Vádbeszéd - Harmadik nap
III. Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződései (folytatás)
I/A. 12. – Európa Kht.
Tisztelt Törvényszék!
A legutóbbi tárgyalási napon perbeszédemet abba a csoportba tartozó szerződéseknél hagytam abba, amelyek alapján azért történt valós teljesítményt nem tartalmazó látszatteljesítés, hogy a BKV-nek legyen mire alapja a kifizetést teljesíteni. Ebbe a csoportba tartozik az Európa Kht. szerződése is. Ebben a vádpontban annak lehetünk tanúi, hogy Hagyó Miklós irodavezetőjéhez igen szorosan köthető, mondhatni alárendeltjének tekinthető személy cége kapott megbízást a BKV-tól, melynek eredményeként a kedvezményezett személyes jelentős mértékű havi jövedelemben részesült.
1. A felhasználni kívánt bizonyítékok
A szerződés megkötésének tényét, a szerződést aláíró személyeket, a szerződéses teljesítés igazolását, valamint a kifizetések tényét és összegét az EURÓPA Kht. és a BKV Zrt. között
203/317/2007. számon, 2007. június 7. napján létrejött szerződés, az Európa Kht. által benyújtott 22 db számla, valamint az azokhoz tartozó számfejtési ívek, továbbá a bankszámla és az SAP adatok igazolják.
A szerződés szükségtelenségét – a BKV Zrt-től és az Európa Kht. jogutódjától, az Európa Non-profit Kft-től lefoglalt, valamint dr. H..J.. tanú által becsatolt – a teljesítéssel kapcsolatos iratokkal, továbbá C..G.., H..Gy.., dr. H..J.., V..P.., B..J.., F..Gy.., Sz..P..E.., D..M.. és L..K.. tanúvallomásaival, illetve R..M.. és Z..T.. terhelti vallomásaival bizonyítom.
2. Okirati bizonyítékok
Az Európa Kht. sajtópályázat lebonyolítására kötött szerződést a BKV Zrt-vel, amelynek fő célja, hogy „a megjelenő cikkek hatással legyenek a ma még egyéni közlekedési eszközzel utazó közönségre, olyan módon, hogy sikerrel váljanak átterelhetővé a közösségi közlekedés eszközeire”. A szerződés szerint az Európa Kht. sajtópályázat havi rendszerességű kiírásának lebonyolítását vállalta.
A szerződés maga „együttműködési megállapodásként”, míg a BKV Zrt. által havi rendszerességgel fizetett összeg a pályázat lebonyolítására „biztosított összegként” került megnevezésre. A havi bruttó 612.000 Ft-os összeg azonban nyilvánvalóan nem áll arányban a pályázat lebonyolításával járó szervezési költségekkel, így a „biztosított összeg” valójában nem a szervezési költségek biztosítását, megtérítését jelentette, hanem a szolgáltatásért kialkudott díjat.
Mindezek alapján a szerződés egy tisztán megbízási szerződés, amelyben az egyik fél egy feladat ellátását, a másik fél havi rendszerességgel díj fizetését vállalta. De akkor miért kerülhetett sor a szerződés eltérő megnevezésére?
A válasz egyszerű, H..Gy.. cége közhasznú társaságként működött, amely üzletszerű gazdasági tevékenységet csak célhoz kötötten, a közhasznú tevékenysége elősegítése érdekében végezhetett.
Adott tehát a BKV Zrt., amely önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságként nem teljesíthet kifizetést ellenszolgáltatás nélkül, kizárólag támogatási céllal, valamint adott egy Kht. amely üzletszerű gazdasági tevékenységet csak igen szűk körben végezhet. Ezt az anomáliát igyekeztek a vádlottak és H..Gy.. egy olyan szövegezésű szerződés megkötésével feloldani, amely látszólag megfelelt mindkét társaságnak.
Azt, hogy mennyire igyekeztek a BKV Zrt. és az Európa Kht. tevékenységi körei között megtalálni azt a szűk keresztmetszetet, amelyben a két cég között szerződés köthető – és így H..Gy.. cége részére havi kifizetés teljesíthető –, jól mutatja a Kht. által szervezett pályázat felhívásának megszövegezése is.
A pályázat egyik nyertese, dr. H..J.. tanúvallomásához mellékelte a szerkesztőségükbe érkezett pályázati felhívást is, amely szerint a pályázat a BKV Zrt. támogatásával, „Válaszd a közösségi közlekedést” címmel kerül megrendezésre, azonban annak elbírálásakor előnyben részesül az a cikk, amely kitér az alternatív közlekedési eszközök (mint pl. a bicikli) Budapest levegőszennyezettségére gyakorolt közlekedési hatására, illetve környezetvédelmi szempontokat is hangsúlyoz.
A környezetvédelem, bár kétségkívül nemes cél, a szerződés szerint nem szerepelt a sajtópályázat célkitűzései között. Arra, hogy akkor hogyan is került ez a kitétel a pályázati felhívásba, illetve, hogy hogyan is lett a havi pályázati díj tízszeresét kifizető BKV csupán támogató, szintén az Európa Kht. közhasznú voltában keresendő a válasz.
A Kht. alaptevékenysége ugyanis a hátrányos helyzetű, beteg gyermekek és családok segítése, valamint a környezetvédelem, ezért a szerződés megkötésekor hatályos szabályozás szerint a közhasznú társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak ezen célok elősegítése érdekében végezhetett. Hát így képződött keresztmetszet a közösségi közlekedés, illetve a gyermek- és környezetvédelem között, vagyis a BKV Zrt. és az Európa Kht. tevékenységi körei között.
Ez az erőltetett megoldás, összevetve azzal, hogy a sajtópályázat kiírásának ötlete ad hoc, az üzleti terven kívül merült fel, továbbá azzal, hogy a lebonyolítást – bár több, kommunikációs céggel állt a BKV korábban kapcsolatban – mégis egy Kht-ra bízták, versenyeztetés nélkül, direkt szerződéskötéssel, önmagában, akkor is indikátora lenne a szerződést megkötő vezetők vagyonkezelői kötelezettsége megszegésének, ha nem ismernénk a szereplők személyi viszonyait, különösen azt, hogy H..Gy..t pártpolitikai kapcsolat fűzte a főpolgármester-helyettes irodavezetőjéhez.
Még a szerződés megkötésének körülményeinél maradva, az okirati bizonyítékok közül érdemes kiemelni azt a bemutatkozó levelet, amelyet H..Gy.. küldött R..M.. kommunikációs igazgatónak 2007. június 14. napján, pontosan egy héttel a két cég közötti szerződés megkötése után. Ez a levél egyébként nem csak arra utal, hogy a szerződést visszadátumozták, hanem arra is, hogy nem állja meg a helyét a visszadátumozások kapcsán általános érvénnyel előadott azon vádlotti védekezés, mely szerint a BKV Zrt. szerződéskötési metódusa oly mértékben hosszú volt, hogy a szerződött partner több alkalommal megkezdte a teljesítést már egy korábbi, szóbeli megállapodás alapján. Amennyiben jelen esetben erről lett volna szó, nyilvánvalóan nem lett volna szükség arra, hogy a szerződési feltételeket megtárgyaló, majd a szerződést aláíró személyek bemutatkozzanak egymásnak. A visszadátumozás egyébként visszatérő jelenség az olyan szerződések kapcsán, amelyet baráti kérésre kötöttek, és amelyek kifizetése igen sürgős volt.
Áttérve a teljesítéssel kapcsolatos dokumentumokra, ki kell emelni, hogy H..Gy..
2007. július 30. napján a sajtópályázat zsűrijébe a Főpolgármesteri Hivatal részéről éppen Hagyó Miklóst, míg a BKV Zrt. részéről R..M..t kérte fel. Ugyanezen levél tanúsága szerint a sürgősséggel, versenyeztetés nélkül, visszadátumozva megkötött szerződés alapján az első pályázatok bontására csak 2007. augusztusában került sor. Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy az Európa Kht. már 2007. június és július hónapra vonatkozóan is számlát nyújtott be a BKV Zrt-nek.
Több számla kifizetésére sürgősséggel, a fizetési határidő lejárta előtt, de sconto díj felszámítása nélkül került sor. Erre egyébként egy alkalommal, 2007. augusztus 30. napján maga R..M.. kérte levélben B..Sz..-t, a BKV Zrt. pénzügyi főosztályvezetőjét.
Végezetül a teljesítéssel és annak igazolásával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a teljesítés – annak polgári jogi értelmében – szerződésszerű volt, vagyis az EURÓPA Kht. pontosan azt teljesítette, amit vállalt. Elkészítette és kiküldte a potenciális pályázókat alkalmazó regionális szerkesztőségeknek a pályázati felhívást, fogadta az esetlegesen beérkező pályázatokat, és – ha volt arra érdemes – nyertest hirdetett. Az EURÓPA Kht. ennél többet nem is vállalt, így például nem vállalt sajtófigyelést, vagy azt, hogy a BKV Zrt-ről a tárgyhóban megjelenő cikkek közül mindenképpen nyertest választ.
Éppen ezért a BKV Zrt. és az Európa Kht. között 2007. június 06. napja és 2009. április 10. napja között, összesen 22 havi időtartamban fennálló szerződés alapján havi rendszerességgel kiírt sajtópályázatosan mindössze 6 alkalommal választottak nyertest és adták át a 60.000 Ft összegű első díjat.
A 6 győztes újságcikk összesen 4 újságírótól származott. Ez, hogy egy újságíró többször is nyerjen a pályázaton, egyébként a szerződés szerint nem volt tiltott, azonban kétségkívül jól mutatja a sajtópályázat iránt tanúsított érdektelenséget, hogy még ilyen kisszámú nyertes mellett is van többszöri díjazott. Ugyancsak a sajtópályázat érdektelenségére utal, hogy a majd 2 évig fennálló szerződés során mindkét félnél igen kevés dokumentáció keletkezett. Az Európa Kht-tól lefoglalt iratok között fellelhető volt a kerületi írott sajtó szerkesztőségeinek elérhetőségeit tartalmazó lista, értékelőlapok, valamint a zsűritagokkal és a 4 díjazottal folytatott elektronikus levelezés és 1-2 elutasított pályázat.
Ez a nagyfokú érdektelenség azonban nem ültette el a BKV Zrt. vezetőiben azt a kétséget, hogy a szerződés fenntartása nem szolgálja a BKV Zrt. érdekeit, így a teljesítést, a számlák kifizethetőségét 1 alkalommal R..M.., további 21 alkalommal Z..T.. igazolta a számfejtési ív erre szolgáló rovatának aláírásával. Tették mindezt úgy, hogy R..M.. a sajtópályázat zsűrijének tagjaként, míg Z..T.. az EURÓPA Kht. teljesítési igazolásaiból értesült arról, hogy a pályázaton több hónapon keresztül nem hirdettek nyertest.
A teljesítés tehát szerződésszerű volt, de semmiképpen nem hasznos. Arra, hogy miért kellett a BKV Zrt. vezetőinek egy teljesen szükségtelen szerződést megkötniük, majd – annak ellenére, hogy az bizonyította is saját haszontalanságát – 22 hónapon keresztül fenntartaniuk, a személyi bizonyítékok világítanak rá.
3. Terhelti vallomások
R..M.. nyomozati vallomásai szerint 2007-ben Hagyó Miklós kabinetfőnöke, C..G.. irodájában találkozott az Európa Kht. ügyvezetőjével, H..Gy..vel. R..M.. elmondása szerint C..G.. személyesen utasította őt arra, hogy az Európa Kht-vel kössön szerződést, ezért ő kitalált egy feladatot – amelyre véleménye szerint is csak minimális szüksége volt a BKV Zrt-nek – majd utasította Z..T..t a szerződési feltételek kidolgozására és arra, hogy a céggel tartsa a kapcsolatot.
R..M.. a tárgyalás során fenntartotta a nyomozati vallomását, azonban védekezésként adta elő, hogy az Európa Kht. szerződése hasznos volt, mivel a cég a kisebb, regionális szinten megjelenő lapokat figyelte, ösztönözte az újságírókat, szerkesztőket arra, hogy pozitív színben írjanak a BKV-ról. R..M.. szerint az Európa Kht. szerződése rentábilis volt a BKV Zrt. számára, mivel olcsóbb volt, mintha Budapest 23 kerületének minden lapjában hirdetnének.
Azt, hogy mit és miért akart volna a BKV a helyi lapokban hirdetni, R..M.. nem részletezte, nem áll rendelkezésre semmilyen információ arról, hogy a BKV-nak lett volna ilyen irányú kommunikációs terve. Ha lett is volna, magából a terhelti vallomásból kiderül, hogy a BKV nem azért kötötte meg az Európa Kht. szerződését, mert gazdaságossági számítások kimutatták, hogy így kedvezőbben lehet a BKV-val kapcsolatos híreket elhelyezni a helyi lapokban. Sőt, már az okirati bizonyítékokból látszott, hogy a pályázat – a vádlottak számára felismerhetően – egyáltalán nem szolgálta hatékonyan a BKV-t pozitív színben feltüntető cikkek elhelyezését a helyi lapokban. R..M.. vallomásában az is érthetetlen, hogy a BKV Zrt. miért pont egy család- és környezetvédelemmel foglalkozó Kht- val köt szerződést olyan tevékenységre, amelyre nyilvánvalóan találhatott volna alkalmasabb, kommunikációs, hirdetési profilú céget. A felvetett visszásságok magyarázata az, hogy a vádlottak a havi 612.000,- Ft kifizetésével nem egy pályázat lebonyolítását, nem is hirdetési felületet kívántak megvásárolni, hanem Hagyó Miklós irodavezetőjének kérését teljesítették.
Z..T.. nyomozati vallomása alátámasztja R..M.. vallomását a tekintetben, hogy az Európa Kht-val való szerződéskötést a BKV Zrt-n belül R..M.. kezdeményezte, ő mondta, hogy a céggel kapcsolatot kell tartani. Z..T.. egyebekben – mind a nyomozás, mind a tárgyalás során – a sajtópályázat hasznosságával, annak marketingértékével védekezett, kiemelve, hogy a BKV Zrt-nek nem volt a sajtópályázat lebonyolításához elegendő saját kapacitása, annak kiszervezése indokolt volt.
Z..T.. védekezését azonban saját vallomása és az általa aláírt teljesítési igazolások is cáfolják, ugyanis a kommunikációs főosztályvezető a saját elmondása szerint maga is látta a pályázati felhívásra érkező anyagokat, illetve nem vitatottan aláírta az EURÓPA Kht. teljesítési igazolásait, így tudta azt is, hogy a pályázatra igen kevés jelentkező akadt. Ezért, amennyiben egy ilyen pályázatnak elméletben esetlegesen lehetett is volna marketing értéke, úgy azt a gyakorlat egyértelműen cáfolta. E felett azonban a kommunikációs szakember szemet hunyt, és a teljesítéseket mintegy két év időtartamban igazolta.
A vádlotti védekezések tekintetében további kiemelést igényel, hogy mint már oly sok esetben, itt is megfordult a sorrendiség, előbb volt meg, hogy H..Gy.. cégével, az Európa Kht-val kell szerződni, mint azt, hogy mit is fog csinálni a cég a BKV Zrt-nek.
De miért alakult ez így? Ki is az a H..Gy.. és miért kellett a cégével szerződést kötni?
4. Tanúvallomások
H..Gy.. a szerződéskötés körülményei tekintetében megerősítette a R..M.. által elmondottakat, azaz, hogy az első találkozásukra a Főpolgármesteri Hivatalban, C..G.. irodájában került sor, 2007. nyarán. C..G.. ekkor felvetette, hogy a BKV Zrt. támogathatná a H..Gy.. által folytatott közhasznú tevékenységet. Egy későbbi, már csak R..M..sal folytatott találkozó során azonban a kommunikációs igazgató azt közölte H..Gy..vel, hogy a BKV Zrt. nem folytat támogató tevékenységet, azonban a környezetvédelem területén tud munkát ajánlani a cégnek.
Mindezek alapján került sor az okirati bizonyítékok között ismertetett, furcsaságokkal terhelt szerződés megkötésére, a kicsit közlekedésű témájú, kicsit környezetvédelmi, de semmiképpen nem eredményes pályázat kiírására.
A pályázat eredménytelenségét jól mutatja az is, hogy H..Gy.. elmondása szerint a sajtópályázat keretében mindössze annyi dokumentáció keletkezett, amennyit tőle, illetve a Kht. jogutódjától lefoglaltak. Azaz 22 hónap alatt mindössze 6 olyan pályázat érkezett, amelyet díjazásra érdemesnek találtak.
C..G.., aki 2006. decemberétől 2008. márciusáig volt Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes titkárságának a vezetője, elmondta, hogy valóban régi, az óbudai pártszervezetből eredeztethető ismeretség fűzi H..Gy..hez, aki több évtizedes újságírói múlttal rendelkezik. Erre, a kommunikációs szakterületre tekintettel mutatta be őt R..M..nak. C..G.. azonban a saját elmondása szerint nem kért munkát H..Gy.. cégének a BKV kommunikációs igazgatójától, „csupán felhívta a figyelmet arra, hogy az azonos működési terület kapcsán esetleg tudnának egymásnak segíteni a közös kapcsolódási pontok miatt.”
Hát így hangzik, ha Hagyó Miklós irodavezetője úgy ad hangot egy baráti kérésnek, hogy az egyértelmű, de mégis politikailag korrekt legyen. A tárgyaláson ismertetett e-mailek rávilágítanak arra is, hogy H..Gy.. miért kaphatott úgymond baráti segítséget C..G..től és a BKV-tól. A 2008. július 14-i e-mailben C..G..től ezt írta H..Gy..nek: „A mi gondolkodásunk is politikai, a tiéd is az kell, hogy legyen. A függetlenséget felejtsd el! Légy elfogult a politikai stratégiánk irányában!” Bár ez az e-mail a BKV-szerződés megkötése utáni, azért nyilvánvaló, hogy az e-mailből sütő alá- fölérendeltségi viszony, H..Gy.. és az Európa Kht. politikai beágyazottsága, kiszolgáló és kiszolgáltatott helyzete már régebb óta fennállt. H..Gy.. politikai szerepvállalása és az általa vezetett Kht. kedvező feltételű, különösebb munkabefektetéssel nem járó BKV-s alkalmazása között közvetlen oksági összefüggést látok.
Tanúként kerültek kihallgatásra a sajtópályázat nyertesei, akik annyiban megerősítették az Európa Kht. szerződésszerű teljesítését, hogy valóban létezett a sajtópályázat, amelyen ők díjat nyertek. B..J.., dr. H..J.. és F..Gy.. még a BKV Zrt-vel kötött szerződés fennállta alatt, míg V..P.. a szerződés lezárásának szakaszában nyert díjat.
B..J.. tanú a saját emlékezete szerint nem nyújtott be pályázatot, mivel felháborítónak tartotta, hogy PR cikkeket várnak független lapoktól, így meg is lepődött, hogy nyert. A tanú szükségesnek tartott megemlíteni egy olyan szóbeszédet is, hogy Hagyó Miklós igyekezett volna kiterjeszteni befolyását a helyi ingyenes lapokra, a tanúnak ezt az észlelését megerősítette a H..Gy..től lefoglalt 2009. május 19-i e-mail, melyben ismét C..G.. adott utasítást H..Gy..nek Hagyó Miklós megfelelő mennyiségű és minőségű szerepeltetésére.
Dr. H..J.. tanú az EURÓPA Kht-től lefoglalt iratok szerint kétszer, míg a BKV Zrt-
nél rendelkezésre álló iratok és saját tanúvallomása szerint is csak egy alkalommal nyert.
Ugyanez az anomália figyelhető meg F..Gy.. esetében, aki a rendelkezésre álló adatok szerint háromszor nyert, azonban tanúvallomása szerint csak kétszer pályázott és két díjat vett át. A 2008. szeptemberi teljesítési igazoláson szereplő, M..G..-valkészített interjújával a tanú nem pályázott.
V..P.. a pályázati felhívást nem látta, arról H..Gy..től szerzett tudomást, akihez korábbi ismeretség fűzte.
A tanúk elmondása szerint díjátadó ünnepségre összesen három alkalommal került sor: B..J.., dr. H..J.. és F..Gy.. egy-egy alkalommal vették az első helyezésért járó díjat a BKV Zrt. épületében.
A tanúk, amellett, hogy alátámasztják, az Európa Kht. valóban kiírta és legalább részben működtette a sajtópályázatot, részben cáfolják a BKV Zrt. felé benyújtott teljesítési igazoláson írtakat.
Ezt két szempontból is lényegesnek tartom. Egyrészt, mert a teljesítés szerződésszerűségéhez nem volt szükség arra, hogy az adott hónapban nyertes kerüljön kiválasztásra, így annak, hogy H..Gy.. külön felhívással éljen ismerőse felé a pályázaton való részvétel érdekében, vagy arra, hogy egy korábbi nyertest tüntessen fel a teljesítési igazoláson akként, mint aki újabb pályázatot nyújtott be, nem volt szükség. Erre csak abból az okból kerülhetett sor, hogy ne legyen annyira szembetűnő a pályázattal kapcsolatban tanúsított újságírói érdektelenség, az minél tovább legyen fenntartható.
A másik ok, amiért ezt fontosnak tartom megemlíteni, mivel a sajtópályázat egyik zsűritagját a BKV Zrt. delegálta, így a pályamunkák a BKV Zrt-hez is eljuttatásra kerültek, ezért annak ellenőrzése, hogy abban a hónapban valóban választották-e nyertest és volt-e díjátadás, igen egyszerű lett volna. Erre azonban nem került sor, a vádlottak a teljesítést e nélkül igazolták. Ez egy újabb indikátora annak, hogy a szerződés megkötése, fenntartása és a havi kifizetések teljesítése valójában nem a BKV Zrt. érdekében történt.
A szerződés haszontalanságát mutatja, hogy azt Sz..P..E.. későbbi kommunikációs igazgató 2009. áprilisában felmondta. Sz... a tárgyaláson tett vallomásában úgy nyilatkozott, a szerződést azért mondta fel, mert nem tartotta PR szempontból indokoltnak a már megjelent cikkek díjazását, illetve minimális összegű havi nyereményhez képest soknak tartotta a pályázat lebonyolításának havi költségét.
5. Szükségtelenség
A szükségtelenség indokolása körében e vádpont kapcsán a vádhatóság könnyű helyzetben van, adott egy szerződés, amelyre maga R..M.. VIII. r. vádlott is úgy nyilatkozott a nyomozás során, hogy minimális hasznot jelentett az általa is vezetett állami vállalat számára, és az abban foglalt feladatot H..Gy.. számára találták ki.
Összefoglalva tehát, adott egy cég, amelyet nem a BKV Zrt. választott ki és amelynek vezetőjét korábbi kapcsolat fűzte a Hagyó kabinet irodavezetőjéhez. A vádlottak ennek a cégnek kreálntk egy feladatot, azonban azt, hogy ennek elvégzésére a cég rendelkezik-e megfelelő kapacitással vagy szakismerettel, nem ellenőrizték, elég volt erre a közös ismerős azon jellemzése, hogy H..Gy.. is kommunikációs szakterületen dolgozik. Majd ezzel a céggel a BKV Zrt. kötött egy olyan szerződést, amelynek konstrukciója nyilvánvalóan nem felelt meg az elérni kívánt gazdasági célnak, azonban azt úgy kellett megszövegezni, hogy megfeleljen a már kiválasztott cég közhasznú tevékenysége teremtette korlátoknak.
Azt, hogy a kikötött ellenérték arányban áll-e a szolgáltatással, a BKV szerződést aláíró vezetői szintén nem ellenőrizték. Az viszont, hogy a pályázat lebonyolítása – ami leginkább e- mailes megkereséseket jelentetett - költségeit a BKV által havonta biztosított összeg messze, sokszorosan túlszárnyalta, minden további nélkül belátható.
A szerződés szerinti teljesítés ugyan megtörtént, de a teljesítés és annak elfogadása formális volt, a kifizetést szolgálta, valós eredményt, a pályázat felfuttatását, egyáltalán nyertesek rendszeres kihirdetését a BKV vezetői nem követeltek meg. Jól jelzi a személyi kapcsolódási pontokat, hogy az Európa Kht. első számláinak soron kívüli kifizetését maga R..M.. kérte.
Bár a megrendelt sajtópályázat csak igen közvetve kapcsolódott a BKV Zrt. tevékenységéhez és arról rövid időn belül ki is derült, hogy nem hajt hasznot a cég számára, azt a BKV Zrt. vezetői mégis igen hosszú, majd 2 éves időtartamban fenntartották.
6. Összegzés
A személyi és az okirati bizonyítékok alapján tehát aggálytalanul megállapítható, hogy R..M.. VIII. r. vádlott a szerződés megkötésének kezdeményezésekor, valamint annak aláírásakor és az első teljesítés igazolásakor tudott arról, hogy a szerződött szolgáltatás nem szolgálja a BKV Zrt. érdekeit, ezért annak aláírása és az alapján kifizetés engedélyezése a vagyonkezelői kötelezettségének megszegését valósítja meg.
Megállapítható továbbá az is, hogy a R..M.. VIII. r. vádlott utasítása alapján, vele szándékegységben cselekvő Z..T.. IX. r. vádlott – R..M..tól – szintén tudomással bírt arról, hogy H..Gy.. cégével nem a BKV Zrt. érdekében kell szerződést kötni, így a szerződés aláírásával, illetve a BKV Zrt. érdekeit nyilvánvalóan nem szolgáló teljesítés 21 alkalommal történő igazolásával, a szerződés fenntartásával Z..T.. IX. r. vádlott a vagyonkezelői kötelezettségét megszegte.
Mindezek alapján R..M.. VIII. r. és Z..T.. IX. r. vádlott cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet társtettesként követtek el, és amely a BKV Zrt. részére 13.464.000,- Ft összegű vagyoni hátrányt eredményezett.
R..M.. VIII. r. vádlott a teljesítés egyszeri, Z..T.. IX. r. vádlott a teljesítés további 21 alkalommal történt igazolásával megvalósította a magánokirat-hamisítás vétségét is, amelyet Z..T.. IX. r. vádlott folytatólagosan követett el.
Támogatást leplező szerződések
Tisztelt Törvényszék! Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság égisze alatt olyan szerződések megkötésére is sor került, amelyek színtisztán csak a kedvezményezettek támogatását szolgálták. Minthogy a BKV ellenszolgáltatás nélküli, tisztán támogatási szerződéseket nem köthetett, a támogatásokat marketingszerződésekkel igyekeztek a vádlottak elleplezni. Ebbe a körbe tartozik a Honeymood Kft. és a Csapó Bt. szerződése. Ezek közül a mai tárgyalási napon a Honeymood Kft. szerződésével tudok foglalkozni.
I/A. 1.f. Honeymood Kft.
1. Felhasznált bizonyítékok
A tényállásból a szerződés megkötésére, a szerződésben foglalt tartalomra, a szerződést megkötő személyekre, a kifizetés összegére és megtörténtére vonatkozó tényállításokat az eljárás során senki nem vitatta, ezeket a tényeket okirati bizonyítékok tartalmazzák, a terheltek és a tanúk nem cáfolták, ezért külön az erre szolgáló bizonyítékokat nem ismertetem. A tényállásnak az említetteket meghaladó részét az alábbi bizonyítékokkal kívánom bizonyítani: magával a BKV Zrt. és a Honeymood Kft. között 2007. augusztus 31. napján létrejött megállapodással, illetve annak bizonyos tartalmi elemeivel, a Honeymood Kft. által
2007. augusztus 31. napján kiállított, 0876476 számú számlával, R..M.. értékesítési és kommunikációs vezérigazgató-helyettes által Antal Attila vezérigazgatónak címzetten,
2007. szeptember 06. napján írt, a megállapodás jóváhagyására és a kifizetés engedélyezésére irányuló kérelmével, az 1. c. filmről beszerzett internetes információkkal, R..M.. és Z..T.. vallomásaival, K..Z.., V..I.., Sz..P..E.. és A..B..tanúk vallomásaival.
2. Okirati bizonyítékok
Az okirati bizonyítékokból számos anomáliára, a BKV szabályzatainak megsértésére lehet
következtetni.
A BKV Zrt. és a Honeymood Kft. közötti megállapodás tárgya az 1. c. film elkészítése, valamint az ahhoz kapcsolódó reklámmegjelenés biztosítása a BKV Zrt. számára a Honeymood, vélhetően a filmhez kapcsolódóan megjelenő sajtó és reklámanyagain. Azért mondom, hogy vélhetően, mert a szerződés megkötésekor a szerződő felek annyira nem tartották fontosnak a szerződés tárgyának pontos meghatározását, hogy még arra sem tértek ki, hogy a Honeymood mely reklámanyagain, milyen mértetben, terjedelemben kell a BKV Zrt. számára megjelenést biztosítani. Így annak ellenére, hogy – legalábbis a vádlotti védekezés szerint – PR szerződésről van szó, abban a reklámozással kapcsolatos pontos feltételek nem kerültek meghatározásra.
A Honeymood Kft. által kiállított számla még a megállapodás megkötésének napján kiállításra került, a teljes szerződéses összegre, ami előre vetíti, hogy a BKV Zrt. nem is kívánta vizsgálni a szerződésszerű teljesítést, hiszen akkor csak az összeg egy részének kifizetését engedélyezte volna, egy részét pedig visszatartotta volna a teljesítés időpontjáig.
A megállapodás jóváhagyására és a kifizetés engedélyezésére R..M.. által A..A..vezérigazgatónak írt kérelemre csak a megállapodás megkötését és a számla benyújtását követően, egy héttel később került sor, amely arra utal, hogy az engedély kérését formálisnak, eleve megadottnak tekintették.
Az 1. c. filmről beszerzett internetes információkból kiderül, hogy a filmbemutatóra 2009. évben, késedelmesen került sor.
Az okirati bizonyítékok önmagukban is arra utalnak, hogy a BKV szerződéskötésben és kifizetésében eljáró, felelős képviselői szabályszegő és kárt okozó módon kezelték a BKV vagyonát, büntetőjogi felelősségük már pusztán az okiratok alapján vizsgálható. Az okiratok azonban nem adnak arra választ, hogy a BKV képviselői miért nem tartották szükségesnek a szerződés pontos tárgyának meghatározását, a kifizetésre miért kerülhetett sor a szerződéskötés napján és miért nem volt szükség a szerződésszerű teljesítésre, miért nem tartotta szükségesnek a VIII.r. vádlott a szerződést a szabályok szerint engedélyeztetni a vezérigazgatóval, miért nem érvényesített a BKV semmilyen igényt amiatt, hogy a szerződő fél a vállalását nem teljesítette határidőre. Ezekre a kérdésekre a választ R..M.. nyomozati vallomása adja meg.
3. Terhelti vallomások
R..M.. a nyomozás során 2010. március 4. és október 29. között három alkalommal tett következetes vallomást arról, hogy
– a szerződés megkötését L..O..személyes utasítására kezdeményezte,
– a szerződés célja egy film, de még inkább egy konkrét személy, V..I.. fia által rendezett film támogatása volt,
– ezzel összefüggésben az is cél, vagy inkább lehetséges eredmény volt, hogy ezzel elnyerik V..I.. jóindulatát, és így R..M.. a Napkeltében kedvező kezelésben részesülhet
– L..O..sürgette a szerződéskötést a Honeymood Kft-vel
– a BKV Zrt-nél bevett gyakorlat szerint a támogatást reklámszerződéssel leplezték.
Azt, hogy a szerződés megkötésére kinek a kérésére, milyen okból került sor, a VIII. rendű vádlott a médiában adott interjújában is megismételte.
A VIII.r. vádlott tárgyalási vallomásának tartalma a nyomozati vallomással szemben már nem a szerződés létrejöttének körülményeit, és abban saját szerepét részletezte, hanem vitatható és cáfolható megállapításokat tett a szerződött szolgáltatás hasznosságáról, szükségességéről:
– a VIII. rendű vádlott szerint a szerződés egy általános kommunikációs stratégia része volt – mint a Z..T.. által csatolt kommunikációs stratégiák kapcsán már kifejtettem, ezt az általános kommunikációs stratégiát nem sikerült az eljárás során beszerezni, a bizonyossággal határos módon kijelenthető, hogy egységes, írásba foglalt stratégia 2007-ben nem létezett.
– R..M.. szerint a szerződött szolgáltatásokkal olyan személyeket is meg lehet szólítani, akiket más, hagyományosabb eszközökkel nem lehet elérni – ez akkor igaz, ha van a budapesti lakosságnak olyan csoportja, amelynek tagjai nem olvasnak újságot, nem néznek TV-t, nem járnak a főváros utcáin, soha nem ülnek a BKV járművein, viszont néznek magyar művészfilmeket. Ha nincs a fővárosi lakosságnak ilyen csoportja, az állítás a felelősséget elkenő, szakmai köntösbe csomagolt képtelenség, ennek belátásához nem kell felsőfokú kommunikációs szakképzettség.
Z..T.. nyomozati szakban tett vallomása ugyan nem tekinthető az összefüggéseket is megvilágító beismerő vallomásnak, mint R..M.. nyomozati vallomása, azonban a IX.r. vádlott több olyan tényt is elmondott, amik egyrészt alátámasztják R.. nyomozati vallomását, másrészt következtetni lehet arra, hogy Z..T..nak mire terjedt ki tudattartalma a szerződéssel kapcsolatban: a IX. rendű vádlott emlékezett, hogy tárgyalt V..I..nal, aki a film készítőjének valamilyen szintű rokona, elismerte, hogy a BKV megelőlegezte a filmkészítés költségeinek egy részét, továbbá elismerte, hogy a szerződés célja a film támogatása volt, de a direkt szponzorálást, karitatív támogatást a BKV szabályzata nem engedte, ezért bevett szokás volt, hogy ilyen esetekben reklámfelület értékesítésére kötnek szerződést. Z..T.. tárgyalási nyilatkozata ugyanúgy formális, a saját szerepét nem részletező, ehelyett a BKV pozitív imázsára hivatkozó vallomás volt, mint R..M..é.
A vádpont vonatkozásában természetesen L..O..is tett vallomást, nem is rövidet, bár az nem annyira a tényekre, mint inkább az eljárás során beszerzett bizonyítékok összevetésére, értékelésére irányult. Az V.r. vádlott nyilatkozatának tényállításai, lényege összefoglalható annyiban, hogy a terhére rótt cselekményt nem követte el.
Látható, hogy R..M.. és Z..T.. nyomozati vallomásai az okirati bizonyítékokkal bizonyított visszásságokat kontextusba helyezik, értelmet adnak nekik, elmesélik a visszásságok mögötti történetet. Ebből a történetből ki kell emelni L..O..szerepét, mert a felbujtói magatartása az okiratokból nem derül, nem derülhet ki, továbbá ki kell emelni a cselekmény célját is. Bár a hűtlen kezelés megállapításához nem kell feltárni és bizonyítani a célzatot vagy a motívumot, ebben az esetben a célnak jelentősége van a bizonyítás szempontjából, ugyanis R..M.. vallomásában kiemel néhány olyan momentumot, ami az okirati bizonyítékokból vagy a feljelentésből nem derül ki, a nyomozó hatóság nem tudhat róla, utóbb mégis beigazolódtak. Ezek a momentumok: a film készítőjének személye, kapcsolata V..I..nal, és hogy a szerződés célja a film, vagy ha úgy tetszik, készítőjének támogatása volt.
A film készítőjének személyét és kapcsolatát V..I..nal több, egymástól független bizonyíték is alátámasztja: Z..T.. vallomása, akinek R..M.. helyett kellett tárgyalnia a film készítőivel, és csak egy személyre emlékezett vissza, V..I..ra, és arra, hogy neki valamilyen rokoni kapcsolata volt a film készítőjével. K..Z.. vallomása, aki a szerződő fél képviselőjeként gyakorlatilag ugyanazt mondta el, mint Z..T..: megjelölte a film készítőjét, kapcsolatát V..I..nal, és azt, hogy a BKV Zrt-t támogatás céljából keresték meg. K..Z.. vallomása egyben arra is bizonyíték, hogy a film támogatásának nem volt gyakorlati PR értéke, éppen ezért nem állami vagy önkormányzati, a versenyszférában működő cégekhez nem is fordultak reklámszerződési ajánlattal.
4. A szerződés szükségtelenségéről
A szükségtelenség kérdésében kiemelendőnek tartom az alábbi körülményeket
(indikátorokat):
A szerződő felet nem a BKV választotta ki – ezt támasztja alá R..M.. nyomozati
vallomása, amely szerint L..O..-tól kapta az utasítást a megállapodás megkötésére.
A szerződött szolgáltatásra az igény az üzleti terven kívül, ötletszerűen merült fel, nem történt meg annak felmérése, hogy a szolgáltatás a BKV számára hajt-e hasznot és az arányban áll-e a szerződéses ellenértékkel. Amennyiben a cél valóban a népszerűsítés lett volna, úgy a filmkészítés támogatásának hasznosságáról kellett volna készülnie valamiféle előzetes elemzésnek, számításnak. Ilyen azonban nem készült, viszont egyszer csak érkezett egy cég, amellyel L..O..V.. V. r. vádlott utasítására szerződést kellett kötni, függetlenül attól, hogy film kapcsán milyen eszközökkel és módon reklámozható a budapesti tömegközlekedés.
A szerződésben kikötött szolgáltatás valójában más szolgáltatást, támogatást leplezett. Ezt a tényt R..M.. és Z..T.. nyomozati vallomása mellett K..Z.. következetes tanúvallomása is bizonyítja. Egyben ez olyan körülmény, ami önmagában, a többi indikátor nélkül is bizonyítaná a szerződés szükségtelenségét, hiszen a leplezni kívánt szerződés, az egyoldalú, ellenszolgáltatás nélküli támogatás a BKV szabályai szerint tilalmazott, vagyis az ilyen fajta támogatás szükségtelenségéről maga a BKV, annak tulajdonosa, menedzsmentje állást foglalt.
Ide tartozik, hogy a terhelti vallomások és észrevételek szerint a színelt PR szerződés kereteiben végzett filmtámogatás bevett gyakorlat volt a BKV Zrt-nél. E körben a vádlottak többször hivatkoztak a Kontroll című filmre, amellyel kapcsolatban A..B..korábbi vezérigazgató tanúvallomása mind a színlelt jelleget, mind a pénzbeli szponzorációt cáfolta, nem is beszélve arról a néhány, nem elhanyagolható körülményről, hogy a vádlottak által hasonlóként felhozott film történetének hátterét valóban a közösségi közlekedés képezi, a fővárosi lakosok számára felismerhető módon megjelennek benne a BKV járművei és üzemi területei, maga a BKV vezérigazgatója is, végül pedig a Kontroll nagy tömegeket elérő közönségfilmnek készült. Ezzel szemben az 1. c. film szerzői, vagy közkeletű kifejezéssel művészfilmnek készült, így eleve kisebb nézőközönséget célzott meg (tehát az általa elérhető PR érték is jóval kisebb – ahogy K..Z.. a tanúvallomásában elmondta – szinte elhanyagolható mértékű), és sem téma- sem helyszínválasztásában, sem más tekintetben nem kapcsolható a BKV tevékenységéhez. A..B..vallomása tehát nemhogy alátámasztaná a vádlotti védekezés ezen részét, hanem már-már önmagában a bizonyítottság szintjéig menően cáfolja azt, hogy a valódi PR érték nélküli kifizetés egy film kapcsán bevett gyakorlat lett volna a BKV Zrt-nél.
Az egyes szerződési feltételek nem elég részletesek, nem alkalmasak a kívánt gazdasági cél, a BKV Zrt. népszerűsítésének megvalósítására, erre maga a Honeymood Kft. és a BKV Zrt. között létrejött megállapodás a bizonyíték. Ebben, bár a vádlotti védekezés szerint PR szerződésről volt szó, éppen az került a legkevésbé kidolgozásra, hogy az 1. című film pontosan milyen módon és milyen eszközökkel teljesíti a BKV népszerűsítésének feladatát.
A szerződés teljesítését a BKV Zrt. részéről senki nem ellenőrizte, a teljesítést nem követelték, nem történt teljesítési igazolás, illetve a teljesítés ellenőrzésének/igazolásának nem volt felelőse a BKV Zrt. részéről – nem csak a szerződésben nem került ez rendezésre, hanem a teljesítés ellenőrzésére ténylegesen nem is került sor, erre vonatkozó okirat nem készült, illetve vallomásaik szerint arról a vádlottak sem tudnak.
A kifizetésre a BKV számára indokolatlanul hátrányos módon került sor: még a teljesítés előtt kifizetésre került a teljes ellenérték. – Ennek tényét a kifizetéssel kapcsolatban keletkezett okiratok (számla, engedélyezés, sconto díjjal kapcsolatos levelezés) kétséget kizáró módon bizonyítják.
Különös tekintettel a szerződés leplezett módjára is, a felsorolt körülmények alapján aggálytalan következtetés vonható arra, hogy a Honeymood Kft.-vel kötött megállapodás semmilyen módon nem szolgálta a BKV PR vagy egyéb érdekeit, annak kizárólagos célja a kedvezményezett személyek, illetve film elkészítésének támogatása volt, tehát a megállapodás megkötése a BKV számára szükségtelen volt.
Itt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékokból levonható következtetés összhangban van azzal a sértetti állásponttal is, amit a BKV belső ellenőrzése még a feljelentések megtétele előtt alakított ki. A BEO jelentés megállapításai és értékelése a R..M.. által utóbb elmondott történet vállalati okiratokban történő leképződéseként értékelhető. Azok a megállapítások, hogy a teljesítési dokumentáció nem áll rendelkezésre, az SAP rendszerben rögzített adatok több esetben bizonylatokkal nem támaszthatók alá, a megállapodás vezérigazgatói engedélyezésére utólag került sor, a szerződés aláírásával egyidejűleg kiállításra került a teljes összegről szóló számla, a szerződés tárgyának egyértelmű meghatározása hiányzik, a büntetőeljárásban is visszaigazolódtak. A belső ellenőrzés azon megállapítása, hogy valószínűleg színlelt ügyletről van szó, az ügylet a BKV Zrt. számára gazdaságilag előnytelen ügyletkötések körébe tartozik, tartalmilag egyezik a szerződés szükségtelenségére vonatkozó okfejtés eredményével. Az egyezésnek csak egy oka lehet: hogy azonos ténybeli adatokból azonos következtetésre lehet jutni, még akkor is, ha az ugyanazokat az adatokat különböző szempontból és különböző eszközökkel vizsgálják: a belső ellenőrzés a szabályzatoknak megfelelés és a gazdasági hasznosság szempontjából, iratok elemzésével, a büntetőügyekben eljáró hatóságok az egyéni büntetőjogi felelősség szempontjából a büntetőeljárás bizonyítási eszközrendszerével.
5. Összegzés
A tanúvallomások és az okirati bizonyítékok tehát R..M.. nyomozati vallomását közvetlenül alátámasztják a tekintetben, hogy a szerződés megkötésére nem a BKV eredményes gazdálkodása érdekében került sor. A szerződés megkötésének valós indokaként R..M.. olyan okot jelölt meg, amely az eljárás általános adataival, ezen belül a Főpolgármesteri Hivatal, Hagyó Miklós kabinetje és L..O.. beavatkozási lehetőségeivel és gyakorlatával konzisztens, hihető, életszerű. Z..T.. nyomozati vallomása is tartalmaz olyan elemeket, amelyek közvetetten alátámasztják R..M.. nyomozati vallomását: Z..T.. is emlékezett, tehát jelentőséget tulajdonított annak, hogy a film készítője egy ismert médiaszemélyiség hozzátartozója, és elismerte, hogy a szerződés célja a film támogatása volt. Mindezek alapján a tényállást R..M.. nyomozati vallomásaira kell alapítani, mely vallomások közvetlenül bizonyítják a cselekmény valós okát, továbbá – tagadása ellenére – L..O..cselekvőségét.
A színlelt támogatási szerződés megkötése, az alapján ellenszolgáltatás nélküli kifizetés teljesítése, a terheltek részéről a BKV Zrt. vagyonának kezeléséből eredő kötelesség megszegését valósítja meg, amely a vállalatnak 3.570.000 Ft vagyoni hátrányt okozott.
Az a védekezés, hogy a BKV Zrt-nél bevett gyakorlat volt a színlelt PR szerződésen keresztül nyújtott támogatás, éppen a bűncselekmény alanyi oldalának ismérvét, a terhelti tudattartalmat támasztja alá, vagyis azt, hogy a terheltek a szerződés megkötésekor tudtak arról, hogy azért kell PR szerződést – és nem támogatási szerződést – kötniük, mert az ellenszolgáltatás nélkül nyújtott támogatás ellentétes a BKV Zrt. gazdasági érdekeivel. A bűncselekmény alanyi oldala, R..M.. vagyonkezelői kötelezettség fennállásának és megsértésének tudata L..O..esetében is fennáll: R..M.. szerint L..O..arra szólította fel, hogy találjon lehetőséget a film készítőjének támogatására. Mivel közismert az a tény, hogy a BKV tevékenysége, közfeladata a szerzői filmek és alkotóik támogatását még csak közvetve sem érinti, és az effajta támogatási tevékenységre mind a magyar államnak, mind a fővárosi önkormányzatnak külön szervezete volt és van, L..O..tudatának is át kellett fognia, hogy kérése a BKV költségvetéséből jogszerűen nem teljesíthető, az csak trükközéssel, a BKV feladataival összefüggő költségeire szánt költségvetés megcsorbításával teljesíthető.
Mindezek alapján Z..T.. Tamás IX. r. vádlott és R.. M..J.. VIII. r. vádlott részéről a szerződés megkötése, míg L..O..Viktor V. r. vádlott részéről az annak megkötésére adott utasítás a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet az V. r. vádlott felbujtóként követett el.
Olyan szerződések, ahol a szolgáltatást nem a BKV vette igénybe
Tisztelt Törvényszék! Az Értékesítési és Kommunikációs Osztályt a BKV-nál felhasználták arra is, hogy olyan szolgáltatásokat rendeltessenek meg vele, amikre nem feltétlenül a BKV- nál volt igény. Ebbe a csoportba tartozik a Vision Consulting Kft. és a Montana Zrt. szerződése. Mai tárgyaláson csak a Vision Consulting Kft. szerződésével tudok foglalkozni.
I/A. 2.b. Vision Consulting
A Vision Consulting Kft. szerződésére vonatkozó I/A. 2.b. vádpontot módosítására is figyelemmel jelzem, hogy az ebben a vádpontban M..H..É.. és B..Zs.. terhére rótt hűtlen kezelés bűntettét, továbbá Z..T.. T.. vonatkozásában a magánokirat- hamisítás vétségét külön nem látom megállapíthatónak.
1. A felhasználni kívánt bizonyítékok
A szerződés megkötésének tényét, a szerződést aláíró személyeket, a szerződéses teljesítés igazolását a Vision Consulting Kft. és a BKV Zrt. között 2008. január 1-i keltezéssel létrejött szerződés, a Z..T.. által aláírt 11 db teljesítési igazolás, a 11 darab számla, valamint a hozzájuk tartozó számfejtési ívek igazolják.
A kifizetett összeg tekintetében itt kívánok kitérni arra, hogy ugyan a BKV Zrt. és a Vision Consulting Kft. a 2008. január 01. napján létrejött szerződés szerint 12 havi szolgáltatásra szerződött, azonban a 2008. november havi szolgáltatással kapcsolatban a rendelkezésre álló adatok alapján csupán annyi állapítható meg, hogy volt teljesítés és azt Z..T.. a teljesítési igazolás kiállításával igazolta. A november hónapra vonatkozó számla kiállítása, az ellenérték BKV általi kifizetése azonban az okirati bizonyítékokkal kétséget kizáróan nem igazolható, ezért a IX. r. vádlott terhére csak 11 havi szerződéses összegnek megfelelő, összesen 3.960.000.- Ft összegű vagyoni hátrány okozása róható.
A szerződés szükségtelenségét a szerződés tárgyában 2008. januárjában a BKV Zrt-n belüli elektronikus levelezéssel, továbbá B..Zs.. és Z..T.. terhelti, valamint T..P.., dr. T..G.., dr. Sz..Gy.., Sz..P..E.. és D...M.. tanúvallomásaival bizonyítom.
2. Okirati bizonyítékok
Az okirati bizonyítékok közül a BKV Zrt.-től beszerzett, a Vision Consulting Kft. képviselője, T..L.. által Z..T..nak, 2008. január 10. napján küldött elektronikus üzenetet, valamint a BKV Zrt. dolgozói (Z..T.., L..K.., B..Á.., dr. V..K.. és dr. T..M..) között a szerződés tartalma tárgyában 2008. január 11. és január
14. napja között elektronikus levelezés formájában végbement egyeztetést amiatt tartom fontosnak megemlíteni, mert egyértelműen bizonyítják, hogy a IX. rendű vádlott nem egyszerűen közvetítette a valakinek – a felsőbb vezetésnek vagy a BKV-n kívüli személynek
– az utasítását vagy kötelező érvényű kívánságát, hanem a szolgáltatás megrendelésében, a
szerződés futamidejének meghatározásában, a közbeszerzési eljárás kikerülésében meghatározó, érdemi szerepe volt. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az e-mailek azt is bizonyítják, hogy a szerződéskötésre – ebben az esetben sem – a belső szabályzatokkal összhangban került sor, a Vision Consulting januári teljesítését a BKV utólag elkészített, visszadátumozott szerződéssel fedezte.
Arra, hogy Z..T.. miért rendelt meg 2008. januárjában, mintegy adhoc, a pillanat hevétől vezérelten egy szolgáltatást, amelyre azt megelőzően nem mutatkozott igény a BKV Zrt-nél, és amelynek szükségességét semmilyen előzetes célkitűzést tartalmazó, szükségességet igazoló stratégia, terv nem támasztotta alá, az okirati bizonyítékok önmagukban nem adnak választ. E tárgyban a terhelti vallomásokat kell értékelnünk.
3. Terhelti vallomások
B..Zs.. a nyomozás során, 2010. február 24. napján és 2011. március 29. napján tett gyanúsítotti vallomásai szerint a Vision Consultinggal H..É..utasítására kötött szerződést, 2008-ban, megbízott vezérigazgatósága idején, amikor elkezdődtek találkozásai Horváth Évával a Pilvax kávéházban. Ez a vallomás annyira ellentétben áll az okiratokkal – a szerződéskötés idején B..Zs.. még nem volt mb. vezérigazgató, tehát a Pilvax kávéházas találkozók sem kezdődtek még el, A..A.. már 2007. decemberében engedélyezte a szerződéskötést – hogy többről van szó egyszerű időponttévesztésnél. B..Zs.. minden bizonnyal összekeverte a Vision Consulting szerződését egy másik szerződéssel, ezt a feltételezést pedig megalapozza, hogy a vallomástételkori emlékei szerint valamilyen filmkészítéssel volt kapcsolatos a szerződés. Az ügyben H..É.. szerepére egyetlen bizonyíték utalt, mégpedig hogy M..L.. lefoglalt számítógépén H..É..-tól származó, 2008. márciusában és áprilisában elküldött e-mailek kerültek elő, amelyek Vision Consulting politikai elemzéseit tartalmazták. Ennyi bizonyíték azonban nem elegendő annak alátámasztására, hogy a Vision Consulting és BKV Zrt. között létrejött szerződés megkötéséhez H..É..-nak vagy B..Zs.. közvetlen köze volt.
Azt azonban, hogy a szerződés megkötésére valamilyen külső ráhatásra, azaz teljesítendő kérésre avagy utasításra került sor, alátámasztja R..M.. 2010.02.10-i nyomozati vallomása, amely szerint ezt a szerződést a Fővárosi Önkormányzattól kérte valaki. Minthogy azonban a kérés továbbításának módjáról, csatornájáról, sem saját, sem más szerepéről a VIII. rendű vádlott nem nyilatkozott, valamint erre vonatkozó más bizonyíték sincs, csak annyit lehet megállapítani az ügyben, hogy Z..T.. valakinek az utasítására cselekedett.
Z..T.. védekezésének lényege szerint a szerződést nem ő kezdeményezte, a szolgáltatást nem ő kapta, a lobbi- és politikai tárgyú elemzésekre a felső vezetőknek volt szükségük, akik elég sok politikai tárgyú megbeszélést folytattak. 2011. szeptember 7. napján tett gyanúsítotti vallomásában ugyan elismerte, hogy a Vision Consulting által küldött e- maileket megkapta, azonban azokra a munkájához nem volt szüksége, illetve azokat nem küldte tovább, aminek az is oka volt, hogy egy idő után elfogytak a feje fölül a vezetők, és ezért már csak ő kapta a teljesítést.
Tárgyalási vallomásában a IX. r. vádlott – A..A..és Hagyó Miklós észrevételeivel egybehangzóan – védekezését azzal egészítette ki, hogy a Vision Consulting által nyújtott szolgáltatásra a BKV Zrt-nek szüksége volt a lobbi tevékenységéhez. A vádlott védekezés tételesen cáfolható:
- Elsőként azt emelném ki, hogy Z..T.. érdemi szerepét a megrendelésben, a szerződéses feltételek meghatározásában, a teljesítés átvételében az okiratok – az előbbiekben elmondottak szerint – bizonyítják.
- Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság feladat- és hatáskörei lobbi tevékenységet, döntéshozókkal történő kapcsolattartást nem tartalmaznak. Ha egyáltalán szóba kerülhet ilyen tevékenység végzése egy önkormányzati tulajdonú, kézi vezérelt cégnél, akkor azt az SZMSZ szerint a külső kapcsolatokért felelős Stratégiai Igazgatónak kellett volna ellátnia. A Vision Consulting szerződéséhez hasonló tárgyú szerződések megkötésére, szolgáltatás igénybe vételére, a teljesítés igazolására a kommunikációs főosztályvezetőnek nem volt jogköre.
- Nem elfogadható a IX. rendű vádlott azon védekezése, hogy elfogytak fölüle a vezetők, nem volt kinek továbbítania az anyagokat. A vezetők nem fogytak el, csak a vezetői pozíciókban cserélődtek a személyek, ha a szolgáltatás a BKV-nak valóban hasznos lett volna, az új vezetők az elemzéseket használták volna. A vádlotti védekezés éppen azt támasztja alá, hogy a szolgáltatás nem BKV-s munkakörhöz, hanem valakinek a személyes kívánságához
kapcsolódott.
4. Tanúvallomások
A tanúvallomások közül a BKV Zrt. korábbi vezető beosztású dolgozói által tett vallomások egybehangzóan cáfolták a politikai-gazdasági elemzések, így a Vision Consulting Kft-vel kötött szerződés szükségességét.
D...M.. későbbi kommunikációs igazgató szerint elképzelhető, hogy a Vision Consulting Z..T..nak küldte meg e-mail útján az elemzéseket, azonban az e-maileket Z..T.. távozását követően nem nézték meg, így a Vision Consulting elemzéseit nem találták meg. D...M.. szerint azonban a politikai prognózisok az ő főosztályuk számára egyébként is teljesen haszontalanok lettek volna.
A szerződést Sz..P..E.. későbbi kommunikációs igazgató is szükségtelennek tartotta, mivel arra csak annyiban emlékezett, hogy azt nem hosszabbította meg.
A szerződés szükségtelenségét igazolják továbbá a 25. és a 35. számú tanúk vallomásai, akik a BKV Zrt. korábbi vezetőiként a Vision Consulting Kft. politikai-gazdasági prognózisait nagyrészt meg sem kapták, azokat a munkájuk szempontjából teljes mértékben haszontalannak tartották azt.
A 35. számú tanú, a BKV Zrt. korábbi gazdasági vezérigazgató-helyettese a Vision Consulting Kft-ről csak a BKV ügy kirobbanását követően, a sajtóból értesült. A gazdasági vezérigazgató-helyettes az elemzések közül a gazdasági célúakat tudta volna hasznosítani, azonban azokat a saját emlékezete szerint meg sem kapta. A 35. számú tanú elmondta továbbá, hogy a munkájához szükség volt a gazdasági irányú prognózisokra, mivel a BKV Zrt. hiteleinek kezelése kiemelt fontosságú ügy volt a cégen belül, éppen ezért ilyen szolgáltatást – gazdasági elemzések készítését – a BKV igénybe is vett, erre a GKI-val szerződött.
A szerződés megkötésének körülményeit és Z..T.. cselekvőségét igazolja T..P.. logisztikai igazgató vallomása, aki elmondta, hogy a Vision Consulting Kft-vel kötendő szerződést Z..T.. sürgette, azt a szokásos eljárási rendnél gyorsabban kellett megkötni.
A tanúvallomások körében kiemelést és értékelést érdemel dr. T..G..nak, a Vision Consulting Kft. ügyvezetőjének vallomása, ami a szerződés megkötése és teljesítés körülményei tekintetében egybevág az okirati bizonyítékokkal. Dr. T..G.. azonban a tanúvallomásában azt is állította, hogy egy BKV Zrt. szintű és nagyságú cégnek szüksége van az általuk nyújtott szolgáltatásra, a politikai-gazdasági hírlevelekre.
Itt szeretnék áttérni a szerződés szükségtelenségére.
5. Szükségtelenség
A szerződés szükségtelensége körében szeretnék visszautalni a GPS Capital vádpontja kapcsán a lobbitevékenység szükségtelensége tárgyában elmondottakra, megjegyzem, dr. Sz..Gy.. jogi igazgató 2010. augusztus 26. napján tett tanúvallomásában szintén azt fejtette ki, hogy állami cég vonatkozásában a lobbi tevékenység szükségessége nem igazolt. Erre figyelemmel a lobbitevékenységet esetleg megalapozó politikai elemzések is szükségtelenek.
A lobbit a vádlotti védekezések, így különösen A..A.. észrevételei és Z..T.. vallomása egy átfogó, mindent elfedő fogalomként használják, amely igazolja olyan szerződések megkötését, amelyek mögött nyilvánvalóan a szerződésben megfogalmazottaktól eltérő, esetlegesen felderítetlenül maradt érdekek húzódnak.
Ezzel szemben a lobbi konkrét, megfogható tevékenységet jelez, amely kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését szolgálja. Az a politikai elemzés, amelyet a Vision Consulting Kft. végzett, valóban szükséges lehet egy versenyszférában működő, a jogi környezet változásának és a politikai érdekeknek kitett, hatékony érdekérvényesítésre képes nagyvállalat esetében, azonban egyértelműen szükségtelen a BKV Zrt. esetében, amelynek közvetlen, sőt jelen ügy tapasztalatai alapján talán túlzottan is közvetlen csatornái vannak az önkormányzati döntéshozatalhoz, a törvényhozásban és a kormány ágazati tevékenységében pedig érdekeit nem a menedzsment jeleníti meg, hanem a közfeladat ellátásáért és finanszírozásáért felelős tulajdonosa. A BKV Zrt. menedzsmentjének az országos politikában a mozgástere ennek megfelelően korlátozott, hiszen csak igazodhat tulajdonosa szándékaihoz, így az országos politikai események napi szintű ismerete legalább ugyanakkora hasznot hajt a BKV üzleti tevékenységében, mint a dr. T..G.. vallomásában jó példaként felhozott Macedón politikai és gazdasági helyzet ismeretének haszna, vagyis nullához közelítőt.
Jelen tényállás esetében az okirati bizonyítékok igazolták a BEO jelentésben és az ahhoz mellékelt független jogi szakvéleményben foglaltakat, a szerződést megkötő és a teljesítést igazoló Z..T.. kommunikációs főosztályvezető megszegte az ésszerű gazdálkodás követelményét akkor, amikor olyan szolgáltatásra kötött szerződést, amely utóbb semmilyen módon nem került a BKV Zrt. érdekében hasznosításra.
Ez azonban önmagában még nem bűncselekmény. Ami a rossz gazdasági döntés meghozatalát, az ésszerűtlen gazdálkodást büntetőjogilag értékelhető szinte emeli, az az elkövetői tudattartalom, amely jelen esetben a személyi bizonyítékokból rajzolódik ki.
Z..T.. tudata a saját vallomása szerint is átfogta azt, hogy olyan szolgáltatást vesz igénybe, amelyet a munkája során nem tud hasznosítani, nem kapcsolódik az általa vezetett főosztály tevékenységéhez, és még közvetve sem szolgálta a BKV Zrt. érdekeit.
A szerződés megkötésére utasítást adó személy ismerete nélkül is megállapítható, hogy a szerződés megkötésekor, a havi teljesítési igazolások kiállításakor Z..T.. legalább belenyugodott abba, hogy az általa megrendelt szolgáltatás szükségtelen a BKV Zrt-nek, így az ellenérték kifizetésével a Zrt-nél vagyoni hátrány keletkezik. Mindezek alapján tehát Z..T.. részéről a BKV egyik felelős vezetőjeként a vállalat vagyonának kezelésére irányuló kötelezettség szándékos megszegése kétséget kizáróan megállapítható.
6. Összegzés
A személyi és az okirati bizonyítékok alapján tehát aggálytalanul megállapítható, hogy ismeretlenül maradt személy kívánságára Z..T.. a BKV Zrt. felelős szakterületi vezetőjeként olyan szerződést kötött és olyan szolgáltatások ellenértékének kifizetését engedélyezte, amely általa is tudottan semmilyen módon nem szolgálta a BKV Zrt. érdekeit, nem került hasznosításra, szükségtelen volt.
A szükségtelen szolgáltatás ellenértékének kifizetése a BKV Zrt. számára összesen
3.960.000,- Ft vagyoni hátrányt eredményezett.
Mindezek alapján Z..T.. IX. rendű vádlott cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet önálló tettesként követett el.
Valós szolgáltatásra irányuló szerződések
Tisztelt Törvényszék!
Térjünk rá azokra a szerződésekre, amelyeket a BKV olyan kommunikációs, marketing vagy PR szolgáltatásokra kötött, amelyek a bizonyítékok alapján valósnak tűnnek, vagyis a szolgáltatás a BKV kommunikációs és marketing tevékenységébe illeszthető, céljaik a BKV kommunikációs céljaival magyarázhatók, és valamilyen teljesítés történt.
Ezeknek a szerződéseknek a megítélésekor nem lehet amellett elmenni, hogy a BKV-nak, különböző szervezeti formában, de mindig is volt kommunikációval, illetve marketinggel foglalkozó szervezeti egysége, ahol a megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező személyeket foglalkoztatták, és ahol a vezető SZMSZ-ben és ügyrendben előírt feladata volt a kommunikációs projektek társasági végrehajtásának szervezése, koordinálása, ellenőrzése.
Nyilván nem először fordul elő a történelemben, hogy egy gazdálkodó szervezet valamilyen feladatának ellátására külső vállalkozót vesz igénybe, és az sem először merül fel, hogy a külső személy vagy cég megbízása utóbb indokolatlannak, szükségtelennek tűnik, és az ügylet miatt kifizetett összeget valaki a cégnek okozott kárként értékeli. Van is erre az esetre egy elhíresült ügy, amelyben a Legfelsőbb Bíróság általános érvénnyel megfogalmazta, hogy hűtlen vagy hanyag kezelést valósít meg az elkövető, ha olyan jellegű és mennyiségű munkával bíz meg külső személyt vagy szervezetet, amelyet saját munkaszervezete is el tud végezni, és a szükségtelenül kifizetett díjazással szándékosan vagy gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz. A BH. 2005.43. szerint minden munkaszervezettel rendelkező szervezet vagyonkezelője külső szervezet vagy személy megbízását megelőzően, az elvégzendő munka jellege és mennyisége alapján köteles megvizsgálni, hogy az adott tevékenységet a saját munkaszervezete képes-e elvégezni. Külső személy vagy szervezet megbízásáról a vagyonkezelő csak azt követően és akkor dönthet, ha az adott feladatot az elvégzendő munka mennyisége és jellege miatt saját munkaszervezete nem tudja megoldani. Amennyiben e vizsgálat elmarad, avagy nem kellő alapossággal történik, és emiatt a szerződési díj kifizetésére szükségtelenül kerül sor, bűncselekmény valósulhat meg.
A most ismertetésre kerülő szerződések esetén is ezt a kérdést kell vizsgálni. Más most előre szeretném bocsátani, hogy a külső személyek megbízását, külső vállalkozó bevonását nem tartom ördögtől valónak. Bármilyen nagy is egy szervezet, mindig lesznek olyan alkalmi feladatok, amik olyan speciális szaktudást igényelnek, hogy arra nem lesz speciális képzettségű alkalmazott, a szaktudást kívülről kell, alkalmanként megvásárolni. Azokban az esetekben viszont, amikor az elvégzendő feladat nem alkalmi, hanem a BKV alaptevékenységéhez tartozik, amikor a feladat elvégzéséhez nem speciális szaktudás kell, hanem általános kommunikációs és marketing ismeretek, és legfeljebb részfeladatokhoz kellenek speciális ismeretek, akkor igenis elvárható a BKV kommunikációs és marketing szakembereitől, hogy ezeket a feladatokat ellássák, és legfeljebb a részfeladatokhoz vegyenek igénybe külső segítséget. Azt is elvárhatónak tartom a BKV kommunikációs dolgozóitól, hogy ismerjék annyira saját vállalatuk kommunikációs helyzetét és lehetőségeit, hogy nem speciális témában, hanem csak úgy általában a vállalat jó hírének alakításával kapcsolatban ne szoruljanak tanácsokra. Még egy lépéssel továbbmegyek: a BKV meglehetősen speciális üzem, az országban egyedülálló közlekedési vállalat, üzemi és utasforgalmi területeinek
használatához különleges ismeretekre van szükség, pl. hogy kitől, milyen engedélyeket kell beszerezni ahhoz, hogy valaki a metró területén, vagy éppen villamoson, járművön vagy megállóban szervezhessen rendezvényt. Éppen ezért az általános ismereteken kívül a BKV-ra vonatkozó specifikus ismeretek olyan előnyt biztosítanak a BKV saját kommunikációs dolgozóinak, amelyek alapján az általános kommunikációs projektek kiszervezése nem tűnik különösebben ésszerűnek.
Hadd hivatkozzak itt D..M.. vallomására. Bár a tanú a nyomozás során egy konkrét cég esetében nyilatkozott a szóbeli tanácsadásról, vallomása általánosítható a kommunikációs tanácsadásra. A tanú szerint szóbeli kommunikációs tanácsadásra csak olyan helyen lehet szükség, ahol a cégnek nincs külön kommunikációs szakterülete, illetve ha nem éri meg ilyet létrehozni. Ezt az állítást a tanú a tárgyaláson is fenntartotta, azzal a kiegészítéssel, hogy a BKV-nál akkor tud elképzelni szóbeli kommunikációs tanácsadást, ha a felső vezetőket segíti abban, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé. Látható, hogy a BKV egyik kommunikációs vezetője ugyanazt fogalmazta meg a speciálisan a kommunikációs tanácsadásra vonatkoztatva, mint amit a Legfelsőbb Bíróság általában kifejtett a külső vállalkozók bevonásáról.
Ennyi bevezető után lássuk az egyes szerződéseket.
Időrendben is, jelentősége miatt is a Well Kft-vel kellene kezdenem, azonban A..A..III.
rendű vádlott távolléte miatt erre később térek vissza.
I/A. Relatív Kft.
A Well Kft. mellett még egy olyan cég szerepel az ügyben, ami professzionálisnak tűnő szolgáltatásokat nyújtott cég is, ami a Well Kft.-hez nagyon hasonló pályát futott be a BKV- nál. Volt hosszú távú havidíjas szerződése, voltak egyedi kreatív szerződései, és úgy tűnik, kivételezett helyzetben is volt. Mielőtt a tényállás módosításainak indokaiba és a ii.) alpont indoklásába belemennék, a Well Kft.-hez hasonlóan először azt fogom bemutatni, hogy a Relatív Kft. kivételezett helyzete miben állt, és azt milyen bizonyítékok támasztják alá.
1. Relatív Kft. kivételezett helyzete
A Relatív Kft. kivételezett helyzetére a legközvetlenebb bizonyíték R..M.. 2010. február 10-i nyomozati vallomása, mely szerint a céget L..O..ajánlotta, és utasította R..M..t, hogy kössön velük szerződést, melynek hátterében az állt, hogy L..O..szerint nagyon sok kérés érkezett a párttól, és azt kérte R..től, hogy ezt a részt, mármint a Relatív Kft-t oldja meg ő. Ugyanakkor a VIII. rendű vádlott a Relatív Kft. esetében is arra utalt, hogy valós feladatot talált a Relatívnak, amiben profi munkát végeztek, klasszikus reklámtevékenységet folytattak, konkrét eredményekkel. A tárgyaláson ezt a vallomást R..M.. persze már nem tartotta fenn, csak a Relatív profi munkájára és annak hasznára hivatkozott.
L..O..tagadta, hogy bármilyen utasítást adott volna R..M..nak a Relatív Kft.- vel kapcsolatban, és ezzel párhuzamosan a Relatív ügyvezetője, H..Zs.. is úgy nyilatkozott, hogy nem kérte L..O..t, hogy segítsen neki szerződéshez jutni a BKV- nál, nem is voltak olyan viszonyban. Ugyanakkor a Relatív Kft. és Hagyó Miklós, valamint L..O..közötti korábbi, párthoz köthető kapcsolatot, a Relatív közreműködését a 2006- os választási kampányban minden nyilatkozó elismerte, így közvetve alátámasztották R..
Miklós nyomozati vallomásának azon részét, amiben L..O..kívánságának indokáról beszélt. Bár a tárgyaláson L..O..és H..Zs.., valamint észrevételében Hagyó Miklós is azt hangsúlyozta, hogy a Relatívhoz nem fűzte őket személyes kapcsolat, mert a Relatívval nem ők szerződtek, csak igénybe vették általános szolgáltatásaikat, a nyomozás során L..O.. azért elmondta azt is, hogy a vándorlás-honlap elkészítésében is segítettek, a Szent István vándorlás viszont Hagyó Miklós személyes projektje volt, és még ha időben később is történt a BKV-s szerződések megkötésénél, a Hagyó Miklóshoz és L..O..-hoz személyéhez kötődő viszonyt alátámasztja.
A számítógépekről előkerült adatok már megint R..M.. nyomozati állításait támasztják alá. Így pl. a 2007. március 3-i „ügyek 03.03” tárgyú e-mail 10. pontjában R..M.. arról tájékoztatta A..A..-t, hogy a Relatív ügynökség – H..Zs.., zárójelben, O..-ék, tart K..-nak egy médiatréninget. Az iratokból ismert, hogy a Relatív Kft. valóban tartott médiatréninget K..K..-nak, és bár O..mellé nincs odaírva a vezetékneve, ebben az ügyben egyetlen O..szerepelt eddig, és figyelembe véve R..M.. vallomását, az az egyetlen lehetséges következtetés marad, hogy a Relatív ügynökséget és H..Zs..ot az A..A..-nakadott tájékoztatásban R..M.. L..O..-hoz kötötte.
Az e-mail mellett pedig ott van a R..M.. számítógépéről rögzített „BKVügyek. doc” fájl is, amiben a Relatív Kft-re vonatkozó feljegyzés is szerepel: Relatív Karola képzés és honlapdesign – mellette LO monogrammal. Jelzem, L..O..monogramja is LO.
R.. Miklós nyomozati vallomása, az azt közvetlenül alátámasztó e-mail és a
„BKVügyek” feljegyzés, valamint a közvetve alátámasztó egyéb vallomások alapján tényként állapítható meg, hogy H..Zs.. és a Relatív kivételezett helyzetben volt, Hagyó Miklós pártjához kötődő tevékenysége már önmagában is előnyt jelenthetett volna többi céggel történő verseny esetén, azonban ezen is túlmenően L..O..közbenjárt az érdekükben, és szerződéseiket versenyeztetés nélkül köthették meg a BKV-nál. Mert el ne felejtsük, a BKV valamennyi esetben versenyeztetés nélkül, közvetlenül szerződött a Relatívval. Így az a következtetés adódik, hogy még ha a Relatív ügynökség valós tevékenységet is folytató, profi kommunikációs ügynökség volt, a BKV-val kötött szerződések tartalma és a szerződési díj megállapítása nem feltétlenül csak a gazdasági racionalitás mentén történt, a szerződések vizsgálatakor ezt a szempontot is érvényesíteni kell.
2. Relatív Kft. mellőzött vádpontok
A Relatív ügynökség minden egyes szolgáltatása esetén vizsgálni kell, hogy az említett legfelsőbb bírósági döntésben foglaltak szerint a BKV saját munkaszervezete képes lett-e volna ellátni a feladatot, és ennek vizsgálata megtörtént-e.
A Relatív Kft. szerződései esetében három olyan szolgáltatás található, amelyek megvalósítása olyan speciális szaktudást igényel, hogy kiszervezésük nem kifogásolható: a honlap grafikai tervezése, az arculattervezés és a kampánykreatívok elkészítése. Az i., iii. és iv. alpontokban szereplő szolgáltatások tehát önmagukban nem alkalmasak bűncselekmény megállapítására, ezért vizsgálni kell azt is, hogy egyáltalán magára a szolgáltatásra szüksége volt-e a BKV-nak, és hogy a szolgáltatás teljesítése értékarányos volt-e, nem rejt-e burkolt kifizetés.
A vállalati honlap fejlesztése legitim cél, az ilyen jellegű tevékenység nem kifogásolható egyetlen cég életében sem. Ezért itt a szolgáltatás eltúlzott értékére szeretnék kitérni. A nyomozás során ehhez a honlaphoz kapcsolódóan csak egy „Progresszív BKV” című 17 oldalas dokumentumot, mint teljesítési anyagot sikerült beszerezni a BKV-tól, amit a bíróság által kirendelt K..J..szakértő a tárgyaláson értékelhetetlennek minősített. Maga a BKV belső vizsgálata nem a teljesítés megtörténtét vitatta, csak annak szakmai értékét. A tárgyaláson a terheltek és H..Zs.. által elmondottak szerint a BKV-tól beszerzettnél jóval több anyag készült, összességében 30-50 féle oldaltípus megtervezését valószínűsítették, ezzel kapcsolatban a szakértő joggal hivatkozott arra, hogy csak azt tudja vizsgálni, amit a rendelkezésére bocsátottak, egyébként a szerződéses árról úgy vélekedett, hogy ha valóban volt mögötte teljesítés, az nem kifogásolható. Kérdés tehát, hogy a terheltek és a tanú által előadott védekezés, alátámasztható vagy cáfolható-e. A nyomozás során a Relatív Kft-nél nem történt házkutatás, így a lefoglalt adatokból vagy azok hiányából nem lehet következtetést levonni. Ugyanakkor a K..J..informatikai vezető által átadott anyagból kiderül, hogy a Relatív Kft. a honlap készítésével kapcsolatos értekezleteken részt vett, ott grafikai kérdéseket is tárgyaltak, a honlap tesztelését K..M.. megkezdte, az erről készült feljegyzések nem utalnak arra, hogy a grafikai elemek hiányoztak volna, így arra a következtetésre kell jutni, hogy a Relatív a honlap grafikai tervezésével kapcsolatos szerződéses kötelezettségét teljesítette, ami viszont K..J..feltételes megállapítása szerint, vagyis ha a teljesítés megtörtént, korrekt árazásúnak tekinthető. Összességében megállapítható tehát, hogy magára a szolgáltatásra szükség volt, azt a Relatív Kft. teljesítette, és valószínűsíthető, hogy az értékarányos volt.
A iii.) alpontban szereplő Budapest Bamako ralli kapcsán a vád fő állítása az volt, hogy maga a szolgáltatás volt szükségtelen és felesleges, mivel a Bamako rallival kapcsolatos szolgáltatások a BKV Zrt. alaptevékenységével, a fővárosi közösségi tömegközlekedés biztosításával, valamint az alaptevékenységet kiegészítő járulékos – marketing és egyéb – feladatokkal összeegyeztethetetlenek. Ezen állítással szemben A..A..a Bamako rallit a BKV megújuló kommunikációs stratégiájába illeszkedő, imázsjavító akciónak minősítette, ami óriási sajtófigyelmet, rengeteg megjelenést hozott a vállalatnak. R..M.. is a hónapos megjelenési lehetőséget és az ahhoz képest minimális költséget hangsúlyozta védekezésében. Összességében tagadhatatlan, hogy az akció nagy médiafelhajtást csapott a BKV körül, és akár imázsjavító kísérletnek is tekinthető, hiszen elgondolkodtatja az embert a BKV szerepéről, adottságairól és lehetőségeiről, és valamilyen irányban formálta is a véleményét. Az már más kérdés, hogy a kampány és a rengeteg megjelenés hatására ténylegesen javult-e a BKV imázsa; az utasok vajon a Bamako ralli részvétel, vagy inkább a
7-es busz, a 3-as metró vagy a HÉV állapota alapján alkotnak inkább képet a cégről. Összességében azonban a kampány alkalmas lehetett arra, hogy formálja az emberek BKV-ról alkotott képét, még ha a módszer vitatható is. Ilyen körülmények között nem bizonyítható, hogy R..M.. és A..A..kizárólag azért kötötték meg a szerződést a Relatív Kft- vel, hogy megrendeléshez juttassák, nem kizárhatóan volt a szerződéskötés mögött olyan üzleti döntés, amit a BKV-nak hasznosnak gondoltak. Ha viszont nem kizárhatóan üzleti döntés volt a kampány megszervezése, és a kapcsolódó szerződések megkötése, az nem lehet büntetőjogi felelősség alapja, még akkor sem, ha a kampány utóbb rossznak vagy hibásnak bizonyul, vagy a BKV imázsa szempontjából kimondottan kártékonynak tűnik. Így a Bamako rallira vonatkozó szerződés miatt a BKV vezetői büntetőjogi eszközökkel nem vonhatók felelősségre.
A iv. alpontban szereplő bliccelés elleni kreatívokkal kapcsolatban a vád használhatatlanságukra és a munkáért kifizetett díj aránytalanságára hivatkozott. A használhatatlanság kapcsán a tárgyaláson körvonalazódott, hogy az erre vonatkozó megállapítást megfogalmazó D..M.. tanú annak idején nem biztos, hogy a kreatívok teljes körét vizsgálhatta, legalábbis a kreatív anyagok egyikére határozottan emlékezett, a többire viszont nem. Az eljárás anyagából azonban kiderült, hogy a kreatívokat a Relatív a BKV egy megvalósult kampányához készítette el, a tárgyalás során kirendelt K..J..szakértő pedig a teljesítés árát is korrektnek tartotta. Amit a szakértő problémásnak tartott, hogy a dokumentáció hiányossága miatt nem látható, hogyan hasznosult az anyag a vállalkozás szempontjából. A szakértő szerint úgy tűnik, hogy ez gyakorlat volt a cégnél, ahol csak a számszaki alakiságra törekedtek, a szakmai alakiságra nem. Utóbbi hiánya viszont megnehezíti az üzletmenet szempontjából történő indokoltság / indokolatlanság kimondását. Így nem bizonyítható, hogy a szolgáltatás eleve szükségtelen volt, az árazás viszont reálisnak mondható, ezért ez a vádpont sem képezheti felelősségre vonás alapját.
3. Szóbeli tanácsadási szerződés (ii. alpont)
Amiben viszont a vádlottak felelősségét megállapíthatónak látom, az a ii. alpont, vagyis 22 hónapon keresztül szóbeli tanácsadásra kifizetett havidíj.
3.1 Okirati bizonyítékok
E vádpont esetén is célszerűnek látom az okirati bizonyítékokkal kezdeni. A 2007. július 31.
napján kelt, határozatlan idejű szerződés tárgya kommunikációs tanácsadás, ezen belül PR tanácsadás havi 10 óra rendelkezésre állással, reklám és marketing tanácsadás havi 10 óra, stratégiai tanácsadás és kreatív tanácsadás havi 5 óra rendelkezésre állással, esetlegesen reklámanyagok minőségi felülvizsgálata. Látható tehát, hogy a szerződés korlátlan időtartamra olyan területeken határozott meg általános jellegű tanácsadást, amelyen a BKV Zrt-nek saját munkaszervezete is működött és működik. A szerződés tárgyának meghatározása és határozatlan futamideje – együtt a cég kivételezett helyzetével – tehát eleve gyanússá teszi az ügyletet, felveti annak lehetőségét, hogy a szerződés csak tartós kifizetésre ad valamilyen ürügyet. Persze, ettől függetlenül az általános szerződés lefedhetne olyan feladatokat is akár, amire a BKV kommunikációs valóban nem képes saját erőből. Ezt a jóindulatú feltételezést nagyon könnyen megerősíthetné, ha lennének olyan teljesítési anyagok, vagy akár csak teljesítési igazolások, amik ilyen szolgáltatásról szólnak. Nézzük meg tehát, milyen teljesítéseket lehet ehhez a szerződéshez kötni, miről szólnak számlák.
Nos, röviden, egyetlen teljesítést sem lehet egyértelműen ehhez a szerződéshez rendelni. Vannak ugyan feltételezések, így a BKV adatszolgáltatása szerint feltételezhetően ehhez a szerződéshez tartozik egy 2007. november-decemberi időszakra vonatkozó „BKV népszerűsítő” kampány. Kézenfekvőnek tűnik az a lehetőség, hogy szerződésszám alapján a számfejtési ívek révén azonosítsuk azokat a teljesítéseket, amik ehhez a szerződéshez tartoznak. Vannak is ilyen számfejtési ívek, szerződésszám alapján ehhez a szerződéshez több teljesítés is található: KMOP projekthez utastájékoztatási eszközökre vonatkozó javaslat készítése, BKV honlap tervezése, Bamako 2008 rally címen rendelkezésre állásról kiállított számlák. Csakhogy: egyrészt ezekkel a teljesítésekkel kapcsolatban esetenként külön szerződés is van, és mindegyik teljesítés külön le is van számlázva, tehát ezeket a BKV a havidíjon felül kifizette. Ezeket a kimutatható teljesítéseket tehát a BKV nem a havidíjas szolgáltatáson belül kapta.
Nézzük meg akkor, hogy akkor miről szólnak a teljesítési igazolások, és maguk a havi díjas számlák. A számlák mind a 22 hónapra rendelkezésre állnak, sőt, van egy a szerződéses időszakot megelőző hónapról kiállított számla is. A teljesített szolgáltatás minden esetben havi rendelkezésre állás, aminek az elszámolási egysége 1 hónap, ezen belül nincsenek lebontva a szerződés szerinti tevékenységi területekre sem. A teljesítésigazolások nem teljes körűek, csak 13 hónapra vonatkozóan vannak meg, azonban a számlákhoz hasonlóan lakonikusan egyszerűen határozzák meg a teljesített szolgáltatást: tanácsadási rendelkezésre állás. Tehát sem a számlák, sem a teljesítésigazolások nem visznek közelebb annak megválaszolásához, hogy mit is csinált általános szóbeli tanácsadás címén a Relatív Kft., havi
660.000,- forintért. A tanácsadási tevékenység differenciálatlansága, az egyes teljesítésekre vonatkozó iratok hiánya, a sematikus teljesítési igazolások mind arra utalnak, hogy az igazolásoknak és a számláknak a valós teljesítéshez nincs közük, csak a kifizetéshez minimálisan szükséges iratokat készíttették el a vádlottak.
A teljesítésekkel kapcsolatban még egy előkerült e-mailre (1841950) érdemes kitérni, ami valamiféle teljesítésre azért utal: ez a 2007. december 14-i e-mail sorozat a Relatív Kft. ügyvezetője által L..O..-nak és S..A..-nak címzett, másolatban R..M..nak is megküldött levellel indul, amelyben utal egy pár nappal korábbi megegyezésükre, hogy a BKV elkészít egy összefoglalót az évről, kis színes szagos valamit. H..Zs.. tájékoztatta a címzetteket, hogy a mellékelt szórólap R..M..nak is tetszett, és kérte, hogy L..O..hagyja jóvá. L..O..a csak H..Zs..nak megküldött válaszában jóváhagyta a tervezetet, H..Zs.. pedig ezt követően közölte a BKV-s kommunikációs vezetőkkel, hogy a főváros rámondta az áment, és kérte R..M..tól, Z..T..tól, P..P..-től és V..Á..-től, hogy tartalmilag ellenőrizzék a szórólapot. Végül is a szórólap azért nem készült el, mert A..A..közbeavatkozott, jelezve hogy neki ez az egész nem tetszik. Az e-mailből több következtetést is le lehet vonni:
- Először is H..Zs.. és L..O..között közvetlen kapcsolat volt, vagyis újabb bizonyíték erősíti meg R..M.. nyomozati vallomását a Relatív Kft. és a Hagyó- kabinet kapcsolatáról.
- Másodszor, H..Zs.. és L..O..kapcsolata olyan szoros volt, hogy Schmuck Andor nevű címzettet is tájékoztatva egymás közt egyeztettek a BKV kommunikációjáról. Ami anyagot a Relatív Kft. készített, először L..O..hagyta jóvá, utána jöhettek a BKV dolgozói elvégezni a tartalmi ellenőrzést.
- Harmadszor, L..O..nem is fáradt azzal, hogy jóváhagyását másolatban megküldje
R..M..nak vagy más BKV-s dolgozónak, csak H..Zs..ot tájékoztatta.
Mindez arra utal, hogy a Relatív BKV-ra vonatkozó tevékenységét a Hagyó-kabinet kommunikációs felelőse irányította, abba a BKV kommunikációjának nem nagyon volt beleszólása, az egész, feleslegesnek tűnő sikerpropagandát A..A..közbelépése állította le, aki – a várható támadásokra figyelemmel – annak minősítette az egész próbálkozást, ami: már megint propagandaanyag.
Több okirati bizonyíték nincs is a tárgyban, amire hivatkozhatnék, lássuk hát a személyi bizonyítékokat.
3.2 Terhelti vallomások
R..M.. a nyomozás során csak annyit mondott, hogy a Relatív Kft.-vel L..O..
utasítására kellett szerződést kötnie, akik profi munkát végeztek, konkrét eredményekkel. Noha a Relatív Kft. hét szerződésével is meggyanúsították, az egyes szerződésekről külön már nem nyilatkozott. A tárgyaláson a kommunikációs tanácsadási szerződést is szükségesnek tartotta, állítása szerint a BKV-nál dolgozók nagyon leterheltek voltak, és mindenképpen külső kreatívokat kellett bevonni, és ha egy-egy ötlet alapján külső segítséget kellett igénybe venni, az ötletet kiküldték annak a 3-6 cégnek, akivel kapcsolatban álltak, és mindenki küldött vissza ötleteket, javaslatokat, tehát megdolgoztak a pénzükért. Ezzel a védekezéssel maga a szerződés van ellentétben. Eddig már láthattuk, hogy ha a BKV kreatív feladatokat rendelt meg, akkor a szerződésben a tárgyat ennek megfelelően megjelölték. A most szóban forgó szerződésben azonban nem csak arról van szó, hogy ezt a tárgyat elfelejtették megjelölni, hanem arról, hogy négy tanácsadási területet is megjelöltek, és a teljes 25 órás havi rendelkezésre állási időből csak 5 órát szántak stratégiai és kreatív tanácsadásra. A kreatív tanácsadáson túl R..M.. szerint a Relatív vállalati felelősséggel kapcsolatos anyagot is készített.
Vallomásához R..M.. anyagokat is csatolt, amivel a Relatív Kft. teljesítését kívánta alátámasztani. Egy darab grafikát sajtóháttér tervezetről, egy darab vállalati felelősségstratégiáról szóló prezentációt, összesen 10 diával, és egy javaslatot a BKV népszerűsítésére, szintén prezentáció, 35 diával. Tehát R..M..nak összesen 3 db. anyagot sikerült összeszednie, amivel azt kívánja alátámasztani, hogy a 22 hónapon keresztül fennálló tanácsadói szerződés teljesítései rendben voltak. Ezek közül a vállalati felelősségvállalási stratégia kimondottan elnagyolt, az általánosság szintjén mozog, jól jelzi ezt a terjedelme is, de az egyes diák is nagyon felszínesek, ráadásul erre a feladatra a hasonlóan kivételezett helyzetű GPS Capital is kapott megbízást, és az is csak egy 3 oldalas javaslatig jutott. Úgy tűnik, a vállalati felelősségvállalási stratégia kidolgozása kitűnő alap volt arra, hogy néhány oldalas, felszínes prezentációkra a baráti cégek többszázezres kifizetéseket kapjanak.
Z..T.. a nyomozás során ezzel a vádponttal kapcsolatban nem tett vallomást, mivel meggyanúsítva sem lett, megjegyzem, emiatt a vád nem törvénytelen, és védekezési jogát gyakorolta is a tárgyaláson. A tárgyaláson a IX. rendű vádlott egyébként részben R..M..ra próbálta hárítani a felelősséget azzal, hogy a kapcsolatot a kommunikációs igazgató tartotta a céggel, és a teljesítési igazolásokat utasításra írta alá, és emlékei szerint Sz..P..E..is adott nekik feladatokat. Rövid vallomás, de így is került bele ellentmondás: a IX. rendű vádlott először azt állította, hogy utasításra írta alá a teljesítési igazolásokat, egy bekezdéssel később meg már arról nyilatkozott, hogy a cég folyamatosan dolgozott a BKV-nak, pl. az éjszakába nyúló sztrájktárgyalásokon nyújtottak külső segítséget a vezetőknek. Z..T.. azon is csodálkozott, hogy mi köze lehetett a 2007. október 15. és 2009. július 20. közötti kifizetések engedélyezéséhez, amikor ő csak 2009. júniusáig dolgozott a BKV-nál. Nem is értem a IX. rendű vádlott csodálkozását, hiszen ha nem is nézte meg tételesen a nyomozati iratban, hogy minden számfejtési íven az ő aláírása szerepel, általános ismeretei alapján tudhatná, hogy a BKV 60 napos fizetési határidővel teljesített, tehát a 2009. júliusi kifizetéshez 2009. májusi számla és számfejtési ív tartozik, amikor ő még a BKV-nál dolgozott. Azon viszont már elmulasztott csodálkozni a IX. rendű vádlott, hogy abban a pillanatban, amikor ő távozott a BKV-tól, a szerződés is megszűnt.
3.3 Tanúvallomások
A Relatív Kft. részéről mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson H..Zs.. és P..
N.. kerültek kihallgatásra. Az ügy nem csak üzleti jó hírüket érinti, hanem L..O..vallomásából ismerten Hagyó Miklósnak személyesen is szolgáltatásokat nyújtottak a Szent István vándorlás honlap kapcsán, tehát vallomásukat a személyes érintettség fényében kell értékelni.
H..Zs.. szerint a szerződés alapján a kapcsolattartás a BKV-val rendszeres volt, heti, két heti rendszerességgel, esetleg rendkívüli ügyekben alkalmanként is találkoztak BKV-s kollégáikkal, és mindig az aktuális ügyekben kérték ki véleményüket. A tanácsokat szóban vagy írásban adták, illetve kisebb grafikai részmunkák is belefértek a tanácsadásba. A tanú egy konkrét feladatra emlékezett, 2007. nyarán egy nagyobb sztrájkhelyzetben éjszakába nyúlóan jelen volt a tárgyalásokon, hogy az opciók, stratégiák kidolgozásában segítsen, és a Zeusz kommunikációs ügynökséget tudta megnevezni, akik ugyanebben a helyzetben jelen voltak. Ezen kívül utóbb még sikerült felidéznie azt, hogy a BKV népszerűsítésére vonatkozó kampánytervet megrendelés nélkül, proaktívan, saját kezdeményezésre csinálták, egy ötlet alapján, amiből aztán nem lett semmi, elhalt. A vállalati felelősség stratégiára a tanú nem emlékezett vissza, még a sajtóbeli közzétételek vonatkozásában emlékezett, hogy szövegszerű feladatokat végeztek. A tanú a tevékenységüket egyértelműen R..M.. személyéhez kötötte, R..M.. távozása után lecsökkent az interaktív kapcsolatok száma, talán összesen egyszer-kétszer volt benn a BKV-nál, naptártervezési projekt kapcsán. Meg kell jegyeznem, hogy erre viszont a BKV külön szerződést kötött a Relatív Kft.-vel.
A tanú vallomására adott észrevételében R..M.. igazoltnak látta a szerződés teljesítését, és értetlenségét fejezte ki a fölött, hogy a Zeusz ügynökségen kívül a sztrájktárgyalásokon jelen volt a Kornusz Kft. is, ezen cégek vonatkozásában viszont az ügyészség megszüntette a nyomozást, mint ahogy a Gardien Bt. esetében is, ami meg szóbeli szerződés alapján adott tanácsokat. Bár fenntartom azt a tárgyaláson többször kifejtett nézetemet, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából helytelennek tartom szerződések összevetését, mert az, hogy egy ügylet miatt az ügyészség nem emelt vádat, attól az még nem feltétlenül ártatlan vagy jogszerű ügylet. Jelen ügyben azonban a Zeusz Kft. szerződése miatti megszüntető határozatot érdemes kicsit magyarázni, mert indokolása meglehetősen formális, úgy tartalmazza a következtetéseket, hogy ténybeli alapjukkal nem sokat törődik. Pedig érdemben a határozat helyes, mert ha a lefoglalt iratok között megnézzük a Zeusz Kft. teljesítési igazolásait, azt láthatjuk bennük, amit a Relatív Kft. esetében hiányoltam: részletesen kitöltött teljesítési igazolásokat, amelyben feltüntették a kapcsolattartókat is, a teljesítés időpontját, és tételesen, hogy milyen speciális kommunikációs területen végzett tevékenységet a Zeus Kft. A sokféle tevékenység között felbukkan a sztrájktárgyalásokon részvétel is. A Kornusz Kft. tanácsadási szerződése pedig nem általános, hanem válságkommunikációs tanácsadásról szól, és ezzel a teljesítésigazolási jegyzőkönyvek is összhangban vannak.
P..N.. vallomásában arról számolt be, hogy a tanácsadási szerződésről tudott, hiszen ő írta alá, néhányszor találkozott R..M..sal, de inkább a kreatív feladatokat vitte, az ügyféllel való kapcsolattartás H..Zs.. dolga volt.
A tárgyaláson kihallgatásra került F..Zs.., aki 2007. márciusától sajtóreferens volt, és rendszeresen részt vett a sztrájktárgyalásokon. A tanú elég világosan emlékezett ezekre a tárgyalásokra, arra is, hogy a BKV kommunikációs részlegétől is folyamatosan 4-5 ember, egymást váltva részt vett reggeltől estig, továbbá emlékezett két külsős kommunikációs tanácsadóra is, őket meg is nevezte: S..P..-t és R..P..-t. Az eljárás irataiból ismert, hogy S..P.. a Zeus Kft., R..P.. a Kornusz Kft. képviselője volt. Más tanácsadókra a tanú nem emlékezett, a Relatív Kft., H..Zs.. és P..N.. megnevezése után pedig a tanú határozottan úgy nyilatkozott, hogy rájuk nem emlékszik, velük nem találkozott. A tanú tehát egyrészről cáfolta azt a terhelti védekezést, hogy azért is volt szükség tanácsadókra, mert a BKV dolgozóit nem lehetett igénybe venni rendkívüli munkavégzésre, másrészt a tanú emlékezett a kommunikációs tanácsadókra, és pont azokat a személyeket nevezte meg, akiknek cégei dokumentált módon foglalkoztak a sztrájk kezeléséra irányuló tanácsadással.
A tárgyaláson Sz..P..E.. is tett vallomást a Relatív Kft. tanácsadása kapcsán, és határozottan állította, hogy sem H..Zs.., sem P..N.. nem adott neki tanácsokat, magára a szerződésre nem emlékezett, csak feltételezte, hogy azért mondták fel, mert nem volt rá szükség.
3.4 Összegzés
Az eddig felsorolt bizonyítékokat összességében értékelve arra a következtetésre lehet jutni,
hogy a szerződés alapján valós, a BKV-nak hasznos szolgáltatást a Relatív Kft. nem nyújtott.
Bár a terheltek és a Relatív Kft. ügyvezetője főleg kreatív tervezési feladatok teljesítésével indokolta a havi díjas szerződés megkötését és fenntartását, a rendelkezésre álló kreatív munkák mind egyéb konkrét szerződéshez köthetők és a havi díjas szerződésen felül kifizetésre kerültek. Sőt, megjegyzendő, hogy más vádpont kapcsán R..M.. a Relatív Kft. munkájának alátámasztására kreatívokat csatolt a bíróságnak, ezeket a tanúknak fel is mutatta, csakhogy az egyikről D...M.. felismerte, hogy azt nem a Relatív, hanem a BKV egyik belsős munkatársa készítette.
A kreatív feladatok mellett R..M.. és H..Zs.. is a sztrájktárgyalásokon adott kommunikációs segítséget nevezte meg, mint teljesített tanácsadási tevékenységet. Csakhogy ez a tevékenység semmilyen módon nem került dokumentálásra, míg más cégek tárgykörben nyújtott teljesítéseinek dokumentáltságával semmi gond nincs, és F..Zs.. tanú is pont azoknak a cégeknek a képviselőit látta a tárgyalásokon, ahol a teljesítések részletese igazolásában ez a tevékenység látható.
Az eljárás során beszerzett vagy a terheltek által csatolt teljesítési anyagok egyértelműen nem köthetők a szerződéshez, egyébként is olyan csekély mennyiségűek, hogy a csaknem két éven át futó szerződés teljesítését nem bizonyítják. Az anyagok csekély mennyisége éppen az igazolja, hogy rendszeres, hónapokon át tartó tanácsadói szolgáltatás nem történt. A szolgáltatás és hasznosságának hiányára utal az is, hogy azt nem csak a K..I..-valérkező új menedzsment nem használta, hanem R..M.. távozása után Z..T.. sem, legalábbis erre utal saját vallomása. Amíg viszont R..M.. a BKV-nál volt, addig L..O..-nak is felettesi jellegű beleszólása volt a Relatív munkájába.
Összességében tehát a Relatív Kft. szerződése szükségtelennek minősíthető: a BKV kommunikációs főosztályától és marketing osztályától elvárható, hogy az általános kommunikációs feladatokat önerőből, tanácsadó nélkül oldják meg, mindemellett a teljesítés módja, csekély mértéke is arra utal, hogy az egyébként is felesleges szolgáltatást a Relatív Kft. nem, vagy csak eseti jelleggel nyújtotta, és tevékenységének valódi főnökét L..O..ban látta.
A fentieknek megfelelően a szükségtelen szerződés megkötésével R..M.. és Z..T.., majd a kifizetést lehetővé tevő tartalmatlan, formális teljesítésigazolások alapján a kifizethetőség engedélyezésével a vádlottak vagyoni hátrányt okoztak a BKV Zrt.-nek, melynek összege a szerződés fennállása alatt kifizetett 14.850.000,- Ft-tal egyenlő.
R..M.. és Z..T.. cselekménye egységes akaratelhatározással, azonos célra irányult, egymás tevékenységéről tudtak, így a cselekményt társtettesként követték el. L..O..felbujtói szerepét viszont nem látom bizonyíthatónak. Nem azért, mert az ne lenne bizonyítható, hogy a BKV az ő kívánságára alkalmazta a Relatív Kft-t. Ez bizonyítható, ezt bizonyitja R..M.. nyomozati vallomásán kívül a két e-mail is, az egyik, amiben R..M.. A..A..-nakszóló tájékoztatásában H..Zs..ot O..-hozköti, a másik, amiben L..O.. és H..Zs.. közvetlenül konzultálnak a BKV kommunikációs ügyeiben. L..O.. bizonyított közbenjárásából azonban nem következik bizonyossággal, hogy szándékosan bűncselekmény elkövetésére kívánta rávenni R..M..t. R..M.. nyomozati vallomása sajnos nem részletes, L..O..kívánságának részleteit, az egyes szerződésekkel kapcsolatos kívánságait nem tartalmazza. így az sem világos, hogy a tanácsadási szerződés megkötésében volt-e valamilyen szerepe. Az okirati bizonyítékokból ismert, hogy a Relatív Kft. már 2007. márciusában szerződéses kapcsolatban állt a BKV-val, médiatréninget tartott K..K.. szóvivőnek, a tanácsadási szerződést viszont csak július 31-én írták alá, tehát a szerződés megkötésekor a Relatív már hónapok óta kapcsolatban állt a BKV-val. A jelenlegi bizonyítékok alapján így nem bizonyítható, hogy L..O..ezzel a konkrét szerződéssel kapcsolatban utasította a BKV- t, ezért a felelősségét ebben a részcselekményben nem látom megállapíthatónak.
Z..T.. cselekménye kapcsán felmerül, hogy a teljesítési igazolások aláírásakor és a kifizetés érdekében történt felhasználásakor követett-e el magánokirat-hamisítást. A teljesítésigazolások ugyanis – mint ahogy eddig szó volt róla – semmilyen konkrét teljesítést nem tartalmaznak, a szöveg szerint azt igazolják, hogy a Relatív tanácsadás céljából a BKV rendelkezésére állt. Mégis úgy vélem, hogy a teljesítésigazolás valótlan tartalmú, mert ebben a formában azt jelenti, hogy a BKV-nak szüksége volt erre a szolgáltatásra, arra, hogy valaki ugrásra készen bármikor kommunikációs tanácsot adhasson a kommunikációs főosztálynak, és ezt a szolgáltatást meg is kapta. Ilyen szolgáltatásra azonban a BKV-nak nem volt szüksége, a teljesítésigazolás csak ahhoz kellett, hogy a számla kiállítása és a kifizetés megtörténhessen. Ezért Z..T.. magánokirat-hamisítás vétségében is felelős.
I/A. 6. Siteflex
Tisztelt Törvényszék! Két olyan kivételes vádpont van a vádban, amelyekben a vádlottak úgy szegték meg vagyonkezelési kötelezettségüket, hogy az ügyletek kapcsán semmilyen látható hátsó szándékra, egyéni érdekre nem derült fény. Ezek egyike a BKV honlapjának megújítására irányuló szerződés a Siteflex Kft-vel, ahol a szerződő fél meg is kezdte a teljesítést, de annak befejezése előtt a BKV kifizetette a teljes szerződéses díjat, majd felelős kommunikációs vezetők egyszerűen nem követelték meg a teljesítés befejezését, a honlap megújítására irányuló projekt félbemaradt, elhalt.
1. A felhasználni kívánt bizonyítékok
A szerződés megkötésének tényét, a szerződést aláíró személyeket, a szerződéses teljesítés igazolását, valamint a kifizetések tényét a Siteflex Kft. és a BKV Zrt. között 2007. május 7. napján létrejött szerződés, a R..M.. által aláírt, 2007. július 13. napján és 2007. október 4. napján kelt teljesítési igazolások, a Siteflex Kft. számlája, valamint a hozzá tartozó számfejtési ív, banki- és SAP adatok igazolják.
A teljesítés nem szerződésszerű voltát a K..M.. által készített „A BKV Zrt. új honlapja projekt állása 2008. január 24-én” című, valamint „A BKV Zrt. új honlapjának bevezetése – állapot 2008-02-13.” című feljegyzésekkel, továbbá K..J..tanúvallomásával, valamint V..Á.. X. r. vádlott írásbeli vallomásával bizonyítom.
Mivel a módosított vádirati tényállás szerint nem a szerződés megkötése, hanem a teljesítés igazolása és a kifizetés engedélyezése tekintendő annak a magatartásnak, amellyel a vádlottak a hűtlen kezelés bűntettét megvalósították, így a szerződés megkötésének körülményeire (köztük a versenyeztetésre), a szerződött szolgáltatás szükségességére vonatkozó okirati és személyi bizonyítékokat külön nem értékelem.
2. Okirati bizonyítékok
A BKV Zrt. 2007. május 7. napján kötött szerződés a Siteflex Zrt-vel a BKV új honlapjának kialakítására. A szerződés nem vonatkozott a design megtervezésére (azt a megrendelő adta át), illetőleg a honlap üzemeltetésére. A szerződés múlt időben, már megkötöttként utalt a
„Hirdetési felület használati jogának határozott idejű értékesítése” tárgyú szerződésre, mint kapcsolódó szerződésre, de tartalmazta azt is, hogy a felek azt előreláthatólag 2007. május 31- ig kötik meg, illetve azt is, hogy a felek a két szerződést egyidejűleg kötik meg és azok csak együtt érvényesek. Ezzel szemben a kapcsolódó szerződés megkötésére valójában soha nem került sor.
Maga a szerződés részletezte az új honlap kialakításával kapcsolatos feladatokat, a szerzői jogokra vonatkozó rendelkezések között a szerződés pedig egyértelműsítette, hogy a honlapot működtető programokkal és a honlap forráskódjával is a BKV a rendelkezésre jogosult. A szerződés alapján tehát a BKV Zrt-nek egy kész honlapot, arra vonatkozó dokumentációt, valamint a honlap forráskódját kellett volna megkapnia a Siteflex Kft-től. Ezen eredmény előállításán felül a Siteflex Kft feladata felölelte a régi honlap adatainak, továbbá az újonnan kialakított menetrendi adatok migrálását is az új honlapra, valamint a BKV munkavállalóinak oktatását is.
Ezzel szemben, a R..M.. által 2007. október 4. napján „maradéktalanként” igazolt teljesítéskor a Siteflex Zrt. semmit nem adott át a BKV Zrt-nek, csupán a saját szerverén biztosította a honlap tesztelésének lehetőségét. Már önmagában e tény is elég lenne ahhoz, hogy a teljesítést ne legyen teljes körű és maradéktalan, hiszen az informatikai szakértői nélkül is megállapítható, hogy ha a szerződés tárgya valaminek az elkészítése és rendelkezésre bocsátása (átadása), akkor amennyiben az átadás nem történik meg, nem beszélhetünk szerződésszerű, maradéktalan teljesítésről. Nyilvánvaló, hogy a kész honlap átadásának hiányában nem kerülhetett sor az adatmigrálásra és a BKV munkatársainak oktatására sem.
A számla kiállítása még a teljesítés maradéktalan igazolásának napján megtörtént. Az ahhoz tartozó számfejtési íven V..Á.. X. r. vádlott igazolta aláírásával a teljesítést, a számla kifizethetőségét.
3. Szakvélemény
Végezetül az okirati bizonyítékok között utalnék Sz..G.. védelem által csatolt véleményére, amelyben a „www.bkv.hu portál funkcionális leírás és követelmény specifikáció” c. dokumentum alapján véleményezte a Siteflex Kft. által a szerződésben vállalt feladatok és a kialkudott ár értékarányosságát. A szakértőt a szakkérdésben nem kívánom megcáfolni, így csak annyit tennék hozzá az ott leírtakhoz, hogy a szakértő a véleményét egy tervezett honlapra állította ki, amely elméletben akár arányos is lehetett volna a szerződésben foglalt vállalkozói díjjal, a vádnak azonban nem értékaránytalanság a tárgya, hanem az, hogy a kifizetett ellenértékkel nem áll szemben a vállalt eredmény átadása.
4. Terhelti vallomások
A..A.., R..M.. és V..Á.. vallomásai részben a honlap megújításának és így a szerződött szolgáltatás szükségességének igazolására irányultak, mivel ezeket a módosított vádirati tényállás szerint a vádhatóság sem vitatja, a terheltek e körben tett vallomásait nem kívánom idézni, értékelni.
R..M.. VIII. r. vádlott vallomásai szerint a Siteflex Kft. által végzett munkát a BKV informatikusai ellenőrizték, a teljesítést pedig Z..T.. igazolta. R..M.. szerint a kapcsolódó hirdetési szerződés meg nem kötése a BKV Zrt. új vezetőségének a hibája volt.
R..M.. emlékezetét az okirati bizonyítékok cáfolják, ugyanis a Siteflex Kft. munkáját, nem az IT igazgatóság, hanem az általa vezetett ÉKI, azon belül is V..Á.. marketing osztályvezető és beosztottjai felügyelték, a teljesítést pedig nem Z..T.., hanem maga R..M.. igazolta.
A VIII. r. vádlott védekezése nem helytálló a tekintetben sem, hogy a kiegészítő szerződés megkötésének elmaradása az őt követő vezetés terhére róható, ugyanis a kapcsolódó szerződés megkötését a felek 2007. május 31-ig irányozták elő. R..M.. ekkor – és még az ezt követő több mint egy éves időszakban – alkalmazásban állt a BKV Zrt-nél és vezette azt az igazgatóságot, amelynek feladatkörébe a kiegészítő szerződés megkötése tartozott. Az új vezetés vádolása már csak azért sem helytálló, mert a BKV a Siteflex Kft-vel kötött szerződést, nem G..M..-val, nem a Webkombinát Kft-vel és nem a C-Enter Kft- vel, így a szerződést érvényessé tevő kapcsolódó szerződést is a Siteflex Kft-vel lehetett volna
megkötni. A Siteflex Kft-t viszont tulajdonosai 2007. decemberében eladták egy elérhetetlen szlovák állampolgárnak, az ügyvezetés is ugyanerre a szlovák állampolgárra szállt át. Az új vezetésnek tehát jogi lehetősége sem volt a R..M.. által létrehozott helyzet megmentésére, hiszen a honlapot R..M.. kifizettette, az elkészült verzió nem volt bevezethető állapotban, a BKV a forráskódot nem kapta meg, a fejlesztő cég eltűnt, noha maguk a fejlesztők még jelentkeztek volna további pénzért. Így utólag azt kell mondjam, hogy az új vezetés részéről teljesen logikus döntés volt a projektet ejteni, és ugyan több pénzért, de tiszta lappal új honlapot megrendelni. Ha jól értettem a bíróság által kirendelt K..J.. marketing szakértőt, erről az új vezetés által létrehozott honlapról volt nagyon jó véleménnyel.
Ezen túlmenően, álláspontom szerint irreleváns is a VIII. rendű vádlottnak a kapcsolódó szerződés megkötése elmaradásának okára irányuló védekezése, hiszen a honlapot nem a kapcsolódó szerződés hiányában, hanem éppen azért nem tudták beüzemelni, mert az a teljesítés, amelyet R..M.. a Siteflex Kft. részére 2007. október 4-én maradéktalanként igazolt, valójában nem történt meg, a honlap nem állt a BKV Zrt. rendelkezésére. Az ugyanis, hogy a vállalkozó elkészített egy csak a saját szerverein futó tesztverziót, amit a BKV munkatársai távoli eléréssel próbálgathattak, nem jelenti azt, hogy a BKV rendelkezett volna a honlappal.
V..Á.. a teljesítés igazolásával kapcsolatban a tárgyalás során csatolt írásbeli vallomásában úgy védekezett, hogy azt követően írta alá a számfejtési ívet, hogy R..M.. kommunikációs igazgató a teljesítést igazolta, ezért az, álláspontja szerint, nem jogellenes magatartás. V..Á.. előadta továbbá, hogy a honlapot K..M.. hónapokig tesztelte, majd az nem került bevezetésre, emlékezete szerint azért sem, mert a Siteflex Kft. nem adta át a forráskódot.
V..Á.. védekezését, mely szerint a teljesítés igazolása a számfejtési íven a részéről nem valósított meg jogellenes cselekményt, cáfolja a BKV Zrt. szerződéskötéskor és teljesítéskor is hatályos Ügyrendje, amely szerint a Marketing Osztályvezető felelős a társasági honlap üzemeltetéséért, fejlesztéséért. Azt, hogy V..Á.. és az általa vezetett Marketing Osztály a kezdetektől a félkész termék tesztelésén át a projekt félbehagyásáig ellátta ezt a feladatot, bizonyítják a Siteflex Kft-vel folytatott egyeztetésekről készült jegyzőkönyvek, valamint K..M.. feljegyzései, de, ami talán ennél is fontosabb, V..Á.. vallomása is. Ugyanis a X. r. vádlott maga is elmondta, tudomása volt arról, hogy a honlapot K..M.. hónapokig tesztelte, aki pedig V..Á.. beosztottjaként dolgozott, és 2007. novemberétől valóban munkahelyi feladata volt a Siteflex Kft. által biztosított felületen a honlap tesztelése.
A számfejtési íven történő igazolás jogellenessége minden vádpont és minden számla kapcsán önállóan, a többi körülménnyel és okirattal együttesen vizsgálandó és értékelendő, attól függően, hogy az adott kifizetés kapcsán az milyen bizonyító erővel bírt, mit igazolt. Jelen esetben, a Siteflex Kft. által nyújtott szolgáltatás – a honlap fejlesztése – az SZMSZ szerint is a teljesítést a számfejtési íven igazoló V..Á.. munka- és felelősségi körébe tartozott. V..Á.. ezért tudott – vagy a munkaköréből és vagyonkezelői kötelezettségéből adódóan tőle elvárt felelősség és ellenőrzés tanúsítása mellett tudnia kellett – arról, hogy a Siteflex Kft. által 2007. október 04. napján az általa is aláírt szerződés teljes összegére kiállított számla mögött nincs szerződésszerű teljesítés, így annak kifizetését – függetlenül a kommunikációs igazgató által aláírt teljesítési igazolástól – nem engedélyezhette volna.
5. Tanúvallomások
A teljesítés igazolásánál és szerződésszerűségénél maradva, tekintsük át az e vádpont kapcsán tett tanúvallomásokat.
K..J..IT főosztályvezető-helyettes tanúként elmondta, hogy a honlap fejlesztését az IT főosztály is figyelemmel kísérte, azonban annak tesztelését – emlékezete szerint 2007. decemberétől kezdődően – az ÉKI munkatársa, K..M.. végezte. K..J.. elmondása szerint a Siteflex Kft. által fejlesztett honlapot a BKV annak hibái miatt nem vezette be.
A tanú a 2011. április 22. napján történt vallomástételét megelőzően megkísérelt belépni a Siteflex Kft. által biztosított tesztfelületre, azonban az már nem volt elérhető. Tehát az a honlap, amelynek maradéktalan elkészültét R..M.. 2007. október 04. napján igazolta, valójában soha nem került átadásra a BKV Zrt. részére és az már a korábbi tesztfelületen sem érhető el.
K..M.. tanúvallomásában előadta, hogy 2007. novemberétől kezdődően tesztelte a Siteflex Kft. által fejlesztett honlapot, amelyről több hibalistát is készítetett. A hibalistákat megküldte a felettesének, illetve a Siteflex Kft-nek. A tanú szerint az általa feltárt hibák egy része a funkcionális működést is befolyásolhatta volna. Egyes hibák javítására nem került sor, illetve a fejlesztő a weboldal forráskódját nem adta át. A tanú szerint a weboldal végül nem került bevezethető állapotba.
6. Összegzés
A személyi és okirati bizonyítékok – így különösen a teljesítési igazolások és K..M.. hibajegyzékei, tanúvallomása – alapján kétséget kizáróan megállapítható a módosított vádirati tényállás, vagyis, hogy R..M.. VIII. r. vádlott a BKV Zrt. kommunikációs igazgatójaként úgy igazolta egy szerződéses szolgáltatás maradéktalan teljesítését, hogy a szerződésszerű teljesítés valójában nem következett be, ezzel megszegve a beosztásából eredő vagyonkezelői kötelezettségét.
Ugyancsak kétséget kizáróan megállapítható az is, hogy V..Á.. X. r. vádlott maga is aláírta a Siteflex Kft-vel kötött szerződést, és maga is felügyelte a honlap elkészítésének egyes fázisait, így tudott, illetve tudnia kellett arról, hogy a honlap a 2007. október 04. napján kelt, a teljes összegről kiállított számla kifizetésének engedélyezésekor nem volt bevezethető állapotban, illetve az – a cég által biztosított tesztfelületen futó próbaverziótól eltekintve – lényegében nem áll a BKV Zrt. rendelkezésére. Mindezek ellenére V..Á.. X. r. vádlott a vagyonkezelői kötelezettségét megszegve a teljesítést és a számla kifizethetőségét a számfejtési ív megfelelő rovatában igazolta.
Mindezek alapján tehát R..M.. VIII. r. vádlott és V..Á.. X. r. vádlott is megszegte a beosztásából adódóan reá háruló vagyonkezelői kötelezettséget, tehát mindkettőjük magatartása a hűtlen kezelés bűntettének tényállásba illeszkedő elkövetési magatartásként értékelhető. Mindazonáltal a vádlottak – ismerve a BKV Zrt. ügyrendjét, kifizetési mechanizmusát – tisztában voltak azzal is, hogy mindkettejük tevékenysége kell a számla kifizetéséhez, így tudatuk átfogta, hogy közös tevékenységük eredményeképpen olyan kifizetés fog történni, amely mögött nincs valós teljesítés, és ami így a BKV Zrt. számára vagyoni hátrányt okoz.
R..M.. VIII. r. vádlott tudta, hogy az általa aláírt teljesítési igazolás alapján a Siteflex Kft. számlát állít majd ki, illetve alappal bízott abban, hogy annak kifizethetőségét – az általa kiállított teljesítési igazolás alapján – beosztottja igazolni fogja, így végül az általa megindított oksági folyamat eredményeképpen a kifizetés megtörténik. V..Á.. pedig tudva a R..M.. által kiállított teljesítési igazolásról és arról, hogy a mögött valós teljesítés nem áll, saját vagyonkezelői kötelezettségének megszegésével hozzájárult a R..M.. által megkezdett folyamat befejezéséhez. Mindezeket követően a vádlottak semmilyen intézkedést nem tettek, hogy a kifizetett, de nem teljesített szolgáltatás átadását valamilyen módon elérjék, a projekt szó szerint elhalt a kezeik között, és csak a BKV új vezetése tett majd intézkedést a honlap tényleges megújítása érdekében.
Mindezek alapján a vádlottak a hűtlen kezelés bűntettét társtettesként valósították meg és
tevékenységük a BKV Zrt. számára 4.800.000 Ft vagyoni hátrányt eredményezett.
Ezen túlmenően a vádlottak a teljesítés igazolására valótlan tartalmú magánokiratokat állítottak ki. A R..M.. által kiállított, külön íven szövegezett teljesítési igazolás a számla kiállításakor a Siteflex Kft-nél, míg a V..Á.. által aláírt számfejtési ív a számla kifizetésénél került felhasználásra. Ezzel a vádlottak elkövették a magánokirat-hamisítás vétségét is, amelyet önálló tettesként valósítottak meg.
A..A..III. r. vádlott felelősségét – a fentebb kifejtettek miatt, mivel ő csak a szerződés megkötésében működött közre – e vádpont kapcsán nem állapítható meg, ezért a rá vonatkozó tényállítást a vádiratból mellőztem.
I/A. 11. Marionett
A másik ügylet, amiben a BKV vezetőinek látszólag indokolatlanul elhanyagolták vagyonkezelési kötelezettségeiket, a Marionett Kft. vádpontja.
1. A felhasználni kívánt bizonyítékok
A szerződés megkötésének tényét, a teljesítés igazolását és a kifizetés megtörténtét a Marionett Kft. és a BKV Zrt. között 2007. július 6-án létrejött szerződés, a Marionett Kft. által kiállított számla, valamint a hozzá tartozó számfejtési ív, banki és SAP adatok igazolják.
2. Okirati bizonyítékok
A BKV Zrt. versenyeztetési eljárást követően kötött szerződést a legjobb ajánlatot tevő Marionett Kft-vel a „BKV Hasznos közlekedési információk” c. kiadvány terjesztésére. A szerződés és azt megelőző meghívásos versenyeztetési eljárás ajánlattételi felhívása szerint a BKV Zrt. 900.000 db kiadvány Budapest területén történő terjesztését rendelte meg úgy, hogy abból 800.000 db-ot postaládás beszórás módszerével, míg 100.000 db-ot egyéni, helyszíni terjesztéssel kell a célközönség eljuttatni. Az egyedi helyszíneken történő szórólapterjesztés helyszíneit – bár a szerződésben erre vonatkozóan a felek megállapodtak – a BKV nem jelölte ki, legalábbis erre vonatkozóan semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre.
A 800.000 db tájékoztató füzet postaládába eljuttatását a Marionett Kft. a rendelkezésre álló adatok szerint kiszervezte a Magyar Postához. A Marionett Kft., miután a szóróanyagokat átadta a Magyar Postának (anélkül, hogy a tényleg postaládába jutásról meggyőződött volna),
2007. október 19. napján teljesítési igazolást, majd a teljes szerződéses összegről számlát állított ki a BKV Zrt. felé. A teljesítési igazoláson a Magyar Postának való átadás ténye szerepelt, a helyszíni terjesztéssel kapcsolatban a Marionett semmilyen igazoló dokumentumot nem adott át, sem ekkor, sem később. A számlán „a szórólap terjesztés szerződés szerinti teljesítése” szerepelt, a Marionett Kft. tehát a vállalt szolgáltatást ezzel teljesítettnek is tekintette. Az, hogy a terjesztés eddig az időpontig nem történhetett meg, a BKV vezetői számára is ismert volt abból a tényből, hogy maguknak a tájékoztató füzeteknek az elkészítése sem fejeződött be, ezt bizonyítja a kiadványok legyártását végző XXL-Papír Kft. számlája, melynek tanúsága szerint a megrendelésnek a hosszabb folyamatban, tíz részletben történt teljesítése 2007. november 12-én fejeződött be. A hosszabb folyamatot a postai terjesztés iratai is visszaigazolják, amelyből kiderül, hogy a terjesztés 13 ütemben történt, a 13-ból 11 ütem azonban a számla kiállítása után, 2007. november 26-ig bezárólag zajlott le. A helyszíni terjesztéssel kapcsolatban semmilyen dokumentáció nem állt sem a számla kiállításakor, sem később rendelkezésre, ami nem is csoda, hiszen a még le sem gyártott kiadványokat nem lehet terjeszteni.
Mindezek ellenére V..Á.. X. r. vádlott a beérkezett számla kifizethetőségét, a szerződésszerű teljesítést a számfejtési íven igazolta, noha a Marionett Kft-vel kötött szerződés tartalmával, s azzal is, hogy a Marionett helyszíni terjesztést is vállalt, kapcsolattartóként tisztában kellett lennie.
Azt, hogy a postai terjesztésen túl a helyszíni terjesztés egyáltalán megtörtént volna, cáfolja a BKV 2007. október 27. napján kiadott sajtóközleménye, valamint az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság 2008. június 12-én kelt beszámolója 2007-es tevékenységéről.
Mindkét okirat csak postai terjesztésről számolt be, látható tehát, hogy az ÉKI ismeretlen
okból eltekintett a szerződésben vállalt minden kötelezettség teljesítésétől, és lényegében egy
3.417.177,- Ft értékű szolgáltatást (ennyibe került a postai kézbesítés a Marionett-nek)
fogadott el egy 17.980.800,- Ft értékű számla ellentételezéseként.
3. Terhelti vallomások
V..Á.. a nyomozás és a tárgyalás során nem vitatta, hogy a teljesítést ő igazolta. A X. r. vádlott a védekezését lényegében arra alapította, hogy álláspontja szerint a kiadvány hasznos volt, annak terjesztésére külsős cég igénybevételére volt szükség, amely a terjesztést meg is oldotta. A X. rendű vádlott szerint a teljesítés megtörtént, ezért igazolta.
Hasonlóan nyilatkozott R..M.. is, aki a Kisokos kiadvány terjesztését kiemelt fontosságúnak minősítette, és a tárgyaláson többször is úgy nyilatkozott, hogy a teljesítés megtörtént, a Marionett Kft. hostessei a buszmegállókban terjesztették a kiadványt.
Egyrészt a kiadvány hasznosságát az ügyészség sem vitatta, nem is a kiadvány elkészítésére kötött szerződés a vád tárgya, hanem az, hogy a BKV a terjesztést teljes egészében külsős céghez szervezték ki, majd a szolgáltatás azon részét, amelyhez valóban külső vállalkozót kellett volna bevonni (a közvetlen, egyéni helyszíneken végrehajtott szórólapozást) egyszerűen nem követelték meg. V..Á.. vallomásában ugyan állított egy oksági kapcsolatot, mely szerint a teljesítés megtörtént, ezért igazolta, majd utóbb, a tényállás módosítására tett észrevételében a X. rendű vádlott már azt állította, hogy mind a szórólaposztást, mind a postaládás szórást ellenőrizte. Ezeket az állításokat azonban a kiadványok gyártásának befejezése és a Marionett számlájának igazolása közti időbeli anomáliákat megmutató okiratok cáfolják.
4. Tanúvallomások
K..T.., a Marionett Kft. ügyvezetője tanúvallomásában a BKV-val kötött szerződésre, a teljesítésre és egyáltalán az egész jogügyletre nem emlékezett. Csupán azt tudta elmondani, hogy a Marionett részéről ő csak a szerződések, a BKV-val és a Magyar Postával kötött szerződés aláírásánál járt el, azonban a konkrét munkát nem ő, hanem munkatársai végezték, akiket azonban megnevezni nem tudott. Ahhoz a képest, hogy a Marionett Kft. Budapest összes háztartását érintő, 17 millió forint értékű megbízást vállalt, meglepő, hogy a tanúnak láthatóan halvány fogalma sem volt sem a teljesítésről, sem arról, hogy hol lehetnek a teljesítéssel kapcsolatos iratok, de még arról sem, hogy egyáltalán kik lehettek azok a munkatársai, akik teljesítették a megbízást.
5. Bizonyítékok összegzése
R..M.. és V..Á.. vallomásával szemben különösebb mérlegelés nélkül, az XXL-Papír Kft. számlája és a postai terjesztés iratai alapján megállapítható, hogy a Marionett Kft. számlájának igazolásakor a Marionett Kft. nem is rendelkezett annyi példánnyal a kiadványból, amennyivel a szórólapos terjesztés, valamint a Magyar Posta által végzett postai terjesztés maradéktalanul teljesíthető lett volna. Mindezek ellenére V..Á.. X. r. vádlott azt igazolta, hogy a teljesítés maradéktalanul megtörtént.
Azt, hogy a helyszíni terjesztés utóbb sem történt meg a további iratok, illetve azok hiányának mérlegelésével lehet megállapítani. A már említett sajtóközlemény és az ÉKI utólag készített beszámolója a kiadvány postai terjesztését tartalmazta, a helyszíni, hoszteszek általi terjesztést viszont nem, noha más esetben külön kiemelték, ha hoszteszek osztogattak szórólapot. A BKV-nál nem volt fellelhető olyan irat sem, ami a szerződésben foglaltaknak megfelelően meghatározta volna a terjesztés helyszíneit. Emellett ismert az a tény is, hogy a Marionett Kft. a postai terjesztés díját a postának nem fizette ki. Vajon mi alapján feltételezhetjük, hogy a Marionett Kft. ismeretlen munkavállalója bármit is tett a BKV megbízásának további teljesítése érdekében, ha a BKV a teljesítés befejezése előtt mindent kifizetett, és a Marionett Kft. még az általa megrendelt szolgáltatást sem fizette ki? Mindezen körülményekből arra kell következtetni, hogy helyszíni terjesztés részletes feltételeiről a BKV és a Marionett meg sem állapodott, és a kiadványok osztogatása nem történt meg.
6. Végkövetkeztetés
A felvett bizonyítás alapján e vádpont kapcsán az állapítható meg, hogy a BKV Zrt. azt a szolgáltatást, amire a Marionett Kft-vel szerződött, vagyis a tájékoztató kiadványnak a postaládákba történő eljuttatására, valamint azok személyes, 60 helyszínen történő terjesztésére, a saját humánerőforrásával nem lett volna képes. Így tehát, maga a szerződés megkötése nem volt eleve szükségtelen, ezért az erre való utalást a vádból mellőztem, R..M.. VIII. r. vádlottal szemben pedig e tényállást nem tartom fenn.
Mindazonáltal a kiadvány terjesztésére nyilvánvalóan lett volna gazdaságosabb megoldás. A BKV Zrt-nek a postai terjesztést meg se kellett volna versenyeztetnie, arra közvetlenül köthetett volna szerződést a Magyar Postával. A személyes, 60 egyedi helyszínen végzett terjesztés azonban valóban olyan tevékenység, amelyet a BKV Zrt. saját apparátusával nem tudott végrehajtani, ezért erre külsős cég alkalmazása indokolt volt.
Az ügyletet a teljesítés fentebb értékelt igazolása teszi bűncselekménnyé. A Marionett Kft.
2007. október 19. napján benyújtott egy teljesítési igazolást, amely szerint a vállalt kötelezettség egy részét – a Magyar Posta megbízásával – teljesítette, majd, látszólag megfelejtkezve a vállalt szolgáltatás másik feléről, a teljes szerződéses összegről számlát állít ki.
A számlát a BKV Zrt. által ellenőrző V..Á.. X. r. vádlottnak ekkor az lett volna a kötelessége, hogy észlelje, a cég nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét. A teljesítés egyrészt azért nem volt szerződésszerű, mert a teljesítési igazolás kiállításának napján még csak a kiadványoknak a Magyar Posta részére történő átadása történt meg, azok kihordására a Magyar Posta és a Marionett Kft. között létrejött szerződés szerint folyamatosan, 2007. október 11. és november 26. között került sor, ezért ekkor szerződésszerű teljesítésről még ezen szolgáltatás vonatkozásában sem beszélhetünk. Másrészt, a szerződés másik fele, a 60 helyszínen történő szórólapozás nem valósult meg. Ezt észlelvén a szakterület felelősének és egyben a szerződésben a BKV Zrt. részéről kapcsolattartóként megjelölt személynek ki kellett volna kényszerítenie a maradék szolgáltatás teljesítését, avagy tárgyalásba kellett volna bocsátkoznia a Marionett Kft-vel az ellenérték csökkentése iránt. V..Á.. X. r. vádlott azonban e kötelezettségét elmulasztotta, a teljesítést úgy igazolta, mintha a Marionett Kft. a szerződésben vállalt kötelezettségét maradéktalanul teljesítette volna.
V..Á.. X. r. vádlott magatartása a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg. A X. r. vádlott cselekményével ok-okozati összefüggésben a BKV Zrt-t vagyoni hátrány érte. A szerződés kisebb része, a Magyar Posta által végzett, 3.417.177.,- Ft értékű részteljesítés végül is megvalósult, ezért a vagyoni hátrány a szerződéses összeg fennmaradó részével,
14.563.623,- Ft-tal egyenértékű. Emellett, a valótlan teljesítésről szóló számfejtési ív aláírásával és továbbításával V..Á.. a magánokirat-hamisítás vétségét is elkövette.
IV. Munkaügyi tárgyú szerződések
T. Törvényszék!
A munkaügyi tárgyú vádpontokkal eredetileg perbeszédem utolsó részében kívántam foglalkozni. Ezek a vádpontok valójában nem függenek össze olyan módon, mint az eddig tárgyalt vádpontok, abban az értelemben, hogy az ebbe a csoportba tartozó cselekményeket valamilyen bűnszervezeti érdek, eljárás fonalára fel lehetne őket fűzni. Egyetlen olyan vádpont van, ahol a cselekménynek bűnszervezeti háttere van, ahol M..H..É..anyagi érdeke találkozik a Hagyó Miklós köréhez tartozó személyek pénzbeli kielégítésével és a BKV szerepével, a VI. rendű vádlott fiktív foglalkoztatására gondolok. A többi munkaügyi tárgyú vádpont, a vállalati felsővezetők végkielégítése és dr. Sz..dr.Sz..E.. végkielégítése mögött nem ilyen érdek húzódik, és az elkövetési magatartás is minden esetben eltérő jellegű. A vádlotti távollétre figyelemmel ma csak dr. Sz..dr.Sz..E.. végkielégítési ügyével tudok foglalkozni.
IV. vp - Dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott végkielégítése
A BKV Zrt.-nél érvényes alapvető munkajogi szabályok és egyes munkajogi kedvezmények (így különösen a végkielégítés és a titoktartási díj) rendeltetésellenes alkalmazásával, illetőleg a közlekedési vállaltra nézve gazdaságilag hátrányos általános munkajogi gyakorlattal a III. vádpontnál szeretnék majd részletesebben foglalkozni, dr. Sz..dr.Sz..E.. végkielégítése kapcsán szerencsés módon elegendő a XIV. rendű vádlott munkaviszonyával, illetve annak megszüntetésével kapcsolatos egyedi munkáltatói döntésekre vonatkozó okirati és személyi bizonyítékokat értékelni.
1. Okirati bizonyítékok
A munkáltatóként A..B..által aláírt 2005. december 1-ei munkaszerződés az 1972. napja óta fennálló határozatlan idejű munkaviszonyban személyügyi igazgatóként foglalkoztatott dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott számára a munkaviszony munkáltatói érdekből történő felmondása esetére 14 havi végkielégítést és 100 nap felmondási időt (II/2.) biztosított. Emellett a vádlott 4 havi átlagkeresetének megfelelő ún. titoktartási díj fejében a munkaviszonya bármilyen okból történő megszűnése esetén 2 évig üzleti titoktartásra, valamint a munkáltató jó hírnevét és hitelképességét sértő vagy veszélyeztető magatartásoktól való tartózkodásra vállalt kötelezettséget (IV/4.).
Figyelemre méltó eltérés tapasztalható az azonos időpontban más munkavállalókkal kötött, egységes szövegezésű menedzserszerződésekben meghatározott végkielégítési jogosultság kapcsán. A BKV Zrt. Belső Kontroll Igazgatóságának 44. számú vizsgálati jelentése és az annak mellékletét képező munkaviszonnyal kapcsolatos iratok alapján ugyanis 2005-12-01. napján 5 személy esetében jött létre menedzserszerződés: D..J.., D..Z.., dr. Sz..dr.Sz..E.., Sz..L.. és dr. T..V.. (e személyek munkaszerződései a dr. Sz..dr.Sz..E.. lakásában tartott házkutatás során is előkerültek). Az egyforma szövegezésű munkaszerződések II/2. pontja a végkielégítési jogosultság kapcsán egyedül dr. Sz..dr.Sz..E.. esetében csupán a Munka Törvénykönyvének 95. § (5) bekezdésére tartalmaz utalást, míg a többi munkavállaló esetében a 95. § (2) bekezdésére is. A Munka Törvénykönyvének 95. § (2) bekezdése
értelmében nem jár végkielégítés, ha a munkavállaló legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, míg az (5) bekezdés értelmében a végkielégítés törvényben meghatározott összege 3 havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkaviszony az öregségi vagy korkedvezményes öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző 5 éven belüli szűnik meg. Megállapítható tehát, hogy az egyébként azonos szövegezésű munkaszerződések végkielégítésre vonatkozó rendelkezései kizárólag dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott esetében tértek el oly módon, hogy ő – az Mt. 95. § (2) bekezdésére hivatkozás mellőzése okán – akkor is jogosult volt végkielégítésre, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősült. A másik
4 munkavállaló esetében a munkaszerződésben hivatkozott Mt. 95. § (2) bekezdése ezt a jogosultságot kizárta. Mindezek alapján a munkaszerződés megkötésekor már a nyugdíjkorhatárhoz közelítő életkorú, 55 éves dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott – vezetőtársaival ellentétben, munkaszerződése alig észrevehetően eltérő megszövegezése folytán – végkielégítésre volt jogosult abban az esetben is, ha időközben nyugdíjjogosultságot szerezne.
Ettől a kikötéstől eltekintve a kedvezmények munkaszerződésbe foglalása alapvetően megfelelt a BKV Zrt.-nél érvényben lévő általános munkajogi szabályok (Munka Törvénykönyve, Kollektív Szerződés, belső szabályzatok) előírásainak.
- A végkielégítés és a felmondási idő kikötésének jogszerűsége a határozatlan idejű munkaviszony jellegére, a szolgálati idő hosszára, és a munkaviszony megszüntetés jogcímére tekintettel az irányadó szabályozók alapján nem vonható kétségbe. Az akkor már 33 éve fennálló munkaviszonya alapján dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott számára megállapított végkielégítés a vállalati végkielégítések rendszeréről szóló 41/VU/1995. számú vezérigazgatói utasítás (23 év munkaviszony után járt) és a Kollektív Szerződés (KSZ 28. pontja szerint 23 év munkaviszony után járt) rendelkezéseinek is megfelelt.
- Az ún. titoktartási díj kikötésének munkajogi jogszerűsége a munkavállalói kötelezettségvállalások tartalmára figyelemmel nem vonható kétségbe.
A munkáltatóként A..A..III. rendű vádlott által aláírt munkaszerződés 1. számú módosítása (2007-07-31.) dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott munkakörét humánpolitikai igazgatóra változtatta, egyúttal a korábbi munkaszerződésben a munkaviszony megszűnése esetére rögzített kedvezményeket lényegében változatlanul hagyta. Emellett, a más felsővezetők esetében koncepcionálisan alkalmazott fél éves határozott idejű szerződésekkel szemben a XIV. rendű vádlott munkaszerződése határozatlan idejű maradt, továbbá a munkaszerződés-módosítás – a korábbi munkaszerződéstől eltérően – biztosította a XIV. rendű vádlottnak az általa használt személygépkocsi tulajdonjogának térítésmentesen és a munkáltató költségén történő megszerzését is.
A munkáltatóként szintén A..A..III. rendű vádlott által aláírt munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás (2008-01-24.) – a munkaszerződésre hivatkozva – egyebek mellett 4 havi titoktartási díjat, valamint 14+3 havi végkielégítést és 100 nap felmondási időt biztosított a munkaviszony megszűnésének tervezett időpontjában (2008-12-31.) 35 év szolgálati idővel rendelkező dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlottnak.
A 4 havi versenyvédelmi díj kikötésének munkajogi jogszerűsége és gazdasági indokoltsága a konkrét munkavállalói kötelezettségvállalás tényére figyelemmel nem cáfolható. A végkielégítés a vállalati végkielégítések rendszeréről szóló 41/VU/1995. számú
vezérigazgatói utasítás szerint a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetésének jogcíme alapján nem járt volna, csak a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése, illetve kivételesen jogszerű munkavállalói rendkívüli felmondás esetén. A végkielégítés mértéke – a munkaviszony hosszát, és az öregségi nyugdíjjogosultság várható ideje miatti +3 havi átlagkeresettel történő emelkedést is figyelembe véve a Kollektív Szerződés (KSZ 28.) alapján jogszerű volt.
A BKV Zrt. számára gazdaságilag hátrányos kötelezettségvállalásként értékelhető a közös megegyezés azon rendelkezése, amelynek értelmében A..A..III. rendű vádlott – a személygépkocsi tulajdonjogának térítésmentesen és a munkáltató költségén történő átadása mellett – elengedte a munkavállaló lakásvásárlási hitelének hátralévő részét is.
A munkaügyi iratok között fellelhető bérnapló (2008-03-25.), a BKV Zrt. 42. számú belső vizsgálati jelentése és a közlekedési vállalat adatszolgáltatásai szerint dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott munkaviszonyának közös megegyezéssel történt megszüntetése alapján 2008-04-08. napján – egyebek mellett – végkielégítés jogcímen bruttó 69,847,492 Ft. (nettó 42,237,190 Ft.), illetve titoktartási díj jogcímen bruttó 16,434,704 Ft. (nettó 9,285,608
Ft.), azaz összesen bruttó 86,282,196 Ft. (nettó 51,522,798 Ft.) kifizetésére került sor, amely a banki adatok alapján dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott bankszámláján jóváírásra került.
A BKV Zrt. Gazdálkodási rendjének bérgazdálkodással kapcsolatos XI. fejezet 2.4. alpontja szerint a FEOR 0 csoportba sorolt vezetők (amilyen a XIV. rendű vádlott is volt) részére minden bértől eltérő jogcímen történő kifizetésre (mint amilyen a végkielégítés is) kizárólag vezérigazgatói engedéllyel kerülhetett volna sor, amelynek nem volt nyoma a közlekedési vállalatnál.
A BKV Zrt. Humánügyi Szabályzatának mellékletét képező „16. A.” számú nyomtatvány, vagyis a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetés esetén fizetett végkielégítés kapcsán rendszeresített értesítés ténylegesen nem volt fellelhető. A későbbiekben ismertetendő tanúvallomásokra is figyelemmel tehát megállapítható, hogy az elszámoláshoz és kifizetéshez szükséges, a munkáltatói jogkört gyakorló személy aláírását igénylő, és a pénzügyi folyamatok alapját képező nyomtatvány nem került kitöltésre.
A BKV Zrt. által a nyomozás során teljesített adatszolgáltatás szerint dr. Sz..dr.Sz..E.. szóbeli utasítására közvetlen beosztottja, K..E.. rögzítette a SAP rendszerben a végkielégítés és titoktartási pénz utalványozására vonatkozó adatokat, amit a büntetőeljárás során tanúként az említett személy is megerősített.
A BKV Zrt. Etikai és Viselkedési Kódexének 7.3 alpontja szerint – amit dr. Sz..dr.Sz..E.. a 2005. december 1. napján kelt munkaszerződésében önmagára kötelezőnek ismert el – a XIV. rendű vádlott a vezető jogosítványait nem használhatta volna fel személyes érdekeinek megvalósítására és jogtalan előny szerzésére.
Azt, hogy a közös megegyezés szerinti végkielégítés és titoktartási díj utalványozására a közlekedési vállalat belső szabályzatainak megszegésével, dr. Sz..dr.Sz..E.. egyszemélyes szóbeli intézkedése alapján került sor, a BKV Zrt. által a Felügyelő Bizottság
2009-07-27. és 2009-08-17. napi ülésére készített tájékoztatás és a 42. számú belső vizsgálati
jelentés is alátámasztja.
A munkáltatóként B..Zs.. IV. rendű vádlott által aláírt megállapodás módosítás (2008-
06-30.) szerint a közös megegyezés akként módosult, hogy a felek – a már átutalt végkielégítés és titoktartási díj összegét teljesítettnek és visszavonhatatlannak, míg a 2008. április 1. és 2008. június 30. közötti időszakot felmondási idő helyett rendes munkavégzési időszaknak tekintve – a munkaviszony végső időpontjaként 2010. április 9. napját jelölték meg, 2009. december 31-től kezdődő felmondási idővel.
A BKV Zrt. könyvvizsgálatát végző Deloitte Kft. észrevételezte, hogy az aktív dolgozók listáján szereplő munkavállaló részére fizetett végkielégítés nem felel meg a jogszabályoknak és a belső szabályzatoknak, illetve javasolta a végkielégítés jogszerűségének felülvizsgálatát. B..Zs.. 2009. február 20-i nyilatkozata szerint azonban jogszerűen került sor a nagy összegű végkielégítés kifizetésére dr. Sz..dr.Sz..E..-nak.
Dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott 2009. július 27. napján kelt
nyilatkozatában – a még ki nem fizetett járandóságairól és szolgálati gépkocsijáról lemondva
– kérte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő azonnali megszüntetését, amit dr.
K..I.. vezérigazgató elfogadott.
Dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott nyugdíjjogosultsága tárgyában az alábbi okirati bizonyítékok állnak rendelkezésre:
A BKV Zrt.-től megkereséssel és lefoglalással beszerzett adatok szerint a BKV Zrt. 2008. március 19-én kiállított egy 2007. évre vonatkozó nyugdíjbiztosítási nyilvántartó lapot, amelyen a biztosítotti jogviszony végső időpontjaként 2007. december 5. került feltüntetésre, illetve a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazolása szerint 2008. évben saját jogú nyugdíjnak minősülő ellátás folyósítására került sor. Mindezek ellenére a közlekedési vállalatnál a XIV. rendű vádlott nyugdíjazásának bejelentéséről külön dokumentum nem volt fellelhető, és a folyósított nyugellátás is csak 2008. november 17. napján jelent meg az SAP rendszerben
2008. január 1. napjára visszamenőlegesen.
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól és a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságtól beszerzett iratok szerint dr. Sz..dr.Sz..E.. 2008. március 20-i igénybejelentésére a nyugdíjszerv által 2008. március 27. napján hozott határozat alapján a XIV. rendű vádlott
2007. december 6. napjától kezdődően részesült csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjban, amelyről a XIV. rendű vádlott csak a lakcímére kért értesítést.
Mindezek alapján a XIV. rendű vádlott a közös megegyezés aláírása után, de még közvetlenül a felmondási idő kezdete és a végkielégítés kifizetése előtt kérte és kapta meg a közös megegyezés aláírását megelőző időponttól visszamenőleg az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultságot, amiről a munkáltató BKV Zrt. nem értesült.
A Munka Törvénykönyvének 87/A. §-a értelmében a munkavállaló akkor minősül nyugdíjasnak, ha az öregségi nyugdíjhoz szükséges életkort betöltötte és kellő szolgálati idővel rendelkezik, vagy az egyéb típusú nyugellátást kérelmére megállapították; amiről a munkavállaló köteles tájékoztatni a munkáltatót. A Munka Törvénykönyvének 95. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése esetén nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
Dr. Sz..dr.Sz..E.. csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjjogosultságát a nyugdíjszerv 2008. március 27-én kelt határozatában állapította meg,
vagyis a XIV. rendű vádlott már jóval a munkaviszony megszűnésének időpontja (a közös megegyezés szerint 2008. december 31.) előtt nyugdíjasnak minősült. Mindezekből következően a Munka Törvénykönyve szerint dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlottnak nem csak a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének jogcíme, hanem a munkaviszony végső időpontja előtt bekövetkezett nyugdíjjogosultsága miatt sem járt volna végkielégítés.
A BKV Zrt. 2007-2009. évi létszámleépítéssel kapcsolatos iratai között fellelhető 2007. április 10. napján kelt segédlet szerint a közös megegyezés előnyben részesítése mellett törekedni kellett a költségtakarékos megoldásokra, így pl. az 57-62 életkor közötti nőknek (a közös megegyezés időpontjában Sz..elmúlt 57 éves!) csökkentett mértékű végkielégítés biztosítására. Egy 2009. március 10. napi előterjesztés szerint az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultaknak közös megegyezés esetén a végkielégítés 80%-a járt, a nyugdíj mellett foglalkoztatottakat pedig rendes felmondással végkielégítés nélkül kellett elbocsátani.
Ezzel összhangban a BKV Zrt.-től beszerzett e-mailek szerint 2008. év elején (Sz..közös megegyezésének aláírását megelőzően) sor került a 2008. évi nyugdíjazási lehetőségekkel kapcsolatban a nyugdíjjogosultak létszámának felmérésére.
Mindezek ellenére a közös megegyezés időpontjában a nyugdíjjogosultság és a nyugdíjazás lehetőségének felmérésben életkora miatt szükségszerűen érintett, illetve a vállalati elvek szerint közös megegyezéskor legfeljebb csökkentett mértékű végkielégítésre jogosult dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott a közös megegyezés során a munkaszerződés szerint járó maximális juttatásokat, illetve azt meghaladó egyéb kedvezményeket kapott.
Sőt, a XIV. rendű vádlott 2008. március 13. napi levelében kérte a vezetői prémiumok és prémiumelőlegek kifizetését, így röviddel a távozása előtt önmaga számára is még több kifizetést biztosított.
A XIV. rendű vádlott a munkaviszonyának fennállása alatt megállapított nyugdíjjogosultságát ezt követően sem jelentette be a közlekedési vállalatnál, ezért e tényt a közös megegyezés módosításakor a munkáltatói jogkört gyakorló B..Zs.. IV. rendű vádlott nem vehette figyelembe. Így dr. Sz..dr.Sz..E.. változatlan feltételekkel történő további foglalkoztatására oly módon került sor, hogy az ennek alapját képező megállapodás módosítás időpontjában (2008-06-30.) már ténylegesen nyugdíjas volt.
2. Vallomások
Dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott az eljárás során mindvégig tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Nyomozási (2010-01-06. és 28., 2010-02-04., 2010-
03-17., 2010-04-22., 2011-09-01.) és tárgyalási (2012-07-13.) vallomásainak lényege szerint a
2005. évi munkaszerződések egységes elvek alapján készültek, csak a juttatások mértékében voltak eltérések. (A vádlott ezen állítását cáfolja a kizárólag az ő esetében tapasztalt azon jelentősen eltérő szerződéses kitétel, melynek alapján nyugdíjasként is igényt tarthatott végkielégítésre.) A XIV. rendű vádlott szerint A..A..rögtön közölte vele, hogy nem tart igényt a munkájára, illetve kétszer is konkrétan felmerült a távozása, azonban mégis mindig tovább kellett dogoznia. Végül ő maga (Szalainé) kérte, hogy rendezzék a munkaviszonyát, így került sor a közös megegyezésre, amelynek időpontjában még nem minősült nyugdíjasnak. Nyugdíjjogosultságának megállapítást abban a hitben kérte, hogy nem sokkal
később megkezdi felmondási idejét. A munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó pénzügyi elszámolásra az általános gyakorlatnak megfelelően került sor, amelyben személyesen és tevőlegesen nem vett részt, ténylegesen 46 millió forintot kapott kézhez. Nyugdíjjogosultságáról tájékoztatta B..Zs.. megbízott vezérigazgatót, aki azonban számítva a munkájára dr. Sz..Gy.. jogi igazgatóval kidolgoztatta a továbbfoglalkoztatásának feltételeit, amibe bekerült a végkielégítés rendezettsége is. A XIV. rendű vádlott 2009. évben a róla szóló sajtóhírek hatására kezdeményezte munkaviszonya megszüntetését, melynek kapcsán dr. Sz..Gy.. a BKV Zrt. Igazgatóságának és Felügyelő Bizottságának határozataira hivatkozva kérte a végkielégítése visszafizetését.
A..A..III. rendű és dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlottól a nyomozás során lefoglalt 2007. évi közös megegyezés tervezet a nyugdíjazást jelölte meg a munkaviszony megszüntetés okaként, amely alátámasztja, hogy A..A..lehetséges nyugdíjjogosultságának tudatában akarta elküldeni Sz..dr.Sz..E..-t
Az I/A. 20) vádpont szerinti ACCORD GROUP Kft. korábbi ügyvezetőjétől lefoglalt iratok között található kézzel írott feljegyzés is Sz..2007. december 31. napi nyugdíjba vonulására utalt.
A XIV. rendű vádlott által a bírósági eljárás során csatolt iratok (nyilatkozatok, időrendek) lényege szerint munkaviszonya megszüntetését A..A..III. rendű vádlott kezdeményezte, neki (Sz..-nak) pedig a közös megegyezéskor még nem állt szándékában nyugdíjkérelmet benyújtani, és még nem is minősült nyugdíjasnak, illetve továbbfoglalkozatásakor B..Zs.. IV. rendű vádlott tudott a nyugdíjazásáról.
A XIV. rendű vádlott által a bírósági eljárás során csatolt, okiratként ismertetett magánszakvélemény lényege szerint a végkielégítés és felmondási idő mértéke kapcsán a munkaszerződésben rögzített munkavállaló javára történő eltérés a munkajogi szabályok szerint jogszerű volt, illetve a közös megegyezésnél a munkaszerződés szerinti juttatásokban állapodtak meg, aminek jogszerűsége a munkavállaló nyugdíjas kora ellenére nem vitatható. A Munka Törvénykönyve szerint csak rendes felmondás esetén nem jár végkielégítés, ha a munkavállaló legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, de ettől is jogszerűen el lehetett térni a munkavállaló javára. Az a folyamatos munkahelyi gyakorlat, miszerint a végkielégítésre való jogosultság szempontjából a BKV Zrt.-nél nem vizsgálták a munkavállaló nyugdíjjogosultságát, a tévedés illetve megtévesztés megítélése szempontjából bírhat jelentőséggel.
B..Zs.. IV. rendű vádlott nyomozás során tett gyanúsítotti vallomása (2010-07-06.) szerint dr. Sz..dr.Sz..E.. sztrájkhelyzetben közölte vele, hogy rövidesen lejár a munkaviszonya, amit kényszerűségből hosszabbított meg, a XIV. rendű vádlott azonban sem írásban sem szóban nem tájékoztatta őt arról, hogy már kezdeményezte nyugdíjazását, illetve ténylegesen is nyugdíjasnak minősül. [A XIV. rendű vádlott tárgyalási észrevétele (2012-10-16.) szerint B..Zs..nak többször is említette a nyugdíjazását, aki ragaszkodott a továbbfoglalkoztatásához, illetve a megállapodás módosításának szövegéből tudomással bírt a végkielégítés kifizetéséről.]
K..L.. tanú nyomozati (2009-09-09.) vallomásának lényege szerint dr. Sz..dr.Sz..E.. a közvetlen felettese volt, akinek – más FEOR 0 kategóriába tartozó felső vezetőkhöz hasonlóan – a bérszámfejtését és egyéb ügyeit intézte. A munkaviszony megszüntetésekor az erről szóló megállapodás alapján végezte el a számításokat, amit
Sz.. szóbeli utasítására rögzített az SAP rendszerben, illetve a nyugdíjjogosultsággal kapcsolatos adatok rögzítésére csak 2008. október-novemberben került sor.
S..I..tanú – humánadminisztrációs főosztályvezető – nyomozási vallomásának (2009-09-10.) lényege szerint végkielégítés esetén végkielégítésről szóló értesítést kell kitölteni, aminek munkáltató általi aláírását követően rögzíthető az összeg az SAP rendszerben. A tanú vallomás alátámasztja, hogy a végkielégítés elszámolására és kifizetésére szabálytalan módon került sor.
Sz..dr.K..É.. tanú – humánügyi főosztályvezető – nyomozási vallomásának (2009-
09-18.) lényege szerint a XIV. rendű vádlott közvetlenül vagy a személyügyi osztályon keresztül adta át a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó iratokat K..-nek, aki ezek után rögzítette az SAP rendszerben a szükséges adatokat. A végkielégítés összegét a Humánügyi Szabályzat nyomtatvány melléklete állapítja meg, amit a munkáltatói jogkört gyakorló személy is aláír.
3. Összegzés
Az okirati és személyi bizonyítékokat összegezve megállapítható, hogy az általános munkajogi és társadalombiztosítási szabályok előírásaival, valamint az egyedi munkajogi kikötések joghatásaival munkaköréből adódóan tisztában lévő dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott:
- a nyugdíjkorhatárhoz közelítve munkaszerződésében – a hasonló helyzetű munkavállalóktól eltérően és a Munka Törvénykönyvének általános szabályaitól eltérve – a nyugdíjjogosultság jövőbeni megszerezésének esetére is biztosította önmaga számára a végkielégítéshez való jogot,
- a védett életkor betöltését követően rövid idővel – a nyugdíjjogosultak vállalaton belüli felmérése, és csökkentett összegű végkielégítéssel történő elbocsátásuk ellenére, illetőleg a Munka Törvénykönyve és a vállalati végkielégítések rendszeréről szóló
41/VU/1995. számú vezérigazgatói utasítás jogcímre vonatkozó rendelkezéseivel szemben – közös megegyezéssel távozott, amiben a növelt összegű végkielégítés mellett még további kedvezményt kötött ki (munkáltatói lakáskölcsönének elengedése),
- a végkielégítésének folyósítását megelőzően, illetve munkaviszonyának végső időpontja előtt egyrészt biztosította vezetői prémiumának és prémiumelőlegének kifizetését, másrészt nyugdíjjogosultságának a közös megegyezés aláírása előtti időponttól kezdődő megállapítását,
- a BKV Zrt. belső szabályzataival ellentétes módon – a munkáltatói jogkör gyakorlójának jóváhagyása nélkül, az erre rendszeresített nyomtatvány mellőzésével – szóban adott utasítást a munkaviszonya megszüntetéséhez kapcsolódó járandóságainak
kifizetéséhez vezető pénzügyi elszámolásra,
- felmondási idő alatti munkavégzése során – a már kifizetett összegek érintetlenül hagyásával – úgy került sor a továbbfoglalkoztatására, hogy az akkor már ténylegesen fennálló nyugdíjjogosultságáról a munkáltató igazolható módon nem bírt tudomással.
Dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott egyértelműen arra törekedett, hogy humánügyi ismereteinek és vezetői pozíciójának kihasználásával, a BKV egymást követő vezérigazgatói eltérő szándékának kijátszásával a nyugdíjjogosultsága mellett is biztosítsa önmagának a BKV Zrt.-nél a munkaviszony megszűnése esetén járó rendkívül kedvező végkielégítést és egyéb juttatásokat.
Ennek megfelelően dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott az általános munkajogi szabályok szerint végkielégítés fizetésére alapot nem adó jogcímen történt munkaviszony megszüntetés során a rendes felmondás esetén a munkajogi szabályok szerint őt megillető végkielégítésre és egyéb juttatásokra tett szert. A XIV. rendű vádlottnak a közös megegyezés időpontjában fennálló nyugdíjigénylési szándéka közvetlenül nem bizonyítható, azonban a munkaviszonyának végső időpontja előtt már nyugdíjasnak minősült, és továbbfoglalkoztatására is úgy került sor, hogy erről a körülményről előzetesen a munkáltatói jogkör gyakorlóját igazolható módon nem tájékoztatta.
Dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott tehát úgy maximalizálta a munkaviszony megszüntetéséhez és a nyugdíjazáshoz kapcsolódó járandóságokat, hogy ennek során egyes esetekben szabálytalanul, a BKV belső szabályait megsértve járt el, kétséget kizáró módon azonban nem bizonyítható, hogy annak érdekében akár a közös megegyezést aláíró A..A..-t, akár a továbbfoglalkoztatását biztosító B..Zs..ot a munkaviszony megszüntetése vagy fenntartása körébe tartozó lényeges tény vonatkozásában tévedésbe ejtette, vagy tévedésben tartotta volna. Ugyanakkor azonban valamennyi rendelkezésre álló adat alapján arra vonható következtetés, hogy a rendkívül kedvező járandóságok megszerzéséhez kétségtelenül hozzájárult az A..A..által kialakított munkajogi gyakorlat és a kulcsvezetők leváltását erőltető előkészítetlen (Sz..vonatkozásában a közelgő nyugdíjjogosultságot figyelmen kívül hagyó) személyügyi politika, valamint B..Zs.. sztrájktárgyalások miatti kiszolgáltatott vezetői helyzete.
Mindezekre figyelemmel végindítványomban arra kívánok indítványt tenni, hogy a Tisztelt Törvényszék dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlottat az ellene a vádirat IV. vádpontjában leírt cselekmény miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján bizonyítottság hiányában mentse fel.
Folytatás a negyedik napon ==>
Tartalom
III. Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződései (folytatás) ............................. 1
I/A. 12. – Európa Kht. ................................................................................................................ 1
1. A felhasználni kívánt bizonyítékok ........................................................................................ 1
2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................... 1
3. Terhelti vallomások ................................................................................................................ 4
4. Tanúvallomások ..................................................................................................................... 5
5. Szükségtelenség ..................................................................................................................... 6
6. Összegzés ...............................................................................................................................
Támogatást leplező szerződések ............................................................................................ 8
I/A. 1.f. Honeymood Kft. ........................................................................................................... 8
1. Felhasznált bizonyítékok ........................................................................................................ 8
2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................... 8
3. Terhelti vallomások ................................................................................................................ 9
4. A szerződés szükségtelenségéről ......................................................................................... 10
5. Összegzés ............................................................................................................................. 12
Olyan szerződések, ahol a szolgáltatást nem a BKV vette igénybe ..................................... 14
I/A. 2.b. Vision Consulting ...................................................................................................... 14
1. A felhasználni kívánt bizonyítékok ...................................................................................... 14
2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 14
3. Terhelti vallomások .............................................................................................................. 15
4. Tanúvallomások ................................................................................................................... 16
5. Szükségtelenség ................................................................................................................... 17
6. Összegzés ............................................................................................................................. 18
Valós szolgáltatásra irányuló szerződések ........................................................................... 19
I/A. Relatív Kft......................................................................................................................... 20
1. Relatív Kft. kivételezett helyzete ......................................................................................... 20
2. Relatív Kft. mellőzött vádpontok ......................................................................................... 21
3. Szóbeli tanácsadási szerződés (ii. alpont) ............................................................................ 23
3.1 Okirati bizonyítékok ....................................................................................................... 23
3.2 Terhelti vallomások ........................................................................................................ 24
3.3 Tanúvallomások ............................................................................................................. 25
3.4 Öszegzés ....................................................................................................................... 27
I/A. 6. Siteflex .......................................................................................................................... 29
1. A felhasználni kívánt bizonyítékok ...................................................................................... 29
2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 29
3. Szakvélemény....................................................................................................................... 30
4. Terhelti vallomások .............................................................................................................. 30
5. Tanúvallomások ................................................................................................................... 32
6. Összegzés ............................................................................................................................. 32
I/A. 11. Marionett ..................................................................................................................... 34
1. A felhasználni kívánt bizonyítékok ...................................................................................... 34
2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 34
3. Terhelti vallomások .............................................................................................................. 35
4. Tanúvallomások ................................................................................................................... 35
5. Bizonyítékok összegzése ...................................................................................................... 35
6. Végkövetkeztetés ................................................................................................................. 36
IV. Munkaügyi tárgyú szerződések .......................................................................................... 38
IV. vp - Dr. Sz..dr.Sz..E.. XIV. rendű vádlott végkielégítése....................... 38
1. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 38
2. Vallomások........................................................................................................................... 42
3. Összegzés ............................................................................................................................. 44
Refered content: