Jelenlegi hely

Regőczi Miklós VIII. rendű

 

,, Látszik a vallomásokból, hogy amíg őrizetbe nem vettek, addig nem tettem téves nyilatkozatokat, csak utána. Az előzetes letartóztatás a magyar joggyakorlatban a kényszervallatással egyenértékű. Ebből kifolyólag egyetlen cél vezérelt, hogy minél hamarabb családom körében lehessek. Ennek érdekében hatósági irányításra születtek a vallomások. Amikor a folyosón haladtunk vagy a liftben voltunk, természetesen soha nem a kihallgatói szobában, a rendőrök az ügyvédem és az én értésemre adták, hogy az a kivezető út, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást teszek. Ezért én a cégnél töltött 18 hónap alatt hallott folyosói pletykáktól kezdve, konkrét ügyeken át mindenféle állításokat tettem.”

-Regőczi Miklós-

 

Dr. Francsics Imre (Regőczi Miklós nyolcadrendű vádlott védője) perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 21.:   

Mielőtt a Regőczi-féle vallomásokra rátérnék és az azzal kapcsolatos eljárásjogi észrevételeimre, Pálocska János, Sziebert György és Bielek Péter neveit és vallomásait kell megemlítenem. Elhangzott itt már sokszor, hogy az, hogy a gyanúsítottak bármilyen kifogást emelnek a kihallgatás körülményeivel kapcsolatosan, sokféle okra visszavezethető. Az viszont, hogy a tanúk esetében és nem egy tanú esetében – holott ők alapvetően az üggyel kapcsolatba semmilyen szinten nem hozhatók – szintén elhangoznak olyan kifogások, amely alapján nagyon is okkal tételezheti fel az ember, hogy a nyomozó hatóság részéről nem minden a büntetőeljárási törvény követelményeinek a betartásával történt. Pálocska János tanú a Tisztelt Törvényszék előtt 2013. május 7-én került meghallgatásra. A vallomása során spontán módon kezdte el ecsetelni, vagy jellemezni a nyomozati vallomása körülményeinek a taglalását. A tanú elmondta, hogy a nyomozó hatóságtól keresték meg, és információt kértek tőle arról, hogy az általa más ügyben megbízott magánnyomozónak milyen információi vannak a BKV botrányról. Elmondta Pálocska azt is, hogy soha nem látta Hagyó Miklóst személyesen, amit ő a tanúvallomásában elmondott, az a magánnyomozói jelentésnek a tartalma volt, amit nem csatoltak a jegyzőkönyvhöz. Elmondta azt is, hogy a tanúvallomása gyakorlatilag a magánnyomozói jelentésből származik, meg annak mellékletéből szóról szóra, csak a mellékleteket nem mellékletnek hívták, hanem kérdéseknek, úgy került leírásra, mint az ő vallomása, de a tanúvallomás tartalma nem tőle származik, az nem az ő tényismerete. Azért ezek elég konkrét szavak, az értékelésüket nyilván a Tisztelt Törvényszékre kell bíznom, ami a meglepő, hogy ahogy majd a későbbiekben rátérek, nagyban összecseng a mások által elmondott módszerekkel. Elmondta azt is a tanú, hogy a kihallgatásának alapjául ugyanaz a magánnyomozói jelentés szolgált, ami alá sem volt írva, csak a nyomozó hatóság az abban szereplő véleményeket és mellékleteket tényként leírta és közölték vele, hogy neki ezt alá kell írnia, ez az információ tőle származik és erre kötelezi őt a hatóság.

Dr. Sziebert György tanú hasonló körülményekről számolt be. A nyomozó hatóság a tanú elmondása szerint neki is felajánlotta azt a lehetőséget, hogy ha terhelő vallomást tesz a főváros akkori vezetőire, akkor rövid úton szabadlábra kerülhet. A tanú más ügyben volt előzetes letartóztatásban ugyan, de így még cifrább a helyzet. Dr. Sziebert György vallomásában is megjelenik az a más vádlottaktól is már hallott olyan informális, ügyvéd nélküli beszélgetés liftben, lift előtt, folyosón, hogy mi a konkrét elvárás, hogy mely személyekre kellene terhelő vallomást tenni a szabadulás érdekében. Azt gondolom, hogy ha ezeket a fenti személyeket, akik egyébként teljesen független tanúk, ahelyett, hogy úgy viselkedtek volna, hogy megtették a tanúvallomásukat, aztán örülnek, hogy soha többet nem kell ezzel az üggyel foglalkozni, úgy látom, hogy ezek mégis olyan személyek, akik kiállnak a jogaikért, és nem tűrik azt, amikor ilyenfajta jogtiprásnak vannak kitéve, és kijött belőlük tanúként itt az eljárás során, hogy milyen módszert alkalmaztak a tanúvallomásaik során. Említést tehetnénk még L.. Katalin és D.. Magdolna kihallgatásairól is, nyilván a Tisztelt Törvényszék is ismeri és tudja, milyen nyilatkozatokat tettek arra vonatkozóan, hogy az ő kihallgatásuk hogyan zajlott: borzasztó volt, olyan 6-8 óra, már egész bűnözőnek éreztem magam, nem kaptam inni sem, egy 3 m2-es ablak nélküli szobában ültünk egy olyan hölggyel, aki nem tudott gépelni. Azt gondolom, hogy éppen a Regőczi Miklós által elmondottak hitelességét támasztják alá ezeknek az embereknek is az élményei és az erről tett tanúvallomások.

Nézzük Regőczi Miklós vallomásait. Igyekszem nem teljes identitás zavarban lenni, mármint a tanú és a védő pozícióját össze nem keverni, de el kell mondanom, hogy ezeknek az eseményeknek magam is személyes megélője voltam. 2010. január 11-én 9 óra 16 perckor az én jelenlétemben történt az első kihallgatás, Regőczi Miklós panaszt tett, nem követte el a bűncselekményt és nem kívánt vallomást tenni. 2010. február 3-án 7 óra 40 perckor szintén az én jelenlétemben történt a kihallgatása, a gyanúsítást megértette. Panasszal élek ellene, mondta Regőczi, mert ezekre a szolgáltatásokra szükség volt a BKV-nál, és nem követtem el a bűncselekményt. Jegyzőkönyv lezárva 8 óra 5 perckor.

De itt nem ért véget a nap, tudniillik sem én, sem a gyanúsított nem hagytuk el a Teve utca épületét, hanem aznap 13 óra 38 perckor folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson vettünk részt, ahol a gyanúsított úgy döntött, hogy vallomást tesz, mi több beismerő vallomást tesz, mi több azt ecseteli a 4 órával korábban tett vallomásával foglaltakkal szöges ellentétben álló tartalommal, hogy a gyanúsításban szereplő szolgáltatások a BKV számára szükségtelenek voltak. Felvetődhet a kérdés, hogy vajon miért gondolta meg magát Regőczi Miklós még aznap, és mi történt ez alatt a 4-5 óra alatt, mennyire életszerű ez, és mi volt a döntés megváltoztatásának az oka. Amikor ezeket a szempontokat vizsgáljuk, akkor tudjuk eldönteni azt, hogy milyen befolyás, vagy milyen ok vezetett oda, hogy megváltoztatta a véleményét, és ez a befolyás, vagy az az ok a büntetőeljárási törvénnyel összhangba hozható-e. Nem vitathatóan komoly pálfordulás ez a gyanúsított és ha úgy tetszik, a védelem részéről. Ugyanezen a napon délután felvett jegyzőkönyv 6. oldalának 10. bekezdése szerint a vallomástétele közben 17 óra 19 perckor a jegyzőkönyv felvétele megszakításra kerül a gyanúsított bűnügyi nyilvántartásba vétele céljából, és 17 óra 56 percig volt felfüggesztve, onnan folytatódott, lezárva 19 óra 41 perckor lett. Regőczi Miklós február 3. napjától volt őrizetben, tehát aznap este már csak én távoztam a Teve utcai épületből. Nagyon jól ismerem a bírói gyakorlatot a tekintetben, hogy azt szokták mondani, hogy abban az esetben, pláne, ha védő jelenlétében a gyanúsítottat ilyen fajta pszichikai kényszervallatásnak teszik ki, akkor miért nem megy el másnap feljelentést tenni akár a védő, akár a gyanúsított, ez így utólag, ennyi idő távlatábólmár nem hiteles vagy nem nyomon követhető. Én azért azt remélem, hogy ezek a tények, az időpontok, a kronológia, a bekövetkezett pálfordulás a nézetet illetően, hogy reggel 7 óra 40 perckor még azt mondja, hogy ezek hasznos szerződések voltak, nem követtem el bűncselekményt, nem teszek vallomást, aztán 4 órával később, anélkül, hogy elhagyta volna a Teve utcát meglepő módon vallomást akart tenni, meglepő módon már nem tartja szükségesnek, sőt, nagyon károsnak tartja a szerződéseket, mi több, elkezdi mondani a saját vallomását. Azt hiszem, hogy aki ismeri ezt a szituációt és ezeknek a lélektanát, az nem teszi fel kérdésként, hogy miért nem rögtön tett feljelentést egy olyan ember, akit ott rögtön őrizetbe is vettek és akinek ott a helyszínen azt mondták, hogy ha „okosan” nyilatkozik és olyan vallomást tesz, nyilván konkrét személyekre terhelőt, akkor abban az esetben majd esetleg még az előzetes letartóztatás sem vetődik föl, de mindenesetre utána előbb-utóbb szabadlábon védekezhet.

Azt gondolom, hogy ez nem az a szituáció, ahol az ember ezek után följelenti azokat, akik ennek a fajta pressziónak őt kiteszik. 2010. február 10. napján került sor a további folytatólagos kihallgatásra. Annyiban van ennek az időpontnak jelentősége, hogy ezek már azok a kihallgatások voltak, ahol ha úgy tetszik, a nyomozó hatóság és a vádlott megegyezésének és alkujának megfelelően Regőczi Miklós vállalta, hogy elkezdi mondani a történetet, vállalta, hogy folyamatosan konkrét személyekről, konkrét cégekről nyilatkozik. Ezzel kapcsolatban azt kell megjegyeznem tisztelettel, hogy védőként mindvégig jelen voltam a kezdetektől a végéig valamennyi kihallgatásán, még ha azok rövidre sikeredtek is, és én azt remélem, hogy beszédes és jelzés értékű, hogy ezeken a szakmailag vagy védői szempontból formálissá váló kihallgatásokon már nem, vagy csak nagyon rövid időre vettem részt. A február 10. napján tartott kihallgatáson dr. Szabó Rebeka kolléganőm, a február 26. napján tartott kihallgatáson dr. Fábián Adrienn kolléganőm vett részt, mert az egy dolog, hogy egyéb elfoglaltságom is volt, nyilván a BKV ügy kiemelt jelentőséggel bírt volna, egyszerűen csak, ahogy mondtam, védői, szakmai szempontból formálissá vált, fogalmam sem volt, hogy mi fog elhangozni. Regőczi Miklós magától kezdte el mondani, kérdések nélkül azt a fajta vallomást, amit elvártak tőle, lehetőleg az érintett személyekről, a BKV vezetőiről, mindezt pedig azért, hogy az előzetes letartóztatása lehetőség szerint minél hamarabb megszűnjön.

Azt kell elmondanom még, hogy amikor ez az egész lezajlott, hogy kb. 2,5-3 órán keresztül ültünk egy irodában ketten, ahol felváltva jöttek be vadidegen emberek és felügyeltek, vagy vigyáztak ránk, akkor utána jelezte az előadó úr, hogy őrizetbe fogják venni Regőczi Miklóst. Ezt követően időt kértünk, és kimentünk a kihallgató szoba folyosójára. Kérdezte tőlem Regőczi Miklós, hogy most akkor mire számíthat és én mondtam, hogy nem tudom. Akkor a BKV ügy már egy nagy vihart kavart és láthatóan, várhatóan egy nagy gazdasági büntetőeljárás elé néző ügy volt. Azt mondtam neki, hogy Miki, nem tudom, a Hunvald az 1 vagy 1,5 éve ül, tehát ilyen volumenű ügyben az előzetes megszüntetése az isten tudja, mikor ér véget. Konkrétan erre az ügyre emlékszem és ezt mondtam neki, hogy ez nem biztos, hogy arról szól, hogy ki kell bekkelni egy kis időszakot, nem lehet tudni. Ezek után D,. őrnagy úr – azóta már ezredes lett – átkísért engem a Gazdaságvédelmi Osztály akkori vezetőjéhez, B. Mihályhoz, ahova csak én mentem, Regőczi Miklós ült addig a kihallgató szobában. B. úr D. őrnagy úr jelenlétében az elvárásokat megfogalmazta, nem tudom minek hívjam, mert egyezségnek ezt nem hívnám, de mindenesetre én azt tolmácsoltam, és Regőczi úr úgy döntött, hogy együtt kíván működni, mert ő haza szeretne menni, erre pedig ők támogatva mondták, hogy akkor el fog kezdődni a kihallgatássorozat, és akkor kezdődött el délután Regőczi Miklós olyan tartalmú vallomása, ami már arról szólt, hogy ő kíván vallomást tenni és ezek a szerződések szükségtelenek voltak. Tudni kell ehhez a helyzethez azt, hogy mindenféleképpen valamiféle pszichikai kényszer volt a vádlott nyakán e tekintetben az őrizetbe vétele, illetőleg az a sugallat, hogy az előzetes letartóztatásra indítványt tesznek. Nyilván Regőczi Miklósnak az akkor 4 hónapos kisfia nagy mértékben szempont volt arra, hogy szeretett volna minél előbb a családjához haza kerülni. Az alku pedig az volt, hogy abban az esetben, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást tesz, akkor nem lesz akadálya ennek a hazamenetelnek.

Elmondta Regőczi Miklós, és így is volt a tervünk alapján, hogy megpróbál szándékosan és olyan objektív, utólag nem mérhető valótlanságokat beépíteni a vallomásaiba, ami alapján igazolható lesz, hogy tudatosan nem mondott igazat. Azt mondtam neki, hogy azok a kérdések, hogy egy teljesítés mennyit ér, és az most szükségszerű vagy szükségtelen, túlárazott vagy nem túlárazott, azok szakkérdések lesznek később, tehát ha ő most fölvállalja, hogy az akármelyik szerződés, amit ott földobtak neki a nyomozók, az egyébként a BKV-nak szükségtelen volt és túlárazott, akkor ennek a korrigálása az eljárás későbbi szakaszában, vagy a nyomozás során, vagy a bíróság előtt korrigálható lesz szakértői véleményekkel. Ezzel ő úgymond nem ássa el magát teljesen. Továbbá jeleztem neki, hogy ha tud, próbáljon meg olyan szándékosan beépített, tényszerű hibákat, valótlanságokat beépíteni a szövegeibe, amiről nyomon követhető, hogy ő a vallomását megtéve nem az igazat mondta. Például a 2010. február 26-i vallomásában a 3. oldalon azt állította, hogy Fisch Gábor miatt emelték fel egy vállalkozó díját, az eljárásban bebizonyosodott, hogy ez teljesen valótlanság, mert a díj nem lett felemelve.

Szólnék néhány szót a vallomásával kapcsolatban arról, hogy az ügyészség 2012. szeptember 27-én tartott egy sajtótájékoztatót, amiben hamis váddal fenyegették meg az ügyben vallomást tévőket. Ezen a sajtótájékoztatón az hangzott el, ami álláspontom szerint elfogadhatatlan, hogy van, aki állja a sarat, van, aki nem. Én azt gondolom Tisztelt Kecskeméti Törvényszék, hogy egy gyanúsítotti kihallgatás során ilyen nincs, hogy van, aki állja a sarat, van, aki nem, pontosabban csak abban az esetben kérdés az, hogy valaki állja-e a sarat és valaki nem, hogy ha a játékszabályok betartásával zajlik a „játék”, ebben az esetben kérdés, hogy valaki állja-e a sarat. Abban az esetben, ha nem fair módon és nem az előírások szerint zajlik, akkor ez nem lehet kérdés. Azt gondolom, hogy a Tisztelt Törvényszék e tekintetben hozott döntése egy jelzés értékű döntés lesz. Azt gondolom, hogy egy határozott és ellentmondást nem tűrő jelzést azzal tudna adni a Tisztelt Törvényszék a nyomozó hatóságok felé általában, hogy ha elfogadná azt az indítványomat és azt az álláspontomat, hogy Regőczi Miklós ezen vallomásai, melyeket körülírhatóan meghatározott, hogy melyeket nem tart fenn, vagy von vissza, ezekre vonatkozóan a Tisztelt Törvényszék megállapítaná, hogy az eljárási szabályok megsértésével került felvételre és mint ilyen, bizonyítékként nem vehető figyelembe és mint ilyenhez, semmiféle joghatás nem fűződhet és az elérni kívánt célt nem lehet elérni velük.

Azért gondolom, hogy ennek jelentősége lesz, bárhogy dönt is a Kecskeméti Törvényszék, mert azért ebben az ügyben nem egy és nem két ember mondta ugyanezeket, és más ügyekben ugyancsak halljuk ugyanezeket, és mindig hangsúlyozni szoktam, hogy előbb-utóbb jó lenne abba az irányba eljutni, hogy a nyomozó hatóságban tudatosuljon az, hogy a nem büntetőeljárási törvényszerű eszközök alkalmazásának az lesz a vége, hogy a végén ezek a bizonyítékok kirekesztésre kerülnek, és nem érdemes ilyen eszközöket igénybe venni, „játszunk” fair módon, mindenki tartsa be a szabályokat. Azt gondolom tehát, és ezt kérem a Tisztelt Kecskeméti Törvényszéktől e tekintetben, hogy Regőczi Miklósnak ezeket a fenn nem tartott és pszichikai kényszer hatására tett nyilatkozatait a bizonyítékok köréből rekessze ki.

Dr. Szabó Tibor ügyvéd kolléga korábban a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája volt, körülbelül 10 éve ügyvéd. Egy teljesen szubjektív, ha úgy tetszik, anekdota lesz a következő néhány mondat. Az ügyvéd kolléga, egykori bíró úr mesélte nekem, hogy higgyem el, hogy amikor ő bíró volt, akkor meg volt győződve arról, hogy az ilyen jellegű kifogások a vádlottak és védők részéről, azok minden esetben furfangok, nyilván ügyeskedések, csúsztatások, hazugságok, mert azt gondolta, hogy a nyomozó hatóság, egy rendőr ilyet nem csinál. Azt gondolta, hogy védekeznek, próbálkoznak ezzel, azzal. Pláne, ha feljelentést sem tettek, akkor végképp ez a vádlottnak és a védőnek nem túl korrekt, utólagos hazudozása. És most, amikor a védői munkája során szembesül azzal, hogy milyen elképesztő körülményeket és szituációkat tudnak teremteni, milyen meg nem engedett eszközökkel tudnak élni esetenként, és az amúgy is rendkívül beszűkült tudatállapotban, valószínűleg zavarban, sokkos állapotban lévő gyanúsítottaknál ez milyen nehezen kezelhető, most már ezt ő tökéletesen megérti. Nyilván nem teszek indítványt, hogy a kollégát hallgassuk meg, én annak a lélektanát szerettem volna a Tisztelt Bíróság számára felhozni, hogy mint ahogy a büntető eljárásnak mindannyian, legalábbis legtöbben csak egy-egy szegmensét, egy-egy oldalát ismerjük, mert egy-egy székében ültünk, még én sem ültem máshol, csak a védőiben, milyen érdekes lenne megismerni a másik oldalt, mi több, tovább megyek, milyen hasznos lenne megismerni a másik oldalt, mi több, még tovább megyek, lehet, hogy akkor lenne szabad csak bírónak lenni, ha már mindegyik másik oldalt megismerte, mert ezek olyan tapasztalatok, amik nem pótolhatók.

 

Kihallgatások:

2010.01.11.

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy, dr. V.-né dr. G. Éva

9.16 a kihallgatás kezdete - 9.31 a vége

 

2015. december 21. Kecskemét,  Dr. Francsics Imre perbeszéde:

2010. január 11-én 9 óra 16 perckor az én jelenlétemben történt az első kihallgatás, Regőczi Miklós panaszt tett, nem követte el a bűncselekményt és nem kívánt vallomást tenni.

 

2010.02.03.

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy

7.40 a kihallgatás kezdete – 8.30-kor rendelik el Regőczi Miklós őrizetbe vételét

8.05 a kihallgatás vége. 13.38 a folytatás - 19.41 a vége

 

2012. november 6. Kecskemét,  Regőczi Miklós vallomása: Milyen büntető eljárás az, ahol a kihallgatást végző rendőrök arról panaszkodnak nekem, hogy reggel fél nyolckor elindulnak valakiért hogy letartóztassák és behozzák, majd útközben 3/4 8-kor kapnak egy telefont, hogy mégsem lehet az illetőhöz nyúlni és visszarendelik őket a Teve utcába? Milyen büntető eljárás az, ahol a  kihallgatást végző rendőrök arról panaszkodnak nekem, hogy az eljárás kezelése büntetőügyi szempontból teljesen szakmaiatlan, hiszen általában először bizonyítékokat gyűjtenek, nyomozást folytatnak, és csak utána gyanúsítanak meg valakit? Ez esetben viszont ügyészi utasításra pont fordítva kellett cselekedni. Először gyanúsítottak meg embereket és csak utána kezdték el lefolytatni a nyomozást és bizonyítékokat gyűjteni. Állításuk szerint ez szakmai képtelenség és így nem is lehet megoldani egy-egy ügyet. Először voltak meg az úgynevezett bűnösök, aztán kezdték el hozzájuk keresni a bűnt

Milyen büntető eljárás az, ahol valakit beidéznek az ügyészségre gyanúsítottként, majd bent az ügyész közli vele, hogy rossz szöveget húztak alá és ő csak tanú? Milyen büntető eljárás az, ahol vallomástétel közben a rendőrség folyamatosan faxolja a vallomást az ügyészségre, és emiatt hosszú szüneteket kell tartanunk, amíg megjön a válasz, hogy mi a következő kérdés?

43 évesen makulátlan szakmai karrier után és az életem közepén alaptalanul meggyanúsítanak, majd 4 hónapos kisfiam mellől elszakítva minden jogalap és bizonyíték nélkül őrizetbe vesznek, majd előzetes letartóztatásba helyeznek. Az eredménytelen házkutatással megbélyegeznek a lakókörnyezetemben. A média az alaptalan gyanúsításokat kész tényként tárgyalja. Tudtam, hogy egész életemben megbélyegzett ember leszek, hiába derül majd ki később, hogy mindez alaptalan. Ebben a lelki helyzetben történtek a kihallgatások. Fogalmam sem volt, hogy mit keresek én ott, és teljesen összetörtem, hiszen tudtam, hogy ilyen bélyeggel, bármikor még állást találnom is nagyon nehéz lesz. Ráadásul 2-3 évvel korábbi dolgokról faggattak, aminek döntő többségére nem voltak egyértelmű emlékeim, azon kívül, hogy mindenben jogszerűen jártunk el. Látszik a vallomásokból, hogy amíg őrizetbe nem vettek, addig nem tettem téves nyilatkozatokat, csak utána. Az előzetes letartóztatás a magyar joggyakorlatban a kényszervallatással egyenértékű. Ebből kifolyólag egyetlen cél vezérelt, hogy minél hamarabb családom körében lehessek. Ennek érdekében hatósági irányításra születtek a vallomások. Amikor a folyosón haladtunk vagy a liftben voltunk, természetesen soha nem a kihallgatói szobában, a rendőrök az ügyvédem és az én értésemre adták, hogy az a kivezető út, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást teszek. Ezért én a cégnél töltött 18 hónap alatt hallott folyosói pletykáktól kezdve, konkrét ügyeken át mindenféle állításokat tettem. Amit mondtam, annak nagy részére a kihallgatók úgymond nem voltak vevők, ötletszerűen szemezgettek belőle a nyomozás során. Azt, hogy egy-egy szerződést abban a lelkiállapotban részben feleslegesnek minősítve magamat is vádoltam, az ide vezethető vissza, hiszen normális esetben ilyet senki nem tesz. Hogy nézett ki ez a gyakorlatban? Elmondtam, hogy tudomásom szerint az SZDSZ-hez köthető egy bizonyos ügy. Ez kevés volt a nyomozóknak. Aztán elmondtam, hogy ez Demszky Gáborhoz köthető. Ez is kevés volt. Aztán azt sugalmazták, hogy a velem együtt szintén letartóztatott Mesterházy Ernőt kellene előtérbe helyezni, mert nekem akkor  lesz jó.

Tehát amikor egy-egy konkrét ügyről abszolút áttételesen másod, harmad, negyed kézből származó hiteltelen információkkal rendelkeztem, azt is megosztottam az ügyészséggel a kiszabadulásom érdekében az ő szájízük szerinti megfogalmazásban. Jellemző módon még Gyurcsány Ferencre is kértek tőlem vallomást. Amikor olyan téma, személy, ügy került elő, amely nem illett a nyomozás politikai indíttatású prekoncepciójába, akkor ezek az ügyek vagy be sem kerültek a nyomozati anyagokba, vagy semmiféle további nyomozás nem indult bennük. Bizonyára nem véletlen, hogy a kihallgatásokról sem hang, sem képfelvétel nem készült, bár erre a lehetőségek adottak voltak. Valamiért azonban a hatóságok nem éltek ezekkel. Azt amit abban a lelkiállapotban meséltem, még az ügyészség sem hitte el, ez nyilvánvaló abból a tényből, hogy a befolyásolt vallomásaim alapján sokkal több büntető eljárást kellett volna indítani, más szerződések ügyében is. Ilyesmi azonban valamiért nem történt.

 

Az előzetes letartóztatásnak semmilyen feltétele nem állt fenn esetemben. Pontosan, időben megjelentem az idézésekre, lakcímemen tartózkodtam, épp akkor volt négy hónapos a kisfiam, első gyermekem, akihez mély érzelmi kötődésem volt és van, rendelkeztem bejelentett munkahellyel és rendszeres jövedelemmel. Az újságokban akkor már hónapok óta téma volt az ügy. Várható volt, hogy engem is több ügyben meggyanúsítanak, különösen Antal Attila meggyanúsítása után. Az eljárás meghiúsítására semmilyen kísérletet nem tettem, nem is tehettem volna. Az ügyészséghez képest mit mondott a Fővárosi Bíróság. Ezek benne vannak a nyomozati anyagban, az érdemi részeket szeretném felolvasni. 2010. február 05. Az ügyészség előzetest kezdeményezett, a nyomozási bíró házi őrizetet rendelt el. A bíróság álláspontja szerint Regőczi Miklós gyanúsított  eljárás során tanúsított magatartására figyelemmel az eljárás meghiúsításának veszélye nem olyan fokú, melyre tekintettel a legsúlyosabb kényszerintézkedés elrendelése indokolt lenne. Esetében a Be. 138. §-ában foglaltakra figyelemmel az eljárási célok a személyi szabadság enyhébb korlátozásával járó házi őrizettel is biztosíthatók. Utána született egy másodfokú döntés, ahol elrendelték az előzetest. Ezt a döntést hozó bírót időközben kinevezték alkotmánybírónak, ebből mindenki vonja le a következtetést.

 

2015. december 21. Kecskemét, Dr. Francsics Imre perbeszéde:

2010. február 3-án 7 óra 40 perckor szintén az én jelenlétemben történt a kihallgatása, a gyanúsítást megértette. Panasszal élek ellene, mondta Regőczi, mert ezekre a szolgáltatásokra szükség volt a BKV-nál, és nem követtem el a bűncselekményt. Jegyzőkönyv lezárva 8 óra 5 perckor.

De itt nem ért véget a nap, tudniillik sem én, sem a gyanúsított nem hagytuk el a Teve utca épületét, hanem aznap 13 óra 38 perckor folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson vettünk részt, ahol a gyanúsított úgy döntött, hogy vallomást tesz, mi több beismerő vallomást tesz, mi több azt ecseteli a 4 órával korábban tett vallomásával foglaltakkal szöges ellentétben álló tartalommal, hogy a gyanúsításban szereplő szolgáltatások a BKV számára szükségtelenek voltak.

Felvetődhet a kérdés, hogy vajon miért gondolta meg magát Regőczi Miklós még aznap, és mi történt ez alatt a 4-5 óra alatt, mennyire életszerű ez, és mi volt a döntés megváltoztatásának az oka. Amikor ezeket a szempontokat vizsgáljuk, akkor tudjuk eldönteni azt, hogy milyen befolyás, vagy milyen ok vezetett oda, hogy megváltoztatta a véleményét, és ez a befolyás, vagy az az ok a büntetőeljárási törvénnyel összhangba hozható-e. Nem vitathatóan komoly pálfordulás ez a gyanúsított és ha úgy tetszik, a védelem részéről. Ugyanezen a napon délután felvett jegyzőkönyv 6. oldalának 10. bekezdése szerint a vallomástétele közben 17 óra 19 perckor a jegyzőkönyv felvétele megszakításra kerül a gyanúsított bűnügyi nyilvántartásba vétele céljából, és 17 óra 56 percig volt felfüggesztve, onnan folytatódott, lezárva 19 óra 41 perckor lett. Regőczi Miklós február 3. napjától volt őrizetben, tehát aznap este már csak én távoztam a Teve utcai épületből. Nagyon jól ismerem a bírói gyakorlatot a tekintetben, hogy azt szokták mondani, hogy abban az esetben, pláne, ha védő jelenlétében a gyanúsítottat ilyen fajta pszichikai kényszervallatásnak teszik ki, akkor miért nem megy el másnap feljelentést tenni akár a védő, akár a gyanúsított, ez így utólag, ennyi idő távlatából már nem hiteles vagy nem nyomon követhető. Én azért azt remélem, hogy ezek a tények, az időpontok, a kronológia, a bekövetkezett pálfordulás a nézetet illetően, hogy reggel 7 óra 40 perckor még azt mondja, hogy ezek hasznos szerződések voltak, nem követtem el bűncselekményt, nem teszek vallomást, aztán 4 órával később, anélkül, hogy elhagyta volna a Teve utcát meglepő módon vallomást akart tenni, meglepő módon már nem tartja szükségesnek, sőt, nagyon károsnak tartja a szerződéseket, mi több, elkezdi mondani a saját vallomását. Azt hiszem, hogy aki ismeri ezt a szituációt és ezeknek a lélektanát, az nem teszi fel kérdésként, hogy miért nem rögtön tett feljelentést egy olyan ember, akit ott rögtön őrizetbe is vettek és akinek ott a helyszínen azt mondták, hogy ha „okosan” nyilatkozik és olyan vallomást tesz, nyilván konkrét személyekre terhelőt, akkor abban az esetben majd esetleg még az előzetes letartóztatás sem vetődik föl, de mindenesetre utána előbb-utóbb szabadlábon védekezhet. Azt gondolom, hogy ez nem az a szituáció, ahol az ember ezek után följelenti azokat, akik ennek a fajta pressziónak őt kiteszik. (...)

Azt kell elmondanom még, hogy amikor ez az egész lezajlott, hogy kb. 2,5-3 órán keresztül ültünk egy irodában ketten, ahol felváltva jöttek be vadidegen emberek és felügyeltek, vagy vigyáztak ránk, akkor utána jelezte az előadó úr, hogy őrizetbe fogják venni Regőczi Miklóst. Ezt követően időt kértünk, és kimentünk a kihallgató szoba folyosójára. Kérdezte tőlem Regőczi Miklós, hogy most akkor mire számíthat és én mondtam, hogy nem tudom. Akkor a BKV ügy már egy nagy vihart kavart és láthatóan, várhatóan egy nagy gazdasági büntetőeljárás elé néző ügy volt. Azt mondtam neki, hogy Miki, nem tudom, a Hunvald az 1 vagy 1,5 éve ül, tehát ilyen volumenű ügyben az előzetes megszüntetése az isten tudja, mikor ér véget. Konkrétan erre az ügyre emlékszem és ezt mondtam neki, hogy ez nem biztos, hogy arról szól, hogy ki kell bekkelni egy kis időszakot, nem lehet tudni. Ezek után D. őrnagy úr – azóta már ezredes lett – átkísért engem a Gazdaságvédelmi Osztály akkori vezetőjéhez, B. Mihályhoz, ahova csak én mentem, Regőczi Miklós ült addig a kihallgató szobában. B. úr D. őrnagy úr jelenlétében az elvárásokat megfogalmazta, nem tudom minek hívjam, mert egyezségnek ezt nem hívnám, de mindenesetre én azt tolmácsoltam, és Regőczi úr úgy döntött, hogy együtt kíván működni, mert ő haza szeretne menni, erre pedig ők támogatva mondták, hogy akkor el fog kezdődni a kihallgatássorozat, és akkor kezdődött el délután Regőczi Miklós olyan tartalmú vallomása, ami már arról szólt, hogy ő kíván vallomást tenni és ezek a szerződések szükségtelenek voltak. Tudni kell ehhez a helyzethez azt, hogy mindenféleképpen valamiféle pszichikai kényszer volt a vádlott nyakán e tekintetben az őrizetbe vétele, illetőleg az a sugallat, hogy az előzetes letartóztatásra indítványt tesznek. Nyilván Regőczi Miklósnak az akkor 4 hónapos kisfia nagy mértékben szempont volt arra, hogy szeretett volna minél előbb a családjához haza kerülni. Az alku pedig az volt, hogy abban az esetben, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást tesz, akkor nem lesz akadálya ennek a hazamenetelnek.

 

2010.02.10

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6, II. em. 282.

dr. V.-né dr. G. Éva r. százados

10.08 a kihallgatás kezdete - 15.16 a vége

 

2015. december 21. Kecskemét, Dr. Francsics Imre perbeszéde:

2010. február 10. napján került sor a további folytatólagos kihallgatásra. Annyiban van ennek az időpontnak jelentősége, hogy ezek már azok a kihallgatások voltak, ahol ha úgy tetszik, a nyomozó hatóság és a vádlott megegyezésének és alkujának megfelelően Regőczi Miklós vállalta, hogy elkezdi mondani a történetet, vállalta, hogy folyamatosan konkrét személyekről, konkrét cégekről nyilatkozik. Ezzel kapcsolatban azt kell megjegyeznem tisztelettel, hogy védőként mindvégig jelen voltam a kezdetektől a végéig valamennyi kihallgatásán, még ha azok rövidre sikeredtek is, és én azt remélem, hogy beszédes és jelzés értékű, hogy ezeken a szakmailag vagy védői szempontból formálissá váló kihallgatásokon már nem, vagy csak nagyon rövid időre vettem részt. A február 10. napján tartott kihallgatáson dr. Szabó Rebeka kolléganőm, a február 26. napján tartott kihallgatáson dr. Fábián Adrienn kolléganőm vett részt, mert az egy dolog, hogy egyéb elfoglaltságom is volt, nyilván a BKV ügy kiemelt jelentőséggel bírt volna, egyszerűen csak, ahogy mondtam, védői, szakmai szempontból formálissá vált, fogalmam sem volt, hogy mi fog elhangozni. Regőczi Miklós magától kezdte el mondani, kérdések nélkül azt a fajta vallomást, amit elvártak tőle, lehetőleg az érintett személyekről, a BKV vezetőiről, mindezt pedig azért, hogy az előzetes letartóztatása lehetőség szerint minél hamarabb megszűnjön.

 

2010.02.26.

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6. alatti hivatalos helyisége

dr. K. István r. hadnagy, dr. D. István r. őrnagy

10.22 a kihallgatás kezdete - 20.06 a vége

 

2015. december 21. Kecskemét, Dr. Francsics Imre perbeszéde: Elmondta Regőczi Miklós, és így is volt a tervünk alapján, hogy megpróbál szándékosan és olyan objektív, utólag nem mérhető valótlanságokat beépíteni a vallomásaiba, ami alapján igazolható lesz, hogy tudatosan nem mondott igazat. Azt mondtam neki, hogy azok a kérdések, hogy egy teljesítés mennyit ér, és az most szükségszerű vagy szükségtelen, túlárazott vagy nem túlárazott, azok szakkérdések lesznek később, tehát ha ő most fölvállalja, hogy az akármelyik szerződés, amit ott földobtak neki a nyomozók, az egyébként a BKV-nak szükségtelen volt és túlárazott, akkor ennek a korrigálása az eljárás későbbi szakaszában, vagy a nyomozás során, vagy a bíróság előtt korrigálható lesz szakértői véleményekkel. Ezzel ő úgymond nem ássa el magát teljesen. Továbbá jeleztem neki, hogy ha tud, próbáljon meg olyan szándékosan beépített, tényszerű hibákat, valótlanságokat beépíteni a szövegeibe, amiről nyomon követhető, hogy ő a vallomását megtéve nem az igazat mondta. Például a 2010. február 26-i vallomásában a 3. oldalon azt állította, hogy F. Gábor miatt emelték fel egy vállalkozó díját, az eljárásban bebizonyosodott, hogy ez teljesen valótlanság, mert a díj nem lett felemelve.

 

2010.03.04.

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 278.

dr. D. István r. őrnagy, dr. B. László r. százados

12.15 a kihallgatás kezdete - 18.45 a vége

 

2010.04.27.

BRFK, Gazdaságvédelmi Főosztály, Gazdaságvédelmi Osztály, Teve utca 4-6., II. em. 282.

dr. D. István r. őrnagy

9.38 a kihallgatás kezdete - 9.47 a vége

 

2010.10.26.

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 107.

dr. M. Réka főügyészségi ügyész, dr. Gy. György főügyészségi ügyész

10.15 a kihallgatás kezdete - 11.15 a vége

 

2010.10.29.

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 105.

dr. Kutron Katalin főügyészségi ügyész, Dr. D. István r. őrnagy

11.12 a kihallgatás kezdete - 12.46 a vége

 

2011.03.31.

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, II. em 206.

dr. Kutron Katalin csop. vez. ügyész, K. Dezsőné főügyészségi nyomozó

9.35 a kihallgatás kezdete - 9.44 a vége

 

2011.08.30.

Központi Nyomozó Főügyészség, Zichy Jenő utca 14, I. em 105.

dr. Kutron Katalin csop. vez. ügyész

10.05 a kihallgatás kezdete – 10.32 a vége

 

Vallomások

 

.2013. május 16. Kecskemét, Dr. Sziebert György meghallgatása, Regőczi Miklós észrevétele: Egy személyes megjegyzéssel kezdeném, meg tudom érteni a tanúvallomás körülményeit, hiszen jómagamat is 3 hónapos kisfiam mellől szakítottak el, alaptalanul és jogtalanul az ügyben és kerültem előzetes letartóztatásba. Én a tanácsadói lista körülményeihez szeretnék a tanú vallomása alapján egy pár szót még hozzátenni. Ahogy korábban is mondtam a BKV valamennyi szerződése az ilyen jelentésektől függetlenül nyilvános volt az üvegzseb törvény alapján. Tehát bárki, bármilyen adatot kért a BKV-tól, azt bármikor megkaphatta, ez egy akkori politikai háborúnak volt egy része, a készített vizsgálatot egyébként a felügyelő bizottság és a közgyűlés is elfogadta és nem is lett semmilyen további jogi következménye, hiszen kiderült, hogy 2006-ban és 2007-ben is körülbelül ugyanakkora összeget költött a BKV tanácsadókra. Az ügyben meglehetősen furcsa, hogy a jelentést készítő Lazurán Józsefet, bár kihallgatták az eljárás során, erről a listáról valamiért elfelejtette az ügyészség megkérdezni. A cégekről, ahogy a tanú is mondta szakmai vitát folytattunk, emlékeim szerint soha nem hivatkoztam sem Demszky Gáborra, sem Mesterházy Ernőre, sem Hagyó Miklósra ezen szakmai vita kapcsán. Szakmai érvek ütköztek és a végső döntés természetesen a vezérigazgató illetve a felügyelő bizottság elnökéé volt, hozzáteszem a felügyelő bizottság elnökét, aki végig aktív részese volt ennek a folyamatnak még tanúként sem hallgatta meg az ügyészség. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen, ahogy a tanú is csak hallomásból tudja, rosszul tudja, soha nem kerültem meg a jogi igazgatóságot, soha nem vittem oda visszamenőleges szerződéseket. Miért is tettem volna? Egyébként még a vádirat sem fogalmazott meg ilyen állításokat.

 

2012. december 4. Kecskemét, V.. Ágnes vallomása, Regőczi Miklós hozzászólása: Szeretném egy kicsit visszapörgetni az idő kerekét, 2010. áprilisában vagyunk,  április 11-e vasárnap országgyűlési választás. 5 BKV-s részben akkori, részben volt dolgozót gyanúsít meg az ügyészség a választás előtti héten, a politikai kampány hajrájában egy szerdai napon. Gyakorlatilag az 5 gyanúsított nem tesz vallomást, hazaengedik őket és ahogy az előző észrevételben hallottuk közel egy évig vagy másfél évig hozzájuk sem szól senki. Nagyon szomorúnak tartom, hogy Magyarország hatóságai, az akkori BRFK vagy az akkori ügyészség részt vállalnak egy politikai kampányban, egy olyan jellegű idézéssel, aminek akkor semmilyen következménye nem lesz, senki semmilyen vallomást nem tett. Az 5 akkor meggyanúsított emberből 3 időközben gyanúsított sem lett,  ennek okairól nyilván az ügyészség majd tudni fog. Akkor ezekről az emberekről az újságok ilyen cikkeket írtak, megtaláltam most: „Öt BKV vezető akadt horogra. Idézek a cikkből: 64 millió forint vagyoni hátrányt okoztak, 100 millió vagyoni hátrányt okoztak, 9 millió vagyoni hátrányt okoztak”. Amikor ezeket az embereket az ügyészség nem gyanúsította meg, senki tőlük elnézést nem kért, megmaradt rajtuk ez a bélyeg, hogy ők gyanúsítottak voltak az ügyben, hiába nem kerültek később a vádlottak padjára.