Vádbeszéd - Negyedik nap

II. Nem kommunikációs szerződések (folytatás)

 

 

T. Törvényszék!

 

A vádbeszéd részeinek kényszerű megváltoztatását követően vissza kell térnem korábban már tárgyalt részekre. Elsőként a nem kommunikációs, vezérigazgatói hatáskörben megkötött szerződésekhez kell visszakanyarodnom, ebben a logikai egységben egy vádpont részletes értékelése maradt el, az I/B. vádpont, vagyis a fénymásoló-állomány felmérésére az Optimismo Kft.-vel A..A.. által megkötött vállalkozási szerződés ügye.

 

 

 

I/B. – Optimismo

 

 

 

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok

A szerződés megkötésének tényét, a teljesítés igazolását és a kifizetés megtörténtét az Optimismo Kft. és a BKV Zrt. között 2007. február 1-re dátumozott szerződés, a teljesítésigazolás,  az  Optimismo  Kft.  által  2007.  március  9.  napján  benyújtott  számla, valamint a hozzá tartozó számfejtési ív, banki és SAP adatok igazolják.

 

A szerződés szükségtelenségét és a szerződéses cél leplezett voltát az Optimismo Kft. által az

„átfogó vizsgálat” eredményéről készített jelentéssel, dr. H..I..VII. r. vádlott határidőnapló részletének másolataival, A..B.. munkaügyi adataival, valamint A..A.. gyanúsítotti, illetve A..B.., T..P.. és K..P.. tanúvallomásaival bizonyítom.

 

 

 

2. Az okirati bizonyítékok értékelése

Jelen vádpont kapcsán a szerződéskötés valódi célját a személyi bizonyítékok, a szerződéskötés menetének pontos láncolatát pedig az okirati bizonyítékok tárják fel.

 

Az  okirati  bizonyítékokra  e  vádpont  kapcsán  azért  fektetnék  különös  hangsúlyt,  mert nagyrészt cáfolják a vádlottak védekezéseit és az A..A.. részbeni beismerő vallomásától eltérő, a szerződés szükségességére és hasznosságára épített verziókat.

 

A szerződésen és a kapcsolódó okiratokon kívül nagy jelentősége van az A..A..-tól lefoglalt számítógépen megtalált levelezésnek, mivel ez bizonyítja, hogy a szerződést a Horváth, D.. és L.. Ügyvédi Iroda készítette elő és küldte meg személyesen A..A..-nak. Ezt persze dr. H..I..– még az e-mailek előkerülése előtt – tagadta, védekezésének lényege szerint az Optimismo Kft. és a BKV között kötött jogügyletben nem működött közre, szerepe esetlegesen annyira terjedhetett ki, hogy a céget egy megbeszélés alkalmával – erre irányuló külön kérésre – ajánlhatta A..A..-nak, mint megbízható, irodatechnikával foglalkozó céget.

 

Ezzel  szemben  az  e-mailek  bizonyítják,  hogy  az  Optimismo  Kft.  szerződésének  első változatát  a  HDL  Ügyvédi  Iroda  egyik  tagja,  dr.  D..T..  ügyvéd  küldte  meg személyesen A..A..-nak, 2007. március 2. napján 11.06-kor. Az e-mail mellékletében található, dr. Cs..A.. ügyvéd által ugyanezen a napon létrehozott fájl tartalmazta az Optimismo  Kft.  szerződését,  ami  ekkor  még  a  teljes  számítástechnikai  hardver-eszköz állomány felmérésére vonatkozott volna. Ezt a szerződést A..A.. D..Z..-nak továbbította 2007. március 6-án.

 

A..A.. későbbiekben részletezett és értékelt elmondásából tudjuk, arról, hogy a BKV Zrt. szerződést kell kössön az Optimismo Kft-vel, dr. H..I..-tól értesült. Azt, hogy mi legyen a szerződés tárgya, az elkövetőknek körültekintően kellett meghatározniuk, hiszen a szerződésnek elég nagy horderejűnek kellett lennie ahhoz, hogy indokolt legyen a közvetlen szerződéskötés,  a  közvetlen  vezérigazgatói  ügyintézés,  valamint  a  közel  20  millió  Ft-os összeg kifizetése, a teljesítésnek pedig indokolhatónak és a kifizetett összeghez mérten arányosnak kellett lennie, mindemellett pedig feltűnésmentesnek is, nehogy valaki igénybe akarja aztán azt venni, vagy számon kérje, hogy hol van a teljesítés.

 

Ezek lehettek azok a szempontok, amelyek alapján a teljes számítógép állomány felmérésére vonatkozó  szerződéstervezetet  végül  elvetették.  Ennek  oka  részben  a  feladat  nagysága, részben az lehetett, hogy az informatikai szolgáltatásokat a BKV külső szolgáltatónak kiszervezte, így a számítástechnikai eszközök állítólagos felmérése konfliktusba kerülhetett volna a külső szolgáltató szerződésével. A javított, irodatechnikai jellegű számítástechnikai hardver-eszköz állomány felméréséről szóló szerződést ugyanaznap, pár óra múlva küldte meg a HDL ügyvédi iroda A..A.. e-mailcímére, a teljesítési jegyzőkönyvvel és a teljesítésigazolással együtt. Vélhetően a BKV berkein belül finomították tovább a szerződés tárgyát fénymásoló felmérésre.

 

Visszatérve az e-mailekre, említést kell tennem arról, hogy a szerződéstervezetet valóban nem dr. H..I..készítette és nem is ő küldte meg A..A..-nak. Ennek okára azonban a VII. r. vádlott maga világított rá a nyomozati vallomásában, amikor elmondta, a kérdéses időszakban 17 alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt, valamint 3 adminisztrátor és 4 gyakornok dolgozott az ügyvédi irodában, ahol az irányadó munkarend szerint dr. H..I..irányítói, revíziós, illetve kiadmányozói feladatokat látott el, azonban az iratok szerkesztésében nem vett részt. Így nem meglepő, hogy bár a BKV-nál személyesen dr. H..I..járt el, a szerződést   nem   ő   készítette  elő,   illetve  azt   nem   ő   küldte  meg   az   ügyfél   részére véleményezésre.

 

Arra a kérdésre, hogy a HDL Ügyvédi  Iroda a felek igazolható felkérésének hiányában, írásbeli ügyvédi megbízás nélkül miért foglalkozott az Optimismo és a BKV Zrt. szerződésének előkészítésével, majd a személyi bizonyítékok fognak választ adni. Ehelyütt csak utalnék arra a különös körülményre, hogy Magyarország legnagyobb magántulajdonú ügyvédi irodája milyen önzetlen módon segítette okiratok megszerkesztésével az ügyletkötést, noha ilyen jellegű tevékenységet csak megbízás alapján folytathatott volna, amit az ügyvédi törvény alapján írásba kellett volna foglalni.

 

Az első szerződéstervezet további érdekessége, hogy ugyan magát a fájlt 2007. március 2. napján hozták létre, a szerződés kelteként mégis a 2007. február 1-i dátum szerepel. Tehát nem csak az volt eleve eldöntött tény, hogy a BKV-nak szerződnie kell az Optimismo Kft-vel, hanem az is, hogy a szerződést 2007. február 1-i dátumra visszadátumozzák.

 

Végezetül,  de  nem  utolsó  sorban  meg  kell  említenem,  hogy  a  szerződéstervezeteket tartalmazó e-mailek mellékletét nem csak a szerződés képezte, hanem egyből a teljesítési igazolás és a teljesítési jegyzőkönyv mintája is, ami már tartalmazta a végső megállapítást is, vagyis a HDL ügyvédi irodában már a szerződések megküldésekor tudták, hogy a vizsgált dolgok, legyen az hardverállomány, irodatechnikai állomány vagy fénymásoló, 40%-a csak korlátozottan képes funkciója ellátására. Ez utóbbi, a teljesítési jegyzőkönyv egyébként az összegző, véleményező részben szó szerint megegyezik azzal, amelyet B..T.. később az átfogó vizsgálat elvégzésének igazolására benyújtott a BKV Zrt-hez.

 

Az eredeti teljesítési jelentés azonban a végleges verzióval ellentétben tartalmazott volna egy olyan bekezdést is, amelyben a fénymásolók darabszáma szerepel (a mintában ez a rész ki volt pontozva), ezt a bekezdést viszont a végső, a BKV Zrt-hez az Optimismo Kft. által a teljesítés igazolására eljutatott példányból már nemes egyszerűséggel törölték.

 

De még a teljesítés előtt foglalkozzunk egy kicsit a végleges szerződéssel, amelyet A..A.. vezérigazgató annak ellenére írt alá saját hatáskörben, hogy arra az aláírási rend szerint nem lett volna szükség. Ugyancsak maga A..A.. vezérigazgató igazolta az Optimismo Kft. teljesítését a 2007. február 28-ra keltezett teljesítési igazoláson, majd az Optimismo Kft. számláján 2007. március 13-án aláírásával maga engedélyezte a számla kifizetését is. Arra, hogy a vezérigazgató miért intézett mindent saját hatáskörben és miért nem bízott semmit a szakterületi vezetőkre, a nyomozás során maga válaszolt.

 

Végezetül, az okiratok keletkezési sorrendjében haladva, meg kell említenem a teljesítési jegyzőkönyvet, amely az Optimismo Kft. nevében B..T.., akkori névhasználatának megfelelő Gy..T.. aláírásával ellátva, de keltezés nélkül jutott el a BKV Zrt-hez. A dokumentum három részből, a szerződés, illetve a vizsgálat tárgyának megjelöléséből, valamint egy, a vizsgálat eredményét összefoglaló részből állt. Ez utóbbi az, amely teljes mértékben megegyezik az HDL által készített mintával és amely összesen 4 sorban foglalja össze az átfogó vizsgálat eredményét:

„Az átfogó vizsgálat megállapította, hogy a vizsgálat tárgyát képező eszközállomány vegyes képet mutat, az eszközállomány 40 %-a csak korlátozottan képes a funkciója ellátására. Az állomány ezen része mind a fizikai elhasználódásra, természetes állagromlásra, mind a kapacitásbeli gyengeségekre tekintettel cserére szorul.”

 

Azt hiszem, ez a dokumentum önmagában is jól példázza azt, hogy valóban megtörténhetett-e a fénymásoló állomány átfogó vizsgálata, hiszen, ha egy sokaság tulajdonságait vizsgáljuk, a legminimálisabb adat, amelyet fel tudunk róla jegyezni, az a vizsgálat tárgyának száma. Egy műszaki eszköz állapotának felmérésekor ezen túlmenően nyilvánvalóan számos olyan adat lett volna még mérhető, amelyre egy ilyen vizsgálatnak (már ha ténylegesen elvégezték volna) ki kellett volna terjednie.

 

A BKV Zrt. a szerződésben a megszokottnál jóval rövidebb, 8 napos fizetési határidőt vállalt, azonban azt még ennél is gyorsabban teljesítette. A számla kiállítására 2007. március 9-én, a kifizetés engedélyezésére március 13-án, míg az átutalásra már másnap, 2007. március 14-én sor került.

 

Végezetül, az okirati bizonyítékok közül szót kell még ejteni a dr. H..I..ügyvédi irodájában lefoglalt határidő naplóról, amely ugyan eredetben már nem áll a bíróság rendelkezésére, azonban az abból kifénymásolt és a nyomozás során értékelt releváns oldalak a nyomozati irat részét képezik, azoknak az eredetivel való megegyezéséről a feljegyzést készítő N..G..rendőr tanúként tett nyilatkozatot a bíróság előtt.

 

A határidő napló alátámasztja dr. H..I..vallomását a tekintetben, hogy a tárgyidőszakban körülbelül heti rendszerességű kapcsolatot tartott fenn A..A..-val, illetve kiegészíti ezt az információt azzal, hogy dr. H..I..nem csak a BKV Zrt. regnáló vezérigazgatójával, de több budapesti, főként önkormányzati fenntartású céggel, valamint magával a Főpolgármesteri Hivatallal is jó kapcsolatot ápolt.

 

Bár a határidő naplóban dr. H..I..csak utalásszerű feljegyzéseket tett, azokból – a személyi bizonyítékok ismeretében – egyértelmű adatok olvashatóak ki, így például a VII. r. vádlott 2007. március 08. napjához az „A... – takarítás, számítástechnika, irodatechnika” címszavakat írta, mindössze 6 nappal azután, hogy a HDL ügyvédi iroda megküldte A..A..-nak az Optimismo szerződés első, még a számítástechnikai eszközállomány felmérésére vonatkozó változatát, valamint 1 nappal az előtt, hogy az Optimismo a BKV által befogadott számlát kiállította volna.  Dr. H..I..határidőnaplója az átutalás jóváírásának dátumára,

2007. március 19-ére is tartalmaz bejegyzést, méghozzá annyit: „végkielégítés”.

 

Dr. H..I..tehát maga tárgyalt A..A..-val és az ügylettel kapcsolatos dátumokat figyelemmel kísérte, azokat a határidő naplójába feljegyezte. Arra, hogy hogyan kapcsolódik a végkielégítés szó az Optimismo szerződéséhez, A..A.. adott választ a nyomozati vallomásában: ez  a szerződés és az ezen  keresztül kifizetett összeg fedezte A..B.. korábbi vezérigazgató „nem hivatalos” végkielégítését.

 

A..B..ot a vezérigazgató munkakörből a Fővárosi Közgyűlés határozatával távolították el 2006. december 31-i hatállyal, munkaviszonya azonban csak a 2007. február 15-i megállapodás  aláírásával  szűnt  meg.  Ezt  a  megállapodást  A..B..  és  az  őt  a vezérigazgatói székben váltó A..A.. írták alá. A munkaviszony megszüntetéséről kötött szerződés tartalmazta többek között, hogy A..B.. – abban a reményben, hogy az állami, vagy önkormányzati szektorban munkalehetőséghez jut – lemond a munkaszerződése alapján őt megillető végkielégítésről. Ennek összege A..B.. 14 havi munkabérének felelt volna meg, ami nettó 16.085.983,- Ft lett volna.

 

 

3. Terhelti vallomások

 

 

A..A.. a nyomozás során tett ténybeli beismerő vallomásában elmondta többek közt, hogy A..B..dal az átadás-átvétel elhúzódott, így a korábbi vezérigazgató még 2007. február végéig bejárt a BKV-hoz. Egy ilyen alkalommal mondta azt A..B.. A..A..-nak, hogy egy cégen keresztül még kb. 20 millió Ft-ot fog kapni, nem hivatalos végkielégítésként. Az, hogy mindez kijelentő módban hangzott el az akkor már regnáló vezérigazgató felé, jól példázza, hogy a BKV pénzügyi és humánpolitikai döntéseit valójában a cégen kívülről hozták meg.

 

A..A.. a nyomozás során elmondta, hogy arról, hogy ennek a nem hivatalos végkielégítésnek az eszköze az Optimismo Kft. lesz, dr. H..I..-tól szerzett tudomást, aki a szerződést azzal hozta be neki a BKV Zrt-hez, hogy azt azért kell aláírnia, mert ez az a cég, amelyen keresztül A..B.. megkapja a pénzét.

 

A..A.. a nyomozás során feltárta azt is, hogy B..T..-vel, az Optimismo Kft. ügyvezetőjével soha nem találkozott, az ügyvezető által aláírt teljesítési jegyzőkönyvet, valamint az általa aláírandó teljesítési igazolást dr. H..I..hozta be hozzá. A..A.. saját elmondása szerint a szerződésszerű teljesítés tényleges megtörténtét nem ellenőrizte, a számla kifizetését engedélyezte, mivel tudta, hogy A..B.. végkielégítése megy belőle.

Ezen a ponton már utalnon kell más, eddig még nem tárgyalt vádpontokra is: mint látni fogjuk, a BKV-nál, legalábbis A..A.. menedzsmentje idején teljesen bevett módszer volt, hogy kedvezményezett, politikai hátszéllel rendelkező személyeknek fiktív szerződések révén juttassanak munkabérjellegű kifizetéseket: a Well Kft., a Kacu Kft., a GPS Capital Kft., a Montana Zrt. szerződéseiben meghatározott fiktív szolgáltatások ellenértékeként nagyon is valóságos kifizetésekkel egészíthették ki a fizetésüket a terheltek, illetve a kedvezményezett érdekkörhöz tartozó személyek.  Az Optimismo Kft. esetében is láthatjuk, egy ilyen típusú és mértékű leplezett bérkifizetés lehetetlen lett volna a mindenkori vezérigazgató tudta és közreműködése nélkül.

 

A..A.. később, még a nyomozás során finomított a vallomásán, és azt állította, az Optimismo Kft. szerződése szükséges volt (mivel senki nem tudta, hogy hány fénymásoló van a BKV-nál), illetve a szerződés mögött tényleges teljesítés állt, mivel maga is látta a teljesítési dokumentációt. A..A.. a nyomozás e szakaszában már csak annyit ismert el, hogy a szerződéses összeg fele ment A..B..nak, a másik fele pedig a szerződésszerű teljesítésért járó ellenérték volt. A..A.. a tárgyalás során ennél is tovább finomított a védekezésén, a

2012. szeptember 27-i tárgyaláson már azt állította, az Optimismo szerződése csupán rossz vezetői döntés eredménye, a szerződéssel okozott kár megtérítését vállalta.

 

A..A.. ez utóbbi vallomását látszik alátámasztani dr. H..I..vallomása, aki ugyan elismerte, 2007. februárjától rendszeres kapcsolatot tartott A..A..-val, a BKV Zrt-t érintő ügyekben – bár irodája erre megbízást egészen 2007. októberéig nem kapott – tanácsokat adott A..A..-nak.

 

Dr. H..I..elmondása szerint egy ilyen megbeszélésen, egy alkalommal találkozott a korábbi vezérigazgatóval, A..B..dal, akivel A..A.. éppen akkor állapodott meg arról, hogy lemond a végkielégítéséről. Dr. H..I..elmondása szerint ugyancsak egy ilyen beszélgetésen kerülhetett sor arra, hogy a BKV Zrt. fénymásolóinak állapotfelmérésére ajánlja azt a céget, amellyel az ügyvédi irodája is rendszeres kapcsolatban állt. Dr. H..I..elmondása szerint azonban a két eset nem függ össze, ügyvédi irodája a BKV és az Optimismo Kft. közti szerződés létrejöttében nem működött közre, ezzel kapcsolatban levelezést nem folytatott, a szerződést, a teljesítési igazolást nem látta, illetve a szerződés megkötésére A..A..-t nem is kérte vagy utasította. Dr. H..I..elmondta továbbá, hogy a szerződés megkötésének időpontjában nem is tartózkodott Magyarországon, illetve, személyes kapcsolata A..A..-val későbbi időponttól kezdődően állt fenn.

 

Dr. H..I.. vallomását azonban nem támasztja alá az általa csatolt útlevélmásolat, amely ténylegesen csak azt igazolja, hogy a VII. r. vádlott 2007. január első napjaiban külföldön tartózkodott, azonban az Optimismo Kft. szerződésén a 2007. február 1-i keltezés szerepel, továbbá – mint a már ismertetett levelezésekből láthattuk – a szerződéskötést valójában 2007. márciusában intézték.  Ellenben a VII. r. vádlott – bár kétségtelenül akaratán kívül, de – alátámasztotta A..A.. nyomozati vallomását a tekintetben, hogy 2007. februárjától kezdődően tartottak fenn heti rendszerességű kapcsolatot és folytattak olyan megbeszéléseket, amelyek főként a BKV ügyeit érintették.

 

A VII. r. vádlott védekezését cáfolják továbbá a korábban értékelt e-mailezések, amelyekben a HDL ügyvédi iroda személyesen A..A.. vezérigazgatónak küldte meg az Optimismo Kft. szerződését. Az, hogy ügyvédi iroda előkészített volna egy szerződést, illetve azt ismeretlenül személyesen a vezérigazgató e-mail címére továbbította volna anélkül, hogy erről az irodát vezető ügyvédnek, aki ekkortájt már személyes, tanácsadói kapcsolatban állt a BKV vezérigazgatójával, ne lett volna tudomása, illetve azt ne az ő utasítására tette volna, kizárható. Mivel ezek az e-mailek a tárgyaláson, dr. H..I..vallomásának megtételét követően kerültek elő, a VII. rendű vádlott írásbeli nyilatkozatban reflektált az e-mailekre.

 

Dr. H..I..saját szerepét illetően ragaszkodott ahhoz, hogy azért nem vehetett részt az ügyletben, mert a vád szerinti időben külföldön tartózkodott, és csak 2007. márciusában szerezhetett tudomást a fénymásoló eszközpark cseréjéről, a fénymásolókra vonatkozó első levelezések 2007. márciusiak, ezért az ügyről csak ezt követően értesülhetett. Tapasztalt ügyvéd létére dr. H..I..ban éppen az a kézenfekvő magyarázat nem merül fel, hogy a szerződést visszadátumozták, amit maguk az e-mailek bizonyítanak.

 

Az e-mailekkel kapcsolatban a VII. rendű vádlott előadta, hogy a HDL ügyvédi Iroda 2007. november  1-ig  semmilyen  feladatot  nem  végzett  a  BKV  részére,  ezzel  szemben  V..D..-nak 2007. február 22-től szerződése volt közbeszerzési jogi tanácsadásra. V..D.. az ügyvédi irodában helyiséget kapott és használhatta a számítástechnikai infrastruktúrát is, így a VII. rendű vádlott csak erre tudja visszavezetni, hogy a HDL szerverén BKV tárgyú levelezés volt.  A dr. Cs..A.. nevéhez  rendelt  gépet  bármilyen  ügyvédjelölt  használhatta, a névnek nincs köze a gépet valóban használó személyhez.

 

Dr.  H..I..nak  mindezzel  nem  sikerült  megcáfolnia,  hogy  a  BKV-Optimismo szerződést a HDL Ügyvédi Iroda készítette. A Cs..A.. számítógépére vonatkozó fejtegetéssel a VII. rendű vádlott gyakorlatilag elismerte, hogy az e-mail mellékletét képező fájlt az iroda számítógépén készítették, a V..D..-ra történt hivatkozás pedig három okból sem helytálló: először is az e-mail tartalma nem közbeszerzési jogi tanácsadás, másodszor az e-mailek küldője D..T.., a hozzátartozó megfelelő aláírással, harmadszor pedig V..D..-tólrendelkezésre állnak e-mailek, azokat saját nevében küldte és a BKV-nál nem A..A..-val állt kapcsolatban. Az e-mailek tehát alátámasztják, hogy az Optimismo szerződést, továbbá a valótlan teljesítésigazolást, és magát a teljesítést képező jelentést is a HDL irodában készítették, azokat a HDL egyik vezetője küldözgette A..A..-nak. Mivel a HDL vezetői közül H..I..állt kapcsolatban A..A..-val, a bizonyítékok alátámasztják Antal nyomozati vallomását, hogy ezt a szerződést H..I..kezdeményezte és intézte a vezérigazgatónál.

 

B..T.. XV. rendű vádlott ugyan bűnösségét tagadta, de azt elismerte, hogy a BKV Zrt- vel kötött szerződés úgy írta alá, hogy tudta, a Kft. a munkát nem képes elvégezni, mivel a cégnek a tárgyidőszakban alkalmazottja nem volt, munkát gyakorlatilag nem végzett. B..T.. elmondta továbbá azt is, hogy mind a szerződést, mind később a teljesítési jegyzőkönyvet egy K..I.. nevű cseh állampolgár kérésére írta alá, aki megígérte neki, hogy ő és „az emberei” elvégzik a munkát. B..T.. később szintén K..I.. kérésére írta alá és adta át neki azt a valótlan tartalmú teljesítési jegyzőkönyvet, amely szerint az Optimismo Kft. a munkát elvégezte, tudva, hogy a teljesítési igazolás a BKV-nál felhasználásra kerül a szerződéses összeg kifizetésére. B..T.. ezt követően számlát állított ki, amely alapján a BKV Zrt. a szerződéses összeget átutalta, majd a szerződésnek megfelelő 19.200.000 Ft-ot B..T.. készpénzben K..I..nak adta át.

 

Az eljárás során eredménytelenek maradtak a K..I.. kihallgatására tett intézkedések, mégis nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a XV. rendű vádlott vallomásában leírt K..I.. nem létezik. Bár K..I.. kihallgatására nem kerülhetett sor, a nemzetközi rendőri együttműködés adataiból tudható, hogy a valódi K..I.. Csehországban lakik, Magyarországon üzleti tevékenységet nem végzett. Erről a K..I..ról fénykép azért állt rendelkezésre, de felismerésre bemutatáson B..T.. nem volt képes kiválasztani indifferens személyek közül. A tárgyaláson kihallgatott K..A.. viszont nagyon is hiteles módon számolt be arról, hogy a szerződés kapcsán valamilyen okból, vélhetően a szerződéshez szükséges adatok beszerzése céljából, A..A.. megbízásából telefonon felvette a kapcsolatot az Optimismo Kft. képviselőjével, aki egy hölgy volt, aki gyereket várt. K..A.. vallomását alátámasztja az a vezérigazgató titkárságról lefoglalt cetli, amin az Optimismo Kft. neve és Gy..T.. elérhetőségei láthatók. Minthogy ebben az időszakban B..T.. volt az Optimismo képviselője, aki ráadásul saját nyomozati vallomása szerint éppen gyereket várt, K..A.. minden bizonnyal B..T..-vel beszélt, még ha B..T.. ezt a tárgyaláson tagadta is. Mindezek alapján B..T.. nem egyszerű stróman volt, akit egy rejtélyes, de létező személy megkért, hogy számlázzon neki, hanem a szerződés megkötésében személyesen is közreműködött.

 

Jogos a kérdés, hogy ha K..I..nem létezik, akkor hogyan került kapcsolatba B..T.. a BKV-val, miért pont az Optimismo lett a kiválasztott cég. A nyomozás irataiból ismert, hogy az Optimismo Kft. közvetlen üzleti kapcsolatban volt a HDL ügyvédi irodával, erről  maga  B..T..  is  nyilatkozott.  A  nem  létező  K..I..  ugyancsak  a  HDL ügyvédi iroda ügyfele volt, egy Global Point nevű céget adtak el magyar tulajdonosai a HDL ügyvédi iroda közreműködésével 2006-ban K..I..nak és egy szerb személynek. Látható tehát, hogy az ügylet központja, a szálak mozgatója a HDL ügyvédi iroda, pontosabban annak vezetője, dr. H..I.., aki közli A..A..-val, hogy kivel kössön szerződést, aki hozza a szerződő felet, és aki szállítja a fiktív bűnbakot K..I.. személyében.

 

B..T.. eljáráskori tudattartalmára vonatkozóan saját vallomása alapján kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a BKV Zrt-vel kötött szerződés aláírásakor tudta, a szerződésben foglalt szolgáltatást a cége, az Optimismo Kft. nem fogja teljesíteni.

 

A HDL ügyvédi iroda és A..A.. közti e-mailek alapján az is megállapítható, hogy a szerződés  visszadátumozásra  került,  és  a  szerződés,  a  teljesítési  jelentés  és  a  teljesítési igazolás valójában egy időben készült, tehát B..T.. vallomása abban is valótlan, hogy a szerződés aláírása és a teljesítés között kb. egy hónap telt el. Ha ehhez hozzávesszük, hogy A..A.. március  6-án  továbbította  D..Z..-nak ügyintézésre  a  HDL  ügyvédi irodából érkezett szerződést, B..T.. pedig már március 9-én kiállította a számlát, az is kikövetkeztethető, hogy a számla kiállítása sem vált el időben a szerződés aláírásától.

 

Ezeket a körülményeket is figyelembe véve – nevezetesen hogy K..I.. nem létezett, a közreműködésre B..T..-t a HDL ügyvédi iroda valamely munkatársa vette rá, a szerződéskötésben B..T.. személyesen is adatokat szolgáltatott, a szolgáltatás lényege, s ezzel együtt a teljesítési jelentés tartalma a XV. rendű vádlott előtt ismert volt, továbbá a szerződéskötés,   a   teljesítésigazolás   és   a   számlakiállítás   egy   idejű   volt   –   egyenes következtetést lehet vonni arra, hogy B..T..-nekfel kellett ismernie, hogy fiktív, nem teljesített  ügylethez  adta  cégének  számláját.  A  bűnsegédi  jellegű  magatartás bizonyíthatóságán és megítélésén nem változtat az a nem cáfolt tény, hogy B..T.. és A..A.. egyébként nem ismerték egymást, és az ügylet kapcsán nem találkoztak.

 

 

 

4. Tanúvallomások

 

 

A..B.. tanúvallomásában – várható módon – cáfolta, hogy az Optimismo Kft. fiktív szerződése az ő végkielégítését szolgálta volna. E körben azonban a tanútól nyilvánvalóan nem volt elfogulatlan vallomás várható, hiszen amennyiben bizonyítást nyert volna, hogy A..B.. megkapta a rá hivatkozással kötött fiktív szerződés alapján a végkielégítésének megfelelő összeget, úgy az részéről is bűncselekmény megállapítására lett volna alkalmas.

A volt vezérigazgató elmondta továbbá, hogy amennyiben az ő vezetése alatt, 2006. évben felmerült volna a fénymásolók állapotfelmérésének szükségessége, akkor kiadta volna az igazgatóságoknak, hogy az Üzemgazdasági Osztályok végezzék el a felmérést, majd az összegzést a Gazdasági Igazgatóság végezze el. Tehát a feladatot a BKV Zrt. a saját apparátusával is képes lett volna ellátni.

 

A szerződéskötés rendhagyó, közvetlen és a vezérigazgató titkárságához kötött módját támasztotta alá tanúvallomásában T..P.., aki elmondta azt is, hogy a fénymásolók központosítására 2007. évben került sor, de a fénymásolók állapotával kapcsolatos felmérésre nem emlékezett.

 

K..P.., az Optimismo Kft. egykori résztulajdonosa alátámasztotta B..T.. vallomását a tekintetben, hogy a Kft. 2007. évben már nem végzett tényleges tevékenységet, illetve azt ugyanezen évben el is adták.

 

 

 

5. Szükségtelenség

A szükségtelenség kapcsán elsődlegesen arra utalnék e vádpont kapcsán, hogy még ha a BKV-nak szüksége is lett volna a fénymásolók felméréséhez külsős cég közreműködésére, tehát az ügylet, amellyel a valós célt leplezték, olyan szolgáltatás megrendelésére irányult volna, amelyre a BKV-nak valóban szüksége volt, a szerződéses teljesítés nélküli, valótlan jogalapra teljesítés kifizetés akkor is bűncselekményt valósítana meg.

 

Ezen túlmenően jelen esetben maga a fiktív szerződéses cél is felesleg lett volna, hiszen a fénymásolók felmérése – ahogy A..B.. tanúként rámutatott – a saját apparátussal is megoldható lett volna.

 

A versenyeztetés hiánya, a közvetlen szerződéskötés, A..A.. személyes eljárása, a villámgyors kifizetés egyértelműen arra utalnak, hogy a szerződés az azt intéző A..A.. vezérigazgató számára kiemelt jelentőséggel bírt. Ennek oka nyilvánvalóan nem az volt, hogy a vezérigazgató számára annyira sürgős volt a fénymásolók számának és állapotának felmérése, hogy azért 19.200.000 Ft kifizetését sem tartotta soknak kifizetni, hiszen akkor nem fogadott volna el teljesítésként egy olyan sommás jelentést, mint amelyet a teljesítés egyetlen dokumentumaként a nyomozó hatóság lefoglalt, illetve annak eredményét a közel jövőben felhasználta volna. Itt tehát nem hibás vezetői döntésről van szó, ahogy A..A.. a tárgyalási vallomásában fogalmazott, hanem tudatos kötelességszegésről, arról, hogy a vezérigazgató annak tudatában írta alá az Optimismo szerződését, teljesítési igazolását és számláját, hogy tudta, amögött nincs valós teljesítést, a kifizetés más célt szolgál.

 

 

 

6. Összegzés

Mindezek alapján tehát kétséget kizáróan megállapítható, hogy A..A.. a BKV Zrt. vezérigazgatójaként olyan szerződést kötött, amely más – a BKV érdekében nem álló – célt leplezett.  A..A.. III.  r.  vádlott  részéről  a  szerződés  megkötése,  a  fiktív  teljesítés igazolása és az alapján a kifizetés engedélyezése a vagyonkezelői kötelezettségének megszegését valósítja meg.

A..A.. vallomásából és az azt alátámasztó többi bizonyítékból megállapítható az is, hogy a szerződés megkötésére dr. H..I..hívta fel, akinek az ügyvédi irodája a szerződés előkészítésében közreműködött.

 

Mindezek alapján tehát A..A.. III. r. vádlott és dr. H..I..VII. r. vádlott cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet a VII. r. vádlott felbujtóként követett el, és amely a BKV Zrt. részére összesen 19.200.000,-  Ft összegű vagyoni hátrányt eredményezett.

 

B..T.. XV. r. vádlottnak a szerződés aláírásakor, illetve a valótlan teljesítési jegyzőkönyv kiállításakor a már említett körülmények alapján fel kellett ismernie az ügylet valótlanságát, illetve azt, hogy cselekménye a fiktív ügyletre hivatkozva ahhoz járul hozzá, hogy a BKV-tól valós ellenszolgáltatás nélküli kifizetés történjen, ezért cselekménye a hűtlen kezelés bűntettéhez járuló részesi, bűnsegédi magatartást valósított meg.

 

Ezen kívül   B..T.. XV. r. vádlott azzal, hogy olyan teljesítési jelentést és számlát állított ki, amelyről tudta, hogy valótlan, és azt annak tudatában adta át, hogy az a BKV Zrt- nél a kifizetés során felhasználásra kerül, megvalósította a magánokirat-hamisítás vétségét is.

III. Az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződései (folytatás)

 

 

T. Törvényszék!

Szintén vissza kell térnem az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság szerződéseivel kapcsolatos vádpontokra. Ezen belül is három csoport, a bújtatott kifizetést szolgáló látszatteljesítéssel megvalósult szerződésekre vonatkozó, a támogatást leplező szerződésekre vonatkozó és a valós szolgáltatást is nyújtó társaságokkal kapcsolatos vádpontok tárgyalását már megkezdtem, most a látszatteljesítéssel megvalósult vádpontokkal, az Anova Bt., a DAM Bt. és a Soda Kft. vádpontjaival folytatom.

 

 

 

Bújtatott kifizetés, látszatteljesítéssel

 

I/A. 16. Anova Bt.

 

 

A szükségtelen szolgáltatások megrendelése körében az Anova Bt. szerződésével kezdem. A vádirati sorrendtől eltérően előbb a b) vádpontban foglalt, a BKV-t érintő pozitív-negatív kommunikációs jelenségek   elemzésére vonatkozó szerződéssel kapcsolatos bizonyítékokat ismertetem.

 

 

 

1.0 I/A. 16) b) vádpont (Havi médiafigyelés)

 

1.1 Okirati bizonyítékok

A szerződés megkötésének és módosításának tényét a szerződéses okiratok senki által nem vitatottan támasztják alá, miként azt is, hogy az Anova Bt. által kiállított számlák kifizetését minden esetben Z..T.. IX. rendű vádlott írásban engedélyezte, és a számlákat a BKV Zrt. 2008. februárja és 2009. februárja között kiegyenlítette. Azt, hogy 2008. július hónapra vonatkozóan a BKV Zrt. ugyanazt a teljesítést kétszer ismerte el és fizette ki, a AC7S-D

098979 számú, 2008.03.03. napján kelt számla, valamint a SAP rendszer és az ANOVA Bt. bankszámlakivonatai igazolják.

 

Az ANOVA Bt. és a BKV Zrt. közötti szerződéses kapcsolatok létrejöttének személyi vonatkozású alapjait – mivel jelen vádpont kapcsán magának a szerződésnek a létrejöttét nem tartom bűncselekménynek – nem itt, hanem az a) vádpontnál kívánom értékelni.

 

 

 

1.2 Terhelti vallomások

A..A.. a nyomozás során, 2010. február 4. napján tett vallomásában még nem tudta megítélni   azt,   hogy   szükség   volt-e   a   pozitív-negatív   sajtómegjelenések   havi   szintű elemzésére. Majd a III. r. vádlott védekezése a tárgyalás során úgy változott, hogy mind a

2012. szeptember 25-i vallomásában, mint a R..M.. vallomásaira 2012. november

15. napján tett észrevételében következetesen azt állította, a szolgáltatás hasznos volt a BKV Zrt. számára, mivel a szerződést a vállalat az ő távozása után is fenntartotta.

 

R..M.. már a nyomozás során, 2010. március 04. napján tett vallomásában elmondta, az ANOVA Bt. kiválasztására úgy került sor, hogy A..A.. mondta neki, kössenek szerződést a 22. sz. tanú cégével, a médiaelemzést csak ezt követően találták ki.

R..M.. azonban már a nyomozás során elmondta azt is, hogy az elkészült, havi szinten kb. 30-40 oldalas anyagok színvonalasak voltak és jóval a piaci ár alatt készültek. A vádlott szerint az elemzésekre szükség volt, azt amúgy is megcsináltatták volna valakivel.

 

A  szerződéskötés  körülményeivel  kapcsolatban  Z..T..  a  nyomozás  során,  2010. február 3. napján tett vallomásában úgy nyilatkozott, a szerződést R..M.. felhívására írta alá. Az elkészült elemzések hasznosak voltak, azok alapján irányították a sajtókommunikációt.   Z..T..a   2012.   november   20.   napján   csatolt   írásbeli vallomásában a szerződéses összeget meghaladó havi számlák igazolását nem vitatta, csupán azt sérelmezte, hogy a BKV Zrt-től 2009. június 22. napján történt távozása és a szerződés

2009. augusztus 18-i módosítása között keletkezett számlákat a BKV Zrt. részéről igazoló személlyel szemben nem került sor vádemelésre. A tényállás módosítására reagáló észrevételében a IX. rendű vádlott egyrészt azt sejtette, hogy az emelt összegű számlák kifizetése a szerződés szóbeli módosítása alapján történt, amiről meg nem nevezett vezetői döntöttek, és többletszolgáltatás is megvalósult az Anova Bt. részéről, másrészt tagadta, hogy a BKV ugyanarra a teljesítésre kétszer fizetett volna, a IX. rendű vádlott szerint ezt egyébként sem neki, hanem a pénzügynek kellett volna megakadályoznia.

 

 

 

1.3 Tanúvallomások

Sz..P..E.. kommunikációs igazgató mind a nyomozás, mind a tárgyalás során tett tanúvallomásaiban megerősítette azt a vádlotti védekezést, hogy az ANOVA Bt. sajtóelemzései hasznosak voltak, az ilyen elemzéseket szokásosan külsős cégek végzik. A tanú ugyanakkor elmondta azt is, hogy 2009. februárjában észlelte, hogy a szerződéses összegnél magasabb összegben kerülnek kiállításra az ANOVA Bt. számlái, ezért utasította Z..T..t a szerződésmódosítás előkészítésére, illetve maga is személyesen tárgyalt az ANOVA Bt. képviselőjével. A szerződés módosítása során a magasabb díj kifizetését az új kommunikációs igazgató többletszolgáltatás nyújtásához, teljesítmény-index készítéséhez is kötötte. Sz.. elmondása szerint csak Z..T.. 2009. nyarán történt távozásakor észlelték, hogy a szerződésmódosítás nem került aláírásra, ezért azt végül 2009. augusztus 18. napján írták alá úgy, hogy azt 2009. februárjától, Sz.. és az ANOVA képviselőjének személyes megállapodásától tartják érvényesnek. A tanú elmondása szerint a módosításon először a 2008. februári időpont szerepelt akként, amelyet a módosítás időpontjának tekintettek, ez azonban csak elírás következménye, amelyet utóbb az ANOVA Bt. ügyvezetőjével közösen javítottak.

 

D..M.. a nyomozás során tett vallomásában megerősítette, hogy a kommunikációs főosztály megkapta az ANOVA Bt. havi médiaelemzéseit, azok felhasználásra kerültek. A tárgyalás során a tanú elmondta továbbá, nem érte volna meg a BKV Zrt. számára, hogy a médiaelemzést maga végezze el.

 

 

 

1.4 Bizonyítékok összegzése

A  személyi  és  okirati  bizonyítékokból  megállapíthatóan  az  ANOVA  Bt.  a  szerződésben vállalt szolgáltatást teljesítette, annak eredménye pedig felhasználásra került a BKV Zrt. érdekében, ezért a szerződéskötés szükségtelenségére vonatkozó tényállásrészt nem tartottam fenn.

 

Mindazonáltal az okirati bizonyítékok és Z..T.. írásbeli vallomása alapján az is kétségkívül megállapítható, hogy Z..T.. 2008. februárja és 2009. februárja között olyan számlák kifizetését engedélyezte, amelyek az eredeti szerződésben foglaltnál 150 %-al

magasabb összegről kerültek kiállításra.

 

Amennyiben  az  ANOVA  Bt.  és  a  BKV  Zrt.  a  2007.  évben  kötött  szerződést  2008. februárjában az ár tekintetében módosítani kívánta volna, úgy a szerződésnek a felek közös akaratából, a szerződéskötéssel megegyező, írásbeli formában történő módosításának nem lett volna akadálya. Ez esetben a szerződés módosítására – ahogy annak megkötésére is – úgy kerülhetett volna sor, hogy arra a BKV Zrt. részéről két vezető aláírására lett volna szükség. Informális, dokumentálatlan, ismeretlen tartalmú egyeztetés a BKV ismeretlen vezetői és az Anova képviselője közt – ha volt is ilyen – a szerződés módosítását nem pótolja, és nem képezheti alapját semmilyen kötelezettségvállalásnak, ezt a számlák kifizetését engedélyező személynek tudnia kellett.

 

A szerződés azonban nem került módosításra, Z..T.. mégis havonta, az eredetileg kialkudott összeg másfélszeresének kifizetését engedélyezte az ANOVA Bt. számára, úgy, hogy az Anova Bt. a szerződésben vállalt kötelezettségén felül semmilyen többletkötelezettséget nem teljesített, ilyet a IX. rendű vádlott nem is várt el tőlük. Z..T.. azt állította ugyan, hogy történt többletteljesítés, azonban még csak közelítőleg sem jelölte  meg,  hogy  mire  gondolt,  ezért  érdemes  megvizsgálni  a  teljesítésigazolásokat  és magukat a teljesítményeket, hogy kimutatható-e 2008. februárjától valamilyen többletteljesítmény.

 

A 2007. évi teljesítésigazolásokhoz képest a 2008. évi teljesítésigazolások tartalmaznak annyi nóvumot, hogy az elemzés szempontrendszere kibővítésre került a 4-es metróval kapcsolatos/nem kapcsolatos elemzési szemponttal. Azt azonban, hogy a szempontrendszer megváltoztatása járt-e többletkifizetést indokoló többletteljesítménnyel, csak a teljesítésként leadott elemzések segítségével lehet meghatározni. Ehhez nagy segítséget adnak maguk a

2008-as anyagok, amelyek bevezetője rendre tartalmazta, hogy a 2008-as vizsgálati évben milyen pontokon változtattak az elemzésen. Eszerint az elemzésbe bevont hírek forrásait szűkebbre vonták,  a médiahatás intenzitásának  becslésére használt mutató kiszámításakor csak a csökkentett körbe tartozó hírforrások közönségét vették figyelembe, a hírek elemzését a 4-es metró építéséről szóló hírek nélkül végezték el, mivel a projekthez a BKV-nak semmilyen közvetlen köze nincs. Új szempont volt, hogy a Városi és Elővárosi Közlekedésért Egyesület milyen arányban szerepel a BKV-ról szóló hírekben. Magában az elemzésben mindez úgy jelentkezik, hogy a 2007-es tanulmányokban a készítők a BKV-ra és a 4-es metróra vonatkozó híreket együtt kezelték, de ekkor is külön megjelölték a 4-es metróra vonatkozó híreket, a 2008-as tanulmányokban viszont csak a közvetlenül a BKV-val kapcsolatos híreket elemezték, s emellett röviden kitértek a 4-es metróra vonatkozó adatok megoszlására és siker/kudarc reprezentációjára is. Látható tehát, hogy 2008-ban a feldolgozott adatok köre csökkent, a vizsgálat pedig semennyivel sem lett munkaigényesebb vagy differenciáltabb azáltal, hogy a 4-es metróra vonatkozó, egyébként is külön megjelölt híreket leválasztották a BKV-ra vonatkozó összes hírről, és azokat külön kezelték. Az elemzés tehát nem lett szélesebb körű, sőt, ellenkezőleg, csak a szűkebb merítésű adatok prezentálásának szempontjai változtak kis mértékben. A szempontrendszer alakítása, finomítása viszont nem jelenti, hogy az Anova Bt. havi médiaelemzés készítésére vonatkozó szerződéses kötelezettsége kibővült volna, és emiatt többletdíjra tarthatott volna igényt. Ezt egyébként az Anova Bt.ügyvezetője is elismerte a 2009-es szerződésmódosításkor. A szerződésmódosításban ugyanis először tévesen 2008. februárjára tették a többletkifizetést megalapozó  szempontrendszer-bővítést,  utóbb  azonban  ezt  2009.  februárjára  javították  a felek,  és  azt  az  Anova  Bt.  ügyvezetője  is  aláírta.  Arra  kell  következtetnem,  hogy  ha  a szempontrendszer valóban 2008-tól bővült volna ki, az Anova Bt. ügyvezetője ragaszkodott volna álláspontjához, és nem írta volna alá a szerződésmódosítás javítását. A jogalap nélküli kifizetés a BKV Zrt. számára vagyoni hátrányt okozott.

 

Z..T.. T.. IX. r. vádlott ugyancsak a vagyonkezelő kötelezettségének megszegésével járt el, amikor a 2008. július havi teljesítésre vonatkozó, másodszor is benyújtott számla kifizetését engedélyezte az ANOVA Bt. részére, mivel nyilvánvalóan nem győződött meg arról, hogy az általa engedélyezett kifizetés mögött valóban áll-e teljesítés. Az ezzel kapcsolatban előterjesztett védekezés hamis: a pénzügyi osztály és az SAP rendszer csak a formai hibás, vagy kétszer benyújtott számlákat tudja kiszűrni, ha viszont a szakterület érdemben kifizethetőnek nyilvánít két különböző számlát, kötelesek azokat kifizetni. A nyomozati iratban megtalálható mindkét különböző, 2008. júliusi teljesítésről szóló számla, valamint a számfejtési ívek, amelyeken Z..T.. engedélyezte ugyanannak a hónapnak a kétszeri kifizetését. A dokumentumok alapján nem elírásról van szó, a IX. rendű vádlott nem összekeverte véletlenül a júliust a júniussal vagy az augusztussal, hiszen a 2008. júniusi és augusztusi teljesítéseket is igazolta.

 

Mindezek alapján Z..T.. T.. IX. r. vádlott cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet önálló tettesként követett el, és amely a BKV Zrt. részére 1.920.000,- Ft összegű vagyoni hátrányt eredményezett. Z..T.. T.. IX. r. vádlott továbbá azzal,  hogy  a  14  db  számlához  tartozó  számfejtési  íven  a  teljesítést  és  a  számla kifizethetőségét az aláírásával igazolta és azt folyószámla osztályhoz eljuttatta, megvalósította a magánokirat-hamisítás vétségét is, amelyet folytatólagosan követett el.

 

 

 

2.0 I/A. 16) a) vádpont (Válaszd a közösségi közlekedést!)

 

 

 

2.1 A felhasználni kívánt bizonyítékok

Rátérve  a  „Válaszd  a  közösségi  közlekedést”  című  kísérleti  program  végrehajtására vonatkozó szerződésre, a szerződés megkötésének tényét, a szerződést aláíró személyeket, teljesítés igazolását az ANOVA Bt. és a BKV Zrt. között 63/V-107/2007. számon, 2007. szeptemberében – közelebbről meg nem határozható időpontban – létrejött szerződés, a számlák, valamint az ezekhez tartozó számfejtési ívek igazolják.

 

A szerződés szükségtelenségét a szerződéskötést megelőző versenyeztetési eljárás dokumentációjával, a „Válassza a közösségi közlekedést!” kutatás és pilot-projekt keretében elkészült vezetői összefoglalóval, összegzéssel és függelékkel, illetve a vádlottaktól és a BKV Zrt-től lefoglalt adathordozókon informatikai szaktanácsadó által felkutatott elektronikus levelezésekkel, valamint A..A.., R..M.. és Z..T.. terhelti, a 22. számú tanú vallomásaival bizonyítom.

 

 

 

2.2 Okirati bizonyítékok

A BKV Zrt. és az ANOVA Bt. között 2007. szeptemberében létrejött szerződés kapcsán annyit érdemes kiemelni, hogy az teljes egészében nem volt fellelhető egyik szerződő félnél sem. Így sem a belső ellenőrzés időpontjában, sem a későbbi nyomozás során, de még a

tárgyaláson, az ANOVA Bt. képviselőjének meghallgatásakor sem került elő olyan példány, amely tartalmazná a szerződés pontos keltét, illetve azt az 1. számú mellékletet, amely annak pontos meghatározását tartalmazta, hogy az ANOVA milyen tevékenység elvégzését vállalta.

 

A szerződés tárgya – mint ahogy az a versenyeztetési eljárás adataiból, az elkészült tanulmányokból és a személyi bizonyítékokból megállapítható – a nyugat-európában már ismert Travel Smart Program leegyszerűsített változata volt.

 

Az egész szerződés értelmezéséhez nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mi magának a szerződés tárgyát képező programnak a lényege, az értelme. Magából a program eredményeit összegző tanulmányból derül ki, hogy a Travel Smart egy életmódjavító program, amelynek része – többek között – a nagyvárosi lakosság átszoktatása az autótól eltérő közlekedési eszközre (akár tömegközlekedésre, akár más alternatívára), figyelemmel az autós közlekedés visszaszorulása eredményezte pozitív környezeti hatásokra, valamint az egyén egészséges életmódra nevelésére. A programnak nem célja a tömegközlekedés – vagy az azt üzemeltető vállalat – népszerűsítése. Éppen ezért a programot jellemzően nem tömegközlekedési vállalatok, hanem az állami/önkormányzati szféra szervezi meg széles körű összefogásban, amelybe a közlekedési társaságok mellett más szociális intézményeket, pl. szabadidős és sportközpontokat   is   bevonnak.   A  program   elsődleges   célja   nem   a   tömegközlekedés fejlesztése, hanem az egészségesebb életmód, élhetőbb környezet kialakítása, ami nem kizárólag a közösségi közlekedés fejlesztése révén képzelhető el, hanem pl. a kerékpáros közlekedés, az ehhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése révén is. A program igen fontos része a visszacsatolás, vagyis hogy a programban résztvevők javaslatai alapján módosítják, fejlesztik a szolgáltatásokat, pl. módosítják a menetrendet vagy új buszmegállót létesítenek. Összegezve tehát a programnak mind a cél- mind az eszközrendszere túlmutat egy tömegközlekedési vállalat lehetőségein, jellemzően önkormányzatok indítanak ilyen programokat.

 

Ezt a programot az ANOVA Bt. oly módon adaptálta a magyar, illetve a budapesti viszonyokra, hogy annak lényegét teljesen kilúgozta. Először is, a közlekedési vállalaton kívül minden egyéb résztvevő kimaradt, s ezzel az eredeti eszközrendszerből csak az maradt, amit a BKV egyedül meg tudott valósítani. A visszacsatolásra, a résztvevők javaslatainak figyelembe vételére esély sem volt, a BKV meglévő infrastruktúráját adottnak tekintették, a változtatás lehetőségének kizárása viszont a vélemények kikérését, a kérdezőbiztosok alkalmazását tette értelmetlenné. Mint látni fogjuk, nem is hivatkozott egyetlen vádlott vagy tanú sem arra, hogy a program eredményeként milyen átfogó következtetéseket sikerült levonni,  és  milyen  minőségjavító  intézkedéseket  tett  a  BKV,  csak  arra,  hogy  néhány résztvevőt sikerült rávenni, hogy utazzanak tömegközlekedéssel.

 

Lássuk akkor, hogy a BKV szervezésében hogyan valósult meg a program. Az ANOVA Bt- vel kötött szerződést versenyeztetés előzte meg, amelyben három cégtől kértek ajánlatot. Az ANOVA mellett versenyben volt a KÓD Piac-, Vélemény és Médiakutató Intézet és a Periszkóp Kft is. Az ajánlattételi felhívás szerint a kutatást a BKV Zrt. négy szakaszban képzelte el, amelynek negyedik, az eredmények monitorozására irányuló szakasza eleve csak opcionális volt, tehát a megrendelő igénye esetén külön lehetett volna megrendelni.

 

Az ANOVA Bt. a nyertes ajánlatában egy 2000 háztartásra kiterjedő kutatás elkészítését vállalta  13.680.000,-  Ft  +  ÁFA  összegért,  amely  a  megkérdezett  háztartások  számára lebontott egységárban olcsóbbnak bizonyult a másik két versenyzőnél.

 

A teljesítés és a kifizetés körében annyit emelnék ki, hogy az ANOVA Zrt. kísérletet sem tett arra,  hogy  a  kutatás  ténylegesen  2000  háztartásra  terjedjen  ki,  csupán  felkerestek  2000

 

háztartást, amelyből mindössze 354 vállalta a részvételt, majd ennyi háztartásból a lemorzsolódások folytán végül ténylegesen 241 személy vett részt végig a programban.

 

A program eredménye egy összefoglaló tanulmány lett, amelynek megállapításai visszaigazolják az egész program értelmetlenségét. Eszerint:

- a program a résztvevők számára nem tudott sok új információt nyújtani - ez is alátámasztja azt a vádirati megállapítást, hogy a BKV szolgáltatásai a budapestiek számára ismertek.

- a résztvevők nagyra értékelték a személyes megkeresést, bár a tanulmány is megállapítja, hogy ennek akkor lett volna igazi jelentősége, ha pozitív változást tapasztalhatnak a közösségi közlekedésben.

- a programban való részvétel legfontosabb motivációja az ajándék jegyek voltak.

- a tanulmány szerint a program hosszú távú hatásairól nincs adat, erről a tervezett monitoring szolgáltathat pontosabb képet, feltételezhető azonban, hogy a program lezárása után sokan visszatérnek korábbi közlekedési szokásaikhoz.

 

Félreértés ne essék: nem az elkészült tanulmány minőségét kifogásolom, hanem azt, hogy a BKV beindított egy olyan programot, aminek az eredeti célja az lett volna, hogy a lakosokban tudatosítsa, utazási szokásaik megváltoztatásával hogyan javíthatnak városi életmódjukon, hogy az utazói szokásokra és javaslatokra a közlekedés szervezői és a döntéshozók is reagáljanak, ehhez képest ezeknek a céloknak az elérésére az adaptált program alkalmatlan volt. Tényként rögzíthető az is az okiratok alapján, hogy a program opcionális, negyedik szakaszát, a monitoringot a BKV nem rendelte meg, noha a tanulmány megállapításai szerint a program csak ennek megvalósulásával zárult volna le valójában.

 

Az okirati indikátorok közül szükséges kiemelni továbbá, hogy az első, 2007. november 5-én,

60 napos fizetési határidővel kiállított számla kifizetésére már 2007. december 04. napján sor került, méghozzá sconto díj levonása nélkül.

 

Az eddig ismertetett okirati bizonyítékok igazolják azt a tényt, hogy maga a teljesítés a BKV Zrt. számára haszontalan volt. Mindazonáltal nem akarom azt sem tagadni, hogy a BKV a feladatainak ellátásához akár szociológiai kutatásokra is alapozhat, ezért külön bizonyításra szorul, hogy a BKV vezetői számára már a szerződéskötés előtt, és a teljesítés alatt is ismert volt, hogy az eredmény a BKV számára haszontalan lesz. Ezt a szerződéskötés valós okának feltárásával lehet bizonyítani, erről pedig a vádlottak e-mailezései tanúskodnak, amelyeket a terhelti vallomásokkal együtt értékelek.

 

 

 

2.3 Terhelti vallomások és egyben azok cáfolata

A..A.. a nyomozás során tett vallomásaiban ingadozott azon két álláspont között, hogy az ANOVA Bt. vezetőjét korábbról ismerte, illetve, hogy a céget a városházáról vagy a BKV- n belülről ajánlotta valaki. Majd a tárgyaláson, 2012. szeptember 25-én tett vallomásában, valamint a R..M.. vallomására 2012. november 15-én tett észrevételében a III. rendű vádlott kikötött azon álláspontja mellett, hogy a 22. számú tanúként kihallgatott ügyvezetőt ismerte, jó közlekedési szakembernek tartotta és bemutatta őt R..M..nak, azonban a szerződéskötést az ANOVA Bt-vel nem ő kezdeményezte, annak részleteiről nem egyeztetett a cég képviselőjével.

 

R..M.. ezzel ellentétben következetesen állította, hogy az ANOVA Bt. képviselőjét

A..A.. mutatta be neki, kérte, hogy keressenek a céggel valamilyen együttműködést. Így született  az  ugyanezen  vádpontban  szereplő  havi  rendszerességű  sajtóelemzésekre  szóló

szerződés, majd a Travel Smart projekt mintájára épülő kutatás is.

 

A..A.. és  a  22.  sz.  tanú  korábbi  kapcsolatát  bizonyítja  az  A..A..-tól  lefoglalt laptopon talált több, 2007. év elején kelt levél, amelyben A..A.. és az Anova Bt. ügyvezetője közös síelést terveztek. Az persze, hogy A..A.. korábbról ismerte a 22. sz. tanút, nem zárja ki, hogy egy tisztességes versenyeztetés eredményeképpen pont az Anova Bt. kerüljön kiválasztásra egy olyan projekt megvalósítására, amelyre ez a cég adja a legjobb ajánlatot.

 

Erre pedig, mármint a legjobb ajánlat megtételére a rendelkezésre álló versenyeztetési dokumentáció szerint a BKV Zrt. 2007. július 17-én kibocsátott ajánlattételi felhívására, 2007. augusztus 1-én sor is került. Persze, könnyű úgy jó ajánlatot adni, hogy az Anova Bt. ügyvezetője már 2007. május 21-én, azaz közel két hónappal a hivatalos ajánlattételi felhívás kibocsátása előtt elküldi e-mailben a tervezett árajánlat egy részét jóváhagyásra a BKV-hoz, méghozzá magához A..A.. vezérigazgatóhoz, és ebben azt közli, hogy csak szolidan árazott a Gallup árai fölé. A..A.., felelős vezetőtől nem várt rövid válasza: „én a drágábbra szavazok”.

 

Ugyancsak a levelezésekből tudjuk, hogy A..A.. nemcsak tudott a Travel Smart Projekt szerződésről, de részt is vett annak megtárgyalásában: a 22. sz. tanú R..M..nak 2007. május 2-án küldött levelében a projekttel kapcsolatos egyeztetést kezdeményez R..M..nál azzal, hogy a vezérigazgató jelezte neki, ő is részt kíván venni a találkozón. Vagyis A..A.. a részvételi szándékát a 22. sz. tanúnak jelezte, és nem a beosztottjának, R..M..nak.

 

A..A.. tehát nemcsak tudott arról, hogy barátja, az Anova Bt. ügyvezetője szerződést köt a BKV Zrt-vel a Travel Smart projekt lebonyolítására, de azt maga kezdeményezte, sőt, már a hivatalos ajánlattételi felhívás kiküldése előtt olyan egyeztetést folytatott az ügyvezetővel, amelyre csak azzal a biztos tudattal kerülhetett sor, hogy a versenyeztetési eljárás végén kizárólag  az  ANOVA  Bt.  kerülhet  ki  győztesként,  azaz,  maga  a  versenyeztetési  eljárás színlelt.

 

A..A.. és R..M.. a tárgyaláson – mintegy egyeztetve védekezéseiket – azt az álláspontot képviselték, hogy a Travel Smart projekt hasznos volt a BKV Zrt. számára. A..A.. szerint a program önmagában is nyereséges volt, mert olyan sokat tértek át a BKV használatára, hogy az maga finanszírozta a programot, R..M.. pedig egyenesen azt vizionálta, hogy ha a program hatására csak 1%-kal sikerül növelni a bérletesek számát, az önmagában 6000 új bérletest jelent.

 

Z..T.. – aki a nyomozás során a Travel Smart programmal kapcsolatban csak annyira emlékezett, hogy hosszú távú kutatás volt, a végén szakmai beszámolóval, amin ő is részt vett

– a tárgyaláson védekezésében már felzárkózott A..A.. és R..M.. mellé, és a programot sikeresnek ítélte, úgy emlékezett, hogy a nyugati tapasztalatokkal ellentétben a budapesti programban résztvevőknek a program számos új információt tudott nyújtani a közösségi közlekedés lehetőségeiről, pedig a tanulmány szerint pont fordítva történt. A IX. rendű vádlott szerint a pilotprogram önmagában is sikeres volt, ha csak a programnak köszönhető 1000 fő átszokását veszi figyelembe, az is 90-100 milliós bevételnövekedést hozott éves szinten a BKV-nak. Nagyon úgy tűnik, hogy Z..T.. el sem olvasta az általa igazolt teljesítés anyagát, hiszen akkor tudná, hogy a programban összesen 241 fő vett részt végig. A IX. rendű vádlott sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a BKV nem terjesztette ki  a programot  szélesebb  körre,  hiszen  ezzel  milliárdos  bevételnövekedést  lehetett  volna elérni. Minthogy Z..T.. a tanulmány elkészülte után szakterületi vezetőként még másfél évig dolgozott a BKV-nál, nem érthető a sajnálkozása, hiszen lett volna lehetősége tenni az ügy érdekében.

 

 

 

2.4 Tanúvallomások

Az ANOVA Bt. ügyvezetője mind a nyomozás, mind a tárgyalás során megerősítette korábbi ismeretségét A..A..-val. A 22. számú tanú a nyomozás során még úgy emlékezett, hogy a Travel Smart Projekt magyarországi megvalósításának ötletét A..A.. vetette fel neki, és még a versenyeztetési eljárás megkezdése előtt egyeztettek arról, a részletekről és a szerződés előkészítéséről pedig R..M..sal tárgyalt.

 

A magyarországi projekt hatékonyságával kapcsolatban a tanú úgy nyilatkozott, hogy az a meg  nem  rendelt  monitoring  szakasz  hiányában  nem  mérhető,  azonban  a  nemzetközi tendencia az, hogy a megkeresett háztartások 5-10 %-a tér át a közösségi közlekedésre, ami a tanú szerint 30-40 millió Forint többletbevételt jelentett volna a BKV Zrt-nek.

 

Ha csak azt az adatot veszem, hogy a megkeresett 2000 háztartásból 1686 meg sem hallgatta a kérdezőbiztost, illetve nem vállalta a programban való részvételt még a 20 db ingyenjeggyel sem, és a ténylegesen résztvevő 241 személy 10 %-át tekintjük úgy, mint aki a program hatására áttért a közösségi közlekedésre, akkor a program haszna – figyelembe véve az éves felnőtt BKV bérlet akkori, kb. 90.000 forintos árát – nem érte el a 2,5 millió Ft-ot,  vagyis szó nincs arról, hogy a program közvetlen haszna finanszírozta volna magát a program lefolytatását. Ez az összeg egyébként is hipotetikus, a vádlottak és a velük azonos érdekű tanú saját becslésén alapul, amit még csak megerősíteni sem igyekeztek azzal, hogy végrehajtják a program monitoringját.

 

Összességében tehát a Travel Smart Program magyarországi változata, a tanú vallomását és a programról készült tanulmányban szereplő adatokat figyelembe véve, nemcsak előreláthatóan haszontalan volt a BKV számára, de ténylegesen sem hozott sem elvi, az utazási szokásokra vonatkozó ismeretekben jelentkező, vagy anyagi, megnövekedett bérletvásárlásban jelentkező hasznot a BKV Zrt. részére.

 

 

 

2.5. Szükségtelenség

A szerződés megkötésének körülményeiből, valós indokaiból, valamint a szerződés előrelátható és tényleges haszontalanságából okszerűen következik a szerződés szükségtelensége:

 

A..A.. a baráti viszonyukra tekintettel anyagi hasznot hozó megbízásokhoz kívánta juttatni a BKV Zrt-n keresztül barátja cégét. Erre pedig már megvolt a bevált recept: a kommunikációs szakterületen keresztül köthető leginkább olyan szerződés, ahol nem tűnik fel a kellő részletességgel meg nem határozható tartalom és a szükségtelenség.

 

A..A.. a 2007. tavaszán megkötött, havi rendszerességű elemzésekre vonatkozó szerződés kapcsán még R..M..ra bízta, oldja meg barátja cégének foglalkoztatását, így ekkor még olyan szerződés született (a havi sajtóelemzések elkészítésére), amely végül nem bizonyult a BKV Zrt. számára haszontalannak.

 

Ezt követően nem sokkal, 2007. májusában azonban újból felmerült, hogy az Anova Bt-nek valamilyen megbízást kell adni. Ennek a megbízásnak az európai önkormányzatoknál már részben sikerrel működő Travel Smart projekt magyarországi adaptálásával akartak tartalmat adni. Ezzel a programmal csak az a gond, hogy eredeti formájában olyan komplex felmérést és intézkedéscsomagot tartalmaz, hogy megvalósítása önkormányzati hatásköröket feltételez, ezért a programot le kellett butítani annyira, hogy a BKV is megrendelhesse. A program megvalósult formája az eredeti célkitűzéseket elérhetetlenné tette, az ily módon létrejött kutatásnak a BKV gazdálkodásában értelmezhető eredménye nem volt. A már ismertetettek szerint a szolgáltatások javítására irányuló felmérés felesleges volt, hiszen a programban résztvevők véleményével, javaslataival a BKV érdemben nem foglalkozott, a résztvevők átterelése pedig mérhető, igazolt tartós hasznot nem hozott. A szolgáltatás szükségtelenséget alátámasztja, hogy a kutatás negyedik, monitoring szakaszát A..A.. megbetegedése után a BKV Zrt. meg sem rendelte, noha erre R..M..nak 2008. szeptember végéig még nyilvánvalóan lett volna lehetősége, Z..T.. pedig akár 2009. júniusáig kezdeményezhette volna.

 

Arra egyébként, hogy mit gondolt maga A..A.. és barátja a kutatás szükségességéről, jól mutatja 2008. június 28-i e-mailváltásuk, melyben a 22. sz. tanú két sajtócikkre hívta fel A..A.. figyelmét, amelyekben R..M.. a Válaszd a Közösségi közlekedést programról adott tájékoztatást. Az e-mailben a 22. sz. tanú azon viccelődött, hogy feltehetően kiesett a dosszié a BKV szekrényéből R.. lábára, más okot nem tud, hogy miért akkor jött elő vele.

 

 

 

2.6 Összegzés

A nyilvánvaló szükségtelenség ellenére A..A.. utasítására a BKV Zrt. lefolytatott egy versenyeztetési eljárást, amelynek győztese éppen az az ANOVA Bt. lett, amellyel az egyeztetéseket A..A.. és R..M.. már a versenykiírás előtt megkezdte.

 

A győztes céggel a szerződéskötést megelőző tárgyalásokat R..M.. folytatta le és a BKV Zrt. nevében maga A..A.. vezérigazgató kötött szerződést, bár arra – mivel a szerződés értéke az 50 millió Ft-ot nem haladta meg – alacsonyabb szintű vezető aláírása is elegendő lett volna.

 

A nyomozás során azonban fellelhető volt – így vélhetően a tanulmány átvételekor és a teljesítés igazolásakor is rendelkezésre állt – a versenyeztetési eljárás során az egyes cégek által adott ajánlat, amely meg kellett, hogy egyezzen a később megkötött szerződés tartalmával. Ezért amikor Z..T.. az ANOVA két számlájának kifizetését a számfejtési ívek megfelelő rovataiban engedélyezte, és a teljesítést igazolta, nem csak arról kellett, hogy tudomással bírjon, hogy a szolgáltatás, amelynek átvételét igazolja a BKV Zrt. számára teljesen felesleges, hanem arról is, hogy a végül 300-nál kevesebb háztartást érintő felmérés nem felelt meg a szerződésben vállalt 2000 háztartást érintő felmérés követelményének sem.

 

Z..T..  mindezek  ellenére  igazolta  az  ANOVA  Bt.  szerződésszerű  teljesítését,

befejezve ezzel az A..A.. által a szerződés megkötésével megkezdett cselekményt.

 

A személyi és az okirati bizonyítékok alapján tehát aggálytalanul megállapítható, hogy A..A.. a szerződéskötés kezdeményezésekor, valamint annak aláírásakor tudott arról, hogy az a BKV Zrt. számára teljesen szükségtelen szolgáltatásra vonatkozik, és amely csak azért jött létre, hogy az Anova Bt. megrendeléshez jusson. A III. rendű vádlott tudata azt is átfogta, hogy  a  szerződés  alapján  –  amennyiben  a  teljesítést  a  megfelelő  osztály  igazolja  – megtörténik   az   ellenérték   kifizetése,   amely   a   BKV   Zrt.   számára   vagyoni   hátrányt eredményez.

 

R..M.. saját vallomása szerint is tudomással bírt az ANOVA Bt. ügyvezetője és A..A.. közti kapcsolatról, a tárgyalást – az e-mailezések által igazoltan – az ANOVA Bt- vel már a versenyeztetési eljárás előtt megkezdte, illetve A..A.. utasítására részt vett a szerződés előkészítésében is, holott tudott arról, hogy a szerződés megkötésére nem a BKV Zrt. érdekében kerül sor, hanem azért, hogy A..A.. barátját, illetve cégét megbízáshoz juttassák.

 

Feltéve hogy Z..T.. a tanulmányt elolvasta, és a szolgáltatást megrendelő szakterület képviselőjeként értékelte a teljesítés felhasználhatóságát, a teljesítések igazolásakor látnia kellett annak valós hasznát, valamint azt is, hogy az ANOVA Bt. nem a szerződésben vállalt

2000 háztartásra, hanem annál jóval kevesebb háztartásra terjesztette ki a programot, így a teljesítés, amelyet igazol, nem felel meg a szerződésnek. Ha Z..T.. nem olvasta el a tanulmányt, és a teljesítést ellenőrzés nélkül, olvasatlanul igazolta, ezzel szegte meg vagyonkezelési kötelezettségét.

 

Mindezek alapján A..A.. III. r., R..M.. VIII. r. és Z..T.. IX. r. vádlott cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet társtettesként követtek el, és amely a BKV Zrt. részére 16.416.000,- Ft összegű vagyoni hátrányt eredményezett. Z..T.. IX. r. vádlott továbbá azzal, hogy az ANOVA Bt. nem szerződésszerű teljesítését igazolta, a kifizetést engedélyezte, megvalósította a magánokirat-hamisítás vétségét is.

I/A. 17. DAM BT.

 

 

Az Európa Kht. szerződéséhez hasonlítható a DAM Bt. szerződése, amelyben a BKV konkrét eredmény, egy tanulmány elkészítésére kötött havi díjas szerződést, ami valójában havi apanázs fizetését jelentette a Hagyó Miklós köréhez köthető, kivételezett személy részére.

 

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok megjelölése:

A szerződés megkötésének tényét, a szerződést a BKV Zrt. részéről aláíró személyét, a teljesítés igazolását, valamint a kifizetések megtörténtét a DAM Bt. és a BKV Zrt. között

2007. október 1-én létrejött szerződés, a Z..T.. által aláírt teljesítési igazolások, az összesen 19 darab számla, valamint a hozzájuk tartozó számfejtési ívek, illetve a bankszámla és SAP adatok igazolják.

 

A  látszatteljesítést  a  nyomozati  iratok  között  található  tanulmánnyal,  valamint  2012. december 13–i tárgyaláson, 46/Ü/80. számon becsatolt, a tanulmány egyes részeivel szó szerinti egyezést mutató, más szerzőktől származó tanulmányokkal, cikkekkel bizonyítom.

 

A szerződés szükségtelenségét R..M.. és Z..T.. terhelti, valamint L..

K.., dr. Sz..P..E.. és D..M.. tanúvallomásaival bizonyítom.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok

A bizonyítékok részletes értékelését a szerződéssel kezdve, már önmagában is beszédes a DAM Bt. szerződésének tartalmi határozatlansága. A szerződést a felek megbízási szerződésként nevezték meg, arra havonta fizetendő díjat állapítottak meg, illetve a szabályozatlanul maradt kérdésekre a Ptk. megbízási jogviszonyra vonatkozó szabályait rendelték alkalmazni.

 

Olyan ügy azonban, amelynek ellátására a megbízott köteles lett volna, jelen szerződésben nem  került  meghatározásra.  Ezzel  szemben  a  szerződés  tárgya  meghatározott  eredmény elérése volt, tanulmány elkészítése a gyermek és ifjúsági korosztály felé történő vállalati kommunikáció kidolgozására. Tehát a szerződés alapján tulajdonképpen nem megbízási, hanem vállalkozási jogviszony jött lére, mivel az alapján a DAM Bt. egy tanulmány elkészítését – eredmény létrehozását –, a BKV Zrt. pedig annak átvételét és ellenértékének megfizetését vállalta. Az ilyen eredménykötelem tekintetében a havonta fizetendő díj azonban nyilvánvalóan ellentétes a megrendelő, a BKV érdekeivel, mivel a tanulmány minél később készül el, annál többet kell érte fizetnie.

 

Mivel a szerződés keretében végzett tevékenységről a BKV Zrt-nél csak részlegesen, a DAM Bt-nél  pedig  egyáltalán  nem  voltak  fellelhetőek  írásos  dokumentumok,  tekintsük  át  a teljesítési igazolásokat, amelyeket a BKV Zrt. részéről minden alkalommal Z..T.. igazolt:

§    2007. október-november hónapokban a tanulmány vázlatának elkészítésére, a mérési technikák és kérdőívek kidolgozására került sor (ami részben a szerződés szövegének megismétlésével, részben pedig tankönyv és korábbi tanulmány plagizálásával készült el).

§    2007.   decemberétől   2008.   augusztus   végéig   „a   szolgáltatás   megismertetése   a célcsoporttal”, majd 2008. szeptember-október hónapokban a kérdőívek kiértékelése

 és „üzemlátogatás szervezése” volt a teljesítés tárgya (mely összesen 11 hónapig tartó

tevékenységre azonban a cég nem kapott megbízást).

§    2008. november-december hónapokban egy pedagógiai programjavaslat, 2009. január- február hónapokban pedig egy ÖKO Iskola programhoz kapcsolódó marketingterv, illetve 2009. február hónapban egy környezet kímélő közlekedéssel kapcsolatos program tematikája készült el. (Ezek külön nem volt fellelhetőek, hanem beépítésre kerültek  abba  a  tanulmányba,  amely  Z..T..  vallomása  szerint  már   2008.

 októberében  elkészült. E vádlotti védekezés jelentős szépséghibája azonban, hogy  a teljesítésigazolások  dátumai  alapján  a  beépített  részek  kidolgozására  csupán   az állítólagosan azokat tartalmazó teljes tanulmány elkészültét követően került sor.)

§    2009. áprilisában átadása került „A gyermek és ifjúsági korosztály BKV iránti pozitív attitűdjének kialakítása” c. tanulmány.

 

A teljesítési igazolásokon szereplő szolgáltatások közül a BKV Zrt. kizárólag a tanulmány elkészítését  rendelte  meg.  A  „szolgáltatás  megismertetése  a  célcsoporttal”,  illetve  az

„üzemlátogatás szervezése”, amelyet a teljesítési igazolások szerint a XIII. r. vádlott majdnem egy éven keresztül végzett, a szerződésben a tanulmánnyal elérendő célok között valóban szerepelt, azonban erre dr. M..K..Zs..és a DAM Bt. nem kapott megbízást. Egyébként e tevékenységekkel kapcsolatban sem a DAM Bt-nél, sem a BKV Zrt-nél nem volt fellelhető írásos dokumentáció, így például arról sem, hogy a XIII. r. vádlott pontosan mely iskolákban járt, illetve, hogy mikor került volna sor és mely üzemek meglátogatására, azzal kapcsolatban a XIII. r. vádlott kivel egyeztetett.

 

Megállapítható tehát, hogy a teljesítési igazolásokon szereplő tételek nem állnak összhangban sem a DAM Bt. kompetenciáival, sem a szerződésben vállalt szolgáltatással, illetve azokkal kapcsolatban a BKV Zrt-nél írásos dokumentáció – az elkészült tanulmány kivételével – nem lelhető fel.  A teljesítési igazolások mégis minden hónapban elfogadásra, az azok alapján készült számlák pedig kifizetésre kerültek.

 

A leadott tanulmány, „A gyermek- és ifjúsági korosztály BKV iránti pozitív attitűdjének kialakítása” című, dátum és aláírás nélküli dokumentum, valamint annak töredékes és részben eltérő  tartalmú  változata  alapján  a  teljesítések  igazolása  és  kifizetés  engedélyezése  nem érthető, elfogadhatatlan. A tanulmány tartalmi vizsgálata alapján megállapítható, hogy annak jelentős hányada (kb. 3/4 része) igazolható módon plagizált, vagyis annak szövege magából a szerződésből, illetve korábban megjelent tankönyvből, tanulmányból, kerettantervből és sajtócikkből származó szövegrészeket tartalmaz – a plagizált anyagokat a tárgyalás során csatoltam. A plágium megállapításához nem kell különleges szakértelem, már a szöveg inkoherenciája, az egyes részek egymásra dobáltsága összeollózásra utal, amit aztán egy egyszerű internetes keresés meg is erősített. Így konkrétan megállapítható, hogy:

-  A  tanulmány  „Mérési  technikák”  c.  része  a  szociológia  módszertanának  illetve  a szociológiai vizsgálat lépéseinek általános és vázlatos leírása tankönyv jelleggel. A tankönyvi jelleg nem véletlen, hiszen egyszerűen Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába című tankönyve 3. fejezetének kivonatát tartalmazza.

- „A tanulmányhoz használt kérdőívek elkészítése” c. részben 2 db. kérdőív található, az első kérdőív az általános szociális helyzetre és iskolázottságra vonatkozik, a 2. kérdőív szól az utazási szokásokról – ez utóbbi viszont majdnem teljes mértékben megegyezik: a Marketing Centrum Kft. által a 2007. április 15. és május 20. napja között készített „Bliccelés 2007. tavasz – telefonos gyorsfelmérés” című kutatási anyagában található kérdőívekkel, valamint a SUVET Research Kft. anyagai között található „Bliccelés 2007. tavasz – telefonos gyorsfelmérés” című dokumentumban lévő kérdőívekkel.

Mindezekre  tekintettel  a  DAM  Bt.  tanulmányának  ezen  alcímében  szereplő  „kérdőívek

elkészítése” kifejezés valótlanságot tükröz, hiszen azok egy része általános, más része pedig már korábbi cég által végzett kutatásból plagizált kérdőív minta (amelynek a DAM Bt. általi tényleges felhasználásról nincs adat).

- Az „Összegzés” c. rész, amiben a budapesti közlekedési illetve tömegközlekedési szokásokról van szó, nagymértékben szöveg azonos F..N..: Tömegközlekedési szokások című, 2008. szeptember 14. napján kelt tanulmányával valamint az adatok és egyes szöveges részek egyeznek a Marketing Centrum Kft. által 2007. április 15. és május 20. napja között készített „Bliccelés 2007. tavasz – telefonos gyorsfelmérés” című kutatási anyagával.

- „Pedagógiai programok – Tömegközlekedésről, annak népszerűsítéséről, fontosságáról az általános iskolákban” c. rész nagymértékben szöveg azonos a Közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv közlekedési ismeretekre vonatkozó részeivel.

- A „Jelenlegi helyzet” c. rész nagymértékben szövegazonos P.. nevű szerző Vonzóbbá kell tenni a tömegközlekedést című, a Gazdasági tükörkép magazin internetes oldalán 2007. június

10. napján közzétett cikkével.

- A nyomozati iratban megtalálható a tanulmánynak egy alternatív változata is, ami tartalmaz egy „Az ökoiskolai program része a közösségi közlekedés. Fenntarthatóság a tantárgyakban és azon túl” c. részt, ami csak általános tantárgyi ötleteket tartalmaz a környezeti nevelésre, nem véletlenül, ez ugyanis S..É..: Fenntarthatóság a tantárgyakban és azon túl című interneten hozzáférhető tanulmányával azonos.

 

A plagizált részeken kívül a tanulmány csupán hétköznapi, köztudomású ismereteket közöl, olyan felmérésekre hivatkozva, amelyeknek tényleges elvégzése dokumentációval nincs alátámasztva, és az előzőekben elmondottak alapján nem is történtek meg. A marketing és kommunikációs tervben szereplő egyes megállapítások már-már komikusan alacsony színvonalúak: a szerző rácsodálkozik, hogy a buszsávokban a buszok milyen gyorsan közlekedhetnek, hogy a villamos és a HÉV nem képezi az úttest részét, ezért milyen gyors, megint csak rácsodálkozik és megfontolásra érdemesnek tartja, hogy Nyugat-Európában úgynevezett P+R rendszer működik, meg hogy van behajtási díj is. A javaslatok is hasonló színvonalúak: a járműveken szóljon zene, legyen monitor, amin a kisebbeknek mese, a nagyobbaknak videoklippek mennek, a járművek legyenek szépek és kreatívak, a BKV indítson társkereső szolgáltatást – ennek mind az értelme, mind a leírása teljességgel felfoghatatlan, viszont az is biztos, hogy ezt az ötletet a szerző átmásolta egy üdítőital gyártó cég marketing kampányából, mert egy alkalommal a kapaszkodón látható kód helyett a kupakban található kódokkal akar valamit kezdeni. A tanulmány összességében inkoherens, az egyes részek közötti kapcsolat laza, azok nem épülnek egymásra, a megállapítások és javaslatok kimondottan naivak, mindez egy laikus számára is felismerhető, illetve annak felismerése a kommunikációs végzettségű, adott szakterületen vezető beosztásban dolgozó teljesítés igazolására jogosult személytől – különösen a BKV Zrt. számára korábban készült azonos tárgykörű tanulmányokra figyelemmel – elvárható.

 

Arra a kérdésre, hogy akkor a teljesítések igazolására miért került mégis sor, Z..T.. vallomása ad választ.

 

 

 

3. Terhelti vallomások

Z..T.. a 2010. október 14-én tett gyanúsítotti vallomásában azt állította, R..M.. adta át neki dr. M..K..Zs..elérhetőségét azzal, hogy korábban iskolaigazgató volt és az ifjúságot célzó, bliccelés elleni kampányban tudna segíteni. R..M.. azt kérte Z..T..tól, hogy vegye fel a hölggyel a kapcsolatot és állapodjon meg

vele havi 250.000 Ft körüli munkában. Z..T.. ezt követően annak ellenére állapodott meg a XIII. rendű vádlottal egy tanulmány elkészítésében, hogy korábbi munkáiról referenciával nem rendelkezett.

 

Tehát a szerződés a DAM Bt.-vel úgy jött létre, hogy először megvolt, hogy személy szerint kivel kell a BKV-nak szerződnie, meg volt az is, hogy ezt a személyt mekkora összegű havi kifizetésben kell részesíteni, ez a személy hozta a szerződő céget, majd csak ezt követően kerestek egy szolgáltatást, amelyre szerződést lehetett kötni. Amennyiben a szerződés megkötésére a BKV Zrt. érdekében került volna sor, úgy előbb merült volna fel az igény arra, hogy felmérjék a fiatalok blicceléshez való viszonyát, majd versenyeztetés útján megkeresték volna azt a céget, amely a legjobb ár-érték arányban, a megfelelő színvonalon képes a feladat elvégzésére. De ez ebben az esetben sem így történt, mivel nem a BKV Zrt-nek volt szüksége dr. M..K..Zs..tanulmányára, hanem a XIII. rendű vádlott számára kellett a BKV Zrt-n keresztül kifizetni havi 250.000 Ft-ot, ami ilyen módon volt megoldható.

 

R..M.. felbujtói szerepét azonban Z..T.. vallomásainak nem csak e része igazolja, hanem az is, amely szerint a DAM Bt-vel kötött szerződés „addig volt aktív”, tehát dr. M..K..Zs..addig járt be a BKV Zrt-hez úgymond „személyes konzultáció” végett, amíg 2008. októberében R..M..t el nem bocsátották a cégtől. Figyelemre méltó, hogy ezt követően olyan tanulmányokról keletkeztek teljesítési igazolások, amelyek külön nem, csak az állítólag már 2008. októberében elkészült tanulmány részeként voltak fellelhetőek.

 

Z..T.. a 2012. november 20-i tárgyaláson csatolt írásbeli vallomásában a nyomozati vallomásait   ugyan   fenntartotta,   de   a   DAM   Bt-vel   kötött   szerződés   kapcsán   annak hasznosságát igyekezett igazolni. A IX. rendű vádlott szerint a tanulmányon keresztül a BKV Zrt. közvetlenül jutott a diákok felé irányuló bliccelés elleni kommunikációban felhasználható információkhoz, „a tanulmány, bár nem sikerült túl fényesre, de azért hasznosítható volt”.

 

R..M.. a tárgyalás során, 2012. november 06-án tett vallomásában szintén azzal érvelt,  hogy  a  szerződés  hasznos  volt,  mivel  dr.  M..K..Zs..  kijárt iskolákhoz, felmérte az attitűdöket és a hajlandóságot, azt, hogy hogyan kell a gyerekek felé kommunikálni. R..M.. ezzel szemben a nyomozás során következetesen azt állította, hogy dr. M..K..Zs..cégét ajánlotta valaki, illetve – a 2010. március 04-én tett vallomás szerint – valami befolyásolás a szerződés kapcsán biztosan történt, mert a szerződés tartalma alapján a BKV-nak arra nem volt szüksége.

 

A vádlottak tehát a nyomozás során elismerték, dr. M..K..Zs..-val nem a BKV Zrt. érdekében, hanem külső kérésre kellett szerződést kötni. A vádlotti védekezés csak a tárgyalás során ment el abba az irányba, hogy a szerződés megkötésére a BKV Zrt-nek szüksége volt.

 

Dr. M..K..Zs..a nyomozás során nem tett vallomást, a tárgyalás során előterjesztett írásbeli vallomásában a védekezését pedig lényegében arra alapozta, hogy a tanulmányát elkészítette, a szerződésben vállalt kötelezettségét teljesítette.

 

Nos, valóban készült egy tanulmányként leadott iromány, az azonban a tárgyalás során megismert,  más  szerzőktől  származó  tanulmányok  szó  szerinti  átvételét,  illetve  olyan, általános jellegű megállapításokat tartalmaz, minthogy a budai gyermekek autóval, míg a pestiek tömegközlekedéssel járnak iskolába.

 

A teljesítésigazolás kiállítására alapot szolgáltató anyag tehát elkészült, azonban a szerződésben foglalt célok elérésére nyilvánvalóan nem alkalmas, így teljesítésként valójában nem lehetett volna elfogadni. Ezen túlmenően dr. M..K..Zs..olyan szolgáltatások teljesítésének igazolását és azok alapján kifizetések teljesítését is kérte a BKV Zrt-től, amelyekre a kettőjük között létrejött szerződés nem terjedt ki.

 

A..A.. védekezését e szerződés kapcsán is arra alapította, hogy arról konkrétumot a BKV  hierarchiájából  adódóan  nem  tudott,  a  szerződések  előterjesztői  azzal,  hogy  a szignójukat elhelyezték a szerződésen, igazolták annak szükségességét, ő ennek tudatában írta azt alá.

 

 

 

 

4. Tanúvallomások

 

 

Dr. M..B..a tárgyaláson élt hozzátartozójával kapcsolatos mentességi jogával, így az eljárásban nyomozati vallomása  sem használható fel. E nélkül is azonban – Z..T.. vallomása mellett - L.. K.., Z..T.. titkárnőjének tanúvallomása alapján is megállapítható, hogy a szerződést a BKV Zrt-vel ugyan a DAM Bt. nevében dr. M..B..írta  alá,  azonban  azzal  kapcsolatban  minden  tevékenységet,  -  beleértve  a  szerződéses feltételek megtárgyalását és a szerződés megkötését is – dr. M..K..Zs..végzett.

 

K..Sz.., aki a DAM Bt. könyvelését végezte, a nyomozás során tett tanúvallomásában elmondta, a BKV Zrt-vel kötött szerződést a munkája során nem látta, csak a számlákkal, illetve teljesítési igazolásokkal találkozott. A tanú elmondta továbbá, hogy a DAM Bt. házi pénztárral nem rendelkezett, a BKV Zrt. által havi rendszerességgel utalt

250.000 Ft azonban a beérkezését követő rövid határidőn belül készpénzben került felvételre. Ez  a  körülmény is  azt  támasztja  alá,  hogy  a  fő  tevékenységi  körét  nézve  egészségügyi szolgáltatások nyújtásával foglalkozó DAM Bt-re a jogügyletben csupán a számlázások miatt volt szükség, a jogviszony annak a havi 250.000 Ft-nak a kifizetésére jött lére, amelyre R..M.. felhívása alapján M..-vel szerződést kellett kötni.

 

A vádpont kapcsán kihallgatásra került Dr. Sz..P..E.. kommunikációs igazgató és D..M.. későbbi kommunikációs főosztályvezető is, akik a szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatban tényekre vonatkozó ismeretekkel nem rendelkeztek, nem is rendelkezhettek, Dr. Sz..P..E.. a szerződés felmondására, illetőleg annak okára csak homályosan tudott visszaemlékezni. D..M.. arról tudott tényszerűen beszámolni, hogy utólag vizsgálta a szerződést és a teljesítést, a szerződésre vonatkozó korábbi véleményét csak fenntartani tudta. A tanú a véleményben helytállóan mutatott rá egy ténykérdésre is, nevezetesen hogy a DAM Bt. tanulmánya részben nem is kapcsolódott a szerződésben megjelölt ifjúsági korosztályhoz, mivel abban a 15-29 év és a 30-52 év közötti korosztályokra vonatkozó felmérés is szerepelt.

 

Itt térnék át arra, hogy miért tartom a XIII. r. vádlott tanulmányát szükségtelennek.

5. Szükségtelenség

A szerződés szükségtelenségét jelző indikátorok közül már említettem, hogy előbb volt meg a szerződő fél és a kifizetendő összeg, mint az, hogy milyen tevékenységre kívánták szerződtetni. Látható az is, hogy a szerződő felet nem a BKV választotta ki, a kiválasztás nem objektív alapon történt, a szerződő felet a XII. kerületi pártszervezetből eredő ismeretség fűzte Hagyó Miklós I. r. vádlotthoz. A szerződő fél kiválasztását versenyeztetés nem előzte meg, és annak előzetes ellenőrzésére sem volt szükség, hogy a szerződő fél rendelkezik-e a szolgáltatásra megfelelő szakismerettel.

 

A szerződött szolgáltatás hasznossága tekintetében nem árt feleleveníteni az alapproblémát, amelynek megoldására, enyhítésére a szerződés állítólag létrejött. Mivel a probléma valóban létezett-létezik, a szerződés szükségessége akár igazolhatónak is tűnhetne. A DAM Bt-vel kötött  szerződés  kapcsán  a  vádlottak  kapaszkodónak  használták  a  bliccelés  problémáját, amely olyan komoly, pénzben is kifejezhető gondot jelentett – és jelent jelenleg is – a BKV Zrt. számára, hogy annak megszüntetésére nyilvánvalóan érdemes volt költeni. A bliccelés

2007-2008. években olyan sürgető problémaként jelentkezett, amelynek kezelésére a BKV Zrt. külön kampányt is indított.

 

De vajon mennyire megoldás egy ilyen égető problémára egy több mint másfél évig készülő tanulmány, amelynek körülbelül ¾-ed része a tárgyaláson ismertetett más tanulmányokból, cikkekből került átvételre?!

 

Amennyiben a vádlotti védekezésnek megfelelően a bliccelés elleni kampány keretében lett volna szükség dr. M..K..Zs..tanulmányára, úgy azt a BKV Zrt. betervezte volna a kommunikációs stratégiájába, illetve annak mielőbbi elkészültét sürgette volna, hogy az általa nyert adatok a kampányban felhasználhatóak legyenek. Erre utaló adatot azonban sem a nyomozás, sem a BKV Zrt. belső vizsgálata nem tárt fel, sőt, még maguk a vádlottak sem tudtak a tanulmányból olyan konkrét adatot megjelölni, amely a szerződés megkötésének apropójaként használt 2007-2008-as bliccelés elleni kampányban felhasználásra került volna. A szerződött szolgáltatásra a BKV-nak tehát valójában nem is volt szüksége, a teljesített szolgáltatás  eredménye  nem  került  is  felhasználásra,  ez  az  általános  szükségtelenség eredményezhette, hogy a teljesítés érdemi ellenőrzése sem történt meg, a teljesítés igazolása csak  a  kifizetést  szolgálta.  Ha  már  a  kifizetésről  van  szó,  feltűnő,  hogy  a  kifizetésre jellemzően a 60 napos fizetési határidő első felében, jóval a határidő lejártát megelőzően, sconto díj felszámítása nélkül került sor.

 

Mindezek a körülmények arra mutatnak, és itt hadd utaljak vissza Z..T.. vallomására, hogy dr. M..K..Zs..-valhavi 250.000 Ft összegben szerződést kellett kötni, és erre az éppen zajló bliccelés elleni kampány jelentett jó ürügyet.

 

 

 

6. Összegzés

A személyi bizonyítékok, így különösen Z..T.. vallomása alapján megállapítható, hogy a szerződés megkötésére R..M.. felhívására került sor. A szerződést Z..T.., mint a BKV Zrt. egyik vezetője, úgy készítette elő, hogy tudta, az nem hasznos a BKV- nak, illetve az alapján olyan kifizetésekre fog sor kerülni, amely vagyoni hátrányt okoz a cégnek.

 

Azt, hogy az ügylet célja nem egy szolgáltatás valós megrendelése, hanem a pénz meghatározott    személynek    történő    kifizetése    volt,    alátámasztják    a   szerződéskötés

körülményei is, arra ugyanis versenyeztetési eljárás nélkül, közvetlenül és sürgős ütemezéssel került sor, ráadásul a látszólagos cél elérésére alkalmatlan szerződéses konstrukció keretében. Mindezen szembeötlő formai és tartalmi hiányosságokat figyelmen kívül hagyva A..A.. aláírta a szerződést, amelynek ésszerű magyarázata, hogy – más baráti kérésekhez hasonlóan

– maga is tisztában volt az ügylet valós céljával.

 

Z..T.. nem csak előkészítette a BKV Zrt. számára szükségtelen szerződést, de teljesítésként  olyan  tanulmányt  fogadott  el,  amely  nem  került  hasznosításra,  illetve  arra, főként annak plagizáltsága, szakmai színvonala és a tárgytól részben eltérő tartalma alapján nem is lett volna alkalmas. Z..T.. ezen túlmenően a teljesítési igazolások több mint felével olyan, a szerződés tárgyát képező tanulmánytól eltérő szolgáltatást fogadott el teljesítésként, amelyek elvégzése a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem valószínű, illetve ezekre a szerződés nem irányult és semmilyen módon nem szolgálták a BKV Zrt. érdekeit.

 

A Z..T.. által a teljesítés igazolására aláírt számfejtési ívek a BKV Zrt-nél a kifizetés során kerültek felhasználásra.

 

A..A.. esetében,  saját  védekezésével  szemben  nem  áll  rendelkezésre  közvetlen bizonyíték arra, hogy a szerződés aláírásakor mit tudott R..M.. felhívásáról, és dr. M..K..Zs..kapcsolatáról a Hagyó kabinettel. A bűnszervezet kapcsán azonban már bizonyítást nyert, hogy A..A.. minden egyes, kívülről érkező „baráti kérésről” tudni akart, és R..M.. biztosította is, hogy mindenről tájékoztatja. A DAM Bt. szerződése kapcsán R..M.. nyomozati vallomásából ismert, hogy külső befolyás,

„baráti kérés” hatására köttetett, ezért nincs okunk feltételezni, hogy a Hagyó Miklós köréhez köthető politikai jellegű igényről és annak kielégítéséről R..M.. ne teljesítette volna tájékoztatási kötelezettségét.

 

Az ügyletkötés tartalmi és formai szabálytalansága – a BKV Zrt. alaptevékenységéhez szorosan nem tartozó tevékenységre irányuló, versenyeztetési eljárás nélküli, közvetlen és sürgős ütemezésű ügyletkötés, a kívánt eredmény elérésére alkalmatlan szerződéses konstrukció – mind olyan körülmények, amelyeknek a szerződést aláíró Antal Attilában kérdéseket kellett felvetnie. Az, hogy A..A.. a szerződést aláírta, csak egyet jelenthet, hogy ezekre a kérdésekre a választ megkapta.

 

Lehetséges, hogy a vezérigazgató nem tudott arról, hogy később személy szerint ki fog részt venni még a vagyoni hátrány létrehozatalában, ki fogja igazolni a szerződés kapcsán a teljesítéseket, illetve kinek a tevékenysége kell a kifizetések tényleges realizálásához, azonban A..A.. a cég szervezeti működését ismerte és a szerződést abban a tudatban írta alá, hogy az alapján teljesítések és kifizetések fognak történni.

 

Mindezek alapján a Z..T.. által előkészített, majd A..A.. által aláírt szerződés megkötése, illetve azok alapján a teljesítések Z..T.. általi igazolása a két vezető részéről  a  vagyonkezelői  kötelezettség  tudatos,  egy  irányba  ható  és  közös  szándékot feltételező  megszegését  valósította  meg,  amellyel  a  vezetők  végül  a  BKV  Zrt.  részére

4.750.000 Ft vagyoni hátrányt okoztak.

 

A szerződés megkötésére irányuló kérést továbbító, annak előkészítésére Z..T..nak utasítást adó R..M.. tevékenysége e szerződés kapcsán felbujtásként, míg a kifizetés

alapjául szolgáló álteljesítéseket leadó dr. M..K..Zs..tevékenysége bűnsegédi magatartásként értékelhető.

 

Mindezek alapján a vádlottak fent részletezett tevékenysége a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet R..M.. VIII. r. vádlott felbujtóként, A..A.. III. r. vádlott és Z..T.. IX. r. vádlott társtettesként, míg dr. M..K..Zs..XIII. r. vádlott bűnsegédként követett el. Ezen túlmenően Z..T.. IX. r. vádlott, aki a DAM Bt. által kiállított számlákhoz kapcsolódó, azok teljesítése során felhasznált számfejtési ívek megfelelő rovatában valótlanul igazolta, hogy dr. M..K..Zs..szerződésszerű szolgáltatást nyújtott, megvalósította a magánokirat-hamisítás vétségét is.

I/A. 18. Soda Kft.

 

 

A kifizetést szolgáló látszatteljesítésekre kötött szerződések utolsó példája a Soda Kft. szerződése.

 

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok

A szerződések megkötésének tényét, az aláírók személyét, valamint a teljesítések igazolását és a kifizetések tényét a SODA Reklám Kft. és a BKV Zrt. között 2007. október 8. napján, illetve 2008. április 1. napján létrejött szerződések, valamint a 2007. november 8. napján és a

2008. május 26. napján kelt teljesítési igazolások, továbbá a SODA Kft. két darab számlája, a hozzájuk tartozó számfejtési ívek, a SAP rendszer adatai és a SODA Kft. bankforgalmi adatai igazolják.

 

A  szerződés  szükségtelenségét  és  a  tanulmányok  hasznosíthatatlanságát  magukkal  az elkészült tanulmányokkal, K..J.. igazságügyi szakértői véleményével, a szerződés közvetlen megkötéséhez szükséges nyilvántartó adatlappal, a vádlottak számítógépéről lefoglalt elektronikus üzenetekkel, továbbá R..M.., B..Zs.., H..É.. és V..Á.. terhelti vallomásaival, valamint K..E.., C..G.., T..P.., dr. Sz..P..E.. és D..M.. tanúvallomásaival bizonyítom.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok

A BKV Zrt. először 2007. október 8-i keltezéssel kötött szerződést a SODA Reklám Kft-vel

„A MILLFAV luxus metróvá történő pozícionálása” című tanulmány elkészítésére. E szerződés kapcsán két olyan indikátort szükséges kiemelni, amely arra utal, hogy a szerződés megkötésére nem a BKV Zrt. érdekében volt szükség és annak valódi célja nem az abban szereplő tanulmány elkészítése volt.

 

Ezek közül elsőként figyelemre méltó, hogy a szerződés tárgyaként kizárólag a tanulmány címe került megjelölésre. Azt nem határozták meg a felek, hogy a tanulmány milyen szempontok figyelembe vételével, milyen céllal, milyen kritériumok szerint készüljön el, így a szerződésből például nem olvasható ki az sem, hogy a tanulmánynak a kisföldalatti átpozícionálását, mint elméleti lehetőséget kellett-e értékelnie, ahhoz ötleteket nyújtania (ahogy azt K..E.. tanúként elmondta), vagy esetleg (ahogy a marketing tanulmányoknak általában) az átpozícionáláshoz konkrét marketing tervet kellett-e készíteni, felmérve annak költségeit és lehetséges hasznát.

 

Ki kell emelni továbbá, hogy a szerződés nem köttethetett meg az azon szereplő, 2007. október  8-i  dátummal.  Ezt  két  elektronikus  üzenet  és  a  közvetlen  szerződéskötéshez szükséges nyilvántartó adatlap bizonyítják, amelyek mind későbbi keltezésűek, mint a szerződés megkötésének állítólagos napja. 2007. október 9-én V..Á.. marketing főosztályvezető a T..P.. logisztikai vezetőnek küldött elektronikus üzenetében kérte a szerződés megkötését, méghozzá visszamenőleges dátummal. Ezt követően, 2007. október

12-én T..P.. elektronikus üzenetben kért engedélyt A..A..-tól és B..Zs..tól több kommunikációs szerződés – köztük a SODA Kft. szerződése – közvetlen szerződéskötésre.

 

A közvetlen szerződéskötéshez kiállított nyilvántartó adatlapot R..M.. 2007. október

10-én állította ki, kérve a szerződés sürgős, soron kívüli megkötését. Az adatlap egyébként

egy formanyomtatvány, amelynek egyik rovatában annak kell rövid, de érdemi indokát adni, hogy miért kívánják a BKV Zrt-nél egyébként kötelező versenyeztetési eljárást elhagyni és a megjelölt partnerrel közvetlenül szerződést kötni. R..M.. ennek valóban igen rövid indokát adta, még pedig annyit, ez „a menedzsment szándéka”. Mint látjuk, ez az indok a BKV Zrt-nél elég is volt nagyjából bármilyen szerződés megkötéséhez.

 

A második szerződés tartalma kapcsán elsőként azt emelném ki, hogy annak tárgya az első szerződéshez hasonlóan igen elnagyoltan került meghatározásra, abban már a tanulmány címe sem  szerepel,  csak  az,  hogy  a  megbízott  a  libegő,  a  sikló  és  a  fogaskerekű  vasút népszerűsítésére készít tanulmányt. Ez a valóságban három, külön álló tanulmányt jelentett, amelyek már a szerződés 2008. április 01. napján történt megkötését megelőzően elkészültek. A  szerződés  kapcsán  két  levelet  kell  megemlítenem:  V..Á..  2008.  február  14-én elektronikus üzenetben kérte T..P..t, kössön szerződést a SODA Kft-vel, majd R..M..  a  2008.  március  25-i  keltezésű  levelében  B..Zs.. mb.  vezérigazgatótól  a szerződéskötés engedélyezését kérte.

 

Már  az  okirati  bizonyítékok  alapján  is  megállapítható,  hogy  R..M..  mindkét szerződés előkészítésében részt vett, azokat szignójával látta el, a szerződésekben kapcsolattartó és a teljesítés igazolására jogosult személyként személyesen ő került megjelölésre, illetve a megfelelő minőségű teljesítést az első tanulmánynál ő maga igazolta. Ennek oka pedig nem csak az volt, hogy kommunikációs igazgatóként hozzá tartoztak a marketing-tanácsadói szerződések, hanem mert hozzá érkeztek azok a baráti kérések, amelyek teljesítésére kiemelt figyelmet kellett fordítani.

 

Térjünk át magukra az elkészült tanulmányokra, amelyeket K..J.. reklám, marketing igazságügyi szakértő 2013. november 13-án kelt szakvéleményével együtt kívánok értékelni. K..J.. szakvéleménye markánsan és egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, a SODA Kft. tanulmányai nem marketing tanulmányok. Egy marketing tanulmánynak ugyanis arra kell választ adnia, hogy „mennyiből, milyen úton, milyen forgalomnövekedést tudok elérni”, a SODA  Kft.  tanulmányaiból  azonban  hiányoznak  az  előkészítő  anyagok  és  a szempontrendszer. A szakértő szerint a SODA Kft. tanulmánya nem más, mint „történeti és ötletgyűjtemény”, amely egy hasonló, népszerűsítést célzó projekt „nulladik körében”, háttéranyagként lenne felhasználható, de olyan marketing tanulmányként, amelynek szükségessége gazdaságilag megindokolható lenne, semmiképpen nem értékelhető.

 

A tanulmányokban szereplő ötletek nem csak kidolgozatlanok, de részben légből kapottak is, mivel nem veszik figyelembe sem a tanulmányozott közlekedési eszközök adottságait, helyzetét, sem az ötlet megvalósíthatóságát. A MILLFAV népszerűsítését célzó tanulmány például járatsűrítést javasolt – holott a kisföldalatti már akkor is 2 perces járatsűrűséggel közlekedett  –,  a  Várhegyi  Sikló  Projekt  című  tanulmány  pedig  a  már  jól  ismert  Sikló márkanév megváltoztatását, egy új brand bevezetését, illetve plazma TV-k kihelyezését, reklámfelület  értékesítését  javasolta,  nem  törődve  a  világörökségi  védettséggel.  A Fogaskerekű Vasút Projekt és a Libegő Projekt című, egymást ismétlő, de önmagukban sem túl hosszú, 19 oldalas tanulmányok, amelyekben egymást érik olyan közhelyek, mint hogy cél a   kihasználtság   javítása,   a   hatékonyság   növelése,   de   ezekre   konkrét,   kidolgozott, bevételnövelő javaslat nem készült.

 

A terhelti védekezések – amelyek értékelésére hamarosan kitérek – e vádpont kapcsán a tárgyalás során részben arra irányultak, hogy a SODA Kft. tanulmányaiban szereplő tömegközlekedési eszközök átpozícionálása jelentős bevételhez juttathatta volna a BKV Zrt-t,

az ezekre vonatkozó marketingterv olyan érték, amelyért érdemes és indokolt volt 18 millió

Ft-ot kifizetni.

 

Nos, valóban, ha a SODA Kft. ilyen tanulmányokat készített volna, az akár értékes és használható is lehetett volna, de ezek a tanulmányok lényegében ötletbörzeként foghatóak fel. Az ötletek megvalósíthatóságát a SODA Kft. nemhogy részletes költség-megtérülés mutatókkal nem támasztotta alá, de még csak nagyvonalakban sem vizsgálta. Vajon mennyit érhet egy olyan ötlet, amelyről kommunikációs és közlekedésmérnöki ismeretek nélkül, első ránézésre is meg lehet állapítani, hogy megvalósítása jogszabályba/ technikai akadályba ütközik? Semmit. Ennél is fontosabb kérdés, hogy miért nem tudta ezt megállapítani egy olyan szakember, mint R..M.., aki a szerződést előkészítette, illetve a teljesítést részben elfogadta.

 

 

 

3. Terhelti vallomások

R..M..   a   szerződés   kapcsán   mind   a   nyomozás,   mind   a   tárgyalás   során következetesen  úgy  nyilatkozott,  hogy  a  tanulmányok  elkészíttetésének  célja  az  abban szereplő tömegközlekedési eszközök átpozícionálása, a bevételek növelése volt, mivel azok évek óta kihasználatlanul működtek, a szerződésekre szükség volt.

 

A SODA Kft. kiválasztásával kapcsolatban R..M.. a 2010. február 03. napján tett vallomásában azt mondta, azt a Csarnok és Piacigazgatóság vezetője ajánlotta, mivel a cég részt vett a Szabadság híd felújításának kommunikációjában.

 

R..M.. a 2010. február 3-i és 10-i vallomásai szerint a kisföldalattis tanulmány megfelelt a BKV-nak, ezért egy újabbra is igénybe vették a céget, amellyel először szóban bízta meg K..E..-t. A VIII. rendű vádlott szerint akkoriban a szerződések hónapokig álltak a vezérigazgató-helyettes asztalán. Ezzel indokolta a szóbeli megállapodást és magyarázta azt, hogy miért korábbi keltezésűek a tanulmányok, mint ahogy a szerződés aláírására sor került volna. Mellesleg, R..M.. ezen vallomása alátámasztja B..Zs.. nyomozati vallomását, mely szerint ő próbálta akadályozni R..M.. kommunikációs szerződéseivel kapcsolatos bűnös gyakorlatot, de gyakran kész tények elé állították, hogy a szerződés már teljesült, nem lehet nem kifizetni.

 

R..M.. a SODA tanulmányok színvonala kapcsán mind a nyomozati vallomásaiban, mint a 2012. november 6-i tárgyalási vallomásában azt állította, a tanulmányok elkészültek, szükségesek voltak, megvalósításuk esetén a bekerülési érték többszörösét hozták volna.

 

A..A.., aki a SODA Kft-vel kötött első szerződést aláírta, a nyomozás során még nem emlékezett a cégre, a tárgyalás során, 2012. szeptember 25. napján pedig már R..M..sal összehangoltan nyilatkozva elmondta, egy-egy fejlesztés hosszú évek előkészítésének, kutatómunkájának a gyümölcse, ezért a szerződést nyugodt szívvel írta alá, mivel ebben a témában valamit tenni kellett, ehhez pedig ötletek kellettek. A vezérigazgató vallomása szerint az ötleteket ki kell dolgozni, a megvalósításukhoz pénzügyi források kellenek és a bevételek milliárdosak is lehetnek.

 

A..A.. védekezésében  hivatkozott  továbbá  arra  is,  hogy  a  tanulmányok megvalósításának elmaradása lényegében a személyügyi változásokra vezethető vissza, illetve hivatkozott a kisföldalatti 2012-es fejlesztési terveire, amellyel véleménye szerint a későbbi vezetés ugyanarra a megoldásra jutott, mint ők.

 

A  vádlottak  a  védekezésüket  tehát  egy  olyan  szükségletre,  a  BKV  által  üzemeltetett különleges járművek átpozícionálásának állítólagos szükségletére alapították, amit valójában semmilyen előzetes felmérés, adat nem alapozott meg, legalábbis az ügylet dokumentumaiból, magából a szerződésből vagy a teljesítés anyagából ilyen nem tűnik ki. Az állítólagos szükséglet tehát nem más, mint megalapozatlan, légből kapott ötlet arra, hogy milyen ürügyet lehet használni különböző marketing és kommunikációs költségek igazolására.

 

A SODA Kft. második szerződését aláíró B..Zs.. e vádpont kapcsán a nyomozás során úgy nyilatkozott, hogy már maga is felismeri, a szerződés szükségtelen volt, de annak megkötését  R..M..  kérte.  B..Zs.. szerint  egyébként  R..M..  a szerződést maga is aláírhatta volna, mivel a szerződés az 50 Millió Ft-os értékhatár alatti.

 

B..Zs.. védekezése lényegében a nyomozás és a tárgyalás során is arra irányult, hogy abban az időben nagy mennyiségű szerződést kellett aláírnia, azt a szakterület előkészítette, így a BKV első számú vezetőjeként nem volt feladata a szerződések részletes vizsgálata, illetve arra nem is volt kapacitása.

 

B..Zs.. védekezését részben a SODA Kft-vel kötött szerződés olyan fokú kidolgozatlansága (a szerződés tárgyának meghatározatlansága) cáfolja, amely már annak egyszeri elolvasásakor szemet kellett volna szúrjon, cáfolja továbbá saját maga is, amikor a nyomozás során azt mondja, ma már laikusként is felismeri a szerződés szükségtelenségét. Ennek felismerése már a szerződés aláírásakor kötelessége lett volna, azt, hogy ezt azért nem tette meg, mert R..M..nak tett szívességet, vagy esetlegesen maga is tudott arról, hogy a SODA Kft-vel kinek a kérésére kell szerződést kötni, a vezérigazgatói jogkörben eljáró B..Zs.. vagyonkezelői kötelezettségének megszegése vonatkozásában irreleváns.

 

A SODA Kft. szerződésszerű és megfelelő minőségű teljesítését mindkét szerződés kapcsán külön  íven  igazolták.  Az  első  ilyen  teljesítési  igazolást  R..M..  írta  alá  2007. november 8. napján. R..M.. a teljesítési íven – védekezésében ellentétben – nemcsak a tanulmány elkészültét, hanem annak megfelelő minőségét, színvonalát is igazolta. R..M.. a kommunikációs szakterület vezetőjeként és egyben a SODA szerződés kapcsán egyedüli, a teljesítés igazolásáért felelős személyként kiállított egy olyan okiratot, amely a kizárólag az ő szakterületén maradó tanulmányok vonatkozásában a későbbiekben már senki által nem volt vitatható és amely a kifizetések alapja volt a cégnél.

 

A megfelelő minőségű teljesítésként elfogadott tanulmányok azonban nem csak a bíróság által kirendelt szakértő, de laikus szemmel nézve is értéktelenek, teljesítésként nem elfogadható minőségűek voltak, így az ezzel ellentétes tényt tartalmazó teljesítési igazolás valótlan.

 

A második teljesítési igazolást V..Á.. marketing osztályvezető írta alá, 2007. május 26. napján. V..Á.. a 2011. szeptember 1-i írásbeli vallomásában azzal védekezett, hogy a SODA tanulmányát megkapta, elolvasta, bár a tanulmány értékelése nem tartozott a feladatkörébe, mégis jelezte a főnökének, hogy az abban szereplő ötletek nem igazán kivitelezhetőek. R..M.. ennek ellenére a teljesítési igazolás aláírására kötelezte, így azt P..P.. mellett ő is aláírta. V..Á.. védekezését részben alátámasztják a R..M.. által 2013. június 18. napján, K..E.. tanúvallomására tett észrevételében mondottak, mely szerint a tanulmányt ő adta oda V..Á..nek és P..P..-nek. Tehát a SODA Kft. második tanulmányát is R..M.. vette át.

V..Á.. marketing osztályvezetőként R..M.. kommunikációs igazgató beosztottjaként dolgozott, így ugyan védekezésének azon eleme, hogy a tanulmány értékelése nem volt feladata, vitatható, azonban az kétséget kizáróan nem cáfolható, hogy a teljesítési igazolást felettesének utasítására írta alá, így felelősségét e vádpont kapcsán nem látom bizonyítottnak. Az általa elmondottak azonban alátámasztják azt, hogy R..M.. tudott a SODA tanulmányok minőségi problémájáról.

 

 

 

4. Tanúvallomások

K..E.. és C..G.. tanúvallomása egybehangzó a vonatkozásban, hogy K..E..-t  C..G..  mutatta  be  R..M..nak.  C..G..  egyebekben elmondta, hogy nem kérte, hogy a BKV kössön szerződést a SODA Kft-vel.

 

K..E.. tanúvallomásában lényegében a tanulmányok hasznosságát igyekezett igazolni. Arra a kérdésre azonban, hogy a részben általános megállapításokat, részben megvalósíthatatlan elképzeléseket tartalmazó tanulmány miért hasznos, a tanú annyit tudott nyilatkozni, hogy az ötletek megvalósíthatóságának vizsgálata a projekt következő lépése lett volna. K..E.. tanúvallomása e tekintetben alátámasztotta azt, hogy a tanulmányok hasznosítására a BKV Zrt. nem törekedett, mivel a következő lépésre, a megvalósíthatóság vizsgálatára sem a SODA Kft., sem más cég nem kapott a BKV-tól megbízást.

 

T..P.. logisztikai főosztályvezető a szerződéskötés körülményeire nézve tudott nyilatkozni. Elmondta, hogy a R..M.. által vezetett Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság   szerződéskötési   folyamata   egészen   másként   működött,   mint   a   BKV-nál egyébként megszokott volt, R..M..éknak minden sürgős volt. A tanú elmondása szerint a BKV-nál minden szerződést, amelynél nem volt kötelező közbeszerzési eljárás lefolytatása, meg kellett volna versenyeztetni, de mint láthattuk, a Soda Kft. esetében erre nem került sor, aminek hihető, életszerű indokát senki nem adta, ez az indok a R..M.. által kiállított nyilvántartó adatlap szerint a semmitmondó „a menedzsment szándéka” volt.

 

Dr.  Sz..  P..E..  és  D..M..  tanúvallomásai  egybevágtak  a  49. számú belső vizsgálati jelentésben, valamint a K..J.. szakvéleményében foglaltakkal a tekintetben, hogy a megismert tanulmányt a tanúk elnagyoltnak, tankönyvinek, az azokért kifizetett 18 Millió Ft-ot pedig eltúlzottnak tartották. Sz..P..E.. szerint a fogaskerekű, a libegő és a várhegyi sikló vonatkozásában készült három darab, egyenként 19 oldalas tanulmány nagy része átfedésben van egymással, azokban még a helyesírási hibák is azonos helyen találhatóak, a tanú vallomásának helyessége a tanulmányok elolvasásával könnyen belátható.

 

 

 

5. Szükségtelenség

A bizonyítékok együttes értékelésével megállapítható tehát, hogy a SODA Kft. első, a kisföldalatti átpozícionálására szóló szerződése sürgősséggel, versenyeztetési eljárás nélkül köttetett. A kisföldalatti marketingjének megváltoztatására irányuló igény tehát olyan hirtelen merült fel, hogy nem várhatott addig, amíg a BKV-nál szokásos szerződéskötési folyamat végigmegy. Erre az a Kft. volt a legalkalmasabb, amelynek referenciája között közlekedési témájú munkák nem szerepeltek, versenyeztetni nem is volt érdemes, hiszen a feladat ad hoc volt ugyan, de sürgős.

A fejlesztés következő lépcsője a tanulmányban szereplő ötletek megvalósíthatóságának vizsgálata lett volna. Nos, a tanulmány 2007. november 08. napján elkészült, megvalósítására, a felmerült ötletek további kidolgozására azonban a BKV-nál nem törekedtek. A probléma tehát, amely 2007. októberében annyira sürgős volt, hogy versenyeztetés nélkül, soron kívül szerződést kellett kötni a megoldását célzó tanulmány elkészítésére, egy hónappal később megrekedt az ötletbörze szintjén.

 

Majd fél évvel később, ahelyett, hogy a kisföldalatti átpozícionálásra vonatkozó tanulmány megvalósíthatóságának  vizsgálatát  rendelték  volna  meg  (hiszen  fél  évvel  ezelőtt  ez  még

sürgősen megoldandó probléma volt), 2008. márciusában újabb ötlet merül fel, ezúttal a libegő, a sikló és a fogaskerekű vasút népszerűsítése, amelyre ismételten sürgősséggel kellett szerződést kötni. Ez a tanulmány is elkészült, majd hasznosítatlanul a fiókba került. A tanulmányokkal, amelyek a vádlottak szerint megoldást jelenthettek volna a különleges közlekedési eszközök népszerűsítésére, a továbbiakban lényegében nem foglalkoztak.

 

Különösen feltűnő, hogy a tanulmányokat készítő céggel nem versenyeztetés eredményeként, hanem közvetlenül szerződött a BKV, az ügyvezető, K..E.. pedig a Hagyó Miklós kabinetjéből érkező ajánlat folytán került kapcsolatba a BKV-val.

 

R..M.. ettől a cégtől rendelt az éves kommunikációs terven kívül, ötletszerűen, versenyeztetés nélkül, de sürgősséggel egy tanulmányt. Ez már önmagában is a döntés értékelését a tudatos vagyonkezelői kötelezettségszegés felé tolja el azon a skálán, amelynek egyik végét a rossz szakmai döntés, a másik végét a vagyonkezelői kötelezettség megszegése jelöli ki.

 

R..M.. ezt követően az érdemi marketingtervet nem tartalmazó MILLFAV tanulmányt, mint megfelelő minőségű, szerződésszerű teljesítést elfogadta. Majd amikor még e  tanulmány  hasznosítására  sem  került  sor  (mivel  arra  nem  is  volt  ebben  a  formában alkalmas), újabb tanulmányok elkészítését rendelte meg a cégtől.

 

Ezek az indikátorok – együttesen értékelve – azt támasztják alá, hogy R..M.. nem azért rendelte meg sürgősséggel a SODA Kft. ötlettanulmányait, mert azok véleménye, hibás vezetői döntése szerint valódi hasznot jelenthettek volna a BKV Zrt-nek, hanem mert arra vonatkozóan – ahogy más kommunikációs szerződéseknél is – baráti kérés érkezett, amelyet attól függetlenül ki kellett elégíteni, hogy hoz-e hasznot a BKV Zrt-nek.

 

Összegezve tehát: a BKV Zrt. vezetői felvetettek egy olyan igényt, vagy inkább csak ötletet, amely szerint a BKV kezelésében lévő, az alaptevékenységéhez tartozó szolgáltatásokat át kellene pozícionálni. Már ennek szükségessége sem alátámasztott, hiszen semmilyen előzetes felmérés vagy információ nem igazolta, hogy a világörökségi védelem alatt álló területen lévő, hagyományokat és történelmi értékeket tükröző, a városkép részét képező szolgáltatások arculata elavult volna. Ettől még persze a cégvezetés foglalkozhat ötletekkel, és akár neki is kezdhetne valamilyen elemzésnek, felmérésnek, hogy van-e az egésznek értelme, milyen jogi és technikai akadályok merülhetnek fel, milyen költség mellett milyen haszon várható. Erre viszont ott van a BKV saját munkaszervezete, a Kommunikációs és Értékesítési Igazgatóság, benne kommunikációs és marketing osztályokkal. Ahelyett azonban, hogy a BKV saját munkatársai  elvégezték  ezt  a  feladatkörükbe  tartozó  elemzést,  a  felelős  kommunikációs vezető, R..M.. inkább szerződést adott egy külső vállalkozónak, de nem előkészítő felmérés vagy elemzés céljából, hanem rögtön azzal a feladattal, hogy sürgős módon dolgozza ki  a  kisföldalatti   luxusmetróvá  pozícionálásának  lehetőségét.   Majd   a  sürgős   módon elkészített, nem mellesleg tanulmánynak nem is tekinthető ötlethalmazt semmilyen módon nem használta fel, hanem pár hónappal később még egyszer, más járműfajtákkal eljátszotta ugyanezt a színjátékot. A szükségtelenség tehát két szinten is jelentkezik: a szolgáltatás elvégzésére a BKV saját munkaszervezettel és szakembergárdával is rendelkezett, de maga a szolgáltatás is – a szerződés szerint megvalósult formában – értelmetlen volt.

 

 

 

6. Összegzés

A  személyi  és  az  okirati  bizonyítékok  alapján  tehát  aggálytalanul  megállapítható,  hogy R..M.. két alkalommal is olyan szerződést készített elő a SODA Kft-vel, amelyre a BKV Zrt-nek nem volt szüksége, majd ezt tudva a BKV Zrt. vezetői, A..A.., majd B..Zs.. a szerződést R..M.. kérésére aláírták.

 

A..A.. és B..Zs.. tehát mind R..M.. előkészítő tevékenységéről, mind arról tudtak a szerződések aláírásakor, hogy a BKV rendelkezik saját erőforrással az alaptevékenységéhez tartozó szolgáltatások márkaarculatának meghatározására, így a BKV Zrt. számára szükségtelenek, ezért a szerződés aláírása a vezetői pozíciójukból eredő vagyonkezelői kötelezettségük megszegésével jár és a BKV Zrt. számára vagyoni hátrányt eredményez.

 

R..M.. az elkészült, nem megfelelő minőségű tanulmányokat az első szerződés esetében  maga  fogadta  el,  a  második  szerződés  esetében  erre  beosztottjait  utasította. Mindezek alapján az első szerződés aláírásával és annak alapján a szerződésszerű teljesítés igazolásával A..A.. III. vádlott és R..M.. VIII. r. vádlott a hűtlen kezelés bűntettét társtettesként valósította meg, míg a második szerződés aláírása és a teljesítés igazolására adott utasítás B..Zs.. IV. r. vádlott és R..M.. VIII.  r. vádlott részéről szintén a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet társtettesként követtek el.

 

A vádlottak cselekménye a BKV Zrt. részére 18.000.000,- Ft összegű vagyoni hátrányt eredményezett.

 

R..M.. továbbá a 2007. november 08-i teljesítési igazolás kiállításával, amelybe azt a valótlan tényt foglalta, hogy az elkészült tanulmány megfelelő minőségű, a magánokirat- hamisítás vétségét is megvalósította.

Támogatást leplező szerződések (folytatás)

Tisztelt Törvényszék! Az előző tárgyalási napon már szó volt arról, hogy az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság működött közre olyan leplezett szerződések megkötésében, amikor  a  BKV  vezetői  valamely  kedvezményezett  céget  vagy  személyt  ellenszolgáltatás nélkül támogatni kívántak. A művészfilmek támogatásáról a Honeymood Kft. kapcsán már volt szó, most egy vizilabda-iskola, a Csapó Bt. támogatásával kell még foglalkoznom.

 

 

 

I/A. 1.g Csapó Bt.

 

 

 

1. Felhasznált bizonyítékok

A tényállásból a szerződés megkötésére, a szerződésben foglalt tartalomra, a szerződést megkötő személyekre, a kifizetés összegére és megtörténtére vonatkozó tényeket okirati bizonyítékok tartalmazzák, ezekre is figyelemmel kellett a tényállást még egy számlával, illetve a vagyoni hátrány mértékét ennek összegével kiegészítenem.

 

Ezt meghaladóan azt, hogy a szerződés megkötésére nem a BKV Zrt. érdekében, hanem L..O.. utasítására került sor, kizárólag a Hagyó Miklóssal baráti viszonyt ápoló Cs..G.. támogatása érdekében, A..A.., R..M.. és H..É.. gyanúsítotti, valamint Vas Léna és Vígh László tanúvallomásával bizonyítom, a vádlottak tárgyalási védekezésével és Cs..G.. vallomásával szemben.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok értékelése

Már magukból az ügyleti dokumentumokból is olyan körülmények tűnnek ki, amelyek a nyomozás során gyanúsak voltak, az eljárás jelen szakaszában pedig kijelenthető, hogy az ügylet bűnös jellegét támasztják alá:

-  A BKV Zrt. és a Csapó Bt. között 2007. november 26-án létrejött szerződés számos olyan feltételt nem tartalmaz, amelyekre valós ügyletkötési szándék esetén szükség volna:

·    hogy a molinó kihelyezése mennyi időre (csak az úszásoktatások idejére vagy állandó jelleggel) történik a Császár-Komjádi uszodában,

·    hogy a vízilabda iskolában rendszeresített, BKV emblémával ellátott felszereléseket a Csapó Bt. mikorra gyártatja le, azokat a gyerekek milyen eseményeken, legalább mennyi ideig viselik

·    a teljesítés ellenőrzésére milyen módon és gyakorisággal kerül majd sor, a teljesítést a Csapó Bt. milyen módon és személy szerint kinek igazolja. Így tehát már maga a szerződés kétséget vet fel afelől, hogy valós PR szerződésről lenne szó.

 

A szerződés szerint a számlákat negyedévente utólag kellett volna kiállítani, ennek ellenére a számlák rendszertelenül lettek kiállítva.

 

Kérdéseket vet fel az is, hogy a relatíve kis értékű szerződést miért A..A.. vezérigazgató írta alá, mikor az aláírási szabályzat értelmében ezt alacsonyabb szintű szakterületi vezető is megtehette volna. A kérdésre természetesen van válaszom: hadd utaljak vissza a 2007. január

21-i  ügyek  tárgyú  e-mailre,  amiben  szó  szerint  ezt  írta R..M.. A..A..-nak:

„Természetesen soha adunk senkinek semmit a tudtod nélkül.” A szerződést tehát azért írta alá A..A.., mert annak különös jelentősége volt, amelyről R..M.. tájékoztatta A..A..-t.

Valós szerződéskötési szándék esetén a BKV Zrt. képviselője minden bizonnyal vizsgálta volna, hogy a vele szerződő fél milyen jogon rendelkezik a szerződésben hasznosítani kívánt reklámfelülettel. Valós szerződékötési szándék esetén ezért a BKV   Zrt. képviselőjének feltűnhetett volna, hogy a szerződés egy versenyuszodában történő reklámelhelyezésről szól, aminek Cs..G.. vagy a Csapó Bt. nyilvánvalóan nem tulajdonosa, ezért tisztázni kellett volna, hogy a Csapó Bt.-nek egyáltalán van-e jogi lehetősége a szerződés teljesítésére. A nyomozás során az derült ki helyszíni adatgyűjtés során, hogy Cs..G..nak természetesen nem volt jogi lehetősége a versenyuszoda reklámfelületeinek hasznosítására, saját reklámhordozó elhelyezésére, a szerződést a BKV mégis minden aggály nélkül megkötötte vele.

 

A nyomozás során lefoglalt számítástechnikai adatokból kiderül, hogy T..P.. a szerződéskötés napján írott e-mailben kérte A..A..-tól a közvetlen szerződéskötés engedélyezését. A cég kiválasztása tehát versenyeztetési eljárás mellőzésével történt.

 

A nyomozás során a CSAPÓ Bt.-től lefoglalásra kerültek – a BKV-s ügylet iratai mellett – a cég és – a szintén Hagyó Miklós felügyelete alá tartozó a FŐTÁV Zrt. között a BKV Zrt. szerződésével azonos napon és azonos tartalommal kötött megállapodás iratai. A számítástechnikai adatok alapján a cég az ügylettel egy időben hasonló szponzorációs/támogatási jellegű gazdasági kapcsolatban állt a Fővárosi Önkormányzattal, illetve ilyet tervezett más fővárosi céggel, a Parking Kft.-vel is.

 

Azt is beszédesnek tartom, hogy bár mind a BKV, mind a Csapó Bt. székhelyén történt házkutatás, ahol az ügylettel kapcsolatos okiratok fellelhetők voltak, sőt, a nyomozó hatóság a BKV logóját ábrázoló molinóról készült fényképet is talált, a BKV részéről kiállított teljesítésigazolás sehol nem volt fellelhető.

 

Az iratok összességükben arra utalnak, hogy a Csapó Bt. szerződése különösen kivételezett módon született meg és a szerződési díj különösen kivételezett módon került kifizetésre: az ügyletkötés tartalmilag és formailag szabálytalan volt, a teljesítésigazolások hiányoztak, a teljesítés ellenőrzése nem történt meg, a kifizetésekre a szerződéstől eltérő időben és rövid határidővel került sor. Mindezek a Csapó Bt. gazdasági érdekeit indokolatlanul előtérbe helyező,   a   BKV   számára   semmilyen   ellenszolgáltatást   nem   eredményező   gazdasági eseményre, azaz leplezett támogatásra utalnak.

 

Itt utalok a sértetti álláspontot megjelenítő BKV BEO jelentésre, valamint az ahhoz csatolt független jogi szakvéleményre, amelyek a büntetőeljárás során beszerzett okiratok alapján megállapítható tényekre és következtetésekre rímelő megállapításokat tett.

 

 

 

3. Terhelti vallomások

Az okiratok alapján megállapítható anomáliákat ismét R..M.. nyomozati vallomása foglalja értelmezhető környezetbe. Ez a vallomás összhangban van az okiratokkal, az okiratokban tetten érhető, a BKV számára hátrányos, kárt okozó feltételeket kiegészíti a valós történettel:

 

R..M.. a nyomozás során négy különböző alkalommal, nyomozási bíró előtt is következetesen állította, hogy a szerződés megkötésére L..O.. kérésére, pontosabban utasításnak tekinthető kérésére került sor. Következetes volt R..M.. abban is, hogy a szerződés célja nem reklámfelület vásárlása volt, hanem Cs..G.. egyesületének avagy úszóiskolájának támogatása. Ehhez kapcsolódóan R..M.. azt is elmondta, hogy civil szervezeteket és karitatív célokat nem lehetett támogatni, ennek megkerülésére volt általános megoldás, hogy ilyenkor valamilyen fedőfeladatot találtak a kedvezményezettnek, pl. reklámfelületet vásároltak tőlük. 2010. március 4-én R..M.. azt is elmondta, hogy a Csapó Bt. szerződéséről történt tájékoztatás A..A.. felé.

 

Mivel  nem  perrendszerű  bizonyíték,  csak  utalok  rá,  hogy  R..M..  a  sajtóban  is hasonló tartalommal nyilatkozott a Csapó Bt. szerződéséről, amiből arra adódik következtetés, hogy a nyomozó hatóság előtt is belső meggyőződésének megfelelően, befolyásmentesen tette meg vallomását.

 

R..M.. tárgyalás során tett vallomása még úgy is alkalmas a vád alátámasztására, hogy L..O..ra vonatkozó állításait megváltoztatta és érdemi védekezést terjesztett elő. Azt ugyanis a VIII. rendű vádlott továbbra is állította, hogy ez a szerződés támogatási szerződés volt. Ez a védekezés abból a szempontból következetlen, hogy ha támogatási szerződés volt, akkor

- miért volt szükséges reklámfelület biztosítására szerződést kötni, és miből gondolja, hogy a leplezett szerződés teljesítése hasznos volt

- nem válaszolja meg, hogy ha nem L..O.. kérte vagy utasította, akkor miért kötött egyáltalán szerződést, amikor a támogatás tiltott volt.

Nem véletlen, hogy A..A.. észrevételében korrigálni akarta R..M..t, az elszólás azonban a VIII. rendű vádlott szájából elhangzott.

 

 

 

4. Tanúvallomások

A tényállás megállapításához A..A.., L..O.. és Z..T.. vallomásai nem sokat tettek hozzá, hiszen mindhárman arra hivatkoztak, hogy a szerződésről, vagy annak részleteiről nem tudtak, M..H..É..-tólés a tanúktól viszont lehetett értékelhető, az okiratokkal  és  R..M..  nyomozati  vallomásával  összhangban  lévő  vallomásokat kapni:

- Azt, hogy Cs..G.. jó viszonyban volt Hagyó Miklóssal és L..O..val, M..H..É.. gyanúsítotti vallomása mellett Vas Léna vallomása is alátámasztotta. Hogy ez a jó viszony annyira jó volt, hogy Cs..G.. többször, vagy inkább feltűnően gyakran jelen volt a Főpohi-ban Hagyó Miklósnál vagy L..O..nál, M..-H..É.. nyomozati vallomása és a 25. sz. tanú is igazolja.

-  Azt,  hogy  a  Csapó  Bt-nek  nem  volt  jogi  lehetősége  arra,  hogy  a  Császár-Komjádi Uszodában molinót helyezzen ki, a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézettől (NUSI) igazgatójának, Vígh László miniszteri megbízott tanúvallomása is alátámasztotta.

 

 

 

5. Vádlotti védekezések cáfolata

A vádlottak tárgyalási védekezése – amellett, hogy a Főpolgármesteri Hivatal befolyását tagadták – arra irányult, hogy a szerződés hasznos volt a BKV számára, beleillett abba a koncepcióba, hogy minél több helyen, minél változatosabb módon jelenjen meg a BKV, illetve A..A.. hangsúlyozta, hogy nem támogatási, hanem feladatorientált szerződés volt. Az állítólagos koncepcióval az a baj, hogy a kommunikáció koncepciójával, stratégiájával kapcsolatos dokumentum az eljárás során nem került elő. Az, hogy a BKV logóját ábrázoló molinó ötletszerű, esetleges, a hatások felmérése nélküli, összefüggések nélküli, random kilógatása egy fillért nem ér meg a BKV-nak, minden különösebb szakértelem nélkül belátható:  a  logó  szimpla  megjelenítése  csak  annyit  üzen,  hogy  a  cég  létezik,  az  adott

területen jelen van. Azt viszont, hogy a BKV biztosítja Budapest tömegközlekedését, a fővárosiak 1968 óta tudják. A BKV létezése, jelenléte, szolgáltatásai, járművei, a logója kitörölhetetlenül beleivódott a fővárosiak tudatába, magával a logóval egy nap alatt 10-es vagy akár százas nagyságrendben találkoznak a BKV járművein, megállóhelyi tábláin, hirdetményein. Még egy plusz BKV logó az uszodában semmit nem tesz hozzá a BKV-ról kialakult képhez. Ezt valószínűleg maga A..A.. is így gondolhatta, ezért próbálta összekötni ezt az álszolgáltatást azzal, hogy a mozgássérült gyerekek úszásoktatásának támogatása része a cég társadalmi kötelezettségvállalásának, ezért utólag is büszke erre a szerződésre. Ezzel a védekezéssel két baj is van: egyrészt hogy a mozgáskorlátozottak milyen szegényes, alacsony színvonalú, a törvényi rendelkezéseket messze nem kielégítő szolgáltatásban részesültek ebben az időszakban a BKV-nál, erről okiratokat csatoltam a tárgyaláson. Ezen az általános képen, a mozgáskorlátozott személyek véleményén vagy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának megállapításain egy kilógatott molinó semmit nem változtat. Végtelen cinizmusnak tartom a III. rendű vádlott részéről, hogy kikre és mire hivatkozva akarja takarni felelősségét abban, hogy a BKV a főpolgármester-helyettes barátjának cégét segélyezte. Másrészt ezzel a védekezéssel A..A.. belecsúszott abba a tagadni kívánt állításba, hogy ez egy támogatási szerződés volt, nem véletlen, hogy az ezen érdemi védekezésére reagáló kérdésre már inkább megtagadta a válaszadást.

 

 

 

6. Cs..G.. vallomása

A teljesség kedvéért meg kell említeni Cs..G.. vallomását is, aki szerint a szerződés környékén minden rendben volt, teljesedésbe ment, ellenőrizték, sőt még arról is véleményt nyilvánított, hogy a szerződés a BKV-nak hasznos volt. Azt hiszem, a vallomás értékelésekor nem lehet eltekinteni a tanú nyilvánvaló elfogultságáról: maga is gyanúsított volt az eljárás során, a nyomozás csak azért került vele szemben megszüntetésre, mert a befolyásos barátokhoz intézett támogatási kérést nem feltétlenül bűncselekmény útján lehet kielégíteni, számíthatott arra is, hogy fővárosi hivatali barátai legális forrásból támogatják kérését. Nehéz azonban komolyan venni Cs..G.. tárgyalási vallomását: a szerződés teljesítésével kapcsolatban rendkívül valószerűtlen elemeket adott elő -  hogy jelentkezett nála egy szülő, hogy a BKV-nak imázskommunikációra van szüksége, ezért bement a BKV-hoz, ahol ismeretlenekkel letárgyalta a szerződést;  hogy a szerződésben szereplő emblémázott sapkákat és köpenyeket csak úgy kapta valami cégtől; hogy azokat (összesen 100 darabot) két anyuka csak úgy kihímezte a BKV logójával, hogy jogosult volt gazdasági tevékenységet folytatni az uszodában,  amelyhez  egyébként  semmilyen  közvetlen  szerződéses  kapcsolat  nem  fűzte. Cs..G.. vallomásának valószerűtlen elemei azt valószínűsítik, hogy a tárgyaláson csak menteni kívánta a vádlottakat, ezért tanúvallomása a vádlotti védekezések alátámasztására nem alkalmas.

 

 

 

7. Szükségtelenség

A tényállás a jelzett személyi és okirati bizonyítékok alapján aggályoktól mentesen megállapítható, az egyezik a pontosított tényállással. A végkövetkeztetés levonása előtt még a egy mondatban szeretnék kitérni arra, hogy a szerződő fél kiválasztása, Hagyó Miklóshoz és L..O..hoz fűződő kapcsolata, a szolgáltatás leplezettsége, a szerződéskötés összes, már ismertetett körülménye alapján aggálytalan következtetés vonható arra, hogy a Csapó Bt-vel kötött megállapodás semmilyen módon nem szolgálta a BKV PR vagy egyéb érdekeit, annak kizárólagos célja Cs..G.. és úszóiskolájának támogatása volt, tehát a megállapodás megkötése a BKV számára szükségtelen volt.

8. Összegzés

A  személyi  és  az  okirati  bizonyítékok  tehát   R..M..  nyomozati  vallomását közvetlenül alátámasztják a tekintetben, hogy

-    a szerződés megkötésére nem a BKV Zrt. érdekében, hanem dr. Cs..G..nak Hagyó  Miklóshoz  és  L..O..  fűződő  sportszakmai  és  személyes kapcsolatára tekintettel, Cs..G.. úszóiskolájának támogatása végett került sor,

-    a szerződés megkötésére irányuló felhívást L..O.. Viktor V. r. vádlott közölte R..M.. Jenő VIII. r. vádlottal, aki azt utasításként értelmezve intézkedett a szerződés megkötése iránt;

-    a megállapodás valójában leplezett, és a BKV Zrt.-nél tiltott támogatási szerződés volt,

 

Azt a szintén R..M.. által a nyomozás során állított tényt, hogy tájékoztatta A..A..-t a szerződés megkötésének okáról és céljáról, így a III. rendű vádlott tudata is kiterjedt a szerződés szükségtelenségére és ezzel okozati összefüggésben a vagyoni hátrány okozására, két közvetett bizonyíték támasztja alá: a kettőjük közötti email, mely szerint R..M.. minden politikai jellegű kérésről tájékoztatja Antalt, továbbá az a tény, hogy az aláírási szabályzat, a szerződés jelentéktelensége ellenére a szerződést maga a vezérigazgató írta alá.

 

A  bűncselekmény  alanyi  oldala,  a  BKV  vagyonának  szabálysértő  és  szándékos csökkentésének tudata L..O.. esetében is fennáll: a BKV gazdasági tevékenységének célja, szolgáltatásainak jellege L..O.. számára is jól ismert volt, ezért azt is tudta, hogy az ettől teljesen elütő támogatás a BKV költségvetéséből jogszerűen nem teljesíthető.

 

Z..T..nak azt a védekezését, hogy nem ő kezdeményezte ezt a szerződést, és csak P..P.. tájékoztatása alapján aláírta a számfejtési ívet, következésképpen érdemi tudomás nélkül követte R..M.. döntését és P..P.. tájékoztatását, a fent felsorolt okirati bizonyítékok cáfolják. A számfejtési ív aláírásával ugyanis a szakterületi aláíró nem csak magát a teljesítést igazolja, hanem azt, hogy a számla kifizetése jogos: a szerződésben előírt szolgáltatás és a szerződésszerű teljesítés megfelelt a vállalati érdekeknek és a szakterület igényeinek. Az a védekezés egy főosztályvezető részéről, hogy úgy írt alá egy ilyen jelentőségű dokumentumot, és aláírásával úgy vállalt felelősséget egy teljesítéséért, hogy érdemben nem ismerkedett meg az ügylet tartalmával és nem ellenőrizte a tartalomnak megfelelő teljesítést, elfogadhatatlan, de még ha el is fogadnám, az is bűncselekmény lenne, mert az ilyen szándékosan hanyag magatartás önmagában is a vagyonkezelési kötelezettség megszegését jelenti, az ellenőrzés elmaradásával okozott vagyoni hátrány lehetőségébe pedig az elkövető ilyenkor – még ha nem is kívánja – de belenyugszik.

 

Mindezek alapján A..A.. III. vádlott részéről a szerződés megkötése, Z..T.. IX. rendű  vádlott  részéről  a  számla  jogosságának  igazolása  és  a  kifizetés  iránti  intézkedés, L..O.. V. r. vádlott részéről a támogatásra adott utasítás, R..M.. VIII. rendű vádlott részéről pedig az utasítás továbbítása a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet III. rendű és a IX. rendű vádlott önálló tettesként, az V. r. és a VIII. r. vádlott felbujtóként követett el.

Olyan szerződések, ahol a szolgáltatást nem a BKV vette igénybe (folytatás)

 

 

Tisztelt Törvényszék! Az előző tárgyalási napon szóba került már az is, hogy az Értékesítési és Kommunikációs Osztályt felhasználták arra is, hogy olyan szolgáltatásokat rendeltessenek meg  vele,  amikre  nem  a  BKV-nál  volt  igény.  A  már  tárgyalt  Vision  Consulting  Kft. szerződése után most a Montana Zrt. szerződése van soron.

 

 

 

I/A. 15. Montana Zrt.

 

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok

A   szerződés   megkötésének,   majd   meghosszabbításának   tényét,   a   szerződést   aláíró

személyeket, a szerződéses teljesítés igazolását, valamint a kifizetések tényét és összegét a

14/K-54/2007. számú megrendelőlap és mellékletei (Általános szerződési feltételek és „A Naprakész információs szolgáltatás tartalmi összefoglalója”), maga a 14/K-28/2008. számú szerződés, valamint a Montana Zrt. 7 db számlája és a hozzájuk tartozó számfejtési ívek, SAP adatok és a Montana Zrt. bankszámla adatai igazolják.

 

A szerződés szükségtelenségét a Montana Zrt. által a szerződés keretében végzett hírfigyelés anyagával, a VJSZ és a Montana Zrt. között fennállt, hasonló tárgyú szerződés megkötésével és megszűnésével kapcsolatos iratokkal, az A..A..-tól lefoglalt lifebook-ról származó e- mailekkel, A..A.., R..M.. és Z..T.. terhelti, valamint a 31. és a 22/A. számú tanúk vallomásaival bizonyítom.

 

M..E.. cselekvőségét A..A.. ésM..E..terhelti vallomásaival bizonyítom.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok

Már az okirati bizonyítékok alapján is több olyan indikátor kimutatható, amelyek arra utalnak,

hogy a BKV Zrt. és a Montana Zrt. közötti jogviszony nem a BKV Zrt. érdekében jött létre.

 

Először is, a szerződés megkötését nem előzte meg semmilyen versenyeztetési eljárás. Erre ugyan a terheltek és a 31. sz. tanú is adott magyarázatot, és a versenyeztetési eljárás lefolytatása alól a BKV Zrt. szabályzata is engedett kivételt, ekkor azonban részletes indokát kellett adni annak, hogy a beszerzést kezdeményező vezető miért tartja indokoltnak a versenyeztetési eljárás mellőzését. Ilyen indokolás, az erre szolgáló adatlap kitöltésével azonban a Montana Zrt. szerződése kapcsán nem készült. Ugyancsak nem találni nyomát annak, hogy a BKV-n belül a szolgáltatás várható hasznát, a haszon jelentkezésének módját, és ezzel összefüggésben az ellenérték reális mértékét bárki felmérte, elemezte volna. A szerződéses kötelezettségvállalásnak tehát sem az indokoltságát, sem a kereteit semmilyen előterjesztés nem fogalmazta meg, a szokásos engedélykérés és -adás A..A.. részéről hiányzik, ehelyett A..A.. pusztán egy megrendelőlapot írt alá, a BKV Zrt. és a Montana Zrt. közötti szerződést ennek a megrendelőlap az aláírása és az ahhoz tartozó általános szerződési feltételek elfogadása hozta létre.

 

Még a megrendelésnél maradva, abban kapcsolattartóként Z..T.. kommunikációs főosztályvezetőt jelölték meg, a találati listát tartalmazó e-maileket neki kellett megküldeni és ő is igazolta a teljesítést. Ez indokoltnak tűnhet annak ismeretében, hogy a 31. számú tanúként

kihallgatott, a 4-es metróért felelős vezérigazgató-helyettes nem rendelkezett önálló pénzügyi kerettel, így a szerződés ellenértéke az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság keretéből került kifizetésre, és lényegtelennek tűnhet abból a szempontból, hogy az elektronikus úton beérkező teljesítés igen egyszerűen és gyorsan továbbítható a végfelhasználó, a 31. sz. tanú felé. Azonban, ha figyelembe vesszük azt, hogy ezzel a teljesítés olyan emberhez érkezik, aki annak érdemi, szakmai ellenőrzésére nem képes (és nem is tartozik a szakterületéhez), akkor láthatjuk, hogy a vádlottak eleve úgy kötötték meg a szerződést, hogy a teljesítés ellenőrzését kiüresítsék, az e-mailek megérkezésének igazolására korlátozták, az érdemi, szakmai ellenőrzést eleve kizárták. Ez a körülmény pedig egyértelműen a személyi felelősség elkenésének szándékára utal.

 

Mint ahogy már több, baráti kérésre megkötött szerződésnél tapasztaltuk, a Montana Zrt. szerződése is visszadátumozásra került. Ezt bizonyítja a L.. K.. által 2007. október 10. napján R..M..nak írt, majd ugyanezen a napon R..M.. által A..A..-nak továbbított  levél,  amely  szerint  a  szerződés  a  „napok  óta  készen  van,  Antal  úrnál  vár aláírásra.”  Tehát a szerződés, amelyen a 2007. augusztus 1-i dátum szerepel, 2007. október

10. napján még aláírásra várt.

 

A rendelkezésre álló adatok szerint a Montana Zrt. a teljesítés anyagait – a szerződésben vállalt napi helyett – heti rendszerességgel, e-mail útján juttatta el a BKV Zrt-nek. A Montana Zrt. vezérigazgatója tanúkihallgatása során csatolta azt a CD lemezt, amelyen a Montana Zrt. által a BKV Zrt-nek a 2007. augusztus 5. és 2008. április 1. közötti időszakban küldött e- mailek  találhatóak.  Valamiféle  teljesítés  tehát  kétségtelenül  történt  és  rendelkezésre  áll, kérdés azonban, hogy a rendelkezésre álló adat teljeskörű-e, és a formális teljesítés vajon szükséges és hasznos volt-e a BKV-nak.

 

A  tárgyalás  során  –  főként  a  22/A.  számú  és  a  31.  számú  tanú  nyilatkozatai  alapján  – felmerült, hogy a CD lemez esetlegesen nem tartalmazza a Montana teljesítésének minden anyagát.

 

Ezzel kapcsolatban első sorban azt szeretném kiemelni, hogy a teljesítés anyagát már a belső vizsgálat alkalmával is a Montana Zrt-től kellett beszerezni, mivel az a BKV-nál nem volt fellelhető, illetve Z..T.. vallomása szerint onnan egyszerűbb volt beszerezni. Mint eddig láthattuk, a teljesítés anyagának hiánya elég gyakori volt azoknál a szerződéseknél, amelyek nem a BKV Zrt. érdekében köttettek.

 

A Montana Zrt. vezérigazgatója által átadott CD a szerződés fennállásának minden hetére tartalmaz találati listát, amelyek elektronikus levél formájában szerepelnek a CD lemezen. Az elektronikus levelek küldésének dátuma pedig megegyezik az adott hét utolsó napjának dátumával, így tehát például a 2007. augusztus 01. és augusztus 07. közötti időszakra vonatkozó keresési találatok tartalmazó e-mail 2007. augusztus 07. napján került elküldésre. A CD-n található e-mailek a szerződés fennállásának valamennyi napját lefedik, így arra kell következtetnem,  hogy  a  CD-n  a  teljesítés  egésze  –  ellentétben  a  bizonytalan tanúvallomásokkal – mentésre és átadásra került.

 

A vádhatóság nem is a teljesítés mennyiségét, hanem annak minőségét, illetve a BKV Zrt. szempontjából annak szükségességét vitatja. A találatok elemzését kollégáimmal együtt elvégeztük, arról feljegyzést készítettünk, amit ismertetett a bíróság, ezért azt részletesen megismételni nem akarom, csak a végkövetkeztetést: a találatok 94%-a a különböző közlekedési vállalatok különféle általános közlekedési és vállalati információira hivatkozó

link, amelyekből metróberuházásokra, azok tervezésére, a tenderekre és a kivitelezőkre vonatkozó információt nem lehet kiolvasni. Jellemző, hogy a találatok igen nagy számban csak  menetrendekre  és  vonal-,  valamint  állomásleírásokra  mutató  hivatkozásokat tartalmaznak. Mindössze a találatok 6 %-a mutat az építéssel foglalkozó cégek honlapjaira, a

4-es metróra, vagy arra hatást gyakorló megrendelésekre utaló találat azonban egy sincs, általában közbeszerzések elnyerésére is csak igen kevés linkből lehet következtetni, azonban ezekkel kapcsolatban is több esetben megállapítható, hogy régebbi, több éves hírre mutat a találat.

 

Összességében tehát megállapítható, hogy a szerződés fennállása alatt valamiféle találati listát végig kapott ugyan a BKV, de annak semmi nyoma, hogy a találati listát szövegbányászati módszerrel, kifinomult algoritmusok használata és folyamatos tanítása révén generálták volna. A teljesítés szerződésszerűsége tehát az okiratok alapján cáfolható.

 

Még az okirati bizonyítékoknál maradva meg kell említenem a BKV Zrt. leányvállalata, a BKV Vasúti Járműjavító Kft. (a továbbiakban VJSZ) és a Montana Zrt. között lényegében ugyanazon blanketta megrendelőlap aláírásával szintén 2007. augusztus 01. napjával létrejött szerződést, amely ugyanazon kereső-szolgáltatás igénybevételére vonatkozott, havi 500.000

Ft + ÁFA díj ellenében. A szerződés alapján az utolsó kifizetést 2008. márciusában teljesítették, tehát az körülbelül a BKV Zrt. és a Montana Zrt. szerződésével azonos időtartamban állt fenn.

 

Ez a szerződés nem csak a hasonló összeg és időtartam miatt érdekes, hanem azért is, mert annak megkötésében a 31. sz. tanú szintén tevékeny szerepet vállalt, holott annak eredménye nyilvánvalóan nem volt szükséges a 4-es metróval kapcsolatos munkájához. Azt, hogy a 31. sz. tanú mind a BKV, mind a VJSZ szerződése kapcsán aktívan eljárt, az A..A.. számítógépéről lefoglalt e-mailek bizonyítják.

 

A  31.  sz.  tanú  az  Antal  Attilának  2007.  szeptember  04.  napján  küldött  e-mailében  azt javasolta,  A..A.. egyeztesse  R..M..sal  a  Montana-s  szerződést,  illetve továbbítja az e tárgyban folytatott levelezéseit. A levél előzményei a 31. sz. tanú és a Montana Zrt. vezérigazgatójának személyes kapcsolatát, a BKV és a VJSZ szerződés megkötésében játszott kezdeményező és a szerződéskötési folyamat feletti háttérből felügyelő szerepét bizonyítják.

 

Ugyancsak A..A.. számítógépéről került lefoglalása a neki 2007. október 02. napján a

31. sz. tanú által küldött e-mail, amelyben a 4-es metróért felelős vezérigazgató-helyettes a BKV  Zrt.  és  a  Montana  Zrt.  szerződését  küldi  meg  azzal,  hogy  „A..,  ez  a  második szerződés, ha ez alá lenne írva, akkor állna be az eredetileg tervezett állapot. Ha tudsz kérem nézzél rá.” Ezen e-mail előzményei között olvasható, hogy a Montana Zrt. képviselője arról tájékoztatta  a  vezérigazgató-helyettest,  hogy  a  VJSZ-es  szerződés  mindkét  fél  részéről aláírásra került, már csak a BKV-s szerződés aláírása szükséges.

 

Ezt követi 2007. október 09. napján egy újabb e-mail a vezérigazgató-helyettes részéről A..A..-nak, amiben a Montana tájékoztatása alapján érdeklődik arról, hogy miért nincs még aláírva a szerződés.

 

A 31. sz. tanú tehát személyesen is közreműködött mind a Montana Zrt. és a BKV Zrt., mind a Montana Zrt. és a VJSZ Kft. közti szerződés előkészítésében, mivel az ezen szerződések alapján kifizetett összegek által jöhetett létre „az eredetileg tervezettként” aposztrofált állapot.

Hogy mi ez az eredetileg tervezett állapot, pusztán az okirati bizonyítékokból nem derül ki.  A szerződések indokát, és az „eredetileg tervezett állapot” jelentését a személyi bizonyítékok világítják meg.

 

 

 

3.Terhelti vallomások

R..M.. a nyomozás során elmondta, hogy a 4-es metró projektért felelős vezérigazgató-helyettes kevesellte a fizetését, ezért megbeszélte A..A..-val, hogy egy bizonyos összeget számlázhat a BKV felé. A VIII. rendű vádlott a fentieket a nyomozási bíró előtt tett vallomásában – felháborodásának is hangot adva – megismételte és azzal egészítette ki, hogy a vezérigazgató-helyettes fizetéskiegészítésének megoldására A..A.. utasította, ezt R..M.. először a DBR-re akarta bízni, majd második körben jött a vezérigazgató- helyettes, szólt valakinek, hogy van neki egy cége, ekkor kellett a VIII. rendű vádlottnak a szerződést előkészítenie.

 

R..M.. felháborodása talán annak tudható be, hogy ez a módszer, ilyen mértékű

„kereset kiegészítés” engedélyezése a BKV-n belül sem volt mindennapinak mondható, legalábbis nincs adat arra, hogy a vezetők ilyen módon kiegészíthették volna keresetüket. Ezért is lehetett, hogy R..M.. először a DBR-re akarta tolni a vezérigazgató-helyettes keresetének kiegészítését, majd amikor a 31. sz. tanú második körben ismét jött, és szólt valakinek,  már  be  kellett  adnia  a  derekát.  Azt,  hogy  kinek  szólhatott  a  vezérigazgató- helyettes,   ki   lehet   következtetni   abból,   hogy   kiválasztása   és   kinevezése,   posztjának létrehozása nem A..A.. döntése volt.

 

Maga  A..A.. is  elmondta  a  nyomozás  során,  a  vezérigazgató-helyettes  kinevezése

„M…-k” kérése volt. M..E.. e vádpont vonatkozásában is a tárgyalás során tett észrevételében sérelmezte, hogy a nyomozó hatóság nem tisztázta, a vádlott kit ért M...-k alatt.

 

Ezt az észrevételt az I/C. vádpont vonatkozásában már megválaszoltam, ebben a vádpontban a

„M..-k” kifejezés tehát arra utal, hogy a 4-es metróért felelős vezérigazgató-helyettes kinevezésére  a  M..E..  által  képviselt,  a  főpolgármestert  is  magában  foglaló érdekkör kívánságára került sor. Ezt erősíti meg R..M.. 2010. február 10-én tett vallomása is, amely szerint az SZDSZ nem akarta felügyelet nélkül hagyni a 4-es metrót, ezért D..G..javaslatára 31. sz. tanú lett a projekt vezetője.

 

A 4-es metróért felelős vezérigazgató-helyettes kinevezésének körülményei, valamint a szerződés deklarált célja megmagyarázzák azt, hogy A..A.. miért írta alá saját maga azt az egyébként kis értékű szerződést, amelyet akár egy főosztályvezető is aláírhatott volna.

 

A..A.. a 2010. február 04. napján tett vallomásában elmondta, néhány szerződéstM..E..utasítására kellett megkötnie, illetve konkrétan emlékezett arra, hogyM..E..rákérdezett, a 31. sz. tanú ügye rendben van-e, ami alatt a Montana szerződését értette.

 

A vezérigazgató-helyettes kinevezésének fentebb ismertetett körülményei, valamint a Főpolgármesteri Hivatal vezetői és a BKV Zrt. között használt kommunikációs eszközök ismeretében egyértelmű, hogy M..E..nek a Montana szerződésével kapcsolatos kérdését A..A.. csak úgy értelmezhette, mint utasítást a szerződés megkötésére, amelyet meg is tett.

 

Ezt támasztja alá az is, hogyM..E..nem csak ezen egy alkalommal közvetített kérést  A..A.. felé  a  Főpolgármesteri  Hivatalból.  M..E..  saját  elmondása szerint is javasolta A..A..-nak a P..és B..Ügyvédi Iroda alkalmazását, valamint a BKV Zrt. közbeszerzésekkel foglalkozó leányvállalatának létrehozását. A..A.. pedig e két esetben – ahogy a Montana Zrt. és a 31. sz. tanú esetében is – értetett a javaslatba / kérésbe bújtatott utasításból.

 

Azt, hogy az e-mailekben említett „eredetileg tervezett állapot” a két Montana szerződés párhuzamos megkötése révén a vezérigazgató-helyettes fizetésének kiegészítése volt, M..- H..É.. gyanúsítotti vallomása is alátámasztja. A VI. rendű vádlott A..A..-raés R..M..ra mint forrásra hivatkozva jó pár olyan állítást tett, amit a bizonyítékok alátámasztanak:   pl.   hogy   a   31.   sz.   tanú   kinevezését   D..G..  javasolta,   a kinevezéséhez még az SZMSZ-t is módosítani kellett, nem volt kerete, ezért igényeit a BKV költségvetéséből kellett fedezni. Ezekkel az állításokkal együtt mondta – ugyancsak A..A..-raés R..M..ra hivatkozva – hogy a 31. sz. tanú nem volt elégedett a fizetésével, ezért került sor a Montana Zrt. szerződésére, ez volt fizetéskiegészítésének fedezete.

 

Z..T.. mind a nyomozás, mind a tárgyalás során úgy nyilatkozott, hogy a Montana Zrt-vel történő szerződéskötés folyamatában nem vett részt, a szerződést nem írta alá, a teljesítéseket   R..M..   utasítására   igazolta.   Védekezésének   lényege   szerint   a teljesítéssel effektíve nem foglalkozott, mivel tudta, hogy azok speciális, „4-es metrós” anyagok, így azokra a vezérigazgató-helyettesnek van szüksége. A szerződésben kizárólag azért került megjelölésre kapcsolattartóként, mert azt a kommunikációs keret terhére kötötték meg.

 

Kétségtelen, hogy ez a szerződés speciális a kommunikációs szerződések között, mivel annak megkötésére 2007. évben úgy került sor, hogy a 4-es metróért felelős vezérigazgató-helyettes külön pénzügyi kerettel nem rendelkezett, így a szerződés kapcsolattartója a pénzügyi keretet biztosító ÉKI, azonban a produktum végfelhasználója a 31. sz. tanú. Ahogy fentebb már utaltam rá, az, hogy a teljesítést nem a végfelhasználó igazolja, kizárja annak érdemi, szakmai ellenőrzését.

 

Erre figyelemmel nem cáfolható Z..T.. azon védekezése, hogy nem tudott a szerződés megkötésének valódi okáról és arról, hogy a hozzá érkező – és nagy valószínűséggel általa a

31. sz. tanú és/vagy kollégái részére továbbított – emailek nem kerültek felhasználásra a BKV Zrt. érdekében. Ezért e tényállás kapcsán – a többi kommunikációs szerződéstől eltérően, ahol az ÉKI volt a végfelhasználó is – Z..T..t nem terhelte olyan kötelezettség, hogy a hozzá beérkező, de végső soron nem általa felhasznált e-mailek tekintetében a szakmai teljesítésellenőrzést elvégezze és a szolgáltatás szükségtelenségét észlelje. Mindezek alapján e vádpont kapcsán Z..T.. felelősségét nem látom megállapíthatónak.

 

M..E.. A..A.. vallomására reagáló tárgyalási észrevételében azt állította, hogy A..A..-val soha nem találkozott négyszemközt, őt a BKV Zrt-t érintő döntésekben nem befolyásolta, így a Montana szerződésről sem tudott, nem kérte rajta számon, még csak a 31. sz. tanút sem ajánlotta senkinek. Ez így önmagában nem igaz, hiszenM..E..saját nyomozati vallomásából ismert, hogy valójában próbálkozott A..A.. befolyásolásával, legfeljebb azt nem tartotta eredményesnek. Az több vallomásban is elhangzott, hogy a 31. sz. tanú D..G..javaslatára került a BKV-hoz, az azonban nem, hogy ez a javaslat hogyan jutott el az illetékesekhez. Minthogy a M..-H..É.. eltávolítására irányuló kérést, egy bizonyos ügyvédi iroda alkalmazására irányuló javaslatot, közbeszerzési kft. létrehozására irányuló igényt is saját vallomása szerint M..E..közvetítette Hagyó Miklósnak és A..A..-nak, kézenfekvő következtetés, hogy a 31. sz. tanú esetében sem volt ez másként.

 

A tárgyalás során A..A.. és R..M.. változtattak korábbi vallomásaikon és védekezéseiket egyezően abba az irányba terelték, hogy a Montana Zrt-vel kötött szerződésre a 4-es metróért felelős vezérigazgató-helyettes munkájához volt szükség és annak eredményét a vezér-igazgató helyettes fel is használta a BKV Zrt. érdekében.

 

Ugyanezt próbálta igazolni a 31. számú tanú a nyomozás és a tárgyalás során tett vallomásaiban.

 

 

 

4.Tanúvallomások

A 31. számú tanú elmondta, hogyan ismerkedett meg a Montana Zrt-vel és szolgáltatásuk lényegével, és hogyan hozott létre találkozót a Montana Zrt. vezérigazgatója és A..A.. között. A tanú a saját elmondása szerint a későbbiekben már csak annyiban értesült a tervezett szerződésről, hogy kértek tőle kereső-kifejezéseket, illetve azon cégek felsorolását, amelyek weboldalait figyelemmel kell kísérni. A tanú a vallomása szerint azonban nem vett részt a szerződés megkötésének folyamatában, illetve a szerződés létrejöttéről sem volt konkrét tudomása.

 

A tanú elmondta továbbá, hogy a Montana Zrt. kereséseit tartalmazó e-mailek a BKV-n belülről jutottak el hozzá, amelyeket hasznosított is. Így például egy alkalommal a Montana hírleveléből értesült arról, hogy az Alstrom cég, amely metró kocsik szállítását vállalta a 4-es metróhoz egy, a BKV megrendelésénél jóval nagyobb volumenű tendert nyert el Kínában, amely veszélyeztette a BKV megrendelésének teljesítését. A 31. számú tanú szerint azonban a veszélyt – éppen a korai tudomásszerzés miatt – sikerült elhárítani.

 

A tanú vallomásának értékelésekor elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy minden bizonnyal elfogult: a vádpont saját fizetésének kiegészítésére vonatkozik, ami – bizonyítottság esetén – mindenképpen etikátlan, bizonyos körülmények esetében pedig akár bűncselekménynek is minősülhet. Ezért a tanútól elfogulatlan vallomás nem volt várható.

 

A 31. számú tanú vallomását, valamint ezzel A..A.. és R..M.. tárgyalási védekezést is az okiratok meggyőzően cáfolják.

 

Az, hogy a szolgáltatás maga hasznos lett volna, hogy releváns, a 4-es metró alvállalkozóinak monitorozását lehetővé tevő találatokat adott volna, hogy a keresőkifejezéseket bárki finomította volna, hogy az intelligens szoftver új és új összefüggéseket fedezett volna fel – ezen állítások valótlanságáról bárki meggyőződhet, aki elolvassa a találati listákat.

 

A 31. számú tanú vallomásának azt a részét, vagyis hogy a szerződéskötés folyamatában nem vett részt, illetve, hogy a kapott e-maileket a munkája során hasznosította, a már értékelt okirati bizonyítékok cáfolták. Az e-mailezések szerint a 31. számú tanú nem is csak értesült a Montana Zrt. és a BKV Zrt. közötti szerződés megkötéséről, hanem annak létrejöttében maga is tevékenyen részt vett. Közvetlen levelezést folytatott a témában a cég vezérigazgatójával és ügyintézőjével, illetve maga is sürgette a vezérigazgatónál nem csak a Montana Zrt. és a BKV Zrt., de a Montana Zrt. és a VJSZ közötti szerződés aláírását is.

 

E körben a tanú tárgyaláson tett vallomásában úgy nyilatkozott, hogy a VJSZ és a Montana szerződésére  úgy  került  sor,  hogy  a  31.  számú  tanú  egy  vezetői  értekezleten  beszélt  a Montana szolgáltatásáról, majd azt követően a VJSZ vezetője odament hozzá, hogy a szolgáltatást ők is tudnák hasznosítani. Ezt követően került sor a VJSZ megrendelésére, amelyet a Montana valamiért együttesen kezelte a BKV Zrt. szerződésével.

 

A tanú állítását az okirati bizonyítékok ezúttal is cáfolják. 2007. évben, amikor a Montana-s szerződéseket mind a BKV Zrt., mind a VJSZ megkötötte a 31. számú tanú összesen két alkalommal vett részt a vállalatvezetői értekezleteken, míg a VJSZ vezetője egyszer sem, tehát a megrendelésre a tanú által elmondott okból és módon nem kerülhetett sor.

 

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a már ismertetett, 2007. júliusától októberéig terjedő e- mailezésekből kirajzolódóan a 31. számú tanúnak rendkívül fontos volt, hogy mindkét szerződés megkötésre kerüljön, azok aláírását többször sürgette, érdeklődött a szerződések aláírása felől. Ez elég valószínűtlen abban az esetben, ha azok megkötéséhez semmilyen érdeke nem fűződött.

 

Végezetül, utalva a tárgyalás során is elmondottakra, cáfolni kívánom a tanú azon állítását, mely szerint a Montana hírlevelének hasznossága például az Alstrom kínai megrendeléséről való tudomásszerzéssel igazolható. Először is, mint a tárgyaláson is elhangzott, ilyen hírre az Alstrom keresőszóra hozott találatok nem mutatnak. Másodszor, a kínai megrendelés miatti

2008.  augusztusi  főpolgármesteri  sajtótájékoztató  időben  sem  egyezik  a  Montana  Zrt.

szolgáltatásainak teljesítési idejével.

 

A tanúk között szót kell még ejteni a 22/A számú tanú, a Montana Zrt. vezérigazgatója vallomásáról. Elfogulatlan vallomás tőle sem várható, hiszen sem rá, sem cégére nem vetne jó fényt, ha kiderülne, hogy ismerősének segédkezett abban, hogy a Montana Zrt-t fiktív szolgáltatással  bújtatott  fizetéskiegészítés  leplezésére  használják  fel.  A  szerződés megkötéséről és a szolgáltatás teljesítéséről ezért semmilyen meglepő, a 31. számú tanú vallomását közvetlenül cáfoló kijelentést nem tett. A szerződés felbontásáról szóló vallomása azonban már elgondolkodtató.

 

A 2008. januárjában határozatlan időre meghosszabbított szerződést a Montana Zrt. bontja fel

2008. tavaszán azzal, hogy a BKV Zrt. részéről jelezte „valaki”, hogy nem kívánják tovább a szolgáltatást igénybe venni. Arra, hogy miért nem kívánják igénybe venni a szolgáltatást, illetve ki volt az a valaki, sem a tanú által elmondottakból, sem a két cégnél fellelt iratokból nem lehet következtetni. Furcsa anomália ez egy olyan szerződésnél, amelyre a megkötésének időpontjában (körülbelül 8 hónappal korábban) még olyan nagy szükség volt, hogy azt sürgősséggel és közvetlenül kellett megrendelni, majd 2008. januárjában határozatlan időre meg is hosszabbították. Talán szükségtelen rámutatnom, hogy mennyire furcsa módját választotta a BKV a szerződés megszüntetésének, ennél már csak az a furcsább, hogy a Montana Zrt. vezérigazgatója belement a megszüntetés ilyen módjába. Olyan szerződésről van szó, aminek megkötését a BKV-nál a Montana vezérigazgatójának személyes ismerőse intézte és sürgette, aki a folyamatban a Montana vezérigazgatójával is közvetlen kapcsolatot tartott, ezért nagyon könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy a szerződés megszüntetését kérő rejtélyes ismeretlen legalább olyan jó viszonyban volt a Montana vezérigazgatójával, mint a szerződés megkötését kérő személy.

5. Szükségtelenség

A szerződés felbontása maga is indikátora annak, hogy a szerződött szolgáltatás a BKV Zrt. részére eleve szükségtelen volt, mivel 2008. márciusában, amikor az felbontásra került, nem állt be változás azon körülményekben, amelyek miatt a szerződés a 31. számú tanú vallomása szerint megkötésre került. Így a 31-es számú tanú még 2008. év végéig a BKV-nál dolgozott és a 4-es metró sem készült el időközben. A hírfigyelésre azonban a továbbiakban még sem volt szükség.

 

A 2008. tavaszi időszak ugyan a 4-es metró tekintetében nem hozott változást a BKV életébe, azonban személyi változások történtek. A..A.. 2008. február végén került tartós betegállományba, és közelgő távozása a vállalat éléről valószínűsíthető volt. Ezzel párhuzamosan megindult több kommunikációs szerződés vizsgálata is a BKV-nál.

 

Ebben a környezetben pedig az az ismeretlenül maradt valaki, aki a Montana felé jelezte, hogy nem kívánják tovább igénybe venni a szolgáltatást, jobbnak látta a Montanával felmondatni a szerződést. Nem mellesleg, ugyanezen időszakban megszűnt a Montana Zrt. és a VJSZ közötti szerződés is.

 

A szolgáltatás szükségtelensége körében a vádhatóság könnyű helyzetben van, ugyanis a Montana hírlevelei, amelyek 94 %-ban olyan találatot tartalmaztak, amelyek németországi közlekedési vállalatok menetrendjeire, közlekedési információira mutattak, nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincsenek a 4-es metró építésével.

 

A  31.  számú  tanú  ugyan  megkísérelte  megindokolni  ezt  azzal,  hogy  külföldi tömegközlekedési vállalatok indíthatnak olyan beruházást, amely a kivitelezők azonossága miatt esetlegesen befolyásolhatná a 4-es metró építését, azonban arra például nem adott választ, hogy ehhez miért pont csak a berlini, a müncheni és a párizsi közlekedést üzemeltető cégek honlapjait kellett figyelni, illetve mennyiben voltak hasznosíthatóak a cégek általános információira mutató linkek.

 

Persze mondhatnánk, hogy ezek a program betanítási időszakából adódó kezdeti keresési nehézségek eredményei, de az a helyzet, hogy ezen a BKV Zrt. részéről senki nem is kívánt javítani. Így nem adtak meg a Montana Zrt. részére újabb kereső szavakat, illetve logikai összefüggéseket, amelyek alapján releváns találatok jöhettek volna ki. Ebből pedig az a következtetés adódik, hogy nem is kívánták a szolgáltatást hasznosítani, így mindegy volt, hogy a teljesítést milyen minőségben kapják meg.

 

 

 

6. Összegzés

A  személyi  és  az  okirati  bizonyítékok  alapján  tehát  aggálytalanul  megállapítható,  hogy R..M.. VIII. rendű vádlott az Értékesítési és Kommunikációs Igazgatóság területén olyan szerződés elkészítéséről gondoskodott, A..A.. III. r. vádlott pedig olyan szolgáltatásra kötött szerződést, amelynek szükségtelenségével mindketten eleve tisztában voltak. R..M.. VIII. r. vádlott pedig ugyanennek tudatában a szerződést 2008. januárjában határozatlan időre meghosszabbította. A vád kiterjesztését R..M.. esetében a nyomozási bíró előtti saját vallomása mellett a 31. sz. tanú tárgyalási szakban előkerült e-mailjei kellően megalapozzák.

 

A vádlottak tudata átfogta, hogy a szerződött szolgáltatás nem szolgálja a BKV Zrt. érdekeit és az alapján teljesített kifizetések az általuk irányított vállalat számára vagyoni hátrányt okoznak,   ezért   cselekményeik   a   vagyonkezelő   kötelezettség   tudatos   és   szándékos

megszegéseként értékelhetőek.

 

Mindezek alapján A..A.. III. r. vádlott és R..M.. VIII. r. vádlott a hűtlen kezelés bűntettét valósították meg, amelynek a szerződés megkötése vonatkozásában társtettesei, a szerződés meghosszabbítása iránt R..M.. önálló tettesként intézkedett. Így A..A.. III. r. vádlott a szerződés megkötésével 3.024.000,- Ft, míg a R..M.. a szerződés megkötésével és meghosszabbításával 4.838.400,- Ft vagyoni hátrányt okozott a BKV Zrt-nek.

 

M..E.. szerepét illetően valóban csak A..A.. állította közvetlenül, hogy a szerződés megkötéséreM..E..vette rá számon kérésével, azonban erre nézve nem ez az egyetlen bizonyíték. A..A.. vallomását közvetett alátámasztja közvetetten R..M.., M..-H..É.., és magának M..E..nek a nyomozati vallomása. Azt, hogy A..A.. belső késztetésből a 4-es metróért felelős vezérigazgató-helyettes keresetének kiegészítése céljából bármilyen szerződés megkötését engedélyezte volna, gyakorlatilag kizártnak tartom, a nyomozás adatai szerint a felső vezetők keresetének ilyen módon történő kiegészítése nem volt szokásban. Marad tehát az, hogy A..A..-t utasították a vezérigazgató-helyettes által kívánt szerződés megkötésére. Ez a logikai következtetés összhangban van R..M.. vallomásával, aki szerint a vezérigazgató-helyettes szólt valakinek a szerződés megkötése érdekében. Mivel M..E..nyomozati vallomásából kiderül, hogy a 31. sz. tanút az SZDSZ pozíciójának erősítésére tették a BKV-hoz, az is kizárható, hogy Hagyó Miklós vagy kabinetje utasította volna A..A..-t a szerződés megkötésére, az utasítás forrásaként marad tehát a Főpolgármester köre. SzinténM..E..vallomásából ismert, de utalhatok akár B..P.. vallomására is, hogy M..E..az önkormányzati cégek vezetőivel szemben a Főpolgármester megbízottjaként járt el, és a konkrét ügyekben felmerült kéréseket is  ő közvetítette A..A..-nak. Kézenfekvő tehát a következtetés, hogy a vezérigazgató-helyettes ügyében is M..E..járt el. Ez a logikai következtetés pedig összhangban van A..A.. közvetlenül terhelő vallomásával, de M..-H..É.. származékos ismereteken alapuló vallomásával is.

 

Mindezek alapján az állapítható meg, hogy A..A.. ugyan a 31. számú tanú elmondásából szerzett  tudomást  arról,  hogy  a  Montana  Zrt-vel  a  31.  számú  tanú  érdekében  kellene szerződést kötnie, a szerződés megkötésére irányuló intézkedést azonban csak akkor tette meg, amikorM..E..II. r. vádlott számon kérte rajta a szerződés megkötését.

 

M..E.. II. r. vádlott azzal, hogy a BKV Zrt. vezetőjén számon kérte a szerződés megkötését, A..A..-t olyan szerződés megkötésére bírta rá, amelynek szolgáltatására a BKV-nak nem volt szüksége, és amely alapján olyan kifizetéseket tudtak teljesíteni, amely nem a vállalatnak, hanem harmadik személynek állt érdekében, a hűtlen kezelés bűntettét, mint felbujtó valósította meg.

 

M..E..   II.   r.  vádlott   cselekménye,   amely  kizárólag  az   A..A..  által megvalósított hűtlen kezelés bűntettéhez kapcsolódik, így 3.024.000,- Ft vagyoni hátrányt okozott a BKV Zrt-nek.

 

Z..T.. IX. r. vádlott felelősségét a felvett bizonyítás alapján e vádpont kapcsán, a már elmondottak szerint nem látom megállapíthatónak.

Valós szolgáltatásra irányuló szerződések (folytatás)

 

 

A legutóbbi tárgyalási napon foglalkoztam már azokkal a szerződésekkel is, amelyeket a BKV Zrt. valós tevékenységet folytató kommunikációs cégekkel kötött, kommunikációs, illetve marketing tevékenység kiszervezésére. A Relatív Kft., a Siteflex Kft. és a Marionett Kft. szerződésein túl ebbe a csoportba tartoznak a Well Reklámügynökség Kft., a Suvet Reasearch Kft., a KL Kommunikációs Bt. és az ST Plusz Kft. szerződései.

 

 

 

I/A. 1a. Well Kft.

 

 

A Well Kft.-vel kezdeném, amely egyike annak a két cégnek, amely az A..A.. féle menedzsment előtt is dolgozott már a BKV-nak.

 

 

 

1. Well általában

Az egyes szerződések vizsgálata előtt érdemes megnézni, hogy a Well Kft. hogyan került kapcsolatba  a  BKV-val,  vannak-e  arra  utaló  bizonyítékok,  hogy  a  Well  Kft.  esetleg kivételezett helyzetben volt, élvezett-e különleges elbírálást vagy bánásmódot, és ennek fejében teljesített-e valamilyen ellenszolgáltatást a BKV vagy a Főpolgármesteri Hivatal képviselőinek.

 

A legelső, 2006. március 1-i szerződés keletkezéséről V..Á.., Sz..L.., B..Á.. mondott értékelendő információkat, illetve Sz..L.. okirati bizonyítékokat is csatolt. Lássuk tehát ezeket:

- V..Á.. a nyomozás során írásban, és a tárgyaláson is tett vallomást ebben a kérdésben, amelyek között volt néhány jelentős különbség. Az írásbeli vallomás szerint a Well Kft. a Combinok bevezetése kapcsán került elő, méghozzá úgy, hogy a X. rendű vádlott elkészítette ugyan a Combinók bevezetésének kampánytervét, amit a Főváros kitűnőnek talált, mégis azt az elvárást fogalmazták meg, hogy a BKV a feladattal az addig nem ismert Well Kft-t bízza meg.  A  Well  ajánlata  első  körben  100-150  millióról  szólt,  amit  Sz..L..  sikeresen alkudott le. Az írásbeli vallomást követő, 2011. szeptember 8-i kihallgatásán a X. rendű vádlott  megerősítette, hogy a Wellt  kimondottan  a Főpolgármesteri  Hivatal  kérte.  Ehhez képest tárgyalási vallomásában V..Á.. azt a módosítást tette – szintén írásban tett vallomásban –, hogy az önkormányzat elvárása az volt, hogy a kommunikáció a beruházás jelentőségéhez mérten nagyszabású legyen, és az általa elkészített, egyébként kitűnő anyag megvalósítása  helyett  a  BKV  külső  erőforrást  vegyen  igénybe.  A  Wellt  pályázaton választották ki három cég közül, a másik két cég sajnos nem ismert, de a X. rendű vádlott fenntartotta, hogy a 100-150 milliós ajánlatot Sz..L.. lealkudta.

 

Figyelemmel arra, hogy a nyomozati írásbeli vallomást a X. rendű vádlott teljesen befolyásmentes környezetben, állításainak súlyát mérlegelve készíthette el, ami nyomozati kihallgatásán meg is erősített, arra kell következtetnem, hogy a tárgyalási változtatásokat a X. rendű vádlott azért tette, mert utólag rájött, hogy nyomozati vallomása a Well kivételezett helyzetét, és azt bizonyítja, hogy jobb meggyőződése ellenére fogadott el utasításokat a Főpolgármesteri Hivatalból. A tárgyalási vallomás egyébként így inkoherens lett, mert ha a céget pályázaton választotta ki a BKV, akkor nem nyerhetett 100 milliós ajánlat, ehhez már közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatni, és az is valószínűtlen, hogy egy pályázaton kialakult árat a BKV a felére le tudott volna alkudni.

 

- A nyomozás során Sz..L.. szintén írásbeli vallomásban nyilatkozott a Combino kampányról, eszerint a kampány kiemelt tulajdonosi elvárás volt a BKV vezetésével szemben, vezetői értekezleten merült fel, hogy a kampány lebonyolításához a BKV külső erőforrást vegyen igénybe. A XI. rendű vádlott szerint a Well Kft. kiválasztását pályázat előzte meg, amelyen legalább három cég vett részt. Ennek alátámasztására Sz..L.. hivatkozott a nyomozati iratban is megtalálható 2006. március 31-i levélre, amelyben arról tájékoztatta A..B..ot, hogy kérésére egy pályázat lefolytatása után megkötötték a szerződést a Well Kft.- vel. Ez a levél azonban máshogy is értelmezhető, mint ahogy Sz..L.. tette, ez a mondat, ebben  a  formában  inkább  arról  tájékoztat,  hogy  A..B..  kérésére  megkötötték  a szerződést a Well Kft-vel, amihez formálisan egy pályázatot is lefolytattak. Az ügyészségi értelmezést támasztja alá a Sz..L.. által csatolt DVD-n található, 2006. február 17-i levél, amelyben Sz..L.. megküldte A..B..nak a Well Kft. kampánytervét, és amire a vezérigazgató kézzel ráírta, hogy „hát ez eléggé eltér az általatok javasolttól! Próbáljuk meg!”. Nyilván, ha február 17-én A..B.. áldását adta a tervre és a Well Kft-vel való tárgyalásra,  a  március  31-i  tájékoztatásban  szereplő  pályázat  tét  nélküli,  formális  eljárás kellett, hogy legyen.

 

A tárgyalási vallomásában Sz..L.. nem közölt részleteket a Well Kft. kiválasztásáról, viszont többször is hangsúlyozta, hogy a Combinók beszerzésének kiemelt kommunikációja a tulajdonos elvárása volt. Az hihető, hogy a Főpolgármesteri Hivatal, vagy annak valamely vezetője fogalmazott meg ilyen elvárásokat, azonban a Közgyűlés vagy az akkori Tulajdonosi Bizottság ilyen értelmű határozatára nem hivatkozott a XI. rendű vádlott, nyilván ha lett volna, megteszi, tehát az elvárás nem tulajdonosi, hanem fővárosi vezetői eredetű volt. Sz..L.. a vallomásához mellékelt vezetői emlékeztető kivonatokat is, a 2006. február 14-i emlékeztető szerint Sz..L.. tájékoztatást adott, hogy a Combino villamos PR tervének végrehajtására a korábbi döntés szerint profi szakcéggel tárgyalt. A tájékoztatásban szó nincs arról, hogy a BKV profi szakcégeket pályáztatott, vagy Sz..L.. több profi szakcéget megkeresett, Sz..L.. egyetlen profi szakcéggel tárgyalt.

 

- B..Á.. tanúvallomása szerint a BKV 2005. végén, 2006. elején hívta meg egy tenderre, azt azonban nem tudta, hogy cége hogyan került a BKV látókörébe. A tanú nyomozati vallomása annyival bővebb, hogy emlékezete szerint a BKV 15 céget hívott meg a pályázatra, prezentációjukat az Akácfa utcai székházban tartották, ahol legalább 50 fő volt jelen. Túl azon, hogy mennyire valószínűtlen a 15 cég részvételével zajló pályázat és az 50 fő előtt tartott prezentáció, a tanú vallomását cáfolja V..Á.. nyomozati és tárgyalási vallomása is, aki szerint 2005. végén még saját maga dolgozott a Combinó kampánytervén, továbbá cáfolják a Sz..L.. által csatolt okiratok is. A 2006. február 7-i vállalatvezetői értekezletről szóló emlékeztető szerint a Főpolgármester megdicsérte a Combino villamosok PR tervét, ez azonban nem lehet a Well Kft. PR terve, annak dátuma ugyanis másfél héttel későbbi, 2007. február 16-i, és maga a vezérigazgató is csak egy nappal később megküldött levélben kapta meg. A megdicsért PR terv tehát csak V..Á..é lehetett, aki valóban fővárosi dicséretről számolt be saját tervével kapcsolatban. Ezt követően kellett megtörténnie annak a döntésnek, hogy külső szakértőt kell bevonni. 9 nap éppen elég lehet egy egyedi cég megbízására és PR terv elkészítésére, egy pályázat lebonyolítását 15 résztvevővel, a teljes vállalatvezetés előtti prezentációk tartásával azonban kizártnak tartom.

 

- A Well Kft. kiválasztásáról M..L.. vezérigazgató-helyettes is tett vallomást a tárgyaláson, szerinte versenyeztetés során történt a cég kiválasztása, ugyanakkor vallomása nem egészen egyértelmű, mert azt is elmondta, hogy a Well Kft. egy vezetői értekezleten,

vagy egy külön találkozón a vezetőség jelenlétében tartott egy prezentációt, és ekkor történt kiválasztásuk, ez azonban nem versenyeztetésre utal, hanem arra, hogy egy jelölt cég bemutatja terveit, amit a vezetőség más cégek ajánlatának beszerzése nélkül elfogad.

 

Összességében  tehát  V..Á..  eredeti  nyomozati  vallomását  tartom  alátámasztottnak, amely szerint a Well Kft. kiválasztására az ő eredeti PR tervének elkészítése után, a Főpolgármesteri Hivatal valamely vezetőjének döntésére, helyesebben megfogalmazva, hatáskörén kívüli, informális nyomására került sor.

 

A Well Kft. két 2006-os szerződése 2006. decemberében lejárt, 2007. januárjától a BKV vezetése teljesen megváltozott, a régi vezetők, köztük Sz..L.. és V..Á.. is háttérbe szorultak, a Well Kft-nek, ha fenn akarta tartani a BKV-val a kapcsolatot, új utakat kellett találnia. Az új út keresésére és megtalálására szolgálnak bizonyítékul az A..A..-tól lefoglalt számítógépről biztosított e-mailek: egy 2007. február 10-i e-mailben A..A.. arról érdeklődött R..M..tól, hogy ismeri-e a Well ügynökséget és B..Á..ot. Látható, hogy a kérdés iránya eltér a normálistól, nem a kommunikációs igazgató hívja fel a vezérigazgató figyelmét egy kommunikációs cégre, hanem pont fordítva, ami arra utal, hogy a Wellt valaki beajánlotta A..A..-nak, aki pedig a céget továbbpasszolta az illetékes vezetőnek. Hogy ez nem csak valamiféle jó szándékú figyelemfelhívás volt egy kompetens cégre, bizonyítja az a 2007. március 22-i, „ügyek 03.21” tárgyú e-mail, amelyben R..M.. már arról tájékoztatta A..A..-t, hogy O.. ügyében találkozik B..Á..mal. Nyilván ha a Well Kft. nem egy kivételezett helyzetű, a szerződésért cserébe baráti kérést bevállaló cég lett volna, R..M..nak nem kellett volna O.., pontosabban, L..O.. ügyében találkoznia B..Á..mal, és erről nem kellett volna A..A..-t tájékoztatnia.

 

Mindezek alapján tényként állapítható meg, hogy a Well Kft. és ügyvezetője, B..Á.. a BKV szerződések elnyerésében kivételezett helyzettel bírt, következésképpen szerződéseit, azok tartalmát, a szerződéses díjat nem feltétlenül csak a gazdaságilag racionális szempontok alakították. Mindez nem jelenti azt, hogy a Well Kft. ne lett volna szakmailag kompetens kommunikációs cég, ne vállalt és teljesített volna a BKV érdekét is szolgáló szerződéses kötelezettségeket, azonban szerződéseit a kivételezett helyzet ismeretében kell értékelni.

 

 

 

2. Első szerződés (Combino)

 

 

Időrendben az első szerződés a 2006. március 1. napján kötött megbízási szerződés, amelyben a Well Kft. a bevezetésre kerülő Combino villamosokkal kapcsolatos teljes körű PR tevékenység ellátását vállalta 2006. október 15-ig.

 

 

 

2.1 Okirati bizonyítékok

 

 

A szerződés létrejöttét, teljesítését, kifizetését senki nem vitatja, ezért az okiratok részletes,

átfogó ismertetését nem tartom szükségesnek, csak néhány dolgot szeretnék kiemelni:

 

- V..Á.. és Sz..L.. érdemi, ügyintéző szerepét maga a szerződés bizonyítja, ők nem csak aláírták a szerződést, hanem kapcsolattartóként is szerepeltek.

- A szerződés I. melléklete szerint a Well Kft. kétféle szolgáltatást nyújtott: egyrészt havidíj fejében vállalta a Combino kampány általános feladatainak ellátását, a kommunikációs terv kidolgozását, a kommunikációs időszakok, a célok és üzenetek meghatározását, a pontos időzítés összeállítását, az egyes események végrehajtásának koordinálását, a BKV médialistájának kiegészítését, folyamatos kommunikációs tanácsadást, a kommunikációs tevékenység   nyomon   követését,   segítséget   anyagok   összeállításának.   Másrészt   külön díjazásért vállalta a kampányhoz kapcsolódó egyes projektek és alprojektek önálló megvalósítását, pl. kisfilm készítését, játékok elkészítését, egyes rendezvények lebonyolítását.

 

- A szerződés I. melléklete rendelkezett azokról a feladatokról is, amiket a BKV-nak önállóan kellett megvalósítania, így az összes, 2006. március 7. és szeptember 2. között összesen kilenc sajtóesemény teljes szervezését és lebonyolítását a BKV-nak kellett végeznie. Emellett a szerződés rendelkezett a BKV-Well közös szervezésében megvalósuló eseményekről is, összesen nyolc területet jelölve meg, ezekben az a közös, hogy jellemzően az érdemi feladatot a BKV-nak kellett elvégezni, a Well általában javaslat adásra, véleményezésre, koordinálásra, segítségnyújtásra vállalkozott.

 

- A szerződés II. mellékletéből kiderül, hogy minden olyan tevékenységet, aminek önálló vagy BKV-val közös ellátását a Well az I. mellékletben vállalta, a projektek és alprojektek költségei között beárazta.

 

- Ennek megfelelően a benyújtott számlák közül 2006. április 4. és október 3. között nyolc darab számla szól havidíjról, összesen 17.280.000,- Ft értékben, 19 db. számla, 40.697.364,- Ft értékben a különféle projektekre vonatkozott, egy számla, 1.819.200,- Ft értékben a Combino kampány folytatására vonatkozó kommunikációs tervezetről szólt. Ezen számlák összértéke 59.796.564,- Ft. A számfejtési íven a teljesítést és a számlák kifizethetőségét minden esetben V..Á.. igazolta.

 

A másik okirat, amire hivatkozni szeretnék, az a Sz..L.. vallomásában már hivatkozott

2006. március 31-i levél, amelyben A..B..ot kérésére tájékoztatta, hogy pályázat után a WELL Kft.-vel szerződést kötöttek, illetve jelzi, hogy a szerződés mellékletéből kitűnően „a feladatok jelentős részét továbbra is a Kabinet Igazgatóság végzi.

 

 

 

2.2 Terhelti vallomások

A vallomások közül V..Á.. és Sz..L.. vallomásait részben már idéztem, a Well Kft. szerződéskötésén és a beruházás jelentőségével arányos, tulajdonosi elvárás által alátámasztott kiemelt kampányon kívül mindketten a megvalósult munka komolyságáról és magas színvonaláról beszéltek, Sz..L.. kitért arra is, hogy a BKV munkatársai, a szerződésben foglaltaknak megfelelően, maguk is teljesítették saját feladataikat, pl. a társasági belső koordináció terén.

 

 

 

2.3 Tanúvallomások

A tanúk közül B..Á.. a kampány kivitelezését mondta el, szerinte a BKV dolgozói a kampány kivitelezésében nem vettek részt, a tanú V..Á..sel találkozott többször, Sz..L..val egyszer-kétszer, de az érdemi kapcsolattartás a tanú kollégái és V..Á.. beosztottai   között   zajlott.   P..B..M..  és   J..P..R..   is   a   kampány lefolytatásáról tettek vallomást a nyomozás során, így az, hogy a teljesítés megtörtént, több oldalról is bizonyított. Sz..L.. indítványára a bíróság kihallgatta M..L..t, a

BKV korábbi vezérigazgató-helyettesét is, akinek területéhez a kommunikációért felelős kabinetigazgatóság is tartozott, a Combino villamos kapcsán a tanú kérdésre a tárgyaláson egy sor kommunikációs célt megjelölt a járműbevezetéssel kapcsolatos kiemelt kampány indoklására. A tanú szerint azonban a V..Á.. vezette marketing osztály, létszámából is adódóan nem lett volna képes a kampány önálló lefolytatására, csak arra voltak alkalmasak, hogy a projekthez kapcsolódó belső egyeztetéseket elvégezzék, a Well által lefolytatott marketingkampányt sikeresnek és jó színvonalúnak minősítette.

 

 

 

2.4 Bizonyítékok értékelése

A bizonyítékokat együttesen abból a szempontból kell értékelni, hogy a legutóbbi tárgyalási napon említett legfelsőbb bírósági döntésben foglaltak szerint a BKV saját munkaszervezete képes lett-e volna ellátni a feladatot, és ennek vizsgálata megtörtént-e.

- Ebből a szempontból a legfontosabb bizonyítéknak V..Á.. vallomását tartom, aki szerint nem csak, hogy képes lett volna egy megfelelő kampány megtervezésére és lebonyolítására, de a tervet el is készítette, az a fővárosi önkormányzat tetszését is elnyerte. A fővárosi önkormányzat dicséretét, vagyis V..Á.. munkájának minőségét a Sz..L.. által csatolt vezetői értekezlet emlékeztetője is alátámasztja.

- M..L.. vallomásával szemben maga a BKV és a Well közötti szerződés bizonyítja, hogy a kampány számos elemét a BKV vagy önállóan valósította meg, vagy a Well-lel közösen, de ez utóbbi esetben is a Well tevékenysége legtöbbször csak javaslatadásra, segítségnyújtásra, kiegészítő szervezésre irányult. A szerződés feladatmegosztásról szóló mellékletére hivatkozva állította Sz..L.. is a március 31-i levélben, hogy a feladatok jelentős részét a Kabinet Igazgatóság végzi. Nem igaz tehát M..L.. azon vallomása, hogy BKV nem volt képes a kampány feladatainak elvégzésére, csak a belső koordinációra.

 

 

 

2.5 Összegzés

Összességében tehát arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kampány külső, profi vállalkozóra történt bízása külső döntés eredménye volt, a döntést nem a BKV-n belül, hanem

– V..Á.. nyomozati vallomásának megfelelően – a Főpolgármesteri Hivatalban hozták meg, egyben meghatározva a külső vállalkozó személyét is. A kampány megtervezésére és lebonyolítására a BKV is képes lett volna megfelelő szinten, a sajtótájékoztatókat, a régi villamosok búcsúztatásával, az új villamosok fogadásával, üzembe helyezésével kapcsolatos rendezvényeket, nyílt napot a BKV is meg tudta volna szervezni, sőt meg is szervezte, mert a Well kampányában is ezek a feladatok rá hárultak. Semmilyen bizonyíték nem zárja ki, hogy ha más marketing eszközre lett volna igény, pl. reklámfilm készítésére, a BKV honlapon Flash alapú számítógépes játékok elhelyezésére, közvéleménykutatásra, V..Á.. vagy Sz..L.. ne tudta volna a megrendelői igényeket önállóan megfogalmazni és az alkalmas alvállalkozókat közvetlenül, külső segítség nélkül bevonni. Mindez a BKV vezetői és a Főpolgármesteri Hivatal érintett vezetői számára is ismert volt.

 

Az biztos, hogy a Well Kft. mint professzionális PR cég magasabb szinten, kreatívabban volt képes a kampányt kitalálni, így kerültek be a kampányba olyan elemek, mint pl. a Megasztár villamos rendezvény, a celebrity utaztatás, a kereskedelmi rádiók bevonása, a Combino szerepeltetése a Totalcar című műsorban, kérdés azonban, hogy minderre szüksége volt-e a BKV-nak, vagy esetleg valaki másnak. Láthatóan valaki a BKV által kivitelezhetőnél és a szokásosnál jóval hosszabb, színesebb-szagosabb kampányt szeretett volna, de mi volt ennek a célja vagy az oka? Az okra egy elszólás világít rá, ami a Well 2006. február 16-i tervében található.  A terv a  kommunikációt  nehezítő  tényezők  között  sorolja fel,  hogy nehéz  hét hónapon keresztül folyamatosan fenntartani a figyelmet. Arról viszont a terv egy szót nem szól, hogy milyen szakmai indok magyarázza, hogy éppen hét hónapig kell fenntartani a figyelmet, marad tehát az a következtetés, hogy a hét hónapos kampány a megrendelő igénye volt, a hét hónapos követelmény miatt kellett az érdeklődés fenntartását biztosító nagyszabású rendezvényeket kitalálni. Mint láttuk, a valódi megrendelés a Főpolgármesteri Hivataltól származott, tehát az az igény is, hogy 2006. február közepétől 2006. szeptember közepéig a figyelem folyamatosan a Combino-ra irányuljon. Maga a terv is rámutatott, hogy politikai hírekkel teli, indulatoktól fűtött kampányidőszak következik, ezért amennyire csak lehet, a villamosok bevezetését függetleníteni kell a politikától. Nem kell ahhoz marketing szakembernek lenni, hogy belássuk, a kampány felpörgetése, az extraelemek bevonása nem a BKV marketing érdekeit szolgálta, hiszen arról nem is a BKV döntött. A Combino ugyanis csak  egy  járműtípus,  és  legyen  bármennyire  modern,  szép,  vagy  legyen  a  leghosszabb villamos  a  világon,  nem  ezért  a  tulajdonságaiért  fogják  használni.  Az  utasok  nem  azért szállnak fel a 4-6 villamosra, mert az a Combino, mert az a leghosszabb villamos a világon, mert celebek utaztak rajta, hanem mert ez a villamos jár a Nagykörúton. Ennek megállapításához nem kell marketing szaktudás, de ugyanerre utalt a bíróság által kirendelt K..J.. szakértő szakvéleménye is, aki szerint a tömegközlekedési eszközök népszerűsítésének csak akkor van értelme, ha van plusz mondanivaló, pl. ha új jegyfajtát, új járatot, új szolgáltatást vezetnek be. Ilyen új mondanivaló jelen esetben nem volt, hiszen a járat nem változott, a szolgáltatás nem változott. Az egyetlen új elem az új járműtípus megjelenése volt, az ezzel kapcsolatos szokásos kommunikációt, a régi járművek elbúcsúztatásával, az új járművek fogadásával kapcsolatos eseményeket viszont a BKV bonyolította le. Levonva a végső következtetést, a szokásos kommunikáción kívüli látványos akciók  kifejezetten  nem  a  BKV,  hanem  a  Főpolgármesteri  Hivatal  tisztségviselőinek érdekében és kívánságára kerültek a Combino-kampányba, időben – a Well Kft. által is jelzetten – az önkormányzati választási kampányhoz igazítva.

 

Összegezve tehát:  a Well Kft. 2006. március 31-i szerződése azért volt szükségtelen, mert az új járművek bevezetésével kapcsolatos, a BKV gyakorlatában szokásos méretű kampányt a BKV saját munkaszervezetével is képes volt megtervezni és lebonyolítani. A kampánynak a szokásos mértéket meghaladó, hosszú hónapokra elhúzott időtartamú, speciális ismereteket és különleges kreativitást igénylő, intenzív elemeire viszont nem a BKV-nak volt szüksége, hanem – V..Á.. nyomozati vallomásának megfelelően – a Főpolgármesteri Hivatal vezető tisztségviselőinek. Mivel a vádlottak sokszor hivatkoztak rá, hogy valójában a tulajdonos kívánságait teljesítették, újból le kell szögeznem: nem a Főpolgármesteri Hivatal a BKV tulajdonosa, hanem a fővárosi önkormányzat. A tulajdonos döntéseit nem a Főpolgármesteri Hivatal hozta meg, hanem a Fővárosi Közgyűlés vagy az akkori Tulajdonosi Bizottság. A tulajdonos érdekeit nem a Főpolgármesteri Hivatal tisztségviselői jelenítik meg, hanem a Tulajdonosi Bizottság. A Well Kft. megbízására vonatkozó kívánság tehát nem a tulajdonos  kívánsága  volt,  hanem  a  tulajdonossal  nem  azonosítható  hivatali  szervezet valamely tisztségviselőjéé, tehát a tulajdonosi igényre hivatkozás téves, a vádlottak felelősségét nem szünteti meg.

 

Nem  vitatom,  hogy  nem  csak  a  szerződést  aláíró  V..Á..  és  Sz..L..  voltak tudatában a BKV munkaszervezetének képességeiben, és a Well Kft. szolgáltatásainak értelmével. Az azonban, hogy nem ül mindenki a vádlottak padján, nem csökkenti a megvádoltak felelősségét. V..Á.. és Sz..L.. a BKV vagyonkezelési kötelezettséggel terhelt munkavállalói voltak, a szerződés megkötése hatáskörükbe tartozott, a szerződést – felelősségük tudatában – megkötötték. A BKV számára felesleges szolgáltatások megrendelésével vagyonkezelési kötelezettségüket megszegték, a szerződési díj kifizetésével

pedig a vagyoni hátrány is bekövetkezett. Erre figyelemmel a hűtlen kezelés bűntettét, társtettesként elkövették.

 

 

 

3. ii. Mesés Mikulás

 

 

Tisztelt Törvényszék! A vádból a Mesés Mikulásra, Mesés Karácsonyra és Mesevillamosra vonatkozó tényállításokat mellőztem. Ezért röviden csak arra akarok rávilágítani, hogy ezek a szerződések miben különböznek a Combino kampány szerződésétől, ha az előző szerződés bűncselekmény, ez miért nem az. A legfőbb különbség, hogy míg a Combino szerződéssel a Well Kft-re olyan folyamatos marketingtevékenységet bíztak, aminek ellátása – a célok kitűzése, az eszközök meghatározása, a lebonyolítás – a BKV marketingtevékenységének magjához tartozik, ezért a BKV-nak képesnek kellett lennie arra, hogy azt saját munkaszervezetével ellássa, az itt szereplő gyerekprogramok egy-egy rendezvényt takartak. A rendezvényszervezés külön szakma, és bár valószínű, hogy egy BKV-s dolgozó is meg tudta volna  oldani  a  rendezvényhez  szükséges  egyes  szolgáltatások  meghatározását,  az alvállalkozók bevonását és munkájuk koordinálását, nem biztos, hogy mindezt költséghatékonyabban tudta volna megtenni, mint egy rendezvényszervező fővállalkozó. A különbség jól látszik a szerződések szóhasználatában is: míg a Combino szerződés esetén a Well Kft-nek számos olyan feladata volt, hogy tanácsot adjon, közreműködjön, kérésre segítséget nyújtson, ez utóbbi szerződésekben végrehajt, szervez, felépít, feldíszít, vagyis önállóan  dolgozik.  Mindezekre  figyelemmel  a  rendezvényszervezés  kiszervezését, amennyiben az nem a BKV marketingosztály alapfeladatainak kiszervezését leplezi, nem tartom bűncselekménynek.

 

 

 

4. iii. Bliccelés elleni kampány

 

 

Tisztelt Törvényszék!

A 14-18 év közötti fiatalok felé irányuló, a BKV bliccelés elleni kampányának előkészítésére kötött szerződés megítélése során nem csak abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy milyen erőfeszítések várhatók el egy saját marketing szervezettel rendelkező nagyvállalat munkatársaitól. Ennél a vádpontnál azt is érdemes megnézni, hogy a külső vállalkozó valójában milyen erőfeszítéseket tett a szerződés alapján, mert ebben az esetben ebből is lehet következtetéseket levonni.

 

 

 

4.1 Okirati bizonyítékok

Kezdjük az okirati bizonyítékokkal, ezen belül is a szerződéssel, pontosabban szerződésekkel és a teljesítés irataival.

 

Az első, 2007. február 21-i, mindössze egy oldalas vállalkozói szerződés összecsapott, kidolgozatlan benyomást kelt, ennek a magyarázatára még visszatérek, magából a szerződéses rendelkezésekből nem sok következtetést lehet levonni, amit ebből kiemelnék, az Well Kft. feladata: a bliccelés elleni kampánykommunikáció előkészítése és irányítása.

 

Ezzel szemben az ugyanabban a témában 2007. március 26-án újból megkötött szerződés már részletes és kidolgozott, következtetések levonására alkalmas, ezért néhány pontjára ráirányítanám a figyelmet:

- Először is, a szerződést nem a szakterületi vezetők írták alá, ahogy az aláírásai szabályzatból következne, és ahogy ezt történt is a szerződés korábbi verziója esetében, hanem maga a vezérigazgató, A..A... Ismét egy olyan szerződésről van tehát szó, ami valami miatt kiérdemelte a vezérigazgató figyelmét.

 

-  A  szerződés  tárgyának  meghatározása  kapcsán  nem  vitatható,  hogy  a  fiatal  korosztály utazási szokásainak helyes irányba terelése, a bliccelés visszaszorítása legitim cél, ezért a szerződés nem ettől lesz szükségtelen. Ami viszont már figyelmet érdemel, hogy a tárgymegjelölés szerint a Well feladata a marketingstratégia és a kommunikációs tevékenység teljes körű ellátása.

 

- A szerződés 2. pontja részletezi is ezt a teljes körű szolgáltatást: az ügynökség, azaz a Well Kft. dolgozza ki a kommunikációs stratégiai terveket, a stratégiának megfelelően kidolgozza a kreatív alapkoncepciókat, a koncepció alapján elkészíti a kreatív anyagokat, a produkciós feladatokhoz megkeresi a gyártókat, összeállítja a költségvetést, ellenőrzi a gyártást, ezen kívül folyamatosan rendelkezésre áll, koordinálja a projekteket.

 

- Bár a szerződés megnevezésében vállalkozási, inkább megbízási jellegűnek tűnik, hiszen a Well nem egy eredmény létrehozását vállalta, hanem a BKV bliccelés elleni kommunikációjának folyamatos ellátását. Ezt támasztja alá a szerződés fizetésre vonatkozó rendelkezése is, a BKV a tevékenység ellátásáért havi díjat fizet. Bár a szerződés eredetileg határozott időre köttetett, a határozott idő lejárta után a felek határozatlan idejűvé alakították.

 

Látható, hogy a Well kétféle feladatot vállalt: egyrészt stratégia, terv kidolgozását és végrehajtását, másrészt a stratégiának megfelelő kreatív elemek kidolgozását és megvalósítás- át. A kreatív elemekben nem is találok semmilyen kivetnivalót, a kreatív elemek kitalálása és megvalósítása olyan szakértelmet igényelhet, pl. grafikusit, filmkészítőit, amivel a BKV nem rendelkezik. Az azonban, hogy a BKV az alaptevékenységéhez, a közösségi közlekedéshez közvetlenül kötődő témakörben, a jegyvásárlás és a bliccelés kapcsán képes legyen saját munkaszervezete, saját szakemberei révén megfogalmazni stratégiáját, céljait, abszolút elvárható. Nem azért hozott létre a BKV marketingszervezetet, nem azért alkalmazott olyan képzett szakembereket, mint V..Á.. vagy R..M.., hogy ha szükségét látják egy kommunikációs stratégia kidolgozásának, akkor azt kiszervezzék. Ugyanúgy, ahogy V..Á.. kidolgozta a Combino bevezetésének kampányát, a BKV munkaszervezetétől az is elvárható, hogy az alaptevékenységhez tartozó, folyamatos tevékenységet igénylő kommunikációt a BKV maga lássa el, ha már van kommunikációs igazgatósága.

 

Ez eddig még csak elmélet, nézzük meg, hogy hogyan valósultak meg a valóságban a szerződés rendelkezései. A teljesítés anyagai rendelkezésre állnak, több forrásból is, hiszen amellett, hogy a BKV-tól is lefoglalásra kerültek az anyagok, B..Á.. is csatolta tanúvallomásához. Ezekből az anyagokból a következőket sikerült a szerződéshez társítani:

 

- Időrendben az első egy prezentáció a BKV bliccelés elleni kommunikációjára vonatkozó javaslatról, 2007. április 26-i dátummal. A prezentáció 50 diából áll, kidolgozott kreatív koncepciókat tartalmaz, megtalálhatók köztük a „Parazita”, az „Ez is lopás”, és a „No para” koncepciók anyagai.

 

- A következő anyag szintén egy prezentáció, „Bliccelés elleni kampányjavaslatok” címmel,

2007. szeptember 18-i dátummal. Ez a címlappal és a szerzői jogi nyilatkozattal együtt 9

oldalas  anyag  elnagyolt,  egy  dián  foglalkozik  a  kutatási  eredményekkel,  egy  másikon  a kommunikációs    javaslatokkal,    a    javasolt    kommunikációs    irányok    és    eszközök

kidolgozatlanok.

 

- Ezt követi a 14-18 éves korcsoport bliccelés elleni kommunikációjára vonatkozó javaslat,

2007. október 4-i dátummal, ez a 12 diából álló prezentáció gyakorlatilag a parazita kampány kidolgozása, tartalmazza a printhirdetést, az élőreklám leírását, és egyéb elemeket.

 

- Ezen kívül az iratok között a B..Á.. által átadott CD-n megtalálható még néhány dátum nélküli anyag, köztük egy két oldalas dokumentum BKV filmek ötleteivel, ezenkívül fényképek, amelyek azonban az egyes prezentációkban is megtalálhatók.

 

- A bizonyítási eljárás végén, azt bizonyítandó, hogy a szerződés alapján ténylegesen történt tanácsadás, V..Á.. csatolt egy e-mailt, amit Cs..B..2008. szeptember 11-én küldött meg R..M..nak, és amiben a kisgyermekes bérlet népszerűsítésére tett a Well Kft. kommunikációs javaslatot. Ez az e-mail azonban nem alkalmas annak bizonyítására, amire a X. rendű vádlott szánta. Az e-mail ugyanis tartalmilag egy nagyon rövid javaslat arra, hogy egy darab kreatív ötlet alapján milyen kampányt lát a Well Kft. megvalósíthatónak a kisgyermekes bérlet kapcsán, a vád tárgyává tett szerződés viszont a 14 és 18 év közötti korosztály bliccelésének visszaszorítására irányult, a csatolt e-mail tárgyának tehát nincs köze a szerződéshez. Függetlenül az ajánlat tárgyától, ezt és az ilyen jellegű az ajánlkozásokat rendszeres havidíjat megalapozó tanácsadási tevékenységnek beállítani, nem elfogadható. A tanácsadásnak ugyanis olyan tevékenységnek kellene lennie, ami a megbízó tevékenységét segíti, a tevékenységhez, annak módszeréhez, céljának vagy eszközeinek definiálásához valamilyen többletértéket tesz hozzá. A csatolt e-mail azonban nem más, mint egy ötlet felvetése, és a megvalósítására tett árajánlat, vagyis próbálkozás arra, hogy a Well Kft. az ismert   ügyfelétől   újabb   megrendeléshez   jusson,   mindez   tanácsadásnak   azonban   nem tekinthető. Az e-mailből kiderül az is, hogy folyamatos kapcsolat, amelyben a BKV a Well Kft. tanácsait kereste volna, nem állt fent. Z..T.. ugyanis csatolta az eljárásban a kisgyermekes  bérlet  kommunikációs  tervét,  amit  a  BKV  saját  munkatársai  készítettek, anélkül, hogy ehhez a Well Kft.-t megkeresték, tanácsait igénybe vették volna.

 

Még egy utolsó dolog ezzel az e-maillel kapcsolatban, amire fel szeretném hívni a figyelmet. Nem tudjuk, hogy ez az e-mail hogyan, honnan került elő, csak egy kinyomtatott papírt kapott a bíróság V..Á..től, amiben a X. rendű vádlott sem küldőként, sem címzettként nem szerepel. Az e-mail formális, nagyon udvarias, magázódó stílusa éles kontrasztban áll egy olyan e-maillel, ami viszont hiteles forrásból származik: a R..M..tól lefoglalt számítógépéről rögzített, 2008. május 8. napján, tehát a V..Á.. által csatolt e-mail időpontjához képest négy hónappal korábban, Cs..B..által R..M..nak megküldött,  a  Well  megbízásával  kapcsolatos  e-mailben  Cs..B..  tegezte  R..M..t, közvetlen hangnemben, sziával szólította meg és ugyanilyen közvetlen hangnemben köszönt el tőle.

 

És ha már szóba került ez a 2008. májusi e-mail, ezt is érdemes értékelni. Ennek az e-mailnek a dátumából megállapítható, hogy az a tanácsadói szerződések első vizsgálati hullámával volt egy időben. Ezzel van összefüggésben tartalma is: Cs..B..megküldte R..M..nak azokat az anyagaikat, amiket addig teljesítettek. Az anyagok közül három megegyezik a már említett három prezentációval, továbbá található még két egy-egy oldalas dokumentum a rakpart lezárásával kapcsolatos kommunikációs ötletekről, valamint antibliccelés ötletekről, mindkettő 2007-ben készült. Több anyag ebben az e-mailben sincs. Csak megjegyzem, ezek szerint  már  R..M..  idejében  is  a  Well  Kft.-től  kellett  beszerezni  a  teljesítéseik

anyagait, ami nem csak azt bizonyítja, hogy a teljesítési iratok már R..M.. idején nem voltak meg, hanem azt is, hogy mennyire tartották hasznosnak, felhasználhatónak ezeket az anyagokat, ha nem gondoskodtak megőrzésükről.

 

Lényegében tehát a közel két éven keresztül fennálló, havidíjas szerződésnek három kézzelfogható eredménye van, három prezentáció, amelyek a szerződésben előírt feladatok közül a kreatív alapkoncepciók elkészítésének, és a „Parazita” kampány vonatkozásában a koncepciónak megfelelő kreatív anyag elkészítésének feleltethetők meg.  A bliccelés elleni kampány print hirdetése 2007. májusában, a parazita élőkampány pedig 2008. januárjában meg is valósult, hangsúlyozandó azonban, hogy ezekre a BKV és a Well külön vállalkozási szerződést kötött.

 

Bár a BKV-nál általánosan tapasztalható irathiányok alapján felmerülhetne, hogy ennél több anyag született, csak a BKV-nál nincsenek meg, ezt a feltevést cáfolja, hogy B..Á.. is ennyi anyagot adott át a nyomozó hatóságnak tanúként történt kihallgatásakor, és az említett e-mailben R..M.. is ennyi anyagot kapott Cs..B..-tól.

 

A szerződéses kapcsolat befejezésére vonatkozó okirat, felmondás vagy megállapodás nem található a BKV által rendelkezésre bocsátott iratanyagban, ezért kérdéses, hogy a bliccelés elleni havi díjas szerződés valójában mikor szűnt meg. A kérdés megválaszolásához rendelkezésre állnak a számfejtési ívek és a számlák, amelyekből kiderül, hogy reklám havidíjról a Well Kft. utoljára 2008. október 1-én állított ki számlát. Azt, hogy ez tényleg az utolsó havi díjas számla volt, és nem csak elkeveredtek a BKV-nál a további számlák és számfejtési ívek, a Well Kft. bankszámlakivonata, valamint az arról készült rendőri elemzés bizonyítja. Az utolsó, 2008. október 1-i számlát a BKV 2008. december 1-én egyenlítette ki. Az  átutalási  listából  látható,  hogy  ezzel  az  átutalással  ugyan  nem  szűnt  meg  végleg  a kapcsolat a BKV és Well Kft. között, azonban 2008. decembere után már csak 2009. június

30-án utalt legközelebb a BKV, a havi számlázás tehát megszűnt, a szerződést a felek, anélkül hogy annak formális nyoma lenne, valóban megszüntetették. Az állítólagos tanácsadás abbahagyása, az utolsó számla kibocsátása feltűnő módon egybeesik a BKV vezetésének megváltozásával,  R..M..  távozásával.  A  számfejtési  íveket  egyébként  minden esetben V..Á.. írta alá.

 

 

 

4.2 Terhelti vallomások

A bliccelésre vonatkozó szerződéssel kapcsolatban A..A.. a tárgyaláson annyit mondott, hogy a bliccelés elleni fellépés komplex intézkedéscsomagot jelentett, ennek volt a része ez a szerződés is. Marketing keret volt rá, programjukban szerepelt, üzleti célkitűzéseknek megfelelt, és végig futott az SAP rendszeren, összességében a szerződés a BKV érdekét szolgálta.

 

Mint  már  szó  volt  róla,  R..M..  szerint  A..A.. hívta  fel  a  Well  Kft-re  a figyelmét,  és  ő  utasította,  hogy  a  szerződjön  vele.  A  szerződésre  vonatkozóan  azonban R..M.. is úgy nyilatkozott, hogy a bliccelés elleni kampányra szükség volt, ezért ezen a területen adott lehetőséget a Wellnek. A tárgyaláson a VIII. rendű vádlott ezt azzal egészítette ki, hogy a Well olyan speciális szaktudással rendelkezett, amivel a BKV nem. A nyomozás során R..M.. viszont emellett L..O.. alkalmazását összekötötte a bliccelés elleni szerződéssel.V..Á.. a nyomozáson és a tárgyaláson is azonos vallomást tett, eszerint a Wellnek a Suvet Research által elvégzett kutatások alapján kellett R..M..nak tanácsokat adnia. A szerződést másodhelyen R..M.. utasítására írta alá. Vagyis V..Á.. az eljárás két szakaszában is tanácsadásról beszélt, nem pedig arról, hogy a Well stratégiát alkotott volna, a BKV bliccelés elleni kommunikációját irányította volna.

 

A vádirati tényállás módosítása után V..Á.. egyrészt felsorolta, hogy szerinte milyen szolgáltatásokat nyújtott a Well Kft. a szerződés keretében, másrészt a szerződés hasznosságát kívánta alátámasztani azzal, hogy állítása szerint a szerződés 2008-at követően is fennmaradt, sőt azt Sz..P..E.. meg is hosszabbította. A X. rendű vádlott egyedül ott tudott konkrét teljesítéseket felsorolni, ahol az anyagok egyébként is rendelkezésre állnak, vagyis a Parazita, és a Streetshield kampány terén, valamint idetartoznak még a film tervek és a print tervek. Minden egyéb, amit a X. rendű vádlott felsorolt, nem vág a szerződés tárgyába, vagy értékelhetetlenül általános, mint pl. hogy a Wellnek számos prezentációja volt, vagy hogy volt szigorított jegy- és bérletellenőrzés, vagy a rendőrséggel volt közös kommunikáció. Arra az állításra, hogy a szerződés olyan hasznos volt, hogy 2009-ben Sz..P..E.. meg is hosszabbította, még visszatérek a bizonyítékok összegző értékelésekor.

 

L..O.. a nyomozás során és a tárgyaláson is következetesen tagadta, hogy a szerződéssel kapcsolatban bármit tett volna, vagy konkrétan tudna róla. Az, hogy az V. rendű vádlott nem tud a szerződés részleteiről, lényegében hihető, hiszen a vád szerint ő nem a konkrét szerződést akarta, hanem azt, hogy a BKV biztosítson neki havi fix fizetést. Ennek megfelelően L..O.. csak a Well Kft-nél történt alkalmazásáról tett értékelendő nyilatkozatot,  eszerint  valós  munkát  végzett,  stratégiai  tanácsadó  volt,  figyelte,  hogy  a szakmai trendek merre haladnak, külföldi tapasztalatokat osztott meg B..Á..ékkal. Az V. rendű vádlott szerint a munkáltatója elégedett volt munkájával, amit éppen az bizonyít, hogy kapta a fizetését, és szerinte korrekt módon váltak el 2008. végén.

 

A terhelti vallomások között meg kell még említenem M..H..É.. nyomozati vallomását, aki a bliccelés elleni szerződésről ugyan nem nyilatkozott, viszont elmondta, hogy R..M.. tudomására hozta, hogy L..O..nak van egy különmunkája egy cégnél, amit a BKV fedez.

 

 

 

4.3 Tanú vallomások

A Well Reklámügynökség részéről kihallgatott tanúk, B..Á.. és Cs..B..mindketten nyilatkoztak a szerződés keretében végzett munkájukról. B..Á.. vallomását nyilvánvalóan annak fényében kell értékelni, hogy az ügy cége és saját szakmai jó hírét érinti.

 

A munkavégzéssel kapcsolatban B..Á.. a kampány megtervezésének megalapozásáról, minőségéről beszélt, egy nagy kampány kidolgozását mondta el, amelyet a BKV a havi díjas szerződés keretében ki is fizetett, bár maga a kampány aztán pénz hiányában nem valósult meg. A tanú szerint azért volt szükség havi díjas szerződésre, mert nagyon sok projektet csináltak a BKV-nak, ezért projektdíjon dolgozni felesleges volt, egyszerűbb volt havi díjat meghatározni. Emellett persze voltak olyan projektek, amiket a havidíj nem fedezett, ezeket külön számlázták le.

 

Cs..B..a bliccelés elleni szerződés alapján kétféle tevékenységre emlékezett: stratégiai tanácsadásra és kreatív anyagok készítésére. A tanú szerint a kampányt kellett kitalálni, a megvalósításra külön költségkeret kellett volna, a nagy kampány azonban pénz hiányában

 

soha nem valósult meg, csak a már említett kisebb kampányok. A tanú a nyomozás során úgy emlékezett, hogy a szerződés 2008. végén felmondásra került.

 

L..O.. foglalkoztatásával kapcsolatban B..Á.. és Cs..B..hasonlóan nyilatkoztak: bár állítólag nem tudtak arról, hogy L..O.. Hagyó Miklós környezetéhez tartozik, vagy hogy a Városházán dolgozik, mégis önkormányzati kapcsolatrendszerét szerették volna kihasználni, hogy üzleteket szerezzen. Mindkét tanú ugyanazokat a fővárosi projekteket említette, amelyekben szerettek volna megbízáshoz jutni, és L..O.. közreműködését várták. Az V. rendű vádlott állításával ellentétben a tanúk szerint elválásuk nem volt korrekt, L..O.. húzta-halasztotta a közös megállapodás aláírását, ezért végül kénytelenek voltak neki felmondani, és a felmondást levélben közölni, mert az V. rendű vádlott kerülte velük a személyes találkozást.

 

Sz..P..E.. magára a szerződésre nem emlékezett, annyit tudott felidézni, hogy a Well Kft-vel újrakötött valamilyen rendelkezésre állási szerződést, aminek arculati és grafikai tervezés volt a témaköre.

 

 

 

4.4 Bizonyítékok értékelése

Már ennyi adatból is le lehet vonni azt a következtetést, hogy a Well Kft. valójában nem stratégiát alkotott és nem folyamatosan irányította a bliccelés elleni kommunikációt, ahogy ezt a szerződésben előírták, hanem egyszer elkészített egy nagyobb lélegzetvételű anyagot, a kreatív alapkoncepciókat, 2007. áprilisában, ezenkívül két alkalommal kidolgozta és megvalósította kreatív anyagokat. Ez a teljesítés viszont nem felel meg annak a teljes körű tevékenységnek, amit a szerződés előírt, és amit havi díjjal honorált majdnem két éven át. A szerződés 2008. végéig állt fent, ezt bizonyítják a számfejtési ívek és a banki átutalások, és erre utal Cs..B..nyomozati vallomása is. A szerződés – V..Á.. állításával szemben

– 2009-ben nem került meghosszabbításra: eleve a meghosszabbítás után határozatlan idejűvé alakították,  így  meghosszabbítása  fogalmilag  is  kizárt.  Milyen  szerződésről  beszélhettek akkor V..Á.. és Sz..P..E..? A BKV által a tanácsadói szerződésekről készített összefoglaló táblázat 437. sorából kiderül, hogy a BKV 2009. április 21-én valóban kötött szerződést a Well Kft.-vel, ez azonban tárgyát tekintve nem a bliccelés elleni havidíjas szerződés folytatása, hanem marketingtevékenység általános támogatása kreatív anyagokkal. A  BKV  2009-es  átutalásai  ezzel  az  újabb  szerződéssel  voltak  kapcsolatban.  Az  újabb szerződés tehát nem a vád tárgyát képező szerződés folytatása, a folyamatosság hiányát a tárgybeli különbség és a szerződések közötti hét hónapos időköz is mutatja.

 

Az ügy megítélése szempontjából további következtetésre ad alapot az a tény, hogy a Well Reklámügynökség  úgy  alkalmazta  L.. O..t,  hogy  semmilyen  valós  munkát  nem végzett, bérköltségét pedig a BKV fedezte oly módon, hogy beépítette azt a Well Kft. havi díjába.

 

Azt, hogy L..O..t a Well Reklámügynökség stratégiai igazgatóként alkalmazta, senki nem  vitatta,  az  érintettek  –  maga  az  V.  rendű  vádlott,  B..Á..,  Cs..B..  – beszámoltak róla, viszont a váddal ellentétben azt állították, hogy a munkaviszony a BKV-s szerződéstől és R..M..tól függetlenül jött létre, mögötte valós munkavégzés állt. Minazonáltal még a valós munkavégzésről sem sikerült egybehangzó vallomást tenniük, maga L..O.. szerint ő stratégiai tanácsadó volt, szakmai trendeket és külföldi tapasztalatokat osztott   meg   B..Á..-val,   ezzel   szemben   B..Á..   és   Cs..B..   szerint

üzletszerzőként, tenderek felhajtójaként számítottak L..O..ra és kapcsolatrendszerére. Igaz, foglalkoztatásának 20 hónapja alatt egyetlen üzletet sem sikerült szereznie.

 

L..O.. munkaviszonyának valódi természetét R..M.. nyomozati vallomása világítja meg. A VIII. rendű vádlott szerint a bliccelés elleni kampányról szóló szerződés megkötése után nem sokkal később L..O.. mondta neki, hogy kell neki egy állás, és R..M.. oldja meg, hogy valahonnan fizetést kapjon. Mivel a BKV-hoz nem lehetett felvenni, ezért megkérdezte a Well képviselőjét, hogy felvennék-e L..ot alkalmazottnak úgy, hogy foglalkoztatásának költségét a BKV fizetné oly módon, hogy a szerződés összegét megnövelik. L..O.. talán havi bruttó 1 milliót akart, B..Á.. pedig eleget tett a kérésnek, és alkalmazta L..ot. Ezt a vallomását a VIII. rendű vádlott a tárgyaláson ugyan megváltoztatta,  de  az  okirati  bizonyítékok  alátámasztják,  hogy  nyomozati  vallomásában igazat mondott.

 

Elsőként magára a munkaviszonyra vonatkozó iratok (támasztják alá), ezekből két elemet tartok szükségesnek kiemelni:

 

- a munkaviszony 2007. április 18-án kezdődött, az V. rendű vádlott első munkabérét 2007. május  3.  napján  kapta  meg,  és  2008.  december  23-ig  tartott,  utolsó  munkabérét  2008. december 19-én utalták. Csak összevetésképpen: a havidíjas szerződés alapján a Well Kft. első, 2007. április 5-én kiállított számlájára az első havidíjat 2007. május 25-én, az utolsót

2008. december 1-én utalták. Feltűnő tehát az időbeli egybeesés a havi díjas szerződés és

L..O.. munkaviszonya között.

 

- a másik kiemelendő elem L..O.. munkabérének mértéke. Nem azért kiemelendő, mert bruttó 1.045.000,- Ft még ma is igen szép összeg, és nem csak olyan üzletkötőnek, aki egyetlen üzletet sem köt, hanem azért, mert R..M.. pont ezt mondta 2010. március 4- i vallomásában, hogy L..O.. bérigénye bruttó 1 millió forint volt. Az, hogy R..M.. tudta, mennyit keresett L..O.. a Wellnél, két dolgot is jelent: egyrészt tényleg ő intézte L..O.. munkaviszonyát, különben ezt az információt nem tudhatta volna. Másrészt 2010. március 4-én ezt az információt a nyomozó hatóság más forrásból nem tudhatta, hiszen a munkáltatással kapcsolatos iratokat több mint egy évvel később csatolta B..Á.., tehát a Well Kft. kapcsán (is) nyomozati kihallgatásán R..M.. önszántából, valós tartalmú vallomást tett, amit utóbb beszerzett okiratok támasztanak alá.

 

R..M.. nyomozati vallomását közvetlenül is alátámasztják a számítástechnikai adathordozókról beszerzett bizonyítékok:

– 2007. március 19. napján C..G.. e-mailben utasította A..A..-t, hogy R..

M.. – egyebek mellett – intézze el L..O.. ügyét.

– majd még ugyanaznap A..A.. e-mailben utasította R..M..t, hogy L..

ügyében megoldás kell.

– Már hivatkoztam a 2007. március 22-i, „ügyek 03.21” tárgyú e-mailre, amelyben R..

Miklós már arról tájékoztatta A..A..-t, hogy O.. ügyében találkozik B..Á..mal.

– A L..O..tól lefoglalt pendrive-on talált, „Eddig.doc” fájlben utalás található a WELL Kft. 2,5 millió Ft + ÁFA összegű BKV szerződésére, L..O.. bejelentett munkaviszonyára, közvetve a BKV szerződés alapján kapott javadalmazásra.

 

R..M.. nyomozati vallomásával együtt értelmezve az e-mailkből megállapítható, hogy  Hagyó  Miklós  irodavezetője  közbenjárt  Antal  Attilánál,  hogy  L..  O..  ügyét intézze el, A..A.. erre utasította R..M..t, hogy találjon megoldást. Ahogy T.. Gy.. és a Kacu Kft. esetében is már említettem, R..M.. láthatóan képben volt, tudta, miről van szó, hiszen nyomozati vallomása szerint L..O.. már közölte vele, mit szeretne, bruttó 1 milliós fizetést. Ezért három nappal később R..M.. már azt közölte e-mailben A..A..-val, hogy L..O.. kívánságát B..Á.. révén teljesíti. Négy nappal később pedig újra megkötésre került a Well Kft-vel a szerződés, csakhogy ezúttal már A..A.. írta alá. Az e-mailek bizonyítják, hogy B..Á.. a tárgyaláson valótlanul állította, hogy R..M.. nyomozati vallomásából egy szó sem igaz, mivel kiderül belőlük, hogy R..M.. és a tanú egyeztettek L..O.. ügyében, és az egyeztetést követő egy hónapon belül L..O.. munkába is állt a Well Reklámügynökségnél.

 

 

 

4.5 Következtetések

Összegezve az eddig elmondottakat, a vádpontra vonatkozóan az alábbi következtetéseket

lehet levonni:

–  a Well Reklámügynökséget, vagy magát B..Á..ot valaki A..A.. figyelmébe ajánlotta.

– Ezt követően A..A.. a Well Kft. ügyének intézését R..M..ra bízta, ezt bizonyítja a 2007. február 10-i e-mail, továbbá R.. vallomása, aki szerint A..A.. utasította a szerződéskötésre.

– 11 nap múlva, 2007. február 21-én R..M.. már szerződést is kötött a Well Kft-vel, megbízva azt a bliccelés elleni kampány előkészítésével és irányításával. Ez a szerződés vélhetően azért olyan összecsapott, mert egyszerűen nem volt idő rá, hogy megfelelően előkészítsék, R..M.. kitalált egy feladatot, vagy kitalálta, hogy egy egyébként tervezett feladatot ad a Well-nek, és arra ráhúzta a BKV vállalkozási szerződésmintáját.

– Az e-mailek és R..M.. nyomozati vallomása egymást alátámasztva bizonyítják, hogy az első szerződés megkötését követően R..M.. intézkedett, hogy L..O..nak jól fizető állást találjon, erre maga L..O.. kérte, A..A.. pedig utasította. R..M.. A..A.. tudomásával megtárgyalta a dolgot B..Á..mal, akivel megegyeztek, hogy a Well Kft. alkalmazza L..O..t, bérigényének megfelelően, a bérköltséget pedig BKV állja.

– Ezt követően a BKV és a Well Kft. az összecsapott szerződést jóval részletesebben újra kötötték,   amiben   a   Well   olyan   szolgáltatásokat   is   vállalt,   –   gondolok   itt   a   teljes kommunikációs  stratégia  meghatározására  és  irányítására,  amiket  valójában  a  BKV-nak kellett elvégeznie, és ténylegesen is a BKV látott el. A szerződési díjnak tehát van olyan része, ami nem valóságos szolgáltatást fedez, hanem következésképpen L..O.. munkadíját.

– Az, hogy A..A.. írta alá a vezetői szintjéhez képest kis összegű szerződést, azt jelzi, hogy baráti kérésre vagy kívánságra kötött szerződésről van szó.

– A vád szempontjából tulajdonképpen közömbös, hogy L..O.. végzett-e munkát a Well Reklámügynökségnek, bár a bizonyítékok arra utalnak, hogy nem. A tanúk között ellentmondás van abban a kérdésben, hogy mit is csinált L..O..; B..Á.. és Cs..B..abban viszont egyetértettek, hogy munkaviszonyát azért szüntették meg, mert semmilyen hasznot nem hozott. Mindenestre 20 hónapon keresztül fenntartani ezt az eredménytelen, havi egy millióba kerülő munkaviszonyt, pont a BKV-val kötött havi díjas szerződés hatálya alatt, arra utal, hogy L..O..t nem az eredményes munkája miatt alkalmazták, hanem abból az okból, amit R..M.. mondott el.  Megmagyarázza B..Á.. türelmét, hogy a BKV fizette L..O.. bérét, ez viszont a BKV-nak attól függetlenül nem lehetett hasznos, hogy L..O.. ténylegesen végzett-e munkát, vagy sem.

– A szerződés alapján a Well Kft. végzett munkát, 2007. áprilisáig elkészítette a kreatív alapkoncepciókat, 2007. folyamán nem cáfolható módon kreatív tanácsokat adott a BKV marketing osztályának, felmérésekben vett részt, a koncepció alapján pedig kreatív anyagokat készített  el,  ez  utóbbiak  2007.  decemberéig  külön  szerződésekben  megvalósultak.  Ezt követően azonban a szerződés fennállásának végéig semmilyen teljesítési anyag nem található az iratokban, a számfejtési íveken igazolt teljesítéseken kívül, sem a kommunikációs stratégiával kapcsolatos anyagok, sem kreatív anyagok, sem olyan külön kampányok, amiket a havidíjas szerződések alapján készítettek volna elő. Ezzel összhangban vannak egyébként B..Á.. és Cs..B..vallomásai, valamint a B..Á.. által csatolt anyagok is, vagyis megállapítható, hogy 2007. decembere után kreatív anyagokat a Well nem készített.

– A szerződés 2008. októberéig állt fent, az utolsó kifizetést 2008. december 1-én utalta a

BKV.

 

Fentiek fényében az egyes vádlottak alábbi elkövetési magatartásokat valósították meg, és az az alábbiak szerint minősül:

- A..A.. vagyonkezelési kötelezettségének megszegése abban áll, hogy aláírta 2007. március 26-i szerződést, melyben olyan stratégiai kommunikációs tevékenység kiszervezésére vállalt díjfizetési kötelezettséget, amelyet a BKV saját munkaszervezete is el tudott volna látni, továbbá tudta azt is, hogy a szerződési díj egy része L..O.. munkabérének fedezését szolgálja. A hűtlen kezelést így tettesként, pontosabban R..M.. magatartására figyelemmel társtettesként valósította meg.

- R..M.. A..A.. utasítására megkötötte a 2007. február 21-i szerződést, majd L..O.. kérésére és A..A.. felhívására letárgyalta B..Á..mal a Well alkalmazásának részletes feltételeit és L..O.. alkalmazását. Mindegyik magatartásával saját vagyonkezelési kötelezettségét megszegte, a tényállás közös megvalósítására és a szándékegységre figyelemmel A..A..-val társtettességben.

- L..O.. azzal az igényével, hogy R..M.. oldja meg, hogy valahonnan fizetést

kapjon, bruttó egy millió forintot, majd elfogadta a R..M.. által kidolgozott megoldást, a fizetése összegével egyező mértékű vagyoni hátrány erejéig felbujtóként csatlakozott R..M.. hűtlen kezeléséhez.

- V..Á.. esetében szóba se kerül, hogy R..M.. vagy bárki más beavatta volna a Well Kft-vel kötött szerződés hátterébe, így nem tudhatott az árképzés módjáról és L..O.. szerepéről, ez tehát nem róható a terhére. Ugyanakkor az akkori Marketing Főosztály vezetőjeként fel kellett ismernie, hogy R..M..sal együtt olyan szerződést ír alá 2007. február 21-én, amelyben az előírt szolgáltatást a BKV saját munkaszervezetének kellene ellátnia. A 2007. március 26-i szerződés annyit változtatott V..Á.. helyzetén, hogy az új, részletesebb feltételek alapján a kötelezettségeket nem ő vállalta, és a kötelezettségvállalás előkészítésében sem vett részt. A szerződéssel érintett terület vezetőjeként ugyanakkor folyamatosan ő engedélyezte a havi díjas számlák kifizetését. Mindaddig, amíg a Well Kft. a szerződés alapján részt vett a bliccelés elleni kampány munkálataiban, nyújtott be kreatív anyagokat, és előkészítette a kisebb kampányokat, a teljesítés igazolása nem róható V..Á.. terhére. 2008. január 1-én V..Á.. aláírta a szerződés határozatlan idejűvé alakításáról szóló szerződésmódosítást, ennek hátterét azonban nem ismerjük, így nem állapítható meg, hogy ezzel V..Á.. megszegte volna vagyonkezelési kötelezettségét.

2008. januárjától azonban a bliccelés elleni kampánnyal kapcsolatban a Well Kft. semmilyen kimutatható tevékenységet nem folytatott, ennek ellenére a X. rendű vádlott továbbra is igazolta a Well Kft. számláit. Ez viszont már a vagyonkezelési kötelezettség megszegését jelenti. Mivel nincs szó szándékegységről R..M..sal vagy A..A..-val, a X. rendű vádlott önálló tettesként követte el cselekményét. A valótlan teljesítések igazolásával és a

kifizetés érdekében történt továbbításával V..Á.. a magánokirat-hamisítás vétségét is megvalósította.

 

 

 

4.6 Vagyoni hátrány

A vagyoni hátrány bekövetkezését és mértékét az egyes vádlottak elkövetési magatartásához képest kell megállapítani. Mivel az első havi díjról szóló számlát a  Well Kft. 2007. április 5- én állította ki, a vagyoni hátrány bekövetkezéséhez vezető oksági láncolat elejének a 2007. március 26-i szerződést tekintem, mert az határozta meg a szerződés részleteit, s így ettől fogva tisztázott a kifizetés pontos alapja.

 

A vagyoni hátrány mértéke vonatkozásában figyelembe kell venni, hogy a szerződés részben indokolt szolgáltatásra irányult, a Well Kft-t, mint kivételezett céget A..A.. és R..M.. alapvetően megrendeléshez akarta juttatni, nem teljesítés nélküli kifizetéshez. Csak utóbb merült fel a vádlottakban, hogy a cég szerződését L..O.. munkabérének kifizetésére használják fel. Így alakult ki 2006. március 26-án az a szerződéses konstrukció, amely alapján a Well Kft. ténylegesen teljesített kreatív szolgáltatásokat, a szerződésbe pedig emellett olyan kötelezettség is bekerült, amit a BKV saját maga látott el. A Well-nek fizetett havi díj egy része így a kreatív szolgáltatásokat fedezte, a másik része L..O.. munkabérét. A..A.. és R..M.. szándéka így arra irányult, hogy a szerződés fennállása alatt L..O.. kifizetéshez jusson, tehát a szerződés 20 hónapja alatt L..O.. bérköltségére kifizetett összeg erejéig okoztak vagyoni hátrányt a BKV-nak. Értelemszerűen L..O.. felbujtóként ugyanekkora összegű vagyoni hátrány okozásáért felel. Az iratokból megállapíthatóan L..O.. bruttó 21.545.213,- Ft jövedelemhez jutott a Well Kft-től, vagyis L..O.. foglalkoztatása legalább ennyibe került a cégnek, tehát ennek az összegnek kellett megjelennie a Well Kft. nettó bevételében, hogy a Well hiánytalanul megkapja az V. rendű vádlott foglalkoztatásának költségeit. Így a Well Kft-nek ennek az összegnek az ÁFÁ-val növelt összegét kellett a BKV-tól megkapnia a ténylegesen nyújtott szolgáltatás ellenértékén felül. Így a kifizetett szerződési díjból a bruttó jövedelem ÁFA mértékének megfelelően növelt összege adja meg a vagyoni hátrányt, aminek az összege

25.854.256,- Ft.

 

V..Á.. esetében a vagyoni hátrányt a 2008. január hónaptól kifizetett havi díjak jelentik, ezek összege, a sconto díjak miatti levonásokra is figyelemmel 29.359.878,- Ft.

 

 

 

5. iv. BKV reklámspot nevezése – v. Streetshield

Tisztelt Törvényszék! Rátérve a iv. és v. alpontokra, csak rövid indokát szeretném adni, hogy miért nem tartom szükségesnek ezeknek a vádpontoknak a tényállását a büntetőjogi felelősség alapjává tenni.

 

A Combino reklám spot külföldi szemlékre, versenyekre nevezéséről szóló szerződést gyanússá tették megkötésének körülményei, különösen az, hogy a szerződéskötés utólag történt, látszólag abból a célból, hogy utólag legitimáljon valamilyen ügyletet. A szerződésre okot adó Cinerail fesztivál lezajlott már 2007. elején, a díjat már átadták, már Hagyó Miklós is megtartotta sajtótájékoztatóját ennek örömére 2007. március 1-én, aztán a Well Kft. kiállította a számlát a nevezési díjról március 30-án, amit a BKV azonnal kifizetett, ezután kötötte meg a Well és BKV a szerződést április 2-án, majd az egészet visszamenőleg engedélyezte A..A.. május 4-én.

Az ügyletet létrehozó eljárás tehát gyanús, tartalmilag mégsem bűnös. A 2006. március 1-i Combino PR szerződés alapján a film a BKV tulajdona, tehát a BKV üzleti döntése az is, hogy benevezi-e a filmet valamilyen fesztiválra. A film közvetlenül kötődik a BKV alaptevékenységéhez, fesztiválon történő bemutatása előnyös lehet a társaságra, ezért nem látok semmilyen vagyonkezelési kötelességszegést a nevezési díjak kifizetésével, még ha egy esetben utólag is történt.

 

A Streetshield kampány esetében hasonló a helyzet, mint a Mesés Mikulás szerződésnél. Noha  a   gyerekprogramok   közép   vagy  hosszú   távú  hasznát   sokkal   egyértelműbbnek gondolom, mint a Streetshieldét, azt nem vitatom, hogy a Streetshield is lehet hasznos, ha olyan üzenetet tud eljuttatni a nézőhöz, ami összhangban van a BKV kommunikációs vagy marketing céljaival. Bár a megvalósítás módját sokan tolakodónak vagy akár irritálónak érezhették, legalábbis néhány újságcikkből ez olvasható ki, magának az autósok átszoktatásának kísérletét a közösségi közlekedésre nem tartom összeegyeztethetetlennek a BKV kommunikációs céljaival. A kampány megvalósítása a rendezvényszervezéshez hasonlítható. Éppen ezért ebben az esetben is érvényesnek tartom, hogy nem kizárhatóan egy fővállalkozó  hatékonyabban  megvalósíthatta  az  eseményt,  mint  a  BKV  saját munkaszervezete,  tehát  a  tevékenység  kiszervezésével  kapcsolatban  bűncselekményt  nem látok bizonyíthatónak.

 

A Well Kft. vádpontjával összefüggésben két további vádponttal kell foglalkoznom.

 

 

 

I/A. 7. - Suvet

A Suvet Research Kft.-vel kezdem, ebben az esetben is csak röviden, tekintettel arra, hogy a Suvet Research Kft. szerződéseivel kapcsolatban megfogalmazott tényállításokat a vádból mellőztem.

 

Mint a Well Kft. bliccelés elleni szerződésénél is már elmondtam, a fiatal korosztály utazási szokásainak helyes irányba terelése, a bliccelés visszaszorítása legitim cél, ezért az ebbe az irányba mutató szerződés pusztán a tárgya miatt nem lehet szükségtelen. Nem tartom cáfolhatónak azt a vádlotti védekezést, illetve a Suvet képviselője, M..A.. tanúvallomásában részletesen megfogalmazott álláspontot sem, hogy a bliccelés elleni kampányhoz kapcsolódó közvélemény kutatás olyan tevékenység, ami speciális ismereteket követel meg. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a BKV saját munkaszervezetével a kutatást nem tudta volna megvalósítani, ezért a kiszervezés nem valósított meg kötelezettségszegést.

 

Egy dolog miatt kell foglalkoznom M..A.. vallomásával, a Well bliccelés elleni kampányához kapcsolódóan. A tanú a nyomozás során és a tárgyaláson is elmondta, hogy a kutatás során V..Á..sel, és egy kolléganőjével, vélhetően Sz..F..-val állt kapcsolatban, a BKV igényeit V..Á..sel beszélte meg, V..Á.. részt vett a fókuszcsoportos megbeszélésen és az eredményeket is neki prezentálták. Azt a tanú csak valószínűsíteni tudta, hogy a Well Kft. ajánlhatta cégét a BKV-nak, mert ebben az időszakban velük dolgozott sokat, de e BKV-s tevékenységük kapcsán nem emlékezett arra, hogy szoros együttműködés lett volna közöttük.

 

Ez a vallomás is tehát azt bizonyítja, hogy a BKV bliccelés elleni kampányának előkészítését, a stratégiát megalapozó közvélemény kutatás megrendelését nem a Well Kft. végezte, hanem az, akit ennek kötelezettsége valóban terhelt: a BKV munkaszervezetének tagjai.

 

 

I/A. 13. K.L. Kommunikációs és Szolgáltató Bt

Áttérve a következő, kapcsolódó vádpontra, a K.L. Kommunikációs és Szolgáltató Bt.-vel kötött szerződésre vonatkozó vádpont értékelése is rövid lesz, ebben az esetben is a szerződéssel kapcsolatos tényállításokat mellőztem a vádból, és ebben az esetben is látok lehetőséget az előzőhöz hasonló következtetés levonására.

 

Az eredeti vád szerinti tényállással szemben úgy tűnik, hogy teljesítés történt, a K.L Bt. az ICS villamosok búcsúztatásával, és az utolsó Combino villamos megérkezésével kapcsolatos események PR szervezésében vett részt, a rendezvényekhez ötleteket adott és valósított meg. Ezért egyetlen kérdés maradt, hogy a K.L. Bt. által elvégzett feladatot a BKV saját munkaszervezetével megvalósíthatta volna-e. Mivel a BKV által megtervezett és megszervezett rendezvényekről volt szó, amelyekhez a K.L Bt. saját kreatív ötletetek kitalálásával, és megvalósításuk sajtókommunikációjával járult hozzá, elfogadhatónak tartom, hogy ezeket a részfeladatokat BKV a kreatív ötletek kitalálójára bízza.

 

Amire rá akarom irányítani a figyelmet, visszautalva a Well Kft. 2006-os Combino kampány szerződésére, hogy ebben az esetben is azt láthatjuk, hogy a fő szervező feladatokat a BKV látta  el,  és  speciális  részfeladatokat  adott  ki  specializálódott  cégnek,  de  magának  a kampánynak a megszervezését nem engedte ki a kezéből, azt saját munkaszervezetével látta el.

I/A. 3 ST Plusz

 

 

Tisztelt Törvényszék! A valós PR és marketingszolgáltatásokat nyújtó cégek között tarthatjuk számon az ST Plusz Kft-t is, ebben a vádpontban azonban szintén burkolt támogatásra láthatunk egy fajta példát.

 

 

 

1. A felhasználni kívánt bizonyítékok

A szerződés megkötésének tényét, a szerződést a BKV Zrt. részéről aláíró személyét, az előleg kifizetését az ST Plusz Kft. és a BKV Zrt. között 2007. január 1-ére keltezett szerződés, az előlegszámla és a hozzá tartozó számfejtési ív, banki és SAP adatok igazolják.

 

A szerződés szükségtelenségét és a szerződéses keret igénybevételének elmulasztását R..M..   terhelti,   Gy..   T..,   K..dr.S..A..   és   a   25.   sz.   tanú tanúvallomásával, valamint az ST Plusz és a BKV Zrt. közötti levelezéssel bizonyítom.

 

 

 

2. Okirati bizonyítékok

Az ST Plusz Kft. ügyvezetője és kereskedelmi igazgatója a nyomozás során átadta a BKV

Zrt-vel a szerződés tárgyában folytatott levelezést. Ezekből megállapíthatóan az ST Plusz Kft.

– bár a szerződés alapján erre egyértelműen nem lett volna köteles – több alkalommal tett lépéseket arra, hogy megakadályozza a BKV Zrt. képviselőinek hanyag magatartásával oksági viszonyban álló károk bekövetkezését. Így az ST Plusz Kft. a 2006. március 1. napján kötött szerződés értelmében átutalt 24.000.000,- Ft-os keretösszegből fennmaradó, kihasználatlan keret 2007. évben történő felhasználását, annak a 2007. év első felében fizetendő előlegbe történő beszámítását annak ellenére engedélyezte, hogy a keret felhasználására a szerződés szerint 2006. december 31. napjáig kerülhetett volna sor.

 

Az ST Plusz Kft. képviselője, K..dr.S..A.. – ahogy tanúvallomásából látni fogjuk – legalább egy alkalommal telefonon hívta fel a kapcsolattartóként megjelölt vezető, R..M.. kommunikációs igazgató figyelmét a felhasználatlan keretösszegre. Ezen túlmenően a cég, okiratokkal igazolhatóan, a 2007. május 26. napján kiállított (az előző évi keret  terhére  elszámolt  számlán),  majd  a  2007.  november  21.  napján  kelt egyenlegértesítőjében írásban is jelezte a fennálló keret összegét, felhívva ezzel az illetékes vezető figyelmét annak felhasználására. Ennek ellenére a BKV Zrt. 2007. évben mindössze három, 10 mp-es spot sugárzását rendelte meg az ST Plusz Kft-től, amely még a 2006-os keret terhére került elszámolásra.

 

Arra a kérdésre azonban, hogy a BKV Zrt. miért mutatott ekkora passzivitást egy olyan szerződés iránt, amit a vezérigazgató még 2007. január 1. napján szükségesnek tartott és maga írt alá, az ST Plusz Kft. nem kapott választ. Az ügyészség azonban választ kapott, méghozzá R..M.. gyanúsítotti vallomásából.

 

 

 

3. Terhelti vallomások

R..M.. nyomozati vallomása szerint 2007. év elején mondta neki A..A.., hogy alá kellett írnia egy 20 milliós szerződést a Nap Tv-vel, ahogy a többi állami cégnek is, és kérte, hogy utána R.. foglalkozzon a dologgal. A..A.. panaszkodott R..M..nak, hogy ilyen hülyeségekre kell pénzt kiszórni.

 

R..M.. vallomását együttesen kell értékelnem az ügyből már ismert más tényekkel: A frissen kinevezett vezérigazgató az első teendői között intézte el egy 20 milliós kommunikációs szerződés aláírását, méghozzá személyesen. Nyilvánvaló, hogy az okiratot visszadátumozták, hiszen a szerződésben kapcsolattartóként szerepel R..M.., és ezt támasztja  alá  Gy..   T..   tanúvallomása   is.     Nem   kérte  a  szakterületi   vezetők előkészítését, szignóját, amiben – többször hangsúlyozott védekezése szerint – annyira bízott. Tette ezt annak ellenére, hogy mind a szakterületi vezető véleményének kikérésére, mind a feladat továbbadására lehetősége lett volna.

 

Ennek pedig egy magyarázata lehet. Az, hogy tudta, a szerződés megkötése „baráti kérés” volt, amelynek teljesítése elkerülhetetlen, így annak szakmai szempontú véleményezése teljesen felesleges.

 

R..M.. ugyanezen vallomásában mondta továbbá, hogy ő maga a szerződés kapcsán csupán annyit tudott elérni, hogy arra csak 10.000.000,- Ft-ot kellett végül fizetni. Tehát R..M.. A..A..-tól a szerződés megkötésétől kezdően tudott annak valódi, támogató jellegéről, szükségtelenségéről és saját tevékenységét, a kifizetendő összeg csökkentését, mintegy kárenyhítésként fogta fel.

 

R..M.. védekezése a későbbiekben arra irányult, hogy maga is szerepelt a Nap Tv- ben, illetve erre vezetői társainak, a 35. sz. tanúként kihallgatott gazdasági vezérigazgató- helyettesnek, és a 25. sz. tanúként kihallgatott közlekedési vezérigazgató-helyettesnek is lehetősége lett volna, azonban ők nem akartak a kora reggeli időben elmenni a műsorban. R..M.. hivatkozott továbbá arra is, hogy az ST Plusz Kft-t az ő BKV Zrt-től történő távozása után is küldött értesítéseket a felhasználatlan keretről, így annak felhasználatlansága részben az őt követő vezetés hibája is.

 

R..M.. azon védekezését, hogy vezető társai nem kívántak a kora reggeli műsorban részt venni, cáfolta a 25. sz. tanú vallomása, azt pedig, hogy a keret fel nem használása a későbbi vezetés hibája lenne, a szerződés maga cáfolja. A szerződés szerint ugyanis a keret

2007. január 01. és 2007. december 31. között használható fel. Az, hogy az ST Plusz Kft. erre a szerződéses időszak lejártát követően is lehetőséget biztosított, irreleváns abból a szempontból, hogy a kommunikációs igazgató a szerződéses időszakban nem tett lépéseket a keret felhasználása érdekében.

 

Végezetül, R..M.. vallomásai közül még egyet ki kell emelnem. A kommunikációs igazgató a 2012. november 6-i tárgyaláson megjegyezte, hogy az ST Plusz-t és a Napkeltét más  önkormányzati,  állami  cégek  szintén  támogatták.  Azután,  hogy  R..M.. hosszasan igyekezett az ST Plusz szerződés szükségességét alátámasztani,  önmagáért beszél hogy ismételten elszólta magát, és az ST. Plusz szerződését támogatási szerződésnek titulálta, tehát olyan szerződésnek, amiért a BKV Zrt. nem várt ellentételezést.

 

A..A.. az ST Plusz Kft. szerződésével kapcsolatban előadta, hogy annak megkötésére egy Napkeltés interjút követően került sor, ahol Gy.. T.., az ST Plusz Kft. vezetője, a Napkelte és a Napnyugta c. műsorok gyártója megkérdezte tőle, hogy van-e mód a szerződés meghosszabbítására. A..A.. – saját elmondása szerint – tájékozódott arról, hogy a szerződést az előző évben is kihasználták, majd átadta a feladatot a kollégáinak azzal, hogy a szerződés  megkötését  támogatja.  A..A.. hivatkozott  arra,  hogy  a  szerződéses  keret

felhasználása a kommunikációs szakterület feladata volt és bízott abban, hogy erre 2007. évben is sor kerül majd.

 

A..A..-nak részben igaza van. A szerződéses keret felhasználása valóban a kommunikációs szakterület feladata lett volna és annak közvetlen ellenőrzése valóban nem tartozott vezérigazgatói feladatkörbe. A vezérigazgató azonban azt is állította, hogy a szerződés megkötése előtt tájékozódott a tavalyi keret kihasználásáról, valamint azt, hogy a szerződést átadta a kollégáinak.

 

Nos, amennyiben a vezérigazgató ezt a két kötelezettségét valóban teljesítette volna, a szerződést nem köti meg. Ugyanis, ha a vezérigazgató akár maga, akár a kollégái útján ellenőrzi a korábbi szerződés kihasználtságát, látta volna, hogy abból még van felhasználatlan keret, így az újabb szerződés megkötése (azonos keretösszegre) szükségtelen.

 

 

 

4. Tanúvallomások

Gy.. T.. tanúvallomása a szerződés megkötésének előzményei tekintetében alátámasztotta A..A.. vallomását. A szerződés aláírásának időpontja körében azonban Gy..  azt  állította,  hogy  arra  csak  az  előleg  számla  kiállítását  megelőző  napokban kerülhetett sor, mivel az ST Plusz Kft-nél szabály, hogy amint beérkezik hozzájuk az aláírt szerződés, az előlegszámlát haladéktalanul ki kell állítani.

 

Gy.. T.. elmondta továbbá, hogy a BKV Zrt. pert indított a cége ellen a 2006. és 2007. években kifizetett, de meg nem kapott szolgáltatások ellenértékének és azok kamatainak visszafizetésére, amelyben a bíróság jogerős döntésével az ST Plusz Kft-t összesen 20 millió Ft megfizetésére kötelezte.

 

K..dr.S..A.., az ST Plusz Kft. kereskedelmi igazgatója és a BKV Zrt-vel kötött ügylet felelőse, kapcsolattartója elmondta, hogy kommunikációs szakemberként furcsának tartotta, hogy a BKV Zrt. 2007. évben miért csak egy alkalommal vette igénybe az ST Plusz Kft-től a már kifizetett szolgáltatást, csupán 3 db 10 másodperces spot erejéig. A tanú elmondása szerint 2007. év első  felében telefonon  beszélt R..M.. kommunikációs igazgatóval, akitől arra a kérdésére, hogy miért nem használja a BKV a meglévő reklámkeretét, azt a választ kapta, hogy „majd”.

 

Gy.. T.. és K..dr.S..A.. a fel nem használt keretre történő szóbeli és írásbeli emlékeztetésekről, az eltérő felhasználás (írott sajtóorgánumban megjelentethető hírdetés)  felajánlásáról  az  okirati  bizonyítékokkal  egyezően  nyilatkozott,  ezeket  pedig R..M.. is megerősítette a Gy.. T.. tárgyalási tanúvallomására tett észrevételében.

 

 

 

5. Szükségtelenség

A szükségtelenség körében e szerződés kapcsán két dologra szeretnék visszautalni; az egyik, amit R..M.. vallomása kapcsán már kifejtettem, hogy a szerződés megkötésére nem a BKV Zrt. kezdeményezésére és nem is a társaság érdekében került sor, hanem, ahogy R..M..  több  alkalommal  elszólta  magát,  az  ST  Plusz  Kft.  és  a  Napkelte támogatására. Erre utal R.. vallomásán túl az is, hogy a korábbi évek során használt szerződés szinte csak a dátum tekintetében került átírásra, azt A..A.. – védekezésével ellentétben – a megkötése előtt nem adta át a szakterületnek, nem bízta sem az előkészítését,

sem a szerződés aláírását a szakterületi vezetőre.

 

A másik körülmény, amely a szerződés támogató jellegére utal, hogy a BKV Zrt. meg sem kísérelte a rendelkezésre álló keret felhasználását. A támogatás szó az ST Plusz esetében nem azt jelenti, hogy ellenszolgáltatás nélkül kellett volna a cégnek fizetni, hanem azt, hogy biztos, állandó megrendeléshez juttassanak egy műsort, így biztosítsanak neki piaci versenyelőnyt. Azt, hogy a cég szolgáltatásáról, annak hasznosságáról, a BKV kommunikációjában való felhasználhatóságáról, kommunikációs értékéről egyébként mit gondolt a kommunikációs szakember, vagyis R..M.., jól mutatja az a totális érdektelenség, ahogy reagált a cég képviselőjének sürgetésére.

 

Szintén az ST Plusz privilegizált helyzetére, a más cégekhez képesti előnyben részesítésére utal  a  BKV-nál  megszokottnál  rövidebb,  10  napos  fizetési  határidő,  illetve  az,  hogy  a tényleges utalás a 13. napon meg is történt, ami a BKV Zrt. ügymenetét tekintve igen rövid határidőnek számít.

 

A keret igénybevételének elmaradása különösen furcsa és sokat mondó egy olyan évben, amikor a BKV Zrt-nél számos változás következett be, és az új vezetők a kommunikáció megújítását, aktivizálását, proaktívvá tételét ígérték, és amikor több, a BKV Zrt. PR-jának javítását célzó szerződést is kötöttek. Az azonban, hogy mindezek érdekében felhasználhatnák a már kifizetett reklámidőt, fel sem merült. Ennek pedig a zárt logikai láncolat szerint csak lehetett   az   oka,   hogy   a   felelős   kommunikációs   vezető   a   megvásárolt   szolgáltatást értéktelennek tartotta, magában elkönyvelte a kivételezett cég kötelező támogatásának, és belenyugodott abba, hogy a kifizetett díj a BKV számára elveszett. Ez a magatartás viszont megvalósítja a vagyonkezelő kötelezettség megszegését.

 

 

 

6. Összegzés

A lefolytatott bizonyítás – különösen R..M.. vallomása, valamint a szükségtelenség körében említett körülmények – alapján tehát kétséget kizáróan megállapítható, hogy A..A.. a BKV Zrt. vezérigazgatójaként olyan szerződést kötött, amelynek megkötése nem állt az általa vezetett cég érdekében, arra a cégnek nem volt szüksége.

 

Kétséget kizáróan megállapítható az is, hogy R..M.. kommunikációs igazgató tudott a szerződésről és arról, hogy a keret felhasználása az ő feladatkörébe tartozik, azonban erre intézkedést sem tett.

 

Mindezek  alapján  tehát  A..A.. III.  r.  vádlott  részéről  a  szerződés  megkötése,  míg R..M.. VIII. r. vádlott részéről a rendelkezésre álló keret fel nem használása és az ennek érdekében teendő intézkedések elmulasztása a vezetői feladatkörükből eredő vagyonkezelői kötelezettségek megszegését valósította meg.

 

A bűncselekmény alanyi oldalát illetően Antzal Attila egyenes szándékkal kötötte meg a felesleges, valójában támogatási célú szerződést, azonban a vagyoni hátrányra vonatkozóan a szándéka eshetőlegesnek minősíthető: bár a szerződés aláírásakor volt annak elméleti esélye, hogy a BKV a szolgáltatást hasznosítani tudja, a gyakorlati tapasztalatok alapján a III. rendű vádlottnak előre kellett látnia, hogy a szerződéses keretet a BKV nem fogja felhasználni, így a keretösszeg kifizetése kárt okoz a BKV-nak. Mivel ebbe az előrelátható következménybe A..A.. belenyugodott,  cselekménye  szándékos,  eshetőleges  szándékú  volt.  Ezen túlmenően a III. r. vádlott szándéka a vagyoni hátrány okozás tekintetében a teljes szerződéses összegre kiterjedt, mivel a szerződés aláírásakor nem tudhatta, hogy annak végösszegébe az ST Plusz Kft. a 2006. évi, fel nem használt keretet is beszámítja, illetőleg a 2007. II. félévi összeg nem kerül kiszámlázásra.

 

Ezzel szemben R..M.. mulasztása egyenes szándékú volt, a keret felhasználására figyelmeztető felhívások lesöprése bizonyítja, hogy nem egyszerűen belenyugodott a lehetséges következményekbe, hanem soha nem is kívánta vagyonkezelési kötelezettségét teljesíteni.

 

Mivel a hűtlen kezelés bűntette eredmény-bűncselekmény, amelynek a vagyoni hátrány eredménye és nem célzata, így vagyoni hátrányként kizárólag az az összeg vehető figyelembe, amely a terheltek cselekményével ok-okozati összefüggésben a sértettnél keletkezett. A vádlottak cselekménye egymással összefüggésben, együttesen vezetett a vagyoni hátrány bekövetkezéséhez, melynek összege 4.455.600 Ft.

 

Ehelyütt szeretnék kitérni a vagyoni hátrány megtérülésére. Mint már utaltam rá, a BKV Zrt. polgári peres úton érvényesítette a szerződés kapcsán keletkezett – polgári jogi értelemben vett – kárát, így a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány megtérült.

A  kár  megtérülése  –  amely  jóval  a  cselekmény  befejezését  követően,  a  vádlottaktól függetlenül következett be – nem annulálja a bekövetkezett vagyoni hátrány összegét, csupán a polgári jogi igény megítélésénél vehető figyelembe.

 

Mindezek alapján A..A.. III. r. és R..M.. VIII. r. vádlott cselekménye a hűtlen kezelés bűntettét valósította meg, amelyet önálló tettesként követtek el és amely a BKV Zrt. részére összesen 4.455.600,- Ft összegű vagyoni hátrányt eredményezett.

 

Folytatás az ötödik napon ==>