el a házi őrizetemet. De ez sem dátumban nem jó, sem a valóságot nem tükrözi, tehát ez meglehetősen aljas rágalom. Soha az életemben nem láttam Hagyó Miklóst személyesen, csak itt most a teremben, meg előtte a tévében. Amit meg elmondtam abban a vallomásban, tanúvallomás vagy nem tudom, hogy minek hívjuk, bizonyára nem úgy gondolják, hogy tényszerű volt, én magánnyomozói jelentéseket adtam oda, melyeket nem csatolták a jegyzőkönyvhöz, a vallomásom megtétele után két napra rá bedobták kinyomtatva nagybetűkkel a vallomást a postaládámba. Nem a Hagyó Miklós -féle úgymond, nem tudom most ez, hogy milyen kör neki, hanem az az érdekkör, akik engem becsaptak és hát ők hogy szerepelnek ebben a jegyzőkönyvben, és ebből ez lehet, meg az lehet, azok után már teljesen mindegy, hogy három gyerekkel van otthon a felesége, a negyedikkel meg terhes, megfenyegetik, meg elvitték az autóját, meg elvitték az enyémet, tehát az sem került elő mai napig. Gyakorlatilag én azért kerültem börtönbe, mert a hiányolt pénzemet meg mertem kérdezni, hogy hol van és össze mertünk hívni egy taggyűlést, hogy akkor tisztázzuk ezeket a dolgokat, ügyész úr ezért ültem 8 és fél hónapot előzetesben..(...)

Gyakorlatilag igen. De ezt elmondtam akkor is és elmondtam azt is, hogy tanúskodni ilyen ügyekben egy elég felelősség teljes dolog, de szinte én úgy éreztem, hogy akkor rám építették azt a részét, hogy le fogják tartóztatni Hagyó Miklóst. De nem szeretnék most senkit vádolgatni, sem a nyomozót, senkit, nyugodtan, ha úgy érzi az ügyész úr vagy itt a bíróságon valaki, hogy beidézik ezt a nyomozót, én nagyon szívesen eljövök és elmondom a szemébe is, hogy mi történt a meghallgatás alatt meg hogy hogy történt. (...)

Mondta, hogy pozitívan fogják az ügyemet kezelni, de nem azt a büntető eljárást, amelyből én kényszerintézkedés alatt voltam, az befejezés előtt állt, hanem ugye én tettem egy feljelentést azok ellen, akiket elmondtam az első vallomásomban, hogy most még csak ennyi a kár és ennyivel károsultam, kb. ennyi lesz, ezt meg ezt fogják még ellopni, ennyivel károsodik az állam, körülbelül fillére ugyanezt történt és megkérdeztem, hogy sem jós nem vagyok és szakértő sem. (...)

Azt ígérte B. László, amennyiben átadom a magánnyomozói jelentést a részükre, akkor ő segít abban, hogy valójában nyomozás legyen, két évig ültek rajta, majd a végeredmény az lett, hogy kidobták az ablakon. (...)

Mondták, hogy a magánnyomozói jelentés, amit tartalmaz, mivel ez tőlem került a nyomozó hatóság részére, ezért ezt jegyzőkönyvben fogják rögzíteni, tehát úgy gondoltam, hogy leírják, hogy ezt én ekkor és ekkor, itt és itt átadtam. Egy túrót! Beleírtak mindent, ami benne szerepelt, a mellékleteket nem úgy írták le, a véleményt, tehát, hogy a magánnyomozónak mi a véleménye, az is úgy van leírva, mint az én vallomásom. Ez felkerült az internetre. (...)

(...) Nézze, azt se tudom, hogy ki az a L. O. és  L. O.nak a neve szerepel a magánnyomozói jelentésben és komoly vitákba torkollt a tanúmeghallgatás, mikor alá kell írnom azt, mert a nyomozók úgy állították, hogy ezt én adtam át, ez az én információm, ez az általam hozott információ és én mégsem akarom aláírni és hogy akkor eljárást fognak kezdeményezni ellenem, amiből volt mondjuk négy a fejemen.

(...) Az első részét olvasta és nézegette, és amit fontosnak talált, mert ez egy ilyen jó erős paksaméta volt, kb. olyan 130 oldal, fotókkal, különböző kiegészítő elemekkel, és az a rész, amit úgy ítélték meg, hogy a BKV Zrt.-vel kapcsolatos, ugye lapozta a nyomozó, azt ők így szépen leírták. Mondta, hogy leírhatjuk úgy is, hogy ezt én olvassam fel, és mondtam neki, hogy van erre bizonyára más, aki majd fel fogja olvasni. Egy komoly vitába torkollott a dolog, már csak azért is, mert egy fontos dolgot szerettem volna befejezni. De tényleg nem akarok senkit untatni, akit a nyomozó csoport élére odavittek férfit, nyugdíjból hozták vissza, egy kopasz, nagy darab férfi, az volt rajta a magánnyomozó által készített kép-és hangfelvételen azokkal a személyekkel, akik engem börtönbe tettek. C. Attiláné, Sz. Lőrinc és  Sz. László, meg akik a szállodában részt vettek még a megbeszélésen. Tehát ez azért volt fontos és itt akadt össze ez a két ügy. Egyébként nekem soha nem lett volna semmi tudomásom a BKV Zrt.-vel kapcsolatosan semmiről és nem is írtak volna semmit. De abban az időben ez egy sláger dolog volt, hogy BKV Zrt. Ez egy nagyon sláger dolog volt, mindenhonnan ez folyt, hogy ki kicsoda, kit kell letartóztatni, azt sem vetette véka alá a nyomozó, hogy le akarja tartóztatni Hagyó Miklóst. Azt mondta, hogy az a cél, le fogják tartóztatni, ez már el van döntve, tehát ilyeneket mondott. Gyakorlatilag óvatosan fogalmazok, mert nem szeretnék senkit gyanúsítani, de gondolom meg fogják ide hívni ezt a B. Lászlót ezek után, tehát úgy érzem, hogy nem most ülök itt utoljára, biztosan fognak vele itt szembesíteni, nyugodt lelkiismerettel elmondok sokkal többet, mint amit most elmondtam, hogy mik hangzottak még ott el. Hívják meg nyugodtan. Azt a mérvű pofátlanságot, amit meg mertek engedni abban az ügyben.”

 

3., Dr. Sziebert György:

 

Sziebert György 2008-2009-ben a Budapest Airport (BA) Zrt. jogi előadója volt, majd a BKV Zrt. jogi igazgatójaként többszörösen minősülő vesztegetést követett el az ügyészség szerint. Sziebert a vádak szerint közreműködött a két nagyvállalat gazdasági érdekeit sértő túlszámlázott megbízási szerződések megkötésében, és ezért cserébe több tízmillió forintnyi kenőpénzt kapott. 2009. decemberében állították elő, elfogása másnapján volt egy gyanúsítotti kihallgatása. Azután legközelebb februárban egy csütörtöki napon hallgatták ki, amikor azonban ügyvédje távozott, a rendőrök egy sötét szobába vitték, ahol azzal fordultak hozzá, hogy ha Demszky Gábor volt főpolgármesterre, szocialista helyettesére, Hagyó Miklósra és Kocsis Istvánra terhelő vallomásokat tesz, kedden már otthon lehet.

Dr. Sziebert György vallomása, Kecskemét, 2013. május 16.:

,,Elsőnek a vallomástételem körülményeiről, illetőleg az üggyel összefüggő egyéb körülményekről szeretnék egy pár gondolatot elmondani. Más ügyből kifolyólag, bár a BKV-t érintően én 2009. december 4-én őrizetbe kerültem és 2009. december 7-től 2010. szeptember 16-áig előzetes letartóztatásban voltam. Abban az ügyben a repülőtéri rendőrség folytatta le a nyomozást, mert az ügynek a 90 %-a a repülőteret érintő ügyekkel kapcsolatban volt. Tehát 2009. december 7. napján előzetes letartóztatásba kerültem és majdnem két hónapon keresztül nem szóltak hozzám egyáltalán, nem vittek ki gyanúsítotti kihallgatásra sem. 2010. február elején valamikor 10-e előtt, gyanúsítotti kihallgatásra vittek a repülőtéri rendőrségre, egy délután volt, ahol egy rövid ideig tartott a folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásom, miután közölték az akkori ügyvédemmel, dr. Zámbó Gyulával, hogy befejeződött a kihallgatás. A repülőtéren ez úgy történik, hogy a kapukon keresztül csak külön kísérettel lehet be és kikerülni, tehát az ügyvéd urat is úgy kellett, hogy kivigyék a repülőtérről és közölték, hogy az ügyvéd úr eltávozhat, mert nincs több kérdésük, engem pedig majd visznek vissza a Venyigébe, az előzetes letartóztatás helyszínére. Mikor az ügyvéd úr elindult a repülőtérről, akkor közölte a repülőtéri rendőrség egyik munkatársa, hogy most mégiscsak jöjjek ki, mert szeretnének velem beszélgetni. Klasszikus filmeket idéző jelenet volt, az, hogy egyébként mitől volt sötét a szoba, hogy esetleg nem volt rajta ablak, vagy azért, mert ez tél volt és ez  késő délután 5 óra 6 óra felé volt, teljesen sötét volt a szoba és egy asztalnál egy lámpa világított és szembe jobbról és balról a repülőtéri rendőrség egy-egy képviselője foglalt helyet mellettem, és hát ilyen jegyzőkönyvön kívüli beszélgetésbe kezdtek velem, ahol sok más minden mellett közölték, ez egy csütörtöki nap volt egyébként, hogy ha Demszky Gáborra vagy Hagyó Miklósra vagy Kocsis Istvánra bármilyen terhelő vallomással tudok szolgálni számukra, akkor ma csütörtök van, ott van egy papír a kezükben és akkor kedden szabadlábra kerülök. Én mondtam nekik, hogy ez elég érdekes, hogy ügyvéd nélkül, de mondták, hogy ez jegyzőkönyvön kívül van, meg, hogy ez csak az én érdekemet segíti elő. Mondom még egyszer úgy, hogy kettő hónapig egyáltalán nem szóltak hozzám. Ott ment körülbelül 1-1,5 órán keresztül a győzködésem azzal, hogy két kisgyerekem van, az egyik még egy év alatti volt, hogy ők jól el fogják intézni, hogy még 20 évig is majd itt fogok lenni, mert egyébként is mindenki rám beszélt. Egyik ilyen érdekes mondat volt, hogy mindenki rám beszélt és hogy hát akkor 100.000 %, hogy nagyon-nagyon hosszú ideig előzetes letartóztatásban maradok. Kérdeztem, hogy például ki mindenki. Mondták, hogy például Antal Attila is beszélt velem kapcsolatos bűnügyekről, de a BKV-t érintően. Én mondtam, hogy ez azért nagyon-nagyon érdekes, mert hogy Antal Attilának 3 hónappal előbb megszűnt a munkaviszonya a BKV Zrt.-nél, mint ahogy én egyáltalán a BKV Zrt.-hez  kerültem. Akkor utána közölték, hogy jó akkor nem Antal Attila, de azon kívül mindenki. Én akkor mondtam azt, hogy szerintem már elég késő van, inkább ezt hagyjuk. Utána eltelt megint egy hónap, a forgatókönyv megint ugyan ez volt, megint egy hónapig nem szóltak hozzám, kivittek a repülőtéri rendőrségre, a forgatókönyv annyiban volt más, hogy ott talán az ügyemről tíz percet, negyed órát beszéltünk, szintén az ügyvéd úrnak mondták, hogy már semmilyen beszélgetés nincsen, megint betettek az ottani zárkába, ismételten kivittek a szobába, akkor nem volt sötét, mert akkor arra emlékszem, hogy világos volt, tehát akkor ez egy délelőtt lehetett véleményem szerint, és akkor ott a repülőtéri rendőrség egyik képviselője volt, aki mondta, hogy folytatva a múltkori jegyzőkönyvön kívüli beszélgetést, kiterjesztette az előbb említett három nevet, Demszky Gábor, Hagyó úr és Kocsis István, még ezek mellé közölték, hogy ha esetleg Mesterházy úrra, Futó Sándorra, aki a BKV-nál volt vezérigazgatói tanácsadó vagy a repülőtéren akkor taxiszolgáltatást nyújtó Veres Istvánra, ha bármiféle dolgot mondok, akkor nagyon gyorsan hazakerülök, illetve közölték azt, hogy ezt most utoljára adják számomra, ezt a lehetőséget, tehát gondolkodjak el ezen, mert hogyha úgy érzem, hogy nem tudok semmit segíteni nekik, bár ők tudják, hogy én tudnék mindenképpen, akkor elintézik a hosszú előzetes letartóztatást. És ismét rá körülbelül két-három hétre szintén kivittek, ugyanez a kihallgatás volt, ügyvéd elment, kihívott ugyanez az úriember, a repülőtéri rendőrség egyik munkavállalója, tisztségviselője és kérdezte, hogy akkor kívánok-e valamit tenni, mondtam hogy nem, mert nincs mit elmondanom, akkor közölte, hogy akkor jó, innentől kezdve az ilyenfajta együttműködést befejezettnek tekinti és vessek magamra, úgyhogy ez körülbelül ennyi ideig is tartott, utána már nem is kerestek. Ehhez képest a következő momentum 2010. július közepén, végén volt, de előtte pár szóban beszélnem kell az előzetes letartóztatásról,  hogy meg lehessen érteni. Tehát az előzetes letartóztatásnál úgy történik, hogy egy héten egyszer van, legalábbis ott a Venyigében egy héten egyszer van fürdés, kint a zuhanyzóban, és úgy van, hogy akinek másnap tárgyalása vagy rendőrségi kihallgatása van, előtte való nap szólnak neki már kora délután, annak érdekében, hogy fel tudjon rá készülni, illetőleg, hogy akkor ezeket az embereket pluszban még a fürdési napon kívül elviszik, tisztálkodási lehetőséget adnak számukra. Valamikor 2010. július közepén vagy végén, este 10 óra volt, mert már a tévé sem szólt és akkor fél 10, 10 órakor volt állandóan a tévé lekapcsolása. Tehát 10 óra után kinyitották a tátikáját a zárkámnak. Ott mondták, hogy Sziebert készüljön, mert holnap tárgyalás. Ugye semmiféle tárgyalásom nem lehetett, egyrészt ugye július végén, közepén jártunk, amikor ítélkezési szünet van, hosszabbításos tárgyalásom meg nem lehetett, mert szeptemberben volt a következő dátum, illetőleg nem volt semmilyen olyan beadványunk a bíróság felé, amiért bármiféle tárgyalást lehetett volna tartani. Én az őrt valahogy visszakönyörögtem, hogy milyen tárgyalás, nyilván fogalmam sem volt, hogy miről van szó, teljesen összezavarodtam, hogy mit akarnak velem, senki nem szólt semmit. Mondta, hogy tárgyalás. Hajnalban keltettek, levittek, a lenti őröket is kérdeztem, akik szállítottak minket, hogy mondják már meg, hogy hová kell mennem, mondtam, hogy ez nyilván valamilyen tévedés, ott egész nap utaznom kellene és mondták, hogy semmi. Megérkeztünk a Nagy Ignác utcába, ott kiszállítottak, ott ugyanezeket a kérdéseket folytattam, mondták hogy tárgyalásom lesz, ehhez képest viszont nem a szokásos úgynevezett csurmába vittek, ahová szokták vinni az embereket, hanem az alagsorban, vagy a földszinten lévő egyes zárkába tettek be, ahova általában a védett személyeket vagy a nagyon komoly bűncselekménnyel gyanúsított személyeket szokták elkülöníteni. És megint két órán keresztül nem szólt hozzám senki sem, majd egyszer csak 10-kor vagy 11-kor mondták, hogy jöjjön és akkor megyünk. Valahol, nyilván nem pontosan emlékszem rá, meg teljesen meg is voltam az egész helyzettől zavarodva, mert nem tudtam, hogy milyen tárgyalás van. Ott egy ilyen tárgyalóhelyiségbe vittek a Nagy Ignác utcán belül és ott két ügyész úrhölgy a Központi Nyomozó Főügyészségtől ült le velem szemben és tájékoztattak arról, hogy tanúként kívánnak kihallgatni a Hagyó ügyben, ahol elmondták, hogy ők a következő játékszabályokat mondják el számomra, 7 darab témát említettek, amiről szeretnének tanúként meghallgatni, hogy kerültem oda a BKV-hoz, a tanácsadói szerződésekkel, a munkaszerződésekkel kapcsolatban. Közölték, ami nagyon érdekes volt, hogy bár tudják ők, hogy én jóval több dologról tudnék mondani valamit, de hogy még véletlenül se említsek már mást. Tehát ez a 7 téma lesz, 8., 9. még véletlenül se, mert túl sok gyanúsított van már így is ebben az eljárásban és hogy ez a szám bőven elegendő, ne is beszéljek semmi másról és ennek következtében ők majd elintézik a Fővárosi Főügyészségnél, hogy a 9 hónapos tárgyalásomnál, ami majd jön szeptemberben, akkor lakhelyelhagyási vagy házi őrizet, tehát egy enyhített fokozatú kényszerintézkedést fognak ennek következtében elintézni számomra, ha én együttműködök. Akkor mondták nekem, hogy ezek a témák vannak és kezdjek el ezeken gondolkodni, hogy amikor gyanúsítottként megidéznek, meg majd odavisznek, vagy tanúként meghallgatnak, akkor majd tudjak ezekről beszélni. Ez a három nap volt, augusztus 11., 23. és 26., amikor meghallgattak a Központi Nyomozó Főügyészségen, tehát hogyha esetleg a tanúvallomásból nem derül ki, akkor engem előzetes letartóztatásból szállítottak oda ezeken a napokon, azzal, hogy a 2. kihallgatási napon, tehát 23-án azt mondták, mert szeptember 7-én járt le a 9 hónap, nem tudtuk akkor még, hogy mikor fogják kitűzni a hosszabbításos tárgyalást, de az augusztus 23-ai kihallgatásomkor nem hozták oda, mert a munkajogi, tehát a közös megegyezésekkel kapcsolatban, meg a munkaszerződésekkel kapcsolatban szerettek volna meghallgatni, de nem hozták el az iratokat és akkor azt beszéltük ott meg, hogy 8-ára idéznek már engem otthonról, mert úgyis otthon leszek, onnan fogok jönni, mert hogy addigra mindenképpen meg kell, hogy legyen a 9 hónapos tárgyalás. Volt 26-án egy újabb tanúkihallgatási nap és ehhez képest, amikor  szeptember 6-án tartották az előzetes letartóztatással kapcsolatos tárgyalást, hétfői vagy keddi nap volt, előtte való pénteken kaptam meg a főügyészségnek az indítványát, hogy újabb 3 hónapot indítványozott, hogy hosszabbítsák meg számomra az előzetes letartóztatást. Ami még érdekes egyébként, elhoztam és nemsokára a bíróság rendelkezésére bocsátom a szeptember 6-ai hosszabbításos tárgyalásomról szóló jegyzőkönyvet, ahol ezt is elmondtam. Amikor én ezt elmondtam, akkor M. bíró úr ezt megrökönyödve hallgatta, bár a jegyzőkönyvbe nincs benne, de mivel több ügyvéd, illetve azt gondolom, hogy az ügyész úr meg tudja erősíteni, ez nem került bele szó szerint, de amikor elmondtam ezt az egész történetet, akkor a bíró úr rákérdezett a Fővárosi Főügyészség ottani képviselőjétől, hogy ő tudott-e a Központi Nyomozó Főügyészség ilyen irányú eljárási lépéseiről és ott a fővárosi főügyész igennel válaszolt. Ezeket a körülményeket mindenképpen fontosnak tartottam elmondani, mielőtt a kérdésekre választ adnék. És akkor odaadnám a szeptember 6-áról készült bírósági jegyzőkönyvet, amelyiknek a 3. oldalán  ez elmondásra került.

(...)

Hát, ugye érdekes, hogy magánál a tanúkihallgatásnál hiányoznak a kérdések. Azért voltak abban a pillanatban olyanok, amikor beszéltem, elkezdtek kérdezni valamiről, mondtam valamit általánosságban, akkor ott elkezdtek velem emeltebb hangon beszélni, hogy hát nem ezt beszéltük meg, meg hogy nem erről volt szó és akkor rögtön szólunk valakinek és akkor viszik vissza a Venyigébe, mert nem egészen erről volt szó. Tehát azt úgy elmondták, hogy nem pont erről volt szó, sokkal konkrétabb dolgokat szeretnének tőlem és hogy nem erről volt szó és akkor rögtön vissza szállítanak a Venyigébe és akkor nem áll az alku. Körülbelül ez hangzott el, ilyen volt az első napon. (...)

Ügyész kérdése: Három kihallgatása volt Önnek, ezek közül terjedelemre az első volt a leghosszabb. Melyik kihallgatásokon hangzott el az, hogy nem ezt beszéltük meg?

Tanú:

Rögtön a legelsőnél, a legelején. Augusztus 11-én a Promix-es szerződéssel kapcsolatban kezdtek el kérdezni és akkor mivel nem tudtam teljesen konkrétumokról beszélni, akkor ott közölték velem, ha az ügyész úr nézi a mondatot az 5. oldalon találja azt a részt, hogy „szerintem ez a személy Hagyó Miklós volt”, na ott közölték velem, hogy ez nem egészen jó és akkor kérdésre elmondtam, hogy konkrétan közölte velem, hogy Hagyó Mikós kívánalma. Tehát ott volt az a mondat, amikor éreztették velem, az, hogy csak érzékeltetem, hogy én úgy gondolom, mintha ő mondta volna, akkor ott a Promix-es ügynél volt a váltás.

(....)

Ez érdekes egyébként, hogy a tanácsadói szerződésekre kifejezetten a 3. kihallgatásomkor került sor, augusztus 26-án. Az ottani visszaemlékezésemhez nagyban hozzájárult az, hogy amikor 2010. júliusában találkoztam ezen az előmegbeszélésen a két ügyész hölggyel, akkor mondták nekem, hogy ebből a 7 pontból, amit ők felsoroltak, az egyik a tanácsadói szerződések. Amikor mondták, hogy akkor a tanácsadói szerződésekre kellene visszaemlékeznem, akkor én ott mondtam nekik, hogy hát ennyi idő után cégnevekre nehezen fogok visszaemlékezni, akkor annyit mondtak nekem ott, hogy úgyis még egy pár hét eltelik a meghallgatásig, hogy addig, hiszen postát, levelet kaphattunk a Venyigében, hogy kérjem már meg kint a kapcsolattartómat, hogy gyűjtse össze az újságokból az elmúlt 9-10 hónapban a feljelentéseket, mert ott konkrét cégnevek is vannak, amikben a BKV Zrt. tanácsadói ügyben feljelentést tett, mert hogy ezzel egy kicsit tudom majd az emlékezetemet frissíteni. De ha nem történt volna meg ez az előzetes megbeszélés, akkor is önmagában a kihallgatáskor elém tettek egy ilyen nagy belső ellenőri jelentést, ami 2009-ben készült, és a belső ellenőri jelentés úgy nézett ki, mint egy szivárvány. Ami azt jelentette, hogy sárgával, zölddel, lilával ki voltak húzva benne szerződésnevek, egy elég nagy A/3 lapon volt rajta, ami olyan volt, mint egy könyv. Amellett volt egy színkód, hogy a sárga az amiben vizsgálódunk, a lila az amiben feljelentést tett a BKV. Tehát önmagában ha nem néztem volna meg a feljelentéseket, mert ezek az újságcikkek aztán később bekerültek hozzám postán, rendesen feladásra kerültek számomra, akkor is én azt gondolom, hogy, hiszen volt egy nagy lista, amiről Regőczi úrral beszélgettünk 2008-ban.

(...)

Ügyvéd úr nem tudok visszaemlékezni rá pontosan, azt tudom, hogy mind a ketten beszéltek hozzám, tehát nem úgy volt, hogy az egyik ült és csak hallgatta, mind a kettő beszélt hozzám. Pontosan elmondani nem tudom szó szerint, hogy mi hangzott el, három éve volt, de az egyértelműen értésemre volt adva, pontosan megjelölve a 7 darab témakör, amivel kapcsolatban beszélni szeretnének velem, hogy több témakörben még véletlenül sem szeretnének velem beszélgetni, mert hogy vannak dolgok, amikről tudok, mert ők tudják, csak nem akarják, hogy a gyanúsítottak száma nőjön, meg az ügy terjedelme még nagyobb legyen, még bonyolultabb legyen, illetőleg azt, hogy ha megfelelően együttműködök, akkor szeptemberben a 9 hónapos tárgyaláson elérik a főügyészségnél, hogy házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom, erre pontosan nem emlékszem, de a lényeg az, ami számomra elég fontos volt, hogy 9 hónap után szűnjön meg az előzetes letartóztatásom.

(...) Bocsánat,  egy mondatot mindenképpen az ügyész úr fogalmazott bele, Gy. György, azt, hogy azért is emlékszem ezekre jobban, ez a 3. oldalon van: „azért is emlékszem ezekre jobban, mert amikor a BKV-nál dolgoztam, akkor ezekből feljelentések készültek”, mert az ügyész úr azt mondta, hogy furcsán fog hatni, hogyha ennyi idő után konkrétan szerződésneveket kezdek el sorolni, hogy találjunk ki valami jó mondatot, hogy miért tűnjön úgy. Nyilván azt nem mondhattuk, hogy június végén kint voltam, aztán megmondták, hogy olvassam el az összes újságot, tehát ez is egyfajta magyarázat, csak szerintem nem jó.

 

4., A kényszervallatás jogi megítélése:

 

           A jog a kényszervallatást egyértelműen a bűncselekmények közé sorolja. A hatályos Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) 303. § (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a kényszervallatás fogalmát: ,,Az a hivatalos személy, aki annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatkozatot tegyen, illetve ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz, bűntett miatt egy évtő öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

           A Btk. kommentárja részletesebben is kifejti, hogy mi értendő a kényszervallatás bűntette alatt: ,,A bűncselekmény elkövetési magatartásait a tényállás csak részleges taxációval határozza meg, az erőszak és a fenyegetés mellett bármely más, hasonló módszer alkalmazásával is elkövethető a bűncselekmény. Az erőszak fogalmát a törvény nem határozza meg, ezalatt a személy testére vagy azzal közvetlen kapcsolatban lévő levő dologra irányuló fizikai ráhatás értendő. A fenyegetés vonatkozásában a Záró Részben írtak az irányadóak. A más hasonló módszert ügyenként kell megítélni, ilyennek minősülhet pl. a fogva tartott személynek különböző előnyök ígérése a beismerés fejében, kedvezményeinek jogtalan megvonása a vallomás megtagadása, vagy a nem beismerő vallomás tétele esetén stb.”

           A kényszervallatás emellett nemzetközi jogszabályokba, egyezményekbe is ütközik. Hazánk is ratifikálta azt a nemzetközi egyezményt, melynek 3. cikkelye deklarálja a kínzás tilalmát, így az egyezményt kihirdető, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1993. évi XXXI. törvényt. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatát vizsgálva megállapítható, hogy a kínzás alóli mentességhez való jog abszolút jog, amitől semmilyen körülmények között – még rendkívüli állapot (háborúval fenyegetés, hadiállapot, belső politikai bizonytalanság stb.) idején – sem lehet eltérni. Ezzel a bíróság az egyik legalapvetőbb értékét védi a demokratikus társadalomnak.

           A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni nemzetközi (ENSZ-) egyezmény 1. cikkének 1. pontja határozza meg, hogy magának a kínzás fogalmának milyen, nemzetközi szinten elismert elemei vannak. E fogalmakhoz társul még az EJEB és az ad hoc nemzetközi törvényszékek által kialakított gyakorlat. Ami bizonyos, hogy a kínzás tilalma erga omnes kötelezettség és a nemzetközi jog ius cogens szabályai közé sorolandó.

           Az Egyezmény szempontjából „kínzás” kifejezés alatt minden olyan cselekményt érteni kell, amelyet szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben, annak érdekében, hogy tőle, illetőleg harmadik személytől értesüléseket, információkat vagy vallomást csikarjanak ki, illetőleg azért, hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő, vagy harmadik személy követett el. Emellett kínzásnak minősül bármilyen megkülönböztetési formára alapított más okból történő alkalmazás, ha az ilyen fájdalmat vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségben eljáró bármely más személy vagy ilyen személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza.

           A kínzás, és kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés, bánásmód tilalmát Alaptörvényünk is deklarálja.

           A nyomozó hatóságok által elkövetett kényszervallatások esetében leggyakrabban – ahogy jelen esetben is - a fenyegetés eszközét alkalmazzák az általuk várt vallomás kierőszakolása céljából. A fenyegetés a Btk. kommentár szerint nem más, mint ,,súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A fenyegetés tárgyi eleme súlyos hátrány kilátásba helyezése. A hátrány súlyosságának megítélése a jogalkalmazói gyakorlat feladata, ugyanakkor mindenképpen súlyos hátránynak lehet tekinteni az olyan támadás kilátásba helyezését, amelyet a Btk. egyébként bűncselekménynek minősít. A fenyegetés alanyi ismérve, hogy a súlyos hátránynak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a megfenyegetett személyben komoly félelmet keltsen. Ezt az adott sértett személy helyzetének, lelki, szellemi, testi állapotának ismeretében esetenként kell eldönteni. A félelem komolysága nem feltétlenül jelent pánikot, rémületet, rendkívüli ideg- vagy fizikai állapotot, elegendő, ha a megfenyegetett komolyan veszi a kilátásba helyezett súlyos hátrány bekövetkezésének a lehetőségét.”

           Míg a BKV-ügy vádlottjai a bíróság előtt kényszervallatásra panaszkodtak, addig a nyomozó hatóságok arra hivatkoztak, hogy ez az eljárás csupán nyomozati alkut takar, amelynek részét képezi a gyanúsított és a nyomozók, ügyészek közötti megállapodás arról, hogy a bűntársakra tett feltáró, terhelő vallomásért cserében a vallomást tevő az ügyben később nem lesz megvádolva, illetve enyhébb büntetéssel fog csak részesülni.

           Felmerül a kérdés, hogy akkor itt valójában kényszervallatás vagy nyomozati alku történt? Hogyan tehetünk különbséget a nyomozati alku, mint törvényes nyomozati cselekmény és a törvénytelen, súlyosan jogsértő kényszervallatás között?

A nyomozati alkut 2003. július elsejével vezették be, és ma már évente mintegy ezres nagyságrendben alkalmazzák. Mint a hivatalos elnevezése is utal rá, nyomozati alku megkötésére csak a vádemelésig van lehetőség. A gyanúsított és a nyomozóhatóság közötti írásos megállapodáshoz szükség van ügyészi engedélyre is. A megállapodásban az szerepel, hogy a kapott információkért cserébe a hatóság elutasíthatja a feljelentett ellen büntetőeljárás megindítását vagy megszüntetheti az együttműködővel szemben folyó eljárást. A törvény kizárja, hogy a hatóság nyomozati alkut kössön olyan gyanúsítottal, akinek a terhére emberélet szándékos kioltása róható. Az alku minden részlete államtitok, tehát nyilatkozni nem lehet róla, és részletei még a bíróság számára sem megismerhetőek. A vádalkut nem szabad összekeverni az úgynevezett informális egyezkedéssel, ami nincs lepapírozva, és senkit nem köt.

A BKV-ügy több vádlottja, például Horváth Éva, illetve tanúja, többek között dr. Sziebert György arról nyilatkozott a tárgyaláson, hogy a rendőrök a kihallgatás szünetében, után, autóban, folyosón, nem a hivatalos kihallgató helyiségben, mindenfajta írásos megállapodás, és az ügyvéd jelenlétének hiányában ajánlották fel, hogy amennyiben terhelő vallomást tesznek az általuk megjelölt személyekre, legfőképp Hagyó Miklósra, enyhébb elbírálásban fognak részesülni, vagy mentesülnek a gyanúsítás alól, de kilátásba helyezték azt is, hogy amennyiben ezt megtagadják, hosszú előzetes letartóztatásra, illetve súlyos büntetésre számíthatnak.

Maga a törvényes nyomozati alku is számos jogi aggályt vet fel, ahogy dr. Baranyi Róbert ügyvéd is utalt rá beadványában, amelyet az Alkotmánybíróságnak küldött annak érdekében, hogy állapítsák meg a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet a nyomozati alku intézményével kapcsolatban. Szerinte senki nem vonható felelősségre, ha a rendőrök alkudozni kezdenek egy gyanúsítottal az információk megszerzéséért, majd azok birtokában nem tartják be ígéretüket (ahogy Balogh Zsolt esetében is történt). Ráadásul, ha egy alku megköttetik, annak semmilyen részlete nem ismerhető meg, még a bíróság számára sem. Így nincs megfelelő kontroll a nyomozati alku jogintézményében, sőt a hatóság dönti el, mely terhelttel hajlandó együttműködésre, és kivel nem, ami szerinte a diszkriminációt is felveti. Az ügyvéd szerint érdemes lenne azon elgondolkozni, hogy a nyomozati alku megkötésébe nem lenne-e érdemes garanciaként bevonni a bíróságot. Az előzetes letartóztatás elrendeléséről sem a rendőrség dönt, hanem a bíróság rendeli el, ahogy a titkos megfigyelések elindításánál is szükség van bírói engedélyre – érvelt Baranyi.

Szintén alkotmányossági problémákra világított rá, és 2006-ban az Alkotmánybírósághoz fordult a nyomozati alku szabályai miatt dr. Jován László ügyvéd is, aki a rendőrségi törvény csak azt mondja ki: a nyomozó hatóság ,,a titoktartási megállapodás megkötését kezdeményezheti". Tehát csak akkor kellene az ügyet államtitoknak minősíteni, ha a tanú védelme valóban indokolja, nem pedig rutinból. ,,Nyilván egyszerűbb meghallgatni egy embert, mint nyomozni. De mi a garancia arra, hogy a sok elmondott mese igaz? A törvény szerint a gyanúsítottnak objektív bizonyítékokat kellene szolgáltatnia, a vallomás kevés. De sosem tudjuk meg, hogy mit adott a hatóság, és mit kapott érte. Az ügyészség a nyomozás irányítója és a megállapodás megkötője, tehát önmagát ellenőrzi."

Jován László elvből ellenzi a nyomozati alkut, mivel szerinte annak rendszere és a jogi háttere alkotmányellenes. Másrészt arra kényszerítheti az alkudozót, hogy hazudjon. Kódolva van az eljárásban a visszaélés lehetősége. Az ügyész engedélyével lehet vádalkut kötni. És nem nyilvános az az ügyészi utasítás, amely konkrétan meghatározza, milyen megállapodás jöhet létre a delikvenssel. Ezzel az intézménnyel úgy élnek vissza, ahogyan akarnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy az egész folyamat és a megállapodás államtitoknak van minősítve. Mindez elősegíti, hogy mostanában az előzetes letartóztatást bizonyos ügyekben gyakran használják nyomásgyakorlásra, ezért az előzetes letartóztatás mára már jogi értelemben vett kényszervallatásnak tekinthető. Alaposan felpuhították az előzetes letartóztatás különös feltételeit. Pedig a törvényszöveg egyértelmű. Ma viszont a helyzet rosszabb, mint az új, 2003-tól hatályos szabályozás előtt volt. Ha a rendőrség kéri az előzetes letartóztatást, az ügyészség rendszerint rábólint. Korábban a bíróság keményen ellenállt ennek a futószalagszerű eljárásnak, az utóbbi hat-hét évben azonban kezdett ez megváltozni.

Keresztes Imre főügyész nyilatkozata szerint hivatalos nyomozati alkut a perben koronatanúként szereplő Balogh Zsolttal az ügyészség nem kötött, mivel, amikor a KNYF az ügy nyomozását 2010 májusában átvette a rendőrségtől, erre már nem volt törvényes lehetősége. Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője pedig Antal Attilával kapcsolatban tagadta, hogy nyomozati alkut kötött volna a hatóságokkal.

Németh Zsolt kriminológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára még 2000-ben készíttetett tanulmányt a kényszervallatások hazai gyakorlatának témájában, amelynek során megállapították, hogy a kényszervallatás szinte ,,mindennapos gyakorlat”, amelynek hátterében a teljesítménykényszer, rossz statisztikai szemlélet, a legitim erőszak alkalmazásának és a hatalomgyakorlásnak a hatása áll, emellett számos esetben a nem bizonyítható ügyekben érzett tehetetlenségtől fűtött düh. Németh kérdésünkre elmondta: 13 éve írt tanulmánya ma is vállalható, mert sajnos minden megállapítása igaz ma is. Álláspontja szerint akkor is, ma is elsősorban és döntően azokban az esetekben merül fel a kényszervallatás gyanúja, amelyeket a rendőrségnek nem sikerült teljes körűen feltárnia, ezért létkérdés a beismerő vallomás megszerzése. Azonban nemcsak veréssel követhető el a kényszervallatás, hanem pszichikai erőszakkal is, ami még kevésbé bizonyítható, mint a tettlegesség. Ügyvédek százszámra meséltek esetekről, amikor a nyomozók kerek perec leszögezték: ha vall a gyanúsított, szabadon engedik, ha nem, lecsukják. Ugyanez történik a már előzetesben lévőkkel, „ha beszél, szabadul” – így az ígéret –, ha nem, „magára rohad a műanyag lakat is”. Az ilyen esetek megelőzésére jogvédők a kihallgató helységek bekamerázását igyekeznek elérni, mindezidáig eredménytelenül.

A nemzetközi joggyakorlatban a vallomás felhasználhatóságának szigorúbbak a szabályai, mint Magyarországon. A Miranda-figyelmeztetés elmondása mellett az amerikai Legfelsőbb Bíróság követelményének megfelelően a vallomás felhasználhatóságának további feltétele, hogy a terhelt bizonyítottan önkéntesen, teljes tudatában, a tájékoztatást követően mondott le az őt megillető jogokról. A Miranda-döntésben fogalmazta meg a bíróság elsőként azt az aggályát, miszerint a rendőri kihallgatás kényszerítő hatásának eredményeként a terhelt nem képes szabadon racionális, a történteknek ténylegesen megfelelő információkkal szolgálni a kérdéses cselekmény vonatkozásában. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy „az őrizetbeli kihallgatás ténye sérti a személyes szabadságot, és kihasználja [a terhelt] gyengeségét”, mivel a vallatás alkalmával pszichológiai nyomást gyakorolva a terheltet a vallomás megtételére kényszerítik. Még a legfelvilágosodottabb és leghatékonyabb kihallgatási technikák is alkalmasak a pszichológiai manipulációra, megfélemlítőek és a hatékonyság érdekében különböző stratégiai fogásokat alkalmaznak, amely azzal a veszéllyel járhat, hogy a gyanúsított akaratát kijátsszák és éppen azt az emberi méltóságot sértik meg, amelyet az Alkotmány alapjogként védeni rendel.

Egy kutatás során három kihallgatási módszert alkalmaztak: az egyetértő, a semleges valamint a goromba stílust a kihallgatást végzők végig megtartottak, azon nem változtattak. Azt próbálták bizonyítani ezzel, hogy az egyetértés kialakítása pozitív hatással van a visszaemlékezésre, ami jelentős hatást gyakorol a vallomástól várható bizonyíték minőségére és mennyiségére. Mindhárom feltételhez különböző hanghordozás, dialógus, testbeszéd, személyiség társult, sőt még a bútorok és az egyéb kellékek is különböztek: például az egyetértő módszer alkalmával a keményfedelű naplót a földre helyezték, hogy az ne ébresszen félelmet a gyanúsítottban, ne vonja el a figyelmét, a kihallgató pedig gyengéd hangon beszélt, míg a semleges és goromba módban a naplót terhelt elé dobták, a kérdezők hangneme pedig kemény volt.

A kísérlet alapján egyértelműen megállapítható volt az, hogy a résztvevők az egyetértő feltételek mellett lezajlott kihallgatások alkalmával sokkal inkább képesek voltak az események részleteinek helyes felidézésére. Az eredmények azt mutatták, hogy ez a kihallgatási forma helyesebb, a valóságnak inkább megfelelő információ-visszaidézést eredményezett, a hibás információmennyiség pedig pontosan megegyezett a másik két kihallgatási formának alávetett résztvevőknél tapasztaltakkal.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlatában számos kényszervallatással összefüggő jogesetet találhatunk. A terhelt kihallgatásával kapcsolatban egy magyar vonatkozású ügyben is hozott határozatot az Emberi Jogok Európai Bírósága. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény (az „Egyezmény”) 34. cikke alapján Balogh Sándor magyar állampolgár kérelmező 1999 áprilisában terjesztett a Bíróság elé. A kérelmező azt állította, hogy az Egyezmény 3. cikkét megsértve kihallgatása során rendőrség bántalmazta.

A Bíróság az elfogadhatósági kritériumokat megvizsgálva részben elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet. A kérelmező az esetet követően felkereste háziorvosát, aki fül-, orr-, gégészeti szakrendelés felkeresését ajánlotta neki. A szakorvos dobhártya-helyreállító operációt végzett a kérelmezőn, akinek a dobhártyája sérüléses szakadás következtében károsodott. Az eset elbírálását nehezítette, hogy a kérelmező korházból történő elbocsátása alkalmával kapott zárójelentése időpontra utalás nélkül állapította meg, hogy a kérelmező bal oldali dobhártyája sérülés következtében szakadt át, amelyet két további orvosi látlelet is alátámaszt.

Az eljárás során kirendelt orvosszakértő megállapította, hogy nem zárható ki, hogy a kérelmező sérülése oly módon keletkezett, ahogyan azt a kérelmező állította, ugyanakkor nem lehetett megállapítani, hogy a szóban forgó fülsérülés a kihallgatás előtt, alatt vagy pedig azt követően keletkezett. A kérelmező álláspontja szerint az áldozat számára rendkívül nehéz a fogdában elkövetett rendőri brutalitás bizonyítása, ezért a Kormánynak kell elfogadható magyarázatot adnia a keletkezett sérülésekre és bizonyítani azt, hogy képviselői nem felelősek a sérülésekért. A hatóságok ahelyett, hogy bebizonyították volna, hogy nem az Állam képviselői okozták a sérüléseket, vagy arra legalább elfogadható magyarázatot szolgáltattak volna, mindössze arra hivatkoztak, hogy nem lehet minden kétséget kizáró módon megállapítani azt, hogy a sérülések nem a kihallgatás előtt vagy azt követően keletkeztek.

A késedelmes orvoshoz fordulás vonatkozásában a kérelmező úgy nyilatkozott, hogy az esetet megelőzően nem volt dolga rendőrséggel, emiatt nem tudta, hogy fontos sérülései miatt azonnal orvoshoz fordulnia, emellett sérülései megalázottságot és szégyent jelentettek neki, továbbá az ismeretlen városok miatt csak lakóhelyén kért orvosi segítséget.

A Kormány fenntartotta azon álláspontját, miszerint a hazai hatóságok által lefolytatott nyomozás eredményeként sem kizárni, sem bizonyítani nem lehetett, hogy a kérelmező sérüléseit az őt kihallgató két rendőr okozta. A Kormány a Bíróság esetjoga alapján elfogadta, hogy amikor egy személy őrizetbe vesznek és a szabadon bocsátásakor sérüléseket találnak rajta, akkor a 3. cikk alapján az Államot terheli a bizonyítás, neki kell elfogadható magyarázatot adni a sérülés okát illetően. A Kormány azonban leszögezte, hogy a konkrét ügy körülményei eltérőek voltak, hiszen nem a szabadon bocsátásakor találtak rajta sérüléseket, azokat csak a szabadon bocsátását követően állapították meg, a Kormány ezen oknál fogva mentesül a bizonyítási teher alól. Habár a Kormány kijelentette, hogy a sérülésekre egyedül a kérelmező állítása jelent elfogadható magyarázatot, ugyanakkor megjegyezte, hogy nyilatkozatát lehetetlen volt minden kétséget kizáró módon bizonyítani, továbbá maga az orvosszakértő sem tudott kellő választ adni a sérülések keletkezésének időpontja kapcsán.

 

Habár a BKV-ügyben a szó szoros értelmében fizikai, tehát bántalmazás útján elkövetett kényszervallatás nem fordult elő, ezen bűncselekmény törvényi tényállásban szereplő ,,más hasonló módszer” alkalmazása viszont előfordult. A Legfelsőbb Bíróság már korábban hangsúlyozta, hogy a vallomás kicsikarása céljából alkalmazott törvénysértő módszerek, fizikai kényszereszközök igénybe vételén kívül sok más kihallgatási metódussal is megvalósítható a kényszervallatás. A döntésből világosan felismerhető a jogalkalmazónak az a szándéka, hogy minden módszert tiltson, melynek következtében a kihallgatott számára nem marad más lehetőség, mint a kihallgató akarata szerinti vallomás tétele. Tóth Mihály büntetőjogász a kényszervallatás kifinomultabb eszközei közé sorolja a beismerés ,,vádalkuval” történő honorálásának kilátásba helyezését is. Szerinte a vizsgálók a gyakorlatban nem annyira a vádalku ,,előnyeivel” operálnak, hanem inkább azt érzékeltetik, hogy milyen hátrányos lehet a kihallgatottra nézve, ha nem él e kedvező ajánlattal. Így előfordul, hogy a ,,vádalku” elmaradása esetén kilátásba helyezett hátrányoktól tartva – függetlenül a valóban történtektől – a nyomozó szája íze szerinti vallomást tesznek. Minthogy a vizsgálónak valójában sem módja, sem szándéka nincs semmiféle alku kötésére, a konkrét körülmények függvényében az ilyen magatartás is megalapozhatja a kényszervallatás ,,más hasonló módszereinek” megállapítását.

 

Annak ellenére, hogy testi kényszer, bántalmazás útján történő kényszervallatás ebben az ügyben nem fordult elő, megállapítható, hogy a testre irányuló, a test állapotában változást előidéző módszerekről viszont említést tettek egyes vádlottak a bíróság előtt. Az ő esetükben megállapítható, hogy az előzetes letartóztatás során átélt testi szenvedést is a vallomások kicsikarása céljára szolgált, mivel annak meghosszabbítását gyakran helyezték kilátásba a nyomozók ennek érdekében:

 

1., Horváth Éva arról számolt be bírósági vallomásában, hogy az előzetes letartóztatása során – amelyet a nyomozó hatóság a terhelő vallomás kicsikarásának eszközéül használt - a börtönorvosok próbálták a tudta nélkül bekábítószerezni. Hiszen úgy kezdtek el adagolni Rivotril gyógyszert, hogy arról nem tudott, nem igényelt semmilyen bódító, kábító gyógyszert, sőt hangsúlyosan ellenezte, amikor felajánlották.

Vallomása szerint amikor 54 C fok volt a 4 fős 6 m2-es zárkában, rájuk csukták az egyetlen levegőt szolgáltató nyílást, az étkezéshez használt kisablakot a zárkaajtón.

Azt is elmondta Horváth Éva, hogy orvosi vizsgálatra, kihallgatásokra teljes bilincsben vitték, mind a gyilkosokat ezzel tályogos – és kezeletlen - sebeket okozva a testén. Mozgásának indokolatlanul szoros korlátozása miatt, esett - kelt a szállítások közben. Egy alkalommal annyira, hogy baleseti sebészetre is kiszállították, mert a járdaszegélybe verte be a fejemet esés közben a lábbilincsben.  Amikor ezt szóvá tette a kísérő BV őrnek, akkor azt válaszolta, hogy ,,kussoljon”, mert úgy veszi, hogy megtámadta és akkor törvényesen rá is lőhet.

 

2., Z. T. a bírósági előtt tett tanúvallomásában elmondta, hogy amikor egyik alkalommal az ügyvédjével volt személyes beszélőn, visszavezették a szintre egy üres helyiségbe, ahol anyaszült meztelenre kellett vetkőznie, és indokolatlan testüregi motozásnak vetették alá.

 

3., Hagyó Miklós

Dr. Kádár András már védence letartóztatásától kezdve minden beadványában, megszólalásában, indítványában hangsúlyozta, hogy Hagyó Miklós fiatal kora ellenére számos, súlyos betegségben szenved. Az eljárás kezdete óta kérte orvos-szakértő kirendelését védence egészségi állapotának megvizsgálása és értékelése végett.

Szakértő bevonására csak az első kérelemtől számított négy hónap elteltével került sor. Ennek ellenére az előzetes letartóztatás meghosszabbítását elrendelő végzések már a kezdetektől fogva azt hangsúlyozzák (kérdéses, hogy szakértői vélemény hiányában mire alapozva), hogy Hagyó Miklós gyanúsított egészségi állapota halaszthatatlan kórházi gyógykezelést nem igényel, a BV egészségügyi szolgálat keretei között megfelelően ellátható.

Hagyó Miklóst fogságának első hónapjában három alkalommal kellett orvosi vizsgálatra vinni, már ekkor napokat töltött Tökölön, a börtönkórházban. Állandó orvosi kezelést és felügyeletet, továbbá folyamatos gyógyszerszedést, megfelelő, kockázatmentes környezetet igénylő krónikus allergiában, asztmában, idült prosztatagyulladásban, vastagbélgyulladásban, súlyos, krónikus, műtéteket is igénylő fül- és orrmelléküreg-gyulladásban, gerincbetegségben szenved, szív- és vérnyomáspanaszai vannak. Hagyó élelmiszer-allergiája glutén-, tejfehérje- és tejcukor-érzékenységben nyilvánul meg. A glutént tartalmazó gabonából készült élelmiszerek, valamint tejfehérjét, tejcukrot tartalmazó valamennyi termék fogyasztása egészségének jelentős veszélyeztetése nélkül számára tilos. Mivel lisztet, tejet nagyon sokféle élelmiszer tartalmaz, és ezek helyettesítésére a BV Intézet csupán egy puffasztott rizsből készült terméket tudott a számára biztosítani, táplálkozása 9 hónapos előzetes letartóztatása ideje alatt nagyon egyoldalúvá vált. Ennek mennyiségét is lecsökkentették egy idő után a pénzügyi normák túllépése miatt, és a szűkös élelmezés következtében 2010 októberére Hagyó Miklós közel negyvenöt kilogrammot fogyott, és ez a folyamat előzetes letartóztatásának időtartama alatt nem állt meg.

A terheltet kérelmére a Fővárosi Főügyészség Büntetés-végrehajtási Törvényességi Felügyeleti és Jogvédelmi Ügyek Csoportjának csoportvezető ügyésze 2010. november 25-én meghallgatta. A meghallgatásról feljegyzés készült, mely szerint az ügyész intézkedéseket tett és vizsgálatokat kezdeményezett a panaszok tisztázása és a felelősség megállapítása érdekében.

A védői kérelmet követő négy hónap elteltével, 2010. szeptember 27-én kelt orvos-szakértői szakvélemény többek között a következőket állapította meg: ,,A gyógykezelés elmaradása viszont az egészséget, illetőleg a testi épséget veszélyeztető körülményt jelentene és akár életet veszélyeztető kórállapot kialakulását is eredményezheti. A kórállapotok közül a fül-orr-gégészeti vizsgálattal igazolt kétoldali középfül-gyulladás valószínűsíthetően a közeljövőben fülészeti-sebészeti beavatkozást tesz indokolttá.”

A szakértői vizsgálatok lefolytatását követően Hagyót a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházába, Tökölre vitték, ahol három hétig folyt a megfigyelése, vizsgálata és kezelése. A 2010. szeptember 17-én kelt tüdőgyógyászati vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy ,,Ez év júniusában vizsgáltuk osztályunkon. Akkori pulm. (tüdőgyógyászati) állapotához viszonyítva kifejezett romlás észlelhető.”

Az elégtelen táplálkozás, a penészes, vizes cellában való elhelyezés a számos gyulladásos betegségben szenvedő fogvatartott immunrendszerét tovább gyengítette, aminek következtében középfül-gyulladása olyan mértékben fokozódott, ami már környezete számára is érzékelhető, egyre erősödő halláskárosodást okozott.

A szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy megfelelő gyógykezelés, életkörülmények (diétás étkezés, egészséges környezet) hiányában Hagyó Miklós az életét is veszélyeztető kórállapotba került volna.

Hagyó Miklós esetében arra következtethetünk, hogy az előzetes letartóztatást a nyomásgyakorlás eszközeként alkalmazták, ugyanis az egészségét ilyen mértékben veszélyeztető körülmények között való fogva tartás példátlan a mai börtönviszonyok között is. A Büntetés-végrehajtásról szóló törvény minden előzetes letartóztatásban lévő fogvatartott, illetve elítélt számára biztosítja azt a jogot, hogy az egészségi állapotának megfelelő étrendet kapja, a penészes cellában való elhelyezést pedig még az egészséges emberek esetében is tiltja.

 

4., Antal Attila a letartóztatása utáni, Gyorskocsi utcában töltött első napon bírósági vallomása szerint nem adtak lehetőséget neki arra, hogy magasvérnyomás-betegségére szedett gyógyszereit bevegye. Ezért az életét érezte veszélyben, ami arra késztette, hogy minél előbbi szabadulása érdekében a nyomozók által elvárt vallomást adja. Így számolt be a bíróságon ezekről a napokról:

,,Első napon a vérnyomásom az égig felment, aznap a gyógyszereimet sem tudtam bevenni. A Gyorskocsi utcában eltöltött éjszakák azt a tudatot alakították ki bennem, hogy a szívem ezt nem fogja kibírni.(...) Úgy éreztem, hogy élet-halál között lebegek és ezt nem fogom kibírni. Azt, hogy akár évekig bezárjanak, fogva tartsanak azt nem fogom tudni kibírni. Fizikailag éreztem magam veszélyeztetve. Nyilván tisztelt bíróságot nem kell olyan részletekről tájékoztatnom, hogy mi történik egy Gyorskocsi utcai fogdában, milyenek a viszonyok, de el kell mondanom őszintén megrettentem.”

 

A Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság joggyakorlatában is találkozhatunk pszichológiai kényszervallatás miatti elmarasztaló ítélettel: Elmarasztalta a Bíróság Írországot, amiért egyfelől ugyan garantálta a terheltek jogát a hallgatáshoz, másfelől viszont egy terrorizmus ellen használt jogszabályra hivatkozással 6 hónapi szabadságvesztéssel is fenyegette őket, amennyiben nem tesznek vallomást. A Bíróság úgy ítélte, hogy a kézenfekvő jogi bizonytalanság a konkrét ügyben azt eredményezte, hogy a 6. cikk 1. bekezdésével is összefüggésben sérült a terheltek joga, hogy ne kelljen önmagukat bűncselekmény elkövetésével vádolniuk, ekként a 6. cikk 2. bekezdése is (ártatlanság vélelméhez való jog). A fenyegetéssel megvalósuló kényszervallatás jogellenesnek minősítését emellett a magyar jogi szakirodalom a kínzás tilalmával hozza összefüggésbe, és a kényszervallatást a kínzás kategóriájába sorolja. Emiatt a kényszervallatás az Egyezmény 3. cikkébe is ütközik.

 

A BKV-ügy több vádlottjának és tanújának, például dr. Sziebert Györgynek a kihallgatása is ügyvéd jelenléte nélkül zajlott. A terhelő vallomás ilyen módszerrel történő kikényszerítését az Emberi Jogok Európai Bírósága szintén jogellenesnek minősítette több esetben: A gyanúsítottak kihallgatásával kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk 1. bekezdése alapján is egyezménysértéshez vezet, ha a kihallgatásokon nem lehet jelen a védő, és az ügy körülményei sem teszik lehetetlenné a kérelmezők állításait, miszerint az ügyvéd jelenléte nélkül tett vallomásukat kényszer hatására tették. Egy ukrán ügyben a kérelmezőt egy taxisofőr megölése miatt ügyvéd jelenlétében hallgatták ki, ezt követően azonban egy másik taxisofőr halálával kapcsolatban is kihallgatták halált okozó testi sértés vádjával, amellyel kapcsolatban az ukrán jog szerint nem kötelező a védelem. A kérelmező ügyvédje távollétében bevallotta a cselekmény elkövetését, majd ezt követően az ügyet áttették az emberölések nyomozására illetékes hatósághoz. Ezután a kérelmező ügyvédje jelenlétében már tagadta az ellene felhozott vádakat, és azt állította, hogy korábbi vallomását kényszer hatására tette. A kérelmezőt elítélő bíróság szerint a nyomozás során tett vallomás elég részletes és ellentmondásmentes volt ahhoz, hogy erre alapozza az ítéletet, ugyanakkor azt nem vizsgálta, hogy jogellenesen szerezték-e be ezt a bizonyítékot. Ezért a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság megállapította a kérelmező hallgatáshoz való jogát és az önvádra kötelezés alóli mentességét.

Egy orosz ügyben pedig a rablás miatt őrizetbe vett kérelmező hiába kérte, hogy az általa megnevezett ügyvéd jelen lehessen a kihallgatásán, ezt a rendőrség nem engedte, és kétnapos intenzív kihallgatása végén a kérelmező végül bevallotta, hogy egy bűnszervezet tagjaként számos bűncselekményt elkövetett. Elítélése ezen a vallomáson alapult annak ellenére, hogy később ezeket a vallomásokat visszavonta. Az eljárás során még sokszor nem lehetett jelen a kérelmező ügyvédje a kihallgatásokon. A Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság szerint az ügyvéd jelenlétének hiánya az eljárás kezdeti szakaszában orvosolhatatlan kárt okozott a kérelmező védelemhez való joga gyakorlása tekintetében és ellehetetlenítette, hogy tisztességes tárgyalásban részesüljön.

A brit hatóságok is megsértették a 6. cikk 1. pontjában szabályozott tisztességes eljáráshoz való jogot a Benham kontra Egyesült Királyság ügyben, mivel a kérelmezőnek nem biztosították azt, hogy a magisztrátusi bíróság előtt lefolytatott tárgyaláson jogi képviselő segítségét vegye igénybe.

Szintén megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog) a 6. cikk 3. pontjának c., alpontjával (jogi képviselethez való jog) összefüggésben az Averill kontra Egyesült Királyság ügyében, mert fogva tartásának első 24 órájában nem tették lehetővé a kérelmező számára, hogy védőügyvéd segítségét vegye igénybe.

A BKV-ügyben történtekhez hasonlít az az eset (Magee kontra Egyesült Királyság ügy), amelyben megsértették a 6. cikk 1. pontját a 3. pont c., alpontjával összefüggésben, mert a kérelmezőt 48 órán keresztül megfosztották a jogi képviselet lehetőségétől, miközben olyan pszichikai kényszert alkalmaztak, ami hozzájárult ahhoz, hogy a kérelmező felhagyjon a kezdetben hallgatásban megnyilvánuló ellenállásával.

 

5., Az ügyész érvei a kényszervallatással kapcsolatban

 

1., A vallomások visszavonása, mint védekezési taktika:

 

Homonnai János ügyész 2015. november 12-én elmondott perbeszédében hosszasan fejtette ki azt az álláspontját, mely szerint a vallomásoknak a nyomozati szakaszban történt kényszervallatásra való hivatkozással történt visszavonása nem más, mint védekezési taktika. Szerinte minden vádlott önként jelentkezett a nyomozó hatóságnál, hogy őszinte, tényfeltáró vallomást tegyen, mert ezért előnyöket remélt.

Homonnai János, korábbi fővárosi főügyészségi ügyész 2012 márciusa óta dolgozik legfőbb ügyészségi ügyészként a Legfőbb Ügyészség Kiemelt és Katonai ügyek Főosztályán.

Érthető, hogy dr. Homonnai János igyekszik védeni a mundér becsületét, mivel az ügyészség egy hierarchikus, utasítások alapján működő, kormánynak alárendelt szerv, de a nyomozást a BKV-ügyben nem ő, hanem Kutron Katalin vezető ügyész kezdte el.

Dr. Kutron Katalin a volt politikusok ellen indult elszámoltatási ügyekben illetékes Központi Nyomozó Főügyészség egyik vezető ügyésze volt a BKV-ügy nyomozása idején. A csoportvezető ügyész szerepet vállalt többek között a volt erzsébetvárosi polgármester, Hunvald György ügyében, akit később a bíróság a csalás vádja alól jogerősen felmentett. Emellett ő képviselte a vádat a volt XI. kerületi polgármester, Molnár Gyula ügyében, akit végül szintén felmentettek a hivatali visszaélés vádja alól. A BKV-ügyben is kudarcot eredményezett később az ügyészségre nézve az egyre gyengülő vád.

A Legfőbb Ügyészség ezt Kutron Katalinnak rótta fel, és 2013 januárjában hivatali kötelesség vétkes megszegésével megvalósított fegyelmi vétség miatt vezető tisztségéből való felmentés büntetésével, ugyanezen év júliusában pedig hivatalvesztéssel sújtották.

Kutron mindkét fegyelmi határozatot megtámadta a munkaügyi bíróságon, amely 2014 novemberében, elsőfokú ítéletében megállapította, hogy az ügyészség jogellenesen szüntette meg az ügyész szolgálati viszonyát, és egyes elmaradt juttatásai mellett 12 havi illetményének megfelelő, tehát több millió forintnak megfelelő összegű átalány-kártérítés megfizetésére kötelezte az ügyészséget.

 

Véleményem szerint az ügyész érve az előnyök érdekében történt vallomástétellel kapcsolatban logikailag nem zárja ki a kényszer megtörténtét.

Különösen Balogh Zsolttal kapcsolatba emeli ki ezt a motivációt. Az ügyész szerint Balogh azért vonta később vissza terhelő vallomását, mert csalódott abban a reményében, hogy nem lesz gyanúsított az ügyben, emellett szerinte Balogh a többi vádlott ,,agresszív” védekezési taktikáját vette át:

           Antal Attila és Regőczi Miklós esetében is hasonlóképpen foglalt állást az ügyész perbeszédében, amelyben tagadja, hogy a vádlottak a nyomozati szakaszban kényszer hatására tették vallomásukat. Szerinte előre eltervezett taktikát követtek vallomástételük során, ahol a céljuk az volt, hogy úgy érjenek el előnyöket feltáró vallomásukért cserébe, hogy saját magukra minél kevesebb terhelő bizonyítékot szolgáltassanak.

 

2., Sajtónyilatkozatok, mint az önkéntes vallomástétel bizonyítékai:

 

A vád képviselője szerint az a tény is az önkéntes, kényszertől mentes vallomástételt bizonyítja, hogy a vádlottak a sajtónak legfőképp Hagyó Miklósra nézve terhelő nyilatkozatokat tettek. Az ügyész szerint nem a nyomozó hatóság kérte a gyanúsítottakat a sajtónyilatkozatokra, szerinte ennek nem lett volna értelme, mert ezek nem használhatóak fel a büntetőeljárásban vallomásként.

Antal Attila és Regőczi Miklós nyilatkozataiban nem volt konkrét terhelő bizonyíték Hagyó Miklósra nézve, másokra (például Demszky Gáborra) nézve viszont volt, akiket ennek ellenére nem gyanúsítottak meg. Kérdés, hogy bizonyos emberekre nézve miért adott hitelt a nyomozó hatóság, az ügyészség a terhelő információknak, és másokkal kapcsolatban miért nem? Például 2010 nyarán nem tett erőfeszítéseket az ügyészség annak érdekében, hogy ezek igazságtartalmának utána nézzen.

Véleményem szerint száz százalékkal nem zárható ki egy ilyen jellegű politikai elvárás, amelyet a nyomozó hatóságok közvetítettek a gyanúsítottak felé. A sajtónak nyilatkozó vádlottak ügyvédei nem tartották jó ötletnek a büntetőügy részleteinek nyilvánosságra hozatalát védenceik részéről, ahogy az általam korábban említett Bárándy György is nyilatkozott erről.

          

Részletek a vádbeszédből:

,,Bár okirati bizonyíték, hiszen nem a büntető eljárásjog szabályai szerint felvett vallomásokról van szó, a beismerő vallomások mellett kell hivatkoznom a vádlottak sajtóbeli megjelenéseire, interjúira is. Hogy mi szüksége volt B.Zs.-nak a sajtó nyilvánossága elé állnia, nem tudom. Egy dolog biztos, erre nem a nyomozó hatóság kérte. Soha nem tapasztaltam még ügyben ilyet, hogy a nyomozó hatóság azt várta volna el valakitől, hogy a sajtóban, interjú keretében  erősítse  meg  nyomozati  vallomását,  nem  is  lenne  ennek  értelme,  hiszen  egy sajtónyilatkozat a büntetőeljárásban nem használható fel vallomásként. Azt viszont, hogy A.A.  miért  adott  interjút,  az  ismert:  B.Zs.  interjújának  hatására,  hogy „hozzájáruljon a kép tisztázásához”, magyarán hogy saját olvasatát adhassa a történtekről. Bár ebben az interjúban a III. rendű vádlott igyekezett áthelyezni a hangsúlyokat, vallomásának legfontosabb elemeit megtartotta egy bizonyos lobbikör folyamatos igényeiről, a fővárosi kérésekről,  az  AAM  szerződésről,  a  fénymásoló-állomány  felméréséről.” (…)

,,Ezek az interjúk nem azért fontosak, hogy mit mondtak el bennük a terheltek, hanem azért, mert azt mutatják, hogy az eljárás adott időpontjában a vádlottak azt érezték saját, jól felfogott érdeküknek, hogy előálljanak a BKV zűrös ügyeivel. Nem azért tettek vallomást, és nem azért adtak interjút, mert bárki kényszerítette őket, hanem azért, mert akkor ezt előnyösnek látták.

 

3., A nyomozati vallomás megváltoztatásának oka az ügyész szerint: felismerték, hogy a vád alapja a beismerő vallomás lesz:

 

Az ügyész vádbeszédében azzal érvelt, hogy a vádlottak azért változtatták meg nyomozati vallomásukat a bírósági tárgyaláson, mert az iratismertetés óta már tudták, hogy a vád alapja a beismerő vallomás lesz, és abban bíztak, hogy amennyiben ezt visszavonják, akkor felmentést érhetnek el.

Ebből arra következtethetünk, hogy az ügyész itt lényegében elismeri, hogy a gyanúsítotti beismerő vallomásokon kívül, más terhelő (okirati) bizonyíték nem állt a bíróság rendelkezésére.

Részlet a vádbeszédből:

,,Hogy miért változtatták meg nyomozati vallomásukat? Azért mert a büntetőeljárás szabályaiból következően a nyomozás befejezéséig a védelem nem ismerhette meg a többi bizonyítékot, az iratismertetést követően viszont arra a következésre jutottak, hogy a vád alapja  a  beismerő  vallomásaik  lesznek,  ezért  ha  a  terheltek  megváltoztatják  azokat,  és elegendő kételyt tudnak támasztani a vallomások beszerzésének törvényességével kapcsolatban, még akár felmentést is elérhetnek.”

 

4., A vádlottak összehangolt vallomásai:

 

Az ügyész szerint a vádlottak azért válaszoltak csak ritkán az ügyészi kérdésekre, mert a vallomásaikat tervszerűen összehangolták, és nem akarták, hogy a spontán adott válaszaik megbontsák ezt az összhangot.

Véleményem szerint a kérdésekre való ritka válaszadás önmagában nem jelent bizonyítékot arra, hogy a vádlottak a bírósági tárgyaláson a vallomásaikat szándékosan összehangolták volna.

,,A vádlottak tárgyalási magatartása is az előre kiszámítottság jegyeit viseli: a vádlottak (M.L.  kivételével)  a  tárgyaláson  nem  válaszoltak  kérdésekre,  annak  ellenére,  hogy  a nyomozó hatóság részéről korábban állítólagosan elszenvedett kényszervallatástól a tárgyalás és gyakran a sajtó széles nyilvánossága előtt már nyilvánvalóan nem kellett tartaniuk. Ennek ellenére felolvasták – azonos szerkezeti felépítésű, és tartalmilag is sok hasonlóságot mutató, mondhatni  összehangolt  –  nyilatkozataikat.  Emellett  rendszerint  előre  elkészített észrevételeket tettek, kérdésekre válaszolni csak ritkán vállalkoztak. A vádlottaknak a védekezés szabadságához való jogát elismerve mindezek a körülmények azonban arra is utalnak, hogy a vádlottak közötti összhang (összehangoltság) fenntartásának biztosítása érdekében nem merték vállalni, hogy a tényállás tisztázását célzó ügyészi vagy bírói kérdésekre adandó spontán válaszaikkal ezt a szoros összhangot megbontsák, lerombolják. Mindezek alapján a nyomozási vallomások nem csak hogy bizonyítékként veendők figyelembe, hanem – a tárgyalási vallomásokkal szembeállítva, és a többi, okirati és szakértői bizonyítékokkal összességében értékelve – a tényállás alapjául szolgálnak.”

 

5., Ügyészi érvek a kényszervallatás megtörténte ellen, az ügyvédi jelenléttel kapcsolatban:

 

           Az ügyész perbeszédében tagadta a kényszervallatás megtörténtét, és hosszasan fejtette ki az ezzel kapcsolatos ellenérveit. Azt állította, hogy a védőügyvédek végig jelen voltak a kihallgatások során, és amennyiben az ügyvédek kényszervallatásról szereztek tudomást, nem csak lehetőségük, de kötelességük is lett volna ezt jelenteni az ügyésznek, illetve a nyomozati bírónak.

           A vádlottak bírósági vallomása szerint a pszichikai kényszer alkalmazása, a burkolt fenyegetések nem kerültek be a jegyzőkönyve, mivel abban a nyomozók által feltett kérdéseket nem rögzítették, csak az arra adott válaszokat.

Részlet az ügyészi perbeszédből:         

,,Ennyit az eljárás valós, illetve vélt formai hibáiról, amik összefüggésben vannak egy jóval

komolyabb témával. A formai hibákat a vádlottak és a védelem is megpróbálja összefüggésbe hozni azzal a súlyos váddal, hogy a rendőrség és az ügyészség szándékosan törvénysértő, koncepciós eljárást folytatott, és a kényszervallatástól sem riadtak vissza. Ez természetesen nem igaz.”(…)

 

,,Tisztelt Törvényszék! Ezekre az állításokra már tárgyaláson is reagáltam a vádlotti nyilatkozatok után, amit akkor részletesen elmondtam, fenntartom: ha a Be.-ben szabályozott kényszerintézkedés a kényszervallatással egyenértékű, akkor mind a 29 bíró, aki a kényszerintézkedések elrendeléséről és fenntartásáról határozott, bűntársa a nyomozó hatóságnak  és  az  ügyészségnek  a kényszervallatásban.  De nem  csak  a  nyomozási  bírók, hanem a védők is. Hiszen a terheltek által meghatalmazott védők kivétel nélkül valamennyi kihallgatáson jelen voltak, elkísérték védenceiket a nyomozó bíró előtti ülésekre is, észrevételeket, indítványokat tettek, mégsem, soha, egyszer sem jelezték, hogy a nyomozó hatóság  vagy  az  ügyészség  a  kényszervallatással  egyenértékű,  törvénytelen, megkérdőjelezhető módszereket alkalmaz. Márpedig, ha védenceik ilyet a tudomásukra hoznak, nem csak lehetőségük lett volna arra, hogy az ügyészséghez forduljanak, vagy hogy ha az ügyészségben nem bíznak, legalább a nyomozási bíró előtt ezt elmondják, vagy hogy ha ad absurdum még a nyomozási bírósban sem bíznak, pusztán a későbbi bírósági védekezésre gondolva írásbeli beadványban rögzítsék az eljárás törvénytelenségét, hanem egyenesen kötelességük lett volna minden lehetséges fórumon ezt jelezni.

Ehelyett mit tettek a védők, milyen észrevételeket láttak szükségesnek megtenni?

A.A. 2010.01.27-én, két védője jelenlétében is ezt mondta: »A tegnapi kihallgatásom után konzultáltam a védőmmel és a jogi kioktatást követően az együttműködésem következményeinek ismeretében szeretnék őszinte tényfeltáró, beismerő vallomást tenni.« – Gy.B. védő: »észrevételem, indítványom nincs.«”

(…)

 

,,Ezért a vallomások egy időben, azonos elemek hangsúlyozásával elővezetett megváltoztatását nem tudom másként értékelni, mint a védekezési taktika egyeztetett, összehangolt megváltozását, ami azon alapul, hogy a teljes nyomozati iratok ismeretében a védelem esélyt látott ennek sikerességére. Nyilván egy ilyen védekezési taktika akkor lehet meggyőző, ha minél több vádlott csatlakozik hozzá, ha minél egybehangzóbban és hangosabban győzködik a vádlottak a bíróságot, hogy a nyomozati vallomásaikban befolyásolták, kényszerítették őket. Ezzel csak az a baj, hogy több olyan vádlott is van, akinél a befolyásolásnak, kényszerítésnek értelme sem lett volna, mégis az ő esetükben is a törvénytelenség látszatára kell helyezni a hangsúlyt.

Kezdjük B.Zs.-tal, akinek esetében  már láthattuk, hogy  akkori  védője útján maga kívánt jelentkezni, hogy BKV-nál megtapasztalt visszaéléseket feltárja. A visszaéléseket nem csak rendőrségi vallomásában mondta el, saját maga ment el a sajtóhoz is, hogy ugyanazokat a visszaéléseket a nyilvánosság elé tárja. Minek kellene egy önként ügyvédhez, önként a nyomozó hatósághoz, majd önként a sajtóhoz forduló személyt bármire is kényszeríteni? Annak a vágya, hogy ezt megmagyarázza, sajnos olyan lefelé tartó ívet ad a terhelt tárgyalási vallomásának, ami valóban ritkán látható emberi mélypontokhoz vezet. A 2014. november 6-i tárgyalási napon, amikor a bíróság ismertette a vádlottak sajtóbeli megnyilvánulásait, B.Zs. csak annyi magyarázatot adott, hogy nem az ő ötlete volt, hogy a jobboldali sajtónak nyilatkozatot tegyen, az ötletadót azonban nem jelölte meg, és azt sem, hogy vajon mivel lehetett őt rávenni a nyilatkozattételre. B.Zs-nak ez a megnyilvánulása csak a sajtónyilatkozatra ad egy elég súlytalan, levegőben lógó magyarázkodást, részletes, terhelő nyomozati vallomását azonban még nem magyarázza.

(…)

2010.12.15-én   került   sor  Hagyó   Miklós   kihallgatására,   amikor   a   szerződésekről   azt nyilatkozta, hogy BV körülmények között nem volt módja az iratok áttekintésére. Tehát az 3 héttel  később  tartott  ülésre  BV  körülmények  között  is  le  tudta  írni  nyilatkozatát, a két hónappal később tartott kihallgatásig viszont elolvasni sem tudta a védelem indítványára beszerzett iratokat.

Negyedszer, arra az általános ügyészi és bírói gyakorlatra szeretnék hivatkozni, hogy a kihallgatás idejére, ha a biztonsági fokozat lehetővé teszi, a fogva tartottról levetetik a bilincset. Ez egyébként a szembesítési videófelvételen is látszik, hogy a kihallgatáson Hagyó Miklós nem összebilincselt kézzel vett részt.

Mindezek alapján arra kell következtetnem, hogy a Hagyó Miklós tárgyalási vallomásában említett atrocitás nem történt meg, az csak azt a látszatkeltést szolgálja, hogy a törvénytelen, sérelmes intézkedések közvetlenül Hagyó Miklóst is érték, és alátámasztani kívánja azt a hamis képet, hogy az eljárás minden terheltjét érték ilyen sérelmek.

Az egyébként, hogy az eljárásban történtek hibák, amik Hagyó Miklós jogait sértették, tagadhatatlan, hiszen beadványának részben helyt adva az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy egyes jogai sérültek, és ezért kártérítést ítélt meg neki. Az is tény azonban, hogy a strasbourgi bíróság Hagyó Miklós kérelme ellenére elutasította annak megállapítását, hogy a terhelt előzetes letartóztatása általában szükségtelen volt, és kényszerintézkedésről azt állapította meg, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikk 1. bekezdés c) pontja szerint indokolt volt.

A kihallgatások lefolytatásának törvénytelen módjára M.E. is hivatkozott tárgyalási vallomásában, az eljárást súlyosan törvénysértőnek és koncepciósnak minősítette, és letartóztatásának végrehajtásával, a házkutatás elvégzésével, kihallgatásaival kapcsolatban szerzett tapasztalatai alapján. A kényszerintézkedést, akár személyét, akár tartózkodási helyét érik, nyilván mindenki személyes sérelemként éli meg, önbecsülésén mély sebet ejt, de ezek a személyes sérelmek az intézkedések törvényességét nem érintik – ez egyébként minden őrizetbe vett vádlottra igaz. Viszont hivatkozott a II. rendű vádlott egy olyan anomáliára, amire reagálni szeretnék. A vádlott szerint a 2010.02.26-i kihallgatása 9.32 órakor kezdődött és 20.13-ig tartott, a közel 11 órás jkv. alig két oldalas, fél óra alatt foglalták jegyzőkönyvbe, arról, hogy mi történt a fennmaradó időben, a hatóságnak kell elszámolnia. Először is, durva csúsztatás, hogy a kihallgatás majdnem 11 órán keresztül tartott, a jegyzőkönyvből is kiolvasható, hogy a kihallgatás megszakításra került 13.15-kor, és 20.10-kor csak azért folytatták, hogy 3 perccel később le is zárják, a kihallgatás tehát nem 11 órás volt, hanem 4 órás. A jegyzőkönyv terjedelme, figyelembe véve a II. r. vádlott beszédhibáját is, így nem mondható eltúlzottan rövidnek. A tárgyaláson megtapasztalhattuk, hogy a II. rendű vádlott védője is igen agilisan lép fel védence érdekében, ha ezt szükségesnek látja, de ugyanez kiolvasható a nyomozási bíró által tartott ülés jegyzőkönyvéből is. Így abból, hogy a II. rendű vádlott védője ezen a kihallgatáson nem tartotta szükségesnek, hogy észrevételt tegyen, arra kell következtetnem, hogy nem is történt olyan, ami említésre méltó lett volna. Persze a kérdés még mindig fennmarad, hogy ha a kihallgatás nem is folyt 13.15 és 20.10 között, akkor mi szükség volt arra, hogy M..E.. és védője a rendőrségen tartózkodjanak. Ezt utólag ugyan nem tudom, nem is lehet megmondani, egy reális feltételezésem viszont van.

Ugyanezen a napon, ugyanabban az épületben a nyomozó hatóság M.E.-vel párhuzamosan kihallgatta  R.M.-t  is,  10.22-től  20.06-ig,  ennek  során  olyan kérdéseket is feltettek neki, amik érinthették M.E.-t is, pl. kérdezték a 31. sz. tanúról is. Valószínűnek tartom, hogy azért tartották M.E.-t a nyomozó hatóság épületében,  hogy  szükség  esetén  szembesíthessék a terhelteket,  ezt  támasztja  alá,  hogy R.M. kihallgatásának befejezése után M.E. kihallgatásának jegyzőkönyve is azonnal lezárásra került.

Meg   kell   említsem,   hogy   az   utolsó   tárgyalási   napok   egyikén   R.M. a kényszervallatás megtörténtének alátámasztására újabb, kimondottan regényes érvet adott elő: eszerint a kikényszerített vallomásában szándékosan tett olyan állítást, amiről tudta, hogy be fog bizonyosodni, hogy valótlan. Majd a VIII. rendű vádlott felhozta F.G. ügyét, akit nyomozati vallomása szerint egy ismert politikus kérésére ő helyezett el a BKV egy szerződő partnerénél, és a szerződő partner vállalkozási díját ezért 300.000,- Ft-tal kellett megemelni. Ezzel a példával R.M. kétélű fegyvert vetett be, hiszen ha erről az állításról mégiscsak bebizonyosodik, hogy igaz, így már azt is bizonyítja, hogy R.M. nem a nyomozás során vallott valótlanul, hanem a tárgyaláson kényszervallatásáról. Mint a GPS Capital vádpontjánál látni lehet majd, a kérdéses állítás többféle bizonyítékkal is körbebástyázott és alátámasztott.”

          

    Noha a kényszervallatás megtörténtét nagyrészt csak a vádlottak és tanúk vallomásai támasztják alá, léteznek okirati bizonyítékok is:

Horváth Éva az iratismertetéskor tekinthette csak meg a nyomozati iratait. Ekkor látta meg, hogy nem mindenhol az szerepel benne, amit ő elmondott, és a nyomozati iratai között szerepel egy olyan, 2010. februárjában született vallomásról szóló jegyzőkönyv, amelyen a Központi Nyomozó Főügyészség bélyegzője szerepel, pedig ekkor még nem ez a nyomozati szerv, hanem a BRFK hallgatta ki.

    Hiába kereste azt a szándéknyilatkozatot is, amelyet az ügyészséggel kötött a vádalkuval kapcsolatban. Ezt ugyanis a többivel ellentétben nem csatolták az iratismertetési anyaghoz. Erről nem kapott másolatot Horváth Éva, ugyanúgy, ahogy az ekkor készült vallomásairól sem. Így nyilatkozott erről maga az érintett a Kecskeméti Törvényszéken:

 

Horváth Éva vallomása, Kecskeméti Törvényszék, 2013. január 17.:

,,Szóval aláírtuk a szándéknyilatkozatot. Azt mondták, kidolgozzák a megállapodást részleteiben, és amint kész, jelentkeznek, hogy még készül a megállapodás, de utána úgyis nyilvánossá kell tenni a vallomásomat, addig is haladjunk ezzel. Bementünk, átmásolgatták nyilvános jegyzőkönyvekbe, aláírtam és mentünk haza. A családomhoz.

 

A tisztelt bíróság ezért láthatja, hogy a vallomásaim teljesen lehetetlen és néha valótlan dátumokkal szerepelnek a nyomozati anyagban.

 

Aztán megint csend, majd azzal jöttek az ügyészek, hogy minden rendben, de még kellene mégis csak BKV-ban is mondanom egy-két terhelő dolgot, amiről tudok, vagy az is jó, amiről esetleg hallottam. Mondtam, nem tudok konkrétumokat, maximum azt tudom elmondani, amit a sajtóban már olvastam, vagy amit másoktól pletykaszinten hallottam, de nem tudom, ezek igazak-e. Azt mondták, nem baj, mondjam csak. Megjegyzem azt is, az eredeti jegyzőkönyvekből is látszania kell, hogy sok esetben a tényleges kihallgatáskor ügyvédem korábban távozott, mint a meghallgatás véget ért volna, azaz tiltakozni, ha kellett, vagy szeretett volna, sem tudott. Mivel ez esetekben a kihallgatásom ügyvéd jelenléte nélkül zajlott.

 

(…) Aztán jöttek a további kérdések, hogy nem beszélnék-e erről, arról még. Egy darabig válaszoltam az irányított kérdésekre. Aztán elkezdtem kérdezgetni, hogy minek ez? Most akkor hol van a szerződés? Azt mondták tudomásul veszik, BKV ügyben nem tudok bizonyítékokkal alátámasztott terhelő vallomásokat tenni, hazudni meg nem akarok.  Azt mondták, amit addig elmondtam az elég a megállapodáshoz, akkor a hol a megállapodás?

Mondtam, akkor visszavontam minden vallomásomat, kérem mindegyikből a másolatot, hogy mik vannak benne konkrétan. Nem kaptam, azt mondták most nem másolgatnának, majd iratismertetéskor kapni fogok.

Az iratismertetéskor valóban megkaptam csak úgy, mint más. Akkor láttam, hogy nem mindenhol az van benne, vagy úgy van benne, ahogy azt mondtam. Akkor láttam azt is, hogy össze – vissza életszerűtlen dátumok alatti jegykönyveket adtak ki. Ez utóbbinál vélhetően a másolás közben hibáztak. (pl. 2010 februárjában még nem készülhetett vallomásról jegyzőkönyv a Központi Nyomozó Főügyészségen stb.)

    2013. február 4-én Hadnagy Ibolya bírónő, a Kecskeméti Törvényszéken folyó büntetőügy tanácselnöke levelet írt Keresztes Imrének, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetőjének, amelyben a hiányzó kihallgatási jegyzőkönyvekről érdeklődött, és tájékoztatást kért arról is, hogy fellelhetőek-e még olyan vallomásokról készült jegyzőkönyvek, amelyek a nyomozati anyag részét képezik, de még nem bocsátottak rendelkezésére a VI. rendű vádlottnak. Emellett a bírónő kérte az ügyészségtől a 2010. február 3-i jegyzőkönyv megküldését is.

    2013. március 27-én meg is érkezett erre a levélre a válasz az ügyészségtől, amelyben közölték, hogy megtalálták a keresett jegyzőkönyveket, és tagadták, hogy azt szándékosan tüntették volna el. Keresztes Imre szerint az irat eltűnésének oka az volt, hogy ,,az ügyben eljáró ügyész a jegyzőkönyveket más iratokkal összefogva kezelte és elmulasztotta azokat a nyomozati iratban elhelyezni, a nyomozati iratok példányait később rendező és összefűző ügyészségi dolgozó így nem tudhatott azok létezéséről.  A 2011. február 3. és 9. napján felvett jegyzőkönyvek felvétele során további nyilvánvaló elírás történt, amikor a jegyzőkönyvekben keltezésként a 2010. év került feltüntetésre. (…) A kihallgatásokat végző ügyész munkahelyi naptárának tanúsága szerint a kihallgatások 2011. február 3. és 9. napján történtek meg, tehát az elírás csak a feltüntetett keltezés évét érintette.”

    Hadnagy Ibolya bírónő 2013. május 14-én ismét levélben kereste meg Keresztes Imrét a tárgyaláson, a jegyzőkönyvekkel kapcsolatban elhangzottak miatt. Az ügyész válasza 2013. június 6-án érkezdett meg. Ebben a kihallgatást végző ügyész határidőnaplójára hivatkozva megerősítette korábbi nyilatkozatát, amely szerint az év tekintetében történt csak elírás, és Horváth Éva kihallgatása 2011. február 9-én történt.

    A vádlottak és tanúk kényszervallatásról szóló beszámolói arra késztették az MSZP-t, hogy egy törvényjavaslatot nyújtsanak be a koncepciós perek, és az azokat szolgáló törvénytelen nyomozási módszerek szankcionálása céljából. A javaslat szerint akár tíz év börtönbüntetést is kaphat az az ügyész vagy bíró, aki politikai érdekből valótlan tényre vagy koholt vádra alapozva indít vagy folytat büntetőeljárást. Azt a hivatalos személyt is büntetnék a szocialisták, aki tud ilyen eljárásról, de nem tesz feljelentést, továbbá azt is, aki tudomás szerez arról, hogy jogtalan eljárás készül, mégsem tesz ellene semmit. A törvénymódosító javaslat indoklása szerint „a Fidesz–KDNP pártszövetség kormányzása alatt számtalan visszaélésre, a büntetőeljárás eszközeinek törvénytelen alkalmazására derült fény: koncepciós perekben meghurcoltak, fenyegetett gyanúsítottak és tanúk, politikai érdekből kötött vádalkuk mutatják azt az utat, amelyen a jelenlegi hatalom jár.”

    A szocialisták az után nyújtották be a „koncepciós büntetőeljárások önálló szankcionálása érdekében" módosító javaslatukat a büntető törvénykönyvhöz, hogy több órán át hallgatták Polt Péter legfőbb ügyész beszámolóját az ügyészség elmúlt ötévi tevékenységéről, amely szerint az ügyészség tevékenysége mindenben megfelel a demokratikus követelményeknek.

 

6., A védők érvei a kényszervallatás tényének alátámasztására:

 

    Nézzük, hogyan reagáltak, milyen érveket hoztak fel a vádlottak ügyvédei az ügyészség kényszervallatást tagadó állításaira.

 

1., dr. Papp Gábor (Mesterházy Ernő II. rendű vádlott védőjének) perbeszéde:

,,További specifikuma ennek az ügynek a kihallgatásoknak a törvénytelensége. Nem kívánok ezzel túlságosan hosszan foglalkozni, I.r. vádlott védői ezt aprólékos részletességgel megtették, de két körülményre szeretném felhívni a törvényszék figyelmét. Az egyik, nem csak számos vádlott, Mesterházy, Antal Attila, Balogh Zsolt, Regőczi Miklós, csak hogy mondjuk a legpregnánsabbakat mondjam, hivatkozik ugyanarra a kihallgatási taktikára, amit egyfajta befolyásként és ráhatásként lehetett értékelni a nyomozó hatóság részéről, hanem van az ügyben három, de általam kettő kiemelt tanú, Bielek Péter és Sziebert György, akik tanúként, tehát a hamis tanúzásra való figyelmeztetés következménye mellett is részletes aprólékossággal számoltak be arról, hogy a hatóság milyen módon próbálta őket presszionálni, hogy jobb belátásra bírják őket. Bielek Pétert azóta az ellene emelt vád alól felmentették, és ezért ennek csak abból a szempontból lehet jelentősége, hogy Bielek Péter ebben az ügyben tett 2010. február 12-i vallomását a Fővárosi Törvényszék pontosan az általa említett okból figyelmen kívül hagyta, a Fővárosi Törvényszék volt olyan bátor, hogy kirekesztette Bielek Péternek eme vallomását pont azért, mert az általunk már ismert és majdan általam is ismertetendő körülmények között született. Sziebert György tanúkihallgatása Orwelli körülmények között született. Sziebert azt állította, hogy ha Hagyóra, Demszkyre, Mesterházyra terhelő vallomást tesz, akkor szabadon engedik. Azt kell mondjam, hogy a legsötétebb időket idézi Sziebert György tanúvallomása, aki azt mondta, hogy családját és kisgyerekét is említették neki, annak érdekében,hogy Hagyóra, Demszkyre és Mesterházyra terhelő vallomást tegyen. A vádlottak által említett kihallgatási körülményekkel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy ha még a büntetőeljárásban van valamennyi szerepe az életszerűségnek, márpedig azt gondolom, hogy van, akkor figyelembe kell venni, hogy ezek az emberek nem közönséges tolvajok, ezek az emberek diplomás, sok nyelvet beszélő, családos, büntetlen, decens életvitelt folytató emberek, ilyen történeteket ezek az emberek nem találnak ki maguktól. Ezeknek az embereknek szavahihetősége van, ezek egyenes emberként viselkedtek a hatóságok előtt, ilyen fenyegetéssel senki nem tud szembenézni és nem tud előre kiszámíthatóan reagálni.” (…)

,,Szeretném néhány körülményre felhívni a Kecskeméti Törvényszék figyelmét, amire egészen egyszerűen nincs magyarázat. Nincsen magyarázat Mesterházy Ernő teljesen törvénytelen és indokolatlan letartóztatására, de arra különösen nincs magyarázat, hogy Mesterházy Ernő 60 napig kegyetlen és embertelen körülmények között rendőrségi fogdában volt, miközben a büntetőeljárási törvény szigorú kivételként említi azt, hogy valakit rendőrségi fogdában tartsanak fogva, és azt pontosan tudjuk, hogy a mai gyakorlat szerint ez legfeljebb az őrizet időtartamára szokott vonatkozni. Mesterházy Ernő 60 napig, tehát a teljes időtartamig embertelen körülmények között volt a Gyorskocsi utcai fogdában. Nehéz arra magyarázatot találni, hogy a Fővárosi Főügyészség, aki 2010. május 20-ig a nyomozást felügyelte, indítványt tesz Mesterházy Ernő előzetes letartóztatásának megszüntetésre és egyidejűleg a házi őrizet elrendelésére, a Központi Nyomozó Főügyészség néhány nap elteltével, miután az ügyet átveszi és aligha valószínű, hogy a több ezer oldalas nyomozati iratot tanulmányozza, arra a belátásra jut, hogy ezt az indítványt vissza kell vonni. Azt kell mondjam, hogy ez a maga nemében szintén egyedülálló. Szintén egyedülálló, hogy ebben a néhány napban eszébe jut több hónap után szintén a Főügyészségnek, hogy házkutatást tartson Mesterházy Ernő ingatlanán, miközben az eljárási törvény akkor 178. §-ának hatályban lévő rendelkezése szerint a házkutatást lehetőleg kiskorúak távollétében, reggel 6 és éjfél között kell lefolytatni. Ehhez képest ez a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársait miben sem érdekelte, a házkutatást éjszaka, Mesterházy Ernő három kiskorú gyermekének a jelenlétében folytatták le és szerezték be azokat a rendkívül súlyos bizonyítékokat, amikről majd később, a takarítási szerződés kapcsán szót fogok ejteni.” (…)

,,Azt remélem, hogy ügyész úr a perbeszédében rossz viccnek szánta, hogy Mesterházy Ernő másfél oldalas és 12 órán át tartó kihallgatása Mesterházy Ernő beszédhibájának tudható be. Ha rossz vicc volt, akkor azt kell mondjam ügyész úr, hogy valakinek a fogyatékosságával nem illő dolog viccelődni, különösen nem a tárgyalóteremben. Ha pedig nem volt vicc, az még nagyobb baj, egyrészt azért, mert a közel 10 oldalas kihallgatási jegyzőkönyve Mesterházy Ernőnek megfelelő időtartamú, és elkerülte ügyész úr figyelmét, hogy ezt a bizonyos 12 órán át tartó kihallgatási jegyzőkönyvet a BRFK munkatársai 13 óra 15 perckor megszakították és 20 óra 01 perckor folytatták, majd 20 óra 13 perckor lezárták, tehát aligha hiszem, hogy a köztes 7 óra szünet oka az lett volna, mert Mesterházy Ernő beszédhibában szenved.” (…)

,,Végül szóvá kell tegyem azt is, amiről I.r. vádlott védője az imént beszélt, hogy miközben a vádlottak hangsúlyossá tették, hogy őket presszió hatása alatt hallgatták ki a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, az ügyészég az ezzel kapcsolatos eltérő álláspontját nem a tárgyalóteremben ismertette, akkor én ezt egyébként észrevétel formájában jeleztem is, hanem egy nyilvános sajtótájékoztatón mintegy üzent a még ki nem hallgatott vádlottaknak, hogy kire milyen sors várhat akkor, ha hasonló módon szóvá meri tenni azt, hogy őket milyen körülmények között hallgatták ki.” 

 

2., Dr. Gyalog Balázs (Antal Attila III. rendű vádlott védője) perbeszéde. Kecskemét, 2015. december 15.:

 

A nyomozati vallomások helyzetét, szerepét, értékelését illetően először a nyomozás és a tárgyalási szakaszának egymáshoz való viszonyáról kell beszélnem.

A nyomozó hatóságnak elképzelése és ehhez igazodó elvárásai voltak a BKV-ban történetekről. és ennek igazolására a terheltektől együttműködést vártak. Nem hiszem hogy a bíróság elmehetne amellett a tény mellett, hogy a nyomozó hatóság nyomásáról beszámoló hat- illetve nyolc terhelti nyilatkozatot számba vegye. hiszen a hat-  illetve nyolc terhelt ezzel kapcsolatos egyező vallomását meggyőződésem hogy az elmúlt hat év büntetőeljárását tekintve figyelembe kell venni. Ha egy terhelt állít valamit, azt esetleg el lehet vetni...Ha két terhelt állít azonosat, azzal már foglalkozni kell. Ha viszont hat-nyolc vádlott állítja következetesen ugyanazt, azt véleményem szerint el kell fogadni. És azt, hogy figyelembe kell vennie a tisztelt bíróságnak legjobban az támasztja alá, hogy a terhelti nyilatkozatokról még mondhatja azt az ügyészség, hogy abban a terheltek nem kötelesek igazat mondani. De a tanúk esetében, akiknek a vallomására az ügyészség konkrét szerződések esetében hivatkozik, ez a fajta érvelés, a tanúk igazmondási kötelezettségére figyelemmel már nem lehet megalapozott. Ebből pedig az következik, hogy a tanú- és gyanúsítotti vallomások  támasztják alá azt a tényt, hogy a nyomozó hatóság a nyomozás során a terhelteket a kényszerintézkedés kilátásba helyezésével, vagy kezdeményezésével, arra tudta rávenni, hogy saját magukra és terhelt társaikra valótlan tartamú terhelő vallomásokat tegyenek. Ez nem kellett, hogy fizikai formában megtörténjen. Ez nem kellett, hogy védők jelenlétében történjen. Ehhez nem kellett erőszakot alkalmazni. Bőven elegendő volt az egytől-egyig intellektuális, középkorú, eddig büntető ügyekkel nem találkozó terheltek számára az előzetes letartóztatás ismeretlen körülményeit kilátásba helyezni. Nyomatékosítva mindezt a Gyorskocsi utcai fogda magányával. Akik megijedve a helyzettől, a kilátástalan helyzetből azt az egyetlen kiutat látták, hogy a nyomozó hatósággal együttműködnek, vallomást tesznek szabadságukért cserébe. Hiszen azt, hogy szabadság járt a vallomásért okirati bizonyítékok igazolják. Antal Attila ugyanis, azt követően, hogy első gyanúsítotti kihallgatásán a büntetőjogi felelősségét tagadta, egyébként a bírósági vallomásával egyező tartalommal, a nyomozó hatóság őrizetbe vétellel honorálta. Majd amikor Antal Attila úgy döntött, hogy odáig is elmegy a hatósággal való együttműködésben, hogy elismerte bűncselekmények elkövetését, a nyomozó hatóság előterjesztésére az ügyészség már csak háziőrizet elrendelésére tett indítványt. Antal Attila motivációját jól mutatja, a gyanúsítotti vallomás végén tett indítvány is, melyben Antal Attila lakhelyelhagyási tilalmat kért. Budapest, Pest megye, Fejér megye, Komárom-Esztergom megye közigazgatási területére. Ennek az volt a tényszerű indoka, hogy Antal Attila akkor a Vértes Volán vezérigazgatója volt, amely munkáját mint saját maga, illetve családja megélhetését egyedüliként biztosító jövedelemszerzési lehetőségét nem akarta elveszíteni. És akkor itt had utaljak Bielek Péter FKF-vezérigazgató ezzel mindenben egyező vallomására. Aki elmondta, hogy a büntetőeljárás megindításától egzisztenciális létét látta veszélyeztetve. És ha elveszíti munkáját, azzal saját maga és családja megélhetése kerül veszélybe, melynek elkerülésére egyedül a nyomozó hatóság felajánlása látszott akkor megoldásnak. Ugyanebbe a helyzetbe került Antal Attila, és ugyanebben a helyzetben ugyanazt a döntést hozta, mint Bielek Péter. Bielek Péter ezt tanúként mondja, igazmondási kötelezettséggel, mely álláspontom szerint ezáltal Antal Attila ebbéli gyanúsítotti vallomását is megerősíti. És akkor következzenek itt a legsúlyosabb szavak. A védő által átélt élményekből táplálkozó szavak. Hiszen az ügyészség a nyomozó hatóságot a védői jelenléttel kívánja menteni. Védőként azonban azt kell hogy mondjam, teljes hittel, meggyőződéssel hiszem és vallom, hogy Antal Attila a kérdésben igazat mond. Mert védőként én is láttam,hogy  min megy keresztül Antal Attila. Láttam egy embert az első kihallgatás előtti napon az ügyvédi irodában, akinek fogalma nem volt a büntetőeljárás menetéről, és fogalma nem volt arról, hogy mi várhat rá. Bőszen győzködött minket arról, hogy nem követett el bűncselekményt, nem tud ilyenekről és biztos abban, hogy az iratok ezt igazolják is. Fel sem fogta, hogy a feje felett lóg egy hosszan tartó kényszerintézkedés lehetősége. Majd tisztelt bíróság láttam a döbbent Antal Attilát, akit meggyanúsítottak, és a vallomástételét követően őrizetbe vettek. Aki értetlenül állt a helyzet előtt, és építőmérnökként logikus gondolkodással nem értette a helyzetet. Kereste a matematikai összefüggésekből következő eredményt, és kereste a kérdés megoldását. Őrizetbe vételét követően elváltunk egymástól és megegyeztünk, hogy másnap a fogdán találkozunk. Ez a fogdai találkozó is egy életre emlékezetes marad, mert egy teljesen más emberrel találkoztam az előző naphoz képest. Aki közölte velem, hogy súlyos szívbeteg, és biztosan nem bír ki egy hosszú előzetes letartóztatást. Félti a családját, a gyerekeit és az állását. Ezért jelezzem a nyomozó hatóságnak, hogy vallomást kíván tenni. Akkor nem tudtam, most már tudom, hogy mi történt a Teve utca és a Gyorskocsi utca között. Az, hogy ha nem is erőszakosan, nem is kényszerítően, de az akkori társadalmi elvárásoknak és a mindannyiunk által ismert közhangulatnak megfelelő, és elvárt vallomás lehetőségét ismertették Antal Attilával. Aki nem azt mérlegelve, hogy mi a hosszútávú következménye, úgy döntött, hogy valótlan vallomást tesz. A társadalom elvárása akkor az volt, hogy legyen kormányváltás és a korrupt politikusokat vonják felelősségre. Ember legyen a talpán, aki ebben a helyzetbe 2010-ben, abban az adott, a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt társadalmi, és közhangulatú időszakban ellent tudott volna állni a még egyszer mondom nem fizikai, de egyértelmű pszichikai nyomásnak.

 

Láttam azt is Tisztelt Bíróság, hogy Antal Attila bizonytalan, és a vallomásában említett szerződésekkel kapcsolatosan felkészületlen, már-már tudatlan. Láttam, hogy a nyomozó hatóság Antal Attilának minden segítséget megadott ahhoz, hogy a tudatlanságát, az információ hiányát ellensúlyozza. Hiszen elénk tártak szerződéseket és iratokat, melyre Antal Attilának csak hivatkoznia és bólintania kellett. Így utólag az iratok elétárása teljességgel félrevezető volt, amit legjobban egy AAM-es teljesítési igazolására tett, ma már látjuk,minden alapot nélkülöző vallomásrész bizonyít. Láttam és tudom, hogy Antal Attilát az vezérelte, hogy a családjához visszatérhessen és a munkáját folytathassa. Én voltam az Tisztelt Bíróság, aki telefonon tartottam a kapcsolatot az ÁPV Rt. Vértes Volán felügyeletét ellátó vezetőkkel annak érdekében, hogy a vezérigazgatói tisztségét ne szüntessék meg. Erre akkor ígéretet kaptam, mely Antal Attilának újabb lendületet adott arra, hogy mindent megtegyen szabadsága érdekében. Annak érdekében, hogy a Vértes Volánnál a pozíciója megmaradjon. Ezt a függőségi helyzetet, Antal Attila motivációját egyértelműen bizonyítja, hogy a Vértes Volánnál fennálló munkaviszonya csak jóval később, akkor szűnt meg, amikor jogerőssé vált a háziőrizete, és egy idő után kiderült, hogy a háziőrizetből nem tudja a céget irányítani, és az általa kért lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére nem kerülhet sor. Láttam és tudom azt is, hogy Antal Attilát befolyásolta és motiválta az, az akkortájt köztudomású városi pletyka, hogy megbízott utóda, Balogh Zsolt vádalkut kötött a hatósággal.

 

3., Dr. Szigethy György (Balogh Zsolt negyedrendű vádlott védőjének) perbeszéde, 2015. december 10., Kecskemét:

 

,,Még soha sem lehetett olyan ügyről hallani, amiben az ügyészség hatszor vagy hétszer kényszerült volna arra, hogy módosítsa a vádat. Ez az ügyészi vádsor egy pillanatra sem volt hiteles. Emlékezzünk vissza, hogy annak idején a Hagyó ügy mint egy megágyazásaként Sz. Sz. E.t bilincsbe verve egy ország nyilvánossága előtt vitték el a rendőrök, és bélyegezték meg az egész ország előtt, a média nyilvánosság előtt. Ezt követően 6 évig tartották büntetőeljárás hatálya alatt, másfél évig kényszerintézkedés hatálya alatt. Még 2015. szeptemberében is fenntartották vele szemben a vádat, majd pedig hirtelen közölték, hogy nem állapítható meg vele szemben a bűncselekmény elkövetése és felmentését kérték halkan. Vagy itt van például V. Á. esete. V. Á.ről azt állította az ügyészség 6 éven keresztül, hogy egy bűnszervezet oszlopos tagja volt, majd pedig 2015. szeptemberben közölte, hogy mégsem. Mennyire lehet egy ilyen vádat komolyan venni?

Ez az eljárás úgy indult, hogy a BKV új vezetése, még mielőtt a BKV működésével megismerkedett volna, néhány szerződést gyanúsnak talált és belső vizsgálatokat kezdeményeztek. Ezeket a vizsgálatokat úgy folytatták le, hogy a rendelkezésre álló adatokat nem szerezték be, az érintetteket nem hallgatták meg, sokszor még a vizsgálat lezárása előtt megtették a feljelentéseket, mert pontosan tudták azt, hogy mi lesz a vizsgálat eredménye. Érdekes, hogy a több milliárdos takarítási szerződés esetében, melyet az új vezérigazgató írt alá, nem találtak semmilyen gyanúsat. Balogh Zsolt IV.r. vádlott a tárgyaláson becsatolta azt a kimutatását, amely dokumentáltan bizonyítja, hogy például a CC Soft-os vádpontnál a vizsgálat a releváns bizonyítékok 85 %-át figyelmen kívül hagyta, feltehetően nem véletlenül, és a legfontosabb 3 %-át pedig, ha finoman fogalmazunk, akkor a vádlottak terhére eltorzította. A vizsgálatok befejezését követően annak idején a BKV hétről hétre a sajtó nyilvánossága előtt adagolta a feljelentéseket, ennek az lett a következménye, hogy a BKV volt vezetőit elvitték, őrizetbe vették és letartóztatták egy valaki kivételével. Ez a valaki Balogh Zsolt IV.r. vádlott volt vezérigazgató volt, akinek valamilyen különös okból sikerült elkerülnie az előzetes letartóztatást. Vajon mi lehetett az az ok, amiért Balogh Zsoltot nem tartóztatták le, holott végig az ügyészség 1 milliárd Ft-os bűncselekménnyel vádolta meg, ami körülbelül tízszer akkora, mint amit Sz. Sz. E. terhére róttak. Nagyon sokat nem kell találgatni, ugyanis jelen eljárást megelőzte egy másik eljárás, amiben Balogh Zsolt tanúként vett részt és több alkalommal bement az ügyészségre és védője, illetve jogi képviselője jelenlétében olyan tartalmú vallomásokat tett, melyektől azt remélhette, hogy szabadlábon védekezhet és ez igaznak is bizonyult. Ma már egyértelműen látható, hogy Balogh Zsoltot félrevezették, hiszen mégis vádat emeltek ellene és a sors fintora, hogy többszörösen nagyobb értékű bűncselekménnyel vádolja az ügyészség őt, mint Hagyó Miklóst. Balogh Zsolt akkor még bízva az ügyészségben valamilyen nagyon furcsa indíttatásból, amely a magyar kriminalisztikában nem volt jellemző, a választások előtti időszakban több alkalommal megjelent a jobb oldali médiában és sajtóban, és hosszasan beszélt egy Nokiás dobozról és Hagyó Miklósról. Miután mindent megtett, amit elvártak tőle, úgy gondolom, hogy nagyon nagy meglepetésként érte, hogy egy hajnalon nála is megjelent a BRFK, házkutatást tartottak és bevitték a rendőrségre. Ettől kezdve Balogh Zsolt félelmében, anélkül, hogy gyakorlatilag egyetlen kérdést intéztek volna hozzá, körülbelül 20-szor tett vallomást és olyan cselekményekről számolt be, amelyekkel meg sem volt gyanúsítva. Amikor pedig meggyanúsították, akkor az őt tigrisként védő, de észrevételt, kérdést, panaszt, indítványt elő nem terjesztő ügyvédjelölt jelenlétében sem mert panasszal élni a gyanúsítás ellen, mert attól tartott, hogy magára haragítja a nyomozó hatóságot. Miután már Balogh Zsolt nem számíthatott arra, hogy az ügyészség betartja azt, amit ígért neki, mindent megtett, hogy szabadlábon maradjon és ezért tette azt a vallomást a nyomozás során, amelyet tett. A tárgyaláson már elmondta, hogy gyenge volt, nagyon sajnálja, és Hagyó Miklóstól külön bocsánatot is kért. Ilyen előzmények után, amikor még arra is hajlandó volt, hogy negatív médiahőssé váljon, hajlandó volt másokra valótlan tartalmú terhelő vallomást tenni, mégis előállították, amikor a volt munkatársait gyakorlatilag mind letartóztatták, vajon joggal félhetett-e Balogh Zsolt vagy az ügyészség szerint ez csak egy összeesküvés elmélet?! Balogh Zsolt nyomozati vallomása a megtévesztésen és a fenyegetett kényszerhelyzeten alapult, ezért azt figyelembe venni nem lehet.

 

4., Dr. Bárándy Péter (Mátay-Horváth Éva VI. rendű vádlott védője) perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 18.:

 

,,Motivált -e ez az eljárás a politika által? Azt lehet mondani, hogy igen. Hogy torzult-e az eljárás, a mi ránk vonatkozó szabályok tükrében, sajnos erre is azt lehet mondani, hogy igen. Az elsőrendű vádlott őrizetbe vétele egy jól meghatározható napon történik, akkor amikor státusváltozás következik be az ő életében. Ez egy adott helyzet. Azonban az, hogy a hatodrendű vádlottat is ugyanezen a napon tartóztatják le, ez már azt gondolom, hogy csupán szakmai indíttatás alapján, nem volt eldönthető. Ugyanezen a 14-én tartóztatják le, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két, már fölvett vallomás után, egy jól előkészített, rajtaütésszerű, és nyilvános helyen történő őrizetbe vétel történik. Nem hiszem, hogy ezt rendőrszakmai, nyomozati motivációkkal lehet magyarázni. Ezek után a hatodrendű vádlott olyan börtönkörülmények közé kerül, amely megalapozott kártérítési igény érvényesítéséhez vezet. Ez az ügy, az első olyan ügyek egyike, ahol vita alakul ki arról, hogy az ügyet szabad-e elvonni a törvényes bírótól, szabad-e másik bíróságra deponálni. A végén az ügy itt marad, és természetesen nem a, és soha nem az eljáró bíróság ellen volt kifogásunk, hanem az ellen, ahogy a bírója elől máshová került el az ügy elbírálhatósága. Az ügynek a nyilvánosság előtti kezelése is olyan, ami egy politikai árnyékot vet rá.

Miért foglalkozom ezzel? Azért, mert választ kell adni arra, hogy bizonyos vallomásváltoztatások - amik minden büntetőügyben meg szoktak történni - , azok itt a változtatások indokát tekintve, hitelesek vagy sem. És mindaz, amit elmondtam, az túl azon, hogy motiválja az embert az is, hogy ne hunyjon szemet lényeges körülmények fölött, az által indokolt, hogy keresem erre a választ.  Akkor, amikor a bizonyítékokat,  a vallomásváltoztatásokat a tisztelt bíróság értékeli, ugyanúgy mint ahogy mi eljáró ügyész é s védők, akkor ezt a hangulatot  az értékelés körébe kell vonni. Azt a hangulatot, hogy egy hatalmi nyomás nagyon jól érzékelhető volt. Mind az ügyben eljáró hatósági személyek részére, akiknek a becsületét nem szabad, nem kell és nincs okunk kétségbe vonni, de a tudattartalomra hat egy ilyen nyomásnak a létezése, és ugyanígy az eljárás alá vontak, a tanúk és minden idézett annak tudatában, és annak tudomása mellett tesz vallomást, hogy egy ilyen akarat felette lebeg az ügynek. És azt gondolom, ha ezt nem tagadjuk, mint ahogy meggyőződésem szerint nem tagadhatjuk, akkor a vallomásváltoztatásoknak a motivációját másként kell megítélnünk, mint ahogy általában tehetjük. Mert általában az a válasz, hogy a nyomozati vallomás az igazabb, hiszen ott kevesebb volt a felvilágosítás, és jobb volt az emlékezet, és a tárgyalási vallomás ehhez képest - jó, ezt elviekben is szoktuk jogászok vitatni, de a gyakorlat ez -, az eljárás későbbi szakában tett vallomás ennél hát támadhatóbb, és értéktelenebb. Meggyőződésem, hogy itt ezt megállapítani, az eddig elmondottak alapján nem lehet. De ha tovább olvassuk magát a vádiratot, akkor ott is ezeket a jeleket, nagyon jól kirajzoltnak láthatjuk.”

 

.,Az elsőrendű vádlott őrizetbe vétele egy jól meghatározható napon történik, akkor amikor státusváltozás következik be az ő életében. Ez egy adott helyzet. Azonban az, hogy a hatodrendű vádlottat is ugyanezen a napon tartóztatják le, ez már azt gondolom, hogy csupán szakmai indíttatás alapján, nem volt eldönthető. Ugyanezen a 14-én tartóztatják le, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két, már fölvett vallomás után, egy jól előkészített, rajtaütésszerű, és nyilvános helyen történő őrizetbe vétel történik. Nem hiszem, hogy ezt rendőrszakmai, nyomozati motivációkkal lehet magyarázni. Ezek után a hatodrendű vádlott olyan börtönkörülmények közé kerül, amely megalapozott kártérítési igény érvényesítéséhez vezet.”

 

5., Dr. Francsics Imre (Regőczi Miklós VIII. rendű vádlott védője) perbeszéde . Kecskemét, 2015. december 21.:

 

,,Mielőtt a Regőczi-féle vallomásokra rátérnék és az azzal kapcsolatos eljárásjogi észrevételeimre, Pálocska János, Sziebert György és Bielek Péter neveit és vallomásait kell megemlítenem. Elhangzott itt már sokszor, hogy az, hogy a gyanúsítottak bármilyen kifogást emelnek a kihallgatás körülményeivel kapcsolatosan, sokféle okra visszavezethető. Az viszont, hogy a tanúk esetében és nem egy tanú esetében – holott ők alapvetően az üggyel kapcsolatba semmilyen szinten nem hozhatók – szintén elhangoznak olyan kifogások, amely alapján nagyon is okkal tételezheti fel az ember, hogy a nyomozó hatóság részéről nem minden a büntetőeljárási törvény követelményeinek a betartásával történt. Pálocska János tanú a Tisztelt Törvényszék előtt 2013. május 7-én került meghallgatásra. A vallomása során spontán módon kezdte el ecsetelni, vagy jellemezni a nyomozati vallomása körülményeinek a taglalását. A tanú elmondta, hogy a nyomozó hatóságtól keresték meg, és információt kértek tőle arról, hogy az általa más ügyben megbízott magánnyomozónak milyen információi vannak a BKV botrányról. Elmondta Pálocska azt is, hogy soha nem látta Hagyó Miklóst személyesen, amit ő a tanúvallomásában elmondott, az a magánnyomozói jelentésnek a tartalma volt, amit nem csatoltak a jegyzőkönyvhöz. Elmondta azt is, hogy a tanúvallomása gyakorlatilag a magánnyomozói jelentésből származik, meg annak mellékletéből szóról szóra, csak a mellékleteket nem mellékletnek hívták, hanem kérdéseknek, úgy került leírásra, mint az ő vallomása, de a tanúvallomás tartalma nem tőle származik, az nem az ő tényismerete. Azért ezek elég konkrét szavak, az értékelésüket nyilván a Tisztelt Törvényszékre kell bíznom, ami a meglepő, hogy ahogy majd a későbbiekben rátérek, nagyban összecseng a mások által elmondott módszerekkel. Elmondta azt is a tanú, hogy a kihallgatásának alapjául ugyanaz a magánnyomozói jelentés szolgált, ami alá sem volt írva, csak a nyomozó hatóság az abban szereplő véleményeket és mellékleteket tényként leírta és közölték vele, hogy neki ezt alá kell írnia, ez az információ tőle származik és erre kötelezi őt a hatóság.

Dr. Sziebert György tanú hasonló körülményekről számolt be. A nyomozó hatóság a tanú elmondása szerint neki is felajánlotta azt a lehetőséget, hogy ha terhelő vallomást tesz a főváros akkori vezetőire, akkor rövid úton szabadlábra kerülhet. A tanú más ügyben volt előzetes letartóztatásban ugyan, de így még cifrább a helyzet. Dr. Sziebert György vallomásában is megjelenik az a más vádlottaktól is már hallott olyan informális, ügyvéd nélküli beszélgetés liftben, lift előtt, folyosón, hogy mi a konkrét elvárás, hogy mely személyekre kellene terhelő vallomást tenni a szabadulás érdekében. Azt gondolom, hogy ha ezeket a fenti személyeket, akik egyébként teljesen független tanúk, ahelyett, hogy úgy viselkedtek volna, hogy megtették a tanúvallomásukat aztán örülnek, hogy soha többet nem kell ezzel az üggyel foglalkozni, úgy látom, hogy ezek mégis olyan személyek, akik kiállnak a jogaikért, és nem tűrik azt, amikor ilyenfajta jogtiprásnak vannak kitéve, és kijött belőlük tanúként itt az eljárás során, hogy milyen módszert alkalmaztak a tanúvallomásaik során. Említést tehetnénk még Lajkó Katalin és Dezslik Magdolna kihallgatásairól is, nyilván a Tisztelt Törvényszék is ismeri és tudja, milyen nyilatkozatokat tettek arra vonatkozóan, hogy az ő kihallgatásuk hogyan zajlott: borzasztó volt, olyan 6-8 óra, már egész bűnözőnek éreztem magam, nem kaptam inni sem, egy 3 m2-es ablak nélküli szobában ültünk egy olyan hölggyel, aki nem tudott gépelni. Azt gondolom, hogy éppen a Regőczi Miklós által elmondottak hitelességét támasztják alá ezeknek az embereknek is az élményei és az erről tett tanúvallomások.

Nézzük Regőczi Miklós vallomásait. Igyekszem nem teljes identitás zavarban lenni, mármint a tanú és a védő pozícióját össze nem keverni, de el kell mondanom, hogy ezeknek az eseményeknek magam is személyes megélője voltam. 2010. január 11-én 9 óra 16 perckor az én jelenlétemben történt az első kihallgatás, Regőczi Miklós panaszt tett, nem követte el a bűncselekményt és nem kívánt vallomást tenni. 2010. február 3-án 7 óra 40 perckor szintén az én jelenlétemben történt a kihallgatása, a gyanúsítást megértette. Panasszal élek ellene, mondta Regőczi, mert ezekre a szolgáltatásokra szükség volt a BKV-nál, és nem követtem el a bűncselekményt. Jegyzőkönyv lezárva 8 óra 5 perckor. De itt nem ért véget a nap, tudniillik sem én, sem a gyanúsított nem hagytuk el a Teve utca épületét, hanem aznap 13 óra 38 perckor folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson vettünk részt, ahol a gyanúsított úgy döntött, hogy vallomást tesz, mi több beismerő vallomást tesz, mi több azt ecseteli a 4 órával korábban tett vallomásával foglaltakkal szöges ellentétben álló tartalommal, hogy a gyanúsításban szereplő szolgáltatások a BKV számára szükségtelenek voltak. Felvetődhet a kérdés, hogy vajon miért gondolta meg magát Regőczi Miklós még aznap, és mi történt ez alatt a 4-5 óra alatt, mennyire életszerű ez, és mi volt a döntés megváltoztatásának az oka. Amikor ezeket a szempontokat vizsgáljuk, akkor tudjuk eldönteni azt, hogy milyen befolyás, vagy milyen ok vezetett oda, hogy megváltoztatta a véleményét, és ez a befolyás, vagy az az ok a büntetőeljárási törvénnyel összhangba hozható-e. Nem vitathatóan komoly pálfordulás ez a gyanúsított és ha úgy tetszik, a védelem részéről. Ugyanezen a napon délután felvett jegyzőkönyv 6. oldalának 10. bekezdése szerint a vallomástétele közben 17 óra 19 perckor a jegyzőkönyv felvétele megszakításra kerül a gyanúsított bűnügyi nyilvántartásba vétele céljából, és 17 óra 56 percig volt felfüggesztve, onnan folytatódott, lezárva 19 óra 41 perckor lett. Regőczi Miklós február 3. napjától volt őrizetben, tehát aznap este már csak én távoztam a Teve utcai épületből. Nagyon jól ismerem a bírói gyakorlatot a tekintetben, hogy azt szokták mondani, hogy abban az esetben, pláne, ha védő jelenlétében a gyanúsítottat ilyen fajta pszichikai kényszervallatásnak teszik ki, akkor miért nem megy el másnap feljelentést tenni akár a védő, akár a gyanúsított, ez így utólag, ennyi idő távlatábólmár nem hiteles vagy nem nyomon követhető. Én azért azt remélem, hogy ezek a tények, az időpontok, a kronológia, a bekövetkezett pálfordulás a nézetet illetően, hogy reggel 7 óra 40 perckor még azt mondja, hogy ezek hasznos szerződések voltak, nem követtem el bűncselekményt, nem teszek vallomást, aztán 4 órával később, anélkül, hogy elhagyta volna a Teve utcát meglepő módon vallomást akart tenni, meglepő módon már nem tartja szükségesnek, sőt, nagyon károsnak tartja a szerződéseket, mi több, elkezdi mondani a saját vallomását. Azt hiszem, hogy aki ismeri ezt a szituációt és ezeknek a lélektanát, az nem teszi fel kérdésként, hogy miért nem rögtön tett feljelentést egy olyan ember, akit ott rögtön őrizetbe is vettek és akinek ott a helyszínen azt mondták, hogy ha „okosan” nyilatkozik és olyan vallomást tesz, nyilván konkrét személyekre terhelőt, akkor abban az esetben majd esetleg még az előzetes letartóztatás sem vetődik föl, de mindenesetre utána előbb-utóbb szabadlábon védekezhet. Azt gondolom, hogy ez nem az a szituáció, ahol az ember ezek után följelenti azokat, akik ennek a fajta pressziónak őt kiteszik. 2010. február 10. napján került sor a további folytatólagos kihallgatásra. Annyiban van ennek az időpontnak jelentősége, hogy ezek már azok a kihallgatások voltak, ahol ha úgy tetszik, a nyomozó hatóság és a vádlott megegyezésének és alkujának megfelelően Regőczi Miklós vállalta, hogy elkezdi mondani a történetet, vállalta, hogy folyamatosan konkrét személyekről, konkrét cégekről nyilatkozik. Ezzel kapcsolatban azt kell megjegyeznem tisztelettel, hogy védőként mindvégig jelen voltam a kezdetektől a végéig valamennyi kihallgatásán, még ha azok rövidre sikeredtek is, és én azt remélem, hogy beszédes és jelzés értékű, hogy ezeken a szakmailag vagy védői szempontból formálissá váló kihallgatásokon már nem, vagy csak nagyon rövid időre vettem részt. A február 10. napján tartott kihallgatáson dr. Szabó Rebeka kolléganőm, a február 26. napján tartott kihallgatáson dr. Fábián Adrienn kolléganőm vett részt, mert az egy dolog, hogy egyéb elfoglaltságom is volt, nyilván a BKV ügy kiemelt jelentőséggel bírt volna, egyszerűen csak, ahogy mondtam, védői, szakmai szempontból formálissá vált, fogalmam sem volt, hogy mi fog elhangozni. Regőczi Miklós magától kezdte el mondani, kérdések nélkül azt a fajta vallomást, amit elvártak tőle, lehetőleg az érintett személyekről, a BKV vezetőiről, mindezt pedig azért, hogy az előzetes letartóztatása lehetőség szerint minél hamarabb megszűnjön.

Azt kell elmondanom még, hogy amikor ez az egész lezajlott, hogy kb. 2,5-3 órán keresztül ültünk egy irodában ketten, ahol felváltva jöttek be vadidegen emberek és felügyeltek, vagy vigyáztak ránk, akkor utána jelezte az előadó úr, hogy őrizetbe fogják venni Regőczi Miklóst. Ezt követően időt kértünk, és kimentünk a kihallgató szoba folyosójára. Kérdezte tőlem Regőczi Miklós, hogy most akkor mire számíthat és én mondtam, hogy nem tudom. Akkor a BKV ügy már egy nagy vihart kavart és láthatóan, várhatóan egy nagy gazdasági büntetőeljárás elé néző ügy volt. Azt mondtam neki, hogy Miki, nem tudom, a Hunvald az 1 vagy 1,5 éve ül, tehát ilyen volumenű ügyben az előzetes megszüntetése az isten tudja, mikor ér véget. Konkrétan erre az ügyre emlékszem és ezt mondtam neki, hogy ez nem biztos, hogy arról szól, hogy ki kell bekkelni egy kis időszakot, nem lehet tudni. Ezek után Daróczi őrnagy úr – azóta már ezredes lett – átkísért engem a Gazdaságvédelmi Osztály akkori vezetőjéhez, Bezsenyi Mihályhoz, ahova csak én mentem, Regőczi Miklós ült addig a kihallgató szobában. Bezsenyi úr Daróczi őrnagy úr jelenlétében az elvárásokat megfogalmazta, nem tudom minek hívjam, mert egyezségnek ezt nem hívnám, de mindenesetre én azt tolmácsoltam, és Regőczi úr úgy döntött, hogy együtt kíván működni, mert ő haza szeretne menni, erre pedig ők támogatva mondták, hogy akkor el fog kezdődni a kihallgatássorozat, és akkor kezdődött el délután Regőczi Miklós olyan tartalmú vallomása, ami már arról szólt, hogy ő kíván vallomást tenni és ezek a szerződések szükségtelenek voltak. Tudni kell ehhez a helyzethez azt, hogy mindenféleképpen valamiféle pszichikai kényszer volt a vádlott nyakán e tekintetben az őrizetbe vétele, illetőleg az a sugallat, hogy az előzetes letartóztatásra indítványt tesznek. Nyilván Regőczi Miklósnak az akkor 4 hónapos kisfia nagy mértékben szempont volt arra, hogy szeretett volna minél előbb a családjához haza kerülni. Az alku pedig az volt, hogy abban az esetben, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást tesz, akkor nem lesz akadálya ennek a hazamenetelnek.

Elmondta Regőczi Miklós, és így is volt a tervünk alapján, hogy megpróbál szándékosan és olyan objektív, utólag nem mérhető valótlanságokat beépíteni a vallomásaiba, ami alapján igazolható lesz, hogy tudatosan nem mondott igazat. Azt mondtam neki, hogy azok a kérdések, hogy egy teljesítés mennyit ér, és az most szükségszerű vagy szükségtelen, túlárazott vagy nem túlárazott, azok szakkérdések lesznek később, tehát ha ő most fölvállalja, hogy az akármelyik szerződés, amit ott földobtak neki a nyomozók, az egyébként a BKV-nak szükségtelen volt és túlárazott, akkor ennek a korrigálása az eljárás későbbi szakaszában, vagy a nyomozás során, vagy a bíróság előtt korrigálható lesz szakértői véleményekkel. Ezzel ő úgymond nem ássa el magát teljesen. Továbbá jeleztem neki, hogy ha tud, próbáljon meg olyan szándékosan beépített, tényszerű hibákat, valótlanságokat beépíteni a szövegeibe, amiről nyomon követhető, hogy ő a vallomását megtéve nem az igazat mondta. Például a 2010. február 26-i vallomásában a 3. oldalon azt állította, hogy Fisch Gábor miatt emelték fel egy vállalkozó díját, az eljárásban bebizonyosodott, hogy ez teljesen valótlanság, mert a díj nem lett felemelve.

Szólnék néhány szót a vallomásával kapcsolatban arról, hogy az ügyészség 2012. szeptember 27-én tartott egy sajtótájékoztatót, amiben hamis váddal fenyegették meg az ügyben vallomást tévőket. Ezen a sajtótájékoztatón az hangzott el, ami álláspontom szerint elfogadhatatlan, hogy van, aki állja a sarat, van, aki nem. Én azt gondolom Tisztelt Kecskeméti Törvényszék, hogy egy gyanúsítotti kihallgatás során ilyen nincs, hogy van, aki állja a sarat, van, aki nem, pontosabban csak abban az esetben kérdés az, hogy valaki állja-e a sarat és valaki nem, hogy ha a játékszabályok betartásával zajlik a „játék”, ebben az esetben kérdés, hogy valaki állja-e a sarat. Abban az esetben, ha nem fair módon és nem az előírások szerint zajlik, akkor ez nem lehet kérdés. Azt gondolom, hogy a Tisztelt Törvényszék e tekintetben hozott döntése egy jelzés értékű döntés lesz. Azt gondolom, hogy egy határozott és ellentmondást nem tűrő jelzést azzal tudna adni a Tisztelt Törvényszék a nyomozó hatóságok felé általában, hogy ha elfogadná azt az indítványomat és azt az álláspontomat, hogy Regőczi Miklós ezen vallomásai, melyeket körülírhatóan meghatározott, hogy melyeket nem tart fenn, vagy von vissza, ezekre vonatkozóan a Tisztelt Törvényszék megállapítaná, hogy az eljárási szabályok megsértésével került felvételre és mint ilyen, bizonyítékként nem vehető figyelembe és mint ilyenhez, semmiféle joghatás nem fűződhet és az elérni kívánt célt nem lehet elérni velük.

Azért gondolom, hogy ennek jelentősége lesz, bárhogy dönt is a Kecskeméti Törvényszék, mert azért ebben az ügyben nem egy és nem két ember mondta ugyanezeket, és más ügyekben ugyancsak halljuk ugyanezeket, és mindig hangsúlyozni szoktam, hogy előbb-utóbb jó lenne abba az irányba eljutni, hogy a nyomozó hatóságban tudatosuljon az, hogy a nem büntetőeljárási törvényszerű eszközök alkalmazásának az lesz a vége, hogy a végén ezek a bizonyítékok kirekesztésre kerülnek, és nem érdemes ilyen eszközöket igénybe venni, „játszunk” fair módon, mindenki tartsa be a szabályokat. Azt gondolom tehát, és ezt kérem a Tisztelt Kecskeméti Törvényszéktől e tekintetben, hogy Regőczi Miklósnak ezeket a fenn nem tartott és pszichikai kényszer hatására tett nyilatkozatait a bizonyítékok köréből rekessze ki.

Dr. Szabó Tibor ügyvéd kolléga korábban a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája volt, körülbelül 10 éve ügyvéd. Egy teljesen szubjektív, ha úgy tetszik, anekdota lesz a következő néhány mondat. Az ügyvéd kolléga, egykori bíró úr mesélte nekem, hogy higgyem el, hogy amikor ő bíró volt, akkor meg volt győződve arról, hogy az ilyen jellegű kifogások a vádlottak és védők részéről, azok minden esetben furfangok, nyilván ügyeskedések, csúsztatások, hazugságok, mert azt gondolta, hogy a nyomozó hatóság, egy rendőr ilyet nem csinál. Azt gondolta, hogy védekeznek, próbálkoznak ezzel, azzal. Pláne, ha feljelentést sem tettek, akkor végképp ez a vádlottnak és a védőnek nem túl korrekt, utólagos hazudozása. És most, amikor a védői munkája során szembesül azzal, hogy milyen elképesztő körülményeket és szituációkat tudnak teremteni, milyen meg nem engedett eszközökkel tudnak élni esetenként, és az amúgy is rendkívül beszűkült tudatállapotban, valószínűleg zavarban, sokkos állapotban lévő gyanúsítottaknál ez milyen nehezen kezelhető, most már ezt ő tökéletesen megérti. Nyilván nem teszek indítványt, hogy a kollégát hallgassuk meg, én annak a lélektanát szerettem volna a Tisztelt Bíróság számára felhozni, hogy mint ahogy a büntető eljárásnak mindannyian, legalábbis legtöbben csak egy-egy szegmensét, egy-egy oldalát ismerjük, mert egy-egy székében ültünk, még én sem ültem máshol, csak a védőiben, milyen érdekes lenne megismerni a másik oldalt, mi több, tovább megyek, milyen hasznos lenne megismerni a másik oldalt, mi több, még tovább megyek, lehet, hogy akkor lenne szabad csak bírónak lenni, ha már mindegyik másik oldalt megismerte, mert ezek olyan tapasztalatok, amik nem pótolhatók.”

 

Hadd zárjam cikkemet néhány szubjektív gondolattal.

2010 tavaszán figyeltem fel a BKV-botrányt kísérő médiakampányra, amelynek egyoldalúsága, az eseményeknek érezhetően az indulatok szítására irányuló láttatása gyanúsnak tűnt a számomra. Felmerült bennem, hogy a sajtó vajon miért nem tár a nyilvánosság elé olyan vallomásokat, adatokat is, amelyek a vádaknak ellentmondanak? A közvélemény ezt nagyrészt kritikátlanul fogadta, és előre bűnösnek kiáltotta ki azokat, akiket a média célirányosan ilyennek akart bemutatni, és semmi kétely nem támadt a legtöbb emberben a nyomozó hatóságoktól kiszivárogtatott hírekkel, információkkal kapcsolatban. Hónapokkal később pedig nem találtam ésszerű magyarázatot arra, hogy a rendőrség miért nem hallgatta meg legalább tanúként azokat az embereket az ügy fő vádpontjával, az állítólagos nokiás dobozos vesztegetéssel kapcsolatban, akiket Balogh Zsolt híres, tényfeltárónak mondott interjúiban Hagyó mellett még megjelölt elkövetőként.

    2012 őszén már sok mindenre választ kaptam a vádlottaknak a tárgyaláson elhangzott vallomásaiból. Korábban még csak amiatt merültek fel bennem kérdések, hogy hogyan lehet úgy egy tisztességes, jogszerű nyomozást lefolytatni, hogy bizonyos embereket láthatóan kihagytak a büntetőügyből. Elsőként Antal Attila tárta fel a bíróságon a nyomozás módszereit, majd a bírósági tárgyalás során a többi vádlott is nyilvánosságra hozta, hogy milyen módon érték el a nyomozók azt, hogy az általuk várt vallomásokat tegyék. Ekkor határoztam el, hogy az erre vonatkozó információkat összegyűjtöm, rendszerbe foglalom. Ennek során igyekeztem a lehető legtávolabb kerülni a politikától, és amennyire lehet, kizárólag a jogi oldalát akartam feltárni ennek az eseménysornak, habár a politika folyamatosan felhasználta ezt a bűnügyet a saját céljaira. Mivel a BKV-ügyet erősen átszőtték a politika szálai, teljesen nem lehet azoktól az eseményektől függetlenül bemutatni, amelyek kapcsolódtak hozzá. Habár a cikkem a kényszervallatás témáját igyekszik körülírni a BKV-ügyön keresztül, a politikai megnyilatkozások időrendben, összefüggéseiben való bemutatása megítélésem szerint később magyarázatot adhat arra, hogy mi miért, és mikor történt ebben az ügyben.