Z. T. IX. rendű

Z. T., IX. rendű vádlott vallomása, Kecskemét, 2012. november 20.:  

Kértem, hogy értesítsék a családomat, de mondták, hogy csak az ügyvédemet lehet értesíteni, aki viszont jelenleg nem elérhető. Végül már könyörögtem, hogy értesítsenek valakit, mert nagyon féltem a feleségemet, hogy mi történik vele, hiszen otthon van a három gyerekkel és vár haza, nem biztos, hogy szerencsés, ha az esti híradóból tudja meg, mi történt. Erre az egyik nyomozó megnyugtatásul közölte, hogy nem kell izgulnom, mert több mint egy órával azelőtt, már a 16.00 órás hírekben benne volt, hogy őrizetbe vesznek! Vagyis - rajtam kívül - mindenki, már a sajtó is tudta, mi fog történni velem! (...) Elvileg kaphattam is volna leveleket a szüleimtől, a feleségemtől, úgy hetente 3-at, 4-et írtak, de ezek valahogy folyamatosan nem érkeztek meg, csak valami véletlenszerű egybeesés folytán épp az utolsó bent töltött napomon – egyszerre! A feleségem még a fogva tartásom elején egyszer bejöhetett hozzám néhány percre, de ezt valószínűleg az eljáró nyomozók jóindulatának és nem felsővezetői utasításnak köszönhettem. (...) Mindezeket megélve bizony el tudom hinni az előttem vallomást tevők nyomásgyakorlásról szóló történeteit, hiszen velem is előfordult még az előzőektől bizarrabb eset is. Például mikor egyik alkalommal az ügyvédemmel voltam személyes beszélőn, visszavezettek a szintre, de nem a zárkámba, hanem egy üres helyiségbe, ahol anyaszült meztelenre kellett vetkőznöm, és olyan átvizsgálásban volt részem, amit az urológusomtól - ha lenne ilyenem -, és egyáltalán semmilyen orvostól, nem viselnék el. De az az eset is váratlanul ért, amikor kihallgatásra kísérés közben közölték, hogy az ügyvédem már az irodában vár minket, és felhívták a figyelmet arra, hogy lenne módom megegyezi bizonyos dolgokban, és akkor hamarabb haza juthatnék a családomhoz. Mivel értetlenül néztem, nem nagyon tudtam miről van szó, és közben oda is értünk az irodába, később erre a kérdésre már nem tértünk vissza.