Sziebert György bírósági vallomása (részlet)

A bíróság elé szólított

DR. SZIEBERT GYÖRGY tanú személyes adatainak zártan kezelését nem kéri.

Tanácsadóként dolgozik.

Figyelemmel a Be. 286. § (2) bekezdésére tanács elnöke megállapítja, hogy tanú személyes adatainak egyeztetése a nyomozati iratokban korábban rögzített adatokkal megtörtént, mely adatokban nem történt változás.

 

Tanács elnökének kérdésére tanú:

Nem járulok hozzá, hogy rólam hang és képfelvétel készüljön.

Tanács elnöke közli a sajtó képviselőivel, hogy a tanú hozzájárulásának hiányában nem

készíthető az arcáról és a hangjáról felvétel.

 

Tanács elnökének kérdésére tanú:

A vádlottakkal perben, haragban, rokoni viszonyban nem vagyok, a BKV. Zrt.-vel sem állok

perben, nincs olyan ok, ami miatt érdekelt vagy elfogult lennék az ügyben.

A tanács elnöke a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontja szerint figyelmezteti a tanút, hogy

azokban a kérdésekben megtagadhatja a tanúvallomást, amelyekkel kapcsolatban magát bűncselekmény elkövetésével vádolná.

Tanú:

A figyelmeztetést megértettem.

 

A tanács elnöke figyelmezteti a tanút, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá figyelmezteti arra, hogy a hamis tanúzást a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

Tanú:

A figyelmeztetést megértettem.

 

A tanács elnöke tájékoztatja a tanút a tanúkihallgatás menetéről.

Tanú: Azt szeretném megkérdezni, hogy röviden, összefüggően elmondhatnék-e egy pár dolgot az ügyben, mielőtt az ügyész a kérdéseket feltenné?

Tanács elnöke erre lehetőséget ad.

Tanú:

Elsőnek a vallomástételem körülményeiről, illetőleg az üggyel összefüggő egyéb körülményekről szeretnék egy pár gondolatot elmondani. Más ügyből kifolyólag, bár a BKV-t érintően én 2009. december 4-én őrizetbe kerültem és 2009. december 7-től 2010. szeptember 16-áig előzetes letartóztatásban voltam. Abban az ügyben a repülőtéri rendőrség folytatta le a nyomozást, mert az ügynek a 90 %-a a repülőteret érintő ügyekkel kapcsolatban volt. Tehát 2009. december 7. napján előzetes letartóztatásba kerültem és majdnem két hónapon keresztül nem szóltak hozzám egyáltalán, nem vittek ki gyanúsítotti kihallgatásra sem. 2010. február elején valamikor 10-e előtt, gyanúsítotti kihallgatásra vittek a repülőtéri rendőrségre, egy délután volt, ahol egy rövid ideig tartott a folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásom, miután közölték az akkori ügyvédemmel, dr. Zámbó Gyulával, hogy befejeződött a kihallgatás. A repülőtéren ez úgy történik, hogy a kapukon keresztül csak külön kísérettel lehet be és kikerülni, tehát az ügyvéd urat is úgy kellett, hogy kivigyék a repülőtérről és közölték, hogy az ügyvéd úr eltávozhat, mert nincs több kérdésük, engem pedig majd visznek vissza a Venyigébe, az előzetes letartóztatás helyszínére. Mikor az ügyvéd úr elindult a repülőtérről, akkor közölte a repülőtéri rendőrség egyik munkatársa, hogy most mégiscsak jöjjek ki, mert szeretnének velem beszélgetni. Klasszikus filmeket idéző jelenet volt, az, hogy egyébként mitől volt sötét a szoba, hogy esetleg nem volt rajta ablak, vagy azért, mert ez tél volt és ez késő délután 5 óra 6 óra felé volt, teljesen sötét volt a szoba és egy asztalnál egy lámpa világított és szembe jobbról és balról a repülőtéri rendőrség egy-egy képviselője foglalt helyet mellettem, és hát ilyen jegyzőkönyvön kívüli beszélgetésbe kezdtek velem, ahol sok más minden mellett közölték, ez egy csütörtöki nap volt egyébként, hogy ha Demszky Gáborra vagy Hagyó Miklósra vagy Kocsis Istvánra bármilyen terhelő vallomással tudok szolgálni számukra, akkor ma csütörtök van, ott van egy papír a kezükben és akkor kedden szabadlábra kerülök. Én mondtam nekik, hogy ez elég érdekes, hogy ügyvéd nélkül, de mondták, hogy ez jegyzőkönyvön kívül van, meg, hogy ez csak az én érdekemet segíti elő. Mondom még egyszer úgy, hogy kettő hónapig egyáltalán nem szóltak hozzám. Ott ment körülbelül 1-1,5 órán keresztül a győzködésem azzal, hogy két kisgyerekem van, az egyik még egy év alatti volt, hogy ők jól el fogják intézni, hogy még 20 évig is majd itt fogok lenni, mert egyébként is mindenki rám beszélt.

Egyik ilyen érdekes mondat volt, hogy mindenki rám beszélt és hogy hát akkor 100.000 %,

hogy nagyon-nagyon hosszú ideig előzetes letartóztatásban maradok. Kérdeztem, hogy például ki mindenki. Mondták, hogy például Antal Attila is beszélt velem kapcsolatos bűnügyekről, de a BKV-t érintően. Én mondtam, hogy ez azért nagyon-nagyon érdekes, mert hogy Antal Attilának 3 hónappal előbb megszűnt a munkaviszonya a BKV Zrt.-nél, mint ahogy én egyáltalán a BKV Zrt.-hez kerültem. Akkor utána közölték, hogy jó akkor nem Antal Attila, de azon kívül mindenki. Én akkor mondtam azt, hogy szerintem már elég késő van, inkább ezt hagyjuk. Utána eltelt megint egy hónap, a forgatókönyv megint ugyanez volt, megint egy hónapig nem szóltak hozzám, kivittek a repülőtéri rendőrségre, a forgatókönyv annyiban volt más, hogy ott talán az ügyemről tíz percet, negyed órát beszéltünk, szintén az ügyvéd úrnak mondták, hogy már semmilyen beszélgetés nincsen, megint betettek az ottani zárkába, ismételten kivittek a szobába, akkor nem volt sötét, mert akkor arra emlékszem, hogy világos volt, tehát akkor ez egy délelőtt lehetett véleményem szerint, és akkor ott a repülőtéri rendőrség egyik képviselője volt, aki mondta, hogy folytatva a múltkori jegyzőkönyvön kívüli beszélgetést, kiterjesztette az előbb említett három nevet, Demszky Gábor, Hagyó úr és Kocsis István, még ezek mellé közölték, hogyha esetleg Mesterházy úrra, Futó Sándorra, aki a BKV-nál volt vezérigazgatói tanácsadó vagy a repülőtéren akkor taxiszolgáltatást nyújtó Veres Istvánra, ha bármiféle dolgot mondok, akkor nagyon gyorsan hazakerülök, illetve közölték azt, hogy ezt most utoljára nadják számomra, ezt a lehetőséget, tehát gondolkodjak el ezen, mert hogyha úgy érzem, hogy nem tudok semmit segíteni nekik, bár ők tudják, hogy én tudnék mindenképpen, akkor elintézik a hosszú előzetes letartóztatást. És ismét rá körülbelül két-három hétre szintén kivittek, ugyanez a kihallgatás volt, ügyvéd elment, kihívott ugyanez az úriember, a repülőtéri rendőrség egyik munkavállalója, tisztségviselője és kérdezte, hogy akkor kívánok-e valamit tenni, mondtam hogy nem, mert nincs mit elmondanom, akkor közölte, hogy akkor jó, innentől kezdve az ilyenfajta együttműködést befejezettnek tekinti és vessek magamra, úgyhogy ez körülbelül ennyi ideig is tartott, utána már nem is kerestek.

Ehhez képest a következő momentum 2010. július közepén, végén volt, de előtte pár szóban beszélnem kell az előzetes letartóztatásról, hogy meg lehessen érteni. Tehát az előzetes letartóztatásnál úgy történik, hogy egy héten egyszer van, legalábbis ott a Venyigében egy héten egyszer van fürdés, kint a zuhanyzóban, és úgy van, hogy akinek másnap tárgyalása vagy rendőrségi kihallgatása van, előtte való nap szólnak neki már kora délután, annak érdekében, hogy fel tudjon rá készülni, illetőleg, hogy akkor ezeket az embereket pluszban még a fürdési napon kívül elviszik, tisztálkodási lehetőséget adnak számukra. Valamikor 2010. július közepén vagy végén, este 10 óra volt, mert már a tévé sem szólt és akkor fél 10, 10 órakor volt állandóan a tévé lekapcsolása. Tehát 10 óra után kinyitották a tátikáját a zárkámnak. Ott mondták, hogy Sziebert készüljön, mert holnap tárgyalás. Ugye semmiféle tárgyalásom nem lehetett, egyrészt ugye július végén, közepén jártunk, amikor ítélkezési szünet van, hosszabbításos tárgyalásom meg nem lehetett, mert szeptemberben volt a következő dátum, illetőleg nem volt semmilyen olyan beadványunk a bíróság felé, amiért bármiféle tárgyalást lehetett volna tartani. Én az őrt valahogy visszakönyörögtem, hogy milyen tárgyalás, nyilván fogalmam sem volt, hogy miről van szó, teljesen összezavarodtam, hogy mit akarnak velem, senki nem szólt semmit. Mondta, hogy tárgyalás. Hajnalban keltettek, levittek, a lenti őröket is kérdeztem, akik szállítottak minket, hogy mondják már meg, hogy hová kell mennem, mondtam, hogy ez nyilván valamilyen tévedés, ott egész nap utaznom kellene és mondták, hogy semmi.

Megérkeztünk a Nagy Ignác utcába, ott kiszállítottak, ott ugyanezeket a kérdéseket folytattam, mondták hogy tárgyalásom lesz, ehhez képest viszont nem a szokásos úgynevezett csurmába vittek, ahová szokták vinni az embereket, hanem az alagsorban, vagy a földszinten lévő egyes zárkába tettek be, ahova általában a védett személyeket vagy a nagyon komoly bűncselekménnyel gyanúsított személyeket szokták elkülöníteni.

És megint két órán keresztül nem szólt hozzám senki sem, majd egyszer csak 10-kor vagy

11-kor mondták, hogy jöjjön és akkor megyünk. Valahol, nyilván nem pontosan emlékszem

rá, meg teljesen meg is voltam az egész helyzettől zavarodva, mert nem tudtam, hogy milyen tárgyalás van. Ott egy ilyen tárgyalóhelyiségbe vittek a Nagy Ignác utcán belül és ott két ügyész úrhölgy a Központi Nyomozó Főügyészségtől ült le velem szemben és tájékoztattak arról, hogy tanúként kívánnak kihallgatni a Hagyó ügyben, ahol elmondták, hogy ők a következő játékszabályokat mondják el számomra, 7 darab témát említettek, amiről szeretnének tanúként meghallgatni, hogy kerültem oda a BKV-hoz, a tanácsadói szerződésekkel, a munkaszerződésekkel kapcsolatban. 

Közölték, ami nagyon érdekes volt, hogy bár tudják ők, hogy én jóval több dologról tudnék mondani valamit, de hogy még véletlenül se említsek már mást. Tehát ez a 7 téma lesz, 8., 9. még véletlenül se, mert túl sok gyanúsított van már így is ebben az eljárásban és hogy ez a szám bőven elegendő, ne is beszéljek semmi másról és ennek következtében ők majd elintézik a Fővárosi Főügyészségnél, hogy a 9 hónapos tárgyalásomnál, ami majd jön szeptemberben, akkor lakhelyelhagyási vagy házi őrizet, tehát egy enyhített fokozatú kényszerintézkedést fognak ennek következtében elintézni számomra, ha én együttműködök. Akkor mondták nekem, hogy ezek a témák vannak és kezdjek el ezeken gondolkodni, hogy amikor gyanúsítottként megidéznek, meg majd odavisznek, vagy tanúként meghallgatnak, akkor majd tudjak ezekről beszélni. Ez a három nap volt, augusztus 11., 23. és 26., amikor meghallgattak a Központi Nyomozó Főügyészségen, tehát hogyha esetleg a tanúvallomásból nem derül ki, akkor engem előzetes letartóztatásból szállítottak oda ezeken a napokon, azzal, hogy a 2. kihallgatási napon, tehát 23-án azt mondták, mert szeptember 7-én járt le a 9 hónap, nem tudtuk akkor még, hogy mikor fogják kitűzni a hosszabbításos tárgyalást, de az augusztus 23-ai kihallgatásomkor nem hozták oda, mert a munkajogi, tehát a közös megegyezésekkel kapcsolatban, meg a munkaszerződésekkel kapcsolatban szerettek volna meghallgatni, de nem hozták el az iratokat és akkor azt beszéltük ott meg, hogy 8-ára idéznek már engem otthonról, mert úgyis otthon leszek, onnan fogok jönni, mert hogy addigra mindenképpen meg kell, hogy legyen a 9 hónapos tárgyalás. Volt 26-án egy újabb tanúkihallgatási nap és ehhez képest, amikor szeptember 6-án tartották az előzetes letartóztatással kapcsolatos tárgyalást, hétfői vagy keddi nap volt, előtte való pénteken kaptam meg a főügyészségnek az indítványát, hogy újabb 3 hónapot indítványozott, hogy hosszabbítsák meg számomra az előzetes letartóztatást.

Ami még érdekes egyébként, elhoztam és nemsokára a bíróság rendelkezésére bocsátom

a szeptember 6-ai hosszabbításos tárgyalásomról szóló jegyzőkönyvet, ahol ezt is elmondtam. Amikor én ezt elmondtam, akkor Matusik bíró úr ezt megrökönyödve hallgatta, bár a jegyzőkönyvbe nincs benne, de mivel több ügyvéd, illetve azt gondolom, hogy az ügyész úr meg tudja erősíteni, ez nem került bele szó szerint, de amikor elmondtam ezt az egész történetet, akkor a bíró úr rákérdezett a Fővárosi Főügyészség ottani képviselőjétől,

hogy ő tudott-e a Központi Nyomozó Főügyészség ilyen irányú eljárási lépéseiről és ott a

fővárosi főügyész igennel válaszolt. Ezeket a körülményeket mindenképpen fontosnak tartottam elmondani, mielőtt a kérdésekre választ adnék. És akkor odaadnám a szeptember 6-áról készült bírósági jegyzőkönyvet, amelyiknek a 3. oldalán ez elmondásra került.

Tanú átadja a 2010. szeptember 6-án készült jegyzőkönyvet, melyet tanács elnöke 13/T/40. szám alatt a jegyzőkönyvhöz csatol, miután ismerteti belőle a 3. oldalon !-elmegjelölt részletet.

 

A tanács elnöke ismételten figyelmezteti a tanút a hamis tanúzás törvényi következményére, valamint a hamis vád törvényi következményére is.

Tanú:

Megértettem a figyelmeztetést.

 

Ügyész kérdése: Mielőtt a lényegi részbe belevágnék, ezzel kapcsolatban amit most elmondott, lenne egy-két kérdésem. Az első, hogy Önnek egyébként munkaköréből adódóan lehetett-e tudomása azokról az eseményekről, amelyekkel kapcsolatban megkérdezték?

Tanú:

Biztosan a kérdések között volt olyan, amiről tudhattam a munkakörömnél fogva, gondolom voltak olyanok, amelyekről nem kellett tudnom.

 

Ügyész kérdése: Ön ugyebár jogász. Ön nyilvánvalóan ismeri a Be.-nek az úgynevezett nyomozati alkura vonatkozó előírásait. Nem merült fel Önben, hogy ezeket számon kérje a

tanúkihallgatása előtt?

Tanú:

Nem.

 

Ügyész kérdése: Tanúkihallgatásán jelen volt a védője?

Tanú:

A Központi Nyomozó Főügyészségen lévő 3 kihallgatásnál igen, a repülőtéri rendőrségin nem, illetőleg ezen az előmegbeszélésen.

 

Ügyész kérdése: Egyébként az ügyvédjét tájékoztatta arról, hogy megkeresték Önt a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészei?

Tanú:

Természetesen, hiszen személyesen ő is részt vett.

 

Ügyész kérdése: És ő nem vetette fel esetleg, hogy ennek az eljárásnak nem ez a formája?

Tanú:

Nem emlékszem rá, hogy ilyenről szó lett volna, ami nem jelenti azt, hogy nem, de nem emlékszem már, hiszen már 3 éve lesz.

 

Ügyész kérdése: Azt amit akkor elmondott, azon a 3 tanúkihallgatáson, ami a jegyzőkönyvekben szerepel, annak a tartalmában próbálta Önt bárki befolyásolni?

Tanú:

Hát, ugye érdekes, hogy magánál a tanúkihallgatásnál hiányoznak a kérdések. Azért voltak abban a pillanatban olyanok, amikor beszéltem, elkezdtek kérdezni valamiről, mondtam valamit általánosságban, akkor ott elkezdtek velem emeltebb hangon beszélni, hogy hát nem ezt beszéltük meg, meg hogy nem erről volt szó és akkor rögtön szólunk valakinek és akkor viszik vissza a Venyigébe, mert nem egészen erről volt szó. Tehát azt úgy elmondták, hogy nem pont erről volt szó, sokkal konkrétabb dolgokat szeretnének tőlem és hogy nem erről volt szó és akkor rögtön vissza szállítanak a Venyigébe és akkor nem áll az alku. Körülbelül ez hangzott el, ilyen volt az első napon.

 

Ügyész kérdése: Ugyanazok a személyek hallgatták ki Önt, akikkel úgymond valamiféle

megállapodást kötött?

Tanú:

Voltak ők is bent. Ugye 3 alkalom volt, nem tudom pontosan, tehát a 2 hölggyel találkoztam, az egyikkel biztos, a másikban nem vagyok biztos, de volt bent, ezen kívül, ez benne is van, azt hiszem Győri Gábor volt benne, meg két személy a rendőrségről, de az a két hölgy, aki azon az előmegbeszélésen, hívjuk így, részt vett, volt olyan amikor kérdéseket tettek fel, hogy most mind a kettő ott volt, arra pontosan nem emlékszem, de volt amikor jelen voltak és volt amikor kérdéseket is tettek fel.

 

Ügyész kérdése: Három kihallgatása volt Önnek, ezek közül terjedelemre az első volt a leghosszabb. Melyik kihallgatásokon hangzott el az, hogy nem ezt beszéltük meg?

Tanú:

Rögtön a legelsőnél, a legelején. Augusztus 11-én a Promix-es szerződéssel kapcsolatban kezdtek el kérdezni és akkor mivel nem tudtam teljesen konkrétumokról beszélni, akkor ott

közölték velem, ha az ügyész úr nézi a mondatot az 5. oldalon találja azt a részt, hogy

„szerintem ez a személy Hagyó Miklós volt”, na ott közölték velem, hogy ez nem egészen

jó és akkor kérdésre elmondtam, hogy konkrétan közölte velem, hogy Hagyó Mikós kívánalma. Tehát ott volt az a mondat, amikor éreztették velem, az, hogy csak érzékeltetem, hogy én úgy gondolom, mintha ő mondta volna, akkor ott a Promix-es ügynél volt a váltás.

 

Ügyész kérdése: Az Ön által idézett bekezdésből a 2. mondat az nem az Ön tudomását tartalmazza?

Tanú:

Igen, csak én azt gondolom, hogy a két mondat nem pontosan függ össze. Az elsőnél ott a

Promix-esről volt szó, én meg ugye egy-két más ügyben gondoltam azt, hogy voltak a főpolgármester helyettes úrnak bizonyos utasításai.

 

Ügyész kérdése: Tartalmaznak-e ezek a nyomozati vallomások olyan állítást, amely nem

egyeznek az Ön tudomásával, amelyeket tulajdonképpen nem Ön mondott?

Tanú:

Nem, olyanokat nem tartalmaznak, amiket nem én mondtam volna.

 

Ügyész kérdése: Ezen a 2010. augusztus 11-i kihallgatáson a hatóság részéről hárman jártak el, Győri György ügyész, Vadváriné Gál Éva rendőrszázados, Nagy Gábor rendőrhadnagy. Melyikük mondta azt, hogy nem ebben állapodtak meg?

Tanú:

Az ügyész úr.