Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a II. vádponttal kapcsolatban a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján

Hagyó Miklós I. rendű vádlott részletes észrevétele Balogh Zsolt IV. rendű vádlott vallomására a II. vádponttal kapcsolatban a Kecskeméti Törvényszéken 2012. október 25. napján

 

A II. vádponttal, illetve a Synergon Nyrt.-vel kapcsolatos észrevételeim következnek a IV.r. vádlott nyomozati vallomására.

A II. vádpont 2. bekezdése szerint a 2007. december 6-ai teljesítési igazolás aláírásával való fenyegetés, valamint a folyamatosan tanúsított erőszakos, ellentmondást nem tűrő viselkedés egyaránt félelmet keltett Balogh Zsoltban, aminek hatására jogtalan előnyként 2008. és 2009. évben is 15-15 millió forintot juttatott el hozzám. Elöljáróban szükségesnek tartom leszögezni azt a tényt, hogy ebben a vádpontban foglalt bűncselekmény elkövetésével az ügyészség úgy vádol meg, hogy arra csak és kizárólag a IV. r. vádlott nyomozati vallomása szolgál bizonyítékul. Az a tárgyaláson ismertetett nyomozati vallomás, azok a kihallgatásról készült jegyzőkönyvek, amellyel szemben immár Balogh Zsolt is a tárgyaláson tett vallomását tartja fenn és amelyek - amint erre már az általános észrevételeimben is kitértem - önmagukban és egymáshoz képest is érdemi ellentmondásokat tartalmaznak. Amit a IV. r. vádlott a kihallgatása körülményeiről és annak során őt motiváló célról mondott, úgy vélem, hogy még jobban megkérdőjelezik a tényállásban foglaltak valóságtartalmát. Ezzel szemben én, ahogy 2010. óta jelenleg is változatlanul - hozzáteszem az igazságnak megfelelően - azt állítom, hogy Balogh Zsoltot sem 2008. márciusában sem máskor nem utasítottam arra, hogy nekem évente 15 millió forintot átadjon. Jogtalan előnyként sem tőle, sem mástól nem vettem át egyetlen forintot sem. Ezzel kapcsolatban ismételten felhívom a figyelmet arra is, hogy a főpolgármester helyettesi pozícióm betöltése előtt már megfelelő vagyoni és egzisztenciális háttérrel rendelkeztem, amiből mind magam, mind a családom tisztességes megélhetése biztosítva volt és amely vagyont, amint a törvényszék is megállapította teljes mértékben törvényes úton szereztem.

A 2010. július 6. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvben egyebek között az olvasható, hogy amikor a BKV-nál hírét vették, hogy Antal Attila infarktust kapott, a helyettesek kiegészülve B.-kal és talán Sz. L.-val összeültek. Az átmeneti időszakra megszavazták T. N.-tet ügyvezető igazgatóvá. A IV. r. vádlott azt mondja, szó szerint idézem: „Akkor már többször bejelentette Antal Attila és T. N., hogy májustól nem finanszírozható a cég, ezért löktük előre N-t." A IV. r. vádlott nyomozati vallomása szerint az ő megbízására ezt követően csak egy héttel később került sor. ( Hivatkozás 64. kötet 41.801. oldal). Nem kardinális kérdés, de meg szeretném jegyezni, hogy azt a T. N.-tet, akiről a IV.r. vádlott a jegyzőkönyvekben egyedüliként a kiváló képességei miatt csak pozitív elfogultsággal tud nyilatkozni, szorult helyzetben egyszerűen csak úgy odalökték. Mindemellett a korabeli sajtóhírek, így az Index internetes hírportál 2008. február 18. napján a következőket tartalmazzák: szívinfarktus gyanújával kórházba szállították hétfőre virradóra Antal Attilát a BKV vezérigazgatóját. (Hivatkozás index.hu/belföld/Budapest/nt1tt17132.) E körben utalok arra, hogy az igazgatóság a 6/2008. II.29. számú határozatával nevezte ki a IV. r. vádlottat 2008. február 19. napján, ami kétségessé teszi azt a nyomozati vallomásban szereplő kijelentést, hogy lett volna átmeneti időszak, pláne egy hét.

A 2010. február 24-ei gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv a következőket tartalmazza szó szerint: „ Hagyó üvöltve arra utasított engem, hogy Mesterházy Ernőnek vigyem át a pályázatomat". Ebből a kijelentésből az a következtetés adódik, hogy én Balogh Zsolt vezérigazgatói kinevezése mellett lettem volna. ( Hivatkozás 64. kötet 41.743. oldal). Mielőtt azonban az ennek ellentmondó kijelentésre rátérnék, tisztelettel szeretnék utalni Mesterházy Ernő II. r. vádlottnak a vallomásaira, amit evvel kapcsolatban tett, hiszen az minden kétséget kizáróan cáfolja az előző kijelentést. Ugyanakkor ellentmond ennek a kijelentésnek a IV.r. vádlott egy későbbi, 2010. július 6-án kelt nyomozati vallomása is, amelyben azt mondta: „Korábban én Hagyó úrtól még olyan utasítást kaptam, hogy támogassam Kocsis úr kinevezését. Nekem magába a kinevezésbe nem volt beleszólásom, ez arról szólt, hogy szakmailag meg kellett néznem az ő pályázatát, még mielőtt beadta volna, hogy az esetleges hibákat, félreértéseket kiszűrjem". ( Hivatkozás 64. kötet 41.813. oldal).

Határozottan kijelentem én Balogh Zsoltot sem Kocsis úr pályázatában való segítségnyújtásra, sem arra nem kértem, hogy a saját pályázatát vigye át a II. r. vádlotthoz. A két vallomás tartalma pedig meggyőződésem szerint ellentmond egymásnak.

A 2011. március 30-án tartott kihallgatásról készült jegyzőkönyvben a II. vádponttal kapcsolatban a következőket mondta a IV.r. vádlott: „L…  szobájában átadtam a pénzt Hagyónak, majd visszamentem Horváth Éva irodájába. Éva csak annyit kérdezett tőlem, hogy: Minden rendben? Én valami kitérő választ adtam, talán azt, hogy: Persze. Majd én is eljöttem. Elöljáró: Nyilatkozzon, hogy miért adott Horváth Éva kérdésére kitérő választ, hiszen mint mondta, Horváth Éva többször is figyelmeztette, sőt utasította arra, hogy Hagyó Miklósnak a 15 millió forintot át kell adnia. Gyanúsított: Mert menekülni akartam az egészből. Egyszerűen nem akartam erről beszélni sem. Szégyelltem és szégyellem a mai napig, hogy idáig csúsztam". ( Hivatkozás a 64. kötet 42.091., 42.093., 42.095. oldal).

Ellentmondást látok a most idézett vallomás és a IV. r. vádlott nyilvánosság előtt tett következő nyilatkozatai között:

2010. március 6. napján a Magyar Nemzet című napilapban megjelent Nokiás-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak címmel, beszélgetés Balogh Zsolttal a BKV volt megbízott vezérigazgatójával alcímmel megjelent interjú. ( Hivatkozás 1. kötet 279-285. oldal).

A Hír tévé Kontraszt című esti műsorában 2010. március 7-én adott interjú. ( Hivatkozás az írásbeli vallomásomhoz csatolt melléklet 5. pontja). A 2011. márciusában tett vallomása szerint a IV. r. vádlottat mély szégyenérzet töltötte el a történtek miatt, ugyanakkor, ugyanő alig egy évvel korábban saját maga áll a legszélesebb nyilvánosság elé és egy országos napilapban és egy kereskedelmi csatorna esti műsorában adott interjúban az olvasók és nézők százezrei előtt olyan állításokat tett, melyek valóságtartalmát a tárgyaláson már nem erősítette meg. Figyelemmel Balogh Zsoltnak itt a bíróságon tett vallomására, illetve a nyomozati vallomása megtételének körülményeire vonatkozó kijelentésére, mindez lélektanilag teljes mértékben érthető, azonban tette és szavai közötti belső ellentmondásra mégis nehéz magyarázatot találni. Szégyelli a tettét, de noha látszólag, hangsúlyozni szeretném, látszólag erre őt semmi nem inspirálja, vállalja azt a rettenetes lelki terhet, hogy interjút ad, amiért erkölcsileg és jogilag egyaránt megbélyegzik. Ha ezt nem a súlyos következményektől való pánikfélelem magyarázza, akkor vajon micsoda. Ezen egyébként magam is sokat gondolkoztam, de nem tudok és nem tudtam értelmes magyarázatot találni rá. Helyesebben úgy mondanám, hogy magyarázatot találtam, de elfogadni nem tudom.

A nyomozati vallomásában többször szerepel olyan kijelentés, mely szerint avval fenyegettem a IV. r. vádlottat, hogy a C.C. Soft Kft. részére általa aláírt teljesítési igazolás tényét nyilvánosságra hozom. Így például, szó szerint idézem: „Hagyó Miklós határozottan azt mondta, hogy ha nem adom át neki ezt az összeget, akkor ellehetetlenítenek a C.C. Soft 2007. év végi teljesítésigazolásának aláírása miatt". (Hivatkozás 64. kötet 41.849. oldal).

Ellentmond ennek az a tény, hogy Balogh Zsoltnak a szerződéskötés előkészítésében, lebonyolításában, a vállalási összeg emelésében játszott szerepéről éppen úgy nagyon sokan bírtak tudomással, amint arról is, hogy a C.C. Soft Kft. 2007. december 6. napján kelt teljesítési igazolását, mint műszaki vezérigazgató helyettes ő írta alá, ez szakmai és vezetői körökben okiratokkal bizonyíthatóan minden kétséget kizáróan közismert tény volt. Ezért ennek nyilvánosságra hozatalával való fenyegetés teljesen alkalmatlan arra, hogy valakiben a félelem legkisebb csíráját is keltse. Ismételten hangsúlyozom a BKV belső kontroll igazgatóságnak a 2. számú vizsgálati jelentésében is a következők vannak rögzítve szó szerint: „A projekt lebonyolításának ügyintézője, gazdája az igény jelentkezésétől, a versenyeztetésen, a szerződésen és a szerződésmódosításon át a teljesítés igazolásáig és a számlák kifizetésének engedélyezéséig Balogh Zsolt beruházás lebonyolító irodavezető, a későbbiekben beruházási főosztályvezető, majd műszaki vezérigazgató helyettes, illetve általános és műszaki vezérigazgató helyettes volt. (Hivatkozás céges iratok Cég 39. kötet 7. oldal).

A fenyegetés mellett folyamatos utalás történik a nyomozati vallomásában arra, hogy a IV. r. vádlott úgy érezte, hogy egzisztenciája mellett az élete is veszélybe kerül, ha nem engedelmeskedik. Így például szó szerint olvasva: „Engem megtört az, hogy egyrészt egzisztenciálisan tönkre tehet Hagyó az aláírt C.C. Soft teljesítés miatt, míg másrészt komoly félelmet éreztem aziránt, hogy bármikor megölhetnek és ez a félelem a mai napig is fennáll". ( Hivatkozás 64. kötet 41.849. oldal).

Balogh Zsolt nyomozati vallomásában szereplő állítólagos félelmeinek alaptalanságáról az írásbeli vallomásomban már részletesen szóltam. Szükségesnek tartom azonban, hogy felhívjam a figyelmet az ennek az állításnak konkrétan ellentmondó tényekre, melyek a következők: A IV. r. vádlott több nyomozati vallomásában arról számol be, hogy az általa szükségtelennek tartott kommunikációs szerződéseket nem írta alá. „Elmondom, hogy amikor láttam, hogy nagy mennyiségben kerülnek elém a BKV alaptevékenységéhez nem kapcsolódó szerződések, akkor direkt fékezni kezdtem, félreraktam". ( Hivatkozás 64. kötet 41.865. oldal). „Amikor én voltam a megbízott vezérigazgató akkor is a vezérigazgató döntött a felső vezetőkről. Volt olyan helyettesem vagy más vezető, akiket én küldtem el a vállalattól, S. L. vezérigazgató helyettest, B. Gy.-át és másokat is én küldtem el". ( Hivatkozás 64. kötet 41.805. oldal).

Vagyis miközben a nyomozati vallomásában arról olvashatunk, hogy a IV. r. vádlottat a félelem indította arra, hogy ne az általa helyesnek tartott módon cselekedjék, a nyomozati jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy a IV. r. vádlott mind személyi, mind pedig szakmai kérdésekben széles körű döntési kompetenciáinak tudatában nagyfokú önállósággal és tudatossággal járt el.

A félelem hiányát támasztja alá továbbá az is, hogy a 2010. július 6-ai és július 8-ai kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben az egyes személyek sajátos megnevezéssel szerepelnek. A 2010. július 26. napján tartott kihallgatásról szóló jegyzőkönyv szerint „ Hagyó Miklós engem Zsoltikának hívott. Én megkértem, hogy ne így szólítson, ennek ellenére következetesen, lekicsinylő módon így hívott". ( Hivatkozás 64. kötet 41.849. oldal). Ugyanakkor a 2010. július 6. napi és július 8. napi jegyzőkönyvekben a BKV egyes vezető pozícióban lévő munkatársainak megjelölésekor olyan gúnynevek használatát engedi meg magának, mint Poharas, Moha és Páfrány, Füles, Hoteles, Nikkel felület. ( Hivatkozás 64. kötet 41.807., 41.819., 41.829., 41.833. oldal). Bár én és ebben igen határozott vagyok, soha nem hívtam Balogh Zsoltot becézve Zsoltikámnak. Amit egyébként a legkevésbé sem érzek sértőnek és lekicsinylőnek. Ezzel szemben az imént felsorolt kifejezések olyan gúnynevek, amelyek sértő volt aligha vitatható. E tekintetben egyébként megnyugvással hallgattam, amit itt Antal Attila vezérigazgató úr a tárgyalási észrevételek során elmondott, hogy ő nem engedélyezte ezt, és ha ilyenről tudott volna, azt a leghatározottabban tiltotta volna.

A félelem hiányát a mindennapi munkában jól példázza egyébként a 8./C. szám alatt általa becsatolt e-mail stílusa és hangvétele, amit Balogh Zsolt 2008. július 7. napján küld dr. Sz. Gy. jogi igazgatónak és másolatban Futó Sándor elnöki koordinációs főtanácsadónak: Idézem „Tisztelt Igazgató Úr! Javasoltam volna, hogy mielőtt kimegy az irat egyeztessünk. Egyfelől pontosítani kell a szolgáltatás helyét, nem IT igazgatóság, hanem főosztály, másfelől a tárgyat is pontosítani kell. Mert mint tudjuk az ilyen megfogalmazású szerződések az FB, IT, KGY, azaz közgyűlés és hasonló szervek toplistáján előkelő helyet foglalnak el, mármint a sztatáslistán". - Bár szó szerint olvastam eddig, de ezt a kifejezést nem kívánom használni a törvényszék előtt. - Majd folytatja: „ Magyarul ilyen tárgyban nem lehet szerződést kötni, ha megkötjük ott folytatom, ahol A.A. márpedig ő már az Akácfa másik felén sétálgat". ( Hivatkozás 64. kötet 41.935. oldal) Bár ezt a törvényszék biztosan tudja, hozzá kell tennem és így válik teljessé ez az e-mail, hogy a BKV székhelye az Akácfa utcában található Budapesten.

Ennél is jobban mutatja a valós állapotot, vagyis a félelem teljes hiányát egy, a nyomozati vallomásában olvasható elszólás, ami állítólagosan Horváth Évával és velem folytatott megbeszélés leírása kapcsán került a jegyzőkönyvbe. Szó szerint olvasom, hogy mit mondott akkor a IV. r. vádlott Horváth Évának, a „Csendőr kalapjának" és nekem: „ Én bekeményítettem, mert engem hitegettek már megint. És akkor azt mondtam, hogy ebből elegem van, én eddig teljesítettem minden kéréseteket". ( Hivatkozás a 64. kötet 41. 857. oldal).

Természetesen - ezt az általános észrevételeimben is elmondtam - mindenki a saját szubjektív módján ítéli meg a vele történteket, de számomra gyökeres ellentmondás van a között, hogy valakinek - idézem - „halálfélelme van" illetve a között, hogy azokkal az emberekkel szemben, akikkel szemben ezt a félelmet érzi, ő „bekeményít".

Kétségessé teszi a félelem tényleges létezését a következő, önmagának is ellentmondó kijelentés: „Hagyó és Horváth Éva folyamatosan igyekezett a félelmet fenntartani és egyúttal azt a látszatot kelteni, mintha ők engem ki akarnának emelni. Ők kvázi kiteszik a lelküket, mintha velem valami nagy céljaik lennének, de ugyanakkor féljek". ( Hivatkozás 64. kötet 42.103 oldal). Megvallom, a kijelentést a maga teljes egészében értelmezni sem tudom.

Most áttérnék a tényállásban szereplő 2x15 millió forint nyomozati vallomások szerinti eredetével kapcsolatos észrevételeimre, így a Synergon Nyrt.-vel és az egyes informatikai szerződésekkel összefüggésben felmerült ellentmondások bemutatására. Mielőtt ezeket az észrevételeket megteszem, ismét szeretnék felvilágosítást kérni. A nekem átadott és elvileg a teljes nyomozati iratot tartalmazó DVD-n nem találtam a Synergon Nyrt. vezetőjének, L.  M.. nak a meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Az iránt érdeklődnék, hogy ez az anyag a Tisztelt Törvényszék rendelkezésére áll-e.

 

Tanács elnöke közli Hagyó Miklós I. r. vádlottal, hogy nem áll a bíróság rendelkezésére ilyen jegyzőkönyv.

 

Hagyó Miklós I. r. vádlott:

Erre tekintettel ismét fel kell tennem a bizonyára ügyészségi válasz nélkül maradó kérdést. Mi az oka annak, hogy a vádhatóság úgy terhel a 2x15 millió forint átvételével, hogy közben azt a személyt, akitől a IV.r. vádlott ismertetett nyomozati vallomásai szerint a pénz származik, vagyis a Synergon Nyrt. ügyvezetőjét soha, semmilyen minőségben sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség nem hallgatta meg. Nem hallgatták meg sem az előzetes letartóztatásom elrendeléséig 2010. május 14. napjáig, sem a 2x15 millió forint átvételével való meggyanúsításomig, 2010. augusztus 30. napjáig, sem pedig a vádemelésig, azaz 2012. januárig. A kérdés fontosságát mi sem mutatja jobban mint az, hogy a pénz eredetét és átvételét a vádhatóság kizárólag a IV. r. vádlott azon nyomozati vallomásaira alapítja, amellyel szemben Balogh Zsolt a tárgyaláson tett vallomását tartotta fent. Én ismételten határozottan kijelentem, hogy a Synergon Nyrt. vezetőjét, akinek a nevét a nyomozati iratokból tudtam meg, nem ismerem. Vele sem üzleti, sem rokoni, sem pedig baráti kapcsolatban nem álltam és jelenleg sem állok. A Synergon és a BKV kapcsolatáról ezen szállítási szerződéssel összefüggésben nekem semmilyen tudomásom nem volt. Én senkitől nem kértem vagy kaptam idevágó tájékoztatást. Továbbá a szóban lévő szerződés előkészítésében, megkötésében, lebonyolításában, a teljesítés igazolásában, illetve az elvégzett munka ellenértékének kifizetésében semmilyen formában nem vettem részt.

Nézzük, hogy ki, mikor és milyen szerződést kötött meg az informatikai rendszerre vonatkozóan. 2010. február 24. napi jegyzőkönyv szerint, szó szerint olvasom: A Synergon Nyrt.-vel a BKV 2008. tavaszán vagy nyarán kötött szerződést. Az úgynevezett központi közbeszerzésen (állami) nyert ez a cég a Microsoft szoftverek szállítására, így ezzel a céggel közvetlenül lehetett szerződést kötni. (Hivatkozás 64. kötet 41.739. oldal.)

Ezzel a vallomással élesen szemben állnak a következő nyomozati vallomások A most említett, tehát 2010. február 24-én tett vallomásról készült jegyzőkönyv szerint a IV. r. vádlottat én utasítottam a szerződés megkötésére. A 2010. augusztus 23. napján történt kihallgatásról készült jegyzőkönyvben már az szerepel, hogy a szerződést a IV. r. vádlott azért írta alá, mert benne volt az aláírási tömbben és a szükséges előkészítő aláírások rajta voltak. Szó esik itt a szerződéssel szaladgáló és az aláírást sürgető N. R.-ről is, aki ha nem megy el a BKV-tól, akkor a IV. r. vádlott tudomást sem szerzett volna a szóban forgó összegről. ( Hivatkozás 64. kötet 41.851. oldal). Ugyanezen a napon, tehát 2010. augusztus 23-án tett vallomásról készült jegyzőkönyv utolsó előtti oldalán a korábbi, tehát február 24-ei állítástól eltérően már az olvasható, hogy a IV. r. vádlott mégsem az én utasításomra kötötte meg a szóban forgó szerződést. A nyomozó ezzel kapcsolatos kérdésére az eltérés okaként ellenőrizetlen, zavaros magyarázat olvasható arról, hogy a IV. r. vádlott miként keverte össze a különböző, egyébként határozott emlékezetem szerint meg sem történt eseményeket. Erre a vallomásrészre egyébként az IT Outsourcing szerződés kapcsán a későbbiekben még vissza fogok térni. (Hivatkozás 64. kötet 41. 857. oldal). A IV. r. vádlott a 2010. szeptember 14. napján lezajlott szembesítésről készült jegyzőkönyvben is beszél a Synergonnal fennálló szerződéses viszonyhoz kapcsolódó és az IT Outsourcing szerződésre vonatkozó befolyásolási kísérletről, amely kijelentésre a leghatározottabban állítom, hogy nem igaz. E vallomásrészből a következő mondatot szeretném a törvényszék figyelmébe ajánlani: „Operatívan én nem foglalkoztam a tenderezéssel. Én azt válaszoltam neked, hogy nem lehetséges a közreműködésem a közbeszerzésben. Lényegében elutasítottam a kérésedet". Ez 2008. nyár vége, egyébként időpontban szeptember eleje. Ha a tanácselnök asszony megnézné - bár hallani nem hallhatná, ahogy itt elhangzott - a szembesítésről készült felvételt, akkor amikor erre a pontos időpontra került a sor, láthatná a felvételen az az ominózus mozdulatot, amikor a IV.r. vádlott próbálja felidézni, hogy most nyár végén vagy szeptember elején történt ez a beszélgetés, amikor szerinte az IT Outsourcing szerződésre lényegében elutasította a kérésemet. (Hivatkozás 68. kötet a szembesítésről készült jegyzőkönyv 17. oldala).

Összegezve az ellentmondásokat, nem egyértelmű, hogy a nyomozás során készült jegyzőkönyvekben mikor, melyik Synergon szerződésről van szó. A szállítási szerződésről vagy az IT Outsourcing megállapodásról. Nem állapítható meg a vallomásokból, hogy a IV. r. vádlott miért kötötte meg a szerződést. 1. Állami közbeszerzésen nyert a cég, azért lehetett vele szerződést kötni. 2. Az én utasításomra kötötte meg. 3. Azért írta alá, mert benne volt az aláíró tömbben és a szükséges előkészítő aláírások rajta voltak. 4. Vagy a következő verzió szerint: „a Synergon név és a Hagyó úrral való sétálgatás miatt tettem azt az állítást, hogy én Hagyó úr utasítására kötöttem meg a Synergon szerződést." A szerződéskötés dátumát a nyomozati vallomásokban egyik esetben sem sikerült pontosan meghatározni. A nyomozati iratok áttanulmányozása révén megszerzett információk alapján valójában a következő szerződésekről van szó. Az első szerződés: A Microsoft termékek Microsoft nagyvállalati szerződés keretében történő szállítására vonatkozó szerződés, amely szerződés megkötésének dátuma - ezt a dátumot nagyon fontosnak tartom - 2008. június 30. A szerződő felek a BKV, mint megrendelő, a szállító pedig a Synergon Rt. A felek által kikötött díj 289.969.000 Ft + ÁFA, teljesítési határidő: az első 96 millió forint 2008. június 30. napjától, tehát a szerződés aláírásának napjától szeptember 29-éig kell, hogy kifizetésre kerüljön, itt a szerződés szerinti fizetési határidő 60 nap volt az első részlet tekintetében. A második részlet 193.969.000 Ft, ezt 2008. június 30-ától 2009. január 31-ig kellett kifizetni. A szerződést a BKV részéről aláírta Balogh Zsolt, a Synergon részére L. M. és .... Nézzük a második szerződés az IT Outsourcing megállapodást. A megkötés dátuma 2008. november 19. napja, megrendelő a BKV Zrt., szolgáltató a Synergon Nyrt. A felek által kikötött díj 32.987.952.387 Ft. A szolgáltatás nyújtásának a megrendeléstől számított időpontja 10 év, aláírta a BKV részéről Dr. Kocsis István, Synergon részéről ... és L. M.. Meg szeretnék jegyezni még egy dolgot, van egy harmadik szerződés is, amely már Tarlós István főpolgármester úr ideje alatt köttetett, ez 2010. október 17-én, megrendelő a BKV Zrt., szállító a Synergon Rendszerintegrátor Kft., ez egy 6.975.783.280 Ft-os szerződés, tehát közel 7 milliárdos szerződés. Felhívom a figyelmet arra, hogy mindez a nyomozati vallomásokban foglaltak szerint a következőket jelenti. A IV. r. vádlott a 300 millió forint értékű, egyébként állami szinten lefolytatott közbeszerzési eljárás alapján 2008. június 30. napján megkötött szerződés aláírását nem tagadta meg, mert félt annak következményeitől, ezzel szemben a 33 milliárd forint értékű IT Outsourcing szerződés esetében ellent mert állni nekem és elutasította a kérésemet. Mindezt úgy tette, hogy emiatt egyébként a későbbiekben semmilyen retorzió sem érte őt. A nyomozati anyag újabb hiányosságaként itt azt is meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt két és fél alatt a hivatkozott közbeszerzési pályázat előkészítésére és lebonyolítására, valamint az utóéletére vonatkozó dokumentumok beszerzése ismeretlen okból elmaradt. Ahogy annak a vizsgálatára sem került sor, hogy a Synergon Nyrt.-vel a BKV-n kívül más közcég kötött-e a közbeszerzés eredménye alapján szerződést. Itt kifejezetten arról az állami központi közbeszerzésen elnyert pályázatról beszélek, amely alapján megkötötték 2008. június 30-án ezt a szállítási szerződést.

Annak ellenére, hogy a 2008. novemberi IT Outsourcing szerződés nem tárgya a vádnak, lényegesnek tartom felhívni ezzel kapcsolatban a figyelmet az alábbi ellentmondásokra, már csak azért is, mert az eseménynek a szembesítésen az ügyészség jelentőséget tulajdonított. 2010. augusztus 23-ai jegyzőkönyvben az szerepel, hogy én bár igyekeztem pressziót gyakorolni a IV. r vádlottra annak érdekében, hogy az egyik cég kizárásával a most említett üzletben a Synergon egyedül maradjon, Balogh Zsolttól az ő szavai szerint kitérő választ kaptam. (Hivatkozás 64. kötet 41.857. oldal). Túlmenően azon, hogy az említett esemény egyáltalán nem történt meg, ez a vallomás sem a IV. r. vádlott később jegyzőkönyvezett vallomásaival sem pedig az igazolt tényekkel nincs összhangban.

A 2010. szeptember 14. napján foganatosított szembesítésünkről készült jegyzőkönyv a következőket rögzíti: „Eljáró ügyész kérdése: Balogh úr említést tett arról, hogy egyik folyosói beszélgetésük alkalmával egy informatikai tenderrel kapcsolatban szóba került egy másik pályázó kizárása. Kérem, hogy erről nyilatkozzon részletesen. Mely cég melyik tendere volt ez? Válasz: Akkor azt kérted tőlem Miklós, hogy mint általános helyettes találjak arra okot, módot, hogy a Synergon egyedül maradjon és a másik cég lehetőség szerint kizárásra kerüljön. Kértem azt hiszem két napot, tekintettel arra, hogy operatívan én nem foglalkoztam a tenderezéssel és azt válaszoltam neked, hogy nem lehetséges a közreműködésem a közbeszerzésben, lényegében elutasítottam a kérésedet".( Hivatkozás 68. kötet szembesítési jegyzőkönyv 17. oldal).

A Synergon BKV-val kötött szerződésének jelentősége szempontjából szeretnék röviden utalni a BKV internetes weboldaláról származó, 2008. november 19. napján közzétett közleményre, amelyből csakis az a következtetés vonható le, hogy a már több ízben említett IT Outsourcing szerződés megkötésében sem lehetett semmilyen negatív vagy pozitív szerepem. Ezt a közleményt a maga egészében szeretném becsatolni a törvényszék részére, itt most csak röviden olvasnék fel egy tömörített összefoglalót evvel kapcsolatban.

Az I.r. vádlott átadja tanács elnökének az internetes weboldalról kinyomtatott közleményt, melyet tanács elnöke a jegyzőkönyvhöz csatol 46/Vá/53. sorszám alatt.

Ez a közlemény arról számol be, hogy a BKV igazgatósága a fennálló szerződés felmondását követően döntést hozott az előzőekben már említett informatikai szerződés Synergonnal való megkötéséről, tehát az igazgatóság döntött erről egy olyan közbeszerzési pályázat eredményeként, amelyben 17 cég nyújtott be szándéknyilatkozatot és amelyben a Synergoné volt a legkedvezőbb ajánlat. Ennek nyomán elhatározott 10 éves határozott idejű szerződés minden paraméterben előnyösebb, mint az előző megállapodás. A korábbihoz képest jelentős többletszolgáltatás és a szolgáltatási szintek magasabb minőségét foglalja magában, hosszabb - 30 nap helyett egyébként 60 nap -fizetési határidőt és alacsonyabb összegű bankgarancia mellett a szerződés - a közlemény szerint - a BKV-nak évi 300 milliós, összességében 10 év alatt 3 milliárdos megtakarítást hozott. A céges iratok Cég 30. kötet 37-121. oldalán található egyébként ez az ominózus szerződés.

Miért kellett átadni a pénzt? A leghatározottabban cáfolom azt a nyomozati jegyzőkönyvben olvasható, egyébként esetenként különféleképpen elmondott állítást, hogy én a IV. r. vádlottat 2008. márciusában Gödöllőn évi meghatározott összeg átadására utasítottam. A különböző nyilatkozatok eltérését nem elemzem, bár okom és alapom lenne rá bőven, de utalok rá, hogy erről a tárgyról esetenként más és más hangsúllyal, kifejezésekkel és tartalommal olvashatunk a jegyzőkönyvekben és a média nyilatkozatokban. Hol az én kifejezett utasításomról esik szó (64. kötet 41.739. oldal), hol puszta kérésről, melynek teljesítésére a IV. r. vádlott belső késztetést érzett ( 64. kötet 41.849. oldal). Van amikor úgy jelöli meg a pénzátadás célját, mint ami a munkatársaim díjazását és egy csepeli idős otthon támogatását szolgálja, például a szembesítési jegyzőkönyv 8. oldalán. Más esetben úgy, hogy nem közöltem vele, hogy mire lesz ez a pénz, a Hír Tv-nek 2010. március 7-én adott nyilatkozat 4. és 5. oldalán az szerepel, hogy bár a célt nem közöltem vele, de azért megjegyzi, mintha pártfinanszírozásra ment volna ez az összeg. Egyes esetekben nevesítve van a pénz egyébként számomra teljesen értelmetlen és megmagyarázhatatlan tagdíj megjelöléssel - Magyar Nemzet 2010. március 6. - a többi esetben ez a tagdíj megjelölés nem szerepel. Az összegben is eltérések mutatkoznak, hiszen a nyomozati jegyzőkönyvekben évi 15 millióról, összesen 30 millióról történik említés, az interjúban azonban már 70 millióról. A Magyar Nemzetnek adott interjúban beszél erről a 70 millióról. Összegezve tehát mind az állítólagos pénzkérés, mind annak célja, vagyis a pénz további útja ellentmondásosan szerepel a jegyzőkönyvekben és az első gyanúsítotti kihallgatást követően adott interjúkban. Hangsúlyoznom kell ismételten, hogy minden ellenkező állítással szemben és több mint 2 és fél éve állítom ugyanazt az igazságnak megfelelően, hogy sem Balogh Zsolttól, sem mástól soha nem kértem semmilyen jogtalan pénzt. Azt is kijelentem, hogy munkatársaim vagy munkaviszonyban vagy megbízási viszonyban álltak a fővárosi hivatallal, a javadalmazásukat is onnét kapták, amit az ÁSZ által lefolytatott vizsgálat is alátámaszt, továbbá nekem semmilyen csepeli idős otthonnal nem volt és nincs is kapcsolatom.

Itt utalok egyúttal arra, hogy magának a Gödöllőre történő kihívásnak a tényét cáfolja a 2010. július 8. napi kihallgatásról készült jegyzőkönyvben szereplő következő kijelentés: „Az én időmben kommunikációs szempontból csúcsidő volt. A paraméterkönyv botránya, a sztrájk, a busztender botrány, az AAM botrány miatt „. ( Hivatkozás 64. kötet 41.827. oldal). Ez az állítás ugyanis teljes mértékben alátámasztja a korábban tett vallomásomban előadottakat, vagyis azt, hogy a Gödöllői találkozót IV. r. vádlott kérte még pedig azért, mert 3 hete frissen megbízott vezérigazgatóként olyan nagy horderejű döntések, feladatok álltak előtte, amelyben szükségesnek ítélte meg a konzultációt.

Honnan származik a 30 millió forint? Az általam egyébként soha át nem vett pénz eredetét a nyomozati vallomásokban készült jegyzőkönyvben különböző módon előadva és a körülményeket is különbözőképpen leírva, de minden esetben a Synergon ügyvezetőjének személyében, L. M.-ban jelöli meg. Ezzel ellentétben az általam többször hivatkozott, 2010. március 6. napi Magyar Nemzetben megjelent riport 4. oldalán ugyanakkor arra a kérdésre, hogy mely forrásból szedte össze az állítólagosan nekem eljuttatott illetve átadott összeget már a következő válasz olvasható: „A BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közel álló vezetők. Már tudták, hogy én fogom kézbesíteni. A BKV körüli cégektől szerezték „. ( Hivatkozás 1. kötet 279-285. oldal). Egy nappal később a Hír Tv-ben közölt interjúban ugyanarra a kérdésre adott válaszként már ismételten más hangzott el. Szó szerint mondom:" A szerencse vagy a szerencsétlenség ebben az esetben a kezemre játszott. Ez azt jelenti, hogy egy informatikai szerződéssel kapcsolatban volt egy olyan háttéralkuja egy korábbi vezetőnek, amely háttéralku alapján az informatikai cég üzletszerzői jutalékot akart fizetni annak az igazgatónak". ( Hivatkozás az írásbeli vallomásom mellékletének 5. pontja). Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a pénz eredetére vonatkozó kérdésre egymástól alapvetően eltérő és egymást kizáró válaszok születettek, mely oka ésszerű érvekkel aligha magyarázható meg. Éppen ezért arra sem találok logikus jogi indokot, miért emeltek vádat ellenem egyetlen terhelő vallomás alapján, ráadásul egy olyan vallomás alapján, melyet más tények nem igazolnak és aminek az ellenőrzésére az ügyészség láthatóan kísérletet sem tett.

A következő pont amiről beszélni szeretnék, az az, hogy mikor, hol és hogyan ismerte meg a IV. r. vádlott a Synergon vezetőjét, L. M.. Jelentéktelen apróságnak tűnik, de mivel az egyetlen engem terhelő bizonyíték hitelességéről van szó, fontos, hogy ezt se hagyjam szó nélkül. Erről egyébként három különböző verziót olvashatunk. Az első vallomás a 2010. február 24-ei, amely a találkozó helyéről nem tartalmaz semmit, arról viszont igen, hogy a IV. r. vádlottnak már ekkor felajánlotta L. a pénzt. (Hivatkozás 64. kötet 41.739. oldal). A 2010. március 16-án jegyzőkönyvezett vallomás szerint egy kávézóban találkoztak első ízben 2008. nyár elején. A IV. r. vádlott érzése szerint L. célja a nagy informatikai szerződés előkészítése volt. Pénzről e vallomás szerint a megismerkedéskor egyetlen szó sem esik. ( Hivatkozás 64. kötet 41.763. oldal). A 2010. augusztus 23-ai vallomásban megint teljesen más olvasható. A megismerkedés előkészítésének, lebonyolításának helye egyaránt a BKV épülete. A megismerkedés helye a BKV folyosója, közvetítőként megjelent ... a Synergon részéről, aki bemutatta a IV.r. vádlottat L. úrnak, egyébként ... sem hallgatta meg senki. A Balogh-L. találkozónak pedig a vezérigazgató helyettes irodája a helyszíne. Kávézóról, lobbibeszélgetésről a jegyzőkönyv semmit nem tartalmaz, azt viszont tartalmazza, hogy a pénzt L. itt már szóba hozta. (Hivatkozás 64. kötet 41.853. oldal).

Hogyan emlékszik vissza a IV. r. vádlott a 2008-as pénzátadás lebonyolítására?

Másodrangú dolognak tűnhet az is, hogy a IV. r. vádlott idevágó vallomásai nincsenek egymással összhangban a tekintetben sem, hogy mikor és milyen körülmények között, milyen sorrendben, milyen helyszíneken, milyen tartalmú tárgyalások keretében került sor arra, hogy L. Márk elvállalja, átadja nekem a sokszor emlegetett pénzt. Van ugyanis a IV. r. vádlottnak olyan vallomása, amely szerint a kávéházi beszélgetésük után a második találkozójukon, 2008. június végén, július elején L. nemcsak felajánlotta neki szerződéskötési jutalékként a 30 milliót, hanem akkor és ott vonakodás nélkül meg is állapodtak abban, hogy a Synergon ügyvezetője Balogh küldeményeként 15 milliót átad nekem. (Hivatkozás a 2010. március 16-ai vallomás, 64. kötet 41.763. oldal). A IV. r. vádlott 2010. augusztus 23-án tett vallomása ettől eltérően már azt tartalmazza, hogy az első, a IV. r. vádlott irodájában lezajlott találkozón felveti L., hogy jutalékot adna Balogh Zsoltnak, aki e vallomás szerint kitér a válasz elől. Majd egy heti gondolkodás után, a második, kávéházi beszélgetésükön mondja azt, hogy a pénzt Hagyó Miklósnak kell eljuttatnia, L. hezitál, Balogh rábeszélésére áll rá a dologra. (Hivatkozás 64.kötet 41.853. oldal).

A két vallomás egybevetéséből nemcsak az derül ki, hogy az engem terhelő állítások fontos részletei között eltérés mutatkozik, hanem a vallomás egyéb elemeinek, nevezetesen a félelemre való hivatkozásnak a hihetetlensége is. Aligha hihető ugyanis, hogy egy félelemben élő és saját vallomása szerint provokációtól tartó (lásd 41.853. oldal 2. bekezdés) személy arra beszél rá egy számára frissen megismert, gyakorlatilag teljes egészében vadidegen embert, hogy adjon át egy harmadik személynek úgy 15 millió forintot, hogy a pénz rendeltetési helyére juttatását illetően semmilyen ellenőrzési lehetősége nincs.

A következő két eseménysor minden kétséget kizáróan meg fogja mutatni a tanácselnök asszonynak, hogy nemcsak a valóságban nem történt meg ennek a pénznek az eljuttatása, hanem a konkrét események napjait, szerződéskötés dátumait és egyéb események napjait egybevetve Balogh Zsolt IV. r. vádlott nyomozati vallomásaival, ezek a dolgok egyszerűen kizárják egymást, tehát nem is történhetett meg. Először is a Synergon és a BKV közötti szerződéskötést és az azt követő eseményeket szeretném időrendben bemutatni. Majd idézem a IV. r. vádlott vallomásainak részleteit a pénzátadás előzményeinek és körülményeinek időpontjaira vonatkozóan. A 2010. augusztus 23-án tett vallomás szerint Balogh Zsoltot L. Márk egy előre megbeszélt időpontban az irodájában kereste fel a BKV-nál a 300 milliós szerződés aláírása után valamikor 2008. nyarán, ekkor ajánlotta fel neki a 15 milliót, erre azonban a IV. r. vádlott nem mondott semmit az első találkozón, kitért a válasz elől, majd egy heti gondolkodási időt kért, az egy heti gondolkodás után kérte meg a titkárnőjét, hogy egyeztessen egy újabb időpontot, majd erre az újabb találkozóra már egy kávéházban került sort. Egyébként csak utalnék arra, hogy Balogh Zsolt korábbi vallomásaiban is úgy szerepel, hogy L.-el való első megismerkedésük időpontja ez az időpont ( 2010. március 16-ai vallomás 64. kötet 41.763. oldal). A 64. kötet 41.853. oldalán olvasható, hogy egy közelebbről meg nem határozott időpontban, de L-el való második találkozó után L. O. arra hívta fel a IV. r. vádlottat, hogy kísérjen el engem a Szent István túra egyik napjára, amely egy Hévízi fürdőzéssel zárult. A vallomás szerint e fürdőzés közben a tó közepén nyugtáztam a pénz átvételét.

Egybevetve a IV. r. vádlott vallomásait az igazolható tényekkel, a szerződés aláírásának időpontjával, a Szent István vándorlás kezdő és végidőpontjával, elutazásom, a fürdőzés idejével a következő időrendi sorrend állapítható meg: a Synergon Nyrt.-vel 2008. június 30. napján kötötte meg az első szerződést a BKV. 2008. június 30. napja egy hétfői napra esett. Ezen hétfői nap után történt valamikor az első találkozó az irodában, ahol szóba kerül ez az összeg, majd faarccal lezárása a beszélgetésnek, egy hét gondolkozási idő, egy hét gondolkodási idő után a titkárnőt megkéri a IV.r. vádlott, hogy egyeztessen egy újabb időpontot, majd találkozó egy kávéházban, majd ezután L. O. való találkozó, aki azt mondja, hogy jöjjön el a túrára. Tehát a kezdő időpont június 30., egy hétfői nap. Balogh Zsolt és L. M. első találkozójának időpontja a szerződéskötést követően 2008. június 30-ával kezdődő és július 4. napjával záródó munkahét valamelyik napja lehetett, leggyorsabban csak ez lehetett. A vallomása szerint ezen a héten még nem fogadta el a felajánlott üzletszerzési jutalékot. Ezután majdnem egy hétig gondolkozott, majd megkérte a titkárnőjét, hogy beszéljen meg L. M. egy újabb találkozót. Balogh Zsolt és L M második találkozójának időpontja, a felajánlás elfogadása és L. M. rábeszélése a pénz átadására, amire az ezt követő héten, azaz 2008. július 7. napjától kezdődő héten kerülhetett sor, amelynek a munkanapja július 11-e péntek volt, az volt annak a hétnek a következő napja. L. O. felhívására, amely Balogh Zsolt vallomása szerint az előbb említett időtartam lejárta után történt július 10-én, vagy ezután kerülhetett csak sor. A túrára indulásom napja 2008. július 10., vonaton utaztam le Szombathelyre, onnét Velembe busszal, ahonnan a túra kezdetét vette másnap, július 11-én. Ezen a napon, vagyis július 10-én túratársaim közül 3-an velem tartottak, köztük L. O.. A találkozásom Balogh Zsolttal és a IV. r. vádlott állítása szerint lezajló Hévízi közjáték ideje 2008. július 17. Mindezekből világosan kiderül, hogy a nyomozati vallomásban foglalt időrendet alapul véve, a 2008. június 30. napi szerződéskötés dátumával, mint kezdő időponttal számolva tényszerűen kizárt, hogy az állítólagos 15 millió forintot bárki, így akár L. M., akár az ő nevében más 2008. július 10. napjáig, vagyis addig amíg Budapesten tartózkodtam részemre átadja. Amint arra kitértem, voltak társaim a Szent István vándorláson, akikkel együtt töltöttem július 10-étől a nap 24 óráját, egészen Hévízig július 17-éig a túratársakkal együtt voltam. Tanácselnök asszony L. M. nevű túratársam nem volt.

Most nézzük a második időrendi kimutatást, ami még erőteljesebben megmutatja azt, hogy minden kétséget kizáróan nem történhetett az meg, amivel vádolnak. Ez a pénzügyi teljesítés. Az ismertetett jegyzőkönyvek szerint az állítólagos üzletszerzési jutalékot a Synergon vezetője a BKV Zrt. általi pénzügyi teljesítést követően tudja kifizetni Baloghnak. „L. nekem azt mondta, hogy ez egy több éves szerződés és évenként fogja kifizetni a BKV és így a pénzügyi teljesítések után 2 részletben szeretné átadni a pénzt". (Hivatkozás 64. kötet 41.851. oldal).

Ellentmondanak ennek a következő tények: A BVK Zrt. a Synergonnal 2008. június 30. napján kötött szerződést, melynek tárgya Microsoft termékek Microsoft nagyvállalati szerződés keretében történő szállítása. Fel szeretném hívni a szerződés 7. pontjában rögzített fizetési feltételekre a figyelmet, melyek szerint a licenc díj az alábbiakban kerül megbontásra: az első fizetési mérföldkő: jelen megállapítás aláírásának napján kerül kiszámlázásra, azaz június 30-án 96 millió forint plusz ÁFA, fizetési határidő 60 nap. A második fizetési mérföldkő: jelen megállapodás aláírásának napján kerül számlázására 193.969.000 Ft plusz ÁFA összeg, ezt 2009. január 31. napjáig szóló fizetési határidővel kellett kiegyenlíteni. A szerződő felek megállapodása alapján a teljesítés napjának a számla kiállításának napját tekintik. ( Hivatkozás a cég 30. kötet127-128. oldal).

Megmondom, hogy amikor ezeket először a kezembe vettem, amikről most beszélni fogok, az, hogy megdöbbenés, az a legkevesebb, amit el tudok mondani. A következő irat a Budapest Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály 2010. április 1. napján kelt rendőri jelentése, akkor volt ez a rendőri jelentés, amikor még tisztelettel mentelmi jogom volt, tehát a letartóztatásom előtt másfél hónappal a nyomozó hatóság, így a rendőrség és a Fővárosi Főügyészség rendelkezésére állt ez a rendőri jelentés. Mit is mond ez a rendőri jelentés? Nagyon fontos, hogy itt nem egy rendőri jelentésről beszélünk, nem csupán ez az egyetlen rendőri jelentés foglalkozik a BKV és a Synergon közötti pénzügyi utalásokkal, 8 ilyen jelentés van, mind a 8 rendőri jelentés úgy kezdődik, hogy a vizsgált időszak 2007. január 1-től 2010. február 1-ig. Ezen jelentésekből, mind a nyolcat átvizsgálva, egyértelműen kiderül, hogy 2007-ben nem történt pénzügyi mozgás a Synergon és a BKV között, 2008-ban egyetlenegy ilyen pénzügyi mozgás történt, ez szerepel ebben az általam hivatkozott április 1-ei jelentésben ( Céges iratok cég 30. kötet 819-821. oldal). Az április 1-én kelt rendőri jelentés szerint a Synergon és a BKV között 2007. január 1. és 2010. február 1. között a következő banki átutalások zajlottak: utalás a BKV részéről 2008. szeptember 12. napján, tehát 117.504.000 Ft számítástechnikai szolgáltatás, a második utalás 2009. február 3. napján 237.418.056 Ft számítástechnikai szolgáltatás, amely összegek teljes egészében megfelelnek a szerződésben rögzített és előzőekben ismertetett összegekkel. A jelentés nem csak azt tartalmazza, hogy mikor utalt a BKV a Synergonnak, hanem arra is kitér, hogy mi lett a beérkezett összegek további sorsa. Vagyis részletesen felsorolja annak további mozgását, ebben pedig sem a 15 milliós tétel, sem pedig Balogh Zsolt, mint kedvezményezett neve nem szerepel.

Összegzés: A jegyzőkönyvben foglaltak szerint a Synergon ügyvezetője csak a BKV részéről történő szerződés szerinti teljesítést követően tudott fizetni. A szerződés megkötésére a Synergon és a BKV között 2008. június 30. napján került sor, melyben a BKV 60 napos fizetési határidővel vállalja a szerződéses kötelezettség első részét. A IV. r. vádlott nyomozati vallomásában foglaltak szerint az első 15 millió forint átvételének megerősítésére a Szent István túra során a Hévízi tóban került sor, még egyszer állítólagos, hangsúlyozom. A túra 2008. július 17. napján érte el a Hévízi tavat, ezzel szemben ugyanakkor bármilyen a BKV által a Synergon felé teljesített utalásra a Cég 30. kötetben szereplő, a nyomozó hatóság által készített jelentés szerint először 2008. szeptember 12. napján került sor. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a BKV részéről a pénzügyi teljesítés, ami a nyomozati vallomásban az első 15 millió forint forrásaként van megjelölve két teljes hónappal később történt, mint az átutalás összegéből származó pénz átvétele visszaigazolásának időpontja, tehát két hónappal később érkezett meg az utalás.

A nyomozó hatóság illetve az ügyészség nem próbálta megtalálni a választ a büntetőjog azon alapvető kérdéseire, hogy ki, mikor, hol és miért adta át nekem 2008-ban és 2009-ben a vádirat szerinti összeget, valamint mi lett ennek a további sorsa. 2010. szeptember 14. napján történt szembesítésünk során a védőm által feltett azon kérdésre, honnan származik a kétszer 15 millió forint, a IV. r. vádlott -védőjének a kioktatását követően -nem volt hajlandó válaszolni. Ami azért is különös, mert állítása szerint én ismertem a pénz eredetét. Kérdésként merül fel bennem, ha meggyőződése szerint én valóban tudtam, hogy milyen forrásból származik a pénz, akkor mi volt annak az oka, hogy azt nem mondta el az ügyvédem kérdésére a szembesítéskor. Amint én már azt korábban is elmondtam, csak arról tudtam, amit Balogh Zsolt 2010. március 6. napján a Magyar Nemzetnek adott interjúban nyilatkozott, vagyis, hogy a pénzt a BKV-nál adták össze a vezetők úgy, hogy azt a BKV körüli cégektől szedték össze. Én ezt a verziót ismertem egészen az iratismertetésig. Velem ellentétben viszont a nyomozó hatóság, az ügyészség pontosan ismerte a IV. r. vádlott nyomozati vallomásában foglalt állításokat. Ám annak ellenére tényként rögzíthető a következő. Kilenc hónapig előzetes letartóztatásban voltam, az több mint 270 nap. A nyomozó hatóság egyetlenegy kérdést sem tett fel a Synergon Rt.-vel kapcsolatban, egyetlenegy kérdést sem tett fel az ominózus szerződéssel kapcsolatban és egyetlenegy kérdést sem tett fel L. M.al kapcsolatban. Bár az előzetes letartóztatásom 2010. május 17. napi elrendelését megelőzően a nyomozó hatóság rendelkezésére állt a 2010. április 1. napján kelt imént hivatkozott rendőri jelentés, amely pontosan tartalmazza, hogy a BKV a szerződésben foglaltak szerint elsőként csak 2008. szeptember 12. napján teljesített a Synergonnak, azt azonban a velem szemben alkalmazandó kényszerintézkedésre vonatkozó előterjesztés összeállításakor sem a nyomozó hatóság sem az ügyészség nem vette figyelembe. Tehát úgy írták meg a kényszerintézkedés elrendelésére vonatkozó előterjesztést, mintha nem tudtak volna erről a rendőri jelentésről, ami pedig kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy amit a IV. r. vádlott állított, nem történhetett meg.

Elnézést kérek, ha egy kicsit túlfűtött lettem érzelmileg.

Az állítólagos első pénzátadásról szóló vallomásokra vonatkozó észrevételeim következnek. A IV. r. vádlott állítása szerint 2008. nyarán lezajlott pénzátadás körülményeivel kapcsolatban a vallomás számos változáson ment keresztül. Az egymástól eltérő tartalmú vallomásokat nem idézem fel, csak utalásszerűen említeném meg őket. Az első vallomásban nem esik szó az átadás visszaigazolásának idejéről és körülményeiről. Mindössze annyi olvasható a jegyzőkönyvben, hogy arra személyes találkozó alkalmával került sor. (2010. február 24., 64. kötet 41.739. oldal). A következő vallomásban már az szerepel, hogy a Hévízi tóban úszás közben egyfajta vállveregetéssel nyugtáztam, hogy megkaptam a pénzt.( 2010. július 6., 64. kötet 41.813. oldal). A harmadik idevágó vallomást során a tó közepét említi a IV. r. vádlott, mint azt a helyet, ahol bár szűkszavú voltam, azért azt közöltem vele, hogy megkaptam a pénzt. ( 2010. augusztus 23., 64. kötet 41.853. oldal). Végül a szembesítésen, a tóban található egyik kapaszkodó a pénzátadás visszaigazolásának a helye. (2010. szeptember 14., szembesítési jegyzőkönyv 11. oldal).

E helyütt ismét leszögezném, nem igaz az, ami a nyomozati vallomásban szerepel. Öt szó: egy szó sem igaz belőle. Nem vettem át sem L. M.tól közvetlenül sem közvetítő útján egyetlenegy fillért sem. Ezért nem mondhattam a Hévízi tónak a közepén ennek az ellenkezőjét. Valamennyi imént felsorolt kijelentést megkérdőjelezik ugyanakkor a szintén 2010. augusztus 23-án tett vallomáskor készült jegyzőkönyvben szereplő kijelentések. Ezek arról szólnak, hogy 2009. tavaszán, amikor már nem volt megbízott vezérigazgató a IV.r. vádlott, találkozott L. M.al, aki állítása szerint arról tájékoztatta őt, hogy az első összeget nem ő továbbította nekem, hanem harmadik személy útján jutott el hozzám. Szó szerint idézem: „ Én ezen hitetlenkedtem és nem értettem, hogy miért bízhatta a pénzt másra. L. bizonygatta, hogy megbízható úton juttatta el a pénzt. Én attól tartottam, hogy több közvetítőn keresztül nem jut el a pénz Hagyóhoz és akkor én még nagyobb bajba fogok kerülni". ( Hivatkozás 64. kötet 41.855. oldal). Ez a vallomásrész tartalmában minden ésszerűséget nélkülöz, ezért ez önmagában is kétséget támaszt a vallomás hitelességével szemben, hiszen a IV. r. vádlott által állított L. M.al folytatott beszélgetésre közel egy évvel azután került sor, hogy én a pénzt átvételét állítólagosan a Hévízi tóban nyugtáztam. Ha egyszer a pénzt én átvettem és állítása szerint azt 2008. nyarán előtte igazoltam, így a IV. r. vádlott személyesen győződhetett meg arról, hogy a pénz célba ért, akkor milyen kétely támadt benne a küldő személyével kapcsolatban? Majd ezek után, elnézést, hogy ezt mondom, mintegy észbe kapva, vagy más oknál fogva, amely okra Balogh Zsolt tárgyaláson tett, a nyomozati vallomása keletkezésének körülményére utaló vallomásából következtethetünk, a következő helyesbítés olvasható: Annak ellenére gondoltam ezt, hogy korábban Hagyó úr visszaigazolta, hogy megkapta az előző teljesítést. ( Hivatkozás 64. kötet 41.855. oldala).

Mielőtt a második pénzátadásra vonatkozó vallomásokkal kapcsolatos észrevételeimre rátérnék, ezúttal is határozottan kijelentem, ahogy nem kaptam a IV. r. vádlott rendelkezése alapján más közvetítőtől pénzt 2008-ban, úgy nem kaptam közvetlenül tőle sem 2009-ben. A már többször idézett 2010. augusztus 23-ai vallomás szerint 2008-ban L. úgy vetette fel a jutalékátadási javaslatát, hogy azt korábban N. R.-tel tárgyalta le, de mivel N. elment a BKV-tól, a 10 % jutalékot a IV. r. vádlottnak szánja ( 64. kötet 41.851. oldal) . Amennyiben ez a beszélgetés 2008. nyarán ténylegesen lezajlott, akkor Balogh Zsolt abban az időben épp megbízott vezérigazgatóként irányította a BKV-t, ezért döntési helyzetben volt. Nem érthető azonban, hogy ha a Synergon képviselője azért neki ajánlotta fel az összeget, mert N.R.már távozott, akkor 2009-ben, amikor már Kocsis István volt a vezérigazgató és Balogh Zsolt más pozíciót töltött be, akkor L.M.miért kereste őt. Az még kevésbé érthető, hogy a Synergon vezetője miért adta volna át neki az állítólagos újabb 15 millió forintot. Ez az ellentmondás a jegyzőkönyv tartalma szerint a IV. r. vádlottat kihallgató ügyésznek és rendőröknek is feltűnt, ugyanis ezután az alábbiak olvashatók a jegyzőkönyvben: „Kérdésre elmondom, hogy én 2009-ben már nem voltam vezérigazgató, de L. M.t olyan embernek ismertem meg, aki szerette fenntartani a jó viszonyt az emberekkel és folyamatosan karban szerette tartani a kapcsolatait és ehhez sem időt, sem energiát, sem pénzt nem spórolt". (Hivatkozás 64. kötet 41.853. oldal). Ez a körülmény, hogy az adott helyzet ellenére a IV. r. vádlott, legalábbis a jegyzőkönyv szerint ilyen mélyrehatóan megismerte a Synergon vezetőjét, további következtetésre adhat alapot, amelynek levonását jelenleg nem érzem feladatomnak. Azt a költői kérdést azonban nem először és valószínűleg nem utoljára kell feltennem, ha a vádhatóság Balogh Zsolttól a Synergon ügyvezetőjének üzleti gyakorlatát a most ismertetett vallomás szerint megismerte, vajon mi akadályozta meg abban, hogy a megszerzett információk birtokában a szükséges nyomozati lépéseket megtegye. Ha másért nem, legalább azért, hogy a terhemre rótt bűncselekmény történeti tényeit a rá kötelező törvényes előírásnak megfelelően feltárja. Például úgy, hogy a Synergon vezetőjét, L. M.t meghallgatja. Hogy ez miért maradt el, továbbra is rejtély számomra. Mint ahogy arra sem találok ésszerű magyarázatot, miért szerepel a IV. r. vádlott vallomásában az, úgy érezte 2009-ben is ki kell fizetnie a kérdéses összeget. Erre nem szolgálhatott megfelelő magyarázattal a logikátlanságot tükröző vallomása. Szó szerint mondom: „Kérdésre elmondom, a megbízásom 30 napra szólt, de Hagyó azt mondta, hogy ezt meg fogják hosszabbítani. Én ezen megbeszélést követően azt szerettem volna, hogy 30 nap után más legyen a vezérigazgató, hogy ne kelljen összeszednem és átadnom neki ezt a pénzt, de később 2009-ben, amikor már nem én voltam a vezérigazgató, akkor is ki kellett fizetnem neki ezt a pénzt, mert utalt rá, hogy a C.C. Soft szerződésének elengedése miatt ellehetetlenítenek. Itt a C.C. Soft szerződésének elengedéséről beszél egyébként, a nem teljesítési igazolásról. ( Hivatozás 64. kötet 41.849. oldal). Az ellentmondásokat mutatja be a 2010. szeptember 14. napi szembesítésről készült jegyzőkönyv is, melyben a következők olvashatók: „ Nyomozó kérdésére: Miért nem tagadta meg Balogh Zsolt a 2009-es összeg átadását, hiszen ekkor már nem volt a BKV megbízott vezérigazgatója. Válasz: Azért nem tagadtam meg ennek a pénznek az átadását, mert ahogy korábban elmondtam, folyamatosan tartottam tőle és azt gondoltam, hogy az új vezérigazgató, Kocsis István vezérigazgatósága alatt nem lehet majd könnyen zsarolni a szentendrei utastájékoztatással engem. Az, hogy napfényre kerül ez a dolog és hogy az Igazgatóság vagy a FB elé kerül Szentendre, ezt 2009-ben is meglebegtetted előttem. 2009-ben nekem ugyanúgy teljesítenem kellett". ( Hivatkozás 68. kötet, szembesítésről készült jegyzőkönyv 13. oldal). Az utóbbi kijelentéseket értelmezni sem tudom. Amit azonban szeretnék rögzíteni és leszögezni, a C.C. Soft Kft.-t érintően elmondtam, cáfolhatatlan okirati bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy Takács Péter a szentendrei utastájékoztató rendszerrel kapcsolatos állapotokról 2008. szeptember 19. napján e-mailt küldött ...-nak, N. G.-nak és T. P.-nek és egyúttal másolatban Balogh Zsolt mellett Futó Sándornak, aki az Igazgatóság elnökének volt a koordinációs főtanácsadója. A jegyzőkönyv szerinti fenyegetést, illetve az attól való félelmet tehát, hogy egy évvel később, 2009-ben a szentendrei utastájékoztatóval összefüggésben bármi az Igazgatóság elé kerülhet, őszintén mondom, egyszerűen nem tudom értelmezni. Nem lehet ugyanis félelmet keltő, ezért senkit sem indíthat súlyos bűncselekmény elkövetésére olyan tény nyilvánosságra hozatalának a kilátásba helyezése, amely tény mindazon személyek előtt ismert, akik a tényfeltárás esetén megfelelő felhatalmazással rendelkeztek. Így már 2008. őszén több, mint közel 3 tucat különböző osztályokon dolgozó BKV-s kolléga, a bejárási jegyzőkönyvek alapján mondom ezt, és szinte mondhatom, hogy a teljes felső vezetése a BKV-nak tudott erről. Az iratokból kiderül, a jogi ügyosztály igazgatója 3 alkalommal foglalkozott 2008-ban evvel az üggyel, de rajta kívül még 4-en tudtak a jogi igazgatóságról erről 2008-ban. Továbbmegyek, 2008. szeptemberében F. S., akinek az irodája közvetlenül az Igazgatóság elnöke, T. úr mellett volt, aki ahogy itt elhangzott már a nyomozati vallomásokban, T. úr kérésére lett felvéve. Kérem, ő tudott erről már 2008-ban. Akkor hogyan lehetett volna a legkisebb félelmet is ébreszteni azzal, hogy az Igazgatóság tudomást szerez erről 2009-ben.

A második 15 millió forint állítólagos átadásának következményeit illetően a nyomozati jegyzőkönyvek számos ellentmondást tartalmaznak. A 2010. február 24-i vallomás szerint L. a IV. r. vádlottal egy kávézóban találkozott, ahol megmutatta neki a fehér reklámszatyorban a Nokiás dobozban lévő pénzt. Ezután a városháza parkolójában Balogh Zsolt átvette Ltól a szatyrot, amelyet nekem L. O. szobájában adott át. A szatyrot állítása szerint átvettem, de nem néztem bele. ( 64. kötet 41.739. oldal). A 2010. március 16-ai vallomásában nincs szó arról, hogy a kávézóban L. M. megmutatta volna a dobozban lévő pénzt. Arról a korábban nem említett tényről viszont igen, hogy mindketten autóval mentek a városháza parkolójába, ahol megálltak egymás mellett és Balogh anélkül, hogy beszállna L. autójába az anyósülésről kiveszi az ott elhelyezett pénzt, melyet L. szobájában átad nekem. A szatyorba állítólag belenéztem, magamhoz húztam, de a dobozt nem nyitottam ki. (64. kötet 41.765. oldal). A 2010. augusztus 23-ai vallomás szerint L. nem mutatta ugyan meg a pénzt, de részletesen elmondta, hogy mennyi van beletéve a dobozba. A szatyrot Balogh nem kiveszi L. autójából, hanem előbb beszáll L. mellé és átveszi, továbbá ellentétben a korábbi vallomásokkal, mindez nem a városháza parkolójában, hanem az utcán történik. Miután Balogh L. autójából átül a szolgálati autójába, mind a két gépkocsi elindul, L. pedig autójával egészen a Madách térig követi Baloghnak a városházára igyekvő autóját. Új elemként merül fel, hogy a Józsi keresztnevű szolgálati gépkocsi vezető mindennek az eseménysornak a tanúja, amint ahogy sorrendben a 10. vallomásában az is vadonatúj elem, hogy én nemcsak magamhoz húztam a szatyrot, hanem fel is nyitottam a benne lévő doboz tetejét és bele is nézek. (64. kötet 41.855. oldal). A vallomásokban mutatkozó ellentmondások nyilvánvalóak, külön elemzésük nem szükséges. Nem véletlen, hogy ezután a 2010. augusztus 23-ai jegyzőkönyvben a nyomozó kérdésére, hosszas, meglehetősen zavaros és véleményem szerint az ellentétek feloldására alkalmatlan eszmefuttatás következik Kocsis István és L. M. Audi A8-as gépkocsijával kapcsolatban, illetve arról, hogy a két luxusautó típus azonossága miért indította a IV. r. vádlottat arra a kusza történetből korántsem következő tévedésre, hogy a pénzt L.tól nem a városháza parkolójában vette át.

Összegezve a II. vádpontra vonatkozó és a IV. r. vádlott vallomását érintő észrevételeimet ismételten hangsúlyoznom kell abbeli meggyőződésemet, hogy kizárólag ezen ellentmondó nyomozati vallomásokban foglaltakra alapozva úgy emelt velem szemben vádat az ügyészség, hogy a II. vádpontban szereplő tényállás egyetlen egy mozzanata sincs a IV. r. vádlott változó tartalmú nyomozati vallomásain túlmenően semmilyen bizonyítékkal alátámasztva.

Végezetül honnét is származhatott, honnét is lehetett meríteni ezt a Nokiás doboz ötletet, fogalmazzunk így. Már jóval 2010. március 6-a előtt, tehát azelőtt mielőtt a Magyar Nemzetben ez az interjú elhangzott volna, 2009. szeptember 25-én a 168 óra című hetilapban Mit tud Hagyó Miklós? címmel olyan írás jelent meg, amelyben az újságíró fél évvel az ominózus nyilatkozat megjelenése előtt Balogh Zsoltot, mint Nokiás Baloghot említi meg. Szó szerint azt írja, hogy én, Hagyó Miklós a BKV élén a Nokiás Baloghot szerettem volna látni.