Vádbeszéd - Második nap

II. Nem kommunikációs szerződések (folytatás)

 

I/A. 14. C.C. Soft Kft.

 

Az AAM Zrt. szerződéséhez hasonlóan széles körű bizonyítás-felvételre került sor a szentendrei utastájékoztató projekt kivitelezésével kapcsolatban. A bizonyítás ebben a vádpontban is azt tette szükségessé, hogy az elkövetési magatartást és egyáltalán a történtek leírását a vádirati tényálláshoz képest jelentősen részletesebben adjam meg.

 

T. Törvényszék!

A CC SOft Kft. által megvalósított beruházás iskolapéldája annak, mi lesz az eredmény, amikor manipulált beszerzési eljárásban nem az alkalmasat, hanem a tűzközelit hozzák helyzetbe, amikor a beruházás legfőbb paraméterei – határidő, ár, műszaki tartalom – közül a vállalkozó egyet sem tud vagy kíván betartani, és amikor már mindez nyilvánvaló, nem a vállalkozót rúgják ki, hanem a szerződést módosítják a képességeihez. Az eredmény drága és használhatatlan.

 

 

1. terhelti vallomások

A tényállást e vádpont esetén is a terheltek, pontosabban főleg B..Zs.. nyomozati vallomása alapján lehet megállapítani, azonban az eljárás egyéb bizonyítékai arra is rávilágítottak, hogy épp B..Zs.. volt, akinek az eljárása lehetővé tette az előbb leírt, csak a CC Soft szempontjait érvényesítő folyamatot. Éppen ezért a nyomozás során B..Zs.. magának a beruházásnak a megindításáról és a teljesítés igazolásáig zajló folyamatáról nem sokat beszélt, csak saját  megfigyeléseként  szólt olyan  körülményekről  – pl. a beszerzési eljárás befolyásoltságáról – amiket valójában nem csak megfigyelt, hanem amiben tevékenyen részt is vett.

 

 

 

 

1.1 Tényállást alátámasztó vallomások

 

 

 

1.1.1. B..Zs..

A CC Soft Kft. ügye úgy tűnt fel B..Zs.. nyomozati vallomásában, hogy a kommunikációs szerződések aláírásának halogatása miatt M..H..É.. megfenyegette őt, hogy ha nem teljesíti az utasításokat, a CC Soft Kft. teljesítésigazolása miatt tönkre fogják tenni, ki fogják rúgni a cégtől, és a IV. rendű vádlott ezt követően kezdett bele a CC Soft történetébe.

- Első vallomásában B..Zs.. a műszaki kivitelezésről, illetve abban játszott szerepéről nem  mondott  semmit,  inkább  Hagyó  Miklós  szerepére  helyezte  a  hangsúlyt,  mintha  a teljesítés igazolásáig semmilyen ismert gond nem merült volna fel, csak ott hibázott, hogy a beruházás 30 napos próbaüzemének letelte előtt igazolta a teljesítést, és utólag értesült arról, hogy nem üzembiztos a rendszer. Utóbb (2010.03.16-i vallomásában) már részletesebben beszélt erről is B..Zs.., ebben a lényegesebb elemek: a pályázat ügyintézője K..G.. volt, a pályázaton résztvevő meghívottak kiválasztásában semmi szerepe nem volt, csak

részt vett a pályázatokat elbíráló bizottság ülésén, ahol a legolcsóbb ajánlatot tévő pályázót választották ki. Ebben a vallomásban már megjelenik az is, hogy D..Z.. utasítására A..A..-t is tájékoztatnia kellett a szerződéskötésről. A műszaki megvalósítást illetően B..Zs.. azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a biztosítóberendezést (bizbert) szállító cég, a Thales a bizber és az utastájékoztatás közti adatkapcsolathoz szükséges interfészt csak horribilis  áron lett  volna hajlandó  megvalósítani,  ami  a CC  Soft  Kft.  vezetője,  E..A.. szerint többletmunkákat eredményezett. Azt B..Zs.. is elismerte ekkor, hogy új pályázatot  kellett  volna  kiírni,  azonban  egyrészt  E..A..  ezt  nem  akarta,  A..A..-ra és Hagyó Miklósra hivatkozott, másrészt a rendszer átadására rendelkezésre álló rövid idő miatt egy új pályázat kiírására egyébként sem lett volna lehetőség, ezért inkább áttolták a rendszeren E..A.. díjigényét. Harmadik vallomásában (2011.08.23.) B..Zs.. ismét a Thales együttműködési hajlandóságára, illetve díjigényére hivatkozott, mint  a  CC  Soft  teljesítésének  legnagyobb  akadályára,  egyébként  pedig  szerinte  a  BKV műszaki szakemberei arról tájékoztatták, hogy rendben van a rendszer, igaz, vallomásában már azt valószínűsítette a IV. rendű vádlott, hogy saját mulasztásaikat kívánták ezzel a tájékoztatással leplezni. Ekkor utalt arra B..Zs.., hogy azt szűrte le, a CC Soft irányítottan nyert a pályázaton.

- Hagyó Miklós szerepéről viszont B..Zs.. következetesen, első vallomásától kezdődően beszámolt, eszerint a próbaüzem előtti teljesítésigazolásra kifejezetten E..A.. követelésére és Hagyó Miklós utasítására került sor, amit Hagyó Miklós a Városháza folyosóján közölt vele, mondván hogy jön a karácsony, soron kívül igazolja a teljesítést. Ezt a vallomását B..Zs.. a Hagyó Miklóssal történt szembesítésén is fenntartotta, későbbi vallomásában (2011.08.23.) pedig azzal is kiegészítette, hogy ez volt az első eset, amikor Hagyó Miklós személyesen utasította.

- A teljesítés hibáinak utólagos kijavításáról B..Zs.. már első vallomásában elmondta, hogy a kijavításra soha nem került sor, ezért merült fel 2009. tavaszán, hogy valamilyen jogi lehetőséget keressenek a helyzet megoldására. Ezt a vallomást a nyomozás során B..Zs.. következetesen fenntartotta, később kiegészítette még azzal, hogy 2009. tavaszán a CC Soft is fellépett új igényekkel: bejelentették, hogy a rendszert még nem adták át, és az üzemeltetésért több százmilliót kértek, egy találkozón pedig E..A.. ismét Hagyó Miklósra hivatkozott, illetve telefonon és SMS-ben fenyegette.

 

B..Zs.. a nyomozati vallomásával egyező tartalommal nyilatkozott a sajtónak is. Bár általában a sajtónyilatkozat tartalmára nem kívánok hivatkozni, csak annyiban, hogy a megtétele is a hatósági kényszerítés hiányát igazolja, ebben az esetben arra felhívnám a figyelmet, hogy B..Zs.. egy általános technikát írt le sajtónyilatkozatában: formailag legalacsonyabb árral nyer az, akinek nyernie kell, majd utólag emeli az árat és tolja ki a teljesítési határidőt, és erre hozta példának felismerhetően a CC Soft informatikai beruházását.

 

 

 

1.1.2 A..A..

A..A.. nyomozati vallomása egy pontban alkalmas arra, hogy alátámassza B..Zs.. nyomozati vallomását: a III. rendű vádlott elmondta, hogy a lobbikör kérésére 2007. nyarán érdeklődött a CC Soft szerződéséről, a tájékoztatást megkapta és továbbította, a kérést megelőzően azonban a cég nevét nem is hallotta, a kérés teljesítését követően sem volt dolga a céggel. A..A.. vallomása egyrészt alátámasztja B..Zs.. nyomozati vallomását, másrészt arra is utal, hogy a CC Soft nem egyszerű, mindenféle érdekektől mentes cégként nyerte el a megbízást, hanem a BKV körüli lobbikörnek valamilyen érdekeltsége fűződött hozzá. Mint az okirati bizonyítékoknál látható lesz, magának az érdeklődésnek a tényét e- mailek is bizonyítják.

 

1.1.3 M..H..É..

Bár M..H..É.. nem állt közvetlen munkakapcsolatban sem a BKV beruházást kivitelező Műszaki Igazgatóságával, sem a CC Soft Kft. valamely képviselőjével – hiszen a beruházás idején ő még a 4-es metróval foglalkozó sajtóreferens volt – közvetlenül tanúja volt olyan,  a  CC  Soft  vádpont  utórezgésének  minősíthető  történésnek,  ami  B..Zs.. nyomozati vallomását alátámasztja. Így a VI. rendű vádlott 2011. februári és április vallomásaiban arról számolt be, hogy 2008. elején B..Zs.. voltaképpen azért beszélt neki a CC Softról és E..A..ról, mert azt akarta M..H..É.. révén leellenőrizni, hogy E..A..nak valóban van-e köze P..L..-hoz, minthogy E.. erre hivatkozott, és meg is  fenyegette B..Zs..-t. Amit kiemelnék itt még M..H..É.. vallomásából, hogy B..Zs.. valamilyen tévéket emlegetett, mint látni fogjuk, a teljesítés egyik fő problémája valóban tévékészülékek beszerzése volt. A VI. rendű vádlott vallomása E..A.. fenyegetéseit is igazolja, M..H..É.. két vallomásában is elmondta, hogy látta B..Zs.. telefonján azokat az SMS-ket, amikben E..A.. B..Zs.. vagyonosodására vonatkozó APEH vizsgálatra utalva akart volna  elérni  valamit  BKVs  szerződésével  kapcsolatban.  Azt  persze  a  VI.  rendű  vádlott tagadta, hogy a CC Soft teljesítésigazolásával fenyegette volna B..Zs..ot.

 

 

 

1.2. terhelti védekezések

 

 

 

1.2.1. B..Zs.. tárgyalási védekezés

B..Zs.. a tárgyaláson egészen érdekes irányba kívánta fordítani védekezése irányát:

nevezetesen hogy a CC Soft műszaki teljesítésével – természetesen a körülményekhez képest

– nem volt semmi gond, a próbaüzem sikeresen lezajlott, a BKV jelenleg is a CC Soft által szállított rendszert használja. Hivatkozott arra, hogy a vállalkozó kiválasztásáról nem egyedül döntött, hanem a beszerzési eljárás eredménye alapján egy bizottság, a beruházás szakmai munkájában nem vett részt, egyetlen tárgyaláson volt jelen, amikor a Thales közölte, hogy 1 milliárd forintot kér a bizber és az utastájékoztatás közötti szoftver elkészítéséért. B..Zs.. az egész utastájékoztatási projektet próbálta vasútbiztonsági kérdésként beállítani, mert így hivatkozhatott arra, hogy a vasútbiztonságot nagyon sokan ellenőrizték, ha ezzel baj lett volna, biztosan intézkednek, pl.T..P..is, aki 2008. február és szeptember között volt műszaki vezérigazgató-helyettes. Azt azonban fenntartotta, hogy Hagyó Miklós sürgette a rendszer átadását, ezért megkereste a felelős műszaki szakembereket, akik azt mondták neki, hogy a próbaüzem még nem fejeződött be, de a rendszer tökéletesen működik, aláírhatja a teljesítésigazolást. Ez utóbbi kijelentésre még a tanúk vallomásánál visszatérek, nyilván nincs olyan felelős műszaki szakember, aki a próbaüzem vége előtt bármiért kezességet vállalna, itt csak arra kívánok utalni, hogy az I. rendű vádlott sürgetésére a tárgyalási vallomásában is hivatkozott B..Zs... A másik, amire felhívnám a figyelmet, hogy a tárgyalási vallomás is arról szól, hogy B..Zs.. arról kapott tájékoztatást, hogy a próbaüzem még nem ért véget.

 

A tárgyalási vallomás első változatához képest B..Zs.. 2015-ben újabb fordulatot tett, egyrészt ismételten módosította Hagyó Miklósra vonatkozó állításait, és tagadta, hogy egyáltalán létrejött volna köztük a CC Soft Kft-vel kapcsolatos találkozó, másrészt a már említett elírt dátumokra alapítva előadta azt az összeesküvés elméletét, mely szerint a régi BKV-sok érdeke volt az ő eltávolítása és befeketítése. Bár maga az összeesküvés-elmélet alapja nyilvánvalóan légből kapott, néhány állítására azonban reagálni kell:

- B..Zs.. első állítása, következtetése, hogy a Szentendrei HÉV utastájékoztató projektet nem ő generálta, az tőle függetlenül indult. Soha, senki nem állított ilyet, hogy B..Zs.. rendelte el ezt a beruházást.

- Második állítása szerint nem gyakorolt, nem is gyakorolhatott semmilyen befolyást a pályázók körére vagy a folyamat bármely pontjára. Ezt az állítást más bizonyítékok viszont cáfolják, ezekre még visszatérek.

- B..Zs.. hosszan foglalkozott azokkal a műszaki jellegű akadályokkal, amik a kivitelezési szerződés módosítását indokolták. A beruházás műszaki akadályait és annak hatásait értékelni fogom, most csak egy mondatot emelek ki B..Zs.. állításai közül:

2007. szeptember elejére kiderült, hogy az eredeti műszaki diszpozícióban leírtak köszönő viszonyban sem voltak a feladatokkal, így elkészítették és a vezérigazgatóhoz felterjesztették a szerződésmódosítási javaslatot. Ebből csak azt a következtetést tudom levonni, hogy B..Zs.. nem azt a műszaki diszpozíciót tartotta fontosnak megvalósítani, amire minden pályázó ajánlatot tett, hanem amire a CC Soft az adott körülmények között képesnek bizonyult.

- B..Zs.. szerint a próbaüzem sikeresen lezajlott. Ezt történetesen a Belső Kontroll Igazgatóság jelentésére alapította, ami viszont a vád tárgyát képező beruházás és a segélykérő rendszer projekt munkálatainak elkülöníthetetlenségére hivatkozva az építési naplók alapján a próbaüzem kezdetét 2007. november 30-ra, végét 2008. január 8-ra tette. Mivel a végszámla kifizetésre került, az ezt követő vállalatvezetői értekezleteken az utastájékoztató üzemeltetésével kapcsolatban egyetlen bejelentés sem történt, a hibajegyzék könyvet csak

2009. novemberében nyitották meg, a IV. rendű vádlott következtetése szerint a próbaüzem sikeres volt. Ha B..Zs.. elfogadja, hogy a próbaüzem 2008. január 8-án ért véget, arra kell következtetnem, hogy nyomozati vallomásával összhangban nem vitatja, hogy a próbaüzem sikeres lezárása előtt elismerte a teljesítést. Figyelemmel arra, hogy B..Zs.. műszaki vezérigazgató-helyettes, később mb. vezérigazgató, majd megint helyettes volt, nem kell azon csodálkozni, hogy a vezetői értekezleteken nem hangzott el az, hogy a BKV egyik, majd egy ideig a legfőbb vezetője a BKV érdekeit sértő intézkedéseket tett. Azt, hogy milyen

műszaki tartalmú, megbízhatóságú rendszert fogadott el B..Zs.. próbaüzem nélkül, több bizonyíték, okiratok, tanúvallomások, szakértői vélemény is bizonyítják.

- A rendszer napi normál üzemeltetésével kapcsolatban B..Zs.. arra hivatkozott, hogy a rendszer a mai napig működik. Erre viszont nem vett fel a bíróság bizonyítást, ez nem az ügy tárgya, a IV. rendű vádlott sem tett erre vonatkozó bizonyítási indítványt, csak rendszeresen fényképeket csatolt, hogy valamilyen utastájékoztató rendszer működik, így az sem ismert, a jelenleg működő rendszernek mennyi köze van a B..Zs.. intézkedése folytán kifizetett rendszerhez.

 

 

 

1.2.2. A..A..

A..A.. tárgyalási vallomása nem volt túl informatív, hiszen csak azt mondta el, hogy általában hogyan zajlott egy ilyen beruházás, és hogy a CC Soft semmiben nem különbözött a többi, hasonló nagyságrendű projekttől. Két elemre szeretném csak felhívni a figyelmet a vallomásból:

- az egyik, hogy nem kapott olyan információt, hogy valami nincs rendben a projekttel.

- A másik, hogy a kb. 90 milliós projekt a BKV életében nem tétel, milliárdnál kezdődik az a tétel, ami a vezérigazgató figyelmét élvezi.

A két állítás nincs ellentétben A..A.. nyomozati vallomásával, ha viszont a nyomozati és a tárgyalási vallomást együtt értékeljük, arra lehet jutni, hogy a vezérigazgató figyelmét nem igénylő, különösebb gonddal nem járó projekt ügyében, pontosabban a projektet megnyerő CC Soft ügyében A..A.. mégiscsak érdeklődött valamilyen okból, a lobbikör kérésére, tehát A..A.. vallomása is alátámasztja, hogy valamilyen BKV-én kívüli érdek fűződött a CC Soft Kft. szerződéséhez, még ha A..A.. nem is ismerte személyesen a cégvezetőt vagy egyetlen munkatársát sem.

 

 

 

1.2.3 Hagyó Miklós

Hagyó Miklós védekezése ebben a vádpontban nagyon egyszerű, legalábbis ha csak a tényállításait vizsgáljuk: sem B..Zs..ot, sem a BKV más dolgozóját a CC Soft Kft. szerződésével kapcsolatban semmire nem utasította, illetve állította, hogy a CC Soft Kft-t, annak vezetőjét vagy egyetlen dolgozóját sem ismerte, ismeri. Minden egyéb, amit az ügyre vonatkozóan Hagyó Miklós a tárgyaláson elmondott, az eljárás bizonyítékainak értékelése.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok

 

 

T. Törvényszék! Az okirati bizonyítékok értékelése során az egyes dokumentumokat kronologikus  sorrendben  ismertetem,  kiemelve  azokat  a  részüket,  amelyeket  az  ügy megítélése szempontjából lényegesnek tartok.

 

Kezdeném azzal, hogy nem tartom lényegesnek azt a körülményt, hogy hogyan merült fel az igény a Szentendrei HÉV utastájékoztató rendszerének kiépítésére. Igazából nem vitatott, hogy az egész vonal felújítása mellett erre is szükség volt, nincs jelentősége, hogy konkrétan kinek jutott eszébe, hogy ezt a projektet is meg kell csinálni. A lényeg a gyatra minőségű teljesítés igazolása, a BKV-nak hátrányt okozó teljesítés elfogadása, és az addig vezető út.

 

 

 

2.1 Beszerzési eljárás iratai

Ami viszont már lényeges, hogy a szegényes teljesítményt nyújtó CC SOft Kft. egyáltalán hogyan került a BKV közelébe, hogyan kerülhetett be a beszerzési eljárásba, hogyan kerülhetett kiválasztásra. Ezért az okirati bizonyítékok értékelését a beszerzési eljárás irataival kezdem.

 

Kezdjük rögtön a projektindító levelekkel: 2007. június 11. napján B..Zs.. a korábbi szerződésből adódó szoros mozgástérre utalva javaslatot tett több, megfelelő referenciával rendelkező cégtől történő soron kívüli ajánlatkérésre. A „Kedves Z..” megszólítású levelet B..Zs.. először K..G..-nak küldte meg, és megjelölt benne három meghívandó céget, köztük a CC Soft Kft-t, valamint megjelölte, hogy a THALES Kft. alvállalkozójától is ajánlatot kell kérni. B..Zs.. a név szerint ajánlott cégek vonatkozásában közölte, hogy gyors piacfelmérést végzett és a felsorolt cégek megfelelő utastájékoztatási referenciával rendelkeznek. A levél szövegét K..G..egészítette ki azzal, hogy Thales alvállalkozója az Autocom Kft., illetve azzal is, hogy az integrált hírközlésre is árajánlatot kell kérni, majd a levelet tovább küldte D..Z..nak. A lényeg tehát, hogy B..Zs.. személyes érdemeként állította be a megfelelő referenciával rendelkező cégek felkutatását, és a Thales alvállalkozójának meghívására is valójában B..Zs.. tett javaslatot, K..G.. azt csak kiegészítette, hogy a javasolt alvállalkozó az Autocom Kft-vel azonos. D..Z.. válaszában azonnali piackutatást rendelt el.

 

A nyomozás iratai közt rendelkezésre áll a BKV Zrt. egy nappal későbbi, 2007. június 12-i ajánlatkérése, amelyben közvetlen meghívással 5 cégtől kértek ajánlatot, a meghívottak az előbb említett négy cég, plusz ismeretlen módon bekerült a meghívottak közé a Török Trade Kft.  Az  elbírálás  szempontjai  szerint  döntő  tényező  az  ár  volt,  míg  a  referencia  hiánya alkalmatlansági okként volt megjelölve. Az ajánlatkérés kifejezetten szükséges referenciaként jelölte meg legalább egy befejezett projektet tömegközlekedési területen utastájékoztató rendszer  megvalósításában,  amelyet  az  ajánlattevő  fővállalkozásban  vagy  konzorciumi tagként végzett. Már most jelzem, hogy az ajánlatkérés szerint az sem elégíti ki ezt az alkalmassági feltételt, ha az ajánlattevő alvállalkozó révén teljesíti, a kiírás kifejezetten az ajánlattevő fővállalkozói vagy konzorciumi tagi tevékenységére vonatkozott.

 

A C.C. Soft Kft. 2007. június 15-én  nyújtott be pályázatot, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a szükséges referenciával nem rendelkezett, továbbá a pályázat nem tartalmazott részletezett pénzügyi ajánlatot sem, csak összefoglalóan megjelölte a vállalási árat. Összehasonlításképpen, a nyomozati irat tartalmazza az Autocom ajánlatát is, amiben a referenciák mellett az ajánlat adója az egyes műszaki munkák konkrét árát is megjelölte.

 

2007. június 20-án a C.C. Soft Kft. képviselője, E..A.. nyilatkozatban kijelentette, hogy a szerződés teljesítéséhez alvállalkozóként a FunkWerk Gmbh-t veszi igénybe, egyúttal csatolta a külföldi cég külföldi referenciáit. A nyilatkozat fontos eleme, hogy tartalmazza, a rendszer komponensei illesztésre kerülnek a Thales által szállított biztosítóberendezés utastájékoztató oldali kimenetéhez. A nyilatkozat egyébként valótlan tartalmú, mert a Funkwerket alvállalkozóként állítja be, a mellékelt angol nyelvű irat viszont csak egy szándéknyilatkozat, hogy a cég a CC Soft partnereként részt kíván venni a tenderen. Bizonyossággal kijelenthető, hogy a Funkwerk soha nem állt be alvállalkozóként a CC Soft mögé, hiszen ha lett volna közöttük alvállalkozói szerződés, a Funkwerk nem léphetett volna le következmények nélkül a beruházás megkezdése után.

 

5 nappal később, 2007. június 25-én a BKV a CC Soft Kft-t az árajánlatának kiegészítésére kérte, ezek között a BKV kérte a kijelző üveg gyártójának típusának és specifikációjának megnevezését, valamint egy nyilatkozatot arról, hogy az ajánlati ár tartalmazza biztosító berendezés oldali szoftverfejlesztés és hardverkialakítás költségét is. A CC Soft Kft. válaszának 2007 július 2-ig kellett volna a BKV-hoz beérkeznie, ilyen irat azonban nem áll rendelkezésre.

 

A rendelkezésre álló iratok közül időrendben a 2007. július 3-i e-mailezés következik, ekkor B..Zs.. megküldte K..I..-nek, a Beruházási Főosztály vezetőjének az ajánlatok értékelési jegyzőkönyvét, ebből derül ki, hogy a C.C. Soft Kft. nem rendelkezett megfelelő referenciával, amit felhívásra pótolt. Az értékelés szerint a cég nem teljeskörű, de elfogadható választ adott, ezért - bár két másik pályázó cég válasza teljeskörű és kielégítő volt - az összességében legolcsóbb ajánlatot tevő C.C. Soft Kft.-t javasolták győztesként kihirdetni. Amit az e-mail szempontjából figyelemre méltónak tartok: az értékelési jegyzőkönyvet az e- mail nem szkennelve és nem külön csatolt fájlként tartalmazza, hanem egyszerű szövegként, így értelemszerűen az értékelő bizottság tagjainak aláírását nem tartalmazza. Az e-mailben semmilyen előzményi üzenet nincs, mint a BKV-s e-mailek esetében látható, az előzményeket általában az e-mailváltásban résztvevők megőrzik, hogy a levelezésbe később bekapcsolódók láthassák egy-egy ügy alakulásának folyamatát. Jelen esetben azonban nincs annak nyoma, hogy a jegyzőkönyvet az értékelési bizottság többi tagjának is megküldték volna. Az előzmények hiánya arra utal, hogy az értékelési jegyzőkönyvet az első feladó, azaz B..Zs..  szerkesztette.  K..I..  8  perc  múlva  továbbította  a  jegyzőkönyvet  D..Z..nak, kérve a jegyzőkönyv szerinti eredmény kihirdetésének engedélyezését és a szerződéskötési tárgyalások megkezdését, amit D..Z..  3 percen belül jóváhagyott. A felsőbb vezetők villámgyors eljárása sok mindenre utalhat, nem is találgatnék, egy azonban biztos: nem kívántak beavatkozni, a projekt intézését ráhagyták B..Zs..ra.

 

A  pályázatok  benyújtása  után,  de  elbírálásuk  előtt,  2007.  június  29-én  B..Zs..  e- mailben, közvetlenül tájékoztatta A..A..-t az utastájékoztatási projektről, és a szolgáltatás beszerzésének státuszáról. A..A.. nyomozati vallomásában azt állította, hogy a lobbikör kérésére érdeklődött a CC Soft Kft. szerződéséről. A tájékoztatás időpontja viszont arról árulkodik, hogy az érdeklődés időpontjában a CC Soft Kft-nek még nem lehetett szerződése, hiszen tartott a beszerzési eljárás. Így a lobbikör, és ennek nyomán A..A.. érdeklődése a CC   Soft   szerződéséről   megelőzte   a  tender   formális   elbírálását,   ezért   okszerű  az   a következtetés, hogy a nyertes személyének kiválasztását a lobbikör befolyásolta.

 

2.2 A szerződéskötés iratai

 

 

Időrendben  a  következő  okirat  A..A..  2007.  július  12-i  engedélye  a  szerződéses tárgyalás megkezdésére, amit még aznap követett a szerződéskötés, melyet az aláíró K..I.. és D..Z.. mellett B..Zs.. is szignózott, a szerződés szerint a BKV Zrt. kijelölt műszaki ellenőre K..G.. volt. Ami lényeges a vállalkozási szerződésből:

- a C.C. Soft Kft. vállalta a Szentendrei HÉV vonal Batthyány tér – Békásmegyer állomás közötti vizuális (LCD kijelzős) és hangos utastájékoztató rendszer kiépítését I. osztályú minőségben a szerződés 1. sz. mellékletében meghatározott műszaki követelményeknek megfelelő tartalommal, ideértve a biztosító berendezés oldali szoftver fejlesztését és hardver kialakítását is.

- A vállalkozási díj 102 millió Ft (85 millió Ft. + 20% Áfa.) volt azzal, hogy a teljes vállalási díj 60%-ára vonatkozó részszámla a sikeres műszaki átadás-átvételi eljárás után, végszámla pedig az eredményes 30 napos próbaüzem után kiállított teljesítésigazolás alapján nyújtható be.

- A munka befejezési határideje 2007. szeptember 9. napja volt azzal, hogy az eddig az időpontig kitűzendő műszaki átadás-átvételi eljárás keretében folytatott próbaüzem akkor tekinthető eredményesnek, ha a rendszer 30 napig folyamatosan és hibamentesen működik.

Mint látható, a szerződésben a CC Soft számára előírt kötelezettségek ekkor még teljes mértékben megfelelnek a beszerzési eljárásban megkívánt szolgáltatásnak.

 

 

 

 

2.3 A teljesítéssel kapcsolatos iratok

 

 

A teljesítéssel, annak műszaki tartalmával kapcsolatban az okiratok szerint két szálon kezdtek

a problémák feltűnni: a kijelzők és a bizberhez való kapcsolódás terén.

 

 

 

2.3.1 A kijelzőkkel kapcsolatos problémák

 

 

Azt, hogy milyen kijelzőkkel kellett volna a CC Soft Kft-nek szállítania az utastájékoztatási rendszert, több forrásból is kiderül: magából az ajánlatkérés és utóbb a szerződés műszaki diszpozíciójából, valamint a CC Soft Kft. ajánlatából is.

 

A BKV számára, okiratokkal kimutathatóan először 2007. július végén tűnhetett fel, hogy a CC Soft Kft. teljesítésével gondok adódhatnak. 2007. július 16-án a BKV és a CC Soft képviselői előzetes helyszínbejárást tartottak, az erről készült emlékeztető szerint ekkor egyértelműen elhangzott, hogy a kiírási paramétereknek megfelelő AEG gyártmányú kijelzőkkel kellene a beruházást megvalósítani. Ezt követően azonban a beszerzési eljárásban vesztes Autocom Kft. vezetője, K..T.. két levelet is küldött a BKV Zrt. illetékesnek gondolt képviselőinek.

 

Először K..T.. A..A..-nakcímzett 2007. július 27-i levelében arról tájékoztatta a BKV Zrt. vezérigazgatóját, hogy az utastájékoztató pályázat nyertese a pályázat megnyerése után kereste meg közvetlenül az utastájékoztató táblák gyártóját, az AEG MIS-t, amely azonban magyarországi képviselőjéhez, az AUTOCOM Kft-hez irányította a jelentkezőt. A jelentkező  azonban  az  AUTCOM  Kft.-t  nem  kereste  meg.  K..T.. a  levélben kifejezetten furcsállotta, hogy a pályázat nyertese a pályázat beadása előtt meg sem kereste a kiírásnak megfelelő LCD tábla gyártóját sem az árak, sem a szállítási kapacitás kérdésében, és felajánlotta együttműködését a táblák beszerzésére és telepítésére. A levél tartalmából adódik a következtetés, hogy az AUTOCOM Kft. ajánlatával szemben a C.C. Soft Kft. ajánlata mögött nem állt megfelelő előkészítés.

 

Erre a levélre egyébként B..Zs.. is hivatkozott 2015. májusi írásos észrevételeiben, tartalmából azt a következtetést vonta le, hogy az AEG már elkészítette és legyártotta kijelzőket, és ahhoz csak az AUTOCOM-on keresztül lehet hozzájutni. Ez az értelmezés helytelen, a levélben nem szerepel olyan állítás, hogy a kijelzőket már le is gyártották volna, a levél éppen arról szól, hogy a BKV specifikációinak megfelelő kijelző kifejlesztése hosszabb időt venne igénybe. A félreértelmezés valószínűleg azt szolgálja, hogy B..Zs.. alá tudja támasztani, a pályázatot a régi BKV-sok eleve az Autocomnak találták ki, és az eljárással bosszút akarnak állni, hogy az új vezetés nem az Autocomot hozta ki győztesnek.

 

Ugyanilyen tartalommal K..T.. B..Zs..nak is írt levelet 2007. július 30-án, amelyben ismét felajánlotta az utastájékoztató táblák leszállításában való közreműködést.

 

A F..T..által készített adathordozón található e-mailek szerint 2007. augusztus 3-án a Török Trade Kft. tett árajánlatot LCD utastájékoztató táblák szállítására E..A..nak, ennek konkrét tartalma nem ismert, azonban látható, hogy a CC Soft Kft. vezetője más forrásból is próbálkozott ipari felhasználású kijelzők beszerzésére. Az árajánlatot E..A..  továbbította  B..Zs..nak,  aminek  célja  nem  világos,  hiszen  a  BKV-nak elméletileg semmi köze ahhoz, hogy honnan és milyen áron szerzi be a vállalkozó a rendszer egyes elemeit, azt viszont bizonyítja, hogy a CC Soft Kft. ügyvezetője és B..Zs.. között a projekt névleges felelőse, K..G.. feje fölött átnyúló egyeztetés folyt.

 

Az iratok között megtalálható egy 2007. augusztus 6-i keltezésű, CC Soft által összeállított bemutató anyag, amiben a vállalkozó az általa alkalmazni kívánt kijelzőket és tartóoszlopokat mutatta be. Ezeknek a gyártója, típusa nem állapítható meg, viszont láthatóan professzionális kijelzőket ábrázoltak a képek, nem egyszerű LCD TV-ket. Erre az anyagra reflektálva születhetett az a 2007. augusztus 8-i irat, amiben K..W.., az utaskapcsolati osztályvezető adott állásfoglalást B..Zs..nak az utastájékoztató rendszer követelményeiről, a C.C. Soft Kft.-hez történő továbbítás érdekében. A szöveg a kijelzőket illetően  két  soros  és  négy  soros  kijelzőket  említ,  és  csak  három  állomásra  kért  színes mozgókép megjelenítésére alkalmas kijelzőt, utalt azonban arra is, hogy a javasolt LCD üveg egyetlen fontos paramétere sem ismert, és javasolta a diszpozíciónak való megfelelés vizsgálatát.

 

2007.  szeptember  1-jén  E..A..  (a  C.C.  Soft  Kft.  képviselője)  egy  korábbi bemutatóra és gyártókkal való egyeztetésre hivatkozva  ajánlatot tett B..Zs..nak színes nagyképernyős kijelzők alkalmazására 14,5 millió Ft. többletköltségért. Mint az okiratokból egyébként kiderül, E..A.. semmilyen gyártóval nem egyeztethetett, hiszen nem a gyártótól vásárolt ipari célú kijelzőket, hanem kiskereskedelmi forgalomban vett háztartási felhasználású  TV készülékeket.

 

2007. szeptember 3-án, K..W.. utaskapcsolati osztályvezető E..A.. ajánlatát értékelve ismét azt az álláspontot képviselte, hogy az állomásokon az eredeti specifikációnak megfelelő kijelzőket kell felszerelni, és csak a nagyobb állomásokon tartotta jó elképzelésnek az újonnan ajánlott készülékeket. K..W.. állásfoglalása azonban nem háztartási TV-kre vonatkozott, hanem – E..A.. ajánlatából kiindulva – professzionális gyártók által ajánlott, nagy fényerejű és nagy kontraszt arányú ipari kijelzőkre.

 

Mielőtt továbbmennék az okirati bizonyítékok kronologikus ismertetésével, itt kell megjegyeznem,   hogy   a   szerződésben   meghatározott   végső   teljesítési   határidő   2007. szeptember 9-én lejárt, de még mindig csak arról egyeztetnek a felek, hogy a CC Soft milyen kijelzőt szerezzen be.

 

2007. szeptember 12-én K..W.. egy előző napi bemutatóra hivatkozva hirtelen már az LCD TV-t tartotta a leghasználhatóbbnak, és kiemelte, hogy az LCD kijelzőn megjelenő információk napsütéses időben messziről is jól láthatók. Nos, az hogy az LCD TV kültéren, napsütéses időben is jól látható lenne, ezt gyakorlatilag mindenki cáfolta az eljárásban.

 

2007. szeptember 13-án B..Zs.. visszajelzett, hogy az LCD TV-k alkalmazását akkor fogadják el, ha azok élettartama igazoltan minimálisan 70,000 óra. A következő napon pedig már arról tájékoztatta K..G.. a projekt BKV-s felelőseit, hogy a BKV elfogadta a kivitelezőtől a kijelzők helyett a színes LCD TV-t. Ha már itt tartunk, a teljesítési iratok között  fellelhető  számlák  és  teljesítésigazolás  alapján  a  C.C.  Soft  Kft.  az  LCD  TV-ket

18,030,000 Ft.-ért vásárolta kiskereskedelmi forgalomban, az Electroworld lánc pécsi üzletében.

 

Megjegyezni kívánom, hogy az eredeti műszaki diszpozícióban leírt követelmények, a vizuálisan megjeleníteni tervezett adatok jellege és mennyisége nem indokolt nagy felbontású LCD kijelzőt.

 

2.3.2 Az adatkapcsolat problémái

 

 

A már említett 2007. július 16-i helyszínbejárás során az is elhangzott, hogy a bizber adatkapcsolat kialakítását a Thales-szel kell rendezni.

 

Arra, hogy az adatkapcsolat megteremtésével gondok lehetnek, először a BKV Zrt. és a THALES cég 2007. júliusi levelezéséből lehet következtetni, melyben 2007. július 19-én B..Zs.. az adatkapcsolat kiépítése terén a C.C. Soft Kft.-vel való együttműködés gyorsítását kérte, amit viszont a 2007. július 23-i válasz szerint a cég az összes kapacitása igénybevételével sem tudott biztosítani az augusztus végi teljesítési határidőig. A levelezés arra utal, hogy a BKV-nál nem gondolták át, hogy az utastájékoztatási projekt megvalósításához a Thales aktív közreműködésére is szükség lesz.

 

A Thales a levelében jelzett kapacitási problémától függetlenül már 2007. július 26-án megkezdte az együttműködést a CC Soft Kft.-vel és a BKV-val. Az erről rendelkezésre álló e- mailek és emlékeztetők közül az alábbi lényeges pontokat emelem ki:

- a 2007. július 26-i találkozóról készült emlékeztető szerint a Thales világossá tette, hogy az általa fejlesztett rendszer belső működéséről nem ad ki információt a CC Soft-nak, viszont ismertette, hogy milyen európai szabványok vonatkoztak a fejlesztésére, és ezek alapján felhívta a CC SOftot, hogy a BKV-val közösen állítson össze egy funkcionális követelményleírást, mert az alapján tudja az átadandó adatokat definiálni. A követelményleírást a CC Soft-nak 2007. augusztus 1-én 15 óráig kellett volna a Thalesnek megküldenie.

- A Thales képviselője, M..Gy.. 2007. augusztus 2-i e-mailje szerint a követelményleírást a Thales megkapta, mert annak kiegészítését kérte. Ezt követően 2007. szeptember 14-ig a Thales rendszeréből származó adatokra vonatkozóan egyeztettek a CC SOft és a Thales képviselői, látható előremozdulás nélkül. Tény, hogy M..Gy.. egyszer a késedelmes válasz miatt a Bizber üzembehelyezésével kapcsolatos leterheltségére hivatkozott, azonban a levelezésből az olvasható ki, hogy a CC Soft Kft. nem volt képes a Thales  válaszát  értelmezni,  és  olyan  adatok  átadásához  ragaszkodott,  amiket  a  Thales rendszere nem volt képes szolgáltatni, azokat a CC Soft rendszerének kellett volna kikalkulálnia. Ezt követően 2007. szeptember 26-án kért a CC Soft Kft. képviselője személyes találkozást M..Gy..től a kapcsolódási környezet és feltételek tisztázása céljából. Ennek a műszaki feladatnak a megvalósításában is az látható, hogy a CC Soft még mindig csak egyeztet, miközben a rendszer leszállítását 2007. szeptember 9-re vállalta. A találkozót a felek egyébként 2007. október 15-re egyeztették le, a Thalesz még ekkor is a 2007. augusztusi javaslatainak megválaszolását kérte a CC Soft-től, aki érdemi választ nem adott. A 2007. október 15-i találkozóról készült emlékeztető szerint ekkor már végre érdemi egyeztetés folyt, a felek megállapodása szerint az utastájékoztató és a biztosítóberendezés közti adatkapcsolat megteremtése érdekében a Thales-nek is fejlesztést kell végrehajtania. Ezt követően, a CC Soft jelezte a BKV-nak, hogy a Thales fejlesztésére a BKV-nak kell ajánlatot kérnie. Ezt követően hosszú szünet után a Thales 2007. november 29-én tett árajánlatot a bizber- utastájékoztató  közötti  interfész  fejlesztésére,  összesen  246  ezer  euró  értékben,  illetve bizonyos feltételek esetén 103 ezer euró értékben. Az árajánlatot a BKV akkor válasz nélkül hagyta,   majd   legközelebb   2008.   április   24-én   kérte   az   árajánlat   aktualizálását.   A levelezésekből az szűrhető le, hogy a CC Soft Kft. nehézségekkel küszködött a feladat megoldásában, hiszen szakemberei azt sem tudták, hogy egyáltalán milyen jellegű adatokat kaphatnak meg a vasúti bizberből. Szakmai felkészületlenségüket, a CC Soft alkalmatlanságát nem menti, hogy a BKV sem készült fel arra, hogy az utastájékoztató rendszer és a bizber csatlakoztatásához szükség van a BKV és a Thales megállapodására is.

 

 

 

2.3.3 A kivitelezés problémái

Nem annyira a kijelzők és az adatkapcsolat, mint a kivitelezés általános vontatottságára, szervezetlenségére utal B..Zs.. által a CC Soft projektvezetőjének Sz..J..nek

2007. augusztus 3-án írt e-mail. Az e-mail szövegéből kimondottan az olvasható ki, hogy a projekt állapotát látva B..Zs.. kezdett kétségbe esni. Mint írja: „Tisztelettel kérném Önöket arra tekintettel, hogy lassan az Önök által vállalt határidőből csak 30 NAPTÁRI NAP lesz hátra, hogy állati gyorsan csináljanak már valamit, mert hetek óta csak az értetlenkedés megy! …Szeretném kritikusan megjegyezni, hogy a projekt menedzselését látom rendkívül gyenge  állapotban,  nem  véletlenül  kértem  3  hete  azt,  hogy  adják  le  a  projekt  tervet. Tisztelettel kérem Önöket kapják össze magukat, mert lassan az én türelmem is elfogy ennyi tehetetlenkedés láttán. Amennyiben nem látok lényeges változást tempójukban hétfőig, úgy kénytelen leszek más eszközöket alkalmazni.”

Szintén a kivitelezés problémáira utal a Beruházási Főosztály munkatársának 2008. augusztus

13-i e-mailje, amiből az derül ki, hogy kevesebb mint egy hónappal a teljesítési határidő előtt az utastájékoztatás rendszerterveként megküldött anyag nem éri el a kiviteli szintet, véleményezésre alkalmatlan.

 

 

 

2.4 A szerződésmódosítás iratai

Látható tehát, hogy a CC Soft a beruházás kivitelezésének határidejét nem tudta tartani, a kiírásnak megfelelő LCD táblát nem tudta leszállítani, és a szakmai ismeretek hiányában az utastájékoztatás és a bizber közötti adatkapcsolat ráeső részének fejlesztését nem tudta megkezdeni, vagyis szerződési vállalásainak túlnyomó részét nem tudta teljesíteni. Ilyen helyzetben semmiképpen sem a vállalkozói díj emelése tűnik logikusnak. Azért fogalmaztam így, hogy tűnhet, mert egyébként a vallomásokból az is kiderül, hogy az utastájékoztatási referenciát biztosító Funkwerk cég időközben kiszállt, tehát 2007. szeptemberében ott állt a CC Soft Kft. lejárt teljesítési határidővel, értékelhető teljesítés és az alkalmasságot igazoló referencia nélkül, a BKV mégsem bontott szerződést, mégsem érvényesített kötbért, hanem inkább szerződést módosított, és ezzel rálépett arra az útra, amit B..Zs.. és A..A.. jelölt ki, és ami egy használhatatlan rendszer megvásárlásához vezet.

 

E..A.. B..Zs..hoz címzett, 2007. szeptember 17-i szerződésmódosítási kérelmében az új teljesítési határidő 2007. október 22. napra történő kitolását és a vállalkozási díj 99,5 millió Ft-ra történő felemelését kérte, melynek okaként a Diamond Kft. késlekedését és a Thales vonakodását, valamint a BKV által választott LCD kijelzők miatti többletkiadásokat  jelölte  meg.  Nézzük  meg,  mennyire  volt  megalapozott  a szerződésmódosítási igény indokolása?

- Először is, a Diamond Kft. és a CC Soft Kft. között kimutatható összefonódás, vagy inkább elválaszthatatlan összevegyülés van. Amint a BKV Zrt. 7. számú belső vizsgálati jelentése is megállapította, áttekinthetetlen, hogy melyik cég pontosan milyen munkát végzett a komplex utastájékoztatási és hírközlési rendszer kiépítése kapcsán, ezáltal nem elhatárolható, hogy a szerződés tartalmát hogyan teljesítették, illetve pénzügyileg sem lehet elkülöníteni a projektek költségeit. A C.C. Soft Kft. által végzett munka kapcsán építési napló nem került elő, a Diamond Kft. viszont „BKV Zrt. utastájékoztató és Kommunikációs hálózat építéséről” megnevezésű építési naplót vezetett. A műszaki ellenőr naplóbejegyzései szerint nem egyértelműsíthető a két cég különváló munkája és azok költségelszámolása. A két projekt tekintetében a C.C. Soft Kft. és a Diamond Kft. a szerződések szerinti fővállalkozók, azonban a C.C. Soft Kft. a Diamond Kft. alvállalkozójaként is megjelent. Ezért a Diamond Kft. késlekedésére hivatkozás álságos, és ezt a BKV képviselőjének is látnia kellett.

- Másodszor, a Thales valójában nem vonakodott, a CC Soft és a Thales között arról szólt az egyeztetés, hogy egyáltalán tisztába tegyék a CC Soft számára az adatkapcsolat alapfogalmait.

- Harmadszor, a háztartási célú LCD TV-k csak akkor okozhattak többletkiadásokat a projektben, ha a CC Soft addig semmilyen összeget nem fordított kijelzőkre, az ipari felhasználási célú, jóval drágább kijelzőkről történő áttérés az olcsóbb háztartási TV készülékekre inkább árcsökkentő hatású kellett volna legyen.

 

A kérelem alapján  B..Zs.. 2007. szeptember 25-én kelt levelében a szerződések  – vagyis a CC Soft Kft. szerződése mellett a Diamond Kft. szerződésének – módosítására tett javaslatot A..A..-nak, amit a CC Soft Kft. szerződését illetően azzal indokolt, hogy színes monitorok  kerülnek  kihelyezésre.  A..A..  a  szerződés  1.  számú  módosítását  2007. október 3. napján a BKV Zrt. képviseletében aláírta, azt B..Zs.. is szignózta.

A szerződésmódosítás szerint megváltozott az eredetileg meghatározott műszaki tartalom, a szerződéses ár már nem tartalmazta a biztosító berendezés oldali szoftver fejlesztés és hardver kialakítás költségét, illetve a vállalkozási díj összesen 118,800,000 Ft. (99 millió Ft. + 20% Áfa.) összegre emelkedett azzal, hogy az annak 60%-ára vonatkozó résszámla a módosítás hatályba lépését követően benyújtható (vagyis már nem volt feltétel a munka befejezésekor történő sikeres műszaki átadás-átvételi eljárás!), valamint a munka befejezési határideje 2007. október 22. napjára tolódott. Mint látható, a CC Soft által szolgáltatandó műszaki tartalom a szerződésmódosításban úgy csökkent, hogy azt sem E..A.. szerződésmódosítási kérelmének indokolása, sem B..Zs.. szerződésmódosítási előterjesztésének indokolása nem tartalmazta, ennek ellenére a vállalkozási díj a módosítási kérelemnek megfelelően megemelésre került.

 

 

 

2.5 A műszaki átadás-átvétel iratai

A műszaki tartalom csökkentését követően 2007. november 30. napján került sor a műszaki átadás-átvételre, melynek jegyzőkönyve alapján a munka a megrendelési diszpozíció illetve műszaki leírás és kiviteli terv szerint valósult meg, a hiányosságok a próbaüzemet nem akadályozták. A munkát a műszaki ellenőr átvette és próbaüzemre átadta, a hiányosságok pótlásának határideje 2007. december 17. napja volt. Ha megnézzük a jegyzőkönyvhöz csatolt hiánylistát, láthatjuk, hogy a teljesítés távolról sem volt teljes, a listában hosszan sorolták a tervdokumentáció, a megfelelőségi tanúsítványok és igazolások, a kezelési utasítások és kézikönyvek, az egyéb szerelési kézikönyvek hiányát, és nem történt meg a kezelők és üzemeltetők oktatása sem, valamint a régi kijelzők és kamerák bontása sem.

 

Ehhez képest további hiányosságokat is rögzített a Metró és HÉV Forgalmi Főmérnökség ugyanaznap kelt nyilatkozata, mely szerint az utastájékoztató vezérlő szoftvere hiányos funkciókkal került átadásra, a munkahelyeken elegendő számú monitor telepítését tartották szükségesnek.

 

Lehet, hogy 2007. november 30-án, az eredeti teljesítési határidő lejárta után majdnem három hónappal a rendszer úgy-ahogy működött végre, de a rendszer életre lehelése nem egyenlő a teljesítéssel, a CC Soft Kft. akkor teljesítette volna szerződéses kötelezettségeit, ha a rendszer hibátlanul teljesíti a próbaüzemet és pótolja a felsorolt hiányosságokat. Mint a továbbiakban ismertetendő bizonyítékokból látható, a teljesítés igazolása már a próbaüzem teljesítése és a hiányosságok pótlása előtt megtörtént, a próbaüzem tulajdonképpen soha nem fejeződött be sikeresen, a hiányosságok is csak részlegesen kerültek pótlásra.

 

 

 

2.6 teljesítésigazolás

A szerződés alapján 2 db., 118,000,000 Ft. összértékű számla került benyújtásra, a teljesítést és a számlák kifizethetőségét B..Zs.. és N..G.. igazolták 2007. október 15. és

2007. december 6. napján.

 

Megjegyzendő, hogy pont azon a napon, amikor B..Zs.. aláírta a végső teljesítésigazolást, M..G.., a Forgalmi Üzemeltetési Főosztály csoportvezetője P...F..-nak küldött e-mailjében 19 pontban foglalta össze az utastájékoztató szoftver hibáira vonatkozó észrevételeit és fejlesztési igényeit.

 

Ennél is jobban rávilágít az igazolt teljesítés hiányosságaira magának B..Zs..nak a 2007.

december 29-i e-mailje, amiben amiatt panaszkodott, hogy személyesen tapasztalta munkába járása során, hogy nem működik a rendszer, ami a BKV számára nagy presztizsveszteség, és nyomatékosan kérte az intézkedést. Idézem: „Utoljára kérem Önt, legyenek úrrá a kialakult és tarthatatlan helyzeten! Engem csak a soronkívüli megoldás érdekel, a magyarázat már nem.” Érthető B..Zs.. indulatos, szinte kétségbeesett levele, hiszen a teljesítést igazolta, ez alapján a faktorcég a CC Soft-nak már fizetett is, a rendszer viszont személyes tapasztalata alapján nem működött. Ezt az e-mailt egyébként B..Zs.. maga úgy magyarázta, hogy munkába járás közben tapasztalta a rendszer hibáját, észlelte, hogy az a BKV presztízsére káros hatású, ezért felelős vezetőként lépett fel, és szó nincs arról, hogy operatív módon beavatkozott volna a projekt menetébe. Csakhogy ennek az e-mailnek a közvetlen címzettje nem a BKV apparátusa, hanem Sz..J.., a vállalkozó projekt menedzsere, tehát B..Zs.. – akarata ellenére – éppen azt bizonyította ezzel az e-maillel, hogy a BKV nevében fellépett a vállalkozó kivitelezést vezető képviselőjével szemben, vagyis operatív intézkedést tett.

 

 

 

2.7 Kifizetés

A nyomozás során beszerzett banki adatok alapján a CC Soft Kft. 2007. október 17. napján faktorálási keretszerződést kötött az MKB Bank Zrt.-vel, amely 2007. október 26. napján és

2007. december 14. napján, tehát karácsony előtt teljesítette a kifizetéseket.

 

 

 

2.8 A hiányosságok feltárása

Mint már szó volt róla, B..Zs.. különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a hibafelvételi jegyzőkönyv megnyitására csak 2009. novemberében került sor, addig pedig a vállalatvezetői értekezleteken senki nem jelezte a beruházás problémáit. Nézzük meg ezért, hogy BKV-s iratok egyébként alátámasztják-e a rendszer használhatóságával kapcsolatos aggályokat.

 

A BKV műszaki szakemberei már 2007. decemberétől folyamatosan, e-mailekben jelezték az utastájékoztatási rendszer hiányosságait. A kijelzők alkalmatlanságára utaló legelső feljegyzés

2008. január 18-ról származik, amikor K..Gy.., a Beruházási Főosztály műszaki tanácsadója végigjárta a szentendrei HÉV összes állomását, és észlelése szerint 4 állomáson nem működtek vagy éppen hiányoztak a kijelzők, és a működő kijelzők – a végállomások kivételével – gyenge fényerejük miatt csak közelről voltak láthatók, azok is csak a borult időnek köszönhetően. Az ezt követő kooperációs megbeszélések jegyzőkönyvei szerint a rendszer kiépítése és tesztelése, a próbaüzemi hibák javítása 2008. januárjától folyamatosan történt, 2008. január és szeptembere között a hibákat és a kijelzők láthatóságával kapcsolatos gondokat a BKV szakemberei következetesen rögzítették. Az iratok között megtalálható egy

2008. április 8-ára keltezett hibalista, amiben a kijelzők szegényes láthatóságára és hibáira, valamint a kezelőszoftver hiányos funkcióira találhatók megállapítások. A hibalista az egyes hibák mellett olyan bejegyzéseket is tartalmaz, amelyekből az derül ki, hogy a rendszer hiányzó funkcióinak elkészítése is, sőt, egyes modulok teljes átdolgozása még ekkor is folyamatban volt. Az iratokból összességében megállapítható, hogy ebben az időszakban, a teljesítés igazolása ellenére a rendszer egyáltalán nem volt kész, azt a CC Soft folyamatosan toldozgatta.

 

Bár nem konkrétan műszaki jellegű hibafelmérés, a Beruházási Főosztály vezetője, N..G.. 2008. június 16-án kelt, a BKV jogi igazgatójának írt leveléből, valamint a Jogi Igazgatóság munkatársainak 2008. június 27-i e-mailezéséből kiderül, hogy az utastájékoztatási rendszer tartósan hibásan működött, a próbaüzem nem zárult le, a műszaki szakértők szerint a rendszernek olyan hibái vannak, amik nem is javíthatók (pl. a kijelzők láthatósága), részben pedig olyan hibái vannak, amiket feltétlenül javítani kell (pl. a rendszer lassúságának megszüntetése, a bizberrel a kapcsolat kiépítése).

 

Egy 2007. július 29-i emlékeztető [40/169] szerint a BKV különféle szervezeti egységeinek munkatársai, a CC Soft képviselője, továbbá az Autocom Kft. képviselője is a szentendrei HÉV vonal kijelzőinek cseréjéről egyeztettek, vagyis alig telt el nyolc hónap a teljesítés igazolása óta, de a láthatóság és a működési megbízhatóság miatt már valamilyen megoldásban, cserében kellett gondolkodni.

 

Az iratok között rendelkezésre áll a BKV Közlekedési Igazgatóságától a belső ellenőrzésnek megküldött, aláírás nélküli,  2008. szeptember 4-i státuszjelentés, amely szerint a vállalkozó eszközbeszállító partnere visszalépett (ez nyilván utalás a Funkwerkre), ezért a CC SOft Kft. saját rendszer fejlesztése mellett döntött, a műszaki átadás-átvétel során felmerült számos hiányosság csupán részben és késedelmesen került pótlásra, azonban a vállalkozó 2007. december  6.  napi  teljesítésigazolás  alapján  benyújtott  végszámlája  kifizetésre  került.  A jelentés szerint a rendszer azóta is próbaüzemben működik, mivel számos hibából adódóan nem tudta teljesíteni a 30 napos hibamentes működést. A fő hibák: hiányzó szoftverfunkciók, a kijelzők láthatóságának hiánya, és a túlmelegedés miatti hardverleállások. A láthatóság és az üzembiztonság csak a kijelzők cseréjével biztosítható. A rendszer csak a statikus menetrend adatainak megjelenítésére képes, így csak korlátozottan tölti be funkcióját. Mint látható, a státuszjelentés éppen azokat a rendszerjellemzőket – kijelzők láthatósága, üzembiztossága, dinamikus menetrend – hiányolja, amelyek megvalósulását a szerződésmódosítás akadályozta meg.

 

A komoly gondokra utal egy 2008. szeptember 15-én kezdődött e-mail sorozat is, amely utaspanaszokra utalva kéri a békásmegyeri kijelzők javítását, ami inkább lényeges itt, az az, hogy a CC Soft képviselőjének válasza szerint a CC Soft 2008. január és augusztusi időszakban erőfeszítéseket tett a rendszer működtetésére, és ennek elismerését szeretné a BKV-tól. Ami ebből következtethető: a hibák folyamatosan, 2008. januárja óta fennállnak, javításuk folyamatos, és a BKV ténylegesen nem vette át üzemeltetésre az utastájékoztató rendszert, azt külön szerződés nélkül a CC Soft végezte.

 

Egy szintén a BKV Közlekedési Igazgatóságától a belső ellenőrzésnek megküldött, az utastájékoztató berendezés hiányosságairól készült 2008. október 15-i feljegyzés szerint a vállalkozási szerződésben és mellékletében leírtak nem valósultak meg (pl. a biztosítóberendezési kapcsolat nem működik, a kijelző információk nem vagy korlátozottan szerkeszthetők, az automatikus tájékoztatás hiányzik stb.).

A garanciális bejárás 2008. november 28-i jegyzőkönyve mind a hardver, mind a szoftver oldalon számos hiányosságot állapított meg, a hibákat és hiányosságokat 3 oldalon keresztül sorolták a BKV különböző szervezeti egységeinek képviselői, ezek között rutinszerűen megemlítve  a  kézikönyvek  és  az  üzemeltetési  dokumentáció  hiányát,  a  rendszer nehézkességét, lassúságát, azt, hogy egyes szoftverek nincsenek beüzemelve, és azt, hogy a szabadtéri kijelzők képe csak közelről és csak elölről volt olvasható a tükröződés és a rossz kontrasztarány miatt. A garanciális bejárás végkövetkeztetése szerint az utastájékoztató rendszer a feladatát, gyenge adottságai miatt alig kielégítően képes ellátni, az üzemeltető- és utasbarát tulajdonságainak hiánya miatt nem késztetnek üzemszerű használatra. A rendszer a gyors, határozott üzemeltetői végrehajtást, operatív funkcióját képtelen teljesíteni.

A garanciális bejárás tehát már nem csak az adatkapcsolat hiányát és a kijelzők rossz minőségét hozta napvilágra, hanem ezektől függetlenül a szoftverkörnyezet rossz minőségét, operatív alkalmatlanságát is.

 

Az utastájékoztató rendszer berendezéseinek állapotáról szóló 2010. január 22-i feljegyzés szerint a rendszer gyenge adottságai miatt az utasok tájékoztatását csak alig kielégítően teljesíti, az alapvető hiányosságok nem késztetnek üzemszerű használatra, vizuális kijelzője még általános fényviszonyok közepette is csak rendkívül korlátozott nézési pozícióból olvasható, a rendszer csak az érvényes menetrendet képes betölteni, bármilyen forgalmi esemény vagy rendkívüli közlekedés esetén, amikor a diszpécseri pulton beavatkoznának az automatikus működésbe, a rendszer lefagy.

 

A hibák dokumentálását tehát – B..Zs.. sejtetésétől eltérően – a BKV már 2008-ban

megkezdte, ezt az idézett iratok bizonyítják.

 

 

 

2.9 Hibás teljesítés miatti intézkedések

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha a rendszer hibáit ilyen sokszor és sokféleképpen dokumentálták, lépett-e valamit a BKV kijavítási vagy kártérítési igény érvényesítése érdekében.

 

A jogi lépések megtételének lehetősége elsőként a Jogi Igazgatóság már hivatkozott 2008. június  27-i  e-mailjében  merült  fel,  amelyben  a  jogi  előadó  a  késedelmes  és  a  hibás teljesítésből fakadó kötbér lehetőségével foglalkozik. Ennek az e-mailnek a lehetséges következményeiről nincs tudomásom, azonban feltételeznem kell, hogy a BKV jogásza részleges vagy téves adatokra alapította véleményét, hiszen úgy tűnik, nem tud arról, hogy a BKV nevében B..Zs.. a szerződésszerű teljesítést igazolta, így kötbér érvényesítésének nem volt esélye.

 

Ezt követően dr. Sz..Gy..foglalkozott a hibás teljesítés lehetséges következményeivel

2008. november 3-án B..Zs..nak írt levelében, a jogi igazgató ekkor már utalt arra, hogy a teljesítés igazolás aláírása miatt a szerződésnek a próbaüzemre vonatkozó rendelkezésére hivatkozva a BKV nem tudna semmilyen igényt érvényesíteni, azonban a hibás teljesítés miatt így   is   fennállhat   a   vállalkozó   felelőssége.   Erre   figyelemre   a   jogi   igazgató   annak megfontolására tett javaslatot, hogy a BKV jelentse be a szerződéstől való elállását.

 

Mint a BKV jogi igazgatójának a rendőrség megkeresésére írt 2010. május 13-i válaszából kiderül, 2008. végén vagy 2009. elején voltak ugyan egyeztetések a BKV és a CC SOft között a teljesítéssel kapcsolatos problémákról, E.. Ajtonnyal személyes egyeztetést is folytattak, a CC SOft Kft. ügyvezetője azonban nem ismerte el a hibás teljesítést, és arra hivatkozott, hogy a BKV a munkát átvette, a teljesítési igazolást aláírta. Mindemellett ő is több százmilliós igényt jelentett be, a rendszer üzemeltetésével kapcsolatos költségeinek megtérítésére. A tárgyalást végül jogi eljárás nem követte. Minthogy a CC Soft felszámolását

2009. októberében el is rendelte a bíróság, és a céget felszámolták, ezután már nem is volt ki

ellen fordulni.

 

 

 

3. Tanúvallomások

 

 

T. Törvényszék! A bizonyítékok ismertetését a tanúvallomásokkal folytatom.

 

 

3.1 K..G..

K..G..a beruházási főosztály műszaki ellenőreként azt utastájékoztató projektet készítette elő, a kezdetektől 2007. szeptemberéig vett részt a munkában. Tanúvallomásakor tehát saját munkájáról is nyilatkozott, vallomását ennek megfelelően kell értékelni.

 

Legfontosabb állításait emelem csak ki:

-  A  projekt  egészével  kapcsolatban  a  tanú  elmondta,  hogy  az  utastájékoztatásnak  az  új bizberre kellett épülnie, az a vasútbiztonságot nem befolyásolta, csak létre kellett hozni az adatkapcsolatot, ennek birtokában a rendszert bárki meg tudta csinálni.

- A meghívásos beszerzési eljárással kapcsolatban a tanú szerint többen tettek javaslatot, ő saját maga az Autocom Kft-t és még két másik céget ajánlott, és biztosan emlékezett arra, hogy a CC Soft Kft-t, illetve a másik, integrált hírközlési projektben nyertes Diamond Kft-t B..Zs.. javasolta. A CC Soft, de a Diamond referenciái sem feleltek meg a pályázati kiírásnak,  a  CC  Soft  főleg  irodatechnikával  és  adatbázisokkal  foglalkozott.  A  tanú  az ajánlatok értékelésében is részt vett, B..Zs..tal és a főosztályvezető K..I..-vel együtt  tagja  volt  az  5  tagú  értékelő  bizottságnak.  K..G..  szerint  az  értékelő bizottság nem hozott döntést, mert a többség nem támogatta a CC SOftot, azt a véleményt alakították ki, hogy a legalacsonyabb árú ajánlatot nyújtó cég nem alkalmas a munka elvégzésére. A bizottság tagjai közül egyedül B..Zs.. támogatta a CC Soft Kft. pályázatát, és ő kérte D..Z..tól, hogy a CC Soft Kft-t hirdesse ki győztesnek. Ezzel kapcsolatban rendelkezésre áll B..Zs.., K..I.. és D..Z.. e-mailezése, amelyben szerepel egy értékelési jegyzőkönyv is, a tanú szerint ez a jegyzőkönyv nem az értékelő bizottság álláspontját tartalmazza, biztos, hogy nem írt alá ilyet. A CC Soft Kft-vel kapcsolatban a tanú egyébként azt látta a legnagyobb gondnak, hogy látni lehetett, ilyen feladattal még nem foglalkoztak, és képtelenek lesznek a vállalt határidő alatt a rendszert megépíteni.

- A Funkwerkkel kapcsolatban a tanú elmondta, hogy végül nem vettek részt a projektben, így ebben a helyzetben új pályázatot kellett volna kiírni.

- A CC Softnak 2007. szeptemberére kellett volna készen lennie a munkával, de a tanú szerint nem boldogultak a feladattal, 2007 nyarán érdemi munkavégzést nem tudtak felmutatni. A CC Soft a kiírás szerinti műszaki tartalmat nem akarta elfogadni, folyamatosan meg akarta változtatni. A CC Soft 2007. augusztus 6-i bemutató anyagában még a Funkwerk kijelzői szerepeltek, majd a Funkwerk kilépése után ezt TV készülékekkel akarták helyettesíteni. A tanú állítása szerint már az akkori bemutatón látszott, hogy a háztartási TV-k nem alkalmasak kültéri, ipari felhasználásra, erről tájékoztatta is főnökeit, ennek ellenére vezetői döntés született ezek elfogadásáról. A színes, mozgókép rögzítéséről folytatott levelezés nem a valós műszaki igényekre reflektált, hanem annak alátámasztását célozta, hogy el lehessen fogadni ezeket a készülékeket.

- A műszaki tartalom másik jelentős változtatása az volt, hogy törölték a kapcsolatot a bizberrel, mert nem boldogultak a feladattal, nem jutottak dűlőre a Thalessal. Mivel nem foglalkoztak még ilyen dolgokkal, rengeteg új fogalommal találkoztak, amiket nem ismertek. Itt szeretnék visszautalni a M..Gy.. és a CC SOft Kft. között 2007. nyarától folytatott e-mailezésre, ezeknek a tartalma visszaigazolja a tanú ezen állítását, ezekből az e-mailekből valóban az derül ki, hogy a CC Soft az alapfogalmakkal, illetve azzal sincs tisztában, hogy milyen jellegű adatokra tarthat igényt, és miket kell neki kikalkulálni. A tanú szerint a pályázati kiírásból egyértelműen kiderült, hogy az adatkapcsolat létrehozásához a vállalkozónak tárgyalnia kellett volna a Thales-szel, és a hiánypótlási felhívásban is külön rákérdeztek, hogy az ajánlat az adatkapcsolat kiépítésére is vonatkozik-e.

 

 

3.2 K..I..

K..I.., a beruházási főosztály vezetője igen részletesen ismertette az utastájékoztató projekt kiírásához vezető utat. K..I.. vallomásakor sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ügy saját munkáját is érinti, emellett vallomását vélhetően több, ellentétes hatású körülmény is befolyásolta: tetten érhető volt a BKV iránt érzett lojalitása, ahol 1974 óta dolgozott, a kollégái iránt érzett lojalitása is, ugyanakkor érezhető volt az is, hogy az A..A.. féle vezetés által meghonosított eljárásokkal nem értett egyet, és sérelmesnek találta, ahogy az új emberek átnyúltak a feje fölött. Bizonyára ezek a körülmények vezettek ahhoz, hogy a tanú helyenként igencsak óvatosan fogalmazott a terheltek személyi felelősségére vonatkozó kérdésekben.

 

K..I..  vallomása  néhány  igen  fontos  dologban  megerősítette,  illetve  kiegészítette

K..G..vallomását:

- A BKV beruházási osztálya 3 olyan cég meghívását tervezte, akik már csináltak ilyen projektet, a tanú emlékezett is a kiválasztott három cégre. Végül a BKV 5 céget hívott meg az eljárásban, a tanú szerint az általa említett 3 cégen felüli 2 céget, köztük a CC Soft Kft-t B..Zs.. javasolta.

- K..I.. részt vett az ajánlatok értékelésében, és az okiratoknak megfelelően úgy emlékezett a CC Soft ajánlatára, mint az árban legkedvezőbbre. Amit még azonban szükségesnek tartott megemlíteni: a cég már-már teljesíthetetlen határidőt vállalt, és nem volt megfelelő, vasúti területen szerzett referenciája, ami nem formális követelmény volt, valóban speciális ismeretekkel kellett rendelkeznie annak, aki vasúti biztosítóberendezésből származó valós idejű adatokkal akart dolgozni.

- Bár a tanú mindezek ellenére sem mondott olyat, hogy a CC Soft ajánlata irreális volt, azt azért körülírta, hogy a CC Softot önmagában nem tartotta alkalmasnak a feladat elvégzésére. A tanú is elmondta, hogy a CC Softot az tette alkalmassá az eljárásban való részvételre, hogy a Funkwerk nevű céget hiánypótlásban bevonta alvállalkozóként.

- Az értékelő bizottságbeli tevékenységéről is a tanú nagyon óvatosan fogalmazott, arra kérdésre pl. hogy a bizottságban támogatta-e a CC Soft győzelmét, arra hivatkozott, hogy nem volt mit támogatni, a pályázatot nem lehetett eredménytelennek nyilvánítani, mert a formai követelményeknek a pályázat megfelelt, és a CC Soft adta a legolcsóbb ajánlatot. Azt viszont határozottan tagadta a tanú, hogy az értékelő bizottság határozatot hozott volna a győztes kérdésében, emlékei szerint valamilyen vezetői döntés hidalta át ezt a kérdést, és ebben beosztottja, B..Zs.. egyeztetett D..Z.. vezérigazgató-helyettessel. Ennek megfelelően a tanú úgy emlékezett, hogy semmilyen formális értékelési jegyzőkönyvet nem írt alá.

- A tanúnak bemutatásra került az az e-mail is, amiben B..Zs.. közvetlenül tájékoztatta

A..A..-t a beruházásról, ezt, mármint hogy egy osztályvezető anélkül, hogy a főosztályvezetője vagy a vezérigazgató-helyettese látta volna, jelentést készít a vezérigazgatónak, a tanú semmiképpen nem látta szokásosnak, és más ilyen példára sem emlékezett. Sőt, az értékelési jegyzőkönyv továbbításával kapcsolatos e-mailek elétárása után már kifejezetten arra következtetett a tanú, hogy őt megkerülve zajlott le az egész eljárás, a jegyzőkönyv tervezetét pedig azért küldte tovább, mert nem volt más lehetősége, mint beállni a sorba.

- A tanú nyilatkozott abban a kérdésben is, hogy a BKV követelményei egyértelműek voltak-e a pályázók, és különösen a CC Soft számára. A tanú számára az derült ki, hogy a CC Soft Kft- nek egyértelműen nem volt jártassága ezen a területen. A tanú szerint azonban az ajánlatok beadása  utáni  tisztázó  kérdéseket  követően  minden  pályázónak  tisztában  kellett  lennie  a

megvalósítandó műszaki tartalommal és a határidőkkel, és azzal, hogy a beruházás összefügg más, jóval nagyobb nagyságrendű beruházással, tehát fel kell venni a kapcsolatot az összefüggő projekt beruházójával. Sőt, a tanú szerint a kapcsolatot már az ajánlat beadása előtt fel kellett venni, hiszen e nélkül nem is lehetett ajánlatot tenni, mert a vállalkozó ajánlatának tükröznie kellett az adatkapcsolat létrehozásának költségét, e nélkül az ajánlat megalapozatlan. Ehhez kapcsolódóan megjegyzem, hogy az Autocom árajánlata tételesen tartalmazta a rendszervezérlő programokat, köztük a Bizber illesztő modult, és a rendszervezérlő programokhoz az ajánlat konkrét árat kapcsolt.

- Bár K..I..-nek főosztályvezetőként nem kellett közvetlenül részt vennie a konkrét kivitelezési munkálatok ellenőrzésében vagy irányításában, a tanú arról számolt be, hogy K..G..-tól kapott jelzést, hogy a kivitelezés nem folyik az elvárt ütemben.

 

3.3 P..F..

P...F..-nakszintén a munkáját, személyes teljesítményét érintette a projekt, ráadásul a teljesítés átvételének időpontjában felelt a projekt koordinálásáért, ezért az ő esetében is tanúvallomásakor értékelni kell ezt a körülményt.

 

A projekt részleteire vonatkozó vallomásából az alábbiakat tartom fontosnak kiemelni:

- A tanú az emlékei alapján több műszaki jellegű problémát is említett a kivitelezés kapcsán: beszélt a kijelzők láthatóságának hiányáról és túlmelegedéséről, és a szoftverek folyamatos működési hibáiról, állandó fejlesztgetéséről.

- A kijelzőkről a tanú elmondta, hogy az igazi megoldás a kültéri, ipari kijelzők alkalmazása lett volna, ezt még a műszaki átadás előtt ő és a HÉV szakterület képviselője is jelezte vezetőiknek, mivel a láthatósági és egyéb problémák már a rendszer szerelése során előjöttek, ezeket a problémákat a tanú vallomásában részletesen is ismertette. Bár a problémákat a vállalkozó megpróbálta orvosolni, végeredményben a tanú szerint a kijelzők nem tudták betölteni funkciójukat.

- A szerződésmódosításról a tanú elmondta, hogy azt a vállalkozó kezdeményezte, az eredeti műszaki tartalom jelentősen csökkent, a legfontosabb a vasúti biztosító berendezéshez történő kapcsolódás elhagyása volt, pedig ez a rendszer alapfunkciója lett volna. Bár a szerződésmódosítást  a  tanú  csak  a  teljesítési  határidő  kitolásában  látta  támogathatónak, vezetői a CC Soft minden kívánságát elfogadták. Az adatkapcsolatról egyébként a tanú elmondta,  hogy  a  biztosítóberendezés  projekt  végén  a  Thales  a  maga  részéről  kiépített egyfajta interfészt, a szolgáltatást a Thales egy minimális részben előkészítette, és a nyers adatok átadására szolgáló interfészt utóbb telepítette. A tanú elmondásából az is kitűnik, hogy a nyers adatok birtokában már el lehetett volna készíteni azt a szoftvert, ami az utastájékoztató rendszert kiszolgálta volna a megfelelő adatokkal, a tanú értelmezésében eredetileg éppen ez lett volna a CC Soft Kft. feladata. Mindazonáltal az adatkapcsolat azóta sem valósult meg.

- A tanú szerint a műszaki átadáskor a rendszer nem volt 100%-ig működőképes, a BKV különböző területei számos hibát rögzítettek, ami azonban lényegesebb a tanú előadásából, hogy az ő értelmezésében a rendszer csak akkor lett volna elfogadható, ha a 30 napos hibamentes működést teljesíti, ez azonban nem történt meg. Összességében a műszaki átadáskor a tanú szerint a rendszer nem felelt meg a műszaki diszpozíciónak, és ugyan a hiányok pótlására hívták fel a vállalkozót, arra is csak részlegesen került sor, maga a rendszer pedig soha nem jutott el olyan állapotba, hogy a műszaki igényeknek és elvárásoknak megfeleljen. Ehhez kapcsolódóan a tanú megkísérelt feloldani egy olyan ellentmondást, ami a rendszer rendelkezésre állását kimondottan jó színben feltüntető statisztikai adatok és a rendszer  szegényes  teljesítményét  alátámasztó  egyéb  adatok  között  van:  egyrészt vallomásából kiderült, hogy a statisztikákat nem a BKV készítette, hanem maga a vállalkozó, másrészt valószínűsítette, hogy a statisztikai adatok csak annyit jelenthetnek, hogy a központi

szoftver a kijelzőket bekapcsolt állapotúnak érzékelte, az adatok magának a rendszernek a funkcionális működésének jellemzésére nem alkalmasak, és fenntartotta a rendszer egészének alkalmatlanságára, a rendszeres üzemzavarokra vonatkozó állításait.

- Ami már nem annyira a tényekre, mint inkább a tanú tényeken alapuló megérzéseire, illetve véleményére vonatkozik: P..F.. érzékelt olyan nyomásgyakorlást, hogy a rendszert mindenképpen működőképes állapotba kell hozni, és nyomozati vallomását fenntartva magát a teljesítés igazolását is valamiféle számára ismeretlen, konkrétum nélküli nyomásgyakorláshoz kötötte, amivel kapcsolatban vezetőinek még kérdést sem mert feltenni. Azt már kimondottan védői kérdésekre mondta el a tanú, hogy a nyomásgyakorlás a műszaki átadás-átvétel  idején  is  érvényesült,  ahogy  fogalmazott,  a  műszaki  átadás-átvételi jegyzőkönyv is egyfajta kényszerhelyzetben vagy nyomás alatt született, a tanú szerint nem véletlen, hogy a jegyzőkönyvet aláírásával senki nem hitelesítette, csak a jegyzőkönyv szerkesztőjének szignója található meg rajta.

- A teljesítés igazolását a tanú B..Zs..hoz kötötte, őt, mint a projekt ügyintézőjét meg

sem kérdezték ebben a témában, noha a projekt sikerét illetően rendszeres beszámolóiban jelezte kétségeit közvetlen főnökének, N..G..nak. A tanú szerint N..G..nak az volt az elvárása, hogy minden lehető eszközzel próbáljanak egy működő rendszert létrehozni. Azzal kapcsolatban, hogy a tanú aláírása megtalálható volt a számfejtési íven, illetve  Nemecz  G..    aláírása  a  számfejtési  íven  és  a  2007.  december  6-i  teljesítési igazoláson is, a tanú védői kérdésre egyértelműsítette kijelentését, és elmondta, hogy B..Zs.. a teljesítés igazolása terén magához vonta a döntési jogosultságot és a felelősséget, amit felsővezetőként  természetesen  megtehett.  Mindazonáltal  a  tanút  váratlanul  érte,  hogy megjelent nála a B..Zs.. által aláírt decemberi teljesítésigazolás, és bár erre konkrétan nem nyilatkozott, jól kikövetkeztethetően azért érte váratlanul a dolog, mert a hiányok pótlása még nem történt meg, a próbaüzem nem járt le.

- Ami külön érdekesség még a kijelzőkkel kapcsolatban, hogy bár papíron a mozgókép megjelenítésére alkalmas TV készülékekre történő áttérésnek az volt az oka, hogy az utaskapcsolati osztály reklámcélú felhasználásukat tervezte, utóbb ennek a funkciónak a kihasználására az utaskapcsolati osztály semmilyen intézkedést nem tett, illetve ezt a funkciót a CC Soft ki sem fejlesztette.

 

K..G..-nakés P...F..-nakvolt még egy-egy felidézésre érdemes állítása, ami ugyan   csak   a   véleményüket   tükrözi,   mégis   ugyanazt   a   véleményt   fejtik   ki   saját nézőpontjukból. K..G..szerint azért váltották le a projekt éléről, mert túl sok műszaki kifogása volt, tőle függetlenül pedig P..F.. azt mondta, visszatekintve valószínűsíti,  hogy  azért  nevezték  ki  a  projekt  vezetőjének,  mert  relatív  kezdőként tudatlannak, irányíthatónak tartották.

 

 

 

3.4 N..G..

N..G.. 2007. novemberétől vezette a beruházási főosztályt, neve az utastájékoztató projektben a teljesítésigazolásokon és a számfejtési íven is feltűnik. Ismételten tehát olyan személyről van szó, akit az ügy személyesen érint.

 

N..G.. saját vallomása szerint a szentendrei utastájékoztató projektben operatíven nem működött közre, mivel volt az ügynek projekt menedzsere, először K..G.., aztán  P..F..,  ráadásul  akkori  főnöke,  B..Zs..  személyesen  foglalkozott  az üggyel. A személyes foglalkozás a tanú értelmezése szerint kiemelt figyelmet, a projekt menedzserekkel történt rendszeres értekezést jelentett, ami a tanú szerint nem volt furcsa, a BKV átalakulása miatt nem lehetett bevett szokásokról beszélni.

- Bár a tanú a projekt lebonyolításában személyesen nem vett részt, kollégái tájékoztatása alapján tudott arról, hogy a CC Soft Kft. a véghatáridőt befolyásoló műszaki nehézségekkel szembesült, a műszaki problémák közül konkrétan a biztosítóberendezéssel való adatkapcsolatot és a kijelzők problémáját tudta megemlíteni. A tanú visszaigazolta P..F..-t, hogy ő említett neki nehézségeket, hogy a határidővel probléma lehet, mely jelzések a heti kooperációs megbeszéléseken alapultak. A tanú szerint ezek a jelzések a BKV-n belül a szakmai területekhez eljutottak a kooperációs jegyzőkönyvek megküldése révén, és ezekről a dokumentumokról B..Zs.. is tudott.

- Az adatkapcsolattal összefüggő probléma a tanú ismeretei szerint abból adódott, hogy a CC Soft kész adatokat szeretett volna kapni, míg a Thales csak a csatlakozás lehetőségét kívánta biztosítani, a nyers adatokat a CC Soft szoftverének kellett volna feldolgoznia, ez a műszaki jellegű felfogásbeli különbség okozta, hogy a két cég nem tudott végül megegyezni.

- A tanú – állítása szerint – a CC Soft Kft. szerződésmódosításának intézésében nem vett részt, ugyan mint osztályvezető szignálta az erről szóló iratokat, azonban érdemi szerepe nem volt, csak továbbította a szerződésmódosítási kérelmet, a szerződésmódosítás intézésében is a projektmenedzser és B..Zs.. vett részt.

- B..Zs.. szerepét, vagy inkább kiemelt figyelmét illetően a tanú úgy emlékezett, hogy műszaki vezérigazgató-helyettesi megbízását követően is kiemelten foglalkozott az utastájékoztató projekttel. B..Zs.. kiemelt figyelmét a tanú többször is említette, figyelemre méltó módon akkor is ezt hozta fel, amikor a bíróság azt a kérdést intézte hozzá, hogy tapasztalt-e a tanú a projekttel kapcsolatban nyomásgyakorlást.

- A teljesítésigazolásokkal kapcsolatban is azt vallotta a tanú, hogy érdemi döntési vagy mérlegelési lehetősége nem volt. Az első részszámlához tartozó teljesítésigazolás tulajdonképpen automatikus volt a szerződés módosítása következtében, a végszámla vonatkozásában pedig azt vallotta a tanú, hogy az elsőként B..Zs.. írta alá, ő tulajdonképpen   csak   azért   szignózta  le  utólag,   hogy  a   BKV  belső   eljárásrendjének megfelelően  az  érintett  szakterület  dolgozójának  szignója  is  megjelenjen  az  iratokon.  A

végleges teljesítés igazolás előzményéről, a műszaki átadás-átvételről is csak annyit tudott mondani a tanú, hogy a jegyzőkönyvét megkapta, azonban nem vett rajta részt, tagadta, hogy bármiféle  érdemi  döntési  lehetősége  lett  volna  a  projekt  lebonyolítása  kapcsán,  minden érdemi intézkedési jogot a projektmenedzsernek tulajdonított. De legalább arra nyilatkozni tudott, hogy a rendszer próbaüzeme nem fejeződött be, még egy év múlva, a garanciális bejáráson is azt állapították meg, hogy a rendszer még mindig próbaüzemben üzemel. A tanú elismerte, hogy megfordult a szabályos sorrend, valójában a teljesítésigazolást először neki kellett volna szignálnia, igazolandó a teljesítés megtörténtét, de ebben az ügyben nem erről volt szó, miután a teljesítésigazolást B..Zs.. aláírta, a döntést meghozta, így nem volt más választása, mint szignóznia az iratot, aminek már semmi jelentősége nem volt.

- Sajnos, a tanú oly mértékben kívánta hárítani bármi felelősségét a projekt intézésében, hogy még arról sem akart nyilatkozni, hogy a rendszer a megvalósult formájában hibás-e, csak annyit ismert el, hogy a kijelzőkkel voltak műszaki problémák, illetve szoftveres típusú hibák

is előfordultak, ezeket azonban nem kívánta minősíteni. Azt azonban elmondta, hogy a BKV üzemeltető munkatársai és vezetői elégedetlenek a rendszerrel, aminek oka elsősorban az, hogy a szoftver nem kiforrott, nem stabil, csak korlátozottan használható.

 

 

 

3.5 D..Z..

D..Z.. műszaki vezérigazgató-helyettes a CC Soft Kft.-re vonatkozóan is tett vallomást, amelyben nagy vonalakban ismertette a beruházás felmerülését és kivitelezését. Mivel a tanú nem sok konkrétumra emlékezett az üggyel kapcsolatban vallomásából csak a következőket tartom érdemes kiemelni:

- A tanú konkrétan nem emlékezett, hogy A..A..-t tájékoztatni kellett a projektről, ugyanakkor kivetni valót sem látott benne. Kérdésre a tanú úgy nyilatkozott, hogy szerinte nem saját kezdeményezésre történt meg a tájékoztatás, hanem vezérigazgatói kérdésre.

- A tanú azt is teljesen normálisnak tartotta, hogy az értékelő bizottság jegyzőkönyvének birtokában szóban tájékoztatta A..A..-t a beszerzési eljárásról. Azt viszont D..Z.. teljességgel elképzelhetetlennek tartotta, hogy az értékelő bizottság tagjai ne írták volna alá a jegyzőkönyvet, illetve azt is elképzelhetetlennek tartotta, hogy B..Zs.. úgy terjesztette volna neki fel az anyagot, hogy az aláírások ne történtek volna meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tanú nem azt mondta, hogy látta az aláírt jegyzőkönyvet, hanem csak azt, hogy annak a belső folyamatok szokásos rendje szerint léteznie kellene.

 

 

 

3.6 T..P..

T..P.. több mindenre emlékezett, ezek közül a leglényegesebbek:

- A tanú szerint az eljárásban felmerült, hogy a CC Soft referenciája alkalmas-e a versenyben való részvételre, ezzel kapcsolatban az volt az általános álláspontjuk, hogy ha nincs triviális kizárási ok, a gyengébb referenciával rendelkező pályázókat is beengedik, hogy nagyobb verseny legyen.

- A rendszer működőképességére vonatkozó kérdésre a tanú úgy válaszolt, hogy a rendszer nagyon-nagyon sok kritikával és csak nagyon-nagyon alapszinten és nagyon időlegesen működött. A rendszeren javításokat kellett tenni, a csere is többször szóba jött, mert a berendezés minősége közel sem olyan, mint amilyet az ajánlat alapján várhatna a megbízó.

 

 

 

3.7 Sz..Gy..

Sz..Gy..vallomása a CC Soft Kft. ügye szempontjából nem azért fontos, hogy mit tudott a rendszer működéséről, vagy működésképtelenségéről, hibáiról, hanem hogy jogi igazgatóként milyen lépéseket tett vagy nem tett a rendszer hibáiból fakadó igények érvényesítése érdekében, és intézkedésének vagy intézkedése elmaradásának mi volt az oka.

- Arra konkrétan emlékezett a tanú, hogy a BKV egy másik jogásza társaságában találkozott a CC Soft Kft. ügyvezetőjével, és a tárgyaláson kötbér igényt próbáltak meg érvényesíteni. Az igény érvényesítése nem járt sikerrel, aminek a tanú szerint logikus következménye lett volna, hogy ha a kötbért nem lehet a vállalkozási díjból visszatartani, a BKV perben érvényesítse kötbérigényét, ennek lehetőségét vizsgálták is.

- Mégis a tanú szerint a kötbér igény érvényesítésére sem akkor, sem később nem került sor. Ennek közvetlen oka Sz..Gy..vallomása szerint az volt, hogy B..Zs.. elmondta neki, a CC Soft Kft. ellen a BKV nem érvényesíthet igényt, mert a cég Hagyó Miklóshoz köthető, és nem lenne ildomos a céggel kapcsolatban fellépni.

- A tanú a vallomásában ehhez még azt is hozzátette, hogy B..Zs.. azt is elmondta neki, hogy a cég vezetője telefonon, SMS-ben megfenyegette, amit telefonján megőrzött.

B..Zs.. a tárgyaláson nem vállalta a szembesítést Sz..Gy..-vel, pusztán észrevételében jelezte, hogy nem állított semmit a tanúnak a CC Soft és Hagyó Miklós kapcsolatáról. Ennek alátámasztására azt állította a IV. rendű vádlott, hogy számára csak

2008. novemberében váltak ismertté az utastájékoztató rendszer problémái. Ezzel szemben azt, hogy B..Zs.. már a kezdetektől, a teljesítés igazolás kiadása után tudta, hogy a rendszer hibás, meggyőzően bizonyítja az a 2007. december 29-i e-mail, amit B..Zs.. saját kezűleg küldött a CC Soft projektigazgatójának, az hogy csak 2008. novemberében szembesült volna a hiányosságokkal, egyszerűen nem igaz, a IV. rendű vádlott saját e-mailje cáfolja.

Ezzel szemben Sz..Gy..vallomásában van olyan állítás, amire B..Zs.. meg sem próbál magyarázatot találni, ez pedig az SMS-ben történt fenyegetés, amiről a nyomozás során maga B..Zs.. is beszámolt, M..H..É.. is alátámasztotta, erről Sz..Gy..sehonnan máshonnan nem tudhatott mint B..Zs..tól, tehát a Sz..Gy..által említett tartalmú beszélgetés, B..Zs.. állításai minden jel szerint a Sz..Gy..által elmondottak szerint elhangzottak.

 

3.8 E..A..

A bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan nem lehet figyelmen kívül hagyni a CC Soft ügyvezetőjének vallomását, noha elfogulatlan vallomás nem volt tőle várható, hiszen a vád szerinti esetben a legjóhiszeműbb értékelés szerint is olyan vállalkozóról van szó, aki szerencsés körülmények között elnyert egy olyan beruházást, amire a cége nem volt felkészülve, azt úgy-ahogy összecsapta, majd a hibák kijavítására már nem volt hajlandó. Ennél persze létezik kevésbé jóhiszemű feltételezés is, de a bizonyítás ebben az eljárásban nem erre folyt, a lényeg, hogy egy igen vitatott megítélésű projekt kapcsán kellett a tanúnak saját munkájára nyilatkoznia.

 

A tanú a megbízás elnyerését és a munka elvégzését nagyjából az okirati bizonyítékoknak megfelelően mondta el, még ha voltak pontatlanságok is, pl, hogy mikor vonta be alvállalkozóként a Funkwerket, mire vonatkozott a hiánypótlás, milyen egyeztetés folyt a Thales-szel,

Ehhez képest:

- A tanú két személyt nevezett meg, akivel a projekt kapcsán kapcsolatba került: K..G..-t és B..Zs..ot. Bár elfogadhatónak tartom a tanú azon állítását, hogy a projekt kivitelezésében személyesen nem vett részt, azonban bizonyító erejű, hogy nem csak a BKV-s tanúk, hanem a CC Soft Kft. ügyvezetője is B..Zs..ot úgy jelölte meg, mint aki K..G..után átvette a projekt felügyeletét.

- A tanú szerint a Thales nevével csak a megvalósítás során találkozott, már a szerződés megkötése után, amikor a konkrét feladatok specifikációja történt. – Ezt a kijelentést érdemes K..G.. és K..I.. vallomásaival összhangban kezelni. Először is, el tudom hinni, hogy E..A.. valóban ekkor találkozott először a bizber szállítójának nevével, de ez éppen K..G..és K..I.. vallomását erősíti meg, hogy a CC Soft felkészületlen volt a munka elvégzésére. A BKV árajánlat-kiegészítést is kért a CC Soft Kft- től, amiben már olyan műszaki paraméterek megadását is kérte, aminek megválaszolása feltételezi, hogy a pályázó nem csak lesz-ami-lesz alapon benyújt egy pályázatot, hanem komolyan veszi feladatát és már a pályázat elnyerése előtt felkészül rá. Ebben a kiegészítés- kérésben külön kérdésként szerepelt a biztosítóberendezés oldali szoftver- és hardverfejlesztés költsége, tehát legkésőbb ekkor, még a pályázat megnyerése előtt rá kellett volna döbbennie egy felelősen viselkedő pályázónak, hogy olyan kötelezettségre vállalkozik, ami más rendszerrel való együttműködést feltételez, és ha eddig nem tette meg, utánajárjon az együttműködés lehetőségeinek és költségeinek. Amit E..A.. elmondott, tehát azt erősíti meg, hogy nem felelős vállalkozóként járt el, és így, felelőtlen ajánlattal nyerte meg a pályázatot. Hogy ilyen felelőtlen ajánlattal hogyan lehetett nyerni, az már más kérdés.

- A Thales-szal való együttműködésről E..A.. azt emelte ki, minthogyha a CC Soft mindent megtett volna az együttműködésért, a Thales viszont semmire nem reagált volna érdemben. Tény, hogy van olyan e-mail, ami szerint a Thales 2007 augusztus végéig a BKV felé fennálló szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére koncentrál, az ezt követő e-mailek azonban mégis azt mutatják, hogy az együttműködés megkezdődött, és leginkább a CC Soft szakembereinek műszaki tájékozatlansága okozta az együttműködés döcögését. Arra, hogy mi oka lett volna Thales-nek az együttműködést megtagadni vagy halogatni, tanú nem tudott racionális magyarázatot adni.

- Az adatkapcsolat létrehozását, pontosabban az illesztő szoftver megírását a tanú kizárólagosan a két fél együttműködése esetén látta megoldhatónak, vagyis szerinte a feladat csak akkor lett volna elvégezhető, ha a Thales minden általa szolgáltatott adat jelentését elmagyarázza a CC  Softnak, a tanú hasonlatában  a Thalesnek  egy szótár létrehozásában kellett volna együttműködnie. A hasonlat egyébként találó, csak a tanú félrevezető módon használta. Az ún. szótár egy nyílt, mindenki számára elérhető, hozzáférhető szabvány, vagyis azt nem kell a Thalesnek kitöltenie, mert a szótár készen van, csak tudni kell használni. Az illesztő szoftvert el lehetett volna készíteni a szabvány ismeretében, a tényleges adatkapcsolat létrehozása előtt vagy nélkül is.

- Amiben nyilvánvalóan nem mondott E..A.. igazat, hogy ki kezdeményezte a mozgókép kijelzésére alkalmas kijelzők beszerzését: a tanú szerint ezt a BKV kezdeményezte, noha ezt okirati bizonyítékok is cáfolják. Az LCD TV-k árfelhajtó hatásáról is valótlant

állított a tanú, szerinte a TV készülékeket védő rendszer többletköltsége miatt kellett az árat módosítani, erre a fejlesztésre kellett alvállalkozóként a Prcontroll nevű céget bevonni. E kérdésben figyelemre méltó, hogy a tanú nem nyilatkozott arról, hogy mihez képest ment feljebb az összeg, azt tudjuk, hogy a tv-k összesen kerültek 18 millió forintba, az iratok közt rendelkezésre áll a Procontroll számlája kijelző ház tervezése, gyártása és összeszerelése tárgyban kb. 4,3 millió forint értékben, tehát a kijelzőkre és védőházukra a CC Soft kicsit több mint 22 millió forintot költött. Ezekhez képest P..F.. szerint az ipari kijelzők költsége

30-60 millió forint között lehetett, az Autocom Kft. részletes pénzügyi ajánlata szerint a professzionális kijelzők a teljes árból kb. 60 millió forintot képviseltek, tehát amit E..A.. a költségek növekedéséről mondott, azt a bizonyítékok cáfolják, és azt valószínűsítik, hogy a rendszer leglátványosabb elemének házilagos, amatőr összebarkácsolása önmagában legalább 38 millió forintot hagyott a CC Soft zsebében.

 

Az Autocom Kft. vonatkozásában a tanúnak volt egyébként egy érdekes állítása, hogy a CC Soft megkereste az Autocomot LCD kijelzők szállítására, és szerinte 68 milliós ajánlatot adtak, ami a tanú szerint arra utal, hogy szándékosan olyan árat adtak, amivel a rendszer nem kivitelezhető. Az Autocom saját ajánlatában szereplő 60 milliós és a CC SOftnak adott 68 milliós ajánlat között nem látok olyan nagy különbséget, amiből azt a következtetést lehetne levonni, amit a tanú levont, így a tanúnak az a sejtetése, hogy néhány érdekelt BKV-s az Autocomot szerette volna kihozni győztesnek, és ezért hátráltatták a CC SOft teljesítését, pusztán ez az árajánlat nem támasztja alá. Azt viszont igen, hogy a tanú az ajánlat megtétele előtt nem tájékozódott a projekt kivitelezési költségei közül a legfajsúlyosabb tétel, a professzionális kijelzők hozzávetőleges piaci áráról sem, így az Autocom ajánlata meglepetésként érte.

- A tanú szerint  a rendszer műszaki  átadása rendben  lezajlott,  a hiányzó  dokumentációt átadták, a teljesítés igazolására jogosan került sor. A tanú azt is állította, hogy 2007. október

15-től 30-ig a próbaüzem megvolt és hibátlanul el is telt – ez az állítás magával a szerződéssel is ellentétben áll, hiszen a próbaüzemnek a műszaki átadás-átvétel után kellett volna elkezdődnie, vagyis november 30-án. Az ellentmondást nyilván a tanú is látta, ezért kellett félremagyaráznia  vallomásában  a  2007.  október  15-i  teljesítésigazolást  és  azt  a  műszaki átadás eredményének beállítania, a november 30-i műszaki átadás-átvételt pedig valamiféle hiánypótló műszaki szemlének minősítenie. A nyilvánvaló félremagyarázás mellett meg kell jegyeznem,  hogy  a  hibamentes  működés  cáfolatára  már  elegendő  okirati  bizonyítékot mutattam be, ez a rendszer soha, sem 2007. november 30 előtt, sem azután nem működött hibátlanul, tehát a tanúnak ez az állítása sem igaz. Ami pedig ezután következett a tanú vallomása szerint, már nem is érthető: a tanú szerint üzemeltetési szerződést nem kötött velük a BKV, az erre irányuló közbeszerzési eljárást sem írták ki, a rendszer átadása a BKV-nak megtörtént, és a CC Soft mégis üzemeltette a rendszert. Ha szembe állítjuk ezt P..F.. vagy N..G.. vallomásával, láthatjuk, hogy melyik a logikus, életszerű: a BKV-sok szerint a rendszer nem volt kész, ezért a CC Soft a teljesítés igazolása után is dolgozott még a rendszer folyamatos fejlesztésén, míg E..A.. szerint minden kötelezettség nélkül, puszta jóindulatból, a rendszert nem ismerő BKV-sok kedvéért még hosszan részt vettek az üzemeltetésben. Bár mással kapcsolatban mondta, mégis ideillik M..Gy.., a Thales képviselőjének mondata: „nem tudom, miért tenné egy vállalkozó, hogy a szerződésében nem szereplő feladatot ingyen elvégez.”

- Az ügynek fontos aspektusa, hogy a tanú megfenyegette-e bármikor SMS-ben B..Zs..ot. Az erre vonatkozó kérdést a védelem fel is tette a tanúnak, de egyáltalán nem tartom meglepőnek, hogy a tanú bíróság előtt nem kívánt ilyet elismerni, ez azonban egyáltalán nem perdöntő bizonyíték.

 

 

 

3.9 M..Gy..

M..Gy.., pontosabban az általa képviselt cég, mint eddig kiderült, tulajdonképpen az ügyben közvetlenül nem érintett, hiszen a vasúti biztosítóberendezésre vonatkozó szerződéses kötelezettségét teljesítette, más szerződési kötelezettsége nem keletkezett, így munkáját, teljesítését közvetlenül nem érinti a vád, tehát nincs olyan objektív körülmény, ami érintettségét igazolná.

 

A tanú összefoglalást adott a vasúti biztosító berendezés felújításában betöltött vállalkozói szerepükről, és ehhez kapcsolódóan az utastájékoztatáshoz szükséges adatkapcsolat létrehozására irányuló tárgyalásokról. Ami kiemelésre érdemes:

- a tanú szerint legkésőbb 2007. július 26-tól egyeztettek a BKV és CC SOft képviselőivel, ekkor volt egy megbeszélés, amin műszaki kérdéseket próbáltak meg tisztázni. Ezt követően folyamatosan a BKV és a CC Soft rendelkezésére álltak, az időnként tapasztalható késlekedések válaszadásaikban azért történtek, mert a fennálló szerződéses kötelezettségeik teljesítése ezekhez a tárgyalásokhoz képest elsődlegességet élveztek.

-  a  tanú  nem  emlékezett  olyanra,  hogy  ezt  megelőzően  a  pályázó  cégek  közül  bárki megkereste volna, hogy az utastájékoztató rendszerre vonatkozó pályázatát előkészítse, a Thales-szel előzetesen egyeztessen.

- a tanú szerint a biztosítóberendezés kiépítése kapcsán a BKV-val álltak szerződéses viszonyban, a bizber átadása után pedig annak tulajdonosa a BKV lett, ezért a biztosítóberendezés kiegészítése, az utastájékoztatáshoz szükséges funkció hozzáadásához szükséges követelményeket is a BKV-nak kellett meghatároznia. Ezeket a követelményeket, pontosabban azokat a követelményeket, amiket a BKV a CC Softtól az utastájékoztatási rendszerben elvárt, 2007. augusztus 2-án a Thales meg is kapta K..G..-tól. Ezt követően a Thales, a BKV és a CC Soft között hosszas e-mailezés folyt, és 2007. október 16- ig jutottak el oda, hogy egy megbeszélésen a a CC Soft és a BKV képviselője már elegendően pontosan meg tudta határozni, hogy melyik rendszerből milyen adatokat kívánnak az utastájékoztató rendszerben felhasználni. Ekkor zárultak le a műszaki jellegű tárgyalások, és ekkor kerülhetett sor arra, hogy a Thales ajánlatot adjon a BKV-nak az általa megvalósítandó rendszerelemek létrehozására.

- A tanú is úgy értékelte, hogy a műszaki paraméterek meghatározására irányuló tárgyalások elhúzódtak, ennek okát elsősorban a BKV projekt menedzsmentjének gyengeségében látta, és abban, hogy eltérő mentalitású, orientációjú vállalatok képviselői ültek a tárgyalóasztalnál. Az is kiderült azonban a tanú vallomásából, hogy a BKV oldalán felmerülő probléma az volt, hogy az egész rendszernek egyszerű informatikai megközelítését látták, más fogalmakkal dolgoztak, mint a Thales, ez viszont arra utal, hogy a műszaki egyeztetés a CC Soft képviselőivel nem működött, csak a BKV feladata lett volna a CC Soft igényeit formálisan megfogalmazza a Thales felé. A tanú szerint egyébként a BKV-val és CC Softtal a kommunikáció normális és szakmai volt, csak nem egy nyelvet beszéltek, ezt kellett áthidalni.

- M..Gy.. szerint nem kívánták a projektet semmilyen módon hátráltatni, az egyik legjobb ügyfelüknek tartotta a BKV-t, és semmilyen olyan adat átadását nem tagadták meg, ami a projekt sikeréhez szükséges volt. A vita a CC Softtal csak abban volt, hogy milyen adatok szükségesek az utastájékoztatási rendszer illesztéséhez. Ennek tisztázásáig végül is el sem jutottak, a 2007. október 16-i megbeszélésen még csak a rendszer működési módozatainak, szintjeinek meghatározásáig jutottak el, de ennyi alapján a Thales már tudott ajánlatot tenni.

- Mindenképpen célszerű figyelembe venni a tanú azon szakmai tapasztalatát, hogy egy ilyen jellegű  és  nagyságrendű  projektet  szerinte  felelősen  6-12  hónap  alatt  lehet  kiépíteni, meggyőző módon sorolt olyan munkafázisokat, amilyenek E..A.. vallomásában fel

sem merültek, aki az egész feladatot egyszerű programozásnak tekintette.

- A tanú az okiratoknak megfelelően számolt be arról, hogy milyen összegű ajánlatot tettek a BKV-nak az interface kiépítésére, és határozottan állította, hogy soha nem adott 1 milliárdos ajánlatot. Az ajánlat alapján a BKV akkor nem rendelte meg a rendszert, de 2009. májusában, más szerződéses kötelezettségeik kiváltására végül a Thales elkészítette az utastájékoztató csatlakozó felületét.

 

 

 

3.10 K..T..

K..T.., az Autocom Kft. ügyvezetőjeként a tárgyaláson saját magát elfogulatlannak vallotta, azzal együtt is, hogy az utastájékoztató projektre a cége adott ajánlatot, és nem nyert.

 

A tanú leginkább csak a szentendrei HÉV utastájékoztató projekt pályázati kiírásával kapcsolatban,  továbbá  az  utastájékoztatási  rendszerek  műszaki  követelményeivel, jellemzőivel kapcsolatban adott igen alapos tájékoztatást, még B..Zs.. is sajnálkozott utólag, hogy nem a tanú cége valósította meg a projektet, mert látszik, hogy szakember. Ebből kimondottan arra kell következtetnem, hogy most már B..Zs.. is úgy látja, hogy a CC Softnak nem volt meg a megfelelő szaktudása a beruházáshoz.

Amit kiemelésre érdemesnek tartok:

- A tanú szerint az utasinformációs rendszerek kivitelezése nem egyszerűen informatikai feladat, nem csak egy szoftverről van szó, átfogó ismereteket igényel az automatizálás és a telekommunikáció terén is, vagyis cáfolta Egerevári Ajtony azon állítását, hogy ez szimplán informatikai feladat lett volna.

- A BKV valóban megkereste a tanút, hogy a projekt előkészítése során műszaki jellegű kérdésekben adjon információt, azonban a tanú ebben nem látott kivetnivalót, a rendszer összetett, a BKV-nál a projektet előkészítő személyek viszont nem feltétlenül szakértői egy- egy projekt szakmai területének, ezért az előkészítő fázisban megszokott, hogy több céget is megkérdeznek a műszaki paraméterekről.

- A pályázatukban a határidőt nem vállalták, mert eleve látható volt, hogy azt nem tudnák teljesíteni. A határidővel kapcsolatban egyébként a tanú elmondta, hogy csak a felkészülés, a kiviteli terv elkészítése, egyeztetése és elfogadtatása a megrendelővel két hónap, amennyiben pedig az utastájékoztatási rendszert illeszteni kell a magas biztonsági fokozatú bizberhez, csak a kapcsolat tesztelésére legalább egy hónapot kell fordítani. Az Autocom saját maga sem tudta volna a kijelzőket leszállítani 6-8 hétnél előbb, valamint a tanú szerint a bizber készültségi állapota sem tette lehetővé a kiírás szerinti határidő teljesítését.

- A tanú szerint a kiírásban különleges műszaki elvárás nem szerepelt, csak olyan, ami egy ilyen projektben elvárható.

- B..Zs.. kérdésére a tanú egyértelművé tette, hogy az Autocom nem gyártotta le előre a kijelzőket, 2007. júliusi 30-i levelében arról volt szó, hogy korábban már a BKV részére szállított kijelzők tervei megvoltak. A levél megírásának oka az volt, hogy az AEG értesítette az Autocomot, mint magyarországi képviselőjét, hogy a tender nyertese közvetlenül a német anyacéget kereste meg ajánlatkéréssel, ahonnan a magyarországi képviselőhöz irányították, ugyanakkor az anyacég erről az Autocomot is értesítette az ajánlatkérő megnevezése nélkül, és elvárta, hogy az Autocom próbáljon meg a nyertessel megállapodni. Így történt, hogy az Autocom a BKV-hoz fordult és felajánlotta segítségét.

- A tanú részletesen ismertette az adatkapcsolat létrehozásának műszaki feltételeit, ebből azt tartom a bizonyítás szempontjából jelentősnek, hogy a kapcsolatot biztosító interfész ismerete elengedhetetlen. Az adatkapcsolat létrehozásának árát a tanú kb. 3 millió forintban jelölte meg.

 

 

 

4. Szakvélemény

A nyomozás során kirendelt F..A.. igazságügyi szakértő szakvéleményéből az alábbi megállapításokat kívánom kiemelni:

-     A   C.C.   Soft   Kft.   pályázata   műszaki   tartalomban   megfelelt   a   kiírásnak.   A szerződésmódosítás előtti változat megvalósítható lett volna nettó 85 millió Ft.+Áfa összegből. A szerződésmódosítás utáni 99 millió Ft. azonban nem indokolt, ugyanis a változtatás nem felelt meg a műszaki követelményeknek, illetve az ipari kijelzők vélhetően nem olcsóbbak a tömeggyártott új kijelzőknél. A szerződésmódosítás utáni LCD TV-k kijelzési képességei és bővítési lehetőségei elvileg jobbak az eredeti kiírásban szereplő kijelzőknél, azonban nem megfelelőek kültéri, folyamatos működésre.

-     A C.C. Soft Kft. által kiépített utastájékoztató rendszer több ponton nem felelt meg sem a vállalkozási szerződésben meghatározott műszaki követelményeknek, sem a műszaki és üzemeltetési szabványoknak. A kiírt pályázat követelményeihez képest a rendszer nem látja el maradéktalanul az elvárt funkciókat, minden részében található hiba és hiányosság, a pályázatban kiírt 30 napos hibamentes működést a rendszer nem tudta teljesíteni.

-     Az elkészült egységek külön-külön és komplex rendszerben sem képesek ellátni a kitűzött feladatot, az adott HÉV vonal utas tájékoztatását. Rövidtávon egy-egy egység működőképessé tehető, de hosszú távú üzemeltetés nem lehetséges. A rendszerben főképp tervezési hiányosságok fedezhetők fel, amelyek következtében a rendszer nem működik, a kijelzők kivitelezése házilagos barkácsolás jellegű. A rendszer szokatlan illetve szakszerűtlen megoldásokat tartalmaz (mint pl. a kültéri használatra beltéri LCD TV-k, fűtés hőlégfúvóval stb.).

-     A  C.C.  Soft  Kft.  által  létrehozott  rendszer  nem  tudja  ellátni  a  feladatát,  ugyanis alapvető műszaki paramétereiben sem felel meg az ésszerű követelményeknek. A folyamatos és üzembiztos működéshez teljes kijelző csere szükséges, a kiépített szoftver rendszer nem alkalmazható illetve felülvizsgálatra szorul, aminek költségei meghaladják egy új teljes rendszer kiépítésének költségeit. Valószínűleg a hibák költséghatékonyan nem javíthatók egy teljesen új rendszerrel szemben.

-     Az informatikai rendszer sem üzembiztos, melynek okai tervezési hiányosságokra és a műszaki követelményeknek nem megfelelő eszközök alkalmazására vezethetők vissza. Ezek megfelelő szakmai tapasztalattal előre láthatók lettek volna, csak teljes átalakítással tehető üzembiztossá.

-     A kijelző és kijelző házak költsége számlával igazoltan 22.105.980,- Ft, a felszerelés, beüzemelés és szoftverfejlesztés költségét a szakértő ugyanennyire becsülte, így az összköltség 44.211.960,- Ft., ami a szerződéses ár 45%-a. A C.C. Soft Kft. az általa létrehozott rendszert a meghatározható és becsült bekerülési árak kb. dulpájáért értékesítette. A haszon mértékét a kifejlesztett szoftver értéke nagy mértékben módosíthatja, de ez szakértői becslés alapján nem haladhatja meg az értékesítési ár

10%-át.

 

5. Összegzés

 

5.1 A C.C. Soft kivételezett helyzete

A bizonyítékok összegző értékelésének első lépéseként a CC Soft Kft. kivételezett helyzetével célszerű foglalkozni, mivel ennek tisztázása ad magyarázatot a BKV képviselőinek egyébként illogikus vagy irracionális lépéseire és döntéseire. A vádirati tényállás kiegészített szövegéből az tűnik ki, hogy az egész beruházás menete, a beszerzési eljárástól kezdve, a szerződésmódosításon, a teljesítésigazoláson keresztül egészen addig, hogy a BKV nem indít semmilyen jogi eljárást, azt tükrözi, hogy a CC Soft Kft., illetve ügyvezetője valamiféle kivételezett helyzetben volt,  indokolatlanul részesült különféle előnyökben.

 

A legközvetlenebb bizonyíték ezzel kapcsolatban B..Zs.. nyomozati vallomása, hiszen abból, hogy állítása szerint Hagyó Miklós utasította a teljesítésigazolás kiadására, hogy a cég még karácsony előtt a pénzéhez jusson, az következik, hogy a CC Soft Kft-t valamilyen érdekközösség fűzte Hagyó Miklóshoz. Ezzel persze szemben áll Hagyó Miklós vallomása, aki szerint a CC Soft Kft-nek sem az ügyvezetőjét, sem egyetlen dolgozóját nem ismerte, így közös érdekköreik sem lehettek. A két vallomás közötti ellentét nem feloldhatatlan, azt az eljárás más bizonyítékai segítenek eldönteni.

 

Elsőként A..A.. nyomozati vallomására kívánok utalni, aki arról számolt be, hogy az általa lobbikörnek nevezett személyi körből érkezett érdeklődés a CC Soft Kft. szerződésével kapcsolatban, ezért a beruházási részlegen érdeklődött, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy van egy olyan tender, ahol a CC Soft szerepel. Ezt az állítását a III. rendű vádlott a sajtóban  megjelent  interjújában  is  megismételte,  továbbá  az  érdeklődés  és  a  tájékoztatás tényét megerősíti B..Zs.. tájékoztató e-mailje.

 

A második bizonyíték M..H..É.. nyomozati vallomása, amely szerint B..Zs.. a CC Soft Kft-t és ügyvezetőjét Hagyó Miklós egy párttársának érdekköréhez kötötte, ennek ő utánajárt, és kiderült számára, hogy a kapcsolat létezik, legfeljebb nem olyan jelentős, mint amennyire B..Zs.. szerint E..A.. láttatni szerette volna.

 

Harmadszor Sz..Gy..nyomozati és tárgyalási tanúvallomása B..Zs.. nyomozati vallomásával vág egybe, és közvetetten támasztja alá, hogy a CC Soft Kft.-hez Hagyó Miklósnak valamilyen, bár konkrétan nem részletezett érdekeltsége fűződött.

 

Negyedszer maga E..A.. is tett olyan kijelentést, amelyből valamilyen érdekkörhöz tartozásra lehet következtetni, állítása szerint ugyanis Hagyó Miklóst nem ismeri, azt azonban elmondta, hogy milyen körülmények között látta először: Pécsen, T..P.. polgármester temetésén, ahol E..A.. is azon a szocialista frakció által szervezett területen volt, ahol Hagyó Miklós. Vagyis E..A.. vallomásából is az derül ki, hogy nem egyszerű pártsemleges vállalkozóval állunk szemben, hanem olyannal, aki nyilvános rendezvényen és a tárgyaláson is kimutatta elkötelezettségét.

 

Mindezekből az egymástól független bizonyítékokból összességében arra adódik következtetés, hogy E..A.. olyan vállalkozó volt, aki kapcsolatokat épített az éppen hatalmon lévő párt üzleti köreihez, és nem félt attól, hogy kapcsolatait kiaknázza. Hiszen minden vallomás erről szól: valaki érdeklődik a CC Softról, E..A.. hivatkozik valakire, valaki utasít E..A.. érdekében. A kapcsolatok kiaknázása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kapcsolati láncban vagy annak végén olyan személy fog intézkedni, aki személyesen ismeri a protekciót kereső vállalkozót. A pártkötődés és a kapcsolatok kihasználása tehát megmagyarázza a látszólag értelmetlen döntések valós értelmét, a magyarázat érvényességéhez pedig nem kell személyes kapcsolat a vállalkozó és az intézkedő főpolgármester-helyettes között.

 

A CC SOft Kft. kivételezett helyzetére lehet áttételesen következtetni a projekttel kapcsolatba kerülő BKV-s dolgozók vallomásaiból is. Egymástól függetlenül külső nyomásgyakorlásra utalt  K..G..,  P..F..  és  N..G.. is,  ez  a külső  nyomásgyakorlás viszont azt jelzi, hogy a döntéseket nem a BKV, hanem kézenfekvő módon a CC Soft érdekeinek megfelelően befolyásolták.

 

 

 

5.2 A szerződéskötésig

A CC Soft Kft. ügylete kapcsán a vádlottak elkövetési magatartásának három szakasza van, amelyek mindegyikében megtalálható a BKV érdekeivel ellentétes, a CC Soft Kft-t indokolatlan előnyhöz juttató magatartás.

 

Az első szakasz a tendereztetéstől a szerződéskötésig tart. Amit fontosnak tartok ebben a szakaszban: hogy B..Zs.. aktívan részt vett benne, és hogy az ő eljárásának eredménye az, hogy a BKV a CC Soft Kft-től kért ajánlatot és vele kötötte meg a beruházási szerződést.

 

Ebben a szakaszban B..Zs.. részvétele a tendereztetésben még nem jelent semmi rendkívülit, ekkor még tevékenysége és beosztása között nincs ellentét. Az már jóval furcsábbnak tűnik, hogy úgy adott közvetlenül tájékoztatást a vezérigazgatónak a beszerzési eljárásról, hogy ebből közvetlen főnöke, K..I.. teljesen kimaradt, és a műszaki vezérigazgató-helyettes D..Z.. is csak másolatban értesült a tájékoztatásról. A tendergyőztes kihirdetésére vonatkozó e-mailekből pedig az derül ki, hogy a vezérigazgatót B..Zs.. tájékoztatása alapján D..Z.. szóban informálta a tender eredményéről. Mindezek nagyon jól jelzik, hogy a már tárgyaltak szerint kiváltságos helyzetben lévő CC Soft tenderét a vezérigazgató szemmel tartotta, arról kétszer is tájékoztatást kapott, noha a tárgyaláson éppen maga mondta el, hogy az ilyen méretű beruházások egyébként nem érték el az ingerküszöbét, és a tájékoztatás mindkét esetben – egyszer közvetlenül írásban, egyszer közvetetten szóban – B..Zs..tól származott.

 

Ahol viszont már konkrét kötelezettségszegés történt, még ha nem is volt közvetlen anyagi hatása, az a beszerzési eljárás. A B..Zs.. által írt projektindító levélből, valamint K..G.. és  K..I.. vallomásából  is kitűnik, hogy a CC Soft meghívására B..Zs.. személyes intézkedése folytán került sor. A CC SOft ajánlatában nem adott olyan   referenciát,   ami   alkalmassá   tette   volna   a   pályázaton   való   részvételre,   és   a hiánypótlásban is úgy pótolta ezt, hogy a pályázati kiírás következetes értelmezése nem tette volna lehetővé pályázata befogadását. Ehhez képest mégis a CC Soft Kft. nyerte el a beruházást, méghozzá olyan ajánlattal, ami irreális határidőt tartalmazott, az ajánlat pedig semmilyen módon nem tükrözte azt a szaktudást, ami egy ilyen rendszer kivitelezéséhez kell.

A pályázó valószínűsíthető alkalmatlanságáról K..G..egyértelműen, K..I.. pedig  körülírva  nyilatkozott,  a  vállalt  határidő  lehetetlensége  pedig  rajtuk  kívül  M..Gy.. és K..T.. vallomásából is kitűnik. Éppen ezért az értékelő bizottság nem is hirdetett  eredményt,  mint  ahogy  ez  K..G..  és  K..I..  tanúvallomásából kiderül, az e-mailekben továbbküldözgetett értékelési jegyzőkönyvet, amit a bizottság tagjai nem írták alá, B..Zs.. szerkesztette. K..I.. tárgyalási vallomásában úgy nyilatkozott, hogy az adott helyzetben nem volt választási lehetősége, a CC Soft a legalacsonyabb ajánlatot tette és megfelelő referenciával rendelkezett, valójában azonban a versenyeztetési  szabályzat  a  lehetetlen  kötelezettségvállalást  tartalmazó  ajánlat érvénytelennek nyilvánítását megengedte volna. Összességében megállapíthatónak tartom, hogy a CC Soft Kft. pályázaton való részvételének lehetővé tétele és irreálisnak tűnő ajánlatának nyertessé nyilvánítása B..Zs.. magatartásának köszönhető.

 

Ez a magatartás eddig még nem feltétlenül jelentene bűncselekményt, hiszen a CC SOfttal megkötött szerződés műszaki követelményrendszere megfelelt az ajánlati kiírásnak, és még az is elképzelhető volt, hogy a kivételezett vállalkozó meg tud felelni az elvárásoknak. Jelen ügyben azonban nem ez történt, a kontraszelekció egyenesen vezetett először a műszaki megvalósítás hibáihoz, majd ahhoz, hogy a BKV nem tudta a rossz teljesítést a szerződéses eszközeivel szankcionálni.

 

 

 

5.3 A szerződésmódosításig

A szerződés alapján tehát a CC SOftnak meg kellett kezdenie a teljesítést, ami a rendelkezésre álló iratok és vallomások szerint eléggé kaotikus volt, legalábbis erre utalnak azok az e- mailek, amiket az okirati bizonyítékok között a beruházás általános problémáinak illusztrálására hívtam fel. Az iratokból nem derül ki pontosan, hogy a Funkwerk, minta CC Soft egyetlen szakmailag hozzáértő partnere pontosan mikor hagyta ott az egész projektet, mindenesetre részvételi szándékának komolyságát megkérdőjelezi, hogy az Autocom Kft. vezetője már 2007. július 27-i levelében arról tájékoztatja B..Zs..ot, hogy a pályázat nyertese az AEG németországi leányvállalatától próbált meg megfelelő kijelzőket beszerezni.

 

A Török Trade 2007. augusztus 3-i, E..A..nak e-mailben megküldött árajánlata is arra utal, hogy a CC Soft valamikor 2007 július végén kezdett egyáltalán foglalkozni azzal, hogy milyen kijelzőket szerezzen be. Ekkor kellett rájönnie, hogy a megfelelő minőségű kijelzők sem olcsón, sem rövid határidőn belül nem szerezhetők be, ezzel pedig utólag is alátámasztja azt a megállapítást, hogy ajánlata nem volt megalapozott. Bár a 2007. augusztus

6-i bemutató anyag még professzionális kijelzőket tartalmaz, ezt követően megkezdődik az a folyamat, ami K..G.. vallomása szerint valójában színjáték, és arra irányul, hogy az eredeti műszaki diszpozícióhoz eltérően a BKV egy hirtelen kreált reklámozási igényre hivatkozva  elfogadja  a  vállalkozó  mozgókép  megjelenítésre  alkalmas,  színes  kijelzőre irányuló  ajánlatát. A kijelzők lecserélésére és TV készülékekkel történő  helyettesítésükre tehát elsősorban azért volt szükség, mert a CC Soft nem tudott belátható időn belül, az általa vállalt vállalási díjba beleférő, utastájékoztatásra tervezett ipari kijelzőt beszerezni. Mint utaltam rá, az AEG magyarországi forgalmazója is a maga ajánlatában a kijelzők árát kb. 60 millió  forintra  árazta  be,  így  a  CC  Softot  külön  38  milliós  árelőnyhöz  juttatta,  hogy elfogadtatta a BKV-val,  pontosabban  B..Zs..tal a táblaházakkal  együtt 22  millióba kerülő háztartási TV készülékek felszerelését.

 

Az utastájékoztató rendszer és a vasúti biztosítóberendezés közti adatkapcsolat létrehozása kapcsán is bizonyítottnak tartom, hogy a BKV indokolatlanul engedte el a CC SOft erre irányuló kötelezettségét, és ha már elengedte, indokolatlanul nem élt árleszállítási igénnyel. Először is, egyet kell értsek azokkal a vallomásokkal – K..G.., K..T.. tanúvallomásaival – melyek szerint ha valaki pályázik egy utastájékoztató rendszer kivitelezésére, és a pályázati kiírásban egy másik rendszerhez, különösen ha az a laikus számára is bonyolult és magas biztonsági fokozatú vasúti közlekedési rendszerhez való kapcsolódást ír elő, akkor elvárható a pályázótól, hogy előzetesen, még a pályázat beadása előtt tájékozódjon a rendszer jellemzőiről, így arról is, hogy a rendszerhez való hozzáférést, az adatok kinyerését ki és milyen módon fogja biztosítani. Ennek a magatartásnak az elvárhatóságán nem változtat az sem, ha kiderül, hogy az adatkapcsolat létrehozásához a BKV közreműködése, a biztosítóberendezést megvalósító Thales és a BKV közötti szerződés szükséges.

 

Szeretném hangsúlyozni, hogy a CC Soft, ha egyébként műszaki értelemben képes lett volna rá, elvégezhette volna a feladatát, a műszaki diszpozícióban leírt adatkapcsolat hardver és szoftverelemeit elkészíthette volna. A M..Gy.. által rendelkezésre bocsátott levelezésből, és M..Gy.. vallomásából is kiderül, hogy – bár a BKV és a Thales között a vádbeli időszakban nem jött létre megállapodás az adatkapcsolati interfészről – 2007. július

26-tól kezdődően folyamatosak az egyeztetések a Thales és a CC Soft szakemberei között az adatkapcsolat műszaki kérdéseiben. Végigolvasva ezeket az e-maileket, B..Zs.. szavai jutnak róla eszembe, mely szerint csak a tehetetlenkedés megy, látható, hogy a Thales e- mailjeiben  alapfogalmak  magyarázata,  a  kinyerhető  és  a  kikalkulálható  adatok  közötti alapvető különbségek magyarázatai szerepelnek. Mint M..Gy.. vallomásából kiderült, még 2007. október közepére sem sikerült odáig eljutni az egyeztetéseken, hogy a CC Soft konkrét műszaki specifikációban előadja adatigényeit, csak a rendszer működési módozatainak, szintjeinek meghatározásáig jutottak el. A Thales e-mailjeiből és M..Gy..  vallomásából  az  következik,  hogy  egy  kompetens  vállalkozó  az  utastájékoztató vezérlő szoftverének adatkapcsolati modulját a Thales segítségével akkor is el tudta volna

készíteni, ha az adatkapcsolat a Thales és a BKV megegyezésének hiányában nem jön létre azonnal. Ha ezt a munkát a CC Soft elvégezte volna, utóbb össze is kapcsolhatták volna a rendszert, minthogy a Thales utólag az interfészt a saját oldalán ki is építette.

 

Az eddig elmondottak szerint a CC Soft az utastájékoztató rendszer két fontos, és tulajdonképpen a leglátványosabb elemét nem tudta a műszaki diszpozíciónak megfelelően megvalósítani, és a vállalt határidőt sem tudta betartani, ami a BKV számára kötbérigényt is keletkeztetett. Mint már kiderült, a vállalt határidő eleve irreális volt, azt egy jóval felkészültebb cég sem tudta volna tartani, a szakmai tapasztalatot és a referenciát adó alvállalkozó otthagyta a CC Softot, a műszaki paramétereket pedig a CC Soft saját felkészületlensége miatt nem tudta teljesíteni.   Ehhez képest meglepő, hogy a BKV az alkalmassági kritériumoknak formálisan sem megfelelő CC Soft szerződésmódosítási igényét elfogadta,  és  a  teljesítési  határidő  jelentős  meghosszabbítása  és  a  műszaki  tartalom csökkentése   mellett   beleegyezett   a  vállalkozási   díj   megnövelésébe,   sőt,   még  azt   is megengedte, hogy az eredeti szerződés előírásával ellentétben a rendszer műszaki átadás- átvétele  előtt  a  CC  Soft  részszámlát  nyújthasson  be.  Már  ez  a  magatartás  a  felelős gazdálkodás megsértésének vagyis a vagyonkezelési kötelezettség megszegésének minősül, ezért érdemes vizsgálni, hogy kinek a terhére róható.

 

A szerződésmódosítás körülményeit illetően P..F.. tette a legkerekebb vallomást, amit összhangban lévőnek tartok az eljárás egyéb adataival. Eszerint ő csak továbbította a szerződésmódosítási kérelmet B..Zs..nak, és azt csak annyiban tartotta támogathatónak, hogy   a   teljesítési   határidőt   tolják   ki,   a   műszaki   tartalom   csökkentését   nem   látta megengedhetőnek. A vallomásból és az okirati bizonyítékokból az következik, hogy a projektmenedzser javaslatával szembemenő döntést B..Zs.. és/vagy A..A.. hozta meg. A rendelkezésre álló iratok szerint B..Zs.. E..A..t is támogatta a szerződés módosításában, és A..A..-nakis erre tett előterjesztést, noha az indokolás a valós indokokat nem tartalmazta, és meglehetősen szűkszavú volt. Magát a szerződésmódosítást A..A.. írta alá, itt felhívnám a figyelmet az aláírási szabályzat 19.1 pontjára, mely szerint a beruházási szerződéseket ebben az időben 100 és 500 millió forint értékhatár között a műszaki vezérigazgató-helyettes írta alá a logisztikai főosztályvezetővel együtt, vagyis az akkori helyzetnek megfelelően a szerződést B..Zs..nak kellett volna első helyen aláírnia. Abból, hogy A..A.. átvállalta a kivételezett helyzetű CC Soft Kft. szerződésmódosításának aláírását, arra kell következtetnem, hogy a szerződésmódosítás mögötti  tényekkel  megismerkedett,  és  azok  tudatában  írta alá a szerződést.  A  III.  rendű vádlott tudatára vonatkozó kijelentésemet arra alapozom, hogy a CC Soft Kft. szerződésének megkötésekor A..A.. kétszer is kapott tájékoztatást B..Zs..tól, egyébként is ismerjük A..A.. azon utasítását, hogy a baráti kérésekről értesülni kíván, ez az utasítás minden bizonnyal nem csak R..M..sal szemben élt, hanem B..Zs..tal szemben is, ezért megalapozott az a következtetés is, hogy a CC Soft Kft. beruházásának eseményeiről A..  Attilát  tájékoztatni  kellett.  B..Zs..  eddig  megismert  tulajdonságai  alapján kizárható az is, hogy egyedül, A..A.. figyelmének felhívása nélkül döntött volna olyan szerződésmódosításról, hogy a CC SOft a műszaki átadás-átvétel nélkül a vállalkozási díj

60%-át, 71 millió forintot felvehet a BKV-tól. Mindezek alapján megállapíthatónak tartom, hogy B..Zs.. CC Softra vonatkozó javaslatát A..A.. nem hagyta jóvá olvasatlanul, hanem a módosításról a tények ismeretében, érdemben A..A.. döntött, és ennek megfelelően aláírta a szerződésmódosítást.

 

5.4 A teljesítésigazolásig

A szerződésmódosítást követően sem volt könnyű dolga a CC Softnak: P..F.. vallomása alapján már az LCD TV-k felszerelésekor kezdtek előjönni a láthatósággal kapcsolatos és az egyéb problémák, továbbá az okirati bizonyítékok szerint is a hibák 2007. decembere után folyamatosan jelentkeztek, és a rendszer funkcióinak fejlesztése is folyamatos volt. A rendszer igen korlátozott működőképességét támasztja alá N..G..,T..P..vallomása is. A CC Soft tehát a könnyített műszaki feltételeknek megfelelően sem tudta a rendszert funkcionális állapotba hozni. Ennek ellenére 2007. november 20-án a rendszert készre jelentették, és 2007. november 30-án megtörtént a műszaki átadás-átvétel.

 

Ebben az időszakban, 2007. szeptemberétől B..Zs.. már műszaki vezérigazgató- helyettes volt, tehát az egyes kivitelezési projektek közvetlen irányítása vagy felügyelete nem tartozott a feladatai közé. Vezetőként természetesen megtehette, de ez a fajta tevékenység alapvetően idegen volt beosztásától. Mégis, P..F..-tól, N..G..tól tudjuk, sőt az e-mailekből is kitűnik, hogy a CC Soft projektjét szemmel tartotta, és időnként az operatív intézkedést is átvette. B..Zs.., mint műszaki vezérigazgató-helyettes közvetlen beavatkozása ismét alátámasztja, hogy a CC Soft Kft. projektjére valamilyen okból figyelni kellett.

 

A 2007. november 30-i műszaki átadás-átvétel irataiból is súlyos hiányosságok derülnek ki, P..F.. vallomása szerint nem véletlen, hogy a jegyzőkönyvet annak szerkesztőjén kívül senki nem hitelesítette aláírásával. Akárhogy is, a műszaki átadás-átvétel megtörtént, és a vállalkozási szerződésnek megfelelően megkezdődött a próbaüzem. A CC Soft Kft. dolgozóinak hozzáállását nem kívánom minősíteni, tény, hogy az okiratokból, e-mailekből kitűnik az igyekezetük, hogy a műszaki átadás-átvételen rögzített hibákat kijavítsák, az is látszik azonban a 2007. decemberi levelezésekből, hogy a hibák folyamatosan fennálltak.

 

Ehhez képest érthető P..F.. meglepetése, hogy B..Zs.. alig egy héttel a próbaüzem megkezdése után igazolta a CC Soft teljesítését. Mivel ezt az igazolást N..G..  is  aláírta,  érdemes  megvizsgálni  az  aláírások  sorrendjét,  és  hogy  ennek  van-e valamilyen  jelentősége.  A  kötelezettségvállalást  az  aláírási  szabályzat  értékhatárhoz  köti, jelen esetben a műszaki vezérigazgató-helyettes volt jogosult aláírni. A vezérigazgató- helyettes nem lehet képben minden projekt ügyében, ezért a beosztottai szignálják a kötelezettségvállalásokat, a teljesítésigazolásokat, jelezve, hogy feladatkörüket ellátták, pl. jelen esetben meggyőződtek a teljesítésről, a próbaüzem hibamentességéről, stb. Ha minden részfeladatot visszaigazoltak, akkor írja alá a vezérigazgató-helyettes a teljesítésigazolást. N..G.. vallomása szerint a sorrend nem ez volt, először B..Zs.. írt alá, aztán ő, gyakorlatilag csak azért, hogy az aláírások formailag rendben legyenek. B..Zs.. ezt vitatta, szerinte nem fordult meg a sorrend, de ezt még kiegészítette azzal, hogy még ha így is történt volna, az sem lenne szabálytalan.

- N..G.. és B..Zs.. ellentétes vallomásai közül N..G..ét tartom elfogadhatónak. Egyrészt a CC Soft beruházása és B..Zs.. személye közötti kapcsolat az az elejétől fogva látszik, és a IV. rendű vádlott személyes kapcsolata a projekttel azt követően is megmaradt, hogy olyan pozícióba lépett elő, hogy ez már nem lett volna szükségszerű. Teljesen  valószínűtlen,  hogy  egy  nyilvánvalóan  gondokkal  küzdő  projektet  egy  N..G.. beosztású vezető úgy terjesztene fel teljesítésigazolásra, hogy a próbaüzem is alig kezdődött el. Amit N..G.. mond, az megfelel B..Zs.. személyes érintettségének és felelősségi szintjének is.

Másrészt az sem mindegy, hogy a teljesítésigazolás idő előtti aláírására kinek volt oka, indítéka. N..G.. esetében egyetlen ilyen okot sem tárt fel az eljárás, B..Zs.. viszont maga mondta el, hogy utasítást kapott erre.

 

Hivatkozott B..Zs.. arra, hogy ha meg is fordult volna a sorrend, az sem lett volna szabálytalan. Ez egyébként igaz, ha a magasabb beosztású vezető maga is meggyőződött a teljesítésről,  nincs  szükség  az  alacsonyabb  beosztású  munkavállalók  igazolására.  Jelen esetben azonban mégis fontos a sorrend: a sorrend megfordulása arra utal, hogy B..Zs.. a teljesítési igazolást nem a műszaki szakemberek véleménye alapján írta alá, hanem valamilyen más okból, nyomozati vallomása szerint konkrétan azért, mert erre Hagyó Miklós utasította.

 

És akkor térjünk is rá arra az elkövetési magatartásra, amit Hagyó Miklós fejtetett ki. Erre csak egyetlen közvetlen bizonyíték van, B..Zs.. nyomozati vallomásai. Ezzel szemben áll Hagyó Miklós vallomása, aki szerint nem adott erre utasítást, a CC SOft Kft. ügyvezetőjét vagy más dolgozóját nem ismeri, sőt ebben az időben még B..Zs..tal sem nagyon volt kapcsolata. Érdekes módon B..Zs.. első tárgyalási vallomása Hagyó Miklós szerepét illetően nem ment homlokegyenest szembe nyomozati vallomásával. A IV. rendű vádlott a tárgyaláson összefüggően előadott vallomásában azt állította, hogy a főpolgármester-helyettes sürgette a teljesítés igazolását, vagyis megváltoztatott vallomásában is Hagyó Miklóst összekötötte a CC Soft Kft-vel. Vagyis B..Zs.. nyomozati és tárgyalási vallomása között nem az a különbség, hogy Hagyó Miklós akarta-e befolyásolni a teljesítés aláírására, hanem az, hogy hibás vagy megfelelő teljesítést igazolt-e B..Zs... Csak 2015-ben jutott el a IV. rendű vádlott odáig, hogy Hagyó Miklóst teljesen kirekessze a történetéből, arra azonban B..Zs.. nem szolgáltatott semmilyen magyarázatot, hogy a tárgyalási vallomásai között miért alakult ki különbség, mi befolyásolta akár a tárgyalás elején, akár a tárgyalás végén abban, hogy eltérő vallomásokat tegyen.

 

Azt, hogy a személyes ismeretség a vállalkozó és az érdekében intézkedő személy között miért nem szükségszerű, már kifejtettem. Azt, hogy két ellentétes terhelti vallomás közül melyik az igaz, el lehet dönteni, ha a vallomásokat a közvetett bizonyítékokkal együttesen mérlegeljük. Ezek a közvetett bizonyítékok – A..A.. lobbikörre vonatkozó állításai, M..H..É..   B..Zs..   vallomását   alátámasztó   állításai,   Sz..Gy.. vallomása, magának E..A..nak a pártkötődését alátámasztó vallomása – már említésre kerültek, amikor a CC Soft kivételezett helyzetéről beszéltem.

 

Még egy dolog, amiről eddig nem volt szó: B..Zs.. nyomozati vallomása szerint Hagyó Miklós a karácsony közeledtével indokolta neki a soron kívüli teljesítésigazolás szükségességét, Hagyó Miklós hivatkozott is arra, hogy a BKV 60 napra fizetett, a végszámlát is csak 2008. februárban fizették ki. Csakhogy a faktorálás irataiból tudjuk, hogy a követelés faktorálásával a CC Soft már 2007. december 14-én pénzéhez jutott, vagyis a karácsonyi előtti kifizetés ily módon igazolást nyert, Hagyó Miklós kérése valóban teljesült.

 

Mindezek a közvetett bizonyítékok B..Zs.. vallomását támasztják alá, és cáfolják Hagyó Miklós azon védekezését, hogy nem tett semmit a CC Soft érdekében. Ennyi bizonyíték alapján eldönthetőnek látom, hogy a két terhelt közül B..Zs.. mondott igazat, és a teljes igazságot a nyomozás során mondta el, vagyis a CC Soft teljesítésigazolásának aláírására Hagyó Miklós utasította.

 

 

 

5.5. A vagyoni hátrány

Az elkövetési magatartások természetesen csak akkor valósítanak meg hűtlen kezelést, ha azokkal okozati összefüggésben, a vádlottak által szándékoltan vagyoni hátrány is bekövetkezik. Vegyük sorra ezért az eddig leírt elkövetési magatartásokat.

- B..Zs.. részéről a versenyeztetés befolyásolása. Ez közvetlenül még semmilyen kárt, vagyoni hátrányt nem okozott, mivel a szerződést a CC Soft Kft.-vel a BKV az eredeti terveknek megfelelő műszaki diszpozíció szerint kötötte meg, és a szerződés teljesítése esetén nem következett volna be semmilyen hátrány.

- A szerződés módosítása, a műszaki tartalom csökkentése mellett a vállalkozási díj növelése. Ez viszont már közvetlenül okozott hátrányt a BKV-nak. Nem is igazán a vállalkozói díj növelése a baj, bár nyilván ez is hátrányos, hanem az, hogy ezzel egyidejűleg a szerződésmódosítás olyan műszaki jellegű engedményeket tett a vállalkozónak, amik az egész beruházás lényegét tették értelmetlenné. A megfelelő teherbírású, jól látható, utastájékoztatás igényeire tervezett célhardver alkalmazása, a valós idejű adatkapcsolat kialakítása – ezek mind olyan műszaki követelmények, amik az eredeti szerződés kulcsfontosságú feltételei, egy

modern utastájékoztatási rendszer elengedhetetlen kellékei. A célhardver háztartási TV készülékekre cserélése, a valós idejű utastájékoztatást lehetővé tevő adatkapcsolat elhagyása az  eredeti  szerződés  olyan  jellegű  megszegését  jelentette,  hogy  annak  átvételét  egy  jól működő megrendelő egyszerűen megtagadta volna, és egy fillért nem fizetett volna. A szerződésmódosítással B..Zs.. és A..A.. beismerték azt, hogy a CC Soft nem tud a BKV igényeinek megfelelően teljesíteni, mégsem kirúgták a céget, hanem olyan szintre szállították le a műszaki igényeket, hogy azt a CC SOft meg tudja ugrani. Ehhez viszont a lécet olyan alacsonyra kellett helyezni, hogy a műszaki követelmények már nem egy modern utastájékoztató rendszert írtak le, hanem egy arra csak távolról emlékeztető statikus informatikai rendszert, házilagos kivitelű kijelzőházakkal, nem látható kijelzőkkel. B.. Zs.. és A..A.. akkor jártak volna el jogszerűen, és emellett a BKV érdekének megfelelően, ha a sikertelenségre, a határidők elteltére, és a szakértelem hiányára, a Funkwerk kivonulására hivatkozva felbontják a szerződést. Az e helyett megvalósított szerződésmódosítás eredményeként a BKV elesett attól a lehetőségtől, hogy az igényeinek megfelelő utastájékoztató rendszerhez jusson, így a felesleges rendszerért kifizetett minden forint vagyoni hátránynak minősül. A szerződésmódosítás folytán azonnal, minden egyéb feltétel teljesítése nélkül a CC Soft jogosulttá vált a megemelt vállalkozói díj 60%-ára, a CC Soft be is nyújtotta a részszámlát, azt a BKV ki is fizette, tehát a szerződésmódosítás közvetlenül 71.280.000,- Ft vagyoni hátrányt okozott.

- A vagyoni hátrány azzal vált teljessé, hogy 2007. decemberében B..Zs.. alaptalanul igazolta a teljesítést és a CC Soft végszámlája alapján a BKV a teljes összeget kifizette. Azt, hogy el fog jönni a teljesítésigazolás pillanata, és akkor a teljes vállalkozási díj kifizetésre kerül, a módosítást előkészítő B..Zs..nak és az aláíró A..A..-nakelőre kellett látnia, és abba legalább bele kellett nyugodnia. Így azzal, hogy a teljes összeg kifizetésre került, az ő felelősségük a teljes vállalkozási díj erejéig fennáll.

 

A teljesítésigazolást egyébként a módosított szerződés alapján sem lehetett volna kiállítani, mivel a CC SOft annak műszaki követelményeit sem teljesítette, még a csökkentett műszaki tartalmú  rendszer  sem  volt  üzembiztos,  megfelelően  működő,  a  próbaüzem  nem  telt  le. B..Zs.. nyomozati vallomása bizonyítja, hogy Hagyó Miklós tudott arról, hogy a próbaüzem nem telt le, és a teljesítés még nem lenne igazolható. Ebből az is következik, hogy ha a próbaüzem nem sikeres, a végszámla kifizetésére sem kerülhet sor, azt a CC Soft Kft. a teljesítésigazolás hiányában be sem nyújthatja,  ennek lehetőségét Hagyó  Miklósnak is át kellett látnia. Az I. rendű vádlottnak viszont az volt a kizárólagos szempontja, hogy a pártközeli   vállalkozó   minél   hamarabb,   karácsony   előtt   pénzéhez   jusson,   a   kifizetés feltételeinek  hiányával  egyáltalán  nem  törődött,  és  abba  az  eredménybe,  hogy teljesítésigazolás kiállításával a végszámla alaptalanul kerül kiegyenlítésre, belenyugodott. Így a teljesítésigazolás aláírásra utasításával Hagyó Miklós a BKV-nak a vállalkozási díjból még hátralévő 47.520.000,- Ft összegű vagyoni hátrányt okozásában vett részt.

 

 

 

5.6 Végkövetkeztetés

Az elmondottak alapján látható, hogy a BKV vagyonának kezelésével megbízott A..A.. a  szerződésmódosítás  aláírásával,  B..Zs..  a  kivételezett  CC  Soft  Kft.  helyzetbe hozásával és kiválasztásával, majd a szerződésmódosítás előkészítésével és a teljesítésigazolások aláírásával, ezzel okozati összefüggésben a vagyoni hátrány bekövetkezésével társtettesként elkövették a hűtlen kezelés bűntettét. Hagyó Miklós cselekménye részesi magatartás, amellyel rábírta B..Zs..-ot, hogy a teljesítést szabálytalanul igazolja, így Hagyó Miklós a hűtlen kezelést felbujtóként követte el. B..Zs.. a valótlan tartalmú teljesítésigazolás kiállításával és a kifizetés érdekében történő felhasználásával a magánokirat-hamisítás vétségét is elkövette.

 

Az AAM Zrt. vádpontja kapcsán már tisztáztam, hogy az utasítás adását az I. rendű vádlott hivatali helyzetével való visszaélés, a hivatali állásból és tekintélyből adódó befolyás jogtalan kihasználása tette lehetővé. Hagyó Miklós utasítása ebben az esetben is meghatározott célt szolgált, hogy a CC Soft Kft. szerződésszerű teljesítés nélkül, idő előtt juthasson a vállalkozói díjhoz. Ez az előny a CC Soft Kft. számára jogtalan volt, hiszen a próbaüzem folyamatban léte, illetve a teljesítés minősége nem tette volna lehetővé a teljesítés jogszerű elismerését. A hivatali  visszaélés  bűntettének  minden  szükséges  tényállási  eleme  ebben  az  esetben  is megvalósult, vagyis Hagyó Miklós – halmazatban a hűtlen kezelés bűntettének felbujtásával –

tettesként elkövette a hivatali visszaélés bűntettét is.

II. vp. - Vesztegetés

 

 

Tisztelt Törvényszék!

A CC Soft Kft. vádpontja után logikusan az a vádpont következik, amely szerint Hagyó

Miklós a CC Soft Kft. teljesítésigazolásának következményeivel zsarolta B..Zs..-ot.

 

Amint a perbeszédem elején is említettem, a korrupciós jellegű cselekmények bizonyítása igen nehéz, tekintettel arra, hogy általában a bűncselekmény egyetlen résztvevőjének sem érdeke  az  igazság  feltárása,  és  ezek  nem  azok  a  bűncselekmények,  amelyeknek  az érdekelteken kívül lenne szemtanúja. A II. vádpont, ha úgy tetszik a nokiás dobozos vádpont is pont ilyen, sem a kérés elhangzásának, sem a kérés teljesítésének nem volt szemtanúja, a cselekményre egyetlen közvetlen bizonyíték van, B..Zs.. nyomozati vallomása, amivel természetesen szemben áll Hagyó Miklós nyomozati és tárgyalási vallomása, és hát B..Zs.. is a tárgyaláson különös vargabetűt tett. Ilyen körülmények között nagyon alaposan kell vizsgálni magukat a közvetlen bizonyítékokat is, hogy milyen eltérések vannak az egyes vallomások között, ennek mi lehet az oka, és az eltérő vallomások megtétele során milyen helyzetben   volt   a   vallomást   tévő   személy,   mihez   fűződött   érdeke,   és   a   közvetett bizonyítékokat is, hogy alátámasztják-e a közvetlen bizonyítékokat, és ha igen, mennyiben és minek bizonyítására alkalmasak.

 

 

 

1. Terhelti vallomások

 

 

 

1.1 B..Zs.. vallomása

B..Zs.. vallomását érdemes először átfogóan, nyomozati és tárgyalási viselkedése szempontjából megvizsgálni. A IV. rendű vádlott a nyomozás során 2010. február 24. és

2011. március 30. között összesen 11 különböző alkalommal tett olyan vallomást, ami vagy közvetlenül a cselekményre, vagy azzal összefüggő történésekre vonatkozott, a 11 alkalomból kettő helyszíni kihallgatás volt, amikor megmutatta a helyszínt, ahová Hagyó Miklós rendelte, hogy utasításait közölje, egyszer pedig szembesítésen vett részt Hagyó Miklóssal. Bár a vallomásokban lehet ellentmondásokat találni, a pénz követelését, a pénz átadását és az ennek érdekében alkalmazott fenyegetést illetően B..Zs.. következetes volt. Ehhez képest a tárgyaláson B..Zs.. nyomozati magatartása megváltozott, és először nem tett vallomást a vádpont ügyében, majd a szembesítésről készült videofelvétel tárgyalási levetítését követően úgy nyilatkozott, hogy a szembesítésen és a nyomozás során is azért terhelte Hagyó Miklóst bűncselekmény elkövetésével,  és  azért  állította azt,  hogy fél  Hagyó  Miklóstól, mert  úgy érezte,  csak  akkor  maradhat  szabadlábon,  ha  súlyosan  terhelő  dolgokat  mond  Hagyó Miklósra.

 

Nyilván nem lehet megmondani, hogy egy kihallgatás során milyen érzelmek, esetleg irracionális félelmek járnak egy ember fejében. Azt azonban meg lehet mondani, hogy a külső körülmények indokoltak-e bármilyen jogtalan következménytől való félelmet, a terhelt megkapta-e a neki járó hatékony védelmet, magatartása alátámasztja-e, hogy irracionálisan, kezelhetetlen félelemtől vezetve viselkedett-e.

- Először is, mint már perbeszédem elején elmondtam, B..Zs.. 2009-ben azért fordult ügyédhez, hogy előkészítse vallomástételét. Ebből az alaphelyzetből indulva kihallgatásán minden esetben védőjével együtt vett részt. A sajtóban is olyan nyilatkozatot tett, ami többé- kevésbé  megfelel  vallomásának  –  erre  a  többé-kevésbére  még  visszatérek.  Vallomását  a

nyomozás során végig fenntartotta, vallomását alátámasztani igyekezett, e-maileket csatolt, helyszíni kihallgatáson megmutatta, hol találkozott Hagyó Miklóssal, szembesítést vállalt és végigcsinált. Ez a cselekménysor nem egy irracionális félelem által irányított ember magatartása, aki bármit hajlandó bevállalni, csak ne bántsák. Ez egy olyan ember magatartása, aki saját maga, ügyvédje segítségével végiggondolta mit tesz, mit vállal. Azt nem kétlem, hogy B..Zs.. tartott a következményektől, amikor a BKV ügy nyomozása elkezdődött, joggal fordulhatott meg a fejében, hogy őt is ki fogják hallgatni, esetleg felelősségre fogják vonni, éppen ezért fordult ügyvédhez. Lehet, hogy félt, de magatartása logikus volt, előre menekült egy olyan ügyben, amelyben abszolút várható volt, hogy a hatóságokkal együttműködő személyeket megillető jelentős enyhítő körülmény reményében valaki úgyis feltárja az igazságot. Kérdés, hogy ilyen logikus magatartás mellett elképzelhető-e, hogy akár magától, akár rábeszélésre B..Zs.. szándékosan tegyen hamis vallomást. Abban biztos vagyok, hogy ilyen jellegű rábírás sem a rendőrségtől, sem az ügyészségtől nem érte B..Zs..ot. Ehhez sem a rendőrségnek, sem az ügyészségnek nem fűződik érdeke. Természetesen elvből elutasítom a kényszerítést vagy a fenyegetéssel rábírást, de ennek gyakorlati szempontból sincs értelme: egy vallomás önmagában nem sokat ér az azt körülbástyázó egyéb bizonyítékok nélkül, és a nyomozó hatóság egyébként sem fog megfélemlíteni egy olyan személyt, aki maga jelentkezett. Persze, bátorítani fogja, mondjon el minél többet, amit tud, de a megfélemlítés senkinek nem érdeke. Azt, hogy rábírás nélkül, valamilyen abszolút téves gondolatmenet végén B..Zs.. magától elhatározta, hogy szándékosan, valótlanul olyan bűncselekménnyel fogja vádolni Hagyó Miklóst, amivel politikai karrierjének és egyéni szabadságának is véget vet, egyszerűen nem látom elképzelhetőnek. Több tanú is B..Zs..ot   befolyásolható,   bizonytalan   személyként   írta   le,   akit   agyonnyomott   a   BKV vezetésének súlya, akit nyomasztottak a főváros elvárásai és különösen Hagyó Miklós agresszív stílusa. Tárgyalási magatartása alapján sem az derült ki a IV. rendű vádlottról, hogy képes lenne több mint egy éven át valakit hamisan vádolni, és a hamis vádat a szemébe mondani, különösen ha az a vádlott olyan erős személyiség, mint Hagyó Miklós.

- Második kérdés, hogy történt-e az eljárásban olyan esemény, ami megalapozhatta B..Zs.. félelmét, hogy letartóztatják, ha nem mond súlyosan terhelő dolgokat Hagyó Miklósra. Tény, hogy az eljárás elején a BKV-s felsővezetők közül A..A..-t őrizetbe vették, majd házi őrizetbe került, R..M.. és Z..T.. előzetes letartóztatásban voltak egy, illetve két hónapot. Közülük A..A.. és R..M.. is tett sajtónyilatkozatot, tehát legkésőbb ezekből B..Zs..nak is értesülnie kellett, hogy egyiküktől sem várta el senki, arról adjanak számot, hogy személyesen vesztegették meg Hagyó Miklóst. A szembesítés időpontjára, 2010. szeptemberére már egyetlen BKV-s vezető sem volt kényszerintézkedés alatt, így hát ha B..Zs.. meg is ijedt vezetőtársai őrizetbe vételétől, ennek eddigre már semmilyen reális alapja nem lehetett.

- Harmadik dolog, amit vizsgálandónak tartok, hogy valójában az eljárásnak mely pontján változtatta  meg  vallomását   B..Zs..,   és   ez   összefüggésbe   hozható-e  állítólagos félelmével, vagy inkább valami más okból változtatta-e meg vallomását. Mint említettem, B..Zs.. következetes vallomást tett a nyomozás során. Ha lehetett is volna valós félelme, hogy letartóztatják, ha nem tesz vallomást Hagyó Miklós ellen, akkor annak legkésőbb a vádemeléskor meg kellett szűnnie. Ha a félelem megszűnik, és csak annak tudata marad, hogy valakit hamisan vádolt, logikus lépés a hamis vádat minél hamarább feltárni, hogy minél kevesebb káros következménye legyen, hogy minél hamarább tisztázza a hamisan vádolt személyt. Ezt tette-e B..Zs..? Hát persze, hogy nem. A Kecskeméti Törvényszéken

2012. október 9-én összefüggő vallomásában nem azt mondta, hogy bocsánat, féltem, nem így történt, hanem azt, hogy nem kíván az ügyben vallomást tenni, mert az ügyészség bármikor megvádolhatja aktív vesztegetéssel. Gyakorlatilag B..Zs.. ezzel azt mondta, hogy csak azért nem ismétli meg nyomozati vallomását, mert rájött, hogy nem csak Hagyó Miklós követett el bűncselekményt a pénz átvételével, hanem ő is a pénz átadásával. B..Zs.. nyomozati vallomásának ismertetését követően Hagyó Miklós észrevételében hosszan kereste az ellentmondásokat B..Zs.. vallomásaiban, és tagadta B..Zs.. állításait, amire B..Zs.. csak annyit reagált, hogy tárgyalási vallomását tartja fenn, tehát még ekkor sem gondolta, hogy a félelem elmúltával ideje lenne Hagyó  Miklóst tisztáznia. Ehhez képest történt majdnem 3 évvel később, hogy B..Zs..nak eszébe jutott, hogy ő tulajdonképpen letartóztatástól való félelmében vallott hamisan Hagyó Miklósra.

- A letartóztatástól való félelemre való hivatkozás tehát nyilvánvalóan hamis. B..Zs.. ezen kívül semmilyen más okot nem jelölt meg, hogy miért tett volna hamis vallomást, és az eljárás sem tárt fel ilyen okot. Akkor hát miért változtatta meg B..Zs.. a vallomását az eljárás végén, ha ezt a tárgyaláson addig végig nem tette meg? Erre a kérdésre csak B..Zs.. tud válaszolni, és – ez már csak személyes vélemény – igazából ezzel tartozna is a bíróságnak, persze ez nem jogi kötelezettség, terheltként nem köteles vallomást tenni, erről sem.

 

Álláspontom szerint tehát ha csak és kizárólag B..Zs.. eljárási helyzetét, viselkedését nézem, vallomásai közül a nyomozati vallomása az, amelynek megtételekor a helyzetnek és a körülményeknek megfelelően viselkedett, ezért arra kell következtetnem, hogy az ügyre vonatkozó valós ismereteit a nyomozati vallomása tartalmazza.

 

Lássuk, mik ezeknek a vallomásoknak a legfőbb elemei, milyen ellentmondásaik vannak, azok mennyire jelentősek, feloldhatóak-e és mi támasztható alá közvetett bizonyítékokkal. Kezdeném   azzal,   hogy   a   vallomások   az   egész   történetet   mesélik   el   B..Zs.. nézőpontjából, ami magába foglalja a pénz követelésén és átadásán kívül azt is, hogy B..Zs.. honnan szerezte a Hagyó Miklósnak átadott összeget, és első alkalommal, 2008-ban hogyan juttatta el az I. rendű vádlottnak. B..Zs.. vallomásaiban név szerint szerepel egy olyan személy, akitől a vesztegetési pénzt 2008-ban és 2009-ben kapta, és aki 2008-ban a pénzt eljuttatta az I. rendű vádlottnak. A vádirat viszont a pénz megszerzésével és ennek a megnevezett személynek a cselekvőségével nem foglalkozik, ezért a bíróság bizonyítást sem vett fel a vallomás ezen részeire. Ugyanakkor a Központi Nyomozó Főügyészség külön nyomozást folytatott le annak megállapítására, hogy B..Zs.. megszerezhette-e a pénzt az általa leírt módon és a megnevezett személy részt vett-e a cselekményben. A nyomozás gyanúsítotti felelősségre vonás nélkül, a bűncselekmény bizonyíthatósága hiányában megszüntetésre került, a nyomozást megszüntető határozatot a bíróság ismertette, erre viszont hivatkozni fogok, mert tartalmaz olyan megállapításokat, amik segítenek B..Zs.. vallomásának értékelésében.

 

Lássuk hát, mik B..Zs.. legfontosabb állításai. A különböző időpontokban tett vallomásokban elmondottakat hét csomópont, hét tárgykör köré lehet rendezni:

- B..Zs.. első állítása arra vonatkozott, hogy a Hagyó Miklósnak juttatott összeg eredete közvetlen összefüggésben volt a BKV informatikai szerződéseivel. Erre vonatkozóan B..Zs.. négy vallomásában is tett nyilatkozatot – 2010. február 24-én, március 16-án, augusztus

23-án és a szeptember 14-i szembesítésen, ezek között valóban voltak ellentmondások, ugyanakkor  augusztus  23-i  vallomásában  ezeket  tisztázta  is,  így  annyiban  egyértelművé váltak vallomásai, hogy a BKV-val szerződő Synergon Nyrt. első, szoftverszállítási szerződésében nem történt nyomásgyakorlás, a második szerződés, a nagy IT outsourcing szerződés ügyében viszont folyt lobbizás, és Hagyó Miklós is érdekklődött.

-   B..Zs..   második   csoportba   tartozó   állításai   arra   vonatkoznak,   hogy   milyen körülmények között közölte vele Hagyó Miklós, hogy fizetnie kell neki, ebben a tárgykörben

2010. február 24-én, augusztus 23-án és a szeptember 14-i szembesítésen tett vallomást. Míg

az első vallomásban csak röviden nyilatkozott, az utóbbi két vallomásában részletesen, ellentmondások nélkül, kb. azonos módon mondta el, hogy Hagyó Miklós 2008. március elején, hétvégén rendelte ki Gödöllőre, ahol az I. rendű vádlott valamilyen gyógykezelésen vett részt, Hagyó Miklós akkori barátnője lakásán találkoztak, szóba kerültek a BKV ügyei, és ekkor hangzott el, hogy B..Zs..nak évente 15 millió forintot kell fizetnie. Mindkét részletes vallomásban azonos módon szerepelt a kérés oka: Hagyó Miklós csak így tudja megoldani egyes munkatársai fizetését, továbbá egy csepeli idősek otthonán is segít.

- A harmadik csoportba azok az állítások tartoznak, amik a 2008-ban átadott pénz eredetére vonatkoznak. Minthogy ebben a kérdéskörben az ügyészség nem tett bizonyítási indítványt, és a bíróság sem vett fel bizonyítást, ezzel itt részletesen nem foglalkoznék, azonban a bíróság teljes körűen, ebben a tárgykörben is ismertette B..Zs.. nyomozati vallomásait, ezért annyit mindenképpen rögzítenem kell, hogy a vallomások nem tartalmaznak lényeges ellentmondásokat, B..Zs.. három vallomásban, 2008. február 24-én, március 16-án és augusztus 23-án egyre részletesebben fejtette ki állításait.

- A negyedik csoportba a pénz 2008-as átadására vonatkozó állítások tartoznak. B..Zs.. ugyan megjelölte azt a személyt, aki a pénzt eljuttatta Hagyó Miklósnak, a vád azonban csak a pénz   eljuttatását   tartalmazza,   annak   módját,   az   abban   közreműködő   személyt   vagy személyeket nem, erre vonatkozóan bizonyítást a nyomozás során az ügyészség nem vett fel, és ilyet nem is indítványozott, így a bíróság sem vett fel erre nézve bizonyítást. Mindazonáltal a bíróság ehhez a tárgykörhöz kapcsolódóan is ismertette B..Zs.. nyomozati vallomását, ezért ismét jelzem, hogy a vallomásokban nem látok jelentős ellentmondásokat, B..Zs.. a   2010.   augusztus   23-i   vallomásában   fejtette   ki   részletesen   a   pénz   eljuttatásának körülményeit, ehhez képest a 2010. február 24-i, március 16-i és a 2011. március 29-i vallomások nem tartalmaznak ellentétes tartalmú kijelentéseket. A 2010. augusztus 23-i vallomásban van egy olyan körülmény, amit viszont kiemelnék: B..Zs.. állítólag utólag,

2009-ben szerzett tudomást arról, hogy a pénzt nem is az általa megbízott személy juttatta el

Hagyó Miklósnak, hanem egy további, ismeretlen közvetítő.

- Az ötödik tárgykörbe a második, 2009-es pénzátadást megelőző kérések, követelésekre vonatkozó nyilatkozatok tartoznak. Ebben a tárgykörben B..Zs.. a 2010. augusztus 23- án és a 2011. március 29-én tett vallomásaiban nyilatkozott: először a CC Softra hivatkozó fenyegetésről, valamint Hagyó Miklós dominanciájának fizikai kinyilvánításáról, félelemkeltő átkarolásról, nyakszorongatásról volt szó, másodszor pedig az adott szó megtartásáról, az általános vezérigazgató-helyettesi poszt lehetséges elvesztéséről. Kétségtelen, hogy a vallomások itt nem fedik egymást egészen, de nem ellentétes tartalmú, hanem egymást kiegészítő vallomásokról van szó.

- B..Zs.. állításainak hatodik csoportja arról szólt, hogy 2009-ben hogyan jutott hozzá ahhoz a pénzhez, amit aztán egy nokiás dobozban adott át Hagyó Miklósnak. Ez megint olyan kérdéskör, amivel kapcsolatban a vád nem fogalmaz meg semmilyen állítást, bizonyítás felvétele nem történt, csak ismertetésre kerültek B..Zs.. vallomásai. Erről a tárgyról B..Zs.. 2010. augusztus 23-án tette legrészletesebb vallomást, a korábbi, február 24-i és március 16-i vallomásai ezzel egy ponton ellentétesek, abban a kérdésben, hogy B..Zs.. hol, milyen körülmények között vette át azt a pénzt, amit azonnal továbbított Hagyó Miklósnak. A február 24-i és március 16-i vallomások között csak kisebb, lényeginek nem tekinthető különbségek voltak, pl, hogy B..Zs.. a fehér zacskóba és azon belül egy nokiás dobozba cS..golt pénzt a Városháza parkolójában vagy a Városháza behajtási kapujánál kapta-e meg, ezekhez képest az augusztus 23-i vallomás azt az eltérő állítást tartalmazta, hogy B..Zs.. a fehér zacskóban és nokiás dobozban lévő pénzt a Kossuth tér környékén vette át egy parkoló Audi A8-ban, és utána ment a Városházára átadni a pénzt. Ebben a vallomásában ugyanakkor B..Zs.. megpróbálta feloldani ezt a nagyobbnak tűnő ellentmondást,  és  elmondta,  hogy az  zavarhatta  össze  előző  vallomásaiban,  hogy Kocsis

István is Audi A8-cal járt, és kísérte őt el a Városházára.

-  Végül  a  2009-es  pénzátadással  kapcsolatban  tett  állítások  között  megint  nincs  érdemi ellentét:  a  2010.  február  24-i,  március  16-i,  augusztus  23-i  és  2011.  március  30-i vallomásában B..Zs.. ellentmondások nélkül beszélt arról, hogy először M..H..É..-hoz ment, aki előkerítette neki Hagyó Miklóst, L..O.. szobájába mentek be, a nokiás dobozban a pénz átadására ott került sor.

 

Látható tehát, hogy B..Zs.. nyomozati vallomásai koherensek, a legnagyobb eltérés az egyes vallomások között sem olyan mérvű, ami a IV. rendű vádlott nyomozati vallomásait hiteltelenné tenné, különösen amellett, hogy B..Zs.. visszatért az eltérésekre és próbálta azokat magyarázni.

 

Igazán jelentős ellentmondás csak akkor adódna, ha vallomásként lehetne figyelembe venni B..Zs.. sajtónak adott interjúját, abban ugyanis valóban máshogy szerepel a történet. Ahogy azonban már szó volt róla, a sajtónyilatkozat nem vallomás, jelentőségét csak abban látom, hogy a visszaélések feltárásáról szóló interjút vállaló terheltek kevéssé hivatkozhatnak arra, hogy a nyomozó hatóság előtt kényszeríteni kellett őket a visszaélésekről szóló vallomás megtételére. A sajtónyilatkozat megtételekor azonban más szempontok vezérlik a nyilatkozattevőt,   mint   a   rendőrség   előtti   vallomásban,   a   legnagyobb   különbséget   a kijelentések nyilvánossága jelenti, ezért egy sajtóbeli interjú kapcsán az interjú adójának arra is figyelnie kell, hogy például azért, hogy elkerülje a jogi eljárásokat, felismerhető személyről ne  mondjon  terhelő  dolgokat.  Ez  a  különbség  lehetetlenné  teszi,  hogy  sajtónyilatkozat tartalmát   aprólékosan   összehasonlítsuk   nyomozati   vallomásokkal,   és   az   eltéréseknek bármilyen jelentőséget tulajdonítsunk.

 

 

 

1.2 Hagyó Miklós vallomása

Hagyó Miklós ebben az esetben is lényegében azt vallotta az eljárás mindegyik szakaszában következetesen, hogy a B..Zs.. által elmondott pénzkérés és –átadás nem történt meg. Az I. rendű vádlott nyomozati vallomása szerint B..Zs.. törekvő személy volt, aki többször kereste az alkalmat, hogy személyesen találkozhasson vele, hogy bizonyítsa alkalmasságát, a gödöllői találkozóra is B..Zs.. kezdeményezésére került sor, kimondottan a IV. rendű vádlott kérte, hogy ne városházi irodájában találkozzanak, erre ajánlotta ő a gödöllői helyszínt. Hagyó Miklós szerint ennek a találkozónak is az volt a fő célja, hogy B.. bizonyítsa személyes rátermettségét. Hagyó Miklósnak ez a véleménye azért rendhagyó és érdemel kiemelést, mert ezen a vallomásán kívül viszont ahhoz ragaszkodott, hogy személyzeti kérdésekben neki semmilyen döntési jogosultsága nem volt, ha viszont ilyen joga nem volt, B..Zs.. nem is fordulhatott volna hozzá emiatt. Úgy vélem, itt egy elszólással van dolgunk, amit azért véthetett az I. rendű vádlott, mert mindenképpen meg akarta magyarázni, hogy miért járt akkori barátnője lakásán a IV. rendű vádlott.

 

Hagyó Miklós egyébként tagadta, hogy nyakon ragadta volna B..Zs..ot vagy bármilyen fizikailag fenyegető helyzetbe hozta volna.

 

A nyomozás során Hagyó Miklós nem vitatta B..Zs.. azon állítását, hogy 2008. nyarán a Hévízi tóban fürdőztek, csak magát a pénz megkapásának visszaigazolását tagadta. Ehhez képest a tárgyaláson Hagyó Miklós egy ízben azt jelezte, hogy bizonyítékokkal fog szolgálni, hogy a Hévízi fürdőzésen B..Zs.. jelen sem volt, ezzel azonban adós maradt. Talán nem is csoda: a szembesítésen, amikor B..Zs.. védője megkérdezte, hogy miről beszélgettek a tóban, úgy nyilatkozott, hogy semmi olyanról nem beszéltek, ami nem a cég vagy a város érdekét szolgálta, vagyis a szembesítésen még fel sem merült, hogy a beszélgetés ne történt volna meg.

 

Az I. rendű vádlott tárgyalási vallomása, pontosabban B..Zs.. ismertetett nyomozati vallomására vonatkozó észrevétele ehhez képest nem sok újdonságot tartalmaz, az inkább B..Zs.. vallomásának értékelése. Amit a tárgyalási vallomásból kiemelnék:

- Hagyó Miklós szerint nem volt érdeke, hogy pénzt kérjen B..Zs..tól, hiszen megfelelő vagyoni  és  egzisztenciális  háttere  volt.  Az  I.  rendű  vádlott  vagyoni  helyzete  ebben  a kérdésben nem számít, hiszen B..Zs.. vallomása szerint Hagyó Miklós azzal indokolta a kérését, hogy be nem jelentett munkatársai finanszírozására és egy idősek otthonának támogatására kell a pénz. Ezt az indokolást egyáltalán nem tartom a valóságtól elrugaszkodottnak, az ügyben több vádpont is arról szól, hogy Hagyó Miklós munkatársai fizetéskiegészítésben  részesülnek:  M..H..É..  BKV-nál  is  alkalmazásban maradhatott, holott nem a cégnek dolgozott, L..O.. a BKV-val szerződő Well Kft-től részesült munkabérben, ugyanőt a Citynet Kft. is alkalmazta, T..Gy.. cége teljesen valótlan teljesítés alapján kapott pénzt a BKV-tól. Szóval, lehet hogy Hagyó Miklós anyagi helyzete rendezett volt, de munkatársainak kiegészítő fizetését mégsem magánvagyonából finanszírozta, hanem közvetve vagy közvetlenül a BKV költségvetéséből, ezért az az érv, hogy vagyoni helyzete nem tett szükségessé pénz elfogadását a BKV vezérigazgatójától, nem állja meg a helyét.

- Hagyó Miklós szerint közismert tény volt, hogy B..Zs.. írta alá a CC Soft teljesítésigazolását, ennek nyilvánosságra hozatalával nem lehetett zsarolni B..Zs..ot. Azzal, hogy ez közismert tény lett volna, nem értek egyet, a BKV-nál dolgozók valóban tudhatták, de a fenyegető helyzetet nem is ennek a ténynek az ismerete okozta, hanem az, hogy Hagyó Miklósnak hatalmában állt, hogy vizsgálatot kezdeményezzen B..Zs.. ellen a teljesítés igazolása miatt. Ha megnézzük, hogy G..L..-nak vagy D..Z..nak milyen körülmények között kellett távoznia a BKV-tól, abszolút reálisnak tekinthetjük B..Zs.. félelmét, hogy a CC Soft beruházás miatt sebezhető, és egy a főpolgármester-helyettes által kezdeményezett vizsgálat az állásába kerülhet, rosszabb esetben akár feljelentést is tehetnek ellene.

- Hagyó Miklós B..Zs.. 2008. augusztus 23-i vallomása alapján levezette, hogy az első Synergon szerződés megkötése és az általa szervezett Szent István vándorlás hévízi túranapja között  időbelileg  sem  volt  lehetséges,  hogy  megkapja  a  B..Zs..  által  közvetítőn keresztül küldött pénzt. Túl azon, hogy a bíróság nem vett fel bizonyítást arra, hogy a Szent István vándorlás, és ezen belül a hévízi túranap mikor volt, az I. rendű vádlott érvelése azon a feltételezésen alapul, hogy a pénzt személyesen kapta meg. B..Zs.. ismereteinek áttételességéből, különösen abból, hogy csak utólag tudta meg, hogy a pénz állítólag legalább még egy, számára ismeretlen közvetítőn keresztül ment, egyáltalán nem egyértelmű, hogy Hagyó Miklós nyugtázása arról szólt, hogy személyesen kapta meg a pénzt. Ha pedig az I. rendű vádlott nem személyesen vette kézhez a pénzt, hanem a bűnszervezet valamelyik tagja, akkor Hagyó Miklós időbeli inkoherenciára vonatkozó érvelése sem cáfolja a pénz megérkezését a rendeltetési helyére.

- Ide kapcsolódik Hagyó Miklós azon fejtegetése is, hogy a pénzátadás megtörténte már csak azért is kizárható, mert az első Synergon szerződés alapján a BKV először csak 2008. szeptemberében fizetett a Synergonnak, és a kifizetett összeg további sorsa is tisztázott, a további pénzmozgásokban nincs se 15 milliós összeg, sem olyan összeg, aminek a kedvezményezettje B..Zs.. lenne. Ezt az érvelést nem is tudom máshogy minősíteni, mint álnaív. A vesztegetési pénzek eredetét és útját sajnos soha nem szokták felcímkézni és banki bizonylatokkal dokumentálni.

 

A többi személyi bizonyíték természetesen nem tartalmazhat közvetlen ismereteket a Hagyó Miklós és B..Zs.. között történtekre, de tartalmaznak olyan elemeket, amelyek közvetve megerősíthetik B..Zs.. vallomását.

 

 

 

1.3 A..A.. vallomása

Így A..A.. 2010. január 28-i és március 19-i nyomozati vallomása ugyan távolról csak, de megerősíti B..Zs.. vallomását annyiban, hogy Hagyó Miklós valamilyen formában érdekelt  volt  abban,  hogy  a  BKV  a  Synergonnal  kösse  meg  az   IT  szolgáltatások kiszervezésére vonatkozó szerződését.

 

 

 

1.4 R..M.. vallomása

A..A.. vallomásához csatlakozik R..M.. nyomozati vallomása, aki szintén arról számolt be, hogy a nagy informatikai outsourcing szerződés kapcsán a főváros, pontosabban Hagyó Miklós kabinetje a Synergon Zrt-t kívánta helyzetbe hozni. Adódhat a kérdés, hogy R..M.., mint az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság vezetője honnan tudhatott erről a szakterületére nem tartozó ügyről. Azt már láthattuk, hogy R..M.. a vezérigazgató-helyettesek között kitüntetett szerepet élvezett, legalábbis erre lehet következtetni az „ügyek” tárgyú e-mailekből, vagyis abból, hogy A..A.. és R..M.. egymás közötti privát levelezéseikben nyíltan tárgyalták ki a baráti kérések és elvárások kezelésének módját. Tanúvallomásokból, Sz..Gy..és a 25. számú tanú vallomásaiból is az tűnik ki, hogy R..M.. szerepe a Hagyó kabinettel való kapcsolattartásban jelentős volt. Így egyáltalán nem tűnik meglepőnek vagy hihetetlennek, hogy R..M.. a szakterületéhez nem tartozó kérdésekben is informált volt, ezért a nyomozati állításait nem lehet arra hivatkozva figyelmen kívül hagyni, hogy erről az ügyről beosztása folytán nem tudhatott.

 

 

 

1.5 M..H..É.. vallomása

M..H..É.. vallomása is alkalmas arra, hogy szintén csak közvetve és távolról, de megerősítse B..Zs.. nyomozati vallomását. Ugyan B..Zs.. vallomása alapján arra kell következtetni, hogy M..H..É.. legalább tudnia kellett a pénzátadásról, azt azért már láthattuk, hogy M..H..É..-nak megbízható, bizalmi munkatársa volt Hagyó Miklósnak, ezért nem meglepő, hogy nem tett olyan vallomást, ami közvetlenül terhelte volna volt  főnökét.  Ugyanakkor  beszámolt  olyan  magatartásmintákról  Hagyó  Miklós viselkedésében, amik megfelelnek B..Zs.. elmondásának: vallomása szerint gyakran látta Hagyó Miklóst és B..Zs..ot a Főpolgármesteri Hivatal folyosóján sétálgatva bizalmasan beszélgetni, amikor Hagyó Miklós átkarolta B..Zs.. vállát, ez azért volt neki feltűnő, mert Hagyó Miklós irodájában is beszélgethettek volna. Ezenkívül annak is szemtanúja volt, hogy B..Zs.. és Hagyó Miklós legalább kétszer L..O.. szobájában tárgyaltak, bár igaz, hogy ezek időpontja nem feleltethető meg, a 2009-es pénzátadásnak. Mindenesetre a VI. rendű vádlott olyan magatartásmintákról adott számot, amik ellentétben állnak Hagyó Miklós védekezésével, és alátámasztják B..Zs.. nyomozati állításait.

2. Okirati bizonyítékok

A bűncselekmény jellegére figyelemmel okirati bizonyítékok nem igazán lehetnek alkalmasak a cselekmény közvetlen bizonyítására, legfeljebb a BKV és a Synergon Nyrt. közötti szerződéseket említhetem meg, mint amelyek összefüggésben vannak azzal, hogy B..Zs.. szerint milyen történetbe ágyazta a Hagyó Miklósnak teljesített pénzfizetést.

 

Szintén az okirati bizonyítékok közé tartozik a Központi Nyomozó Főügyészség bíróság által ismertetett nyomozást megszüntető határozata. Jóllehet, ebben a határozatban arra a végkövetkeztetésre jutott az ügyészség, hogy B..Zs.. vallomásában leírt, a Hagyó Miklósnak juttatott pénzösszegek megszerzésével kapcsolatos történet alapján további bűncselekmény nem bizonyítható, ez nem jelenti azt, hogy a nyomozás során lefolytatott bizonyítás cáfolta volna B..Zs.. vallomását, nem jelenti azt, hogy a pénzkérés vagy - átadás  nem  történt  meg,   csak   annyit  jelent,   hogy  a  B..Zs..  vallomásában   a megszerzéssel kapcsolatban elkövetett vesztegetési cselekmény nem bizonyítható kétséget kizáróan. A megszüntető határozat jelen ügyre is vonatkoztatható megállapításaira a bizonyítékok összegző értékelése során még visszatérek.

 

 

 

3. Tanúvallomások

A személyi bizonyítékok körében még nyolc tanúvallomást kell megemlítenem, amelyek közvetetten alkalmasak a tényállás bizonyítására. T..K.., T..Sz..A.. és L..A.. tanúvallomásai nem állnak ellentétben sem egymással, sem az eljárás egyéb adataival, ezért részletes elemzésüktől eltekintek, jelentőségüket, hogy hogyan támasztják alá B..Zs.. gyanúsítotti vallomását, szintén a bizonyítékok összegző ismertetése során kívánom megjelölni.

 

T..P.., D..Z.., a 25. sz. tanú, Sz..Gy..és K..G.. vallomásai ugyanígy egy irányba mutatnak a tekintetben, hogy B..Zs..ot mi tette alkalmassá a BKV vezetésére, és hogyan élte meg a BKV vezetésének súlyát, ennek Hagyó Miklós vallomásának értékelésekor lesz jelentősége.

 

 

 

4. Szembesítés

Mielőtt a bizonyítékok összegző értékelésbe belevágnék, még egy bizonyítási eszközre, pontosabban az arról készült videofelvételre szeretnék kitérni. A Hagyó Miklós és B..Zs.. közötti szembesítés során elhangzottakra már a korábbi vádpontok kapcsán és most is hivatkoztam, a szembesítésen elhangzottakat pedig a jegyzőkönyv tartalmazza. Ehhez képest itt a tárgyaláson végignéztük a szembesítésről készült videofelvételt, amivel nem az volt a cél, hogy ellenőrizzük, hogy helyes volt-e a jegyzőkönyvezés, elhangzottak-e szabályszerűen a figyelmeztetések, bár ebből a szempontból is jó volt, hogy a felvétel helyre tehetett egy a figyelmeztetésekkel kapcsolatos emlékezetkihagyást. A felvétel megtekintésének legfőbb értelme az volt, hogy a bíróság és az eljárás összes résztvevője megnézhette, hogy a szembesítésen a terheltek milyen testi reakciókat mutattak, vallomásaikat milyen gesztusokkal kísérték. Meggyőződésem, hogy a vallomásoknak keretet adó helyzet ismerete, az adott helyzetben  tanúsított  magatartás  segítheti  a  bíróságot  annak  eldöntésében,  hogy  melyik terhelt, melyik vallomásának adjon hitelt.

 

Az általános értékelés előtt megjegyzendő, hogy ez a szembesítés volt a nyomozás során az első és egyetlen olyan alkalom, amikor Hagyó Miklós a rá terhelő vallomást tevő személlyel került szembe, és mondhatta el spontán módon az álláspontját. Bár a védelem iratokat csatolt Hagyó Miklós szembesítéskori rossz egészségi állapotáról, ez a rossz egészségi állapot a szembesítési felvételen nem igazolható vissza. A szembesítés végére természetesen Hagyó Miklós is elfáradt, ugyanúgy ahogy elfáradt a szembesítés többi résztvevője is, hiszen több mint négy órás eljárási cselekményről van szó. Mindenesetre Hagyó Miklós aktív, gyakran kimondottan vehemens magatartása nem azt a képzetet kelti, hogy börtönbeli rossz bánásmód hatására megtört és a védekezésében korlátozott személy vallomását hallanánk.

 

Milyen általános megállapításokat lehet tenni a terheltek viselkedéséről? Hagyó Miklós viselkedéséből nehéz bármilyen következtetést levonni, mivel végig teátrális gesztusokkal kísérte, sulykolta mondanivalóját. Az I. rendű vádlott tetten érhetően megpróbálta felelősségre is vonni B..Zs..ot, amikor saját és családja sorsát kérte számon rajta, aminek a tényálláshoz igazából nincs köze, csak arra szolgált, hogy felkeltse B..Zs.. lelkiismeretfurdalását.  Egy másik jellemző eszköze Hagyó Miklósnak a félremagyarázás, a mellébeszélés volt, amikor olyan, valóban megtörtént eseményre vagy valós helyzetre hivatkozott, és annak jelentőségét hangsúlyozta, aminek egyébként a bizonyítandó tény szempontjából nincs semmi jelentősége.

 

Ezzel szemben B..Zs.. vallomásában – bár mereven, és a jegyzőkönyvezetés miatt lassan, kimérten beszélt – láthatóak a természetes megnyilvánulások: amikor olyan történésekről  nyilatkozott,  amelyek  jobban  megérintették,  előbukkantak  természetes gesztusai. Így pl. spontán említette, hogy a CC Soft ügy kapcsán az Igazgatóságot véletlenül Tisztelt Bíróságként szólította meg, vagy amikor elmondta, hogy Hagyó Miklós szerint el kell vágni a torkát, aki nem áll be a sorba, B..Zs.. – önkéntelen gesztussal – (9.35.14-nél) mutatta is a torokvágást. Amikor Symbol étteremben Hagyó Miklóssal és M..H..É..-val történt vacsoráról számolt be, teljesen természetes módon bukott ki belőle az „én nem vacsoráztam, csak ti vacsoráztatok” epés megjegyzés.

 

Összességében B..Zs.. vallomásában mondandójának átélésére, az érzelmi azonosulásra utaló jelek, gesztusok, önkéntelen megjegyzések jelen voltak. Minthogy B..Zs.. személyiségéhez a kommunikáció önmagáért való színesítése, a kommunikációs technikák és színészi eszközök alkalmazása nem tartozik hozzá, ezek az apró jelek, gesztusok, önkéntelen megjegyzések nem azt támasztják alá, hogy a szembesítési felvételen hamis vagy betanult vallomást adott vissza, hanem azt, hogy a kihallgatásokon már többször elmondott vallomást B..Zs.. még mindig átéli, azt valós élményanyagként ismétli meg.

 

Ide tartozik a szembesítésből az az eset, amikor az eljáró ügyész megkérdezte B..ot, hogy történt-e bármi 2009. nyara óta, ami miatt oka lehet továbbra is félelmet érezni. B..Zs.. először ügyvédi konzultációt kért, majd rövid szünet után azt állította, hogy történt néhány ilyen  eset,  de  ezt  nem  akarja  kifejteni.  Van,  amikor  az  elhallgatás  is  beszédes.  Ez  az elhallgatás is ilyen. Csak arra tudok következtetni, hogy az eljárás során is történt kísérlet B..Zs.. befolyásolására, és B..Zs.. úgy érezte, még az éppen börtönben lévő Hagyó Miklóstól is tartania kell.

 

Itt érdemes elvégezni egy gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy amit B..Zs.. az eljárás ezen pontjáig eddig mondott, nem volt igaz, és csak azért vádolta Hagyó Miklóst, mert ez volt a hatóságok általa vélt elvárása, és attól félt, hogy ha nem ennek megfelelően cselekszik, maga is letartóztatásba kerül. Mivel a szembesítés során B..Zs.. Hagyó Miklós kijelentéseire reagálva maga említette, hogy abban a pillanatban is fél Hagyó Miklóstól, Hagyó Miklós védője majd a jelen lévő ügyész is tett fel olyan kérdést, ami félelmének alapjaira vonatkozott. Ha B..Zs..ot terhelő vallomása megtételében valóban az motiválta volna, hogy vélt hatósági elvárásoknak feleljen meg, ezekre a kérdésekre is Hagyó Miklóst terhelő vallomást kellett volna tennie. Ezt azonban nem tette, a kérdésre adott válasza előtt jelenleg nem ismerhető körülményeket fontolt meg és beszélt meg védőjével, tehát válaszát nem úgy alakította ki, mintha vélt hatósági elvárásoknak kívánna megfelelni. Ebből adódik az az általánosítható következtetés is, hogy a szembesítés során B..Zs.. vallomását nem vélt hatósági elvárásokra, hanem saját élményanyagára alapította.

 

 

 

5. Bizonyítékok összegző értékelés

És akkor lássuk, hogy a bizonyítékok – összességükben értékelve – minek a bizonyítására alkalmasak. Érdemesnek tartom, hogy a bizonyítékokat a B..Zs.. vallomásának értékelésekor már alkalmazott szakaszokra bontva vizsgáljuk.

 

 

 

5.1 Synergon érintettség

B..Zs.. egész története mögött húzódik egy olyan szál, ami ugyan nincs közvetlen összefüggésben a Hagyó Miklósnak juttatott pénzösszeg követelésével és átadásával, mégis B..Zs.. e tárgyban tett vallomásaiban rendre feltűnnek a BKV informatikai szolgáltatásainak kiszervezésével kapcsolatos közbeszerzési eljárás, a közbeszerzési eljárás kimenetelével kapcsolatos elvárás, a közbeszerzést megnyerő cég szerződései, és ezeket B..Zs..  összefüggésbe  hozta  azzal,  hogy  honnan  és  hogyan  jutott  hozzá  ahhoz  a pénzhez, amit  aztán eljuttathatott Hagyó Miklósnak. Bár tény, hogy ezek a szerződések nem képezik a vád tárgyát, azt mindenképpen jeleznem kell, hogy amit B..Zs.. vallomásában az informatikai szolgáltatások kiszervezéséről elmondott, visszaköszönnek A..A.. nyomozati vallomásában is: vagyis hogy mindamellett hogy az informatikai szolgáltatások kiszervezése szükséges volt, A..A.. is visszaigazolta azt a kívülről, Hagyó Miklóstól érkező nyomásgyakorlást, hogy a közbeszerzési eljárásban olyan feltételrendszert kell szabni, ami a Synergon Zrt.-nek kedvez, a közbeszerzést a Synergonnak kell megnyernie. Ugyanez az ismeret megjelenik R..M.. vallomásában is. Összességében tehát B..Zs.. vallomását ebben a részben a BKV Zrt. felsővezetői megerősítették.

 

 

 

5.2 A követelés közlése

A nokiás dobozos történet első érdemi szakasza a követelés elhangzása, amikor Hagyó Miklós közölte B..Zs..tal, hogy évi 15 millió forintos összeget kell fizetnie, azzal indokolva, hogy a pénzre Hagyó Miklósnak munkatársai fizetésének rendezése miatt van szükség. Mint Hagyó Miklós vallomásának értékelésekor már kifejtettem, ez az indok egyáltalán nem hihetetlen, a vádiratban több olyan szerződés is szerepel, amelyek célja vagy eredménye, hogy Hagyó Miklós munkatársai – L..O.., M..H..É.., T..Gy.. – kiegészítő jövedelemhez jutnak. A felhívást B..Zs.. vallomása szerint Hagyó Miklós két oldalról is megtámogatta: egyrészt ígérte B..Zs..nak, hogy mindent megtesz, hogy ő maradjon meg a BKV vezérigazgatójának, másrészt fenyegette is a CC Soft Kft. teljesítésének igazolása miatt lehetséges következményekkel.

 

Azt, hogy az a gödöllői találkozó, amin a követelés elhangzott, a B..Zs.. által elmondottak szerint létrejött, a már említett T..K.., T..Sz..A.. és L..A.. vallomásai visszaigazolják, maga B..Zs.. is mindent megtett helyszíni kihallgatásain, hogy segítse a nyomozó hatóságot a helyszín azonosításában. T..Sz..A.. és L..A.. vallomásából a találkozó időpontja is pontosan meghatározható, az összhangban van B..Zs.. vallomásával.

 

Azt, hogy Hagyó Miklós tudomást szerzett a nyomozó hatóság ilyen jellegű bizonyításáról, valószínűsíthetjük, hiszen a helyszíni kihallgatások, Hagyó Miklós korábbi barátnőjének többszöri kihallgatása, a többi tanú kihallgatása 2010. áprilisáig befejeződött, Hagyó Miklós első gyanúsítotti kihallgatására viszont csak 2010. májusában került sor. Így a találkozó tényét és célját illetően Hagyó Miklós már felkészülten várhatta a kihallgatását, tudta, hogy a találkozó tényét nem lehet tagadni, ezért egy olyan körítést adott neki, mintha B..Zs.. kérte volna a találkozót, hogy megbeszélje vele a BKV ügyeit és bizonyítsa a főpolgármester- helyettesnek személyes rátermettségét. Ez a történet akár kerek, hihető és nehezen cáfolható is lehetne, ha nem hallottuk volna a B..Zs..ot személyesen ismerő tanúkat emberi tulajdonságairól, ha nem láttuk volna a szembesítési felvételt, ha nem láttuk volna magán a

tárgyaláson B..Zs.. és Hagyó Miklós viselkedését. T..P.. szerint B..Zs.. befolyásolható, megfélemlíthető volt, aki maga is célzott rá, hogy a politika instruálja döntéseit, hogy tart Hagyó Miklóstól, aki beszámolt arról, hogy Hagyó Miklós csavargatja a nyakát, aki nem is akart valójában pályázni vezérigazgatónak, de utasították rá. A 25. sz. tanú szerint B..Zs..ban nagyon erős megfelelési kényszert érzett, aki próbált megfelelni a tulajdonosi kör informálisabb része elvárásainak. D..Z.. szerint B..Zs.. politikai vonalon utasítható volt. Sz..Gy..tanúja volt annak, hogy Hagyó Miklós ordítozott B..Zs..tal, mert két apró változtatást tett egy szakszervezeti megállapodásban. Vagy említhetem K..G..t is, aki szerint B..Zs.. döntésre, vezetésre alkalmatlan volt, rogyadozott a felelősség súlya alatt. Egyértelmű, hogy a vallomásokból, a szembesítési videóról,  és  a  tárgyalásról  megismert  B..Zs..  nem  szervezett  találkozót  Hagyó Miklóssal, csak azért hogy nem létező tettre készségét bizonygassa, különösen nem hétvégére, különösen nem Hagyó Miklós privát szférájába.

 

Azt, hogy a CC Soft teljesítés igazolásával B..Zs..ot hatékonyan lehetett fenyegetni, az előző vádpont kapcsán már láthattuk.

 

Mindezekből  az  tűnik  ki,  hogy  a  találkozó  azért  és  úgy  jött  létre,  ahogy  B..Zs.. eredetileg a nyomozás során elmondta: Hagyó Miklós utasítására, azért hogy Hagyó Miklós mondja  el,  hogy  támogatni  fogja  B..Zs..-t  magasabb  pozíciója  megtartásában,  és elvárja, hogy új pozícióját arra is felhasználja, hogy fizessen neki, különben a CC Soft ügye miatt viselnie kell a felelősséget.

 

 

 

5.3 A 2008-ban fizetett pénz megszerzése

A gödöllői találkozó és a követelés elhangzása utáni következő lépés a pénz megszerzése. E körben B..Zs.. tett egy kerek vallomást, aminek ellenőrzése a nyomozás során elmaradt, és ezt a nyomozást a bíróság nyilvánvalóan nem tudta pótolni. A Központi Nyomozó Főügyészség a mulasztást megpróbálta pótolni, és az állítólag a Synergon Nyrt-től származó pénzösszegekkel  kapcsolatos  cselekmények  feltárására  indított  nyomozásban  a lehetőségekhez  képest  utánajárt  B..Zs..  állításainak.  A  nyomozást  megszüntető határozat megállapításai alapján a B..Zs.. és a Synergon Nyrt. akkori vezetője közötti találkozó megtörténtét nem lehet sem bizonyítani, sem cáfolni.

 

Ugyan bizonyított, hogy B..Zs..tal valóban felvette a kapcsolatot a Synergon Nyrt. egy dolgozója, bár nem az, akit B..Zs.. megnevezett, hanem egy hozzá hasonló nevű személy, de a kapcsolatfelvétel célját illetően már eltérnek a vallomások, így egyéb támpont híján nem állapítható meg, hogy a kapcsolatfelvétel a Synergon vezetőjével való találkozót készítette volna elő.

 

Bizonyítottnak tekinthető az is, hogy B..Zs.. találkozott a Synergon vezetőjével, de a bizonyítékok megint csak eltérnek a találkozó célját és időpontját illetően, így azt sem lehet sem bizonyítani, sem kizárni, hogy ez a találkozó a B..Zs.. által megjelölt időben és céllal jött létre.

 

Logikus elvárás a nyomozó hatóságtól, hogy ha valaki azt állítja, hogy egy cég vezetőjétől jogtalan előnyt kapott, akkor ennek az előnynek az eredetét megpróbálja felderíteni. Az utóbb lefolytatott nyomozásban erre is történtek erőfeszítések. Nyilván nem Hagyó Miklós elvárásai szerint  kell  egy  ilyen  felderítést  lefolytatni,  a  kenőpénzek  forrása  soha  nem  a  megkent üzletből átutalt pénz, és nem is szokták az ilyen összegeket csak úgy a célszemélynek átutalni. A kenőpénz cégből való kivételének egyik módja, ha a kellően lepapírozott, de valójában fiktív ügylet alapján teljesít a cég átutalást egy stróman cégnek, majd a stróman felveszi készpénzben az utalást, és jutalékának levonása után már készpénzben juttathatja vissza az összeget a cég megfelelő emberének. A stróman céget az ügylet után el kell tüntetni, könyvelési iratait meg kell semmisíteni. A Központi Nyomozó Főügyészség utána is járt, hogy kimutathatók-e ilyen ügyletek a Synergon könyvelésében, persze 6-7 évvel az ügylet után a készpénz-felvételt követően a pénz útját nem könnyű, pontosabban nem lehetséges felderíteni. Mindazonáltal több olyan ügyletet és átutalást is sikerült találni, amelyek gyanús körülmények közt történtek, ezek közül a leggyanúsabb tranzakciókat nyomozta le végig az ügyészség: 2008. júliusában 22,8 millió forintot utalt a Synergon az Extra-Line Bt.-nek. Az ügylet iratai a Synergon Nyrt-nél nem voltak fellelhetők, a Bt. ügyvezetője a Synergon Nyrt. jelen ügyben érintett vezetőjének jó barátja volt, aki később a céget egy magyarországi lakcímmel nem rendelkező román állampolgárnak adta el, ennek kézbesítési megbízottját egy hajléktalanszállóra jelentették be. Az Extra-Line Bt.-nek utalt pénz teljes egészében továbbutalásra került, a további cégeknél a pénzt készpénzben felvették vagy még tovább utalták. Látható, hogy a pénz kicsatornázása megtörtént, de az, hogy az visszajutott-e a Synergon vezetőjéhez, és ha igen, azt mire használta fel, nem megállapítható.

 

A találkozóra és a pénz eredetére vonatkozó bizonyítékok tehát nem támasztják alá B..Zs.. vallomását olyan mértékben, hogy annak alapján további személlyel szemben gyanúsításra kerülhessen sor, azt is látni kell azonban, hogy nem is cáfolják B..Zs.. vallomását, a lefolytatott bizonyítás jól mutatja, hogy a B..Zs.. vallomásának megfeleltethető időszakban a Synergonból gyanús körülmények között, megfelelő nagyságrendű pénzösszeget juttattak ki.

 

 

 

5.4 A pénz eljuttatása Hagyó Miklósnak.

Mint említettem, a bíróság B..Zs.. nyomozati vallomásának azt a részét is ismertette, hogy 2008-ban hogyan juttatta el a 15 millió forintot Hagyó Miklósnak. Minthogy ismét olyan történésekről van szó, amelynek egyetlen résztvevője sem érdekelt azok feltárásában, továbbá a pénz eljuttatásában B..Zs.. nem vállalt személyes szerepet, a pénzátadás megtörténtére nézve valójában egyetlen közvetlen bizonyítékkal sem rendelkezünk. Az egyetlen közvetett bizonyíték B..Zs.. vallomása, aki szerint Hagyó Miklós a Hévízi tóban visszaigazolta neki a pénz megérkezését.

 

Ugyan B..Zs.. nyomozati vallomását ebben az esetben is hitelesnek tartom, vagyis azt, hogy Hagyó Miklós utasítására részt vett a túráján, (csak zárójelben: a gödöllői találkozóhoz hasonlóan a túráról sem tudom elképzelni, hogy B..Zs.. önként áldozta fel szabadidejét, hogy  Hagyó  Miklóssal  túrázhasson),  a  Hévízi  tóban  négyszemközti  megbeszélést  kellett

folytatnia  a  BKV  ügyeiről  Hagyó  Miklóssal,  és  szóba  került  valamilyen  pénzösszeg eljuttatása is. A pénz megszerzésére és továbbítására vonatkozó tényállást azonban annyira felderítetlennek  tartom,  hogy  nem  látom  kétséget  kizáróan  bizonyítottnak,  hogy  Hagyó Miklós a kért összeget ténylegesen át is vette.

 

 

 

5.5 A pénz kérése 2009-ben

A következő évi, 2009-es pénzátadást B..Zs.. a Főpolgármesteri Hivatal folyosóján lezajlott félelemkeltő követeléshez, Hagyó Miklós dominanciáját kifejező átkaroláshoz, nyakszorongatáshoz   kötötte.   Megint   olyan   beszélgetésről,   közlésekről   van   szó,   ami közvetlenül csak két személy tapasztalhatott meg, maga B..Zs.. és Hagyó Miklós. Kettejük ellentétes állításainak alátámasztása csak közvetett bizonyítékokkal lehetséges, és ebben az esetben van is ilyen. Már említettem, hogy M..H..É.. – Hagyó Miklós tagadásával szemben – nyomozati vallomásában alátámasztotta B..Zs..ot abban, hogy látta, és feltűnőnek tartotta, hogy Hagyó Miklós és B..Zs.. a Főpolgármesteri Hivatal folyosóján bizalmasan beszélgetnek, miközben Hagyó Miklós átkarolva tartja B..Zs..ot. Emellett T..P.. arról számolt be, hogy B..Zs.. mesélte neki, hogy Hagyó Miklós a folyosón sétált vele és csavargatta a nyakát. Az tehát, amit B..Zs.. a közte és Hagyó Miklós közötti beszélgetés tartalmáról elmondott, ugyan nem igazolható vissza, azonban az, amit a beszélgetés körülményeiről elmondott, az két, egymástól független személy elmondásából is visszaköszön.

 

Csak érintőlegesen szeretnék utalni arra, hogy amint azt az AAM vádpont tárgyalásakor már láthattuk, G..L.. ugyanilyen folyosói beszélgetésen volt kénytelen megtapasztalni Hagyó Miklós informális hivatali befolyását saját pozíciójával kapcsolatban.

 

 

 

5.6 A pénz megszerzése 2009-ben

Arról, hogy az ismételt felszólítást követően hogyan szerezte meg újból a szükséges összeget, B..Zs.. részletesen beszámolt, de a 2008-as pénzszerzéshez hasonlóan ebben az esetben is elmaradt ennek ellenőrzése. Ezeket a nyomozati cselekményeket a bíróság nem végezhette el, a nyomozó főügyészség azonban utólagos nyomozásában e körben is tett értékelendő megállapításokat. Legfontosabb ezek közül, hogy B..Zs.. titkárnőjének kihallgatásával és elektronikus határidőnaplója bejegyzéseinek összevetésével alá lehet támasztani B..Zs..  azon  nyomozati  vallomását,  hogy  2009.  tavaszán  –  a  határidőnapló  szerint  2009. március 23. napján – B..Zs.. ismét találkozott a Synergon Nyrt. vezetőjével. Azt, hogy ilyen objektív, okirati bizonyíték, mint a határidőnapló támasztja alá a találkozó tényét, azért is fontosnak tartom, mert joggal merül fel az a kétely, hogy miért tartotta fontosnak a Synergona vezetője ismét találkozni B..Zs..tal, amikor már nem is ő volt a BKV vezetője. B..Zs.. erre adott egy véleményes magyarázatot, ami vagy helyes, vagy nem, de a lényeg, hogy okirat bizonyítja, hogy vezérigazgatói pozíciójának megszűnése ellenére B..Zs.. és a Synergon vezetőjének kapcsolata fennmaradt.

 

Az utólagos nyomozást megszüntető határozatból kitűnik, hogy a találkozó tényét B..Zs.. szolgálati sofőrje, a BKV ügy nyomozásában és az utólagos nyomozásban is kihallgatott F..J..is alátámasztotta, aki határozottan emlékezett arra, hogy több alkalommal is szállította B..Zs..ot Budapest belvárosába, a Falk Miksa utca környékére, ami lényegében megfeleltethető a B..Zs.. nyomozati vallomásában leírt Parlament környéki helyszínnek. Ezen kívül a F..J..abban is alátámasztotta B..Zs..ot, hogy volt egy olyan  alkalom,  amikor  fehér,  átlátszatlan  nejlontáskával  tért  vissza  az  autóhoz.  Ezzel kapcsolatban mondta B..Zs.., hogy a 2009-es második belvárosi találkozón kapott egy fehér nejlonszatyrot a Synergon vezetőjétől, abban volt a pénz egy nokia telefon dobozában. F..J..azonban nem volt szemtanúja annak, hogy főnöke a Synergon vezetőjéhez hasonló személlyel találkozott volna, vagy látta volna a B..Zs.. vallomásában leírt Audi A8 típusú autót.

 

A nyomozó főügyészség a Synergon vezetőjével létrejött találkozót ennek az autónak az azonosításával és útvonalának lekövetésével is megpróbálta bizonyítani. Elsőre úgy tűnt, teljesen sikertelenül, mivel a Synergon saját nyilvántartásai, munkatársainak vallomásai, valamint az állami gépjárműnyilvántartás alapján úgy tűnt, hogy a 2008-2009-es időszakban a Synergon vezetője egyáltalán nem rendelkezett Audi típusú gépkocsival. A szabálysértési eljárások adatai alapján mégis kiderült, hogy 2008. február 5. napján a Synergon Nyrt vezérigazgatóját egy ideiglenes rendszámú Audi S6-os gépkocsit vezetve megbírságolták. Ezt a gépkocsit nem sikerült azonosítani, az ideiglenes rendszámához tartozó iratokat időközben selejtezték, az eset mégis azt mutatja, hogy a nyilvántartások és a Synergon munkatársainak vallomásai ellenére rendelkezett egy Audival, bár ez pontos típusát tekintve nem felel meg a B..Zs.. vallomásában leírt autónak. Így az Audi kimutatható hiánya még nem cáfolja B..Zs.. vallomását, és nem zárható ki, hogy B..Zs.. valóban egy Audi A8-hoz hasonlítható autóban látta a Synergon vezetőjét.

 

A pénz megszerzése témakörben a nyomozó főügyészség 2009-re vonatkozóan is vizsgálta a Synergon Nyrt. átutalásait. Ebben az esetben az egyik Synergon leányvállalat, a Synergon Rendszerintegrátor Kft. ügyletei között sikerült olyan ügyletre bukkanni, ami egyszeri volt, és a kifizetésen túl háttériratok nem álltak rendelkezésre: 2009. április 29. napján a korábbi évhez hasonlóan 22 millió forintot utalt a Synergon Rendszerintegrátor a Paralel Conection Kft-nek. A Paralel Conection a pénzből 21.840.000,- Ft-ot azonnal továbbutalt egy Megapress Kft. nevű cégnek, amelynek ügyvezetője 21.500.000,- Ft-ot felvett készpénzben. A Paralel Connetction kihallgatható képviselője semmit nem tudott az ügylet hátteréről, a felelősséget üzlettársára hárította, aki viszont azért nem volt kihallgatható, mert más ügy miatt eltűnt, a rendőrség körözi. A készpénzt felvevő személyt viszont sikerült kihallgatni, aki elmondta, hogy egy ismerőse kérésére vállalt tisztséget a Megapress Kft-ben, a készpénzfelvételre nem is emlékezett, de valószínűsítette, hogy ha fel is vette, akkor ismerősének adta át. Ez az ismerős külföldön él, ezért csak írásbeli vallomást sikerült tőle beszerezni, amelyben szoftverfejlesztési üzletre hivatkozott, de ennek mibenlétét nem közölte, azt viszont igen, hogy a céget 2009-ben eladta, és minden iratát átadta az új tulajdonosnak. A cégiratok szerint az új tulajdonos és ügyvezető egy külföldi személy, aki a cég megvásárlását követően elérhetetlenné  vált,  ezért  a  céget  kényszertörlési  eljárásban  megszűntnek  nyilvánították, vagyis a Synergontól származó átutalást követően ezt a céget is eredményesen eltűntették. Azt, hogy a készpénzben felvett összeg hová került, nem lehetett megállapítani, így azt sem lehetett sem bizonyítani, sem cáfolni, hogy a Synergontól kifolyatott összeg – amelynek nagyságrendje és ideje megfeleltethető B..Zs.. pénzátadásra vonatkozó vallomásának – visszakerült volna a Synergon valamely vezetőjéhez.

 

Összességében tehát a 2009-es pénzátadás alapját képező pénz forrását illetően B..Zs.. vallomása nem bizonyított kétséget kizáróan, azonban nem is zárható ki, hogy B..Zs.. a Synergon vezetőjével történt ismételt találkozóin a nyomozati vallomásának megfelelően valóban megkapta a második 15 millió forintot is.

 

5.7 Pénzátadás 2009-ben

A 2009-es pénzátadást, ami a nokiás dobozos pénzátadásként híresült el, B..Zs.. saját tevőleges magatartását előadó nyomozati vallomása bizonyítja, ezt természetesen Hagyó Miklós saját vallomásában tagadja. E vonatkozásban csak távoli közvetett bizonyítékok szólnak B..Zs.. mellett, az hogy F..J..látott egy fehér nejlonszatyrot, illetve hogy M..H..É.. szerint előfordult, hogy B..Zs.. és Hagyó Miklós L..O.. szobájában tárgyaltak, ezek a vallomások önmagukban nem segítenek eldönteni, hogy B..Zs.. a nyomozás során igazat mondott-e.

 

Visszautalva azonban arra, hogy B..Zs.. vallomását az előző pontokban különféle közvetett bizonyítékok alátámasztják, valamint utalva feltáró, következetes, szembesítésen is fenntartott nyomozati vallomására, a nokiás dobozos pénzátadás vonatkozásában is B..Zs..  közvetlen  éleményeit,  tapasztalatát  rögzítő  nyomozati  vallomását  tartom elfogadhatónak, Hagyó Miklós tagadásával szemben.

 

 

 

6. Végkövetkeztetés

Most már az egész vesztegetéses cselekményre vonatkoztatva mondom: úgy tűnhet, mintha egyedül B..Zs.. nyomozati vallomása állna szemben Hagyó Miklós következetes tagadásával, és B..Zs.. vallomásának tárgyalási megváltoztatásával, majd dadogós bocsánatkérésével szemben. Úgy tűnhet, mintha 2:1 lenne Hagyó Miklós javára. A bizonyítás azonban nem mennyiségi kérdés, hanem minőségi. Annyi bizonyos, hogy a nyomozás során B..Zs.. önként fordult ügyvédhez, hogy ügyvédi segítséggel feltárja a BKV-nál történt visszaéléseket, ügyvédei jelenlétében vallomásokat tett, azok mellé lehetőségeihez képest bizonyítékokat szolgáltatott, a CC Soft ügyben önmagát is terhelte, vállalta és végigcsinálta Hagyó  Miklóssal  a  szembesítést,  vallomását  közvetett  bizonyítékok  több  ponton alátámasztják. Tárgyalási vallomása egyáltalán nem ilyen következetes: a tárgyalás elején még csak azért nem mond semmit az ügyről, mert fél, hogy vesztegetés miatt is megvádolja az ügyészség, nyomozati vallomásának teljes megtagadásáig csak három évvel később, 2015- re  jut  el.  Ilyen  körülmények  között  azt  indítványozom,  T.  Bíróság,  hogy  azokban  az esetekben,  amikor  B..Zs..  nyomozati  vallomásában  saját  közvetlen  tapasztalatait mondta el, vagyis a 2008-as pénzkövetelés, a 2009-es pénzkövetelés és a 2009-es nokiás dobozos pénzátadás eseményeit, ezeket a vallomásokat tegye a tényállás alapjául.

 

 

 

7. Minősítés

Hagyó Miklós a vádbeli időszakban hivatalos személy volt, aki főpolgármester-helyettesként vezető beosztásban volt a Főpolgármesteri Hivatal szervezetében. B..Zs..tól a jogtalan előnyt a működésével kapcsolatban, annak ígéretével kérte, hogy segít neki a megbízott vezérigazgatói posztját megtartani. A jogtalan előny kérése két esetben is megtörtént, elfogadását azonban csak egy esetben tartom bizonyíthatónak, ez azonban a cselekmény minősítésén nem változtat, mivel a vesztegetés már az előny kérésével befejezett bűncselekmény. Hagyó Miklós magatartása így 2 rb. – a bűncselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény 250.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettét valósította meg.

 

Ide tartozik, hogy B..Zs.. legalább egy alkalommal kétségtelenül átadta Hagyó Miklósnak a követelt pénzt, így akár reálisnak is tűnhet az a tárgyalás elején megfogalmazott félelme,  hogy  aktív  vesztegetést  követett  el.  Csakhogy  B..Zs..  a  vesztegetési cselekményt maga jelentett be a hatóságnak, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, és körülményeit  feltárta.  Erre  figyelemmel  az  elkövetéskor  akkor  hatályos  büntetőtörvény

255/A.§ (2) bekezdése alapján az aktív vesztegetésért nem büntethető.

 

Kétségtelen, hogy Hagyó Miklós mindkét alkalommal fenyegette is B..Zs..ot, hogy a jogtalan előnyt kifizesse neki, és a fenyegetés hihetősége abból adódott, hogy Hagyó Miklós – hivatali pozíciójából fakadóan – valóban elérhette, hogy a CC Soft ügyet a BKV vagy a BKV tulajdonosa kivizsgálja és B..Zs.. felelősségét állapítsák meg. Legalább egy alkalommal B..Zs.. engedett is a követelésnek, és megtette, amit Hagyó Miklós kívánt tőle, mégsem gondolom, hogy a vesztegetés mellett halmazatban a zsarolás is megállapítható. A zsarolás ugyanis eredménybűncselekmény, maradéktalan megvalósulásához kár bekövetkezése is kell. Jelen esetben azonban úgy tűnik, hogy nincs károsult, sem B..Zs.., sem a BKV vagyonában nem következett be értékcsökkenés. Így az ügyben zsarolás bűntette nem állapítható meg, Hagyó Miklós cselekménye csak vesztegetés bűntettének minősül.

 

I/C. vp. – Konzorciumi takarítási szerződés

 

 

T. Törvényszék!

 

Elhagyva a bűnszervezet vezetőjét, és rátérve a vezérigazgató hatáskörben intézett szerződésekre, a PQS-Plural Kft. – Renomé Kft. konzorciummal kötött takarítási szerződés vádpontjának bizonyítását tartom az egyik legkeményebb diónak, hiszen egy formailag szabályosan lefolytatott közbeszerzési eljárásról kell bizonyítani, hogy azt eleve úgy írták ki, hogy csak egy győztese lehessen, és az eljárás eredményeként a BKV-t vagyoni hátrány érte.

 

Konkrét személyre vagy cégre szabott közbeszerzési eljárásokról mindenki tud, vagy legalábbis tudni  vél, mióta csak közbeszerzés van Magyarországon, a közbeszerzési eljárások feltételeinek manipulálásáért mégsem indulnak tömegesen eljárások. Ennek az a fő oka, hogy a közbeszerzési eljárás személyre szabása önmagában még nem bűncselekmény, még ha az vagyonkezelési kötelezettségszegésnek is minősül, bizonyítható vagyoni hátrány hiányában hűtlen  kezelés  nem  állapítható  meg.  A  vagyoni  hátrány  ugyanis  az  az  összeg,  amivel tényleges versenyhelyzet esetén a megrendelő által fizetendő összeg kevesebb lehetne, mint a valóságban kialakult összeg, ennek meghatározásához azonban egy „mi lett volna ha” jellegű kérdést kell megválaszolni. A vádpont kapcsán az ügyészség erre tett kísérletet.

 

Persze magának az elkövetési magatartásnak a bizonyítása sem egyszerű, a vesztegetéshez hasonlóan a személyre szabott közbeszerzés sem az a történet, melynek szereplői rohannának a hatóságokhoz, hogy kérem, engem felháborít, hogy csak engem és a barátomat hívtak meg a közbeszerzésbe, és törvényszerű volt, hogy én nyerek, egy másik eljárásban meg a barátom.

 

 

 

1. Okirati bizonyítékok

 

 

Kezdjük az okirati bizonyítékokkal:

 

A nyomozás során a BKV Zrt.-től takarítási tevékenységgel kapcsolatban nagy mennyiségű irat került beszerzésre. Mivel ezeket nem vitatja senki, csak megjelölöm azokat, és a belőlük levonható következtetéseket:

– a BKV Zrt. a vádbeli időszakot megelőzően több mint tíz takarítást végző céggel állt szerződéses kapcsolatban, köztük önálló szerződések keretében a RENOMÉ Kft.-vel és a PQS Kft.-vel is. A takarítási tevékenységet nagyobbnak tűnő volumenben a RENOMÉ Kft. végezte (pl.  a  teljes  HÉV  és  Metró  vonal,  valamint  több  villamos  kocsiszín  épületeinek  és járműveinek, illetve a Stadion irodaház takarítását) a PQS Kft.-vel szemben (amely egyes villamos kocsiszínek épületeinek és járműveinek, illetve egy szakszolgálati épületnek a takarítását végezte).

- A vád tárgyává tett szerződést, a PQS International Hungary Kft. és a RENOMÉ Kft. által alkotott (és a PQS Kft. által vezetett) konzorciummal kötött vállalkozási keretszerződést a BKV Zrt. képviseletében dr. K..I.. vezérigazgató kötötte meg 2008. december 22-én. A szerződésből kitűnően az ügyletre a 2008. március 18-án előminősítési rendszer keretében indított tárgyalásos közbeszerzési eljárás alapján, a 2008. december 12-i eredményhirdetést követően került sor.

– A PQS Kft. és a RENOMÉ Kft. a közöttük 2008. április 15-én létrejött konzorciumi szerződés alapján vállalták a szerződés teljesítését.

– A vállalkozási keretszerződés lényege szerint a PQS Kft. által vezetett konzorcium vállalta a

2009. január 1. és 2012. január 1. közötti időszakban a BKV Zrt. valamennyi járművének, irodaépületének, telephelyének, utasforgalmi területének, vonali létesítményének évszaknak megfelelő  takarítását   a  szerződés  mellékleteiben  meghatározott  technológiai  leírásban foglaltak szerint összesen 6.767.765.743,- F. + Áfa keretösszegért, ami a mennyiségi, illetve a műszaki  specifikációban  történő  változásokra  figyelemmel  (szerződésmódosítás  nélkül)

+20%-kal változhatott. Az elszámolás alapja a ténylegesen takarított mennyiség volt, a fizetés havonta utólag, a teljesítés megrendelő általi igazolását követően benyújtott számla alapján,

30 napon belül történhetett.

– A konzorciummal a BKV Zrt. képviseletében B..Zs.. általános és műszaki vezérigazgató-helyettes és T..P.. logisztikai igazgató a keretszerződéshez kapcsolódó megállapodást kötött 2009. március 17-én, melyben konkrétan meghatározták a hibás és meghiúsulási kötbérhez kapcsolódó rendelkezéseket, valamint rögzítették egyes takarítási tevékenységek változását.

– Szintén a keretszerződéshez kapcsolódva a BKV Zrt. képviseletében T..P.. műszaki vezérigazgató-helyettes és dr. T..P.. logisztikai főosztályvezető a konzorciummal újabb megállapodást kötött 2009. december 15-én, amelyben egyes takarítási tevékenységek változását rögzítették.

– A PQS Kft. és a RENOMÉ Kft. között létrejött, 2008. április 15. napján kelt konzorciumi szerződés lényege szerint a felek a BKV Zrt. által a takarítási tevékenységek végzésére kiírt közbeszerzési eljáráson való közös részvételük céljából konzorciumot hoztak létre (melynek vezetője a PQS lett), valamint a szerződés mellékletében meghatározták a konzorcium tagjai közötti munkamegosztást.

– A nyomozás során a BKV Zrt.-től beszerzésre kerültek a közlekedési vállalatnál 2006-2009. évek vonatkozásában végzett takarítási tevékenységgel kapcsolatos szerződésekhez tartozó nagy mennyiségű számlák és teljesítésigazolások (közte a PQS Kft. és a RENOMÉ Kft. számlái is), valamint a vádbeli keretszerződés alapján kifizetett díjakat tartalmazó táblázatok, kifizetést igazoló átutalási bizonylatok és SAP adatok is. Ezek az iratok a vagyoni hátrány összegének megállapításához használhatók fel, a vádbeli időszakot megelőző és követő takarítási árak összehasonlítása révén.

– Már a bíróság szerezte be a BKV Zrt.-től a közbeszerzési eljárással kapcsolatos dokumentumokat. Ezek alapján megállapítható, hogy a BKV takarítása kapcsán már 2004. évtől előminősítési rendszer működött a közbeszerzési eljárásokra közvetlenül meghívható cégek kiválasztása érdekében. A konkrét közbeszerzési eljárásban a BKV Zrt. 2008. március

18-án a szerződés komplex tárgyának az előminősítési rendszer szerint megfelelt mindhárom céget  (PERONSZIGET  Kft.,  PQS  Kft.,  RENOMÉ  Kft.)  közvetlen  részvételre  hívta  fel, melyre 2008. április végén a PQS Kft. és RENOMÉ Kft. konzorciumként közösen, valamint a PERONSZIGET Kft. önállóan jelentkezett. Megvizsgálva a közbeszerzési eljárás ajánlattételi szakaszának tárgyalási jegyzőkönyveit, megállapítható, hogy a tárgyalásokon szinte kizárólag a konzorcium képviselői mutattak aktivitást, melynek kapcsán a PQS Kft. és RENOMÉ Kft. különböző árképzésére merült fel adat, illetve a PQS Kft. képviselője még a győztes kihirdetése  előtt  kifogásolta,  hogy  a  cégére  vonatkozó  részek  kikerültek  a szerződéstervezetből.  Mindez célzottan a PQS Kft. – RENOMÉ Kft. konzorcium igényeihez alakított közbeszerzésre és szerződésre, valamint a konzorciumon belüli ellentétekre utal. A közbeszerzései eljárásban végül a legolcsóbb ajánlatot tevő konzorcium került győztesként kiválasztásra. A közbeszerzési eljárást ténylegesen lebonyolító bíráló bizottság döntése és javaslata alapján, B..Zs.. általános és műszaki vezérigazgató-helyettes előterjesztésére dr. K..I.. vezérigazgató a közbeszerzési eljárást lezáró határozatában a PQS Kft. - RENOMÉ Kft. konzorciummal történő szerződéskötésről döntött.

– A bírósági eljárás során a Kecskeméti Törvényszék megkeresésére a BKV Zrt. által megküldött, a takarítási tevékenység utóvizsgálatáról készített 29. számú belső vizsgálati jelentés  szerint  a konzorciummal  létrejött  szerződés  megkötése,  teljesítése és  betarttatása során hiányosságok merültek fel. A konzorciumi szerződést követően csökkent a takarítási szerződések száma, azonban a tevékenységek között átfedés merült fel, a PQS Kft. tevékenysége megszűnt villamosjáratok vágánytakarítását is magában foglalta, illetve egyes területeken a korábbi fővállalkozó, a Peronsziget Kft. alvállalkozóként végzett takarítást. A szerződés nem szabályozta a teljesítések átvételét, a késedelmes és hibás teljesítések dokumentálásának elmaradása pedig meghiúsította a kötbérérvényesítés lehetőségét. A járművek tisztasági állapota kifogásolható volt, a takarítás minősége nem javult, jellemzően azonos takarítási folyamatokat végeztek, illetve több telephelyen is a szerződésben foglaltnál kevesebb személy végezte a takarítást, azonban a szolgáltatási díjak jelentősen emelkedtek, ezért a belső ellenőrzés gazdaságossági számítást javasolt annak eldöntése érdekében, hogy a szerződésben foglalt ár a BKV Zrt. számára ténylegesen előnyös-e.

 

Ezek azok a dokumentumok, amik magáról az ügyletről szólnak, és ezek már önmagukban is mutatnak néhány olyan érdekességet – gondolok itt az egyik pályázó ártárgyalásokon mutatott aktivitására a másik pályázó passzivitásához képest, a konzorcium tagjainak eltérő árazására, arra,  hogy  a  szerződéstervezetben  még  a  győztes  kihirdetése  előtt  megjelenik  a  későbbi győztes pályázó, a takarítási utóvizsgálati jelentés megállapításaira – amelyek a közbeszerzési eljárás befolyásoltságára utalnak.

 

Ezeken kívül még néhány, nem a BKV-tól származó okirati bizonyítékot tartok érdemesnek megemlíteni:

 

Dr. V..D.. ügyvédtől lefoglalt iratok között található egy 2007. május 31. és június 1. közti e-mail váltás az ügyvéd és a BKV vezetői, A..A.., D..Z.. és T..P.. között a takarítási tevékenységre vonatkozó közbeszerzési eljárással kapcsolatban. Dr. V..D.. szerint a törvény megkerüléseként értelmezhető az előminősítési rendszertől eltérő kategóriák szerinti kiírás, mert egyes cégek kiesnek a meghívottak közül. Az e-mailekből kiderül, hogy T..P..A..A.. személyes döntését közölte V..D..-val, amikor válaszában megvédte a az eljárás részeinek, pontosabban takarítási kategóriáinak meghatározását, és azt a társaság tevékenységének racionalizálásával indokolta.

Szintén V..D..-tól kerültek lefoglalásra a takarítási tevékenységgel kapcsolatos 63/T-

38/2007. számú közbeszerzési eljárás egyes iratai, köztük a BKV Zrt. székházának, valamennyi telephelyének és vonali létesítményének, valamint valamennyi járművének takarítására vonatkozó közvetlen részvételi felhívás, a részvételi formanyomtatványok, és a közvetlen részvételi felhívás kiküldése Renomé Kft. és PQS-Plural Kft. részére. Ezeknek az iratoknak V..D..-tól történt lefoglalása azért különösen érdekes, mert erről az iktató számmal is rendelkező közbeszerzési eljárásról a BKV nem tud, sem A..A.., sem T..P.. nem emlékezett rá.

 

Végezetül, az okirati bizonyítékok között ismét hivatkoznom kell a vádlottaktól, pontosabban A..A..-tól lefoglalt számítástechnikai eszközökről készített hiteles másolaton végzett kutatás eredményeire. Amit kiemelésre és értékelésre érdemesnek tartok, azok a PRO-10-318 projekt „Renomé” kifejezésre végzett keresés találati listájában találhatók:

-     A 2007. március 10-én küldött e-mailhez csatolt feljegyzés – melyet a BKV takarítási szerződéseiről dr. V..K.. készített – szerint a BKV korábban saját alapítású társaság ötletét támogatta, de most javasolja a BKV egészére vonatkozó közbeszerzési eljárás kiírását, minimális alkalmassági feltételek előírásával.

-     A  2007.  május  26-án  A..A..  által  (saját  e-mailről)  R..G..-nak  (Est Média) küldött e-mailben A..A.. arról tájékoztatta a címzettet, hogy hogyan tervezik lebonyolítani a takarítási közbeszerzési eljárást. Ebben az e-mailben már szerepelt, hogy az előminősített cégek közül a Peronsziget Kft., a Renomé Kft., és a Plural Kft. kerül meghívásra. Hogy miért kellett az Est Média képviselőjét a takarítási szerződésekről szóló bennfentes információkkal ellátni, nem világos. Tény viszont, hogy 2007. májusában A..A.. azt a három céget nevezte meg meghívandóként, akik közül a győztes kikerült 2008. decemberében. Továbbá tartalmazta ez az e-mail a BKV-nál takarítási szolgáltatást nyújtó BS Clean Art Kft. szerződésének összefoglalását is. Ez utóbbit azért tartom fontosnak kiemelni, mert M..E.. szigligeti lakóhelyén 2010. június 22-én tartott házkutatás alkalmával különféle takarítási szolgáltatásokkal kapcsolatos iratok kerültek lefoglalásra, pl. a Future FM ismertetőanyaga, M..E.. Future Clean Kft-és névjegye, valamint a 36. tételként lefoglalt cégismertető a BS Clean Art Kft.-től. Sajnos, a nyomozás során az ügyészség nem ismerte fel ennek az iratnak a lehetséges jelentőségét, és kiadásáról rendelkezett, így nem tudhatjuk, mikor, milyen célból készült ez a cégismertető, egyedül annyi bizonyos, hogy M..E..nek birtokában volt egy a BKV-nál takarítási szerződéssel rendelkező cég bemutatkozása.

-     Végül fontos még a 2007. augusztus 7-i email T..P..től A..A..-nakés D..Z..nak: ebben T..P.. tájékoztatta vezetőket a takarítási részvételi jelentkezések benyújtásáról (mindhárom az előminősített cég) – ez ismét az a közbeszerzési eljárás, amiről a BKV-nak állítólag semmilyen információja nincs.

 

Egyelőre ennyit az okirati bizonyítékokról, lássuk a személyi bizonyítékokat.

 

 

 

2. Terhelti vallomások

 

 

 

2.1 A..A..

A..A.. III. rendű vádlott a nyomozás során háromszor tett vallomást a takarítási szerződésekkel kapcsolatban. Mint perbeszédem bevezető részében már kifejtettem, A..A..-t nem érte olyan külső nyomás, sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség részéről, aminek hatására hamisan kellett volna vádolnia valakit. Ezt tulajdonképpen a takarítási szerződésekre vonatkozó vallomása is alátámasztja, hiszen önmagukban ezek a vallomások nem alapoznának meg egy vádemelést. Ha ugyanis jól megnézzük azt a három nyomozati vallomását, amelyekben a Plural takarító cégről beszél – a 2010.01.27-.i., a 2010.02.04-i, és a

2010.02.18-i vallomások), azt láthatjuk, hogy saját szerepét illetően a III. rendű vádlott már a nyomozás során is teljes tagadásban volt, amit pedig M..E..ről mondott el, az legfeljebb egy eredménytelen befolyásolási kísérletnek tekinthető. A..A.. 2010. január

27-i és február 4-i vallomása szerint ugyanis M..E.. a Plural Kft. meglévő szerződései alapján szerette volna az árak 20%-os növelését elérni, erre azonban A..A.. nem volt hajlandó, ekkor akarták M..-ék, hogy az összes takarításra írjanak ki új közbeszerzési pályázatot, amelyen a Plural nyerjen, azonban ezt a kérést is megtagadta azzal, hogy  ha  ők  mondják  a  legalacsonyabb  árat,  akkor  hosszabbít  a  Plurallal.  A  február  4-i vallomás  azért  érdekes,  mert  A..A..  a  takarítási  szerződést  azon  szerződések  közé sorolta, amelyeket konkrétan M..E..höz tud kötni, a másik szerződés, amit megemlítette, a P..és B..ügyvédi iroda szerződése volt, erről viszont M..E.. is elismerte a nyomozás során, hogy az ő kívánságára került szerződés megkötésre.

Távolról, a cég megnevezése nélkül A..A.. a 2010. március 14-i interjújában is utalt a PQS Plural szerződésére, vagyis nem csak kihallgatási helyzetben tartotta szükségesnek a Plural kivételezett helyzetét, az érte folytatott lobbit felhozni.

 

Tárgyalási vallomásában A..A.. azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy amit a nyomozás során mondott, azt külső nyomásra mondta, mert a nyomozó hatóság úgymond váratlanul lecsapott  rá,  és  terhelő  vallomást  várt  el  M..E..-ről.  Ugyan  a  már  korábban kifejtettek szerint nem történt, nem történhetett semmilyen kényszerítés, de ha így is történt volna, akkor a legalkalmatlanabb kényszervallatókat küldték A..A..-ra, hiszen, mint az előbb is mondtam, A..A.. vallomása nem utal egy sikeres, befejezett bűncselekményre. Amit A..A.. elmondott, az a többi bizonyítékkal, H..L..tanúvallomásával és az okirati bizonyítékokkal együtt értékelve alkalmas a vád bizonyítására, önmagában nem, a nyomozó hatóság tagjai azonban akkor még nem tudhatták, milyen bizonyítékokkal kell majd A..A.. vallomását együtt értékelni, tehát ha valóban az lett volna a céljuk, hogy mindenáron A..A.. vallomásával bizonyítsanak rá M..E..re valamilyen bűncselekményt, akkor nem voltak túl eredményesek A..A.. jogtalan meggyőzésében.

 

Nem ez az egyetlen ellentmondás A..A.. tárgyalási vallomásában. A..A.. szerint M..E..nek nem volt köze a BKV-hoz, nem avatkozott bele a működésébe, nem utasította őt. Mégis bemutatták neki, noha az önkormányzati cég vezetője, és a Fővárosi Önkormányzat a és kormány közötti együttműködést koordináló politikai tanácsadó között elméletileg semmilyen kapcsolatnak nem kellene lennie. Majd egy perccel később a III. rendű vádlott azt mondta, hogy 2007-ben az egyik találkozójukon Mesterházy a vád tárgyát nem képező   szerződés   vonatkozásában   a   takarítás   minőségét   kifogásolta.   Tehát   korábbi mondatával szemben a neki bemutatott M..E.. mégis csak beavatkozott a BKV működésébe, és pont a takarítás tárgyában kérte számon A..A..-t.

 

Tárgyalási vallomásában egyébként A..A.. tagadta, hogy bármiféle ráhatása lehetett volna a takarítási tenderre, hiszen kiírásakor, lebonyolításakor már nem volt a BKV élén. Ez persze csak részigazság, ekkor közvetlenül már valóban nem befolyásolhatta a közbeszerzés menetét, azonban a tender kiinduló paramétereinek meghatározása A..A..-hoz fűződik, s elindítója  volt  annak  a  folyamatnak,  amelynek  végén  a  takarítási  szerződést  három kivételezett cég között osztották el, ez látható a dr. V..D..-nál lefoglalt iratokból.

 

 

 

2.2 R..M..

A..A.. vallomásához kötődően csak röviden említem meg R..M.. nyomozati vallomását, aki szerint A..A..-tól tudta, hogy a takarítócég M..E.. érdekeltsége, és nem lehetett újratárgyalni a szerződést. Ez utóbbi állítása A..A.. vallomásának azon részével cseng össze, mely szerint a BKV-nál általános elvárás volt a beszállítók árainak

10%-os csökkentése, de a takarítócég esetében M..E.. nem 10%-os árcsökkentést, hanem 20%-os növelést kívánt elérni. A takarítás valóban nem tartozott R..M.. hatáskörébe, de mint már szó volt róla, R..M.. a vezérigazgató-helyettesek között is kiemelt szerepet kapott, A..A.. vele beszélte meg a baráti kérések és elvárások kezelését, továbbá összekötő kapocs volt a Hagyó kabinet felé, így egyáltalán nem életszerűtlen, hogy a takarítással kapcsolatos fővárosi elvárásokról is értesült A..A..-tól.

2.3 M..E..

M..E.. vallomásának értékelése nem kíván nagy erőfeszítést, hiszen a nyomozás során és a tárgyaláson is kategorikusan tagadta, hogy a PQS Kft. vezetőit ismerte volna, vagy hogy bármilyen ráhatása lett volna arra, hogy a BKV kikkel kössön szerződést, vagy hogy egy cég milyen áron takarítson a fővárosban. A II. rendű vádlott A..A.. vallomására tett tárgyalási észrevételéből egy dologra szeretnék kitérni: szerinte a nyomozó hatóság nem tisztázta, hogy a III. rendű vádlott kiket ért „M..-ék” kifejezés alatt.

 

Nos,  ezt  M..E..  maga tárta fel  a nyomozás  során,  amikor a kérdéses  időszak politikai helyzetéről és a saját szerepéről beszélt a Főpolgármesteri Hivatalban. Mivel a II. rendű vádlott jogi és valós helyzetével, az önkormányzati cégek vezetői felé irányuló befolyásával a bűnszervezet kapcsán már részletesen foglalkoztam, most csak a következtetést vonom  le,  az  ügylet  kapcsán  A..A..  nyomozati  vallomásában  a  „M..-ék” kifejezés arra utal, hogy M..E.. volt az, aki kéréseket, elvárásokat fogalmazott meg a BKV vezetője felé, de A..A.. nem zárhatta ki, sőt feltételezhette, hogy ezek a kívánságok nem kizárólag M..E.. saját kívánságai, M..E.. a Főváros SZDSZ-es vezetése képviseletében járt el.

 

 

 

2.4 B..Zs..

B..Zs.. a nyomozás során – nyilvánvalóan kérdésre – csak érintette 2010. február 24-i vallomásában a takarítási szerződések kérdését, való igaz, hogy gyanúsításra a nyomozás során nem került sor. Amire visszaemlékezett: a közbeszerzés kiírására 2007-ben került sor, és úgy emlékezett, hogy a szerződést még A..A.. írta alá. Arra is visszaemlékezett, hogy műszaki vezérigazgató-helyettesként mutatták be M..E..nek, aki akkor rákérdezett a takarítási szerződésekre, akkor azonban nem tudott semmit az ügyről.

 

B..Zs.. nyomozati vallomása túlzottan elnagyolt ahhoz, hogy bármilyen messzemenő következtetést le lehessen vonni belőle. Bár úgy tűnik, jól emlékszik vissza arra, hogy két cégcsoport megegyezéséről volt szó, és vallomásának az a része sem életszerűtlen, hogy műszaki vezérigazgató-helyettesként M..E..vel is összeismertették, az az információ, hogy a takarítási szerződést A..A.. írta alá, teljesen téves. Ehhez képest a takarítási szerződéssel kapcsolatos ügyintézésére sokkal jobban visszaemlékezett már tárgyalási vallomásában, és meglepően jól H..L.. vallomására tett észrevételében.

 

A tárgyalási vallomásában B..Zs.. – A..A..-val ellentétben – visszaemlékezett arra, hogy a közbeszerzési eljárás már 2007-ben megindult, csak az valamilyen okból felfüggesztésre került, majd új eljárást írtak ki. Emellett védekezése arra koncentrált, hogy sem a közbeszerzési, sem a szerződéskötési, sem a teljesítésigazolási folyamatokban nem vett részt, és beosztottai sem tájékoztatták semmilyen szabálytalanságról.

 

 

 

3. Tanúk

 

 

 

3.1 H..L..

Rátérve a tanúkra, a legfeltűnőbb vallomást a közbeszerzési eljárásban nyertes konzorcium egyik résztvevőjének, a Renomé Kft-nek az ügyvezetője, H..L..tette.

Rögtön a vallomás értékelésének elején érdemes tisztázni, hogy lehetett-e elfogult H..L.., és tehetett-e az eljárás során torzításmentes vallomást. Az első kérdésre a válaszom egyértelmű igen: egyrészt a tanú életútjából és a Renomé Kft. múltjából látszik, hogy a BKV- s múlt és az üzleti kötelékek szembe állíthatták az új menedzsmenttel, és annak üzleti döntéseivel. Emellett a tanú vallomásából politikai nézetei is kitűntek, amelyek szerint egyértelműen negatívan viszonyult az akkori városvezetéshez. Ezek a körülmények azonban csak arra utalnak, hogy a tanú sérelmesként élt meg bizonyos helyzeteket, az még nem következik belőlük, hogy szándékosan valótlan vallomást tett volna. A tanúvallomásból ugyanakkor kiderült az is, hogy a tanú és a cége a vádbeli időszakban megkerülhetetlen tényező volt a BKV takarításában, ezért nem mellőzték teljesen, és részt vehetett, vagy inkább részt kellett vennie a nyertes konzorciumban. Így egy olyan tanúval van dolgunk, aki közel volt a tűzhöz, mégsem tartozik a BKV akkori vezetésének vagy az akkori városvezetésnek hálával vagy hűséggel, tehát úgy tűnik, hogy a tanú abban a kivételes helyzetben van, hogy elsőkézből származó információkkal rendelkezik, az üzleti érdekek mégis kevésbé befolyásolják. Ha pedig ehhez hozzávesszük azt, hogy tárgyalási vallomása szerint azóta már ki is szállt az üzletből, és a Renomé Kft. sem működik már, jelenlegi üzleti kötelékei sem befolyásolják abban, hogy valós vallomást tegyen.

 

A tanú a nyomozás során és a tárgyaláson is részletes vallomást tett, nagyjából azonos módon. Azért mondom, hogy nagyjából, mert a bíróság előtt a tanú jóval óvatosabban fogalmazott, különösen amikor a PQS Kft. politikai kapcsolatairól vagy M..E..ről beszélt, mégis nyomozati vallomásának  elétárása után lényegében valamennyi kijelentését fenntartotta.

 

Ezek közül a kijelentések közül az alábbiakat szeretném kiemelni:

- A BKV szerződések 2007-ben kezdtek lejárni, 2007-ben tavaszán kapta meg a kiírást az egy cég által végzendő takarításra. A Renomé Kft. érvényes pályázatot nyújtott be, de dokumentációt már nem kaptak, a technológiát és az egységárakat nem tudták már kidolgozni,

2007. szeptemberében a pályázati kiírást ismeretlen okból érvénytelenítették.

-  Régi  kollégáinál  érdeklődött  a  pályázat  érvénytelenítésének  okáról,  ennek  híre  eljutott B..Zs..hoz, aki 2007. október végén, november elején behívta magához, és azt mondta neki: „múltja volt, jelene még van, de jövője nincs.” Ebből a tanú arra következtetett, hogy ekkor már megvolt a győztes cég. B..Zs..ot illetően a tanú egyébként azt állította, hogy a BKV részéről ő vezette a tárgyalásokat, majd a vége felé T..P.. vette át az irányítást, ezt a tárgyaláson is fenntartotta oly módon, hogy a közvetlen lebonyolító T..P.. volt, de az eljárást magát B..Zs.. felügyelte.

- 2008-ban újra kiírták a pályázatot a BKV egészének takarítására, amire az előminősített cégeket hívták meg. A tanú szerint ezek közül a Peronsziget Kft-nek nem lett volna kapacitása a teljes BKV takarítására, és voltaképpen a PQS-Plural Kft-nek sem, hiszen a tanú szerint nem rendelkeztek a szükséges szakismeretekkel a metró takarításához.

- 2008. elején megkereste G..P.., a PQS vezetője, konzorciumot ajánlott BKV takarítására.

- Az egyik legmerészebb, vagy ha úgy tetszik, legmeredekebb állítása az, hogy a Plural, a későbbi PQS Kft. SZDSZ-es érdekeltség, amelynek útját M..E.. egyengette. Ez azért érdekes, illetve merész állítás, mert nagyon sokszor lehet olyan állításokkal találkozni, hogy ez vagy az a cég ennek vagy annak a befolyásos politikusnak vagy üzletembernek az érdekeltségi körébe tartozik, az ilyen állításokat vagy híreszteléseket viszont soha nem lehet bizonyítani: a cégnyilvántartásból az érdekeltségek nem derülnek ki, a cégek névleges vagy akár valós vezetői nem nyilatkoznak arról, hogy ki a valós tulajdonos, a cég kinek az érdekeltségébe tartoznak, ha bárkit tanúként kérdezünk meg ilyen érdekeltségről, tagadást vagy kitérő válaszokat kapunk. Ehhez képest H..L..tudomásaként adta elő ezt az állítását. Kérdés, hogy H..L..nak lehetnek-e olyan személyes tapasztalatai, amelyek alapján a PQS-Plural Kft. tulajdonosi hátterére, politikai hátszelére vonatkozó állításai hiteles ismeretnek tekinthetők. H..L..több olyan körülményt is felsorolt, amik alapján valószínűsíthető, hogy nem a levegőbe beszélt, ismereteit nem folyosói pletykákból szerezte: elmondta, hogy az 1980-as évektől dolgozott a takarítási piacon, pozíciójából fakadóan széles rálátása volt a magyarországi takarítócégekre. Elmondta azt is, hogy a jelentősebb takarítási cégek zárt kört alkotnak, vezetők ismerik egymást, tudja mindenki a másikról, milyen szerződései vannak, mik fognak lejárni. Mindezek a körülmények azt támasztják alá, hogy H..L..nak a PQS-Plural Kft. hátterére vonatkozó ismereteit nem lehet azon az alapon negligálni, hogy csak bizonyítatlan, levegőben lógó pletykákat közölt a nyomozó hatósággal, a megállapítása saját, takarítási szakmában felgyülemlett élményanyagán alapul. Ami esetleg érdekes lehet még a tanú vallomásának értékelése során, amit védői kérdésre tisztázott a tárgyaláson: H..L..úgy szerzett tudomást M..E.. takarítással kapcsolatos érdekeltségeiről, hogy M..E.. tényleges politikai szerepvállalásáról, a fővárosban betöltött szerepéről nem tudott, arról csak utólag, a sajtóból értesült. Vagyis M..E.. személye a tanú számára csak üzleti szempontból volt jelentős, azt akarta megtudni, ténylegesen ki áll üzleti ellenfelei mögött, M..E.. valós politikai funkcióját nem tartotta lényegesnek.

- Ide csatlakoznak a tanú azon ismeretei, amiket BKV-s kapcsolataitól hallott: hogy a PQS magasabb áron vállal hasonló szolgáltatásokat, erről saját maga is meggyőződhetett a közös ajánlatukban, a magas árak ellenére a PQS-Plurál mégis szerződhetett a BKV-val, a pályázatokon a PQS-Plurál előnyt élvezett.

- Az üzleti életből és a BKV-s kapcsolatokból származó tapasztalatai mellé sorakoztak fel a konkrét ügylet során szerzett tapasztalatai is: a tanú szerint maga a PQS Kft. ügyvezetője is arra hivatkozott neki személyesen, hogy a PQS SZDSZ közeli cég, a BKV-t felosztotta az MSZP és az SZDSZ, és a takarítás az SZDSZ-nek jutott. A tárgyaláson a tanú már nem emlékezett vissza, hogy ez a beszélgetés mikor, milyen körülmények között történt, sajnos helytálló a tanúnak az az észrevétele, hogy 6 évvel korábbi beszélgetésre kellene visszaemlékeznie, arra viszont emlékezett a tanú, hogy a PQS ügyvezetőjével csak a konzorcium létrehozása kapcsán találkozott néhányszor. Néhány héttel nyomozati tanúkihallgatása előtt volt egy megbeszélése G..P..lal, aki megkérte, hogy a PQS-t ne hozza összefüggésbe M..E..vel, és a konzorcium érdekére hivatkozva arra kérte a tanút, hogy fogjanak össze, mondjanak egyformát, és ha erről kérdezik a tanút, mondja azt, hogy a PQS nem kapcsolható M..E..-höz.

- A tanú szerint a Renomé Kft. tulajdonképpen belekényszerült a konzorciumba, B..Zs.. a „Renoménak nincs jövője” kijelentését a tanú máshonnan is visszahallotta, és maga a PQS ügyvezetője is erre figyelmeztette H..L..t, és ekkor ajánlotta fel, hogy akkor kaphat munkát a BKV-tól, ha konzorciumban áll a PQS-sel.

- A tanú a konzorciumban mindezek ellenére is csak úgy volt hajlandó részt venni, hogy minden lehetséges módon jelzik elkülönülésüket: mindegyik cég a saját területére nézve dolgozta ki ajánlatát, a közös pályázatban eltérő betűtípussal szerepeltek ajánlataik, egymás árképzésébe nem szóltak bele, a tanú a PQS ajánlatát már csak a közös pályázatban látta.

 

A tanú vallomására tett vádlotti észrevételek közül kiemelendő B..Zs.. észrevétele, aki elismerte, hogy a H..L..által említett találkozó valóban megtörtént, még a tanú által idézett mondat elhangzását is megerősítette, csak annak más értelmet tulajdonított, szerinte a tanú érdeklődése miatt hívatta be magához H..L..t, és arra figyelmeztette, hogy amennyiben az érdeklődést nem fejezi be, annak lehet olyan következménye, hogy a Renomé Kft-nek nem lesz jövője a BKV-nál. A magyarázat kerek, csak éppen nem valószínű, legalábbis felveti azt a kérdést, hogy hogyan akadályozhatja meg B..Zs.. egy előminősített  cég  pályázását  vagy  nyertességét  pusztán  azon  az  alapon,  hogy  vezetőjét túlzottan kíváncsinak tartja. A beszélgetés elismerésével B..Zs.. azt is elismerte önkéntelenül, hogy műszaki vezérigazgató-helyettesként előminősített cégek pályázási lehetőségeit tudta befolyásolni, jövőbeli szerződésektől tudta őket megfosztani, éppen úgy, ahogy a tanú is értelmezte B..Zs.. szavait. A IV. rendű vádlott személyes intézkedését bizonyító észrevétel egyben cáfolta azt a korábbi tárgyalási védekezését is, hogy ő a takarítási szerződés közbeszerzési folyamatában semmilyen módon nem vett részt. Olyan szinten részt vett, hogy találkozóra hívta be magához az egyik pályázni kívánó előminősített cég vezetőjét, és személyesen figyelmeztette a jövőjére, pontosabban annak hiányára vonatkozóan.

 

 

 

3.2 29. sz. tanú

A 29. számú tanú, a PQS vezérigazgatójának a személyes érintettsége ugyanúgy megállapítható, mint H..L..esetében. Az ügy cégére és személyére is rossz fényt vet, ezért érdeke fűződik ahhoz, hogy a szerződéskötés szabályosságához ne fűződjön kétely, és a BKV-hoz való kapcsolatához ne politikai kapcsolatok képzete fűződjön.

 

A 29. számú a saját szemszögéből úgy mondta el a szerződés történetét, ahogyan annak történnie kellett volna: háttérbeli egyeztetés, politikai befolyás nélkül kerültek a BKV-hoz, egyre több szerződést nyertek el, majd 2008-ban a BKV kiírta az egységes takarításra vonatkozó pályázatot, amin az üzleti kockázatok megosztása érdekében indultak konzorciumban, a közbeszerzést ártárgyalásokat követően, szabályos körülmények közt nyerték meg. A tanú tárgyalási vallomása szerint a PQS Kft. egyedül is el tudta volna látni a teljes BKV takarítását, külön kérdésre elmondta, hogy a metró takarítását is, hiszen azóta a metrótakarítást is a PQS csinálja, egyben elmondta, hogy a 2008-as tender kiírás után eltelt 3 évben az új kiírás feltételei nem nagyon változtak.

- Viszont H..L..vallomásával ellentétben a 29. sz. tanú szerint a konzorcium létrehozásának kizárólag üzleti indoka volt, a konzorcium egyenrangú üzletfelek között jött létre.

- A 29. sz. tanú vallomásából egy fennakadás nélkül működő vállalkozás szerződésszerű teljesítése mutatkozott meg, a teljesítést a BKV folyamatosan ellenőrizte, saját belső ellenőrzési rendszerük a munkafolyamatokat fényképekkel is dokumentálta, a BKV a munkájukkal elégedett volt.

- Kérdésre a 29. sz. tanú tagadta, hogy politikai kapcsolatai lettek volna, amit H..L..elmondott a konzorcium létrehozásáról, annak körülményeiről szintén tagadta, annyit azonban elismert, hogy valóban elment H..L..hoz 2010. május környékén, és kérte, hogy ne híreszteljen valótlanságokat.

A tárgyaláson sor került H..L..és a 29. sz. tanú szembesítésére, ennek során H..L..fenntartotta, hogy a 29. számú tanú négyszemközti beszélgetésükön a PQS Kft. SZDSZ-es politikai kapcsolatokra hivatkozott.

 

 

 

3.3 K..I..

Az eljárás során kihallgatásra került K..I.. is, aki lényegében csak általánosságban tudott beszélni a szerződésről, hogy tudomása szerint minden szabályosan zajlott, a legalacsonyabb ajánlattevőt hirdették ki győztesnek, vele kötöttek szerződést. Egy dolgot szeretnék kiemelni K..I.. vallomásából: az árszabásra vonatkozó kérdésre kifejtette, hogy az ajánlatot a vállalkozó saját tudása és tehetsége alapján teszi meg, az hogy hogyan képezi az árat, mindegy. A kiírás rögzítette, hogy mi a feladat, mit kell elvégezni, aki azt megnyeri, annyi pénzért kell elvégeznie, amire ajánlatot tett.

Még két tanút kell még megemlítenem, akik a takarítással kapcsolatban érdemi vallomást tettek, T..P..t és D..Z..t.

 

 

 

3.4 T..P..

T..P.. vallomásából a  következőket tartom kiemelendőnek:

- A..A.. célkitűzése volt, hogy a takarítást egy központi szerződésben fogják össze, ezzel a szerződések könnyebb kezelhetősége és jobb árak elérése is cél volt.

- A tanú ismertette a takarítási szerződéssel kapcsolatos elvárásokat, az egységesítés menetét és az ártárgyalásokat, és elmondta, hogy az alapelvek kidolgozása még A..A.. vezérigazgatóságának idejére esett, csak az eljárás lefolytatása maradt 2008-ra, 2007-es kiírásra nem emlékezett.

- A közbeszerzési eljárás tárgyalási szakaszára is visszaemlékezett a tanú, egyszer-kétszer a tárgyalásokra is be kellett mennie, hogy tudatosítsa a pályázókban, nem ők irányítják az eljárást. A tanú kollégáira hivatkozva említette, hogy a pályázók igen erőszakosan képviselték álláspontjukat, a vállalkozók fellépése annyira határozott volt, hogy ha valaki belecsöppent a tárgyalásokba, nem tudhatta, ki a megrendelő és ki a vállalkozó.

-T..P..a takarítási szerződésekkel kapcsolatos érdeklődésekről is beszámolt, emlékei szerint T..Gy..és F..S.. tettek fel kérdéseket.

 

 

 

3.5 D..Z..

D..Z.. vallomásából kiemelendőnek tartom:

- A takarítási szerződések megújítására a közbeszerzési eljárás előkészítése 2007 folyamán kezdődött el. A tanú szerint a szemléletváltás célja az volt, hogy csökkentsék az árakat, a teljes takarítás egy kézbe fogásának lehetett volna az eredménye az árak csökkenése.

- A dr. V..D..-tól lefoglalt részvételi felhívás elétárása után a tanú úgy nyilatkozott, hogy az egy általános előminősítési felhívás volt, az eljárás későbbi szakaszában a BKV még dönthetett úgy, hogy részajánlatot nem fogad el, egyébként a tanú szerint a járműtakarítás és az épülettakarítás nem tér el annyira, hogy ugyanaz a személyi kör ne tudná ellátni, és korábban is nem takarítástípusonként, hanem üzemegységekként kötötték a szerződéseket.

- A tanú szerint a takarítás összevonása nem korlátozta a versenyt, három jelentős takarító cég volt a rendszerben, ezek mindegyike képes volt a jelentkezésre. A fő cél az volt, hogy a takarítási tevékenység összefogásából megtakarítás származzon.

 

A vádlottak elkövetési magatartását illetően szeretném leszögezni, hogy nem azt tartom a vagyonkezelési kötelezettség megszegésének, hogy a különféle takarítási tevékenységeket össze kívánták fogni, hogy a korábban széttagolt szerződéseket egy közbeszerzési eljárás eredményeként, egy partnerrel megkötött keretszerződésre kívánták cserélni. Ennek ugyanis lehet gazdasági racionalitása, és még ha az új konstrukció nem is váltja be a hozzá fűzött reményeket, és összességében a takarításra fordított költségek emelkednek, akkor is csak hibás üzleti döntésről beszélhetünk, ami nem büntetendő. Ezzel szemben viszont már a vagyonkezelési kötelezettség megsértését jelenti, ha a cég vezetője a koncepcióváltást, a széttagolt szerződések egységesítését arra használja fel, hogy a közbeszerzési eljárás manipulálásával kivételezett cégeket szerződéshez juttasson, és a verseny korlátozásával a kivételezett cégek a piaci árnál magasabb árat érhetnek el.

4. Az elkövetési magatartásra vonatkozó következtetések

Az eddig felsorolt bizonyítékok együttes értékelésével a vádlottak elkövetési magatartására vonatkozóan az alábbi következtetések vonhatók le:

 

1. A módosított vádnak azt az állítását, hogy az új, egységes takarítási közbeszerzési eljárás előkészítését A..A.. III. rendű vádlott irányította, és a végül lefolytatott közbeszerzési eljárás paramétereit A..A.. határozta meg, több okirati és személyi bizonyíték is alátámasztja:

-T..P..és D..Z.. vallomásából is erre lehet következtetni. Bár D..Z.. vallomásában árnyalta is a képet annyiban, hogy a közbeszerzési eljárás előkészítése során hozott döntéseket egyfajta kollektív, közösen meghozott racionális döntésekként mutatta be,

- a dr. V..D..-tól lefoglalt levelezésből jól látszik, hogy olyan esetben, amikor a közbeszerzési jogász rámutatott a közbeszerzési kiírás lehetséges támadhatóságára, gyenge pontjaira, a végső döntést akkor is A..A.. hozta meg, ha a döntést beosztottja képviselte az aggályokat felsorakoztató jogász felé.

- Azt, hogy A..A.. határozta meg a paramétereket, vagy inkább azt, hogy kikre írják ki a paramétereket, nagyon jól mutatja az tisztázatlan célú e-mail, amelyben A..A.. már

2007. májusában arról tájékoztatja az Est Média egy dolgozóját, hogy az előminősített cégek közül a Peronsziget Kft., a Renomé Kft., és a Plural Kft. kerül meghívásra.

 

2. A paraméterek meghatározásával van kapcsolatban az a 2007. május 31-re keltezett és június 1. napján az előminősített cégeknek kiküldött közvetlen részvételi felhívás, amiről a BKV  nem  talált  semmilyen  anyagot,  és  T..P.. sem  emlékezett  rá.  A  közvetlen részvételi felhívás kiküldésével a közbeszerzési eljárás megkezdődött, aminek azért van jelentősége, mert A..A.. III. rendű vádlott védekezésének lényege, hogy neki semmi köze nem volt a takarítási tenderhez, hiszen amikor kiírásra került, már betegállományban volt, amikorra pedig leadták a jelentkezéseket, már a munkaviszonya is megszűnt. Ha viszont a közbeszerzési eljárás már A..A.. idejében megindult, ez a védekezés már nem áll meg, A..A.. felelőssége már nem zárható ki azon az alapon, hogy ott sem volt, amikor az érdemi döntéseket meghozták.

 

Természetesen a III. rendű vádlott adott egyfajta magyarázatot a 2007. május 31-i részvételi felhívásra, majd az eljárás megszakadására: eszerint a részvételi felhívás azt szolgálta, hogy az előminősítési rendszerben szereplő cégek jelezzék, részt kívánnak-e venni az új közbeszerzési eljárásban, ez meg is történt, azonban a BKV észlelte, hogy a határozott ideig érvényes előminősítési rendszer 2007. végén lejár, ezért 2007. novemberében az előminősítési rendszert határozatlan idejűvé alakították, ezt követően viszont a közbeszerzési eljárást a közbeszerzési törvény rendelkezésénél fogva meg kellett ismételni. Ezt a magyarázatot tulajdonképpen elfogadhatónak tartom, bár így sem érthető, hogy az ismert iktatószámú részvételi felhívást a BKV miért nem képes megtalálni, és az előminősítési rendszer megújításáról sem áll okirati bizonyíték rendelkezésre. A magyarázat azonban nem áll ellentétben H..L..vallomásával és összhangban van B..Zs.. vallomásával: mindketten  az  eljárás  2007-es  megindulására,  és  annak  valamilyen  módon  – érvénytelenítéssel vagy felfüggesztéssel – történő megakadására emlékeztek. A..A.. észrevétele, együtt H..L.., B..Zs..,T..P..és D..Z.. vallomásával éppen azt támasztja alá, hogy magának a közbeszerzésnek alapelveit még 2007. során A..A.. határozta meg – mint ahogy ez szerepelT..P..vallomásában is – és az ajánatkérések kiküldésére csak technikai okokból került sor 2008-ban.

Összességében  tehát  bizonyított,  hogy  a  közbeszerzési  eljárás  kereteit  –  védekezésével

szemben – A..A.. III. rendű vádlott jelölte ki.

 

3. A keretek megszabása okozta-e azonban a verseny korlátozását?

Erre a kérdésre a választ a dr. V..D..-tól lefoglalt e-mailek között és H..L..vallomásában találjuk.

 

Már a 2007. májusi közvetlen részvételi felhívás a takarítási tevékenységek bontása, pontosabban bontatlansága révén az előminősítési rendszerben szereplő cégek felét kizárta a pályázatból, pedig akkor még a részajánlattételt sem zárta ki a BKV. Azt, hogy a kiírás módja a közbeszerzési törvény megkerülésének tekinthető, már dr. V..D.. is jelezte a BKV-nak, D..Z.. T..P..nek adott tájékoztatása szerint azonban a vezérrel, azaz egyértelműen A..A..-valegyeztettek szerint a takarítási tevékenység bontásán a BKV nem változtatott, maradt a cégek felét kizáró bontási mód.

 

A 2008-ban kiadott ajánlatétteli felhívás már a részajánlattétel lehetőségét sem tartalmazta, H..L..  vallomása  szerint  ez  kényszerítette  arra,  hogy  a  kizárólag  a  vaskerekes járművek  takarításával  foglalkozó  Renomé  Kft.  konzorciumra  lépjen  a  PQS  Kft-vel, amelynek eszköztárából viszont hiányzott a metró és a HÉV takarítása.

 

Egyértelmű tehát, hogy a takarítási tevékenységek bontásának módja, a többféle takarítási tevékenység összekötése, valamint a részajánlattétel kizárása azt eredményezte, hogy bár az előminősítési rendszerben hat cég is szerepelt, a pályázaton mindössze két pályázó indult, a konzorcium és a Peronsziget Kft. Két pályázó még mindig versenyhelyzet, noha nyilván kevésbé élesen, mint hogy ha hat cég versengene. Azonban megalapozott az a következtetés, hogy a verseny nem volt valós, színjáték volt, amiben a Peronsziget is megkapta a maga részét.

 

Először is, H..L..szerint a Peronsziget egyedül nem lett volna képes a teljes BKV takarítására, és ugyanezt tartotta a PQS Pluralról, de még saját cégéről is, hiszen mint mondta, a gumikerekes járművek nem érdekelték. Ebben persze nem jutottak megegyezésre a tárgyaláson a 29. számú tanúval, egyrészt értem a 29. számú tanút is, aki szerint a metrótakarítási szaktudás nem valamiféle megszerezhetetlen, csak a beavatottakat megillető tudásról, másrészt igaznak tartom H..L..erre adott válaszát is, hogy rövid távon ez a szaktudás csak úgy szerezhető meg, ha a PQS magához csábítja a megfelelő szakembereket, akik azonban történetesen a Renomé Kft-nál dolgoztak.

 

Másodszor ott vannak a tárgyalásokról szóló jegyzőkönyvek, melyek szerint a Peronsziget képviselője egyáltalán nem aktív, szemben a konzorcium képviselőivel, akik közül a PQS képviselője még a tender tárgyalási szakaszában azt is sérelmezte, hogy cégét kivették a szerződésmintából.

 

Harmadszor ott van magának T..P..nek a vallomása, aki szerint a vállalkozók olyan erőszakosan viselkedtek, mintha ők lennének a megrendelő, és nem fordítva.

 

Negyedszer ott van a BKV 29. sz. vizsgálati jelentése, mely szerint a 2009-es szerződéskötés után a Peronsziget korábbi területein nem a konzorcium valamelyik tagját találják takarítási vállalkozóként, hanem a Peronsziget dolgozóit, akik ugyanolyan módon takarítanak, mint korábban.

Mindebből adódik a következtetés, hogy a konzorcium nem valós versenyhelyzetben, hanem győztessége tudatában folytatta a BKV-val a tárgyalásait, a Peronsziget pedig – vesztes helyzete ellenére, kikövetkeztethetően valamilyen előzetes háttéralku alapján – ugyanott, ugyanazzal a technológiával folytathatta tevékenységét, mint a közbeszerzés előtt. Versenyhelyzet a közbeszerzési eljárásban tehát nem volt.

 

4. B..Zs..

B..Zs.. szerepére vonatkozóan két bizonyíték áll rendelkezésre:

- egyrészt a közbeszerzési eljárás dokumentumai támasztják alá, hogy az eljárásban B..Zs.. engedélyezte 2008. május 22-én, hogy a BKV a PQS-Renomé konzorciumtól és a Peronszigettől kérjen ajánlatot, majd 2008. decemberében tett felterjesztést K..I.. vezérigazgatónak, hogy a konzorciumot hirdesse ki nyertesnek,

- másrészt H..L..vallomásából ismert, hogy B..Zs.. érdemben is foglalkozott a takarítási szerződés eljárásával, amikor a Renomé Kft. létező múltjáról és jelenéről, valamint nem létező jövőjéről tartott beszédet H..L..nak, ezt B..Zs.. is elismerte.

 

Ez a két bizonyíték egymástól függetlenül támasztja alá azt, amit kizárólag B..Zs.. beosztásából is levezethetünk: először a beszerzésekért felelős műszaki vezérigazgató- helyettesként, majd mb. vezérigazgatóként a milliárdos összegű közbeszerzés intézésében, az A..A.. által elhatározott elvek érvényre juttatásában B..Zs..nak tevékeny magatartást kellett kifejtenie. Az, hogy a tevékeny magatartás magába foglalta a nem kivételezett helyzetű pályázók befolyásolását, a Renomé Kft. ügyvezetőjének figyelmeztetését is az erőviszonyokra, H..L..vallomásából kiderül.

 

5. M..E..

Az elkövetési magatartást kifejtők közül M..E.. felbujtói magatartását több bizonyíték támasztja alá, azonban ezek közül csak egy közvetlen, saját tapasztalatról beszámoló:

- A..A.. nyomozati vallomásai következetesek a tekintetben, hogy M..E.. a PQS-Plural érdekében járt el nála, és árainak növelését, ennek elutasítását követően pedig a cég térnyerését, az összes takarításra vonatkozó közbeszerzési eljárás megnyerését kívánta elérni. A felhívás tehát A..A.. vallomása szerint is elhangzott, a  III.  rendű vádlott azonban már a nyomozás alatt is úgy nyilatkozott, hogy nem engedett a kívánságnak. Ehhez képest a bizonyítékok előbbi értékeléséből az derült ki, hogy éppen az történt, ami M..E.. kívánsága volt: bár dr. V..K.. feljegyzése szerint a BKV korábban saját alapítású társaság ötletét támogatta, áttértek a BKV egészére vonatkozó közbeszerzési eljárás kiírására, azt versenyt korlátozó feltételek mellett folytatták le, amit a PQS-Plural által létrehozott konzorcium nyert el.

- A..A.. közvetlen vallomása mellett R..M.. nyomozati vallomása, aki A..

A..-ra, mint forrásra hivatkozva tartalmazta, hogy a takarítási szerződések M..E.. érdekeltségébe tartoztak, valamint B..Zs.. nyomozati vallomása, aki M..E.. érdeklődésére utalt.

- Ezeknél a közvetett bizonyítékoknál jóval fontosabb azonban egy másik, M..E.. szerepe szempontjából közvetett észlelésen alapuló vallomás, H..L..vallomása, aki a vádat azzal erősíti, hogy egyrészt elmondta azt a más vallomásokban is feltűnő ismeretet, hogy a BKV-t felosztotta maga között a fővárosi koalíció két pártja, a megállapodás értelmében, a tanú szerint  a takarítás az SZDSZ-nek jutott, és említette azt is, hogy a takarítás piacon M..E.. is érdekelt volt, a PQS-Pluralnak ő egyengette az útját. H..L..vallomása azért fontos, mert bár csak közvetett, az üzleti tevékenységéből származó információkon és a PQS-Plural képviselőjével, a 29. sz. tanúval folytatott beszélgetésein

alapuló ismeretekről számolt be, ismereteinek forrása tehát eltér a BKV-s vezetők vallomásának forrásától.

- Összességében tehát két különböző, egymástól független körből – a BKV-tól és a takarítási piac érintett szereplőjétől – származó bizonyítékok támasztják alá, hogy M..E.. érdekelt volta BKV takarítási szerződésében. Ilyen megalapozottsággal nincs ok kételkedni A..A.. azon nyomozati állításában, hogy M..E.. kívánságokat fogalmazott meg neki a BKV-val szerződéses kapcsolatban álló PQS előnyökhöz juttatása érdekében.

 

Fentiek  alapján  a  módosított  vádirati  tényállásnak  az  egyes  elkövetők  elkövetési magatartására vonatkozó állításait bizonyítottnak tartom: M..E.. előadta a PQS- Pluralra vonatkozó kívánságait A..A..-nak, a takarítás terén egyébként is szükséges intézkedéseket A..A.. úgy tette meg, hogy a PQS-Pluralnak kedvezzen, és bár személyesen a közbeszerzési eljárásban már nem vett részt, az az általa meghatározott, versenyt korlátozó paraméterek alapján indult meg, az eljárás lefolytatását B..Zs.. felügyelte. Az új vezérigazgató, K..I.. a takarítási szerződést a konzorciummal nem cáfolható módon abban a tudatban írta alá, hogy a nyertes szabályos közbeszerzési eljárás eredményeként került kihirdetésre.

 

Következő kérdés, hogy az elkövetési magatartással okozati összefüggésben következett-e be

vagyoni hátrány, és ha igen, mennyi.

 

 

 

5. A vagyoni hátrányra vonatkozó következtetések

Nem tudatlanság vagy bizonyíthatatlanság következménye, hogy a vagyoni hátrány mértékét az ügyészség nem jelölte meg forintra pontos összegben, csak nagyságrendben, illetve annak minimális  mértékében.  Manipulált  közbeszerzési  eljárásban  a  vagyoni  hátrány  mértéke ugyanis olyan összeg, ami feltételezésen alapul. Azt a kérdést kell megválaszolni, és a válaszból számszerűsíthető következtetést levonni, hogy mi lett volna, ha a vállalkozási díj valós versenyhelyzetben alakul ki? Jelen ügyre konkretizálva, mi lett volna, ha a konzorcium mellett olyan szereplő is indult volna, amely saját erejéből egyedül is képes lett volna a BKV takarítását elvállalni? Mi lett volna, ha a Peronsziget nem kapja meg a maga szeletét a tortából alvállalkozóként, milyen ajánlatot tettek volna? Mi lett volna, ha a közbeszerzési eljárásban valamennyi előminősített cég részt vehetett volna? Mi lett volna, ha – dr. V..K.. feljegyzésében foglaltak szerint – minimális belépési feltételeket szabtak volna? Mi lett volna, ha egy mindent vivő konzorciumnak nem a Peronsziget a versenytársa, hanem 6-8 egyformán alkalmas cég tesz valóban versenyző ajánlatot részterületekre?

 

Ezekre a „mi lett volna ha” kérdésekre nincs, nem is lehet egzakt válasz, azonban más takarítási szerződések árainak összevetésével, valós versenyhelyzetben, hasonló szolgáltatási területen kialakult árak ismeretében megbecsülhető, hogy 2008-ban reálisan milyen árat lehetett volna elérni, és mi lett volna az az összeg, amivel legalább kevesebb lehetett volna a vállalkozási díj.

 

A BKV esetében két összehasonlítási alap is kínálkozik: egyrészt a 2008-as közbeszerzést megelőzően kötött, a BKV teljes területét lefedő szerződésekből lehet összehasonlító alapot számítani, ezt végezte el a nyomozás során a kirendelt szakértő.

Másfelől, a 2008-as szerződés lejárta után, 2012-ben is lefolytatta a BKV teljes takarítási tevékenységre a közbeszerzési eljárást, ennek eredményét a nyomozás során értelemszerűen még nem lehetett figyelembe venni. Ami különösen hasznossá tette volna ennek a közbeszerzési eljárás eredményének az összehasonlítását a 2008-assal, hogy ugyanúgy a teljes

BKV-ra szólt, csak éppen azok a versenyt korlátozó kiírási feltételek hiányoztak, amelyek

miatt 2008-ban csak két pályázó indulhatott.

 

Mivel teljes összehasonlítást elvégző szakértői vélemény csak a 2008 előtti, széttagolt szerződések vonatkozásában áll rendelkezésre, nézzük, mit állapított meg a szakértő.

 

A nyomozás során kirendelt N..S..I.. igazságügyi könyvszakértő a BKV Zrt.- től lefoglalt takarítási szerződések szakértői vizsgálata alapján készített szakvéleményeiben megállapította, hogy a BKV Zrt. valamennyi takarítási tevékenysége vonatkozásában a konzorciummal kötött szerződés utáni takarítási költségek összesített értéke – a 2009-es szerződést megelőző és a 2009-es szerződés szerinti takarítási egységárak (telephelyek és járművek szerinti) meghatározásával   és a hivatalos inflációs rátával szintre hozott összehasonlításával – 741,064,466 Ft. összeggel emelkedett a korábbi takarítási költségek összesített értékéhez képest.

 

Ezzel a forintra meghatározott összeggel azonban van egy nagy baj, hogy nem a vagyoni hátrány tényleges összegét mutatja: a számítás alapját a szerződés képezi, amelyben a vállalkozási díj egy keretösszeg, tehát nem a ténylegesen kifizetendő és kifizetett összeget jelöli, hanem egy lehívható keretet, amely a szerződés értelmében ráadásul akár 20%-kal emelkedhet is. Mivel a nyomozás során és a szakértői vizsgálat idején a szerződés még hatályban volt, a szolgáltatásokat folyamatosan teljesítették és fizették ki, nem lehetett meghatározni, hogy a szerződés futamidejének végéig mekkora összeg került ténylegesen kifizetésre, erre már csak a bírósági eljárásban kerülhetett volna sor.

 

Ezen kívül a szakértő által megállapított összeg a 2009-et megelőző időszak vállalkozási díjait hozta szintre és hasonlította össze a 2009-es szerződés vállalkozási díjával, tehát nem arra a kérdésre adott választ, hogy mi lett volna a vállalkozási díj, ha a 2009-es szerződést megelőző közbeszerzési eljárást olyan versenykörülmények között folytatják le, mint a korábbi szerződések megkötését megelőző beszerzési eljárásokat. A szakértői vélemény valójában csak egy következtetésre ad alapot, mégpedig hogy ha a 2008-as közbeszerzést a megelőző időszakban történteket megismételve a BKV teljes takarítási tevékenységét részletekben, több cég között versenyeztették volna, nagyságrendileg a szakértő által megállapított különbséggel olcsóbban lehetett volna a takarítási szerződéseket megkötni.

 

A korábbi évekkel való összehasonlításon alapuló vagyoni hátrány meghatározásnak van néhány  hátránya:  nem  veszi  figyelembe  a  piaci,  különösen  a  takarítási  piaci  helyzet változásait, a technológiai fejlődés, a piaci szereplők átrendeződésének lehetséges hatásait. A takarítási cégeknél vezető beosztású tanúk azonban nem számoltak be olyan fejleményekről, pl. áttörést hozó technológiai forradalomról, a piaci szereplők jelentékeny megváltozásáról, a takarítási piac felfordulásáról, aminek az árakat jelentősen meg kellett volna változtatniuk. A pénzügyi-adózási környezet változásait és a makrogazdasági mutatókat azonban a szakértő figyelembe vette, így pl. a minimálbér változását, és az inflációt. Összességében a szakértői vélemény kiinduló alapját, a számítás módját alkalmasnak tartom arra, hogy érdemi összehasonlítást tegyen lehetővé két különböző korszak szerződéseinek árai között.

 

Mivel a szakértői vélemény alapján a két időszak árai közötti különbség nagyságrendje 700 milliós, a büntető törvénykönyv viszont 500 millió forint feletti értékhez kötődően határozza meg a hűtlen kezelés bűncselekményének minősülését és a büntetés mértékét, a bizonyítékok alapján  a  bizonyossággal  határos  módon  kijelenthető,  hogy  az  okozott  vagyoni  hátrány mértéke a különösen jelentős vagyoni hátrány megállapításához szükséges értéket, az 500

millió forintot meghaladta, még ha a pontos érték nem is határozható meg, az ténylegesen valahová 700 millió forint fölé tehető.

 

A vádlottak, továbbá a vádlottak által megbízott magánszakértők a vagyoni hátrány megállapításának ezen módját azért támadták, mert szerintük nem vette figyelembe a két időszak szolgáltatásainak tartalmi különbségeit, így különösen a műszaki tartalom változásait, a technológiai eltéréseket, a takarítási létszám változását. A magánszakvélemény a korábbi és a konzorciumi szerződések műszaki-technológiai, valamint gazdasági elemzése kapcsán lényegében a műszaki és technológiai színvonal emelkedésével indokolta az egységárak emelkedését, továbbá megállapította, hogy a konzorciumi szerződés keretében a takarítási munkák megfelelő áron lettek meghatározva és a BKV Zrt.-t nem érte vagyoni hátrányt.

 

A védekezés hivatkozása a műszaki tartalom változására, a szolgáltatások technológiai különbségeire, félrevezető. A közbeszerzési eljárás tárgya ugyanis nem technológiák beszerzése   vagy meghatározott műszaki tartalmú szolgáltatások szállítása volt, hanem egy eredmény elérése, a BKV ingatlanjainak és járműveinek rendszeres időközönkénti, meghatározott gyakoriságú tiszta állapotba hozása. A közbeszerzési eljárás, az ajánlatok megtétele szempontjából közömbös volt, hogy az eredményt a vállalkozó milyen technológiával, milyen gépekkel, hány munkavállalóval éri el. Valós versenyhelyzetben a technológiai kérdések a vállalkozóra tartoznak, a megrendelő az elvárt eredményt határozza meg, hogy milyen felületek és eszközök takarítását kívánja, milyen gyakorisággal. Műszaki követelmények meghatározásának persze lehet helye, nyilván egy adott járműtípus, vagy akár az  egész  metró  takarításával  kapcsolatban  lehetnek  a  megrendelőnek  műszaki  jellegű elvárásai, de ez nem jelenti, hogy a vállalkozónak ne lenne mozgástere a műszaki követelmények technológiai megvalósításában. A technológiai megvalósítás, az egyes szolgáltatások műszaki tartalma tehát a vállalkozó költségeit, szolgáltatásainak költséghatékonyságát határozza meg, valós versenyhelyzetben a vállalkozó ezekkel játszik, hogy  versenyképes  ajánlatot  tudjon  adni.  Versenyhelyzeten  kívül  a  magasabb  műszaki tartalom viszont árfelhajtó tényező, hiszen a drága gépek beszerzése, a technológiai költségek növelése arra ad alapot a kivételezett helyzetű vállalkozónak, hogy ezeket érvényesítse a vállalkozási  díjban,  noha  nem  is  biztos,  hogy  ezekre  valóban  szükség  van,  vagy  éppen valóban olyan költséggel járnak, mint ahogy a vállalkozó állítja a megrendelőnek.

 

Összességében tehát a kirendelt szakértő megbízásának módja helyes volt, nem kellett külön szakértővel a műszaki tartalom különbözőségeit is figyelembe venni a szakvéleményben, mert versenyben az elvárt eredmény szerint kell minősíteni a pályázókat, nem aszerint, hogy hogyan, milyen műszaki tartalommal kívánják az eredményt megvalósítani.

 

Mivel konkrét bizonyítás – ügyészi indítvány ellenére – nem folyt abba az irányba, hogy a

2009-es szerződés lejártát követő 2012-es közbeszerzési eljárás árait hogyan lehet összehasonlítani a konzorciummal kötött szerződés áraival, ezért csak utalok azokra a BKV honlapjáról letöltött és a Kecskeméti Törvényszéknek csatolt iratokra, amelyek szerint a BKV

2012-ben már nyílt közbeszerzési eljárást írt ki a teljes BKV takarítására, amire legalább öt cég jelentkezett – legalábbis ennyi cég szerepel a nyertes ajánlattévők között. Az egységesen kiírt,  de  részajánlati  lehetőséget  adó  újabb  közbeszerzés  vélhetően  jobb  összehasonlítási alapot adna, mint a 2008. előtti időszak széttagolt szerződései. A 2008-as és 2012-es közbeszerzési eljárás fontos különbsége, hogy míg 2008-ban nem lehetett részajánlatot tenni, azaz a pályázónak a BKV összes üzemének takarítását el kellett vállalnia, addig a 2012-es közbeszerzési kiírás a részajánlattételt lehetővé tette. Az előminősítési rendszer mellőzése és a részajánlattétel lehetősége láthatóan megnyitotta az utat a valós piaci verseny előtt. A letöltött,

mellékletek nélküli iratokból csak korlátozottan lehet következtetéseket levonni, azonban még ennyiből is, szakértői vélemény nélkül is valószínűsíthető, hogy a 2012-es közbeszerzés legalább olyan nagyságrendű, többszázmilliós árcsökkenést hozott, mint amekkora árkülönbséget a kirendelt szakértő a nyomozás során a 2008 előtti szerződések javára megállapított.

 

 

 

6. Összegzés

Az elkövetési magatartással összefüggésben a vagyoni hátrány bekövetkezésével a bűncselekmény befejezetté vált, a vagyonkezelési kötelezettségüket A..A.. és B..Zs.. egymás tevékenységéről tudva, egységes akaratelhatározással szegték meg, A..A..-t cselekményére  Mesterházy  Ernő  bírta  rá.  Mint  a  vádban  is  szerepel,  a  közbeszerzési eljárásban a verseny korlátozása szükségszerűen, a gazdasági életben kiemelkedő képzettséggel és tapasztalatokkal rendelkező vádlottak számára ismert módon vezetett a vagyoni hátrány bekövetkezéséhez, így A..A.. és B..Zs.. a hűtlen kezelés bűntettét társtettesként, M..E.. felbujtóként követte el.

I/B. – Optimismo (elmaradt)

 

 

III. Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződései

 

 

Tisztelt Törvényszék!

 

Rátérve az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződéseire, az I/A vádpontban szereplő, kommunikációs és marketing tárgyú szerződéseket veszem sorra.

 

A vádirat I/A. vádpontjának bevezető részében létszámnövekedésre vonatkozó módosítás fő indoka, hogy nincs okozati összefüggésben a vád tárgyává tett szerződések szükségtelenségével. Mint a tárgyaláson beszerzett bizonyítékokból kiderült, a létszámnövekedés mögött a BKV átszervezése, és szervezeti egységek átcsoportosítása állt, a marketing osztályon  és  a  kommunikációs  főosztályon  a  feladatokat  nem  végezte szignifikánsan több személy. Azonban a vádirat eredeti megfogalmazásából is látszik, hogy a vádhatóság a túlburjánzó létszámot a szerződések szükségtelenségének csak az egyik lehetséges, általános okaként jelölte meg, ennek az állításnak a mellőzéséből nem következik, hogy  a  vád  tárgyává  tett  szerződések  ne  lennének  szükségtelenek,  vagy  hogy  a  BKV marketing  osztályának  és  a  kommunikációs  főosztálynak  ne  kellett  volna  ellátnia  a kiszervezett feladatok nagy részét.

 

A szerződések szükségtelenségére természetesen minden egyes szerződés esetében külön kitérek. Már most jelzem, hogy az I/A vádpont esetében sem a vádirat szerinti sorrendben haladok, hanem a cselekmények jellegzetességei szerinti csoportosításban. A cselekmény megítélése szempontjából azonos csoportba tartoznak azok a vádpontok, ahol az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság nem valós kommunikációs vagy marketing feladatra kötött szerződést, hanem a szerződéssel valamilyen hátsó szándékot lepleztek. Ezeknek a csoportjai:

- amikor a szerződés célja bújtatott kifizetés volt, mindenfajta teljesítés nélkül (Kacu Kft.,

Citynet Kft.)

- amikor a szerződés célja bújtatott kifizetés, és ezt látszatteljesítéssel fedezték (Pont EZ Kft., GPS Capital Kft., Média Magnet Kft., Európa Kht., Anova Bt., DAM Bt., SOda Kft.)

- amikor a szerződés nem megengedett támogatást leplezett (mint a Honeymood Kft. és a

Csapó Bt. esetében), és

- amikor a szerződött szolgáltatás nem az ÉKI kommunikációs igényeit szolgálta (Vision

Consulting Kft., Montana Zrt.)

 

A   megítélés   szempontjából   egyértelműen   nagyobb   körültekintést   igényelnek   azok   a vádpontok, amelyekben a BKV ÉKI szerződése ténylegesen kommunikációs szolgáltatásra irányult, valamilyen okból azonban az mégis szükségtelen volt. Ebbe a csoportba tartoznak a Well Kft., a Relatív Kft., az ST. Plusz Kft., a SIteflex Kft., a Suvet Kft., a Marionett Kft. és a KL Bt. szerződései.  Az FFVD Bt. és az SMSystem Kft. szerződései is valós szolgáltatásokra irányultak, e szerződések esetében azonban jelentős túlszámlázásra utalnak a bizonyítékok.

 

A szükségtelenséghez hasonlóan az egyes vádlottak szerepére is a konkrét vádpontok kapcsán térek ki, az I/A vádpont bevezető részében foglalt állítások közül most csak kettővel szeretnék külön foglalkozni.

 

Az egyik, mely szerint Hagyó Miklós I. rendű vádlott olyan kifizetőhelynek tekintette a BKV- t, ahol olyan kiadásait tudta fedezni, amelyeket önkormányzati költségvetésből nem állt volna módjában finanszírozni. Úgy gondolom, hogy ezt az állítást már az eddig tárgyalt vádpontok

is alátámasztják, ez az állítás nem is csak a kommunikációs szerződésekre vonatkozik, hanem azokra a vádpontokra, amelyekben Hagyó Miklós közvetlenül érintett: az AAM szerződés esetében és a B..Zs..tól követelt összeg esetében is arra derült fény, hogy Hagyó Miklós a saját feladatait, vagy saját munkatársait finanszírozta a BKV révén. Bár az ÉKI szerződéseiben Hagyó Miklós közvetlenül nem érintett, ugyanez, mármint az I. rendű vádlott személyéhez köthető kifizetőhely jelleg figyelhető majd meg az egyes vádpontok kapcsán: a Well  Kft.  esetében  Hagyó  Miklós  személyes  kommunikációs  tanácsadója,  a  Kacu  Kft. esetében Hagyó Miklós parlamenti tikára, az FFVD Bt. esetében Hagyó Miklós sajtósa, a Citynet  Kft.  esetében  Hagyó  Miklós  vándorlás  honlapjának  üzemeltetője,  a  Csapó  Bt. esetében Hagyó Miklós szomszédjának úszóiskolája jutott közvetve vagy közvetlenül pénzhez a BKV-tól.

 

A másik állítás, amivel foglalkozni szeretnék röviden: a BKV Zrt. a budapesti közösségi közlekedés területén monopolhelyzetben lévő vállalat, melynek szolgáltatásai a célközönség előtt ismertek, a fővárosi közösségi közlekedés használói számára a szolgáltatások igénybevétele terén választási lehetőségük nincs, a BKV Zrt. versenytárssal nem rendelkezik, ezért a társaság általában vett népszerűsítése, szolgáltatásainak propagálása szükségtelen.

 

A BKV monopolhelyzetét nem akarom túlragozni: a BKV mesterséges monopólium, léte jogszabályon alapul, mert az állam a tömegközlekedési szolgáltatások nyújtásának jogát és egyben kötelezettségét az önkormányzatok hatáskörébe helyezte. Erre utal a szolgáltatási szerződés 3.1 pontja, mely szerint a Főváros a BKV számára Budapest területén, továbbá a városhatáron túli autóbuszok és a Budapestet érintő helyiérdekű vasutak vonatkozásában kizárólagos jogot biztosít közforgalmú személyszállítás nyújtására. Ez egy jogszabályi monopólium a helyi közösségi közlekedésre, amit nem cáfol az a vádlotti védekezés, hogy az utasok akár taxiba is ülhetnek a BKV helyett, vagy mehetnek a saját autójukkal is, vagy hogy a MÁV járatainak több megállója is van Budapest területén. A monopol helyzetnek természetesen van jelentősége abból a szempontból, hogy a szolgáltatásokat hogyan kell hirdetnie a cégnek.

 

Arról, hogy Budapesten a BKV a közösségi közlekedési szolgáltató, és hogy milyen utazási szolgáltatásokat nyújt, erről legszívesebben azt mondanám, hogy köztudomású tény, külön bizonyítást nem igényel, azonban egy jelen eljárásban ismertetett tudományos munka is tartalmaz erre utaló megállapítást: az Anova Bt. által készített „Válassza a közösségi közlekedést” tanulmány vezetői összefoglalójában írtak szerint a program a résztvevők számára nem sok új információt tudott nyújtani.

 

A vádlotti vallomásokban és észrevételekben rendszeresen feltűnt az a félreértelmezés, hogy a vádhatóság szerint a BKV-nak egyáltalán nincs szüksége marketingre vagy PR-ra. Ez tévedés. A szolgáltatások ismertetésére, a hasznos információk szolgáltatására, vagy akár a környezettudatos nevelésre, a közösségi közlekedés előnyeinek kidomborítására valóban szükség van. A BKV általában vett hirdetése, a BKV önmagáért való népszerűsítése, esetleg szponzorként vagy mecénásként történő fellépése viszont kidobott pénz, mert az, aki villamossal, busszal vagy metróval utazni akar, vagy utaznia kell Budapesten, tudja, hogy csak a BKV-t veheti igénybe, a vállalatról pedig a szolgáltatásai minősége alapján alkot képet. A BKV szolgáltatásainak minőségét pedig az utasok saját tapasztalatból ismerik, és attól, hogy az uszodában meglátnak egy kifüggesztett BKV logót, hogy egy film végén a stáblistán feltűnik a BKV logója, vagy hogy hallanak a megasztár villamosról, nem fogják az utazási szokásaikat megváltoztatni, nem ilyen fogásoktól fognak a BKV-ra váltani, és egy hajszállal sem lesz jobb véleményük a BKV-ról. Hogy a most említett kommunikációs fogásokról

rendelkező milliós szerződések bűncselekménynek minősülnek-e, vagy legfeljebb rossz üzleti döntésnek, azt az egyes szerződéseknél veszem sorra.

 

Az egyes szerződések indokoltsága kérdésében sokszor elhangzott az a vádlotti védekezés, hogy ez vagy az a szolgáltatás a BKV kommunikációs stratégiájába illeszkedett. A vádlotti védekezések ellenőrzését, alátámasztását vagy cáfolatát nagyban elősegítette volna, ha az eljárás  résztvevői  megismerkedhettek  volna  ezzel  a  kommunikációs  stratégiával.  Ilyen azonban nem került elő, sem a BKV-tól, sem a vádlottaktól, kommunikációs stratégiát a vádlottaktól lefoglalt számítógépes adathordozókon sem sikerült találni, noha ennek megtalálása kifejezetten cél lett volna. Z..T.. IX. rendű vádlott ugyan csatolt két kommunikációs stratégiát is, amik keletkezését 2007-re és 2008-ra tette, azonban az elsőnek a szövegezéséből is kiderül, hogy az EU csatlakozás, tehát 2004. május 1. előtt készült, a másik pedig 2008. júniusi levelezésből származik, és 2008. áprilisi közleménymintát tartalmaz, tehát a vádbeli időszak végéhez közel készült. Egyébként kidolgozott, BKV-ra szabott kríziskommunikációs fejezetet tartalmaz, ezt érdemes összevetni a vádlottak által megrendelt, semmitmondó válságkezelési tanulmányokkal. Mivel ez az utóbbi általános kommunikációs stratégia azzal kezdődik, hogy társaság igazgatósága a Felügyelő Bizottság iránymutatás alapján azt a döntést hozta, hogy ezt a dokumentumot el kell készíteni, elég egyértelműen adódik az a következtetés, hogy a vádbeli időszakra vonatkozó kommunikációs stratégiát azért nem sikerült fellelni, mert az nem is létezett, ilyet az új menedzsment addig nem is készített, és a kommunikációt a régi dolgozók által követett gyakorlat és az új vezetés ad hoc döntései alakították.

 

Kezdjük akkor azokkal a kommunikációs szerződésekkel, amikhez még minimális teljesítés sem tartozik, amelyeknél az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság gyakorlatilag csak a számlát  kifizethetőségét  igazolta  soha  nem  teljesített  kommunikációs  tanácsadásra hivatkozva. Ide tartozik a Kacu Kft. és Citynet Kft. szerződése.

 

 

 

Bújtatott kifizetés, teljesítés nélkül

 

I/A. 1.c - Kacu Kft.

 

 

Tisztelt Törvényszék!

 

Bár ebben a vádpontban a legalacsonyabb az elkövetési érték, a bizonyítékok értékelése, az egyes eljárási szereplők szavahihetőségének szempontjából mégis jelentős vádpontról van szó: két irányból is lelepleződött a vádlottak tárgyalási védekezési taktikája, valamint időben a cselekménysorozat elején szerepel, és már egyértelműen felismerhetők a bűnszervezet jelei.

 

 

 

1. Okirati bizonyítékok

 

 

Ha csak az ügylet okirati bizonyítékait vesszük, már az szemet szúr, hogy a nyomozás során a BKV Zrt.-től beszerzett iratok alapján szerződés illetve teljesítéssel kapcsolatos dokumentáció nem volt fellelhető, csak a kifizetéshez kötődő alapbizonylatok (számla és számfejtési ív), így a cég tevékenysége nem volt ellenőrizhető. A nyomozás során a KACU Kft. képviseletében eljáró T..Gy.. tanú csak a számla másodpéldányát tudta csatolni, illetve a cég jogutódjánál tartott házkutatás során sem került elő (sem papír formátumban, sem számítógépes adat formájában) az ügylettel kapcsolatos dokumentum, és T..Gy.. maga is akként nyilatkozott, hogy a tevékenységgel kapcsolatban nincs a birtokában semmilyen irat. Mindezek már önmagukban a tényleges munkavégzés teljes hiányára utalnak. A fellelt iratok csak arra jók, hogy a vagyoni hátrány mértékét és bekövetkezését bizonyítsák.

 

Okirati bizonyítékok, gondolok itt az e-mailekre, azonban a tárgyaláson is előkerültek, ezek sok mindent megvilágítottak, és alátámasztottak a vádlottak nyomozati vallomásaiban tekintetben, hogy miért hiányoztak ezek az ügyleti és teljesítési dokumentumok. Ezekre az e- mailekre a személyi bizonyítékok után térek vissza részletesebben.

 

 

 

2. Terhelti vallomások

 

 

Az iratok hiányát részben megmagyarázta R..M.. 2010. február 10. napján tett vallomása, melyben a VIII. rendű vádlott azt állította, hogy T..Gy..öt L..O.. utasítására és azért kellett pénzhez juttatni, mert Hagyó Miklós munkatársa. R..M.. lavírozó, felelősség-hárító magatartását jól tükrözi, hogy azt állította, talált neki valamilyen kis jelentőségű feladatot, és emiatt rendszeresen személyesen konzultáltak. Ekkor azonban még egy szó sincs R..M.. vallomásában későbbi, tárgyalási védekezésének lényegi elemeiről, nevezetesen hogy T..Gy.. HÉV bérletár ügyben, Z..T..ral konzultált volna.

 

R..M.. mellett a nyomozás során sem A..A.., sem L..O.. nem emlékezett, hogy ismernék a Kacu Kft-t, T..Gy..öt persze azért L..O.. ismerte, és abban egyértelmű volt, hogy T..Gy.. Hagyó Miklós, esetleg a pártszervezetek, a frakcó munkáját segítette, BKV-s munkáról azonban nem tudott.

A tárgyalásra A..A.. és R..M.. már egybehangzó mondanivalóval érkeztek, melynek alátámasztására A..A.. bizonyítékot is csatolt:

Mindketten a környéki HÉV bérletárak többszörösére növelése miatti lakossági felháborodást és a kapcsolódó kommunikációs szükséghelyzetet jelölték meg, mint azt a helyzetet, amiben szükség  volt  T..Gy.. közreműködésére.  Állították,  hogy  a  BKV-ra  olyan kommunikációs nyomás nehezedett, ami speciális kezelést igényelt, ehhez viszont nincs meg mindenkinek a szaktudása. T..Gy.. állítólag kommunikációs tanácsokat adott, illetve elemzésekkel, számításokkal, külföldi példákkal támasztotta alá a BKV kommunikációs intézkedéseit.  Ehhez  kapcsolódóan  csatolt  A..A..  egy  prezentációt,  aminek elkészítésében T..Gy.. állítólag részt vett.

 

L..O.. a tárgyaláson nyomozati vallomásán nem változtatott, következetesen tagadta, hogy tudott volna T..Gy.. céges érdekeltségeiről, és hogy utasította volna R..M..t, hogy kössön szerződést T..Gy..-vel. Érdekes módon L..O.. azzal egészítette ki nyomozati vallomását, hogy T..Gy.. esettanulmányokat, elemzéseket végzett Hagyónak az elővárosi kötöttpályás közlekedés állami támogatásáról, ezt Hagyó Miklós tárgyalási vallomásában viszont éppen hogy tagadta, és arra hivatkozott, hogy ha ilyen témájú elemzésre volt szüksége, Berger Andráshoz, kabinetjének tagjához fordult.

 

 

 

3. Tanúk

 

 

T..Gy.. nyomozás során tett vallomása nem volt összhangban R..M.. nyomozati vallomásával, viszont már előrevetítette a vádlottak tárgyalási védekezését. A tárgyaláson T..Gy.. olyannyira alátámasztotta A..A.. és R..M.. védekezését, hogy az A..A.. által csatolt prezentációban saját munkáját ismerte fel. Vallomásának értékelésekor mindenképpen megjegyezendő, hogy T..Gy.. elfogulatlannak nem tekinthető, egyrészt Hagyó Miklós párttársa és parlamenti titkára volt, másrészt akár az ő felelőssége is felmerülhet, hiszen ha a BKV-nak végzett munka nélkül vett fel pénzt a BKV-tól, akár gyanúsítható is lehetett volna. Meggyőződésem, hogy a nyomozás során T..Gy.. nem mondott igazat, ezt a meggyőződésemet még néhány utóbb, a tárgyaláson felmerült bizonyítékkal kívánom alátámasztani. Addig is felmerül azonban a kérdés, hogy hogyan eshet egybe T..Gy.. nyomozati vallomása R..M.. és A..A.. tárgyalási vallomásával. Feltételezve, hogy T..Gy.. nem mondott igazat, ez csak úgy történhetett, hogy T..Gy.. kihallgatására 2011. április 7-én, a nyomozás vége felé került sor, amikor már senki nem volt fogva tartásban, és már megkezdődött a felkészülés egy egységes védekezés kidolgozására.

 

Pusztán a vallomások önmagukban is felvetnek olyan kérdéseket, amelyekre megnyugtató válasz a vádlottak vallomásában nem található: miért a BKV-nak kellett a lakossági felháborodást kezelnie, ha a bérletárak növekedéséért a jogszabályi környezet változása, és az érintett önkormányzatok negligenciája volt felelős? Miért nem volt meg a BKV-n belül az a speciális szaktudás, ami az elemzések elvégzéséhez kellett? Miért T..Gy.. kommunikációs tanácsaira voltak rászorulva a BKV magasan képzett kommunikációs szakemberei – pl. maga R..M..? Egyáltalán hogyan szereztek tudomást arról, hogy pont T..Gy.. az, aki ebben az igen speciális helyzetben segíteni tud, és bár nincs sem kommunikációs, sem közösségi közlekedéshez köthető végzettsége, pont ezekkel a témákkal foglalkoztatta Hagyó Miklós?

Ezekre a kérdésekre ugyan próbálkoztak a vádlottak választ adni, ennek során nem haboztak besározni a BKV régebbi szakember gárdáját és őket, nemtörődömségüket, szakmai hiányosságaikat felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Maga T..Gy.. is kitért ezekre tárgyalási vallomásában, de minden válasz egyben újabb kérdést is felvetett. Ha a lakossági felháborodás váltotta ki a válsághelyzetet, honnan lehettek T..Gy..nek előismeretei? Ha Hagyó Miklós már 2006 november-decemberében kiadta a feladatot T..-nek, mint ahogy a tanú állította, a közlekedési ügyekért is felelős főpolgármester-helyettes miért nem állította rá erre az alapvetően önkormányzati – és nem BKV – problémára a Főpolgármesteri Hivatal Közlekedési Ügyosztályát? Ha T..Gy.. sokat foglalkozott ezekkel az elemzésekkel, miért nincs ennek nyoma?  Hol vannak a számításai,  az elemzései?  Természetesen erre is  volt válasz: nem nyomtatta ki, a számítógépet pedig letörölték. Válasz ez is, kérdés, hogy elfogadható-e.

 

Ha csak az eddigieket összegzem: az önkormányzatok (fővárosi és agglomerációs), valamint a vonatkozó  törvényi  szabályozás  problémáját,  kommunikációs  válságot  nem  a  BKV-nak kellett megoldania – bár abban természetesen részt vehetett, szakmai anyagokkal segíthette a felelősöket. A szakmai segítséghez szükséges belső anyagok, statisztikai adatok elsősorban BKV-nak álltak rendelkezésére, másodsorban a Főpolgármesteri Hivatal megfelelő ügyosztályainak, nem pedig Hagyó Miklós parlamenti titkárának. Az adatok elemzéséhez, bemutatásához szükséges szaktudást sem T..Gy.. végzettsége, sem korábbi pártbeli szervezői gyakorlata nem alapozza meg. A BKV az ügyben valójában nem tartott sajtótájékoztatót,  azt  Hagyó  Miklós  tette  meg,  az  agglomerációs  polgármesterek  által szervezett sajtóeseményen. Önmagukban ezek a körülmények elegendőek lennének ahhoz, hogy R..M.. nyomozati és a vádlottak tárgyalási vallomásai közötti ellentéteket, és az okirati bizonyítékok alapján megállapítható körülményeket mérlegelve a vádlottak felelősségének megállapítására tegyek indítványt.

 

A tárgyalás eredményeként azonban A..A.. és R..M.. vallomásait közvetlenül is cáfoló bizonyítékokat sikerült beszerezni.

 

M..L.. – akit egyébként más vádpont tárgyában a védelem indítványozott tanúként kihallgatni – vallomása spontánt módon fordult abba az irányba, ami a vádlottak és a tanú összehangolt vallomásainak megcáfolásához vezetett. M..L.. közlekedési vezérigazgatóhelyettesként – T..Gy..-vel ellentétben – valóban abban a helyzetben volt, hogy a HÉV bérletár-problémát átlássa és intézkedést kezdeményezzen. Vallomása alátámasztja a vádlotti védekezésekkel kapcsolatos kételyeket, cáfolja T..Gy.. szerepét:

-     a HÉV bérletáremelkedés nem a BKV felelőssége volt, megoldása, kommunikációs kezelése – a BKV szakmai segítsége mellett – az érintett önkormányzatok feladata volt;

-     Éppen ezért a kommunikáció fő pontját, a sajtótájékoztatót nem a BKV vagy R..M.. tartotta, hanem az érintett települések polgármesterei kezdeményezték, és azon Hagyó Miklós tartott sajtótájékoztatót.

-     a   BKV   szakembergárdája   nem   hogy   alkalmatlan   nem   volt   a   főpolgármester nyilatkozatának szakmai támogatására, hanem a szakmai támogatást ténylegesen M..L.. és munkatársai adták;

-     ennek  megfelelően  az  A..A..  által  csatolt  prezentációt  M..L.. is felismerte, mint saját és beosztottai munkáját. Külső támogatásra nem volt szükségük, nem is kaptak ilyet, T..Gy..öt M..L.. nem ismerte, nevét soha nem hallotta.

Míg T..Gy.. az állítólag általa kezelt témát csak nagy általánosságban tudta megjelölni, M..L.. a tárgyaláson meggyőző ismeretekkel, az évtizedek óta a közlekedéssel foglalkozó vezető beosztású dolgozó magabiztosságával, a körülmények és a jogszabályok részletes ismertetésével, a lehetséges megoldásokkal együtt tudta ismertetni. Nem kétséges, hogy kettejük közül ő volt az, aki valóban szakmai szempontból támogathatta a politikai szereplők tevékenységét az ügyben.

 

Ennyi már önmagában is elég lenne a vádpont bizonyítására. De ha mindez nem elég, ott vannak az A..A.. számítógépéről rögzített e-mailek, amelyekből további következtetéseket lehet levonni. Ezek az e-mailek:

-     Hagyó  Miklós  kabinetjének  vezetője,  Cz..G..  2007.03.19-én  e-mailben közölte A..A..-val, hogy T..Gy.. és L..O.. ügyében intézkedjen; A..A.. még ugyanaznap e-mailben utasította R..M..t, hogy találjon megoldást az ügyekben.

-     2007.03.21-én R..M.. e-mailben arról tájékoztatta A..A..-t, hogy T..Gy.., aki L..O..hoz tartozik, várná a pénzét. R..M.. ajánlja, hogy valamilyen kommunikációs feladatra hivatkozva egyszeri kifizetést teljesítene a BKV T..-nek, március 15.-től pedig már él a szerződés „S..-val” – aki egyéb e-mailek alapján valószínűleg nem más mint S..Z.., akihez – mint a GPS Capital vádpontja alapján látni fogjuk – mást is elhelyezett R..M... A..A.. még ugyanaznap e-mailben „leokézta”, jóváhagyta R.. ajánlatát.

-     2007. április 9-én pedig R.. felhívta A..A.. figyelmét, hogy három személy számlája  kerül  elé,  „Ottóé”,  T..Gy..-é,  és  egy  harmadik  személyé,  aki

„pártvonalon” került a BKV szerződő felei közé.

R..M.. és A..A.. is tudták, hogy amit e-mailben megtárgyalnak, az alkalmas lehet felelősségre vonásukra. Mi egyébért használták saját, otthoni e-mail címeiket a  céges e- mailek helyett? Az önleleplező e-mailekből kiolvasható, hogy:

-     pártvonalon, ismeretségi alapon lehetett megbízásokhoz jutni a BKV-nál

-     az  alkalmazásra  az  utasítás  Hagyó  Miklós  köréből,  konkrétan  a  kabinetjének vezetőjétől jött, parlamenti titkárának érdekében

-     az e-mailen jött utasítást A..A.. kapta meg és továbbította, azonban R.. válaszából kiderül, hogy már tudott az ügyről, nem érdeklődött, miért is kellene a BKV-nak „Ottó” vagy T..Gy.. részére fizetnie. Ebből arra is lehet következtetni, hogy  az  utasítás  több  csatornán  is  eljutott  a  BKV  illetékeseihez,  vagyis  R..M..t is tájékoztatta, utasította valaki, kézenfekvő módon az, akit nyomozati vallomásában megjelölt, vagyis L..O...

-     az e-mailekből kiolvasható az is, hogy a kifizetés jogcíme, a „kommunikációs feladat” fiktív, azt R..M.. találta ki és ajánlotta A..A..-nak. Az e-mailekben nincs szó róla, hogy egyébként valós teljesítmény után kellene fizetni T..Gy..nek, a pénz egyszerűen jár neki, csak a jogcímet kell tisztázni.

Mindezek alapján megalapozott az a  következtetés is, hogy T..Gy.. nem valamilyen szolgáltatás után kapott ellenszolgáltatást, nincs szolgáltatás, illetve a szolgáltatás az maga T..Gy.. személye, hogy ő Hagyó Miklós embere.

 

Hagyó Miklós ennek a vádpontnak nem szereplője, nem keletkezett olyan bizonyíték, ami az ő közvetlen szerepét, utasítását támasztaná alá. Ugyanakkor személyének árnyéka az egész tényállásra rávetül: kabinetvezetője és kabinetjének tagja intézkedik, parlamenti titkára anyagi érdekében. Az ilyen tényállások alapján lehet kijelenteni, hogy Hagyó Miklós olyan környezetet alakított ki – mert ezt nem a beosztottai alakították ilyenre, erre csak a vezető képes – amelyben alárendeltjei Hagyó Miklós közvetlen bevonása nélkül is képesek voltak a felsőbb érdekeknek megfelelő intézkedéseket tenni, a Hagyó Miklós által kialakított hierarchiában bűncselekményre irányuló utasításokat adni és utasításokat teljesíteni.

 

 

 

4. Összegzés

 

 

Összességében megállapítható, hogy a fiktív szolgáltatásért teljesített kifizetés engedélyezésével A..A.. III. rendű vádlott, a kifizetés lebonyolításával R..M.. VIII. rendű vádlott – mely magatartásokat egymás tevékenységéről tudva, szándékegységben követtek el – vagyoni hátrányt okoztak a BKV Zrt-nek, s így társtettesként valósították meg a hűtlen kezelés bűntettét. L..O.. V. rendű vádlott R..M.. felé közvetített utasításával a hűtlen kezelés elkövetéséhez felbujtóként járult hozzá.

I/A 1.d. – Citynet Kft.

 

 

Rátérve a Citynet Kft. szerződésére, az I/A 1.d. vádpontot változatlan formában fenntartom.

 

 

 

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok megjelölése:

-     A Citynet Kft. és a BKV Zrt. közötti jogviszony létrejöttét, a teljesítések igazolását, a kifizetések engedélyezését, a kifizetések megtörténtét és összegét a R..M.. által aláírt, 2007. április 18-i keltezésű megrendelő és a R..M.. által aláírt, A..A.. vezérigazgatónak címzett, 2007. július 30-i keltezésű engedélyezési kérelem, továbbá a Citynet Kft. által benyújtott 4 db számla, a hozzájuk tartozó számfejtési ívek,  a bankszámla és a SAP adatok igazolják. Ezeket a tárgyalás során senki nem vitatta, illetve cáfolta, így ezeket külön nem értékelem.

-     A szolgáltatás szükségtelenségét, a teljesítés igazolásának fiktív voltát és L..O.. V. r. vádlott felbujtói szerepét R..M.. nyomozati szakban tett vallomásaival, valamint Sz..Sz..és a 30. számú tanú vallomásaival bizonyítom.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok

Az  okirati  bizonyítékok  értékelését  ezúttal  azzal  az  elvi megállapítással  kezdeném,  hogy egyes esetekben valaminek a hiánya is bizonyító erővel bírhat. A Citynet Kft-vel kapcsolatos okirati bizonyítékok ugyanis nem azért szegényesek, mert nem sikerült a nyomozás során lefoglalni például a szerződést, a versenyeztetés iratait, vagy a közvetlen megrendelés szükségességét igazoló adatlapot, hanem mert ezek e jogügylet kapcsán nem is keletkeztek.

 

A  teljesítéssel  kapcsolatos  dokumentáció  ugyanis  nem  csak  a  BKV  Zrt-nél  nem  volt fellelhető, hanem a szerződő partnernél sem. R..M.. a tárgyalás során utalt arra, hogy a Citynet által végzett adatbiztonsági próbákkal kapcsolatos feljegyzéseket a BKV Zrt-nél valakinek érdekében állhatott eltűntetni. Nem mintha ezt a sokat sejtető állítást sikerült volna valaha is bizonyítani, de azt sem magyarázza, hogy a jogügylettel kapcsolatos dokumentáció miért hiányzik mindkét félnél.

 

Ezzel szemben azonban hiánytalanul fellelhetőek a kifizetéshez kapcsolódó iratok. A Citynet

Kft. összesen négy számlát állított ki a BKV Zrt. részére.

 

Az első számla 2007. március 28-án kelt br. 600.000,- Ft összegben. Ez a számla azért érdemes a kiemelésre, a BKV Zrt. részéről maga A..A.. vezérigazgató írta alá. Ez nemcsak azért furcsa, mert A..A.. tárgyaláson tett vallomása szerinta Citynet Kft. által nyújtott szolgáltatásról részleteiben nem volt tudomása, azt R..M.. vette igénybe, hanem azért is figyelemre méltó, mert egy BKV méretű vállalat költségvetéséhez képest elenyésző összegű számlát maga a vezérigazgató ír alá. A számla vezérigazgatói aláírása összefüggésbe hozható azzal az e-mailen R..M..nak adott utasítással, hogy A..A.. minden baráti kérésről tudni akart, és az A..-korszak elején ezt az utasítást még R..M.. és A..A.. is annyira szó szerint vette, hogy a számla kifizethetőségét is A..A.. engedélyezte aláírásával.

 

A Citynet további három számlája mögötti teljesítést, azok kifizethetőségét a számfejtési ív külső és belső borítóján is már R..M.. igazolta.

 

A Citynet Kft. második, 2007. április 20. napján kelt, valamint harmadik, 2007. augusztus 04. napján kelt számláinak számfejtési íveiben található egy-egy okirat, amelyek tartalmuk szerint teljesítési igazolásként szolgálhattak.

 

A második számlához tartozó, megrendelés tárgyú, 2007. április 18. napján kelt, R..M.. kommunikációs igazgató aláírásával ellátott irat szerint a Citynet Kft. április hónapban kommunikációs személyes tanácsadást végzett a BKV Zrt. felé. A harmadik számlához tartozó, engedélyezési kérelem tárgyú, 2007. július 30. napján kelt iratban R..M.. kommunikációs igazgató azt igazolta, hogy a Citynet Kft. július hónapban kommunikációs és személyes tanácsadást végzett a részére. Megjegyzendő, hogy ebben az esetben R..M.. A..A.. engedélyét kérte a kifizetéshez, aki azt engedélyezte is.

 

Ezeket az iratokat azért is tartottam fontosnak kiemelni, mert R..M.. vádlott valószínűleg megfeledkezhetett róluk akkor, amikor a tárgyalási vallomását a nyomozati vallomásához képest akként változtatta meg, hogy a Citynet Kft. nem kommunikációs, hanem informatikai adatbiztonsági tanácsadást végzett a BKV Zrt-nek.

 

Mivel ennél több okirat a teljesítéssel kapcsolatban nem áll rendelkezésre, a bizonyítékok értékelését a vádpont vonatkozásában is a terhelti vallomások értékelésével folytatnám.

 

 

 

 

3. Terhelti vallomások

 

 

E vádpont kapcsán kétségkívül a legnagyobb változáson R..M.. vallomása ment át, aki a nyomozás során még következetesen, három alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy L..O..tól kapott utasítást arra, a Citynet Kft-nek találjon valamilyen feladatot. Ennek eredményeként állapodott meg R..M.. és a Citynet Kft. vezetője, Sz..Sz..abban, hogy a cég „szóbeli tanácsadást” végez majd. R..M.. a szerződés megkötése kapcsán a 2010. február 26-án tett vallomásában úgy emlékezett, hogy arra nem volt szükség, míg a 2010. március 4-i vallomása szerint azt A..A..-valíratta alá, mivel neki akkor még nem volt aláírási jogköre. R..M.. ezt követően 3-4 alkalommal, kávézókban találkozott a Citynet Kft. képviselőjével és a cég összesen 1-2 millió Forintot kapott.

 

R..M.. elmondása szerint L..O.. több alkalommal sürgette a kifizetéseket, gyakori volt, hogy a számlák kiállítása után azonnali utalást vártak el, ha nem történt meg, hívogatni  kezdték.  Ezért  ő  többször  sürgette  a  Citynet  kifizetéseit.  A  sürgetés  tényét egyébként R..M.. számfejtési íveken tett megjegyzései alátámasztják.

 

R..M.. a tárgyalási vallomásában már a Citynet szolgáltatásának szükségességét igyekezett igazolni. E szerint a Citynet Kft. szolgáltatását azért vették igénybe, mert a BKV honlapját és a belső levelezést rendszeresen érő külső, internetes támadások miatt tesztelni és javítani kívánták az informatikai rendszert és erre 3-4 cég közül választották ki a Citynet Kft- t.

 

A Citynet – R..M.. védekezése szerint – átvilágította a belső védelmet és szóban javaslatot tett a javításra. A szóbeli találkozókon előadott javaslatokról – azok bizalmi jellege miatt   –   csak   rövid   feljegyzések   készültek,   amelyet   R..   a   vezérigazgatóval   és helyetteseivel osztott meg.

 

A..A.. a nyomozás során lényegében nem emlékezett a Citynet Kft-vel kapcsolatos jogügyletre, azt az Anova, a Montana, a Csapó Bt., a Dam Bt és más szerződésekkel együtt úgy jellemezte, hogy a szerződéseket a szakterületi vezetők előterjesztései alapján írta alá, azok további sorsáról nem volt tudomása, a teljesítést a szakterület igazolta.  A tárgyaláson A..A.. már emlékezett rá, hogy a Citynet Kft-nek nem volt szerződése, amit aláírhatott volna. A számla kifizetésének engedélyezésével kapcsolatban pedig szintén arra az érvre támaszkodott, hogy bízott a szakterületi vezetőben, R..M..ban, aki a teljesítést ekkor már igazolta. A..A.. egyebekben elmondta, hogy sok hackertámadás érte akkoriban a BKV honlapját, R..M.. pedig a számla kifizetésekor arról tájékoztatta, hogy informatikai fejlesztés kapcsán vette igénybe a szolgáltatást, ezért a számlák mögött a vezérigazgató szerint valós teljesítés állt.

 

A..A.. védekezésének azon része vonatkozásában, hogy bízott a szakterületi vezetőben, ezért saját maga nem ellenőrizte, hogy mit ír alá, csak utalnék arra, hogy a vezérigazgatónak természetesen joga van ahhoz, hogy akár a szerződések aláírásában, akár a kifizetések engedélyezésében megjelenő vagyonkezelői felelősségét delegálja az alacsonyabb szintű vezetőkre. Teljesen érthető, ha egy ekkora vállalatnál nem mindent a vezérigazgató felügyel egy személyben. Ezért is rendelkezik úgy a BKV Zrt. aláírási szabályzata, hogy a beszerzés/szolgáltatás értékétől függően nem minden esetben kötelező vezérigazgatói aláírás a szerződés megkötéséhez, a kifizetés engedélyezéséhez. Ezen esetekben a szükségességet és a teljesítést az alacsonyabb szintű, szakterületi vezetők ellenőrzik és igazolják, illetve aláírásukkal engedélyezik a kifizetést. A..A.. azonban akkor, amikor bizonyos aláírási jogköröket a szakterületi vezetői helyett maga gyakorolt, egyúttal igazolta azt is, hogy az aláírást megelőző ellenőrzést maga is elvégezte. E körben tehát, álláspontom szerint nem lehet eredményes a vezérigazgató azon védekezése, hogy az általa aláírt szerződések, engedélyezett kifizetések tényleges ellenőrzésére egyéb teendői miatt nem volt ideje.

 

A..A.. a vallomásában ugyan szintén beszámolt a BKV honlapját ért informatikai támadásokról, azonban azt nem támasztotta alá, hogy a Citynet Kft. konkrét betörési teszteket végzett volna, illetve, hogy ennek eredményét R..M.. akár szóban, akár írásban megosztotta volna vele.

 

A vádlottak a tárgyalás során több vádpont kapcsán változtatták meg akként a védekezésüket, hogy az adott szolgáltatás, amelyet megrendeltek, valamilyen módon hasznos volt a BKV Zrt. részére. R..M.. azonban e vádpont kapcsán ennél is többet tett, gyakorlatilag kicserélte a Citynet által végzett szolgáltatást egy másik, a cég profiljába kétségkívül jobban illeszkedő szolgáltatásra. Tette ezt úgy, hogy korábban maga állított ki okiratot arról, hogy a cég kommunikációs tanácsadást végzett és tehette ezt azért, mert sem a szerződés, sem a teljesítés dokumentumai nem állnak rendelkezésre.

 

R..M.. tárgyaláson előadott védekezése azonban nem csak ellentétes a rendelkezésre álló okiratokkal, hanem igen valószínűtlen is. Hogy miért? Mondok egy egyszerű példát. A weboldalak feltörésének egyik legegyszerűbb módszere – nem beszélve a weboldal feltörését nem eredményező, de annak működését ellehetetlenítő Denial of Service támadásokról – az ún. sql injection, vagyis amikor php alapú rendszernek olyan parancsot adunk, amely az eredeti lekérdezést lezárja és olyan feltételt hoz létre, ami mindig teljesül. Ez azonban szerencsére könnyen kivédhető; egy mysql függvénnyel ki kell tiltani az ilyen típusú lekérdezéseket.

Ugye teljesen érthető volt?

 

R..M.. kommunikációs igazgató volt a BKV Zrt-nél és saját elmondása szerint nem rendelkezik informatikai szaktudással. Vajon mennyi értelme van egy kommunikációs vezetőnek informatikai tanácsokat adni a honlap-feltöréssel kapcsolatban? Egyrészt nem ő üzemelteti a honlapot, tehát tudomása sincs arról, hogy azt milyen módszerrel hozták létre, töltik fel, illetve például hol és hogyan tárolják az adatállományát, másrészt pedig, kompetencia  hiányában  a  kapott  tanácsokat  se  tudja  megvitatni  egy olyan  szakemberrel, akinek erre valóban rálátása van, illetve abból pontosan annyit tud visszaadni egy harmadik személy számára, mint amennyit bármelyikünk vissza tudna ismételni az általam előbb elmondottakból.

 

Tehát, jelen esetben megint ugyanaz történt, amit már más szerződéseknél is láthattunk: adott egy feladat – kifizetést teljesíteni egy kivételezett cégnek – és ehhez próbál meg a BKV vezetése valamilyen hihetőnek tűnő szolgáltatást kitalálni. A Citynet Kft. esetében ez a legkevésbé sem sikerült, az először kitalált és R..M.. nyomozati vallomásában felidézett szolgáltatás a Citynet profiljába nem illett bele, a tárgyalásra kitalált szolgáltatás viszont R..M.. szakmai hozzáértéséhez nem illeszkedik. Természetesen nem zárom ki, hogy a BKV Zrt-nek 2007. évben szüksége lehetett egy külsős, informatikai biztonsággal foglalkozó cég tanácsára, de hogy egy ilyen céggel érdemben nem a kommunikációs igazgató tudott volna tárgyalni, azt biztosra vehető.

 

Összességében tehát megállapítható, hogy a Citynet Kft. által kiállított négy darab számlán szereplő személyes konzultáción, amennyiben arra egyáltalán sor került, Sz..Sz..nem BKV honlapja elleni támadás kivédéséhez adott szakmai tanácsot R..M..nak. Azt, hogy kommunikációs tanácsadásra sem került sor, magának Sz..Sz..nak a tanúvallomása, valamint a céginformációs adatok bizonyítják, amelyek szerint a Citynet Kft. ilyen tevékenységet nem folytatott.

 

De akkor mégis  mire alkalmazta a BKV  Zrt.  a Citynet  Kft-t  és  miért  került  kifizetésre összesen 1.860.000,- Ft a cég részére? Erre adott választ R..M.. a nyomozati vallomásában.

 

L..O.. a vallomásában ugyan tagadta, hogy valaha utasította volna R..M..t a Citynet Kft. megbízására, azt azonban elismerte, hogy 2004-2006. években, valamint 2009. novemberétől dolgozott a cégnek. Az V. rendű vádlott elmondta azt is, hogy a cég több szálon kapcsolódik az MSZP-hez. A Citynet Kft. informatikai szolgáltatást nyújtott az MSZP-nek a

2006-os országgyűlési választásokat megelőző kampányban, illetve a cég csinálta a Hagyó Miklós túrázásaival kapcsolatos honlapot is. L..O.. lényegében elismerte a céggel való kapcsolatát, vallomása szerint azonban arról nem volt tudomása, hogy a Citynet Kft. a BKV- val vagy a Főpolgármesteri Hivatallal szerződésben állt volna.

 

Ezt azonban cáfolja a L..O..tól lefoglalt pendrive-on fellelt „Eddig” elnevezésű fájl, ami feljegyzést tartalmaz a Főpolgármesteri Hivatal és a Citynet Kft. között 2010. évben létrejött szerződésről, L..O.. Citynetes foglalkoztatásáról és az addig kifizetett összegekről.

 

Összességében tehát adott egy cég, amely úgy kap kifizetést a BKV Zrt-től, hogy arra jogalapot adó szerződéssel nem rendelkezik, valós és visszaellenőrizhető szolgáltatást nem nyújt és a jogviszony létrejöttét versenyeztetés sem előzi meg, annak ellenére, hogy a céget korábbi ismeretség nem fűzte sem a BKV Zrt-hez, sem annak vezetőihez.

 

Erre pedig a VIII. r. vádlott magyarázatot is adott, a visszavont nyomozati vallomása szerint az a L..O.. utasította a Citynet Kft. megbízására, aki maga is dolgozott korábban a Citrynet Kft-nél, illetve aki más, a Főpolgármesteri Hivatalból érkező „baráti kéréseket” is továbbított már a BKV Zrt. vezetői felé.

 

 

 

4. Tanúvallomások

 

 

Sz..Sz.., a Citynet Kft. ügyvezetője tanúvallomásában előadta, hogy a cége kizárólag informatikai  biztonsági  rendszerekkel  foglalkozik,  kommunikációs  tanácsadást  nem végeznek. Szakolcs Szabolcs megerősítette, hogy cége több megrendelést kapott az MSZP- től, illetve, hogy L..O.. 2008. év végétől 2010. augusztusáig a cég alkalmazásában állt.

 

Sz..Sz..elmondása szerint cége 2007. évben került kapcsolatba a BKV Zrt-vel, ahol R..M.. kommunikációs igazgatóval tartotta a kapcsolatot. A Citynet R..M.. szóbeli kérésére tulajdonképpen „betöréstesztet” végzett a bkv.hu honlapon, annak sérülékenységét vizsgálva. A tanú szerint ez egy folyamat volt, ami részteljesítésekből állt. A tapasztalt hiányosságokat R..M..sal közölte, majd pár hónap múlva ismételten el kellett végezni a „betöréstesztet” annak megállapítására, hogy a hiányosságokat kijavították-e. A   Citynet   továbbá   általános   jellegű   tanácsot   adott   a   belső   kommunikációs   hálózat titkosítására.  A  tanú  elmondása  szerint  szerződést  nem  kötöttek  és  a  „betöréstesztekről” készült feljegyzéseket sem őrizték meg.

 

Ezúttal, rendhagyó módon, a tanú vallomásának értékelését, az I. r. vádlott védőjének észrevételére való utalással kezdeném, aki a tanú tárgyalási vallomásakor azt észrevételezte, hogy a BKV informatikai rendszerébe való behatolás olyan jogsértés, amely mögött nem tudjuk, hogy áll-e jogszerű megbízás, vagy sem, így az ezzel kapcsolatos kérdésekre a tanú olyan nyilatkozatot tehet, amelynek alapján vele szemben eljárás indulhat, azaz önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná.

 

Az I. r. vádlott védője tulajdonképpen el is mondta helyettem, hogy mi teszi a legvalószínűtlenebbé azt, hogy egy informatikai biztonság területén járatos, tapasztalt cég

„betörési teszteket” végezzen szóbeli megbízásra úgy, hogy azt nem dokumentálja le kellőképpen. Egy ilyen módon végrehajtott teszt nem csak a megbízó számára szükségtelen és értelmetlen, hanem olyan helyzetet teremt a tesztet végző cég számára, hogy bűncselekményt

–  az  akkori  Btk.  szerint  számítástechnikai  rendszer  és  adatok  elleni  bűncselekményt  –

valósítanak meg anélkül, hogy erre igazolható módon megbízásuk lenne.

 

A tanú egyébként azt is elmondta, hogy a BKV Zrt. részéről csak R..M..sal beszélt, olyan informatikussal, aki az általuk végzett betörési próbák során tapasztaltakat hasznosítani, az esetleges hibákat javítani tudta volna, nem. A tanú egyebekben azt mondta, hogy a próbát kb.  két  havonta  ismételték  meg,  de  arról  nem  számolt  be,  hogy  a  feltárt  hiányosságok területén tapasztalható volt-e javulás.

 

Ezek az indikátorok, bár önmagukban kétséget kizáróan nem cáfolják, hogy BKV Zrt. kommunikációs igazgatója informatikai biztonsági tesztet rendel meg és azzal kapcsolatos szóbeli tanácsadást fogad el egy cégtől teljesítésként, de összességükben – R..M.. nyomozati vallomásával együttesen értékelve – arra utalnak, hogy a Citynet Kft. számlái

mögött  nem  állhatott  az  a  teljesítés,  amelyre  R..M..  a  tárgyalási  vallomásában

hivatkozik.

 

A Sz..Sz..tanúvallomására tett észrevételében R..M.. azt állította, hogy a Citynet Kft-től kapott anyagokat továbbította a BKV Zrt akkori IT igazgatójához, illetve azokról vezetői értekezleteken is beszámolt.

 

A BKV Zrt. informatikai biztonságával kapcsolatban részletes tanúvallomást tett K..J..osztályvezető  informatikus,  továbbá  a  30.  sz.  tanúként  megjelölt  akkori  IT  igazgató  is. Anélkül hogy ezeknek a vallomásoknak a részleteibe belemennék, kiderül belőlük, hogy azokat a számítástechnikai támadásokat, amikre a vádlottak a tárgyaláson hivatkoztak, és amivel akkoriban a sajtót is telekürtölték, maguk a BKV informatikus szakemberei nem tapasztalták.

 

A 30. számú tanú szerint a BKV Zrt. általános biztonsági felügyeletére egy külön főosztály volt, a szoftver-alapú betörésvédelemmel, a hálózati forgalom ellenőrzésével és védelmével pedig külsős cég, a T-System foglalkozott. A tanú nem emlékezetett sem olyanra, hogy a Citynet Kft. betöréstesztet hajtott volna végre, sem arra, hogy erre vonatkozóan R..M..tól dokumentumot, jelzést kapott volna.

 

A tanúk által elmondottak nemcsak R..M.. azon közlését cáfolják, hogy az IT igazgatóval megosztotta a Citynet Kft-től kapott tanácsok tapasztalatait, hanem annak is további cáfolatát adták, hogy a Citynet Kft. elvégezte a szóbeli megbízásban szereplő betöréstesztet, ugyanis, ha ezt elvégezte volna, azt az IT igazgatóságnak észlelnie kellett volna és megfelelő – biztonsági-technikai és jogi – lépéseket kellett volna tennie a további behatolások elkerülése végett.

 

 

 

5. Szükségtelenség

 

 

Összefoglalva tehát a rendelkezésre álló bizonyítékok cáfolják R..M.. azon állítását, hogy a Citynet Kft. kommunikációs tanácsadást vagy informatikai adatbiztonsági tanácsadást végzett volna a BKV Zrt-nek.

 

Ez utóbbinál maradva azonban meg kell állapítanunk azt is, hogy amennyiben történt volna ilyen, úgy az a fentebb részletezettek miatt – a kommunikációs igazgató informatikai szakmai hozzá nem értése és az IT igazgatóság szervezeti elkülönültsége okán – teljesen felesleges és szükségtelen is lett volna.

 

Azt, hogy a Citynet Kft. által nyújtható szolgáltatás nem tartozik az értékesítési és kommunikációs területre, a megrendelés időpontjában tudta R..M.. kommunikációs igazgató és tudta L..O.. V. vádlott is, azonban az V. r. vádlott azt a kérését, hogy a Citynet Kft-nek találjanak valami munkát, mégis R..M..hoz intézte. Ennek az oka pedig az volt, hogy a baráti kérések elintézésének szokásos elintézési útja az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatósághoz vezetett. A kommunikációs szerződések között ugyanis évekig elfértek olyan szerződések, amelyek mögött nem volt teljesítés vagy csak látszat- teljesítés volt.

6. Összegzés

 

 

A személyi és az okirati bizonyítékok tehát – R..M.. tárgyalási védekezésével, valamint A..A.. és L..O.. tagadásával szemben – R..M.. nyomozati vallomását támasztják alá, azt, hogy a Citynet számlái úgy kerültek igazolásra és kifizetésre, hogy azok mögött mind A..A.., mind R..M.. által tudottan nem volt valós teljesítés.

 

R..M.. VIII. r. vádlott azzal, hogy L..O.. felbujtására igazolta a Citynet Kft. fiktív teljesítését, illetve A..A.. III. r. vádlott azzal, hogy a számlák mögötti teljesítés hiányáról tudva igazolta azok kifizethetőségét, megszegte a vagyonkezelői kötelezettségét.

 

Mindezek alapján A..A.. III. r. vádlott és R..M.. VIII. r. vádlott a hűtlen kezelés bűntettét egymás tevékenységéről tudva, közösen, társtettesként valósították meg és cselekményük a BKV Zrt. részére összesen 1.860.000 Ft vagyoni hátrányt eredményezett. R..M..  VIII.   r.   vádlott   a   teljesítések   fiktív   igazolásával   megvalósította   a magánokirat-hamisítás vétségét is, amelyet folytatólagosan követett el.

 

L..O.. V. r. vádlott azzal, hogy rábírta R..M..t, fiktív megrendeléssel jutassa bevételhez a Citynet Kft-t, szintén megvalósította a hűtlen kezelés bűntettét, mint felbujtó.

 

 

 

Bújtatott kifizetés, látszatteljesítéssel

 

 

A Citynet Kft. után új csoport következik, amibe azok a vádpontok taroznak, amelyekben a szerződésekhez tartozik valamilyen látszatteljesítés, pl. tanácsadás, tanulmányok, de ezekről kimutatható, hogy valós teljesítményt nem takarnak, a szolgáltatást a cégek csak azért nyújtották a BKV-nak, hogy legyen mire fizetni nekik. Időben a legkorábbi ilyen szerződés még az A..A.. menedzsmentje előtti időből származik, de a Pont Ez Kft. sikeresen átmentette magát a BKV-hoz 2007. utánra is.

 

 

 

I/A. 1.b. – Pont Ez Kft.

 

 

 

1.0 I/A. 1.b. i) – Pont EZ kommunikációs tanácsadás

 

1.1 A felhasználni kívánt bizonyítékok

A szerződés megkötésének tényét, a teljesítés igazolását és a kifizetés megtörténtét a Pont Ez Kft. és a BKV Zrt. között 2006. szeptember 28-án létrejött szerződés, a Pont Ez Kft. által kiállított 6 db számla, valamint a hozzájuk tartozó számfejtési ívek, banki és SAP adatok igazolják. Ezeket a tárgyalás során senki nem vitatta, illetve cáfolta, így ezeket külön nem értékelem.

 

A szerződés szükségtelenségét magával a szerződéssel, a teljesítési dokumentáció hiányával, valamint Sz..L.. terhelti, valamint K..M.. és a 34. számú tanú vallomásaival bizonyítom.

 

 

 

1.2. Okirati bizonyítékok

A Pont Ez Kft. és a BKV Zrt. között 2006. szeptember 28-án létrejött szerződés célja, hogy a közvélemény számára ismertebbé váljon, milyen közönség-feladatokat lát el a BKV. Ennek érdekében  a  Pont  Ez  Kft.  szükség  esetén  kommunikációs  tanácsadást,  sajtó háttérbeszélgetések szervezését, egy 4-5 főből álló újságírói csoport rendszeres tájékoztatását, valamint a BKV-ról szóló, saját szerkesztésű írások megjelentetését, illetve a BKV-t ért támadás esetén a válaszlépések kidolgozását, valamint a válaszoló személy felkészítését vállalta.

 

Mint már említettem, a BKV Zrt. szolgáltatása ismert volt a potenciális ügyfelek körében, ezért az a szerződéses cél, hogy a közvélemény számára ismertebbé tegyék Budapest monopolhelyzetű tömegközlekedési szolgáltatójának közönségfeladatait, eleve értelmezhetetlen. Az egyes új vagy megújuló szolgáltatások bevezetésével kapcsolatos marketingtevékenységre a BKV Zrt.-nek saját marketing főosztálya volt, a BKV alaptevékenységének   általában vett propagálására, népszerűsítésére vonatkozó tanácsadásra megfelelően működő kommunikációs terület mellett nem lehetett szüksége. Erre figyelemmel e szerződés kapcsán kizárólag a konkrét, a Pont Ez Kft. által vállalt feladatok értékelését tartom szükségesnek.

Az általában vett népszerűsítés és kommunikációs tanácsadás mellett a Pont Ez Kft. csak kevés, konkrétan számon kérhető feladatot vállalt: a BKV tevékenységét figyelő szűk, 4-5 újságíróból álló csoport létrehozását, sajtóháttér beszélgetések szervezését, a BKV-ról saját szerkesztésű írások megjelentetését, a megbízót ért támadások esetén válaszlépések kidolgozását és végrehajtását. Külön említésre érdemes, hogy a szerződés szerinti havidíj nem az összes szerződés szerinti szolgáltatást fedezte, hanem csak a rendelkezésre állást, tanácsadást és a sajtóesemények szervezését.

 

A  kommunikációs  stratégia  kidolgozása,  a  társaság  kommunikációjának  irányítása, felügyelete  a  szerződés  megkötésének  időpontjában  hatályos  SZMSZ  szerint  a  kabinet igazgató feladatkörébe tartozott. A sajtómegjelenések és sajtóesemények szervezése, valamint a kommunikációs válaszlépések kidolgozása a BKV sajtóirodája, illetve a Kabinet igazgató feladata volt, így a XI. r. vádlott e szerződéssel a saját munkáját szervezte ki egy külsős céghez. Ezek pont azok a szolgáltatások, amiket a szerződés szerinti havidíj fedez. Megjegyzem, hogy a szerződésben előírt konkrét szolgáltatásokról nem csak teljesítési dokumentáció nem áll rendelkezésre, a BKV-t figyelő újságírók csoportjának létrehozását, vagy saját szerkesztésű írások megjelentetését sem Sz..L.., sem a Pont Ez Kft. részéről kihallgatott tanúk nem említették.

 

A kevésbé konkrétan megjelölt kommunikációs tanácsadás mind Sz..L.. XI. r. vádlott, mind a Pont Ez Kft. nevében az ügylet kapcsán eljárt 34. számú tanú szerint megtörtént, elmondásuk szerint az részben e-mailben zajlott, illetve annak szóbeli részéről feljegyzések készültek, ennek ellenére ezzel a fajta a teljesítéssel kapcsolatos dokumentáció sem volt felelhető egyik szerződő félnél sem.

 

Teljesítési dokumentáció egyedül 2007. februárjából áll rendelkezésre, amelyben K..M.. hat pontban foglalta össze, hogy milyen külföldi cikkeket talált, amikből a BKV-ra vonatkozó ötleteket lehetne meríteni, azonban azon kívül, hogy megjelölte és csatolta az angol és német nyelvű, internetről letöltött cikkeket, semmilyen következtetést nem vont le, ötletet nem közölt, csak megjelölte, hogy pl. Londonban kamerákkal védekeznek a vandálok ellen, vagy hogy megszüntetik a 16-17 évesek kedvezményeit. Hogy ez a fajta, látható hozzáadott  érték  nélküli  internetes  keresés  mennyiben  volt  hasznos  tanácsadás  a  BKV számára, nem kérdéses: semennyire.

 

A  teljesítési  iratokhoz  képest  hiánytalanul  megvoltak  viszont  a  pénzügyi  teljesítéssel

kapcsolatos iratok.

 

A számláknál maradva meg kell még említenem a 2006. 11.07. napján kelt, 00189/2006. számú, 360.000 Ft végösszegű számlát, amelyet a Pont Ez Kft. a V..Á.. és Sz..L.. által aláírt egyedi, a Combino újraindulásával kapcsolatos médiafoglalásra vonatkozó megrendelése alapján állított ki. Ez a számla nem tartozott a havi díjas számlák közé, azt a havi számlán felül fizették ki. A megrendelés nem tanácsadásra, hanem a Combino újraindulásával  kapcsolatos  6-8  média-megjelenésre  vonatkozott.  Ez  az  egyetlen  olyan számla, ami kézzel fogható szolgáltatást tartalmaz, és amely esetében el lehet ismerni, hogy olyan szolgáltatást fedez, amiért a BKV-nak mindenképpen fizetnie kell, bár ebben az esetben is joggal merül fel, hogy a médiafoglalást a BKV saját marketing szervezete miért ne tudta volna maga elvégezni az egyes sajtóorgánumoknál. E számla kapcsán szeretnék áttérni a vádlotti védekezésekre.

1.3 Terhelti vallomások

Sz..L.. a nyomozás és a tárgyalás során előterjesztett írásbeli vallomásaiban, valamint a tárgyaláson tett észrevételeiben következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a kommunikáció területén adódhatnak olyan speciális események, válsághelyzetek, amelyeknél külsős tanácsadó cég igénybevétele indokolt. A XI. r. vádlott ilyennek tartotta különösen a Combino villamosok bevezetésével kapcsolatos kampánysorozatot, amelynek megszervezésével a Well Kft-t bízták meg, illetve a Combino kezdeti műszaki problémáival, leállásával, majd újraindulásával kapcsolatos kommunikációs nehézségeket. Sz..L.. védekezése szerint ezek az események, kiegészülve a vezérigazgató-váltással és a 2006. évi önkormányzati választások miatti fokozott sajtóérdeklődéssel tették szükségessé a Pont Ezt Kft. megbízását, mivel a válságkommunikáció olyan terhet rótt a BKV Kabinetére, amelynek ellátására a saját apparátus már nem volt képes.

 

A XI. r. vádlott által megjelölt indokok közül a 2006. évi önkormányzati választásokkal kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy arra 2006. október 01. napján került sor, így azzal kapcsolatban a Pont Ez Kft., amellyel a BKV 2006. szeptember 28. napján között szerződést, nem sok tanácsot adhatott. Másrészt, a XI. r. vádlott maga jegyzi meg a nyomozás során tett írásbeli vallomásában, hogy a BKV politikai tevékenységet nem folytatott, ezért választási kommunikációs stratégiával sem kellett rendelkeznie.

 

A Fővárosi Közgyűlési 2006. decemberében határozott a vezérigazgató-váltásról, így ez sem lehetett oka a 2006. szeptember 28-i szerződéskötésnek. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy a BKV Zrt. vezérigazgatójának leváltása nem a BKV, hanem a Fővárosi Közgyűlés döntése, így az ezzel kapcsolatos kommunikáció is döntően a Főváros feladata. Egyebekben, álláspontom szerint a vezetőváltás azon kommunikációs helyzetek egyike, amelyre egy vállalati sajtóirodának fel kell készülnie, az ezzel kapcsolatos megnövekedett sajtóérdeklődés nem érheti váratlanul.

 

Az újonnan beszerzett Combino villamosok tömeges meghibásodása valóban lehetett olyan nem várt válsághelyzet, amelyben a BKV Zrt. sajtóigazgatója külsős cég tanácsadására és segítségére szorulhatott. Csakhogy a Combinoval kapcsolatos tömeges és botrányt okozó meghibásodások nem ekkor, hanem jóval korábban kezdődtek. Az első nagyobb botrányt okozó Margit hídi oszlopdőlés 2006. július 15-én volt, az ezt követően figyelmet kapó ajtónyitási problémák 2006. júliusa és szeptember eleje között részesültek nagyobb hírverésben. Válságkommunikációs helyzetnek, különösen pedig váratlan válságkommunikációs helyzetnek, ami a BKV-t és nem a BKV-t felügyelő fővárost érintené, tehát 2006. szeptember végén már nincs nyoma. Éppen emiatt történhetett, hogy a Pont Ez Kft-vel 2006. szeptember 28-án kötött szerződés nem is válságkommunikációra, hanem a BKV imázsának általános javítására vonatkozott. Így gondolták ezt akkor a szerződést kötő felek is, mivel a Combino villamosok újraindításával kapcsolatos kommunikációs feladatokra újabb, a havi teljesítésen felüli megrendelést adtak (ugyancsak a Pont Ez Kft-től), egyösszegű

360.000 Ft ellenében.

 

Sz..L.. azon védekezésének, hogy a Pont Ez Kft. tanácsadói szerződésére az adott válsághelyzetben szükség volt, ellentmond az is, hogy a szerződést a felek válságkommunikációs helyzettől függetlenül, határozatlan időre kötötték.

 

V..Á.. XI. r. vádlott szintén írásbeli vallomásokat csatolt mind a nyomozás, mind a

tárgyalás során, amelyek lényege szerint a Pont Ez Kft-vel való szerződéskötés kötelező volt, nem  szabadon  választott.  A  céggel  a  főnöke,  Sz..L..  tartotta  a  kapcsolatot,  ő  a

szerződést másodhelyen, Sz..L.. után írta alá, a teljesítést pedig a Sz..L..val folytatott egyeztetést követően igazolta. A teljesítésre V..Á.. szerint vitathatatlanul sor került, mert a cég PR cikkeket helyezett el különböző sajtóorgánumokban. Ezzel a védekezéssel összefüggésben viszont már utaltam rá, hogy a PR cikkek elhelyezését a Pont Ez Kft. külön leszámlázta, erről szól az egyetlen médiafoglalási megrendelés.

 

Bár olyan sajtócikket, amely a Pont Ez Kft. révén ebben az időszakban jelent meg a BKV-ról, nem  sikerült  fellelni,  azt  azonban  a  később  részletezett  tanúvallomások,  valamint  Sz..L.. előbb értékelt terhelti vallomásai is alátámasztják, hogy a Pont Ez Kft. által nyújtott kommunikációs tanácsadást V..Á.. marketing főosztályvezető akkori főnöke, Sz..L.. kabinet igazgató vette igénybe.

 

Mivel a kérdéses időszakban a BKV Zrt. kommunikációs stratégiájának meghatározása a kabinet igazgató feladatkörébe tartozott, így az általa igénybe vett szolgáltatás teljesítésének, hasznosságának kétségbe vonása a marketing főosztályvezetőtől nem volt elvárható.

 

Bár V..Á.. a szerződést maga is aláírta, így tudott arról, hogy a Pont Ez Kft. a szerződés szerint  milyen  szolgáltatás  nyújtására  vállalt  kötelezettséget,  azonban  a  szerződés megkötéséről a nála magasabb beosztású kabinet igazgató döntött, aki a szolgáltatást maga vette igénybe.  A teljesítés  igazolására,  a számfejtési  ív  megfelelő  rovatának  aláírására  a kabinet igazgató mégis V..Á..t utasította, aki annak tényleges ellenőrzésére nem rendelkezett lehetőséggel.

 

 

 

1.4 Tanúvallomások

K..M.., a Pont Ez Kft. ügyvezetője a cég BKV-hoz fűződő kapcsolatáról általánosságban elmondta, hogy az 2006. évtől datálható és a jelen vádpontban tárgyalt szerződés megkötésével kezdődött.

 

A szerződéskötést a tanú szerint a BKV Zrt. kezdeményezte, a Főpolgármesteri Hivatal, közelebbről, V..P.. főpolgármester-helyettes ajánlására, mivel a Pont Ez Kft. korábban, a hannoveri villamosok ügyében adott kommunikációs tanácsokat a főpolgármester- helyettesnek. A tanú alátámasztotta, amit az okirati bizonyítékok alapján is tudunk, hogy a szerződéskötés közvetlen volt, azt nem előzte meg sem ajánlatkérés, sem versenyeztetés.

 

K..M.. e vádpont kapcsán elmondta, hogy a BKV felé vállalt kötelezettségüket a Pont Ez Kft. egyik alvállalkozójával, a 34. számú tanúként kihallgatott személlyel teljesítették. A szerződés keretében kommunikációs tanácsokat adtak a BKV-nak. Ezek között említette a tanú a 2-es villamos vonalán indítani tervezett nosztalgia-, büfé-, illetve városnéző járatokat, amelyet  viszonylag  kis  költséggel  össze lehetett  volna kötni  a budai  oldallal  is.  K..M.. szerint a felújított régi villamoskocsiban a végállomásokon, illetve Budapest központi helyein  étkezőkocsikat,  internetkávézót  lehetett  volna  működtetni,  illetve  azokat  oktatási céllal óvodák, iskolák részére lehetne átadni.

 

K..M.. elmondása szerint ezen túlmenően javasolták még az elektronikus jegyrendszer, a mobil jegyvásárlás bevezetését, a nemzetközi tömegközlekedési tapasztalatot összegyűjtését.

 

K..M..  és  a Pont  Ez  Kft.  fenti  javaslatai  kapcsán  két  dologra  szeretnék kitérni.

Egyrészt, Sz..L.. vádlott a tanú vallomására tett észrevételében jelezte, hogy K.. M.. valószínűleg összekeveri a szerződéseket, mivel e szerződés tárgya a XI. r. vádlott szerint  kifejezetten  a  Combino  villamosok  pozícionálása,  illetve  a  BKV  megítélésének javítása volt. Tény azonban, hogy a XI. rendű vádlott által jelzett szolgáltatás sem a szerződésben, sem a szolgáltatást nyújtó tanú vallomásában nem jelent meg. A tanú ehelyett olyan ötletelésről számolt be vallomásában, amelyek eredményét a szó szoros értelmében minősíthetjük a realitásoktól elrugaszkodottnak, nevetségesnek. Az, hogy az egyetlen rendelkezésre álló, 2007. februári teljesítési irat is valamiféle kidolgozatlan, látható munkabefektetés nélküli ötletelési próbálkozást tükröz, alátámasztja K..M.. tárgyalási vallomását, hogy imázsjavítónak szánt ötleteket adott el a BKV-nak tanácsadási szolgáltatásként. A tanú vallomása és az egyetlen teljesítési irat egyértelműen cáfolja Sz..L.. védekezését, és azt, hogy a Pont Ez Kft. kompetens, a szerződéses kötelezettségét komolyan vevő cég lett volna.

 

Másrészt, utalni szeretnék arra, hogy a fenti ötletek azon része, amelynek megvalósíthatósága egyáltalán szóba jöhet, A..B.. tárgyaláson tett tanúvallomása szerint egy civil szervezettől érkezett. Illetve, szintén A..B.. nyomán utalnék arra az egyébként evidens tényre is, hogy a BKV elsődleges tevékenysége a közszolgáltatás, minden egyéb tevékenység, szolgáltatás, még ha bevételjavító pozíciót is jelent, csak másodlagos lehet. Ezért egy olyan ötlet, amely szerint régi villamosokból étkezőkocsikat raknának ki Budapest főbb pontjaira, legalább annyira hasznos, mint az az ötlet, hogy a Kisföldalattit nevezzék át Luxus Line-ra vagy Trendy Line-ra.

 

K..M.. tanú egyebekben alátámasztotta V..Á.. vallomását a tekintetben, hogy a Pont Ez Kft. a kapcsolatot nem vele, hanem Sz..L..val, illetve a későbbiekben Z..T..ral tartották. Ezt a 34. számú tanú is megerősítette.

 

A 34. számú tanú – aki kihallgatása előtt jelen volt K..M.. tárgyalási kihallgatásán – nem meglepő módon már arra emlékezett, amire Sz..L.. is, vagyis hogy válságkommunikációs tanácsokat adott Sz..L..nak több témában, azonban ezek közül szintén csak a Combino műszaki hibáinak kommunikációjára vonatkozó tanácsokat tudta említeni. A tanú konkrétan szóba hozta a Margit hídi oszlopdőlés miatt kialakult kommunikációs válsághelyzetet, szerinte az jó kis buli volt, noha ez az esemény két és fél hónappal megelőzte a Pont Ez Kft. szerződéskötését, és mint mint már említettem, a Combino ajtónyitási problémái is 2006. szeptember elejéig voltak téma a sajtóban. Mindezek alapján arra kell következtetnem, hogy a 34. sz. tanú vallomását igen jelentősen befolyásolta, hogy mit hallott a tárgyaláson K..M.. vallomásával kapcsolatban, saját vallomását ehhez igazította, és olyan válsághelyzettel kapcsolatos tanácsadásról számolt be, amihez képest a Pont EZ Kft. megbízása hónapokkal később jött létre.

 

 

 

 

1.5. Szükségtelenség

A szükségtelenség körében összefoglalóan visszautalnék a már elmondottakra, így arra, hogy a Pont Ez Kft. és a BKV Zrt. szerződéskötését nem előzte meg versenyeztetés vagy ajánlatkérés, a szerződés megkötésére sürgősséggel, előzmény nélkül, közvetlen módon került sor.

 

A Pont Ez Kft. szerződése szerint a cég tevékenységének célja, hogy a BKV által végzett közszolgáltatást megismertesse a nagyközönséggel. A Budapest tömegközlekedését irányító és összefogó nagyvállalat 1968-ban alakult, de már ezt megelőzően, körülbelül 1919. év óta

állami tulajdonú vállalat vagy vállalatok irányították Budapest tömegközlekedését, így tehát már nagyszüleink, sőt dédszüleink is úgy nőttek fel, hogy a főváros tömegközlekedésének szervezése közfeladat, amelyet egy erre létrehozott állami/önkormányzati intézmény végez, aminek  a  neve  1968  óta  BKV.  A  BKV  tevékenysége  tehát  évtizedek  óta  ismert  a nagyközönség előtt.

Mindezekre figyelemmel a BKV Zrt. általános népszerűsítése szükségtelen. Mindazonáltal az egyedi válsághelyzetek kezelése, illetve egyes termékek népszerűsítése, az utazóközönséggel való megismertetése lehet olyan kommunikációs, illetve marketingfeladat, amelyet a BKV- nak meg kell oldania. Erre azonban a cégen belül saját apparátus áll és állt a vádbéli időszakban is rendelkezésre.

 

A szerződés mögötti tényleges teljesítéssel kapcsolatban mind Sz..L.. vádlott, mind a Pont  Ez  Kft.  részéről  kihallgatott  tanúk  érdemben  csak  a  Combino  villamosok  műszaki hibáira vonatkozó kommunikációs intézkedésekről tudtak beszámolni. Az erre szolgáló médiafoglalásra azonban a BKV Zrt. külön megrendelést adott, és külön kifizette, az ezen túlmenően kifizetett mintegy 6 havi tanácsadás mibenlétéről érdemi információ sem a terheltektől, sem a kihallgatott tanúktól nem volt beszerezhető, illetve azzal kapcsolatos írásos dokumentációs egyáltalán nem volt fellelhető.

 

Mindazonáltal, amennyiben sor is került az általános, a BKV közfeladatának megismertetését célzó kommunikációs tanácsadásra, annak komolysága és szükségessége megalapozottan kérdőjelezhető meg, és a BKV Zrt. szempontjából az a már elmondottak szerint egyébként is szükségtelen volt.

 

 

 

1.6 Összegzés

Az e vádpont kapcsán rendelkezésre álló személyi és okirati bizonyítékok alapján az is vitatható,   hogy   érdemi   teljesítés   történt,   ezen   túl   viszont   kétséget   kizáróan   az   is megállapítható, hogy a szerződés megkötésével olyan szolgáltatást rendeltek meg a BKV Zrt. vezetői, amelyet a saját munkaszervet révén is el tudtak volna látni, és ami így a cég számára teljes mértékben felesleges volt.

 

Mindazonáltal, mivel a rendelkezésre álló adatok alapján a szerződést V..Á.. a szolgáltatást ténylegesen megrendelő és igénybevevő, nála magasabb beosztású Sz..L.. Kabinet igazgatóval együtt írta alá, illetve a teljesítés igazolásakor annak tényleges megtörténtéről és tartalmáról csak Sz..L..tól szerezhetett tudomást, álláspontom szerint jelen esetben nincs olyan vagyonkezelői kötelezettsége, amelynek megszegésével a szerződéssel okozott vagyoni hátrány ok-okozati összefüggésben állna, így terhére e vádpont alapján bűncselekmény elkövetése nem róható. Ezért V..Á..sel szemben ezt a tényállást nem tartottam fenn.

 

Sz..L.. XI. r. vádlott viszont a BKV Kabinet igazgatójaként olyan szerződést kötött, amelyről tudta, hogy olyan feladatokra irányul, amelyek ellátására a cég a saját munkaszervezetén belül külön szervezeti egységet hozott létre.

 

Mindezek alapján Sz..L.. XI. r. vádlott azon cselekménye, hogy a szerződést a BKV Zrt. nevében megkötötte, majd V..Á.. X. r. vádlottat, a teljesítés igazolására utasította, megszegte a vagyonkezelői kötelezettségét.

Sz..L.. fenti cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet önálló tettesként követett el, és amely a BKV Zrt. részére vagyoni hátrányt okozott. Mivel az eredeti vád szerinti vagyoni hátrányba a valóban kifizetendő médiafoglalási díjat nem lehet beleszámítani, a vagyoni hátrány mértéke 2.880.000 Ft-ra módosul.

 

 

 

 

2.0 I/A. 1.b. ii) – Pont Ez Kft. tanulmány

 

2.1 A felhasználni kívánt bizonyítékok

A Pont EZ Kft-vel tanulmány írására kötött szerződés megkötésének tényét, a teljesítés igazolását és a kifizetés megtörténtét a Pont Ez Kft. és a BKV Zrt. között 2007. november 14- én létrejött szerződés, a Pont Ez Kft. által kiállított számla, valamint a hozzá tartozó számfejtési ív, banki és SAP adatok igazolják. Ezeket a tárgyalás során senki nem vitatta, illetve cáfolta, így ezeket külön nem értékelem.

 

A szerződés szükségtelenségét magával az elkészült tanulmánnyal bizonyítom.

 

 

 

2.2 Okirati bizonyítékok

A BKV és a Pont Ez Kft. között tanulmányírásra kötött szerződés kizárólag a létrehozandó tanulmány címét és annak minimális terjedelmét határozta meg. „A BKV Zrt. a közösségi közlekedés javításáért – A pozitív imázs kialakításának lehetőségei, eszközei a sajtóban” címmel készítendő tanulmány célja a BKV Zrt. felkészítése arra, hogy hogyan legyen a jelenleginél jobb sajtója.

A szerződés célja gyakorlatilag megegyezik a Pont Ez Kft. által korábban végzett havi díjas tanácsadás  céljával,  vagyis  a  BKV  tevékenységének  népszerűsítésével,  ennek szükségtelensége körében nem ismételném magamat, csupán utalnék az előbbi  alponthoz elmondottakra.

 

A  szerződés  megkötésének  módja  –  ahogy  a  PR  tanácsadásra  kötött  szerződésnél  is  - közvetlen szerződéskötés volt. Annak ellenére, hogy a BKV korábban több kommunikációs- marketing tevékenységet végző céggel is kapcsolatba került, még őket sem hívta fel ajánlattételre, mivel tudták, hogy a tanulmány elkészítésével a Pont Ez Kft-t kell megbízni.

 

A szerződés eredményeképpen létrejött tanulmányt a Pont Ez Kft. már másnap, 2007. november 15. napján benyújtotta a BKV Zrt-hez. Ezt K..M.. azzal magyarázta, hogy a tanulmány megírása körülbelül 1 hónapot vett igénybe, de annak megírását már a BKV szóbeli   jelzésére   megkezdték   és   bíztak   abban   –   a   korábbi   szerződéses   kapcsolatra figyelemmel -, hogy a szerződés aláírásra kerül.

 

Az  elkészült  tanulmány  körülbelül  2/5-öd  részben  teljes  szövegazonosságot  mutat  más szerzők korábbi tanulmányaival úgy, hogy azokat forrásként nem tüntette fel. A plágium alapját képező, az internetről letöltött tanulmányok releváns részleteit a 2013. március 14-i tárgyaláson átadtam a bíróság részére, illetve azokat a vádlottak, a védelem és K..M.. tanú is megismerhették, azonban a szövegazonosságra sem K..M.., sem a tanulmány írásában résztvevő 34. számú tanú nem tudott érdemi magyarázatot adni.

 

A tanulmány 4-5., 8-9., 10., 30-32., 37-41. oldali szó szerinti átvételeket tartalmaznak V..

J..:   A   bizalomépítés   titkai,   A   szakszervezet   tömegkapcsolata   /Vegyipari   Dolgozó

módszertani  füzetek  4.,  1994.  november/  művével,  míg  annak    11.,  13-20.,  32.  oldalai Szilágyi Barnabás: Public Relations /prezentáció/ c. tanulmányából kerültek átvételre, illetve a 21-22. oldalon található részek szövegazonosak dr. V..M..: A sajtóélet jellemzői – művészet és közművelődés az újságírói munkában c. oktatási munkaanyagával.

 

Az okirati bizonyítékok mellett kell még megemlíteni az Abiungo Szakértő Kft. által a Törvényszék kirendelésére készített szakvéleményt, amelynek lényege szerint a Pont Ez Kft. tanulmánya nem felel meg a szerződésben vállaltaknak, amely egy BKV specifikus, gyakorlatias imázsépítő tanulmány megírása lett volna. A szakvélemény szerint a tanulmány leginkább kidolgozott része, amely a kríziskommunikációról szól, felesleges, mert egyrészt nem képezte a szerződés tárgyát, másrészt e témában a BKV Zrt. egy másik cégtől (Média Magnet Kft.) önálló tanulmányt rendelt meg. A tanulmány egésze nem a szerződés szerinti pozitív imázs kialakításával, hanem a negatív helyzetek elkerülésével foglalkozik, az eljárási terv pedig nem alkalmas a célok elérésére. A szakértő szerint továbbá a tanulmány kb. felét általános tankönyvi alapok teszik ki, amelyekkel a BKV Zrt. professzionális kommunikációs szervezete munkatársainak tisztában kellett lenniük.

 

 

 

 

2.3 Terhelti vallomások

 

 

E vádpont kapcsán a terhelti vallomások értékelését annak tisztázásával szeretném kezdeni, hogy miért mellőztem a L..O.. V.. V. r. vádlottra való utalást ebből a tényállásból:

 

R..M.. a gyanúsítotti vallomásaiban, valamint a nyomozási bíró előtt tett nyilatkozatában következetesen azt állította, a Pont Ez Kft-vel L..O.. kérésére kellett szerződést kötni. Bár ez valószínűleg így is volt, R..M.. nyomozati szakban tett vallomásait újraértékelve azonban azt is láthatjuk, hogy abban R..M.. konkrétan csak a Hócipő magazinnal kapcsolatos szerződést említi olyanként, amelyet az állami/önkormányzati cégeknek meg kellett kötniük, illetve, amelynek megkötésére L..O.. V.. V. r. vádlottól kapott utasítást.

 

Bár a Pont Ez Kft. mindhárom szerződésénél felfedezhetőek olyan indikátorok, amelyek arra utalnak, hogy a szerződéseket a vádlottak nem a BKV érdekében, hanem külsős, baráti kérésére kötötték, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban kétséget kizáróan nem látom megállapíthatónak, hogy a tanulmányírás megrendelésére vonatkozó, a Pont Ez Kft-vel kötött második szerződés esetében is L..O..tól érkezett volna az utasítás.

 

R..M.. e szerződés kapcsán egyébként a nyomozás során nem tett vallomást, és a tárgyalás során is csupán annyit mondott, az együttműködés a Pont Ez Kft-vel hasznos volt, a tanulmányt hasznosították.

 

A fentiek ismeretében R..M.. szerepe is kétségessé válhatna a Pont Ez Kft. második szerződése kapcsán, hiszen azt nem ő, hanem személyesen A..A.. vezérigazgató írta alá. R..M..  szerepére  azonban  Z..T.. –  és  vele  összhangban  az  okirati bizonyítékok – világítanak rá:

 

Z..T.. a nyomozás során elmondta, a Pont Ez Kft-vel R..M.. utasítására tartotta a kapcsolatot. Saját szerepét taglalva Z.. elmondta, a Pont Ez Kft. második szerződése esetében nem ő döntött a szerződéskötésről, annak feltételeit nem ő tárgyalta le,

illetve nem ő volt a szerződés előterjesztője sem, csupán a szignójával látta el azt, jelezve,

hogy szakmailag egyetért.

 

Z..T.. vallomása tehát egybecseng az okirati bizonyítékokkal, illetveT..P..logisztikai vezető tanúvallomásával, aki elmondta, hogy egy-egy szerződés a kinyomtatást követően a szakterületi vezetőkhöz kerül, akik szignójukkal fejezik ki a szakterületi ellenőrzés meglétét és azt, hogy a szerződéskötéssel egyetértenek. A Pont Ez Kft. második szerződésén mind Z..T.., mind R..M.. szignója rajta volt, tehát a szerződéskötési akarat az ÉKI-ről származott. Ezt együttesen értékelve azzal, hogy az ÉKI-hez tartozó baráti kérések R..M..hoz érkeztek, továbbá azzal, hogy Z..T.. a munkaköréből adódóan nem dönthetett egyedül a szerződés megkötéséről, alátámasztja Z..T.. elmondását, illetve R..M.. szerepét a Pont Ez Kft. második szerződése kapcsán.

 

A..A.. tárgyalási vallomásában a Pont Ez Kft. tanulmányát hasznos tartotta, mivel az saját  megítélése  szerint  kifejezetten  gyakorlatias  tanácsokat,  konkrét,  imázserősítő javaslatokat tartalmazott. Emellett e szerződés kapcsán is azzal védekezett, hogy azt a bizalmi elv  alapján,  a  szakmai  vezetők  előterjesztésében  bízva  írta  alá  Mint  a  Citynet  Kft. vádpontjánál már kifejtettem, amikor A..A.. aláírási jogköröket a szakterületi vezetői helyett maga gyakorolt, egyúttal magára vette azt a felelősséget is, hogy érdemben ellenőrizze a szerződés indokoltságát és szükségességét.

 

 

 

2.4 Tanúvallomások

A tanulmány plagizált részeire a tanúk azt a magyarázatot adták, hogy azok olyan alapfogalmak, témaköri alapvetések voltak, amelyek másként nem fejezhetőek ki, így tulajdonképpen ezen részek átvétele elengedhetetlen volt.

 

K..M.. tanú azonban a tárgyalás során ügyészi kérdésre azt is kijelentette, hogy a tanulmány elkészítése során a BKV kommunikációs részlegével voltak kapcsolatban, azt úgy készítették el, hogy elsősorban kommunikációs szakemberek fogják hasznosítani, akik majd továbbadják a megállapításaikat a menedzsment felé. A tanulmány tehát elviekben kommunikációs szakemberek részére készült, akik az alapfogalmakkal tisztában voltak, így azok bemásolása maximum a tanulmány terjedelmét növelte, értékelhető, hasznosítható tartalmat nem adott, a plagizálás pedig nem csak sérti a szerzői jogot, illetve etikátlan, de egyúttal teljesítésként is elfogadhatatlan.

 

A tanúvallomások körében még egy érdekességre szeretném felhívni a figyelmet: a tanulmány készítői, a 34. számú tanú és K..M.. nem tudtak értékelhető magyarázattal szolgálni arra, hogy az állításuk szerint kifejezetten a BKV megrendelésére készült tanulmányt tartalmazó, külön CD-n rendelkezésre álló fájl miért 2007. október 18-án készült, és a fájltulajdonságok szerint miért kapta a „Tanulmány a Fővárosi Gázművek sajtójának kezelésére” címet? Ha már a tanúk nem adtak magyarázatot, hadd álljak elő én a valószínű magyarázattal: a plagizálásra alapuló, specifikus tartalmat nem hordozó tanulmányt a Pont Ez Kft.  először  a  Fővárosi  Gázműveknek  készítette  el,  majd  a  cégnevek  kicserélésével  az irományt elsütötték a BKV jól képzett kommunikációs szakembereinek is. Ez egyúttal megmagyarázza, hogyan készülhetett el a tanulmány a szerződés aláírásától számított egy nap alatt.

 

Sz..P..E..  és  D..M.. tanúk  lényegében  megerősítették  az

Abuingo Kft. szakvéleményében foglaltakat, mivel a tanulmányt, éppen az előbb említett alapvetések, alapvetők fogalmak eltúlzott aránya miatt tartották tankönyvjellegűnek, amely

így a kommunikációs szakemberek számára haszontalan.

 

 

 

2.5. Szükségtelenség

A szükségtelenség témakörében több dologra szeretnék kitérni:

 

A Pont Ez Kft. előző, még 2006. szeptember 28-án kötött szerződése, valamint e szerződés között több mint egy év telt el. Ez az év változásokat hozott mind a BKV, mind a Főpolgármesteri Hivatal életében, vezetők cserélődtek, régi cégek megbízásait mondták fel, illetve kötöttek újakat. A Pont Ez Kft. viszont maradt. Sőt, annak ellenére újabb, általános PR javításra irányuló megbízást kapott a BKV-tól, hogy kimutatható javulást a BKV sajtójában a korábbi szerződés alapján adott kommunikációs tanácsaik sem hoztak. A Pont Ez Kft. semmitmondó, általános PR tanulmány megírására vonatkozó szerződése, amelyre az igényt sem a szakterületi vezető külön indokolása, sem a marketing terv, sem a versenyeztetési dokumentáció nem támasztotta alá, mégis átment a rostán, és azt a vezérigazgató maga írta alá.

 

A vezérigazgató által oly fontosnak ítélt szerződést már másnap teljesítették is, majd ezt követően érdemi ellenőrzés nélkül kifizették a teljes szerződéses ellenértéket. Azért mondom, hogy érdemi ellenőrzés nélkül, mert ha a szerződéses teljesítést igazoló Z..T.., vagy akár a kifizetést sürgető R..M.. elolvasták volna a tanulmányt, észreveszik annak tankönyvi jellegét, és azt, hogy így a tanulmány az ÉKI érdemi munkáját nem segíti elő. A teljesítést igazoló Z..T.. akár a legnépszerűbb, ingyenes internetes keresőoldal segítségével is megállapíthatta volna azt, hogy a tanulmány egyes részei szó szerint kerültek átvételre más tanulmányokból.

 

Összefoglalva  tehát,  a  sürgősséggel,  ad  hoc  ötlettől  vezérelve,  az  üzleti  terven  kívül megrendelt tanulmány, amely eleve olyan témakörre vonatkozott, amelynek kidolgozása (a marketing stratégia kialakítása) a BKV Zrt. saját apparátusának feladata lett volna, olyan minőségben készült el, hogy azt a BKV Zrt. érdekében nem is lehetett volna hasznosítani.

 

 

 

 

2.6. Összegzés

Mindezekre figyelemmel, mind a szerződés megkötése, mind a szerződéses feltételeknek nem megfelelő tanulmány teljesítésként történő elfogadása olyan cselekmény, amely a vezetői vagyonkezelői kötelezettség megszegésének megállapítására alkalmas.

 

R..M.. VIII. r. vádlott azzal, hogy a szerződés tervezetét a szakterület vezetőjeként elkészíttette, majd a vezérigazgató elé terjesztette, a VIII. és a IX. rendű vádlott pedig azzal, hogy szignójukkal formálisan igazolták, hogy a szerződés a szakterület számára hasznos szolgáltatásra vonatkozik, megszegték a vagyonkezelői kötelezettségüket. R..M.. olyan  tevékenység  kiszervezésére  vonatkozó  szerződést  terjesztett  a  vezérigazgató  elé, amelyet a BKV Zrt. nem csak hogy el tudott volna látni a saját apparátusa segítségével, hanem az éppen a VIII. r. vádlott által vezetett ÉKI feladata lett volna.

 

A..A.. III. r. vádlott, aki ebben az időszakban a szerződéskötést, és vele együtt az azt megelőző ellenőrzési, vagyonkezelői kötelezettséget is saját hatáskörbe vonta, majd a Pont Ez Kft. szerződését anélkül írta alá, hogy annak szükségességéről maga meggyőződött volna.

 

Ezen felül Z..T.. T..IX. r. vádlott azon cselekményével, hogy a Pont Ez Kft. részéről a részben plagizált, részben tankönyvi megállapításokat tartalmazó tanulmányt elfogadta teljesítésként anélkül, hogy annak BKV specifikusságáról, gyakorlati hasznosíthatóságáról (és így a szerződésben vállalt kötelezettségeknek való megfeleléséről) meggyőződött volna, szintén a vagyonkezelői kötelezettség megszegését eredményezte.

 

A vádlottak cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet társtettesként követtek el, és amely a BKV Zrt. részére összesen 3.000.000 Ft vagyoni hátrány eredményezett.  Z..T.. T.. IX.  r.  vádlott  azon  cselekménye,  hogy  valótlanul igazolta a teljesítést a Pont Ez Kft. számlájához tartozó számfejtési íven, a magánokirat- hamisítás vétségét is megvalósította.

 

 

 

3.0 I/A. 1.b. iii) – Pont Ez Kft. – Hócipő

Rátérve a Pont Ez Kft. Hócipő szerződésére.

 

3.1 A felhasználni kívánt bizonyítékok megjelölése:

A szerződés megkötésének tényét, a teljesítés igazolását és a kifizetés megtörténtét a Pont Ez Kft. és a BKV Zrt. között 2008. szeptember 10-én létrejött szerződés, a Pont Ez Kft. által kiállított számla, valamint a hozzá tartozó számfejtési ív, banki és SAP adatok igazolják. Ezeket a tárgyalás során senki nem vitatta, illetve cáfolta, így ezeket külön nem értékelem.

 

A szerződés szükségtelenségét a teljesítés irataival, valamint R..M.. terhelti vallomásával bizonyítom.

 

 

 

3.2 Okirati bizonyítékok értékelése

A Pont Ez Kft. és a BKV Zrt. harmadik, 2008. szeptember 10. napján kötött szerződése imázsnövelő cikkek és PR anyagok kedvezményes áru megjelentésére vonatkozott a Hócipő című kétheti lapban. A Pont Ez Kft. vállalta, hogy 2008. szeptember 01. napja és  2009. február 28. napja között összesen minimum 18 alkalommal PR anyagot jelentett meg a BKV Zrt-ről a Hócipő online, illetve nyomtatott változatában.

 

A BKV Zrt-től beszerzett anyagokból úgy tűnhet, hogy történt teljesítés, hiszen a lapszámokban vannak BKV-ról szóló megjelenések, azonban ezek szerződésszerű teljesítésként  való  elfogadása  érthetetlen.  A  teljesítésként  feltüntetett  képekről, képaláírásokról, néhány soros „esemesként” megjelölt jegyzetekről egyszerűen nem világos, hogy azok mitől lennének PR cikkek. Nem az a fő baj, hogy minőségük vitatható, humorosságuk kétséges, ez szubjektív értékelés, lehet, hogy van, akinek tetszik. A fő baj inkább az, hogy nincs mögöttük semmilyen üzenet, imázsjavításra alkalmas kommunikáció, ami  nem  is  csoda,  hiszen  a  szerződés  sem  részletezte,  hogy  mit  is  vár  el  a  BKV  az imázsjavítás látszólag szépen indokolható keretében. A megjelenések formája önmagában alkalmatlan arra, hogy bármilyen értelmezhető PR üzenetet juttasson el bárkinek. Hogy a szerződésben nem részletezték, hogy mi legyen a közvetítendő üzenet; hogy a képaláírásokat és „esemeseket” a BKV még is elfogadta PR cikként, egyetlen oka lehet, hogy a szerződéssel nem is volt cél semmiféle PR üzenet eljuttatása. Nyilván az sem véletlen, hogy az újság semmilyen módon nem jelölte ezeknél az anyagoknál, hogy fizetett hirdetésként jelennek meg. Az, amit a Hócipő kapcsán nyújtott teljesítményként a Pont Ez Kft., beleillik az előző

két  vádpont  teljesítéseinek  sorába:  egyszerű  ötletelésben  kimerülő,  pár  perces  munkával

előállítható, összefércelt látszatteljesítések képezik a kifizetés alapját.

 

A reklámozás módját (a BKV-ra vonatkozó hírek egyszerű kommentálását, vagy szimpla képaláírásokat) már a tárgyalás folyamán is kifogásoltam. Az ezzel kapcsolatos vádlotti védekezés szerint a Hócipő az egyedüli szarkasztikus lap a piacon, így ezt az olvasói célcsoportot másként elérni nem lehet. Nagyon sajátos értelmezésen alapul ez a védekezés, hiszen  abból   indul   ki,  hogy  Magyarországon   van   olyan   csoport,   amelynek   csak   a szarkasztikus humort értő és helyén kezelő emberek a tagjai, akik az ország és a főváros eseményeiről más forrásból nem tájékozódnak, csak a Hócipőből, továbbá a főváros utcáin sem jártak soha, nem ismerik a BKV szolgáltatásait, ezért közöttük egyedülálló módon, csak a Hócipő útján lehet népszerűsíteni a BKV-t.

 

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a Hócipő alkalmatlan volna PR cikkek elhelyezésére, bár nyilván elvárható lenne az egész PR akciót az üzleti folyamatokba beágyazni, előzetesen felmérni, hogy a lap olvasói célcsoportjai-e a BKV szolgáltatásainak, mely szolgáltatásainak, milyen haszon érhető el attól, ha pont a Hócipőben szólítják meg őket, aminek az auditált példányszáma…, nos ismeretlen.  Úgy vélem, ebből is jól látszik, hogy a szerződés   megkötésének   valódi   célja   legkevésbé   sem   az   volt,   hogy  jól   körülírható célcsoportot, az előzetesen elvégzett költség-haszon elemzés alapján, ismert példányszámú és terjesztési profilú újságon keresztül érjen el a BKV, hanem az, amit R..M.. VIII. r. vádlott elmondott nyomozati vallomásában: egy szóval támogatás.

 

 

 

 

3.3 Terhelti vallomások

R..M.. a 2010. február 03. napán történt gyanúsítotti kihallgatása során elmondta, majd a nyomozás során következetesen fenntartotta, illetve a nyomozási bíró előtt tett nyilatkozatában megerősítette, hogy a Hócipő magazinnal történő szerződéskötés Hagyó Miklós és érdekkörének elvárása volt, amelyet L..O.. közvetített felé. R..M.. elmondása szerint a BKV-nak nem volt szüksége erre a szerződésre, azt csak azért kellett megkötni, mert ki volt adva, hogy a BKV, mint akkoriban minden állami cég, támogassa a Hócipő magazint a hirdetések megrendelésével.

 

R..M.., bár a tárgyaláson már azt állította, a hócipős hirdetések hasznosak voltak, azt is mondta, hogy a magazin támogatása nem volt egyedi dolog, az önkormányzati és állami cégek közül például az Önkormányzati Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és több fővárosi cég is támogatta a Hócipő magazint a hirdetési felületek megrendelésével. A VIII. rendű vádlott tárgyalási vallomásában ismét egy elszólás mutatkozik. R..M.. annyira relativizálni akarta saját felelősségét más állami szervek hirdetési gyakorlatának bemutatásával, hogy nem törődött azzal, hogy közben a Hócipő hirdetési felületeinek megvásárlását annak minősítette, aminek már a nyomozás során is: támogatásnak.

 

Z..T.. a  vallomásaiban  lényegében  megerősítette  a  R..M..  által elmondottakat a tekintetben, hogy hozzá az utasítás a Pont Ez Kft-vel való szerződéskötésre R..M..tól érkezett. A IX. rendű vádlott elmondta továbbá, hogy a megjelenő tartalomról a kezdetekben ő maga, majd munkatársa, S..B..egyeztetett a magazin főszerkesztőjével, ifj. F..T..-val. L..O.. mind  a  nyomozás,  mind  a  tárgyalás  során  tagadta,  hogy  utasította  volna

R..M..t a Pont Ez Kft-vel való szerződéskötésre.

 

 

 

3.4 Tanúvallomások

R..M.. és Z..T.. egybehangzó vallomását a szerződéskötés körülményei tekintetében cáfolhatta volna K..M.., a Pont Ez Kft. ügyvezetője, azonban nem tette. K..M.. a szerződés kapcsán nyilatkozott arról, hogy a Hócipő magazin egyik alapítójaként jelentős kedvezménnyel rendelkezett a lapban történő megjelenésre, amelyet továbbértékesített a BKV Zrt. részére. Azt viszont, hogy ezzel az ajánlattal ő vagy a cége kereste volna meg a BKV-t, a cégvezető nem állította.

 

K..M..  egyebekben  elmondta,  a  megjelentetni  kívánt  anyagokat  előzetes jóváhagyásra megküldték a BKV Zrt-hez, ahol Z..T..ral tartották a kapcsolatot. Így tehát a szarkasztikus, a BKV Zrt-t néha kimondottan negatív színben feltüntető anyagok a megrendelő egyetértésével kerültek az újságba.

 

 

 

3.5. Szükségtelenség

A szükségtelenség körében a vádhatóság ezúttal könnyű helyzetben van. A BKV vezetői egyszer csak, az üzleti terven kívül, ad hoc ötlettől vezérelve szerződést kötöttek egy céggel, amely kedvezményes hirdetési felülettel rendelkezett egy ismeretlen példányszámban megjelenő, de mindenképpen behatárolt réteg által olvasott újságban. Tették mindezt úgy, hogy nem mérték fel a megrendelendő hirdetések hasznosak lehetnek-e egyáltalán a BKV Zrt- nek, illetve ez a haszon arányban áll-e a hirdetési felületért fizetendő összeg nagyságával.

 

A szerződés megkötését követően pedig nyilvánvalóan nem foglalkoztak a teljesítés minőségével, a kifizetést és az anyagok megjelenését annak ellenére engedélyezték, hogy azok PR cikknek nem minősíthetők, némelyikük kimondottan gunyoros, a BKV Zrt-t kifejezetten negatív színben feltüntető képi ábrázolást tartalmazott.

 

Végezetül,  az  elhibázott  vezetői  döntésnek  tűnő  szerződés  mögött  húzódó  valódi  okot R..M.. világította meg, aki elmondta, a szerződés megkötése az állami cégek kötelezettsége volt az újság támogatása céljából, amelyre őt L..O.. utasította.

 

 

 

3.6 Összegzés

Mindezek alapján R..M.. VIII. r. vádlott nem egy elhibázott marketing stratégia részeként választotta ki a BKV népszerűsítésére pont a Hócipő magazint, hanem a szerződés megkötésére úgy adott utasítást Z..T..nak, hogy tudta, a szerződés megkötése nem a BKV Zrt. érdekeit szolgálja, hanem külső, baráti kérést elégít ki. Ezért e cselekménye a Z..T.. IX. r. vádlott által elkövetett hűtlen kezelésre való felbujtásként értékelhető.

 

Annak a kérésnek a megfogalmazása a BKV Zrt. kommunikációs igazgatója felé, hogy a vállalat a szerződés megkötésével támogasson egy olyan újságot, amelyben a hirdetési felület vásárlása a BKV Zrt. számára nem hasznos, L..O.. V.. V. r. vádlott részéről szintén felbujtói magatartásként értékelhető.

 

Z..T.. IX.  r.  vádlottnak kommunikációs  főosztályvezetőként  egyrészt  tudomással

kellett bírnia arról, hogy a Hócipő magazinban való hirdetés nem illik a BKV Zrt. profiljába,

másrészt arról is, hogy az a cég számára szükségtelen. Az erre vonatkozó szerződés aláírása – még akkor is, ha az R..M.. VIII. r. vádlott felbujtására történt – a kommunikációs főosztályvezető részéről a vagyonkezelői kötelezettség megszegését eredményezte.

 

A  vádlottak  cselekménye  a  hűtlen  kezelés  bűntettét  valósította  meg,  amely  a  BKV  Zrt. számára 3.000.000 Ft vagyoni hátrányt eredményezett. A bűncselekményt Z..T.. IX. r. vádlott önálló tettesként, míg R..M.. VIII. r. vádlott és L..O.. V.. V. r. vádlott felbujtóként követett el.

I/A. 5. GPS Capital Kft. szerződése

 

 

A felesleges látszatszolgáltatásokra kötött szerződések csoportjába tartozik a lobbitanácsadásról szóló GPS Capital Kft. szerződése is, amelyet a vádlottak ráadásul rejtett munkabér kifizetésére is felhasználtak.

 

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok

A szerződés megkötésének tényét, a szerződést aláíró személyeket, a szerződéses teljesítés igazolását a GPS Capital Kft. és a BKV Zrt. között 2007. március 14-én létrejött szerződés, a R..M.. által aláírt 7 db teljesítési igazolás, a 11 darab számla, valamint a hozzájuk tartozó számfejtési ívek igazolják. Ezeket a tárgyalás során senki nem vitatta, illetve cáfolta, így ezeket külön nem értékelem.

 

A szerződés szükségtelenségét a vádlottaktól, illetve a BKV Zrt-től lefoglalt adathordozókon informatikai szaktanácsadó által felkutatott elektronikus levelezésekkel, valamint A..A.., R..M.. és H..É.. terhelti, továbbá a 32. és 33. számú tanúk, illetve T..M.., Sz..P..E.., D..M.. és F..G.. tanúvallomásaival bizonyítom.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok értékelése

Az okirati bizonyítékok közül elsőként kiemelném a GPS Capital Kft. és a BKV Zrt. között létrejött szerződést, melynek „Előzmények” pontjából kitűnik, hogy a BKV Zrt. egyedül a GPS Capital Kft-t kérte fel ajánlattételre, tehát versenyeztetés nem történt.

 

A szerződés célja – legalábbis annak tartalma szerint – kettős volt, egyrészt egy átfogó lobbistratégia  elkészítése,  másrészt  a  BKV  érdekeinek  kormányzati  érvényesítése, kormányzati kapcsolatos szervezése, illetve folyamatos tanácsadás. Mint azt az okirati bizonyítékok és a tanúvallomások alátámasztják, ugyan a folyamatos tanácsadásra sor került, azonban a kormányzati kapcsolatok szervezésére, tehát a tulajdonképpeni lobbitevékenységre, éppen a megbízó, a BKV Zrt. kérésére nem került sor. Tehát a szerződéses szolgáltatások közül a BKV Zrt. éppen azt nem vette igénybe, amely a szolgáltatás lényegét adta volna, illetve amelyről a vádlottak védekezésükben azt igyekeznek igazolni, hogy a BKV Zrt. számára szükséges, sőt, elengedhetetlen volt.

 

A teljesítési igazolások, a számlák, valamint a BKV Zrt-től beszerzett anyagok szerint a szerződés keretében 2007. áprilisában sor került a lobbistratégia elkészítésére, valamint 2007. augusztusában készült egy lobbitérkép, illetve 2007. decemberében egy javaslat CSR stratégia kidolgozására. Ezeken kívül kiajánlásra került a BKV Zrt. részére több mint 30 EU pályázat, illetve havi szinten készültek parlamenti monitorok, amelyek a BKV Zrt. működésére kihatással bíró jogalkotási tevékenységet kísérték figyelemmel. A GPS Capital az írásos anyagok  elkészítése  mellett  –  a  számlák  és  a  teljesítési  igazolások  szerint  –  szóbeli tanácsadást is végzett.

 

Itt kell kiemelni, hogy az összesen 10 db havidíjról kiállított számla közül 8 db számla tartalmazott túlórát is. Arra vonatkozó adat azonban nem volt felelhető, hogy a túlórák milyen többlettevékenységet foglaltak magukban, illetve, hogy azok a megrendelő részéről hogyan kerültek ellenőrzésre.

Az okirati bizonyítékok közül külön kiemelést igényelnek a vádlottak e-mailezései, mivel nagyon jól nyomon lehet követni, hogy milyen valós indokok és érdekek vezették a vádlottakat, aminek eredményeként a GPS Capital szerződése megkötésre került.

 

Időrendben az első e-mail még nem magáról a szerződésről szól: R..M.. nem BKV- s, személyes e-mail címéről 2007. január 21. napján, „ügyek” tárgymegjelöléssel – egyebek mellett – arról tájékoztatta A..A..-t (személyes e-mail címén), hogy „L..I.. telefonált Hagyóéknak, hogy F..G..nak találjanak megoldást kommunikációs területen. Az e-mailben R..M.. jelzi, hogy szerinte ez külsős szerződéssel megoldható”.

 

Ugyanezen a napon, másfél órával később R..M.. és A..A.. személyes e- mailcímei  között  újabb  „Ügyek”  tárgymegjelölésű  e-mail  megy,  aminek  15.  pontjában R..M.. így ír: Political Capital: a barátság miatt egy szerződést kötnénk, de lényegében eseti jellegű dolgokra tudnánk valóban használni őket… Mi is meg tudjuk csinálni, de fontos lehet a kapcsolat velük. A lényeg itt a barátságból való szerződés, mert ugyan a BKV is meg tudná csinálni, de fontos a kapcsolat. A Political Capital ugyanaz a cégcsoport, mint a GPS Capital, de hogy hogyan lesz a folyamat végén a PC-ból GPS, az e- mailek arra is rávilágítanak.

 

2007. február 21-én újabb „ügyek” tárgyú e-mailt küldött R..M.. személyes címéről A..A.. személyes címére, ennek 1. pontjában arról tájékoztatjt A..A..-t, hogy S..-val szombaton találkozik, és beszélni szeretne a pontosabb keretekről. A későbbi e- mailekből  kitűnik,  hogy  a  S..  nevű  személy  a  Capital  cégcsoport  képviselője,  akivel R..M.. a lobbiszerződésről tárgyal. Összevetve ezt R..M.. tárgyalási vallomásával, amely szerint a lobbiszerződést S..Z..nal tárgyalta le, megállapítható, hogy S.. S..Z..nal azonos.

 

2007. február 24-én ismét „ügyek” tárgymegjelöléssel történt üzenetváltás R..M.. és A..A.. személyes e-mail címei között, ennek az első pontja csak ránézésre rejtélyes, valójában könnyen megfejthető: R..M.. tájékoztatja A..A..-t, hogy kedden S..-val ebédel, erre A..A.. válasza, „PC és privy nem.” A PC a Political Capital rövidítése, a Privy a szintén a cégcsoporthoz tartozó Privy Councilé. Hogy A..A.. miért nem szerette volna, ha a BKV a Political Capitallal szerződik, nem tudom, de a Privy Council esetében van rá kézenfekvő magyarázat, a Privy Council A..A.. részére nyújtott kommunikációs szolgáltatást 2007. januárjában, ezért akarta A..A.. a vezetők és cégek összefonódásának látszatát elkerülni.

 

Két nappal később, 2007. február 26-án „ügyek” tárgyú e-mailben R..M.. ismét tájékoztatta A..A..-t, hogy másnap S..-val ebédel, ekkor már megjelölte, hogy lobbiügyekben tárgyal vele, A..A.. pedig megerősítette, hogy „no PC no PRCoun” vagyis a szerződés ne a Political Capitallal vagy a Privy Councillal jöjjön létre.

 

Majd közvetlenül a GPS Capital Kft. lobbiszerződése megkötését megelőzően, 2007. március

3. napján R..M.. ugyancsak „ügyek” tárgymegjelöléssel, e-mailben arról tájékoztatta A..A..-t, hogy „S..-ék elküldték az aktualizált lobbi ajánlatot 1,5 M Ft.+ÁFA és F. G.. kerül 3+áfa, úgyhogy a végösszeg 1,8+Áfa lenne.”. Vagyis F. G.., F..G.. ügyét összekötötték a Capital cégcsoporttal, a GPS Capitalban találták meg azt a külső szerződő felet, ahol a F..G..nak juttatott összeget el lehetett rejteni. A..A.. válasza, belefoglalva a R..M..nak visszaküldött e-mailbe, lakonikus: ok.

A visszaélés R..M.. és L..O.. feljegyzéseiben is feltűnik: a R..M.. számítógépén rögzített BKVügyek fájlban utalás található F..G..ra, bruttó 200 LI megjegyzéssel, a feljegyzés F..G.. patrónusának személyére és az elvárt összegre vonatkozott. A L..O..tól lefoglalt pendrive-on az „eddig” fájlban: „1,5 M Ft.+Áfa GPS Capitalon keresztül BKV”, vagyis a szerződésről a bűnszervezet felsőbb szintű tagja is visszacsatolást kapott, vélhetően azért, hogy a szervezet vezetése is tudjon a baráti céggel történt szerződéskötésről.

 

Az e-mailek tehát önmagukban is alkalmasak annak bizonyítására, amit R..M.. nyomozati  vallomásában  a  szerződés  megkötéséről  és  F..G..-ról  elmondott,  és bizonyítják azt is, hogy A..A.. – a védekezésében foglaltakkal ellentétben – tudott a GPS Capital Kft-vel kötendő szerződés előkészítésének körülményeiről. Így aggálytalanul bizonyított, hogy a vádlottak e tényállás kapcsán már a szerződés megkötésekor egymás tevékenységéről tudva, közösen szegték meg a vagyonkezelési kötelezettségüket, amikor egyrészt olyan szolgáltatásra kötöttek szerződést, amely a BKV Zrt. számára szükségtelen volt, másrészt a szerződéses összeget külön megemelték egy olyan ember foglalkoztatásának költségeivel, akinek az alkalmazása a „baráti kérések” között szerepelt.

 

A bizonyítás szempontjából ezt a vádpontot azért tartom érdekesnek, mert jól látható, hogy A..A.. és R..M.. is a nyomozás során próbáltak lavírozni, ügyeskedni vallomásaikkal, valójában a cselekménnyel egymást terhelték, de az utóbb előkerült e-mailek egyértelművé teszik, hogy az ügyletben mindketten felelősek, együttműködve, szándékegységben cselekedtek.

 

 

 

3. Terhelti vallomások és egyben azok cáfolata

R..M.. már 2010. február 10-i vallomásában is A..A..-hozkötötte a GPS Capital szerződését, de akkor még a szerződés hasznosságával érvelt.

 

2010. február 26-án tett vallomásában továbbra is A..A.. utasítására kötött szerződésről beszélt, amit a III.r. vádlott azzal indokolt, hogy S..Z.. 2006. végén, 2007. elején segített a BKV kommunikációjában, és később is fog segíteni.

 

R..M.. ugyanezen vallomása világítja meg F..G.. foglalkoztatásának körülményeit:  eszerint  A..A.. 2007.  elején  szólt R..M..nak,  hogy L..I.. már háromszor kereste őt azért, hogy F..G.. nevű ismerősét alkalmazza a BKV. R..M.. ezt követően személyesen találkozott F..G..ral, de nem találta alkalmasnak arra, hogy a BKV alkalmazza, így az újabb „baráti kérés” teljesítését külsős szerződéssel látta megoldhatónak. Ezért ő javasolta S..Z..-nak, hogy alkalmazza F..G..t, amiért cserébe a BKV Zrt. és a GPS Capital Kft. között létrejövő szerződés díja a F..G..nak járó összeggel emelkedett. Ezt követően R..M.. jelezte A..A..-nak, hogy így sikerült megoldani F..G.. foglalkoztatását, aki ezt nyugtázta.

 

A..A.. ezzel szemben a nyomozás során azt állította, hogy a szerződést azért írta alá, mert R..M.. utalt rá, hogy a szerződés Hagyó Miklós köréhez kötődik és elvárják, hogy aláírásra kerüljön. F..G.. vonatkozásában a III.r. vádlott azt állította, hogy a neve nem ismerős, nem kapott olyan telefont, hogy F..G..-talkalmazni kell, illetve a R..M.. vallomásaira, 2012. november 15-én tett észrevételében A..A.. azt mondta, olyan üzenet, kérés, amit R.. állított, biztosan nem érkezett hozzá.

Ritka pillanat, amikor a vádlotti vallomásokat, a félrevezetést utólag így leleplezi néhány e- mail.

 

Először is, az e-mailek cáfolják A..A.. azon állítását, hogy R..M.. tájékoztatta Hagyó Miklós köreinek kívánságáról. Ebben az esetben R..M.. mondott igazat, aki A..A.. utasításához kötötte a szerződés létrehozását. Ez azonban nem jelenti, hogy a GPS Capital szerződés kizárólag A..A.. magánügylete volt, L..O.. pendrive-ján talált fájlból látható, hogy a GPS Capitalnak juttatott összeget L..O.. számon tartotta.

 

R..M..t támasztja alá az a nagyobb számú e-mail is, amely szerint a Privy Council A..A..-nakjuttatott el a médiában való BKV-s megjelenéseivel kapcsolatos anyagokat, vagyis a Capital cégcsoport egyik cége, a Privy Council valóban nyújtott kommunikációs támogatást A..A..-nak, így a szerződéskötést valóban motiválhatta valamiféle személyes adósságrendezés.

 

F..G.. alkalmazása vonatkozásában megállapítható, hogy a 2007. január 21-i e-mail alapján R..M.. Hagyó Miklós környezetéből is értesült L..I.. kéréséről, mindemellett  A..  Attilát  cáfolják  M..H..É..  2010.  szeptember  20-i  és  2011. február 09-i vallomásai is, amelyek szerint H..É.. egy alkalommal személyesen jelen volt A..A.. irodájában, amikor A..A.. telefonon beszélt L..I..-val arról, hogy egy férfi ismerősét vegyék fel a BKV-hoz.

 

R..M.. azon kezdeti próbálkozását viszont, hogy a szerződés hasznos volt a BKV számára,  megint  az  e-mailek  cáfolják,  hiszen  R..M..  maga  írt  arról,  hogy  a szerződést a barátság indokolja, és bár a feladatokat a BKV is meg tudná csinálni, fontos a jó kapcsolat.

 

Látható,   tehát   hogy   a   nyomozati   vallomások   mindkét   vádlott   részéről   taktikusak, kiszámítottak, a cselekményben saját szerepüket csökkenteni, a másik szerepét növelni szerették volna, az e-mailek azonban mind R..M.., mind A..A.. nyomozati trükközését keresztül húzták. Az, hogy a nyomozás során ilyen taktikázva tettek vallomást, azt  mutatja,  hogy  R..M..  és  A..A..  nem  pánikhelyzetben,  össze-vissza beszéltek, hanem kiszámítottan, kizárólag önös érdekeiknek megfelelően próbálták terelni a nyomozó hatóságot.

 

A tárgyaláson aztán új, egységes, mondhatni összehangolt irányt vett a vádlotti védekezés: A..A.. a 2012. szeptember 25-i vallomásában, valamint a 2012. november 15-i észrevételében  már  azt  állította,  a  GPS  Capitallal  kötött  szerződés  hasznos  volt,  a költségvetési források nem automatikusan járnak, a GPS Capital hozta az információkat, lobbi menetrendet készített, a cég tanácsai a kollégáin keresztül, szűrve eljutottak hozzá is. R..M.. a 2012. november 6-i vallomásában azt állította, a lobbi elhanyagolt terület volt, szükséges volt a külső segítség igénybe vétele, illetve a szerződést a belső ellenőrzés sem kifogásolta.

 

R..M.. belső ellenőrzésre vonatkozó kijelentésével is érdemes egy kicsit foglalkozni, és rögtön két belső vizsgálatot is meg kell említeni. Az első, a 2008. évben történt és külön a tanácsadói szerződésekre kihegyezett belső vizsgálat volt, amelynek keretében éppen azért nem került sor a GPS Capital szerződésének vizsgálatára, mert a BEO felhívására R..M.. azt a tájékoztatást adta, hogy a GPS Capital Kft. szerződése nem tanácsadói szerződés. Ezt azonban a R..M.. által aláírt teljesítési igazolások cáfolják: a GPS Capital a lobbistratégia és a CSR-tervezet elkészítésén kívül lényegében csak tanácsadói tevékenységet folytatott a BKV Zrt-nek. Mindez arra utal, hogy R..M.. a szerződést a vizsgálat elől eltitkolta, ami nyilván nem véletlen, az okát tulajdonképpen már tudjuk, R..M.. nem szerette volna, ha a BEO vizsgálja ezt a szerződést.

 

A  második  belső  vizsgálatra  2009.  évben  került  sor,  amelynek  során  az  50.  számú,  a nyomozati iratok között is megtalálható vizsgálati jelentés készült, amely azt állapította meg, hogy a GPS Capital által készített anyagok részben nem voltak felelhetőek a BKV Zrt-nél, illetve egyértelműen nem kerültek hasznosításra a cég érdekében.

 

Azonban mielőtt részletesebben is rátérnék a szerződés szükségtelenségére, tekintsük át a releváns tanúvallomásokat.

 

 

 

4. Tanúvallomások

A 2013. június 20-i tárgyaláson kihallgatott 32. számú tanú elmondta, a BKV Zrt. és a GPS Capital Kft. szerződéskötését a R..M..sal történt személyes találkozója előzte meg, akivel egyébként korábbi ismeretsége állt fenn. A tanú szerint a személyes találkozón érintőlegesen szó volt F..G.. foglalkoztatásáról is, azonban azt R..M.. nem kérte, illetve azt sem mondta, hogy a GPS Capitallal történő szerződéskötés valaki kérése lenne. A tanú elmondta továbbá, hogy véleménye szerint a BKV Zrt-nek szüksége van lobbitevékenységre, amely főként az EU-s pályázati lehetőségek, valamint a jogalkotás, jogszabályváltozások figyelemmel kíséréséből áll.

 

Az ugyanezen a tárgyaláson kihallgatott 33. számú tanú, aki a szerződés kezdeti időszakában a GPS Capital részéről a teljesítést végezte, elmondta, hogy a BKV-val kötött, komplex szolgáltatásra irányuló szerződésük csak 1-2 céggel volt, amelyek között állami, önkormányzati tulajdonú cég nem szerepelt. A tanú véleménye szerint azonban ez lényegtelen körülmény, hiszen az állami cég is ugyanúgy működik, mint a magántulajdonú.  A szerződés keretében sor került egy lobbistratégia kialakítására, valamint a jogszabályváltozások követésére és parlamenti monitor készítésére. Ezen túlmenően, bár a szerződés tartalmazta a kormányzati kapcsolatok kialakítását, a BKV Zrt. kifejezett kérése volt, hogy ne járjanak el a BKV nevében, az majd a vezetők feladta lesz. A tanú a túlórákkal kapcsolatban kérdésre közölte, hogy azok számát, kifizethetőségét a havi teljesítési igazolások keretében igazoltatták a megrendelővel, azonban azok szükségességét soha, semmilyen módon nem kellett igazolniuk.

 

T..M.., aki a 33. számú tanú cégtől való távozását követően a GPS Capital Kft. részéről a BKV Zrt. felé a teljesítést végezte, elmondta, hogy bár a szerződés tartalmazta, a BKV Zrt. részére nem végeztek konkrét érdekérvényesítő tevékenységet, a tényleges feladatok a lobbistratégia, valamint a havi, e-mail útján küldött jogszabályfigyelő elkészítése, illetve a szóbeli tanácsadás volt. Ezeken túlmenően, a későbbiekben jelentkezett az igény az EU-s pályázatok figyelésére, valamint a CSR stratégia elkészítésére. Ez utóbbira egyébként a szerződés lejártát nem sokkal megelőzően, 2007. decemberében merült fel az igény és „rövid határidős, gyors megrendelés volt”.

 

A tanú a parlamenti monitorokkal, illetve az EU-s pályázati lehetőségekkel kapcsolatban elmondta, azokhoz minden adatot az interneten, nyilvánosan, bárki számára elérhető módon közzétett anyagokból nyertek, ezeket összesítették és küldték meg R..M.. részére. Figyelemre  méltó  továbbá,  hogy  ugyan  voltak  személyes  konzultációk,  azokról  azonban feljegyzés, emlékeztető nem készült, illetve a tanú emlékezete szerint azokon nem volt szó a lobbistratégiában javasoltak megvalósítási lehetőségeiről.

 

A 32. és 33. számú tanúk, valamint T..M..vallomása önmagukban ugyan alátámasztják a lobbitevékenység általánosságban vett létjogosultságát, azonban – akár akaratukon kívül is – cáfolták azt, hogy az általuk végzett tevékenység a BKV Zrt. számára hasznos lett volna, illetve az általuk készített anyagokat a BKV Zrt. bármilyen módon hasznosította volna. Erre utal, hogy a GPS Capital által a szerződés keretében végzett és a BKV Zrt. részéről is elfogadott teljesítés nagyban eltér mind az eredeti szerződéses szolgáltatástól, mind a klasszikus értelemben vett lobbitevékenységtől. A lobbistratégia valóban elkészült, azonban annak megvalósíthatóságáról, a megvalósítás módjáról a GPS Capitallal nem konzultáltak, illetve kifejezetten megtiltották a cégnek, hogy a BKV Zrt. nevében eljárjon, tehát tényleges lobbitevékenységet végezzen.

 

Figyelmet érdemel a CSR stratégia kialakítására, a szerződés lejártát megelőzően, rövid határidő megadásával adott megbízás, amellyel még az utolsó, a GPS Capital Kft. által kiállított számla keretében jelentős túlóra volt elszámolható, és amelynek hasznosítására a BKV Zrt. soha nem törekedett. Az A..A.. által oly szívesen hivatkozott, rendkívüli hasznot  hajtó  tevékenységként  aposztrofált  EU  pályázatfigyelés  egyrészt  nem  tekinthető lobbi-tevékenységnek, másrészt nem képezte a GPS Capitallal kötött szerződés részét.   A CSR  stratégia  –  amely  még  tervezet  formában  sem  készült  el,  csak  egy  javaslat  az elkészítésére –, valamint az EU pályázati lehetőségek ugyan valóban hasznosak lehettek volna a BKV Zrt. részére, azonban azokat a cég végül mégsem hasznosította. És hogy miért nem?

 

Dr. Sz..P..E.. kommunikációs igazgató, valamint D..M.. kommunikációs főosztályvezető tanúvallomása egybevág a BEO jelentéssel, mely szerint a GPS Capital Kft. által készített anyagok nagyrészt nem voltak fellelhetőek a BKV Zrt-nél, azokat a cégtől kellett beszerezni, ezért azok hasznosítására a BKV Zrt-nél nem kerülhetett és nem is került sor.

 

A GPS Capital Kft-vel kötött szerződésnél azonban az anyagok fel nem használtságánál is fontosabb, hogy a Kft. által nyújtott szolgáltatás eleve szükségtelen volt a BKV Zrt. részére és ez már a szerződés megkötésekor is teljesen egyértelmű volt. Itt szeretnék áttérni a szükségtelenség témakörére.

 

 

 

5. Szükségtelenség

R..M.. nyomozati vallomásában, illetve az arra alapítható tényállásban több, a hűtlen kezelés bűntettére utaló indikátor található:

 

Mint  ahogy  azt  már  több  szerződésnél  is  láthattuk,  a  szerződő  felet  nem  a  BKV  Zrt. választotta ki, hanem külső ajánlásra érkezett, de ebben az esetben még ennél is többről van szó, nem egy céggel, hanem valakinek a cégével kell szerződést kötni, valamint ismét előbb volt meg a szerződő fél, mint az, hogy milyen tevékenységre kívánnak szerződést kötni. Továbbá, ahogy azt az okirati bizonyítékok között felhívott e-mailezésekben is láthattuk és ahogy R..M.. a gyanúsítotti vallomásában elmondja, a szerződési díj kialakítására úgy került sor, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása elkerülhető legyen.

 

A szerződés megkötésének valódi oka az volt, hogy S..Z..-nak „meghálálják” az

eddig  nyújtott  és  a  jövőben  adott  segítéségét,  az  már  lényegtelen  volt,  hogy  mi  lesz  a

szerződés tárgya. A szerződés tárgya valójában annyira lényegtelen volt, hogy az szinte véletlenül, kizárásos alapon alakult ki. Ugyanis azzal, hogy A..A.. a cégcsoport két cégét, a Political Capitalt és a Privy Councilt kizárta a szerződő felek közül, az általuk nyújtott szolgáltatásokat is kirekesztette a megrendelés köréből. Így az, hogy a BKV lobbi tevékenységre kötött szerződést a Capital cégcsoport egy tagjával, tulajdonképpen annak köszönhető, hogy a lobbitevékenységet folytató GPS Capital Kft. maradt a cégcsoport alkalmas tagjai közül állva.

 

És ha már a lobbi, ténylegesen vajon van-e rá szüksége egy önkormányzati tulajdonú cégnek? Mindenekelőtt nézzük meg, hogy mi is a lobbi. A lobbi érdekérvényesítés, vagyis konkrét cselekmény annak érdekében, hogy a döntésre jogosultat a számunkra kedvező döntés meghozatalára ösztönözzük. A lobbi – ellentétben a 33. számú tanú által elmondottakkal – mindig is a magánszektor tevékenysége volt. Abban az esetben, ha az állam tulajdonosként jelenik  meg,  sajátos,  a  lobbitevékenység  keretében  nem  értelmezhető  reláció  jön  létre. Ugyanis ha az állami vállalat lobbitevékenységet folytatna, valójában arra fordítaná a tulajdonostól kapott tőkéje egy részét, hogy meggyőzze saját tulajdonosát, gazdálkodjon optimálisan az erőforrásaival. Ebben azonban az állam is érdekelt, ezért azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek kialakítására a magánszektor a lobbitevékenység keretében törekszik, az állami vállalatok működési mechanizmusába eleve beépítették. Tehát az állami vállalat esetében a lobbi fogalmilag kizárt, az erre irányuló tevékenység eleve felesleges, pénzkidobás arra bármilyen forrást áldozni, hogy az állami vállalat külső cég útján keressen utat saját tulajdonosának döntéshozóihoz.

 

Mindez a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő, tevékenységét kizárólag a Főváros területén végző BKV Zrt. esetében egyrészt a BKV Zrt. működésért felelős főpolgármester- helyettes feladatkörébe tartozott, másrészt a BKV Zrt. igazgatóságába küldött tagokon keresztül kellett, hogy működjön. Tehát a BKV Zrt. esetében eleve megvoltak azok a csatornák, amelynek kialakítására egy lobbi cég törekedhetett volna.

 

A kormányzat, mint magasabb szinten szabályozó állami apparátus pedig, úgyszintén rendelkezett delegáltakkal a BKV Zrt. igazgatóságában, illetve az ezen a szinten hozott döntések befolyásolására a tulajdonosi jogokat gyakorló Fővárosi Önkormányzatnak is volt lehetősége. Ha a vállalat menedzsmentje e csatornák mellett még egy külsős lobbicéget is megbíz, akkor akár az a helyzet is előfordulhat, hogy a szűken vett menedzsment érdekeit képviselve a lobbicég a tulajdonos szándékaival, érdekeivel ellentétes tevékenységet fejt ki. Ha az derült volna ki a BKV Igazgatósága vagy a Főpolgármesteri Hivatal számára, hogy a Vezérigazgató a megkerülésükkel lobbizik, joggal ingatta volna meg a bizalmukat benne.

 

Mindezek alapján tehát az érdekérvényesítés, egy állami vállalat, így a BKV Zrt. esetében olyan tevékenység, amelynek önerőből, a saját csatornákon történő megvalósítására a vállalatnak, sajátos tulajdonosi helyzetére figyelemmel nem csak lehetősége van, hanem arra kötelezett is, az érdekérvényesítés külső céghez történő kiszervezése pedig a tulajdonosi érdekekkel ellentétes eredményre vezethet, ezért szükségtelen, sőt tilos. Ezért nem végzett a GPS Capital valójában semmilyen valós lobbitevékenységet, a lobbiszerződés ellenére.

 

 

 

6. Összegzés

A  személyi  és  az  okirati  bizonyítékok  alapján  tehát  aggálytalanul  megállapítható,  hogy R..M..  és  A..A..  egymás  tevékenységéről  tudva  jártak  el  akkor,  amikor R..M.. a „baráti kéréseket” is figyelembe véve előkészítette a GPS Capital Zrt-vel

kötött szerződést, majd A..A.., tudva a szerződéses szolgáltatás szükségtelenségéről és a szerződéskötés  valódi  okáról,  vagyis,  hogy S..Z..  cégét  kell  előnyhöz  juttatni, illetve F..G.. foglalkoztatását kell honorálni, aláírta azt. Majd R..M.. ezt követően havi rendszerességgel igazolta a teljesítést és engedélyezte a kifizetést egy olyan szolgáltatás ellenértékeként, amely semmilyen módon nem szolgálta a BKV Zrt. érdekeit, szükségtelen volt.

 

A vádlottak tudata tehát átfogta mind a másik tevékenységét, mind azt, hogy a vezetői pozíciójukból eredő vagyonkezelői kötelezettségük megszegésével közös tevékenységük a BKV Zrt. részére vagyoni hátrányt eredményez. Mindezek alapján A..A.. III. r. és R..M..  VIII.  r.  vádlott  cselekménye  a  hűtlen  kezelés  bűntettét  valósította  meg, amelyet társtettesként követtek el és amely a BKV Zrt. részére 32.808.000,- Ft összegű vagyoni hátrányt okozott.

 

Egy dologról kell még szólnom: perbeszédem elején elmondtam, hogy ha bebizonyosodik, hogy F..G..-tegy politikus kérésére kellett alkalmazni, aki a BKV részére semmilyen munkát nem végzett, de fizetését a BKV állta a GPS Capital szerződéses díjába építve, akkor R..M.. valótlanul nyilatkozott a tárgyaláson a kényszervallatásról. Az elmondottak alapján  R..M..  nyomozati  vallomása  bizonyított,  tehát  a  tárgyaláson  vallott valótlanul a kényszervallatásról.

I/A. 9. Média Magnet Kft.

 

 

Következzék most a Média Magnet Kft. tanulmányaira vonatkozó vádpont, amit annyiban módosítottam, hogy a tényállásból mellőztem V..Á..nek és Z..T..nak a teljesítések igazolásában játszott szerepére vonatkozó állításokat.

 

 

 

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok megjelölése

A szerződés megkötésének tényét, a szerződést aláíró személyeket, a teljesítés igazolását a Media Magnet Kft. és a BKV Zrt. között 2007. június 20-án létrejött szerződés, a R..M..  által  aláírt  teljesítési  igazolás,  a  2  darab  számla,  valamint  a  hozzájuk  tartozó számfejtési ívek igazolják. Ezeket a tárgyalás során senki nem vitatta, illetve cáfolta, így ezeket külön nem értékelem.

 

A  szerződés  szükségtelenségét  a  Media  Magnet  Kft.  tanulmányaival,  valamint  R..M.., V..Á.. és H..É.. terhelti, illetve a 28. számú tanú és D..M.. tanúvallomásaival bizonyítom.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok értékelése

A Media Magnet Kft. és a BKV Zrt. között 2007. június 20-án vállalkozási szerződés jött létre, amelyben a Media Magnet Kft. 8 darab, a BKV Zrt. adottságaira alapozott tanulmány elkészítését vállalta előre meghatározott témakörökben. A témaköröket, azok BKV specifikusságát a tanulmányokkal együtt kívánom majd értékelni.

 

A szerződés és a BKV Műszaki Igazgatóságának tájékoztatója szerint is a Media Magnet Kft. versenyeztetést követően került kiválasztásra, azonban a versenyeztetés feltűnően gyorsan, mindössze 14 nap alatt lezajlott. Figyelemre méltó körülmény ez egy olyan cégnél, ahol a vezetők – utalvaT..P..2010. július 14-i tanúvallomására – állítólag azért igyekeztek megkerülni a versenyeztetési eljárásokat, mert azok igen sokáig, gyakran hónapokig tartottak. Megtekintve a versenyeztetés anyagát, az is feltűnő, hogy a meghívásos eljárásban kiküldött három árajánlatkérés közül kettő – bár különböző cégeknek – de ugyanarra a postai címre ment ki, tehát a cégek közötti összefonódás lehetőségének fel kellett volna merülnie a versenyeztetőkben. Ehhez képest nem meglepetés, hogy az árajánlatokat – bár két különböző cég nevében – de ugyanaz a személy írta alá, az viszont már meglepő, hogy ugyanarra a feladatra, ugyanaz a személy két eltérő árajánlatot adott. Mintha a két, nem nyertes ajánlatra csak azért lett volna szükség, hogy a Media Magnet mellett legyen két, formálisan magasabb árajánlat. Maga az árajánlatkérés is formális, csak a tanulmányok címét tartalmazza, semmilyen más, pl. formai vagy terjedelmi követelményt nem határozott meg, viszont előírta, hogy az ajánlati árnak tartalmaznia kell az anyag-, szállítási-, fuvarozási- és vámköltségeket is, amely feltételek a tanulmányírás, mint a pályázat tárgya körében nyilvánvalóan nem értelmezhetőek. A követelmények gyakorlatilag teljes hiánya mellett viszont életszerűtlen, hogy mindhárom meghívott pályázó ajánlati ára alig tér el egymástól. Mindezek a körülmények arra utalnak, hogy a versenyeztetési eljárás formális volt, arra inkább a szerződéskötés látszólagos szabályossága, mintsem a valódi verseny kialakítása miatt kerülhetett sor.

 

Maradva még a rövid határidőknél, ki kell emelni azt is, hogy a szerződés 2007. június 20-i

megkötését követő körülbelül 2 hét elteltével, 2007. július 06. napján sor került mind a nyolc

tanulmány átadására, amelynek átvételét R..M.. a teljesítési igazolás kiállításával igazolta is. A rövid időköz komolytalan teljesítményre, a valós munka hiányára utal, hiszen a cég ügyvezetőjének állítása szerint a tanulmányok mindegyikét ő egyedül állította össze és ahhoz nem használt fel korábbi tanulmányokat forrásként.

 

A határidők között ki kell emelni továbbá a 60 napos fizetési határidőt, amelyet a Media Magnet esetében messze nem merítettek ki: az első 2007. július 06-án kelt, 19.080.000 Ft + Áfa összegű számla a 19. napon, a második 2007. november 12. napján kelt, 2.120.000 Ft + Áfa összegű számla a 22. napon került kifizetésre, a BKV Zrt. sconto díjat azonban nem számolt fel.

 

Az első számla tekintetében érdemes megemlíteni, hogy annak számfejtési ívén É..B..B.. gazdálkodási osztályvezető a számla soron kívüli, egy napon belüli kifizetését kérte, holott ennek indokoltságát alátámasztó írásos dokumentum (pl. a szerződő féltől érkező kérés) nem volt fellelhető a BKV Zrt-nél. A kifizetés egy napon belül meg is

történt.

 

A  második  számlánál  maradva  ki  kell  emelni,  hogy  a  szerződésben  a  felek  a  8  darab tanulmány elkészítése mellett egy „általános rendelkezésre állásban” is megállapodtak. A szerződés időtartamaként meghatározott, 2007. december 31-ig tartó határozott idő nyilvánvalóan  csak  ez  utóbbi  tekintetében  értelmezhető.  Tehát  a  Media  Magnet  Kft. szerződése még nem járt le akkor, amikor 2007. november 12. napján a teljes szerződéses összeg kifizetésre került.

 

Ezek a körülmények már önmagukban indikátorai a vagyonkezelői kötelezettség lehetséges megszegésének, a teljesítés anyaga, annak összecsapottsága, összeollózása, irrelevanciája viszont a bizonyosságig fokozza, hogy a Media Magnet Kft. szerződésének célja nem a BKV számára hasznosítható tanulmányok elkészítése volt.

 

Figyelemmel arra, hogy a 28. számú tanú vallomásai szerint a tanulmányokat egymaga készítette, azokat a tanú vallomásával együtt kívánom értékelni. Elsőként ki kell emelni, hogy bár  a  szerződés  8  darab  tanulmány  elkészítéséről  szólt,  annak  keretében  a válságkommunikáció kivételével nem tanulmányok, hanem prezentációk készültek. Prezentációk, azaz statisztikai diagramokat és párszavas kiemelést tartalmazó diaképekből álló, jellemzően rövid anyagok.

 

A B2B online kommunikáció, amely tulajdonképpen az üzletfelek közti elektronikus kommunikációs  eszközök  felmérését  célozta  meg,  összesen  10  diaképből  áll.  A prezentációban inkább felsorolásra, mintsem bemutatásra kerültek az online vállalati kommunikációs eszközök.

 

Több alkalommal elhangzott a védelem részéről a kommunikációs szakértő kirendelésének igénye, hiszen – a védelem szerint – egy-egy ilyen tanulmány hasznosságának megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. Akkor most a teljesség igényével, szó szerint idézném azt, hogy mit is tartalmaz a Media Magnet B2B online kommunikáció című „tanulmányának”, Hírlevelek a B2B kommunikációban c. fejezete: „Offline/online hírlevelek, Belső hírlevelek, fogyasztói kommunikáció, b2b kommunikáció, Imázsépítés, PR funkció és informálás, Az online hírlevél naprakészebb, rugalmasabb, gyorsabban korrigálható, előállítása olcsóbb”. Hát ennyi lett volna ez a fejezet. Különleges szakértelem nélkül is megítélhető, hogy ezek a címszavak nemcsak nem hasznosak egy tömegközlekedéssel foglalkozó nagyvállalat képzett

kommunikációs szakemberei számára, de önmagukban nem is értelmezhetőek, ezért tanulmányként igencsak nehezen fogadhatóak el.

 

Kiemelném még ezzel a prezentációval kapcsolatban, hogy a statisztikai diagramok, amelyek elkészítése a 28. számú tanú szerint úgy történt, hogy a más cégektől vásárolt, több szempont alapján gyűjtött, nagy mennyiségű adatot a tanú rendkívül nagy energia és időráfordítással, a megrendelő speciális igényei szerint gyűjtötte le és rendszerezett, angol nyelvűek. Ugyancsak angol nyelven készült az „Internet Landscape” c. tanulmány egy része is.

 

Ezzel kapcsolatban R..M.. védekezésében előadta, a kommunikációs szakterületen elengedhetetlen az angol nyelv ismerete, így nem meglepő, hogy egy-egy tanulmányban angol nyelvű részek is vannak, hiszen egyértelmű, hogy a kommunikációs szakemberek – ahogy ő maga is – beszélnek angolul. Természetesen ez egy logikusan hangzó érvelés, azonban a 28- as számú tanú által a nyomozás során csatolt számlák szerint a magyar viszonyokra vonatkozó statisztikai adatokat a Media Magnet Kft. magyar cégektől vásárolta, azokat tehát a 28. számú tanú kizárólag a budapesti szolgáltatási területtel működő, magyar megrendelővel kötött, ilyen kérést nem tartalmazó szerződés teljesítése érdekében fordította le angol nyelvre. Nos igen, ez elméletben lehetséges, de valljuk be, nem túl életszerű. Ennél valószínűbb, hogy a statisztikai adatok eleve angol nyelven álltak rendelkezésre, angol nyelvű tanulmányokból kerültek átvételre.  A  BKV  specifikusság  körében  érdemes  még  kiemelni,  hogy  a  tanulmány foglalkozik például a vállalati honlapokkal, azonban a BKV saját honlapjáról említést sem tesz.

 

Ugyancsak nem tartalmaz BKV-ra vonatkozó adatot a Marketing/Média célcsoportelemzés című prezentáció, amelynek része például a budapestiek mellett a megyeszékhelyén élők médiafogyasztásának elemzése is, ami a 28. számú tanú tárgyalási nyilatkozata szerint azért BKV specifikus adat, mert a megyeszékhelyen élők is járnak Budapestre.

 

Hasonlóan komolytalan válasz adható arra is, hogy mi szüksége lehet egy tömegközlekedési vállalatnak a kábeltelevíziós piacra vonatkozó felmérésre, médiahirdetési térképre, valamint az üzleti döntéshozók médiafogyasztási analízisére. Még ilyen válasz sem adható azonban arra, hogy miért kellett szponzorációs és támogatási felmérést készíttetnie egy olyan cégnek, ahol a támogatás elméletileg tiltott volt, a támogatást a BKV a néhány kivételezettnek, mint pl. a Csapó Bt. színlelt szerződésekkel fizette ki.

 

Végezetül a Válságkommunikációs tanulmány kapcsán ki kell emelnem, hogy a 2007. június

20-i megrendelésre készült tanulmány Bevezetés c. fejezetének kelte 2006. március, amely már önmagában is cáfolja a 28. számú tanú azon állítását, mely szerint korábbi anyagok nem kerültek felhasználásra a tanulmányok elkészítéséhez.

 

A válságkommunikációs tanulmány egyébként több helyen is átfedést mutat a Kornusz Kft. által szintén a BKV Zrt. megrendelésére készített, a nyomozati iratok között is megtalálható

„Válságkommunikáció – háttér” című tanulmánnyal, valamint egyes részei szó szerint átvett, tankönyvi megállapításokat tartalmaznak. A tanulmány több helyütt utal vízközmű szolgáltatóra és útépítéssel foglalkozó vállalkozásra is, aminek egyszerűen az az oka, hogy az ún. tanulmány szó szerint kölcsönöz más, internetről letölthető tanulmányokból, pl. Zs..L.. Válságkommunikáció a víziközműszolgáltatásban c. szakdolgozatából, és a tanulmány készítője még arra sem vette a fáradtságot, hogy a gyakorlati válságkommunikációs példákat átírja BKV-s példákra.

Természetesen a tanulmányokat készítő 28. számú tanú ezzel kapcsolatban is nyilatkozott: a több helyütt megjelenő dátumbeli eltérések elírások eredményei, míg az útépítés azért volt releváns a BKV Zrt. számára, mivel „maga is utakon jár”. Az, hogy ezt az ún. kézikönyvet a BKV képviselője elfogadta, csak azt jelentheti, hogy el sem olvasta, vagy elolvasta, de mindegy volt, mert nem volt cél a hasznosítása.

 

A teljesítésként elfogadott anyagokról tehát különleges szakértelem nélkül is megállapítható, hogy azok – 8 esetből 7-ben – nem tanulmányként, hanem prezentációként készültek el, nem vagy csak elenyészően tartalmaznak olyan adatot, amely a BKV Zrt. számára speciálisan értékelhető lehetne, illetve azok aktualitása, egyedisége igencsak megkérdőjelezhető.

 

 

 

3. Terhelti vallomások

R..M.. a 2010. március 04-i vallomásában elmondta, a Média Magnet Kft. szerződéskötésére azért került sor, mert a Hagyó kabinet valamelyik tagja, L..O.. vagy C..G.. szóltak, hogy a cég P..L.. érdekeltségébe tartozik, és 20 milliót kellene neki fizetni. R..M.. az összeg nagysága miatt szólt A..A..-nak, aki azt mondta, „kössük meg a szerződést”.

 

R..M.. a tárgyaláson, 2012. november 06. napján tett vallomásában változtatva a védekezésének irányán azt állította, hogy a tanulmányok elkészültek, azokat, ha egymásra tennének 80 cm magasak lennének, továbbá a pályázatot a felügyelőbizottság is vizsgálta és szabályosnak, indokoltnak tartotta.

 

R..M.. nyomozati vallomását támasztja alá M..H..É.. 2011. február 3. és február 9. napján tett vallomása, amely szerint a Media Magnet Kft. ügyvezetőjét, M..M..-t ő hozta össze R..M..sal. A VIII. rendű vádlott vallomása szerint a Media Magnet Kft. a valóságban P..L.. irányítása alatt állt, ezt R..M.. is pontosan tudta,  ahogy  azt  is,  hogy a  Kft.  a  pártfinanszírozás  eszköze  volt,  amely  az  igen  magas hirdetési árakon keresztül az állami pénzek  visszaszivárogtatására szolgált.

 

A..A.. a tárgyaláson, 2012. szeptember 25. napján tett vallomásában szintén a szerződés hasznosságával védekezett, valamint azzal, hogy a szerződést nem ő írta alá, illetve a teljesítéseket sem igazolta.

 

A..A.. védekezését azonban nem csak R..M.. 2010. március 4-i vallomása, hanem az A..A.. és R..M.. közötti, 2007. január 21-i elektronikus üzenetváltás is cáfolja, amelynek egyik pontja szerint a beérkezett baráti kérések és elvárások kezelését egyeztették, másik pontja szerint pedig A..A.. minden politikai kérésről tudni akar. Ami, valljuk be, egy ilyen összegű szerződésnél, amely mögött ennyire látszatteljesítés áll, érhető is.

 

V..Á.. a 2011. szeptember 1. napján, valamint a 2012. december 4. napján csatolt írásbeli vallomásaiban részben a szerződés hasznosságával, részben azzal védekezett, hogy a Media Magnet Kft. teljesítését R..M.. utasítására írta alá, Z..T.. kommunikációs főosztályvezető helyett, mivel az éppen szabadságon volt. V..Á.. elmondása szerint a teljesítés megítélése a vezérigazgató-helyettes hatásköre volt, ha a tanulmányok elkészültek, nem tagadhatta meg az igazolás aláírását.

Z..T.. a 2012. november 20-i tárgyaláson csatolt írásbeli vallomásában szintén a szerződés hasznosságával, valamint azzal védekezett, nem emlékszik arra, a szerződést ő igazolta volna.

 

A szerződés szükségtelenségére a későbbiekben térek ki, azonban itt kell megállapítani azt, hogy V..Á.. és Z..T.. azon védekezését, mely szerint a teljesítést lényegében nem  ők  igazolták,  az  okirati  bizonyítékok  alátámasztják:  R..M..,  mint kommunikációs igazgató és mint a BKV Zrt. részéről eljáró személy, 2007. július 06. napján saját maga igazolta a teljesítést a 8 darab tanulmány átvételével, ezt követően a számfejtési ív aláírása olyan, technikai jellegű feladat, amely csak a kifizetés adminisztratív lebonyolítását szolgálja, a teljesítés valódi ellenőrzését a vádlottak részéről már nem feltételezi.

 

Végezetül, a terhelti védekezések körében ki kell térnem a több vádlott által említett 2008-as felügyelőbizottsági vizsgálatra, amely a védekezések szerint ellenőrizte a Media Magnet szerződését és azt rendben lévőnek, indokoltnak találta. Nagyon érdekes, hogy a nyomozás során R..M.. még elébe akart menni annak, hogy valaki védekezésként erre a felügyelőbizottsági vizsgálatra  hivatkozzon, és magától  elmondta  azt a bennfentes információt, hogy napirend előtt jelezte a FB elnökének, hogy ez a cég kinek az érdekeltsége, ezért a FB el is fogadta a Media Magnetre vonatkozó jelentését. Megjegyzem, a határozatból látszik az FB óvatossága, hiszen nyilvánvalóan nem akarta felvállalni a szerződés vizsgálatának  felelősségét,  ugyanis  valójában  nem  arról  határozott,  hogy  az  ügyletet elfogadta, hanem arról, hogy megismerte. A sors iróniája, hogy nyomozati vallomása ellenére pont R..M.. hivatkozott utóbb a Felügyelőbizottság vizsgálatára.

 

Amikor azonban az érdemi vizsgálatra 2009-ben, a felügyelőbizottság 111/2009. számú határozata alapján sor került, akkor a BEO meg is állapította a Media Magnet Kft. szerződése kapcsán azon hiányosságokat, amely alapján a BKV Zrt. a feljelentését megtette.

 

 

 

4. Tanúvallomások

A Media Magnet Kft. kapcsán kevés tanúvallomás áll rendelkezésünkre.

 

Ezek közül már kiemelésre került a 28. számú tanú, aki a nyomozás során 2011. július 6. napján, majd a tárgyalás során 2013. június 13. napján tett vallomást. A tanútól, aki a Media Magnet Kft. ügyvezetőjeként maga is aláírta a BKV Zrt-vel kötött szerződést, nyilvánvalóan nem  volt  elfogulatlan  vallomás  várható,  hiszen,  amennyiben  a  tanú  elismerte  volna  azt, amelyet R..M.. és H..É.. a tanúvallomásában állított, hogy a cége a BKV Zrt- vel lényegében fiktív szerződést kötött, önmagát vádolta volna bűncselekmény elkövetésével. Ezért a tanú nem meglepő módon igyekezett igazolni azt, hogy az általa kb. 2 hét alatt elkészített irományok, statisztikai adathalmazok nem csak magas szakmai színvonalon, de a BKV Zrt. igényeire specifikusan készültek és teljesítésként, tanulmányként elfogadhatóak.

 

Mivel a tanú vallomását a tanulmányok BKV specifikusságára vonatkozó részben már értékeltem, ehelyütt már inkább csak emlékeztető, példálózó jelleggel hívnám fel a figyelmet a tanú vallomása, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok között fennálló nyilvánvaló ellentétekre:

-     A  tanú  vallomása  szerint  a  tanulmányokhoz  szükséges  statisztikai  adatokat  maga elemezte és gyűjtötte ki a BKV Zrt. helyzetéből adódó egyedi szempontok szerint a rendelkezésére álló két hétben. Ezzel szemben a felhasznált statisztikai adatok egy része, pl. az „Internet landscape” c. tanulmánynál az amerikai Forrester cég által, az

USA médiahasználatára vonatkozóan készített statisztikákkal egyeznek meg. A Válságkommunikációs  tanulmány  pedig  egyezést  mutat  a  Kornusz  Kft. tanulmányával, valamint a Zs..L.. által a székesfehérvári vízközmű részére készített tanulmánnyal is.

-     A  tanú  elmondása  szerint  az  esetleges  dátumbéli  problémák  nyilvánvaló  elírások eredményei. Ezzel szemben ugyancsak az „Internet landscape” c. tanulmány 2006. évre vonatkozó várakozásokról, valamint olyan márkanévről, az Axeleroról tesz említést, amely a tanulmány elkészítésekor már 2 éve nem volt jelen a piacon.

A  tanú  álláspontja  tehát,  mely  szerint  a  tanulmányok  BKV  specifikusan  készültek  és

teljesítésként elfogadhatóak lettek volna, egyértelműen cáfolhatóak.

 

 

 

5. Szakvélemény

Bár továbbra is fenntartom, hogy a tanulmányok laikus számára is megállapítható összeollózása, összecsapottsága, BKV specifikusságának hiánya önmagában, szakértői ismeretek nélkül is megalapozza azt a következtetést, hogy a teljesítés a BKV számára semmilyen hasznot nem hajtott, hogy a bíróság által kirendelt független szakértői vélemény is alátámasztja a vád álláspontját, és a következő megállapításokat tette:

-     A 8 db. írásbeli anyag egyike sem felel meg sem formai, sem tartalmi szempontból a tanulmányok   szakirodalom   szerinti   követelményrendszerének.   Az   értelmezések hiánya, a következtetések levonása és javaslatok nélkül inkább adatbázisoknak, adatállománynak nevezhetők.

-     A tanulmányok egyértelműen nem a BKV Zrt. adottságaira alapozott tanulmányok, amik sem a kiírásnak, sem az ajánlattételi felhívásban a Média Magnet Kft. által vállalt feladatnak nem felelnek meg.

-     A tanulmányokban leírt adatok elvben alkalmasak lehettek volna arra, hogy a BKV Zrt. marketing tevékenységét megalapozzák, azonban az egyes tanulmányok tartalmának részletes értékelése ezt nem igazolja (az adatok csak részben naprakészek,

egyes  adatok  nincsenek  időszakhoz  azonosítva  vagy  elcsúsznak,  illetve  külföldi adatok szerepelnek – mindez pedig téves következtetések levonására alkalmas). A tanulmányok BKV specifikussága egyértelműen nem kimutatható, a tanulmányok nem a BKV-ra szabottak.

-     A „Kábeltelevíziós  piac Magyarországon  2006-2007.  I. negyedév”  irományban  az adatbázisként értelmezhető anyag alapján a Média Magnet Kft. hozzáadott munkája igen csekély, gyakorlatilag közvetítette az AGB Nielsen által mért adatokat.

-     „ÜDMA – Üzleti Döntéshozók Média Analízise” nem tartalmazott a BKV számára

hasznosítható információkat.

-     A    „Szponzoráció     és    támogatás     Magyarországon”     című     tanulmány     BKV

specifikussága teljesen hiányzik, sőt a definíciók sem pontosak.

-     „Média  landscape  –  2006.  Magyarország”  című  tanulmány  adatainak  aktualitása félrevezető, három nagyságrenddel, ezerszeres különbséggel téveszt adatokat.

-     Az „Internet Landscape”-ben hiányzik az adatok bármilyen szintű értelmezése.

-     A „Válságkommunikációs kézikönyv” használatra alkalmatlan.

-     „B2B online kommunikáció”: A tanulmány nem hordoz hasznos értéket. Mivel az nem derül ki, hogy amerikai felmérés adatai, így hazai vagy BKV viszonylatra nézve a téves döntések lehetősége kódolva van, akár rossz döntéseket is eredményezhetett volna.

-     „Marketing/Média  célcsoportelemzés”:  A  tartalom  adatállományként  használható

(különösen, ha az időpont is ismertté válik és nem távoli éveket jelenít meg

6. Szükségtelenség

A szükségtelenség legfőbb indikátorai pedig maguk a tanulmányok, amelyek annak ellenére kerültek  teljesítésként  elfogadásra,  hogy  a  8-ból  7  nem  tanulmányként,  hanem prezentációként készült el és csak vázlatos emlékeztetőket, statisztikákat tartalmaz, a 8. tanulmány pedig oly mértékben plagizált, hogy annak BKV specifikussága a laikus számára is egyértelműen cáfolható. Ki kell emelni továbbá, hogy a tanulmányok, amelyek a vádlotti védekezések szerint oly fontos információkat tartalmaztak, még a kommunikációs osztályon sem voltak fellelhetőek, azokat utóbb ismételten be kellett szerezni a Media Magnet Kft-től. Nem meglepő, hogy ilyen körülmények között hasznosításukról semmilyen konkrét adat nem áll rendelkezésre.

 

Ezzel szemben viszont konkrét bizonyíték van arra, hogy a szerződő felet nem a BKV Zrt. választotta  ki,  hanem  a  szerződés  megkötésére  a  Media  Magnet  Kft.  és  Puch  László kapcsolata, illetve a Hagyó kabinettől érkező kérés miatt került sor.

 

Végezetül a szerződés leplezett voltára utal, és a szerződéskötés R..M.. és H..É.. által felfedett valódi célját igazolja, hogy a szerződés ellenértéke soron kívül, jóval a fizetési határidő lejárta előtt, de sconto díj felszámolása nélkül került kifizetésre.

 

 

 

7. Összegzés

 

 

A  lefolytatott  bizonyítás  alapján  tehát  aggálytalanul  megállapítható  a  vádirati  tényállás, vagyis, hogy R..M..hoz „baráti kérés” érkezett a Hagyó kabinettől egy 20 millió Ft összegű szerződés megkötésére a Media Magnet Kft-vel, amelyet a kommunikációs igazgató annak ellenére előkészített és megkötött, hogy tudta, a szerződéses szolgáltatás semmilyen módon nem szolgálja a BKV Zrt. érdekeit, szükségtelen a cég számára. Alátámasztást nyert továbbá az is, hogy a szerződés megkötésére A..A.. vezérigazgató adott engedélyt, utasítást.

 

Kétséget kizáróan megállapítható tehát, hogy mind A..A.., mind R..M.. tudata átfogta, közös cselekményük alapján a BKV Zrt. olyan kifizetéseket teljesít majd, amely a cég számára vagyoni hátrányt okoz, illetve a vádlottak tudták azt is, hogy a szerződéskötéssel megszegik vagyonkezelői kötelezettségeiket, és annak következményét, a P..L.. érdekeltségi körébe tartozó Media Magnet Kft. részére történő indokolatlan, a BKV Zrt. számára vagyoni hátrányt okozó kifizetést kívánták.

 

R..M..  ezen   túlmenően   a   2007.   július   06-i   keltezéssel   kiállított   teljesítési igazolásában nem csak a tanulmányok átvételét, hanem azok szerződésszerű voltát, a BKV Zrt. adottságaira alapozott tanulmányok elkészítését is igazolta.  R..M.. a teljesítési igazolás kiállításakor tudott – vagy a teljesítési igazolás kiállításához szükséges ellenőrzés elvégzése mellett tudnia kellett – arról, hogy a tanulmányok nem felelnek meg a szerződésben vállaltaknak, azonban a teljesítésről valótlan tartalmú igazolást állított ki, azért, hogy a szerződéskötés eredeti célja, a baráti kérésére történő kifizetés teljesüljön. R..M.., a BKV kommunikációs igazgatójaként, ismerve a cég kifizetési mechanizmusát, tudta, hogy az általa kiállított okirat a számla kiállítása érdekében felhasználásra kerül a Media Magnet Kft- nél és végső soron a számla kifizethetőségének is alapja lesz a BKV Zrt-nél.

 

Mindezek alapján A..A.. III. r. és R..M.. VIII. r. vádlott cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet társtettesként követtek el és amely a BKV Zrt.

részére 21.200.000,- Ft + ÁFA, azaz összesen 25.440.000,-  Ft összegű vagyoni hátrányt eredményezett. R..M.. VIII. r. vádlott cselekménye ezen túlmenően a magánokirat- hamisítás vétségét is megvalósította.

 

Folytatás a harmadik napon ==>

 

Tartalom

II. Nem kommunikációs szerződések (folytatás) ....................................................................... 1

I/A. 14. C.C. Soft Kft. ................................................................................................................ 1

1. terhelti vallomások ................................................................................................................. 1

1.1 Tényállást alátámasztó vallomások .................................................................................. 1

1.1.1. B..Zs.. ............................................................................................................. 1

1.1.2 A..A.. ................................................................................................................ 2

1.1.3 M..H..É.. ................................................................................................... 3

1.2. terhelti védekezések ........................................................................................................ 3

1.2.1. B..Zs.. tárgyalási védekezés ........................................................................... 3

1.2.2. A..A.. ............................................................................................................... 4

1.2.3 Hagyó Miklós ............................................................................................................ 5

2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................... 5

2.1 Beszerzési eljárás iratai .................................................................................................... 5

2.2 A szerződéskötés iratai ..................................................................................................... 7

2.3 A teljesítéssel kapcsolatos iratok...................................................................................... 7

2.3.1 A kijelzőkkel kapcsolatos problémák ....................................................................... 7

2.3.2 Az adatkapcsolat problémái ...................................................................................... 9

2.3.3 A kivitelezés problémái........................................................................................... 10

2.4 A szerződésmódosítás iratai ........................................................................................... 11

2.5 A műszaki átadás-átvétel iratai ...................................................................................... 12

2.6 teljesítésigazolás ............................................................................................................. 12

2.7 Kifizetés ......................................................................................................................... 13

2.8 A hiányosságok feltárása ................................................................................................ 13

2.9 Hibás teljesítés miatti intézkedések................................................................................ 15

3. Tanúvallomások ................................................................................................................... 15

3.1 K..G.............................................................................................................. 16

3.2 K..I.. ................................................................................................................... 17

3.3 P..F.. .................................................................................................................. 18

3.4 N..G.. ................................................................................................................ 19

3.5 D..Z................................................................................................................... 20

3.6T..P..................................................................................................................... 21

3.7 Sziebert György.............................................................................................................. 21

3.8 E..A.. .............................................................................................................. 22

3.9 M..Gy.................................................................................................................. 24

3.10 K..T.. ................................................................................................................ 25

4. Szakvélemény....................................................................................................................... 26

5. Összegzés ............................................................................................................................. 27

5.1 A C.C. Soft kivételezett helyzete ................................................................................... 27

5.2 A szerződéskötésig ......................................................................................................... 28

5.3 A szerződésmódosításig ................................................................................................. 29

5.4 A teljesítésigazolásig ...................................................................................................... 31

5.5. A vagyoni hátrány ......................................................................................................... 33

5.6 Végkövetkeztetés ........................................................................................................... 34

II. vp. - Vesztegetés .................................................................................................................. 36

1. Terhelti vallomások .............................................................................................................. 36

1.1 B..Zs.. vallomása .................................................................................................. 36

1.2 Hagyó Miklós vallomása................................................................................................ 40

1.3 A..A.. vallomása.................................................................................................... 42

1.4 R..M.. vallomása ............................................................................................. 42

1.5 M..H..É.. vallomása ....................................................................................... 42

2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 43

3. Tanúvallomások ................................................................................................................... 43

4. Szembesítés .......................................................................................................................... 43

5. Bizonyítékok összegző értékelés .......................................................................................... 45

5.1 Synergon érintettség ....................................................................................................... 45

5.2 A követelés közlése ........................................................................................................ 45

5.3 A 2008-ban fizetett pénz megszerzése ........................................................................... 46

5.4 A pénz eljuttatása Hagyó Miklósnak. ............................................................................ 47

5.5 A pénz kérése 2009-ben ................................................................................................. 48

5.6 A pénz megszerzése 2009-ben ....................................................................................... 48

5.7 Pénzátadás 2009-ben ...................................................................................................... 50

6. Végkövetkeztetés ................................................................................................................. 50

7. Minősítés .............................................................................................................................. 50

I/C. vp. – Konzorciumi takarítási szerződés............................................................................. 52

1. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 52

2. Terhelti vallomások .............................................................................................................. 55

2.1 A..A.. ..................................................................................................................... 55

2.2 R..M.. .............................................................................................................. 56

2.3 M..E.. ............................................................................................................ 57

2.4 B..Zs.. ................................................................................................................... 57

3. Tanúk.................................................................................................................................... 57

3.1 H..L................................................................................................................... 57

3.2 29. sz. tanú...................................................................................................................... 60

3.3 K..I.. .................................................................................................................... 60

3.4T..P..................................................................................................................... 61

3.5 D..Z................................................................................................................... 61

4. Az elkövetési magatartásra vonatkozó következtetések ...................................................... 62

5. A vagyoni hátrányra vonatkozó következtetések ................................................................. 65

6. Összegzés ............................................................................................................................. 68

I/B. – Optimismo (elmaradt) .................................................................................................... 69

 

III. Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződései ............................................ 70

Bújtatott kifizetés, teljesítés nélkül ...................................................................................... 73

I/A. 1.c - Kacu Kft.................................................................................................................... 73

1. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 73

2. Terhelti vallomások .............................................................................................................. 73

3. Tanúk.................................................................................................................................... 74

4. Összegzés ............................................................................................................................. 77

I/A 1.d. – Citynet Kft. .............................................................................................................. 78

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok megjelölése:................................................................. 78

2. Okirati bizonyítékok ............................................................................................................. 78

3. Terhelti vallomások .............................................................................................................. 79

4. Tanúvallomások ................................................................................................................... 82

5. Szükségtelenség ................................................................................................................... 83

6. Összegzés ............................................................................................................................. 84

Bújtatott kifizetés, látszatteljesítéssel................................................................................... 85

I/A. 1.b. – Pont Ez Kft.............................................................................................................. 85

1.0 I/A. 1.b. i) – Pont EZ kommunikációs tanácsadás ......................................................... 85

1.1 A felhasználni kívánt bizonyítékok ................................................................................ 85

1.2. Okirati bizonyítékok ...................................................................................................... 85

1.3 Terhelti vallomások ........................................................................................................ 87

1.4 Tanúvallomások ............................................................................................................. 88

1.5. Szükségtelenség ............................................................................................................ 89

1.6 Összegzés ....................................................................................................................... 90

2.0 I/A. 1.b. ii) – Pont Ez Kft. tanulmány ............................................................................ 91

2.1 A felhasználni kívánt bizonyítékok ................................................................................ 91

2.2 Okirati bizonyítékok ....................................................................................................... 91

2.3 Terhelti vallomások ........................................................................................................ 92

2.4 Tanúvallomások ............................................................................................................. 93

2.5. Szükségtelenség ............................................................................................................ 94

2.6. Összegzés ...................................................................................................................... 94

3.0 I/A. 1.b. iii) – Pont Ez Kft. – Hócipő ............................................................................. 95

3.1 A felhasználni kívánt bizonyítékok megjelölése:........................................................... 95

3.2 Okirati bizonyítékok értékelése ...................................................................................... 95

3.3 Terhelti vallomások ........................................................................................................ 96

3.4 Tanúvallomások ............................................................................................................. 97

3.5. Szükségtelenség ............................................................................................................ 97

3.6 Összegzés ....................................................................................................................... 97

I/A. 5. GPS Capital Kft. szerződése ......................................................................................... 99

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok ...................................................................................... 99

2. Okirati bizonyítékok értékelése ............................................................................................ 99

3. Terhelti vallomások és egyben azok cáfolata ..................................................................... 101

4. Tanúvallomások ................................................................................................................. 103

5. Szükségtelenség ................................................................................................................. 104

6. Összegzés ........................................................................................................................... 105

I/A. 9. Média Magnet Kft. ...................................................................................................... 107

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok megjelölése ................................................................ 107

2. Okirati bizonyítékok értékelése .......................................................................................... 107

3. Terhelti vallomások ............................................................................................................ 110

4. Tanúvallomások ................................................................................................................. 111

5. Szakvélemény..................................................................................................................... 112

6. Szükségtelenség ................................................................................................................. 113

7. Összegzés ........................................................................................................................... 113