31. számú tanú teljes bírósági vallomása (tárgyalási jegyzőkönyv) - 2013. szeptember 10.

Jegyzőkönyv folytatólagosan felvéve 2013. szeptember 10. napjának 9 órájától.

 

 

 

A bíróság a bizonyítási eljárást a 31. tanú kihallgatásával folytatja.

 

Montana Zrt. és AAM Zrt. II. szerződése

 

A bíróság elé szólított

 

31. számú tanú aki nevének és egyéb személyes adatainak zártan kezelését kéri.

Foglalkozása: mérnök. Kihirdetve a következő

GZÉS – VIII.

 

A bíróság a Be. 96. § (1) bekezdése alapján elrendeli a tanú nevének és egyéb személyi adatainak zártan történő kezelését.

 

A tanács elnöke a tanú személyazonosságát az átadott személyi igazolvány és lakcímkártya megtekintésével állapítja meg, és a személyi adatokat az iratok között elkülönítve zártan kezeli.

 

Tanács elnökének kérdésére tanú:

 

Nem járulok hozzá, hogy rólam hang és képfelvétel készüljön.

 

Tanács elnöke közli a sajtó képviselőivel, hogy a tanú hozzájárulásának hiányában  nem készíthető róla kép-és hangfelvétel.

 

Tanács elnökének kérdésére tanú:

 

A vádlottakkal perben, haragban, rokoni viszonyban nem vagyok, a BKV Zrt.-vel sem állok perben, nincs olyan ok, ami miatt az ügyben érdekelt vagy elfogult lennék.

 

A tanács elnöke a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontja szerint figyelmezteti a tanút, hogy azokban a kérdésekben megtagadhatja a tanúvallomást, amelyekkel kapcsolatban magát bűncselekmény elkövetésével vádolná.

 

Tanú:

 

A figyelmeztetést megértettem.

 

A tanács elnöke figyelmezteti a tanút, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá figyelmezteti arra is, hogy a hamis tanúzást és a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását a törvény büntetni rendeli.

Tanú:

 

A figyelmeztetést megértettem.

 

A tanács elnöke tájékoztatja a tanút a tanúkihallgatás menetéről.

 

Ügyész kérdése:   Röviden számoljon be arról, hogy a BKV Zrt.-vel hogyan és milyen körülmények között lépett munkaviszonyba?

 

Tanú:

 

Ennek most már ha jól számolom, akkor több mint hat éve, az összes részletről nem fogok tudni beszámolni. Úgy rémlik, hogy valamikor 2007. elején, azt hiszem telefonhívással megkeresett engem a Városházáról a főpolgármesternek a titkársága, hogy a főpolgármester úr akar velem beszélni a metró projektről. De nekem ezek már homályba vesznek, azt mondta, hogy gond van a metró projektnek a menedzselésével, és azt hallotta,  hogy  én  nagy  projektek  vezetésében  és  szervezésében  szereztem tapasztalatokat, és szüksége lenne valakire, aki ezt a projektet összerakja. Mondtam, hogy én nem értek a metróhoz és egyébként is köszönöm szépen jól vagyok a jelenlegi pozíciómban, egy banknak voltam az ügyvezető igazgatója akkor.

 

Tanács elnöke felhívja tanút, hogy vallomását hangosabban tegye meg. 

Tanú:

Azt mondták, hogy ez egy összetett projekt és legalább nézzem meg. Annyit tudtam a projektről, hogy ez egy 5000 milliárd forintnál nagyobb összegű projekt, kértem, hogy hadd ismerkedhessek meg vele egy kicsit részletesebben. Úgy emlékszem, hogy akkor összehozott a titkárság az akkori projektvezetővel, kaptam dokumentumokat, innentől kezdve kezdett a dolog birizgálni. Én egy mérnökember vagyok, és ez az országnak a történelme során a legnagyobb mérnöki alkotása volt, mármint a terv szerint. Egyrészt a pénzügyi méretét tekintve, másrészt a szakmai összetettségét tekintve. A legkritikusabb része, miután én kezdtem ismerkedni ezzel, nem az általam korábban hitt alagútfúrás vagy betonozás vagy mozgólépcső építés és így tovább, hanem a dolog informatikája. Mert ez egy vezető nélküli metrónak volt tervezve, és én informatikai nagy projektet már vezényeltem és tulajdonképpen magamat is meggyőztem, hogy olyan szakember nincs a világon, aki ezt a sok szakmát részleteiben mind ismeri, tehát az alagútfúrást, a vágányépítést, a villamosenergia ellátás, a tűzoltás technikát, a felépítményeket, a lifteket, a világítást, a hangszórókat, stb. A legkritikusabb része tehát az informatika, ez  később be is bizonyosodott, a vezető nélküli vezérlés. Úgyhogy már nem tudom hány alkalommal, de találkoztunk és beszéltünk erről, hogy vállaljam, ne vállaljam. Nem emlékszem már kikkel találkoztam, az biztos, hogy a főpolgármesterrel igen, a metró projektigazgatóval, Gulyás Lászlóval igen és talán még a projektigazgatóságon lévő más emberekkel is, akik később kollégák lettek. Úgyhogy egyre jobban birizgált a dolog,  ez egy mérnök számára hatalmas kihívás, közben pedig látszott, hogy nagyon sok probléma van a projektnek nemcsak a műszaki, hanem a projektmenedzsment részével is, és hát én ebben szereztem hosszú éveken át tapasztalatokat.

 

Ügyész kérdése:   Ebben az időszakban a vezérigazgatóval, Antal Attilával tárgyalt-e, egyeztetett-e a munkaviszonyáról?

 

Tanú:

Ebben a kezdeti időszakban, amikor még puhatolóztam nem. 

Ügyész kérdése: Később a munkaviszonyának a létesítése előtt? 

Tanú:

Akkor természetesen, mert aztán amikor én kezdtem átbillenni, hogy ez nagyon érdekes dolog, mondanom se kell a  családom  nagyon  tiltakozott. Számomra ez egy szakmai kihívás volt, bárki számára ma is az. Gondolom érzékelték ezek az urak, akikkel találkoztam, nem tudom, hogy ki mindenkivel találkoztam, hogy erre engem talán meg lehet  szerezni,  akkor  találkoztam  Antal  Attilával,  hogy  az  esetleges  alkalmazásom részleteit megbeszéljük.

 

Ügyész kérdése:     Akkor találkozott, amikor Ön már elhatározta, hogy elvállalja ezt a felkérést?

 

Tanú:

 

Nem mondanám, hogy elhatároztam, hanem, hogy olyan lelki állapotban voltam, hogy meghallgathattam egy ajánlatot.

 

Ügyész kérdése:     Arról van-e esetleg valamilyen ismerete, tudomása, hogy mi alapján választották Önt?

 

Tanú:

 

Én ezt nem tudom, egyszer megkérdeztem a főpolgármester úrtól, hogy miért pont engem keresett, erre a beszélgetésre emlékszem, mert ez az ember hiúságát legyezgette, azt mondta, hogy valaki neki tanácsolta, de nem mondta meg, hogy ki. Hogy én egy olyan ember vagyok, aki nagy projekthez ért. Ennek a pontos hátterét nem ismerem.

 

Ügyész kérdése: Mesterházy Ernőt egyébként ismeri-e? 

Tanú:

Most már igen, mert ővele miután odakerültem a BKV-hoz találkoztam. 

Ügyész kérdése: BKV-hoz kerülése előtt esetleg ismerte-e?

Tanú: Nem.

Ügyész kérdése:  Miután a BKV-hoz került hogyan ismerkedett meg Mesterházy Ernővel, milyen körülmények között?

 

Tanú:

 

Nem tudom pontosan, hogy milyen körülmények között találkoztam vele, valami olyasmi rémlik, hogy annak idején a Városházán voltunk, úgynevezett kabinetülésen, ami a főpolgármesternek egy ilyen tanácsadó testülete volt és ott a metróprojekt az elég gyakran

szerepelt, úgy emlékszem, hogy ott találkoztam vele először, de arra már nem egészen emlékszem, hogy mielőtt én aláírtam a munkaszerződést vagy utána. Az rémlik, hogy az ilyen  kabinetülésre  még  az  odakerülésem  előtt  is  meghívtak,  talán  egyszer,  hogy szagoljam a projektet.

 

Ügyész kérdése:   Ezeken a találkozásokon konkrétan Mesterházy Ernővel folytatott-e valamilyen beszélgetést is? Tett-e fel Önnek Mesterházy Ernő kérdéseket a BKV-val, illetőleg a metróprojekttel kapcsolatban?

 

Tanú:

 

Valószínűsítem, hogy beszélhettünk a metróprojektről ezeken az üléseken, mert hogy az volt a téma és engem meg arra kértek, hogy mondjam el a véleményemet a projektről, de hogy a Mesterházy úr konkrétan feltett-e kérdéseket vagy nem, ezeknek a kabinetüléseknek szerintem vannak jegyzőkönyvei meg lehet nézni, 6 év távlatában nem emlékszem rá, hogy kérdezett vagy sem. Azt se zárom ki, hogy találkoztunk a Városházán a folyosón, mert néha engem megkértek, hogy menjek be bizonyos konkrét ügyekben az ülésekre. Azt tudom, hogy a metróprojekt kapcsán ismertem meg őt.

 

Szerintem volt olyan ülés a BKV-ban is,  ahol téma volt a metró, szerintem Mesterházy úr ott is volt. Lehet, hogy én találkoztam vele más fórumokon is, de nem emlékszem ezekre a dolgokra. Annak idején az én munkarendem az úgy nézett ki, hogy bementem reggel 7 órára dolgozni és általában este 7-8 óra előtt nem nagyon keveredtem ki, ezalatt az időszak alatt gyakorlatilag 20-30 perces váltásokkal meetingről meetingre mentem, már az elektronikus naptáram sincs meg ebből az időszakból, nem tudom megmondani, hogy hányszor és milyen körülmények között találkoztam Mesterházy úrral.

 

Ügyész kérdése:    Arra  kérném,  hogy  szíveskedjék  ismertetni,  hogy    Önnek  milyen munkaköre, milyen feladatai voltak, különös tekintettel arra, hogy hogyan oszlottak meg a hatáskörök a különböző vezetői szintek között. Konkrétan arra gondolok, hogy milyen jogai illetőleg milyen feladatai voltak Önnek és a projekt egyéb vezetőinek, projektigazgatónak, illetve a főváros részéről a metróbiztosnak?

 

Tanú:

 

Van a dolognak egy jogi kerete, a szerződések, amik meghatározták a különböző felelősségi köröket, úgy emlékszem, hogy volt egy szerződés a főváros, a kormány és a BKV között, aztán volt szerződés a főváros és az egyik finanszírozó Európai Fejlesztési Bank között, volt a BKV-nak az SZMSZ-e, meg biztos volt a fővárosnak is egy csomó ilyen szabályzata, hogy ki, mikor, miért felelős, ezek a formai dolgok, ezekből a dokumentumokból Önök fel tudják deríteni.  Volt a dolognak mondjuk úgy, egy informális és a szereplő személyek szakértelmével determinált mechanizmusa, és ezek nem mindig fedték át egymást. A jogi konstrukciókból következően úgy emlékszem, hogy a metróval kapcsolatos operatív döntések azok a DBR projektigazgató és a BKV vezérigazgató kezeihez voltak rendelve, tehát ez volt a formalitás. Amikor létrehozták az én pozíciómat, tehát ezt a vezérigazgató-helyettesi pozíciót, akkor változtattak, úgy emlékszem, ezekhez a dokumentumokhoz Önök hozzáférnek, én nem, meg lehet nézni, úgy emlékszem, hogy megváltoztatta a BKV Igazgatósága az SZMSZ-t, és behelyezte ezt a vezérigazgató helyettesi pozíciót, ami nem változtatta meg a DBR projektigazgató és a vezérigazgató jogállását, mert ehhez a BKV-főváros-kormány szerződést is módosítani kellett volna, hanem gyakorlatilag egy nagyon erős „tanácsadói pozíciót” hozott létre a vezérigazgató helyettes révén. Ez a munkaszerződésemben is úgy szerepel, hogy   a vezérigazgatót

helyettesítem a metró ügyekben. De a DBR projektigazgatónak az aláírási jogait ez nem érintette. Mondok erre egy példát, a kivitelezők teljesítésigazolásait formailag a DBR projektigazgató   igazolta,   az   ő   aláírásával   lehetett   kifizetni.  Az   én   feladatom   és munkaköröm a metró projekt határidőben történő sikeres befejezésének az elősegítése volt.

 

Ügyész kérdése:     Azért  tettem  fel  ezt  a  kérdést,  említette  a  jogi  kereteket,  a projektigazgató, illetőleg az ön munkaköri leírása 90 %-ban lefedi egymást, annyi különbség van, amit említett, hogy Ön helyettesíti a vezérigazgatót. Ezért kérdeztem azt, hogy hogyan nézett ki ez a gyakorlatban?

 

Tanú:

 

Erre akartam egy példát hozni. A teljesítésigazolások kapcsán a projektigazgató volt, aki a teljesítéseket igazolta, de kötöttünk egy mondjuk úgy, hogy Gentlemen's agreement -et, hogy addig nem igazolja le ezeket a teljesítéseket, amíg az én csapatom, amit akkor hoztam létre nagy nehézségek árán, amikor odakerültem, amelyik pl. a projekttervezést, az ütemezéseket, ezeknek az aktualizálását csinálta, nem látja. Példának okáért a kivitelezői szerződésekben benne volt, hogy minden teljesítésigazoláskor aktualizálniuk kell a saját projekttervüket, mivel, hogy 16 nagy szerződés volt, és ezeknek az összefüggéseit, az egymásra épüléseket folyamatosan aktualizálni kellett, tehát ha az egyik csúszott, a másiknak a csúszását is magával vonhatta. Ezeket az aktualizálásokat mondjuk úgy, hogy az én titkárságom végezte, mert korábban a metró projektigazgatóságon ilyen nem volt. Megegyeztünk, hogy addig ő nem ír alá   pl. teljesítésigazolásokat, amíg az én csapatom ezeket a tartalmi követelményeket nem értékeli, hogy azokat valóban teljesítik-e a kivitelezők, és csak akkor írja alá a teljesítésigazolásokat, ha mi azt mondtuk, hogy ez rendben van, természetesen ő megvizsgálta a szokásos és kötelező jogi feltételeket. Kialakult egy munkarend, és ennek a munkarendnek része volt az egymás közti nem feltétlenül formalizált kommunikáció is.

 

Ügyész kérdése:   Mekkora volt az Ön csapata? Hogyan alakította ki a csapatát, milyen személyekből?

 

Tanú:

 

Amikor én odakerültem, akkor volt ez a DBR igazgatóság, és az én pozíciómhoz nem volt igazából költségvetés, mert a DBR igazgatóságon belül ezt nem lehetett módosítani a nagyon szigorú finanszírozási szerződések okán. Egy viszonylag szűk keretet sikerült a BKV-n  belül  erre  rezerválni,  mármint  az  én  feladataimra,  amik  túlnőttek  a  DBR igazgatóság korábbi működési keretein, pl. szerződtettem egy főállású jogászt, nem volt a projekten jogász, holott volt ez a több, mint 500 milliárd forintnyi szerződésállomány. Akkor szerződtettem egy munkatársat, aki a projekttervezésnek az egyik informatikával támogatott módszertanában volt szakértő, mert amikor odamentem nem volt a projektnek egy részletes ütemterve, egy politikai ütemterv volt, hogy mikorra lesz kész, de hogy melyik vállalkozó mit, hogyan csinál és ehhez milyen erőforrások kellenek és a több ezer, néha tízezer tevékenység hogyan épül egymásra, ennek a részletes ütemterve nem volt meg, pontosabban nem volt aktualizálva. Volt egy asszisztensem természetesen, ezek BKV-s munkavállalók voltak, nem a projektigazgatóságnak a szervezeti keretében.

 

Ügyész kérdése: Akkor ez a 3 fő volt az Ön személyes stábja? 

Tanú:

Nem is tudom, hogy volt-e még más is. 3-4 fő igen. Voltak rendszeresen diplomázó, meg szakgyakorlatos hallgatóim, ma is tanítok egyetemen, és akkor igyekeztem munkatársakat így toborozni, többen végül is ezekből a témákból írtak diplomadolgozatot, ezek ingyen munkaerők  voltak,  volt  olyan  is,  hogy  megkértem  a  kivitelezőket,  hogy  egy-egy szakembert küldjenek bizonyos feladatoknak az elvégzésére, és ott volt a Mérnök is, ami egy elég jelentős szervezet, annak a munkatársait is adott esetben bevontuk.

 

Ügyész kérdése:   Tehát eseti feladatokra megbízási szerződéssel vett igénybe valakit, vagy ezek a személyek egyéb szerződéses kötelezettségeik folytán működtek közre?

 

Tanú:

 

Nem, ezek mondjuk úgy, hogy szívességi segítségek voltak. Pl.  hogy egy projekttervet meg lehessen csinálni, ahhoz szükség van ahhoz, hogy a kivitelezőnek a kapacitás lehetőségeit, korlátait az ember felderítse, tehát ne tervezzen olyat, amit ő nem tud végrehajtani. Amikor van egy ilyen intenzív szakasza a projektterv készítésnek, akkor megkér a kivitelezőtől egy olyan szakembert, vagy a kivitelezőnek a kapcsolattartóját, hogy küldjön egy olyan szakembert, aki a saját cégét megfelelően ismeri, és meg tudja mondani, hogy meg tudják-e csinálni adott időn belül.

 

Ügyész kérdése: Ha jól értem az Ön fő területe a DBR metróprojekt volt. A BKV Zrt. egyéb szervezeti egységeinek volt-e valamilyen feladata ebben a beruházásban?

 

Tanú:

 

Természetesen  állandóan  be  kellett  vonnunk  a  BKV  különböző  területeit,  mert  a beruházást nem elég megcsinálni, üzemeltetni is kell. Vigyáztam arra, és ez új elem volt a projektben, hogy a leendő üzemeltetők legyenek bevonva az építkezés szakaszában a munkákba, ezek informális dolgok voltak. Volt egy formális dolog, hogy a metróprojektnek a kommunikációját, arra nem volt ugyanis a DBR igazgatóságon belül egy szakember, azt a  BKV-nak a  megfelelő  igazgatósága  delegálta,  ott  mindig  volt  egy PR, marketinges ember, aki nem tartozott emlékeim szerint a DBR projektigazgatónak az utasítási jogkörébe.

 

Ügyész kérdése:    Ezeket a későbbi  üzemeltetőket csak  tanácsadóként vagy későbbi üzemeltetőként kérdezte meg?

 

Tanú:

 

Az ő bőrükre ment a játék. Persze.

 

Ügyész kérdése:  Fővárosi Önkormányzat gyakorolt-e valamilyen felügyeletet a beruházás fölött?

 

Tanú:

 

Rendszeresek voltak a közgyűlési afférok a metró projekt kapcsán, olyankor minket mindig

odahívtak, amikor napirend volt. Volt egy metróbiztos, aki részt vett az Antal úr és általam létrehozott projekt irányító bizottságnak a munkájában. Az ő jogosítványai  számomra nem voltak egyértelműen világosak, de megint az volt, hogy végre valaki, aki erőforrás. A projekt borzasztóan erőforrás hiányban volt. Az ilyen típusú projektek, ahol nem is fővállalkozó van, hanem itt 16 nagy szerződés van, amiket össze kell hangolni, az én nemzetközi tapasztalataim szerint, amikor megkaptam ezt a pozíciót, akkor elmentem megtanulni a világba a metró projekteknek a szervezését, megnézni, hogy milyen típusok vannak, és ahol nincs fővállalkozó, hanem a megbízó szervezi össze a különböző szerződéseket, az ilyen méretű metróprojektek mindenütt 150-300 fő közötti nagyon magasan kvalifikált csapattal működtek a világban, nálunk meg voltak kb. 30-an, akik közül még senki nem látott vezető nélküli metrót. Ide minden erőt, ami valamit hozzá tudott tenni a projekthez, azt nagy szeretettel kellett fogadni. Én nem vizsgáltam pl. a fővárosi metróbiztosnak a jogszabályokban és a szerződésekben rögzített feladatait, hanem megpróbáltuk kizsákmányolni és bevonni a projektbe, amennyire lehetett.

 

Ügyész kérdése:  A metróbiztos  vagy  bárki  a  fővárosi  önkormányzatból  a  beruházás operatív irányításával próbálkozott vagy beleszólt abba valamilyen módon?

 

Tanú:

 

Nem. Operatívan nem szólt bele, ő inkább arra koncentrált, nyilván a pozíciójánál fogva, hogy a forradalmi történéseknek a vizibilitása minél kevésbé legyen negatív. Az ő főnökei politikusok voltak nagyrészt, ők pedig a sajtóra nagyon érzékenyek, mi mérnökök kevésbé. Ő azért mindig mondta ilyen PIB üléseken, hogy ezt nem kellene, mert ehhez mit fog szólni a sajtó, de ilyen direkt beleszólásra nem emlékszem, lehet hogy volt. Meg kell nézni a PIB ülések jegyzőkönyveit.

 

Ügyész kérdése:  Kértek Önöktől jelentéseket vagy esetleg kértek-e Önöktől olyat, hogy készítsenek előterjesztéseket a fővárosi önkormányzat tisztségviselői részére?

 

Tanú:

 

Előterjesztések a fővárosi önkormányzatnak  erre úgy emlékszem, hogy volt apparátus, de a szakmai háttéranyagokat mindig tőlünk kérték.

 

Ügyész kérdése:   Tehát csak háttéranyagokat kértek Önöktől vagy pedig részt kellett esetleg venniük maguknak a fővárosi előterjesztéseknek vagy egyéb iratoknak a megfogalmazásában is?

 

Tanú:

 

A véglegesítésben biztos nem vettünk részt, voltak bizottsági ülések, ahová elhívtak bennünket, ott furcsa kérdéseket tettek fel. Ez a projekt haváriák sorozatán keresztül zajlott és ma is úgy zajlik, csak kevesebbet hallunk róla. Amikor havária van, akkor adj uram isten, de azonnal mindenki jöjjön oda, mert szükségem van rá, hogy ha felmerül egy kérdés, akkor súgjanak nekem. De  hogy az előterjesztéseket szövegszerűen mi csináltuk volna arra nem emlékszem, az biztos előfordult, hogy az általunk készített anyagok, ami nem feltétlen az előterjesztések érdekében történt, heti jelentéseket csináltuk miután én odakerültem,  azok  lehet,  hogy  beemelődtek  bizonyos  előterjesztésekbe,  de  ezt  nem tudom így.

 

Ügyész kérdése:     Esetleg  emlékszik-e  olyanra,  hogy  a  metróbiztos  jelentésének

elkészítésével kapcsolatban volt-e Önöknek valamilyen speciális feladatuk? 

Tanú:

A metróbiztos megkapott minden belső anyagot, amit ezekre a hetente, kéthetente tartott projektirányító bizottsági ülésekre készítettünk, ezeket a PIB üléseket én koordináltam és a  vezérigazgató  úr  vezette,  ezeket  az  anyagokat  a  metróbiztos  mind  megkapta elektronikus formában is, hogy ő ebből mit ollózott ki nem tudom. Általában, ha minket behívtak közgyűlési ülésre, akkor ott a képviselők mellett ülve nézegettem az előterjesztéseket, vissza soha nem kaptam, arra emlékszem. Nehezményeztem is, mert furcsa volt.

 

Ügyész kérdése:     Esetleg  előfordult-e  olyan,  hogy  olyan  kérésekkel  lépett  fel  az önkormányzat, illetve a főpolgármesteri hivatal, amelynek extra költségvonzata volt? Például kérnek egy szakértői véleményt és ezzel kapcsolatban Önöknek meg kell bízni valakit.

 

Tanú:

 

Próbálok emlékezni. Szinte hetente jöttek különböző vizsgálatok a DBR igazgatóságra, általában pénzügyiek voltak, vizsgált a Főváros, a Számveszőszék, az EU legalább négy szerve, nem volt olyan hét, hogy ne lett volna valamilyen felülvizsgálat, hogy ezekhez kellett-e külső szakértői segítség, azt nem tudom megmondani, arra emlékszem, hogy jogi szaktanácsadást   igénybe   vett   a   DBR   igazgatóság,   mert   amikor   én   odakerültem egyszerűen nem volt jogász, de hogy még milyen szakértőket vettünk igénybe, nem emlékszem már. Sokszor kértük az ilyen kérdések megválaszolásához a Mérnök segítségét, felénk nem volt világos, hogy náluk ki a belső alkalmazott és ki az aki  külsős szerződéses munkatárs, mert az az ő privilégiumuk volt, hogy kiket vettek igénybe. Nem volt gyakorlat és ez elég nagy bajom volt a projekt sikere szempontjából, hogy igénybe vehessünk igazán jó szakértőket. Ilyen szakértők nagyrészt külföldön teremnek.

 

 

Ügyész kérdése:   Voltak-e esetleg olyan költségek, amik konkrétan a DBR projekttel kapcsolatban merültek fel, de nem a DBR költségvetéséből állták?

 

Tanú:

Pl. az én fizetésem vagy annak a kis csapatnak a fizetése, amit az előbb említettem. 

Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének észrevétele:

 

Az ügyész úr által feltett kérdések egyértelműen a 2007. januári AAM szerződéshez kapcsolódnak és szeretném jelezni, hogy a tanú 2007. április 25-én került a BKV-hoz. Ehhez képest ebben az összefüggésben hitelt érdemlő információ tőle nem kapható.

 

Tanács elnöke tájékoztatásul közli, hogy a tárgyalási beosztásban a bíróság azt írta, hogy az AAM Zrt. szerződések közül a 2007. decemberi szerződésre vonatkozik a tanú kihallgatása, ezért sem kötelezte Hagyó Miklós I. r. vádlottat a tárgyaláson való jelenlétre.

 

Ügyész észrevétele:

T. Bíróság a kérdésemet nem az első AAM Zrt. szerződéssel kapcsolatban teszem fel, hanem egy általános áttekintést szeretnék kapni a tanútól a projekt általános irányításával kapcsolatban, aminek egyébként a II. pontban szereplő AAM Zrt. szerződésnél van jelentősége.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének észrevétele:

 

Ezt nem vitatom. Ezek a kérdések olyan általános kérdések, amelyek kívül esnek az én ügyfelemet érintő vádon.

 

Ügyészkérdése:  Tehát voltak-e esetleg olyan költségek, amik konkrétan a DBR projekttel kapcsolatban merültek fel, de nem a DBR költségvetéséből állták? Amit az előbb mondott, az személyi jellegű kiadás. Konkrétan külső szakértőkre gondolok. Volt-e olyan feladat, amit saját munkaerővel, tehát a DBR projektigazgatóság munkavállalóival nem tudtak ellátni és ehhez külső szakértőt kellett igénybe venni és ehhez  nem a DBR költségvetését vették igénybe?

 

Tanú:

 

Nem pontosan emlékszem ilyenekre, több ezer szerződésünk volt.

 

Ügyész kérdése:   Egyébként szabályos lett volna az, hogy konkrétan a beruházáshoz kapcsolódó tevékenységet nem a beruházás költségvetéséből finanszíroznak?

 

Tanú:

 

Ez mondjuk úgy, hogy egy jogi kérdés, de ha az én laikus és mérnöki agyam alapján kérdezi a véleményemet, szerintem abszolút jogos lehetett volna, főleg ilyen módon szervezett projektnél, ami nagyon ritka a világban, hogy a leendő működtető végzi a megvalósítást, ilyen projektnél a leendő üzemeltetőnek a szempontjait, ha már annyi hátrány van, hogy nem egy elkülönült szervezet, hanem a BKV végzi a beruházást, akkor azt az előnyt ki kell használni, hogy ott van egy fedél alatt a leendő üzemetető és a beruházási projekt. A leendő üzemeltetés és a beruházás között nehéz elválasztó vonalat húzni.

 

Ügyész kérdése:      Említette,  hogy  milyen  kevesen  voltak  a  DBR  metró projektigazgatóságon. Ebben az időszakban az Ön munkába állásától, 2007. májusától egészen az Ön munkaviszonyának a végéig hogyan alakult a létszám?

 

Tanú:

 

Elkezdett növekedni a létszám. Nem volt rá pénzügyi keret, de azt gondolom, hogy elég sok lobbizásomnak az eredményeképpen megértették a döntéshozók, hogy ilyen kis projektvezetési apparátussal életveszély egy ilyen projektet vinni, és összeállítottam egy ehhez   a   projektstruktúrához   véleményem   szerint   megfelelő   projektszerkezetet   és erőforrás szerkezetet és egy költségvetési konzekvenciát is. Úgy emlékszem, hogy egy fél éves küzdelem eredményeképpen ennek egy részét jóváhagyták, azt hiszem a közgyűlés hagyta jóvá, és ennek lett az eredménye, hogy egy vérbeli metró szakembert a megbízói oldalon sikerült szerződtetni, annak idején ennek elég nagy visszhangja volt, mert azt hiszem az ország legjobban fizetett állami alkalmazottja volt az illető. Meg voltak a terveim a  továbbiakra  is,  volt  három  olyan  jelentős  pozíció  a  projektben,  amit  nemzetközi

tapasztalatokkal rendelkező szakemberrel szerettem volna betöltetni, az elsőt sikerült, a többit nem.

 

Ügyész kérdése:     Mikorra  tehető  ennek  a  30  fős  létszámnak  a  kialakulása?  A

munkaviszonyának az elejére? 

Tanú:

Jóval azelőttre, hogy én bekerültem.

 

Ügyész kérdése: Munkaviszonyának végéig mennyire növekedett? 

Tanú:

Szerintem akkor már 50-60 fő volt, de ez még mindig nem volt elég. Utána lehet nézni a

BKV munkaügyi nyilvántartásában.

 

Ügyész kérdése: Hogyan lehetett a létszámot gyorsan növelni? 

Tanú:

Nehezen.

 

Ügyész kérdése: Speciális szakértelem kellett ehhez? 

Tanú:

Nagyon speciális szakértelem.

 

Ügyész  kérdése:     Honnan    lehetett    ilyen    speciális    szakértelemmel    rendelkező munkatársakat beszerezni?

 

Tanú: Külföldről.

Ügyész kérdése: BKV Zrt.-nek nem voltak ilyen munkavállalói, akiket át lehetett venni? 

Tanú:

Egyrészt  nem  voltak  ilyen  munkavállalói,  másrészt  van  egy  őrületes  nagy  kulturális különbség.

 

Ügyész kérdése:     Igénybe vette-e Ön az AAM Zrt. szolgáltatásait? 

Tanú:

Igen.

 

Ügyész kérdése: Milyen feladatokra emlékszik, amiben ők közreműködtek? 

Tanú:

A metróprojekt kapcsán ők tudták biztosítani a projektirányító bizottság működéséhez szükséges adminisztratív segítséget, meg a projektmenedzsment segítséget.

 

Ügyész kérdése:  Említette, hogy Ön is vett fel egy projekttervező személyt. Az  AAM Zrt. szakértelme, illetőleg az általuk végzett tevékenység miben különbözött?

 

Tanú:

 

Kiegészítették egymást. Egy ilyen projektnek a folyamatos projekttervezésére Athénban, amelyik épített egy kb. ekkora és ilyen bonyolultságú, de nem vezető nélküli metrót, 20 fős csapat volt redukálva kizárólag a projekt ütemtervezésre. Nálunk egy fő volt. Boldog boldogtalant, akit be lehetett ide rángatni, azt megpróbáltuk berángatni, lehet, hogy nem mindig az illetők munkaköri leírásának megfelelő módon és éjszakába nyúlóan, heteken, hónapokon át tartva. Igen, én igénybe vettem az AAM alkalmazásában is segítséget.

 

Ügyész kérdése:  Említette, hogy adminisztratív feladatokat láttak el, ezt részletesebben fejtse ki, hogy mi volt ez a tevékenységük?

 

Tanú:

 

Ha a projekt tervezést is adminisztratív feladatnak tekintjük, akkor így mondhatom, de részt vettek a dolog matematikájában is, tehát optimalizálási eljárásokat dolgoztunk ki, valamint a projektirányító bizottságnak az emlékeztetőit ők csinálták, általában ha idegen nyelven kellett tárgyalni, márpedig a kivitelezők többsége külföldi volt, abban segédkeztek.

Csak hogy érzékelje az őrületes nehézségeket, a metró projektigazgatóságon amikor én odakerültem nem volt egyetlen ember sem, aki tudott volna tárgyalási szinten angolul, miközben az összes szerződés bár magyar volt az alapnyelv, de angolul zajlottak az egyeztetések, az összes kivitelezőnek a tulajdonosa gyakorlatilag külföldi volt. Ellátták még  a  projektirányító  bizottság  munkájának  a  támogatását,  a  metróbiztosnak  az anyagokat gondolom ők készítették elő, tehát azokból a projektirányító bizottságbeli anyagokból ők rakták össze.

 

Ügyész kérdése:  Az anyagok előkészítésével kapcsolatban kérdezem, hogy ezeknek az anyagoknak az előkészítése csak valamiféle adminisztratív vagy ezen túlmenően érdemi dolog is volt?

 

Tanú:

 

Érdemi dolgok is voltak. Ahhoz, hogy egy anyag írásformában elkészüljön ahhoz rengeteg szakmai interjút kell csinálni az adott terület hozzáértőivel, vagy a DBR-beli emberekkel, vagy a BKV-beli emberekkel, ezek nagyon időigényes és nagyon összetett dolgok, ehhez nekünk nem volt elegendő erőnk.

 

Ügyész kérdése:  Az AAM Zrt. által küldött dolgozóknak meg volt a szakértelmük ahhoz, hogy érdemi dolgokban eljárjanak?

 

Tanú:

 

Ahhoz, hogy hogyan kell ilyen anyagokat összeállítani, ilyen interjúkat megcsinálni igen.

Nekik a projektmenedzsmentben jó tapasztalatokkal rendelkező embereik voltak. Voltak akik csak jegyzőkönyvet írtak, mert nekik nem volt meg ez a magasabb képzettségük.

 

Ügyész kérdése: Személy szerint Önt is segítették? Előterjesztések elkészítésében? 

Tanú:

Biztos. Ezek az anyagok sokszor kivágással és beillesztéssel készülnek. Elkészül egy anyag, annak van egy műszaki, pénzügyi és menedzsment irányú felhasználása, nyilván kivesznek belőle részeket, beteszik a saját anyagába, szerzői jogi kérdések nem merülnek fel. Biztos, hogy használtam az ő anyagaikat,  sőt biztos vagyok benne, de erre konkrétan nem emlékszem, hogy volt, hogy megkértem őket, hogy ennek holnapra készen kell lennie, tegyék meg, hogy rendbe rakják, mert én csak összeraktam és ezt valakinek összefüggően végig kell olvasni és ki kell gyomlálni belőle a logikai ellentmondásokat és a helyesírási hibákat is akár.

 

Ügyész kérdése:  Vissza tud-e arra emlékezni, hogy az AAM Zrt. részéről hányan látták el ezeket a feladatokat körülbelül?

 

Tanú:

 

Én úgy emlékszem, hogy ez változó volt. Az AAM-nek az volt az előnye, hogy az igényeknek megfelelően tudtak kapacitásokat biztosítani. Tehát  biztos volt olyan időszak, amikor csak 2-en dolgoztak a metróprojekt segítésén, és biztos volt olyan, hogy 10-en.

 

Meg lehet nézni a teljesítésigazolásokat, mert arra nagyon vigyáztunk, hogy valóban csak az eltöltött órákat igazoljuk.

 

Ügyész kérdése:  Munkavégzésnek a helye hol volt, az AAM Zrt. székhelyén vagy a DBR

metró igazgatóságon? 

Tanú:

Vagy éppen egy metrógödörben. Ha kellett nekik egy szakember, akit meg kellett kérdezniük mondjuk egy következő PIB ülés előkészítéséhez, hogy a Fővámtéri megálló mély fagyasztásos technológiájához milyen mennyiségű rézcsőre van szükség, azt én nem tudtam megmondani, meg körülöttünk senki, csak az, aki ahhoz értett, ahhoz oda kellett menni.

 

Ügyész kérdése:  Az AAM Zrt. dolgozóinak az irányítását ki látta el? Ki adta ki nekik a feladatokat?

 

Tanú:

 

Nekik volt egy menedzserük,   igen,   H. E,   ő osztotta be, hogy az ő részükről mikor, ki, mit csináljon, mi meg, akiknek kellett az erőforrás, valószínű őnála jelentettük be az igényeket. Mi adtunk feladattervet, de a váratlan feladatokat nem lehetett havi szinten tervezni, tehát ha kellett, akkor szóltunk és jöttek.

 

Ügyész kérdése: Váratlan feladatokat H. Enél kellett jelezni?

 

Tanú:

 

Lehet, hogy őneki. Volt ott egy fiatalember is, aki egy  kis főnök volt az ő részükről, vele is egyeztettünk. Hogy ők egymás között hogy egyeztettek, azt nem tudom. Sokszor volt az, hogy mondom ezek a teamek adott feladatra esetileg összeálltak. Nem volt mindig az, hogy felment a szolgálati útra az igény, és aztán ő megkapta írásban, utasításban lent. Hanem megbeszélték a kollégák, hogy ezt meg ezt meg kellene csinálni, és akkor az az illető megcsinálta utólag leadminisztráljuk alapon. Ilyen biztosan volt.

 

Ügyész kérdése:     Az  AAM  Zrt.-n  kívül  igénybe  vette-e  más  szaktanácsadónak  a szolgáltatását?

 

Tanú:

 

Szerintem volt valami kezdeményük a Metróber nevű céggel, voltak még ilyen őstulkok, akik valaha építettek metrót, ők 70 év körüli urak voltak, később az egyikük egyébként a BKV elnök vezérigazgatója lett. Próbálkoztam biztos szakember segítséget szerezni és talán egy pár napos vagy hetes szerződést kötöttünk, de erre már nem emlékszem, lehet, hogy csak szívességből jöttek.  De biztos, hogy 2-3 Metróber-es kolléga bekapcsolódott a munkába, aztán ez elmúlt, túl idősek voltak, tehát nem tudtuk őket igazán használni.

 

Ügyész kérdése:      2007.  december  22-én  a  BKV  Zrt.  és  az AAM  Zrt.  közötti  4-es metróprojektre vonatkozó szerződés hogyan jött létre, kinek a részéről merült fel az igény, hogy erre szükség van?

 

Tanú:

 

Én úgy tudtam, hogy korábban is ott volt az AAM. Nem észleltem semmiféle változást, hogy december előtt meg december után, az AAM-esek ott voltak, rendelkezésre álltak, korábban is meg utána is.

 

Ügyész kérdése:   Tehát Ön folyamatosan igénybe vette az AAM szolgáltatásait és nem figyelte azt, hogy éppen milyen szerződés alapján jártak el?

 

Tanú:

 

Nem figyeltem.

 

Ügyész kérdése: Azt tudja-e, hogyan került kiválasztásra ez a cég? 

Tanú:

Nem. De ha mondhatom az informatikának és a menedzsment szakmának elég régóta ismerője vagyok és benne mozgok, magam is dolgoztam egy tanácsadó cégnél. Az AAM ebben a szakmában egy ismert cég volt. A kiválasztás módszerére nem emlékszem, de senkit nem ért meglepetésként, hogy egy ilyen feladatra ők kaptak megbízást, mondom a pénzügyi feltételeket nem ismertem, de abban a 4-5 cégben, akik ilyen típusú feladat ellátására kapacitással és szakértelemmel rendelkeznek, az AAM biztos szóba jött. Az AAM-nek nagy különbsége volt a többi ilyen céghez képest, az én korábbi cégemhez képest is, hogy szinte kizárólag magyarul beszélő munkatársai voltak.

 

Ügyész kérdése:  Ezek szerint ezzel a szerződéssel kapcsolatban nem fogalmazott meg

semmilyen igényt, hogy erre szükség van?

 Tanú:

Nem. Nem emlékszem rá, lehet, hogy megfogalmaztam.

 

Ügyész kérdése:   Teljesítésigazolás az AAM Zrt. részére hogyan történt? Részt vett-e benne, kinek kellett aláírni a teljesítésigazolást?

 

Tanú:

 

Ezeknek a konzulens cégeknek a teljesítésigazolása az általában mindig úgy történik, hogy van  egy ilyen  mátrix, amiben  benne  van,  hogy melyik  szakértő,  melyik  napon, mennyi időt töltött, mivel. Ők előkészítik a saját nyilvántartásuk szerint, általában a tanácsadó cégeknek nagyon komoly időnyilvántartásuk van, hiszen őnekik az egyetlen erőforrásuk az emberi energia, az idő, és be vannak osztva különböző szintekre, van senior tanácsadó, tanácsadó, gyakornok és így tovább. Hozták havi vagy heti bontásban, hogy mikor, ki mennyi időt töltött a metróprojekttel, a munkatársaim megnézték, azt mondták, ez így igaz, én is megnéztem, biztos vitatkoztam is velük, mert lehetnek vitás kérdések, és tisztázások után leigazoltuk. Úgy emlékszem, hogy ez úgy ment, hogy aki

 

konkrétan dolgozott az illető munkatárssal, annak le kellett szignálnia, utána az egészet egyben én is leszignáltam.

 

Tanács elnöke ügyész indítványára ismerteti, majd tanú elé tárja a nyomozati iratok, céges melléklet 33. kötetének 71-73. oldalairól és a 173-175. oldalairól a számfejtési íveket, majd a 177. oldalról a számlát.

 

Ügyész kérdése: A 73. oldalon lévő számfejtési ív 2. oldalán látható kézzel írt rájegyzések értelmezésében kérném, hogy segítsen. Van ez a feljegyzés, hogy: „T. Antal Attila vezérigazgató úr! Eldöntendő, hogy BKV-s vagy más költséghelyre legyen a költség elkönyvelve”. Az sem volt egyértelmű, hogy milyen költséghelyhez tartozik?

 

Tanú:

 

Nem tudom, én ezeket a feljegyzéseket most látom először. 

Ügyész kérdése: Van itt olyan feljegyzés, amit Ön írt erre az oldalra? 

Tanú:

A 73. oldalon nem látok saját írást.

 

Ügyész kérdése:   Van egy ilyen ezen az oldalon, hogy „T. Balogh Zsolt úr az AAM Zrt. számláját nem vagyok illetékes aláírni, mert sem a megrendelő, sem a munkát elvégeztető nem én voltam”. Esetleg ezt meg tudja mondani, hogy ez  kinek az aláírása?

 

Tanú:

 

Fogalmam nincs, hogy ez kinek az aláírása.

 

Ügyész kérdése: A számfejtési ív első oldalát aláírta. Ez az Ön aláírása?

Tanú:

 

A 71. oldalon az én aláírásom van.

 

Ügyész kérdése:     A következő kérdésem pedig a 177. oldalon lévő számlára irányul, illetőleg a 173. oldalon lévő számfejtési ívre, hogy ezeken az Ön aláírása látható-e?

 

Tanú:

 

A 173. oldalon az én aláírásom van, a 175. oldalon nem látom az én aláírásomat. A 177. oldalon nem tudom kinek az aláírása van.

 

Ügyész kérdése:     Hallott-e olyat, hogy vonakodtak volna vezetők aláírni az AAM Zrt. teljesítésigazolásait?

 

Tanú:

 

Ilyenre nem emlékszem. Olyan mindig volt, legalábbis nálunk, hogy vitatkoztunk egyes tételeken az AAM-mel, hogy ez miért annyi, miért ő volt az adott munkára téve, mert ő drágább, mint a másik, ilyenek nálunk voltak. A metróprojekt fizikailag is eléggé külön volt a BKV többi részlegétől. Voltak folyosói pletykák, amik átjöttek a mi épületünkbe is, de én ilyenre nem emlékszem. Tehát hogy vezetői értekezleten ilyen szóba került volna, ilyenre nem emlékszem.

 

Ügyész kérdése: Mit tud a szerződés megszűnéséről, mi okból mondták fel? 

Tanú:

Fogalmam nincs.

 

Ügyész kérdése: Ön hasznosnak találta az AAM Zrt. szolgáltatásait? 

Tanú:

Egyértelműen, mert nem volt más. Nekünk ezek az erőforrások effektíve kellettek.

 

Ügyész kérdése:  Jelezte-e az akkori vezérigazgatónak, hogy ezekre a szolgáltatásokra szüksége van?

 

Tanú:

 

Szerintem nem nagyon kellett jelezni, mert mikor én odamentem, akkor ez egy adottság volt, hogy ezekkel az erőforrásokkal lehet számolni, nem kellett érte küzdeni.

 

Ügyész kérdése:     Volt egy adottság, amit egyszer csak megvontak Öntől. Kifejezte-e emiatt elégedetlenségét?

 

Tanú:

Én erre nem emlékszem, hogy mit jeleztem, mikor és kinek. Azt tudom, hogy ebben az időszakban, amikor Antal úr megbetegedett, volt egy jelentős megbicsaklás a metró projektben. Antal úrnak rengeteg más dolga is volt, de a projektet mérete okán mindig fontosnak tartotta, tehát megfelelő figyelem irányult a projektre. Amikor megbetegedett állandóan a sajtó támadások homlokterében volt, még nekem is sokszor kellett nyilatkozni, amit borzasztóan utáltam, tehát megbicsaklott ez a figyelem, onnantól kezdve nem voltak projektirányító bizottsági ülések. Ezen az ülésen elvileg nem születhetett döntés, hanem az egy tanácsadó testülete volt a vezérigazgatónak. De mivel minden téren érdekelt és adott esetben a napirendhez aktuálisan meghívott ott volt, általában a vezérigazgató elfogadta az ott kikristályosodott nézeteket. Ezek az ülések tehát megszűntek. Volt a projektnek egy ilyen tehetetlensége, de nem nagyon sok turbulencia volt a BKV-n belül, hogy mikor, mit miért szüntettek meg, ezt az ember nem is tudta követni, nem is nagyon lehetett érteni, hogy mi miért történik, addig sem éreztem ott nagyon jól magam, de hát utána meg különösen nem.

 

Ügyész kérdése: Az AAM Zrt. kiesésével elvesző szakértelmet hogyan tudták pótolni? 

Tanú:

Akkor egyrészt mivel nem voltak projektirányító bizottsági ülések, ezeknek az előkészítésére, meg az ottani határozatoknak a végrehajtás menedzselésére nem volt szükség. Úgy emlékszem, hogy valamikor ebben az időben sikerült Klados urat megszerezni, talán május táján. Ez elindult már jóval a vezérigazgató váltás előtt, és nagyon hosszan tartott, mire Klados úrral sikerült megegyezni, nagyos sok drága telefonbeszélgetést folytattam ez ügyben. Ő egy komoly erőforrás volt, ő ismerte az alagútfúrásban részt vevő kivitelezők többségének top menedzsmentjét, mert együtt jártak egyetemre, meg együtt tanulták a szakmát. Klados úrnak is kezdett aztán kialakulni egy saját csapata, aminek a költségvetéséért nagyon meg kellett küzdeni. Ez a dolog, amit az ügyész  úr  kérdezett  valószínűleg  ezzel  egy  időben  szorult  vissza.  Miután  Klados  úr odajött, mivel ez az alagútfúrási szakasznak az intenzív része volt, ezt teljes egészében ráhagytam, formálisan nem volt ehhez semmiféle joga, de mindenki elfogadta, hogy amit ő mond az elfogadjuk és aláírjuk. Én pedig fókuszáltam a további projekt részekre, tehát alapvetően a vezető nélküli irányításra és a számítástechnikai projekt menedzsmentre.

 

Ügyész kérdése:  Ha jól értem, miután az AAM Zrt. szakértelme kiesett egy részét nem kellett pótolni, mert nem létezett tovább a projektirányító bizottság.

 

Tanú:

 

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a PIB-re nem lett volna szükség. Nagyon nagy szükség  lett  volna,  azok  a  csúszások,  amik  a  projektben  most  vannak,  azok  azért nagyrészt ilyeneknek köszönhetők.

 

Ügyész kérdése:   Ha jól értem a kiesés másik részét pedig Klados Gusztáv és az őt körülvevő csapat felvételével sikerült pótolni.

 

Tanú: Igen.

Tanács elnöke 10 óra 25 perckor szünetet rendel el, majd a tárgyalást 10 óra 35 perckor folytatja.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének kérdése: A vallomásának a kezdetén azt mondta, hogy  amikor felajánlották ebben a projektben való részvétel lehetőségét, akkor ez egy

5000 milliós beruházás volt. Biztos, hogy 5000 millió? 

Tanú:

500 ezer millió, 500 milliárd. Bocsánat. Nekem is nehéz volt az elején felfognom ezt a méretet, ez valami bődület.

 

Antal Attila III. r. vádlott védőjének kérdése:   A feladatát képezte az AAM Zrt.-nek a minőségbiztosítással kapcsolatos kérdések, projektirányításhoz kapcsolódó projektmenedzsment?

 

 

 

Tanú:

 

Amikor én odakerültem, akkor belefolytak a dolgokba egyértelműen. Később amikor egy kicsit megmelegedtem, akkor pontosítottuk a feladatokat, mondjuk úgy, hogy a kitalálás része nagyrészt a mienk volt, őnekik pedig a konkrét kivitelezésekben volt részvételük. Tehát ha a projektmenedzsmentre kérdez, akkor a projekt tervek elkészítésében részvételük volt, de azt, hogy mondjuk legyen egy jogi projekt terv, legyen egy kivitelezői projekt terv és legyen egy politikai projekt terv, ezt a hármat mi találtuk ki. Hogy jogi projekt terv  legyen  az  azt  jelenti,  hogy  nézzük  már  meg,  hogy  az  érvényes  szerződések határidejei, feltételei valóban kapcsolódnak-e jól egymáshoz vagy van diszkrepancia, ebben már segíttek, de azt, hogy legyen jogi ütemterv, ezt mi találtuk ki.

 

Antal Attila III. r. vádlott védőjének kérdése: Minőségbiztosítási feladatokat végeztek-e? 

Tanú:

Projekt  minőségbiztosítási  feladatokat  igen,  tehát  projekt  tervezési  módszertan segítéseket adtak. Ugye mondtam, hogy volt egy sok évtizedes tapasztalattal rendelkező ember, akit felvettem ez ügyben, ő alapvetően az ügy matematikájához értett és aztán szereztem diákokat, akik besegítettek. Ezeket kellett segíteni, nem tudtam mindig ott lenni.

 

Sértetti képviselő kérdése: Mondta, hogy kialakította a saját teamjét, illetőleg az AAM Zrt.- től is 2-től 10 emberig dolgoztak körülbelül. Hány embert kellett volna felvenni a saját teamjébe alkalmazottként, hogy az AAM Zrt. teljesítését pótolja?

 

Tanú:

 

Azt hogy az AAM Zrt. teljesítését pótoljuk, azt nem egészen tudom, nyilván annyit, amennyit igénybe vettünk. A projekt szervezőcsapatának  összeállítását megcsináltuk, az egyik BKV előterjesztésben utána tud nézni, ott volt egy nagyon határozott előterjesztésünk, aminek első részlete volt a Klados, és ha utánanéz a Klados körüli dokumentumoknak, ott látni fog egy olyan előterjesztést, amiben megfogalmaztuk az általunk szükségesnek tartott, mondjuk úgy, hogy DBR létszámot és annak a szakmai összetételét, emlékeim szerint ennek az időütemezését is elkészítettük, és 80-250 főig terjedt az a létszám, amit szükségesnek tartottunk volna felvenni a projekt különböző szakaszaiban.

 

Sértetti képviselő kérdése: Kifejezetten azt a teljesítést, amit az AAM Zrt. teljesített, amikor

Ön ott volt, Ön a kvázi saját csapatán belül hány emberrel tudta volna elvégezni?

 Tanú:

Fogalmam nincs. Valószínű, hogy ha ez a csapat 10 fővel magasabb lett volna, mármint az enyém, akkor nem lett volna rá szükség, hogy az AAM-et bevonjuk, de azért szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem darab darabról van szó. Egy ilyen projekthez olyan szakemberek kellenek, akiket nem lehet csak úgy leakasztani. Iszonyatos mennyiségű szakértelemre, speciális és áttekintő szakértelemre van szükség. Mondtam korábban erre egy példát a Metróber-rel kapcsolatban. Megpróbáltuk megszerezni a szakembereket, és nem tudtuk használni őket, mert az ő tudások 20-30 évvel korábbi volt. Én értem az Ön kérdését, de ha azt mondom, hogy 10 vagy 15 ember, nem tudom pontosan megindokolni, mert lehet, hogy plusz 5 nem tudja elvégezni azt a munkát, mint 1 olyan, aki már azt csinálta. Tehát akkor azt mondanám átlagosan, hogy 10 fő.

 

Az AAM Zrt. II. szerződésével kapcsolatban egyéb kérdés nem volt.

 

Montana Zrt.

 

Tanács elnöke tanú elé tárja a nyomozati iratok, céges melléklet 18. kötet 65. oldaláról a megrendelő lapot.

 

Tanú:

 

A témát ismerem.

 

Ügyész kérdése: Hogyan jött létre ez a szerződés? Kinek a kezdeményezésére, milyen tárgyalások előzték meg, és milyen szolgáltatást vett igénybe?

 

Tanú:

 

Én biztos részt vettem a kezdeményezésében. Egy folyamatos frászban voltam, miután ebbe a projektbe beléptem, mert akkor amikor én beléptem már több, mint 10 szerződés volt, sőt volt olyan szerződés, ami 100 milliárdos nagyságrendű volt, és nem voltak ezek a szerződések igazából összehangolva. Nem a szándék nem volt meg az összehangolásukra, hanem ezek időközben szétfolytak. Pl. volt egy szerződés a metró alagút végigfúrására és volt nem tudom hány olyan vállalkozó, aki több állomást épített, volt több szerződés a különböző állomásdobozok építésére. Képzelje el, hogy ez egy felül nyitott doboz, egy ilyen állomás. A technológia, amit választottunk az olyan, hogy a doboznak készen kell lenni szerkezetileg, mire az alagút odaér. Tehát az alagútfúrásra volt egy szerződés, aminek volt egy időütemezése, a másik vállalkozóval volt egy szerződés mondjuk a fővámtéri metrómegálló megépítésére. A két szerződést nem is egy időben kötötték meg, mert különböző tendereket írtak ki, itt jön be az a probléma, hogy milyen struktúrában készül  egy ilyen  nagy kivitelezés, hogy van-e  egy fővállalkozó  és  avval köttetik egy szerződés, és utána a fővállalkozó dolga hogy a harmonizálást megoldja az alvállalkozókkal.  Ha  nincs  fővállalkozó,  akkor  a  megbízónak  kell  ezeket  a harmonizálásokat megcsinálnia, ezért kell egyébként a 200-250 fős létszám. Mikor megkötötték a szerződéseket, ennél az előbb említett példánál maradva a két különböző tender eredményeképpen, akkor össze volt a dolog hangolva, akkor tudta a szerződő, aki a fővámtéri metrómegálló szerkezetépítésére kötötte a szerződést, hogy az alagútépítő

szerződésében mikorra van komplementálva az az időpont, amikor odaér a pajzs, és addigra kész kell lenni a szerkezetnek. Ezek után a két vállalkozó szétmegy, mindenki a saját   szerződését   nézi,   a   szerint   jár   el.   Egyetlen   egy   érdeke   van,   mivel   a szerződéskötéskor le voltak nyomva az árak,  hogy minél több vizes lepedőt húzzon a megbízóra, hogy a megbízó nem teljesíti azt, amit a szerződésben vállalt, ezért neki többletköltsége keletkezik, tehát növeli az árakat. Ez úgy kapcsolódik a Montana szerződéshez, hogy nekem attól voltak álmatlan éjszakáim, hogy átvettem ezt a felelősséget és ott állt egy szétfutott projekt. Visszatérve, mikor megkötötték az  említett szerződéseket akkor mondjuk az volt, hogy 2008. januárjában összeér a két dolog,   de utána mondjuk a fővámtéri kivitelező problémát jelentett be, hogy nem voltak jók a

talajvizsgálatok, amire ő alapozva a szerződését kötötte, és nem tudja 2008. januárig elkészíteni a dobozt, ezért áll a metrópajzs is, és mind a kettő kötbért kér. Na most az ilyen összehangolatlanságok, ezek mondjuk úgy, hogy nagyjából menedzselhetők, de egy dolog szinte menedzselhetetlen egy ilyen nagy projektnél, mégpedig az, amikor egy vállalkozó teljesítés képtelenné válik és ez nem ritka. A nemzetközi nagy cégek történetében számtalan eset van, hogy a közvélemény által megbízhatónak ítélt cégek megszűnnek vagy azért mennek öncsődbe, mert ellenük olyan kártérítési követelések vannak, amelyek elől úgy tud kimenekülni, hogy csődbe megy. Én megtanultam azt a korábbi tapasztalataimból, és ezt mindig így csináltam, mert a metróprojektet megelőzően egy banknak  voltam  a  számítástechnikai  igazgatója  és  ott,  ha  egy  szállító  tönkremegy, mondjuk nem tudja az éjszakai napzártának a problémáját hajnalig megoldani, mert a megfelelő szakemberei elhagyták, akkor reggel nem tud kinyitni a bank, és ha két napig nem tud kinyitni a bank, akkor csőd. Én megtanultam azt, hogy a szállítókat mindig monitorozni kell. A monitorozásnak sok formája van. Amikor a bankban dolgoztam, akkor rendelkezésünkre álltak speciális cégfigyelő rendszerek, ugye a részvények árfolyama miatt fontos, hogy a cégekről mindenféle információt megkapjon a befektető és én, mint informatikai  menedzser  monitoroztam  a  cégeket,  hogy  nincs-e  a  láthatáron  olyan probléma, ami miatt nekem előre fel kell készülnöm arra, hogy az adott cég nem fog tudni teljesíteni. Ez nem pénz kérdés soha, hanem ember kérdés, informatikai.

 

Ezt a tapasztalatot hoztam át,  ezek a szerződések bebetonozták a projektet és ha egy cég tönkre megy, szállító képtelenné válik  akár saját akaratából, akár a piaci körülmények miatt,  számára pozitív piaci körülmények miatt is, akkor vele szemben mi felléphetünk kötbérigénnyel, hogy nem teljesít, ha egyáltalán tud fizetni. De a projekt összeomlik, mert egymásra épülőek a dolgok. Azok a szokványos sajtófigyelések, amelyek a napi sajtót és mondjuk úgy, hogy a nem szaksajtót figyelték, azok az én tapasztalataim szerint arra nem alkalmasak, hogy várható kríziseket előjelezzenek. Hanem annak idején már kezdett iparszerűvé válni az az informatikai kutatások által megalapozott módszertan, amit szövegbányászatnak neveznek, ami öntanuló szoftverek segítésével megpróbál információkat egymás mellé rakni, amik egyébként nem egymás mellett jelennek meg, különösen a cégeknek az elérhető belső információit illetve a weboldalain megjelenő információkat.   Ezeket  a   sajtófigyelő   rendszerek   nem   csinálják   és   ezek   öntanuló rendszerek, tehát amikor azt mondjuk nekik, hogy ez nekem rizikós, akkor ő, ha legközelebb ilyen konstelláció van, akkor ő azt figyeli és monitorozza. Én azért javasoltam ennek  a  rendszernek  a  beállítását,  mert  úgy  emlékszem,  hogy  egy  konferencián  a Montana részéről hallottam egy előadást, ami a szövegbányászattal kapcsolatos kész rendszerekről szólt. Matematikai szakmai konferenciákon a szövegbányászatnak az elméletéről nagyon sok információt lehetett szerezni. De arról, hogy kész rendszer van, ami ezeket a matematikai eredményeket, hogy úgy mondjam termelésbe tudja állítani és szolgáltatássá tudja konvertálni, ezzel a rendszerrel itthon találkoztam először, nekem nagyon felkeltette az érdeklődésemet és javasoltam a főnökömnek, Antal Attilának, ha egy

mód van rá, akkor próbáljuk meg ezt a szolgáltatást igénybe venni.

 

Ügyész kérdése:     Emlékszik-e  arra,  hogy  a  Montana  igazgatójával  személyesen tárgyaltak-e?

 

Tanú:

Úgy emlékszem, hogy én Antal urat kértem, hogy fogadja a Montana vezérigazgatóját ez ügyben, úgy emlékszem, hogy ez  meg is történt, egy megbeszélésen én is ott voltam. Ügyész kérdése:     Mi  szükség  volt  arra,  hogy  Antal  Attila  beszéljen  a  Montana

vezérigazgatójával? Tanú:

Nekem nem volt költségvetésem, nekem minden fillérért kuncsorogni kellett. Annyi költségvetésem volt, hogy a munkatársaim bérét lekötöttük szerződésekkel és ha volt egy taxi számlám, azért nem kellett kuncsorogni, mert azt kifizették, de egy pár száz ezer forintosnál nagyobb kötelezettségvállalást már nem, annak ellenére, hogy aláírási jogom elméletileg volt, de költségvetésem nem volt hozzá.

 

Ügyészkérdése:  Igazából ez egy pár százezer forintos kötelezettségvállalás havi szinten. Nem lett volna elég, ha Ön szimplán csak egy előterjesztést tesz a vezérigazgatónak?

 

Tanú:

 

Ez volt a gyakorlat. Előző téma kapcsán feszegettük, hogy volt a DBR igazgatóság és a BKV, különböző költséghelyek, én ott a kettő között voltam. Ilyesmit valószínűleg a DBR projektigazgató, ha rá is beszélem volna, nem tudott volna megrendelni, nem tudom miért, az egy nagyon kötött költségkeretű dolog volt, az AAM-et se a DBR költségvetéséből fizették, hanem a BKV költségvetéséből, ez volt a szokásos menetrend, ha nekem kellett valami, mentem Antal úrhoz.

 

Ügyész kérdése:  Más szerződések esetén is előfordult, hogy a megrendelt szolgáltatást nyújtó cég vezetőjét összeismertette Antal Attilával?

 

Tanú:

 

Úgy emlékszem, hogy például emlegettem ezt a Metróber nevű céget, amivel szerettem volna szerződést kötni,   szerintem ezt is bemutattam. Ugyanúgy bemutattam Klados Gusztávot még bőven a szerződéskötés előtt. Kialakult köztünk egy fair munkakapcsolat, ő megosztotta velem általában a metróra vonatkozó információkat, én meg, ha úgy tetszik akár tiszteletből is, de mondom itt meg pénzt kellett szerezni, megosztottam vele.

 

Ügyész kérdése:   Azt, hogy ilyen szerződést kíván kötni, Antal Attilán kívül említette-e másnak, mondjuk a fővárosi önkormányzat valamelyik képviselőjének, dolgozójának?

 

Tanú:

 

Ez egy marginális ügy volt fővárosi szempontból. Nem emlékszem, hogy ezt bárkinek említettem volna.

 

 Tanács elnökének közbevetőleges kérdésére, hogy mit mondott Antal Attila a Montana Zrt. elnök  vezérigazgatójával folytatott megbeszélésen a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban?

 

Tanú:

 

Nem emlékszem, hogy Antal Attila nyilatkozott volna, szerintem azt mondta, hogy megfontoljuk. Tárgyalástechnikailag egy ilyen első találkozón, én legalábbis nem mondtam volna, hogy rendben van, mert ilyenkor jön még az ártárgyalás.

 

Ügyész kérdése:  Technikailag hogy nézett ki a szolgáltatásnak az igénybevétele? Tehát hogyan rendelték meg a szolgáltatást a Montana-tól, hogyan adták meg azt, hogy mire kíváncsiak, kik vettek részt ebben a folyamatban?

 

Tanú:

 

Arra emlékszem, hogy kaptam kérdést, de arra már nem, hogy kitől, hogy mik legyenek azok a kereső kérdések, amelyekkel a rendszert a tanulási szakaszának az elején elindítjuk, én akkor megadtam ezeket a keresőkérdéseket, valószínűleg e-mailben. Utána a szerződéskötés részletes körülményeit nem ismerem, magát a szerződést nem láttam, és egyszer csak elkezdett jönni hetente, naponta valahogy, e-mailen megkaptam a kereső kérdésekre  a  válaszokat,  ezek  kezdetben  elég  széles  spektrumon  mozogtak,  és felkerestek a Montana-tól, hogy kell-e finomítani, akkor mondtam, hogy ez túl sok, akkor szűkítették, beállt ez a rendszer és így hetente kaptam az eredményeket. Hangsúlyozom, hogy ez nem egy szokványos sajtófigyelés.

 

Ügyész kérdése: A kezdeti alapadatokat azokat Ön személyesen adta meg? 

Tanú:

Én adtam meg a metróval kapcsolatos kezdeti kereső kérdéseket, hogy más terült adott-e meg, azt nem tudom. A Montanával én csak a szerződéskötés után voltam kapcsolatban. Szerintem ezt a szerződéskötés fázisában a szakmai tartalom miatt kérdezték tőlem, tehát a kereső kérdéseket, mert ugye az ár nyilván függött attól, hogy milyen témákat, illetve mennyi témát határoz meg a megrendelő. De nem emlékszem már, hogy kinek adtam meg.

 

Ügyészkérdése:  Nagyságrendileg vissza tud-e emlékezni arra, hogy hány kereső kérdést adott meg?

 

Tanú:

 

Nekünk volt 14, aztán 15 nagy szerződésünk, abban biztos vagyok, hogy a cégekre, akikkel szerződésben voltunk, azokra vonatkozóan biztos kértem figyelést. Ez tulajdonképpen kémkedés. Az ami most világbotrány az a szövegbányászat. Ez nyilvánosan   elérhető,   de   emberi   aggyal   kontextusba,   kapcsolatba   nem   állítható információk összerakásáról szól. Tehát 14-15 céget biztosan kértem monitorozni,  de ma már nem emlékszem erre pontosan, biztosan kértem monitorozni a metró építésnek a technológiáit, azoknak a műhelyeknek az elérhető információit, amik ezekkel kutatás- fejlesztés szinten foglalkoztak, biztos kértem monitorozni konferencia lehetőségeket, jelentős  alvállalkozókat  biztos  kértem,  mert  itt  van  ez  a  14-15  nagy  szerződés  és

mindegyik szerződés mögött rengeteg alvállalkozó van és ha egy alvállalkozó becsődöl, az éppen olyan baj, mintha a fővállalkozó, ugyan nekünk semmi dolgunk vele, de mi isszuk meg a levét. Lehet, hogy személyekre is kértem. Itt ezekben az ügyekben a személyek szerepe rendkívül fontos. Tehát, mondjuk ha egy nagy német-francia tulajdonú nemzetközi cégnek mondjuk az első számú vezetője mozdul vagy kirúgják, azt akár a normál sajtófigyelésből is lehet tudni, de hogy ha a pénzügyi terület vezetője elmegy vagy egy műszaki terület vezetője vállal másutt munkát és ezt nem a cég teszi közzé, akitől elmegy, hanem az tesz sikerjelentést akihez megy.

 

Tanács elnöke tanú elé tárja a nyomozati iratok Céges melléklet 18. kötet 61-63. oldalairól a Naprakész információs szolgáltatás tartalmi összefoglalóját.

 

Elétárás után tanú:

 

Hogy a TED-et én adtam-e meg, azt nem tudom, lehet. Lehet, hogy én adtam meg a tenderfigyelés témakört, nem emlékszem, kellett figyelni, hogy ki-mit nyer, de a cég listát szinte biztos, hogy én adtam meg, a partnervállalatokat is én adtam meg. Tehát azokat a cégeket, amelyek a 4 metró építéséhez kapcsolódnak. Például a Vegyépszer nem volt közvetlen szerződésben a metróprojekttel, valószínű, hogy a Hídépítőnek lehetett vagy a Vincsinek  egy alvállalkozója, és valószínűleg egy jelentős alvállalkozó volt. Például a Strabaggal volt közvetlen szerződésünk, a Vincsivel nem is egy, a Siemenssel, az Alstrommel, a Főmtervvel, és ezek a külföldi partnervállalatok olyanok, amiknek ezek a cégek szintén dolgoztak akkor.

 

Ügyész kérdése:    A  kereső  adatoknak  a  mennyisége  több  tízes,  de  akár  százas nagyságrendű is lehetett? Azt mondta, hogy volt 14-15 kivitelezői szerződés, a mögött álló alvállalkozók, ezt a Montana Zrt.-nek saját magának kellett kiderítenie, hogy kik ezek, vagy ezeket megadták neki?

 

Tanú:

 

Én erre nem emlékszem. Arra emlékszem, hogy ennek az induló listának menet közben volt egy finomítása. Hogy a keresések eredményeképpen keletkezett olyan cégnév, amire érdemes volt rárepülni már nem emlékszem. De ez a logikus, hogy ez így alakult, ez egy finomítási  folyamaton  ment  biztosan  keresztül.  Ha  Ön  például  dolgozik  a  Google-lal, amikor elkezd a Google-ban keresni először mond két szót és akkor kijön 1000 válasz, akkor az első oldalon megjelenőket nézi, és azt mondja, hogy nem jó irányba indult a dolog és akkor a két kereső kérdés után megfogalmaz 3-4-et, azzal kiegészíti a keresőkérdést és így megy, finomítja. A Google ehhez képest egy egyszerű dolog, mert ott inkább csak előfordulást figyel, de összefüggést nem, ez ugyanígy zajlott szerintem itt is.

 

Ügyészkérdése:  Arra vissza tud-e emlékezni, hogy ez a finomítási folyamat mennyi ideig tarthatott onnantól kezdve, hogy megkezdődött a teljesítés? Hetekig, hónapokig?

 

Tanú:

 

Szerintem hetekig biztos, olyasmi rémlik nekem, hogy a Montanától, de már nem tudom ki, valószínűleg, aki a projektet vitte, visszakérdeztek, őnáluk állítólag volt valami minőségbiztosítási rendszer, hogy elégedettek vagyunk-e, akkor énhozzám landolt a kérdés, ilyenre emlékszem. De a konkrétumokra már nem, én arra sem emlékszem már,

hogy tegnap mi történt.

 

 

Ügyész kérdése:   Arra emlékszik, hogy konkrétan a teljesítéseket   ki értékelte ki? Azt személyesen csinálta vagy kiadta valamelyik munkatársának?

 

Tanú:

 

Én biztos megkaptam ezeket, szerintem a munkatársaim is, akik a közvetlen környezetemben voltak,  ha másképp nem akkor úgy, hogy pl. az én asszisztensem a levelezésemet oda-vissza automatikusan látta. Az én asszisztenseim egész életem során nem ilyen sikítós titkárnők voltak, hanem érdemi emberek, akik felső fokú végzettségűek és kvázi munkatársak.

 

Ügyész kérdése:      Elmondása  alapján  ez  egy fontos  szolgáltatás  volt  a  vállalkozók, alvállalkozók monitorozása érdekében, volt-e konkrét felelőse, akinek ezt figyelnie kellett?

 

Tanú:

 

Én voltam. Az én területemet illetően. Most megint ilyen köznapi dolgot mondok, ez ilyen szállóige, hogy a reklámköltségek 90 %-a fölösleges, a baj az, hogy nem tudjuk, hogy melyik 90 %-a. Itt ugyanaz a helyzet, vaktyúk is talál szemet alapon indul a dolog, aztán pontosodik és lehet, hogy belefutunk egy olyan dologba, ami százezerszeresen megéri a ráfordított összegeket és lehet, hogy évekig nem futunk bele olyanba, ami akár egy fillért is hoz.

 

Ügyész kérdése:   Elégedett volt egyébként ezzel a szolgáltatással? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

 

Tanú:

 

Az  én  memóriám  elég  szitaszerű,  de  egy  dologra  határozottan  emlékszem,  mert  ez ügyben eléggé fel voltam villanyozva. Ennek a rendszernek a figyelmeztetése alapján figyeltünk fel az egyik szállítónknak az esetleges megingására, és nagyon nagy veszélyt éreztem én, hogy nem fogják tudni leszállítani a megrendelt és megállapodott metrókocsikat, mert sikerült megtudnunk, hogy egy, a mieinknél több százszor nagyobb szerződés készül Kínában ugyanezzel a céggel. Amit mi megrendeltünk a várható nagy kínai szerződéshez képest, a mienk kerekítési hiba volt, tehát röhögve kifizetik a büntetést meg egyebet, de a mi projektünk meg összeomlik, ha nincs metrókocsi. Erre határozottan emlékszem, hogy megkongattam a vészharangot és aztán ezt a dolgot sikerült elhárítani. Azt nem tudom Önnek megmondani, hogy ha nem kongatom meg a vészharangot, akkor lett-e volna balhé, de minden esetre eléje mentünk a balhénak és végül is ha Budapesten jár és közlekedik, ezeket a metrószerelvényeket leszállították.

 

Ügyész kérdése:     Hogyan  tudta  egy  kínai  beruházásnak  az  esetleges  hatásait  itt

Magyarországon kiküszöbölni? 

Tanú:

Úgy, hogy elmentünk és gyalultuk a szállítónak az agyát és jegyzőkönyveket vettünk fel a szállítóképességről és így tovább, tehát olyan lélektani helyzetbe hoztuk őket, hogy ne

tudjanak meginogni.

 

Ügyész kérdése: Mennyi ideig kapta ezeket az anyagokat? 

Tanú:

Több hónapig az biztos.

 

Ügyész kérdése: Vissza tud emlékezni, hogy mikor szűnt meg?

 

Tanú:

 

Pontosan nem emlékszem, de ha Ön ezt a szerződés ilyen mélyen ismeri, akkor biztos tudja.

 

Ügyész kérdése:  Azért kérdezem, mert úgy tűnik nekem, hogy Ön ezt nagyon hasznos szolgáltatásnak értékelte, ezek szerint volt egy nagyon kézzel fogható eredménye is. Ezek után azt tartaná természetesnek az ember, hogy ragaszkodik ennek a szolgáltatásnak a fenntartásához?

 

Tanú:

 

És akkor mi van ha ragaszkodik?

 

Ügyész kérdése: Miért szűnt meg ez a szolgáltatás? 

Tanú:

Az AAM szerződésnél valami hasonlókat feszegettünk, hogy itt megszűntek szerződések kampányszerűen, ez egy nagyon turbulens időszak lehetett a BKV életében. Hogy mi, miért, mikor történt, azt ott emberi ésszel nem nagyon lehetett felfogni.

 

Ügyész kérdése:     Megkérdezték esetleg Önt, hogy megszüntethető ez a szolgáltatás, szüksége van-e erre Önnek?

 

Tanú:

 

Erre nem emlékszem, de ha megkérdezték, nem tudnám megmondani, hogy ki és ha megkérdezték, biztos azt mondtam, hogy szükség van rá. Ez akkor nem volt szempont. Egész döbbenetes szervezet ez a BKV. A megszüntetés konkrét körülményeire nem emlékszem. Mi ott akkor eltemetkeztünk a mi elefántcsonttornyunkban a metróprojektbe, még a BKV székházba sem volt kellemes átmenni, borzasztó hangulat uralkodott akkor ott.

 

Ügyész kérdése:     Arra esetleg vissza tud emlékezni, hogy magukat az anyagokat kitől kapta? Közvetlenül a Montana-tól vagy a BKV-n belülről érkezhettek?

 

Tanú:

Nem tudom, de nekem úgy rémlik, hogy a BKV-n belülről. Nem emlékszem, hogy a Montana-val nekem direkt mail kapcsolatom volt. De vissza se tudom nézni, mert a laptopomat le kellett adnom és szerintem legyalulták.

 

Szerintem a BKV-ban ennek nem volt igazából gazdája, én használtam, valószínű, hogy én segítettem a finomításban, de erre nem emlékszem konkrétan. Arra sem emlékszem, hogy személyesen jött-e el valaki vagy telefonon beszéltünk, rendezvényen találkoztunk, nehezen tudok erre visszaemlékezni, de arra emlékszem, hogy finomítás történt, ennek módszerére már nem emlékszem.

 

Ügyész kérdése:    A Montana  Zrt.  vezérigazgatója  csatolt  egy  CD-t,  amin  az  általuk szolgáltatott anyag megtalálható. Arra szeretném kérni, hogy magyarázza el, hogy mi látható az adott anyagban.

 

Tanács elnöke elrendeli a nyomozati iratok 42. kötet 28.179. oldalán található, a Montana Zrt. elnök vezérigazgatója által a tanúkihallgatása során becsatolt CD lemez kivetítését, amely az ügyész által biztosított Outlook programmal került megnyitásra.

 

Ügyész kérdése:   Vissza   tud   emlékezni,   hogy   Ön   ilyen   jellegű   anyagot   kapott teljesítésként?

 

Tanú:

 

Biztos ilyet is kaptam, nem tudom.

 

Valamelyest értek németül, tehát körülbelül tudom, hogy mi van ebben a szövegben. 

Ügyész kérdése: Másfélét is kapott?

Tanú:

Nem tudom. Én úgy emlékszem, hogy e-maileket kaptam. Lehet. Biztos. 

Ügyész kérdése: Említette, hogy beszél németül, más nyelveken Ön ért? 

Tanú:

 

Azt  mondtam,  hogy  valamelyest  értek  németül.  Angolul  jobb  vagyok.  A  munkanyelv általában angol volt.

 

Ügyész kérdése: Franciául esetleg? 

Tanú:

Nem.

 

Ügyész kérdése:     Ha olyan e-mailt kap, tegyük fel a Montana Zrt.-től, ami német vagy francia nyelvű elemeket tartalmaz, akkor mit tesz Ön?

 

Tanú:

 

Az embernek van egy általános nyelvi műveltsége, tehát, ha lát egy szöveget, abban az

angol és a francia szavak hasonlóak egymáshoz, nagyjából meg tudja ítélni, hogy az érdeklődési körébe vág-e a szöveg, ha igen, akkor megkér valakit, hogy fordítsák el. Ha meg nem, akkor meg átlép rajta. Én általában azért az angol-magyar-német szövegeket referálom.

 

Ügyész kérdése:  A stábjában voltak olyan személyek, akik német, angol, francia nyelven magas szinten beszéltek?

 

Tanú:

Az én stábomban, akiket én vettem fel, ott angolul mindenki beszélt, franciára nem emlékszem,  de  szerintem  volt  a  DBR-ben  olyan,  aki  beszélt  franciául,  egy  folyosón voltunk.

 

Ügyész kérdése:    Kérem  nézze  meg  az  1.  találatot.  Van  egy  ilyen  eleme  ennek  a találatnak, hogy pontszám. Emlékszik, hogy mi ez?

 

Tanú:

Valószínűnek tartom, hogy a keresőkérdésekkel való  korrelációnak a  mértéke.

 Ügyész kérdése:   Itt az 1. találatnál van egy 3 soros német nyelvű szöveg. Ez hogyan került bele a találatba, arra vissza tud-e emlékezni? 

 

Tanú:

Fogalmam nincs, arról szól, hogy mennyi metróbusszal szolgálták ki a metróforgalmat gondolom Bécsben.

 

Ügyész kérdése: A szövegben vannak kiemelt szavak. Ezek miért vannak kiemelve? 

Tanú:

Szerintem a rendszer saját intelligenciája alapján hozza ki, mint saját maga által generált keresőkérdést az alapkérdésekből. Itt jön be a szövegbányászatnak ez a matematikai háttere, hogy korrelációkat vizsgál, és amit egy bizonyos szintnél magasabbnak talál, azokat felveszi a keresési ügyei közé. Én ezt valószínűsítem. Ha én ezeket az algoritmusokat  ismerném,  akkor  valószínű  céget  alapítottam  volna  egy  ilyen szolgáltatásra, mert ezek a legtitkosabb részei ezeknek.

 

Ügyészkérdése:  Tehát akkor a rendszer maga találja meg ezeket a szavakat, vagy pedig lehet, hogy ezek maguk a keresőkifejezések voltak?

 

Tanú:

 

Most itt megnéztem ezeket a kérdéseket, szerintem ezeket a rendszer maga találja vagy képzi.

Ügyész kérdése:   Direkt egy olyan levelet kerestem, ami viszonylag kevesebb találatot tartalmaz, mert van olyan e-mail is, amely több, mint 200 találatot regisztrált. Ezeknek az értelmezéséhez  kérhetném  a  segítségét. Arra  kérném,  hogy  vegyük  sorra  az  egyes pontokat és mire tud belőlük következtetni. Kezdjük az 1-től.

 

Tanú

Ha tudok, akkor állok az Ön rendelkezésére.

 

Gondolom azok a buszjáratok, amik kiegészítik a metrószolgáltatást, vagy ráépülnek a metrószolgáltatásra.

 

Ügyész kérdése: Ebből milyen következtetést tud levonni? 

Tanú:

Hogy van metróbusz.

 

Ügyész kérdése: A DBR projekt szempontjából? 

Tanú:

Ebből semmire.

 

Ügyész kérdése: 3. pont? Milyen következtetést tud belőle levonni? 

Tanú:

Gondolom arra, hogy a futball meccsek környékén a kapacitás maximumot azt másként kell tervezni a menetrend készítésnél, mint normál időben.

 

Ügyész kérdése: A 3. pontból? 

Tanú:

Ja, én a 4-est néztem. Ebből én arra következtetek, hogy Budapest fővárosában érdemes lenne bevezetni, tettem is egyébként ilyen javaslatokat, azt a sok kulturált nagyvárosban lévő olyan szolgáltatást, ami hendikepes embereknek célállomásra való szállítását az otthonukból megoldja, ez sokkal olcsóbb, mint sűríteni a tömegközlekedési járatokat.

Ügyész kérdése: A 3. pontból vonta le ezt a megállapítást? 

Tanú:

 

Igen.

 

Ügyész kérdése: Az MVG, a Müncheni Közlekedési Vállalat közlekedési eszközei, ebből mire következtetett?

Tanú:

 

A taxibuszra. Ez az a típusú busz, amit a város üzemeltet és taxi jelleggel működik és a hendikepes személyeket szállítja például orvosi vizsgálatra.

 

Ügyész kérdése: Ez a DBR metróberuházással hogyan jön összefüggésbe?

 

Tanú:

 

A DBR beruházáshoz semmiképpen nem kapcsolódik, mert mi nem taxibuszokat szerveztünk, de a tömegközlekedés szervezéséhez kapcsolódik.

 

Ügyész kérdése:     A  következő  találat  az  a  BVG,  a  Berlini  Közlekedési  Vállalat impresszumára utal, maga a link. Ebből milyen következtetés vonható le a DBR metróra vonatkozóan?

 

Tanú:

 

Amit az előbb elmondtam, hogy a menetrend készítési szoftvernél figyelembe kell venni nemcsak  a  normál  napi  igényeket,  hogy  honnan  hova  kell  szállítani,  erre  egyébként jelentős felmérések vannak Budapest tekintetében is, amely egyébként részben megalapozza a 4 metrónak a jogosultságát, hogy milyen úti célokra honnan-hova mennek az emberek, hanem a különböző rendezvények által a rendszert zavaró tényezőket is. A vezető nélküli metrónál egyébként a menetrendet szintén szoftverek készítik és ezek vezénylik, hogy milyen kocsi mikor, honnan, hova indul és ez egy vezető nélküli metró volt.

 

Ügyész kérdése: Az 5. pont a Berlini Közlekedési Vállalat letölthető menetrendjeire mutat. Ebből DBR metróra vonatkozóan mit lehet levonni?

 

Tanú:

 

Ugyanaz. Tehát a menetrend – ezt ott a városnál tanultam meg – az tulajdonképpen az elvárásrendszer,  amit a város megfogalmaz a közlekedési szolgáltatóval szemben. Ez a menetrend, ami a 4 metróra is kezdetben elkészült, ami menet közben folyamatosan finomhangolódott, éppen az EU kéréseinek megfelelően pontosabb felmérés kell a várható utazási szokásokról, az így keletkező menetrend a járatsűrűséget határozza meg a napon belül, és a járatsűrűség az a vezető nélküli  metró tervezésénél egy rendkívül kritikus tényező. Tehát vannak olyan járatsűrűségek, amelyeket a rendszer fizikailag nem tudhat teljesíteni. Ezek egyébként sűrűbbek, mint a kézi irányítású rendszereknél.

 

Ügyész kérdése: De ugye a szolgáltatásnak a DBR beruházás vállalkozói, alvállalkozói kockázatát kellett volna felmérnie?

 

Tanú: 

Azt is.

 

Ügyész kérdése: És ez alkalmas arra? 

 

Tanú:

A már említett 90-10 % azt úgy gondolom, hogy Ön is elfogadja.

 

Ügyész kérdése:  Nézzük a 7. pontot. A címe alapján megint csak a Berlini Közlekedési Vállalat honlapjára utal. Történelmi járművek bérlési lehetőségére hívja fel a figyelmet

 

Tanú:

 

A 7. pont ez jött, ezt nem nagyon tudom lefordítani a DBR ügyeire. 

Ügyész kérdése: 8. találat szintén, ez csak egy árlista hozzá. 

Tanú:

A 0,25 pont lényegesen alatta van az előbbi példáknál, a 0,4 pont fölöttieknél. Tehát ez a pontszám mutatja, hogy a kereső témához a dolognak mennyi a relevanciája. Hogy miért került bele és hogy ilyen ne kerüljön bele, nyilván ezt a célt szolgálja a finomhangolás a keresőkérdéseknél, meg valószínűleg ezeknél a ponthatároknál is.

 

Ügyész kérdése:  Ez már egy szeptemberi, októberi teljesítés volt, augusztus 1-től élt a szolgáltatás. Két hónap alatt még nem jutottak el a finomhangolás végére?

 

Tanú:

 

Nem tudom. De egy ilyen rendszertől soha nem várható el, hogy csak tisztán releváns információkat ad. Hivatkoznék a napi sajtó mostani híreire. Az amerikai lehallgató rendszerek, amik ilyen szövegbányászati rendszerek, azok egy napnál több adatot nem tudnak tárolni, mert olyan őrült mennyiségű adatot kell elemezni, ami az ő pénzügyi és számítástechnikai kapacitásuk mellett sem nőhet nagyobbra, mint egy vagy két nap. Akkor gondolja el, hogy milyen találati aránnyal dolgoznak ezek a rendszerek, nyilván ezek változnak, javulnak, adott esetben romolhatnak is. Ezek nem olyan egzakt dolgok, mint egy vágányfektetés.  Mégis ezen a kevésbé egzakt dolgokon múlik a világ eladása. Gondolok itt a részvényárfolyamokra például.

 

Ügyész észrevétele:

 

T. Bíróság szerintem a lényeget, amire rá akartam irányítani a figyelmet, azt láttuk. Én végignéztem az összes teljesítési anyagot. Lefordítottuk kollégáimmal németről, angolról, franciáról és azt találtuk, hogy a találatoknak a 85 % az a Berlini Közlekedési Vállalat honlapjára mutat különböző menetrendekre, illetőleg utazási információkra, szabadidős lehetőségekre, további 10 % mutat a Müncheni, a Párizsi és a Berlini S-Bahn honlapjára szintén hasonló tartalommal, és elenyésző számú találat utal a Vegyépszer, a Bilfinger- Berger cégekkel kapcsolatos találatokra, de ott sem feltétlenül beruházási információkat találtam. Erről szóló részletes feljegyzést benyújtom a bíróságnak, illetőleg másolatban a védelem rendelkezésére is fogom bocsátani.

 

Ügyész 245/Ü/4. szám alatt becsatolja az I/15. vádpont kapcsán a 22/A. számú tanú által csatolt CD lemez tartalmáról készített feljegyzést.

 

Ügyész kérdése:  Az  említett  arányokra  figyelemmel  ilyen  szintű  mellétalálás  esetén alkalmas a rendszer a DBR beruházás vállalkozóinak, alvállalkozóinak kockázatelemzésére?

 

Tanú:

Nem tudom, hogy ez egy teljes lista-e. Én ezt nem láttam, nem tudom összevetni a hozzám érkezett információkkal.

 

Ügyész kérdése: Mit ért azon, hogy ezt nem látta? 

Tanú:

Ezt a most kivetített disc-et nem láttam. Nem tudom, hogy ez a disc teljes készlete-e a BKV-nak  szállított  információknak  vagy  nem,  ezt  nem  tudom  megítélni.  Azt  tudom mondani, hogy ha valami 15 %-ban  hasznosul, elvileg mondom  most, nem ebben a konkrét esetben, az szerintem már jó arány. Konkrétan említettem egy példát, ha azzal sikerült néhány 10 milliárdos kárt elhárítani, ami véleményem szerint így történt, akkor azt gondolom, hogy a gyakorlat azt támasztja alá, hogy ez egy működőképes dolog volt. Nyilván az idő előrehaladtával ezek a módszerek egyre finomodnak és nyilván, hogy ha ma történne egy ugyanilyen elemzés, ezek a szoftverek ma már nagyobb teljesítményűek lennének. Hangsúlyozom akkoriban Magyarországon ez volt az egyetlen elérhető és az akkori szakmai közvélekedés alapján mindenképpen  vezető szolgáltatás és szolgáltató, tehát semmilyen módon nem is tudtunk volna mást választani, ha ezt a témát gondosan akarjuk kezelni és szerintem a vezetői  gondosság körébe tartozik az, hogy ezeket a figyeléseket csináltuk. Ez akkor is odatartozott volna és én értem a kérdése mögötti ki nem mondott dolgokat is, ha 0 lett volna az eredmény.

 

Ügyész kérdése:  Ha 0 eredményt hoz ez a rendszer, akkor is a működését hasznosnak ítéli?

 

Tanú:

 

Lottót is veszünk és aztán csodálkozva nézünk, hogy nem nyertünk egy találatot se, ez ennél sokkal-sokkal nagyobb esélyű dolog. Nagyon könnyű egy menedzsment döntést utólag minősíteni, de amikor az ember ott áll egy dilemmával szemben, akkor próbálja az akkor rendelkezésére álló információk alapján a lehető legjobb döntést hozni. Utólag könnyű okosnak lenni. Ha azt kérdezi, hogy a mai fejemmel javasoltam-e volna ugyanennek a szolgáltatásnak az igénybe vételét, akkor azt mondom, hogy igen, mert mai fejemmel tudom, hogy ezek a rendszerek még jobbak. De hogy a mai fejemmel az akkori fejem szerint javasoltam volna-e ezt a szolgáltatást, azt nem tudom.

 

Tanács elnöke 11 óra 43 perckor szünetet rendel el, majd a tárgyalást 11 óra 50 perckor folytatja.

 

Mesterházy Ernő II. r. vádlott védőjének kérdése:  Ezen  szerződéssel,  szolgáltatással kapcsolatban Mesterházy Ernőnek volt-e valami szerepe? Beszélt-e Önnel, mondott-e Önnek valamit, kért-e tájékoztatást, beszéltek-e valaha bármikor is erről?

 

Tanú:

 

Nem emlékszem ilyenre, a Városházán az 5-10 milliárdnál kisebb összegű szerződéssel nem foglalkoztak az én tapasztalatom szerint.

 

Mesterházy Ernő II. r. vádlott védőjének kérdése:  Milyen összértékű volt ez a szerződés?

 

Tanú:

Nem emlékszem már rá

 

Mesterházy Ernő II. r. vádlott védőjének kérdése: A Montana Zrt. milyen szubsztrátumú cég volt? Volt-e más megbízása is, volt-e referenciája, hogy tetszett erről meggyőződni?

 

Tanú: 

Magáról a szolgáltatás fajtáról nemzetközi tapasztalatok alapján tájékozódtam és szereztem tudomást. Én amikor ezzel az ajánlkozással, nem tudom milyen rendezvényen, valószínű konferencia volt a Montana Zrt.-vel megismerkedtem, hogy van egy ilyen szolgáltatásuk, és akkor nekem felcsillant a szemem, hogy ez nekünk nagyon kellene, mert nincs mögöttünk az a trezori, ami figyeli ezeket a cégeket, akkor szerintem Magyarországon egy-két referenciája lehetett. Őszintén szólva engem ez nem nagyon érdekelt, mert egy vadonatúj dologról volt szó, nem nagyon lehetett elvárni, hogy nagyon széles   referenciájuk   legyen.   Én   úgy   tudom,   hogy   ez   a   rendszer,   amit   ők   itt Magyarországon honosítottak, nagyon nagy referencia készlettel rendelkezett a világban.

 

Zelenák Tibor IX. r. vádlott kérdése: Hozzávetőlegesen meg tudná becsülni, hogy amíg ez a szerződés élt, oldalszámra mekkora mennyiségű anyagot kapott Ön?

 

Tanú: 

Ezres nagyságrendben.

 

Zelenák Tibor IX. r. vádlott kérdése: Most ebből mennyit tudott áttekinteni? 

Tanú:

Azt hiszem egy fél oldalt.

 

Tanács elnökének kérdésére tanú:

 

Igen, én voltam felelős a PIB ülések előkészítéséért, amikor Antal úr nem volt ott én is vezettem le helyette.

 

Annak, hogy 2007. áprilisában kötöttük a szerződést, de ténylegesen csak május 14-től álltam munkába, az volt az oka, hogy volt egy kőkemény főnököm a korábbi munkahelyemen, nem akartak elengedni, meg kellett ígérnem, hogy bizonyos dolgokat befejezek, úgy emlékszem átjártam már a BKV-hoz, főleg ilyen ülésekre mielőtt átmentem volna érdemben.

 

Ha a jövedelmemet nézzük, akkor kb. annyi volt a BKV-nál kapott munkabérem, mint a korábbi munkahelyemen.

 

Antal Attilán és a Montana Zrt. vezérigazgatóján kívül ezzel a konkrét szerződéssel kapcsolatban mással nem beszéltem, így nem beszéltem sem Regőczi Miklóssal, sem Zelenák Tiborral.

 

Nem tudom, hogy igazolták a Montana Zrt. teljesítéseit

Én  nem  tudtam,  hogy  az  értékesítési  és  kommunikációs  igazgatóságon  belül  a

 

kommunikációs főosztály költség keretéből kötötték meg a szerződést. Azt sem tudtam, hogy a radírokat és a ceruzákat miből veszik.

 

Én nem vettem észre zökkenőket a szolgáltatásban, nem is érdekelt és nem is tudtam arról, hogy 2008. januárjában egy újabb szerződés kötődött.

 

Mint mondtam úgy rémlik, hogy én ezeket az e-maileket a BKV-n belül kaptam valakitől. Azokon az e-maileken, amik itt vannak a disc-en, ki a címzett?

 

Ügyész:

 

Nincs címzettje az e-maileknek, a Montana Zrt. ezt a saját rendszerükből mentette le. 

Tanú:

Rémlik, hogy belülről kaptam, de lehet, hogy ezt automaták intézték, az ilyesmit – én informatikus vagyok – úgy szokták intézni, hogy egy elosztási listát beprogramoznak a levező rendszerbe és ami beérkezik egy címre, azt automatikusan szétküldi a rendszer, emberi közbeavatkozás nélkül. Lehet, hogy ez is így történt. Nem tudom.

 

Tanács elnökének kérdésére tanú:

 

Nem tudok arról, hogy ezzel a szerződéssel kapcsolatban belső ellenőrzés folyt-e. Nem emlékszem ilyenre. Mondtam, hogy nálunk hetente volt ellenőrzés, mindegyikre én nem emlékszem. De konkrétan erre nem emlékszem, hogy lett volna belső ellenőrzés ezzel kapcsolatban. Speciel ebben a DBR igazgatóság jó volt, mert annak a kb. 30 főnek, akit említettem, amikor odamentem, annak több, mint 2/3 pénzügyes ember volt, mérnök alig volt, pénzügyi formalizmusban ez a csapat erős volt szakmailag,  viszont műszaki  meg projektmenedzsment tekintetben ebből következően rendkívül gyenge. Tehát amikor beszéltünk  arról,  hogy  30  fős  volt  az  oda  jövetelemkor  a  létszám,  akkor  mondjuk  a műszaki, meg a projektvezetési érdemi létszám nem haladta meg a 10 főt, és ehhez kell hasonlítani azt a kb. 200-at amit említettem, hogy ilyen struktúrájú projektnél érdemi mérnöki illetve projektmenedzsmenti erőforrásra lett volna szükség.

 

 Tanács elnökének azon kérdésére, hogy mi volt a Montana cég által teljesített szolgáltatás lényege, és miért volt több az, mint egy egyszerű sajtófigyelés, még egyszer saját szavaival mondja el, tanú:

 

A szolgáltatás lényege az volt, hogy felhívja a címzett figyelmét olyan jelenségekre, összefüggésekre, amelyeket emberi erővel csak iszonyatosan nagy energiákkal lehetne kikutatni, hogy a gép végezze el ezeket az egyébként az emberi intelligencia körébe tartozó tevékenységeket.

 

Cikkek és megfelelő összefüggések megküldése történt meg, illetve nem csak cikkeknek, hanem weboldalak tartalmának az összevetése és azok között tartalmi összefüggések keresése és megküldése.

 

Ez azt jelenti például, hogy mondjuk az A cégben a budapesti metróprojektnek a vezetője, aki felelős azért, hogy a cégben a belső erőforrások ennek a szerződésnek a teljesítésére rendelkezésre álljanak és minden úgy történjen, ahogy történnie kellene, elmegy a cégtől, ezzel a belső projektben egy törés keletkezik, ezt a cég nem jelenti be, hanem megjelenik az illető mondjuk egy konferencián egy másik cégnek az előadójaként. Ezt az információt

borzasztó nehéz megtalálni, hogy ennek, hogy ott megjelent egy  B nevű cég előadójaként egy konferencián, van-e relevanciája arra, hogy a mi metróprojektünk esetleg megcsuklik, annál a vállalkozónál ilyen kereső kérdést nem is tud az ember előre megfogalmazni. Ezt az ilyen rendszerek maguk izzadják ki magukból, ha jók. És ezeknek az eredménye az, hogy ilyesmire felhívja a figyelmet. Hogy elküld egy ilyen cikket, hogy XY már nem az A cégnél van, hanem a B cégnél, hoppá, ebből nagy baj lehet.

 

Ügyészkérdése:  Amit itt láttunk az előbb a CD-n, én nem tudom másként értékelni, mint egy egyszerű találati listát. Az amit Ön mond, az alapján nekem úgy tűnik, hogy ennél többet  kellett  Önöknek  kapnia.  Tehát  kellett  volna  kapni  valami  olyan  tartalmat,  ami rámutat arra, hogy az adott cégben milyen összefüggésre kell odafigyelni.

 

Tanú:

 

Ami a kivetített anyagban kövérrel ki van szedve, a kereső kérdésre ez jött ki, ez egy generált kereső kérdés, nézze meg a szerződésben ilyen kérdés nincs. Ezt a rendszer maga generálta valamilyen intelligencia alapján, hogy neki ez egy figyelendő dolog. Ez az, amire az emberi agy képtelen. Most, hogy jól generálta-e ezeket a másodlagos kérdéseket arra lehet azt mondani, hogy nem jól, de tessék megmondani, hogy én hogy csinálnám jobban.  Ez a baj, hogy ezt nem tudjuk és ezek azok az algoritmusok, amik a legmélyebb titkok. Ettől van az, hogy a Google pl. tizedmásodperc alatt megtalálja a kereséseket.

 

Ügyész kérdése: Akkor maradjunk az Ön által hozott példánál, tehát, hogy A cég vezetője átmegy B céghez és ezt abból találják ki, hogy konferencián előadóként szerepel. Tehát ennek a logikai összefüggésnek valahogy ki kellene derülnie a Montana Zrt. produktumából. Ezt nem értem, hogy hogyan jön ki.

 

Tanú:

 

A példát ezt az A; B céget egy könnyen értelmezhető példaként említettem. Ilyen konkrét esetre nem emlékszem.  Említettem viszont egy konkrét példát, a szerelvény szállítót. Arra határozottan emlékszem, mert megragadt bennem, hogy ez innen jött.

 

 

 

Tanács elnöke ismereti a tanú nyomozás során tett vallomását a nyomozati iratok 39. kötet

26.167. oldal 8. bekezdéséből a szolgáltatással kapcsolatban.

 

Tanács elnökének kérdésére tanú:

 

Biztos ezt mondtam.

 

Ez a lényege a szolgáltatásnak, hogy logikai összefüggéseket talál egyébként logikailag első szinten nem összefüggő dolgok között. Bírónő ez ma már egy kikristályosodott szakmai terület. Ha meghívnak egy szakértőt bármelyik egyetem informatikai tanszékéről az egzaktabbul el tudja magyarázni ezt, hogy ezek a rendszerek hogyan működnek, én ehhez képest laikus vagyok. Nekem akkor az volt a dolgom, hogy úgy mondjam felfedezzem ezt a lehetőséget és lecsapjak rá.

 

Mesterházy Ernő II. r. vádlott észrevétele:

 

Azt szeretném mondani, hogy nem véletlen, hogy a tanú nem emlékezett arra, hogy kabinetülésen  vagy  pedig  a  BKV-nál  történt  egyeztetésen  milyen  kérdést  tettem  fel

esetleg, ennek pedig egy nagyon egyszerű oka van, hogy én soha nem voltam kabinetülésen. Ez egy szakmai egyeztető fórum volt, én mint politikai tanácsadó soha nem jártam erre. A BKV-nál pedig nem hogy ezeken az üléseken nem voltam, a BKV-nál nem jártam egyáltalán. Azt, hogy a kabinetüléseken és egyéb üléseken nem vettem részt, azt a jegyzőkönyvekből ki lehet deríteni. Amúgy pedig a szerződésről nem hallottam soha.

 

Tanács elnökének kérdésére tanú:

 

Nem emlékszem olyanra, hogy én lobbiztam volna Antal Attilán kívül valakinél, hogy ez a szerződés megkötődjön. Ez egy piszlicsáré ügy volt.

 

A tanúhoz több kérdés, vallomására egyéb észrevétel nem volt, tanács elnöke a tanú kihallgatását befejezettnek nyilvánítja.